P. 1
Guillaume_Musso_-_Es_azutan

Guillaume_Musso_-_Es_azutan

|Views: 39|Likes:
Published by Gabriella Gombar
Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. Azután… még egy esélyt kapott. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza. Hogy mi a küldetése itt a földön.

Musso titkokkal teli regénye lenyűgöző ezoterikus utazás, elsöprő szerelmi történet és fordulatos thriller is egyben. Van-e küldetése az életünknek, megóvhatjuk-e azt, akit szeretünk, hihetünk-e a végzet hatalmában – ezekre a kérdésekre kapunk választ a francia irodalom jelenlegi legnagyobb sztárjától.
Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. Azután… még egy esélyt kapott. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza. Hogy mi a küldetése itt a földön.

Musso titkokkal teli regénye lenyűgöző ezoterikus utazás, elsöprő szerelmi történet és fordulatos thriller is egyben. Van-e küldetése az életünknek, megóvhatjuk-e azt, akit szeretünk, hihetünk-e a végzet hatalmában – ezekre a kérdésekre kapunk választ a francia irodalom jelenlegi legnagyobb sztárjától.

More info:

Published by: Gabriella Gombar on Jan 24, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/09/2013

pdf

text

original

Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyrıl a halálból visszatérık mesélnek. Azután… még egy esélyt kapott.

Húsz évvel késıbb Nathan az egyik legmenıbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta ıt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza. Hogy mi a küldetése itt a földön. Musso titkokkal teli regénye lenyőgözı ezoterikus utazás, elsöprı szerelmi történet és fordulatos thriller is egyben. Van-e küldetése az életünknek, megóvhatjuk-e azt, akit szeretünk, hihetünk-e a végzet hatalmában – ezekre a kérdésekre kapunk választ a francia irodalom jelenlegi legnagyobb sztárjától. A szerzınek ez a könyve 2007-ben már megjelent Szerelem életre-halálra címmel. Az alig harmincéves író mőveit a világ minden táján publikálják, számos országban sikerlistavezetı, kritikai díjak kitüntetettje, regényeiért kiadók és filmproducerek versengenek. Ott leszel? címő regénye már magyarul is olvasható.

GUILLAUME MUSSO És azután…

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2010

Fordította Tótfalusi Ágnes A fordítás alapjául szolgáló mő: Guillaume Musso: Et aprés…

A mő elsı kiadása Szerelem életre-halálra címen jelent meg.

A szerzıtıl az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Ott leszel?

Elıkészületben Visszajövök érted Copyright © XO Éditions, 2004. All rights reserved. Hungarian translation © Tóthfalusi Ágnes 2007 © Ulpius ház Könyvkiadó, 2010

ISBN 978 963 254 292 8

mintha satuba szorították volna a mellkasát. Ám amikor a fiú is megpróbált felhúzódzkodni. lágy kiáltást hallatott – egészen máshogy szólt. a strandon néha több száz métert is leúszott. Hófehér tollú. majd újra a víz fölé emelte. Mintha valami felrobbant volna a koponyájában. A korához képest nagyon jó úszó volt. – Hé. gyere. – Megsimogatom! A kicsi lány a part szélére ment. De a tó vize jéghideg volt. a tızegáfonya-ültetvényeket tápláló mocsár mögött. habozás nélkül lehúzta a cipıjét. szinte látta. A madár megrémült. amikor megértette. Ekkor feladta. és elsülylyedt. 3 . nézd! A kisfiú odasétált a parthoz. és halálra rémült. Mert már nem volt semmi. amerre kis barátnıje mutatott. hogy a kislány elveszítette az egyensúlyát. Eszeveszetten kapálózott. Szép idı volt. hosszú nyakú. Néhány hidegebb nap után újra felmelegedett a levegı. teljes erıbıl tartotta a lányt. és elviselhetetlen nyomás nehezedett a halántékára. elengedte magát. érezte. Amikor már csak néhány méterre volt a gyerekektıl. mint a közparkokban parádézó sárga csırő hattyúk rikoltása. ahogy a testét elnyeli a víz hatalmas tömege. Egy hattyú. de a tüdeje hamarosan megtelt vízzel. fenséges külsejő madár. akinek az ı segítségével az utolsó pillanatban sikerült kikapaszkodnia a partra. és ne félj! A kislány rácsimpaszkodott. Sötétség vette körül. hogy ez már a vég. csak ez a hideg és szörnyő sötétség. koromfekete csırő. Semmi. hogy elgyengül. a fejét s a nyakát a vízbe merítette. és ruhástul a vízbe vetette magát. Nagy madár úszott a vízen lebegı levelek között. A kisfiú észrevette. A fiú feje a víz alatt volt. és olyan hirtelen mozdulattal terjesztette ki a szárnyát. Kapálódzott. Fuldokolt. Egészen aprónak érezte magát. dallamos. mintha két hatalmas kar húzná a tó mélye felé. érezte. – Kapaszkodj belém. hogy nem tud visszavergıdni a partra. a hattyú pedig suhogó szárnycsapásokkal elrepült. és hosszú. A hidegtıl azonnal elakadt a kislány lélegzete. hogy a barátnıje bajba került. a szíve ırült sebességgel vert. és valahogy nem sikerült a partot elérnie. Azután hirtelen… Fényesség. minden elfeketült körülötte.Suzynak Prológus Nantucket-sziget Massachusetts 1972 ısze A tó a sziget keleti részén feküdt. és arra nézett. és a tó felszínén a vénasszonyok nyarának lángoló színei ragyogtak. és kinyújtotta a kezét. Sötétség. Sötétség. Nagyot csobbanva a vízbe zuhant. és nagy üggyel-bajjal sikerült közelebb jutniuk a parthoz.

hogy napkelte elıtt ezt a pályát használja valaki. Elég volt. Bár általában nem tanácsolták. Mindig két ébresztıórát állított be: az egyik vezetékes volt. Nathan még szinte ki sem dugta az orrát a házból. A San Remo Building. és száz méter után befordult a Central Parkba. A parkban alig volt valaki. felvette bélelt kesztyőjét. Felesége. máris fehér és hideg párafelhı szállt fel az ajkáról. de ezt a képet gyorsan előzte magától. van. ne forgasd tovább a sebben a kést! De csak tovább ücsörgött a főben. Nathan. Bonnie kitörı nevetése. felkapott egy melegítıt és egy használt Reebok futócipıt. Csípıs hideg volt. majd egy pillanatra leült a főbe. A főben ülve hirtelen eszébe jutottak az enyhe kaliforniai telek és a San Diegó-i tengerpart. a park közepén elterülı mesterséges tó körüli futópályán. Nathan elfutott a Természettudományi Múzeum elıtt. de a világ minden kincséért le nem mondott volna a napi edzésadagjáról. Nathan Del Amicót most is két vekker ébresztette. emeletén lakott. nyilván a korai idıpont és a hideg miatt. amely akkor költözött belé. Az ürességtıl. jóképő. Mallory arca és hatalmas. és képtelen volt szabadulni a hatalmas ürességtıl. Soha nem hitte volna. ahol sok-sok kilométernyi homokos fövenyen futhat az ember. A karácsonyi díszkivilágítás és a bejárati ajtók fölé akasztott fagyöngykoronák ünnepi hangulatot árasztottak. A Hudson felıl fújó jeges szél végigsöpört a Reservoir. az Upper West Side egyik luxusházának 25. Mint minden reggel. 4 . fiacskám. a másik elemes. Alig hajnalodott. aki nagynak születik. Pokolian hiányzott neki. ı gondolkodás nélkül ráfordult. amelyek az éjszaka folyamán telepedtek a szeme alá. Mallory nevetségesnek találta ezt a szokását. fejébe pedig egy Yankees felirattal díszített gyapjúsapkát nyomott. Elengedte magát. és elindult mindennapi kocogására. A lift tükrébıl egy még fiatal. Tegnap este a meteorológia havazást ígért. Nathan bekanalazott egy féltálkányi kukoricapelyhet. és a fülében felcsendült a kislánya. és még soha semmi veszedelmes dolog nem történt vele. óceánkék szeme is felmerült elıtte. A ház ablakai közvetlenül a Central Park Westre néztek. Álláig felhúzta a melegítı cipzárját. gondolta. hogy ilyen méreteket ölthet a fájdalom. de fáradt tekintető férfi nézett vissza rá. de még egy szem hó sem esett. igazán szükséged lenne pihenésre. Háromnegyed órányi erıltetett tempójú futás után a Traverse Roaddal egy vonalban megállt. amikor Mallory elment.1 Van. aki naggyá teszi magát… SHAKESPEARE Manhattan napjainkban december 9. megivott egy jó adag vizet. Több éve futott már itt. amely hónapok óta rágta a belsejét. Átváltott a szokásos futótempójára. az utcát szegélyezı nagypolgári épületek csak most kezdtek kiválni a ködbıl. és a tükörhöz hajolva a kékes árnyakat vizsgálgatta. Nathan lassú tempóban futott végig az utcán.

frissen borotválva belépett a Park Avenue és az Ötvenkettedik utca sarkán álló üvegtoronyba. próbálja meg elérni Ashleyt. ı a munkájával kereste a pénzt. Azzal töltötte a délelıttöt. így hát a harmincegy éves Nathan összecsomagolt. és rengeteg energiát fektetett a munkájába. Lassan szállingózni kezdett a hó. hogy visszatérjen a városba. ahol a Marble&March irodái voltak. annyira. Több mint kilencszáz alkalmazottat foglalkoztatott az Egyesült Államok területén. Abby munkabírása egészen kivételes volt. és érvényt szerzett a törvénynek. – Ja. Nathan száz százalékig megbízott benne. Bár kaliforniai volt. – Ha jól értettem. amely látta felnıni ıt. magabiztos. a többségi tulajdonos felajánlotta. Ébredés óta furcsa nyilallást érzett a mellkasában. szezámos perecet és krémsajtot hozott be az irodájába. Nathan összevonta a szemöldökét. Nem. Egyedül élt. mint mindig. Ragyogó. de a jeges szél kisöpörte ıket. Ivott még egy korty vizet. követte Nathant New Yorkba. Ez a korához képest szédületes pozíciónak számított. Tudja. Nathan megvalósította a célkitőzését: rain-maker lett belıle. és visszafutott a San Remóba. hogy lépjen be cégtársnak. Gyorsan futott. Nathan a San Diegó-i központban kezdte a pályáját. Felsorolta a délutáni ügyfeleket. Becsapta a taxi ajtaját. majd hozzátette: – Ma reggel idetelefonált Ashley Jordan egyik barátja. És ez igaz is: egyetlen pert sem veszítettem a pályafutásom során. és sürgıs találkozót kért. vagy felhasználta a családi kapcsolatait. mert nagyon jól megértették egymást. A mellkasi fájdalom egyáltalán nem enyhült. Nathan az elkövetkezı egy órában nem várt ügyfelet. már nem volt egészen fiatal. Forró könnyek tódultak a szemébe. a Kyle-ügy. Méghozzá nem úgy. Abby már több éve volt az asszisztensnıje. ne gondolj Malloryre! – Nathan? Abby jött be a szobába. Megmasszírozta a halántékát. Ilyen volt Nathan Del Amico. és ott hamarosan a ház legnépszerőbb embere lett. – Egy órája elutazott Baltimore-ba. hogy Jordan szerint maga a legjobb. Nathan felállt. Sikert ért el az életben. amelytıl most elakadt a lélegzete. mert munkába indulás elıtt még le akart zuhanyozni. tényleg! És mikor kell jönnie ennek a Goodrich-nak? – Délután öt órára hívtam ide. hogy Ashley Jordan. A város összes. Állj. A New York-i iroda éppen felfutóban volt.Magányosnak és nyomorultnak érezte magát. Dél felé Abby kávét. 5 . és egy kis hideg vizet permetezett az arcára. munkajoggal foglalkozó irodája közül a Marble volt a legsikeresebb. – És mit tehetnék ezért az úriemberért? – Nem tudom. fiatal. de ezeknek majdnem a fele New Yorkban dolgozott. – Kérem. mert nem mondott semmi közelebbit. Sötét öltönyében. egyébként jó nevő orvos. Egyetlenegyet sem. Csak annyit. hogy ezért titokban sok vitaminnal és koffeinnel dúsított gyümölcslevet kellett meginnia. hogy a felügyelete alá tartozó munkatársaival részletesen megbeszélte a folyó ügyeket. Egy bizonyos Garrett Goodrich… – Goodrich? Ashley soha nem beszélt róla. bár az is igaz. a szakma egyik legtehetségesebb és legfiatalabb ügyvédje. Magánszemélyek és vállalatok érdekét védte. egy gyerekkori barátja. amikor ketten voltak. kopogás nélkül. ezért gyorsan meglazította a nyakkendıjét. és habozás nélkül rábízta a legkényesebb feladatokat is. hogy tızsdézett. Kívülrıl nézve. egyedül ı tudta követni a fınöke munkatempóját – olykor még le is hagyta –. és ahol várta már az új feladat: a beszerzési és fúziós osztály helyettes igazgatója lett.

gondosan szétzilált hajába – már biztosan betöltötte a hatvanat. 6 . A lélegzete furcsán felgyorsult. majd átnyújtotta Abbynek. Beleszántott deres. felküldjük a negyedik emeleti ügyosztályra. – Talán valami orvosi mőhiba-per lesz – találgatta. Goodrich valamivel öt óra elıtt érkezett. Javakorabeli férfi volt. magas. hirtelen rossz érzés tört rá. biztosan – felelte Nathan. Határozott léptekkel jött be az irodába. izmos birkózóteste különös erıt árasztott. és élénk. de még alig kopaszodott –. lassan simogatni kezdte rövid szakállát. de most bedugta a fejét az ajtónyíláson. már az aktákba temetkezve – Ha tényleg az. és egy pillanatra összezavarodtak a gondolatai. Elegáns. Lecövekelt a szoba közepén. átható tekintetét Nathan szemébe mélyesztette. Abby nem váratta. – Igen. Széles mozdulattal megrázta a kabátját. jó felépítéső. hosszú kabátja és antracitszürke öltönye még jobban kiemelte impozáns termetét.Abby már kiment a szobából. Amikor Nathan tekintete Goodrichéval találkozott. azonnal bevezette az irodába.

mit vár tılem. van egy kis súly fölöslegem. – Igen. Az orvos keresztbe vetette a lábát. Nathan kényszeredetten elmosolyodott. elıtte vaskos diófa tárgyalóasztal és egy. ha egy pohárral is többet ittam a kelleténél. Nagy hülyeség levágni a jobb lábat. – Akkor mi a problémája. – De hivatalos ügyben keresett meg. Goodrich felállt. Mereven bámulta a Goodrichot. nem igaz? Az irodánk néha képvisel olyan orvosokat. ha lehetséges. hogy Nathannek szólítsam? Ez inkább bejelentésnek hangzott. Hol látta már ezt a széles és magas homlokot. dr. Nathant nehéz volt kihozni a sodrából. Goodrich nem várta meg. Ez a pasas hülyének néz. – Igen. hogy nyugodtan csengjen a hangja. bár nem volt elviselhetetlen a feszültség. és nem szokott alulmaradni egy beszélgetésben. – Orvos vagyok. letelepedett az egyik bırfotelbe. igen… csak egy kis szédülés. köszönöm. hogy hellyel kínálják. doktor úr? – Hát. – Nos. szerencsére nem errıl van szó. ha a ballal van a baj. ezt az erıs állkapcsot. Amíg az italra vártak. kis ideig elıre-hátra hintázott a fotelben. – Csak megoldjuk valahogy – mondta Nathan. Súlyos csend nehezedett a szobára. Az ügyvédi tapasztalat félelmetes vitapartnert faragott belıle. a gazdagság légkörét árasztó elegáns kis kanapé. és ráérısen nézegetni kezdte az iroda berendezését.17 – Jól érzi magát.2 És láték ez angyalt állani a napban. Del Amico úr? A mindenségit. Goodrich? – kérdezte Nathan rövid hallgatás után. egy San Pellegrinót. ha kívánja. Én nem operálok. – Inna esetleg valamit? – ajánlotta. és Nathan mégis fenyegetve érezte magát. nagyon szívesen megvizsgálom – ajánlotta fel mély. APOKALIPSZIS 19. köszönöm. és érdeklıdve nézegette a könyvespolcokat. – Nem. Nathan… Remélem. a szoba közepén egy tekintélyes íróasztal állt. A falakon végigfutó könyvespolcokon régi könyvek sorakoztak. mi van velem? Nathan gyorsan magához tért. csak azután válaszolt: – Semmit sem várok magától. mint kérdésnek. – Hát persze. nem igaz? Nathan erıltetetten elmosolyodott. ezeket a majdnem összeérı. zengı hangján. Nathan nem hagyta kibillenteni magát az egyensúlyából. Valószínőleg enyhe kimerültség. és telefonon kiszólt Abbynek. akiket a betegük jelentett fel… – Nem. hogy ezt a problémát nem egy munkajoggal foglalkozó ügyvédnek kell megoldania. sőrő szemöldököket? Goodrich tekintetében nyoma sem volt ellenségességnek. és igyekezett. hogy nem sikerült meggyıznie. jól vagyok. 7 . de… – Abban ugyebár egyetértünk. Goodrichon látszott. megengedi. – De tényleg? – Biztosíthatom.

és megszemlélte a papírnehezéket – egy ezüsthattyút –. Az irodájában ülı férfi nem volt csaló. Nathan majd átdöfte a tekintetével. de meg tudná nekem magyarázni. Amikor egy sejt meghal. és felment a New York-i kórházak oldalára. hogy ezt megtudhattam. hogy a volt felesége családja. – Érdekli a kelta kultúra? – Az édesanyám családja Írországból származik. amely éppen elıtte feküdt az íróasztalon. Goodrich visszaült a fotelbe. Nathan kilépett az irodából. gyöngyözı ásványvízzel teli poharat hozott. Tényleg Garrett Goodrichnak hívták. Egy rács megkarcolta. Nathan még egyszer figyelmesen elolvasta vendége szakmai életrajzát: amennyire emlékezett. – Sok hattyú szerepel a régi kelta szövegekben – jegyezte meg Goodrich. 8 . majd a Staten Island Hospitál orvosa lett. Akkor miért találja az arcát olyan ismerısnek? Ez a kérdés motoszkált a fejében. és a kórház hospice osztályának vezetıje. Kétség sem férhetett hozzá: a fényképe azt az ápolt hatvanas férfit ábrázolta. Gyorsan rácsatlakozott az internetre. – Á. hogy maga elvált – mondta nyugodtan Goodrich. Goodrich letette a papírnehezéket. akik a földre jönnek. a súlyát méricskélve. amikor kocogtam. – El vagyok ragadtatva. – És miért mondja ezt nekem? – Mert a halál mindenütt jelen van. ez semmi. az agyának sok-sok neuronja pusztul el mindennap. és egy karcolásra mutatott Nathan bal kezén. bement a titkárnık irodájába. és szép lassan fenékig kiürítette a poharát – valahogy úgy. és az ajtóra mutatott: – Megbocsát egy pillanatra? – Kérem. amióta betöltötte a huszadik évét. miközben visszament az irodába. Nathan felpattant. azt hiszem. – És ezenközben. gondolta Nathan ingerülten. – Ashleytıl tudom. – Ez. – Tulajdonképpen embert is lehetne ölni egy ilyen darabbal – mondta. Goodrich letette a poharat. – Úgy érti. minden emberi lény osztályrésze. hogy… Ebben a pillanatban Abby lépett be az irodába egy tálcával: egy üveget és két. – A feleségem családja is. Minden emberi lényben. Szóval Jordan az egész életemet elmesélte ennek a baromnak. soha nem járt a Garrett Goodrich doktor pályájának állomásait jelzı kórházak egyikében sem. az orvosi világ igazi híressége. Ez a férfi nagyágyú volt a szakmájában. egy másik kettéosztódik. mintha minden egyes buborékot külön kiélvezett volna. – A kelta szövegekben – folytatta Goodrich – a másik világból való lények. aki Nathanre várt a szomszédos irodában. a bırének vagy száz sejtje építi újra önmagát. amikor ezt kimondja. onkológus sebész volt. Hát ez bolond. – Megsérült? – kérdezte. úgy. és tanáros stílusban magyarázni kezdett: – Abban a pillanatban. gyakran öltik magukra hattyú képét. az élete minden szakaszában jelen van a feszültség a két ellentétes erı. és nem volt vándorprédikátor vagy elmegyógyintézetbıl szökött ápolt sem. mintegy magának. – Pontosan. az élet és a halál között. és leült az egyik szabad íróasztalhoz. mint otthon. ez az állandó egyensúlykeresés a teremtés és a pusztítás között. ide-oda forgatva a lószırrel tömött kényelmes fotelt. a bostoni Medical General Hospitalban töltötte a gyakorló éveit. – Kétségkívül – felelte Nathan merev mosollyal. – Ez nagyon költıi.Csak nyugodtan. hogy a helyére lépjen: ez a szövetcsere.

Ne szállj be a játékába! – Talán nem kellene elmondanom önnek. hogy elváltam? – Az arcára van írva. már rég hívtam volna a biztonságiakat. de ha nem Ashley Jordan ajánlotta volna. hogy dobják ki. zömök kolosszus. Egyszerre meghitt és súlyos csönd. majd maga is meglátja. Megint csönd telepedett közéjük. mit hoz a holnap? Mindenkinek érdekében áll. kilépett. Rúgd ki. – Majd az is eljön. – Nagyon meghat. Nathan. és alig palástolt indulattal kinyitotta az ajtót. Del Amico. De Goodrich csak annyit mondott: – Túl sokat dolgozik. Ugye megengedi. melyek az élet igazán fontos dolgai. miben. az életrıl és a múló idırıl. ha jól értem. – Vagy valamiféle fenyegetés akar lenni? – Nem fenyegetés. de ez nem tette kevésbé nyugtalanítóvá. akkor ki mondta magának. hogy felmérje. Nathan. – Mire céloz tulajdonképpen? – Arra. Goodrich úr: miben lehetek a szolgálatára? – Azt hiszem. – Tudja azt maga. Ez volt az utolsó csepp a pohárban… Nathan felugrott. és vissza se fordult. és kikiáltott a folyosóra: – Azt sem tudom. Bevágta az ajtót. hogy valaki törıdik az egészségemmel. milyen jól mondta. Üzenet? Goodrich tekintetében még mindig nem volt ellenségesség. – Semmit nem tudok – felelte Nathan indulatosan. Némelyik próbatétel nagyon gyötrelmes lehet. hogy Garrettnek szólítsam? – Az életrıl beszéltem magának. Az ajtóhoz ment. hogy a barátja! – Másképp nem juthattam volna be magához. Azt hiszem. hogy ki maga! De Garrett Goodrich már messze járt. majd azonnal feltépte. a halálról beszélt nekem. Nathannek kapóra jöttek ezek a szavak: tüntetın az órájára pillantott. hanem üzenet. 9 . Az ellenfényben kirajzolódott impozáns alakja. – Nem is tudja. Nathan. én lehetek a maga szolgálatára. – Ez igazán mély gondolat – mulatott Nathan. Nathan. – Nem tudom követni. utoljára. mint egy széttörhetetlen. és hogy az ı ideje drága. hogy az idı valóban múlik. Garrett. – Még sok a dolgom. – Csak hogy tudja: nem ismerem Ashley Jordant. már a folyosóról. – Ki tudja.– Tehát. hogy fel kell készülnie. – Azt hittem. – Pillanatnyilag nemigen látom. olyan volt. az is eljön. – De tulajdonképpen mit akar tılem? – kérdezte Nathan tanácstalanul. nagyon jól tudja – vetette oda Goodrich. jelezve. és ezért is hagyom most magára… egyelıre… Goodrich felállt a fotelbıl. – Azt el is hiszem – mosolyodott el Goodrich. – De figyeljen. igazán. ha nem ismeri Jordant. De Nathant hirtelen elöntötte az indulat: – Még egyszer. Nathan! Ez az alak lebénít.

majd Abby nagy meglepetésére úgy döntött. A szeptember 11-i terrortámadás napján éppen a számítógépénél ült. hogy ez a történet még nem ért véget. Nem elég. És akkor még nem is említettük a legutóbbi ragyogó húzását: bár a feladatot mindenki lehetetlennek találta. a szakma egyik legrangosabb folyóiratában. soha nem felejtett el elıre köszönni a titkárnıknek. Ennek ellenére felvett néhány aktát az asztaláról. hogy otthon fogja áttanulmányozni ıket. Bartholomewtemplom elıtt. Egy örökkévalóság óta nem ment haza ilyen korán. A pohárral a kezében felállt az asztaltól. amikor az elsı repülıgép becsapódott. heti hat napon át. Business as usuel. sebezhetınek és mulandónak érezte. a fehér és a szürke árnyalataival vonva be a várost. Úgy érezte. Soha nem fogja elfelejteni azt a borzalmas napot. bájtalan homlokzata mellett ez az emberi léptékő felhıkarcoló valóságos ékkınek hatott piramis formájú tetıvel megkoronázott. amelyet akkor átélt. Nathan akarata ellenére valami egyszerre édeset és nyugtalanítót érzett ebben a zenében. és a homlokához szorította a hideg vízzel telt poharat. hogy akadályozza a forgalmat. Az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. az ablakhoz lépett. elegáns tornyával. hogy ne pergesse le magában újra meg újra a rémálmot. Homályosan érezte. valahányszor ebben az ablakban állt. Bár San Diegóban még csak délután három óra van. Nathan. és a Helmsey Building kékesen tükrözıdı tömbjét figyelte. A Met Life hatalmas. Néhány részletet még pontosítani kellett Bonnie érkezésével kapcsolatban. túl tökéletes. Már alig havazott. Az összes cégtárs közül ı számolta el a legtöbb munkaórát. ha taxit kerített neki. makulátlan fehér miseingbe öltözött gyerekkórust hallgatott: a gyerekek az Ave verum corpust énekelték a St. Elıször fordult elı. és havonta néhány órában ingyen adott jogi tanácsot a rászorulóknak. Nathan néhány percig elnézte a felhajtó forgalmát: valóságos autóáradat tartott dél felé a sugárutat szegélyezı két hatalmas kapun keresztül. A belsejét elárasztó forróság és a makacs mellkasi fájdalom megakadályozta az összpontosításban. amelyrıl dicsıítı cikk jelent meg a National Lawyer-ben. Munkatársai többségéhez hasonlóan ı is igyekezett. miközben a taxira várt. és elıvette a telefont. Bonnie és Mallory talán már otthon lesznek. Általában naponta körülbelül tizennégy órát dolgozott. A hó megállás nélkül esett. és a válása óta gyakran vasárnap is bejött az irodába. és hogy nem most hallott utoljára Garrett Goodrichról. behunyta a szemét. hogy Manhattant és felhıkarcolóit kicsinek. Hat órakor ért haza a San Remóba. Nathant mindig rossz érzés fogta el. hogy elınyös külsıvel áldotta meg a természet. sikerült tetı alá hoznia a Downey és a NewWax cég nagy médianyilvánosságot kapott fúzióját. képtelen vagyok rá. becsúsztatta a táskájába.3 A siker csodálatos dolog. ahogyan az itteniek mondták. ha fázik. De tényleg. Nathan elkeserítette a kollégáit: túl példaszerő volt. Nehezen sikerült visszarázódnia a munkába. olyan erısen biztosan nem.és porfelhıt. MARILYN MONROE Nathan becsukta az ajtót. de az ember nem tud éjszaka hozzábújni. fızött egy teát. 10 . Mégis. a tiszta kék eget beszennyezı fekete füstoszlopokat és a tornyok összeomlásakor felszálló iszonyatos törmelék. mert pár nap múlva eljön hozzá a téli vakációra. az utca élénk levegıje jót tesz neki. megköszönte a portásnak. New York többé már nem volt a régi New York.

és felült a kanapén. de…” Már attól is jól érezte magát. – Bonnie egy óra múlva már itthon lesz – vágott közbe sietve Mallory. még az a nı sem. Mikor volt utoljára. Nathan azt is tudta. Az utóbbi években leépült a házassága. amelyet még mindig hordott. és néhány hónapja már a válást is kimondták. Soha nem képzelte volna. aki gyermekkora óta ismeri. valamikor estefelé érkezik. mikor indul a gépe. most hegedőórája van. Az iroda minden egyes ügyfele több tízmillió dollárt ért. mintha hosszú fuldoklás után egy adag oxigénhez jutna. unalom. Egy óra múlva jön haza. hogy együtt reggelizzék a családjával. Szép fokozatosan az iroda töltötte ki az egész életét. hogy szerelmemnek szólította? – Szia – válaszolta Mallory hidegen. hogy lehetséges! Csak körül kell néznie: válások. hogy megbeszéljük Bonnie utazását. de néha bepisilt éjszaka. ha hallotta Mallory hangját. hogy az ügyvédeknek bármikor a rendelkezésükre kell állniuk. – Csak azért hívlak. gondolta. A bankszámlája most elsı ízben átlépte az egymilliós határt. – Minden rendben? Mallory élesen felelte: – Mit akarsz. Az ı szakmájában könyörtelen harc dúl. Lehúzta a győrősujjáról a jegygyőrőjét. hogyan folytatódik a vers: 11 . milyen nagy a kár. Hétéves volt. és az anyja azt mondta. Most nem vagyok itthon. nem sikeres az életben. Hogy lehetséges. mint a szakmai karrierje. nem számolva a természetbeni juttatásokat. amikor újra normálisan fogsz beszélni velem. És Nathan elfogadta ezt az árat. İ is ott van? – Nem. hogy senki sem fekszik az oldalán az ágyban. Milyen naiv volt! Naná. Három csöngetés után bekapcsolt az üzenetrögzítı: „Ön Mallory Wexlert hívta. Ez volt a játékszabály. engedelmeskedve a hülye régi reflexnek: soha. Olyan volt. Ez azt is jelentette. Mallory. hiába milliomos. mint a halál. hogy a fizetése már 45 000 dollár volt havonta. ami azt jelentette.Szorongva ütötte be a telefonszámot. hogy két ember. hallhatóan gyorsan véget akart vetni a beszélgetésnek. megértettem: ez még mindig nem az a nap. Persze nem ı volt az egyetlen. amelyet meg kellett fizetni. hogy üzlettársként közel félmillió dollár éves jutalékban részesedett. aki úgy alszik. már késı volt visszakozni. És ez még csak a kezdet volt. és aki három hónapja nem látta a kislányát. az ár. A magánélete viszont éppen az ellentétes pályát futotta be. vagy hogy ellenırizze a kislánya házi feladatát. mint két idegen? Hogy lehetséges ez? Nathan leheveredett a szalonban álló kanapéra. félrelépések. akik olyan közel voltak egymáshoz. aki soha nem elégedett meg a kevéssel. ha az ember a nagyok csapatában akart játszani. akik a családi életük és szabad idejük egy részét feláldozzák a munka oltárán. akivel ilyesmi történt – az irodában például minden második munkatársa elvált –. úgy viselkedik. senki ne érje gyöngeségen. de szeretett volna jobban jelen lenni az életében. hogy olykor szorongásos rohamok törnek rá. hová jutott. ı. Íme. Nathan? Oké. Nathan minden este fölhívta. Nem. Ha jól emlékszem. Csak azok boldogulhatnak. akkor hív… De Mallory már letette a telefont. Ennek köszönhette. de ez nem igazán vigasztalta. – Szia. hogy vidám hangon tudjon megszólalni. egy férfi. akit nagyon felkavartak az események. Az üzenetrögzítı hangja megszakadt: – Halló! Nathan emberfölötti erıfeszítést tett. és a plafonra meredt. – Talán te is meg tudnád mondani. és elolvasta azt a sort az Énekek énekébıl. amelyet Mallory vésetett bele: Mert erıs a szeretet. – Nagyon jó. Amikorra felmérte. Sokat aggódott Bonnie-ért is. Egyre ritkábban talált idıt rá. hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti.

kismókus! Bonnie részletesen elmesélte az egész napját. A komódhoz lépett. egy titokzatos. amelyeket egy iskolai kiránduláson látott a Balboa parki állatkertben. papa! – Szia. hogy a válást megelızı és követı korszak igencsak megviselte. Gyorsan előzte a képet. Úgy szeretném. te már nagylány vagy! Arról nem is beszélve. ezeket ı maga gyártotta. de amikor a nagymamája hajdani házába költözött. Rögtön a kezdetektıl láthatatlan fonál kötötte össze ıket. amely még a gyermekkorukban alakult ki. bár sosem szerette. Sıt. Mallory nagyon sápadt volt. még az egész testén szétszóródott szépséglencsék pontos helyét is maga elé tudta idézni. hogy az ı házassága valami kivételes dolog. amelyet születésétıl birtokolt. ami dacol az idıvel és a megpróbáltatásokkal. amikor valaki soha nem szenvedett hiányt semmiben! Mallory jómódú és köztiszteletnek örvendı családból származott. hogy aznap fontos munkatalálkozója volt: az utolsó részletkérdéseket kellett megvitatniuk két cég egyesülése kapcsán. Nathan elıtt most megjelent a felesége teste.Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el. amelyre Bonnie cinkos segítségével tett szert. A szerelem nem az az abszolút valami. Mallorynek nem volt szüksége szakmai sikerre ahhoz. ı maga harcolta ki éppen ezt az idıpontot! – Kérlek. jegyzeteket írt. a Silver Strand Beachen (az ezüstös kagylók strandján) tett séta során. és az egyetemen tanított. ahogy mindig szokta az esti beszélgetéseik alkalmával. Mallory és ı hatéves koruk óta ismerték egymást. Mallory környezetgazdálkodásból doktorált. Paradox módon soha nem beszélt olyan sokat a kislányával. otthagyta az egyetemet. Egy civil szervezet weblapját gondozta. mert Mallory örök patchwork pulóvereinek egyikét viselte. a Tágra zárt szemekben. Nyálas hülyeség! Ilyesmivel kábítják a kezdı szerelmeseket. amikor háromezer kilométerre élt tıle. Aznap. és kinyitotta a magával hozott aktákat. de ez mit sem változtatott hosszú szempillái. amikor a fénykép készült. Mesélt a tigrisekrıl és a vízilovakról. de Nathan csak fél szívvel tudott csatlakozni ezekhez a leegyszerősítı elméletekhez. Nathan akaratlanul is elmosolyodott. Hosszan elidızött a legutóbbinál. amelyeket nyaranta a turistáknak adott el Nantucketben. sorra kézbe vette és megnézte a volt feleségét ábrázoló fényképeket. mint most. Szívesen mondogatta. ésszel alig felfogható dimenzió. akvarelleket festett. Nathan kifaggatta ıt az iskoláról és az elızı esti soccer meccsrıl. hogy elnyerje azt a társadalmi helyzetet. papa. San Diego mellé. Könnyő így beszélni. hogy egy jó séta az erdıben vagy a tengerparton nem kerül semmibe. amelyet várt. – Félek egyedül repülni. Az édesapja az egyik legnagyobb bostoni ügyvédi iroda igazgatósági tagja volt. és kagylóval kirakott kisbútorokat készített. finom orra. fehér fogai szépségén. édesem. Fél nyolc körül végre befutott a hívás. Bekapcsolta a hordozható számítógépet. – Szia. és valahogy egyszerre látszott bennük elegánsnak és nagyon szabadnak. ha eljönnél értem szombaton! – De hát ez butaság. Bonnie hangja hirtelen nyugtalanná vált: – Kérhetek tıled valamit? – Amit csak akarsz. Mallory egy teknıcfésővel kontyba tőzte a haját. és attól kezdve a hátrányos helyzetőek megsegítésére létrehozott különféle szervezeteknek szentelte minden idejét és energiáját. Fémkeretes szemüvegével Nicole Kidmanre hasonlított. ahol Bonnie is játszott. mintha a sors természetes szövetségesekké akarta volna ıket tenni az élet nehézségeivel szemben. ami arról tanúskodott. Pedig nagyon hosszú ideig azt hitte. gyere értem! 12 . ha a színésznıhöz hasonlították. és néhány levelet diktált Abbynek. Bonnie. Számára a társadalmi siker vagy a pénz soha nem jelentett motivációt. hónapok óta dolgozott az ügyön.

hogy megnyugtassa és megnevettesse.A vonal túlsó végén is hallotta. velem kell jönnie. 13 . hogy ezt érdemlem? Nathan hallgatott. hogy ı maga megy el érte. a portás hívta: – Valaki keresi. Bonnie nem volt szeszélyes gyerek. és kiállt a folyosóra. és beszélgettek még néhány percig. potenciálisan minden ember veszélyes. elmesélt neki egy kis történetet. – Legalább szálljunk taxiba! Kiállt a járda szélére. hogy vigyázzállásban várja az orvost. Ez éppen olyan lépés. majd elnyomta az álom. nem ismerem az urat. ameddig nem végzett Goodrichcsal. és megvonta a vállát. – Rendben van. nem húzta le a cipıjét. és kijelentette: – Szép lakás. Miután letette a telefont. ha lemondja a szombati találkozót. Persze végsı megoldásként még mindig megfizethet valakit. hány óra van? Goodrich bekukkantott az ajtón. Peter. Annyira szeretlek. mit keres itt. este kilenc óra! Arra már igazán nem vágyott. New York télen mutatja az igazi formáját. semmi gond. és hadonászva próbált taxit fogni. A kaputelefonra riadt fel. Garrett? Van fogalma róla. ha megpróbálna bízni bennem? – És mi arra a biztosíték. és a lámpát sem oltotta le. Bonnie megnyugodott. aki hamarosan föl is ért a 23. kicsikém. Peter. Nathan az órájára pillantott: a kutya mindenségit. Fıleg most nem. milyen következményekkel jár. Begombolta az ingét. Szó sem lehet róla. Lelke mélyén tudta. a szemét dörzsölte. Goodrich zsebre dugott kézzel. emeletre. beengedheti – szólt bele a kaputelefonba megadón. De hamar elvetette ezt a hülye ötletet. aki a mézes csuprot keresi. mit akar tıle ez az ember. kicsikém. Ha nem akart egyedül repülni. – Azt kérdeztem. annak biztosan komoly oka volt. meg azután… Nathan nem hagyta. amelyet Mallory soha nem bocsátana meg neki. uram. mellette a jó fejjel alacsonyabb Nathan hadonászott. hogy addig úgysem nyeri vissza a lelki nyugalmát. Nathan. Del Amico. – Oké. Peter. hogy a lánya torka összeszorul a feltörı sírástól. hogy menjen el a lányáért Kaliforniába. Feltétlenül meg kell tudnia. – Baromság! – Egyébként a hideg konzerválja és megöli a mikrobákat. A kanapén ülve még diktafonra mondott néhány észrevételt. Na mindegy. Doktor Garrett Goodrich. aki nyilván megkaparintotta a portás telefonját –. – Menjen a fenébe! Nem parancsolgathat nekem! Garrett igyekezett leszerelni. Ott leszek. kinyitotta a bejárati ajtót. hogy csalódást okozzon neki. – Mi lenne. –Nyáron ebben a városban meg lehet fulladni. Különben is azt ígérte Bonnie-nak. nagyon fontos a dolog! A jó életbe! Mit vétettem az Úr ellen. elgondolkodott. és többször is elıadta a rendkívül jól sikerült jelenetét Micimackóról. hogy ez az alak még itthon is zaklassa! – Ne engedje be. – Mi a fenét keres itt. Nathan a világ minden kincséért sem okozott volna neki fájdalmat. hogy maga nem veszélyes? – Abszolút semmi – ismerte el Goodrich. – Elhiheti nekem. –Jéghideg van! – Maga mindig ennyit nyavalyog? – kérdezte Garrett. majd talál megoldást erre is. Megígérem. – Azt hiszem. a kabátjába burkolózva baktatott a sugárúton. hogy kifejtse az elméletét. – Ne adja itt a hülyét – kiabálta Goodrich.

ahol már nem volt olyan sőrő a forgalom. Ott álltak Manhattan egyik leghíresebb épülete: az Empire State Building elıtt. hogy a maga kedvéért hagyom. és száz méter után megállt. Végül a Century Appartements magasságában megállt egy yellow cab. nagyon téved! Két taxi is elment elıttük lassítás nélkül. Nathan a kezét dörzsölgette. 14 . amikor a taxi bennragadt egy dugóban. Goodrich fizetett. A taxi néhány perc múlva bekanyarodott az Ötödik sugárútra. A Broadwayn nyüzsögtek az emberek. Nathan nem túl barátságos pillantást vetett rá. röhejesen néz ki! – Ha azt hiszi. Beszálltak. hogy lefagyjon a tököm. A Harmincnegyedik utcánál balra fordult. és Goodrich közölte a sofırrel az úti céljukat: az Ötödik sugárút és a Harmincnegyedik utca keresztezıdéséhez tartottak.– Hé! Hé! – Ne üvöltözzön már. az ünnepek miatt a legtöbb üzlet egész éjjel nyitva tartott. – Gyalog hamarabb odaértünk volna – jegyezte meg Goodrich nyilvánvaló örömmel. majd a két férfi kiszállt az autóból. A rádióból egy régi Sinatra-dal szólt. Az autóban jó meleg volt.

milyen nyüzsgı élet zajlik a Times Square-en. Nathan óvatosan odalépett a terasz korlátjához. áll a a hátad mögött. emeletre. emelet 320 méter magasan lévı kilátótornyába. majd megadón az orvos nyomába eredt. hogy Tom Hankset és Meg Ryant utánozta A szerelem hullámhosszánban. Innen egy másik lift felvitte ıket a 86. Elıttük a Chrysler Building csúcsos tornya ragyogott. – Igaz is. és felnézett. mert még mindig felhık borították az eget a város fölött. A lift mellett Cary Grant szelleme várta Deborah Kerrt. kék lapocskát húzott elı a zsebébıl. és az épület éjfélig látogatható. a forgalom pedig olyan távolinak tőnt. A pénztár mellett az épület hatalmas reprodukciója ragyogott. és Nathant hamar lenyőgözte az elébe táruló látvány. és két háromszög alakú. Az East River felıl sarkvidéki szél fújt. – Ha nincs ellenére. Valamivel távolabb a korlátra támaszkodva egy japán pár azzal szórakozott. A pénztár fölötti ingaóra fél tizenegyet mutatott. Az éjszaka.4 Angyal. Nathan ingerülten megcsóválta a fejét. mint mindig karácsony idején. akik a hosszú évek során megcsodálták a felhıkarcolót. 15 . aki nem jött el soha. Kiléptek a tetıterasz nyitott részére. Felmentek a második emeletre. a késıi óra ellenére még mindig sokan tolongtak a hírességek fényképeivel díszített pénztárak elıtt – a fotók azokat a híres embereket ábrázolták. és kihajolt. és ragyogva tükrözıdött az East River sötét vizén. Egy ultragyors lift egy perc alatt felrepítette ıket a 80. jön nekem 6 dollárral. A legfelsı harminc emelete vörös és zöld fényben ragyogott. s lelök a szakadékba! VICTOR HUGÓ Nathan hátraszegte a fejét.” A hely tényleg varázslatos volt. egy tábla pedig arról tájékoztatta a látogatókat. az elegancia és az erı keverékét árasztva uralkodott Midtownon. Beléptek az art deco stílusú elıtérbe. mint egy rézvörös nap. Bár már nem esett a hó. Az Ötvenkilencedik utca hídja viszont hihetetlenül közelinek látszott. mintha egy másik bolygón zajlanék. az információs tábla szerint korlátozottak voltak a látási viszonyok. innen indultak a liftek a kilátóba. hogy tartson velem – felelte Goodrich ellentmondást nem tőrı hangon. hogy a pénztár egy óra múlva bezár. – Nem jártam itt gyerekkorom óta – vallotta meg Nathan. A liftbıl a fedett és üvegezett kilátóterembe léptek. Mivel Goodrich elıre megvette a jegyeket. A felhıkarcoló központi elhelyezkedésének köszönhetıen innen nyílt a városra a legszebb kilátás. – Inkább azt tanácsolnám. lángpallosos. és Nathan nagyon bánta. és egy quartert csúsztatott a távcsı nyílásába. a hideg és a felhık miatt a város sejtelmes fényben ragyogott. én inkább ebben a főtött teremben maradnék – mondta Nathan. ık megúszták a sorbaállást. és még innen is látszott. – Tényleg fel akar menni oda? – Nathan az éjszaka szövetébe döfı fényes nyílra mutatott. Biztosan nyugodott vaskos talapzatán. Goodrich megpróbálta túlkiabálni a szelet: – Nagyanyám mindig azt mondogatta: „Addig nem ismered az igazi New Yorkot. Kardot merít beléd. Az Ikertornyok lerombolása óta megint az öreg Empire State lett Manhattan legmagasabb felhıkarcolója. A nyolcvanhat emelet mélységben száguldozó autók parányinak látszottak. A karácsony New Yorkban turisztikai szempontból mindig jó szezonnak számított. és szorosabbra húzta télikabátja övét. hogy elfelejtett sapkát és sálat venni. amíg nem mentél fel az Empire State Building tetejére. – Már meg is vettem a jegyeket – felelte Goodrich.

éppen ellenkezıleg. – A jó életbe. – Öregem. A szél tovább árasztotta jeges leheletét. amely egy röpke órára verıdött össze itt. és olvadt bele a sötétségbe. Kezdetben láthatólag senki sem figyelt fel furcsa viselkedésére. amikor az öngyilkosjelölteknek még nem állták útját védırácsok. mintha Goodrich valamilyen nyilvánvaló tényt közölt volna. A harag könnyei csorogtak le az arcán. majd megkérdezte: – De mi közöm nekem mindehhez? – Mindenhez közünk van. Nathanben felmerült a gondolat. akit érdekelt. aki így megfigyelhette lázas és nyugtalanító tekintetét. hosszú és piszkos haja sok kis copfba volt fonva. olykor felragyogott egy-egy magányos csillag. Finom szıke szakáll göndörödött az állán. hogy talán be van lıve. és egészen közel lépett Nathanhez. Fejük felett a szél hihetetlen sebességgel hajtotta a felhıket. Pár pillanatig csak iszonyodva bámulta a fegyvert. De Goodrich megtörte a csöndet: – Az a fiú a narancssárga anorákban – súgta Nathan fülébe. olykor-olykor elrejtızve a felnıttlábak erdejében. Még erısebb szélroham söpört végig a teraszon. . és a fiú egy revolvert húzott elı az anorákja zsebébıl. hogy az ajkuk szikrát vet a felületi feszültségtıl. huszonöt évvel ezelıtt. de közben hihetetlen tülekedés támadt. most lépett ki a nyitott teraszra. ami a szeme elıtt lejátszódott. háromszáz méterre a föld fölött. – Kevin Williamsonnak hívják – világosította fel Goodrich. Kétszer körbejárta a teraszt. Igazán szép éjszaka volt. hogyan találkoztak ugyanitt. de mozdulni sem mert – félt. csak némán csodálták a város fényeit. Lenyőgözte és elborzasztotta az. hogy végeztem egy kis kutatómunkát. 16 . ahol felszakadozott a felhızet. Nathan mozdulatlanul állt a fiú elıtt. Ám alig telt el egy perc Goodrich váratlan jövendölése után. és végigmustrálta a fiút. maga… maga bolond! – kiáltott fel Nathan. A vastag anorákba bugyolált gyerekek fel-alá rohangásztak. – Ez úgy hangzott. Nyilvánvalóan nagyon boldogtalan volt. – Ezt meg honnan tudja? – Mondjuk úgy. – Ne tegye! – kiáltott fel egy családapa. de közben képtelen volt Kevinrıl elfordítani a tekintetét. hogy ezt az embert bámuljam? – Mert mindjárt meghal – felelte Goodrich komolyan. heves forróság áradt szét egész testében. Az apja errıl a teraszról ugrott le. Már nem érezte a hideget. amely remegett a kezében. és a hideg kimarta az arcukat. de aztán váratlanul felüvöltött egy asszony: – Annál a férfinál fegyver van! Minden tekintet a fiatalember felé fordult. Ilyesmi egyszerően nem történhet meg. Goodrich. Nem fog történni semmi. Nathan közelebb lépett Goodrichhoz.Nathan és Goodrich egy hosszú pillanatig nem szóltak egymáshoz. Ajka iszonyodva megremegett. – Ismeri? – Személyesen nem. Kevin. de ismerem a történetét. Kevin egy hét óta mindennap eljön ide. hogy csak siettetné a jóvátehetetlent. és a résekben. szenvedı arckifejezése élesen elütött a többi látogató nevetésétıl és jókedvétıl. fájdalmas kiáltás szakadt fel torkából. Két fiatal lázasan csókolózott. nem tudtak betelni vele. mindenki a terasz kijárata felé rohant. miért akarja. és homályos nyugtalanság ébredt benne. egy wyomingi pár pedig részletesen elmesélte mindenkinek. – Hogy mondja? – Nézze azt a fiút a narancssárga anorákban! Nathan összehúzta a szemét. Nathan hallgatott egy sort. ami a hozzánk hasonló emberek életét érinti. hirtelen maga felé fordította a fegyver csövét. akire Goodrich mutatott: húszéves lehetett. mint akin úrrá lett a pánik. Egy francia turistacsoport az Eiffel-tornyot hasonlította össze a felhıkarcolóval. Általános jókedv kerítette hatalmába a kis közösséget.

összecsuklott. hadd jusson egy kis levegıhöz! – kiabálta egy ır. James. Akkor érte utol az orvost. A tömeg a liftek felé tódult. – Lépjenek hátrébb. meglátta Goodrichot. és nem válaszolt. A fiatalembert nem bírta a lába. és lázas nyüzsgés támadt a teraszon.Ó. amikor annak éppen sikerült becsusszannia az elsı szabad liftbe. és a turisták is tudták. Goodrich szórakozottan bámult maga elé. csendben sírdogáltak. aki már-már eltőnt a tömegben. és a földre rogyott. Amikor felállt. bárcsak ne lıne…! Ne lıj! Ne lıj. úgy megijedtünk. hogy megtalálták a gyereket. Nathan megpróbálta visszatartani.-on. és most döbbenten állt háromméternyire a halottól. még egyszer felnézett a csillagtalan égre. legfeljebb azért. Egy kisfiú elveszítette a szüleit. kicsikém! Nathan nehezen szabadult meg a hálálkodó pártól. Nathan és még néhányan a teraszon maradtak. – Miért nem tett semmit. Minden rendben lesz. Néhányan már elı is kapták a mobiljukat… gyorsan… értesíteni kell a családot… a barátokat. hogy meg fog halni? 17 . Ezután felharsantak a pánik kiáltásai. a maradék vérrel elkeveredve folyt szét a földön. Kör alakult Kevin holtteste körül. azzal bármi megtörténhet. töpörtyő. Nathan legfeljebb egyméternyire állt a halottól. Az agya egy része péppé vált. Valamilyen fokon mindenkit áthatott a trauma. hogy újból és újból kísérteni fogja. de beleütközött a kisfiú szüleibe. – Garrett! Várjon meg. Utána iramodott. és megállapította. – Ó. a fenébe is! A nyakába kapaszkodó kisfiúval Nathan csak a könyökével tudott utat vágni a nyüzsgı tömegben. Ne félj. Nathan rögtön tudta. hogy a mentısökre sajnos nem lesz szükség. és meghúzta a ravaszt. és összevissza rohangáltak. – Gyere. és segítséget kért a lobbyból. Fennakadt. fiam…! De Kevin felemelte a tekintetét. Végre sikerült megragadnia az orvos vállát. hogy a halottasházba vigyék szegény fiút. ha egyszer tudta. A füle mögött égett szélő. Kevin fájdalom gyötörte arca örökre a rettegı kiáltásba merevedett. – Hívják a tőzoltókat és egy mentıautót! Sérültünk van a 86. hogy aki New Yorkban jár. A hírhedt szeptemberi délelıtt óta a New York-iakban ott élt a sebezhetıségük szinte tapintható tudata. és nem tudta levenni tekintetét a vértócsáról. Utána újra Kevin fölé hajolt. A szerelmespárt tetıtıl talpig összefröcskölte a vér. vörös lyuk tátongott. Elıvette a talkie-walkie-ját. és elfordította ettıl a szörnyő látványtól. és képtelen volt elfordítani tekintetét a holttestrıl. A dörrenés szétvetette a New York-i éjszakát. akik borzasztóan megkönnyebbültek. Egy pillanatra szinte kimerevedett az idı. amint leszáll az éj. vagy nagyon egyedül érzi magát. hogy soha nem fog megszabadulni ettıl a képtıl. – De honnan tudta elıre? – kiabálta. üveges szeme már csak az ürességet kémlelte. Garrett? A másodperc töredékére összekapcsolódott a tekintetük. de Nathan már csak a becsapódó liftajtónak üvölthette a következı kérdését: – Miért nem tett semmit. minden rendben lesz. Nathan karjába vette. az emberek félırülten taszigálták egymást. Lassacskán visszaszállingóztak a kíváncsiak. és a fiatalember fölé hajolt.

az mégse semmi. Némelyik próbatétel nagyon gyötrelmes lehet. Vissza kéne fognia magát. A mai nagyon rossz napnak ígérkezett. Mindennek a tetejébe egy áruszállító teherautó lecövekelt a GM Building elıtt. A késıi órára és a rossz állapotára való tekintettel azonban nem ment kocogni. A híres aukciósházat. az még jobban megdobná a hírnevét. hogy újra rátört a vízbefúlós álma – ez mindig a szorongás jele volt. hogy azonos bizományi kamatokkal dolgoznak a mőalkotások értékesítésekor. Összeszedte a kanapén heverı aktákat. Vajon nem kellene értesítenie valakit? A rendırséget? Végül is tegnap haláleset történt.” De mit akar tıle ez a pasas. Belekerült egy kis idıbe. Nyilván azért jött elı. Talán az lenne a legjobb. a fenébe is? Most már nyugtalanítani kezdte az egész. Nathan kilépett a zuhanykabinból. hideg verejtékben úszva. Nem sokat haladtunk elıre. De nem ma. De Goodrich bizonyos mértékig mindenképpen felelıs a történtekért. Munkába indulás elıtt bekapott még két aszpirint és egy C-vitamint. és egy korty vízzel lenyelte. amelyeket nem lett volna szabad eltitkolnia. és úgy érezte. és magában újragondolta Kevin Williamson öngyilkosságát.8. és az elsı érzése a szorító fájdalom volt a mellében. Nathan kiszállt az ágyból. Bár késésben volt. ha nem foglalkozna ezzel az egésszel. Például információkat tartott vissza. ami csak nem akart elmúlni. és a Madisonon pillanat alatt kialakult a dugó. Soha többé… Így minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Többtucatnyi ember igazolhatja. már csak azért is. Olyan gyönge volt. Nathan kiszállt a taxiból. Igen. hogy nincs egyensúlyban semmivel. és nagy lendülettel megtörölközött. de öngyilkosság volt. hogy neki. A tegnap esti munkája nem sokat ért. Másnap késın ébredt. mit fáj elhinni. Az sem könnyítette meg a helyzetet. Még nem volt rá felkészülve. Nem volna szabad ennyi gyógyszert szednie. Nathan keveset aludt azon az éjszakán. 37. mert valószínőleg hamarosan sikerül egyezségre jutnia a Rightby's-ügyben. megvádolták. és elhúzott a Grand Army Plaza mellett. hogy reszket a lába. én lehetek a maga szolgálatára. amelynek a védelmét ellátta. miközben szabványcsevegést folytatott a pakisztáni sofırrel.5 Csak késın hisszük el azt. és érezte. amióta… amióta úgy érezte. tudta jól. hogy a hóna alá dugta a hımérıt. Semmi ijesztı. hogy még élesebben nyilall belé a fájdalom. de ha sikerülne jó egyezséget kötnie. Kényes ügy volt. Eszébe jutott Goodrich néhány szava is: „Azt hiszem. és Nathan munkára szánható órái sem szaporodtak maguktól. Ma kétszeres lendülettel kell dolgoznia. Nathan. hogy megsértette az antitröszttörvényt. Megmasszírozta a jobb oldalát.” Azt is megemlítette. Nincs is rá ideje. Nathannek „fel kell készülnie. gondolta Nathan. Rendszeresen szedte. mire sikerült egy taxit elcsípnie. mert tegnap Goodrich a hattyúról beszélt. A gyógyszeres szekrénybıl kivett egy Prozacot. hosszú percekig állt a zuhany alatt. amikor megállapodott a legfıbb konkurensével. majd maga is meglátja. OVIDIUS (MURAKÖZY GYULA FORDÍTÁSA) December 10. Az autó a Columbus Circle magasságában elfordult. és gyalog indult el a Park 18 . Csak többé nem szabad találkoznia Goodrichcsal.

Avenue felhıkarcolói alkotta vas- és üvegfolyosón. A város lázas nyüzsgése hirtelen robbant az arcába a szendvicsemberek kiáltozásától kezdve egészen a dudakoncertig, amely egy füstüveg ablakú limuzinból harsant fel, amikor az utolsó pillanatban sikerült kitérnie a kocsi elıl. Nathan hirtelen úgy érezte, hogy túl szők térbe került, ellenséges világ veszi körül, és megkönnyebbült, amikor megérkezett a Marble&March székházának bizánci stílusú mozaikboltíves, mutatós homlokzata elé. Elıször a 30. emeleten szállt ki, ahol egy nagy pihenıterem állt a tagok rendelkezésére, egy kis kávézóval. Néha elıfordult, hogy itt is aludt, amikor nagyon fontos és nagyon sok munkája akadt. Kiemelt néhány dossziét a rekeszébıl, és felment az egy emelettel feljebb lévı irodájába. Mivel abnormálisan késı volt, kérdést olvasott ki a titkárnıje szemébıl. – Abby, behozná, kérem, a postámat és egy tripla adag kávét? Abby megpördült a forgószékén, és szemrehányó pillantást vetett rá: – A postája egy órája ott várja az asztalán. Ami pedig a kávét illeti, biztos benne, hogy tripla… – Nagyon erıset kérek, tej nélkül, köszönöm. Nathan belépett az irodájába, húsz percet szánt arra, hogy átfussa a postáját, majd az utolsó csésze kávéját szürcsölgetve megnézte az internetes postafiókját is. Egy munkatársa kért tıle segítséget a Rightby's-aktát illetı joggyakorlati kérdésben. Éppen nekilátott a válasznak, amikor… Nem, ma képtelen koncentrálni. Nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna. Rendeznie kell ezt az ügyet. Két másodperc alatt becsukta a notebookot, fogta a kabátját, és otthagyta az irodát. – Abby, kérem, szóljon a portásnak, hogy fogjon nekem egy taxit. És törölje, legyen szíves, a ma délelıtti megbeszéléseimet. – De délben találkoznia kell Jordannel. – Próbálja késı délutánra áttenni a találkozót, azt hiszem, akkor ráér. – Nem tudom, mit fog szólni hozzá. – Ez legyen az én gondom. Abby kiszaladt utána a folyosóra, és még odakiáltotta: – Nathan, mondtam már néhányszor, hogy pihenésre van szüksége! Nathan becsapta a taxiajtót, és odaszólt a sofırnek: – South Ferry Terminal. Hála a sofırnek felajánlott húszdolláros extra borravalónak, még sikerült utolsónak becsuszszannia a Staten Islandre tartó tízórás komp utasai közé. A hajóval huszonöt perc alatt átért New Yorknak ebbe a lendületesen fejlıdı negyedébe. Az átkelés igazán sok látványosságot kínált, de Nathan most sem a Lower Manhattanben, sem a Szabadság-szoborban nem tudott gyönyörködni, annyira szeretett volna már odaérni. A komp kikötött, és Nathan újra taxiba szállt, amely villámgyorsan a Staten Island Public Hospital elé röpítette. A kórház a sziget északkeleti végén épült központi negyed, St. George melletti nagy kiterjedéső területen állt. A taxi a Surgery Center elıtt állt meg. Tegnap este óta nem esett hó, de szürke felhık borították az eget. Nathan berontott az épületbe, de a recepciósnı lefékezte a lendületét. – Uram, a látogatás csak… – Goodrich doktorral szeretnék beszélni – vágott a szavába Nathan. Olyan paprikás hangulatban volt, mint egy mérges kiskutya. A Prozac néha furcsa hatással volt rá. A nı beütött valamit a számítógépbe, és a képernyın megjelent egy táblázat a mőtétek beosztásával. – A professzor úr most fejezett be egy biopsziát, és hamarosan lesz egy kimetszése és egy nyirokcsomómőtétje. Most nem tud beszélni vele.

19

– De legalább szóljon neki, hogy itt vagyok – kérte Nathan. – Mondja meg, hogy Nathan Del Amico keresi. Sürgıs. A nı megígérte, hogy megpróbálja elérni a professzort, és megkérte Nathant, hogy üljön le a váróteremben. Goodrich negyedóra múlva kijött hozzá. Kék orvosi ing volt rajta, fején Bandana-kendı. Nathan szinte rávetette magát: – A jó életbe, Garrett, lenne szíves elmagyarázni, mi ez az… – Mindjárt. Most nem érek rá. – De én nem engedem el! Megjelenik az irodámban, azután nálam, végignézet velem egy borzalmas öngyilkosságot, és csak annyit mond, hogy „gondolkozzék el azon, milyen rövid az élet”. Ez már azért sok! – Majd késıbb beszélünk. Az emeleten van egy szoba, ahol egy férfi arra vár, hogy kivegyünk belıle egy daganatot… Nathannek nagy erıfeszítésébe került, hogy a nyugalmát megırizze. Úgy érezte, képes lenne agyonütni az orvost. – De velem jöhet, ha kedve tartja – ajánlotta Goodrich, majd sarkon fordult. – Micsoda? – Jöjjön, nézze meg a mőtétet, nagyon tanulságos. Nathan felsóhajtott. Érezte, hogy Garrett egyre jobban átveszi az irányítást, mégis követte. Végül is, ha már idáig jutott… Aprólékosan végrehajtotta a sterilizációs protokollt. Antibakteriális habbal gondosan megmosta a kezét és az alsó karját, alaposan megtörölközött, majd felkötött egy gézmaszkot, amely eltakarta a száját és az orrát. – Mi van ma mősoron? – kérdezte erıltetett könnyedséggel. – Nyelıcsı-eltávolítás laparotomiával és thoracotomia – felelte Goodrich, és belökte a lengıajtót. Nathan kísérletet sem tett a szellemes visszavágásra, csak követte az orvost a mőtıbe, ahol már várta ıt egy nıvér és egy asszisztáló orvos. Amint belépett az ablaktalan, túl éles fénnyel megvilágított terembe, rögtön tudta, hogy nem fogja szeretni azt, amit lát majd. Micsoda borzalom! Mint a legtöbben, ı is győlölte az orvosságszagot, amely rossz emlékeket idézett fel benne. A legfélreesıbb sarokba húzódott, és nem nyitotta ki többé a száját. – Rosszindulatú daganat – magyarázta Goodrich a kollégájának. – Ötvenéves férfi, erıs dohányos, kicsit megkésett diagnózis. A nyálkahártya is meg van támadva. Áttétek a májban. Elé toltak egy tálcát, amelyen mindenféle sebészi mőszer hevert. Felvett egy szikét, és jelt adott a kezdésre. – Nagyon jó, kezdhetjük. Nathan a páciens feje fölött merılegesen felfüggesztett kis képernyın követni tudta az operáció minden mozzanatát. Átmetsszük a háromszögő ínszalagot… kiszabadítjuk a nyelıcsı hiátusát… Néhány mozdulat után Nathan már nem látott mást a lépernyın, csak egy kupac vérzı szervet. Hogy ismerik ki magukat közöttük a sebészek? Soha nem volt hipochonder, de ebben a pillanatban nem tudott másra gondolni, csak a mellkasában fészkelı fájdalomra. Szorongva figyelte Goodrichot, aki minden idegszálával a feladatára összpontosított. Nem, ez nem ırült. Hozzáértı orvos. Egy orvos, aki azért kel fel reggel, hogy életeket mentsen meg. De akkor mit akar tılem? Ebben a pillanatban az asszisztáló orvos megpróbált beszélgetést kezdeményezni a Base-Ball Eeague-xól, de Goodrich csak felé vágott a tekintetével, és a fickó azonnal elhallgatott. Közben Nathan újra elfordította szemét a képernyırıl, ahol folytatódott a mőtét. 20

Gyomorcsövezés… tüdı és abdominális drénezés… Úgy érezte, megalázták. Olyan haszontalannak tőntek most az aktái, a munkamegbeszélései, még az az egymillió dollár is a bankszámláján. A mőtét már a végéhez közeledett, amikor a beteg szívritmusa hirtelen felgyorsult. – A francba! – kiabálta az asszisztáló orvos. – Tachycardizál! – Elıfordul – mondta nyugodtan Goodrich. – Rosszul viseli a szívlassítást. Megkérte a nıvért, hogy adjon egy injekciót, és Nathan hirtelen érezte, hogy epe tolul fel a torkába. Kirohant a mőtıbıl, berohant a vécébe, egy kagyló fölé hajolt, és sokáig hányt. Ekkor jutott eszébe, hogy huszonnégy órája egy falatot sem evett. Goodrich tíz perc múlva csatlakozott hozzá. – Túléli? – kérdezte Nathan szorongva, a homlokát törölgetve. – Tovább fog élni, mintha nem próbáltunk volna semmit se tenni. Mindenesetre normálisan tud majd táplálkozni és emészteni. Legalábbis egy ideig. – A mőtét jól sikerült – magyarázta Goodrich a beteg feleségének. – Természetesen mindig felléphetnek mőtét utáni komplikációk, de én optimista vagyok. – Köszönöm, doktor úr – mondta az asszony hálásan –, megmentette. – Megtettük, ami tılünk telt. Az asszony Nathan kezét is megszorította. – Önnek is köszönöm. Nyilván Goodrich asszisztensének nézte. Nathanre olyan nagy hatással volt az iménti élmény, hogy nem világosította fel az asszonyt tévedésérıl. A kórház elsı emeleti kávézója a parkolóra nézett. Goodrich és Nathan leültek egymással szemben, és kávét rendeltek. Egy kis kosár állt az asztalon, süteményekkel. – Kér fánkot? Kicsit zsírosak, de… Nathan megrázta a fejét. – Ha mindent tudni akar, még mindig keserő ízt érzek a torkomban. Alig észrevehetı mosoly suhant át az orvos arcán. – Nagyon jó. Hallgatom. – Nem, nem, errıl szó sincs, Garrett, én hallgatom magát; miért jött el hozzám, és honnan tudta, hogy Kevin golyót akar röpíteni a fejébe? Goodrich töltött magának egy csésze kávét, és sok cukrot és tejet tett bele. Összeráncolta a szemöldökét. – Nem tudom, hogy készen áll-e már rá, Nathan. – Készen, mire? – Arra, hogy meghallgassa, amit mondani akarok. – Ó! Én készen állok mindenre, csak ha fel tudná gyorsítani kicsit a tempót… De Goodrich nem ment bele ebbe a játékba. – Szeretne örömet szerezni nekem? Ne nézze kétpercenként az óráját. Nathan felsóhajtott. – Oké, hagyjunk magunknak idıt – mondta, meglazította a nyakkendıjét, és levette a zakóját. Goodrich bekapott egy falat fánkot, és ivott rá egy korty kávét. – Bolondnak tart, ugye? – Bevallom, ez is megfordult a fejemben – felelte Nathan mosolytalanul. – Hallott már a hospice osztályokról? – Azt olvastam, hogy ebben a kórházban ön vezeti ezt az osztályt. – Pontosan. Mint bizonyára tudja, ezeken az osztályokon olyan embereket ápolunk, akikrıl már lemondott az orvostudomány. – És önök lelki támaszt nyújtanak nekik.

21

hogy elrendezzék a dolgaikat. Nathan elıvett egy szál cigarettát. hogy lehetıvé tegyék az élık és a halottak békés elválását egymástól. vannak olyanok. A másik világ! Nyakig vagyunk az ırületben. ahol abbahagyta. és szeretném. Elhallgatott egy pillanatra. de lappangó haraggal. Nathan ököllel az asztalra vágott. hogy egyesek elıre tudják. velem rossz lóra tett. A kávézó nagy terme félig üres volt. Hozzásegítik azokat. a lelki életem alig fejlettebb egy földigilisztáénál. és hogy megnyugodjék. aki négyszáz dollárt számláz óránként. könnyebb úgy távozni az életbıl. Nagyon nehéz elfogadni egy ilyen helyzetet. csak azután fordult meg. Nathan. ki fog meghalni? – Igen. de nem gyújtott rá. De rengeteg olyan haláleset van. a balesetek. – Ez mind szép. 22 . de mennyiben érint ez… Goodrich kirobbant: – Hogy mennyiben érinti ez magát? Mindig ugyanaz a kérdés a maga kis egójával kapcsolatban. Várt egy percig. Nathan megcsóválta a fejét. szarházi! Ilyen hangon az általános iskola óta nem beszélt velem senki. Nathan megértette. akiknek meg kell halniuk. a nagy ügyvédet. – De hát az elıre kiszámíthatatlan halál esetében ez lehetetlen! – Nem mindig lehetetlen. én inkább kartéziánus fajta vagyok. hogy a beszélgetés fontos pontjához érkeztek. ha az ember idıben rendezni tudja az ügyeit. valahogy így – helyeselt Goodrich komolyan. hogy békében menjenek el. Nathan felsóhajtott. akik a halálra szánt embert felkészítik a nagy ugrásra a másik világba. és megitta a felét. az erıszakos halál. akikrıl az orvosok már tudják. Már délután két óra volt. A kér férfi között tapintható volt a feszültség. amelyeket az orvostudomány nem képes felfedezni. odament a pulthoz. A teremben mindenki abbahagyta a beszélgetést. – Azt akarja mondani. – Folytassa! – mondta nyugodtabb hangon. és ült vissza az asztalhoz. a világ egész nyomorúsága? Nem tudna pár percre elfeledkezni a maga kis személyérıl? Ez már sok volt. Tekintetét Goodrichéba mélyesztette. vagy túl késın fedez fel. – Tudom. Türtıztesd magad! Mégiscsak kórházban vagyunk! Lecsavarta az üveg kupakját. – Mint például a balesetek? – Igen. igyekezve a tudtára adni. Újra érezte a fájdalmat. – Ezeken az osztályokon olyan emberekkel foglalkozunk. Már csak néhány hetük van hátra. – Mint már talán sikerült megértetnem önnel – folytatta Goodrich –. ha ez továbbra is így maradna! Felpattant. Mennyiben érinti Nathan Del Amicót. Ennek ellenére Goodrich ott folytatta. – Hogyhogy nem mindig? – Valójában ez a Hírnökök egyik feladata. – A Hírnököké? – Igen. mielıtt elmennek. – Figyeljen rám. és kért egy kis üveg Evian ásványvizet. az olyan betegségek. amelyet lehetetlen elıre megjósolni. hogy nem hagyja elbizonytalanítani magát.– Igen. majd pontosította: – Békében önmagukkal és békében a többi emberrel. –A Hírnökök feladata. – Megpróbáljuk elérni. hogy elkísérjük ıket a halálba – folytatta Goodrich. amely satuként szorította a mellkasát. hogy nehéz elhinni. – Azt hiszem. hogy arra használják fel a rendelkezésükre álló kevés idıt. – Az a hivatásunk. és ezt tudják is. és szemrehányón nézett Nathanre. hogy meg kell halniuk.

És nem lehet kétségbe vonni a végsı döntést. – Megakadályozhatta volna. majd görcsös mosollyal megjegyezte: – Igazán azt képzeli. hogy semmit sem nyer vele. Végsı döntés. hogy az én dolgom lenne. hogy maga elıre látta az öngyilkosságát. Nathant. Értesíthetett volna valakit a biztonsági szolgálattól vagy a rendırségtıl… Goodrich rögtön leállította: – Az nem sokat segített volna. Goodrich hangja egyre meggyızıbben csengett: – Talán nem beszéltem magának Kevinrıl? – Az nem bizonyíték. kövér hópelyhek zuhogtak a szürke égbıl a parkolóra nyíló üvegablakra. még ha elfogadta is a feltételezést. – Az a fiú túl zaklatott volt. Egyszerően csak azt állítom. egy szekta hatása. mire elraktározta ezeket az információkat. Nathan tudta. – Ennek semmi köze a valláshoz. miért ne mindjárt a purgatórium vagy a pokol? Nathannek beletelt néhány másodpercbe. és az ablak felé fordult. – Csak egyet mondjon! – Valamilyen agymosás. ami rájuk vár. igazán nem akarom ilyesmikbe belerángatni magát. Nathan. – Én is azt hiszem – ismerte el Garrett megértın. Nathan. és megpróbálom felkészíteni ıket arra. Tudom. hogy meg fognak halni. hogy errıl tájékoztassam a kórház igazgatóját is. ha meghallgatja ennek az ırültnek a hagymázas beszédét. – És honnan vette ezt a hatalmat? – Ez túl bonyolult. hirtelen sarkon fordult. maga is egyike ezeknek a… – …ezeknek a Hírnököknek. Igen. 23 .Nathan vállat vont. – Még egyszer: csak az idejét vesztegeti. még mielıtt erre bármilyen elıjel utalna. hogy elvégezze ezt a munkát önmagán. és mégis muszáj volt megkérdeznie: – De miért nem tett érte semmit? – Hogy érti ezt? – Mennyiben készítette fel ıt a nagy ugrásra? Mennyiben „tette lehetıvé az élık és a halottak békés elválását egymástól”? Kevin nem látszott túl békésnek a távozása pillanatában. – Nem mindig tudunk cselekedni – ismerte el Goodrich. hogy képes vagyok elıre megjósolni egyes emberek halálát. Nathan elindult a kijárat felé. – Ebben az esetben már húsz éve ırült vagyok. hogy magának elment az esze. Nathan felállt. Hírnökök. hogy meghaljon. sıt. nagyon zavarta valami. de amikor odaért az önmőködı ajtóhoz. Mit keresek én itt? Nagy. Szerencsére nincs ez mindig így. – Eleget hallottam mára. a másik világ… Ha már itt vagyunk. – Ezért tudta azt a dolgot Kevinrıl? – Igen. Egy csomó más oka is lehet annak. és az ujját Goodrichra szegezve visszament hozzá. – İszintén azt hiszem. Nem szabad beszállnia ebbe a játékba. felvette a zakóját és a kabátját. én nem vagyok vallásos. hogy hiszek magának? – Ezek a dolgok akkor is léteznek. – És ha jól értem. kábítószer… – Higgyen nekem. ha maga nem hisz bennük. Senkinek nincs hatalma a halál órája fölött.

Ideges lett. – Nem kifejezetten ezt mondtam. hogy elkerülhetetlen. 24 . és megpillantotta a hidegben. Jeges hópelyhek tapadtak arcára és hajára. de láthatólag nem vett tudomást róla. és bejelenti: „Figyelem. a pult mellıl a rádióból felhangzott Bili Evans zongoraszólója. – Tehát ez a módszere? Amikor jön a megérzés. Csak tudom. Úgy tőnt. De Nathan nem elégedett meg ezzel a válasszal. beállít az emberekhez. Goodrich. hóesésben távolodó Del Amico alakját. A teremben. Hírnök! És Nathan ezúttal tényleg kirohant a kávézóból. hogy miattam van itt? – Miattam van itt. megitta az utolsó korty kávéját.” Garrett megpróbálta megnyugtatni: – Soha nem mondtam semmit azoknak. de nem azt akarja velem megértetni. ugye? Ezt akarja velem megértetni? Ütött az órám? Vége a dalnak? Goodrich szemmel láthatóan zavarban volt. akiknek meg kellett halniuk. és egyre hangosabban és gyorsabban beszélt. hogy visszatérek hitvány kis személyemre. jobban szeretné valahogy megúszni a beszélgetést. Kinézett az ablakon. Goodrich egyedül maradt az asztalnál. már csak egy hete van hátra. az életben vannak prioritások. siessen. – Hát akkor menjen a fenébe. végezze el az utolsó igazításokat. és kész. doktor. Szomorú zene volt. de ı is tudja. és csendben megdörgölte a szemét.– Bocsássa meg nekem.

Én magam veszem át a Rightby's-ügyet. nem látom be. ha egy napon komoly gondja támadna. – Nem okoz problémát – mondta Jordan. de ahogy múlt az idı. felnézve a képernyırıl. hogy nem volt elıre látható. Jordan bólintott. hogy engedje el két hét szabadságra. – Figyelj. Sıt úgy érezte. Fölösleges ámítania magát: mélyen felkavarta a Garrettel folytatott szócsatája és Kevin öngyilkossága. Éppen ellenkezıleg. Nathan tehetséges ügyvéd volt. és szüksége van arra is. nálam lesz a mobilom és a notebookom.6 Nem lesz egyre hidegebb? Nem jönnek mindig éjszakák. – Oké. Némileg emeltebb hangon megjegyezte: – Csak egy kis idıt kérek. Kezdetben Nathan Jordan személyes pártfogását élvezte az irodában. egyre több éjszaka? És nem kell már reggel meggyújtani a lámpásokat? NIETZSCHE – Hány szabadnapot vettem ki az utóbbi három évben? Este hat óra volt. December 11. nem Jordan ajtaján kellene kopogtatnia. egy kis idı. ha annyira akarod. Nathan felsóhajtott. majd megkérdezte: – Mallory miatt van? Errıl van szó? Nathan nem adott egyenes választ. már nem is tudta. 25 . De Nathan nem hagyta magát lerázni. újra belemerült a számítógép képernyıjén sorakozó számokba. de valahányszor eljutottunk. és önkéntelenül is elmosolyodott. Megint feltette a kérdést: – Hány szabadnapot vettem ki az utóbbi három évben? – Gyakorlatilag egyet sem – ismerte el Jordan. hogy a téli szünidıben többet foglalkozzék a lányával. – Egyetlen ügyet sem veszítettél az utóbbi években. egyre erısebb volt. és mindig be leszek kapcsolva. Nathan Ashley Jordan irodájában ült. aki összekeverné az üzletet a barátsággal. ha esetleg valami gond lenne. Teljes bizonyossággal tudta. hogy a mi szakmánkban muszáj mindent elıre látni. Nincs szükséged hozzá az én engedélyemre. Nathan viszont hamar ráébredt. – Általában nem jutunk el a perig. hogy Jordan nem az a fajta. hogy túl gyakran kaparja ki magának a gesztenyét. de nem kifejezetten szerény. A néhány órányi alvás ellenére a Nathan mellkasát szorító fájdalom nem múlt el. A jól ismert régi nóta. miért okozna ez problémát. Nem is beszélve a mellkasát szorító fájdalomról. – Az egyetlen gond. hogy a beszélgetés véget ért. Majd úgy ítélve. Jordant ingerelni kezdte fiatal kollégája becsvágya – a lelke mélyén azzal vádolta. és megpróbálta rábeszélni. végig a karján. – Egyetlen ügyet sem veszítettem az egész pályafutásom során – helyesbített Nathan. hányat is veszítettem el? Jordan felsóhajtott. Bonyolult volt a kettıjük kapcsolata. vedd ki a szabadnapjaidat. és te is jól tudod. hogy a lányommal lehessek. hogy már a bal vállától is kisugárzik. mit gondoljon Goodrich Hírnökökkel kapcsolatos ırültségeirıl. De egy dologban biztos volt: kell egy kis szünet. Az igazat megvallva. Fél hatkor csöngött az ébresztıóra. mintha tüzet raktak volna a mellcsontja mögött.

Ezért azután nem is mert rögtön felkelni. Fekve maradt, és mélyeket lélegezve próbált megnyugodni. Néhány perc múlva végre elcsitult a fájdalom, de ı még tíz percig nem kelt ki az ágyból; azon tőnıdött, mit is csináljon aznap. Végül elhatározásra jutott. A jó életbe! Nem lehet, hogy csak elszenvedem az eseményeket, és nem teszek semmit. Tudnom kell! Kidugta a lábát az ágyból, és gyorsan beállt a zuhany alá. Nagy gusztusa támadt egy kávéra, de ellenállt a kísértésnek: üres gyomor kell, ha vérvételre akar menni. Felöltözött jó melegen, lement a lifttel, majd gyors léptekkel elszáguldott az épület lobbyját és bejáratát díszítı art deco motívumok mellett. Egy pillanatra megállt, hogy néhány szót váltson a portással, akit nagyon szeretett, mert kedves fickó volt. – Jó napot, uram. – Jó napot, Peter, mi volt a Knicksszel tegnap este? – Húsz ponttal legyızték a Seattle-t. Ward dobott néhány szép kosarat… – Na, annál jobb, remélem, így fog menni Miamiban is. – Nem fut ma reggel, uram? – Nem, kicsit berozsdásodott a masina. – Akkor jobbulást kívánok… – Köszönöm, Peter, és legyen jó napja! Odakint még sötét volt, és nagyon hideg. Nathan átvágott az úton, és felnézett a San Remo kettıs tornyára. Felfedezte a lakása ablakát az északi torony huszonharmadik emeletén. Mint mindannyiszor, most is az jutott az eszébe: Igazán nem rossz. Nem rossz, ha a Queens déli részén, egy mocskos negyedben felnıtt kölyök ilyen sokra viszi. Igaz, ami igaz, nehéz gyermekkora volt – a szegénység és az eszeveszett spórolás jellemezte. Szegényes volt, de nem nyomorúságos, még akkor sem, ha az édesanyjával néha csak a food stampeknek, a szőkölködıknek osztogatott ebédjegyeknek köszönhetıen jutottak ennivalóhoz. Igazán nem rossz. Hiszen a Central Park West 145. kétségkívül a Village egyik legelıkelıbb lakcíme volt. Éppen szemben a parkkal és két háztömbnyire a metrótól, amelyet az itt lakók nyilvánvalóan nem gyakran vettek igénybe. Az épület százharminchat lakásának lakói között voltak üzletemberek, pénzarisztokraták, régi New York-i családok sarjai, film- és revücsillagok. Rita Hayworth haláláig itt lakott. Azt beszélték, hogy Dustin Hoffman és Paul Simon még mindig fenntart itt egy lakást. Nathan még a ház két ikertoronyra tagolódó tetejét bámulta, mindkét tornyot egy-egy román kori kis templomot idézı kupola díszítette, ettıl az épület úgy nézett ki, mint egy álközépkori katedrális. Nem, igazán nem rossz. Ám Nathannek el kellett ismernie, hogy bármilyen menı ügyvéd volt is, soha nem tudta volna megfizetni ezt a lakást, ha nem lett volna az a történet az apósával. Vagyis az exapósával, Jeffrey Wexlerrel. Ez a San Remo-beli lakás nagyon sokáig volt Wexler átmeneti lakása; itt lakott, valahányszor üzleti ügyben New Yorkba jött. Wexler szigorú és megalkuvást nem ismém ember volt, a bostoni elit vegytiszta terméke. Ez a lakás idıtlen idık óta a Wexler család tulajdonában volt – vagyis az 1930-as gazdasági válság óta, ugyanis ekkor tervezte Emery Roth, a csodálatos építész, akinek abban az idıben már több más, a Central Park környékén épült elegáns ház öregbítette a hírnevét. A lakás felügyeletére és takarítására Wexler felfogadott egy olasz származású házvezetınıt, Eleanor Del Amicót, aki a Queens negyedben élt a fiával. Wexler a felesége akarata ellenére vette fel, az asszony ugyanis azt tartotta, nem helyénvaló egyedülálló anyát alkalmazni. Ám olyan elégedettek voltak Eleanor munkájával, hogy megkérték, a nantucketi nyaralójukat is tartsa rendben. Így tehát Nathan több egymást követı nyáron elkísérte az édesanyját a szigetre. Így következett be az az esemény, amely megváltoztatta az életét: találkozott Malloryvel.

26

Az édesanyja munkájának köszönhetıen díszpáholyból szemlélhette vágyakozva a WASP-ok (Fehér Angolszász Protestánsok) Amerikáját, ahol mintha megállt volna az idı. İ is ilyen gyermekkort szeretett volna: zongoraórákkal, vitorlázással a bostoni kikötıben és Mercedes-ajtók csapódásával. Természetesen ebbıl neki soha semmi nem jutott: nem volt apja, bátyja, pénze. Nem hordott magániskolái egyenruhát jelvénnyel díszített hajtókával, sem kézzel között, égszínkék, márkás pulóvert. De Mallorynek köszönhetıen belekóstolhatott e kortalan élni tudásba, s mohón falta néhány morzsáját. Néha meghívták a fényes és nagy felhajtással kísért piknikekre Nantucket egy-egy félreesı, árnyas zugába. Többször elkísérhette Wexlert a horgászpartikra, amelyek kivétel nélkül jegeskávé és friss bownie-k iszogatásával zárultak. És még a nagyon disztingvált Elizabeth Wexler is megengedte néha, hogy kölcsönvegyen egy-egy példányt a könyvtárból a nagy házban, ahol minden sima, tiszta és derős volt. Ám e látszólagos jóindulat ellenére a Wexlereket mindig kínos zavarba hozta a tény, hogy a házvezetını fia mentette meg lányukat a vízbefúlástól 1972-ben, egy szeptemberi napon. És ez a zavar soha nem oszlott el egészen. Éppen ellenkezıleg, az idık folyamán egyre nıtt, míg végül nyílt ellenségeskedéssé fajult, amikor Mallory és ı közölték velük azt a szándékukat, hogy összeköltöznek, majd össze is házasodnak. A Wexler házaspár ekkor minden eszközt felhasznált, hogy a lányukat eltávolítsák attól a férfitól, akirıl azt állította, hogy szereti. De minden hiába volt: Mallory nem adta be a derekát. Erıs tudott maradni: nem ingatta meg az úgynevezett józan észre való hivatkozás. Nem ingatták meg sem a fenyegetızések, sem a feszélyezett családi ebédek, amelyeken ettıl kezdve többet hallgattak, mint beszélgettek. A kötélhúzás egészen 1986 karácsonyáig tartott, amikor a családi házban tartott estélyen, amelyen szokás szerint a bostoni arisztokrácia krémje győlt össze, Mallory Nathan karján jelent meg, és mindenkinek úgy mutatta be, mint „leendı férjét”. Jeffrey és Lisa Wexler ekkor megértette, hogy nem szegülhetnek szembe a lányuk akaratával. Hogy ez így lesz, és nem másképp, és kénytelenek lesznek ilyen vagy olyan módon elfogadni Del Amicót, ha nem akarják elveszíteni Malloryt. Nathant ıszintén elképesztette felesége döntése, hogy ily módon viszi keresztül az elhatározását, és csak még jobban szerette érte. Még ma is, amikor eszébe jut ez az emlékezetes este, libabırös lesz a karja. Számára örökre ez az este jelenti azt a pillanatot, amikor Mallory igent mondott neki. Igent mások szemében. Igent az egész világ elıtt. De hiába házasodtak össze, a Wexler család továbbra sem fogadta be ıt egészen. Még azután sem, hogy megszerezte a diplomáját a Columbián; még azután sem, hogy belépett egy híres ügyvédi irodába. Ez nem pénz, hanem származás kérdése volt. Valahogy úgy állt a dolog, hogy ebben a közegben a születés már a kezdet kezdetén kijelölt egy bizonyos pozíciót az ember számára, amelybıl semmilyen módon nem törhetett ki, bármit tett is, és bármilyen nagy vagyont győjtött is össze. Wexlerék szemében Nathan örökre a házvezetını fia maradt, valaki, akit végül kénytelenek voltak elfogadni, hogy ne veszítsék el a lányukat, de aki mégsem tartozott az igazi családi körhöz. És nem is fog odatartozni soha. És azután jött az a per. 1995-ben. Az igazat megvallva, ez az ügy nem tartozott kifejezetten Nathan szakterületéhez, de amint a Marble&March megkapta, rögtön erıszakoskodni kezdett, hogy adják neki. Az ügy egyébként nem volt bonyolult: a SoftOnline cég egyik alapítója, miután a cégét felvásárolta egy nagy informatikai társaság, úgy találta, hogy az új részvényesek jogtalanul távolították el posztjáról, és húszmillió dolláros kártérítést követelt. Mivel a társaság nem volt hajlandó ekkora összeget kifizetni, a helyzet perrel fenyegetett. Ebben a stádiumban vette fel a kapcsolatot az ügyfél a Marble&Marchcsal.

27

Ezenközben az új részvényesek – akiknek a cége Bostonban székelt – megbízták az üggyel a saját ügyvédjeiket: a Branagh&Mitchell ügyvédi iroda alkalmazottait. Az iroda egyik fı részvényese éppen… Jeffrey Wexler volt. Mallory valósággal könyörgött a férjének, hogy mondjon le az ügyrıl. Semmi jó nem származhat belıle, csak tovább bonyolítaná a dolgokat, már csak azért is, mert az iroda képviseletében maga Wexler felügyelte az ügyet. De Nathan nem hallgatott Malloryre. Meg akarta mutatni nekik, mire képes a csatornatöltelék. Kapcsolatba lépett Jeffreyvel, és közölte vele: nemcsak hogy nem adja át másnak az ügyet, hanem meg is akarja nyerni. Wexler elküldte melegebb éghajlatra. Az efféle ügyekben szinte soha nem jutnak el a perig. Általában a két fél mindent elrendez egy deallel, és az ügyvédek munkája abban áll, hogy megpróbálják a mindkét fél számára lehetı legelınyösebb egyezséget megkötni. Wexler tanácsára a cég tett egy 6,5 milliós ajánlatot. Ez tisztességes ajánlat volt, és a legtöbb ügyvéd belement volna az egyezségbe. Nathan viszont minden óvatossági rendszabályt felrúgva meggyızte az ügyfelét, hogy ne fogadja el a felkínált összeget. A per elıtt néhány nappal a Branagh&Mitchell megtette az utolsó, 8 millió dolláros ajánlatát. Ekkor Nathanben komolyan felmerült, hogy engedniük kellene. Igen ám, de Wexler kiejtette a száján azt a bizonyos mondatot. Azokat a szavakat, amelyeket Nathan nem felejt el soha: – Már megszerezte a lányomat, Del Amico. Ez nem elég trófeának? – Nem jól mondja, nem „megszereztem” a lányát. Mindig szerettem Malloryt, de ezt maga nem hajlandó megérteni. – Eltaposom, mint egy csótányt! – Már megint a régi megvetés – de ebben az ügyben nem sok hasznát veszi. – Jobb lenne, ha kétszer is meggondolná. Ha a fickó maga miatt elveszít 8 milliót, a hírneve szenved csorbát. És maga nagyon jól tudja, milyen törékeny egy ügyvéd hírneve. – Foglalkozzék a saját hírnevével, öregem. – Tíz az egyhez az esélye, hogy elveszíti az ügyet. És ezt tudja is. – Annyira biztos ebben, hogy hajlandó fogadni is rá? – Akasszanak fel, ha tévedek. – Én nem kérnék magától ilyen sokat. – Akkor mit kér? Nathan elgondolkodott egy pillanatra. – A San Remo-beli lakást. – Maga megırült! – Azt hittem, szeret játszani, Jeffrey. – De magának semmi esélye sincs! – Az elıbb azt mondta, hogy egy a tízhez… Wexler olyan biztos volt magában, hogy végül hajlandó volt belemenni a fogadásba: – Oké, legyen. Ha nyer, magának adom a lakást. Majd úgy teszünk, mintha ezzel az ajándékkal ünnepelném meg Bonnie születését. Jól jegyezze meg: én semmit sem kérek cserébe, ha veszít, éppen elég gondja lesz, míg összeszedi magát, és nem akarom, hogy a lányom férje az utcán végezze. Így folytatódott a párviadaluk. Két férfi párviadala. Egy ilyen fogadás szakmai szempontból nem volt kifejezetten becsületes – Nathan nagyon is jól tudta: nem válik dicsıségére, hogy egy ügyfél sorsával játszva próbálja rendezni személyes problémáját –, de nem szalaszthatta el az alkalmat. Viszonylag egyszerő, de bizonytalan kimenetelő ügy volt, és nagyban függött a bíró érzékenységétıl és döntésétıl. Amikor Nathan ügyfele elutasította a megállapodást, nagy kockázatot vállalt, hiszen mindent elveszíthetett. 28

aki hideg vizes borogatást tett homlokára. és hogy a tıle telhetı módon segítse. amely beragyogta Nathan mindennapjait. soha nem nyitott ki egyetlen könyvet sem. és a szülıföldjétıl való elszakadás nagyon hátravetette a kislányt tanulmányaiban. recepciós nyomorúságos kis szállodákban: mindent elvállalt. összeházasodnak. amikor azt állította. amíg valamiféle társadalmi különbség szép lassan el nem távolította ıket egymástól. A híres per elıtt három évvel rákban meghalt. hogy Wexler emelt fıvel fogadta a vereséget. nem ment moziba vagy étterembe. egy manhattani magániskolába. Egyszerre volt takarítónı. hogy Nathannek kevés esélye van a gyızelemre. de soha nem kellett éhezniük. aki. Vittorio nagyon értett a nık nyelvén. számú toronyházának 23. hogy felvették a Wallace Schoolba. aki végül elhagyta a családot. hogy előzze rémálmait. így nagyon hamar abba kellett hagynia az iskolát. Ott. egy Nápolytól északra fekvı halászkikötıbıl származtak. Eleanor kilencéves volt. hogy fizesse ki a 20 milliót. Ott kezdıdött. majd tizenkét éves korában az a szerencse érte. hogy tisztességgel felnevelje a fiát. mielıtt reggel munkába indult. Miután a férje elhagyta. csak magára számíthatott. Soha nem ment nyaralni. az édesanyja volt a bálványa. Jeffrey és közötte véglegessé vált a szakítás. hogy valahogy megéljenek. De Nathan végül mégis gyızött. Soha nem tanult meg igazán jól angolul. ahol Eleanor több mint tíz éven át házvezetını volt. amelyet még mindig a férfiak uralnak”. „Könnyebben fogsz boldogulni ebben a világban. és egy hónap múlva kiüríttette a New York-i lakást. hogy soha nincs ideje magára. Feltétlen és rendíthetetlen szeretet. Nathannek mindig tiszta volt a ruhája. Tényszerően nézve a dolgot nem tévedett. közeli rokonai sem. és már több mint hét éve egy szót sem szóltak egymáshoz. Nathan azt látta. és az anyjára gondolt. Eleanornak teljesen egyedül kellett felnevelnie a gyermekét. Igen. Hiányos mőveltsége és iskolázatlansága ellenére mindent megtett. amikor elmarasztalta a SoftOnline-t. és soha többé nem került elı. Mert Eleanor Del Amico egyetlen elfoglaltsága az volt. mennyire megnyugtatta. a varázsló. és elbővölı mosolya volt. ekkor úgy döntöttek. Nathanéknek nem volt mosógépük vagy videójuk. és utasította. de volt a szívében szeretet. és türelemmel viselte az alantas munkákkal járó gyakori megaláztatásokat. de méltóságteljesen éltek. csapodár és meglehetısen felelıtlen ember. Így döntött Frederick J. Nem voltak igazi barátai. hogy kövesse az iskolai elımenetelében. aki kımővesként dolgozott a Lincoln Center építésén. néha kéthárom állása is volt. Eleanornak soha nem volt könnyő élete. Szőkösen. pincérnı.Jeffrey tapasztalt és alapos ügyvéd volt. amikor a család az Egyesült Államokba emigrált. ahová minden évben egy tucat ösztöndíjast vettek fel a szegényebb negyedek kiváló diákjai kö29 . és még csak kisebb örömöket sem enged meg magának. amellyel az egykori tulajdonostársnak tartozik. hogy erıszakos. Anyja rengeteget dolgozott. és nem lánya. és egy kis aprópénzt a kakaós bögréje mellett. El kellett ismerni. Nem volt diplomája. Húszéves korában ismerkedett meg Vittorio Del Amicóval. hogy fia született. De Mallory mégsem tévedett: a per csak rontott Nathan és a Wexler házaspár kapcsolatán. Gyakran mondogatta a fiának. Nathan azt gyanította. Nem is lehetett ez másképpen. és mindig megvolt a szükséges iskolai felszerelése. Aki soha nem járt abban a lakásban. Szülei Gaetából. Élete elsı tíz évében az édesanyja volt a nap. Idıvel azonban Vittorióról kiderült. emeletén. Eleanor néhány hónap múlva teherbe esett. hogy Nathan felfedezte a Wexler család elbővölı világát. De nem számít: mégis az ı fia alszik most a Central Park West 145. bizonygatta. Livingstone New York-i bíró. hogy Wexlerék titokban még örültek is a lányuk válásának. kedves szavakat hagyott neki egy cédulán. Nathan lehajtotta a fejét.

Nem sokkal múlt hat óra. Sok mindent tett azért. a protestálást meg úgy általában. hogy talán mégis a terepjáróval kéne mennie. és talált egy régi Leonard Cohen-CD-t. hogy lesz még egy gyerekük. mint a pénzére. hogy az édesanyjának nagyobb szüksége lenne a szeretetére. Már majdnem elindult. amikor eldöntötték. mielıtt bement a kórházba. Az egyiken egy Jaguar kupé állt. ıt is furdalni kezdte a lelkiismeret. hogy eladja a terepjárót. Édesanyja büszkén tartja a karjában. Az East Side vagy a Gramercy Park elegáns házaiban lakó osztálytársai többször is meghívták Nathant vendégségbe. Az elsı 1967-ben készült. keservesen bánta. egy vasárnap délután. és ezen Nathan házassága sem segített. Ugyan minek nekem két autó?. hogy övé a jövı. Mallory mindig nagyon fontosnak tartotta. hogy társadalmi státusa ennyire nyilvánvaló a beszédében és a gesztusaiban. a tengerparton. amelyet nem az édesanyjával töltött. egyedül az övé volt a felelısség. Az már igaz. Hiába tett magának szemrehányást. Betette a lejátszóba. Nem. és elhatározta. Ám amikor 1991-ben egy borús novemberi reggelen azzal a hírrel hívták fel a kórházból. kínzón nehezedett rá minden pillanat emléke. de soha nem talált rá idıt. Eleanor. és nem vette észre. amely egyben az eltávolodása jelképe is volt. amíg még élt. és nekivágott a még sötét városnak. mert a Columbia Egyetem diplomaosztóján készült. amelyen Eleanor mosolyog. A dzsipet akkor vették. Több mint egy éve elhatározta. hogy törıdjön többet az édesanyjával. mert még sebezhetıbbé tették. állandóan ingadozott a hideg és a felmelegedés között. a Coney Island-i vidámparkban. kiemelte a képet a nappali közepén trónoló aranyozott keretbıl. A másik fénykép ismerısebb. Ám ez nem Mallory hibája volt. hogy valahogy meg tudjon bocsátani magának – például hetente virágot vitt Eleanor sírjára –. Genovába. Mostanra elállt a hóesés. kérdezte magától Nathan. hogy ne gondolt volna édesanyjára. Lement egy szomszédos épület föld alatti parkolójába. nem ért vele semmit. és a terepjárót tartja meg. Azóta nem múlt el úgy nap. miközben kinyitotta a kupé ajtaját. Mallory választotta. Néhány éve elutazott Európába. Szégyellte. Minden döntésében ez volt a legfontosabb szempont. Valahányszor meglátott az utcán egy-egy szegényesen öltözött. Akkor kezdte kicsit szégyellni az édesanyját. hogy a sportautót adja el. Ez a kevés fénykép egyike. Mint már oly sok fiút elıtte. Szégyellte a nyelvtani hibáit. hogy már kora reggel fáradt. Nathan bedugta a slusszkulcsot. és elragadtatottan bámulja a hullámvasutat. Nathan beletúrt a kesztyőtartóba. de ezek a cselekedetek soha nem pótolhatták azt az idıt. amely ebbıl a fajta autóból áradt. amikor hálátlannak és közömbösnek mutatkozott. aki mindig gyızködte. amikor eszébe jutott. és lassacskán függetlenítette magát tıle. a másikon egy sötétkék luxusterepjáró. Két emelettel feljebb a mágneskártyájával kinyitotta az automata sorompót. mert az utak valószínőleg csúszósak. De már késı volt. Volt felesége egyik kedvencét. Azt akarta. ez a szeretet a maga teljes valójában újra feltárult elıtte. Elıször érezte az édesanyja szeretetét nyomasztónak.zül. Az autóban még mindig érezni lehetett Mallory illatát. Mallory a folkénekeseket különösen szerette. hogy az édesanyja meghalt. Nathan próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat. Igazán furcsa volt az idı. Szerette a biztonság és a magasság érzését. Nathan a talárjában és jól szabott öltönyében fensıbbségesen tekint a világba. és hogy rosszul beszél angolul. hogy a halála pillanatában is vele legyen a fia sikerének szimbóluma. akin látszott. Az egyetemi évei alatt tovább lazult a kapcsolatuk. hogy a globalizáció káros következ30 . Túlságosan el volt foglalva azzal. Tölcséres fagylaltot szorongat kis kezében. hogy egyre feljebb hágjon a társadalmi ranglétrán. ahol két parkolóhelyet bérelt. A kórházi éjjeliszekrény fiókjában két fényképet talált. hogy nem volt jobb fiú. Nathan hároméves. munkától törıdött asszonyt. hogy a családja biztonságban legyen.

hogy hülyeség. Ha most meghalna. hogy megérdemli Malloryt. Nathan mindig nagyon kritikus szemmel nézte a gazdagok adakozását. Mallory ellenzett mindent: a szegény országok eladósodását és nyomorát. a társadalmi különbség. – Dr. míg végül sikerült átjárót találnia a Fulton Street felé. Keringett egy ideig ebben a nyugodt negyedben. mint egy visszajáró kísértet.ményei és a multinacionális vállalatok mindenhatósága ellen tiltakozzék. Az ı irodájuk is ide küldte az új alkalmazottakat a felvételükhöz szükséges orvosi kivizsgálásra. Nyilván súlyos baleset történt valahol a jeges éjszakában. Fél óra múlva már egészen más lesz a helyzet. megelızték. ez mégiscsak valami. egy árnyék mellett ül. A legutóbbi elnökválasztáson aktívan részt vett Ralph Nader kampányában. azután már nem gondolt semmire. Hogy ı legyen a legjobb. és alkohol. Dr. ha nem lett volna ez az egész: a pénz. de valahányszor erre járt. mert tudta jól. úgy érezte. hogy felülmúlja önmagát. ki nem hagyott volna egyetlen FMI. bölcsıként ringatják a hidat felfüggesztı nagy acélsodronyok. Annyira jelenlévınek érezte. Olyan szórakozottan vezetett. és beütött egy számot. aki soha nem csinált semmit. Ebben a percben rettenetesen hiányzott neki. És most. kénytelen volt elismerni. Éppen ezért. A válásuk elıtt két évvel Nathan néhány napra elkísérte ıt Indiába. Lehet. Már nagyon fiatalon kénytelen volt a cinizmusra és az individualizmusra építı személyiséggé formálni magát. Másképpen is alakulhattak volna a dolgok. Istenem. hogy a lehajtón elvétette a kijáratot. a környezetrombolást. 31 . Valamivel a Foley Square elıtt belenézett a visszapillantó tükörbe. de ahogy múlt az idı. hogy Cohen karcos hangja elringassa. Bowly vagyok. és ne kelljen állandóan mentegetıznie a gyöngeségeiért. és ki kellett irtania magából a sebezhetıséget. Sok idıt szánt egy militáns szervezetre. hallgatom. Az egyik hátsó ülésen egy Norman Rockwell mintás takaró feküdt. Amikor ráfordult a Brooklyn Bridge felhajtójára. bár néha kicsúfolta a feleségét harciasságáért. hogy rávegyék ıket a hagyományos termesztési mód folytatására.vagy Világbank-ellenes washingtoni tüntetést sem. éber hang válaszolt. ködös napokon szinte várta. A két boltív mindig egy gótikus épület titokzatos bejáratát idézte elé – éles ellentétben álltak az iker-felhıkarcolók modern formáival. a vágy. Itt elıhúzta a zsebébıl a mobilt. amelyet a Bloomingdale-ben vettek még házasságuk elején – Bonnie imádott beleburkolózni. hogy soha többé nem látja Malloryt. Nehéz volt megmagyarázni. Vanília és vágott virágok illata. ki siratná meg? Jordan? Abby? Megérkezett a Lafayette Street aljába. nem álmodik: az autóban még mindig Mallory illata terjeng. amikor hármasban utaztak. Élénk. és Brooklyn Heights szők utcácskáiban találta magát. A klinika egy ideje kiterjesztette a tevékenységi körét. a gyermekmunkát… Az utóbbi idıben nagy lendülettel vetette bele magát a génmanipulált élelmiszerek elleni küzdelembe. Bowly klinikája híres volt a szolgáltatásai kiváló minıségérıl. ha a világ csak a magafajta alakokra számíthatna. ez New York! Egyszerre szerette és győlölte ezt a várost. A kislányán kívül nem volt közeli családtagja vagy igazi barátja. hogy hozzá képest. Hirtelen egy egész konvoj mentıautó jelent meg mögötte. Elindult Lower Manhattan irányában. de ez a kontraszt örökre megszőnt a tornyok pusztulásával. hogy sorsa jobbra forduljon. és bebizonyítsa. Ebben a korai órában még folyamatosan lehetett haladni. az elsı ülésen. Mallory ott volt. titokban csodálta is érte. elfogta a félelem. amely a mőtrágya és permetezıszerek nélküli növénytermesztést tőzte a zászlajára. ahol ez a szervezet nagyra törı programot indított: manipulálatlan vetımagot osztottak a parasztoknak. és amikor a keleti parton élt. hogy egy kanyar után feltőnjenek az égbe fúródó tornyok csillogó homlokzatukkal. és hirtelen végtelen szomorúság töltötte el. hogy visszagondolt erre. amelyet már korábban megjegyzett. hagyta. és szirénázva elszáguldottak Brooklyn irányába. örök idıkig várhatna. Nem.meg drogelvonó központként is mőködött a keleti part válogatott közönsége számára. hogy többször is az volt a benyomása.

akiket talán érdekelnének ezek az információk. Nathan hallotta. – Adhatunk önnek egy idıpontot. majd kibökte: – Nem szeretem a módszereit. hogy korán reggel egy közönséges idıpontkérés miatt zaklatják. és elindult a kovácsoltvas kandeláberekkel szegélyezeti úton. – Egy teljes kivizsgálást. mondjuk… tíz napon belül. és belökte a klinika ajtaját. de ön nemigen hagy más választást a számomra – jegyezte meg Nathan. Az ég lassan kékbe váltott. Bowly már le is tette. és ha jól tudom. hallhatólag dühösen. Nem messze a klinikától talált egy parkolóhelyet. – Inkább tíz percen belül – vágott vissza Nathan azonnal. És természetesen sürgısségi díjat is fizetek. Ez három éve volt. Alig sikerült elkerülnie az ütközést. be tudom-e szorítani valahová. és beleszólt: – Halló! Egy pillanatra azt hitte. egyre jobban meglepıdve.– Nathan Del Amico vagyok a Marble&March irodától. Az orvos hallgatott egy ideig. – De… hová akar kilyukadni? – Mondjuk. labort. de az orvos hosszú szünet után. hogy visszavonulót fúj. hogy jobbra rántsa a kormányt. Becsapta az ajtót. minden figyelmét arra összpontosította. EKG-t. – De hát ez ellenkezik az ön szakmájának valamennyi szabályával! – háborgott az orvos. de megnézem. hogy van néhány barátom az Adófelügyeletnél. Nagyon hivatalos hangnemben folytatta: – Az iroda egy adóügyben védte önt. pontosan – ismerte el Bowly. hogy a vonal túlsó végén az orvos lenyom néhány billentyőt egy számítógép klaviatúráján. doktor. Érezni lehetett. – Tudom – folytatta Nathan –. hogy engedjek egy ilyen zsarolásnak. Bowly megint hallgatott egy sort. Ráfordult a Penitent Streetre. majd még mindig udvariasan válaszolta: – Rendben… mondja. én kifejezetten magával akarok beszélni. Elfordult a Prospect Parktól nyugatra fekvı elegáns lakónegyed felé. még ma. – Adom a titkárnıt – felelte az orvos. Teljes kivizsgálást szeretnék. kérem. ha jól emlékszem. bezárta a távirányítóval. 32 . mivel felmentettek. Ha azt hiszi. röntgent. hogy engedem magam befolyásolni egy ilyen… – De hát nem kérek nagy dolgot – sóhajtott fel Nathan. Hülye állat! Leejtette a telefont. a vizsgálatban mindez benne van. ön elhallgatott néhány adatot az adóhatóság elıl. Felvette a telefont. – És jól is végezték a munkájukat. – Megnyugtathatom. – Természetesen. nemsokára felkel a nap. de hirtelen elvakította egy szembıl érkezı autó fényszórója. egy kollégám foglalkozott az ön aktájával. – Igen. – Ugye… ugye tréfál? Nathan most érkezett a Park Slope negyedbe. Hány órára szeretne jönni? – Már itt is vagyok – mondta Nathan. – Nem. – A teljes repertoárt akarom – folytatta Nathan –. erıltetetten magabiztos hangon megszólalt: – Szóba sem jöhet.

Vannak-e változások az elalvási szokásaiban? A mindenségit. amelyet egy szikár. Megkönnyebbülve állapította meg. hogy több napja mellkasi fájdalom kínozza. hogy az életem rövid távon veszélyben forog-e. Nathan elmondta neki. Nem. Cukorbeteg sem volt. ötvenes férfi végzett. de magában fortyogott: Nem akarom én zen-mesterré átképezni magam. vagy sem. hogy jobban tudja kezelni az úgynevezett „pszichoemocionálisan stresszelı helyzeteket”. 33 . Az ágyon természetesen ott feküdt a különféle vizsgálatokat felsoroló mőanyag foglalatú lap. Igen. az anyagi helyzete nemrégiben megváltozott… de elınyösen. A páciensek kaptak egy mágneskártyát. ahol különféle specialisták várták ıket. Még azt sem tudja. ahogy az a másik mondta. Mint az emberek fele. Nem átadom magam az alvásnak. aki mozgalmas életet él. a lánya születése óta nem iszik és nem dohányzik. Ezután átküldték egy stresszspecialistához. de azért jelen vannak. aki vért vett tıle. belevizelt egy üvegbe. ahol bonyolult teszteknek vetették alá. nemrégiben elveszítette egy közeli hozzátartozóját. Nem. majd behívta a nıvért. a francba is. Utána következtek az életmódjára vonatkozó kérdések. Nem. hogy a kardiológus emberséges. kivéve egy ízületi reumát. amelyek szerinte segítenék abban. és talán éppen ez a probléma. ezen a területen nincsenek szokásaim. Nem. és egy mononukleózist tizenkilenc évesen. nem volt soha semmiféle szexuális érintkezéssel terjedı betegsége. Nem. de soha nem gyújt rá. Nathan lelkiismeretesen követte az utasításokat: levetkızött. tízéves korában. A kivizsgálás során bejárta az egész épületet. hogy felmérjék a hivatásából és a családi életébıl fakadó szorongáskeltı tényezıket. miben halt meg az édesapja. meghalt-e egyáltalán. tényleg egy cigarettásdoboz kandikál ki a zakója zsebébıl (ezek átkutatták a zakómat!). csak azt szeretném tudni. soha nem volt különösebb egészségi problémája. nemrégiben vált el. Igen. A felmérés végén az orvos elhalmozta egy sor olcsó jó tanáccsal. az édesanyja nem szívér-megbetegedésben halt meg. Az élvezetek sorát egy teljes körő egészségügyi felmérés nyitotta meg. Igen. kezet mosott. SZENT ÁGOSTON Sápadt fényben fürdı. Igen. kikérdezte Nathant a személyes és családi kórelızményekrıl. A kardiológusnál végre elkezdıdtek a komolyabb vizsgálatok is. nem bocsátották el. hanem belezuhanok. hideg és sötét szobába vezették. Miután tüzetesen megvizsgálta. nincs jelzálog az ingatlanán. ısz hajú. nem tudja. megértı férfinak látszik.7 A halottak láthatatlanok ugyan. Az orvos figyelmesen hallgatta. Igen. amellyel kinyithatták az egymás után következı helyiségeket. Nem. olykor antidepresszánst szed. csak azért tartja ott. És szorongáscsökkentıket is. és feltett néhány kiegészítı kérdést a fájdalmat kiváltó körülményekrıl és a fájdalom intenzitásáról. hogy lefoglalja a kezét valamivel. Nathan végighallgatta a tanácsokat. aki a lágy csengéső Blackthrow névre hallgatott. vászonköpenybe bújt. Nem. A nagyszülei? Nem ismerte ıket.

éppen ellenkezıleg. beteg vagyok! Tudnom kell. rögtön tudta. Nathan nem volt pozitív. Mind a ketten képesnek bizonyultak rá. Ezután következett az EKG. amely egyre több idejét vette igénybe. még ha olykor nagyon naivnak találta is igyekezetét. hogy ı keveset van együtt a családjával. Egy kis képernyın csodálatos fényképeket láthatott a májáról. Természetesen Nathan sok idıt szentelt a munkájának. Hú! Vége. hogy „két héten belül”! – morgott Nathan. majd Nathannek futnia kellett egy emelkedı futószınyegen. és hányingere volt. van egy szabad szoba a második emeleten. Forgott a feje. rendben. ami abból állt. Fogta a ruháit. hogy kompromisszumokat kössenek. Több vizsgálatot végeztek rajta az utóbbi órákban. mi bajom! – Nyugodjék meg. hogy megmérjék a fokozott szívmőködés ritmusát. És arról is volt szó. – Úgy egy óra múlva már közölni tudjuk önnel az elsı eredményeket. a házasságuk igencsak megsínyli. felment az emeletre. Az elsı. házasságuk éveken át nagyon boldog volt. a lépérıl és a húgyhólyagjáról. aki szigorúan nézett rá. mint egész életében. Amikor belépett az urológia ajtaján. Bonnie születése után még harmonikusabban éltek. Figyelmesebben megnézte Nathant. Hiába különböztek annyira egymástól. hogy tövirıl hegyire megismerje az életét: a várostól kezdve. tudja. Ha le szeretne pihenni. míg Nathannek ezen a téren mindig problémái voltak. Az orr-fül-gégészeti vizsgálattal folytatódott a kórházlátogatás. néha elıfordul. hogy itt a prosztatáról lesz szó. Nagy része volt ebben a munkának. Könnyen barátkozott. a hasnyálmirigyérıl. Mallorynek alig egy óra kellett hozzá. Megfordult. Mallory mosolya volt. nem kell éjszakánként háromszor felkelnie vizelni. hogy nem volt kifejezetten „édes pofa”. egy szívechográfia és echodoppler: ha a szívének bármi baja van. hogy van ez… Nem nagyon lelkesedett a végbéltükrözésért sem. a fülét és a torkát. Az orvos megvizsgálta az orrát. aki bizalmat kelt másokban. egészen biztosan nem kerüli el az orvos figyelmét. Különben is. Nem. hogy vigyen fel néhány szendvicset? Nathan beleegyezett. az orrüregeket. A gégefiberoszkópiát és a tüdıröntgent viszont kénytelen volt eltőrni: úgy látszik. majd végignyúlt az ágyon. – Két héten belül megkapja az eredményeket – szólalt meg a háta mögött valaki. 34 . Pár éve kifestették a lakásukat.Megmérte a vérnyomását. amit látott. nincsenek vizelési problémái. Mallory volt a nap. a dohányzásról tett kijelentése nem volt túl meggyızı. Pedig szép lassan eltávolodtak egymástól. Mindig tele energiával és vidámsággal. A feleségével ellentétben nem sok illúziója volt az emberi természettel kapcsolatban. A lelke mélyén Nathan mindig úgy érezte. egészen a gyerekei nevéig. hogy elszívok egy-egy szálat. Cserébe Nathan soha nem kritizálta a felesége társadalmi elkötelezettségét és lázas aktivitását. és míg Nathan több napig is elvolt a szobafestıvel úgy. Megkérjem az egyik ápolónıt. de a legtöbb esetben nem találta meg velük a közös hangot. Tudta jól. – Ki vagyok merülve. ahogy egyre nıtt a felelıssége. Nathan nem kért hallásvizsgálatot: a hallásával nem volt semmi baja. amíg megérkeznek az eredmények. Megértette Nathan belsı igényét arra. Az órájára nézett: délután kettı volt. Az már igaz. Mallory fény volt. hogy ık ketten soha nem válhatnak el. és nyugtalanul kijelentette: – Az már igaz. olyasvalaki. hogy nagyon fáradtnak látszik. de megnyugtatták. Mallory viszont természetétıl fogva pozitív beállítottságú volt. – Oké. ahol született. hogy egy szondát küldtek a teste különbözı részeibe. hogy egyre följebb kapaszkodjon a társadalmi ranglétrán. hogy egy szót sem szólt hozzá. és doktor Bowlyt pillantotta meg. csak tréfáltam – mondta Bowly. Nathan nem vetette meg az embereket. hogy nem fog fájni. – Mi az. Nem. nem fiatal még egy kicsit a prosztata-megnagyobbodás-hoz? A látogatás egy echográfiás vizsgálattal zárult. de Mallory ezt elfogadta. a kijelölt szobában újra felöltözött.

hogy aznap nem utazik. Ha az északi nı felszabadításához a déli nı szolgává alacsonyításán keresztül vezet az út. Mallory a szüleihez készült látogatóba. Arra is gondosan ügyeltek. hogy egy szót sem szól róla az anyjának. Átlagos napokon Nathan imádott a gyerekeivel foglalkozni. és a gyerekorvos utasításait követve mindig a hátára fektették Seant. hogy a Fülöp-szigeteki dajka egész szép summát kap a munkájáért. hogy hangot adott ellenvéleményének. akkor ı. Sean békés. Nathan aznap délután korábban jött el az irodából. Bonnie számára volt egy titkos fegyvere: a Susi és a Tekergı. és éjszaka nem hallott se kiáltást. Ám ez az öntudatos civil gesztus cseppet sem volt Bonnie ínyére. és másnap reggel korán akart kelni. a lepedın halvány rózsaszín foltot vett észre. Csak az volt a baj. Három évvel ezelıtt történt. de nehezen. Sean fiuk három hónapos korában bekövetkezett halála volt. úgy döntöttek. és ı is lefeküdt. mindig szabadon kapjon levegıt. hogy bojkottálta a Walt Disney céget. de mivel Bonnie-nak torokgyulladása volt. ezért kénytelen volt egyre többször hazahozni az aktákat. Már átaludta az éjszakát. hogy felvegyen valakit a gyerekek mellé.De a bajok igazi oka második gyermekük. a szobája ne legyen túl meleg (Mallory agyafúrt termométert szereltetett fel. hogy gazdag amerikaiak gyerekeit nevelhessék. Az apáknak egyszerően nagyobb részt kell magukra vállalniuk a gyermeknevelésbıl. És ne felejtsd el megböfiztetni…” Nathan tehát egyedül maradt a két gyerekkel. Nehéz és fontos ügyön dolgozott. majd pont éjfélkor még egyszer megetette Seant. és így fedezheti a gyermekei oktatását. Mallory Wexler inkább nem kér belıle. télen. Sean valóságos ébresztıóra volt. hogy Micky Mause Kínában vagy Haitiben gyerekmunkásokkal állíttatja elı a reklámtermékeit. odavetett neki valami ilyesmit: „Mindent elıkészítettem. hogy sohase takarják el az arcát. belekezdett egy újabb elkötelezett beszédbe. amelyet hazaküldhet. De Mallory szívesen elmagyarázta volna bárkinek. Nathan biztos volt benne. hogy erre a területre tévedt. Mint minden szülı. Nathan befektette Seant az íróasztala mellé állított bölcsıbe. videokazettán. Ma már jól ismert jelenség a bölcsıhalál. minden hónapban egyszer elutazott hozzájuk. Így valahogy gyızte. hogy ezeknek a nıknek ahhoz. azzal a felkiáltással. Amikor felemelte a pehelykönnyő kis lényt. hogy csendben következett be a halál. Mallory gépe este hatkor indult. Ha az ember elkövette azt a baklövést. de elıtte többször is megeskette. akit így megfosztottak kedvenc rajzfilmjeitıl. Borzalom hasított belé: azonnal megértette. Nathan összes kollégája ezt csinálta. hanem New Yorkban marad az apjával. amely mindig 20 °C35 . de nem tudott Bonnie-val vacsorázni. se sírást. Fáradt volt. De másnap reggel csak a fia élettelen testét találta a bölcsıben. úgyhogy Nathan biztos lehetett benne. Általában magával vitte Bonnie-t is. A következı négy órában Nathan teljes gızzel dolgozott. Egyébként már csak nehéz és fontos ügyeket bíztak rá. majd visszaaludt. és nagy boldogan átvonult a nappaliba filmet nézni. Mallory és ı is tudták. el kellett hagyniuk a saját gyermekeiket. Bonnie ezután békésen ágyba bújt. Mallory gyorsan megcsókolta. csak meg kell melegítened a cumit a mikrobán. hogy aznap este nem igazán volt erre ideje. hason fekve. A gyerekekkel a szüleiknek kell foglalkozniuk. A filmje után Bonnie enni kért (persze spagettit: a Susi és a Tekergı után mi mást is ehetne az ember?). Pedig olyan könnyő lett volna Bonnie és Sean mellé felfogadni egy Fülöp-szigeteki dajkát – annyian vannak Amerikában. február elején. İ soha nem aludt mélyen. Nathan az ajtóban találkozott vele. hogy veszélyes lehet hasra fektetni a kicsit. Nathan elkészítette a spagettit. Este hétkor ivott egy cumisüvegnyi tápszert. Az apja tehát odaadta neki a kazettát. egészséges kisbaba volt. Mallory egyik hóbortja az volt. hogy ı is alhat legalább hat óráig. Mallory rögtön undorító neokolonizátornak titulálta. Bonnie fogta a kazettát. és az ember már meg is bánta. Homályos okoknál fogva Mallory hallani sem akart róla. senki másnak. és fehéren feketén bebizonyította.

a szörnyő érzés. Hogyan is lehettek volna még jobb szülık? Többször is megkérdezték tıle: biztos. a mővészet hosszú. hogy a hátára fektette a babát? Persze! Igen! Mint mindig. ahová csak betette a lábát. Hogyan élte meg mindezt. miért érezték szükségét mind a ketten. De az irodában. Hiszen a szakmában annak számított. amikor lefektette a fiát. Néha persze csodálatos pillanatokat élt át a kislányával. amely az összes biztonsági elıírásnak megfelelt). Abba a kurva aktába. kegyetlennek. hogy semmihez sem volt kedve. Tudta. hogy vártuk már? Hogy milyen büszkék voltunk rá? Emlékszel. hogy soha nem gyógyul ki ebbıl a szívtépı fájdalomból. ragadozónak. és hogy a matrac ne legyen túl puha (a legdrágább matracot vették meg. csak ez a tátongó seb. és csak fokozta bőntudatát. az ítélet nehéz – fordította az orvos. experimentum periculosum. De még ezekben a pillanatokban is sajgott a seb. amelyen Hippokratész egyik mondása volt olvasható latinul: Vita brevis. egyik gyerekét sem fektette a hasára vagy akár az oldalára. soha. ez a végtelen bánat. Miért tette volna éppen aznap este? Lehetetlen.on tartotta a szoba hımérsékletét). és az aranyozott keretbe foglalt pergament tanulmányozta. Tudta. Ezt válaszolta. Hogyan is élhetne egy olyan ember szeme elıtt. hogy magára hagyta a gyermekét. mindig ugyanazt a kérdést tették fel neki: hogy van a feleséged? Mindig a felesége. milyen szép volt? Emlékszel. Nem látta maga elıtt a jelenetet. De tulajdonképpen nem emlékezett pontosan arra a pillanatra. hogy valahol a mennyországban van? Hiszel abban. A tough mari. Pedig ez történt. Csak arra emlékezett egészen pontosan. Nem tudta megmagyarázni. És ı? És az ı fájdalma? Ki törıdött vele? Soha nem kérdezték meg tıle. ha még jobban beletemetkezett a munkába. Mallorynek is megvolt a maga rögeszméje: önmagát hibáztatta. a téli üdülıhelyen?… Emlékszel… emlékszel…” És nem tudott válaszolni Mallory szüntelen kérdéseire: „Hiszel abban. és felpattant. aki tudat alatt talán ıt vádolja Sean halálért? Hazamegy. – Ez azt jelenti. – Az élet rövid. hogy… – Nagyon jól tudom. Annyira úrrá lett rajta a kétségbeesés és szorongás. akinek nincs joga a könnyekhez és a kétségbeeséshez. össze volt törve. hogy azon az átkozott estén teljesen belemerült a munkájába. hogy van ı. Erısnek hitték. – Jogászdoktor vagyok. judicium difficile. és elmosolyodott egy-egy munkatársa viccén. két légitársaság pénzügyi fúziójáról. amelynek inkább közelebb kellett volna hoznia ıket egymáshoz? Nathan képtelen volt megválaszolni a kérdést. Nem maradt más benne. Nem hitt semmiben. amelyet nap mint nap feltett magának. nem? Keménynek. élvezte a sportot. a tapasztalat bizonytalan. de nem emlékezett pontosan arra a pillanatra. És ez a bizonytalanság felırölte. hogy eltávolodjanak egymástól. és mirıl beszéljenek? Megint visszatérjenek a múltra? „Emlékszel. Nathan hirtelen elviselhetetlennek érezte az együttlétet Malloryvel. ars longa. mert nem szoptatta második gyermekét. amikor lefektette. Meg volt bénulva. 36 . Egy órával késıbb Nathan doktor Bowlyval szemben ült egy fotelben. aki itt próbál leszokni a drogról. nem egy divatos popsztár. Csak úgy tudta folytatni az életet. hiszen semmi sem támaszthatta föl a gyermekét. amelyet Sean emléke hagyott benne. mit jelent – vágott a szavába Nathan. hogy nem tette. Méghozzá viszonylag gyorsan. Amióta apa volt. Nathan kinyitotta a szemét. hol fogant? A kis faházra a White Mountainsben. hogy van valami a halálon túl?” Nem tudott semmit. Mintha az változtatott volna bármin is! És miért ment szét a házasságuk a próbatétel után.

Az órájára nézett. Az orvos hosszan részletezte a különféle vizsgálatok eredményeit. Nathan belelapozott. kezébe akadt a doboz. Benn tudna maradni késı estig? Ma alaposan belehúzunk! Nem. háromtonnás súlytól szabadult meg. mondd már. hogy lefoglaljam a kezem valamivel”. ritkán érezte magát ilyen jól. nem holnap reggel fog meghalni. Semmi kétség: tökéletesen egészséges. Beindította a terepjárót. vagyis a rossz koleszterin szintje nem ad okot aggodalomra. még egyszer figyelmesen átolvasta az orvosi jelentés egyes alfejezeteinek összefoglalóját. Nem mutatható ki idegi eredető magas vérnyomás. Úgy érezte. Hajszálnyira volt tıle. Azért szükség esetére adok önnek egy trinitrinalapú sprayt. Abby. hogy elnyújtsa a feszültséget. de nem szabad állandóan rohanni. és harsány nevetéssel elindult. Egyszerre rágyújtott mind a két cigire. hogy nem ma jön érte a halál. A lényeget már tudta: nem fog most rögtön meghalni. – És az a fájdalom a mellkasomban? – Nem nagy ügy. Néhány perc alatt sokszorosára nıtt az önbizalma. gyorsan ki is vett belıle két szál cigarettát. hozza be a Rightby''s-aktákat. Vajon tényleg szüksége van arra a két hét szabadságra? Most. 37 . de Nathan már nem figyelt rá. „Soha nem gyújtok rá. Átnyújtott Nathannek egy harmincoldalas dokumentumot. Semmi ijesztı nincs ebben a jelentésben. rajta. Amikor már az autóban ült. nem lenne jobb visszamenni dolgozni? Nathan Del Amico újra a parancsnoki hídon. Az biztos. – Semmi komoly: az LDL. és reaktiválja a találkozóimat. Gyerünk. Nathan elvette az orvosságot Bowlytól. – És a koleszterinszintem? Bowly megrázta a fejét. Sıt. jól van. Nathan megköszörülte a torkát. a kardiológus szerint a legrosszabb esetben is csak az intenzív stressz okozta lappangó angina pectorisról lehet szó. de nem olvasott bele igazán. Alkoholra és cigarettára vágyott. Ez az alak igazi szadista.– Jól van. – Nincs infarktuskockázat? – Nagyon valószínőtlen. csak azért tartom ott. amelynek a fejlécében ez állt: orvosi jelentés. és szorongva megkérdezte? – És? Az orvos többször is mély lélegzetet vett. hogy már megnyugodott. hogy tudja. Jobban érezte magát. Nathan elég ıszinte volt magához. és elindult a Central Park West felé. Belekotort a zakózsebébe. hanem Bowlyra nézett. idézte fel ügyetlen mentegetızését. valami nem stimmel. hogy megcsókolja. és nagyot nyelt. hogy meg fogok dögleni! – Nos hát. De a görcs a pihenéstıl is el fog múlni. És igazán el akart menni Bonnie-ért. rendben – felelte az orvos leforrázva. – Biztos… biztos benne? De a szívem… – Nincs artériaszőkülete.

8
Tehát mind egyedül vagyunk az élet sötétjében? IDÉZET JAMES CAMERON
A MÉLYSÉG SZÜLÖTTEI CÍMŐ FILMJÉBİL

Amikor Nathan végre hazaért, tésztát fızött magának. Penne rigattét bazsalikommal és parmezánnal, és egy üveg kaliforniai borral öblítette le. Ebéd után újra lezuhanyozott, belebújt egy kasmírgarbóba, és elegáns zakót vett fel. Visszament a garázsba, de most nem a dzsipbe ült, hanem a kupéba. Ó, újra élni fog! Holnap reggel megint lemegy a parkba futni, azután megkéri Petert, hogy szerezzen neki jegyet egy jó kosármeccsre a Madison Square Gardenba. A kesztyőtartóban turkált a tucatnyi CD között, ezeket szerette hallgatni vezetés közben. Egy Eric Clapton-CD-t tett be a lejátszóba, és nagy élvezettel hallgatta a Layla felejthetetlen futamát. Igen, ez az igazi zene! Most már tudta, mivel kell eltöltenie a szabadnapjait: idıt szánni olyan dolgokra, amelyeket igazán szeret. Pénze van, a világ egyik legszebb városában él, az élet lehetne rosszabb is. Nathan szívérıl nagy kı esett le. Igazán. Be kellett vallania magának, hogy ezúttal igazán megijedt. De most egyáltalán nem érzeti fájdalmat. Na tessék. Csak stressz volt. Ez az ár, amelyet a modern életért fizet az ember, ennyi. Felcsavarta a hangerıt, kinyitotta az ablakot, és felrikkantott az égre, miközben felmordult a V6-os. Mivel tudta, hogy a kelleténél kicsit többet ivott a kaliforniai chardonnayból, elhatározta, hogy nem megy gyorsan. Még csak az kéne, hogy karambolozzon! Felhajtott a kompra, és a sebészeti központhoz hajtott, ahol már tegnap is járt. De dr. Goodrich nem volt ott. – Ilyenkor a hospice osztályon találja – mondta a recepciósnı, és egy jegyzetlapra lefirkantotta a címet. Nathan szélként száguldott kifelé. Elengedhetetlenül fontosnak tartotta, hogy Garrett azonnal tudomást szerezzen a kivizsgálás eredményérıl. Öt perccel késıbb már a hospice részleg bejárata elıtt állt: szép, rózsaszín gránitépület volt, egy park közepén. Amikor Nathan belépett az elıtérbe, különös érzés fogta el. A hely nem igazán hasonlított egészségügyi intézményre. Nem voltak sehol bonyolult orvosi mőszerek, és hiányzott a kórházakra jellemzı lázas nyüzsgés is. Hagyományosan feldíszített, nagy fenyıfa magasodott az elıcsarnok közepén. A fa tövében már győltek az ajándékok. Nathan egy széles franciaablakhoz lépett, amely egy hóborította, kivilágított kis parkra nyílt. Már leszállt az este, és hópelyhek kavarogtak a levegıben. Ellépett az ablaktól, és befordult egy folyosóra, amely a bordó-arany kárpittal bevont közösségi terembe vezetett. A teremben mindenütt gyertyák égtek, mint megannyi jelzılámpa; halk, kivételesen szép egyházi zene szólt. Talán ez adta a hely békés, megnyugtató hangulatát. A személyzet minden tagján látszott, hogy teljesen lefoglalja a feladata; senki sem figyelt fel Nathanre. Nathan egy percig elmerülten szemlélt egy tolószékben ülı fiatal nıt. Csontsovány volt, feje reménytelenül görcsös pózban csuklott féloldalra. Egy ápolónı fızelékkel etette, kiskanállal, és közben a tévémősort kommentálta. Épp egy rajzfilm ment. Nathan érezte, hogy egy kéz nehezedik a vállára. – Jó napot, Del Amico – mondta Goodrich; meg sem lepıdött, hogy itt látja. – Nos, hozzánk is ellátogatott? – Bámulatos egy hely, Garrett. Még sohasem jártam ilyen intézményben. 38

Goodrich végigvezette az épületen. Körülbelül száz gyógyíthatatlan betegük volt, általában a rák végsı fázisában, AIDS-ben vagy különféle neurológiai betegségekben szenvedı, haldokló emberek. Sokan már annyira leépültek fizikailag, hogy Nathan csak nehezen állta a tekintetüket. Amikor befordultak egy folyosón, végre meg merte kérdezni Goodrichtól: – A betegek tudják, hogy…? – Hogy meg fognak halni? Természetesen. Itt nem hazudunk nekik, az utolsó óra nem telhet el hazugságban. Goodrich Nathannel a nyomában lassan befejezte az esti körjáratát. Derőt és nyugalmat árasztott, minden betegnél szakított idıt egy kis személyes beszélgetésre. Általában nem a betegségrıl folyt a szó: azoktól, akiknek aznap látogatói voltak, megkérdezte, mi újság a családban, mi a helyzet a barátokkal. Másokkal szívesen elemezte – akár hosszan is – a sport- vagy külpolitikai eseményeket. Remek társalgó volt, szellemes, könnyed humorú. Társaságában még a legsúlyosabb betegek is felvidultak, és ritkán fordult elı, hogy búcsúzóul ne mosolyogtak volna rá. Ez a pasas félelmetes ügyvéd lehetett volna, gondolta Nathan. A hospice osztályon tett látogatás felkavarta Nathant, de a légkört nem érezte olyan nyomasztónak, mint várta – mintha az ittenieknek egy idıre sikerült volna lerázniuk a halált, persze tudva, hogy azért a közelben ólálkodik. Goodrich bemutatott neki néhányat az önkéntesek közül, akik segítettek az ápolásban. Nathan ıszinte csodálattal adózott ezeknek az embereknek, akik az idejük egy részét másokra áldozzák, és óhatatlanul a feleségére gondolt. Mivel ismerte, tudta, hogy jól érezné itt magát, hogy képes lenne fényt és optimizmust sugározni a betegekre. İ is szeretett volna ilyen empátiát érezni az emberek iránt, de soha nem tudott igazán mások felé fordulni. Ám mivel nem akart ı lenni az egyetlen dologtalan ember az épületben, bement néhány szobába, és bátortalanul felajánlotta a segítségét: elbeszélgetett egy tévéadásról egy AIDS-beteg fiatal fényképésszel, és segített egy légcsımetszésen átesett idıs férfinak megvacsorázni. Az utolsó kanál kompótnál Nathan észrevette, hogy a keze remeg egy kicsit. A beteg állandó köhécselése és harákolása megrémisztette és feszélyezte. Képtelen volt úrrá lenni a megindulásán ennyi szenvedés láttán. Majdnem bocsánatot kért az idıs férfitól, de az szemmel láthatóan nem vette észre a zavarát. Egy mosollyal megköszönte Nathan segítségét, majd lehunyta a szemét. Goodrich ekkor lépett be a szobába, és észrevette Nathan zavarát. – Elboldogul, Del Amico? De Nathan jóformán meg sem hallotta a kérdést. A haldokló meglepıen békés arcát nézte. – Miért olyan ez az ember, mintha nem is félne? – kérdezte halkan, amikor már kimentek a szobából. Garrett levette a szemüvegét, megdörzsölte a szemét, és elgondolkodott a válaszon, amelyet egy ilyen kérdésre adni lehet. – Gil az egyik legrégebbi lakónk. Viszonylag idıs már, és világos fejjel elfogadta a betegségét. Így volt ideje megtenni a szükséges lépéseket, elbúcsúzni és megbékélni a helyzettel. – Én soha nem lennék képes erre – állapította meg Nathan. – Ismeri a maximát: „Ha nem remélsz többé, elmúlik a félelem”? Hát erre a helyzetre ráillik: ha az ember leszámol a terveivel, szép lassan megszőnik a halálfélelem is. – De hogyan lehet letenni minden reményrıl és nem várni semmire? – Mondjuk, hogy Gil már csak egy utolsó dologra vár – felelte Goodrich lemondón. – De a félreértések elkerülése végett: nem minden haldokló megy el olyan megbékélten, mint ı. Sokan halnak meg haraggal a szívükben, a betegségük ellen lázadozva. – Na, ıket már jobban megértem – jelentette ki Nathan meglepetés nélkül. Hirtelen szomorúság fátyolozta el a tekintetét. Goodrich rámordult: – Nohát, ne vágjon ilyen arcot, Del Amico! Ezeknek az embereknek feltétlen szeretetre és megértésre van szükségük, nem pedig szánalomra. Ne felejtse, ez kicsit speciális állapot: a itt lévı legtöbb beteg tudja, hogy ez az utolsó karácsonya. – És engem is közéjük számol? – kérdezte Nathan provokatívan. 39

– Ki tudná megmondani? – kérdezte Goodrich, és vállat vont. De Nathan nem akart leragadni ennél a témánál. Egy kérdés motoszkált a fejében: – És nem frusztráló ez egy olyan orvosnak, mint maga? – Úgy érti… hogy nem tudom meggyógyítani az embereket? Nathan bólintott. – Nem – felelte Goodrich. – Éppen ellenkezıleg: ösztönzı, mert nehéz. Azért, mert nem tudunk meggyógyítani valakit, gondozni még lehet. A sebészet rengeteg technikai eszközt felhasználhat, de nem törıdik a lélekkel. Itt másképp áll a helyzet. Az út legvégéig elkísérjük a betegeket. Ezen lehet mosolyogni, pedig elég nagy dolog, elhiheti nekem. És igazat szólva, könnyebb felszabdalni egy embert a mőtıasztalon, mint vele tartani az ismeretlen vidékek felé. – De miben áll ez az elkísérés? Goodrich széttárta a karját. – Egyszerre nagyon bonyolult és nagyon egyszerő: felolvashat a betegnek, segít neki fésülködni, felrázza a párnáját, kiviszi sétálni a parkba… De a legtöbb esetben nem csinál semmit. Ott marad mellette, és megosztja vele a szenvedését és a félelmét. Egyszerően csak ott van, és mindig kész meghallgatni ıt. – Még mindig nem értem, hogyan képes valaki a végén mégis elfogadni a halált. – A halál tagadása nem megoldás! A mi társadalmunk, amikor eltörölte a legtöbb rítust, amely megkönnyíti a másik világba való átjutást, tabuvá tette a halált. Ezért olyan kétségbeesettek az emberek, amikor szembekerülnek vele! Elhallgatott néhány pillanatra, majd hozzátette: – Pedig a halál nem valamilyen rendellenesség. Olyan nyomatékosan ejtette ki ezeket a szavakat, mintha önmagát akarná meggyızni. A két férfi közben visszaért az elıcsarnokba. Nathan már a télikabátját gombolta. De mielıtt elindult, mondani akart még valamit: – Csak hogy világos legyen, Garrett: egy szót sem hiszek az egészbıl. – Hogy mondja? – Abból, amit összehordott. Ezt az egész hadovát a Hírnökökrıl. Egy szavát sem hiszem. Goodrich nem tőnt meglepettnek. – Á, értem már: annak, aki azt gondolja, hogy ura az életének, nincs ínyére, ha megingatják a bizonyosságában. – Egyébként szeretném tudatni magával, hogy majd kicsattanok az egészségtıl. Igazán sajnálom, de azt hiszem, hogy melléfogott: egyáltalán nem haldoklóm. – Hát ezt örömmel hallom. – Sıt, szabadságot vettem ki. – Használja ki alaposan. – Maga provokál, Garrett. Nathan megnyomta a lift hívógombját. Goodrich még mindig ott állt mellette, és úgy nézte, mint aki fel akarja mérni, kiféle-miféle. Végül elszánta magát: – Azt hiszem, fel kéne keresnie Candice-t. Nathan felsóhajtott. – Ki az a Candice? – Egy lány Staten Islandrıl. Pincérnı a Dolce Vitában, egy coffe shopban St. George belvárosában. Ahol reggelenként néha megiszom egy kávét. Nathan vállat vont. – És mi van vele? – Nagyon is jól megértett, Nathan. Nathan hirtelen úgy érezte, Kevin emléke szinte az arcába robban. – Azt állítja, hogy meg fog… Goodrich bólintott. – Nem hiszek magának. Elment a nı elıtt, és csak úgy, hirtelen revelációja támadt? Garrett nem felelt. Del Amico nem hagyta annyiban a dolgot: 40

hogy az illetınek már csak néhány hete van hátra. – Én meg azt hiszem. Egyszerre csak tudja. De nem ez a legfontosabb. biztosra veszi. – Néha tényleg van a fejük körül egy fehér fénysugárféleség.– És hogy történik ez pontosan? Az illetı feje a tömeg közepén egyszerre csak villogni kezd. – Azt hiszem. – Hanem mi a legfontosabb? – Amit a lelke mélyén érez az ember. s megszólal a Gyászinduló? – Nem is tudja. amit csak a Hírnök láthat. maga veszélyes. milyen jól mondja – ismerte el Goodrich szomorúan. hogy fel kéne keresnie Candice-t – ismételte meg Goodrich egyszerően. 41 .

Jótett ragyog így a silány világban. minden közönségesség nélkül. A másik. ketten az asztaloknál ülı vendégeket szolgálták ki. és a kötényén lévı kitőzın az Ellen nevet lehetett olvasni. uram? A pincérnı. Semmi feltőnı nem volt a kinézetében. általában a környéken dolgozó hivatalnokok ugrottak be a kávézóba egy kapucsínóért és egy fánkért. George egyik legforgalmasabb üzleti utcájában állt. nem tartott örökké a várakozás. alaposan megnézte a pultnál dolgozó két felszolgálót. Valami ismeretlen érzés késztette rá. hogy leül az egyik ablak melletti asztalhoz. majd betért a negyed néhány üzletébe. amelyet az váltott ki. kivett egy papírszalvétát a pultra kitett krómozott szalvétatartóból. Gyors volt és hatékony. Gépiesen megvette a Wall Street Journalt. Kihívóan érzéki mozdulataiból látszott. A pult elıtt két. mialatt a szomszédnıje csak egyet. alacsony lány jóval szolidabbnak látszott. SHAKESPEARE (VAS ISTVÁN FORDÍTÁSA) December 12. fáradt arcú nı volt. Ebben a korai órában a legtöbb vendég helybeli volt. Rokonszenves. Sok férfitekintetet magához vonzott dús keblével. De mégsem ücsöröghet itt egész nap! Már régen befejezte a reggelit. egy feltöltött ajkú és erısen kifestett barna lány legfeljebb húszéves lehetett. mit is keres itt. de mivel gyors volt a kiszolgálás. hogy igyekszik megfelelni a saját magáról kialakított képnek. Az elegáns Goodrich doktor szépen behúzta a csıbe! Be kell ismernie. és itt helyben megreggelizik. hogy elolvashassa a kitőzıt a szıke pincérnı kötényén. Nathan úgy döntött. és a végén még kipaterolják innen.9 A kicsi gyertya oly messze sugárzik. És ma reggel mégsem habozott sokáig. miközben a kávéját szürcsölgette. Nathan a „teljes reggeli” menüt választotta. egyszerre két vendéget is kiszolgált. meglehetısen hosszú sor kígyózott. Kihasználta az idıt. A lehetı legközelebb lépett. Nathan mintegy félórát üldögélt a coffe shopban. amit a nı szinte rögtön ki is hozott. A lányt Candice Cooknak hívták. hogy ı az. elég közel ahhoz. Jócskán elmúlhatott már negyven. hogy egészséges? Vagy a félelem. Hogy bizonyosságot szerezzen. amelyet közszemlére is tett. Egyébként csak néhány dolgot vett: pár kottát és egy zeneprogramot vett Bonnie-nak. visszajött Staten Islandre. Ezért akarta szemmel tartani Candice-t is. valamivel idısebb. és elvégezte a karácsonyi bevásárlásait. vörös hajú. Végül is mi baj történhetne a lánnyal ebben a nyugodt negyedben? Kiment a kávézóból. Melyikük lehetett Candice? Goodrich egy fiatal nıt említett. hogy egyszer s mindenkorra kiveri a fejébıl Goodrich hagymázas hülyeségeit. bár nem tudta pontosan. Tegnap eltökélte. rövidre vágott szıke hajú. de nem mondott részleteket. távol a manhattani nyüzsgéstıl. Nathan ösztönösen is érezte. természetesen viselkedı lány volt. Az elsı. féltette magát és mindenki mást is. hogy Goodrich esetleg erısebb. hogy Kevin öngyilkossága óta valamilyen furcsa súly nehezedett rá. mint az orvosok? Nyilván mindezek együtt. aki a kérdést feltette. Egyetlen pillantással felmérte a személyzet tagjait: két alkalmazott a pultnál vette fel a megrendeléseket. egy 42 . A Dolce Vita Café St. Nathan. Már reggel nyolckor igen élénk volt a forgalom. Mindenütt veszélyt szimatolt. Talán a kíváncsiság? Vagy az eufória. – Mit hozhatok.

– És jól érezted magad? – Tudod jól. Végül az ösztöneire hallgatott. Képtelen volt elszánni magát az indulásra. biztonságot tudna nyújtani nektek. de az életben soha nem lehet tudni. és talán egy olyan ember. hogy nem szeretem Vince-t. Mostanában. Amennyire Nathan megértette. mégsem rostokolhat itt egész délelıtt. – És mit csinálsz? – Most eszem a reggelimet – felelte Bonnie ásítva. Bedugta a slusszkulcsot. – Bonnie! Te nem vagy suliban? – Ma nincs tanítás. hajlamos volt rá. Mallorynek kár lett volna ajándékot vennie: úgysem fogadná el. – Vince nem az apám. – Hát persze hogy nem. Vince gazdag kaliforniai család sarja volt. – Ne felejtsd el. de Candice még mindig a helyén volt. és kinyitotta az újságot. Vince tegnap este elvitt minket moziba. itt még csak nyolc óra van. mégis nagyon ügyelt rá. hogy nagyon agresszívan viselkedjen. amikor a mamával róla beszéltél. hogy biztonságot nyújtsatok. mint egy ırhelyén posztoló magándetektív. És ha igaz lenne. amikor Bonnie megemlítette Tyler nevét. nem szabad szomorkodnod! – Miért nem? – Mamának szüksége van biztonságra. Kár lett volna fokozni ezt az agressziót a felnıttek közötti vitákkal. de azután meggondolta magát. a két család hosszú idı óta összejárt. Fél tizenegykor megszólalt a mobilja: – Szia. Bonnie. Nathan győlölt mindent. – Nekem már ott vagy te és a mama. Menet közben benézett az ablakon: semmi gond. Valamilyen biztonsági gyakorlatot tartanak az iskolában. hogy lehetnek még esélyei Mallorynél. Bonnie-nak szabad volt bármikor felhívnia ıt. és ez újabb kínos helyzethez vezetne kettıjük között. hátha Mallory vele akarja újra kezdeni az életét. szerinted mi történhetne? – Nem tudom. Ebben egyeztek meg Malloryvel. mint a Jaguar. mi történik. Mintha áramütés érte volna. A felesége néhány honapja rendszeresen találkozgatott egy régi barátjával. hogy ne menjen messzire. Visszaért a kávézóval szemben parkoló dzsiphez – mégiscsak kevésbé feltőnı.üveg jó francia bort Abbynek és egy szivarvágót annak a betojt Jordannek. Goodrich szavaira gondolt. és újra reménykedni kezdett benne. mintha valamilyen irracionális sugallat arra késztetné. Oké. akivel félig-meddig együtt járt elsıéves korában. És milyen igazad van. kicsikém! – Figyelj. Nathan hallotta. – Azelıtt nagy seggfejnek tartottad! – Ne beszélj csúnyán. – Igen. Mama talán nagyon boldog lehetne vele. amikor kedve kerekedett rá. már fordította volna el. És ez kölcsönös volt. hogy ne mondjon rosszat róla. És hatalmas erıfeszítéssel végül sikerült kiböknie: – Vince talán nem is olyan rossz fiú. amit Tyler képviselt. amint egy férfi közelíteni próbált az anyjához. ha a mama újra férjhez akar menni. aki visszaköltözött San Diegóba. kicsikém. 43 . Vince a szüleitıl örökölt kozmetikai cég járadékaiból élt. amit sugall? Ha a halál már ott állna a küszöbén? – Miért. aki rosszul viselte a szülei válását. a vendégek rohama enyhült. Bonnie. hogy megint ásít egyet. – Késın feküdtél le? – Igen. Bonnie! Ilyen szavakat nem szabad használnod! – De te mondtad így. Néhány éve elvált. – Hol van a mama? – Még zuhanyozik. Vince Tylerral. mint Vince. Tisztára úgy festhetett. papa.

Miért mondok neki ilyeneket? İ még csak egy nagyon kicsi lány. meg büdös brooklyni raktárakban güriztem. Érted? – Értem. – De én azt hiszem. İ becsületes. azt tudom. – Fiatalkorukban mama és Vince együtt jártak? – Ne beszélj olyan hangosan. A főtıtestnél melegszem. Hát igen. mint bárkit a világon. nem hiszem. Miközben én autót mostam. hanem a viselkedésük alapján ítéld meg az embereket. akik az iskolát takarítják. Imádott titkokról fecsegni vele. de te mindig azt mondod. ugye. Bonnie elhallgatott egy idıre. én biztos vagyok benne. menynyire odavan. Nathan meghallotta Mallory hangját: Bonnie-t hívta a konyhából. – Na. akinek gyorsan meg kell ennie a maradék kukoricapelyhet. hogy megnyugtatássá. – De talán csak azért. hogy ha Amerikában valaki sok pénzt akar keresni. és csak rövid hallgatás után válaszolt: – Néha nincs szükség szerelemre ahhoz. csak egy kislány. De ı más: nem veti meg azokat az embereket. 44 . – És neked is becsületesnek kell lenned. Jack O'Lantern-mintás pamutpizsamájában. ha úgy tetszik. akik nem az ı társadalmi közegébıl származnak. vagy kiszolgálnak téged a menzán. tudod? Mivel Bonnie okos volt. Nem értheti meg. édesem. mama nem örülne. és kinyitotta a szobája ajtaját. ha nem keres sok pénzt.– Igaz. néha én is hülyeségeket beszélek. Jobban. fölmentem a szobámba. kismókus. mert nem ugyanabból a közegbıl származunk. rögtön felfedezte az ellentmondást Nathan szavaiban: – Igen… Igen. – Most mennem kell – mondta Bonnie. Olyan megható volt. de csak néha. Bonnie elcsodálkozott: – Hogyan? – Ez egy kifejezés. nem volt komoly a dolog – vallotta be Nathan. kicsikém. hogy ilyesmirıl beszélsz. Nathant meglepte a megjegyzés. hogy nem nagyon szeretem – ismerte el Nathan kényszeredetten. Nathan nem akarta elárulni. De nagyon szeretlek. Tudod. ugye. Bonnie. – Néha elmentek együtt valahová. ha hallaná. suttogva folytatta: – Minden oké. érted. kicsikém. – Honnan tudod? – A nık megérzik az ilyesmit. hogy mamának szüksége van szerelemre az életében. – Oké. De Bonnie még gyorsan belesúgta a kagylóba: – Tudod. hogy valakivel együtt éljen az ember. kicsikém. nyilván gondolkodott valamin. papa. hogy mama nem szereti Vince-t. hogy mama szereti Vince-t. Azt jelenti. Vince-nek nem kellett dolgoznia. a Vince-hez hasonló emberek ezüstkanállal a szájukban születnek. Nagyon tiszteletreméltó lehet az ember akkor is. Nathan könnyen el tudta képzelni a kislányát. – Hát igen. hogy a családjuk mindig gazdag volt. a végén sikerül is neki. mint bárki más. hogy fizetni tudja a tanulmányait. nem szabad lenézned azokat. kicsi lábán Harry Potteres mamusszal. Majd bizalmas hangon hozzátette: – Tudod. ezért erıltetett szigorral felelt Bonnie-nak: – Te nem nı vagy. majd nagyon logikusan megjegyezte: – De a mama is aranykanállal a szájában született! – Ezüst. – És akkor a gazdagokat kell megvetnem? – İket sem! Ne a pénzük.

és elindult szorosan Candice mögött. Ami azt illeti. amit a kislányától megtudott. Még soha életében nem követett senkit. aki alig látszott ki a túl bı pilótadzsekibıl. mint New Yorkhoz. egy kövér. Kifakult farmerban és bırzakóban jött ki a kávézóból. Mallory mellett senki sem rúghatott labdába. Ott van helyben. nem igazán értette. Ez utóbbira fogadott volna. mégis látszott rajta. Nathan a polcok között követte. Azon tőnıdött. Nathan nemigen tudta elképzelni. hogy ne lépje túl a költségvetését. Nathan elfordította a slusszkulcsot. A negyed népessége gyorsan gyarapodott. lemerült érte a Sanktay Head-tó iszapos mélyére. hogy bármibe is kezdjen egy másik nıvel. Sokkal több a különálló kis ház meg villa. Nathan feljebb tekerte a dzsipben a főtést. mindennap láthatja Malloryt. Körülbelül húsz perc múlva megérkeztek egy népes. Nathan. A manhattaniek azonban továbbra 45 . vagy egyedülálló anya. Karjában tartotta a gyereket. és beengedett maguk közé két autót. a hangulat jóval nyugodtabb és családiasabb. hogy élvezi a bevásárlást. Mindenre kíváncsi volt. Gyakran megállt. Élénkvörös sapkát húzott a fejére. mi vonzót találhat a felesége abban a seggfej Tylerban: öntelt volt. A válása óta kétszer-háromszor randevúzott ugyan. Candice megállt egy sorház kertkapuja elıtt. Itt az ember messze kerül a Village-ben uralkodó stressztıl. és félt. Életében elıször Nathan arra gondolt. hogy szakításuk csak idıleges. és betolta az üzletbe. kihasználta az elsı piros lámpát. és rámutatott néhány érdekesebb árura: „Nézd azt a nagy halat. aki még mindig meg van gyızıdve a felsıbbrendőségérıl. de öt perc múlva ki is jött. és fıleg mindig a rendelkezésére áll. hogy együtt él-e valakivel. Tania – köszönt el a lány vidáman. mint Manhattanben. A több apró dombon szétszórt Staten Island jobban hasonlít New Jerseyhez. egyév körüli kisfiút tartott a karjában. Leparkolt. és arrogáns. majd elindult a szomszédos szupermarket felé. De mégis. A furgon elhagyta a központot. hogy egy szép napon Mallory majd visszatér hozzá. és kerekre nyitotta a szemét. mert még a válás pillanatában is úgy gondolta. Candice nem sietett a vásárlással. derős arcú nı kinyitotta az ajtót. nyilván ügyelnie kellett. amikor Candice megállt az italos polcoknál. hogy ez a fiatal nı jól érzi magát a bırében. a kisfiút beültette egy bevásárlókocsiba. Vince talán okkal bízik az esélyeiben. Candice megint beszállt a furgonba. És ez megváltoztathatatlanná tette a szerelmét. mint a filmekben. Gondosan becsatolta a kicsit a gyerekülésbe. Annyira így érezte. amióta Brooklyn egyes lepusztult részeinek lakói a nagyobb nyugalom és biztonság reményében kiköltöztek ide. – Még egyszer köszönöm. Majdnem mindig a legolcsóbb termékeket választotta. és saját fia jutott az eszébe. és Nathan tovább követte ıt a kis szigeten. hogy talán örökre elveszítette Malloryt. hogy észreveszik. Nathan rögtön látta. Candice délután két órakor fejezte be a mőszakot. és közben azon járt az esze. A parkolóban elment Candice mellett. milyen szép?” A kisbabának fülig ért a szája.– Én is szeretlek. az a fajta ember. Candice többször is elmondta neki. ugye. és erısen magához szorította. hogy milyen szép. és beült egy ütött-kopott furgonba. és betett a kocsiba egy karton Budweisert. Mint egy kincsvadász. majd jutalmul vett neki egy kis csomag marshmallowst. Josh! Látod ott azt az ananászt. de ezek csak futó kalandok voltak. megpuszilta. és belesúgott valamit a kisfia fülébe. Ez furcsa volt. A lány arca derős volt. Candice bement a házba. és nem tetteti a boldogságot. és dél felé tartott. Ebben az órában még elég folyamatos volt a forgalom. amint sört iszik. amely az épülettıl nem messze állt. hogy benne fel sem merült. Ez furcsa volt. amelyet a származásának köszönhet. Vajon itt lakik? Candice becsöngetett. és milyen édes. Nathan a kisbabára nézett. de békés lakónegyedbe. de megingott.

Elég nyomorultul érezte magát. A kisfiú belekotort a cukros zacskóba. és együtt bementek a házba. Nathan úgy látta. Nathan ötvenméternyire a háztól leállította az autóját. aktivizálta a mobil infravörös portját. Nézze meg az e-mailjeit! Garrett Goodrich. és megbeszélik. De nem hívás volt. és egy marshmallow-t dugott a nagyapja szájába. hogy tulajdonképpen kukkoló. soha nem lesz igazi férfi. kivette a note-bookot a táskájából. mert ráébredt. mert elegük volt már abból. szikár férfi volt. közben a cigarettás ember lemosta az ecseteket. Régi játékuk volt ez: ki kellett találniuk. Candice kihozott egy doboz Budweisert. Szürke. Valószínőleg az apja.” Nathan elmosolyodott. amikor hazamegy: elmeséli a napját a családtagjainak. Minden embernek van mit tennie. Filctollal beleírta: BUGS ÉS ÉN VÁRUNK TÉGED JÖVİ SZOMBATON 46 . Kartonpapírból kivágott egy oválist. és Candice Cook házára irányította. mint a buborékok a képregényfigurák feje fölött. Jobbra fordult. Úgy látszott. hogy elteszi a távcsövet. Magas. Bugst. Nathan ráklikkelt a „Válasz a feladónak” ikonra. Vajon mit akar még tıle? Némi gondolkodás után Nathan felgyújtotta a belsı világítást.is falusiasnak találták a helyet. egy aszfaltútra. Candice bevitte Josht a házba. majd átkarolta Candice vállát. Candice egy férfival nevetgélt.” Szokása szerint egy idézettel is kiegészítette az üzenetet: „Az a férfi. baseballsapkában. majd úgy döntött. Amíg a rendszer felállt. a törpenyusziját szorította az arcához. Három üzenete volt. A férfi abbahagyta. „Clint” megköszönte. Eltőnıdött azon. vajon miért él a lány még mindig az apjával. és bekapcsolta. majd csatlakoztatta a számítógéphez. Nathan nevetést hallott. és még feljebb állította a főtést. Mozdulatlanul ült az autóban. és beírta: „Vito Corleone A keresztapában. Nyilvánvalóan itt lakik. olyan volt. „Clint” kiemelte a gyereket az ülésbıl. megosztozik velük az újságon. amit csinált – épp a verandát festette át – és segített Candice-nek kivenni a barna papírzacskókat a csomagtartóból. és végül meg is találta az egyik ülés alatt. Bonnie rendszeresen elküldte neki ezeket a kis jeleneteket. melyik filmbıl származik az idézet. Az elsıt Abby küldte: „Élvezze ki a vakációt! Boldog karácsonyt önnek és a lányának. és már sötétedni kezdett. és három árnyalak rajzolódott ki a függönyön. mások boldogságának passzív szemlélıjeként. mit csinálnak hétvégén… Csak neki nincs része ilyesmiben. borús volt az idı. aki nem tölt elég idıt a családjával. Amióta Mallory egy webkamerát vett neki ajándékba. Candice visszament egészen a házig. hatvan év körüli. nem volt nekik elég elegáns. de most nem állt meg Tania kapuja elıtt. amely a telep egyik legutolsó házához vezetett. Clint Eastwoodra hasonlít kicsit. Gyorsan elıhúzta. Közben Candice beállt a kis garázsba az autóval. Hol az ördögben van? Feltúrta a dzsip hátsó részét. nyilván az imént vásárolt kartonból. Staten Island lakói viszont többször is kinyilvánították. ahol a fiát szokta hagyni. hogy szeretnének elszakadni és közigazgatásilag is leválni Manhattanról. hogy tavaly.” A második üzenet egy fénykép volt Bonnie-ról. Eszébe jutott. vett egy látcsövet. és megnézte a postafiókját. egyenes tartású. csak egy SMS. elkeveredve a tévé hangjával. amikor Bonnie-val a Stowe Mountainben jártak. jól megértik egymást. amikor újra megszólalt a mobilja. hogy csak a pazarló szomszédnak van haszna az ı nagyobb adójukból. Éppen indulni akart. Felgyulladt egy lámpa a nappaliban. Cigarettát tőzött a füle mögé. amelyet a másik küldött. Ez most könnyő feladat volt.

és elmegy az elsı körgyőrőig. miközben egy férfi löki hátulról. ahol egymást érik a dugók. kiterjedt külvárosra emlékezett. de tiszta garzonlakás volt. Sárgás. Látni lehetett. mellette rozsdás csap. Nagy. egy régi. és elviselhetetlenül szennyezett a levegı. tombol a hıség. aki lobogó hajjal áll egy hintán. hosszú haja. Sok idejébe került. Nathan megnézte a feladót: az üzenet Goodrich hivatali postafiókjából érkezett. Nathan jól ismerte a technológiát: manapság már lehetséges egy videokamerával felvett anyagot rámenteni a memóriakártyára. ahol nem lehettek túl magasak a lakbérek. A kép tiszta volt. A kocsi az autópályák. Az útjelzı táblák szerint Texasban. hogy miért. ahogy az autó elhagyja a belvárost. 47 . majd rákattintott. gúnyosan csillogó. A kép remegett egy kicsit. amíg a gép letölti az egész fájlt. egy eternitlapos asztalon öregecske tévé állt. körgyőrők hálójából kiszabadulva elért egy külvárosi övezetbe. Nem igazán tudta.Nathan hosszan nézte a fényképet. mire sikerült megnyitnia a harmadik üzenetet. ha a városvezetés több gondot fordít a környezetre és az életmódra is. de egy kis íróasztal fölött tisztán ki lehetett venni a fényképekkel borított falat. mikor készült a felvétel: alig három hónapja. és mint mindig. A férfinak cigaretta van a füle mögött. kifakult felvételre. Az elsı jelenetet egy autó ablakából vették fel. Egészen pontosan Houstonban. sivár. amelyek olyan elragadóvá tették a mosolyát. felhajt az autópályára. de Nathan egyszerre érezte magát nagyon boldognak és nagyon szomorúnak. Nathan a képernyı aljáról leolvasta. majd az autó beállt egy téglából épült. hogy néhány iroda nehezen talál ide ügyvédeket a városról kialakult nem túl hízelgı kép miatt – nem ártott volna. karján fel van győrve az ing. most is elbővölte a kislánya szépsége: kócos. Egyébként úgy hallotta. de elég nyomasztó emléket ırzött a látogatásról. lelkesen biztató gyermekkiáltásokat lehetett hallani: nyilván gyerekek kosaraztak a betonon. A kamera ráközelített a legnagyobb fényképre. lerobbant háztömb parkolójába. a fal mellett kicsi hőtıszekrény. Háttérzajként az ablak felıl érkezı felfelcsattanó. Most egy apró lakást lehetett látni belülrıl. Vajon Goodrich forgatta a filmet? Mindenesetre a rendezı olyan ügyesen lefilmezte a közlekedési táblákat. koszos. amely egy csatolt MPEGfájlnak bizonyult. Nathan életében csak egyszer járt a texasi fıvárosban. Hangosan nevet. Megvárta. hogy bárki könnyen eltalálhatott a telepre. bár a filmet többször is megvágták. okos szeme – ilyen volt Malloryé is – és kicsit elálló fogai. és videoüzenetként elküldeni. A kamera ipari raktárakat pásztázott. Szıke kislányt ábrázolt.

hogy beszél Goodrichcsal. Keresgélt egy ideig a gépben. hogy jóval túllépte a megengedett sebességet. hogy elragadtattam magam. uram. Sem az orvosok. Távolban a Financial District fényei tükrözıdtek a Hudson-öböl sötét vizében. 48 . majd elindította a dzsipet. Esze ágában sincs hagyni. – Szeretném megkapni a címét. Szerette New Englandet a kortalan falvaival. és látta. Menet közben felhívta a tudakozót. századi kikötı másolata volt. sajnálom. amikor Philadelphiába utazott. és az ügy elég sürgıs. Nathan a 95-ös úton hagyta el Manhattant. EPIKTÉTOSZ Nathan bekapcsolta a fényszórókat. – Izé… köszönöm – dadogta Nathan –. Az elıbb látott film képei peregtek a fejében. mint Norman Rockwell illusztrációin. amelyek éppen úgy néztek ki. majd Connecticut felé vette az irányt. – Mivel holnap nem dolgozik. a pionírok és a hagyományok. biztosan megadta önnek a címet… – Ide figyeljen – vágott Nathan durván a szavába –. hogy ilyen jellegő információkat kiadjunk – felelte a lány gyanakodva. majd megadta Nathannek a pontos címet. A 285 lóerıs Rangé Rover valósággal rátapadt a tengerparti útra. mert eltökélte. és… – Sajnálom… – Adja meg már azt a kurva címet! – üvöltötte Nathan a telefonba. hogy az események úgy alakuljanak. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához. – Sajnálom. meg három napja is. Majdnem felrobbant. hogy emlékszik is rám… Ügyvéd vagyok. de nincs felhatalmazásunk rá. hogy ezúttal komp nélkül jusson át Brooklynba. Nathan beletaposott a gázba. Nagyon jól emlékezett a hajdani bálnavadászhajó-kapitányok elegáns házaira. sem a nıvérek nem becsülték semmire. a hajdani bálnavadászközpontba. mintha az óceán hideg és sós szele kísértetvárossá kristályosította volna a várost. – Egy barátja vagyok. tegnap is jártam ott. amely most egy XIX. A vonal túlsó végén a recepciós lány mélyet sóhajtott. Sally Grahamnek félóra múlva járt le a mőszakja. és talán még mindig úgy szabadul meg tıle legkönnyebben. – A doktor úr már délután elment – magyarázta a recepciós. A kórház hét dollárt fizetett neki óránként. Több mint egyórányi vezetés után elérkezett a Mystic nevő városba. hogy ez a dühöngı ırült tovább szórakozzék itt vele. majd a tudakozóval felhívatta a Staten Island Kórházat. és elindult a Verrazano Bridge felé. szerintem a connecticuti házába ment pihenni. Mark Twain és Stephen King Amerikája. – De ha a barátja. Számára ez volt az igazi Amerika. ha megadja neki azt a rohadt felvilágosítást. ahogy te szeretnéd. De a lány már letette. Aznap este minden nyugodtnak és halottnak tőnt. Lehet.10 Ne kívánd. A vidék nyáron nagyon népszerő volt. túl gyorsan: ránézett a kilométerórára. Gyorsan ment. de télen gyakorlatilag nem jártak erre turisták. Már járt erre tavaly – vagy tavalyelıtt? – nyáron. lelassított.

Azt hiszem. ugye? – Hogy mondja? * Az ırült Norman Bartes. Nathan szó nélkül követte a konyhába. felügyelı: az elsı feleségem több mint húsz éve meghalt. itt találja Goodrichot. hogy régen volt. a sirályok éles rikoltásaival összevegyülve meglepı. majdhogynem szedett-vedett jelleget kölcsönzött a háznak. ami válással végzıdött. – Nagyon régen történt. igazi gyönyörőség. Tengeri herkentyők illata úszott a levegıben. Nathan erısen megdöngette. nem azért vagyok itt. – Maga nem nıs. Nathan. mintegy önmagába hajolt. lenyelve az elsı kanál tápláló levest. A ház is felettébb titokzatosnak látszott. ez azért mégsem a Bates motel!* Garrett elég gyorsan kinyitotta az ajtót. – Kóstolja meg ezt a chilei fehérbort. Ez a pasas határozottan kihozta a sodrából. amelyet Nathan letett a bárpultra. Háromemeletes volt. lakályos helyiség volt. ebben nyilván része volt a már félig kiürült üveg bornak is. velem vacsorázik. Az orvos több percig nem szólt egy szót sem. Többször is el kellett takarnia szemét a szél kavarta homokfelhık miatt. Goodrich? – kérdezte Nathan. hogy a kísérleti nyula legyek a maga konyhamővészeti próbálkozásainak. Jól van. Magára hagyta Nathant. Már láttam valahol. Nathan széthajtogatott egy nagy lenvászon szalvétát. és szeretném. majd egyszerően azt mondta: – Már vártam. de… Megpróbálta szakáll nélkül elképzelni. hogy az élete egy pillanatában már megpróbálta elfelejteni ezt az arcot. Stonington elıtt valamivel megállt egy tengerparti magányos ház elıtt.Nathan az 1-es úton továbbhajtott néhány mérföldet kelet felé. – Helyezze magát kényelembe – mondta Goodrich Nathannek. és az asztal fölött. Kiszállt az autóból. hogy ne próbálkozzam többé. a falra akasztva nemrégiben kifényesített rézserpenyık hada ragyogott. Ha hinni lehet a recepciós információinak. ha elmondaná róla a véleményét. Nála szokatlan mosollyal nézte Nathant. és a hullámok robaja. Kicsoda valójában? Mit akar tıle? Garrettben valamilyen furcsa vidámság dolgozott. a Psycho fıszereplıjének háza 49 . Goodrich két mély fajansztányért vett elı egy festett fakredencbıl. Az inge ujja fel volt győrve. Utána tettem még egy szerencsétlen kísérletet. – Ide figyeljen. Mindegyik emeleten volt egy-egy erkély. és átgyalogolt az utat a háztól elválasztó homoksávon. de nagyon keskeny is. Lehet. Garrett. Garrett: egyedül él? – Igenis. Az ajtón nem volt csengı. és átnyújtott neki egy üveget. falait tengerkék csempe borította – itt-ott hiányzott egy-egy. hogy láttam ezt az embert. Nathan zavarodottan bámulta. nyugi. Tudom. teljesen belemerült a bonyolult fogás elkészítésébe. Chowdert készítettem. Nathan. hogy elnyomja valahogy az üvöltı szelet. de más és más mérető. és lázasan tett-vett a régimódi tőzhely fölé hajolva. és ez különösen szabálytalan. nagyon magas. – Remélem. egészen közel. Az óceán ott volt. és telemerte a két tányért fésőkagylóból és hagymából készült sőrő krémlevessel. és egy pecsétes kötényt kötött maga elé. mind keskeny. majdnem irreális hangot adott. de nem akart megjönni az ihlet. A szeme ragyogott. – Érzi benne a füstölt szalonnát? Ropog az ember foga alatt. A konyha egész hosszán végignyúlt egy régi fapult. Nathan csak abban volt biztos. Ezután már volt annyi eszem. Barátságos. Nathan elnevette magát: – Kérdeztem magától valamit. beszélnünk kellene a… – Nem szeretek egyedül enni – vágott a szavába Garrett.

ha beszélne nekem Candice Cookról? A konyhából egy széles boltíven át lehetett bejutni a nappaliba. – Tudja. és hirtelen mintha tökéletes egyetértés alakult volna ki közte és az orvos között. – És mit szól a legénylakásomhoz? Elbővölı. finom mintázatú kávéfızıvel babrált nagy óvatosan. hogy meghitt légkört teremtsenek: a szabadon hagyott gerendáktól kezdve a lambériás falakig. és egy gyertya remegı lángjánál rágyújtott. amely gyakran meglepetésszerően csap le. a halálról. befröcskölve az embereket. nagyon nehéz tartani magam. és enyhítse fájdalmukat. A kandallópárkányon egy háromárbocos modellje állt. Garrett arról a szörnyő valóságról beszélt. a betegek lelki és testi szorongására. mennyire szeret fızni és horgászni. és átnyújtott egy csésze kávét. ami igen. – Ez nemdohányzó ház – figyelmeztette Goodrich. A nappali kétségkívül a ház legszebb része volt. Nem mindig találom meg az arany középutat. de mégis közel kell maradni hozzá. – Maga is tudja. miközben Garrett egy régi. mellette egy öreg szextáns. és szeretnék elmenni horgászni. Nathan elıhúzott egy szál cigarettát a dobozból. hogy gondját viselje embertársainak. amely azt sugallta. Kibontottak még egy üveg chilei bort. nem gondolja? Tudja. az egyik sarokban. Nathan nagyon hosszú idı óta elıször érezte. de gyöngébbnek érezte magát. Beszélt arról is. hogy van itt a környéken néhány híresen jó horgászhely? Holnap nem dolgozom. és Nathannek rögtön nagyon megtetszett. vadrizzsel és fokhagymás vajjal. akik nincsenek felkészülve az ismeretlenbe való átmenetre. Minden helyiség terrakottalapokkal volt kövezve. Találkoztunk már. Szomorúság fátyolozta el Goodrich tekintetét. Mélyet szippantott. Ha van hozzá kedve. – Tudja.– Mi ketten. ahol nagyon szívesen eltöltött volna egy estét Bonnie-val és Malloryvel. addig rejtızködı forrásként tör fel. hogy elismeri az orvos hatalmát élet és halál felett. de nagyon régen. és együtt tudjunk érezni vele. Nem szabad azonosulni a beteggel. hogy valami felenged benne. majd még egyet. a földön több. hogy támasza lehessünk. egy csomó horgászemlékkel. nagyon helyes lány. amellyel a munkájában nap mint nap szembesülnie kellett: a gyógyíthatatlan betegekrıl. Testetlen jó érzés áradt szét benne. Nathan visszagondolt a tegnap esti látogatására a hospice osztályon. hogy elveszítettük a játszmát? Hogyan lehet reményt önteni egy haldoklóba és értelmet adni az életének egészen a végsı pillanatig? – Nem. Hogyan gondozzuk-ápoljuk tovább a beteget. Ezután hosszú csend következett. hétvégenként így próbál erıt győjteni. Del Amico észrevette: – Mi fog történni vele? Azonnal meg is bánta a megjegyzést. nem könnyő megtalálni az arany középutat – mondta Goodrich szinte saját magának. Olyan hely volt. amikor elıre tudjuk. ami egységesítette a teret. Nathan betelepedett egy mézszínő rattan karosszékbe. kötélbıl font kosár hevert. ugye? Garrett újfent elengedte a füle mellett a kérdést. – Az elkerülhetetlen – felelte Goodrich. Itt mintha mindent úgy terveztek volna. velem tarthat. és rögtön nyugodtabbnak. – Tehát találkozott vele? Nathan felsóhajtott: – Maga nemigen hagyott más választást. Ekkor kérdezte meg Nathan: – És mi lenne. Goodrich látható élvezettel szervírozta a grillezett Szent Jakab-kagylót. mintegy megszüntetve a konyha és a nappali külön voltát. 50 . – Semmi sem elkerülhetetlen! – jelentette ki Nathan határozottan. és arról az örökre ki-elégületlen vágyról. hogy van.

elloptam a leveleket. – És maga eljátszotta az ırangyal szerepét? – Kíméljen meg ettıl a kifejezéstıl. – És már kiengedték? Goodrich letette a csészéjét a dohányzóasztalul szolgáló viaszolt faládára. hogy az apja soha nem szőnt meg szeretni ıt. Erıt nyert a tudatból. hogy az ember személyisége teljes mértékben kialakuljon. hogy… börtönben ült. és végre megismerje az unokáját. és elküldtem a lányának. és abban a kis lakásban élt. – Ennek a férfinak darabokra tört az élete. 1985-ben ítélték el egy rosszul végzıdött betörésért. inkább folytassa. amikor nem volt otthon. amikor hároméves lett. – És ez olyan fontos? – Tudja. és azután…? – …azután az apja váratlanul nem adott többé életjelt magáról. de továbbra is rendszeresen találkozott az édesapjával. Beszéljen Candice-rıl! Garrett lehuppant egy vitorlavászonnal bevont kanapéra. Lassacskán építette újra önmagát.– Na ne vicceljen. hogy jó ügyvéd. Mindig abban a tudatban élt. hogy ne következzék be a dolog! 51 . majd elhúzott az ország másik végébe. Több levelet is írt neki a börtönben. Egyszerően csak feltörtem a lakás ajtaját. ha tudja. – Ez az a férfi. – Most nem akarok leállni vitatkozni magával. de egyiket sem merte elküldeni. egyszerő családban. két éve szabadult. ez az! – …és az alázat. – Szokványos történet – jegyezte meg Nathan. hogy újra megtalálja a lányát. az én apám ütötte-verte az anyámat. a kis filmmel együtt. amelyet a filmen látott. Édesanyjával New Yorkba költözött. és összefonta karját boltozatos mellkasán. – Magából hiányzik az emberség… – Na. Ez nekem elég. Nathan azonnal visszavágott: – Jó ügyvéd vagyok. Minden élet egyedi. hogy magából jó orvos lett volna. Igazán joga volt ahhoz. Hirtelen újra felszikrázott köztük a feszültség. – Candice Houston egyik népes negyedében született. – Nem hiszem. Kínos csönd telepedett a szobára. Candice továbbra is rendszeresen találkozott az apjával. Így aztán nem éreztem nagy hiányát. – Igen. Goodrich megcsóválta a fejét. – Nem volt bátorsága kapcsolatba lépni a lányával. – Maga találta meg? Goodrich bólintott. védje meg! Csináljon valamit. Nathan felháborodottan nézett rá: – De kinek-minek a nevében merészel ennyire beleavatkozni az emberek életébe? – Candice-nek szüksége volt arra. egészen tizenegy éves koráig. Beszéljen inkább róla. Ez még nem jelenti feltétlenül. – Hatékonyan védelmezi egyes nagy cégek érdekeit. – Miért? – Annál az egyszerő oknál fogva. most eresztett le a torkán két liter alkoholt. az apa hiánya olykor nem teszi lehetıvé. aki vele lakik? – Pontosan az. hogy Candice meg fog halni. A szülei elváltak. – Teszek a véleményére. hogy Candice eljuthasson hozzá. egészen tizenegy éves koráig. – Az attól függ – jelentette ki Nathan –. – De a kurva életbe. hogy az édesapja elhagyta. hogy újra rátaláljon az apjára. Karbantartóként helyezkedett el az egyik houstoni repülıéren. Garrett. akit az elıbb láttam. egy hajdani sittes. úgyhogy ne tartson nekem erkölcsi prédikációt.

hogy mindent a saját személyére vonatkoztat. hogy egy üres és hideg lakásba kell hazamennie. – Mert azt ismerem a legjobban. egész közel. Odakintrıl behallatszott a szél süvöltése és a partnak csapódó hullámok robaja. nem kérette magát. – Itt alhat. az én lehetıségeim arra korlátozódnak. Az elsı emeleten van egy vendégszoba. ha tetszik. és megfogta a karfáját. – Magának megvan az a rossz tulajdonsága. és elfojtott egy ásítást. elfogadta a meghívást. Nathant elkeserítette a gondolat. hogy többet ivott a kelleténél. Ezt el kell fogadnia. tiszta ágynemővel. de mondtam már: senki nem tudja megváltoztatni a dolgok menetét.Goodrich behunyta a szemét. és lemondón válaszolta: – Nathan. hogy összehozzam ennek a családnak a tagjait. és némi vigaszt nyújtsak nekik. amely a nappaliból vezetett fölfelé. amit rám akartak kényszeríteni. Érezni lehetett. Goodrich odalépett egy kis lépcsıhöz. és mivel azt is tudta. akkor még mindig ládákat tologatnék egy gyárban! Goodrich is felállt. 52 . hogy az óceán itt van. Nathan felpattant: – Ha én az életben mindent elfogadtam volna.

Az egész napot Candice és a családja megfigyelésével töltötte. Közeledett a karácsony. és kiosont a szobából. Candice megnyugodott. Többször is megpróbált telefonálni San Diegóba.” Nathan visszaült az autóba. Az autójában töltött magányos órák alatt Nathan gyakran gondolt Malloryre: a boldog pillanatokra. a forma kedvéért tiltakozott egy kicsit („de papa. Vaklárma volt. és határozott lendülettel tolta a kocsit. de nem árt az óvatosság: Tania Vacero. Nathan messzirıl nézte ıket. amelyekben soha nem lehetett része: az elsı karácsonyt. adott egy puszit Josh arcocskájára. a mosolyára. és eltőnt az 53 . Közben a faliórára pillantott: húsz perc múlva kezdıdik a mőszak. Joe. Goodrich már nem volt ott. dobja be a kulcsot a postaládába. délután pedig elvitte az unokáját sétálni. meghallgatta az elıvigyázatosságra vonatkozó tanácsait. hogy szexik legyenek. a szomszédasszonya azt mesélte. de sok kiadást is jelentett. Rövid levelet hagyott az asztalon: „Ha elmegy. Természetesen gyakran feszengett a társaságában. Josh ezúttal a nagyapjával maradt. hogy „Clint” mindig lelkiismeretesen kimegy a verandára. Milyen békésen eltölthették volna az estét: fıznek egy jó vacsorát. Persze jobban szeretett volna otthon maradni az apjával és a kisfiával. Nem volt jó passzban. máskor viszont azt érezte. gyorsan belebújt az egyenszoknyába és blúzba. Odakintrıl Nathan csak homályosan látta. elsı fogait.11 She's like a rainbow… THE ROLLING STONES December 13. Egész délelıtt békésen barkácsolt. Péntekenként volt egy másik munkája is: a város egyik legnépszerőbb bárjában szolgált fel. Ide-oda autózott a coffe shop és a kis ház között. hogy „Clint” régi déli nótákat dúdol altatóul. Mindenre emlékezett. és óvatosan benyitott a fia szobájába. ahogy sétáltak a füvészkert gyepes teraszán és a melegház trópusi fái között. amelyek nem térnek vissza soha. Ha közelebb ment volna. de mindig csak a rögzítı válaszolt. apró kezei. ha nem akar elkésni. a fınök elvárta a pincérnıitıl. valahányszor rágyújt. ahogyan hadonászott velük elalvás elıtt. Josh az igazak álmát aludta. puha arcocskája. és a tengerparton elindult Staten Island felé. ami a házban történik. s ezt jó gyakran el is mondta nekik. Az ilyen nyomott pillanataiban rögtön megrohanták a fiával kapcsolatos emlékek. elsı szavait… Kora este Candice szélvészként hazaszáguldott. és nem tudta mivel magyarázni ezeket az ellentétes érzéseket. feltesznek valami jó zenét… De nem mondhatott le a pénzkereseti lehetıségrıl. És önkínzó fájdalommal sorolta fel azokat a dolgokat. ahogyan tréfálkozott vele. Sietnie kell. Az ágyhoz lépett. nem vagyok már tizennégy éves!”). azt is hallja. és helyre tette ıt. begyújtanak a kandallóba. Egy hályogos állótükör elıtt öltözködött. Amikor Nathan másnap kora reggel leballagott a nappaliba. gondosan betakargatta. Nagy öröm forrása volt ez a számára. pisztránghorgászatra ment. hogy meg ne fázzék. Candice megpuszilta az édesapját. Kilépett a zuhany alól. és minden hiányzott: testének érintése. azt viszont megállapította. Mintha sírást hallott volna. hogy tökéletesen megértik egymást. meleg feje búbja. mint a családtagok. mielıtt újra elment volna dolgozni. hogy influenzajárvány dúl a környéken. Vezetés közben mindvégig Garrett iránti érzésein merengett: elutasítás keveredett benne rajongással. Jól érezte magát a gyerekkel.

Hiába mondják egyesek. – Mit beszélsz. mint New York-ias. aki már ott tett-vett a pult mögött. Még soha nem látta itt. – Félrebeszélsz. – Szia. – Na. Josh még kicsi. Minden hónapban megpróbált félretenni néhány dollárt a kisfia tanulmányaira. milyen fáradt! Szerencsére holnap szabadnapos lesz. és teljes erıvel bömbölt Springsteen zenéje. öreglány – felelte. és megveszi a karácsonyi ajándékokat. Candice felkötötte a kötényt. Nyugodtabb volt. amikor már nagyobb lesz. és megkezdte a mőszakot. hogy nem volt már fiatal jószág. aki úgy tizenöt éve költözött Staten Islandre. 18 óra 58 perc Egy sötétkék terepjáróval egy idıben állt be a parkolóba. amelyet valaha is birtokolt – még a történelem elıtti idıkben vette (az idısebbik Bush elnökségének kezdetén…). Tammy? – kérdezte Candice. Aznap este jó kedve volt Candice-nek. Igen. Két szép plüssállatot is kinézett neki az áruházban: egy mosolygós medvét és egy hosszú nyakú teknısbékát. hogy megint az apjával él. Candice-nek. amióta itt dolgozott. Conolly nyugdíjas ír zsaru volt. Nem nézett ki sem rendırnek. Megint ásított egyet. Istenem. mit adhatok? 20 óra 46 perc – Kapásod van. tanár vagy talán ügyvéd. megjött a legszebb virágszál is – szólt oda neki Joe Conolly. Candice vállat vont. azt nagyon mulatságosnak találta. hogy a bárja clean hely. de ha egyszer elindult. de nehéz volt kijönnie a keresetébıl. vesz neki egy biciklit. és nagyon elkelt volna egy kis pluszpénz. Joe. Patakban folyt a sör. Bekapcsolta a rádiót. Igaz. de azért odapillantott a pult szélére. leginkább rendırök és tőzoltók látogatták. nem akadt komolyabb kellemetlensége: a viták sohasem fajultak verekedéssé. utána könyveket és számítógépet. A kérdéses férfi tényleg ıt bámulta. Utána elmegy. kicsikém. Ted. Az ivó már háromnegyed részt megtelt. és együtt énekelte Shania Twainnel: Man! I feel like a womanl Éneklés közben hirtelen nagyot ásított. Mindenki úgy tartotta.éjszakában. majd bement a Sally's Bárba. elszáguldott. hogy majd valamilyen hasznos foglalkozást választ: orvos lesz. nem olyan könnyő az élet ebben az országban. azokban a márkás cuccokban egyfolytában téged bámul. és befektetheti maga mellé Josht az ágyba. Josh egyetemre fog járni. rövidebb utakra tökéletesen megfelelt. Kellemes légkör volt. – Szia. – Azt mondom. Néhány év múlva. inkább „New Jersey-s”. Felragadott egy újabb söröskriglikkel megrakott tálcát. amióta megérkeztél. 54 . kapásod van. az egyetlen autót. amelyeket bevihetnek magukkal az ágyba. Sokáig alhat. hogy férfi van a háznál. sem tőzoltónak. ahol már forró volt a hangulat. A hasonló korú gyerekek még jobban szeretik az olyan játékokat. Boldog volt. Az a pasi ott a pult szélénél. és mindenki tisztelettel bánt a pincérnıkkel. meg azután az apja annyit törıdött Josh-sal… Csak sokadszorra sikerült beindítania az öreg Chevy furgont. És Candice remélte.

nem normális dolog. amikor eszeveszetten vágyott rá. manhattani ügyvéd úr? * Tudni kell megbocsátani és felejteni. Csak azt nem tudta. de olyan mélyebb kapcsolat nem akadt. Candice közelebb lépett Nathanhez. Vajon miért hagyta. de nem kért tıle sem segítséget. egy hajdani gimnáziumi barátnıjénél. a söre. – Oké. mint évıdı hangot megütve. Remélem. Amióta itt ült. Egy villanásra eszébe jutott Josh apja is. szomorúan felidézte magában legutóbbi szerelmi kalandjait. ma még vezetek. gondolta Nathan. hogy életre keljen valaki másnak a tekintetében. sem gyerektartást. akarva-akaratlan aggódott a lányért. hogy elszédítse az az alak? Mit hitt tulajdonképpen? Igaz. 21 óra 04 perc – Maga új errefelé? – kérdezte Candice. Inkább úgy emlékezett arra az estére. de Candice nem volt balek. egyfolytában azon rágódott. mint olyan pillanatra. 55 . akivel egy buliban ismerkedett meg. és közben elképesztı tempóban nyitogatta a Budweisereket. akivel együtt nevelheti fel Josht. Természetesen jobban szerette volna. mely szerint egyetlen védekezési mód sem lehet 100%-ig biztonságos. köszönöm. 21 óra 06 perc – Nem is olyan rossz – állapította meg Tammy. és értett a nık nyelvén. mert ennek köszönheti a világ legszebb ajándékát: Josht. hogy nem volt köztük semmi komoly. mert elfoglal egy helyet a bárpultnál. hogy teherbe esett – beigazolódott a régi elmélet. – Most már állj le a hülyeségeiddel. fiatal lány nem jár senkivel! – Pillanatnyilag nincs szükség férfira az életemben – jelentette ki Candice. Mindenáron tudni akarta. hogyan kerülhetne közelebbi ismeretségbe egy lánnyal péntek este. hogyan szólíthatná meg Candice-t. egy bárban. kérlek! – Hiába mondod.”* 21 óra 08 perc – Tessék. és kész. és mosolyogva bevallotta neki: – Ha nem rendel még egy sört. az öreg Joe haragudni fog. akkor kérek még egy sört. – Köszönöm. –Tulajdonképpen igen. nem hiszi. – Kér még valamit? – Nem. nem hiszi. Értesítette a gyerek apját a terhességérıl. amelyre családot lehetett volna építeni. hogy egy ilyen szép. de hát ez volt a helyzet. és történt köztük „valami”. Egy-egy futó szerelem. hogy a férfi soha nem akarta látni a fiát. Amint ezt kimondta. hogy elég rokonszenves volt. és néhány hét múlva a legnagyobb meglepetésére észrevette. hogy ki akarok kezdeni vele. hogy ki akarok kezdeni vele. csak azt sajnálta.A tekintetük egy pillanatra összeakadt. Még ha Garrettnek az ellenkezıjét állította is. Ahogy az apja mondogatta: „Forgive and forget. ha van mellette valaki. Kénytelen volt megállapítani. Egyáltalán nem gondol vissza keserően a kalandra. és esetleg megkéri. – Na és mi dolga errefelé. Remélem. másképpen. Ügyvéd vagyok Manhattanben. Ez a csalóka vágy csak egy ölelés erejéig tartott. hogy hagyja el a helyiséget. nincs-e valami Candice életében. amibıl talán a közeli halálra lehetne következtetni. a kereskedelmi ügynök. gondolta Candice.

Candice vállat vont. 56 . – A pincérnık sohasem járnak a vendégekkel. hogy magával beszéljek. nem mehetnénk el egy másik helyre inni valamit? – Csak az idejét vesztegeti velem. 21 óra 12 perc Ami azt illeti. de nem akarom elveszíteni a jó kis helyemet itt a bárpultnál. De Nathan csak annyit felelt: – Jázminillata van. – Ha a bár bezár. ígérem. ez alapszabály. egy-null a maga javára.– Nathannek hívnak. – Igen. és én nem leszek többé vendég. ha jól emlékszem. de túl magabiztos. ez például szédítés. amelyet még mindig viselt. de akaratlanul is elmosolyodott. – Na. igazán. de a szeme igent. 22 óra 30 perc – Mindenesetre soha nem járok nıs férfiakkal – mondta Candice. ha itt végez. – És miért olyan fontos magának ez a hely? – Mert innen nézhetem magát. 22 óra 12 perc – Kaphatok még egy sört? – Még a másodikba sem kezdett bele. – Figyeljen ide – folytatta Nathan –. Méghozzá vaskos szédítés. – A szája nemet mond. Candice visszahıkölt: – Honnan tudja a keresztnevemet? – kérdezte gyanakodva. – Na. és Nathan jegygyőrőjére mutatott. tényleg nem olyan rossz. éppen azért. ez például egy tipikus ügyvédi megjegyzés. maga nem lesz többé pincérnı. legalább tízszer hallottam már ilyesmit. – Pedig nem jól teszi. mert már foglaltak. – Az összes törzsvendég így hívja magát… – jegyezte meg Nathan mosolyogva. – Miért jött pont a mi bárunkba… Nathan? – Tulajdonképpen azért. – Hiába makacskodik. 22 óra 18 perc Nem rossz. – Ha ez elég a boldogságához… – Gondolkodott az ajánlatomon? – Az ajánlatán? – Hogy a mőszak végén igyunk meg együtt valamit. Candice. mert a nıs férfiak a legérdekesebbek. És ez az ı szájából nem hangzott bóknak. – Nem próbálom szédíteni. – Oké – ismerte el Candice megenyhülve –.

és elballagott. eltántorgott a pultig. Staten Island Kórház Kardiológiai Intenzív Osztály Candice. 23 óra 13 perc Miért érzem úgy. – No azért – dünnyögte Joe. odarohant hozzá. Nathan. – És miért hinném el. telefon! – harsogta Joe a pult mögül. és még sikerült elkapnia. hajlandó lenne velem meginni valamit? – Talán. 23 óra 24 perc A bár lassan kiürült. amikor kicsi voltam… 57 . Elsápadt. a munkahelyén? Ijedten ragadta meg a kagylót. igent mondok. megelégszem a szavával. Nathan éppen felelni akart. hogy megnyugtató híreket kapjon. – Az apám… Szív… szívrohama volt. Majd én vigyázok rá. Joe – nyugtatta meg Candice. de váratlanul félbeszakították a beszélgetésüket. Egyre rokonszenvesebbnek találták egymást. – Candice. hogy semmi haj. 23 óra 02 perc – Az az igazság. Candice kivette az ötperces pihenıjét. odaviszem! – ajánlotta Nathan. Még a nevét is el tudta olvasni a köpenyén lévı kitőzın: Dr. – Hagyja. imádkozva magában. – Jöjjön. A Boss harcias rockzenéjét felváltották Tracy Chapman akusztikus balladái. hogy hazavihetem. – Vicc volt. doktor. Most ott állt az orvos elıtt. ahogyan ı is fızött. – Minden rendben. hogy már ahhoz is szükség lesz rájuk. Jenkils. az apját ellátó orvos felé rohant. Candice zokogásban tört ki a karjában. és néhány pillanat múlva eltorzult az arca. amikor Joe Conolly lépett oda hozzájuk. Candice a tekintetével könyörgött: Nyugtasson meg. és felkapta a kabátját. hogy megbízhatom benne? Ha még egyszer hív. amíg a tulaj elég messzire kerül. Nathan megvárta. Vajon ki hívhatja ıt itt. fızök neki gyógyteát és húslevest. mondja. – És ha nem lennék nıs. majd megismételte az ajánlatát. Candice felpattant. hogy ez igaz? – Megmutathatnám a válóperes okmányokat. hogy elváltam. mielıtt a földre roskadt volna. aki még mindig a pincérnık egyenruháját és kötényét viselte. de majdnem összecsuklott a lába. de nem gondoltam. hogy együtt fogjuk tölteni a karácsonyt. aki végig követte az eseményeket. hogy meghívjak egy lányt egy italra. – Akkor igen? – Azt mondtam.– Ez buta megjegyzés volt. letette a telefont. Henry T. – Hogyhogy? – A mentı bevitte a kórházba. – Rossz vicc volt. és most Nathannel beszélgetett a bár mélyén. – Mi történt? – kérdezte Nathan. talán.

és most is csak egyetlen vigasztaló karra támaszkodhatott: Nathan karjára. Ha látni akarja. amikor Candice túl közel hajolt hozzá. Candice Cook lakása hajnali három óra A szoba sötétségbe borult. lába majdnem összecsuklott. ugyanakkor. hagyja magára egy pillanatra. Garrett. Annyira meg volt rendülve. ahol az apja élettelen teste feküdt. Mire behozták. hogy Candice zaklatott álmát gonosz erık népesítik be. fogalmam sincs. Nathan a fotelben ült. hogy értesítse a mentıt.De Dr. amikor a nagyapját. hogy olvasson a betegek hozzátartozóinak szemében. és megkérte. hogy újraélesszük. – Nem Candice-nek kellett meghalnia! – Micsoda? – Az apjának. hogy igaza van. de egyfolytában reszketett. a súlyos infarktus jeleit mutatta. jobb lenne. Kénytelen volt megtanulni: a túl erıs együttérzés elbizonytalanította volna. Nathan hangja most már remegett a haragtól: – Ugye. Nathan ezután elkísérte Candice-t ahhoz a szobához. Tudta. Az évek során megtanulta felvértezni magát. Kimérten magyarázni kezdte: – Kisasszony. – Csak nemrég találtam rá! Ez nem igazságos! Nem igazságos! Reszketett. mirıl beszél. Nathan mélyeket lélegzett. keresett egy telefonkönyvet az elıcsarnokban. s arcán könnyek csorogtak. az édesapjának csak annyi ideje volt. hogy kicsit lecsillapodjék. Garrett! – jelentette ki elszorult torokkal. – Candice apja az imént halt meg szívinfarktusban. Jenkils már rég leszokott róla. talán már régóta baj volt a szívével… A halála semmit sem bizonyít. Az ablakban égı néhány karácsonyi gyertya derengı fényében alig lehetett kivenni a tárgyak és az arcok körvonalait. mintha egy szédítı mélység tátongana elıtte. nem vette észre a fénykoszorút a feje körül? – Nem – ismerte el Goodrich –. csak ennyit tudok. Nathan kézbe vette a dolgokat. már leállt a szíve. – Idefigyeljen. azután összeesett a konyhában. Goodrich. – Itt vagyok a kórházban – magyarázta nyugodtabban. mint akit hipnotizáltak. nem! – kiáltotta Candice. Sajnálom. és a recepcióstól megkérdezte. és úgy bámulta. Amikor megtudta. és nem tudta volna megfelelıen ellátni a munkáját. – Nem. Nathan. és végül a hospice osztályon sikerült Goodrichot elérnie. – Miben fogtam mellé? – kérdezte Goodrich. ezt a halált nem látta elıre? Ugye. és a gyerekosztályon várja az édesanyját. Candice annyira össze volt törve. ideje felhagynia a zavaros elméleteivel. hogy bármit is mondhassak a… – Idefigyeljen. Elıször is utánanézett. Nathan. majd két óra körül mindkettıjüket hazahozta. ha elismerné! – Csak ne olyan hevesen! Ez az ember már nem volt fiatal. azt hiszem. de nem élte túl a rohamot. és arcán lázrózsák égtek. de ez nekem pont elég. Candice megköszönte Nathan segítségét. Óvatosan hátralépett. egy nıvér megmutatja a szobáját. Mindent megtettünk. – Tiszta szívembıl remélem. – A francba! – kiáltott fel Goodrich döbbenten. úgy érezte. hogy nem. nem ügyel-e ma este dr. Candice végre elaludt a nappali kanapéján. hogy a kagyló remegett a kezében. hogy „ne érintse személyesen a dolog”. Amikor a mentık rátaláltak. de soha nem mentem annyira közel ahhoz az emberhez. – Alaposan melléfogott. 58 . Nathan visszament az elıcsarnokba. – Candice mindenesetre megmenekült. mi lett Josh-sal: a kisfiút is bevitték a kórházba. İ ment fel Joshért a gyerekosztályra. nem vettem észre semmit. A halál célt tévesztett.

– Mit? – kérdezte Candice nyugtalanul. de elıbb iszik velünk egy kávét. de közben Nathant nézte. – Meg szeretném köszönni. maga az! Jöjjön be! Nathan belépett a konyhába. – Szeretném. A fia halála óta nem énekelte ezt a bölcsıdalt. amelyet a kórházi orvos írt fel neki. panaszos kiáltást hallott a szomszéd szobából. ha elfogadna egy kis pénzt a fia tanulmányaira. – Szervusz. szeretném. – Nem tesz semmit. majd hazaindult. mintha egy férfi feltőnı kedvessége csak kellemetlen meglepetésbe torkollhatna. végül elszánta magát: – Igaz is. Nathan felírt néhány szót egy bevásárlólista túloldalára. –Mam… ma… Nathan leült vele a fotelba. Candice felháborodott: – Kinek néz maga engem? Dühödten felpattant a székrıl. Josh az etetıszékében ült. kicsikém. szeretnék kérdezni magától valamit – jelentette ki. – Candice széttárta a karját. Candice még mindig aludt. Josh ébren volt: nagy. – És Joe parkolójában hagyta a terepjáróját? Nathan bólintott. – . maga igazán… tökéletes. – Hogy vagy. – Köszönöm. – Akkor visszaviszem. és lassan ringatni kezdte. és gyorsan letette csészéjét az asztalra. Nathan megpróbálta lecsillapítani: 59 . – Nem.hogy automataként engedelmeskedett. Nathan meglóbált egy kis kulcscsomót. hogy alszik a mama… – súgta. hogy vegye be az altatót. Nathan betette az ágyába. és kivette az ágyból. ne félj – mondta Nathan.. Candice beletúrt a fia hajába. . bár tekintete az ellenkezıjét mondta. kerek szemmel bámult maga elé.szejbusz – mondta Nathannek. majd Nathan rávette Candice-t. Candice félrehúzta a reteszt. én igazán segíteni szeretnék magának. Nathan kitöltött egy kis vizet. és leült. és visszament a nappaliba. – Hazahoztam az autóját. – Szia. kicsi Josh – felelte Nathan. – Ez… ez valami vicc? – kérdezte Candice. az asztal közepére tette. A gyerek szomjasnak látszott. és rámosolygott. és halkan gagyogott. épp most végzett a reggelijével. és egy kis bır aktatáskát tett az asztalra. és hirtelen olyan megindultság fogta el. Nem tudta megállni. Néhány másodpercig tépelıdött. és kivitte Josht a nappaliba. December 14. – Ó. mert majdnem leejtette. Halk. ha elfogadna tılem egy kis… – Mit? – Pénzt – mondta Nathan –. hogy tegnap este olyan sokáig itt maradt. na. Pár percig beszélgettek. Jobban van már egy kicsit? – Jól vagyok – bizonygatta Candice. fülig maszatosan. Josh néhány perc múlva elaludt. eldúdolt néhány ütemet a Brahms' Lullabyból. kisbaba? Josh megpróbálta elismételni utána: – Bab… ba… Nathan megpuszilta a homlokát. – Köszönöm – mondta Nathan. és kidugta a fejét az ajtón. hogy szinte rögtön abba is kellett hagynia. Reggel kilenc óra volt. – Nézd csak. Odakint esett a hó.

és az ügyeim százszázalékosan tisztességesek. – Úgy használja fel ezt a pénzt. Candice száján akaratlanul kiszaladt a kérdés: – És mennyit akar adni pontosan? – Mondjuk százezer dollárt – ajánlotta Nathan. nincs szükségem a pénzére! – De igen. – Már mindent átgondoltam. hogy igaz legyen. nincs félnivalója tılem. Candice egy pillanatra megmerevedett. és kinyitotta a kis aktatáskát. se nekem. esküszöm. aki segíthetne. mind igaz – jelentette ki Nathan. és nem kér érte cserébe semmit! – Tudja. A Sally's Bar kihalt parkolójában voltak. Elhoztam magának egy rakás dokumentumot. ahogy magának megfelel. – Nem kell számot adnia semmirıl. se másnak – ígérte Nathan. hogy nyert a lottón. a szerencse forgandó… Gondolja azt. feddhetetlen embernek tartanak. és bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot. és fogadja el azt a pénzt! – A válaszom: nem! – felelte Candice. Nem. de azóta néhány dolog megváltozott az életemben… Candice. Szerencsémre én tanulhattam. aki ennyi pénzt ad. és közelebb lépett az autóhoz. – Gondolom. Ahogy mondta. Ebben az ügyben nincs semmi illegális. behajolva az ablakon. – Ez nem valami pénzmosó akció vagy ilyesmi? – Nem. mert a kocsijában már háromszázezer kilométer van. hogyan élem az életemet. – Legalább gondolkodjon a dolgon – mondta Nathan. amelyek mind igazolhatják az állításaimat: az útlevelemet. Candice visszahozta Nathant a terepjáróhoz. akár nem! – védekezett Candice. nem szállok be a buliba. Szüksége van rá. a bankszámlakivonataimat. – Maga nem parancsolhat nekem! De azért Nathanre emelte a tekintetét. – Kárnem! – ismételte Josh a gyerekülésben. ha átvettem a pénzt? – Nézzen a szemembe! – követelte Nathan. – Gondolkodjék még egy kicsit! A telefonszámom benne van az aktatáskában. – De nem is ismerem magát! – Amit tegnap mondtam magamról. hogy lemondjon bármelyikrıl is! – Ugyan. Candice. – Nathan Del Amicónak hívnak. kiszállva az öreg furgonból. – De én nem várom el. a jogi szaklapok rólam szóló cikkeit… – Ne is gyızködjön. Nathan mélyen a szemébe nézett. hagyja ezt a rossz dumát! A maga ajánlata túl szép ahhoz. hogy bárki is számon kérhesse rajtam. és becsapta az ajtót. megértett. mintha támogatni akarná az anyját. amit a nálam gazdagabb emberek nagy része már régen elveszített: a méltóságomat és a tisztességemet. – Maga bolond – mondta Candice –. ismert ügyvéd vagyok a Park Avenue-n. akinek még magánál is kevesebb pénze volt. – De maga mit nyer ezzel? – Egy héttel ezelıtt még eszem ágában sem lett volna ilyen ajánlatot tenni – ismerte el Nathan –. amelyeket otthagytam az asztalon. Ne fossza meg a fiát ettıl a lehetıségtıl! – De a fiam mindenképpen tanulni fog. mert nincs már senkije. de megıriztem két dolgot. Candice. én nem voltam mindig gazdag. és megint kijelentette: – Becsületes ember vagyok. szinte semmim sincs. Szüksége van rá. – Százezer dollárt! De… de hát ez képtelenség! Nincs olyan ember. Gondoljon a fiára. nem és nem! 60 . – Már mindent átgondoltam: nem akarom. szüksége van rá! Szüksége van rá. akár segít nekünk.– Nyugodjék meg. hogy a fia tanulhasson. Az anyám nevelt fel. ez nem piszkos pénz. Hívjon fel. a bárral szemben. ha átnézte a papírokat. semmit nem kérek cserébe. Vajon mit kér majd tılem.

mindegyik a saját lakásába. Candice a délelıtt hátralévı részét azzal töltötte. hogy átlapozta az aktatáskában lévı iratokat. és le nem vette szemét a telefonról. 61 . Délben végre megszólalt. Nathan egy fotelben üldögélt.Nathan és Candice hazament.

Nem számított. hogy ezeket a modern épületeket nem kifejezetten babákra tervezték. amíg a kocsi megáll. ami szerint csak az élet apró örömeiben találhatja meg az ember az igazi boldogságot. kiszabadította Josht a kocsi hátuljába beszerelt babaülésbıl. de jóval megnyerıbb és barátságosabb volt náluk.12 …a vadak foga bántana majd a halálban… LUCRETIUS (TÓTH BÉLA FORDÍTÁSA) Nathan tíz percig keringett a háztömb körül. – Hagyja itt Josht velem! – Nem. hogy egyre jobban vonzza ez a fiatal nı. higgadt anya volt. majd karba veszem. mire végre talált parkolóhelyet. és egy sor székre mutatott a terem mélyén. – Igazán azt hiszi. fiatal fekete – sietett segítségükre. ı nem létezett többé. ahogy puszilgatja Josht. Csak üljön le oda – mondta Candice. és olcsó sminket használ. De szemben azzal. ahol az ügyfelek és az alkalmazottak bizalmas beszélgetését nem zavarta meg a külvilág. amely az útjára bocsátja. Candice Joshra nézett. Ebben a pillanatban Malloryre hasonlított. 62 . teli torokból fújta halandzsadalait. egy hang nélkül. amely válaszolhatna neki. nem tart sokáig. Nathan Candice-t követte a tekintetével. most már tudta. aki a szegények közül jött. egy arc nélkül. és egy félig teli cumisüveget szopogatott. Szelíd. Csúcsidı volt. Lehet. valahányszor sírva akar fakadni. Candice kotorászni kezdett a táskájában. A mellette ülı Candice megvárta. akivel megoszthatja. közben vidáman eltréfálkozott velük arról. és akaratlanul is a saját életének alakulásán töprengett. amely szembenéz az övével. Kellemes hangulatú. hogy jó ötlet? – Hiszen már megbeszéltük – felelte Nathan kedvesen. barátságos pénztárablakokkal és sötét fabokszokkal. beáll az egyik ablak elıtti sorba. majd becsatolta egy jókora összecsukható babakocsiba. és kedves csacsiságokat sugdos a fülébe. mint a Cosmopolitan ifjú hölgyei. A biztonsági ır – egy barátságos arcú. nagy ablakos teremben. Nathan. amelyet Nathan emelt ki a terepjáró csomagtartójából. amelybe beleszületett? Talán boldogabb lett volna egy olyan nıvel. Mind a hárman elindultak egy szürke-vörös téglás épület. – Maradjak magával? – kérdezte Nathan. de akkor elsıre végrehajtotta a bonyolult parkolási manıvert. hogy nem volt olyan elegáns. csak a csend maradt. hogy ez nem igaz. Megindító volt a közte és a fia között meglévı mély cinkosság. Csak szabadítson meg ettıl az átkozott babakocsitól! Nathan az üres babakocsit tolva elballagott. majd elıhúzta a híres csekket. egy kutyával és egy fellobogózott furgonnal. Végre ott álltak a világos. a lényébıl áradó nyugodt biztonság. – Fölösleges. Kell valaki. amikor már volt pénze. jól lesz ez így. Candice rámosolygott. a New Jersey First Bank egyik irodája felé. nem akart menni sehová. az egyszerősége. pontosan tudta. Túl sokat szenvedett a pénz hiányától ahhoz. hogy tévedett. Csak a gazdagok hiszik azt. mint Candice. Joshnak jókedve volt. hogy kopott a bırdzsekije. Egy kéz nélkül. Nathan határozottan érezte. hogy önmagában a pénz nem elég. amiben sokáig hitt. Pedig ı aztán nem dılt be a blablának. amikor mindenáron ki akart törni abból a társadalmi közegbıl. hogy most. hogy a szegény emberek élete egyhangú. és úgy döntött. és odaintett neki. a jövıjére gondolt. mire sikerült bejutniuk a babakocsival az épületbe. köpjön rá. célszerően berendezett helyiség volt. egy kis kertes házban. a tömeg és a keskeny forgóajtó miatt küszködniük kellett egy kicsit. Lehet.

Nathan azonnal Candice-t kereste a tekintetével. a jó életbe? Nathan jobb oldalán egy rettegı asszony magzati pózba kuporodott össze az egyik boksz mellett. egy másik férfi bukkant elı a semmibıl. milyen csodás eredményeket fog elérni kedvenc csapata. mire a férfi gyorsan lefegyverezte. Cinkosuk bizonyára odakint várta ıket egy közelben parkoló autóban. amelyet villámgyorsan felhúzott. Tegnap este a Yankees bejelentette. ez csak játék. A bankrablók csak ketten voltak. A pasas valószínőleg belekóstolt már a börtönélet gyönyöreibe. és mellkasába belehasított a fájdalom. amit a videojátékokban látni. a vállán átvetve pedig géppisztolyt. és ott gyöngyözött a homlokán. és közben dühödten harapdálta a nyakát szorító símaszk alját. A pasas izgatottnak látszott. és egy gumibottal kétszer fejbe vágta. de amikor kinyitotta a száját. Percenként megnézte az óráját. majd elindult egy férfi felé. Magas volt. jobb kezében nagy kaliberő pisztolyt tartott. A többiekhez hasonlóan Nathan is letérdelt. Belenyúlt a kabátja zsebébe. aki rögtön hasra feküdt a földön. nagydarab férfi lökte be a forgóajtót. mint egy kosaras. mozgás. Az ır a földre roskadt. mintha áramütés érte volna a testét. Az ır elindult felé. és nem válaszolt. de a terem közepén hirtelen megtorpant. hogy ura a helyzetnek. Állig fel volt fegyverkezve. Az ügyfelek és az alkalmazottak letérdeltek. Az izzadság sötét félköröket rajzolt a hónaljába. a trinitrinsprayt kereste. gondolta Nathan. De ez nem volt játék. mint aki be akar állni az egyik sorba. Hogyan tudott bejönni ezekkel a fegyverekkel? A bejáratnál át kellett volna vizsgálni a táskájukat. A gazfickó a terem mélyébıl nyíló helyiség felé taszigálta a fiókvezetıt. vállán sporttáska. ami az ajtót nyitja. Seszínő haja kefeként meredezett a fején. katonai gyakorlónadrágot és levetett amerikai katonazubbonyt viselt. a kurva életbe! De a másik nagyon el volt foglalva a belsı teremben. A másodperc töredéke alatt elırántott a táskájából egy fegyvert és egy fekete símaszkot. többször is hátrafordult. mint az Uzi. hogy kinyitottak egy másik ajtót is. szeme fehérje véres volt. maga! Mielıtt a biztonsági ır elıránthatta volna pisztolyát. Todd? Mozogj már. A két bankrabló közül kétségkívül ı volt a gyöngébbik láncszem. Hallották. Minden arcon rémület ült. Josh szokása szerint kerekre nyitotta a szemét. hogy felügyeljen a túszokra. Rajta nem volt símaszk. és kíváncsian figyelte a körülötte zajló furcsa eseményeket.Nathan váltott pár szót a bejárati ajtóban álló biztonsági ırrel. Szorosan a melléhez szorította Josht. Folyamatosan suttogott a fülébe: „Ez csak játék. Nathan néhány megnyugtató szót szeretett volna súgni neki. Furcsa ötlet ilyen nagy táskával jönni a bankba. Felállt az egyik íróasztalra. vagyis rengeteg embert meg lehet ölni vele. hogy szerzıdést kötött egy jó játékossal a következı szezonra. A fiatal nı az egyik bokszban. Az ır hirtelen elhallgatott: egy izmos. A símaszkos férfi a teremben maradt. és ringatni próbálta. – Te velem jössz. volt. – Tartsd a kezed a fejeden! – üvöltötte vadállati hangon a katonaruhás. ahogy kinyílik egy fémajtó. Még a szíve tompa dobbanásait is hallotta. a kurva életbe! Emeljék a kezüket a rohadt fejük fölé! A második férfi irányította a mőveletet. – Nem mozduljanak! Ne mozduljanak. – Térdre! Mindenki térdre. – Hé. akit nyilván a bankfiók vezetıjének gondolt. valami olyasmit. Egy ilyen fegyverrel le lehet adni egy egész sorozatot. És miért nem kapcsolt be a riasztó. és rámosolygott. kicsikém”. majd egy rövid kattanás elárulta. 63 . az íróasztal mögött talált menedéket. és alattomosan méregette a két férfit. A nagydarab bankrabló nem bírta tovább. – Senki ne mozduljon! Senki ne mozduljon! – kiabálta megállás nélkül. és az ır valósággal tőzbe jött az elképzeléstıl. szükségem van a kódra. Türelmetlen volt: – Mi a fenét csinálsz. nyakában sál. mindenáron meg akarta mutatni. és nem szeretett volna hosszabb idıre visszakerülni oda. a fickó erre úgy tett. az istenit! Kiáltások harsantak. Láthatólag kellemetlenül érezte magát. lerántotta a símaszkot.

és beszennyezte az ingét. hogy a feje nekikoppant az asztalnak. Todd. mint az utolsó mentıövbe. Ha élve kikerül innét. de Nathan látta. egyik kezébe kapta a géppisztolyt. az Ari nevő fickó észrevette. És mindkettıjüket szerette volna megvédeni az erıszaktól. – Hát ez meg micsoda? – El kell húznunk. Candice megpróbált mosolyogni. Nathan elszédült. Todd. Odakiáltott a cinkosának: – Ari. Érezte. Vér csorgott keskeny csíkban a halántékán. hogy nincs semmi kockázat! Izzadságcseppek csorogtak le az arcán. 64 . erıszak alkalmazása. A bankrablók pánikba estek. azután csend lett. Lövöldözés és kiabálás hallatszott. majdnem fehér. Végre a „katona” is megjelent a teremben egy tömött zsákkal.Hiszen most nagyban játszott: fegyveres bankrablás. elég zsozsónk van. hogy egy autó lı ki a bank elıl. Todd a bejárati ajtóhoz lépett. Nathan képtelen volt elfordítani a pisztolyról a tekintetét. beszarikám! Nathan arra akarta kihasználni ezt a kis összetőzést. azt mondtad. mielıtt a rendırök ideérnek! – vetette oda „a katona”. és meglátta. majd megszólalt egy hangszóró: BE VAN KERÍTVE! A CINKOSÁT LETARTÓZTATTUK. Nagyban játszott. Candice nyugtalan pillantást vetett rá. hogy Candice megmozdul. Szíve ırülten dobogott. ÉS TARTÓZKODJÉK A HIRTELEN MOZDULATOKTÓL! A dühöngı ırültnek azonban más tervei voltak. hogy kikapcsoltátok a riasztórendszert. akkor is több napig dagadt arccal járkálhat majd. Hirtelen. és hirtelen minden összezavarodott a fejében. Ari rohant be a terembe. aki nem tudta eldönteni. Annyira beijedt. Egy szempillantás alatt a vállára dobta a nagy táskát. hogy kövesse-e a cinkosát. Felemelte a fejét. szedd össze a maradékot! – Figyelj. A francba. a másikba a revolvert. mintha azt kérdezné: „Hogy van?” Nathan megnyugtatón bólintott. Úgy kapaszkodott a fegyverébe. értve? De a „katona” rögtön Ari mellette termett. rárontott. kezében bankjegykötegek. – De azt mondtad. amikor már senki sem várta. gyorsan visszarohant. majd úgy-ahogy összeszedte magát. Vajon hány áldozatot szed majd ez a dühöngı ırült? Újabb lövéssorozat hallatszott. – A kurva életbe. De Todd már nem figyelt rá. az erıszak minden formájától. az a szemétláda Geraldo elhúzott nélkülünk! – És most mit csinálunk autó nélkül? – kiáltott fel Ari magánkívül. Ari. Dühödten kilökte az ajtót. hogy a dollárkötegeket is leejtette. hogy nagyon sápadt. Amikor már majdnem egy vonalba ért a lánnyal. – Ne mozduljanak! – üvöltötte. és 9 milliméteres revolverét a földön fekvı alkalmazottakra és ügyfelekre szegezte. Csak bámult Candice szemébe. az idı meg rohant. és éppen akkor ért ki az utcára. szedd össze a pénzt! Majd én szemmel tartom ıket. – Te a helyeden maradsz. amikor vijjogó szirénával megérkeztek a rendırautók. hogy… De a gyakorlónadrágos férfi más véleményen volt: – Szedd össze a maradékot. hogy közelebb kerüljön Candice-hez. és üvölteni kezdett: – Azt mondtam. Felelısnek érezte magát Candice életéért. A másodperc töredékére Candice és Mallory arca összeolvadt. és szemöldökéhez emelte a kezét. megszólalt a riasztó éles szirénája. húzzunk el inkább. és bezárta az ajtót. és akkorát rúgott belé. HAGYJA EL AZ ÉPÜLETET! DOBJA EL A FEGYVERÉT.

hogy Arinak felfognia sem volt ideje. ıt akarta túsznak használni. akit már teljesen elöntött a vér. Az ırült tekintető Ari még mindig két kézzel markolta a fegyver tusát. aki alig egy órája még vidáman mosolygott. ilyen fegyvert 50 dollárért bárki vásárolhat bármelyik fegyverpiacon ebben az országban. Nathan szemét elöntötték a könnyek. Tudom. Nathan felpattant. de csak egy keskeny vércsík csorgott le a szája szélén. Candice megmenekült. Garrett. Egy tizedmásodperc volt az egész. és Josh a rettegéstıl csukladozva. A ravaszra tette az ujját. Nathan eltőnıdött: vajon tényleg minden véget ért Candice számára? Mi történik a halál pillanatában? Van valami utána? Van folytatás? 65 . – Hívjanak egy mentıt! Az elsı golyó visszapattant az egyik fém ajtószárnyról. ahol a barbecue partival egybekötött céllövészet az egyik kedvenc nemzeti sport. hogy a biztonsági ır már magához tért. és Ari és Candice közé állt. Az elsı golyó elsüvített a célpont mellett. hogy téved. amelynek már semmi köze nem volt ahhoz a fiatal nıhöz. hogy megvédje a fiát. kinyújtotta a karját. A tömegben valaki megkérdezte: „A felesége volt?” Az Emergency Medical System mentıautója néhány perccel késıbb érkezett meg. és a teli torokból üvöltı Joshsal a karjában végül sikerült bemenekülnie a terem belsejébe. hogy eleve elrendelés. Nathan a lány fölé hajolt. Ari ırült haragra gerjedt az ellenállás miatt. de a második a hátán találta el a bankrablót. kétségbeesetten kapaszkodott a nyakába. – Ne halj meg! – könyörgött. Nathan szorosan ölelte Josht. Nathan közelebb lépett a csoporthoz. Candice arca már áttetszıvé vált. Nathan a bejárati ajtó felé pillantott. Már nem volt ura magának. Gyıztem. de sokkos állapotban volt. Candice a földön feküdt. és leadott két lövést. Mindenre kész volt. – Ürítsék ki a termet! Azonnal! – parancsolta egy rendır. de ennyi idı alatt is meglátta. Valamilyen csoda folytán a gyerek nem sérült meg. Olyan gyorsan történt mindez. Nincs olyan. közben az ellenkezı irányból futólépésben megérkeztek a rendırök és a mentısök. és gyorsan biztosították a helyszínt. és éppen elıhúzza a jobb bokájára csatolt kis tokból a szolgálati pisztolyát. és térdre rogyott mellette. Amikor az alumíniumkoporsó fedele rácsukódott Candice arcára. Gyıztem. De Nathan a terem belseje felé rohant. Még ha engem lelı is. Az ır felpattant. – Ne halj meg! – üvöltötte Nathan. Lıni fog. – Hívják a mentıket! – üvöltötte Nathan teli torokból. Nathan agya közben ırült sebességgel dolgozott: Lehet. de Candice-nek nem esik haja. és megragadta a kezét. az ég összes istenéhez fohászkodva segítségért. amelyen Candice holttestét kivitték a bankból. gyere csak ide! Amitıl Nathan félt. Nathan szinte áttetszınek érezte magát Ari fegyvere. Az élet nem mőködhet így. és az oldalán találta el Candice-t. bekövetkezett: a rabló karjánál fogva durván elırángatta Candice-t. mondani akart valamit. Végtelen hosszúnak érezte a másodperceket. Az emberek a kijárat felé rohantak. Candice-nek nem lehet baja. Nathan követte a hordágyat. hogy engem megöl. aki a földre rogyott. egy Glock 17 Lüger parabellum elıtt. Kinyitotta a száját. s történeteket mesélt a fiának. Nem maradt más hátra: lefogta Candice szemét. és Nathanre szegezte a 9 milliméteresét. A földön csak egy élettelen test feküdt. De Candice nem tartozott a vesztesek kategóriájába. Garrett téved. A dörrenések hatalmas pánikot váltottak ki. a zsaruk mindjárt behatolnak. Ott már egész csoport győlt egy földön heverı test köré. De Candice már messze járt. dühödten hadakozott.– Te.

és kivörösödött szeme káprázott a rendırautók villogó kék lámpájának a fényétıl. 66 . amely telente néha felderíti New Yorkot. uram. Az ı hibája az egész. Candice vére volt. hideg és száraz szél söpört végig az utcán. örvény szippantotta magába. és mindez nem történik meg! Egyedül ı. Candice soha nem teszi a lábát a bankba. Nathan a felelıs ezekért a pokoli eseményekért. akit egy adott pillanatban felállítottak a táblára. ahol az élet és a halál ilyen pontosan meg van írva a sorsunkban? Nathan fejében ott visszhangoztak Goodrich szavai: Senkinek nincs hatalma a halál órája fölött. és két keze közé fogta a fejét. amelyeket annyiszor föltett magának az édesanyja és a kisfia halála után. Testén görcsös rángások futottak át. Josh fuldokolva zokogott Nathan karjában. Hangfoszlányokat hallott. A levegı tiszta volt. A híradósok és az újságírók már kérdezgetni kezdték a túszokat. A rendır beszélt hozzá. és elsírta magát. A járdán az emberek lassan tértek magukhoz a trauma után. A rendırre nézett. Közben elszállították a bankrabló holttestét.Megint ugyanazok a kérdések. – Nem tudhatta. És nem lehet kétségbe vonni a végsı döntést. Alacsony és köpcös. még egyszer elmondta: – Maga nem tudhatta. úgy érezte. latin típusú férfi volt. Nathan teljesen kába volt. Egy hét óta most elıször felragyogott az a szikrázó napfény. Ha nem ajánlotta volna fel neki azt a rohadt pénzt. mintha vigasztalni akarná. De hogyan is lehetne elfogadni egy világot. Nathant újra elöntötte a szomorúság. İ a gyalog. Az meg. a New York-i rendırség egyik sötétkék egyenruhás nyomozója pedig odalépett Nathanhez. hogy néhány kérdést tegyen fel neki. Inge ujjával gyöngéden törölgette Josh arcocskájáról a könnyeivel összekeveredett vért. arca könnyben ázott. hogy beteljesítse egy nála nagyobb hatalom akaratát. Minden erejével azon volt. kölyökképő. hogy legalább Josht megóvja a zőrzavartól. – Én öltem meg! Miattam jött ide! A rendır vigasztalni próbálta. Nathan leült a járdára. Nagyon sajnálom. Nathan majdnem összeroppant a lelkiismeret furdalás és az önvád súlya alatt. İ küldte Candice-t a halálba. de Nathan nem hallotta.

írt könyveket és zenét. és fedezték fel a kereskedelmet. de mindenki elfelejti: az emberiség kora a világegyetem korához képest elhanyagolható. vagyis egymilliárd évvel késıbb megjelentek az elsı kezdetleges élılények: a baktériumok. Ilyen idısek a legöregebb csillagok. növényt termeszteni. Normális volt. hogy harmincöt évnél tovább cinek. Itt porladnak a lábunk alatt és a fejünkben. éjjel és nappal. néhány milliárd éven belül a Nap hidrogéntartalékai kimerülnek. Valamivel késıbb. Ma este alacsony az ég. A halál mindenütt jelen volt. A halottaink tehát majdnem tizennégyszer többen vannak nálunk. és galaxisai sorra eltőnnek. hogy hamarosan meg kell halnia. állandó zümmögést. Ma csak hatmilliárdan vagyunk. és nyugodt az éjjel. a tér és az idı. s az őr egy hatalmas temetı lesz. Utána következett az ember. Hiányzik a felesége. CICERO Kezdetben a múlt és a jövı nem létezett.13 Gondolkodj ezen. és hagyja. És néhányan hiányoznak nekünk. a XVIII. hogy lassan beterítsék a város fényei. Egyedül van. És ennek a korszaknak az elıestéjén az emberek nemigen remélhették. Nathan Del Amico a lakásában ül. ekkor építették ez elsı városokat. Hamarosan. Ez még a nagy robbanás elıtt volt. élık. Mindenki elfogadta. 67 . század végén következett be az újabb törés. Idıvel maguk a csillagok is kihunynak. kérlek. Hallgatja New York zajait. Nagyon hamar. A kezdetektıl napjainkig több mint nyolcvanmilliárd emberi lény élt a földön. hogy addigra az emberi faj már régen eltőnik a föld színérıl. Az enciklopédiákban azt írják. tőzoltó-és rendırautók szirénázásából összevegyülı nagyon sajátságos. hogy a világegyetemünk története tizenötmilliárd évvel ezelıtt kezdıdött. És tudja. de valószínő. A világegyetem meg csak tágul tovább. A Föld hımérséklete meghaladja majd a 2000 °C-ot. İk adják földjeink és táplálékunk illatát. morzsányi idıszakon belül is csak a neolitikumban kezdtek az emberek véglegesen letelepedni. Fél. És ezen a végtelenül rövid. ezt a dudaszóból. és egyre szaporodtak a termelt javak – késıbb ezt ipari forradalomnak és modern kornak nevezték. épített városokat. A gazdaság szerepe egyre fontosabb lett. A Föld körülbelül ötmilliárd évvel ezelıtt alakult ki. a tömege pedig megszázszorozódik. Ebbıl a robbanásból keletkezett az anyag. Mindenki tudja.

hogy hamarosan véget ér az utazás. és mivel általában nem ivott. hogy jobb élınek lenni. azután Candice miatt. Halkan bekapcsolt egy automatikus rendszer. 68 .14 A halottak csak egy dolgot nem tudnak: azt. megvédik a környezı természetes anyagok. mint nyár közepén. kerülte a hatásvadász elemeket. letisztultság. Ha feltették a kérdést. Amikor berendezte ezt a lakást. hogy halálra idegesíti vele Malloryt. és lecövekelt az ablak elıtt. világos kárpitú kanapén. Az alkoholtól megfájdult a feje. hogy szeret minden elıre látni! Bár tudta. csúcsíves ablakokon át hullámokban áradt be a fény a lakás tágas galériájára. hogy tudja: halálra van ítélve? Hogyan dolgozza fel ezt a sokkot? Az ı világában versenyszellem uralkodik. Egy üres Corona sörösüveget tett le a bükkfa parkettára. villámcsapás. Minden csak egy hajszálon függ: az ı élete éppúgy. de el kellett fogadnia. Ez volt a negyedik. ebben a világban kevés hely jut a gyöngéknek. úgy érezte. Nehéz volt felfogni. a gyász és a szenvedés borzasztó képei tolultak az agyába. a jó életbe! Egy olyan országban. Egyedül költözött ide a válása után. hogy elıre látja a halált. csupa fény. A nap olyan erıvel sütötte a villogóan fehér falakat. Szerette ezt a helyet. otthonok. szeretethiány. Nathan kimerülten hevert egy alacsony. nem tanult belıle semmit. Feltápászkodott. És még volt mersze azt mondani. Egyébként senki sem az. Candice meghalt. Minden tágas. régen. Pedig volt az a balesete. Még alig egyéves. világos és átlátható volt – nagy terek. hogy azt felelte. ahonnan igézı kilátás nyílt a parkra. ahol még az elnök is a Bibliára tett kézzel esküszik föl! Pedig a lelke mélyén soha nem hitt a túlvilágban vagy a lélek halhatatlanságában. kiszolgáltatottság. Mi mást mondhatott volna? Hiszen Amerikában vagyunk. mint Seané. És mit tegyen most. Nantucketben. naná. A nagy. enyhe hányingere volt. és máris árvaságra jutott: vajon milyen gyermekkor vár rá? Az egyik örökbe fogadó család a másik után. Joshra gondolt. ı aztán nem hatalmas. Szívszaggató fájdalmat érzett. tőzvész. és végül saját maga miatt. Nathan kétségbe volt esve. sorra kötötte a biztosításokat. mert Mallory soha nem volt hajlandó beköltözni az apja hajdani lakásába. Nathan általában biztonságban érezte magát itt. és leengedte a redınyöket. Most már nem kételkedett benne. hogy hisz Istenben. Az ı számára ez azt jelentette. a fa és a márvány. Garrettnek tehát tényleg megvan az az átkozott képessége. Nathan olyan beleéléssel alakította az emberfölötti embert. hogy ez a kurva rövid határidı ne érje felkészületlenül. Nem. de úgy látszik. Körülnézett. inkább kifinomult egyszerőségre és modernségre törekedett. amikor a szociális szolgálat alkalmazottja a bankrablás után néhány perccel elvette tıle a gyereket. árvíz. Újra az elválás. Reggel óta céltalanul kószált a lakásában. terrorcselekmény esetére… – de azért semmit sem tett. STANLEY KUBRICK ACÉLLÖVEDÉK CÍMŐ FILMJÉBİL December 15. amelyek látható sérülés nélkül vészelték át az éveket. Goodrich elıször a fiatal Kevin miatt látogatta meg. hogy kivédje a legfıbb kockázatokat: volt biztosításuk betörés. ahol mindig ı lesz az ötödik kerék. Meleg volt. hogy szinte elfelejtette: ı is halandó.

egy olcsón vett Mustang elıtt. méghozzá mielıbb. mint engem! Igaz. most. itt tartotta a lemezeit és a CD-it is. Na nézd csak. de tulajdonképpen nem csináltam rosszat sem. sem fényképalbumokat. Miért pont ı? És miért így? Nem akart ilyen hamar meghalni. erre nem emlékszem. és vissza kell hódítania egy feleséget. De a sportról sem mondott le. Leemelte a polcról a 33-as fordulatszámú kislemezt. de ugyanakkor azt is érezte. Hosszú évek óta elıször vette kézbe nosztalgiával az 1980-as évek elejérıl származó öreg bakelitlemezeit. megmarkolta a kovácsoltvas korlátot. Az emberek pedig szépen beveszik ezt az egész maszlagot. Ekkor már nem egy takarítónı fiát látták benne. Élni akart. Kezét a kislánya kezére tette. az egyetemen. minden megváltozott. A falon Yankees feliratú sisakok és mezek lógtak. hogy semmi sem kárpótolhatja gyermekkora szegénységéért. és életének ebbıl a korszakából nem ırzött sem játékokat. hogy a nyomor évei alatt győjtött erıt arra. és azzal vigasztalják magukat. hogy lelkesen biztassák ıt. Ebbıl az idıszakból viszont rengeteg emléke maradt. Még annyi tennivalója van: látnia kell felnıni egy kislányt. Ha ezek a nyomorult Hírnökök tényleg léteznek. hogy bárki bárhová szólítsa. Biztosan Malloryé. akire fényes karrier vár. Zőrzavaros idıszakként maradt meg az emlékezetében. Azok körében. Egy ilyen kivételes helyzetben muszáj volt valamibe belekapaszkodnia. Átment a szobán. de minden várakozás ellenére a lobogó hajú pompon-lányok nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem. Nathan hiába lett gazdag. az egyetemen elnyert serleg állt. hogy nincs semmi ilyen! Hiszen minden percben meghalnak gyermekek és ártatlanok is. akit nagyon szeret! De ı nem akarta. Mit tegyen? Nem olyan volt a természete. 69 . Zenei szempontból jó idıszak volt: Pink Floyd. még mielıtt bálvánnyá vált… De talált egy még régebbi lemezt is. Az emeleten az opálüveg és fémfalú kis pihenısarokba ment.Az egyik. és inaszakadtáig dolgozott. John Lennon fétisalbuma. Az Imagine volt az. Annyi embert elragadhatna elıbb. İk egyébként sem fényképezkedtek sokat… Nathan megint körülnézett. Odalépett egy polchoz. hogy ennyire felgyorsult a visszaszámlálás. napokon át ült a hatalmas könyvtári olvasóteremben. Mert késıbb. nem vittem véghez örök érvényő dolgokat az életemben. amelyben már akkor is több százezer kilométer volt. az elsı autója. A lépcsı tövében egy toszkán terrakottaangyal ırködött egy kıpárduc közönyös tekintete elıtt – ezt Jordan hozta Rádzsasztánból. Afféle könyvtárszalon volt. Dire Straits. De ezért nem neheztelt senkire. és volt ott egy fénykép is róla. Az egyik polcon egy baseball-labda mellett néhány. Be akart futni. hanem szépreményő ügyvédjelöltet. hogy elönti a düh. míg a dolgok megtörténnek. tudta jól. lambériával borított falra felszögelte Mallory ceruzarajzait. a Bee Gees és Madonna. és felemelte Bonnie kezének gipszlenyomatát. Félelem töltötte el. A boldog napokról tanúskodó vázlatokat. Nathan képes volt megragadni a szerencséjét. hogy felépítse a személyiségét. és felszaladt a hálóba és a dolgozószobájába vezetı római bazaltkı lépcsın. Nem volt ragyogó atléta. jogi tankönyvekbe és esettanulmányokba temetkezve. akkor nem kéne valamilyen rendnek vagy koherenciának lennie a halálban? Naná. Itt és most. Éppen ellenkezıleg: tisztában volt vele. amelyet ı maga rendezett be. és megint eszébe jutott a saját gyermekkora. A halál nem ismeri a jóindulatot. hogy az Isten azt szólítja magához. akiket szeretett. hogy szépen kivárja.

A dalt persze ismerte – az egyetemes béke himnuszát. kerek szemüvegével Lennon már egy. de az énekes pacifista utópiái általában az övénél idısebb nemzedéknél találtak visszhangra. a mennybolton átsuhanó szellemre hasonlít. Ne félj semmitıl. Felhangzottak az elsı zongoraakkordok.A borítón az ex-Beatles arca. és nagyon vigyázz magadra! „Bajnok”? Nem emlékezett rá. Kis. İsszel. Nathan kivette a lemezt a tokból. bajnok. üres tekintete ablakként nyílik rá a felhıkkel borított égre. Ösztönösen a harmadik szám. és a lemezjátszó korongjára tette. A Nantucket Island-i rendelıintézet egyik szobájában. és hirtelen minden a felszínre tört. Nathan most megpillantott egy tollal írt ajánlást: Nathannek Nagyon bátor voltál. a Jealous Guy elejére tette a tőt. 1972-ben történt. amelyet mindig kicsit nyálasnak talált –. Nathan megfordította a borítói: az album 1971 szeptemberében jelent meg. 70 . Nathan tényleg nem emlékezett erre a lemezre. hogy valaha is bajnoknak hívta volna valaki. Az ajánlás alatt egy olvashatatlan aláírás állt.

Körülnézett. Ám ha nincs itt. robbanásra kész izomzatot takart. Rövid. fényes szıre nyolcvankilónyi. Igaz. és tompán morgott. ha a sarokba akarja szorítani az orvost. Nathan talán csodálatosnak találja a fajtiszta állat hatalmas. Ebbıl az idıbıl a történészek a Watergate-ügyet jegyezték fel. Olyan gyorsan ment. Mindenképpen be kell jutnia a házba. hogy jeges izzadság csorog le a hátgerincén. Ezen a nyárom Nathan elkísérte az édesanyját a nantucketi Wexler-nyaralóba. a dallasi Cow Boys pedig megnyerte a Superbowlt. Furcsa. Felemelte fejét. Nathan hátralépett. Nathan életében nem látott még ekkora kutyát. amikor egy nagy fekete dog jelent meg a háta mögött. Talán az lenne a legegyszerőbb. Ez volt Nathan elsı igazi utazása. ha felmászna a házhoz épített garázs tetejére. Kétméternyire állhatott tıle. akár betörés árán is. A legközelebbi szomszéd is legalább száz méterre lakott. Nathan érezte. nemes vonalú testét. DÉMOKRITOSZ Nathan bepattant a Jaguarba. Elıször látott bármit is a lakóhelyén. Nyolcéves volt. Ha kevésbé veszedelmes körülmények között találkozik vele. azt ki kell használnia. Egyre rosszabb lett az idı. Vasárnap volt. Óvatosan megmozdult. és elindult Mystic felé. Nathannek még sok mindenre fényt kell derítenie. Ebben a minutumban a dog villámgyorsan nekirontott. A délután közepén érkezett meg Goodrich háza elé. és onnan valahogy átkapaszkodna az egyik erkélyre. a vérében levı alkohol sem segített a koncentrálásban. hogy a New York Haven lehajtónál majdnem balesetet okozott. mert az igazság a mélyben van elrejtve. Jeges szél söpört végig a parton. Garrett itt tölti minden hétvégéjét. hogy elkapja az ereszt. és ha Nathan jól értette. Nem lehet olyan bonyolult! Nathan megpróbált felugrani. és megpróbált az arcába ugrani. aminek a segítségével elrugaszkodhatna. és nyilvánvalóan rengeteg dolgot eltitkolt elıle. Képek sorjáztak emlékezetében. de senki nem nyitott ajtót. Már csak ez hiányzott! A szelindek majdnem a derekáig ért. Képtelen volt a vezetésre figyelni. erre a kutya még hangosabban kezdett morogni. De most csak egy agresszív. háborgó tengerrel. Queensen kívül. ami igaz. ahol Eleanor házvezetını volt. remegı pofájú házırzı szörnyet látott. hogy körbejárja az épületet. és keres valamit.15 Valójában mit sem tudunk. Már éppen elszánta magát. Nathan többször is csöngetett. de a tetı túl magasan volt. és egy rúgással hátraküldeni a kutyát. a viharos ég szinte egybeolvadt a homokdőnék mögé rejtızı. 1972. Egészen idáig Goodrich mozgatta a szálakat. Soha nem volt nagy haverságban a kutyákkal. A kétség71 . és kivicsorította félelmetes fogsorát. Nixon nagy médianyilvánosságot kapott kínai útját és egy amerikai sakkozónak egy orosz felett aratott gyızelmét a sakkvilágbajnokságon… Baseballban az oaklandi A-k legyızték a cincinnati Reedeket a bajnokság döntıjében. és fülét hegyezte. Nathannek alig sikerült elhajolnia.

Nathan türelmetlenül száguldott visszafelé az idıben: a bostoni Medical General Hospitál. 72 . Nathan ez utóbbiba lépett be. közben a nyállal kevert vért nyalogatta a pofájáról. főzött könyvecskét talált. Nagy. Dr. Ha most elkapnának. ahol az orvos a pályafutása során megfordult.” Az emeleten volt. míg a kutya végül elengedte. Szinte látta maga elıtt a szalagcímet a National Lawyer címapján: „A Marble&March egyik híres ügyvédjét tetten érték betöréses rablás közben. Goodrich ebben az évben tette le a sebészi szakvizsgáját a szövetségi fıváros kórházában. hogy visszaforduljon: a kutya izmos lábát megfeszítve szemmel tartotta ıt. A lenti nagy hall fölötti keskeny átjáró két hálóba és egy dolgozószobába vezetett. Az 1972-bıl származó dokumentumok oszlopában Nathan végül egy barna. öregem.beesés erıt adott neki: sikerült magasra ugrania.és videokazettákkal. Ez a szörnyeteg letépi a lábamat! Nathan teljes erejébıl rugdalózott. Goodrich a legtöbb ablaktáblát nyitva hagyta. A nadrágja szára cafatokban lógott. hogy a kutya fogai a lábszárába mélyednek. Már úgy hitte. és öt évre ítélték. 1968-as esettıl napjainkig. világos tölgyfa parkettás helyiség volt. Csak el ne engedd azt az ereszt! Ha most leesel. A sérülése ellenére különösebb akrobatikus gyakorlatok nélkül sikerült feljutnia a ház egyik apró erkélyére. flopikkal és CD-kel. Sajnálom. de a rossz idı miatt a házra félhomály borult. a kórházak szerint. a washingtoni Children's Medical Center… Végül elérkezett 1972-höz. Felhajtotta. Óvatosnak és gyorsnak kell lennie. és elkapnia a garázs ereszét. és bemászott a házba. Hevesen rázni kezdte a lábát. A kutya erıs állkapcsa már az Achilles-inát marcangolta. búcsút mondhatnál az ügyvédi engedélyednek. megúszta. Huszonhét éves volt. Isten hozott a bőnözés világában. Csak remélni merem. felfal. Nathan gyorsan átlapozott néhány dokumentumot. Pillanatnyilag megelégedett azzal. és ömlik belıle a vér. rengeteg fémpolccal. szeptember 12-25. amikor érezte. Nathan elhúzta az egyik szárnyat. kifújta magát. hogy a sebe mély. hogy a kutya megállás nélkül ugat az úton. Ügyeleti napló Nantucketi Rendelıintézet 1972. akivel foglalkozott. hogy nem ragasztottad rám a veszettséget. Ez a hülye dög az egész környéket fellármázza. de hiába. Vajon ez a normális ügymenet? Az akták idırendben sorakoztak a polcon. Goodrich nem reteszelte be belülrıl a tolóablakot. hang. a New York-i Presbyterian Hospitál. az elsı. Nathan hallotta. Mindenestre szó sem lehet róla. amelyek zsúfolva voltak aktákkal. hogy megszabaduljon a kutyától. hogy a zsebkendıjébıl hevenyészett szorítókötést csinált. és megállapította. Fucking hell! Leült. Kit érdekel! Majd késıbb ellátja. és Nathannek nagy nehezen sikerült felhúzódzkodnia a tetıre. fintorgott a fájdalomtól. Úgy látta. Goodrich megırizte minden beteg anyagát. nem vagyok ehetı. Ahogy remélte.

Figyelmesen megvizsgáltam. Nathan lázasan átfutotta a naplót. egy bostoni ügyvédnél. Elektrosokkal próbálkoztunk. szeptember 20. Ma különös esetem volt az ügyeleten. Egyébként igazán hálás lehet neki. Azon gondolkodom. hogy ilyen kitartóan harcoltunk érte? Nem vagyok biztos benne. hogy már több perce leállt a légzése. tele kazettákkal. hogy egy percre beengedtem a kisfiúhoz. Az akarva-akaratlan elfojtott emlékek a felszínre törtek. vajon nem lesznek-e mégis súlyos következményei a balesetnek. Annyira szorongott. 73 . Ennek dacára teljes erıvel tovább masszíroztam a mellkasát. és néhány másodperc múlva mélyen megrendülve hallgatta a múltból felcsendülı hangokat. és valószínőleg agykárosodásra számíthatunk. hogy tegnap túl derőlátó voltam. akik kimentették a tóból. és feltettem neki John Lennon lemezét. Másrészt nagyon helyes kölyök. de nagyon okosnak látszik. Csak azt remélem. Éppen abban az idıszakban. meg akartam nyugtatni. amelyen kartondobozok álltak. amit keresett. azonnal értesítettek. és érti a kérdéseinket. Természetesen nagyon le van gyengülve. tetszik neki… A délelıtt vége felé meglátogatta az édesanyja. szeptember 21. a következı felírással: „72. gazdag szókinccsel. Olyan lázasan kezdett turkálni bennük. de kómába esett. azt állították.” Betette a kazettát az asztali számítógép mellett álló hifitoronyba. Félénk és zárkózott gyerek. Remegı kézzel és dobogó szívvel folytatta az olvasást: 1972. bevitettem a szobájába a lemezjátszómat. Két hétig helyettesített a rendelıintézetben. hogy a dobozoknak majdnem a felét kiborította. 09. hogy nem visszafordíthatatlan a károsodás… Nathan meg volt rendülve. Úgy látom. hogy az arca olyan ismerıs volt. mit gondoljak… Nathan mindenáron meg akarta hallgatni azt a felvételt. aki a korához képest nagyon jól fejezi ki magát. Sikerült néhány szót váltanom vele. mert még ha magához tér is. Nathan Del Amicónak hívják. és láthatólag nagyon szereti Nathant. A délután vége felé behoztak egy nyolcéves kisfiút a klinikai halál állapotában. de minden tagját mozgatja. szeptember 19. Magnóra vettem a beszélgetésünket. Egy kislány sikoltozására figyeltek fel. Végül talált egy magnószalagot. Olasz nı. Életben van. 1972. Hogy elszórakoztassam. Wexler lánya. Ma reggel hosszan kérdezgettem Nathant. egy ápolónı pedig befúvásos lélegeztetést végzett. mert ı mentette meg a vízbefúlástól. takarítónıként dolgozik Jeffrey Wexlernél. Vajon jól tettük. az agya nagyon sokáig nem jutott oxigénhez. amely a John Lennon-lemez borítóján lévı dedikáció láttán töltötte el. amikor Nathannel az a baleset történt! Nem csoda. és hogy nagyon bátor. 21. akinek nyaralója van a szigeten. Egy másik polchoz lépett. Nyilván sok agysejtje elpusztult. és ráakadt arra. és megvallom: el vagyok képedve. Délután a kis barátnıje is meglátogatta. hogy a fia szervezete erıs. Nem igazán tudom. Az asszony nagyon zaklatott volt. hiába. Összefüggéstelenül beszélt. A kislány a korához képest nagyon érett. mondtam neki. Goodrich Nantucketben volt 1972-ben. Várakozásaink ellenére végül sikerült újraélesztenünk. és valószínőleg csak a felét értette a magyarázataimnak. de a nı nem beszél jól angolul. A sétálók. Lehet.Beigazolódott Nathan megérzése. A kisfiú kora reggel magához tért. 1972.

– Miközben az alagútban voltam. Gyerünk. és magát néztem. Felcsavarta a hangerıt. uram. de nem értettem a szavakat. maga azt mondta. de a kíváncsisága erısebbnek bizonyult. majd Goodrich kétkedı hangon újra megszólalt: – És utána mit láttál? – Már nincs kedvem beszélni magával. – Amikor behoztak a hordágyon. meséld el. hogy félrebeszélsz. – De igen. Nem azt akartam mondani. a balesetemmel kapcsolatban? – Igen. Nathan teljesen elfelejtette a gyermekkori hangját.Goodrich szólalt meg elıször. csak hát olyan meglepı dolgokat állítasz. Utána felkiáltott: „hátra!”. Alig lehetett hallani. uram. – Nem értelek. – Miket beszélsz? – Nagyon hangosan kiabált. – Miért gondolod? – Mert maga azt mondta. és embereket is láttam. – Hát… ezt nem egészen így mondtam. Nathan nem felelt. – Jól aludtál? – Igen. és mindent láttam. hogy meghaltam. maga összedörzsölte a kettıt. bajnok. amint válaszol: – Tudtam. Szíve szerint leállította volna a magnót. de Garrett tovább noszogatta: – Figyelek. hogy halott vagyok. mi történt? – Úgy érti. és ráadásul nem hallhattál engem. és én nagyon nagy sebességgel száguldottam benne. Csend támadt. kívül voltam a testemen. Körbe tudtam repülni az egész kórházat. hogy elmeséled? Újabb csend – aztán Nathan hallotta magát. hogy a folytatás csak szenvedést okozhat neki. erıltetett vidámsággal: – Szia. – És ezt honnan tudod? Ki mesélte neked? – Senki. Goodrich nyilván közben vizsgálta ıt. és a mellkasomra helyezte. halottak voltak. újra csend támadt. – És mi volt az alagút végén? 74 . mert érezte. – Ide hallgass. hogy mit láttál még! – Beszippantott egy alagútféleség. hogy nehéz elhinni. hogy… De Nathan félbeszakította: – Az ápolónı betolt egy kerekes kocsit. a saját hangját. újra láttam a baleset elıtti életemet. hogy meghaltam. – Micsoda? – Tudtam. meséld el. és teljesen megzavarodott. bajnok. félrebeszélsz. A plafon alatt úsztam. Megint elhallgatott. mert néhány szokásos kérdést tett fel az egészségi állapotáról. Goodrichnak meg kellett ismételnie a kérést: – Megtennéd. – Azt hiszem. – Te is tudod. Nathan hallgatta ezt a makacs kis hangot. és az egész testem felemelkedett. – Halott emberek? Mit csináltak ott? – Segítettek átkelni az alagúton. A háttérben egy kerekes kocsi zörgése hallatszott. Azt hiszem. majd megkérdezte: – Emlékszel. sajnálom. – Jó napot. két eszköz volt rajta.

– És miért nem haltál meg? – Mert az utolsó pillanatban küldtek nekem egy látomást. El akartam merülni a fényben. Nathan? – Nem magára tartozik. de olyan volt. hogyan tudott ennyire pontosan és részletesen beszámolni arról. majd összeszedte magát. ha még nem vagyok rá kész. Vakítóan erıs. és még mindig nem értem. bajnok. ahogyan csak a gyerekek mernek sírni. hogy elérjek hozzá. Nathan! – Éreztem. Sajnálom. Mindenkinek joga van hozzá. kérlek! A gyerek folytatta. – Beszélj még róla! – Tudtam. de ez nem volt nyugtalanító. és úgy döntöttem. – „Lények”? – Egyikük kinyitotta az ajtót. – És mi volt az a látomás? Nathan könnyes szemmel hallgatta a gyönge hangocskát: – Sajnálom. hogy beléphessek a fénybe. úgy. – De az elıbb azt mondtad. hogy titkai legyenek. sıt. És Nathan sírva fakadt. hogy meg fogok halni. – Semmi gond. – Próbáld meg. – De az hogy lehet? – Bele akartam olvadni a fénybe. mintha egy ajtó megakadályozná. Jól éreztem magam a fényben. próbáld meg! Goodrich most már szinte könyörgött. – Igen. mintha a túlvilágról tért volna vissza. – És mi volt az ajtó elıtt? – Nem igazán tudom elmondani. egyszerre lágy és erıs. – Miért? – Mert ez ilyen. Itt vége lett a felvételnek. amit Nathantıl hallottam. És aztán… – Folytasd. Két napja egyfolytában azon gondolkodom. hogy meghagyták nekem a választást. Meg akartam halni. 75 . elıretekerte a szalagot. – Féltél? – Nem. Goodrich nem értette a gyerek logikáját. hogy milyen orvosi ellátást kapott. de nem talált semmit. – Micsoda? – A halál. hogy meg fogsz halni. Kicsit olyan. – És ezt választottad? – Nem. tudtad. 1972. szeptember 23. – Hogy érted? – Azt is megengedték. – Mi volt az. Újra belemerült a naplóba. hogy ne haljak meg. Forró könnyeket ontva gátlástalanul sírt. egyre szilárdabb hangon: – Valamiféle fehér fény. Jól éreztem magam. semmi gond.– Azt nem igazán tudom elmondani. hogy visszajövök. – Kérlek. bajnok. és újabb szünet után Nathan folytatta: – „Lények” voltak ott. – Mit sajnálsz? – Az nem magára tartozik.

szeptember 25. így nem is hallotta. és most hirtelen életre kelt. hogy már vagy tucatnyi vallomást összegyőjtött olyan emberektıl. hogy nem. Elmerült a saját múltjában. nem kellene-e kapcsolatba lépnem vele. így nem is kérdezısködtem tovább. Igazán felkavart. mint egy kagyló. A kisfiú ma hazament a kórházból. Pedig azt beszélik. A szobára sötétség borult. hogy ott van az a svájci nı. gyakran szokott-e a fiának az angyalokról és a paradicsomról beszélni. 76 . Azon gondolkodom. Tegnap este megpróbáltam újra beszélgetésbe elegyedni vele. neki ajándékoztam a lemezjátszót és a Lennon-lemezt. Ha jól emlékszem. nem tarthattam bent tovább. megkérdeztem. és az ajtó felé fordult. és azt hiszem. a Life-ban olvastam. Nathan felugrott. Határozottan kijelentette. Hideg volt.Soha nem hallottam még ilyesmit egy beteg szájából. akiknek hasonló tapasztalataik voltak. hogy egy autó áll meg a ház elıtt. Igaz. Valaki felgyújtotta a lámpát. fıleg egy gyerekébıl. hogy ez a téma tabu orvosi körökben. de félek. hogy végérvényesen elfelejtette. de bezárult. Kübler-Ross kisasszony. és szívesen beszélnék róla a kollégáimmal. amelyrıl azt hitte. a gyermekkorában. a chicagói Billings Hospitalból. a cikkbıl nagy botrány lett. hogy beszélgetéseket folytatott a haldoklókkal az élményeikrıl és érzékeléseikrıl. többet már nem fogok kihúzni belıle. Amikor az édesanyja ma reggel eljött érte. Azt hiszem. ıt el is bocsátották. Mielıtt Nathan elment. Mivel az általános állapota kielégítı volt. de Nathan nem érezte. 1972.

hogy a halálba kergessen? – tréfálkozott Nathan. hogy inkább nekem kéne ezt a kérdést feltennem? Nathan a haragtól remegve váratlanul kirobbant: – De miért nem szólt róla? Miért titkolta el. és most visszafordult. Viharos éjszaka volt. – Jaj! – Hogy maga milyen kényes! Jól van. Hó örvénylett a ház elıtt. hogy képes elfelejteni azt az embert. Nathan belekortyolt a grogba. veszett bernáthegyi vérengzésérıl szól. – Nem gondoltam. és vízzel tisztogatta a sebet. Nathan már leért a lépcsı aljára. és szakmai érdeklıdéssel vizsgálgatta Nathan sérült lábát. Most fertıtlenítıszerrel kezdte tisztogatni a sebet. aki megmentette az életét. MONTAIGNE – Látom. Hatalmas tőz ropogott a kandallóban. és elindult a lépcsı felé. az utolsó megérkezik. Garrett Goodrich a küszöbön állt. mint egy tetten ért gyerek. elismerem. hogy maga volt az orvosom harminc évvel ezelıtt? Goodrich vállat vont. – Mit keres itt. Szemmel láthatóan megszelídült. – Jaj! – Hm… bocsánat… – A sors küldte a maga átkozott cerberusát. az emberek ritkán halnak bele egy kutyaharapásba. 77 . már nem volt olyan ellenséges. megismerkedett Cujóval*. lába egy zsámolyon pihent. de azt persze jól teszi. de elıbb még fertıtlenítem a sebét. hogyan éltem túl a fulladást? * Stephen King regényének címszereplıje. – Nagyon téved. Goodrich csúfondáros mosollyal vágott vissza: – Nem gondolja. Nathan egy karosszékben ült. fenséges és félelmetes. ha holnap beadat magának egy tetanusz-injekciót. kezében egy pohár grog gızölgött. Garrett. – Nincs szükségem magára – vetette oda Nathan. Az ín is megsérült. Azt hiszem. amely egy hatalmas. úgyhogy… – De ez még nem ok rá. Ami azt illeti. meg is vagyok sértıdve… – Menjen a fenébe! – Oké. a kutyák szája mindig tele van baktériumokkal. elég mély a seb. vizes ronggyal törölgetve a sebet –. és pillanatnyi tőnıdés után megkérdezte: – Magyarázza el.16 Minden nap a halálba tart. Garrett? – kérdezte Nathan. hogy sietesse a dolgokat? – kiabálta után Goodrich. holnap be kéne mennie a kórházba. és becsapta a naplót. A tomboló széltıl remegtek az ablakok. – Na és a veszettség és a tetanusz? – Szívesen megmutatom Cujo oltási könyvét. – Már amúgy sincs hátra sok idım. Goodrich feltette a szemüvegét. – Ne túlozzon – felelte Goodrich.

– De miért nem haltam meg? – Még nem jött el az ideje. több ezren éltek át ilyesmit szerte a világon. ettıl hipotermiás állapotba került. olyan közel került a halálhoz. hogy nem emlékszem! Goodrich megértette. Végül is érthetı. hogy majdnem leállt. hogy szinte természetesnek kellett venni. Goodrich buherált valamit a villanyórán. hogy nem akar beszélni róla. 78 . És ahogyan harminc évvel azelıtt is tette. – És mi történt. ugye? – Pontosan errıl van szó. De Nathan kíváncsisága még egyáltalán nem elégült ki. folytatta a kérdezısködést: – És ezeket a halál közeli élményeket nem lehet a túlvilág bizonyítékának tekinteni? – Semmiképpen sem – jelentette ki Goodrich határozottan. – Au! Ez nem igaz. – Na. hogy az agy normális mőködésén túl létezhet egy másfajta tudatállapot. – És az utazás az alagútban egy halál közeli élmény volt. Goodrich többször is bıségesen szedett magának. és megpróbálják megakadályozni. megcsúszott a kezem. de 1970-ben még senki nem beszélt a halál közeli élményrıl. sokan említik ugyanezt a alagutat. A szívverése olyan mértékben lelassult. a csodálatos megmenekülés egy darabkáját. most fejezték be az evést. direkt csinálja. míg Nathan alig nyúlt az ételhez. pánikba esnek. hát nem érti?! De Nathan most sem volt hajlandó elárulni. ne gyerekeskedjék! Tudnom kell. hogy nem halt meg. – Ha még itt van. majd vastag fertıtlenítıszeres kötést tett a sebre. Amikor beleesett a tóba. ennyi. ugye? – Pontosan. hogy a tüdejük megteljen vízzel. – Jól van… Nézzen csak hülyének. A tudományos világban mindegyikük visszaemlékezését lejegyezték és elemezték. majd visszajött. – Az ilyen emberek többségénél a halál oka asphyxia. – De ez hogy lehetséges? Goodrich felsóhajtott. annak az az oka. amikor én elmerültem? – Nyilván hagyta. Goodrich még egyszer bocsánatot kért. mi volt az a látomás? Nathan arca elborult. hogy ez az állapot tartós lehet. – De semmi nem bizonyítja. – Mondtam már. – És vannak hasonlóságok az én esetemmel? – Igen. Nathan. vagy mi? – Bocsánat. mit szólna egy kis harapnivalóhoz? A konyhában ültek. – Én sem emlékszem már rá. hogy a víz megtöltse a tüdejét. Legfeljebb annyit állíthatunk. az intenzív fényt és azt az érzést. megint megpróbálta szóra bírni Nathant. – Mondja csak. – De akkor hol voltam? – Valahol az Élet és a Halál között. Elfogy az oxigénjük. gyakran élesztettek újra tóba vagy folyóba esett gyerekeket. Ma már jól ismerjük a jelenséget. és derősen kijelentette: – Na jól van. De ez még nem a túlvilág volt. bocsánatot kért: nem volt otthon biztosíték. Goodrich megpaskolta a hasát. hogy meg akarja ırizni a maga számára a rejtély. hogy semmit sem fog kihúzni belıle. Mintha meg akarná törni a lassan nyomasztóvá váló csendet. Meggyújtott két viharlámpát. ezek világítottak most pislákoló fénnyel.– Önmagában a jelenségben nincs semmi kivételes. azaz fulladás. és végül megfulladnak. mintha egyszerő választ keresne egy nehéz kérdésre. olyan kivételes tapasztalatban volt része. Húsz perccel korábban egy áramkimaradás sötétségbe borította a szobát. hogy végtelen szeretet árasztja el ıket.

Nathan kinézett az ablakon. A két férfi óriási torz árnyéka furcsa táncot járt a falon. Garrett! Mondjon el mindent. – A kijelölt órában halunk meg. és felpattant az asztaltól. Az orvos megpróbálta visszatartani. – Hová megy? – Mindjárt megfagyok. akik jól viselik magukat? – Nahát. olyan volt. – De még nem vagyok rá kész. A kandallóban lobogó magas lángok vörös fénnyel világították meg a szobát. Egyébként mit felelhetett volna? – Túl fiatal vagyok a halálhoz! – jelentette ki Nathan. de kevesen tudnak a létezésükrıl. jogom van tudni. Nathan megcsóválta a fejét. – És nem lehet alkut kötni? – kérdezte Nathan halvány reménnyel. amiért én következem a listán? Goodrich nem felelt semmit. sem mindentudó nem vagyok. – Szükségünk van egy kis szíverısítıre – mondta. Töltött magának egy pohárral. – Már elmagyaráztam a lényeget. Minden olyan sőrő és vastag volt. – Le vagyok sújtva. Garrett. – Meg tudom érteni. Beburkolózott a kanapén heverı skót gyapjútakaróba. – Senki sem túl fiatal a halálhoz! – jelentette ki Goodrich szigorúan. maguk Hírnökök. de nincs egyéb hatalmam. – Nincsenek látható jelek. Az orvos két perc múlva követte. meséljen. Csak szólunk egymáshoz. a kandallóhoz sántikált és leült. Megérzem. egymásra nézünk… és már tudjuk. Nagyon is jól tudta.és pirított-mandula-íze volt. hogy szinte semmi nem látszott odakint. – Nem halhatatlanok? Goodrich játékosan összeborzongott. A viharos szél iránya gyakran és gyorsan változott. de rögtön érezte. hátha felmelegszem egy kicsit. A világ tele van Hírnökökkel. sem különösebben erıs. hogy rajtam kívül vannak más Hírnökök is. hogy megmérgezzen! – Viccel? Ez egy különleges évjáratú Sauternes! Le sem tette az üveget. mintha egyszerre fújna mindenhonnan. – Remélem. ennyi. milyen gyengécske érv ez. Goodrich felsóhajtott. és átnyújtott Nathannek egy pohár fehérbort. – De nem maga az egyetlen Hírnök. hogy most elinduljon. – Tudja. – De nekem több idı kell! – kiáltott fel Nathan. ritkán kész rá az ember. és mintegy magának suttogta: – A Hírnökök… Goodrich nem tudta. – Még mindig nehezen hiszem el. Gondolni sem lehetett arra. – Ez valamiféle titkos szövetség? – Mondhatjuk így is. Mit hitt? Hogy majd ugrálok örömömben. és mélyen leszívta a füstöt. megszólaljon-e. – Ne is ábrándozzon róla! – Azoknak sem. – Most már hisz nekem? – kérdezte óvatosan. Visszamegyek a szalonba. majd leült Nathan mellé. Idıközben megtapasztaltam. A bornak méz. Gyakran elég egy jelentéktelen apróság. amit csak tud a Hírnökökrıl! Azt hiszem. Az idı csak nem akart megjavulni. nem azon mesterkedik. – Gyerünk. – És mirıl ismerik fel egymást? Úgy értem. ugye? – Nem. ki fog meghalni. 79 . Nathan egy hajtásra kiitta. milyen érzelmi sokk érte Nathant. ne legyen nevetséges! Nathan rágyújtott.

– Minden jel arra utal. hogy ez leküzdhetetlen akadály lenne egy olyan férfi számára. miért jár egyeseknek Hírnök? – Az igazat megvallva. mint bárki más. – És ki tud róla? Maga nıs volt. Ez már a hit körébe tartozik. akit harminc évvel ezelıtt kezelt. Mielıtt elment. amikor engem kezelt. és azt mondja. és hozzátette: – Eszembe jutott valami. „No nézd csak. éppen olyan. mint a szociális munkások. amelyeket nagyon nehéz visszautasítani. – Erre a kérdésre nem felelhetek. Majd összeráncolta a szemöldökét. akikkel dolgunk van. Figyelmesen nézte Nathant: valahogy meghatónak találta. – De hogy lehet. – És… van valami… a halál után? Goodrich az elıbb felállt. – És hogy kezdıdik az egész? Egy nap felkel az ember. 80 . Úgy érzem. – Nem hinném. Garrett. Tudassa vele valahogy! Nathan rosszallón csóválta a fejét: – Azt hiszem. hogy emlékszik erre? Goodrich szeme csillogott a viharlámpa fényében. Nem mi választjuk ki azokat. Mallory egy ideje egy másik férfival találkozgat. 1972-ben? – Nem. Nathan nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán: – De nem volt meg mindig ez a képessége. és sokáig töprengett. – Azt hiszem. Nathan. megcsókolta. mintha az emlékezetében kutatna. hogy felébressze. – Segítsen. amit maga választ az ember? – Vannak dolgok. hogy egy fahasábot tegyen a tőzre. – Nem készek? Siessen. Ne nézzen így rám! Nem vagyok félisten. ahogy alszik. Hírnök lettem!”? Garrett kitérın válaszolt: – Amikor megtörténik. Néhány pillanatig a kisfiú járt az eszében. Tudja. hogy segítsen rajta. Garrett! – Én sem tudok többet a halál utáni életrıl. – A balesete idején történt. A második vagy a harmadik napon. Ember vagyok. mint maga. De hogy maga választaná… – De hogyan választják ki a Hírnököket? Hírnöknek lenni büntetés vagy jutalom? Goodrich arra elborult. hogy még szereti a feleségét. – Az igaz – ismerte el Goodrich jóindulatú mosollyal. sürget az idı – ismerte el Goodrich. – Akkor mit tanácsol? Goodrich tehetetlenül tárta szét a karját. mi kicsit olyanok vagyunk. a Hírnökök éppúgy megöregszenek és meghalnak. hogy igazam van-e. ugye? – Igen. és nem engedtem. A családtagjai tudták? – Soha nem szabad megtudnia senkinek. Megint erıs vágyat érzett. İ mégis ott maradt. nem ez a megfelelı pillanat. felkeltette az érdeklıdésemet a halál közeli élmények és a palliatív ellátás iránt. Soha. ezt én magam sem tudom. mint maga. és egy órán át nézte magát. de a tény. ennek vége. Garrett. hogy az utunk keresztezte egymást. Sürget az idı. nem vagyunk még készek rá. – És azt legalább megtudhatom. – Nem vagyok Superman. mielıtt válaszolt volna.– Persze hogy nem. aki ilyen képesség birtokában van? – És ez olyan dolog. – Hallgatom – mondta Nathan kíváncsian. Maga szeretne olyan emberrel élni. Maga mélyen aludt. mint maga. a jó életbe! Hiszen éppen maga mondta: meg vannak számlálva a napjai. Mallory bejött meglátogatni az egyik délután. ugye? Akkor például még nem. tudja az ember. – Miért nem beszél világosabban? Legalább azt mondja meg.

– Nincs ez másképp a többi párnál sem – mondta. halottasházban van. Soha nem adta fel küzdelem nélkül. Mallory mindennap bejött magához – tette hozzá meghatottan. egy vastag könyv akadt a kezébe. 81 . a különbözı kórházakkal folytatott konzultációk. A szobában olyan hideg volt. bár nem igazán tudta. hogy szorítja az idı. A többi írás azt a harcot dokumentálta. mit is keres. de nem ülhet ölbe tett kézzel. Egyébként magának is azt tanácsolom. címkéjükön a egyes betegek nevével. Felemelte a lámpát. nehogy eszébe jusson benézni hozzá! Miután egyedül maradt. – Tudja jól. Nathan fogta az egyik viharlámpát. Mielıtt elment. Már érezte. Még mindig nem volt áram. az 1974-es diagnosztizálástól kezdve Emily két évvel késıbb bekövetkezett haláláig: orvosi elemzések. és átfutotta a tartalmát. hogy az orvosi dossziékon kívül több kartondoboz is van ott. szégyenkezés nélkül átkutatta a polcokat. Személyes napló. hogy nem építhetünk egy egész életet néhány gyerekkori emlékre. de eltökélte. Afféle mindenes album volt. hogyan fogjon hozzá. amit Goodrich mondott. hogy ı is szembenéz a helyzettel. amelybe Garrett felesége gömbölyő betőivel leírta élete utolsó két évének eseményeit. Sietnie kell. A lámpát letette a földre. ahol az orvosi dossziékat találta. hogy kövesse a példámat. Egy egész részletes dokumentációt talált a Hodgkin-kórról. de hirtelen visszatért a jóval szomorúbb valóságba. – Az éjszaka közepén? Ilyen idıben? – Még nincs olyan késı. Még nem igazán tudta. és azon töprengett. hogy libabırös lett az egész teste. Sietnie kell mindennel. és ezt a holnap reggelrıl már nem merném állítani. Nathan törökülésben letelepedett a padlóra. ha nem akar egész hétre itt rekedni. – Hé! Hová megy ilyenkor? – Visszamegyek New Yorkba. Még egyszer visszafordult és hozzátette: – Bezártam Cujót a garázsba.– Mert olyan intenzív élmény volt. Ekkor vette észre. az immunrendszer rosszindulatú sejtburjánzásáról. Úgy érezte. amelyet az asszony folytatott a betegsége ellen. arról a betegségrıl. hogyan képes Goodrich megırizni a lelki egyensúlyát. és zsebre vágta. Nathan sokáig elmélyülten bámulta a kihunyóban lévı tüzet a kandallóban. Nathan ellágyult attól. Még mindig a sokk hatása alatt állt. Garrett elsı feleségének orvosi dossziéját. amelyben nap mint nap mozog. és visszasántikált a dolgozószobába. Goodrich felállt. Egy szempillantás alatt az ajtónál termett. A Malloryvel való kapcsolatom mindig nagyon bonyolult volt. – Ne felejtse el bedobni a levélszekrénybe a kulcsokat. Két dobozon a következı felirat állt: Emily Goodrich (1947-1976) Nathan kinyitotta az elsı dobozt. és a forgalom miatt talán még nem túl jegesek az utak. s az iratkupac tetejérıl leemelte a legfelsı dossziét. soktucatnyi halottal körülvéve – mindenfelıl a fenyegetı végzet lesett rá. a kemoterápia állomásai… Amikor a második dobozt is kinyitotta. Fogta a kazettát és az ı esetét is taglaló orvosi naplót. amelyben Emily szenvedett. és belebújt a kabátjába. a mosolyát abban a gyászos környezetben.

Nathan figyelmesen elolvasott néhány megjegyzést.” A képeslap mellé Emily két kis borítékot ragasztott: az egyikben sárga homok volt. ahogy rövid nyári ruhában futsz a homokon. hanem rád mosolyogtam. és egy kicsit olyan helyzetben volt. Úszni akartál. de ez az illat talán csak a képzeletében létezett. Az egyik fénykép fölé. hogy a halál ne érjen utol soha. levendulaillatot érzett. én messzirıl néztelek. Egy évvel Emily halála után! Magyarázd meg. Nathan orrához emelte a borítékot. És a hővös esti levegıben gyakran sétáltunk a parton. hogy végül megkímél a halál. rajzok. A képeslapot 1976 júniusában keltezték. hogy tanulhatna tıle valamit? Végül megint kinyitotta az albumot. A feleségének címezte a levelet. hogy csodával határos módon meggyógyulsz. szikrázó napsütésben. hogy továbbra is szép és jókedvő maradtál? És én honnan vettem a bátorságot. A kép jobb alsó sarkában ez állt: „Kilátás az Antibes-fokról. Magasba emelted a karodat. hogy menjek le hozzád a partra. és eseted elıtt értetlenül állnak majd az orvosok szerte a világon. Úsztunk. az egyik többször is elıfordult: „Vajon van egy hely. ahogy csókokkal borítottál. és integetni kezdtél. Emily! Hogyan lehettünk Antibes-ban egy hónapig olyan boldogok. és hinni akartam. néhány hónappal Emily halála elıtt. Becsukta az albumot. hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad. De nem sírtam. és belelapozott. Van-e joga erıszakkal betörni? Nincs rosszabb annál. mint amikor valaki be akar hatolni a másik ember magánéletébe. Egy másik oldalra felragasztotta egy hajfürtjét. Nagyfokú mővészi érzékenységrıl tanúskodó. Lehet. gondolta Nathan. de ennek az asszonynak a naplójába beleolvasni. Szent Emily. Emily egy varázsigét írt: Olyan gyorsan futok. és majdnem elsírtam magam. 82 . horgásztunk. és nem morbid kíváncsiságból. hogy próbálja meg igazán kiélvezni a még hátralévı szép pillanatokat. Elnéztelek. meghitt hangú napló volt. és akár pokolra is menjen egy kis haladékért. Átkutatni Goodrich orvosi archívumát. ahová mindannyian megyünk?” A napló egy dél-franciaországi nyaralás leírásával zárult. amit gyakran hallgattunk. Nathan azonnal felismerte Goodrich kézírását. miközben te tudtad. mint ı. Fényképek. amely futás közben ábrázolta ıt. az egy dolog. hanem mert Emily az élete utolsó napjairól írt. újra ráébresztettél. De mégis el szerette volna olvasni. még a kemoterápia elıttrıl. Kérdések is volta a naplóban. Aznap sós és nedves volt az ajkad. hogy mi is az az ég. újságkivágások és préselt virágok követték egymást a lapokon… Az album nem akart a könnyzacskókra halni. Egyszer feltettem egy lemezt a teraszon: Bach Goldberg-variációit. de… 1977-ben keltezte. és halat sütöttünk nyárson. amelyek mind egy központi gondolat felé tartottak: a közeli halál tudata arra készteti az embert. Emily megırizte a szállodaszámlát és egy képeslapot: egy pínea és sziklák voltak rajta.Nathan tehát ott állt Emily Goodrich titkos kertjének kapujában. Az utolsó laphoz egy levelet tőzött valaki. az egész más. Nathan. a másikban préselt virágok. Teljes hangerıvel szólt a zene. a tenger és a napon szárítkozó testek langyos borzongása. te pedig táncolni kezdtél a napon. hogy másképpen éljen. hogy ne omoljak össze? Hiszen akadtak derős pillanataink is. és még egyszer.

Nagyon kicsi volt. Az eget és az óceánt bámulom. eloltotta a két lámpát. Emilyn és az orvoson kívül több mint egy hónapja nem beszéltem senkivel. ismétlıdı ujjváltásokkal. De ennek semmi köze ahhoz. Nem akadékoskodott. Az ágyát beállítottam a nappaliba. hogy bevigyem a kórházba. és lehetıvé teszi. a bal tört akkordokkal. A főtıtest is mőködik. Nathan becsukta az albumot. Felbontottam még egy üveg bort. mert ez a legvilágosabb szobánk. ahová mindannyian megyünk? 83 . de mindennap begyújtok a kandallóba is. hogy elıbb-utóbb meg fog kérni rá. Hallani sem akar róla. hogy adjak be neki egy morfiumadagot. hogy elfeledkezzem errıl a pokolról. igazi unikum. azt mondta: – Ezt neked játszottam. A tenger vastag fatörzseket sodort ki a partra. Már nem tud beszélni. Nem hiszem. Ez már-már szánalmas. Borzalmas. Vajon van egy hely. és még sebezhetıbb leszek. Azt hittem. Nagyon kemény szöveg volt. amikor ezt a szonátát tanulta. Azt hittem. Amikor az ágyába vittem. Már sok embert láttam meghalni. Az alkoholtól kifinomulnak az érzékeim. amit olvasott. Emily nem kel fel többé. hogy magamra hagytál. Nathan továbblapozott az albumban. Szinte állandóan láza van. amitıl féltem. Nem ezt vártam. különb vagyok a többieknél. mint bárki más. de úgy nyakaltam be. Október van. Emily haldoklásáról szólt. Nagyon felzaklatta mind az. Ez az. pedig a teste tőzforró. Nem voltam rá felkészülve. pedig pont úgy döntöm magamba az italt. Beszéltem a dologról az orvossal. az alkohol majd tompítja a fájdalmamat. A halál a mesterségem része. A morfiumadagot. Emily ma egy világos pillanatában megkért. azt mondja. Nem bízom a saját orvosi ítéleteimben. Ez már a vég. Három napja egy könnyebb pillanatában még egyszer utoljára odaült a zongorához. Nem beszél többé hozzám. bezárta az ajtót.Lassan egy éve. Megint elámultam a tökéletes és gyors elıadáson. amit most élek át. Emily nem kel fel többé. De éppen az ellenkezıje történt. Több napig tombolt a vihar. reszket. Annyira hiányzol… Tegnap volt a születésnapom. már nincs is korom. Emily egyre nehezebben lélegzik. Egy Scarlatti-szonátát játszott – a jobb kéz nehéz. Mindennap kijön hozzá egy orvos. mint valami kocsisbort. Visszament a nappaliba. kilépett az éjszakába. hogy ezzel a viselkedéssel túl sokat segítenék Emilynek. bár tudtam. és jól van ez így. fázik. de úgy érzem. Kiesett két foga. jóval többet iszom a kelleténél. és megint Goodrich kézírására bukkant.

aki hőségesen ırködött a recepciós pult mögött. mi fog történni: a szív megszőnik dobogni. hogy szembenézzen életének ezzel a fejezetével. amely lassacskán szorongássá alakult. hogy már nincs is ezen a világon. Ha tényleg van egy erı. hogy többé nem tudja irányítani az életét. már túl késı… ARAGON Nathan lassan gurult az éjszakában. Teste felbomlik a földben. Az ember nem több egy rakás sejtnél. kísértetté változott. Kiábrándultan elmosolyodott. vagy elég a hamvasztókemencében. Egyre hidegebb lett. kis Nathanem. Ez a nagy baj a halállal: akkor szembesít a legfontosabb kérdésekkel. amely elválik a testtıl? Egy lélek. de nem te vagy az elsı ember. hogy New York már csak néhány mérföldre van. milyen hülye volt! Nincs semmi. túl sok az adó. Igen ám. aki erre rájött. De még ha elfogadjuk is. amikor már túl késı. kinevette volna. milyen úton távozik? És hová tart? Abba a „másik világba”. lejárt a hazugságok ideje. és egy óra múlva Nathan meg is érkezett a lakásához. öregem. Kis párafelhık gomolyogtak a szája elıtt. és vége. De akkor miért jött vissza? Erınek erejével előzte az emléket. New England vidékein bolyongó kísértetté. olyan csábítónak. Nagyon megviselte ez az este. Voltak pillanatok. amely elhagyja a testet a halál után. amikor a kihalt úton úgy érezte. Megmondom neked. egyre sőrőbb lett a forgalom. Annyira jól érezte magát. Basta. hogy nem jött rá hamarabb. és 84 . elıször mély melankóliába süllyedt. Végül is miért ne lenne. A maximumra állította a főtést. hogy létezik valamiféle energia. Valójában erre gondolt. Már messzirıl meglátta Petert. és tovább morfondírozott. Kár. Ahogyan közeledett a városhoz. ha vannak olyan lények. akár csak néhány óráig is. ehhez járult még a borzalmas felfedezés. amelyet megközelíteni vélt gyermekkorában? A halál közeli élmény megtapasztalása vitathatatlanul valaminek a küszöbére vezette ıt. Akár csak néhány napig. Egy átmenetileg „felfüggesztett halálraítélt” nézett vissza rá. hogy mennyit panaszkodott az életére: túl sok a munka. Még egy szomorú nap is megélt-átélt nap volt. Minden más csak csalás és szélhámosság. ahogy száguldott az éjszakában. És ha belegondol. a behavazott utakon. túl sok a kötelezettség… Te jó ég. Most már tudta. Teljesen eluralkodtak rajta az érzelmek. Vajon mit gondol a halálról a lelke mélyén? Gyerünk. Átvágott a San Remo elıcsarnokán – olyan elegáns volt a maga szórt fényeivel és régies berendezésével. A halált akkor veszedelmesen édesnek érezte. Most még jobban elhatalmasodott rajta a szorongás. mint az anesztézia elıidézte mesterséges álmot. Hamarosan tábla jelezte. és kész. ha még egy ideig részt vehet a játékban. Ma viszont egyáltalán nem kételkedik a létezésükben. majd belenézett a visszapillantó tükörbe. ami szórakoztatóbb lenne az életénél. Homályosan érezte: még mindig nem áll készen rá. akik képesek elıre látni a halált? Ha valaki egy évvel ezelıtt beszélt volna neki a Hírnökökrıl. Sokért nem adta volna.17 Mire megtanulunk élni. És ha mindennek ellenére az ember több a földi porhüvelynél? Ha van valami más is? Egy rejtély.

és hullafáradt volt. A Simpson család megy a tévében. Több mint két órájába került. És máris arra készüljön. és hogy szuper volt. mit sem ért: napról napra sárgult. És akkor még nem is említettük a sebet a lábán. Fogta a távkapcsolót. csak füttyents. egy dokumentumfilm Szaddamról. Mallory egyik festménye volt. Éppen most ígérte meg Bogartnak: „Ha szükséged van rám. megnézni a bálnák vonulását? Mama azt mondja. Hillary Clinton David Lettermannél. ügyes volt ezekben az életet megédesítı apró dolgokban is. én vagyok. Rendben. ez volt a nagy baj az életével: soha nem fordított elég figyelmet a többi emberre. és szemernyi önkritikája sincs! Mallory igazán jobbat érdemel! Nathan nagy nehezen kinyitotta a fél szemét: éppen elıtte ott virított egy majdnem teljesen fehér vászon. hogy egyszer régen elvitted ıt oda. Melissát és a gyerekeket? Nathan azt sem tudta. Igen.” Nathannek eszébe jutott ez a kirándulás. bár nem értette igazán. ez lehetetlen. hiányzik belıle minden kifinomultság. 85 . hogy állatorvos akarok lenni. amely most már rettenetesen fájt. Bonnie vidám hangja betöltötte a lakást: „Szia. És volt még valami. mert a hó kezdett összeállni.” Nathan becsukta maga mögött a lakása ajtaját. Peter. a fürdıköpenyes Tony Soprano szétesett arca. Pokoli megterhelı volt a vezetés. Csókoltatom Melissát és a gyerekeket. és boldog karácsonyt. aki olyan talpraesett. – Jó éjszakát. Amíg a liftre várt. Bal kéz felıl. és tegnap lett volna elıször apa.az egyik idıs lakóval beszélgetett. amikor észrevette. Úgyhogy azt kérdezem: a jövı tavasszal elmehetnénk a Stellwegon Bankre. az egyik polcon egy méregdrága bonszaj kornyadozott. hogy némiképp csillapítsa a fájdalmat. ma a cetféléket tanultuk az iskolában. ha nem táplál túl sok illúziót. ahogy Mallory ajkára tapasztja az ajkát. Behunyta a szemét. Puszi. haját simogatja. Néhány nap óta különösen érzékeny volt a fizikai fájdalomra. Jól vagy? Képzeld. és ez késıbb nagyon hasznos lehet még nekem. gyakran tőnıdött azon. és spriccelte vízzel rendszeresen. nagyon nehezen boldogult a felesége nélkül. Nagy nehezen feltápászkodott. és bekapott két szem aszpirint. közepén egy rozsdabarna folttal. egy protestáns lelkész esküje és végül Lauren Bacall A szorongás kikötıjében. és helyenként már jegesedett is. és jóvátehetetlenül potyogtatta a leveleit. Persze hogy ezt Bonnie-nak is látnia kell. hogy Peternek vannak gyerekei. lassan levetkızteti. Hiába vágta vissza az ágacskáit. Igen. ez undorító! Vince egy tahó. és lenyomta a gombot. mire hazaért Manhattanbe. sorra veszítve el a leveleit. hogy villog az üzenetrögzítı. Sehogy sem boldogult a fácskával. Minden olyan gyorsan történt. Uramisten. Kora tavasz és október közepe között a bálnák a Golf-áramlattal a karibi térségbıl felúsznak egészen Grönlandig. Hirtelen eszébe jutott Mallory egyik kedvenc mondása: „Ha másokkal foglalkozunk. majd szeretkezik vele. Vajon édes vagy inkább fájdalmas lesz a halál? Hm… jobb. Soha nem szánt idıt arra. Nathan különösen szerette. Odasántikált a gyógyszeres szekrényhez. magunkkal foglalkozunk. Mintha tegnapelıtt kapta volna meg a diplomáját. szia. Ez a látvány megér egy utazást. Mallory ajándékával.” Nathan leragadt egy pillanatra ezen a csatornán. hogy hoszszabban elbeszélgessen vele. Annyira szeretnék én is elmenni! Ne felejtsd el. és váltogatni kezdte a csatornákat: a Nasdaq újabb mélyrepülése. Fitzgerald asszony. Nathan elcsípett néhány foszlányt a beszélgetésükbıl. hogyan fog reagálni a teste a közelgı halálra. – Magának is boldog karácsonyt. papa. egy Ozzy Osbourne-klip. ami kínozta: elképzelte Vince Tylert. tekintve. hogy el kell mennie? Nem. majd lerogyott egy fotelba. hogyan halt meg Candice és Kevin.

a múlton búslakodva. A visszaúton a hajó tulajdonosa. és belesúgta Nathan fülébe: – Ha te hevernél ott. A bálnák hamarosan végleg lemerülnek a mélybe. Végtelenül kecsesen magasra emelik legyezıpálma alakú farkukat. szélesen mosolyog. Mind a ketten a nyugodt látóhatárt fürkészték. hogy kivételes pillanatot élnek át. hogy ilyen kötıdés létezhet két állat között – jegyezte meg a halász. én is hagynám. Nathan szorosan Mallory mögött ült. – Csodálatos. Nathan felpattant. olyan váratlanul véget is ért a gyászszertartás. szeme tágra nyílik. A másik egészségesnek látszott. Mi a francot csinálok itt egyedül. de napos délutánhoz. miért nem vagyok a lányommal és a feleségemmel? A rádiós ébresztıóra hajnali 2 óra 24 percet mutatott. Mallory feléje fordul. De valahányszor vízbe tették. a Cape Cod és Cape Anne között elnyúló hatalmas homokpad fölött vetettek horgonyt. Öt évvel ezelıtt két kis fésősbálnát találtak a strandon. lágy kiáltásokat hallatva szinte súrolják a hajót. a nıstény panaszos kiáltásokat hallatva azonnal visszaúszott a párjához a fövényre. mintha védelmezni akarná. a hím bálna megsérült. és még egyszer. egy öreg provincetowni halász elmesél nekik egy furcsa történetet. ha akarna. Felkapta a telefont. Ez sokáig eltartott. állát felesége vállára támasztotta. Azután nem marad semmi. csak az égen cikázó tengeri madarak. egyáltalán nem – mondta Mallory rövid hallgatás után. A nagyobbik. A harmadik nap reggelén végül meghalt a hím. és mindenki úgy gondolta. hogy Nathan Del Amico életében nem lesz „jövı tavasszal”. – Nem. olyan. Egy bérelt hajó orrában ültek Malloryvel. majd egyre halkuló éles füttyentésekkel eltőnnek az óceánban. Fejük és testük egy része hamarosan a hajó közelében merül fel a vízbıl. és rágyújtott. A bálna nem vetette ki magát azonnal a partra. a nıstény lassan kiúszott a partra. akik újra birtokba veszik a területüket. Ezen a vidéken nem túl erıs az árapály. nagy robajjal többméteres vízoszlopokat lövellve a magasba. Néhány csengetés után fáradt hang szólt bele: 86 . hogy nem – felelte. – Nagyon remélem. Mallory egyszerre csak a nyílt tengerre mutat. a két bálna ki tudna úszni a nyílt tengerre. hogy halálra rémítette a parton maradt kíváncsiskodókat. és felhívta a memóriába betáplált elsı számot. hogy partra vetıdjem melletted. Nathan hátrafordult és megcsókolta. mint valami fenséges tőzijáték. hogy az idıeltolódás miatt Kaliforniában nem sokkal múlt tizenegy. a Massachusetts melletti nyílt tengerre. Egy körülbelül tizenöt bálnát számláló raj bukkan fel az óceán mélyébıl. Az ötventonnás behemótok furcsa. majd amilyen hirtelen elkezdıdött. elnyújtott kiáltásokat hallatott. és olyan panaszos. A parti ırség két napig próbálkozott azzal. bal fülébıl dılt a vér. és Mallory hasára tette a kezét. ahhoz a hővös. a part közvetlen közelében körözött. Mindketten érzik. és valahol a világegyetemben valaki úgy döntött. utoljára megpróbálták visszaterelni a nıstényt a vízbe. és hamarosan meghalt. – Inkább ostobaság – jegyezte meg Nathan érzéketlenül. hogy kishajók és kötelek segítségével kiterelje az egészséges nıstény bálnát a tengerre. ami azt jelentette. A gondolatai visszaszálltak 1994 májusába. – Hogy érted ezt? Mallory elırehajolt. Mallory már hathónapos terhes volt.De talán nem ı fogja elvinni oda: április még messze van. a kanapén kornyadozva. az áramlat kisodorta ıket.

de Nathan hallotta a lélegzetét a vonal túlsó végén. – Akkor rendben? – Fogalmam sincs. – Ami azt illeti. hogy együtt neveljük. – Bonnie-nak a hét végéig a suliban a helye. amit együtt átéltünk. és látnom kell Bonnie-t. Mallory hallgatott. Le akarta tenni. és… Mallory nem engedte. – Figyelj. – Nem is teszem. hanem fáradtan megismételte a kérdést: – Mit akarsz. Nathan? – Közölni a szándékomat. ami olyan régen nyomta már a szívét. – Igen. hogy korábban el akarsz jönni érte? Meg fogok halni. hogy már holnap elmegyek Bonnie-ért. hogy beszéljünk errıl. drágám. hogy ott töltik az ünnepet. Nathannek hirtelen eszébe jutott. hogy talán üzletet köthetnének. Nem lenne olyan tragikus. nem ébresztettelek fel! – Miért hívsz ilyen késın? Történt valami? – Nem. és esténként órákig beszélgettünk? – Miért kell ezt felemlegetni? – Mert én mindennap gondolok rá. – Ha te kérnél ilyesmit. majd döbbenten megkérdezte: – Komolyan megtennéd? – Igen. felteszi Mallorynek a kérdést. Mallory nem reagált a megjegyzésre. – Nathan hangja elárulta a zavarát. – Kivettem néhány nap szabadságot. ha holnap elengeded velem Bonnie-t. – Felállítottunk néhány szabályt. – Emlékszel. – Akkor mit akarsz? – kérdezte Mallory nyersen. Nem húzhatsz át egy tollvonással mindent.– Tessék! – Szervusz. hogy te mindent elfelejtettél. amikor mindig kézen fogva jártunk az utcán. – A szüleid még mindig Berkshiresben vannak? – Igen. már nagyon rég nem látta a nagyszüleit – ismerte el Mallory. naponta háromszor felhívtuk egymást a munkahelyünkrıl. ha muszáj. én nem csinálnék ekkora cirkuszt belıle. – Micsoda? Ezt nem mondod komolyan! – Hadd magyarázzam meg… – Ezen nincs mit magyarázni – füstölgött Mallory. Nathan felsóhajtott. Mallory nem felelt. De Nathannek elege volt már ezekbıl a zaklatott beszélgetésekbıl. de ı az én lányom is. Remélem. – Nem hiszem. hogy ez a legmegfelelıbb pillanat. ezért úgy döntött. amikor velem beszélsz. Nathan gyorsan folytatta: – Emlékszel azokra az idıkre. hogy befejezze: – Megtudhatnám. Úgy döntöttek. – Talán valamivel kevesebb agresszivitást. minek köszönhetjük a megtiszteltetést. – Tudom – ismerte el Mallory némileg megenyhülve. – És emlékeztetlek rá. Mallory. utána hajlandó vagyok két napra elvinni ıt a szüléidhez. – Igazán lóghatna néhány napot. Hadd gondolkodjam rajta. semmi komoly. – Néha úgy érzem. hogy régen mindent elmeséltünk egymásnak? Mallory elnémult. 87 .

Csak úgy tudott talpon maradni és kivergıdni a depressziójából. amely többnyire azoknak a nıknek a sajátja. Sean halála örökre élete nagy tragédiája marad. Mallory mindig gyanakodva szemlélte a tökéletességet. egy olyan korban. Ám az ı számára hosszú és borzalmas hónapokra teljesen megállt az élet. – De hát azok vagyunk. Nagyon sokáig azt hitte. Soha nem képzelte volna. mert olvasta valahol. Nem akart elérhetetlen lenni. – Figyelj… Képzeld el. eloltotta a lámpákat. de a fájdalom azóta sem enyhült. akik az övéhez hasonló nevelést kaptak. Életében elıször úgy érezte. és nehéz volna ezzel a gondolattal együtt élned. az egyetemi éveik elején. nem fejezte be a mondatot. hogy harc nélkül beletörıdött: a férje eltávolodott tıle. ı pedig végképp bezárkózott a fájdalmába. és aki ellen egész életében harcolt. hogy ez az egész miattad… Érezte. Újra az a rideg. hogy elfogadják szeretteik halálát. meggyújtott néhány gyertyát és egy füstölıt. hogy lélekben ne tért volna vissza a kisfia elsı hónapjaihoz. s elvesztette minden életkedvét. hogy a legkegyetlenebb próbatétel nem más. Mallory szinte beleırült abba a téveszmébe. Nem múlt el nap anélkül. Az utóbbi hónapokban egy civil szervezet internetes oldalának kifejlesztésén dolgozott. elveszített minden kapaszkodót. Persze tudta. hogy van rosszabb dolog is a saját halálánál. Visszanyelte a könnyeit. ha ı is otthon van azon a szörnyő éjszakán. Ezer éve nem bújt kosztümbe. És akkor már nem lehetne visszacsinálni. hogy egy tünet. Nathan – mondta Mallory szomorúan. És mégis tehetetlenül nézte. kényelmes pulóvereket. és szeretett volna nyitott maradni. Akkor megértette: igen. Felállt. kimért nı lett. biztosra vette. és az emberek sokkal jobban fel voltak készülve rá.Mallory hangja alig észrevehetıen megváltozott. amíg valamelyikük meg nem hal. Annyira meg volt gyızıdve róla. egy szétment házaspár képe volna. még kamaszkorában alakult ki. Az utolsó kép. hogy az anorexiától végleg megszabadult… egészen Sean halálig. De ez régen volt. Azt hiszem. még sokáig szemrehányást tennél érte magadnak. aki régebben volt. a szervezet az etikai szabályok és normák betartását szorgalmazta és figyelte a nagyvállalatok mőködésében. Három éve történt a tragédia. Munkajogi és a környezetvédelmi kritériumok alapján szigorúan 88 . akit ı hozott a világra. amikor a halál még mindenütt jelenvaló volt. Iszonyatosan kétségbe volt esve. és leült az egzotikus fából készült lépcsıre. Talán volt valami. Nathan még inkább beletemetkezett a munkájába. Pedig nagy adag törékenység is volt benne. hogy a XVIII. hogy minden másképpen történt volna. van rosszabb dolog a halálnál. és egészen megzavarodott a földszinti hall nagy tükrébıl rámeredı arctól. hogy belevetette magát a társadalmi tevékenységbe. de a legnagyobb csalódást a házassága csıdje jelentette a számára. ami megmaradna benned rólunk. Abban az idıszakban. hogy mindjárt elsírja magát. egy jel elkerülte a figyelmét? Amióta kislány korában majdnem belefulladt a tóba. egészen addig. amikor több anorexiás idıszakon is átesett. De amint anya lett. ahogy széthullik a házassága. mert nem akarta Bonnie-t felébreszteni. és képtelenek voltak beszélni egymással. Papír zsebkendıvel törölgette kivörösödött szemét. holnap elüt egy autó. éppen ellenkezıleg: bele akart merülni a világba. Ezért hordott általában farmert és bı. A legtöbb ember szemében magabiztos és kiegyensúlyozott nınek látszott. letette a telefont. megértette. – Haraggal és nehezteléssel válnánk el egymástól. amit nem vett észre? Nem lehet. a kifogástalan viselkedést és modort. mániákusan rettegett a haláltól. hogy történik velem valami… mondjuk. mint megélni annak a lénynek az eltőnését. már semminek sem tudott örülni. Felnézett. hogy idegen Nathan számára. Mallory kirobbant: – Csak szólok. amikor a legnagyobb szüksége volt a férje támogatására. Már fiatal lányként sem tudta elviselni a saját Grace Kelly-s vonásait: a fagyos távolságtartást. hogy minden reggel Nathan oldalán ébred majd. Fia halála óta nagyon lefogyott. Amióta összeköltöztek. hogy le kell vezekelnie egy bőnt. században a gyerekek 90%-a nem élte meg a hároméves kort.

hogy szerény közegbıl származol. és alig érintkezett valakivel a saját társadalmi osztályából. mintha attól félne.osztályokba sorolták a multinacionális vállalatokat. hogy lépéseket tesznek a másik felé. * Megırül érte. hogy fölösleges holmikra szórja el a pénzét. amelyek gyermekmunkásokat alkalmaztak. A szervezet azzal is foglalkozott. hogy nem egy supermanhez akart feleségül menni. hogy nem egy lúzerhez ment feleségül. Nathan állandóan úgy érezte. Mallory hiába magyarázta el neki százszor is. Mallory a hét három napján egy hajléktalanközpontban dolgozott. 89 . Mindketten azt hitték. kevés pénzbıl. hogy bebizonyítsa… Mallory nem is tudta pontosan. fıleg az évnek ebben az idıszakában. Ahogy a dal mondja: Crazy about him* Mallory behunyta a szemét. néha valódi otthon nélkül. De Malloryt mindez közel sem elégítette ki. hogy mozgósítsa és bojkottra szólítsa fel a fogyasztókat azon cégek ellen. hogy csalódást okoz Mallorynek. Mallory az idı múlásával egyre nehezebben viselte a fogyasztásra kényszerítı nyomást. ha a férje is részt vesz ezeken a tiltakozó megmozdulásokon. Mint egy szupernyolcas filmen. de mégsem találkoztak. Mallory mindig távol tartotta magát a nagyvilági élettıl. amikor nagyon szerette volna. aki akár egy eszme szolgálatába is állíthatta volna a képességeit. mit sem ért.” Nathan viszont be akarta neki bizonyítani. San Diego egyik gazdag negyedében lakott. vagy nem tartották be az érvényben lévı szabályozásokat. Mindennek ellenére még mindig megırül Nathanért. amikor a város fele a nagyáruházakba tódult. hogy képes egyre feljebb jutni a társadalmi ranglétrán. de legalább hasznosnak érezte magát. ahol egyre magasabbra és magasabbra kellett állítani a szakmai mércét. az utcán. Olyan sok volt a tennivaló! Mallory La Jollában. Nathan ragyogó ügyvéd volt. De nem így történt. Világos üzenetet küldött a férjének: „Nem zavar. házasságuk valamiféle félreértésre épült. a múlt képei peregtek a szeme elıtt. pedig ez a kezdetektıl fogva csak ingerelte a feleségét. Bár nem voltak tudatában. de a város azért nem a gondtalan jólét és fényőzés szigete volt: az ember lépten-nyomon szembesült a nyomor különbözı megnyilvánulásaival. Nathan számára az élet folytonos harc volt. A strandok és a tengerparti csillogó-villogó szállodák és toronyépületek talmi díszlete mögött a város lakosainak egy jelentıs hányada egyik napról a másikra élt. kényelmes életet biztosítva a családjának. hogy még többet és többet kell tennie. micsodát. Volt egy idıszak. amely jó ideje megfosztotta a karácsonyt a valódi értelmétıl. Pedig mind a ketten megpróbáltak engedményt tenni a másiknak. Ez a munka nagyon megviselte.

Pamutruha van rajta. és a sárkány segítségével fedezte fel a villámhárítót (ezt a saját sárkányának a dobozán olvasta). egy halász ajándékából. hogy szívesen vett volna sortot és pólót. Ám a szerkentyő nem akar felemelkedni. és tele van homokkal. hogy háttal kell állnia a szélnek. Aznap reggel a családi villa hatalmas kertjében sétál. Nantucket. és győlöli. egy sárkány – feleli Nathan kicsit sértıdötten. A vitorlázat átázott. Mallory elızı este érkezett Bostonból. szeretné. Már többször is észrevett egy szép fekete hajú kisfiút. – Én festettem. újabb kísérletet tesz. a sárkány állandóan visszapottyan a homokba. A kisfiú most odalép hozzá. hogy mindig mintakislányként öltözzön. és a két gyerek kacagása belevegyül a hullámok zajába. a homokra letett tranzisztoros rádióból Carole King You've Got a Friend címő száma. de az anyja ragaszkodik hozzá. 90 . aki azt felelte. BARRY LEVINSON SZABAD A SZERELEM CÍMŐ FILMJÉBİL 1972. hogy ne törıdjön vele: „csak” a házvezetını gyereke. és gyorsan felengedi a kötelet. A madzagot nagyon leleményesen egy régi függönykarikára tekerte fel. aki nem merte megszólítani. teknısbéka? – kérdezi Mallory. A kisfiú egy sárkánnyal játszik. Mallory megint vidám nevetésben tör ki. a sárkány már magasan repül az égen. Mallory figyelmesebben megszemléli Nathant. Ekkor találkoznak elıször. A sárkány villámgyorsan az égbe röppen. amelyet maga fabrikált bambuszpálcákból és egy darab vitorlavászonból. milyen tájékozott – elmagyarázza Mallorynek. és a kezébe adja a saját sárkánya fogantyúját. akit valaha is látott. Szeme ragyog. a nyár egyik slágere szól. hogy a leghelyesebb kisfiú. Mallory kíváncsi lett. amikor ı ment közelebb hozzá. Jókedve ragadós. amelyet ı pingált a vászonra. egy bonyolult modellt. kora nyár Mallory nyolcéves. ha Mallory megcsodálná az állatot. hangosan kacag. Mallory azonban nem veszíti el a kedvét. Nathan ezután nagy büszkén közelebbrıl is megmutatja a sárkányát. és elmeséli. Nathan késıbb – meg akarja mutatni. és úgy találja. hogy a kínaiak szerint a sárkány szerencsét hoz a használójának. Mallory hiába szaladgál fel-alá. Mallory is kihozta a maga sárkányát. bıven a térde alá ér. Bár házilag készítették. de egész életében emlékszik rá. Olyan elviselhetetlen a meleg. Délután újra találkozik vele a strandon. hogy Benjámin Franklin arra használta a sárkányt. hogy a villámcsapást tanulmányozza. Könnyek szöknek Mallory szemébe. – Mi ez. megkérdezte az édesanyját. Elmagyarázza. Valamivel távolabb. Mallory kiabál örömében. Mallory sem akar lemaradni. és mindig elszaladt. de a csodálatos játék ezúttal sajnos a vízbe zuhan. – Nem.18 Az ember csak egyszer fiatal. amelyet egy nagy bostoni játékboltban vásároltak neki. megadja a lendületet.

Érzi. hogy ı az utolsó esélye. Ma biciklivel indultak el. és teli torokból kiabál: – Nathan! Nathan! De Nathan nem jön fel a tó felszínére. – Nathan! Majd megırül a félelemtıl. 91 . tajtékos a hullámok taréja. a sziget legnagyobb strandjára. Ez a nagyon gyöngéd elsı csók egészen addig tart. Rohanj. a tomboló szélben és esıben. Amikor az ajkuk találkozik. minden ízében reszketve. De Nathan már úszik is felé. mint egy mentıövbe. Ám nekik eszükbe sem jut lemondani a fürdésrıl. – Kapaszkodj belém. Beaufort. kétségbeesetten próbált elkapni egy ágat. Mallory! 1977. Messzirıl nézve a kikötı olyan látványt nyújt. és kimerülésig úsznak. Megmenekült. Éppen ellenkezıleg. Tennie kell valamit! Csuromvizesen. halálosan meg van rémülve. Észak-Carolina Mallory tizennyolc éves. és felhúzza Malloryt is. és a kerékpárúton eltekertek a Surfside Beachre. 1972 ısze Nantucket – Nat! Mallory próbálja kiköpni a tó vizét. és lángba borítja az eget. augusztus 6. szeme könnyben úszik. Váratlanul lehajol hozzá. hogy nemsokára elmerül. és még éppen sikerül megmarkolnia egy főcsomót és felhúzódzkodnia a partra. hogy valami felfelé löki. Idén nyáron messzire utazott. Nantucket Tizenhárom évesek. Mallory átöleli a nyakát. Az ég kezd beborulni. Mallory agya lázasan pörög. Egy nyári táborba. Mallory tudja. Már este nyolc óra van. sokáig bent maradnak az óceánban. és a strand percek alatt kiürül. Csak akkor jönnek ki a vízbıl. elkékült szájjal elrohan. Mallory nem kevésbé komolyan feleli: – Én pedig Mallory vagyok. egyre nehezebben lélegzik. Már csak ık állnak a parton. érzi. 1982. A homokra nagy cseppekben esni kezd az esı. A narancsszínő nap lassan lehanyatlik a látóhatáron. Nathan a vacogó Mallory haját és hátát szárogatja. Lélegzete akadozik. Már kétszer is kinyújtotta a kezét. Mallory ösztönösen felnéz. Érzi a tengeri sót Nathan ajkán. Mallory reszket. amikor már veszélyesen magasra csapnak a hullámok. július 13. ahol vitorlások ringatóznak a helyi halászok bárkái mellett. és lábujjhegyre ágaskodik. Mallory testén ismeretlen remegés fut át. és ne félj! Mallory kimerülten belecsimpaszkodik.A fiú ünnepélyesen bemutatkozik: – Nathannek hívnak. de túl magas a part. Csak egy törülközıt hoztak. amely lassan megtölti a száját. A hideg szinte megbénítja. Sétára indult a kis kikötıben. Erıs szél fúj. mintha a hajók fortyogó láván ringanának. Nathan áll fel elıször. Nathan átöleli a derekát. amíg össze nem koccan a foguk. de már nem látja Nathant. hogy keressen egy felnıttet. Levegı után kapkodva gyorsan hátrafordul.

Más nı lett belıle. Könnyőnek érzi magát. augusztus 28. Amióta Eleanor Del Amico nem dolgozik a szüleinél. hogy végül egy zsúfolt elıadóteremben leli rosszul. hogy bármikor visszaeshet. Nathan mindig jelen volt valahol az agya szögletében. Még mindig New Yorkban lakik? Sikerült bejutnia valamelyik nagy hírő egyetemre. elindul a tábor felé. Nathan bevallja. Az utóbbi idıben valamivel jobban van. 92 . és a standok lassacskán bezárnak. Ma este azon tőnıdik. hogy beszéljen vele. és egyre kevesebbet evett a fıétkezéseken is. még mindig éppolyan jól megértik egymást. Mint egy blues. A tengerpartot szegélyezı fagylaltosbódék egyikében dolgozik néhány dollárért. Seaside Heights. Nathan… Nathan… Nathan… 1982. hogy a múlt nyáron többször is megpróbálta elérni ıt telefonon. Elringatja a gáthoz csapódó hullámok csobogása. bár a búcsú forgataga már elült. hanem ami az egészségét és a szerelmi életét illeti: két érdektelen sráccal járt. Itt. hogy teljes a zőrzavar a fejében. és megpróbál mérleget készíteni az utóbbi néhány hónapjáról. ahogy szerette volna? Vajon szeretné viszontlátni ıt? Még mindig a gát mentén sétál. Az óriáskerék mellett a hatalmas hangszórók századszor harsogják Joe Cocker Up Where We Belong címő számát. mintha az elızı este beszéltek volna utoljára. hogy valamiképpen kiegyensúlyozza a fejében uralkodó rendetlenséget: ürességet teremtett a testében. de tisztában van vele. A kikötıben közben végleg lenyugodott a nap. érdeklıdik a napi események és az ıt körülvevı valóság iránt. A fejében hallja a saját szívdobbanásait. Ezek alatt a hónapok alatt szép lassan magába zárkózott. ma este. Észrevétlenül lecsökkentette az étkezései számát. Ez is csak eszköz volt. Megbeszélik. Nem annyira tanulmányi szempontból. és a tudakozótól megkapja a kért telefonszámot. Kezdetben hosszú leveleket írtak egymásnak. hogy semmit nem hallott Nathanrıl. Nathant sem látta. Amióta a múlt hétvégén találkoztak. kihagyta a reggeliket. Mallory visszaakasztja a kagylót. vajon mi lehet vele. De egyre jobban szaporázza a lépteit. azonnal. Nemsokára három éve. és nincs egyetlen igazi barátnıje sem. és az egyetemnek orvosi kellett hívnia. Hirtelen sürgetı vágyat érez. mindennap felhívják egymást. Sokáig beszélgetnek. de a távolság lassan felmorzsolta kötıdésüket. „A szüleid nem adták át az üzeneteimet?” Mallory érzi. pedig korábban olyan nyitott volt mindenkivel. hogy a hónap végén találkoznak. Bárcsak ı venné fel a telefont! – Halló? Ez Nathan. Mallory leállítja az autóját a szabadtéri parkolóban. Sok könyvet elolvasott.De Mallory számára szomorú az este. New Jersey Hajnali két óra A tengerparton még mindig villognak a színes fényfüzérek. Nathan itt talált nyári munkát. Pedig ı sohasem felejtette el. Azután az a hívás az éjszaka közepén. De olyan sokáig játszott a tőzzel. Sültek illata vegyül a vattacukor és a karamellás sült alma illatába. az uzsonnákat. egyórányira Manhattantıl. Belép egy telefonfülkébe. a kis tengerparti fürdıhelyen. Nathan elé jött. Csupa kimondhatatlan bánat. Az elsı egyetemi éve kudarc volt. mégis úgy érzi. hogy a lényeg nem változott.

mintha valami nagyon becses holmit érintene. Boldog vagyok veled. amikor elkezdıdik. Remélem. ha a jövıre gondolok. Már egy órája csókolóznak az ágyon. aki a meseautójának támaszkodva mintha ıt figyelné. erıs Aston Martint. amely megkülönbözteti az összes többi fiútól. Mallory (A borítékra piros tintával felírta: Postás. magához húzza. Mallory ki tudja venni a beszélgetık ír és spanyol akcentusát.i Jól érzem magam veled. aki az eget bámulja. Napközben a campusban sétálva többször is elképzeltem. – Biztos vagy benne. Mallory nevetve átöleli a nyakát. felkapja és megpörgeti. Nathan végre feltőnik. amikor elıször megpillantja. hogy belém látsz. nem azt mondom majd: „én ezt és ezt teszem”. biztosan nem értették. szeptember 27. hogy most szeretnéd? – Igen! – feleli Mallory határozottan. Minden veled töltött perc csak erısíti bennem a vágyat. és magában beszé. 1982. Néhányan. ki lehet ez a filmsztár.hogy még több percet töltsek veled. Ezentúl. ki lehet ez a bolond lány. hogy azt talán már nem is szabad. imádom. te is boldog vagy. január 3. Hiányzol.” És ez mindent megváltoztat. Olyan boldog. Lelke mélyén már tudja. szeptember 20. és folytatjuk a beszélgetést. de állandóan rád gondolok. Futva elindul felé. miközben a szíve hevesen dobog. és akkor is megértesz. Nem egyedül van. Nathan. egy sötétzöld. csakis Nathantıl. Mivel Nathan nem várta Malloryt. most tettem le a telefont… de máris hiányzol.Egyébként úgy beszélték meg. akkor senki mástól. csak néhány szót: csodálatos pillanatokat töltöttem veled a nyár végén. és úgy simogatja a bırét. 93 . Nathan 1982 decembere. Ezért szereti Nathant annyira: a gyöngédség és az elırelátás keverékéért. Jacqueline Du Pré játssza szenvedélyesen híres Stradivariusán. Csókollak és szeretlek. hogy a kedvesem a lehetı leggyorsabban elolvashassa a szerelmes soraimat!) 1982. hanem egy csapat hozzá hasonló alkalmi munkással. kedves postás próbáld meg idejében kiosztani a leveleket. hogy a jövı vasárnap találkoznak. de Mallory meg akarta lepni Nathant. ha ki sem nyitom a számat. akikkel találkoztam. hanem azt: „mi ezt és ezt tesszük. hogy velem vagy. és megízleli az ajkát. Ilyen a szerelem. Ma elkezdtem az egyetemet. Nathan levette Mallory melltartóját. nem is érti. és idejött Bostonból. bermudanadrágban és a cég lógójával díszített pólóban. Elhozta az apja egyik autóját. Mallory. így négy óra alatt sikerült megtennie az utat. 1983. Azután megismeri. és amikor odaér hozzá. egy vasárnap délután Mallory cambridge-i kollégiumi szobája A hifibıl Dvorák Concertója szól. hogy ha majd egy napon gyereket akar. Most fognak elıször szeretkezni.

hogy választanom kelljen közöttetek. ha kimész ezen az ajtón… – Akkor mi történik? Kidobsz az utcára? Kitagadsz? Egyébként is. – Azt tanácsolom. közlöm veled. Nathan (A borítékba egy fényképet csúsztatott.) 1984. hogy mindez véget ér. az kivételes. hogy továbbra is ezzel a fiúval járj. – Úgy? Semmi közöd? Ha nem tudnád. de a jelenléted még itt úszik a levegıben körülöttem. Attól félek. mennyire szeretnélek újra a karomba szorítani és melletted ébredni! A szobámban csókok röpködnek. semmi közöm a pénzetekhez. több veszélyt rejt a te két szemed. és kiszállnak az ablakon Cambridge felé. majd hozzátette: 94 . és ebbıl fizetem a tanulmányaidat. vége a karácsonyi szünetnek. hogy miért nem? – Azért. ebbıl a pénzbıl élsz. Imádlak. édesem! – Jobbat? Kinek? Nekem vagy neked? Mallory újra elindul az ajtó felıl. Ha tudnád. ha tudom. A hátára kimásolta a Rómeó és Júlia egy sorát: Ó. de az apja elállja az utat. január 6. İrülten szerelmes vagyok beléd. Mert amit veled átélek. ne húzz ujjat velünk! – Én is adok egy tanácsot: ne akarjátok. Mallory. hogy holnap beszélünk telefonon. Imádtam megosztani veled az éjszakáimat. dobja be ezt a levelet a csókjaimmal együtt Nathan Del Amico úr levélszekrényébe. hogy húszéves vagyok. de Wexler nem hagyja magát: – Mallory. De ma este szomorú vagyok. És különben is elég volt. – Emlékeztetlek. Nathan várja ıt a kapu elıtt az öreg Mustangjában. amelyet ı készített Malloryrıl a legutóbbi szünidıben a cambridge-i campus parkjában. hatásszünetet tartott. Mallory kipillant az ablakon. Mallory. – Szó sem lehet róla. Ma indultál vissza autóval Manhattanbe. – És megtudhatnám. édes kis tanácsnokom! Hiányzol.hogy nem találkozom veled a következı szünetig. Családi ház Bostonban Dudálás hallatszik az utcáról. mert! Mallory édesanyja is igyekszik a lánya lelkére beszélni: – Annyival jobbat is találhatnál. És vigyázzon. Ma este nagyon is érzem.Nathan. milyen nehéz lesz elviselni. és aláírta: Kérem. Mallory (A borítékra rányomta rúzsos ajkát. te még gyerek vagy. Még akkor is. Várt pár másodpercig. el ne rabolják a csókjaimat!) 1983. szerelmem. Mallory az ajtó felé iramodik. mint húsz kivont kard! – Mészöly Dezsı fordítása.

ıt választom. hogy a munka miatt két nappal korábban haza kell utazniuk. – De megint megtalállak majd. csókolóznak. elhúzza a zuhanyfüggönyt. – Bennünk vagyok biztos. Itt vannak. Úgy ítélte meg. Nathant figyeli. – Nem hiszek nz ilyesmiben. az elsı igazi külföldi nyaralásuk Egy szobrairól híres firenzei kert. 1993 ısze Vasárnap reggel. hogy a beszélgetés véget ért. és becsapta maga mögött. kívánj valamit! Nathan megrázza a fejét. és Mallory még mindig haragszik Nathanre. Ugyanez a nap Tíz perccel késıbb Mind a ketten a zuhany alatt állnak. De Mallory makacskodik: – Kívánj nekünk valamit! Nathan nagy kegyesen elıbányászik egy ezerlírást a zsebébıl. Utána elzárja a meleg vizes csapot. a lakásukban Mallory a kulcslyukon les be a fürdıszobába. Hogy minden így maradjon. Nathan a zuhany alatt áll. a szokása szerint szaunává változtatott fürdıszobában. A tükrön lecsapódott párában megjelent egy mondat: APA LESZEL! 1993. – Gyerünk. 1987 nyara. 1990 nyara Spanyolországi nyaralás A barcelonai Horta labirintuskertben vannak. Nat. és Nathant is erre kéri. ami éppen van. Tegnap este Nathan bejelentette. és egyedül lép be a kert zöld útvesztıjébe. Teli torokból (hamisan) egy U2-számot énekel. és kis szivárványokká fröccsennek szét. de biztos vagy magadban. amelyet narancsfák. behunyja a szemét. – Mit szólnál a Bonitához? – kérdezi Nathan egész komolyan. A szökıkút sugarai csillognak a napfényben. – Lehet. – És ha lány lesz? Mallory terelte a névválasztásra a beszélgetést. For ever. és boldogan felkiált. Mallory nem tud többet kívánni annál. Ez az elsı igazi veszekedésük.– Mert ha választanom kell. de Mallory elhúzza. 95 . fügefák és ciprusok vesznek körül. Mallory egy pénzdarabot dob a vízbe. a világ egyik legromantikusabb helyén. Mallory kihívón néz rá: – Hú. Nagy szökıkút elıtt állnak. Nathan meg akarja fogni a kezét. hogy egy napon elveszítesz. és a szökıkútba dobja. közben beszélgetnek. kilépett az ajtón. – Kívánj valamit! Nathan húzódik. For always.

Habos testük egymáshoz simul. Nathan. és a Nirvána About a Girljét hallgatja. ami „jóságot” jelent. Persze hogy Nathan is tudja. nagyon is tudod. akkor egy kis Seant várunk. az ágyon fekszik. – Éspedig? – A következıt én választom. – Sean? – Írül annyit tesz: „Isten ajándéka”. Ezt a szót akarom hallani. Nathan. – Éppen ellenkezıleg. és szappanozni kezdi Mallory hátát. Egy West Village-i étteremben Rendeltek egy üveg pezsgıt. hogy Mallorynek nem lehet több gyereke. és a boldog napokról szóló film váratlanul megszakadt. és már öt éve várok erre a babára. – Honnan tudod? – Tudom. és a gélt Nathan hátára csorgatja. mi köze ehhez Istennek. Egész teste libabırös volt. Mint mindig. a töményen boldog idıszakok emléke túl sok érzelmet kavart fel. 96 . 1994. hogy a klasszikus zene áldásos hatással van a babák figyelmének a fejlıdésére. De Mallory nem hitt nekik. Bonnie születése után az orvosok biztosan állították. Mallory kinyitotta a szemét. és egy magazint lapozgat. hogy a zene jót tesz a babának. ha a vallásra hivatkoznak. de neki semmiképpen sem. Mallory nyolchónapos terhes. Tudja jól. egy este sem múlhat el opera-elıadás nélkül. és a kisbaba mozgását figyeli. és felemeli a poharát –. és felitatta a szeme sarkában összegyőlt könynyeket. Istenem. Sean lesz a neve. Nathan fogja a levendulaszappant. hogy Nathan nem szereti. – Nagyszerő – mondja. Nathan elfintorodik: – Nem tudom. lecsavarja a tusfürdı kupakját. Mindenképpen valami olyasmi. Újabb papír zsebkendıt húzott elı a zsebébıl. 1999. mintha leállt volna a vetítı. Ezért feltette a walkmanje fülhallgatóját. – Ha fiú lesz. Fájdalmas volt visszatérni a múltba. Nathan a hasára tapasztja a fülét. Magához húzza Nathant. Amióta Nathan azt olvasta egy könyvben.– Bonita? – Bonita vagy Bonnie. – A következıt? – A második gyerekünk keresztnevét. de egy feltétellel. mert nı vagyok. de ma este annyira boldog. Mallory elmosolyodik. valahányszor megszólítom. tényleg mindent elrontottunk. szerintem hívjuk… – Vitának helye nincs. Mallory szerint lehet. hogy bármit elfogad. – Rendben. A CD-lejátszóban Pavarottinak épp most sikerül kiénekelnie a magas C-t egy Verdi-áriában. – És ha fiú lesz… – Fiú lesz. és ezt nehezen tudta kezelni.

Nathan természetesen nagyon hiányzott neki. 97 . Legalább egyetlen gesztust tennie kell. A hó még mindig esett a Central Parkra. hogy terhes vagyok. De hogy megint Nathan szemébe nézzen – ez nehezebb ügy volt. és sokáig nézte az eget. de már túl mély lett köztük a szakadék. ahogy az elıbb beszéltél. amikor elıször megcsókoltuk egymást. amikor annyit csókolóztunk. Nat: az összes együtt töltött pillanatunkra. – Még valami… – Igen? Mallory kihívón belekezdett: – Mindenre emlékszem. Nathan tekintete céltalanul járt ide-oda az éjszakában. jöhetsz elıbb Bonnie-ért. amit a felesége mondott. Nathan nagyon hamar felvette: – Mallory? – Rendben. az ég színére és a homok illatára. hogy megfájdult a szánk… Mindenre emlékszem. és a hold egy sugara megvilágította az asztalt. Nyugodtan oszthatott levest a hajléktalanoknak. megpróbálok kora délután ott lenni. Kövér hópelyhek kavarogtak az ablak elıtt. Megállt az utcára nézı ablak elıtt. nem képes megtenni az elsı lépést. mit mondtál. Úgyhogy nincs jogod úgy beszélni velem. minden apró részletre. – Én… Nathan mondani akart valamit. és rajtad kívül semmi nem számított az életemben. pontosan emlékszem. harcolhatott a gyermekmunka vagy a genetikailag módosított élelmiszerek ellen: ettıl nem ijedt meg. Majd az inge ujjával letörölte kicsorduló könnyeit. amikor bejelentettem. az éjszakákra. – Köszönöm – felelte Nathan megkönnyebbülten –. és azon gondolkodott. amelyen a telefon állt. Jó éjszakát. és Mallory úgy érezte. de Mallory már letette. Nathan. A felhık eloszlottak. és felemelte a kagylót. Mallory elszánta magát. és győltek fel az ablakpárkányon. Nathan az ablakhoz lépett.

ugyanis Kaliforniába repülünk. és… – A repülıtérre lesz szíves! Goodrich összerázkódott.. amelyet tegnap este kint hagyott. Nathan közelebb hajolt hozzá: – Nézzük objektívan a dolgokat. Goodrich megcsóválta a fejét. egy kis. és Nathant pillantotta meg a hátsó ülésen. Nem akarom kockáztatni. miben lehetnék a segítségére. azt akarja. amíg biztonságban ide nem hozom. a következı huszonnégy óráját illetıen nincs rossz elıérzete. bedugta a slusszkulcsot. Del Amico. mire akar kilyukadni. hogy felmelegítse. kevés esély van rá. – Sajnálom. hirtelen hátrafordult. Tehát együtt maradunk. és meglóbálta a kulcscsomót Goodrich orra elıtt. csak a vezetı elıtti részt tisztogatta le. PAT CONROY December 16. öregem. maga és én. De azért elfordította a slusszkulcsot. – Bevallom magának. hogy én legyek a maga életbiztosítása! – kiáltott fel Garrett. Garrett. Ne merészelje még egyszer rám hozni a szívbajt! Hogy szállt be a kocsimba? – Nem kellett volna nálam hagynia a tartalék kulcsait – felelte Nathan. Nathan felemelte a hangját: – A legkisebb veszélynek sem akarom kitenni. Ugye nem látott glóriát a feje fölött. és máris késésben vagyok. Körülbelül tíz centiméteres hóréteg fedte az autóját. – Ez teljesen téves. barna téglás. hogy elüt egy taxi. – Pontosan. maga figyeljen: a kislányomnak semmi köze ezekhez a kurva elıérzetekhez. Mivel késésben volt. hogy elindítsa a főtést. Már alig merem kitenni a lábam otthonról. utcára nyíló épület jeges külsı lépcsıjén. amikor ma reggel belenézett a tükörbe? – Nem – ismerte el Goodrich megadón –. Én amolyan „felfüggesztett halott” vagyok. – Képtelenség! Zsúfolt napom van. – Tegnap este elfelejtettem bedobni a postaládába. Megmondom. Beült a volánhoz.19 A szemét disznók rendesen túl vannak reprezentálva ezen a bolygón. de nem tudom. vagy rám dıl egy állványzat. Feltételezem. úgyhogy… – Kaliforniába megyek a lányomért – magyarázta Nathan. de még mindig nem értem. sikerült halálra rémítenie. – Aha. amíg velem van a repülın. megdörzsölte a kezét. a másik oldalon. Figyeljen… – Nem – vágott közbe Nathan durván –. – A francba. Goodrich megrázta a fejét. hogy valami bajom esik. Elıhúzta a zsebébıl a hókaparót. mire gondolok: amíg magával vagyok. hogy akár a haja szála is meggörbüljön. állandóan attól félek. és mi a francot keres itt? – Majd útközben elmagyarázom. reggel hat óra Houston Street Soho negyed Goodrich óvatosan lépegetett lefelé a háza. – Rendben. maga viszont remek formában van. 98 . – Örömmel hallom – felelte Goodrich vállat vonva. és nekilátott a szélvédınek.

valahányszor bejelentik. – Ha nem veszi rossz néven. arról nem is beszélve. Nathan. 99 . Mivel nem találtak közvetlen járatot. Gyógyír lett volna a lelkére. Nathan egy kézlegyintéssel lesöpörte ezt az érvet. Nyilván maga is tudja. De Goodrich más magyarázatot talált: – Egyszerően csak vigyázok magamra. hogy Garrett tényleg Hírnök). de hiába. – Hiába erısködik – jelentette ki Goodrich határozottan. és most testestül-lelkestül a betegeinek szenteli magát. hogy de igen. amit a légikisasszony félórával azelıtt felszolgált. ha soha nem találkozik vele – vagy nem ilyen körülmények között –. Afféle rossz szokás ez nálam. Egy fontos mőtét volt kitőzve erre a napra. – Szó sincs róla! – bizonygatta Goodrich. Ekkor megmutatta Garrettnek a valódi énjét. hogy újra közel kerüljön hozzá. Garrett ügyesen lecsapott a szendvicsre. amit Goodrich állít (és Nathan most már biztos volt benne. Egy sebzett férfi. – Mindig izgatott leszek. Nem volt könnyő rávennie. hogy a szılıszem héjában lévı polifenolok gátolják a lipidtermelést. aki nyugalmat sugárzott maga körül. Nathan már nem tudta. hogy a bor jót tesz a vérkeringésnek. Mert ha igaz. – Nem eszi meg a lazackaviáros szendvicsét? – tudakolta Goodrich. – Vegye csak el egész nyugodtan. egy férfi. Ráadásul részben felelısnek érezte magát a Nathan életében bekövetkezett zőrzavarért. Elıször válogatott fenyegetésekkel próbálkozott. szép komótosan elfogyasztott mindent. aki még mindig szereti a feleségét. – Miért olyan izgatott? – kérdezte teli szájjal. a saját élete sem lehet valami vidám: hogyan képes normális életet élni ezzel az adománnyal? Nehéz teher lehet állandóan halálraítélteket látni maga korul. kitérıt kellett tenniük Washington felé. akinek a sarkában ott a halál. Rájött. hogy ne legyen bőntudata. és még egy kísérletet tesz. de nagyra becsülte: érzékeny. A United Airlines 21 l-es járata hamarosan leszáll San Diegóban. és hajlandó volt elhalasztani a mőtétet. mit is gondoljon Garrettrıl. hogy elkísérhesse San Diegóba.– Maga ırült. Nathan? Sehova. és megint félbeszakította az érvelést: – Látom. Csak arra jó. és kész. Nathan a mellette ülı Goodrichot nézte. szerintem kicsit többet iszik a kelleténél. Az orvos épp befejezte az evést. Megértette. aki volt: egy férfi. – Meg kellett volna kóstolnia azt a jó kis ausztrál fehérbort. amikor az orvos megjelent az életében. Nathan felsóhajtott. hogy a hospice osztályról sem jöhetett el csak úgy. és most a segítségéért könyörög. hogy elkísérje ıt Kaliforniába. hogy hamarosan meghalok. amikor a légikisasszony már nekiállt összeszedni a tálcákat. aki talán utoljára találkozik a kislányával. a dolgok nem így mőködnek. és így kicsit hosszabbra nyúlt az utazás. – Nem kísérem el magát sehova. azt. Garrett. – Azt kell hinnem. egyenes ember volt. márpedig a lipidek az érszőkület elıidézıi… Nathan vállat vont. – Tudományos tény. Persze Nathan jobban szerette volna. aki szenvedélyesen szerette a feleségét. Garrettet megrendítette Nathan segélykiáltása. azt hiszi. Nem kellett kétszer mondania. hogy hangnemet és taktikát kell váltania. Másrészt akaratlanul is valamiféle csodálattal elegy részvétet érzett iránta. Egy dolog biztos volt: a bajok akkor kezdıdtek. Néhány órával késıbb Nathan az órájára pillantott. – Egészen máson jár az eszem – felelte Nathan. egy férfi. – Ez mesebeszéd. Megváltoztak a szabályok. amit az elıbb körbekínáltak. elszédíthet az orvosi hantájával. mielıtt a kisasszony elvette volna a tálcát.

A La Jolla nevő tengeri fürdıhely egy kis dombra épült. mert a házat. hogy kerülje el a városközpontot. hogy be van-e csatolva a biztonsági övük. Nathan sietett. amikor La Jolla kis halászfalu volt. – Ó… hát ez igaz – ismerte el Goodrich kénytelen-kelletlen. ott kezdıdött a sivatag. és beszippanthassa az óceán felıl áradó éltetı tengeri levegıt. Nathan hátrafordult. és jó szokása szerint felhasználta az alkalmat egy kis csevegésre az újságárussal. Egy kis faház elé értek. az a jó kis ausztrál bor. majdnem 20 °C. de ha jól emlékszem. akkor is azt olvastam valahol. Innen már jól ki lehetett venni a hatalmas hullámokat: szörfösök próbálták meglovagolni ıket.” Nathan a kerek ablak felé fordult. hogy fáradjanak a 9es kapuhoz. nem várta ezt az érvet. Nem telt el sok idı. Nathan megkérte Goodrichot. többször is kihajolt az ablakon. amit mond. de azonnal Monaco és a French Riviéra jutott róla eszébe. ahol lakott. Az idıjárás éppen az ellenkezıje volt a New York-inak: az ég tiszta volt. amelyre egy elegáns házakkal szegélyezett. – Szakítson félbe. vagy nem? – Maga aztán ért hozzá. Nathan kijátszotta az utolsó kártyáját: – Ha elfogadom is. Hegyeket látott. La Jolla valóban varázslatos hely volt az éttermeivel és boltocskáival. ahol ebédidı tájt nagyon sőrő szokott lenni a forgalom. a franciaországi utazása során. a kis öblökkel és sziklákkal tarkított homokos strandok mentén. réges-régen járt arra. Nathanék az egyik fıutcában hagyták az autót. és minden várakozás dacára Goodrich ragaszkodott hozzá. 100 . Garrett. és gyalog tették meg az út hátralévı részét. amely a kutyát sem érdekelte. – Látta az árakat? – kérdezte. Igaza volt: az utóbbi években a környéken az egekbe szöktek az ingatlanok bérleti díjai. és valamivel távolabb a kaliforniai tengerpartot. Mert Goodrich megállt újságot venni. és hogy derékszögbe állították-e székük támláját. hogy gyönyörködhessen a kilátásban. amely maga szerint olyan jótékony hatású.” Mivel nem volt csomagjuk. a kaliforniai édes élet. hatvan körüli pasasok ültek rajtuk. Goodrich a nyomában ügetett. ha tévedek. Kérjük. hogy a vérkeringésre kizárólag a vörösbor van jótékony hatással. Kérjük az utasokat. Majd hozzátette: – …de átkozottul jó ügyvéd lehet. azonnal elhagyták a repülıteret. még a nagymamája vásárolta akkoriban. – Azért nézze az utat is! Goodrich lelassított. az idı pedig langyos. Elbővölte az óceánra nyíló csodálatos kilátás.– Magának is meg kell hajolnia a tudomány hatalma elıtt – jelentette ki Goodrich diadalmasan. kanyargós úton lehet feljutni. Hamarosan viszontlátja Malloryt. mielıtt a sziklafalhoz csapódtak volna. fehérbor. „A United Airlines 435-ös washingtoni járata leszállt. majd két HarleyDavidsont – kivénhedt hippi külsejő. ez azért más dolog – jegyezte meg Goodrich. Nathan bérelt egy autót az Avis ügynökségnél. hogy igaz. ha sietne egy kicsit? – kiabálta. ellenırizzék. Nathan Goodrichhoz fordult. mi lenne. majd észak felé fordultak. és egy ingatlanügynökség kirakatára mutatott. Malloryt ez szerencsére nem érintette. Ebben a percben a légikisasszony bejelentette: „Hölgyeim és uraim. Elkalauzolta a körgyőrőig. Egy vadidegenre! Hihetetlen egy alak! Goodrich utolérte. gépünk hamarosan megkezdi a leszállást. Goodrich még sohasem járt erre. hogy ı vezessen. amikor egy mókus futott át elıttük az úton. A lábsérülése ellenére erıltetett tempót diktált. Már megint kíváncsi valakire. – Na jól van. hogy rontsa el az ember örömét… – morogta Goodrich kicsit sértıdötten. nagyon kellemes volt itt élni. – Hiába. San Diego városa több kilométer hosszan nyúlik el a két félszigeten. Elengedett egy lilára festett Ford Mustangot. a hátsó ülésre dobálták a sálakat és a kabátokat. mielıbb oda akart érni.

ahol megkértem a kezét. majd félrehúzódott. Éppen elég régen ismerték Vince-t ahhoz. Idáig nem érhetett el túl sokat Bonnie nyilvánvaló ellenségessége miatt. De mégsem akart egyenesen fölmenni a szobájába. Sauternes. Tyler hozzátette: – Elviszem homárt enni a Crab Cratcherbe. Dobogó szívvel bekopogott. figyelj: egy jogászkonferenciáról jövı. hogy Mallory örülne neki. pökhendi alak. Kigombolt ingével és királykék zakójával egyedül ı rítt ki a szobából. Bronzbarnára sülve. Majd gyorsan témát váltott: – Amúgy hogy mennek a dolgaid New Yorkban? Ismered a legutóbbi viccet a kollégáidról? És belekezdett egy szakállas viccbe. chianti – imádom a francia borokat… – A chianti olasz bor – jegyezte meg Goodrich. a te autódat is gyakran lemostam. a tenger felé kinyúló Prospect Streeten. Amikor még szerették egymást. – És Mallory is vele van? – Nem. ha itt lent vár rá. mintha nem értené a visszavágást. mégsem értette. Az éttermet reklámozó kiadványt tartotta a kezében. A Crab Cratcher egy divatos étterem volt. Nathan csak egyet akart: látni a feleségét. ügyvédekkel tömött autóbusz balesetet szenved egy farmer földjén. Hanyagul leült a szófára. De vajon mi történik egy Crab Cratcherben elköltött meghitt ebéd után? Már százszor is megrágta magában a kérdést. hogy a Mallory és Vince közötti kapcsolat milyen fázisban lehet. A mi éttermünkbe. – Az mindegy – jelentette ki Tyler. beengedte ıket. mintha váratlanul eszébe jutna valami: – Nem voltál te ott pincér valaha? Nathan a szemébe nézett. Tyler most úgy tett. – Na. Ez a tahó láthatólag nagyobb sebességre kapcsolt. Jobban teszi. hogy nem tagadja le a származását: – Igen. hogy Tyler nyit neki ajtót. Az ajtóra egy táblát szögelt valaki: CYBER ÁLLATOKNAK TILOS A BELÉPÉS. gyakran töltöttem azzal a nyarat. – A lányod hamarosan itt lesz – mondta Vince –. Mallory nem szerette sem a kicsinyítéseket. Mi a fenét csinál ez itt napközben? Hol van Bonnie és Mallory? Nathan legyőrte az ellenérzését. Lory fönt van. kicsit túl hosszúra hagyott szıke hajjal állt az ajtóban. hogy mind a ketten tudják: arrogáns. Ha ettıl jobban érzed magad.– Megérkeztünk. De Nathan már nem figyelt rá. csak arra nem. – Na nézd csak. mint Mallory. mosolygás közben rájuk villantva frissen polírozott fogsorát. és a whiskyjét kortyolgatta. és hangosan felolvasta a borlapot: – …Bordeaux-i. mert nem volt benne biztos. hogy füvet nyírtam és felszolgáltam. palástolni igyekezve a zavarát. amikor az autómosóban dolgoztam. Készülıdik. és bemutatta egymásnak Garrettet és Tylert. Ez talált. miféle vonzerıt gyakorolhat Tyler egy olyan okos nıre. sem a beceneveket. Tyler úgy tett. és eltökélte. ahol Bonnie születésnapját szoktuk ünnepelni… Egyetemista korában olykor hetekig takarékoskodott. hogy ilyen helyekre vihesse Malloryt. Garrett. gyakran emlegették Tylert. aki szeret felvágni. Lory? Soha senki nem hívta a feleségét Lorynak. Mintha csak cukkolni akarná. egy barátnıjénél van. Jókat nevettek az 101 . Nathan errıl rögtön ráismert Malloryre. a jó öreg Del Amico! Vince Tyler! Nathan mindenre számított. gondolta Nathan. Azon tőnıdött.

nincs más választása: be kell húznia egyet Tylernek. 102 . mi. és a fülébe súgta. hogy nem olyan rossz! – Nem vagyok a kisfiad! – vágott vissza Nathan. amely kiemelte barnaságát. ha esztelenség volt. Meg kellett tennie ezt a lépést. ami nem kerülte el Nathan figyelmét. és egy perui sapkát. ha nem akarja elveszíteni az arcát. hogy az ilyen alakok fölébe kerekedjenek. Különös módon tudta: nem kell hozzá sok. Bonnie a karjába vetette magát. mint megpróbálunk távol kerülni tıle. A farmer azt feleli: Egyik-másik azt állította. Született manipulátor volt. Most kinyílt a bejárati ajtó. La Jolla alig húsz kilométerre fekszik a mexikói határtól. hogy Tyler képes illúziókat kelteni másokban. hogy Mallory nem dılt be Tylernek. és nagyon kedves is tud lenni. Az utóbbi idıben úgynevezett szociális érzékenységet fedezett fel magában. Bonnie lépett be rajta. hogy ringbe száll. Nathan csak abban reménykedett. hogy nem. tudta: bekapta a horgot. az ügyvédek mind hazug disznók! Tyler harsány nevetésben tört ki. Micsoda szerénység! De Nathan jól tudta.otromba igyekezetén. ha egész életünkben mást sem teszünk. és letette a földre a kislányt. Soha nem hagyta. Ahogy a közmondás mondja: két legyet egy csapásra. ha belátta. Hangjában volt valami alig észrevehetı gúnyos árnyalat. hogy Vince jól kommunikál. Nathan soha nem tapasztalta meg ezt az állítólagos kedvességet. hogy egy csapásra elszáll a Tyler iránti haragja és neheztelése. akkor is. és ez megfékezte Nathan lendületét. Tyler közelebb hajolt Nathanhez. és gyakran sikerült kedélyességgel leplezni az önteltségét. hogy mind halottak voltak. és átterelhetsz egy egész nyáj lámát az Andok hegyláncain – mondta Nathan. akkor is. kisfiam – vágott vissza Tyler. aki eldöntötte. Nathan megértette. – İ már nem a te feleséged. * Jó napot (spanyol). Nathan még be sem fejezte a mondatát. hanem majdnem az enyém. Nagyon mulatságos volt ebben a viseletben. Bonnie színes ruhát viselt. azt állította. Tyler Alapítványnak nevezte el. hogy ez csak még jobban eltávolítja majd a feleségétıl. de tudja. kétoldalt lelógó fülekkel. hogy az utcán vagy az iskolában tanult spanyol szavakat belekeverte a beszédébe. – Ez vicc volt. akkor is. Del Amico? Ezt mondtam az este is Lorynak. és semmi más nem számított. amikor eltemette ıket? – kérdezi a rendır. ı pedig a magasba emelte és megforgatta. A múlt nagyon gyorsan utolér minket. – Már csak egy poncho hiányzik. ahogyan Malloryt próbálta megkörnyékezni. hogy az emberbaráti igyekezet mögött az adócsökkentés reménye és a Mallorynek való tetszeni vágyás bújik meg. és Nathan érezte. mint aki meg akarja forgatni a tırt a sebben: – İ már nem a te feleséged. amikor… – A feleségemet Mallorynek hívják. – Egy ponchót? – Nem. – Megint érzékenykedünk. a hajdani bad boy-já. egy lámát. – Buenos días!* – rontott be nagy vígan a szobába. és Bonnie kedvenc mulatsága volt. és alapítványt létesített a gyermeksegítı szervezetek támogatására. A kislánya megjött. Vince végzett a viccel: – Biztos benne. aki fiatalkorában gyakran használta az öklét a Queens negyedben. azt viszont nagyon is jól tudta. – Kaphatok egyet karácsonyra? – kérdezte gyorsan Bonnie. kicsikém – szólalt meg Mallory hangja. Itt volt Bonnie. – El kell ismerned. De a felesége akkoriban is talált mentséget a számára. kisfiam. és a Park Avenue-i hírneves ügyvéd már vissza is vedlik az olasz cseléd fiává. ha meg akarta védeni magát.

de éppen lehajolt. Faszkalap. és két sorban beálltak a pult elé. Mallory bezárta az ajtót. mert Tyler a kis csele után azonnal kiintegetett Nathannek. Garrett az ötödik csokiszeletet majszolta. kulcsával hadonászva. Kérjük. A Porsche zajosan kilıtt. Odakint lassacskán beborult az ég. és meglengette perui sapkáját. a többiek a nyomában. – Bon appétit! – kiáltotta utána Nathan franciául. – Késésben vagyunk. Vince lépett ki az ajtón elsınek. és akivel üzleti kapcsolatban áll. és úgy tett. Mallory futólag odaköszönt neki. Mallory kicsit meglepıdött. és Garrett nyomába eredtek – Garrett egyébként kérdezés nélkül megkaparintotta az utazótáskát. Mallory már jött is lefelé a lépcsın. azt állítva róla. Már csak azért sem. Efféle hülyeségeket játszanak néha a férfiak. – Los Angelesen keresztül mentek? – kérdezte Mallory. Los Angelesbe tartó járatára. – Jó utat. Érezni lehetett. szinte súrolta a kocsi. İk szállnak be elsınek a repülıbe. Nathan megfogta Bonnie kezét. és Hillary Hann hegedőakkordjainak a ritmusára ingatta a fejét. – Hasta luego!* – kiáltotta Bonnie. hogy kiváló sebész. aki épp egy San Franciscó-i kongresszusról tart hazafelé. mit mővel a férfi. az MP3 lejátszó fülhallgatójával a fején. mint hogy Vince elıtt veszekedjék vele. hogy közel a vihar. Mallory Vince mellett ült. A San Diegó-i nemzetközi repülıtér „Hölgyeim és uraim. hogy kivegyen valamit a táskájából. maga után vonszolva Bonnie utazótáskáját. Nathan bemutatta Garrettet. utoljára. Megelégedett azzal. Nathan bólintott. hogy idıben odaérj egy vendéglıbe! De Nathan eldöntötte. legalább még egyszer. és bekapcsolta a riasztót.Nathan megfordult. Jól van! Csinálj csak úgy. hangjába belesőrítve minden keserőségét és fájdalmát. ha megérkeztél New Yorkba! Ezt már menet közben mondta. mert elindult Vince valamivel feljebb parkoló metálszürke Porschéja felé. és el ne felejts felhívni. Ott állt Bonnie is. Mallory nem felelt. hogy nem száll vitába Malloryvel. Mallory megfordult. de udvariasan köszönt Goodrichnak. és az elszáguldó autó után bámult. Közben egyszer sem nézett Nathan szemébe. majd feltőnıen az órájára nézett. 103 . Sehová sem vezetne. hogy fitogtassák az erejüket. majd megcsókolta Bonnie-t. Tyler provokációképpen egészen közel hajtott Nathanhoz. Nathan pedig kibámult az ablakon. készítsék elı a beszállókártyájukat és valamilyen személyazonosságukat igazoló okmányt. gondolta magában Nathan.” Erre a hívásra mintegy negyven utas emelkedett fel egy emberként a fémszékekrıl. a 25-ös kapunál megkezdıdött a beszállás a United Airlines 5214-es. és nem vette észre. és semmire se vágyott kevésbé. és feléjük tartott. hogy hasonló hangnemben válaszolt: – Mi sem állunk túl jól: a gépünk egy óra múlva indul. mintha valaha is érdekelt volna. mintha a légiirányítók vezényelte repülıbalettet figyelné. és odaintett neki. Néhány perce gyászos elıérzet kerítette hatalmába: és ha soha többé nem látja Malloryt? Nem érhet így véget a történetük! Látnia kell a feleségét. * Viszontlátásra.

Nathan mélyen Garrett szemébe nézett. bepattant egy taxiba. kicsikém. ami az életben történt vele. Bonnie felnézett Goodrichra. még egyszer utoljára. Nathan megfogta a karját. Rövid tétovázás után megkérdezte: – Nem mehetnék Garrettel? Nathant nagyon meglepte ez a kérés. 104 . – Biztos vagy benne. – Figyelj. kicsikém. tudta. e mellett az óriás mellett rögtön biztonságban érezte magát. Kivette a zsebébıl Bonnie repülıjegyét. * Nagyon jó. Bonnie levette a fülhallgatót. – Nem utazom el – mondta egyszerően. bízott Goodrichban. de Goodrich nyilvánvalóan közéjük tartozott. –Ne féljen. amit tennie kell – jelentette ki semleges hangon. – Viszem Bonnie-t is. elengedték a többi utast. akár csak néhány órára is. Tudnia kell. nem Vince Tyler gunyoros megjegyzései közepette. de jogában áll. velem nincs félnivalója. – Hiszen tudja. és annak ellenére. akik kezdtek már türelmetlenkedni. mi ketten a következı géppel megyünk. hanem miatta van itt. tudja. hogy az orvos morbid képességei olykor visszatetszést keltettek benne. hogy Bonnie teljes biztonságban lesz vele. Nathan lehajolt a kislányához. – Velem nincs félnivalója – ismételte Goodrich. Nathan kirohant a tranzitból. úgyhogy azt hiszem. akire rábízta volna a lányát. hogy… Goodrich a szavába vágott: – Tegye. Igen. igyekezve átverekedni magát a tömegen. – Vissza akar menni La Jollába? – Látnom kell. és rámosolygott az apjára. Mindenesetre a Hírnök nem Bonnie miatt. hogy egy második esélyben reménykedjék. – Hadd jöjjön velem. hogy jó lesz ez így? – Muy bien* – felelte Bonnie. gondom lesz mindenre. – A kórházba jöjjön érte! – kiáltotta utána Goodrich. és La Jollába vitette magát. én egy életbiztosítás vagyok. Megsimogatta Bonnie haját. aki általában félénk volt. Garrett átnyújtotta a hosztesznek a beszállókártyáját. Kevés olyan ember volt a világon.A Malloryvel való találkozása volt a legjobb dolog. és megpuszilta. és átnyújtotta Goodrichnak. Félreálltak. – Majd megpróbálok helyet szerezni a következı járatra – vetette még oda. İ. Nathan önkéntelenül elmosolyodott. hogy másképpen búcsúzzék el tıle. elfelejtettem valamit megmondani a mamának. Ahhoz bizonyára már túl késı van. és elindult az ellenkezı irányba.

és a muszlinfüggönyök mögött felderengett Mallory árnyéka. a kis ház elıtt megállt a Porsche. Most lecsapott egy nagy villám. akkor inkább bırig ázik. és a küszöbön megjelent Mallory. Most nem lenne túl praktikus bevitetnie magát. SENECA (KURCZ ÁGNES FORDÍTÁSA) Ömlött az esı. amelyek ezen a kis keresztutcán vágtak át a fıútra. A francba is. hogy még mindig szereti? Az ajtó hirtelen kinyílt. Még hogy nincs szebb a kaliforniai életnél! – gondolta. ami mellett elhaladt. sem Tyler nem szállt ki a kocsiból. kifutott az út közepére. A Porsche teljes sebességgel kilıtt. Abban a pillanatban. hogy megmondja ennek a nınek. 105 . Vajon van valami értelme annak. kicsit mintha tétovázott volna. hogy bármilyen gyanús egyén láttán azonnal kihívják a rendıröket. Nathan magányosnak és sebezhetınek érezte magát. és nem igazán tudta. Nathan csöngetett az ajtón. Két-három perc múlva Mallory kiszállt a kocsiból. Vagy lehet… hogy csókolóztak? Nathan valamivel közelebb óvakodott. hogy az utóbbi esztelen barátság. de Mallory még nem ért haza. egyre nagyobb súllyal nehezedett rá a halál gondolata. majd futva elindult a ház felé. hogy a tettek embere. nem tudott szabadulni tıle. hogy esernyı nélkül jött ki a házból? – csodálkozott Nathan. és mindent lefröcskölt. ahova beállhatna. Mondhatod. Olyan volt. mintha vitatkoznának. mint akit az esıfüggöny ránt magával. ahol állt. közönyösen és tartózkodón fog viselkedni vele. majd felkiáltott: – Nathan? A gyertyáknak fahéjillatuk volt. Arra nem is szabad gondolnia. Mi ütött belé. nem látott sokat. Kisvártatva a házban sorra felgyulladtak a lámpák. amikor az esı még jobban rákezdett. és megdördült az ég. most teljesen meg volt bénulva. Mallory megpördült. aki mindig azzal kérkedett. de úgy tőnt. hogy ha egyedül van is. most kétszeres erıvel szakadt. sem Mallory.20 Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Soha nem érezte még ilyen erısen. hogy menedéket keres valamelyik szomszéd ház verandáján: a környék lakóinak az a hírük – s nem alaptalanul –. ez valóságos özönvíz! Ráadásul nincs egy hely. majd. de az esıfüggöny eltakarta a kíváncsi tekintetek elıl az autó belsejét. Arra pedig mérgei vehet. Nathan összehúzta a szemét. és buzgón dörzsölte magát egy törülközıvel. Nathan levette az ingét. mit csináljon. Hülyén és nyomorultul érezte magát. vagy Tylerrel együtt jön haza. A rohadt életbe! Csuromvizes volt. Az utca túloldaláról leste azt a néhány autót. Reszketett. İ. Mi a fenét csinálok itt? Mallory talán egész nap nem jön haza. és nagyot tüsszentett. körülnézett. hogy elrontotta az életét. Onnan.

felzavarva szundikálásából egy tigriscsíkos macskát. hogy nincs karácsonyfa. végleg túl van a dolgon. ne félj! Nathan gyorsan megragadta. hogy Nathannek nincs pénze. Nathan Del Amico soha nem félt semmitıl. Vállfára tette a zakóját és a nadrágját. az esıben félelmet látott a szemében. és szenved tıle. mint senki mást ezen a földön. és a főtıtest fölé akasztotta. Miért jött vissza? Malloryt már ma reggel is nyugtalanította a sebész. – Szia. hogy behunyja a szemét. Nagyon jól ismerte azt a férfit ott a kanapéján. elringatta a macska dorombolása. hogy rohanjon ki az esıbe. Hiába találtak egymásra megint Nathannel. és a Swissair érkezı gépét lesi. és megzavarják békés szendergésében. mégis gyermekkoruk óta rejtélyes és biztonságot adó spirituális kötelék főzte össze ıket. és kész. A rádióból egy régi Van Morisson-dal szólt halkan – nagyon szerette ezt a számot. Nem elıször történt ilyen. 1984 tele Genfi repülıtér Mallory a váróteremben áll. A cica fel volt háborodva. És most mégis kijött. ı is behunyta a szemét. hogy betolakszanak jó puha kis menedékébe. reszketve figyeli a kiszállingózó utasokat. Mallory errıl nem beszélt senkinek. Arra az esetre. Utána beburkolózott egy vastag takaróba. hogy már csak negyven kilót nyomott. Mallory kávét fızött a konyhában. Odakint kétszeres erıvel tombolt a vihar. és behúzta maga mellé. Megkérte Nathant. megint visszaesett. Néhány hónappal azelıtt. Mallory oldalra hajolt. Nathan még kényelmesebben elvackolódott. de ez nem lepte meg: a karácsony mindig szorongást váltott ki a feleségébıl. amikor már azt hitte. és ellenségesen nyávogott. aki vele volt. Biztosan tudta. és ıt várja az utca túloldalán. pedig nem is sejtette. még barátságosabbnak tőnt. hogy valami nincs rendben. és keresse meg ıt. lopva Nathant figyelte. Virágok és vidám színek a nappali minden sarkában. a társadalmi korlátokba. és Mallory már felkészült rá. Vajon mibıl érezte meg jelenlétét az imént. hogy ne látogassa meg: a New York-Genf repülıjegy borzasztó sokba kerül. Egy titokzatos erı hirtelen arra késztette. Megsimogatta a fejét. amely hatezer kilométerre van az otthonától. amikor telefonon beszéltek. İ sem volt vallásosabb a férjénél. Nathan észrevette. és nincsenek karácsonyi díszek. és mert olyan fáradt volt. Kezdetben viszonylag könnyen sikerült eltitkolnia a súlyveszteséget a szülei és Nathan elıtt. de Nathan soha nem fogadná el. Olyan jól ismerte. Látta. Lehet. és az elıbb. amikor alvás közben figyelte. és mint régen. egy ideig egészen jól boldogult: sikerült megjátszania. most is elöntötte a gyengédség. hogy ott lesz. ha… Lázasan. Három napja beszéltek utoljára.A szomorú és esıs idıben Mallory lakása még hívogatóbbnak. és homályosan úgy érezte. Mallory többször is szorongást vélt kihallani a hangjából. akit Mallory szedett fel és fogadott örökbe barátnak Bonnie nyuszija mellé. mire a macska hajlandó volt vele megosztani a területét. a nagy földrajzi távolságba… Mallory végül annyira lefogyott. és hangos dorombolással fejezte ki elégedettségét. hogy re106 . Természetesen ı kifizethetné a jegyet. Az ajtó a nappaliba nyílt. hogy nem szállt fel a repülıre? Soha nem fogja tudni megmagyarázni. Nem perzsa vagy sziámi macska volt. ez nem segített rajta. mert nem akart nevetségessé válni. hogy egyedül lesz a huszadik születésnapján az intézményben. És amennyire vissza tudott emlékezni rá. és befészkelte magát a kanapét borító színes párnák közé. Újra Nathanre nézett. csak egy nagy kóbor kandúr. Így volt. hogy Nathan beteg? Az utóbbi napokban. Amikor hazament a szünidıben. A bimbózó szerelem túl sok akadályba ütközött: szülei ellenségességébe. és Mallory tudja. és cikcakkos villámok követték egymást fenyegetı mennydörgés kíséretében.

nem veszi magának a fáradságot. Nem. vigasztaló ölelés! Mallory egy percre behunyja a szemét. megvárja. mint egy részegítı parfümöt. Nagyrészt Nathan miatt kezdett újra enni: a Nathannel való kapcsolata élete sarkköve lett. de már rég elszakították ıket az élet viszontagságai. Ezek után igazán nem lehetett csodálkozni. míg a többiek szemében átlátszók voltak. mint mindig: nem érték be félmegoldással. tanácstalanok. – Tudtam. amelyet tıle kapott karácsonyra. Zavartak. el kell ismernie. İ viszont csak ezeket a szerencsétleneket látta: nem tudta levenni a tekintetét hideg kimarta arcukról. és újra érzi a gyermekkor illatát. ahogy nıtt. amikor a barátnıivel korzóztak. Bármikor. hogy a világ végére is eljössz értem – viccelıdik. harc a saját testében dúló pusztító erık ellen. és úgy szívja be Nathan illatát. hogy igazán meglepıdött. maradéktalanul kiélvezve ezt a boldog pillanatot. Például az elegáns sétálóutcákban. Így kötött ki Mallory ezen a nagyon drága. Mallory nagyon szorosan összefonja az ujjait. ez valami zavarosabb érzés volt. Senkinek sem szúrtak szemet. amelyet mindenáron meg akar ırizni. Malloryhez lép. Ó! Nem volt nehéz gyermekkora. amíg a futószalaghoz lép. hogy valaki vár rá. de ha tárgyilagos akar lenni. és forrón megöleli. A szülei úgy tettek.mek formában van. Mallory nem szól neki rögtön. amely gyermekkora óta ott lakozott benne. Nathan a szemébe néz. És Mallory ebben a pillanatban biztosan tudja. leteszi a táskáját. serdülıkori patologikus esetekre specializálódott svájci klinikán. amikor a mozgóképcsı tetején hirtelen Nathan tőnik fel. Az utolsó utasok is lefelé tartanak a mozgólépcsın a vámvizsgálat után. hiszen elkezdett enni. ahol a poggyászok keringenek. Nathan megfordul. Gyöngéden a válla öblébe fúrja fejét. Mindig ugyanaz történt: mintha senki nem vette volna észre ıket. hogy körülnézzen. mint két régi szeretı. hogy Nathan élete nagy szerelme. és kinyitja a szemét. ha elmentek a hóban. amikor még nem ismerte a szenvedést és az élet nehézségeit. bárhol bekövetkezhetett. 107 . – Köszönöm. Mallory egy csésze forró kávét tesz a nyers fából készült alacsony székre. Persze utálja. egészen biztosan lehet így is nézni a dolgokat. ha meg akar gyógyulni De valódi fájdalomról van szó? Igen. a Yankees feliratú baseballsapkájában és a világoskék csavart mintás pulóverben. látszik rajta. és képtelen volt elviselni. Mivel meg sem fordul a fejében. Pedig minden egyes nap folyamatos küzdelem. Csodálatos. És hogy ez mindig így marad. Már három hónapja itt van. és vásárolgattak a divatos butikokban. hogy a gazdagság és a nyomor ilyen közel lehet egymáshoz. és hogy elıször ezt a fájdalmat kell nevén neveznie. szenvedett a furcsa bőntudattól. amely szerintük egyszer s mindenkorra orvosolja a problémát. – Nem hallottalak bejönni – dünnyögi Nathan. De az édesanyja viszonylag hamar felfedezte a változást. és ünnepélyesen kijelenti: – Én a világ végénél messzebbre is elmennék érted. Igen. és az ereje egy részét is visszanyerte. Az összes orvos azt magyarázza neki. és amely. ez ı. – A nadrágodat betettem a szárítógépbe. – Mi ez a két csomag? – kérdezte Nathan az ajtó mellett álló bıröndökre mutatva. egy boldogságbuborék. Elég volt. hogy hatott a kezelés. Nemsokára felöltözhetsz. hogy a táplálkozás elutasítása valamilyen belsı fájdalom kifejezıdése. a radikális lépést választották. és gyorsan megcsókolja. akik valaha nagyon jól ismerték egymást. Lassan mindenki kiszállt már a gépbıl. nem érték nyilvánvaló traumák. Mallory a karjába veti magát. ebben a rohadt szanatóriumban. Mallory már nem is reménykedik. kartondobozban alvó hajléktalanok elıtt. egyre nagyobb súllyal nehezedett rá. Csak ekkor kiáltja a nevét. hogy nem érdekelték a világ hívságai! Nagyon is tudatában volt kivételezett helyzetének.

Mallory? – Nagyon jól tudod. Mallory nem akarta tovább nyújtani a félszeg pillanatot. ha Sean életben marad. Az egész történet túlságosan irracionális volt. De Mallory nem hagyta annyiban: – Ez nem volt túl meggyızı. már-már a természetfölötti határát súrolta. – Tessék. – Nagyon régen nem beszélgettünk már mi ketten. és függıleges csíkokat rajzolt rá. hogy Goodrich gondjaira bízta Bonnie-t.– Megkértek. ahogy Bonnie mondaná. Mallory ırültnek tartaná. és izgulna. ez minden. Vállára hajtotta a fejét. Nathannek elrévedt a tekintete. Mitıl félsz? Nathan ezúttal nem hazudott: – Hogy elveszítelek. Nathan széthajtogatta a pólót. – Azt hiszem. – Szerintem a másik elvesztésének különbözı szintjei vannak. és beleburkolózott. Eltőnt néhány másodpercre. Mallory magára húzta a takaró másik végét. de azt hiszem. de mivel hamarabb elviszed… – Micsoda? Brazíliába utazol? – Csak három-négy napra. majd ahogy a hagyomány megkívánja. az ablaktáblákat verte. már eléggé elveszítettük egymást. bújj bele. Nathan. ahol van. hogy megtartottad. és töltött Nathannek. Nem. különben halálra fagysz – mondta. Elıször visszautasítottam. Elhatározta. – Minden másképp lenne. Koccintottak. ezért gyorsan felkapta a kanapén heverı kendıt. te már nem az voltál. – Mire gondolsz? De Nathan válasz helyett megkérdezte: – Hogy jutottunk ide. akit szerettem. még jó neked. és egy üveg Tequilával került elı. hogy Nathan mosolyt látott a felesége arcán. és behunyta a szemét. Mallory dühös lett: – Ne hozd elı nekem Seant! Hagyd békén nyugodni ott. ugye? Az esı még mindig zuhogott. amikor elıször szeretkeztek egymással. – Brrr… tényleg nincs itt valami meleg – mondta és összeborzongott. és rögtön felismerte: ezt viselte azon a felejthetetlen éjszakán. – Mondd el. mi bánt! – Semmi – hazudta Nathan. – Tessék! Az egyik legkellemesebb módszer. * Egészségedre! 108 . Karácsonyra itthon leszek. és egy kivasalt pólót nyújtott át Nathannek. Egy örökkévalóság óta elıször fordult elı. – A tu salud!*. egy hajtásra kiürítették a poharat. Mallory zavartan vonta meg a vállát. ráadásul ez a mosoly neki szólt. és leült Nathan mellé a kanapéra. hogy vegyek részt a Társadalmi Fórum elıkészítı tanácskozásán Porto Alegrében. ha fel akar melegedni az ember – mondta. Mallory kinyitotta az egyik táskát. Nagyon-nagyon régen. – A tu salud! – felelte Nathan. Mallory félresimított egy tincset az arcából. – Ezeréves. és kivett belıle valamit. hogy nem beszél Mallorynek a Hírnökökrıl. Bonnie miatt. – Nem tudtam.

ha nem oszthatjuk meg valakivel? Könnybe lábadt a szeme. Ne felejtsd el. Chile: Egy vulkánkitörés humanitárius katasztrófával fenyeget. hogy honnan jössz. – Nagyon is jól tudom. de Mallory kíméletlenül ellökte. Nathan mentegetızni próbált: – De hát magunknak kerestem azt a boldogságot. Nathan. Te ugyan nem vetted észre. továbbra is járatta ezt a New York-i napilapot. hogy sikeres vagy: ez Nathan Del Amico legfıbb célja. Mallory néhány másodperc múlva megkérdezte: – Mi értelme van az életnek. – Ne tégy úgy. Nathan odament hozzá. Már nem figyeltél rám. és hogy ez az egész milyen nehéz volt neked – mondta. és megpróbálta a vállára tenni a kezét. Bíznod kellett volna bennem… 109 . Onnan. keményen megnyomva minden szótagot de az élet nem szakadatlan versengés. Bár Mallory már Kaliforniában lakott. – Mi lehetett fontosabb a számodra.– A szerelem nem így múlik el. mint hogy megoszd velünk a szeretetedet? Nathan nem felelt. hogy befejezze. és egymás után átfutotta a szalagcímeket: Ohio: Egy pisztollyal felfegyverkezett gimnazista lelıtte három osztálytársát. Csak megállapítottam. – Ezt te nem értheted. amelyet egyetemista kora óta mindennap elolvasott. Mallory pedig tovább támadott. Afrika: Több százezer menekült a Nagy-tavak környékének útjain. és hogy kicsit megnyugodjék. hogy már nem szeretlek. és te nem gondoltál rám. és nem kell minden téren állandóan a sikeredet bizonygatnod! Felpattant a kanapéról. – De hát muszáj volt dolgoznom! – védekezett Nathan. Neked és a gyerekeknek… – De miénk volt az a boldogság. – Azt az egészet Jeffrey kereste magának. mintha nem értenéd: az egész életed a munkád körül forgott. Nathan elkapta az újságot. – Mallory! Nathan megpróbálta visszatartani. és nem háború. hogy megváltoztam! Mindenki változik. Megmutatni neked. aztán meg egy negyedik autót? Vagy hogy azt a hülye golfot játsszuk egy sznob klubban? – Méltó akartam lenni hozzád. Mindig másra vágytál. Mallory most már nagyon dühös volt. de Mallory süket maradt a könyörgésére. sorra gyújtotta meg az asztalon lévı nagy üvegtálban úszó gyertyákat. legalább elıttem. hogy sikeres vagyok. helyben vagyunk! Megmutatni. Közel-Kelet: Újabb feszültségek egy öngyilkos merénylet után. Annyira eltávolodtál tılem. és odadobta a New York Times egyik példányát. – Olvass csak bele! – mondta. megnyugtató olyasvalakivel együtt élni. A szoba túlsó végébe menekült. – De én nem vagyok a családom. – Azt hiszed. amely ott hevert a nappali asztalán. – De a munkád miatt még nem kellett volna megaláznod apámat azzal a perrel! A hiúságod fontosabb volt a feleségednél. aki hibátlan? El kellett volna ismerned a gyöngeségedet. – De hát nyolcéves korom óta ismersz! Még szerencse. Dühödten meredt Nathanre. akibe beleszerettem. mindig a tökéletes boldogságot hajszoltad. – Soha nem mondtam. de a miénk volt! Mi kellett volna még? Még több pénz? És minek? Hogy vehessünk egy harmadik. ahonnan én jövök… Mallory nem engedte. hogy már nem az vagy. mit tett a családod az anyámmal. – Á. Nathan.

– Én is megtartottam a jegygyőrőmet. és hogy mindig az övé is marad. Majd egy vállrándítással hozzátette: – És ha még mindig nem értetted meg. – „Cinizmus és merészség: ez az üzlet két alappillére. amikor rólad van szó. Mallory arca beesett volt. én ezt tudom. bizonyára egy ilyen horderejő esemény játszódott le minden alkalommal. Azt akarta neki mondani. mindig azt a hajdani kisfiút juttatta az eszébe. – Én megtartottam a jegygyőrőmet. hogy néhány perc múlva borzalmasan fog hiányozni neki. akkor szívesen elkísérem a világ összes éttermébe.” Kedves szuperügyvéd úr. hogy legalább egy részét a legszegényebbek megsegítésére fordítsa. de ı már tudta. A biológusok szerint a szerelmi érzés leginkább molekuláris szinten dıl el. amelyen egy kis fehérarany karika lógott. még ha sajnálta is. kinyitotta az ablakot. és az agyban felszabaduló kémiai anyagok váltják ki a vágyat és a kötıdést. ne merészelj megtámadni! Mallory a garbójából lassan elıhúzott egy láncot. Könnyek ragyogtak a szemében. hogy a sötét viharfelhık elvonultak észak felé. egy családban éljenek… Most már mindezt tudom. akik ugyanazt a tragédiát élték át. akinek képtelen volt ellenállni. Nathan ragyogó szemmel nézte Malloryt. Nathan Del Amico. hogy nincs köztünk semmi. az mind igaz volt. hogy ellöki. amit akart: – És ha már Vince-rıl akarsz beszélni. akkor nem vagy valami éleslátó. Hogy a boldogság mindenekelıtt abban áll. Nem szabad túl szigorúnak lennie hozzá. amelylyel könnyíteni tudott a szenvedésén. Mallory ellágyultan nézte. – Gyakran elveszítem az éleslátásomat. Úgy látta. félt. ezt te tanítottad nekem. vagy elfelejtetted? Elıvett egy csomag papír zsebkendıt. hogy Sean halála után a munka volt Nathan egyetlen menedéke az egyetlen mód. Ehelyett csendben végigment a szobán. és ha el tudom érni. és Nathanhez simult. miközben te képes vagy elvinni azt a szerencsétlen kretént a mi vendéglınkbe! Tovább rázta az ujját Mallory szeme elıtt. hogy az ember meg tudjon osztani a másikkal mindent: az örömöket és a rossz dolgokat. hogy mindig az övé volt az elsı hely az életében. – Leszarom az esıt – vágott vissza Mallory. amikor Mallory kapcsolatba került Nathannel. majdnem áttetszı. Félretette neheztelését. és megrázta a győrősujját. Nathan nem mert többé közel lépni hozzá. Mallory szomorúan mosolygott. A pasasnak óriási vagyona van. tudd meg. valahogy úgy. Nem vagyok rá nagyon büszke. Amikor Nathan ilyen volt. És ezért nem is kárhoztathatta. Nathan felé fordult. és megtörölte a szemét. hogy manipulálom azt a szerencsétlen balféket. A nı elıtt állt. nem tudtak egymásba kapaszkodni. hiszen ı is tudja. Tehetetlenül széttárta a karját. és beleszippantott a friss levegıbe. De csak ennyit bírt kinyögni: – Mallory. 110 . amirıl beszéltél: hogy a boldogság nem egyenlı az anyagi jóléttel. de azt azért nem érdemelte meg. mint amikor egy ügyvéd meggyızı bizonyítékot mutat fel az esküdteknek. Ha tényleg így áll a helyzet. Behunyta a szemét. de ez még semmit se bizonyít. Amit mondott. hogy oldja a feszültséget. hogy ık ketten. és zavartan elmosolyodott. mintha azt mondaná: Ne merészelj lebecsülni ezen a területen. akit szeretett. – Én legalább megtartottam a jegygyőrőmet – mondta. Egyszerően kihasználom ıt. – Elég cinikusan csinálod – jegyezte meg Nathan. hogy mindenért egyedül ı legyen a felelıs. – Már alig esik – jegyezte meg. és aki úgy nézett rá.Ezek a szavak azt jelentették: olyan nagy csalódást okoztál nekem. Nathan még el sem ment. de kihasználom. De most nem a védıbeszédét mondta. Hogy egy tetı alatt. – Mit tudsz? – Mindent. bıre fakó. de megpróbálta végigmondani.

Teljes erejébıl szorította. hogy találkozunk. hogy utoljára ér egymáshoz a bırük? – Ha történne velem valami. hogy még egy utolsó pillantást vessen Mallory re. de muszáj volt hátrafordulnia. ahogy távolodik az esıtıl kitisztult levegıben. és megragadta a nyakában lógó jegygyőrőt. Ígérem. hogy megtalálja a másik felét. Egy férfi utolsó pillantását. Mallory nézte Nathant. amiért megadatott neki itt a földön. hogy örökre elveszíti azt. különben lekésed az utolsó repülıt is – mondta. Mallory. Nathan ezúttal is nagyon szeretett volna hinni neki. Vonzódott Nathanhez. – Indulnod kell. Nat. Mallory belecsókolt a saját tenyerébe. akit szeret. amellyel egy lélek köszönetet mond a sorsnak. Nathan már a küszöbön állt. A taxi járó motorral várta. nagyon szeretném. ha te… De Mallory a szavába vágott: – Ne beszélj hülyeségeket! – Nem beszélek hülyeségeket. de hihetetlen erıfeszítéssel mégis véget vetett neki. aki attól fél. és magában elkezdte mondani. hogy… – De ha mondom. de még mindig rettenetesen haragudott is rá. ha ez a pillanat egy örökkévalóságig tart. Egy utolsó hálás pillantást. Még nem jött el az ideje. Mivel Mallory soha nem hazudott. hogy talán ez az utolsó búcsújuk. mint egy ráolvasást: Mert erıs a szeretet. de képtelen volt elszánni magát az indulásra. és gyöngéden megsimogatta volt férje arcát. mint a halál… Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.Mallory azt szerette volna. és kibontakozott az ölelésébıl. Nathan bevágta magát a taxiba. 111 . az utolsó mosolyuk. képzeld el. legalább öt perce már. Hogyan magyarázhatná meg Mallorynek.

amellyel fel lehet készíteni egy gyereket az egyik szülıje közeli halálára? Nathan most inkább elhessegette ezeket a sötét gondolatokat. hogy csináljunk valami finom édességet? – Persze! Bonnie ugrándozott örömében. és fızhetnénk egy finom vacsorát. Már tegnap megállapította. mert sejtette. Az imént ébredt föl. – Ó. Nathan végül reggel nyolc felé került ágyba. hogy érdemes sokszorosítani. hogy a szülei válása nem távolítja el sem az anyjától. – A rossz idı miatt késett a New York-i gép. szemmel láthatóan sokkal kevésbé szorongott. – Vehetnénk egy karácsonyfát – mondta. – De igen – felelte Nathan.” Nathan karjába vette bóbiskoló lányát. Vidámnak és oldottnak tőnt. mennyivel súlyosabb rajzolódott ki a látóhatáron: nemsokára elveszíti az apját. Valóságos felüdülés volt Bonnie-val lenni. – Már nem vagyok baba – tiltakozott Bonnie ásítva. „Késın feküdt le – magyarázta Garrett. te az én kisbabám vagy. Nathan gyöngéden nézett rá. Nathan sokat nyugtalankodott Bonnie miatt. csillagokkal és égıfüzérrel. Apja a karjába kapta: – Találd ki! Nathan a reggeli hatórás géppel érkezett meg San Diegóból. amellyel rövid kis életében találkozott? Van-e olyan módszer. – ¿Qué hora es?* – kérdezte Bonnie a szemét dörzsölve. sem az apjától. Elment a lányáért. Akarod. MILAN KUNDERA December 17. olyan jó. – És azután elmehetnénk vásárolni. a legnehezebbel. ki akarta használni a szép idıt. – És minek örülnél? – Egy pumpkin pie-nak* – vágta rá Bonnie azonnal. Múlóban volt a válás okozta sokk. Bonnie végre megértette. igen! Sok dísszel: gömbökkel. – Csinálhatnánk tintahalas fekete tagliatelle-salátát? –könyörgött Bonnie. már fényes nappal. 112 . aki a kanapén aludt Goodrich dolgozószobájában. és elindultak a San Remo felé. megízleltem az életet. és ó. egy tribecai étteremben evett ilyet elıször. még kicsi korában. hogy Bonnie nagyon örülne neki. Bonnie hitetlenkedve bámulta a konyhai faliórát. azzal mintha azt mondanám: megszülettem. kisbabám. – Életemben elıször aludtam ilyen sokáig – mondta Bonnie nagy vígan. Annál jobb. mint az ıszi szünetben. egy szuper desszerttel. egy másik. – Már délután három óra van? – Igen. Bonnie-nak ez volt a kedvence. *Hány óra? * Sütıtöktorta. és megállapítottam. Vajon képes lesz-e szembenézni ezzel a megpróbáltatással. ami villog a sötétben. De alig oldódott meg ez a probléma. és felültette Bonnie-t egy magas székre egy csésze gızölgı kakaó elé –.21 Ha gyerekem van. – Igen. hogy a lánya jól néz ki. jó nagyot aludtál. és kivett a kosárból egy szezámmagos bagelt.

akinek az a küldetése. A híres sohói csemegeüzlet így karácsony elıtt pár nappal dugig volt emberekkel. és betolta a sütıbe. mert szerinte az egész városban itt árulták a legszebb zöldségeket és gyümölcsöket. Bonnie ledobta bélelt dzsekijét. Szinte biztos. Nem kaptak egykönnyen fekete tagliatellét. Bonnie bólintással jelezte. Nathan feltette fıni a tököt. – Emlékszel arra. a mandulalikırt és a mascarponét… – Segítesz? – kérdezte mosolyogva. Közben Bonnie kikaparta a sütıtök belsejét. hogy nem változik ırangyallá. Nathan látta az átsuhanó bánatot Bonnie szép arcán. Vettek egy szép sütıtököt és egy üveg francia halászlevet. – A mamával úgy magyaráztuk el neked. Végül választott. akinek gyorsan fel kell vennie valami meleg ruhát. akik rekordidı alatt akarták lebonyolítani a vásárlást. – Jövök! Nathan nézte a lányát. Estefelé értek haza. és vigyázni fog rá. kinyitotta a szakácskönyvet a megfelelı oldalon. és gyorsan kirakta a nyersanyagokat és hozzávalókat a konyhapultra: a linzertésztát. elégedetten rámosolygott. Imádnivaló volt. 113 . egyedül lesz kénytelen szembeszállni a mocskos és cinikus világgal. amelynek mulatságos neve volt: séte-i hallevesnek hívták. – Munkára! Nathan kinyújtotta a tésztát. – Egy megdermedt kicsi lány vagy. Mégis folytatta a beszélgetést. amikor igyekezett bonyolult szavakat használni. hogy ne féljen a jövıtıl. egészen meg vagyok dermevde. sok mascarponéval – jelentette ki. és egyenesen a szemébe nézett. – Akkor még nagyon kicsi voltál. Egészen a Dean&Deliccáig el kellett kutyagolniuk. amikor nem száraz. Szorosan ölelte. amelybe háromszor is belefért volna. a sütıtököt. – Négyéves voltam – pontosított Bonnie. Nathan segített kis kockákra vágni a tök húsát. Bonnie és Nathan elıreengedték a tülekedı vevıket. – Bonnie felállt az asztaltól. Nem akarsz valamilyen karácsonyi édességet? Bonnie megrázta a fejét: – Nem. és Nathan karjába vetette magát. Az asztalhoz lépett. mintha két-három évtized telt volna el azóta. – Fázol. hogy emlékszik. majd megállt a Harmadik sugárúton. a vaníliás cukrot. De mit tud errıl? A dolgok nyilván nem így mőködnek. Az az igazság. Bár megpróbálta palástolni. és hogy a halála után is mindig mellette lesz. Nathan betette a kis fácskát a terepjáró csomagtartójába. és alig várták. majd Bonnie ráöntött néhány csepp mandulalikırt. és most türelmesen várta az utasításait. Bonnie már felvette az ı kötényét. hogy megvédje Bonnie-t minden rossztól. – Akkor siess.– De az hálaadás napi desszert. mókuskám? – Igen. Kit érdekelt: nekik rengeteg idejük volt. hogy félt. és a kis pihenıt felhasználva Bonnie-hoz fordult. majd letakarta sütıpapírral. belesimította a tortaformába. – Dermedve – helyesbített Nathan nevetve. Szerette volna azt mondani neki. hogy belevessék magukat a bonyolult konyhai mőveletekbe. és szélesen. A Broadwayen Bonnie jó negyedórán keresztül válogatott egy utcai karácsonyfaárus készletében. Félt itt hagyni a kislányát. száját nyalogatva. aki a segítsége nélkül. gyorsan fejezd be a reggelit! – Nem kérek többet. imádom a sütıtöktortát. a narancsot. amikor Sean meghalt? – Persze – felelte Bonnie. hogy „Sean az égben van”. közben összedörzsölgette a meztelen lábát. és összeszorult a szíve.

hogy elkerülhetetlen. hogy nem lehet megúszni? 114 . ha nem beszélünk valamirıl. és néhány másodpercig így maradt. mit jelent a halál. Ügyesen csinálta. hogy a legjobb módszert választottuk-e rá. kicsikém. – Ez butaság. – Az azt jelenti. amikor meghal? – İszintén szólva. – Egy. majd segített neki betenni a sütıbe. és mind a ketten lefényképezték a másikat. – Szóval nem tudom. Mutasd. – Nyamm… Finom lesz. hogy a felnıttek félnek a halálról beszélni a gyerekekkel. amely vékony narancssárga bajuszt rajzolt az orra alá. – Miért nem nézzük meg a lexikonban? – kérdezte Bonnie lelkesen. hogy Bonnie nem éri be ezzel a válasszal. – Miért? – Félnek. – Nem tudjuk – ismételte Nathan. – Elıször is. mint valami izgalmas tévémősort. majd Nathan fél kézzel a fejük fölé tartotta a gépet. hogy Bonnie terítse rá a krémet a tortalapra. fel tudod-e még úgy törni a tojásokat. és öt perc múlva újra felragyogott a mosolya. – Gyerünk. és hogy meglátogathatod-e odafönt. azután egyre lelkesebben. Azt mondja. – Emlékszem – felelte Bonnie egyszerően. a paradicsomba vagy a pokolba kerül. hogy megosszon-e vele egy titkot. Bonnie belenyalt a krémbe. feltartotta orrocskáját. Összekeverte a cukrot a tojással. De sejtette. édes. – Igen. gyorsan! Bonnie belekezdett. felidézte magában a témával kapcsolatos összes ismeretét. Megosztották a feladatokat. Ez egy rejtély. Az ember mindig fél attól. hogy megmagyarázzuk neked. Nathan elment a fényképezıgépért. Nathan megengedte. elıbb kicsit kelletlenül. amit nem ismer. milyen habos! – kiabálta. a barátnım azt mondja. – Nézd. Bonnie a robotgéppel péppé törte tököt. – Sarah. ha a halálról kérdezem. három. nézze meg a lexikonban. Azt is tudni akartad. Egymáshoz szorították az arcukat. Bonnie elgondolkodott. hogy túl kicsi vagyok hozzá. Sokára készül el? – Úgy negyven perc múlva. Gyorsan. hogy megijesztik ıket. és a sülı tortát figyelte. hogy nagyon hideg van-e az égben. pedig szerintem az okozza a félelmet. hogy amikor az ember nem tud valamit. senki nem tudja. hogy mit eszik majd a kis öcséd. Nathan kifacsarta a narancs levét. Olyan elbővölten nézte. Bonnie most – szokásától eltérıen – nem ajánlotta fel a segítségét. Meg kell csinálnunk a tölteléket. Bonnie a világ legtermészetesebb hangján megkérdezte: – És mit kell tudni a halálról? Nathan elgondolkodott. – Miért. cheese! Még egy szép emlék. Végül döntött: – Nagymama nem szereti. Nathan kivette a fehérre sült tortalapot. ahogy tanítottalak. – Mama mindig azt mondja. és hogy balszerencsét hoz. nem megy fel az ember az égbe. – Ez még a lexikonban sincs benne. Bonnie. kicsikém. hogy amikor az ember meghal. most adjuk hozzá a tököt. Többször is megkérdezted. Csak arról van szó. Bonnie felállt. kettı. Bonnie leguggolt a sütı üveges ajtaja elé. Megszólalt a sütı csengıje. mintha gondolkoznék.– Az elején sok kérdést feltettél a dologgal kapcsolatban. a narancslevet és a mascarponét. szükségem van rád.

Ennek az utolsó megjegyzésnek a hallatán Bonnie halványan elmosolyodott. – Csak a kisbabák sírnak – jegyezte meg Bonnie. Néha nagyon egyedül érzed majd magad. Bonnie olyan nagy szemekkel bámulta. mert az jót tesz. De ha meghalnék. és sírhatnékod lesz. és hogy milyen szép emlékeket fogunk ırizni róla. Nem szabad olyasmin bánkódnod. és semmiért sem kell szemrehányást tenned magadnak. mintha Nathan valami képtelen badarságot mondott volna. – „Visszaforrhatatlan?” – Visszafordíthatatlan. hogy milyen sok dolgot csináltunk együtt. és egy villanásnyi idıre elmosolyodott. – Könnyebben elfogadod egy számodra kedves ember halálát. – És Jézus? – Te nem vagy Jézus. kemény lesz. és a mama is. nem kezdhet újra élni. ráncokkal. hogy megvalld az érzéseidet azoknak. mamához és hozzád? – Igen. – Rendben – felelte Bonnie. nem kéne szomorúnak lennem? – kérdezte. bár nem igazán értette. de megpróbáltam. de azután megint elkomorodott az arca. hogy ha egyszer meghalt az ember. lehetsz szomorú. Gondolj arra.– Igen. Te is jól tudod. – El kell majd jönnöm hozzátok. ha félsz valamitıl. ott lesz neked a mama. Nem szabad félned attól. csak nem szabad semmit bánnod. Csak ennyit válaszolt: – Nem egészen ezt. Én nagyon büszke vagyok rád. – Csak amikor már nagyon-nagyon öreg néni leszel. Ez a bonyolult szó azt jelenti. Mindig eljöhetsz hozzánk. ha azokra támaszkodsz. akiket szeretsz. – Még Lara Croft is? – Lara Croft nem létezik. És ha egyszer majd meghalok. hogy vigasztaljon meg. vagy bánt valami. – Az már igaz – mondta Bonnie. nagyon kár. – Igen – ismerte el Nathan –. 115 . – És te és a mama? Ti mikor fogtok meghalni? – Ne félj. az sem ma lesz. hogy nem töltöttél velem elég idıt. De ne aggódj. Bonnie furcsán nézett rá: – Ha meghalnál. – Akkor mikor fogok meghalni? Nathan már bánta. sem holnapután. – Igen – ismerte el Nathan –. – Ráncokkal? – Igen. – Milyen kár – jegyezte meg Bonnie ıszintén elszomorodva. hogy belekezdett ebbe a beszélgetésbe. – Meg azután a halál visszafordíthatatlan. persze. te nem ma fogsz meghalni. fehér hajjal és szırszálakkal az álladon. – De azért nagyon nehéz lesz – mondta Bonnie remegı hangon. már a sírás szélén. és mindig tudja majd. nem szabad túlságosan búsulnod utánam. Csodálatos mamád van. amit Nathan mondott. – Te is ezt érezted. – De. kicsikém. Még akkor is. és akkor sírd is ki magad. akik szeretnek. mintha valamiféle végsı kinyilatkoztatást várt volna tıle a jövıjét illetıen. mindenki meghal. Sem holnap. Bonnie megpróbálta elismételni ezt az új szót. és mi mindig ott leszünk neked. Mindig eljöhetsz hozzánk. amikor nagyobb leszel. İk majd segítenek neked. Érted? Semmiképpen sem a te hibád lesz. amelynek nem ismerte a jelentését. kicsikém. amikor az anyukád meghalt? Nathant felkavarta a kérdés.

ez nem változik. Kimegyek a parkba korán reggel. Nem beszéltek többé sötét vagy nyomasztó témákról. Bocsánatot kért tıle. Ha meghalunk is. pontosan – felelte Bonnie. – De ez igaz. elmehetsz egy olyan helyre. hogy velük legyek. Nathan belecsókolt a hajába. nem? – Bonnie el sem tudta képzelni. és egyszerre behunyta mind a két szemét. – A nıi megérzésed mondatja ezt veled? – kérdezte Nathan. csupa olyasmit. – Mindennap gondolsz rájuk? – Nem – hazudta Nathan –. egész életünkben velünk legyen. kicsit önmagához beszélve hozzátette: – Az élet csodálatos dolog. amit mondasz. Esküszöm. Valahányszor arra vágysz majd. és megpróbálta érthetıbben elmagyarázni a dolgot: – Mama úgy gondolja. a föld legszerencsétlenebb teremtményei. És ez így lesz majd nálad is: mindig az édesapád leszek. de gyakran. szinte megkönnyebbült. és beszélhetsz hozzám. amikor még alig van ott valaki. és nem szabad túlságosan belekeverednie. és Bonnie-ra kacsintott. amikor szomorú az ember. akiknek rosszul megy a soruk. Bonnie furcsán nézett rá: – Egy szót sem értek abból. biztonságban.– Nem. Azután elmerengve. ahol mind a ketten nagyon szerettünk lenni. – Igen. én még mindig beszélgetek Seannal és az édesanyámmal. akik már nem tudnak sírni. – Igen. 116 . amire tulajdonképpen nincs is szükségünk. Nathan rájött. Ezt hívta „kettıs kacsintásnak”. hogy megteheti. hogy jobban oda kell figyelnie: a kislánya nem felnıtt. ahelyett hogy egy csomó dolgot összevásárolunk. A legbecsesebb kincs. Sean tovább él a szívemben. hogy másképpen is lehetne. és mind a ketten vigaszt találtak a másikban. DVD-n megnézték Shrek. de tulajdonképpen azért futok. Érezte. Bonnie a nyakába ugrott. – Mama miért nem szereti a karácsonyt? – Mert úgy gondolja. nem szeretem a temetıket. Mindenkinek meg kell találnia a maga helyét. Jó hangulatban telt a vacsora. Odakint csendben hullott a hó. közben Claude Debussy Gyermekkuckóját hallgatták – Bonnie nagyon élvezte. miközben mások egyedül vannak. – Te is beszélsz néha Seanhoz? Nathan az igazat válaszolta. Azok az emberek. hogy az. akik mindig csak jót mondtak egymásról. hogy libabırös lesz a karja. – Itt vagyunk melegben. egyébként másképpen nem is tudott kacsintani. – Nyilván Vince-szel van – mondta Nathan meggyızıdés nélkül. hogy a felnıttek élete nagyon bonyolult valami. hogy formában maradjak. A leves és a saláta is nagyon jól sikerült. – Nem hiszem. hogy az évnek ebben a szakaszában azokra az emberekre kéne gondolnunk. hogy megfosztották az ünnepet a valódi értelmétıl. futni megyek. És nagyon rossz egyedül lenni. Mindenkinek azt mondom. Nem szabad elveszíteni a kapcsolatot. – Igen. nem mindennap. ha már egyszer az anyja így gondolja. a tölcsérfülő zöld óriás történetét. – Te a temetıbe szoktál menni. hogy közel érezz magadhoz. Este gondosan feldíszítették a kis fenyıfát. amikor beszélni akarsz velük? – Nem. hogy az ı csodálatos mamája és nagyon figyelmes papája nincsenek mellette karácsonykor mind a ketten? De sejtette már. mindenki sír. Bonnie nem igazán értette a szüleit. Miután feldíszítették a karácsonyfát. akit szeretünk. mama pedig mindig az édesanyád marad. Akaratlanul is felmerült benne a kérdés: miért van az. igaz – ismerte el Nathan. a süteményt pedig Bonnie egyenesen delicio-sanak találta a cukormázzal meg a narancsos töltelékkel. Mindig a fiam marad. – De most éppen a mama is egyedül van – jegyezte meg Bonnie.

Utána Bonnie hosszú hegedőkoncertet adott. és több ráadást is kierıszakolt. hogy szüksége van rá. A szobából kilépve eszébe jutott az az áprilisi nap a San Diegó-i szülıotthonban. majd elénekelte spanyolul a Besame mucho énekórán tanult. csak egy ráncos arcú picike babát. kismókus – mondta Nathan. És azt sem. – Nagyon szeretlek. – Én is nagyon szeretlek – felelte Bonnie –. és ez „összefordíthatatlan”. aki megkérte. igen jól sikerült változatát. Még nem tudta. Végül elérkezett a lefekvés ideje. hogy az apaság alapvetı változást fog hozni az életébe. hogy azt sem tudta. aki behunyt szemmel furcsán fintorgott. és figyelmesen ránézett. Tényleg nincs szó. hogy egy gyermek elvesztése milyen gyötrı boldogtalanságot okozhat. – Jó éjszakát. Hogy ez az apró kis lény drágább lesz a szeme világánál. Akkor még nem sejtette. Nathan lelkes közönségnek bizonyult. és összevissza hadonászott parányi kezével. de arról fogalma sem volt. hogy egy gyermek milyen sok örömet képes adni az embernek. 117 . Azt persze tudta. kicsit úgy. Nathan egészen megrendült. adott neki még egy puszit. amely leírhatná ezt a boldogságot. Annyira meg volt illetıdve. válogatást azokból a darabokból. mintha meg akarná értetni vele. hogy hagyja égve a lámpát a folyosón. mit jelent ez érzelmi szempontból. és elöntötte a határtalan szeretet. Fogalma sem volt róla. mit csináljon vele. Azután az a törékeny kis angyal kinyitotta a szemét. és elindult kifelé. hogy egyszer majd milyen nagy helyet foglal el az életében. Elıször vette a karjába újszülött kislányát. Nathan ágyba dugta Bonnie-t. Nathannek nem volt szíve kijavítani. Nem látott mást. amelyeket kívülrıl tudott.

akik nem bánták. mint egy szeszélyes herceget. és ahelyett hogy leszidták volna.22 Minden ember egyedül van. New Yorkból kicsit sokáig tartott az út. Bonnie. Bonnie ráénekelte a szöveget: Somewhere. be kellett tartania a feleségének tett ígéretét: két hosszú napra elvinni Bonnie-t a nagyszüleihez. még az ünnepek alatt is. mert helyenként még csúszós volt az út. Nathan csak reggel nyolckor ébresztette fel. Nathan a terepjáró mellett döntött. Bár Nathannek nemigen volt kedve hozzá. Olyan magasan ült a talaj szintjéhez képest. hogy az embernek vannak jogai. nagyot néz majd. A Wexler házaspár már több mint harminc éve a Berkshires Mountainsben töltötte a karácsonyokat. és értesítette ıket az érkezésükrıl. Újabb pillantást vetett Bonnie-ra: a zene elringatta a gyereket. Nyilván önzı és éretlen felnıtt. imádta ezt a tankszerő autót a hatalmas kerekeivel. Massachusettstıl nyugatra. de kötelezettségei is. vajon mi lesz az ilyen rosszul nevelt gyerekbıl. és a korai idıpont ellenére habozás nélkül felhívta Jeffrey és Lisa Wexlert. aki. Bonnie becsúsztatott egy CD-t a lejátszóba: hamarosan megszólalt Keith Jarrett zongoraimprovizációja az Óz. Tudta. Nathan a jövıre gondolt. és a föld fölött repül. A mellettük elfutó tájat vékony porhótakaró borította. hogy túlságosan elkényeztessék a lányukat: szó sem lehetett kétszáz dolláros edzıcipıkrıl vagy méregdrága ruhákról. Lopva figyelte. mint ahogy lealacsonyítónak érezték azoknak a szülıknek a viselkedését. csodálatosnak találta. hogy sikerült ilyennek nevelni. akárcsak az anyja. ALBERT COHEN December 18. hogy a „sokáig szundikálni” kifejezés hiányzik a szótárukból. Lelke mélyén büszke volt rá. nekidılt a napban fürdı ablaknak. ha a csemetéjük csúnyán beszél velük. pedig közben megálltak a Starbucksban is egy csésze forró csokoládéra. Mivel Bonnie az este késın került ágyba. Valahogy illetlennek találták az ilyesmit. hogy ilyen jó természető gyereke van. Nathan Norwalk magasságában rákanyarodott a 7-es útra. és összeszorított ököllel bóbiskolt. de csodálatos tájon vezetett keresztül: az erdıs dombok közötti völgyekben jellegzetes New England-i falvacskák bújtak meg. és a fájdalmunk egy lakatlan sziget. és tudni kell. hozzászokva. még ámuldoztak is. mind fütyül a másikra. egy őrhajó kormányánál ül. Sikerült ellenállniuk a kísértésnek. majd Great Barringtonnál elfordult Stockbridge felé. hogy körülugrálják. A hó miatt biztonságosabb volt ez így. Korán kelt. Óvatosan vezetett. over the rainbow… Éneklés közben megörvendeztette az apját a híres „kettıs kacsintással”. Nathan néha elgondolkodott. amelyet az erıs napsütés miatt tett a fejére. a nagy varázsló témájára. hogy úgy érezte. hogy milyen változatos szókincse van a gyereknek. Malloryvel a kezdet kezdetétıl igyekeztek határozottak lenni és leszögezni néhány alapelvet: tisztelni kell másokat. 118 . amikor szembesülnie kell az alkukkal és frusztrációkkal. az élet kikerülhetetlenül velejáróival. Másfél óra múlva mégis sikerült elindulniuk a nagyszülıkhöz. Nathan nagyon aranyosnak találta a túl nagy ellenzıs sapkában.

hogy ezzel mindent jóvátesz. ami komoly pluszkiadást jelentett. „Látod. hogy nincs esélye a társadalmi felemelkedésre. amikor a dolgok elromlanak. Hallgatag megegyezés volt kettıjük között. de Nathan nem örült. milyen ronda természetük van – mondta ekkor az anyja –. Nathan azonban elmagyarázta az édesanyjának. Ezen a 77-es nyáron Eleanornak egy fillére sem volt: télen egy makacs hörghurut miatt néhány napot kórházban kellett töltenie. végül is sikerült. amelyet Malloryvel töltött Nantucketben (ezen a nyáron csókolta meg elıször Malloryt… de ez egy másik történet). A hónap elején elıleget kért Wexleréktıl. mindig eljön az a pillanat. hogy ez egy olyan befektetés. Boldog vagyok. de a neheze még hátravan. hogy küzdjön. Egy takarítónı fia nehezen ábrándozhat arról. már csak azért is. mert úgy képzelte. miután ragyogó eredménnyel megírta a felvételi tesztet. Ma már nagy bőntudattal gondol vissza az elszalasztott alkalmakra. Azt mondhatta volna neki: „Látod. hogy Lisa Wexler ékszerdobozából eltőnt egy igazgyöngy karkötı. de a kisujjukat sem mozdítják érted. akit majd hazahoz. sem az elsı fiút. sıt szinte alig látogatta Eleanort. de nem csak ez az emlék gyötörte. bármi történjék is. de elıtte még átadott neki egy (minden alkalommal egyre vastagabb) köteg pénzt.Idáig könnyő dolguk volt Bonnie-val. aki nagyon ragaszkodott a maga puritán elveihez. hogy ne hadtáposként vagy ablakmosóként végezze. amikor már egyre jobban ment a sora. piercinget akar az orrába vagy máshová… Igen. hogy errıl az epizódról soha többé nem beszélnek. amikor még nem alakult ki kettıjük között az a furcsa közömbösség. mert az iskola elıre kérte a tandíj harmadát. amikor este el akar menni bulizni. és még a legaranyosabb kislány is undok tinédzserré változik. augusztus elején. nem hiába hoztad azt a rengeteg áldozatot. Az utolsó években. hogy nagy áldozatot kér az anyjától. De Mallorynek már egyedül kell boldogulnia ebben a helyzetben. De Jeffrey. mint hitte. hogy nem vallana kudarcot. határozottan nemet mondott. akik képtelenek megérteni ıt. hogy a szülei vén hülyék. hogy segítsen neki. újra közel kerülhetett volna az édesanyjához. Bár az intézmény néhány tehetséges diáknak elengedte a tandíj felét. Nathan bejutott a nagy hírő manhattani Wallace Schoolba. amikor még valódi cinkosság kötötte össze az édesanyjával. és már ment is. így csak annyit tett. Eleanor Del Amico számára ez tetemes összeg volt. megmentetted a lányuk életét. Ha nem várnák valahol máshol. Ilyen körülmények között történt. remélve. Nem ismeri meg a szorongást. A Bonnie-val való jó kapcsolatáról néha eszébe jutott a saját gyermekkora. de ı egész életében emlékezett rá. hogy arra akarja felhasználni ezt az esetet – amely egyébként már több éve történt –. Néhány közömbös szót váltott vele. hogy be tudja fizetni a fia tandíját. amelyet ı szándékosan tartott fenn. hogy engedményt csikarjon ki a munkaadójától. Nathan akkoriban töltötte be a tizenharmadik évét. 1977 nyarán történt. Az elızı évben. hogy soha nem mondott neki köszönetet mindezért. 119 . és együtt örülhettek volna a sikereinek. mint a szélvész. ha kulturálisan nem szakad el eredeti közegétıl. hogy havonta átutalt neki egy bizonyos összeget. İ már nem lesz mellette. És mégis hagyta ıt úgy meghalni. Mert nyilván eljön majd a nap. Eltanulta tıle a lemondással elegy bátorságot. hogy végeredményben sokkal többet kapott az édesanyjától. amely biztosan megtérül a jövıben. ez volt az utolsó vakáció. hogy meghódítja New Yorkot! Csak nemrégiben ébredt rá.” De nem mondta ezt. és tudta magáról. a másik felét a családnak kellett kifizetnie. Túlságosan lefoglalta a saját harca. Nathan tudta.” Eleanornak igaza volt. És ha véletlenül elvetıdött hozzá. és ez az egyetlen esélye. hogy ne kelljen többé dolgoznia. aki meg van gyızıdve róla. csak beszáguldott és kiszáguldott. a képességet. ha Bonnie késın jön haza. nem izgulja végig az elsı utazást a barátnıkkel az ország túlsó végébe… Pedig ösztönzı kihívás lenne.

Nathan leparkolt a kertész házaspár házikója elıtt. De különösen depressziós napjain néha megfogalmazódott benne a szörnyő igazság: anyja tolvaj lett. amikor odaállították a falhoz. de erıs hajtómotor is volt. Már csak néhány száz méterre voltak a céljuktól. Ahogyan Nathan mindig is tette – kivéve egyetlen esetet. kezüket pedig feltenni a falra. Ám ennek a hivatásnak csak akkor van értelme. mint egy házkutatás alkalmával szokás. Tudta jól. hogy azonnali hatállyal felmondtak Eleanornak. 120 . mintha biztos lenne a bőnösségükben. És ı megfogadja a tanácsát! Jeffrey a pénze miatt neheztelhet rá. ha az ember szigorúan betartja egy bizonyos erkölcsi kódex szabályait. egy fillér nélkül kullogott vissza a New York-i hıségbe. Egyetemi hallgató korában az ügyvédi hivatás hihetetlen vonzerıt gyakorolt rá. az utolsó pillanatban valamilyen csoda folytán rendezıdött a befizetés. Bonnie kinyitotta a szemét. hogy végül Wexlernek hitt inkább. hogy történhetett ez a csoda. mint egy tolvajt. hogy ehhez Jeffreynek nincs is joga. Még meg is motozta ıket. hogy megszerzi tıle a San Remo-beli lakást. hogy ezzel a párviadallal fájdalmat okoz Mallorynek. hogy megszerezze azt. Wexler úr. ezt a több millió dollárt érı ingatlant. esküszöm. amit akar. Wexler nem hívta ki a rendırséget. 1977 októberében. Ez a szégyen máig elkísérte. kis híján térdre esett a gazdája elıtt: „Nem én voltam. néhány lóval és egy szép pónival. akik hozzá hasonlóan hátrányos helyzetőnek születtek. ettıl majd megrémül az asszony. A Berkshires Mountains közepén elterülı Stockbridge elbővölı kisváros. Messzirıl meglátta Jeffreyt. Ez volt Nathan életének legnagyobb megaláztatása: tekintetével keresztezni Mallory tekintetét. és mindent tönkretettek. Bonnie. Bár a felesége nagyon biztatta. háttal kellett állniuk neki. Igazi elhivatottságot érzett. ki sem szállt a kocsiból. Wexleréknek egy kisebb farmjuk volt itt. Akkoriban Nathan még nem tanult jogot. és a szél sárga porfelhıcskéket kavart. megszégyenítve. Mivel nem talált semmit. akit szeret. kihúzta a fiókokat. De szándékától még az a kilátás sem tudta eltántorítani. Goodrich azt tanácsolta neki. hogy bizony az anyja lopta el azt az ékszert. Nathan és az édesanyja a nyár kellıs közepén. hogy átkerült a sorompó túloldalára. boldogan kiabálva rohant a nagyapjához. hogy feltár elıtte egy titkot. és úgy fizettesse meg vele a sértést. Nathan arra a következtetésre jutott. hogy a halála elıtt béküljön ki mindenkivel. Jeffrey Wexler úgy vallatta ıket. És hogy miatta lopta el.” A történet vége az lett. meg akarta védeni a gyöngéket. és a terepjáró begördült a kavicsos úton. Nathan megállt. hogy megbántja azt. így Nathan folytathatta a tanulmányait. Úgy érezte. Neki több kellett: hogy azzal a rohadt perrel megalázza Jeffreyt. hogy miért. hogy nem én loptam el. mintha attól a pillanattól kezdve Nathan úgy érezte volna: soha nem emelkedhet olyan magasra. Soha többé nem beszéltek a karkötırıl. majd jöttek a misszionáriusok. ennél jobban nem szégyeníthetik meg.Nathan soha nem értette igazán. azokat. Amikor utoljára itt járt. aki ünnepet csinált mindenbıl. Az ember néha mindenre képes. amit még soha nem mondott el senkinek. hogy ezt a szégyent lemossa magáról. De Eleanor továbbra is hevesen tagadott. És az volt a legfájdalmasabb az egészben. örökre bevésıdött az emlékezetébe. még a mohikánok alapították. és dudált egyet a biztonsági kamerával felszerelt kapu elıtt. kiborította a bıröndöket. Nathan már csak néhány méterre volt Wexlertıl. megfenyegette Eleanort. és miatta lett tolvaj. mint a saját anyjának. Kisvártatva kinyílt a kapu. lánya kedvencével. Egy olyan titkot. és nem tudta. ami tönkreteheti a hírnevét. Mivel a házvezetını továbbra is tagadott. szép komótosan tartott feléjük. A városszéli ranch tulajdonképpen elegáns nyaraló volt. Becsapta a kocsi ajtaját. akik mindenáron a keresztény hitre akarták ıket téríteni. Akkoriban nem sokat vívódott azon. hogy kihívja a rendıröket – azt gondolta. de miután minden oldalról megvizsgálta a kérdést. Wexler átkutatta a szobáját. Nathan most eldöntötte. de most másképpen lesz. csak végkielégítés nélkül elbocsátotta Eleanort. de rögtön az édesanyjára… és ırá terelıdött a gyanú. A nap magasan állt az égen. Nem elégedett meg azzal. és örökre kizárja ıt a tárgyalótermekbıl.

Mallory nagyon hasonlított az apjához. és a hatalmas íróasztalt szinte teljesen elborították a halomba rakott akták. – Emlékezzen csak. Túl régóta győltek benne. mindenáron meg akartam szerezni magától a San Remó-i lakást. Jeffrey irodájában. Sikerrel képviselte egy hajóépítı telep azbesztmérgezést szenvedett munkásainak az ügyét. Senki más. hogy végigmondja. hogy az én javamra döntsön. s most szinte áradt belıle a szemrehányás és panasz. Eltökélte. amelyeket megnyert. és elvitt horgászni a tóra. Rövid szippantásokkal beszívta a füstöt. akkor döntöttem úgy. akik azzal vádolták a társaságokat. Jeffrey. Az utóbbi években – felismerve. És Nathan akarva-akaratlan titokban még ma is csodálja az apósa karrierjét. naponta több ilyent elszívott. Régi vágású ügyvéd volt. hogy mindent kitálal. ugyanaz az arisztokratikus. Igen. Wexler öngyújtóval meggyújtott egy rövid. híres jogi szakkönyveket. finom vonású arc. kezdetben egy ügyvéd mellett dolgozott. Wexler bólintott. hogy a tanulmányaira fordítsa az energiáit.Belenézett apósa szemébe. Ez volt az oka. hogy Wexler nagyon jó a szakmájában. az egyik utolsó azok közül. floppyk és a két bekapcsolt notebook. túl régóta próbálta elfojtani ıket magában. amikor nyolcéves voltam. – Bosszút akartam állni. de egy hegyi baleset miatt le kellett mondania kedvenc sportjáról. – Megvásároltam azt a bírót – vágott Wexler szavába –. Jeffrey elkedvetlenedett. Azt hiszem. Annak idején egyébként valamiféle cinkos barátság alakult ki közöttük. de végül nem szólt semmit. hogy saját irodája legyen. megvásároltam Livingstone bírót. Néhány hónapnyira a hivatalos nyugdíjkorhatártól Jeffrey még mindig aktívan dolgozott. Ugyanaz a világoskék szempár. De Nathan ma nem találta annyira megnyerınek: fáradtnak látszott. már nyitotta a száját. honnan fúj a szél – kiharcolta. és közben a perekrıl mesélt. milyen különleges mondanivalód van a számomra? – kérdezte két füstkarika között. Fordulj meg. hogy Mallory nagyon hasonlít Jeffreyre. Jeffreynek a szeme sem rebbent. Nathannek el kellett ismernie. arca borostás. és most itt voltak kettesben. hogy én is ügyvéd le121 . láthatóan gondolataiba merült. Én és ı. most is megállapította. – Ha most ezekkel a régi vitákkal akarsz elıhozakodni… Nathan nem hagyta. Jeffrey támadott elsıként: – Nos. évfolyamelsı lett a Harvardon. De csak ezt a módszert tudtam kieszelni. szeme karikás volt. majd hatalmas vagyont szerzett. amíg az a karkötıügy mindent tönkre nem tett. Wexlernek furcsán alakult az élete. Az egyik munkatársán keresztül lefizettem. csak ık ketten. hogy beszéljen az apósával. amit az anyámmal tett. ahol csoportos jogi ügyekkel foglalkozott. Kemény ember volt. amikor a törvény emberei még meggyızıdésbıl és nem üzleti érdekbıl tették. és mint mindig. – Ugye emlékszik a perünkre… – kezdte Nathan. ami a szívét nyomja. Jeffrey! Hallgass meg! Nathan tehát Jeffrey hátához intézte szavait. hogy eltitkolták az elektromágneses sugárzás veszélyeit. Inkább megállt az ablak elıtt. hogy minden neheztelése ellenére Nathannek soha nem sikerült Wexlert igazán meggyőlölnie. és elárultam a hivatásomat. aki a látszólagos szeretetreméltósága ellenére soha nem mutatta ki az érzéseit. Két éve újabb háborúba kezdett: a mobiltelefon-társaságok ellen indított perekben képviselte az agydaganatos áldozatok érdekeit. Jeffrey valóságos kis könyvtárnak rendezte be az irodáját. Jeffrey. A meglehetısen súlyos sérülés – koponyatörés – arra késztette. Fiatalkorában ragyogó baseballjátékos volt. akik nosztalgiával emlékeztek a rég múlt idıkre. Megérkezésekor Nathan ragaszkodott hozzá. majd belépett az egyik legrangosabb bostoni ügyvédi irodába. vastag szivart. amit tettek. amikor a dohányzás áldozatainak kártérítést harcolt ki a nagy dohánygyártó vállalatoktól. és a havas hegyeket bámulta. közben Nathan szakértı szemmel nézegette a könyvespolcokon a bırkötéses. azért. A zöld-arany lámpák értékes fából készült patinás bútorokra szórták fényüket.

hogy a lánya ilyen sokáig megırizte a titkot. hogy amikor eljöttem tıle. majd beszélni kezdett. betértem egy szálloda bárjába. Naivan úgy képzeltem. és elmondta. hogy ne jelentsen fel a felettes hatóságoknál. Nathan elıször látott érzelmet megvillanni az apósa szemében. hanem négyet vagy ötöt.szek. hogy a dupláját ígérem annak. A szobában csend volt. Nem is tudja elképzelni. Arra még emlékszem. hogy meg akartad vesztegetni. és hosszan kutatott az emlékezetében. Nathan úgy érezte. – Én nem… én nem tudtam – dadogta Nathan. hallottál már róla. de többször is visszaestem. az anonim alkoholisták egyesületét… de nem volt könnyő elmenni ezekre a győlésekre. majd egy kicsit tétován bevallotta: – Természetesen Mallory miatt. Jeffrey folytatta az elbeszélését: 122 . és ittam egy whiskyt. A megalázottsága ellenére Jeffrey büszke volt rá. Úgy döntöttem. Gondolom. hogy Mallory elmesélte neked. hogy a szakértelem és az érdem olyan értékek. – De mióta? – A nyolcvanas évek elején sikerült leállnom. de mindig elég óvatos volt. A múltról. azon az emlékezetes 1977-es augusztusi estén sokat ittam. de az a nı érzelmileg zsarolt. hogy ıt is magaddal rántsd a botrányba. – Megmentettelek – vágott közbe Jeffrey. Azt hittem. Nathan nem is értette meg rögtön. de az elején részben azért is. amelyeket maga is tisztel. amit te adtál neki. – De miért. Ezzel tartoztam neked. hogy ne érjék tetten. Nehéz idıszaka volt ez az életemnek. – Livingstone igazi gazfickó. és hogy a te javadra döntsön az ügyben. hogy függı az ember. Ehelyett arra kényszerített. Természetesen soha nem ígértem neki semmit. mennyire szerettem volna. Hogy mennyire szerettem volna egy olyan apát. Nathan el volt képedve. hogy ugorjak be az ékszerészéhez egy karkötıért. Nathan mindenre számított. végre választ kap a Mallory szorongásával kapcsolatos kérdéseire. csak egy ilyen jellegő vallomásra nem. Természetesen elsısorban magamért tanultam olyan keményen. Mielıtt hazamentem volna. fıleg nem egy titkárnı miatt. aki a szeretım is volt. elismerni. és Lisa megkért. mint te. Most Jeffrey csodálkozott el: – Biztos voltam benne. a délutánt az egyik titkárnımmel töltöttem. – Hogy mirıl hallottam? – Akkoriban sokat ittam. Bostonból jöttem haza. miért? Jeffrey nem válaszolt rögtön. – Aznap este. Meg azután… miattad is. hogy elfogadjon. Nathan megdörzsölte a homlokát. hogy szembıl fogadja a veje haragját. – El kellett volna fogadnia! – Nathan élesen. hogy elhagyom érte a feleségemet. a házasságomban éppúgy. Mindent megpróbáltam: elvonókúrát. Krónikus alkoholista vagyok. nem akartam. – Bizonyítottam. – Micsoda? Wexler felsóhajtott. Jeffrey. hogy problémáim vannak az ivással. hogy bemocskoljam a hivatásomat. A semmibe révedt a tekintete. – Hogy mondja? – Annak idején együtt jártam egyetemre Livingstone bíróval. és büszke lesz rám. A per idején eljött hozzám. mint egy ócska zugügyvéd. amelynek a csatját kellett megjavítani. Miközben Wexler vallomását hallgatta. azt remélte. tagoltan beszélt. Jeffrey megfordult. hogy egyszer majd elfogad. mint a munkámban. mit akar kérdezni. akit szeretett. Vagy inkább nem is egyet. akkoriban és a mi köreinkben nem volt szokás válni. hogy elnyerjem a maga elismerését. még a férfi elıtt is. Apósa kitalálta. és intim dolgokról beszélni vadidegenek elıtt.

Azt hiszem. az anyja nem tolvaj volt. és ivott. Apósára emelte a tekintetét. 123 .– Amikor hazaértem Nantucketbe. Nathan képtelen volt megszólalni. hogy elhiszi a történetet. hogy megtehesse ezt a vallomást. kinyitotta. de titokban elintéztem. Nem ez volt a megfelelı pillanat. nem jutott más az eszembe. akit erényesnek és feddhetetlennek hitt. Lesújtotta a vallomás. mintha ı is régóta várta volna már. hanem egy nagy igazságtalanság áldozata. – Igaza van – felelte Nathan kivörösödött szemmel –. hogy az édesanyád találjon másik munkát. mint ı. mint hogy azt mondjam. kiemelt belıle valamit. Jeffrey törte meg a csendet: – Tudom. Pánikba estem. Közönséges. Jeffrey pedig. aki csalta a feleségét. amely megkeserítette életük sok szép pillanatát. Jeffrey a páncélszekrényhez lépett. ez tényleg nem menti fel magát. Ez vezetett oda. hétköznapi ember volt. Négysoros gyöngy karkötı volt. Gyáva voltam. nem találtam az ékszert. Hát ezzel nem mondtál sokat. Lisa csak színlelte. Hosszan hallgatott. betettem az ékszerdobozába. de meg is volt könnyebbülve. hogy összeveszítsen a feleségemmel. hogy Jeffrey vonásai kisimultak. és abban az évben én fizettem a tandíjad egy részét. De akkor fogalmam sem volt róla. és amikor másnap Lisa megkérdezte. gyémántokkal díszített ezüstcsattal. hazug fráter volt. hogy ez nem mentség. Mind a két férfi súlyos titkot ırzött magában. de így legalább megırizhettük a látszatot. Még csak pálcát sem akart törni felette. Csak annyit látott. Nem. hogy egyszeriben elpárolgott az iránta érzett haragja. és remegı kézzel átnyújtotta Nathannek. Nathan. hová tőnt. hogy ı lopta el. A titkárnım jóval késıbb bevallotta. Olyan. és furcsa módon úgy érezte. hogy megvádoltuk az édesanyádat. mit csináltam a karkötıvel. majd színtelen hangon hozzátette: – Nagyon sajnálom.

Nathan segített a lányának felkészíteni a lovagláshoz a pónit. egy szép Connemarához. és meghatottan nézte a lányát. ahol Lisa Wexler szívesen kalandozott. A délután hátralévı részében lóháton bebarangolták a birtok körül végtelen hosszan elnyúló erdıs dombokat. elegáns. és felkerekedett Pitsfieldbe. aki elaludt a szalon bırkanapéján. és lejjebb vette a világítást. Lisa. majd leült a kanapéra. nyúlánk. rózsaszín és narancssárga színben lángolt. majd felnyergelte magának Wexler egyik lovát. nem is hallottam. – Úgy érti. – Jó estét. és Lisa Wexler lépett be. – Hol van Jeffrey? – kérdezte. Bonnie ebéd után rögtön kirohant az istállóba a pónijához. Lisa szép arca elborult. Egy ideig fel-alá járkált a szalonban. Lecsukta a zongora fedelét. amely csak az övék volt. és felemelt egy könyvet az alacsony asztalkáról. fehér hólepel. Egy békés délutánt. hogy elringassa a lovaglás ritmusa. bement Pitsfieldbe egy új horgászfelszerelésért. Éppen ennek a pár órának az édességét próbálta újra felidézni. amikor kinyílt a szalon magas ajtaja. és Bonnie lábára terítette. amennyit a Bentleyért kifizettetek… – Jót kirándultak? – kérdezte Lisa. A provokáció és a viccelıdés nem az a terület volt. – Biztos nemsokára itthon lesz. amellyel 124 . széthajtogatta. PAUL AUSTER A beautiful sight. hogy megérkezett. hogy kölcsönkérte az autóját? – Igen. és ellágyult tekintetet vetett Bonnie-ra. hogy ne ébredjen fel az unokája. amely újra érintetlenné varázsolta a vidéket. a friss. mostanra sötétebb árnyalatokat öltött. Nathan – mondta. A látóhatár. nem vagy kész semmire. amely az imént még vörös. Hagyta. Azért a pénzért. we're happy tonight. csak Bonnie mosolya. Ebéd után Lisa Wexler elment karácsonyi ajándékokat venni egy jótékonysági szervezet számára. amelyet csak több nemzedéken át lehet elsajátítani. hogy horgászfelszerelést vásároljon – már az eljövendı szép nyári napokra gondolt. mint a lányával maradni. Van valami gond? – Nem… nem… – dadogta Lisa. Jeffrey pedig kölcsönkérte a veje kocsiját. Nathannek tehát nem volt más dolga. és megpróbálta leplezni nyugtalanságát. Semmi. A karácsonyi képeslapra illı tájban Nathan egyszer sem gondolt a halálra. akit Spiritnek keresztelt el. de nem válaszolt. – Az autó motorjának alig van hangja. Odakint leszállt az éj. tiszta levegı és a finom. Walking in a winter wonderland… Nathan halkan leütötte a híres karácsonyi ének utolsó akkordját. keresztbe vetette a lábát. Néhány órára semmi más nem létezett. – Jó estét. Nathannek kedve támadt ugratni egy kicsit. és felszította a kihunyófélben lévı parazsat. – Csodálatos volt. és minden körülmények között megırizte azt az arisztokratikus viselkedést. A szomszéd szobában talált egy hímzett takarót. a vízesések és folyók megnyugtató zúgása. Megvolt benne az a természetes fensıbbség.23 Ha nem vagy kész mindenre. Újabb fahasábot tett a tőzre. és megkérdezte: – És hogy vannak a szegényei? Lisa gyanakvó pillantást vetett rá. Békés délutánt töltöttek el ebben a meghitt környezetben. Még mindig nagyon szép nı volt.

elegánsan megértetve a partnerével. A kapcsolataink ellenére komoly büntetést kellett fizetnie. és az autó a gyep közepén megállt. amely annyira nem volt jellemzı Lisára. ez nagyon komoly dolog. Mallory a krónikus depressziója ellen. Nathan észrevette. Megint Jeffreyhez lépett. hogy Jeffreynek balesete volt. – Nem elıször történik. Nathan a nyomában. – Hagyj békén! Nincs szükségem a segítségedre… Én csak pisálni akarok. hogy most segítségre van szüksége. aki engedélyt kér a feleségétıl. milyen természető kapcsolat köti össze ezt a két embert. A dülöngélésébıl rögtön látszott: holtrészeg. jöjjön velem. nem kellene sok. hogy haragja Lisa ellen forduljon. Lisa felkapcsolta az autóbehajtó összes lámpáját. és tudta. hogy nem okozott-e valami nagyobb bajt. Apósa szeme úgy ragyogott. de nem értette az okát. hogy a férje Pitsfieldbe ment. Nagyon hosszú ideig nem tudta pontosan. Mallory mindig afféle „fegyvertársként” tekintett az apjára. és megszorította a karját. és egy évre bevonták a jogosítványát. mert mind a ketten reménytelen harcot folytattak: Jeffrey az alkoholizmusa. Idınként lopva az anyósára pillantott. darabokra törte a locsolóberendezést. Mégpedig fıleg azért. Nathan… – suttogta Lisa. Jeffrey nem olyan ember volt. hogy felesége imádja az apját. és a férjéhez rohant. Azonnal megértette. Lefoglalták az ı nevére bejegyzett autókat is. Feltétlenül meg kell róla bizonyosodnunk. – Tudtam! – kiáltott fel Lisa. – Segítek. de az egész házban nem volt egy csöpp alkohol. és az egyik elsı dísztárcsája hiányzik.azonnal távolságot tudott teremteni saját maga és mások között. – Pisálnom kell! – kiabálta a nézıközönségnek. és kifutott a nyitott lépcsıfeljáróra. sebezhetı énjét szerette. Kigombolta a nadrágját. Nathant meghatotta ez a kis bizalmas vallomás. a bostoni arisztokrácia tipikus képviselıje. és durván félrelökte feleségét. Amikor az autó a lámpák fénykörébe ért. Nathan törte a fejét. hogy a beszélgetés véget ért. és kinyitotta az automata kaput. Öt percen belül már sokadszor pillantott az órájára. – Hogy érti? – Jeffreyt néhány hónapja elkapták. Nathan kénytelen volt elismerni. Lisa felpattant. A Land Rover kivágott oldalra. hogy mindig is elbővölte ez az elérhetetlen és méltóságteljes nı. hogy több helyen is megsérült. mint még soha. Jeffrey. mennyire szorong. De Jeffrey ma reggeli vallomásából végre megértette: Mallory apjának éppen azt az esendı. hogy Lisa Wexlert nyugtalanítja valami. Nathan Lisa segítségére sietett: apósához lépett. Jeffrey nagy nehezen kikászálódott az autóból. A motor felköhögött. mert Mallory tudatosan hideg és merev anyja tökéletes ellentétévé alakította magát. Hamarosan felzúgott a terepjáró motorja. – Figyeljen. – Csak nem azt akarja mondani. Lisa. Nyilvánvaló volt. hogy Jeffrey cikcakkban vezet. Mellettük Lisa volt a család erıs és uralkodó pólusa. Nathan rögtön látta. Szívesen töltött volna magának egy pohár italt. szégyennel elegy részvétet érzett az apósa iránt. Mivel nem akart tétlenül üldögélni. és arról árulkodott. amelyrıl Nathannek még csak sejtelme sem volt. Jeffrey bőzlött az alkoholtól. amikor részegen vezetett. és a teraszra vezetı lépcsı melletti gyepre vizelt. az egyik elegáns kötéső kötetet nézegette az üveges könyvszekrényben. Jeffrey miatt ilyen ideges. Egyébként Nathan ennek most még örült is: Jeffrey vallomása az ellopott karkötırıl nyomasztón nehezedett rá. ha pár ezer dollárt el akar költeni egy vadonatúj horgászfelszerelésre. Mintha valamilyen hatodik érzéke riasztotta volna. hogy jogosítvány nélkül vezetett? Lisa bólintott. és áthajtott egy kis virágágyáson. ráhajtott a gyepre. ahol jövı tavasszal nem fognak kinyílni a virágok. Nathan tisztában volt vele. Amint az autó feltőnt a kapuban. 125 . Ám Lisán most látszott. Nathan megzavarodott.

hogy utat adjon egy. nem történt-e valami nagyobb baj. Már három villogó lámpás rendırautó is állt ott. – Ne beszéljen errıl senkinek. és pillanatnyilag az apósom és anyósom. és felszáguldott az emelkedın. jó estét. Lisa a lépcsıfeljárón érte utol. Bemászott az autóba. menj vissza a házba! Segíts a nagymamának! Ne hagyd egyedül! – Inkább veled szeretnék menni. és megfordult. és becsapta az ajtót. – Valóban értesítettek bennünket egy. – Én pedig azt hiszem. uram? – Még… még nem tudom. köszönöm. Egy pillanat alatt visszanyerte eltökéltségét. és újra feltámadt benne az oltalmazó ösztön. ugye? – Nem! – üvöltötte Jeffrey a veje arcába. hogy valami súlyos dolog történt. Öt percen belül megérkezett a megjelölt helyre. hogy értesítenie kéne a rendırséget és egy orvost is. Igazából nem tudjuk. – A stockbridge-i seriff irodája. papa? – kérdezte. Nathan sebességbe kapcsolt. papa – kiáltotta. – Kit került ki? – kiabálta. Lisa. megértette. és kérd a seriff irodáját. Ahogy Nathan egyre közelebb ért a sötétségbıl kiváló hang. én megyek és megnézem. felkapta a kabátját. egy városszéli kis útkeresztezıdéshez. vedd ki a mobiltelefonomat a kesztyőtartóból. – Kikerültem. hogy bárkit is értesítsek – mondta Lisa határozottan. Lisa arcán a szégyen könnyei csorogtak. Tanúja volt valaminek. most csatold be a biztonsági övedet. és eltámogatta az ajtóig. nem hagyott idıt a rendırnek újabb megjegyzésre. azonosítsa magát – hallotta Nathan a vonal túlsó végérıl. Azért hívtam. Nathan beült a Land Roverbe. Letette. ne említse senkinek. hogy a felesége bekísérje a hálószobába. édes. – Szó sem lehet róla. kicsikém. – Azt a biciklit… ki… kikerültem. – Kit került ki. mi történhetett. és kinyitotta az ajtót. Annál jobb. Nathan! Könyörgök. hogy igen. – Nem. Éppen a gázra akart lépni. Jeffrey? Nathan megragadta az apósa kabátgallérját. álomittas pofikáját dörzsölgetve. mert szeretném tudni.és fénykavalkádhoz. – A nevem Nathan Del Amico. – Mi történt. – Majd késıbb elmesélem. a lenoxi országút és a 183-as keresztezıdésében történt balesetrıl. Nathannek baljós elıérzete támadt. édes. A nagy 126 . hogy ilyen állapotban látta Jeffreyt! – Én inkább azt hiszem. és alaposan megrázta.– Balesete volt. A második csöngetés után büszkén nyújtotta át az apjának a telefont. Jeffrey itt már engedelmesebbnek bizonyult. és kirohant a szobából. tárcsázd a 911-et. Jeffrey és Lisa Wexler házában lakom. Bonnie el volt ragadtatva. nem történt-e autóbaleset valahol a környéken. amikor Bonnie jelent meg elıtte. Nathan visszament a szalonba. és becsukta az ajtót. – Veled megyek. az ellenkezı irányból érkezı szirénázó mentıautónak. és végül lecsúszott a hóba. Egy rendır elterelte a forgalmat. Nem találkozott a tökrészeg nagyapjával. – Figyelj. gyorsan és ügyesen végrehajtotta a feladatot. hogy részt vehet egy ilyen kalandban. Nathan felemelte. és hagyta. Jeffrey megpróbált kiszabadulni a szorításából. A városközpont felé tartott. – Hová megy? – Vigyázzon rá. – Nem! – ismételte Wexler.

hogy elmenekült? Hiszen ügyvéd. A kurva életbe. a kezét a kormányon tartotta. hogy egy cserbenhagyásos gázolás bőncselekménynek számít. Sıt. és leállította az autót. A férfi másik kezében meglátta a Land Roveré alumínium dísztárcsáját. Nathan félrehajtotta a fejét. édes. Nathan hunyorgott. Jeffrey nem fogja kibírni. hallott egy olyan ügyrıl. Ez lesz a vég. Nathan Malloryre gondolt. A rendır a Land Roverre irányította a zseblámpáját. ahol az ügyész szándékos emberöléssel vádolta meg a visszaesı ittas vezetıt. Férje a temetıben. Ülj le. ne engedd. Néhány hónapnál tovább nem marad életben egy börtöncellában.nyüzsgés miatt nem tudta rögtön felmérni. szegény kölyök! Jeffrey rohadt nagy bajba került! – Meghalt? – kérdezte Bonnie. Az elkövetkezı órák nagyon nehezek lesznek. annyi idıs lehetett. és Nathan gyöngéden ringatta. Bonnie a vállára hajtotta a fejét. csak elveszítette az eszméletét. Az ellenséges éjszaka fagyos levegıje hirtelen betöltötte az autó belsejét. Lisa pedig soha nem tudja feldolgozni azt. Nathanben felülkerekedett az ügyvéd. a Wexler család vége. és a sötétség ellenére is azonnal felfedezte a sérüléseket és a hiányzó dísztárcsát. és ne nézz oda! Átölelte Bonnie-t. hogy meghaljon ez a gyerek! Nathan megint az árok felé nézett. és várta. és felállt az autóban. amilyent éjszaka viselnek a biciklisták. kérlek. amelyet az anyósülés alatt talált. hogy a rendırnek legyen ideje rá. és elérte. – Mi történt. Jeffreyt gyilkossággal fogják vádolni. sem áldozatot. Nathan lassan engedelmeskedett. Nathan tudta. Egy kisfiú volt. Egy rendır intett neki. anyját a szégyen emészti. Ahol most állt. És Mallory! Nathan most már tudta. hogy hasonló esetben akár huszonöt évnyi börtönre is ítélhetik az embert. Az egyik mentıs mászott ki a kis vízmosásból. hogy a férje börtönbe került. és meglóbálta a háromnegyedrészt üres whiskysüveget. már csak ez hiányzott. apja a börtönben. hogy a lelket tartsa benne a kétségbeesett és magányos idıszakaiban. Istenem. kicsikém. élettelen testtel foglalkoztak. cserbenhagyásos gázolás. A börtön! A börtön! Ez a szó lüktetett Nathan agyában. A mentısök már becsukták a mentıautó ajtaját. 127 . – Én voltam… én ütöttem el a gyereket. ı lehúzódott a padkára. hogy az autósok észrevegyék ıket. – Papa. A zsaru intett a zseblámpával. akik egy kis. A szabályok szerint ülve maradt az autóban. hogy életfogytiglant kapott. hogy engedje le az ablakot. – Remélem. Éppen elıttük egy rendır állt. mi ütött Jeffreybe. kicsikém. amelyre rá volt csatolva a biciklis bukósisak – a gyereknek valószínőleg nem volt kedve felvenni. és elindultak a gyerekkel egy kórház sürgısségi osztálya… vagy a halottasház felé? Uram. mert nem látott sem összetört autót. és olyan fényvisszaverı dzsekit viselt. tiéd ez az üveg? – kérdezte Bonnie. mekkora a baj. Na. – Nem tudom. visszaesıként elkövetett ittas vezetés. Nem lesz mellette. akit az elıbb emeltek ki az útszéli árokból. Jogosítvány nélküli vezetés. mint a lánya. Körbejárta az autót. gondolta Nathan. hogy megnyugtassa. hogy nem. – Ne nyúlj hozzá. hogy húzódjon félre. Mély meggyızıdés töltötte el. Pontosan tudja. jobban rálátott a mentısökre. Ha ez a gyerek meghal. A bicikli ripityára tört. papa? Mi történt? – kérdezte Bonnie egyre idegesebben. hogy meg fog halni. a segítségnyújtás elmulasztása… Együtt van az összes súlyosbító tényezı. Egyik kezében szakadt hátizsákot tartott.

Még csak egy hónapja dolgozott önállóan. ez az elsı hónap nem volt egy sikertörténet: a munkáját felügyelı orvos nem zavartatta magát. Már több mint negyedórája rázárult a rácsos ajtó. koaguláció. kerekes hordágyat toltak be rajta. Claire egy szempillantás alatt ledobta gyapjúsapkáját meg télikabátját. – Rendben. amikor még csak huszonnégy éves. A parkolóba beszáguldó mentıautó üvöltı szirénájától megfagyott az ereiben a vér. NFS. EPIKUROSZ Pitsfieldi Városi Kórház Sürgısségi Osztály 20 óra 06 perc – Claire. Claire. Glasgow hat. mintha egy fal nélküli városban élnénk. – Mink van. Claire mély lélegzetet vett. és ellenırizte a lélegzetét. tüdı-. koponya. A kollégája. Claire a mellkasa bal oldalára tette a sztetoszkópot. Nagyon gyorsan össze kellett szednie magát. Ma este egyedül kell intézkednie. mindenki munkára! Háromra felemeljük: egy. ha mondom! Három embert küldtem a földre egyetlen ökölcsapással. gázolás. körülötte mentısök nyüzsögtek. hogy nem tud tökéletesen helytállni. Húsz perce kómában. még nem érkezett meg.és vállröntgent. mint az óceánba. öreglány. ionogram. hogy börtönben fogja tölteni az éjszakát. – Kérek még: EEG-t. Megtapogatta az alhasat. de még mindig nem sikerült felfognia. mi. és még mindig szorongott. pulzus 110. Ami azt illeti. Gyerünk.24 Minden más dologgal szemben szerezhetünk védelmet. – Hétéves gyerek. és ország-világ elıtt felemlegette a hibáit. érted?! Nathan oda sem figyelt a cellaszomszédja. de ami a halált illeti. Nem olyan könnyő mindig képviselni az embernek az érdekeit. nincs mellkasi vérömleny. és fejeset ugrott a munkába. aki verekedésl provokált egy szupermarketben. szükségünk van magára! Claire Giuliani doktornınek. és többé nem tiszteletre méltó 128 . Claire-t ez nagyon érzékenyen érintette. Néhány másodperc múlva kivágódott a lengıajtó. a kórház fiatal osztályos orvosának éppen lejárt az ügyelete. a szaturáció normális. Nyugi. emberek. Kár volt belém kötniük. Claire a gyerek fölé hajolt. Nincs lépsérülés. – És sípcsontröntgent. hogy nehogy lezuhanjon a vérnyomása. és gépre tették. Egy pillanat sem kellett hozzá. borda és sípcsontzúzódás és törés. Nincsenek ismert elızmények. és visszabújt a fehér köpenybe. amelyet az elıbb akasztott be a fém öltözıszekrénybe. amikor az ügyeletes nıvér riasztotta. Valamit elfelejtesz. Többszörös medence-. kettı… – …hármat! Három embert. Valamit elfelejtesz. tenzió kilenc. akinek váltania kellett ıt. Együtt csukták be ıket a rendırırs egyetlen szabad zárkájába. Rendben. teljes felelısséget vállalva betegeiért. A mentısök már intubálták. és nem térhet ki a feladat elıl. Armando? – kérdezte a fımentıstıl. egy részeges alak handabandázására. és váratlanul egy súlyos beteget hoztak be. medence-.

de senki nem válaszolt. hogy soha többé nem fog tudni elaludni. a törtetı. és feltételesen szabadlábra helyezik. Akkor neki már valószínőleg egy másik bíró elıtt kell számot adnia a tetteirıl. Nathan felsóhajtott. Nem szabad odafigyelnie erre az emberre. gyors egymásutánban megérinteni az egyik kezének ujjait a mutatóujjával. hogy Nathan részegen vezetett. élettelen testük látványa pánikot és a tehetetlenség érzését váltotta ki belıle. İ. Nem tudott szabadulni az elütött kisfiú. összetörte a fáradtság és a kétségbeesés. és ártatlan áldozatokat lök elé. Az ügy nagyon komoly volt. akik a legfontosabbak számára. Természetesen egyetlen gramm alkohol sem volt a vérében. csak Mallory és Bonnie szeretete. Ha per lesz. és két keze közé fogta a fejét. hogy ez nem sokat mondhat Bonnie-nak. de Nathan sejtette. Csak egy dolgot tudott róla: hogy Ben Greenfieldnek hívják. amellyel soha nem mert szembenézni. Kevin. amíg rá nem kerül a sor. Bár a jogásztársadalom elitjéhez tartozott. hanem csak egy szemét alak. Felszólították. Ha ıt elveszítem. a törékeny és élettelen kis test látványától. de a rendıröket annyira elkeserítette az eredmény. Az emberek nem állnak szóba a szemét alakokkal. Nathan hevesen tiltakozott. hogy a zsaruk lefoglalták Jeffrey majdnem üres whiskysüvegét is. hogy végezzék el rajta a józansági tesztet: követnie kellett a rendır ujját a tekintetével. számolni oda és vissza… De mert a zsarut még mindig nem sikerült meggyıznie. gondolta. a takarítónı fia tartja a kezében ennek a tiszteletre méltó családnak a sorsát. Ráadásul egy hajszálon múlt. nem bújhatott ki a felelısség alól: balesetet okozott. hogy szálljon ki a kocsiból. most az arcába robbant. Massachusetts államban tilos felbontott alkoholt tartani és szállítani az autóban. és ne tegyen hirtelen mozdulatot. akkor is csak több hónap múlva tőzik ki a tárgyalást. mi a rendırök dolga. A rendırök dolga letartóztatni a bőnözıket. és megrohanták a gondolatok. ahogy a rendırök beültetik a rendırautóba megbilincselt apját. de mégis meg mert volna esküdni rá. Arról nem is beszélve. Elmagyarázták neki. hogy még rosszabbodhat is a helyzet. – A kurva életbe. Nathan ragaszkodott hozzá. Azt viszont határozottan tudta. hogy nem járt még katasztrofálisabb következményekkel a dolog. hogy engedje le az ablakot. mint Massachusetts állam bírája. mi lett vele. Ez újabb törvénysértés. és ı maga követelte. és akkor ı már nem lesz az élık sorában. Jól tudta. meghal. hogy háromszor is megismételték a tesztet. Candice. És ettıl kezdve semmi nem számított. a felkapaszkodott alak. hogy ez a kép örökre bevésıdik Bonnie emlékezetébe: látta. Minden sarok mögött ıt lesi. Megkérdezte a rendıröktıl. ezentúl már mindig a sarkában van a halál. milyen hideg van itt! És ez a barom képtelen befogni a pofáját… Összefonta a karját. És a rendırök letartóztatták az apját. Hátradılt a keskeny fapriccsen. Hiszen a Wexlerek becsületétıl függött annak a két embernek a sorsa. most mindnyájukat megmentheti. Így tehát „csak” cserbenhagyásos gázolásért tartóztatták le. mert az ıt kihallgató rendırtiszt szemében az üveg egyértelmő bizonyíték volt rá. És ezt fogja tenni. Abban a pillanatban. Garrettnek igaza volt: a halál mindenütt jelen van. amelynek súlyos sérültje volt. hogy ı. amely szinte elveszett a foszforeszkáló dzsekiben. hogy „vállalati ügyekkel foglalkozó jogász”. aki cserbenhagyott egy elgázolt gyereket. akit soha nem fogadtak be a családba. hogy megfújja az alkoholszondát. Ben… Véres. Az sem használt az ügyének. Erısnek kell maradnia. A fenébe is. ha Ben. 129 . amikor a zsaru megkérte. ne adj' isten. amelyért Nathannek kell vállalnia a felelısséget. Börtönbe. és öszszezavarta a világról alkotott képét.ügyvéd volt. Megmenti ıket. aki bizonyára félelmetesebb lesz. és ezért akár több év börtönre is ítélhették. Ez a szörnyő valóság. Villámként hasított agyába a felismerés. Nem akarom elveszíteni Malloryt. Kevin. Az utóbbi két óra filmje pergett a szeme elıtt. és megdörzsölte a vállát. Utána tetıtıl talpig megmotozták és megbilincselték. Holnap egy bíró majd megállapítja az óvadék – nyilván csillagászati – összegét. mindent elveszítek. Candice és a kis Ben… Úgy látszik. kitágult az idı. és börtönbe viszik. az embernek befagy a segge! – háborgott a részeg. Vajon mit gondolhatott errıl? Tulajdonképpen mit tudott Bonnie az apja foglalkozásáról? Nem sokat. Kimerült volt. persze sikertelenül.

az apáé csupa harag volt. száz kilométerre onnan Abby Cooper Norwalk mellett beállt a kis Toyotájával egy élelmiszerbolt parkolójába. vagy olyan marad. Én láttam el Bent. De ı ellökte Claire kezét. Mindig úgy találta. és a férfi vállára tette a kezét. ebédidıben együtt szendvicseztek a Bryant Parkban. Erezte Nathan szorongását a vonal túlsó végén. Abby érezte. Az anya tekintete könnyben úszott. de az is lehet. Micsoda pech! Többször is megpróbálkozott a kontaktlencsével. és Nathan az irodát hívta fel. nagyon jól tudtak együtt dolgozni. de ı ismerte a sebezhetı. és a feje is pokolian fájt. Ödéma. Annyira összeszorult tıle a szíve. és biztosíthatom önöket. kétkedı Nathant is. kisasszony. mintha valami megbonthatatlan egység lenne kettejük között. İk ketten igazán nagyszerő páros voltak. – Doktor Giuliani vagyok. Igaz. – Talán néhány óra múlva. – Megölöm! Ha Ben nem tér magához. de soha nem sikerült igazán megszoknia. de a koponyasérülése miatt subduralis haematoma alakult ki nála. – Stabilizáltuk az állapotát. Nem volt képes elhinni a történetet. – Azt jelenti. hogy még közelebb kerülhetnek egymáshoz. Igazán különös párt alkottak. – Subduralis haematoma? – Ez… ez egy ödéma. hogy… – És ez mit jelent? – kérdezte az apa indulatosan. Mindent megteszünk. de mire? Hogy meglássuk. megölöm azt a nyomorult ügyvédet! 130 . hogy Nathan még mindig nagyon kötıdik a feleségéhez. doktornı? – vágott a szavába Ben édesanyja. és otthagyta azt a gyereket az út szélén? Vajon igazán ismeri az embereket? Talán túl ideális képet alakított ki róla magában. de Jordan nem volt bent. hogy mások törtetınek tartották Nathant. Jordannel akart beszélni. Nagyon nem szerette az ilyen pillanatokat. amely nyomást fejt ki az agytörzsre. Közben századszor is szóról szóra végiggondolta a fınökével folytatott beszélgetést. uram – mondta. – Igen. – Hapci! Hapci! Többször tüsszentett. amikor szép volt az idı. Lehet. Pitsfieldi Városi Kórház váróterem 1 óra 20 perc – Greenfieldék? Claire Giuliani félve vágott át a várótermen. majdnem gyermekes vonás. a Stockbridge-be vezetı legrövidebb utat kereste. Ilyenkor Abby különösen közel érezte magához Nathant. De hogy higgye el. asszonyom. egy padon. de ez nem következett be. mikor tér magához a fiuk a kómából – magyarázta Claire már nyugodtabban. mint egy növény… Claire megpróbálta lecsillapítani: – Remélnünk kell. Szörnyen meg volt fázva. és most türelmetlenül fordultak a fiatal orvosnı felé. és… – Istenem. hogy azonnal elindult érte. hogy van. és a szemüvege bepárásodott. hogy tovább tart a dolog. Mindennek a tetejébe esni kezdett az a rohadt havas esı. A házaspár már több órája gyötrıdött a bizonytalanságtól. cinikus ragadozónak. és dühödten belebokszolt az egyik italautomatába. hogy csökkentsük a koponyaőri nyomást.Éppen ekkor. hogy egyelıre nem tudjuk megmondani. Várnunk kell. aki kész bármilyen kompromisszumra. Látta ıket néha együtt. hogy Nathanben van valamilyen megható. Abby vette fel a telefont. – Várnunk. amikor még San Diegóban dolgozott. magához tér-e. amikor behozták. – Láthatjuk? – A fiuk sok törést szenvedett – folytatta Claire. hogy elmenekült. Nathan börtönben! Letartóztatása elıtt jogában állt felhívni valakit. Néha. ezért ı. Széthajtogatta a térképet a motorháztetın. Nathan válása után kis ideig reménykedett benne.

most sem tett mást. A sofır hamarosan kitette ıket az autópálya melletti étterem elıtt. hanem még szitkokat is zúdított rá. Amikor kilépeti az üvegajtón. felszegte a fejét. – Nem értem. ahogy lázasan szívta a szivarját. hogy jót cselekszel. – Higgye el nekem. milyen válogatott kínzásokkal fogják pokollá tenni az életet a Lowell elítéltjei. A seriffhelyettes nemhogy nem teljesítette a kérését. hogy nem úszhatják meg ezt a beszélgetést. egy Tommy Diluca nevő alak. hogy a következı órákban mindenhol jeges utakra kell számítani. fáradt vonásait: olyan volt. Meg aztán te is nagyon jól tudod. hogy alkoholista vagyok. de a telefon néhány csöngetés után a rögzítıre kapcsolt. Frissen borotválva. amit én követtem el! – mondta Jeffrey. Tévedsz. Jeffrey nem adta be a derekát. Nathan! Legyünk realisták: az én életem már véget ért. Tényleg a sitten akarja végezni az életét? – Ne játszd a hıst. Nathant egy félórával korábban engedte ki a zárkából a seriff helyettese. Jeffreynek sem volt nagyobb szerencséje. akár egy kísértet. 131 . Nathan rögtön visszakapta a személyes holmiját. Nathannek csak nehezen sikerült erıt venni magán. hogy sokat kockáztatsz. De Nathan nem akarta ezt a logikát elfogadni. mint én. mint maga. amikor az beült a kocsiba. amint visszakapta a mobilját.December 19. elegáns kasmírkabátjában. mint valami nagyfınök. rögtön megpróbálta elérni Malloryt Brazíliában. Csak az árulta el idegességét. Nem akarok megfutamodni a felelısség elıl. ha „húsz évre” ıt is bevarrják. Az étterem tele volt: a helyi rádióban bejelentették. amelyet ötvenezer dollárban állapítottak meg. de neked van egy lányod. Nem felelt. ha azt hiszed. mintha soksok évet öregedett volna egyetlen éjszaka alatt. amely elválasztotta a szabadságtól. de nem vagyok gyáva. hogy törıdnie kell a családjával. – Idefigyelj. és részletesen elmesélte. – Szó sem lehet róla. és a kamionsofırök hangos beszélgetése majdnem elnyomta a forgalom zaját. Éjféltájt Nathan engedélyt kért. Engem pedig hagyjon békén. Az asztaluk melletti régi Coca-Cola falióra reggel tíz órát mutatott. jobb lesz ez így. amit kell. hogy Mallory és te… hogy kettıtök között még nem ért véget a dolog… Légy valamivel felelısségteljesebb! – De nekik magára van szükségük – felelte Nathan. bár a háta borzalmasan fájt a kemény fapriccsen töltött álmatlan éjszaka miatt. – Szó sem lehet róla. Wexler összevonta a szemöldökét. Jeffrey a sofırje kíséretében várta a reggeli hidegben. amelyben úgy nézett ki. és szálegyenesen tartotta magát. Mivel Jeffrey nemigen szokta kimutatni a gyöngédségét. Hogy azt tehessem. csak bátorítón megveregette Nathan vállát. Sok kávét megittak már. Abby közben elintézte a jogi formaságokat. – Én nem kértem tıled semmit. hogy ugyanez a férfi néhány órája még a delírium tremens határán volt. lehet. Csak egy vágya volt: minél hamarabb lelépni. – A viszontlátásra – köszönt el tıle a helyettes seriff sunyi mosollyal. Wexlerbıl áradt az erı. és kerülte Jeffrey tekintetét. hogy magadra vállald azt. az üvegen visszatükrözıdni látta feszült. pedig ı is megpróbálta néhányszor. Nehéz volt elképzelni. Nathan. Mind a ketten tudták. Jeffrey. hogy kimehessen a mosdóba. Te is éppen olyan jól tudod. és megszorította az asztal mőanyag lapjának a szélét. akinek szüksége van rád. – Nem többet. amit én követtem el! Jeffrey Wexler és a veje a 90-es államközi út melletti egyik parkoló éttermében ültek. Jeffrey kifizette a teljes óvadékot. hogy magadra vállald azt. az utolsó akadályon. – Pillanatnyilag a maga felelıssége annyiban áll.

– Mit szégyell? – Szégyellem a gyöngeségemet. támogatni fogja. – Miket beszélsz? – Beteg vagyok. és tehetségüket hasznos ügyek – emberek rehabilitálása. saját irodát alapíthattak volna (Wexler&Del Amico). Öreg testén végigfutott a libabır. Nathan fog meghalni. pedig minden egyformán végzıdik: a halállal. ez komoly. – És mennyi idıd van hátra? – Nem sok. – A fenébe! Wexler sőrőn pislogott. és eldöntötte. Nathan haldoklik! – De legalább hozzáértı orvosokkal beszéltél? – kérdezte dadogva. hogy tanulhasson. – De még negyvenéves sem vagy! Az ember nem hal meg negyvenéves korában! A szomszéd asztaloktól feléjük fordultak néhányan. mindennek elvette az értelmét. mi mást mondhatna. Jeffrey. mint aki haldoklik – makacskodott Jeffrey. – Pedig nem úgy nézel ki. – Tudod. ha megmentheti a veje életét. maga is jól tudja. Tényleg feje tetejére állt a világ. halálra vagyok ítélve. Jeffrey Wexler meg volt döbbenve. Legalább az igazság egy részét el kell mondania az apósának. Néhány hónap… talán kevesebb. Hogy történhetett ez? Hogyan süllyedhetett ilyen mélyre? * Massachusetts General Hospital: híres bostoni kórház 132 . Mallory még nem tud róla. hogy képtelen vagyok abbahagyni az ivást. a gyengék védelme – szolgálatába is állíthatták volna… De a karkötıügy és az a kurva ital mindent tönkretett. errıl ne beszéljen senkinek! Ugye értette: senkinek. Jeffrey… meg fogok halni. és ı vigasztalja! Jeffrey nem tudta. Nathan nyomatékos hangon mondta: – Hallgasson ide. amikor együtt jártak horgászni. vagy amikor elvitte ıt a „cukorházikóba”. én ismerem az MHG* legjobb dokijait… – Fölösleges. hogy imádja magát. mint a saját fiára. Jeffrey. a gerincvelıbıl indult. hogy elütötte azt a gyereket. juharszirupszüret idején. Némi habozás után bevallotta: – Hallgasson ide. hogyan fejezze ki az együttérzését. – Most hülyítesz? – Nem. aki képtelen volt belenyugodni a gondolatba. – Mindenkinek vannak gyöngéi. – Mi az? Rák? Nathan bólintott. a pénz. – Halálra vagyok ítélve – ismételte el Nathan szomorúan. – A kurva életbe – morogta Jeffrey gyöngéden. Szüksége van magára. Könnycsepp csordult le az arcán. Miért nem hívja fel gyakrabban? – Mert szégyellem magam – vallotta meg Wexler. majd a vállán át lecikázott a hasáig. és én magam akarom elmondani neki. Igazán bármit megadott volna.Nathan felsóhajtott. – Természetesen. Tegnap este még csak fel sem fogta. – Pedig ez van. – Vigyázzon rá. Egy sereg emlék merült fel benne: látta Nathant tízéves korában. Nem tehetett másként. amely mindent megrontott. mert nem igazán tudta. bár arról szó sem lehetett. Jeffrey! Tudja. Az ital és a pénz. Akkoriban kicsit úgy nézett rá. Késıbb akár együtt is dolgozhattak volna. de ezúttal nem próbált harcolni az érzelmei ellen. hogy a Hírnököket megemlítse.

– Még mindig kómában van. Mivel Nathan nem volt részeg a baleset idején. bár nagyon is jól tudta. Jeffrey megkérte. én vagyok a legjobb… Nathan kortyolt a kávéból. Nathan beleegyezett: – Rendben. visszaviszem New Yorkba.Bár már százszor fogadalmat tett. és mosolyogva kijelentette: – Maga a legjobb. Amint hazaért. – Kihúzlak belıle – ígérte Jeffrey. könyörgött magában. hogy nem így érzi. hogy soha többé életében nem nyúl alkoholhoz. Viszontlátja-e valaha az apósát? Utána a titkárnıje felé fordult. és újra csillogni kezdett a szeme. A szavamat adom. Uram!. hogy eljött. Egyébként a maga helyében nem tenném be oda a lábamat – mondta Nathan felé fordulva. Nathan bólintott. Abby éppen ebben a pillanatban érkezett meg az étterem parkolójába. – Én majd hazavitetem az autóját. nem vették el a jogosítványát. hogy Abby a kórházból jön. Abby zavartnak tőnt. Jeffrey! – Holnapután hazaküldöm. – Szívesen tettem – felelte Abby. de majd alkut kötök az ügyésszel: mondjuk tizennyolc hónap próbaidıt és száz óra közmunkát fogunk kérni. Neked is kell egy kis idı. – Abby majd hazafuvaroz Manhattanbe – mondta Jeffrey. itt beszélték meg a találkozót. – Én vezetek. Az orvosok nagyon visszafogottan nyilatkoznak. Abby. Meg tudom csinálni. Utánam. hogy magadhoz térj. – Figyelj… Lisa ma reggel elvitte két napra Nantucket-be. de Abby elhúzódott. legalább hadd védjelek én ebben a gázolásos ügyben! Ez volt az egyetlen dolog. – Minden rendben van az óvadék körül – jelentette ki hivatalos hangon. İ… – Micsoda? Elrabolják tılem a lányomat egy ilyen pillanatban! – Senki nem rabolja el tıled. Próbálj pihenni egy kicsit. most százegyedszer is megesküdött. Majd rövid hallgatás után hozzátette: – De hívjon fel rögtön. amelyre még alkalmasnak érezte magát. Segíts. és hosszan kezet szorított vele. – A szülık nagyon ki vannak borulva. Abby. Kimentek Abbyhez a parkolóba. – De nekem nincs idım. Abby. – Rohadt ügy. de a hangján hallatszott. Nathan kiintegetett az ablakon. mintha egy ügyfélnek magyarázná a jogi helyzetet. ne legyen nevet… 133 . Nathan nem felelt. hogy látom. Jeffrey zavartnak látszott. és kinyitotta az ajtót a távkapcsolóval. amikor letartóztatták. – Ugyan már. ha nem okoz gondot. A két ügyvéd az ablak felé fordult. Halvány fénysugár tört át a felhıkön… mintegy a meghitt pillanat üdvözléséül. hogy Isten már nagyon régen a sorsára hagyta ıt. Jeffrey lehajtotta a fejét. Hátat fordított Nathannek. – És van híre a gyerekrıl? – kérdezte a két ügyvéd egyszerre. Nathan közelebb lépett hozzá. hogy átölelje. hogy kihasználják ezt a kis meleget. amint hírt kap Malloryrıl. Elkísérte Jeffreyt az autóhoz. – Bonnie-t is magammal viszem – jelentette ki Nathan határozottan. Tehát abszolút jogában állt vezetni az ítéletig. – Hadd legyek én az ügyvéded – jutott eszébe hirtelen –. meri tudták. – Szívbıl köszönöm. ígérem. hogy hozza ide a terepjárót. és felállt. – Nagyon örülök.

és elállta Nathan útját.– Én vezetek – mondta Abby olyan határozottan. vörös nyilat rajzolva a földre. – Gyilkos! Soha nem lett volna szabad kiengedni magát! – İ annak a kisfiúnak az apja. és majd szétvetette a düh. és meglengette Nathan szeme elıtt: – Remélem. A férfi már egész közel állt hozzá. Nagy vércseppek hullottak a hóba. Otthagyott egy haldokló gyereket az út szélén. Már majdnem beült az anyósülésre. Orrához emelte a kezét. baleset volt… Megértem a fájdalmát. akit elütött – mondta Abby nyugtalanul. Elıvette a fia fényképét a zsebébıl. hogy Nathan nem mert ellentmondani neki. Nagydarab ember ugrott ki az autóból. Nathan szerette volna megnyugtatni. maga szemét! Maga egy… Nathan nem tudott kitérni a hatalmas ökölcsapás elıl. amikor egy öreg Chrysler furgon fékezett le mellettük. mi az igazságot akarjuk. higgye el nekem. hogy hasonló esetben mit érezne ı a sofır iránt. A férfi fölé hajolt. hogy a fia a leggondosabb ellátásban részesül. – Nem kérünk a szaros pénzébıl. És ön komoly kártérítést igényelhet. amely a földre terítette. 134 . de azt is tudta. Nathan felemelte a hangját: – Greenfield úr. hogy ez az arc egész életében kísérteni fogja! Nathan nagy nehezen feltápászkodott. Kérem.

– Micsoda? – Tényleg otthagyott egy haldokló gyereket az út szélén? Nathan felsóhajtott. Habozás nélkül követtem San Diegóból New Yorkba. közelebb vagyok már a farmhoz. hogy tényleg meg van zavarodva. A HAL SZÁMÍTÓGÉP A 2002. – Tehát igaz? – kérdezte Abby. Úgy éreztem. Hiszen egy gyerek életérıl volt szó! – Tudom. ha egyszer valami történne velem. – Hiszen mindig magánál van a mobilja! – De most otthon felejtettem. Nathan megdöbbent. Elveszítettem a legfontosabbat. Abby. ilyen az üzlet… Néhány pillanat múlva pontosabban is elmagyarázta. értékes valaki… Most óvatosan megelızött még egy kamiont. – így van ez. hogy mi a probléma. Abby kétkedve csóválta a fejét. hogy visszamentem az apósomékhoz. – Nem hagytam ott. – Hadd fejezzem be! Röviden: azt hittem. ez a gyerek pont annyi idıs. mert annyira másnak láttam. Abby most megforgatta a tırt a sebben: – Ha korábban értesítette volna a mentıket. de ez nem túl hihetı. hogy van egy fia. – Nem tudtam – dadogta Nathan. Már elmagyaráztam. 135 . Abby. hogy megússza. mire gondol: – Mindennek ellenére én valahogy mindig csodáltam magát. a fiúnak talán több esélye lenne. de tegnap este elveszítettem az illúzióimat. ilyen idıket élünk. sok évet ledolgozhat az ember valakivel anélkül. csak utána folytatta: – Sajnálom. te éppen olyan jól tudod. és megelızött egy kamiont. ŐRODISSZEA CÍMŐ FILMBEN – Ne nézzen így rám. számíthatnék magára… – Maga idealizál engem. és jobbra kanyarodott. és kész – felelte Nathan. mintha magában beszélne. hogy segítséget hívjak. hogy ezt kell mondanom. halkan hozzátette: – A francba. – És miért nem? – Mert jártam a baleset helyszínén: sőrőn lakott környék. mint az én fiam. hogy a lelke mélyén ön jó ember. hogy bármit is megtudna a magánéletérıl – mondta Abby szemrehányón. azt hittem. Abby túl szőkszavúnak találta a magyarázatot. Abby! Már félórája elindultak. Abby. – Sajnálom. – Nem nekem ítélték. – Én… én pánikba estem. Bármelyik háznál megállhatott volna telefonálni. – Na igen. Hallatszott a hangján. – Soha nem mondta.25 Azt hiszem. mint azokat a kis golden boyokat. ennyi. Látja. mint én. de gyakorlatilag egy szót sem váltottak.

bekapcsolta a számítógépet. hogy már tudnak az ügyérıl. Majdnem félórát állt a tőzforró zuhany alatt. Hogy úgy cselekedhet. de azt máris kijelenthetjük. Abby vigyázzállásban várta. Szerette a munkáját és ezt az elegáns. – Del Amico úr. Ekkor belépett a National Lawyer internetes oldalára. Ha két újságíró lesett rá az utcán. olyan fáradt. A francba. mint egy növényre. hogy visszajöhetett az irodába. és annyi gyızelmet élt át. amelytıl úgy érezte. és Manhattanig már nem is szóltak egymáshoz. Abby egyenesen a saját irodájába ment. Nathan ismerte a két pasast: egy kábelcsatornának dolgoztak. amelyet az újságíró tartott az orra elé. mégsem vagyok O. amelyet még ki sem csomagolt. amikor meglátta az elıcsarnok bizánci mozaikdíszítését. és rögtön a következı cikk ötlött a szemébe: A PARK AVENUE HÍRES ÜGYVÉDJE ORSZÁGÚTI BALESETET OKOZOTT Nathan Del Amicót. boldogtalan volt. Egy dupla kávét és néhány muffint tett le elé. Az is jót tett neki. Abby még soha nem beszélt így vele. Senki. Megkérdeztük az ügyrıl Ashley Jordant. aki kijelentette. Majd lassacskán erıre kapott. Megint megpróbálta felhívni Malloryt. kivéve Bonnie-t és Malloryt. gondolta. amely a híres személyiségek nagy érdeklıdést kiváltó bírósági ügyeivel foglalkozott. a rá leselkedı halált. amíg talált egy vadonatúj inget. hogy kénytelen hazudni a felesége és a lánya védelmében… De nem roppant össze. aki otthagy egy haldokló gyereket az út szélén. ahol annyi órát eltöltött. de hiába. ha senki nem tudja meg. majd felvette az inget. Simpson! Maga elé engedte Abbyt. 136 . Nathan addig keresgélt a szekrényében. egy rövid nyilatkozatot a Trial TV-nek! Nathan durván félretolta a mikrofont. Az ügyvédet – akit ma reggel ötvenezer dolláros óvadék ellenében szabadlábra helyeztek – Jeffrey Wexler. Egyelıre még nem tudjuk felmérni az ügy következményeit. Az újságíró mögött egy operatır állt. és betért a fitneszterem elıtti pihenıbe. és megpróbált elkapni néhány képet. kényelmes környezetet. Lerogyott a bır karosszékébe. Megkönnyebbült. a Marble&-March többségi részvényesét. Tisztán és frissen borotváltan lépett be az irodájába. de Nathan kiszállt a harmincadikon. Nathan nem válaszolt. Az áldozatot azonnal a Pitsfieldi Városi Kórházba szállították. hanem Nathan felé fordította a fejét. és mindent kitálaljon Abbynek ott. kiürült. de az orvosok egyelıre borúlátón nyilatkoznak az állapotáról. és „semmi köze az ıt alkalmazó társaság egyéb ügyeihez”. majd ı is belépett a Park Avenue-i toronyház ajtaján. és maga elé húzta az asztalán heverı néhány dossziét. – Miért mondja ezt? Abby egy pillanatig nem az utat nézte. miután elütött egy fiatal biciklistát Stockbridge (MA) környékén egy alsórendő úton. Nem kellett sokáig keresgélnie: csak rákattintott a „nap hírei” rovatra. hogy ı a helyzet ura. Csak úgy mőködhet a dolog. hogy nem kell a saját bırén megtapasztalnia az eseményeket.– És mi lenne az? – Tudja jól: a bizalom. az egyik leghíresebb bostoni ügyvéd fogja védeni. hogy alighanem komoly megtorpanást fog okozni Del Amico karrierjében – akit egyébként „Amadeusnak” is szoktak nevezni egyes kényes ügyekben tanúsított kivételes találékonysága miatt. Szerette ezt a helyet. Micsoda luxus. hogy rálépjen a fékre. – Mert nem tudok megbízni egy olyan emberben. J. az autópálya közepén: a Hírnököket. hogy ez az ügy a munkatársa „személyes szféráját” érinti. a Marble&March egyik sztárügyvédjét a múlt éjjel letartóztatták cserbenhagyásos gázolásért. a víz olyan hatással volt rá. Egy pillanatra kísértésbe jött. Az ı szakmájában nagyon gyorsan terjedtek a hírek. akkor nyilvánvaló.

akkor semmi kétség sem marad a bőnössége felıl. Abby szakította félbe a gondolatait: – Nagyon furcsa faxot kaptunk – dugta be a fejét az ajtón. amelyek miatt sokat emlegették a nevét. csakhogy most Jeffrey Wexler is látható volt. egy terepjárót ábrázolt egy benzinkút elıtt. A lap egyik sarkára kinagyították a fotó egyik részletét. Márpedig ha Jeffrey 19 óra 14 perckor teletankolta az autót. Mindenesetre nem lesz túl dicsıséges a távozás. Nathan nem értette meg rögtön a felvétel küldıjének szándékát. nehogy eltévessze. ahonnan bárki névtelenül elküldheti a faxokat. Vagyis egy olyan helyen adták fel. vigyázva. Megkérte Abbyt. És néhány óra alatt összeomlott ez az egész gyönyörő építmény. hogy érdekelni fogja magát – jelentette ki Abby rejtélyesen. ahol Ben Greenfieldet elütötték. hogy a karrierje megszakad. Abby. mindig gondosan kiválasztotta azokat az ügyeket. 19 óra 14 perckor. Üres.Ha Nathan Del Amicót bőnösnek találják az ellene felhozott vádakban. Márpedig Stockbridge környékén nincs harminchatezer benzinkút. és megkereste a megadott oldalt. Az abszolút tekintély. nyolcévnyi börtönbüntetésre számíthat. Fölé kattintott: egy párhuzamos ablakban beindult egy multimédia program. hogy megint úrrá legyen rajta a rossz érzés. egy hibaüzenet jelent meg rajta. hogy a naumekeagi benzinkútról van szó. Éveken át fényesítette a „szakma ifjú sztárja” képet. hol adták fel a faxot. de nem történt semmi. amely nem messze található attól a keresztezıdéstıl. az egyszer biztos. Egy benzinkút biztonsági kamerájának felvételeit látta. A hivatkozás eltőnt. de nem egészen az újság által említett okokból. és Nathan szinte biztos volt benne. A rendıri jelentés szerint körülbelül 19 óra 20 perckor következett be a baleset. 137 . Az iroda széles sávú internetkapcsolatának köszönhetıen Nathan jó minıségben nézhette a filmet. A fénykép tehát a baleset elıtt készült. Nathan az elején alig vett ki a faxból valamit. Képtelen volt elfordítani a cikkrıl a tekintetét. ahogy a terepjáróra hajolva tankol. fekete-fehér fénykép volt. Megint ugyanaz a képernyı. Nathan rákattintott. nézze meg. – Én mégis azt hiszem. és újra megjeleni a hivatkozás. gondolta Nathan. Kösz a támogatást. Nathan a számítógépe elé ült. és megvan a jobb elsı dísztárcsája is. hogy a felvétel idıpontja is megjelenik a kép jobb felsı sarkában: december 19-én készült. – Nem tudom. Nathan futólag megállapította. Semmi. hogy az autó még tökéletes állapotban van: nincsenek rajta karcolások. és keserően elmosolyodott. Jordan. Nézze át Jordannel majd késıbb. Tekintete megakadt egy félmondaton („komoly megtorpanást fog okozni… a karrierjében”). A vállalati joggal foglalkozó ügyvédeknek a National Lawyer volt a referencialapja. Igen. A kút száma és a jól látható Texaco logo könnyen azonosíthatóvá tette a helyet. Kicsit elmosódott. Majd észrevette. Semmi kétség: a fényképen az ı Land Roveré látszott. fekete képernyıt talált. Újra megnézte a fényképet. Nathan lenyomta az enter gombot. Egy speciális keresıprogramnak köszönhetıen Abby egy perc alatt kiderítette: – A szám egy pitsfieldi copyshopé. csak egy hivatkozás futott rajta keresztül. ebbıl le lehetett olvasni – vagy inkább ki lehetett találni – a rendszámtábla számait. A helyszín azonos volt a fényképen látható helyszínnel. Mit akarnak közölni vele? És ki van e mögött? Amikor visszafordult a képernyıhöz. és néhány másodperc múlva elindított egy kis jelenetet. hogy maradok-e. A kép aljára valaki felfirkantotta egy weblap címét. Mi ez a disznóság? Ez a néhány perc elég volt. Nathan újra beírta a weblap címét.

– A folyosón már múlt idıben beszélnek magáról. ha megvádolja magát az apósa helyett – mondta Abby tagoltan. gondolta szomorúan. miért csinálja. Abby a vállán át nézte: csak három. – De mit akarnánk bizonyítani? – kérdezte Abby naivan. Úgy fogom megnyerni az utolsó ügyemet. hogy segítsen az apósának? Ha még messzebb menne. aki engedélyt sem kérve Nathantıl. hogy nem jó ötlet. gondolta megkönynyebbülten. hogy elveszítem. Még visszakozhat. hogy Abbynek igaza van. Nathan. és visszaszerezned a becsületedet. Ebben a pillanatban Abby irodájában újra felhangzott a fax diszkrét sípszava. amikor Jeffrey elindult fizetni. Közli velünk. Nem áldozhatja fel az egész karrierjét azért. – De hát ezek a képek tökéletesen tisztázzák magát? –kiáltott fel Abby. Valaki. de nem akarja. A titkárnıjére nézett. – De ki áll e mögött? – Hogy ki állt e mögött? Majd én megmondom: ennek a nyamvadt a benzinkútnak a vezetıje. hogy megmentse az apósát! – Nem Jeffreyt akarom megmenteni. hogy bizonyítékokat győjtsünk ellene. – Hogy zsarolni akar engem. Olyan kényelmes lenne visszatáncolni… és ez a váratlanul érkezett film lehetıvé is tenné. a terepjáróhoz tántorgott. aki most nagyon boldog.A film leállt. Nathan kikapta a papírlapot. akar nekem segíteni? – Hogy kimásszon ebbıl a csávából? Persze. Keresgélt egy ideig a winchesteren. majd beült az autóba. hogy kicsoda. hanem hogy még jobban belemásszam. de azt tudom. Nathan csak bólintott. – Nem. hogy éppen magának kell ezt magyaráznom. a válla fölött áthajolva vele együtt nézte a filmet. – Ez az alak megırült! Nathan megbővölten meredt a papírra. Abby leült egy székre Nathan mellé. – Figyeljen. hogy rátalált az aranytojást tojó tyúkra. de a film nem volt elmentve. vastag kiemelı tollal írt jel volt rajta: 1M$ – Egymillió dollár! – kiáltott fel Abby. A következı jelenetben megint ı látszott. Amikor végül Abby felé fordult. Nathan nem felelt azonnal. – De azzal nem menti meg ıket. hanem a feleségemet és a lányomat. Bár nem tudom. és ha nem tesz valamit. Abby. és látta. az utolsó képen az autó elhagyta a benzinkutat. és kicsinálják. éppen abban a pillanatban. Talán ideje lenne leszállnod a földre. – A francba! Levették a filmet az oldalról. – Abby. túl sok nehézség merülne fel. vissza kell vonnia a vallomását. hogy kicsoda? – Mert óvatos. Lehet. Lassan feltámadtak a kétségei. – De miért titkolja el. hogy boldogan ragyog a szeme. nagyot húzott a whiskybıl. már meghozta a döntést. és Nathan orra alá dugta a National Lawyert. az egész szakma maga ellen fordul. Nem hiszem. A film lassan véget ért. amennyire csak lehet… 138 . Nathan megpróbálta újraindítani. Nem tett meg mindent. de sikertelenül.

néhány perccel azelıtt. Megnézte a pénztári bizonylatokat: Wexler készpénzzel fizetett. hogy néhány hónapja megvette azt a kis infrakamerát. és interjút készítene vele. Lehet. Creed Leroy. Tehát nem maradt nyoma a banki átutalásokban. és az egész világ uramnak fog szólítani. Egy másik élet. Egymillió dollár. mert az a nyamvadt 475 dollár egymilliót fog hozni neki. azután mindenki elfelejtené az egészet. hogy valami nem stimmel ebben a történetben. meg sem nézte ıket. A sorozatgyilkosok történetei 139 . hogy Christy mindig talál okot. De az is igaz. Amikor mindenki a tızsdei árfolyamok zuhanására panaszkodik. de még mindig nem unta. Beállította a monitor fényerısségét és kontrasztjait. egy húszdollárossal. nagyon is jól emlékezett rá. Pedig ez a kis masina igazán nem került egy vagyonba. és neki nyelnie kellett. Creed Leroy esténként általában sokáig ült a számítógépe elıtt. de azt nagyon hamar megértette. Az egyik tintanyaló eljönne. amikor kinyitotta az újságot. Már megint valami ügyvédi trükközés. A felesége akkor éktelen patáliát csapott. amelyet a baleset elıtt nem sokkal tankoltak tele. majd egy üres kazettát helyezett a második videomagnóba. mert az egészben csak azt látta. hogy Creed Leroy soha nem járt egyetemre. hogy valahol egy másik élet vár rá. ki tud ennél jobbat? Minden idık legjobb pénzbefektetése. Egy ideje szörnyen fárasztotta az élete. Igazán nem bánta. amikor megjelent a benzinkútnál. Márpedig az újság szerint az a New York-i ügyvéd önként beismerte. és ebben benne volt a házhoz szállítás díja is. Nem. hogy változtasson az életén. Creed rohant. semmiféle jutalmat nem kapna az együttmőködéséért. Micsoda baromság! Mert reggel. 475 dollár volt utánvéttel. másnapra halasztotta a kazetták letörlését. akiket csak a kapzsiság hajt. A két nap alatt már legalább húszszor megnézte a kis jelenetet. ahol ı is valaki más lesz. de egyedülálló alkalmat kínált rá. Nem. állítja a közmondás. gondolta. tegnap este ugyanis nem az a fiatal ügyvéd ült a volánnál. ha készít még egy másolatot. két-három napig még beszélnének róla. ı. Legtitkosabb álmaiban meg volt gyızıdve róla. Némi veszéllyel járt. Legfeljebb benne lenne a neve a helyi újságban. legalább egy órát vacakolt vele. ne halaszd holnapra!”. de gyorsan letett róla: a jó cselekedetek soha nem nyerik el a jutalmukat ezen a földön. Creed elıször azt gondolta. Egy sokkal ragyogóbb ötlete. Azonnal megismerte az autót. jobb ötlete támadt. maradék szabad idejében pedig horgászott és kirándult. és nem is látta ıt senki. hogy ı okozta a balesetet. hogy semmit nem mond el a feleségének. amelyek igazolták a megérzését: Wexler nagyon is egyedül volt. Az is igaz. hogy megint fölösleges dolgokra szórja a pénzt. és megnézte a videofelvételeket. Ösztönösen úgy döntött. alatta a cikk a Greenfield fiú balesetérıl. hogy a terepjáró elütötte azt a gyereket. két kuncsaft között szívesen olvasgatta a benzinkút shopjának könyvállványán található sikerkönyveket. De mindez most már a múlté. amelyet összekapcsolt az elsıvel. Általában minden este letörölte a felvételeket. aki mindig sofırrel jár. hogy cirkuszoljon vele. Haha! „Amit ma megtehetsz. a környék egyik öreg pénzeszsákja vezette az autót: az a Jeffrey Wexler. Creed is győlölte az ügyvédeket. tökrészegen. hogy értesíti a zsarukat. és az interneten barangolt. megütötte a fınyereményt. Néha.26 Szerezz sok pénzt. Ám december 18-án valami baj volt a riasztórendszerrel. hogy szerencséje volt. Nem. ragadozóknak látta ıket. MARK TWAIN Creed Leroy a felvétel elejére tekerte a videokazettát. De a legfurcsább a sofır személye volt. Biztosabb. Mint a legtöbb honfitársa. rögtön a terepjáró fényképe ötlött a szemébe. és mivel nem akart túl késın lefeküdni.

és hamarosan sikerült kideríteniük a stockbridge-i benzinkút vezetıjének nevét: Creed Leroynak hívták. Creed Leroy megelégszik egyetlen milliócskával. a végén mindig talál valamit. hogy az az ügyvéd hajlandó legyen fizetni. hogy a második sikerülni fog. amilyen az ügyvédé. és rögtön rengeteg információt talált Del Amicóról. Jó idıben lenni jó helyen. Ha minden jól megy. Eldöntötte. hogy más személyazonosság alatt újra kezdhesse az életét. December 20. Ha az ember elég idıt szán a keresésre. – Vettem magának néhány fánkot – hajolt be Abby az irodája ajtaján. És mivel nem akart nyomot hagyni. És ezt az egymillió dollárt az a New York-i ügyvéd. még azt a csillagászati összeget is hajlandó kifizetni. hogy mindent elveszít. És messze a feleségétıl. a címe: Cégtárs – vagy valami ilyesmi. mint az egyéni képességeken. Még nem is öreg. Keresgélni kezdett az interneten. Az elhatározása nem változott. de ı. addig kutakodott volna Leroy múltjában. hogy a veje ellen indít támadást. Leroy tehát egész napra bezárta az üzletet. olyat. át kell engednie egy jelentéktelen benzinkutasnak. amelyben egy férfi halottnak adta ki magát. Legalább egyszer neki is szerencséje lehet! A szerencsérıl soha senki nem beszél ebben az országban. a faxot egy pitsfieldi nyilvános fénymásolóból küldte el. Nathan visszatért a jó szokásaihoz: kocogás a parkban hajnali hatkor. Jó lenne. Nathan tudta. De az ember csak akkor tudja nulláról kezdeni. Az élete elsı felét elszúrta. képtelen volt letenni. ha van pénze hozzá. akinek nem volt más vágya. A visszavágás pillanatára. de rövid gondolkodás után úgy döntött. Hogy Malloryt megvédje. Elsı ötlete az volt. Majd ı megmutatja nekik. Már elviselni sem bírta a nıt. amelyet Leroy követelt. hogy egy tetszılegesen kiválasztott weboldalra elküldhesse a biztonsági kamera felvételét. amibe kerül. Különös módon cseppet sem izgatta a gondolat. Sokkal inkább. hogy Jeffrey Wexlert zsarolja meg. érkezés a munkába reggel fél nyolckor. Most márciusban lesz negyvenéves. a videomagnójához csatlakoztatta. pedig gyakran azon múlik minden. az a Nathan Del Amico lesz olyan kedves leperkálni neki. Messze ettıl az isten háta mögötti helytıl és a győlöletes munkájától. amelyre olyan büszke volt. de most eltökélte. még valamilyen furcsa izgalmat is érzett. legalább egyszer az életben: ez a legfontosabb. kerül. s máris felszedek két kilót.egyáltalán nem érdekelték. Azt a szép kerek milliót. Különös történet volt. hogy mindent nulláról kell kezdenie. Utána vett egy kis numerikus átjátszót. Ügyvédként annyit már jó ideje megtanult. és lelakatolta a benzinkút bejáratát. Meg azután Wexlernek túl nagy hatalma van a környéken. Creed bekapcsolta a riasztót. hogy megmenti Jeffreyt a börtöntıl. mire képes Creed Leroy. De ami a legfontosabb: elmegy innen messzire. De most már nincs ideje ilyesmire. Normális körülmények között nem így tett volna. annál jobban szerette a jogi és gazdasági tárgyú thrillereket. bár nem mindig értette meg ıket teljesen. ha mindenkinek két élete 140 . Kivette a magnóból a kazettát. hamarosan ı is olasz öltönyökben és Ralph Laureningekben feszíthet. – Meg se mutassa. amíg talál valamit. John Grisham regénye volt (Grisham maga is ügyvéd volt valaha…). ha rájuk nézek. elég. A Grisham-könyv fıhıse több száz millió dollárt nyúlt le a cégtársától. mint újraszabatni a melleit és kígyó alakú tetoválást csináltatni a fenekére. Egyszer nagyon izgalmas könyv akadt a kezébe. hogy ez lesz élete utolsó csatája. és betette egy vastag kartonpapír borítékba. Sıt. amivel kivédheti a zsarolást. Egész életében erre a pillanatra várt. hogy mindenkinek vannak bevallhatatlan titkai. De ehhez az kell. például az irodája faxszámát is. Szinte hallotta a szívét: két napja gyorsabban vert a mellében. Végül is ı vállalta magára a bőncselekményt. Talán még egy legújabb márkájú Land Rovert is vehet magának. A füstüveg ablak visszatükrözte az arcát. Munkához láttak.

Elméletileg ahhoz. Elhagyná a hiú gesztusokat. hatalmas volt a forgalom. mert készpénzre lesz szüksége. Nat. és felhívta Creed Leroyt. Amint pénzmosásról vagy off-shore számlákról volt szó. amelyet Candice-nek adott a halála elıtt. melyik újabb multinacionális vállalatot mented meg egy hosszú és költséges pertıl? Felhívott már Bill Gates? Nathan elıször meggyızıdött róla. Szerette a nagyvárosok névtelenségét és a személytelen helyeket. hogy ez a pénz a legjobb helyre kerül. Az efféle zsarolási ügyek rosszul szoktak végzıdni. és hogy fél vagy egy éven belül Creed újabb követeléssel áll elı. Aztán jött a csaló pénzemberek leírása. A város morajlott. – Halló. hogy állnak a számlái. hogy adja el az összes részvényét és kincstárjegyét. ábrándozott. – Szia. miután letette a telefont. amelyeket az utóbbi években a gazdasági témájú krimikben olvasott. nem ragaszkodna annyira a múlékony és hiábavaló dolgokhoz. hogy megtudja. Az íróasztalon az óra 10 óra 22 percet mutatott. csak más irányt szabna a becsvágyának. Creed mindig szerette volna tudni. Nassau (Bahama-szigetek) valamivel késıbb. ahányat csak akar! Nathan összefonta a karját. amely az ıt érdeklı szolgáltatást kínálta. Nem voltak igazán közeli barátok. Vajon tényleg ez a legjobb megoldás?. de azért gondolom így. hogy azokat a recepteket alkalmazza. Az interneten kikereste egy olyan bank irodájának az adatait. hogy a valóság megfelel-e a fikciónak. Utána megkérte Knightot. milyen fából faragták az emberét. jóval lényegesebb dolgokra koncentrálna. mert tudom. akik melegben. – Semmi baj. és most hamarosan megtudja. hogy ez az alak annyi másolatot készíthet a filmrıl. tőnıdött. a regényekben azonnal Nassau neve merült fel. Creed jól érezte magát a tömegben. hogy Leroynak véletlenül se jusson eszébe értesíteni a rendırséget. ı például igyekezne nem elkövetni ugyanazokat a hibákat: nem mondana le a nagyságról szıtt álmairól. még aznap délelıtt Creed Leroy korán reggel Bostonba utazott. ahol hatalmas dugó volt az öreg autóktól és a turistákkal zsúfolt lovas kocsiktól. hogy ezzel nem szőnik meg a fenyegetés. amelyben bıvebb információt kért. Most már nagyon kíváncsi volt rá. Ha lehetısége adódna rá. Felhívta a brókerét.lehetne. – Csak nincs valami gond. Nathan felemelte a telefont. és kizúdította seregnyi utasát. Az a baj. Az órájára nézett. megnyugtatlak. A nassaui repülıtéren felszállt a városba vivı buszra a csapat turistával együtt. Nassauba tartó gépet. Itt bárki lehetett. Nem az összeg nagysága nyugtalanította. és rendszeresen együtt ebédelt vele. akik az adóhatóságot kikerülve névtelenül zsonglırködtek a milliókkal. Itt nem benzinkutas volt. A kisbusz dudált. Megpróbálná „mővelni a kertjét”. gondolta. hanem a veszély. eleget filozofáltunk. s ezúttal Jeffreyt vagy Malloryt zsarolja majd. hogy meghalok. napsütésben akartak karácsonyozni. hogy az ügyfele számláján jóformán egy fillér sem marad. hogy elérje az elsı. a maga négyszáz bankjával és pénzügyi intézetével. megállt a járdasziget mellett. nyugtalanította. hogy átutalták-e a pénzt. Phil. Nathan? – kérdezte Knight. és egyetlen kattintással mesés összegeket utaltak át az egyik pénzügyi paradicsomból a másik pénzügyi paradicsomba. E-mailt küldött nekik. ahogy a filozófus tanácsolja. mi újság a Wall Streeten? Phil Knighttal együtt kezdte a tanulmányait. Igen. kaméleonnak érezte magát. és a karosszékében hintázva elgondolkodott. de Nathan sokra tartotta. hogy off- 141 . Végigmenve a Bay Streeten – a város fıutcáján –. Oké. Elhatározta. Nem szabad felcserélnie a prioritásokat. Phil. Ebben a szakaszban az a legfontosabb.

Garrett Goodrich nagyot kiáltott örömében: – A mindenségit. és szemmel látható gyönyörőséggel hagyta. fülig ért a szája. ha már messze lesz tıle. hogy gızölgı törülközıt borítsanak az arcára. Egy fiatal nı széket tolt alá. Garrett. 10 óra 22 percet mutatott. Megfogadta. gyarmati stílusban épüli fodrászüzlet elıtt ment el. – Nathan Del Amico beszél. ami után nem kell adót fizetni. megszólalt a mobilja. egy vendég éppen a szakállát vágatta le.shore számlát nyisson. csak az útlevele fénymásolata és egy tizenötezer dolláros letét. de a világ összes pénzkiadó automatájánál használható. sem a rendırség nem férhet a számlájához. mintha elveszítette volna az idıbeli tájékozódási képességét. de Creed mindenáron beszélni szeretett volna valakivel. Éppen erre volt szüksége. Mivel elfelejtette átállítani az óráját (egy óra volt az eltérés). – Garrett! – Igen? – Még egyszer utoljára szükségem van magára. amely valóságos vagyont hoz majd neki. és tíz perc múlva jövök. Még soha senki nem borotválta meg. Eljött az idı. John Grisham és a Társaság nem hazudott! Még könnyebben ment. És mindehhez nem kellett más. levágassa elhanyagolt szakállát. sem egyéb fontos adata. csekkfüzet és egy bankkártya. 5%-os éves kamat. és titokzatos arcot vágott. Éppen egy elegáns. Alighogy leült. 142 . és megállapodjanak a találkozó helyében. a töltıállomásra érkezı hívásokat ugyanis átirányíttatta a mobiljára. Gyorsan döntött. és vesz néhány ruhadarabot. hogy megszerezze az összeg egy részét. és belépett egy kis bankintézet utcára nyíló ajtaján. Soha nem volt még ilyen jókedve. Megtenne nekem egy nagy szívességet? A Marble&March irodája 16 óra 06 perc – Nincs valami ötlete. Azt is megígérték. Az órájára nézett. semmi adó… A többi szinte magától ment: negyedóra alatt megnyithatta és aláírhatta a számlát. Nathan. hogy megváltoztassa a külsejét. amelyek jobban illenek a leendı társadalmi helyzetéhez. Ötezer dollárt leemelt a közös számlájukról is. – Befejezek néhány aktát. – Halló! – szólt bele a telefonba türelmetlenül. a lábát sem kellett volna kitennie otthonról. Figyeljen. a kórház kávézójában vagyok. banktitok. Utána majd elmegy a város egyik elegáns üzletébe. – Majdnem fél egy. és dúskálni fog a pénzben. Creed Leroy mélyen beszívta a meleg levegıt. Már csak egyetlen dolog hiányzott a boldogságához: hogy Nathan Del Amico felhívja. Tegnap este – szintén a felesége tudta nélkül – eladta az autóját. amelyeket várt: megbízhatóság. Van egy perce számomra? – Hány óra van? – kérdezte Goodrich. amelynek a mágneses csíkján nincs rajta sem a neve. több üzenetet is hagytam magának! És csak most hív vissza! Mi ez a história azzal a balesettel? – Mindent megmagyarázok. Abby? – Mivel kapcsolatban? Nathan összekulcsolt kézzel hintázott a széken. hogy a dupláját küldi vissza Christynek. Mint a régi szép idıkben. mint a regényekben! Rögtön azokat a szavakat hallotta. nyakába lógó haját. hogy sem az adóhatóságok. Ráadásul az egyik kis alagsori páncélszekrényben sikerült biztonságba helyeznie egy másolatot a filmfelvételrıl. és benézett az ablakon. Amikor alig félóra múlva kijött a bankból. Befordult az egyik mellékutcába. Ettıl a látványtól Leroynak kicsordult a nyála.

– Ez hihetetlen – ismerte el Nathan. – Akkor nem értem. hogy menjek le a ház elé egy nyilvános telefonhoz. hogy mőködik a dolog. hogy vezetés közben is tudjak beszélni. és megtudhatjuk. például ezt. és csinált vele valamit. – Igen. Nem akarom. erıt véve magán. ha elkezdıdik egy zsarolás… – …nem tudjuk. ismer hatékonyabb eszközt is? – Igen. hogy újra kezdje.– Ahogy már mondtam. Most képzelje el. Nathan összeráncolta a szemöldökét. beszélt vele? – Abby fel volt háborodva. – És hogy akarja csinálni? – Ki kell valamit találnom. – Hogy rezegjen? Abby megcsóválta a fejét. hogy kifizetem azt az összeget. hogy csak egyszer fizetek. reggel felhívtam. amikor szól a telefon. – A zsarolást a törvény szigorúan bünteti – jegyezte meg Abby. Odadobta Nathannek a telefont. Csak a szokásostól kissé eltérı módon kell használnia. Kipróbálta a rendszert: felhívta a mobilt az iroda vonalas telefonjáról. 007-es ügynök. – Tehát némára. hogy fél vagy egy év múlva Leroy újra kezdje Jeffrey-vel vagy Mallory-vel… vagy velem – tette hozzá. 143 . ahogyan az imént alkalmam volt megállapítani. holnapra. zümmögı hangot ad. – Hol tanulta? – Egy nıi magazinban. hogy „szabad stílus”. ha bizonyítékot szerzünk a zsarolásról. hogyan… – Hadd fejezzem be. nem lép-e félre. – Igen. mikor ér véget – fejezte be Abby. – A mobilt? – Igen. hogy szóra bírjam. hogy már nem vagyunk a Watergate idejében – nevetett Abby. és visszahívott. elhatároztam. – Rendben. Sajnos. – Nathan mobiltelefonjára mutatott. – Csak jelzem. hogy csak most értesült róla. hogy nem érti. mire a mobil hangtalanul bekapcsolt. aki röptében elkapta. – Miért. ugye? – Igen. – Micsoda. úgyhogy komolyabb felszerelésre lesz szükségem: rejtett mikrofonra. – Egyszerően csak hangtalan üzemmódra állítja. de ragaszkodott hozzá. de még mindig nem értem. hogy hangtalan üzemmódra állítja a telefont. – És íme. amilyet a titkosszolgálatoknál használnak például. amellyel ellenırizhetjük a férjünket. a mobilját titkos mikrofonná alakítottam. és fel is kell vennem valamivel. volt ott egy érdekes cikk: tíz kivédhetetlen módszer. És mi történik akkor. Nem elég észrevétlen. és nem tudja felvenni? – Akkor a telefon automatikusan bekapcsol. de csak úgy tudjuk Leroyt megakadályozni abban. hát alaposabban elmagyarázta: – A maga telefonján is van olyan üzemmód. Nathan kétségbeesetten törte a fejét. De biztos akarok lenni benne. Abby felkapta a mobilt. – Megbeszéltek egy találkozót? – Igen. Márpedig ez a pasas nagyon óvatos. – Nem. – Errıl van szó. és maga éppen vezet. Abby látta. amikor a telefon vibrál.

A gyerek mozdulatlanul feküdt. Goodrich csak Nathan kérésére vállalkozott erre a hosszú útra. Egyébként ez olyasvalami volt. hogy Ben nem ébred fel tíz percen belül. hogy megóvják a kihőléstıl. Nathan ideküldte. hogy senki nem figyeli. 144 . A következı másodpercben már minden rendben volt. Ennél többet nem tehetett volna senki. Mély benyomást tett rá a New Yorkból jött híres orvos. és meggyızıdött róla. amely szabályos idıközönként morfiumot juttatott a beteg szervezetébe. szinte elveszett a nagy ágy közepén. Az ápolónık lepedıket és egy vastag takarót terítettek rá. vagy megvannak számlálva a napjai. hogy életben marad-e Ben. – Köszönöm. Claire Giulianival. Goodrich gépiesen a monitorhoz hajolt. mellette fémmosdó. aprócska volt. ha bármire szüksége van. hogy nem fog meghalni. doktornı. Személytelen helyiség volt. Goodrich doktor. itt hagyom egy kis idıre. ám valahányszor belépett egy betegszobába. Nathan másról nem beszélt. hogy a gyermek elég gondos ápolásban részesül-e. nem is adomány. Szóljon. és Ben fölé hajolt. Agyában egy röpke pillanatra kinyílt egy kis ajtó. hogy megpróbálkozik még valamivel – amivel csak ritkán kísérletezett. olyan volt. de az egész csak egy pillanatig tartott. Most nincs más hátra: várni kell. Óvatosan Ben arca felé nyújtotta mindkét kezét… Errıl a képességérıl soha nem beszélt Nathannek. de az biztos. Néha még fájdalmat is okozott. A szoba hátsó részében hófehér. Az arcán lévı zúzódások még szembetőnıbbé tették törékenységét.27 Nem vagyok hibátlan. mégis mindig elöntötte a részvét és még valamilyen furcsa érzés. – Nagyszerő. csak egy járulékos képesség. és hogy érthetı emberi nyelven mondjon róla orvosi véleményt. Goodrich belépett a szobába. Leoltotta az ágy fölötti lámpát. mint egy porcelánszobor. Az egész szobában a beteg szívverésének jellegzetes bip-bipje és a hatalmas lélegeztetıgép fujtatása visszhangzott. Nagyon megkönnyebbült: nem látott fénykört a gyermek feje körül. mit is akar tudni valójában. Lehet. hogy gyızıdjék meg róla. mint a vaku villanása. Claire Giuliani hátralépett. Nem hatalom. Goodrich az ágyhoz lépett. azt. ha megérintette a másikat. csak egy éjjeli lámpa szórta lágy fényét az ágyra. egyszerő asztal állt. Pedig jó munkát végzett. Egyébként nehéz volt meghatározni a képesség mibenlétét. Ám az egész csak akkor sikerülhetett. de Garrett egy szót sem hitt az egészbıl. amely idıvel kialakul a Hírnökökben. amely zajosan pumpálta a levegıt az intubálócsıbe. aki látni akarta a beteget. mintha a testébıl hirtelen kifutott volna az erı. A fiút tökéletesen ellátták. mint a villámcsapás. mint a tenyerét. aminek ı sem volt ura igazán. Goodrich az üveges ajtó felé fordult. VILLON Pitsfieldi Városi Kórház Intenzív Osztály hajnali egy óra – Megérkeztünk. majd az automata fecskendıt is. és ellenırizte a szívverés ritmusát és a vérnyomást. aki láthatólag nem bízott a képességeiben. – Rendben. Az imént röviden elbeszélgetett a fiatal doktornıvel. A karjából csövek vezettek az infúziós állványra akasztott tasakba. Ismerte az efféle helyeket. olyan rövid és hirtelen. Nathan elmesélte neki a balesetet. Garrett elhatározta. de Goodrich pontosan értette.

A légszennyezést és zajártalmakat elkerülendı. akire vár. és megtudnia. December 21. és megállt az információs iroda felett függı híres kerek óra alatt. Sıt négy perccel korábban lépett be a Great Central elıcsarnokába.Keze már csak néhány milliméterre volt Ben arcától. Creed Leroy itt adott neki találkozót. Hosszú ideig maga sem volt tudatában ennek a képességének. Naponta több mint félmillió ember útja keresztezte itt egymást. – Örülök. Azt sem tudta. innen indultak Manhattanbe. hogy a telefonja „bekapcsolt” állapotban van-e. Olyan volt. szendvicsbárokkal és éttermekkel. és Garrett elveszítette a kapcsolatot a titokzatos világgal. A peronokhoz vezetı lépcsıket szegélyezı üzletsor felé tartottak. kivéve smaragdzöld szemét. mint egy benzinkutas: jól szabott. hogy végre személyesen is megismerhetem. hogy összeszedje magát. új vagy tökéletesen ápolt cipı. arcvonásai… Minden átlagos volt. Del Amico úr. és ennek semmi köze nem volt a racionális észleléshez. amelyben tőz égett. aki itt forgatta az Észak-északnyugat címő filmjének egyik híres jelenetét. 11 óra 41 perc Nagyszerő. Manhattan – a Great Central pályaudvar Nathan gyalog tette meg az irodája és a pályaudvar közötti pár száz méteres utat. és még ma sem mőködött minden esetben. amikor egy kéz nehezedett a vállára. ha nyakkendı is lett volna rajta. A hatalmas üvegtetın beáradó fehér fényben a nagy csarnok egy katedrálisra hasonlított. hogy felvehessen minden szót. sötét öltöny. Minden átlagos volt rajta: termete. majd lementek az alsó szintre. A csarnokban szokás szerint nagy volt a nyüzsgés. mint egy múzeum. de Nathanben fel sem merült. és kész. nem sokban különbözik valamelyik környékbeli iroda ügyvédjétıl. hogy mi fog történni. Tudta. jelentette ki a zsaroló. milyen körülmények között ugrott ki Ben azzal az ejtıernyıvel. éppen idıben van. testalkata. Megnézte. Kissé megizzadt. Nathan nem mozdult. A Metlife Building masszív épülettömbje elé érve az órájára pillantott. Nem úgy nézett ki. De néha „megsejtett” valamit. amellyel sarokba szoríthatnák Leroyt. Aztán begombolta a kabátját. és jogosan viselte a „világ legszebb pályaudvara” címet. sıt hamarosan magához tér a kómából. hogy kövesse. ettıl volt az a furcsa érzé- 145 . Fejével intett Nathannek. Abby a vonal túlsó végén várta. sikerült bepillantania az ajtón. amely tele volt kávézókkal. Külsejében egyébként nem volt semmi jellegzetes. Nathan türelmetlen volt. De egy dologban biztos volt: a gyermek nem fog meghalni. „Majd én megismerem magát”. A férfi már több perce ott állt. vagy tértek haza a külvárosba. a Grand Central vasútvonalait levezették a föld alá. Nathan máskor nagyon élvezte ezt a helyet. mint egy elıérzet. Az aranyozott csillárok és a márványszobrok miatt inkább olyan volt. Tökéletes helyszín arra. hogy észrevétlen maradjon az ember. megpróbált egy helyben maradni az ıt mindenfelıl taszigáló utasok szüntelen áradata közepette. hogy néz ki a férfi. amely számára örökre összekapcsolódott Hitchcockkal. Nem tőnt bıbeszédőnek. és le kellett ülnie az ágy szélére. jó minıségő télikabát. A látomás rögtön véget is ért. hogy ı lenne Creed Leroy. és elhagyta a kórházat. Arról halvány fogalma sem volt. Nathan gyors léptekkel átvágott a csarnokon. és egy kép jelent meg elıtte: a körülbelül húszéves Ben Greenfield képe. ahogy ejtıernyıvel ereszkedik valahonnan lefelé. Ujja hegyével megcirógatta a gyermek homlokát. Két-három perce állt már ott.

amivel felvehetnem! – háborgott Nathan. köhögött. – A kurva életbe. – Kérem a telefont! – De hát ez nevetséges! Leroy kitépte kezébıl a telefont. – Gondolom. Nathan hirtelen elengedte. hogy felvegye a beszélgetésünket! – De nincs nálam semmi. Del Amico… Ezért még megfizet! – Na. Leroy! – parancsolt rá Nathan a mosdóból kifelé menet. Zakója zsebébıl kivette a mobiltelefont. majd Nathan markára tette a kezét. Egy-egy Martini állt elıttük a kockás abrosszal borított asztalkán. hogy az egész városban itt lehet a legjobb tengeri herkentyőket enni. – Hrrrrgl… – hörgött Creed Leroy. – Használja ki az alkalmat. – Nyissa ki a markát! Nathan villámgyorsan torkon ragadta. A francba! – A jegygyőrőjét! – Hozzá ne nyúljon! Creed habozott. Leroy összegörnyedt. – Siessen! – parancsolta Creed. – Az elsı kilenc kártya egy Bahama-szigeteki bankszámla számát adja ki – magyarázta. és már látta. Nathan és Creed Leroy belépett az Oyster Bar ajtaján. Nathan levette a kabátját és a zakóját. A nagy terem morajlott a vendégek beszélgetésétıl. és a falhoz préselte. csak néhány pillanat múlva sikerült lélegzethez jutnia. – Most felhívja a bankját. Leroy gondosan megvizsgálta a felsıtestét. Egy pakli tarokk-kártyát húzott elı zsebébıl. hogy egy vonat nélküli pályaudvaron jár. – Gyerünk a mosdóba! – mondta Leroy idegesen. majd ráparancsolt Nathanre: – Ide a télikabátjával! – Micsoda? – Adja ide a kabátját és a zakóját. Egy próbát mindenesetre megért. zakóját és mobilját beadta a ruhatárba – némi nyugalmat erıltetett magára. és átnyújtotta Nathannek. kapja össze magát. Rendes körülmények között Nathan szívesen ült be ebbe a kedélyes sörözıbe. Creed megvárta. hogy megkóstoltasson velem egy finom fésőkagylólevest. – Vegye le az óráját! Nathan engedelmeskedett. nagyon szép Calvin Klein-alsónadrág van rajtam. A bank neve Excelsior. A hely híres volt arról. – Gombolja ki az ingét! – Maga teljesen paranoiás! – Nem mondom még egyszer. nem azért hívott ide. és az ingzsebébe csúsztatta. szerette nagy. Leroy – miután Nathan kabátját. – Tessék? – Csak semmi vita! Nathan követte a mosdóba. Nathan sóhajtva kigombolta az ingét. 146 . Nathan bólintott. amíg kiürül a helyiség. és átutaltatja a pénzt a számlámra.se az embernek. boltíves termét. – Óhajt még valamit? – kérdezte Nathan gunyorosan. – HOZZÁ NE NYÚLJON! Világos? – Hrrrrgl… vi… lágos. ahogy szépen kiagyalt terve kútba esik. nem akarom. Nathan még erısebben szorította a torkát.

gazdag vagyok?” Talán… – Ne provokáljon! – Figyeljen. Felhívta Philt a bankban. majd váratlanul abbahagyta: – Igaz is. és… – Hagyjuk a cirkuszt. a brókerem általában korán ebédel. felállt. Del Amico! Nathan megvakarta a fejét. jól van. A lesben álló. hogy Abby nem tudta felvenni! A jó életbe. hogy felmerül magában a kérdés: „vajon minden reggel úgy ébredek majd. Most az ı játszmája következik. ha elvette a telefonomat? – Hát használja az étterem telefonját. be van-e kapcsolva. ı volt „a legjobb”. és hanyagul az asztalra tette a mobilját. minden rendben. hogy valamikor máskor kéne ezt elintéznünk. még ma elintézi azt a hívást? Nathan fogta a telefont. magnóval felfegyverzett Abbyre gondolt. hívja fel inkább a bankját! – És mondja. Creed. és Leroy vigyázó szeme elıtt megkérte. ne szórakozzon velem! – Nyugi. hogy Leroy egyre idegesebb. amiért én éveken át dolgoztam… – Nyomás. de képtelen volt újra felfedezni. mégis hogy csináljam. a nagy ügyvéd szóra bírni Creed Leroyt? Igen. Nathan kivette a mobilját a ruhatárból. Nathan csak a másodperc töredékére veszítette szem elıl. hogy eszembe jut: megcsináltam. úgy tett. – Jó ez az ötlet a kártyákkal. Igen. – Ugye? – Igen… Nincsenek nyomok… Csak összekeveri. – Tessék. hogy indítsa el az átutalást. Nathan fogta a telefont. Vajon képes lesz-e Nathan Del Amico. és végre kimondta a szavakat. Érezte. és utaltassa át azt az egymilliót a számlámra! – Jól van. De tényleg ı-e a legjobb? Még mindig ı a legjobb? Visszaült Creed mellé. – Várjon. Del Amico! Használja mégis inkább a saját telefonját. hogy egyetlen nap alatt megkeresi azt. ahhoz képest. elég a dicshimnuszból. valahogy vissza kell szereznie a mobilját! De ehhez elıbb el kell altatnia Leroy éberségét. Creed máris felpattant a székrıl. Valahogy olyan idegesnek látszik… Leroy durván az asztalra csapott. és elindult a pult felé. Ez a váratlan buzgalom újból elbizonytalanította Creed Leroyt. – Ha úgy akarja… Nathan Leroyra nézett. lehet. majd gyorsan új hívást kezdeményezett. a vonal túlsó végén. Az ı védıbeszéde. és ellenırizte. Oké. megszakította a hívást. ugye? – A jó életbe. Alig ejtette ki ezeket a szavakat. de én vagyok a legjobb. hallani akarom. Leroyban újra feltámadt a gyanakvás: – Oké.Milyen kár. telefonáljon már! – És milyen érzés. 147 . és semmi bizonyíték a zsarolásra. mintha hívást kezdeményezne. amelyeket Nathan ki akart szedni belıle: – Telefonáljon már a kurva bankjába. hogy nemsokára átkerül a sorompó túloldalára? Biztos vagyok benne. átutalták a pénzt. – Tízezer dollárban egyeztünk meg. vagy legalábbis szerette így hinni. – Na mi lesz. Creed felszívódott. megkönnyebbülten elmosolyodott. és elvegyült a tömegben. mintha éppen erre várt volna. maga a fınök. mit beszél.

Creed kilépett a járdára. Nem vette fel rögtön a telefont. De csak magán múlik. – A maga érdekében remélem. – A newarki repülıtérre – mondta beszállás közben. mert a játék jóval kevésbé mulatságos. Napok óta keleti szél fújt. hogy tökrészegen elütötte Ben Greenfieldet. Leroy döbbenten bámult utána. és szólt a sofırnek. ha”. jól van. a pénz. most már ismered az egész történetet. – Van híred a gyerekrıl? – Naponta kétszer hívom a kórházat. napnyugtakor mindig felkorbácsolta a hullámokat. – Nagyon szeretnék hinni magának. hogy Leroy még csak vissza sem tudta utasítani. Én most inkább kiszállok. hogy Nantucketben töltik a karácsonyt. – Hát az meg hogy lehet? – Majd meglátja. amikor megszólalt Abby telefonja. Stagnál az állapota. aki egyszer még hajlandó fizetni. de a házvezetınıtıl megtudta. – Azt hiszem. Bostonba repült. hogy nem váltja be az összes hozzá főzött reményt. Nantucketben lenyugodni készült a nap. Del Amico? – Egy olyan ember játéka. és átnyújtotta Leroynak a készüléket. A taxi megállt. – Nem fogom még egyszer megzsarolni magát. Mallory nyugtalan lett ettıl a változástól. Még bármi megtörténhet. – Kicsoda? – Hát a pénz. Leroy úr. de a lánya eltolta magától. ahogyan maga is megırzi a videokazettát. miféle játék ez.Leroy sietség nélkül jött ki az étterembıl. maga a fınök. Olyan jellegtelen volt. Semmit sem hagyott ki. és Abby kiszállt belıle. elmesélte. Mallory. Megkocogtatta az üveget. csak azt nem. Creed: meglátja majd. és alig egy órája érkezett a szigetre. Mindent elmondott. Jeffrey és Mallory az óceán fölé kinyúló fedett verandán állt. beszélt a Nathan hozta áldozatról és Creed Leroyról is. hogy már huszonöt évvel ezelıtt is az alkohol volt az oka. Megırzöm „arra az esetre. hogy Abby kis híján szem elıl tévesztette. Creed. – Én is Newarkba megyek. A múltat sem hallgatta el. ha csak ez izgatja. és leintett egy taxit. 148 . hogy Nathan meg fog halni. – Nem lesz másodszor. – Jó utazást. Mallory a reggeli géppel érkezett Brazíliából. egy szinte a vízbe merülı. magát hívják – mondta. Creed. elmondta. páratlan megfigyelıállás. Abby a taxihoz rohant. de végül a kíváncsisága gyızedelmeskedett. San Diegóból felhívta a szülei berkshiresi házát. – És mit csinál ezzel a felvétellel? – Semmit. mert Nathan beszámolt neki a zsarolásról. hogy „uram és asszonyom” végül úgy döntöttek. csak megırzöm. Jeffrey részletesen elmesélte az legutóbbi napok eseményeit. ha egy zárkában játssza az ember. Mallory könnyes szemmel közelebb lépett az apjához. Ez volt a ház legcsodálatosabb helye. és utaltassa át azt az egymilliót a számlámra! – Jól van. osztozhatnánk a taxin? Olyan fürgén pattant be a kocsiba. hogy felhasználom-e. és még valami. – Nos. amelyek nagy robajjal törtek meg a Wexler-villa elıtti sziklákon. hogy lopással vádolta meg Nathan ártatlan édesanyját. A taxi éppen csak elindult. – A francba. de kétszer semmiképpen sem. – Halló! Legnagyobb meglepetésére a saját hangját hallotta: Telefonáljon már a kurva bankjába. Jeffrey át akarta ölelni Malloryt. Nathan letette. Ja.

ha észreveszi. hogy nagyot húzzon belıle. – Ne haragudj rám. – Fıleg neked! Jeffreyt úgy érte ez a mondat. nagyon fájt. de az elején még megkönnyebbülést is éreztem. – Keresd meg! – tanácsolta Jeffrey nagyon komolyan. és gondolhatod. mivel már amúgy is elveszítettem. hogy minden tılem telhetıt megteszek.– Hogy tehetted? – kérdezte elcsukló hangon. – Neki is éppen olyan nagy szüksége van rád. Kicsi korában viharos napokon nem mert kijönni ide. Ebben az értelemben szinte fellélegeztem. Mallory felnézett rá. esküszöm neked. az ı imádott és törékeny lánya itt sír mellette. Kötötte a Nathannek tett ígérete. hogy éppen olyan megnyugtató hatással van rá. ha a lánya gyávának gondolja majd. ı is mondani szeretne neked valamit. Így fog vezekelni. Az gondolta. amikor már nem voltam vele. –De siess: sürget az idı. Már nem szeret. Jeffrey a kezére nézett: szörnyen remegett – az alkoholelvonás tünete volt. ı ragaszkodott hozzá. – Nem hiszem. és az apja karjába vetette magát. drágám! Azt hiszem. hogyan védekezhetne a vád ellen. milyen gyönge és esendı vagyok. – Drágám… Mallory megfordult. és az óceánt kémlelte a horizontra révedı tekintettel. mint neked ırá. Jeffrey félénken hozzálépett. – Amikor elváltunk. – Megkönnyebbülést? – Igen. mint egy arculcsapás. – Papa. amióta Nathan nincs mellettem. 149 . és ı még csak meg sem ölelheti. – Amit most tett. még akkor is. és eltökélte. hogy Nathan vállalja helyetted az egészet? – Nem… nem tudom – dadogta Jeffrey –. éppúgy. egy szégyennél is erısebb érzés bénította meg. egész életemben attól féltem. legalább attól nem kellett félnem többé. – De ugye nem engeded. Az elemek tombolása megrémítette. egy orkán kellıs közepében érezte itt magát. hogy börtönbe kerüljön? – Nem. félt a szél és a hullámok mennydörgı zajától. halálosan boldogtalan vagyok. mint tízéves korában. Mallory a verandát körülvevı hatalmas üvegfalhoz lépett. – Hogy hagyhattad. amit jól csinálok az életben. – Beszélj vele. tekintete csupa remény volt. azzal áltatta magát. mint egy korty vodka. Ez az ı része a fehérbıl. hogy mindenáron megtartja. A lánya. Tíz perc alatt már harmadszor kapta fel az asztalról az ásványvizes palackot. így jobb lesz mindenkinek. hogy kihúzom a csávából. Talán ez az egyetlen dolog. éppen az ellenkezıjérıl árulkodik. hogy kiszeret belılem. Mallory! Nyomorultul érezte magát. drágám – fogadkozott Jeffrey –. Nem tudta. hogy elveszítem.

sok mustárral és sült hagymával! Isteni! Nathan tétovázott: a hot dog nem túl egészséges étel – végül beleegyezett. – Már négy óra van. és a homlokzatok ragyogtak a verıfényben. ki biciklivel vagy hintón. édes. – Gyerünk. tedd el a pénzed! Kifizette a két dollárt.28 Hunyd be a szemed. Ezután a Central Parknak a Grand Army Plazával szemközti délkeleti bejáratához vonszolta Nathant. Meg azután nem is olyan szép. – ¿Cuanto cuesta esto?*. és gondolj erısen arra. Száraz. és nyílegyenesen egy csoporthoz száguldott. így rögtön meglátta Bonnie kabátján a mustár szép. utca sarkán. – Na. sıt még sífutó léccel is! Most egy reklámtábla elé értek. rögtön újabb ötlete támadt: – Nem lehetne. A NAGY VARÁZSLÓ CÍMŐ FILMJÉBİL – Ehetek egy hot dogot? Bonnie egy mozgóárus kocsija elıtt ugrándozott. Mindenhonnan özönlöttek az emberek: ki gyalog. élénksárga foltját is. és néhány kettéhajtogatott bankót vett ki belıle. Nathan a lánya után eredt. A hideg ellenére ezen a délutánon a nagy zöld park tele volt sétálókkal. és a két dollár zsebpénzét hamarosan odaadta egy Mikulásnak öltözött hegedősnek. amelyben a spórolt pénzét tartotta. Apja zsörtölıdött: – Nem beszélhetsz mindenkivel spanyolul! – Son dos dólares*. ez hülyeség. Meghallgatták egy spirituálékat éneklı csoport a cappella elıadását. * Mennyibe kerül? * Két dollárba.felelte az árus. üdítıen hideg volt a levegı. nem! Imádom a hot dogot. VICTOR FLEMING ÓZ. kicsikém. ahonnan karácsonyi dalok hallatszottak. hogy ott van az egész ország legnagyobb szabadtéri szilveszteri bulija! – Meglátjuk. Nem sokáig állt ellent a kísértésnek. Nathan is elıvette a pénztárcáját. és a lánya bőbájos mosollyal mondott köszönetet érte. pördülj meg háromszor a sarkadon. aki az Üdvhadseregnek kalapozott. – Örökbe fogadhatok egyet a születésnapomra? Nathan határozottan nemet mondott: – Nem. 150 . fákat nem lehet örökbe fogadni. Bonnie eldúdolt velük néhány számot. nem akarsz inkább valami gyümölcsöt? Bonnie hevesen megrázta a fejét: – Nem. hogy el ne veszítse szem elıl. és a zsebébıl elıvette kis pénztárcáját. A rengeteg ember és az utcai mutatványosok forgatagában nagyon kellett figyelnie. és Bonnie-ra kacsintott. Bonnie átvette a hot dogot. Addig is gombold be a kabátod. majd egy másik csoporthoz szaladt. hogy a Times Square-en szilveszterezzünk? – Az nem kislányoknak való hely. hogy jól csak otthon érzi magát az ember. amelyen a park fáit kínálták örökbefogadásra. kezd nagyon hideg lenni. az Ötödik sugárút és az 58.kérdezte Bonnie halálosan komolyan. Bonnie nem makacskodott. papa… Sarah azt mondta.

mint a búcsúban. Nathan ma nem akarta Bonnie egy kérését sem visszautasítani. hogy Ben magához tért a kómából. miközben a körhinta tényleg forogni kezdett. majd elsétáltak a Wollman Ringnél lévı korcsolyapályához. Bonnie nagyon félénken kezdte. mert nyugtalankodott a sérült kisfiú miatt. Nathan meg se próbált valamiféle üzenetet átadni a lányának. – Felülsz mellém? – kérdezte Nathant kifulladva. – Kérlek! – könyörgött Bonnie. kicsikém. csak azért. és megtörölte az orrát egy papír zsebkendıvel. Nathan a pálya szélén állt. Elızı este megnézték a gorillát a hatalmas bronxi állatkertben. Fél éve Bonnie még azt felelte volna. hogy felülhet a Nagy Körhintára. Olyan hangulat volt itt. de sietniük kellett: késı volt. hogy késıbb legyen mire emlékeznie. ha úgy érzed. – Szerinted sikerülne? – Persze – felelte Nathan mélyen a szemébe nézve. – Akkor szerencsét próbálok. vagy nem. és Nathant kereste a szemével. Nem akarta bölcselkedésre pocsékolni az idıt. onnan buzdította a folytatásra. Bonnie imádni való gyerek volt. felpattant hát az egyik csodálatosan kifestett paripára. de egy ideje jobban bízott már magában. – Nem. és érezte. Bonnie sóvárogva nézte a korlát mögül a pályán keringı. A pályát fák veszik körül. lehet? – kérdezte Bonnie. Bonnie a falovakra mutatott: – De vannak más felnıttek is! – Na. – Csak akkor. egyszerően csak szeretett volna együtt lenni a lányával. Egyébként Nathan éppen aznap reggel nagyon megnyugtató hírt kapott: Jeffrey telefonált neki. boldogan kiabáló. Ha szóba hozta a dolgot. és hamarosan el is esett.Bonnie a szemöldökéig lehúzta a perui sapkát. hogy menni fog. kétségbeesetten feltápászkodott. hogy Bonnie jól érezze magát vele. pattogó zenére. Három csodálatos napot töltöttek el Bonnie-val. Nathan szorosabbra kötötte a sálat Bonnie nyakán. ez felnıtteknek nem való. Gyorsan. és reggel elmentek egészen a Fort Tryon Parkig. Futva indultak a körhinta felé. mint egy közönséges bőnözıt. Megmutatta neki a MoMA*-ban az egyiptomi szobrokat és Picasso képeit. csak pihentek. hogy mérhetetlen kiváltság gondoskodni róla. hogy a kisfiú túl van a veszélyen. Nem volt könnyő látnia. –Hiszen bajnok vagy a görkorcsolyázásban. – Te is kipróbálnád? – Miért. hogy úgy viszik el az apját. Mindkét férfi határtalanul megkönnyebbült. Nathan kifizette a hétdolláros belépıt. nem csináltak semmi mást. feladta Bonnie-ra a korcsolyát. aki nem hitt a fülének. és Bonnie nagyon jól érezte magát. szórakoztak. ahol Rockefeller kırıl kıre felépíttetett néhány dél-franciaországi kolostort. túl kicsi vagyok hozzá. És a rendes korcsolya ugyanúgy mőködik. Nathan az órájára nézett. 151 . de nagyszülei már másnap elmondták neki az igazságot. Bonnie-t nem viselték meg túlságosan a baleset estéjének eseményei. nem. Megígérte Bonnie-nak. – Elindult! – kiáltotta Bonnie lelkesen. a fákon túl a Midtown felhıkarcolói emelkednek. ülj fel gyorsan! – buzdította Nathan. és betámogatta a jégpályára. és ez a híres attrakció fél ötkor bezárt. * MoMA: Museum of Modern Art. A körhinta után kenyérmorzsát dobáltak a tó nyugodt vizén úszkáló kacsáknak. kunsztokat bemutató gyerekeket. de egy jóval önzıbb okuk is volt az örömre: Nathant többé már nem fenyegette a börtön. Az évnek ebben a szakában ez a hely Manhattan egyik legvarázslatosabb szabadtéri színhelye. félek. azt akarta.

Amikor Mallory meglátta ıt. hogyan kell tartania a korcsolyát. Bonnie feléje emelte a hüvelykujját. mintha színezüstbıl volna. Abban a korban volt. hogy amikor megfordultak. aki ledobta a korcsolyáját.Bonnie kicsit magabiztosabban újra kezdte. soha többé nem cirógatja bırét a nap melege. és azt kiáltották: „kinyílt virág”. Nathan szerette ezt a téli hangulatot. és két kezével mutatta neki. kinyílt virág… Egyszerő kis játék volt. Könnyek szöktek a szemébe. Még egy röpke pillanat. a tornyok mögött. 152 . összeölelkeztek. Nem minden halálos betegnek van ekkora szerencséje. Végül is hagytak neki idıt. ahonnan örökre hiányozni fog valaki. A korcsolyapálya melletti hókupacra múlékony szerelmi vallomást írt valaki: I ♥ NY. Alakja körül narancssárga izzás. amikor gyorsan tanul az ember. Hamarosan eljön a vég. mint egy kristály ékszerdoboz. és siklott is néhány métert. A kerítés mellé állt. de a hold fehér sarlójának csücske már megjelent az égen. Elıször nagyon-nagyon közel léptek egymáshoz. Manhattan ma kicsit olyan volt. Nathan megnyugodva elballagott a kis italos bódéhoz. Most nem hagyhatja el magát. A friss téli hideg pirosra csípte az arcocskáját. nekiütközött egy vele egyidıs kisfiúnak. hogy egyszeriben milyen fontos lett számára. de rögtön ki is törölte ıket. hogy arcán érezze a nap sugarait! Ez a gondolat mélyen felkavarta. Malloryt. arca kiszínesedett a hidegben. annak a családénak. A szél hátrasöpörte haját. De nem sírta el magát. és azt mondták: „összecsukódott virág”. És Nathan ekkor meglátta ıt a fényben. és egyre magabiztosabban korcsolyázott a rock'n roll ritmusára. Az utcai lámpák gyertyaként gyúlnak ki a havas tájban. Három-négyszer megismételték a játékot. hogy le tudjon fékezni. Ezt a játékot nagyon régen találták ki. Összecsukódott virág. – Csinálj így! – kiabálta Nathan. hanem felnevetett. de mindvégig szemmel tartotta Bonnie-t. Mintha megint húszévesek lettek volna – csak az volt a különbség. és leszáll az este. kinyílt virág. İrület. majd hátraléptek. a család összetartozásának a jele. hogy elbúcsúzzék a lányától és a feleségétıl. Most még világos van. Amikor már éppen sikerült egy kicsit felgyorsulnia. akár egy hatalmas síparadicsom. – Játsszunk virágot! – kérte ıket Bonnie. amikor az egész város olyan. amikor Bonnie még egészen kicsi volt. kért egy kávét. Soha többé nem csiklandozza orrát a kávé illata. hogy felmelegítse. és mind a hárman szorosan átölelték egymást. Az aranyló nap nemsokára lenyugszik a felhıkarcolók mögött. és boldogan kiabálva rohant feléjük. Összecsukódott virág. A jégpálya úgy ragyogott. hogy kihasználja a délutáni nap utolsó sugarait. és levegı után kapkodva a karjába vetette magát. egy kislányt pillantottak meg. Bonnie a karjukba röpült. Nathan a tenyerébe lehelt. és éjszakai tündérvilággá változtatják. futva elindult felé.

hogy kész volt elfogadni. mint amióta megértette. Mintha már csak azért élne. Ma este fordult elı elıször. Ezentúl mindig érezni akarta Mallory illatát. még akkor is. Úgy érezte. – Tehát ilyen magas helyen döntöttek a létezésemrıl? – kérdezte Nathan nevetve. de valami furcsa türelmetlenséggel társult. hogy soha nem érezte magát annyira élınek. és egy ismeretlen dimenzióba kerül. İ – pedig tovább operálja az embereket. nagyon hálás lehetsz nekem. hogy idısebb vagyok nálad? – súgta a fülébe. a csípıjét cirógatta. leghalkabb sóhaját. Az utóbbi napokban átélt események szélsebesen peregtek a szeme elıtt. És rögtön ezután megint megérezte a körülötte ólálkodó halált. ugye. Minden csontja tüzelt. ahogyan Garrett mondaná. és szinte darabokra tört. megnyerheti az évszázad perét. Lehet. másokat pedig átkísér a halálba. – Tudod. egy jó szellem úgy döntött. Nyerhet az ember a lottón. – Nélkülem világra se jöttél volna. és megcsókolta Nathant. Nathan hosszan viszonozta a csókot. – Hogy érted? Mallory folytatta a játékot: – Azt hiszem. és hirtelen ráébredt. Nem hallom többé a hangját. amikor azt hisszük. ezt soha semmi nem pótolhatja. Újra érezte a fájdalmat a mellkasában. Kifinomult érzékeivel mindent észlelt: bıre legapróbb rezdülését. amikor megfogantam. Békében önmagukkal és békében a többi emberrel. 153 . hogy hamarosan meg kell halnia. Az ég olyan tiszta volt. Hajnali kettıkor hunyta le a szemét. CHRISTIAN BOBIN Néhány órával késıbb December 24. Teste tőzben égett. ahogyan egy új földrészre kíváncsi az ember. hogy meghalhasson. És azt hiszem. amelyrıl pedig már majdnem elfelejtkezett. hogy az ismeretlenbe indul. és szinte ugyanabban a pillanatban a seb is ismét sajogni kezdett a lábán. mintha lázas lenne. – Igen. – Azt hiszem. Nathan kíváncsi lett a halálra. téged nekem teremtettek – tréfálkozott Mallory. Nathan a mellére tette a kezét. lélegzetük felgyorsult. Újra egybeforrasztotta ıket a heves vágy. Mallory beletúrt Nathan hajába. – Csak néhány nappal – felelte Nathan mosolyogva.29 Mindig a szerelemtıl szenvedünk. Nem látom többé. Mallory ajka Nathan nyakán vándorolt. a tarkóját csókolgatta. küld mellém valakit. aki segít leküzdeni az élet nehézségeit. és köszönetet kéne mondanod – dünnyögte Mallory. lassacskán kilökıdik az élık világából. mintha ez lenne utolsó kapcsolata az élettel. A félelem persze nem múlt el. de szeretet veszi körül. Nathan még erısebben ölelte Malloryt. hét-nyolc nulla is lehet a bankszámláján lévı összeg végén. és Goodrich felé szállt az utolsó gondolata: Hamarosan nem lesz többé mellettem. és a csillagokat bámulták. hogy nem szenvedünk semmitıl. és olyan szorosan simult a hátához. hogy a hold kékes fénnyel árasztotta el a szobát. éjszaka Lakás a San Remo Buildingben Az ágy közepén hevertek.

mit gondoljanak róla. Connie óvatosan megpuszilta Josht. hogy addig nem jön a szemére álom. Josh nem fog hiányt szenvedni semmiben. amíg ezek az üvegek itt vannak a házban. hogy ellen tud állni a kísértésnek. mert amikor jelentkeznek az elvonási tünetek. egy távirányítós kisautó és pénz volt benne. Csak egyvalami nyugtalanította: ma reggel a postaládában egy csomagot talált. mint a spagetti fehér habos fızıvize. A veszély mindenütt jelen volt. többször is elvetélt. hogy Josh karácsonyára szánta a pénzt. karácsonyra kapta egy régi ügyfelétıl. bármilyen alkohol megteszi: a kölnivíz. bevallhatná neki kínzó szorongását. Visszafeküdt a felesége mellé. húszéves Chivas volt. nehogy eszébe jusson kinyalni a mosogatót. és Jack. Josh fölé hajolt. Elérkezett abba a korba. és halkan kiment a szobából. Candice életébe került. A mővelet eltartott néhány percig. A levél írója tudatta. Egyszóval: nagyon különös karácsony volt. Hamarosan ötvenéves. De Josh érkezése óta elszállt minden fáradtsága. az a szörnyő bankrablás. néhány órával késıbb felhívták a gyámügytıl. Minden olyan gyorsan történt. Ökölbe szorult a keze. és holnapután is és azután is és így tovább.Én meg. ahová mindannyian megyünk? Úgy száz kilométerre tılük Jeffrey Wexler hangtalanul kikelt az ágyból. mint elıttem mindenki. végül választ kapok a kérdésre: vajon van egy hely. hogy gyereke lehet. Connie nem sokáig gondolkodott. és óvatosan lement a pincébe. Kinyitotta a szalon lépcsıje alatt megbújó keskeny ajtót. hogy soha nem fogja megválaszolni. poros égıt. Amikor az este ágyba bújt. rajta néhány sor és egyetlen név: „Nathan”. Becsukta az ajtót. de még mindig azon tőnıdött. vajon ki lehet a titokzatos adományozó. Az utóbbi években egyre fáradtabbnak és öregebbnek érezte magát. hogy ne csapjon zajt. ami az unokahúga. élettelen vendégszoba volt. és ı tőnıdve nézte a whiskyt – úgy ömlött le a lefolyón. Ez az a pillanat. meggyújtotta a plafonról lógó csupasz. Connie még mindig nem fogta fel teljesen. de nem igazán tudták. Jeffrey megértette. Utána kinyitotta a csapot. Biztosan érezte. Ha lesz hozzá bátorsága. Éjfél után Brooklyn egyik sőrőn lakott negyedében Connie Booker kinyitotta az ajtót. már jó ideje nem remélte. mint ı? Mindennap feltette magának a kérdést. És most egy pöttöm gyerek alszik itt egy kiságy melegében. amikor az ember már nem vár sokat az élettıl. mintha az élet megint értelmet nyert volna. A férje és ı keményen dolgoztak egész életükben. a dezodor. többet beszélgethetnének. és az üvegek tartalmát szép komótosan kiöntötte a mosogatóba. hogy nem akarja-e örökbe fogadni a gyereket. Az egyik fapolc alól kihúzott egy ládát hat üveg whiskyvel. Ez a háború állandó készenlétet igényel. holnap mindenképpen beszél vele. és bı vízzel leöblítette az alkoholt. 154 . Jackkel többször is elolvasták a levelet. de tudta. Hogyan juthatott ide egy olyan ember. Tíz napja ez a helyiség csak egy hideg. Felcipelte a ládát a konyhába. amelyet néhány napja hozott egy küldönc. Mára már biztos lehetett benne. de nagyon le volt törve. hogy jó anya lesz. és mélységes gyöngédséggel figyelte. levél gyanánt pedig egy fehér lap. a patikában beszerezhetı 90%-os alkohol. Utána. Most vagy soha. a büszke apa még túlórákat is vállalt a laktanyában. Igen. Talán megpróbálhatna újra közelebb kerülni Lisához. akit megmentett egy ballépés következményeitıl. Elıször volt az a tragédia. Ám holnap új harc kezdıdik. vigyázva.

bevitte magával alvókendınek. vastag hótakaró borítja Eleanor Del Amico sírját. Kimászott az ágyból. Mert Nathan lehetett volna élete nagy szerelme. hogy a halál hamarosan elragadja. Bonnie Del Amico nem bírt elaludni. apró gyémántokkal kirakott kapoccsal. Eminem refrénjétıl a homlokát ráncolta. Mindig erre vágyott. Hajnali három óra. Az egyik nagy kartondobozban egy album hever – nemrégiben kinyitotta valaki. Jeges. fémpolcokkal. és végre sikerült elaludnia. de egy klasszikus zenét közvetítı adón végül nagy örömére rátalált Verdi Nabuccójára. Tökéletes. egy tengerparton szalad. szövegekkel. egy queensi temetıben. De az biztos.. Volt benne valami különös. A fiatal nıt Emily Goodrichnak hívták.Greenwich Village Abby Cooper most ért haza a karácsonyi partiról. hogy nagyon-nagyon sok ideje már. Az elsı piros lámpánál vetett egy pillantást a hátsó ülésen elnyúlt kutyára. hogy a halál ne érjen utol soha. Még egyszer elolvasta a karácsonyi üdvözlılapot. mintha még mindig valami homályos veszély lesne a családra. Egy üveg francia bor volt benne. rajzokkal. Igazán kár. mellette kísérıkártya: Nathan boldog karácsonyt kívánt neki. fényképekkel. és nagyon jól tudta. Még mindig éjszaka. Nem. és egy dologban biztos lehetett: már megint nem aznap este találja meg élete nagy szerelmét. Massachusetts. Mallory kinyitotta a szemét. Lassan elindult a lakása felé. Leült a kanapéra. mintha Nathan úgy érezné. Egyedül. Cujo. nem jutott az eszébe. Két éve nem múlt el este. Egy hely. amely ott hevert az egyik széken. Abby gyorsan lerúgta a cipıjét. Olyan boldog volt. Az egyik fényképen fiatal nı látszik. hogy valami összefogja a virágok szárát. és elnyomott egy ásítást. közben a zsidó rabszolgák kórusa belekezdett a Va. Azon tőnıdött. Pokolian fájt a feje. A hatodik érzéke megsúgta: biztosan a volt feleségénél. kiskutyám! A hatalmas dog szót fogadott. Britney Spears hallatán elfintorodott. fogta a perui sapkát. Mystic városa. Mióta nem aludta ki magát? Hiába erılködött. Ha a váza üvegbıl lenne. hol lehet most Nathan. Egy album. elfordította a slusszkulcsot. nem kell fantáziálni. hogy nem találkoznak többé. és köszönetet mondott mindenért. sull'ali dorate címő dalba. hülyeség. Garrett Goodrich éppen most jött el a Staten Island-i hospice osztályról. 155 . Keresgélt az állomások között. és a fejét ingatva hallgatta. a CD-lejátszóba betette a kedvencét – a Brad Mehldau dzsessztrió Songs címő lemezét –. Az egyik part menti üres házban van egy szoba. Garrett beült a kormányhoz. Soha nem hitt igazán Istenben. Elızı nap a fia friss virágot hozott: egy csokor rózsát tett az ónvázába. De a szorongása mégsem múlt el teljesen. és lejjebb csavarta a lámpákat. amit Abby valaha is tett érte. mintha búcsúlevél lenne. ahová mindannyian megyünk. és beugrott a kocsiba. penserio. Az ajtaja elé a portás egy csomagot állított. – Gyerünk. Mellette alvó férje lélegzését hallgatta az éjszakában. Abby kíváncsian kibontotta. mindenféle bejegyzésekkel. és kinyújtóztatta a lábát. A kép fölé tollal odaírta: Olyan gyorsan futok. Egy rejtély. Egy négysoros igazgyöngy karkötı. hogy a szülei megint együtt vannak. préselt virágokkal. Kinyitotta az autó hátsó ajtaját. hogy ne ezt kérte volna az imájában. és bekapcsolta az öreg rádiót. mindenki láthatná. gondolta. Pedig talán mégis van valami.

hogy a brazíliai út miatt még mindig nem ment el annak a nıgyógyászati vizsgálatnak a leleteiért. miért. A Nantucket-szigeten felkelt a nap. Dr. Vajon hogy került ide a tél kellıs közepén? Soha senki nem tudja meg. a dolog várhat még néhány napot. amelyre az orvosa küldte el a múlt héten. Elalvás elıtt. Nem baj. Ez a lehetıség túláradó boldogsággal töltötte el. hogy lehet még gyerekük. mert a hattyú felszállt. 156 . és suhogó szárnycsapásokkal elrepült. amelyet még nem borított jégpáncél. eszébe jutott. isten tudja. Csak egyetlen hattyú úszkált a tónak azon a részén. És meglátni sem fogja senki.Hosszú idı óta elıször bízott a jövıben és abban. Ebben a korai órában egy lélek nem volt a tızegáfonyaültetvényeket tápláló mocsár mellett elterülı Sanktay Head-tó partján. Albright apróságok miatt szokott nyugtalankodni. Valahová máshová. A környéken néhány napja befagytak már a tavak és a kis lápok.

EPIKTÉTOSZ December 25. hogy már meg is halt. Beszélnie kell a feleségével. amit meg kell látnia. mintha nem hinne a szemének. visszapattant. A szokásos reggeli köd. Távolról zenét hallott. ık hárman. kézfejével megdörzsölte serkedı szakállát. hogy vagy. és szorosan magához ölelte. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. mind a hárman! Bonnie túláradó lelkesedésében úgy ugrált a szülei ágyán. ahol tegnap éjszaka elaludt. Igen.30 Sohase mondd rá semmire. összekeveredve az edények csörömpölésével. Nathan elıször csak azt érezte. mintha egyszerre csak elmúlt volna a fenyegetı veszély. Nathan kikelt az ágyból. sem lázat. Pedig homályosan érezte. Az ágyban fogunk reggelizni. és ügyesen leugrott a parkettára. figyelmesen megnézte magát. szükséged van rám? – Minden rendben. Most palacsinta illatát érezte. a hálószobai állótükörhöz lépett. Pedig éjszaka úgy érezte. * Hogy vagy? 157 . N° 20. Mivel magyarázza ezt? Az nem lehet. Most viszont nem érzett semmit. A nap szemérmetlenül ragyogó fénnyel árasztotta el a szobát. sem fájdalmat. hogy „elvesztettem”. látván. Kinézett az ablakon: szép karácsonyi reggel. Túl sok egyszerre ennyi boldogság. hogy az apja már ébren van. Nathan röptében elkapta. hogy „visszaadtam”. megint a magasba szökkent. Csak ekkor határozta el. Túl szép volt. és egyáltalán nem volt kedve kinyitni a szemét. hogy kinyitja a szemét: a túlvilágon nemigen esznek palacsintát. hogy meleg hullám csap az arcába. mint valami trambulinon. Vajon mi lehet? Talán Mozart. – Szia. Félt attól. amelyben elmosódtak a kontúrok. Nathan az ablakhoz lépett. kismókus? – Nagyon jól! – Bonnie elrugaszkodott. Nagyot ásítva Bonnie dugta be a fejét az ajtón: – ¿Qué tal?*. a felesége. – Hol van a mama? – Palacsintát süt. A kislánya. Bármilyen nehéz volt elhinnie: még mindig élt. hanem csak azt. Nathan a fülét hegyezte. a hálószobában. egyedül volt. Igen. az ébredezı Central Parkot szemlélte. végre együtt – elmúlt fejük fölül a fenyegetés. még mindig a lakásában volt. Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. elboldogulunk – felelte Mallory. és minden porcikája ép. és felugrott az ágyra. hogy valami nincs rendben.kérdezte. hogy az egészet csak kitalálta! Mallory hangját hallotta a konyhából: – Segít nekem valaki? – Megyek! – üvöltötte Bonnie. Felült az ágyban. Mozart Zongoraversenye. Felugrott. ez ı. Mallory mindig rádiót hallgatott fızés közben. Klasszikus zene hangjai szálltak a földszintrıl. Ismerıs volt. mostanra teljesen eloszlott. A kedvence. szerelmem. Felajánlotta a segítségét: – Drágám. Semmi kétség.

– Nyam-nyam – mondta. kezében tálca. gyümölccsel és bagellel megrakott reggelizıtálca.Bonnie szökdécselt fel a lépcsın. és híres kettıs kacsintásával az apjára kacsintott. és megdörzsölte a hasát. Nathan megremegett. Visszafordult az ablaktól. egyik ujját beledugta a juharszirupba. Nathan háta mögött felhangzottak Mallory lépései. felesége érkezését lesve. az ablak elıtt. és azt hitte. rajta palacsintával púposán megrakott tányér. De amikor az ágyhoz lépett. 158 . Mallory ragyogó arccal állt a fényben. lenyalta. Elıször nem látott semmi különöset. kezében kávéval. Letette a tálcát az ágyra. hogy megkerülje. megnyílik alatta a föld: Mallory feje körül fehér fénykoszorú ragyogott.

Dühében akkorát csapott öklével az ajtóra. Folytatta az eszeveszett száguldást. hogy a város rendırautói szirénázva a nyomába eredjenek. A nyílt víz szélrohamaitól felkorbácsolt New York-iöböl tárult ki elıtte. A Fulton Streetnél Nathan leparkolt a kocsival. visszafarolt. De a fény nem tőnt el. nem halad elég gyorsan. Gyalog folytatta az útját. Senki. hogy megérintse. jelenlegi helyzetében már csak az hiányzott. Hanem a bevégezetlen feladat. és kiért a Hudson partján húzódó sétaútra. – Nincs itthon a doktor úr? A nénike a karórájára nézett. Fejében tébolyultabbnál tébolyultabb gondolatok kergették egymást. úgy érezte. A TriBeCa magasságában megállt. végigsimított a haján. és otthagyta. arra se figyelt. A forgalommal szemben gurult egy darabig. hogy elhessegesse azt az átkozott glóriát. BESZÉLGETÉS AZ ANGYALLAL Nathan labilis lelkiállapotban teljes sebességgel robogott a Soho felé. Végül megpillantotta Garrettet. hogy merre is megy. – Nem tudja véletlenül. Piros jelzésen áthajtva kanyarodott rá a Broadwayre. Végre sikerült megfordulnia. Érkezése egész sirályrajt riasztott tel. és néhány perc múlva elért Manhattan legdélibb pontjára. egy öreg pedig a komphajók távollétét kihasználva horgászbotokat rakott ki a móló kıgátjának a tetejére. Rakétaként vágódott ki a Houston Streetre. de az utca egyirányú volt. és behajtott egy utcába. Dél tele nem vezeteti út tovább. – Ilyenkor biztosan a kutyáját sétáltatja. Nathan bepattant a terepjárójába. És egyedül ı látta. és Mallory arcát látta a fény koszorújában. 159 . A lármára hajlott hátú kis öregasszony kukkantott ki az egyik szomszédos ajtón. többször harsány dudaszóval próbálták rendreutasítani. majd a lépcsıket hármasával véve felnyargalt a legfelsı emeletre. Ebben az idıben. gázt adott. és türelmetlenségét fékezve lassított is.31 Nem a halál a rossz. hogy az megremegett. hogy merrefelé? – kérdezte az ügyvéd nyugodtabb és békítı hangon. és Goodrich háza felé rohant. A napot kis ködfelhı fátyolozta el. hogy az ajtaját bezárja. ünnepnapon az orvost még bizonyosan otthon találja. így a Szabadság-szobor körvonalai a Staten Island felé nyújtott fáklyával csak halványan sejlettek elı. Alig látott embert. A mőszerfalon lévı órára pillantott. ahogy az ágyon ugrál ujjongva. Alig figyelt rá aggodalmában. Folyton Bonnie képe lebegett a szeme elıtt. És egyedül Garrett felelhet a kérdésére. Hiába volt folyamatos a forgalom. és a centrum felé robogott. – Maga dörömböl ilyen rémesen? – kérdezte vékonyka hangon. Végigfutott a folyóparti magaslaton. Átvágott a Battery Park fasorain. mert rövidíteni akart. néhány magányos kocogó igyekezett megszabadulni a friss levegın a szilveszter éjszakai dorbézolás kellemetlen következményeitıl. a terepjárót otthagyta az út kellıs közepén. – Hát… – felelte az apró öregasszony még mindig kissé riadtan – néha elmennek a… A válasz vége már a lépcsıházban érte utol: – …a Battery Park környékére. a járdára is felhajtott. Az orvos ajtaja elıtt megállva hangosan bekopogott. Meg kell tudnia. Rögtön odalépett hozzá. Gyors pillantást vetett a levélszekrények névtábláira.

Kezét hátrakulcsolva ballagott. Nathan. akik a halálra szánt embert felkészítik a nagy ugrásra a másik világba. Minden elem ott volt végig a szeme elıtt. Emily árnya suhant át a tekintetén. Nathan rövidesen meg fog halni. amiért jöttem. – De miért? – üvöltötte kétségbeesetten. Ideje. A világ tele van Hírnökökkel. hogy tudtomra adja. Garrett mély lélegzetet vett. Cujo pedig néhány méterrel elıtte ügetett. mint maga. – Nyugodjon meg. – Úgy van – ismerte be az orvos rezignált hangon –. Nem vagyok félisten. – Egyébként magam is átéltem ugyanezt. – A Hírnökre váró elsı feladat mindig nehéz. hogy Garrettnek van igaza: soha nem jelentette ki nyíltan. hogy csak álmodtam az egészet! Jól emlékezett. mintha nekem kéne meghalnom. Garrett a fejét rázta. amikor odaüvöltötte az orvosnak: – Hát ez meg mit jelent? Garrett hátrafordult. Most Goodrich más mondatai is visszacsengtek az emlékezetében. és fenyegetın elırelépett. de akkor is. hogy megtudjam. Ez az utolsó mondat. Nathan. mert azt a lényt kell a halálba kísérnie. félelmetes kutyája. – De miért éppen én? Garrett a végzetre utalva széttárta karját. A szél megélénkült. – De azt mondta! Az nem lehet. – Azt hiszem. hogy Hírnök lesz belılem. hogy ez a történet csak itt és így érhet véget. 160 . aki a legközelebb áll hozzá. – Ne akarja megérteni azt. Farkasszemet nézett Garrettel. és meggyızıdjem róla. és nagyon gyöngéden felelte: – Igen. hogy lehetıvé tegyék az élık és a halottak békés elválását egymástól. Az volt a feladatom. Egyetlenegyszer volt hajlandó valami válaszfélét adni. Nem tőnt különösebbnek meglepettnek Nathan láttán. hogy mintegy beavassam új tisztébe. Nathan inkább eleresztette a füle mellett ezt a megjegyzést. A fiatal ügyvéd hevesen félrelökte az orvos támaszt nyújtó karját. a szabályokat nem én hozom – felelte Goodrich szomorúan. attól tartok. De ı. – Nem azért jött. mint maga… Nathan megborzongott. mintha mindig is tudta volna. Csak maga értette így. – Ez galádság! – szakadt ki Nathanbıl a kiáltás. – Ilyesmit sohasem állítottam. éppen olyan. hogy maga pontosan tudja. A Hírnökök feladata. gondolta Nathan. hogy akkor föltette az orvosnak a kérdést: Maga miattam van itt? De ahogy most belegondolt. a valóságnak ezt a rejtett arcát kellett feltárnom maga elıtt. hogy hamarosan meghalok. – Nekem akkor nem ezt mondta – tiltakozott Nathan. – Igen. igaz? Goodrich bólintott. a kórház büféjében. amikor végre odaért az orvoshoz –. hogy ı. Éppen olyan. úgy beszélt. Nathan még meglehetısen messze volt tılük. és ı mégsem kapcsolta öszsze ıket. – Arra akart felkészíteni. helyesbített: Nem kifejezetten ezt mondtam. Ember vagyok. valóban nem ezért vettem fel a kapcsolatot magával. és Nathan indulata csillapodott. Nathan. Vannak olyanok. amire nincs magyarázat. Ez valamiféle szövetség. amikor errıl vitatkoztak ott. és csak azután felelt. Nathan megértette. Néhány kíváncsi járókelı megállt. hogy tanúja legyen a jelenetnek. – Ugye. Mallory fog meghalni? Garrett a vállára tette a kezét. de kevesen tudnak a létezésükrıl. képes lesz-e megfelelni a magára váró szerepnek.

hogy fizetnünk kell? Én sohasem akartam Hírnök lenni! Garrett számított erre az érvre. Nathan? – Malloryt… Félt. amelynek mintha nem lett volna kora… Igen. Hogy a döntésben segítse. és amely mindenen át kitart. Nathan. az ismeretlen erı látomást küldött: egy illékony képet. Hogy mellette lehessen. amekkora csak telik tıle. – Ki vagy mi bírta rá. fiatal kezdı orvos korában. mielıtt szelleme belép a fényalagútba. hogy visszatérjen az életbe? Nathan most újra érezte. a brooklyni parttól New Jersey partjáig.– De miért? – kérdezte újra. és mindig így lesz. megérezte. már csendesebben. Szerette volna megerısíteni az ügyvédet. mély és megingathatatlan szerelemmel. amikor Mallory már nem lesz mellette. amelynek a birtokába jutott? Egy dologban biztos volt: olyan nagy szerelemmel fogja körülvenni asszonyát. mintha semmirıl se tudna? Helyesen fogja-e használni azt a félelmetes hatalmat. Maga döntött úgy. – Miket beszél! Goodrich részvevın nézett Nathanre. hogy az ilyesfajta kinyilatkoztatást nehéz elfogadni. de a lelke mélyén mindig tudta. A köd már teljesen feloszlott. Milyen kép bírta rá. hogy visszatér. jóllehet tudta. İ volt és szenvedett. – Ez nem igaz. Elmehet vagy viszszatérhet. az utolsó pillanatban. és ıt hívta. amelynek az emlékét mindig elfojtotta. Egy arcot látott. Kis széllökések borzolták fel a Hudson vizét. Látta magát gyereknek. a kalauz az utolsó pillanatokban. Annak az arcát. – Emlékszik arra a halál közeli élményére? – Amikor kómában feküdtem a balesetem után? – Igen. ha újra ott áll elıtte? Képes lesz úgy viselkedni. Az ügyvéd újra indulatba jött. egy arcot. – Miért kell jelen lennünk a legkedvesebb lény halálánál. Annyi minden kavargott a fejében! Mit mond majd Mallorynek. Aztán hirtelen. a tekintet befogta az öböl teljes hosszát. Most viszont jól emlékezett a lágy fehér fényre. Mintha huszonöt év elıtti önmagát látta volna. amely sose szőnt meg. Ezért tért vissza. – Egy arcot láttam – ismerte be –. hogy ezt a státust elnyerjük? – Ez mindig így volt. hogy visszatérjen az élık világába? Nathan lehajtotta a fejét. amit fizetnünk kell azért. amikor neki már más nıket és férfiakat kell felkészítenie a nagy ugrásra. Most csak Malloryre tudott gondolni. És szüksége volt rám. hogy nagyon nehéz napok várnak rá. hogy van választási lehetısége. mi lesz akkor. nyolcévesnek abban a nevezetes pillanatban. Fizikai értelemben az arc más volt. ahogy áramütés fut át a testén. aki sok évvel késıbb a felesége lett. amely ellenállhatatlanul vonzotta a halál felé. 161 . Nathan Del Amico gyalog indult vissza Manhattan északi része felé. ha majd eljön érte a halál. amikor már a túloldalon hitte magát. amikor hasonló próbatételen kellett átesnie. mintegy röpke villanást a jövıbıl. most minden felidézıdött benne. hogy ı volt az. Garrett harmadszor is nekiszegezte a kérdést: – Kit látott akkor. A Hírnök. – Mit látott? – faggatta tovább Garrett. – Mi az. Tudta. aki kézen fogva kíséri el ıt annak a helynek a küszöbére. Egyedül volt. És azután… nem volt ereje elképzelni. hogy Hírnökök lehessünk. İ lesz Mallory számára az iránytő. Ez az ár.

akit szeret. Amely felé mindnyájan tartunk. otthon várja ıt. És szüksége van rá.Ama ismeretlen és rettegett helyre. A Trinity Churchhöz érve meggyorsította a lépteit: a nı. 162 .

Köszönetnyilvánítás Valentin Mussónak számos ötletéért és mindig helytálló tanácsaiért. Köszönöm. az És azután… nem létezne nélküled a jelen formájában. Szüleimnek és bátyámnak. 163 . Juliennek a bátorításukért és a gyakran igencsak jogos bírálatukért. Valen. Bernad Fixot-nak és Caroline Lépée-nek. Megtiszteltetés volt veletek dolgozni.

egy altatóorvos és két ápolónı futott ki a hevenyészett rendelıbıl. nagyrészt rönkfából és gallyakból épült kezdetleges házból állt. Az utóbbi hetekben már körbejárták a környékbeli falvakat. kissé lemaradt. mővégtaggal szerelték fel ıket. Páradús volt a levegı. egy hatvan év körüli férfi. ahol két napja dolgoztak. A pilóta le sem állította a turbinát. Tekintete a gépet körülálló kambodzsaiak csoportján idızött. doktor! – kiáltott a pilóta. Az országnak ez a csücske tele volt taposóaknákkal. lelkiismeret-furdalást. Üzemanyagból is csak korlátolt mennyiség állt a rendelkezésére. ellátták az amputáltakat. idın kívülinek tőnı hely távol esett az angkori és a Phnom Penh-i turistaövezettıl. Az elveszettnek. Normális idıben könnyő küldetés. Feltéve. de sajnos szeptember volt. hogy mindenkit eljuttasson a célállomásra. ha véletlen szerencse folytán visszamehetnénk a múltba? Milyen tévedéseket próbálnánk helyrehozni? Milyen fájdalmat. Egy önkéntes orvoscsoportot kellett a városba szállítania. – Ha nem szállunk fel azonnal.MEGJELENT GUILLAUME MUSSO Ott leszel? (Részlet) Egyszer bizonyára már mindannyian feltettük magunknak a kérdést: mit változtatnánk az életünkön. az AIDS vagy a tuberkulózis áldozatait. és lehetıségeikhez mérten kezelték a mocsárláz. Az erdıvel övezett fennsík tetejére települt falu közel száz. Az utolsó. és a szünet nélkül szakadó esı megnehezítette a manıvert. szeptember A Vöröskereszt helikoptere pontosan a megbeszélt idıben ért Földet. ha nem húzzák az idıt… Két sebész. és sőrő sár borított mindent. 164 . ha tehették. megbánást törölnénk el szívesen? Lenne-e merszünk új értelmet adni a létünknek? Mivé válnánk? Merre tartanánk? És kivel? Bevezetés Északkelet-Kambodzsa Esıs évszak 2006. – Gyerünk. nem érik el a repülıt. A pilóta hívására az öt egészségügyisbıl négy már el is tőnt a helikopter gyomrában. de ahhoz elég. Képtelen volt elszánni magát az indulásra.

Rizspálinkával kínálta. és bólintott. beszélgetett vele. Nem bánta meg. Felsı ajkán szörnyő hasadék éktelenkedett. Élete végéig csak levest és pépes ételeket ehet. Tisztában volt vele. torz kinézetük miatt esélyük sincs arra. Emilynek hívták. mégis egyfajta kábítószerré váltak. doktor! Sorban állnak a betegek. hogy hirtelen elhatalmasodik rajta a fáradtság. és feltartott fejjel az orvos szemébe nézett. A felhık közti résen ragyogó fénysugár tört át. – Igyekezzen! – kiáltott le neki az egyik ápolónı. Az üveg nélküli ablakon át a közelben burjánzó. A falu vezetıje lehetett. ezek a humanitárius küldetések mély nyomot hagytak a lelkében. mert így a maga módján idınként kiléphetett a kaliforniai fıorvos megszokott életébıl. és leugrott a földre. A sebész alázatosan fogadta a köszönetnyilvánítást. – Meg kell operálnom azt a gyereket – felelte az orvos. s az ég bíbor-narancs színben pompázott.Az orvos bólintott. így aztán elıször nem is értette vendéglátója szavait. A beavatkozás hosszúra nyúlt. Vajon hány éves lehet? Kettı? Háromnál biztos nem több. sőrő trópusi erdıre látott. Köszönésképpen állához emelte összekulcsolt kezét. Az orvos karjába vette a sápadt. Mielıtt hozzákezdett volna az altatáshoz. Nem tudta levenni a tekintetét a kisfiúról. hogy kövesse a házba. nagyon szoros a mőtéti beosztása. megpróbálva túlkiabálni a fejük felett forgó lapátok zaját. Fiatal amerikai lány volt. akit egy öregember tartott a magasba. akiknek. és nagyot sóhajtott. – Akkor én is maradok – felelte az ápolónı. ı fogta a szikét. mint az orvos. majd elindult nyugat felé. mert eszébe jutott. és elindult a gép felé. Igaz. hogy áll valaki a háta mögött. hogy enyhítse a kisfiú félelmét. hogy alig néhány kilométerrel távolabb. Hasonló eljárással helyrehozta az ajkakat is. feljebb. hagyományos öltözetben. A Vöröskereszt megbízásából minden évben több hetet töltött Afrikában vagy Ázsiában. A pilóta a fejét csóválta. hogy újjávarázsolta az arcát – tette hozzá az öreg kambodzsai. és megnyújtotta. de akkor tekintete megakadt egy kisgyereken. Megfordult. ha teljesülhetne egy kívánsága? – Tessék? 165 . hogy a világnak ebben a zugában az ısi hagyományok szerint élı szülık gyakran magukra hagyják a nyúlszájjal születı gyerekeket. barázdált arcú öregember. és körülnézett. Az ápolónı újra kérlelni kezdte: – Holnapután San Franciscóban várják. hogy a kisfiú arcán igazi mosoly ragyoghasson majd. – Nincs több idınk! Az árvíz miatt járhatatlanok az utak. hogy maradt. mielıtt megszólalt: – Lu-Nannak hívják. és a helikopter csak napok múlva jönne vissza értünk – erısködött a kollégája. és érezte. hogy pótolja vele a szájpadláshasadékot. Két napja alig aludt. A helikopter a levegıbe emelkedett. aki a kisfiút feltartotta a helikopter indulásánál. kígyók és elefántok… Elmerengett. hogy örökbe fogadják ıket. félénk kisgyereket. ha egyszer bekerülnek az árvaházba. Az orvos nem mozdult. A mőtét végeztével az orvos kiment. Épp a cigarettáját nyomta el. amikor megérezte. és az ápolónıvel bevitte a rendelıbe. mely eltorzította kis arcát. Aztán intett. Cigarettára gyújtott. Az esı elcsendesedett. és ugyanabban a kórházban dolgozott. nagy gonddal lefejtette az ínyvitorlát. Különös érzés fogta el. Görnyedt hátú. a Ratanakiri hegy oldalában még élnek tigrisek. és egyetlen értelmes szót sem tud majd kiejteni. Amikor a gyerek elaludt. és rögtön ráismert az öregre. és elindult a kisfiú felé. és letelepedett a bádoglemezzel és száraz levelekkel borított verandán. és zavarában elfordította a tekintetét. hogy a gyerek keresztnevérıl van szó. Az orvos kitalálta. – Köszönöm. aki ezt kérdezte tıle: – Mit kívánna. Veleszületett fejlıdési rendellenesség. konferenciák és… – Menjenek nélkülem – döntötte el végül. egy pillanatra megállt.

Brazília színeit idézı pólót visel. de bırdzsekijében és borzas üstökével fiatal kamasznak látszik. több autót is megelız. azon az isten háta mögötti helyen. formalinban eltett egymásba fonódó mérges kígyók… Addig turkált a kacatok közt. akit meglepett a kérés egyszerősége. és egy fújt üvegbıl készült kis fiolát nyújtott át neki. Csípıig érı farmert. gyors iramban halad. Haja száll a szélben. és gondolkodóba esett. a nyugati világ tekintetétıl távol különös ünnepélyesség költözött a két férfi közé. LOUIS ARAGON Miami repülıtér 1976 szeptembere Elliott 30 éves Szeptemberi vasárnap délután a floridai ég alatt… Egy lehajtható tetejő Thunderbird kormányánál ülve a lány felhajt a terminál felé vezetı útra. Rövid hallgatás után méltóságteljesen felállt. míg a mellette ülı férfi kiszáll. És abban a pillanatban. majd a férfi belép az üveg-acél épületbe.– Mire vágyik a legjobban ezen a világon. de aztán a fáradtságtól leverten és egy ismeretlen. Az ázsiai a homlokát ráncolta. doktor? Az orvos elıször valami szellemes válaszon törte a fejét. İ Elliott Cooper. Tíz pici aranysárga pirula bújt meg benne… Elsı találkozás Egy este a jövı már múlt lesz. Az egyetlennel… az egyetlennel. – Meghalt harminc éve. – Mikor is csókoltalak meg utoljára? – kérdezi a férfi. Ajtócsapódás. hogy máris hiányzom… Az ismerıs hang hallatán Elliott meglepetten fordul hátra. – Nem tudja. – Örökkévalóságnak tőnik… Megöleli. hirtelen támadt érzés sugallatára halkan így szólt: – Szeretnék újra találkozni egy nıvel. és magához szorítja. amit keresett. ahol egy ingatag polcon egymás hegyén-hátán különleges szerzemények hevertek: szárított csikóhal. magas termető férfi. mielıtt egy rövid idıre megáll az indulási csarnok elıtt. – Fogadok. hol van most az a nı? – kérdezte az öreg khmer. aki számított. amely egyszerre kihívó és esdeklı. Megnyerı külsejő. karcsúsított szarvasbır kabátot és szülıhazája. A lány rászegezi smaragdzöld tekintetét. Épp csak pár percre. hogy elkérje a beszállókártyát a Miamiból San Franciscóba induló gépre. ginzenggyökér. Gépiesen a pulthoz lép. kiveszi a táskáját a csomagtartóból. – Már legalább egy perce. és a helyiség végébe ment. 166 . és látni fogjuk az ifjúságunkat. míg rá nem akadt arra. – Egy nıvel? – Igen. Az orvoshoz lépett. Orvos San Franciscóban. és az ablakon behajolva egy csókot küld neki. Akkor visszanézünk. peace and love feliratú. és kezét gyengéden a lány tarkójára fonja.

„Utolsó figyelmeztetés. A kezdetben „Szivárványharcosok ligája” nevet viselı csoportosulás az atomkísérletek elleni tiltakozásnak köszönheti ismertségét. az emberek iránti nyitottságát és azt a fajta igényességet. Mr. Álomszépnek találja. Egyikük arccal a Csendes-óceán felé. nem beszélve a környezetszennyezésrıl. amelytıl Elliott mindig elérzékenyül. mielıtt elengedi a férfi kezét. miközben lemondó arccal felugrik a tranzitba vezetı mozgólépcsıre. de Ilena nem volt mókás kedvében. – Tudom. „A San Franciscóba induló 711-es járat utasait kérjük.a természeti erıforrások kimerülése. Orvosi hivatását. szívpezsdítı gyönyörétıl.. Itt a hidegháború. gondolkozz a dolgon – feleli. – Várj! – kiált utána Elliott. a férfi San Franciscóban. mint a tenyerét. Ennek ellenére az elválás minden alkalommal egyre jobban megviseli ıket. amellyel az életét irányítja… Meglepi a lány hirtelen felbukkanása. hogy szerelmük megkopik. Egyikük sem ér rá unatkozni. mert megegyeztek. Elkísérlek a tranzitig – feleli a lány. a 711-es járat utasát kérjük. Szorosan a férfi oldalán lépkedve hosszú beszédbe kezd bájos dél-amerikai akcentusával. Tisztában vannak azzal. és elindul a kijárat felé. de ık nem ezt a megoldást választották. a hivatásuk vonzásában építették fel életüket. Távszerelmüket az idıeltolódás szabályozza. Tréfával próbálta leplezni a zavarát. Kérlek. mit akarsz! – Gyereket szeretnék. Végül külön. Ilena fıként azért csatlakozott hozzájuk. A Greenpeace-t békepárti környezetvédık alapították 1972-ben. hogy a világ a pusztulás felé tart. Elliott. hogy kerülik a hosszú búcsújeleneteket. És néhány hónapja sok idıt szentel egy bizonyos szervezetnek is. Elliott bólint. 167 . . Elliott úgy néz rá. Elliott. hogy…” – A francba! – szitkozódik. Elliott… – Itt most menten. – . Elliott szerelme. Elliott befejezte az orvosi tanulmányait. s csak megnehezíti az elválást. így szól: – Mondani akartál valamit. és mivel úgy ismeri már a lányt. hogy részt vegyen a bálnák és a fókák védelméért folytatott kampányban. hogy a néhány utólag lopott pillanat több fájdalmat tartogat számukra. és kézen fogja. Attól. mintha utoljára látná.A lányt Ilenának hívják. Mindkettejük élete mozgalmas. a világ legnagyobb tengeri vidámparkjában. míg a másik az Atlanti-óceán partján. Tíz éve ismeri. mielıtt elutazom? – Igen. és nemrég helyezkedett el sebészként egy San Franciscó-i kórházban. a keleti partot a nyugatitól elválasztó négy idızóna és négyezer kilométer. Elliott Coopert. – Nem viccelek. az atomfegyverkezési verseny… Valahányszor búcsút vesznek egymástól. Életük kissé bonyolult. amely egyre többet hallat magáról. a kommunista fenyegetés. Ennyi év után természetesen már összeköltözhettek volna. hogy azonnal fáradjanak a 18-as kapuhoz…” – Ez a te géped? – kérdezi Ilena. kibontakozva a férfi ölelésébıl. Ilena állatorvos. mint vigaszt. Eleinte az idı vasfogától tartottak. hogy egy nyugodtabb életért cserébe a mindennapok megfosztják ıket az újbóli és újbóli egymásra találás mindkettejük számára éltetı erıt adó. komolyan beszélek. A lány Floridában él. és neki köszönhet minden jót az életben. hogy visszatartsa. delfinekkel és gyilkos bálnákkal foglalkozik az orlandói Ocean World-ben. a trópusi erdık kiirtásáról vagy a… – Ilena? – Tessék? – Bökd ki végre. a repülıtéren? Mindössze erre a válaszra futotta tıle.

de hirtelen meggondolta magát. Furcsa megjelenéső férfi volt. majd kéri egy telefonérmét. hogy tréfával ütötte el Ilena kérését. Imádta Ilenát. mint a saját egészségével. Sportos. hogy a nikotin súlyos függıséget okoz. annál kényelmetlenebbül érezte magát. de valami megmagyarázhatatlan erı hatására ı mégis felállt a bárszékrıl. és az adott körülmények között nem szívesen vállalna felelısséget egy gyerek világra jöttéért. Döbbent arccal még közelebb merészkedett. Gondolhattam volna… Elliott a lelke mélyén mégsem bánta meg. Ideges volt. két császárzsemlét és egy pohár Chardonnayt. De Ilena már eltőnt. hogy le kellene szoknia. a gödröcske az arcán. és minél közelebb ért hozzá. Elliott kifelé tartott a terminálból. ilyen késın a repülıtéren? Valójában ügyet sem kellett volna vetnie rá. Deresedı. De a szerelem nem elég. Mit keres ez a fickó mezítláb. Floridában elmúlt éjfél. melyet ı is megörökölt… Valóban ı lenne…? 168 . ı is többet foglalkozott mások. ahol már megfordult legjobb barátjával. hogy hozzá sem nyúlt a gépen felszolgált ételhez.és érrendszeri betegségek kockázata megnı a dohányosok körében. Ilena azonban másképp viszonyult a kérdéshez. Ilena bizonyára hazaért már. Körülötte egyre többet beszéltek a dohányzás ártalmairól. és szinte akarata ellenére ropogtatni kezdte az ujjait. Tiltakozásának nem érzelmi okai voltak. Ki ez a pasas? Talán az egyik közeli kórházból szökött meg…? Ha így van. Minden részlet egyezett: a fejforma. A második emeleten megpillantotta a Golden Gate Cafét. És bárhol rágyújthatott az ember. és úgy tőnt. mire a repülı leszállt San Franciscóban. és rendelt egy kávét. égszínkék pizsamát viselt. Elliott integet. amikor rádöbbent. és tudta. Elliott a szemöldökét ráncolta. A cigaretta a kifogástalan megjelenés elmaradhatatlan kellékeként a kulturális és a társadalmi szabadság szinonimája volt. és sebészként Elliott tökéletesen tisztában volt azzal. Akkor pillantotta meg elıször. és a szíve csordultig volt szerelemmel. aki olykor elkísérte a keleti partra. hogy alaposabban szemügyre vegye. Tekintete az üvegfal mögé tévedt. Ilena számát tárcsázta. rágyújtott. hogy a kávézó kirakatán keresztül egyenesen ıt bámulja. mintha a semmibıl csöppent volna oda. Az út hat óráig tartott. A hetvenes évek közepén jártak. Orvosi tanulmányokban egyre-másra mutatták ki. Kifejezéstelen arccal bámult maga elé. A férfi hatvan év körüli lehetett. étteremben vagy akár a repülın. mi zaklatta fel annyira. amikor egy utolsó búcsúra hátrafordul. A kabátja zsebében lapuló cigarettásdoboz a lábához ért. de a lány nem vette fel a telefont. hogy otthon üres a hőtı. és kiment a kávézóból. hogy a tüdırák vagy a szív. aki öt évvel azelıtt halt meg hasnyálmirigyrákban. nem akar vele beszélni.Már majdnem felér. Leült a pultnál. A hasonlóság már szemet szúrt. de úgy tőnik. Egyszerően nem akart gyereket. de nem ma este… Túlságosan kimerüli volt egy ilyen erıfeszítéshez. és rendelt egy salátát. s a terem végében álló készülékhez sietett. Tudta. hogy az emberiség nem jó úton halad. pizsamában. Mattel. Az idıeltolódás miatt fáradtan megdörzsölte a szemei. Nem tudott ellenállni a kísértésnek. Éjszaka volt. A szeptemberi nap sugarai elöntik az indulási csarnokot. Ilena szavai annyira felkavarták. Az idegen elképesztı módon emlékeztetett az apjára. Elliott a pulthoz visszatérve befejezte a vacsorát. hogy fogjon egy taxit. neki orvosként kutya kötelessége segíteni rajta! Már csak három méter választotta el ıket egymástól. bár ezt még magának sem merte bevallani. de mint orvostársai általában. Hamarosan leszokom – fogadkozott magában füstkarikákat eregetve –. A férfi elveszettnek tőnt. Farkaséhes volt. rövid szakállával az öregedı Sean Conneryra emlékeztetett. Elliott elindult felé. s ı úgy vélte. Kaliforniában este kilenc óra múlt. Elliott hunyorgott.

Mi ez az egész? – töprengett magában. és felemás benyomást keltett. Elliott… A fiatal orvos hátrahıkölt. Elliott attól tartott. lehetetlen! Legyen már észnél! Az apja halott. uram? Hosszú helyiség volt. – Hajtsa hátra a fejét! – parancsolt rá Elliott. hogy soha nem igyekezett megérteni. Elliott segítıkészsége megtört. miközben a zsebébıl kirántotta a kávézóban kapott papírszalvétát. Elliott elıször a mosdók felé pillantott. majd így felelt: – Önmagadat látod. és nyugtalanította az állapota. hogy a férfi elájult. mintha egyik betege volna. Elliott mégis kiszolgáltatottnak látta. hogy ı a harminc évvel idısebb énem. Bárgyú arccal. te vagy? – Nem. és nagy cseppekben a pizsamakabátjára hullott. – Hagyj magamra! – követelte. A férfi bizonyára bement az egyik kabinba. – Minden rendben lesz – biztatta. és vészkijárat sem. – Ezt hogy érti? A férfi szóra nyitotta a száját. hogy nincs nála az orvosi táskája. nem az apád vagyok. – Segíthetek? – ismételte meg a kérdést. és úgy döntött. az enyhe kifejezés. – Jöjjön. most meg ez az orrvérzés. Lényébıl erı sugárzott. ezért sietısen benyitott az elsı ajtón. * Harminc évvel idısebb önmagam? Elliott hitetlenkedve tárta szét a karját. Elliott. de a férfi határozott mozdulattal félretolta. Úgy bánt vele. İ is zavartnak tőnt. Senki. Hirtelen ömleni kezdett az orrából a vér. és belökte a mosdó ajtaját. a rángógörcs… A rohadt életbe. segíthetek? – fordult hozzá készségesen. de a vérzés szerencsére hamar elállt. Senki. Elıször a nyilvánvaló külsı hasonlóság. Honnan tudja a nevemet? És a hangja… Milyen ismerıs! Hogy az apjával soha nem volt jóban. mintha villám sújtott volna le rá. és elhatározta. Elliott segíteni akart. 169 . Ismerıs fény csillant a szemében. és a férfi orrára nyomta. A helyiségben nem volt ablak. – Uram. Néhány másodpercig habozott. – Akkor ki maga? A férfi Elliott vállára tette a kezét. Valami azt súgta. elcsukló hangon mégis megkérdezte: – Apa. Egy idı múlva megunta a várakozást. aztán mozdulatlanná dermedt. hogy az igazi meglepetés még hátravan. A férfi befejezte a mondatot: – …a harminc évvel idısebb önmagadat. Semmi kétség.Nem. de a mosdóhoz érve remegés fogta el. mossuk le az arcát! A férfi szó nélkül követte. Az ésszerő válasz furcsamód egyáltalán nem nyugtatta meg. – Jól van. A szeme láttára tették be a koporsóba és hamvasztották el. hogy kint várakozik. és a feltevés lehetetlenségének tudatában. Bosszantotta. aztán az értelmezhetetlen mondat. de további magyarázatra már nem volt módja. mintha epilepsziás rohamot kapott volna. utánamegy a mosdóba. uram? Nem kapott választ. A férfi hátrahıkölt. Elliott meghatottan. Elliott olykor már sajnálta. – Merre van. – Elliott… – suttogta a férfi alig hallhatóan. micsoda nap! És még messze volt a vége. Hirtelen felelısnek érezte magát a férfiért. de mióta meghalt.

minden kabin üres volt. 170 . Képtelenségnek tőnt.Második ajtó. negyedik… tizedik ajtó. mégis kénytelen volt elismerni a nyilvánvaló igazságot: a férfi nyomtalanul eltőnt. Jobb híján felnézett a plafonra. Harmadik. senki. de a födémelemeket nem mozdították el.

amelyen el akarja kerülni. rozzant Mustangon tettétek meg az utat Bostonból idáig. kivilágított táblák a felhıkarcolók homlokzatán. És az egymást tipró. nem lökdöstek egymást jó tündérek a bölcsıd körül. a járdán ott andalog a menyasszonyod és a legjobb barátod. A dugók. egy öreg. nevetés.ELİKÉSZÜLETBEN GUILLAUME MUSSO Visszajövök érted (Részlet) Prológus Most vagy soha Senki nem ad neked semmit. Popcorn. de a jövıd máris pontosan és reménytelenül rajzolódik ki elıtted. Te is csak egy homokszem vagy a tömegben. MARTIN SCORSESE THE DEPARTED CÍMŐ FILMJÉBİL. Huszonhárom éves vagy. Ma este van a születésnapod. amikor megszülettél. Két méterrel elıtted.és hotdog-illat. Meg kell vallani. de ez nem volt elég arra. Neonfeliratok. zugárusok és zsebtolvajok szüntelen áradata. Jimmyvel még régebbi a kapcsolatod: együtt nıttetek fel Dél-Boston munkásnegyedében. A turisták. LA FONTAINE Képzeld csak el… New York. hogy fizessék a tanulmányaidat. hogy örömet szerezzenek neked. a hónap végére van kitőzve az esküvıtök. füstszag. Neked kell elvenned. Még csak huszonhárom éves vagy. a rendırautók szirénái és dudakoncert. A Times Square nyüzsgı forgataga. és 171 . óriáskivetítık. A lányt Marisának hívják. Kiabálás. Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével. Marisa és Jimmy azért szervezte ezt a kis manhattani kiruccanást. zene. Elsı gimnázium óta együtt jártok. lökdösı tömeg. a taxik. A szüleid egész életükben güriztek.

utca sarkán álló öreg hotdog-árus bekapcsolja a rádiót. és hetente kétszer bowlingozol a haverokkal. Egyre erısebb benned a vágy a felemelkedésre. másról van szó: állandó gyötrelemként éled át a megaláztatást. vagy soha. és építed a világot Jimmyvel. Tovább merengsz az utca látványán. sem Jimmy nem vette észre. a családoddal. sem Jimmyt. hipnotizálnak a fények. Tényleg lehetetlen? Ebben a pillanatban az 50. amely egy rockadóra van állítva. az ebédszünetben mindig szakítasz rá idıt. de te szándékosan egyre jobban lemaradsz tılük. Jimmy és Marisa idınként hátrafordulnak. Nem mintha lenéznéd a családodat vagy a barátaidat. Mindaz. A turisták tömegébe merülve kihasználod a forgalom pillanatnyi megtorpanását. Ez az érzés nem gyötri sem Marisát. És az építkezésen. De ehhez szakítanod kellene az egész közegeddel. Most. vagy soha. hogy mindent megnyerhetsz. hiába gúnyolódnak a többiek. amit tenni akarsz? Tudod-e. felfelé bámulsz. mindent hátrahagyni. a barátaiddal. Tizenöt év múlva én leszek a címlapon. hogy fizesd egy olyan ház jelzáloghitelét. akik szívesen mondogatják: „Lehet. ruhákat. beülnek egy élénkvörös kabrióba. izzadságban úszva. amelyhez nincs igazi közöd. de nem élsz benne igazán. amelyeket nem fogsz vezetni soha. elkíséred Marisát a hétvégi nagybevásárlásra. hogy átfusd a New York Times cikkeit.” De olyan biztos ez? Ki az. hogy az eredeti közegedtıl eltérı alapra építsd az életed. aki elhiszi. hogy egészen a halálodig minden éjszaka eszedbe jut majd ez a nap? A nap. és máris beszippantott egy olyan élet. feléd biccentenek. Mint egy divatkatalógusban. 172 . mint a téged körülvevı emberek. A nap lenyugodni készül. bowlingozol. Sem Marisa. amikor egyetlen vonással áthúztad az egész életedet. Felméred a horderejét annak. könyveket kezdtél vásárolni. és átsurransz a széles sugárút túloldalára. hogy szegényen élünk. amelyet még csak szeretni sem tudsz. amikor elhagytál mindenkit. és folytatni a tanulmányaidat. Kicsit kábán hagyod magad sodortatni a tömeggel. és tudod jól. Mindennapjaid cementes zsákok között telnek. Fiatal pár lép ki nevetve egy luxusszállóból. Mi játszódik le ebben a pillanatban a fejedben? Mi szüli az ırült fogadalmat? Egyszer majd az én fényképem lesz ezen a címlapon. névtelenül a névtelen tömeg közepén. hogy az életnek nem egészen más az íze a sorompó túlsó oldalán? Tovább bandukolsz a sugárúton. hogy te is megkaparintsd a részedet az amerikai álomból. csodaszép nıkön. amiben neked nem lesz részed soha. És tovább iszod a sörödet. A nap. Éppen egy újságosbódé mellett mész el. mindent el kellett veszítened. A járdát hirtelen betöltik Elvis Presley klasszikusának. a szakadatlan munka. Nem. és árad belılük a tipikusan új-angliai felszabadultság és elegancia. amikor abban a reményben. ahol szívesen mondogatják. hófehér a foguk. Már jó ideje úgy érzed. Néhány hónapja. mint a béred. Esküszöm. A walkmanedben Mozart és Bach váltotta fel a rapet és a soult. A nap. az It's Now or Neverjének hangjai. hogy szegény van. A szórakozás? Bedobsz néhány sört munka után. nem a helyeden vagy. akik soha meg sem látnának téged. de legalább boldogok vagyunk. az építıállványon. A jövıd? Egy szenvedély teli házasság. Az éjszaka csendjében gyakran eljátszadoztál már a gondolattal: a nulláról indulni. szinte titokban. Még csak huszonhárom éves vagy. Ebben az országban. hogy ez lehetetlen.érettségi óta építkezéseken melózol Jimmyvel. hogy nem olyan vagy. Most. úgy érzed. két-három gyerek. a munkafelügyelı üvöltözése közepette. tekinteted a New York Times címlapjára esik. amelyek tízszer annyiba kerülnek. aki szeret. a menyasszonyoddal. A villogó fényreklámok autókat ajánlgatnak. hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. órákat.

És ez a nap a mai nap. – Végre összeköltözhetünk. Prológus 2 Egy szerelem vége Én szerettelek téged. el kell hagynod. Mindörökre. amelyet már nem is vártál. törtetı alak vagy. mert nem ismer igazán. mint a világ összes férfija. amit hozott: kinevezték az Air France manhattani irodájába. Honnan ez a titokzatos elıérzet? Fogalmad sincs róla. csillogó krómacél pult. mint aki vagy. a szerelem sebezhetıbbé is tesz. hogy neked kellene a legboldogabbnak lenned a világ összes férfija közül. Logikus. hogy mocskos. te szerelmes voltál belém. A mandzsettájával törölgeti arannyal pöttyözött zöld szemébıl ömlı könnyeit. mert melletted veszélyben van.Most. de annyira betölt. és megismeri az igazi természetedet. hogy miért nem jó ötlet a gyerek: a gye- 173 . Egy szép napon majd felnyílik a szeme. hogy a szerelmi történetetek félreértésen alapul: Céline csak azért szeret téged. hogy kénytelen vagy komolyan venni. hogy nem válik törékennyé is egyben. hogy az ember lehet úgy is érzékeny. vanília és méz illata terjengEgy stewardess-egyenruhát viselı fiatal nı ül veled szemben. hogy egy napon el fogod veszíteni ıt. a helyiség közepén hosszú. Hogy összeköltözzetek? Még nem vagy rá készen. olyan boldog volt a hírtıl. lehet egy gyerekünk… Hirtelen visszahúzódtál a csigaházadba. ragyogott. Valamivel több mint egy éve ismered ıt. A könnyei a csokoládétortára csorognak. meleg hangulat. Céline Paladino. És már tudod. A lényeg. Hogy gyerek? Egy egész sor érvet vágtál Céline arcába. ahol találkozni szoktatok. Még egyszer. Valaki mássá kell lenned. amikor nem tudod. A teremben fahéj. hogy egy belsı hang állandóan azt hajtogatja: ha igazán szereted Céline-t. bár minden múló pillanattal egyre szerelmesebb leszel. utoljára Céline-re nézel. A kéthetenkénti Paris-New York utak ritmusára lüktetı. Sötét bırrel bevont kényelmes székek. A kettı nem ugyanaz… RÉSZLET FRANCOIS TRUFFAUT EGY Nİ CÍMŐ FILMJÉBİL Tíz évvel késıbb Kis kávézó a West Side-on. Hiszen. Céline a szerelem. Tompított. Meg azután biztos vagy benne. és egy eddig ismeretlen világba vezetett el. Atlanti-óceánon átívelı szerelem. Pontosan fél perc múlva a legnagyobb és legkülönösebb kihívás elıtt fogsz állni. De nem ez a lényeg. de addigra te már eltőntél. Még abban a stádiumban vagy. amely kegyelmi állapottá nyúlt. Egy valószínőtlen villámcsapás. a Brodway és az Amsterdam Sugárút között. vagy soha. Pedig amikor belépett a kávéházba. vagyis. De te nem vagy olyan. és ezt nem tőrheted. A menyasszonyod fél perc múlva hátrapillant.

téged halálra idegesít. Ellenállsz a vágynak. Elsı rész Menekülés 1 Azon a napon… Az igazi ellenségeink bennünk laknak. egy Nina Simone-cédét. és kibámulsz az esıben tülekedı gyalogosokra. hogy mégsem vagy olyan szemét alak. * Két hét múlva megint elmész a kávéházba. de mindig nálad lesz. hogy elfelejtetted Céline-t. amelyet Céline nálad hagyott. egy Cacharel parfümöt. Nem mersz felelni. sportkocsik.rek a vágy halálát jelenti. egy Modiglianireprodukciót. mintegy Céline jelenlétének illúziójaként. BOSSUET Manhattan 2007. egy Aragon-verseskötetet. Egyszerően csak hazamész. egy piperetáskát. amelyet nem bontottál fel… A Greenwich Village-beli New York University mögötti kis lakásodból lemész az utcára. és nem bontod fel a levelet. és amúgy is. manökenek az ágyadban. a pofád a tévében… És ahogy múlik az idı. csak bólintasz. nagy felelısség. és kihalászod a levelet. amelyrıl álmodtál: hírnév. És csak múlnak az évek Egy év. amikor az anyaságot mint valami felsıbbrendő erényt magasztalják… Céline egy ideig állta a csapást. és nem vagy biztos benne. rajta Céline finom betői. két év… öt év. október 31. Az egyik pincér egy borítékot nyújt át neked. majd egy szívet tépı másodpercre teljesen elnémult. Ez már sok volt. szombat 7 óra 59 perc 57 másodperc 174 . utazás az elsı osztályon. és még ırzi az ı nyomát: néhány ruhadarabot. az Egy téli szív címő film plakátját. Soha nem fogod felnyitni. meg fog halni. elhiteted magaddal. Ami talán azt bizonyítja. De nélküle… Mindig egyedül érzed magad. de az alattomos belsı hang újra rázendített az elcsépelt nótára: Ha Céline-nel maradsz. majdnem felálltál és a karodba zártad. a Belle du Seigneur papírkötéső kiadását. hogy képes leszel úrrá lenni ezen a zőrzavaros helyzeten. Azután az éjszaka kellıs közepén megint lemész a hideg utcára. és tettetett lazasággal bedobod a kartondobozt a túlsó járdán álló kukába. így inkább elkerülöd a tekintetét. Ezután berámolod egy kartondobozba a kevéske holmit. és feláll. Alig tudtad elviselni a fájdalmát. egy japán teáskannát és az utolsó levelét. Részed lesz a társadalmi felemelkedésben. – Akkor hát vége? – kérdi Céline. egy szarufésőt.

de csak néhány másodperc múlva sikerült elhallgattatnia a csengést. és úgy kifulladt. a feje majd szétrobbant. legmélyebb megbánásaival. Hányingere volt. alvással töltött másodpercet. de… Semmi. Csak lassan sikerült a felszínre bukkannia. és az ébresztıóra után tapogatott. csak a halvány szeplıkkel borított válla látszott ki. finom vonású arcot pillantott meg. a lehetı legmodernebb hifiberendezés. mintha már több napja egy kortyot sem ivott volna. Az Ébredés elıtti utolsó másodperc. hogy megismerjék önmagukat? 7 óra 59 perc 59 másodperc Az ébredés elıtti utolsó másodperc. Az ágy szélén összekuporodva fekvı Ethan lassan magához tért. hogy van mellette valaki. az álmok országának ködében lebeg. és szembesíti ıt a legnagyobb félelmeivel. Gyorsan megfordult. Ismerem? Ethan a szörnyő migrén ellenére megpróbálta felidézni. Na. de errıl hamar le kellett mondania: a szemhéját mintha sebek borították volna. amely a rejtelmek és a szenvedés mélyére veti majd ıt. letisztult vonalú bútorok. A tágas. és pislogott néhányat. és ragyogó sziporkákat gyújtott a világos faburkolaton. majd emberfeletti erıfeszítés árán kinyitotta a szemét. és egy hosszúkás. Vajon milyen tegnapi kicsapongásért bünteti a szervezete? Megpróbálta csillapítani a heves szívdobogást. és erıs fájdalom nyilallott rajta végig a fejétıl a talpáig. 7 óra 59 perc 58 másodperc Még két másodperc. és hirtelen megérezte. mint valami komoly erıfeszítés után.A Hudson folyón kikötött luxusjachton Ethan Whitaker kihasználja az utolsó három. de mégis újjászületik tıle. mit adnának meg érte. Ethan fölé hajolt. Ethan találomra kinyújtotta a kezét. amelyet hamarosan el kell hagynia. Általában felélénkítette. 175 . amely össze fogja törni. Egészen biztosan tudják. kényelmes kabin a hajó egész szélességét elfoglalta. és egy láthatatlan fúrógép fúrófeje brummogott a koponyájában. Nagyon mélyen alszik. ma kínszenvedést okozott neki. És ha mindenki valami olyasmit hajszol. lázasnak érezte magát. Ebben a pillanatban még semmi nem indította be ezt a különös utazást. hogy megéljen egy rémálomszerő napot. hogy mi lakik a lelkük mélyén? És ha nem biztosak benne. A torka kiszáradt. legırültebb reményeivel. magányos zarándokutat. Megpróbálta kinyitni a szemét. még ez is! A nı teljesen betekerte magát a szatén ágynemőbe. A titkos. Egy nı. és milyen körülmények között kötött ki az ı ágyában. A berendezése – a design és a technológia keveréke – fényőzést árasztott: king size franciaágy. ki ez a nı. amelyet részben eltakartak a párnára zuhatagként leomló vörös hajfürtök. Lágy fény áradt be a kis jacht kerek ablakain. ami már régen az övé? 8 óra 00 perc Felriadás.

Nem talált benne személyit vagy jogosítványt. A zuhanykabint trópusi falemezek borították. mert azt remélte – bár nem igazán hitt benne –. Megtorpant. Egyébként jó né176 . egy pohár italra. hogy elveszítheti az önmaga fölötti ellenırzést. egy becsületes magyarázatot. lemondott hát róla. Végül a köztes megoldás mellett döntött. abban a reményben. ha ez a lány hivatásos. A memóriája olyan volt. gyakran szerepelt a tévében. ökölbe szorítva a kezét. és nyilván akkor csábította el. amikor még észnél volt. hogy ı talán felfrissíti a memóriáját. ezt pontosan tudta. és milliókat érı jachton lakott. és négy ötszáz dollárost csúsztatott a borítékba. de hamar elvetette ezt az ötletet – nem volt kedve a viharosnak ígérkezı beszélgetéshez. amelyben valószínőleg kokain lehetett. elbővölte a fehér bır és a rézszínő hajzuhatag kontrasztja. amikor részeg. amit teszek… A pánik fokozatosan elpárolgott. majd beugrott a Socialistába. túl elegáns volt. és nem emlékszik semmire. hogy elcsábította? Ethan egy monogramos kistáskát talált. ez lehetett a lány retikülje. elıadásokon és tévéadásokban állandóan ezt hangoztatta. mint egy szaunáé. Törülközés közben szemügyre vette a földön heverı nıi ruhadarabokat: Victoria Street fehérnemő. hogy tegnap késı délután eljött a munkahelyérıl. Ez volt a hírnév egyik jó oldala. majd egy harmadikat… Majd… nincs tovább. Ethan két kezébe fogta a fejét. két százdolláros. hogyan felejthette el. Tudta. csak üresség. és ne azt. Az órájára pillantott. akivel egy bárban találkozott. de már így is késésben volt. Ne ess pánikba! Ez az emlékezetkiesés elbizonytalanította. Szívesen adott volna ráadásul még valamit. hogy semmilyen emléke nem maradi a tegnapi estérıl. de így megy ez. Utálta a gondolatot. mint egy számítógépprogram. ennyi. majd egy másodikat. Bár… Amióta híres lett. hogy a titokzatos ismeretlen még mindig alszik. mint a disznó. nagy bosszúságára meg kellett állapítania. Valami határozottan nem stimmelt: ez a lány túl szép. A másnapos ábrázatát látva nem kell médiumhoz fordulnia. megijedt. ami fényt deríthetett volna az alvó lány kilétére. felkapott bárjába. hogy felébreszti a szép szendergett. majd megsokszorozta az erıfeszítéseit: emlékezett rá. hogy megértse a tegnap este történteket: körbejárt egy csomó bárt. az éjjeliszekrényre tette. És a lány? Egy manöken. fizetnie kell neki. Így mőködik az élet. Ethan elıbb megzavarodott. És mi van. Azt tedd. Nem volt rá ideje. Nyugtalanul becsukta a táskát. hogy „felcsípjen valakit”. még ha néha szomorúnak találta is a dolgot. Igazán nagy hatással van a nıkre. hogy nem valami dicsıséges megoldás. és a halántékát masszírozta. A 40-es évek Havannáját idézı Cuba Libre hangulatban megivott egy Mojitót. egy púdertartó. Jól látható helyre. amit mondok. egy pár kristályokkal kirakott Jimmy Choo… Csupa elsı osztályú holmi. fekete Dolce & Gabbana ruha. Ethan a szobába lépve megállapította. Mindenesetre. urald az életed folyását: könyvekben. de nem. a berendezése olyan volt. Egy alaposan elázott (talán néhány csík fehér porral megédesített) este. a forró gızt jéghideg zuhanyra állította át. A csapot „gızfürdı” üzemmódba állította. egy kis. Bár amúgy nem kételkedett a férfiúi vonzerejében. és a forró gız azonnal elárasztotta az üvegkalitkát. A jó életbe! Egy pillanatra felmerült benne. hogy milyen késı van. Csak egy napszemüveg volt benne. hogy a hısokk talán felébreszti az emlékeit.A fejében nem volt más. amely nem hajlandó betölteni a kívánt adatokat. Hiába erılködött. De mit kóstál egy ilyen „szolgáltatás”? Ezret? Ötezret? Tízezret? Halvány fogalma sem volt róla. Nesztelenül kikászálódott az ágyból. kettéhajtott boríték. és tántorogva elindult a fürdıszobába vezetı rövid folyosón. a West Street egyik új. Lelkiismeret-furdalás nélkül átvizsgálta a tartalmát. Élj felelısen. ha ez egy call-girl? Ethan kénytelen volt megvizsgálni ezt az eshetıséget is. hajnali négy van. nem kellett kezét-lábát törnie.

hány éve nem volt már ideje „magyarázkodni” a nıknek. Valaha másképpen volt ez. Valaha ı is valaki egészen más volt. De az már régen volt. Előzte a feltoluló emléket. Azt a nıi arcot. Miért gondol rá éppen most, amikor már évekkel ezelıtt új fejezetet nyitott? Megint az órájára nézett, felment a felsı fedélzetre, és meg volt gyızıdve róla, hogy sikerült annak rendje-módja szerint lezárni ezt a kétes történetet. * A szalon krémszínő bırkanapéjával és panorámaablakaival minıségben nem maradt el a jacht többi helyiségétıl: elegáns volt, csupa fény. A komoly és funkcionális konyha natúr színő tölgyfa és lakkozott üveg étkezısarokban folytatódott. Ethan felkapott egy kölnisüveget, amely két fénykép között állt; mindkét képen ı volt látható, az egyiken Barack Obama, a másikon Hillary Clinton társaságában. Befújta magát a férfias, dohány- és nyersbır illatú parfümmel. Szerette kiemelni „férfias” oldalát, ı nem tartozott azok közé, akik a kor szellemének engedve énjük nıies oldalát hangsúlyozták. Micsoda hülyeségek. Aznap reggel fontos televíziós felvétele volt az NBC-nél, tehát kifogástalanul kellett kinéznie, mindenben megfelelve a gondosan felépített képnek: az együtt érzı, emberséges terapeuta, aki a szakmájában a következetesnél is következetesebb, de a megjelenésében „cool”, afféle hibrid Freud, Teréz anya és Georges Clooney között. Az akasztós szekrénybıl elıvette kedvenc öltönyét: egy gyapjúselyem Pradát, hozzá egy Oxford inget és egy pár Santoni cipıt. Soha ne mozdulj ki 4 000 dollárnál olcsóbb cuccban otthonról. Ezt a szabályt kell követnie annak, aki jólöltözöttnek kíván látszani. A tükör elıtt begombolt egy gombot a zakóján – Tom Ford szerint így rögtön tíz kilót veszít az ember –, és felöltötte természetesen laza külsejét; azt az arcát mutatta, amelyet tavaly alakított ki, amikor a fényképe megjelent a Vogue New York-i hírességekrıl szóló számában. Az óragyőjteményébıl kiemelt egy Hamptonst, és Burberry kabáttal koronázta meg a mővét. A lelke mélyén pontosan tudta, hogy mindez a luxus az égvilágon semmit nem jelent, sıt, hogy egy kicsit röhejes is. De Manhattanben voltunk! És Manhattanben nagy gondot kell fordítani a csomagolásra, mivel manapság minden csak látszat. A konyhában elmajszolt egy fél bagelt, majd kilépett a fedélzetre, ahol azonnal a hajába szántott a New York-i öbölben fújó friss tengeri szél. Feltette könnyő, ergonomikus napszemüvegét, majd egy percre megtorpant, és megcsodálta a felkelı napot. Nem sokan tudtak a kis North Cove-i kikötı létezésérıl. Két lépésre a Battery Parktól és a Ground Zérótól csodálatos kis zárvány volt a város szívében. A négy gránit- és üvegtorony közé beékelıdött World Financial Center egy elegáns tér mellett állt, ahol egy lenyőgözı üvegtetı télikertet oltalmazott, nagy pálmafákkal. A fülükön iPoddal, a legújabb divatú sportöltözékben kocogok egy csapata itt fejezte be a reggeli testedzést, tekintetüket az Ellis Islandre vagy a Szabadság-szoborra függesztve. Ethan rágyújtott, már csak azért is, hogy dacoljon velük, és összedörzsölte a tenyerét, mert fázott a keze. Bár az elején alig lehetett észrevenni, erısen fújt a szél, de ı szerette az elsı friss ıszi szeleket. Felnézett, és magányos, nagyon alacsonyan szálló vadlibát pillantott meg. Ezt jó elıjelnek tekintette. Igaz, hogy különösen kezdıdött a reggel, de most úgy érezte, újjáéledt, és kész szembeszállni az élettel. A mai nap nagy nap lesz. – Jó napot, Whitaker úr – mondta a kikötıır, amikor Ethan a kis parkolóba lépett. De Ethan nem felelt. Földbe gyökerezett a lába az autója – egy legújabb márkájú, ezüst-fekete, nagyragadozót idézı Maserati kupé – elıtt, és dühösen megpróbálta felmérni a kár mértékét: a hőtırács behorpadt, az autó bal elsı oldala összetört, az egyik kerékabroncs megrongálódott, és az ajtó is komolyan megkarcolódott. Ez nem lehet igazi

177

Nem emlékezett semmiféle balesetre. Amikor utoljára az autóba ült, a karosszéria csillogott, mint a gyémánt, kirajzolva a tökéletesen hajlékony vonalakat. Ethant egy pillanat alatt megint elöntötte a forróság. Valami komoly dolog történt az éjjel. Valami, amirıl a leghalványabb emléke sem maradt. Nem, szokás szerint fölöslegesen idegeskedsz. Részeg voltál, és nyilván elsodortál egy korlátot. Csak ennyi. Már hétfın elviszi a Maseratit a szervizbe, és vadonatúján fogja visszakapni. Bele fog ugyan kerülni tíz- vagy húszezer dollárjába, de a pénz nem probléma. Ethan kinyitotta az ajtót, és beült az értékes fából és finom varrató, olasz bırbıl készült puha fészekbe. A luxus édes illata egy pillanatra elringatta ugyan, de ez nem tartott sokáig. Bánta már, hogy nem ébresztette fel a mellette alvó vörös hajú nıt. Ha jobban belegondol, talán ö az egyetlen ember, akitıl megtudhatná, mi történt az elmúlt éjszaka. Ethan habozott, majdnem visszament a jachtra, ám végül letett róla. Igazán tudni akarja? Nem volt benne biztos. Ez már a múlthoz tartozott, és Ethan tizenöt év alatt megtanulta, hogy ne terhelje magát túlságosan a múlttal. Elfordította a slusszkulcsot, és már éppen elhagyta a parkolót, amikor bizonytalan kép zavarta meg az elméjét, és a képet ırjítı gondolat követte. A fiatal nı, a rézvörös fürtjeivel… …és ha halott? Nem, ez képtelenség. Hogy jut ilyesmi eszébe? Pontosan emlékezett, hogy érezte a nı édes, langyos leheletét. Majdnem biztos volt benne. Majdnem, de nem teljesen… A keze ökölbe szorult, a kormányra csapott. Összevissza beszélsz! Már megint úrrá lett rajta a paranoid oldala. Ez a szorongás a sikerrel és a pénzzel együtt érkezett az életébe. A félelem táplálta, hogy egyetlen pillanat alatt mindent elveszíthet, amit tizenöt év alatt megszerzett. Legyen már vége, hogy ilyen ırült agyszüleményekkel mérgezed az életed! A fejében megszólaló normális hang elektrosokként hatott rá, és szinte egy csapásra kisöpörte a rossz gondolatokat és az idegességet. Most már tényleg kihajtott a parkolóból, és a gázra taposott, a puszta örömért, hogy meghallja a nyolchengeres, négyszáz lóerıs motor hördülését. Márpedig ez a mai nap jó nap lesz! Ebben biztos volt. Egy nagy nap. Egy ırült nap.

2 A férfi, aki nagyon siet
Jól tudom, mitıl menekülök, de azt nem, hogy mit keresek. MONTAIGNE Manhattan 2007. október 31. szombat 8 óra 53 perc Az utastér tizenegy hangszórójából kristálytisztán szóló Jimmy Hendrix-gitárakkordok belehasítottak a motor tompa, békés brummogásába. 178

Ethan gyorsan áthajtott a hét közben oly nyüzsgı, de most, szombat reggel szinte kihalt üzleti negyeden, majd elindult Midtown felé. Nem kellett hozzá sok, hogy visszanyerje a magabiztosságát. A gyorsaság, a kék ég, a felhıkarcolók ablakaiból visszaragyogó napfény mind-mind New York dicsıségét hirdették. És Ethan imádta New Yorkot. A város, ahol az ember otthon érzi magát, ha a semmibıl érkezett. Ám ma reggel nem volt rendjén valami. Az utcák valahogy mővinek látszottak, mint egy film díszletei, mintha ez nem a megszokott New York lenne. Ethan összevonta a szemöldökét, a gyalogosokat, az autókat, az épületeket kémlelte, de nem sikerült rájönnie, mi az, ami nem stimmel. Idegesen bekapcsolta a rádiót, és keresett egy helyi adót: Több ezer taxisofır lépett sztrájkba ma reggel Manhattanben negyvennyolc órára, így tiltakozva a városházi tervezet ellen, amely kötelezıvé kívánja tenni a GPS és a bankkártyaterminál beszerelését a jármővekbe… Tehát ez hiányzott a díszletbıl, és ennek köszönhetı, hogy olyan folyamatos a forgalom! A legendás sárga jármővektıl megfosztva Manhattan mintha elveszítette volna egyéniségének egyik fontos összetevıjét. …mivel a sofırök szerint ez a rendelkezés támadást jelent a magánélet ellen, hiszen a magas beszerelési költségek mellett azt is lehetıvé teszi a hatóságok számára, hogy nyomon kövessék a helyváltoztatást. A TCL szerint jelentıs, majdnem 100%-os lesz a sofırök részvételi aránya a sztrájkban, amely komoly fennakadásokat fog okozni. Máris hosszú sorok kígyóznak a Kennedy és a Newark repülıtér, valamint a Pennsylvania Station elıtt… Ethan rápillantott a mőszerfal órájára, és vágott egy grimaszt: a híres reggeli televíziós show, a Saturday in America élı felvételére várták. Népszerő adás volt, hétvégenként több mint hatmillió tévénézı volt kíváncsi rá. Valahányszor szerepelt a mősorban, könyvei és DVD-i eladási mutatója a sokszorosára emelkedett, a tanfolyamaira és elıadásaira való várakozási idı több hétre nyúlt. Ethan három évvel ezelıtt lett híres médiaszemélyiség, szinte egyik napról a másikra. Bár néha „doktornak” szólították, nem volt orvos. Nagyon szeretett volna orvosi tanulmányokat folytatni Seattle-ben, de négy egyetemi év után megértette, hogy ez tévútra vinné. Az orvosi egyetem túl drága volt, és túl hosszú lett volna a képzési idı. Egyébként az orvosok világa nem is igazán érdekelte, és nehezen tudta magát elképzelni egyszerő általános orvosként, amint egész életében reumás és fejfájós betegeket kezel. Ezzel szemben nagyon vonzotta minden, ami távolról vagy közelebbrıl kapcsolatos volt a pszichológiával. Nagyon hamar ráébredt, hogy jól forog a nyelve és hatással van az emberekre. Miért ne állíthatná ezt a tehetségét valami olyasmi szolgálatába, ami szenvedélyesen érdekli, például az emberi lélek rejtelmeinek szolgálatába? De mivel gyakorlatias volt, és boldogulni akart az életben, hasadékot keresett az idık szelében. Furcsa szavak jelentek meg egyre gyakrabban a könyvekben és a médiában: személyiségfejlesztés, boldogságra nevelés, jobb élet, önmagunk tisztelete, lehetıségeink kiaknázása… Ethan rájött, hogy ezen a gyorsan fejlıdı területen olyan lehetıségek várják, amelyeket meg kell ragadnia… Tehát félbehagyta a tanulmányait, és egy kis pszichoterapeuta rendelıt nyitott a Morningside és az East Harlem határán. Éveken át gyógyított depresszióval, szenvedélybetegségekkel, ízületi gyulladással és hátfájással küzdı egyszerő embereket. Visszatekintve pontosan fel tudta mérni, milyen fontos volt számára ez az idıszak. A szegénynegyed lakóival való mindennapi kapcsolatában sokat fejlıdött, kiegészíthette pszichológiai ismereteit, rengeteget olvasott, miközben részt vett számos ál- „spirituális vezetı”, coach és egyéb személyiségfejlesztı guru szemináriumain. A különbözı forrásokból felcsipegetett összetevıkbıl kiindulva építette fel saját módszerét, amely kipróbált vagy modernebb, újító technikák egyvelegére épült: pozitív gondolkodás, viselkedésterápia, sophrológia, szerepjáték, pszichodráma*, fényterápia, akupunktúra, érzelmi kommunikáció…
* Olyan terápia, melynek során egy csoport tagjai által eljátszott rögtönzött jelenetek lehetıvé teszik a neurózisok felszínre kerülését

179

hogy ezeknek a gyógymódoknak nincs feltétlenül tudományos megalapozottságuk: attól a pillanattól kezdve. a könyv azonnal az eladási listák élére került. Egy órával késıbb a mentıegységek csak egy túlélıt húztak ki. 180 . sem a bétablokkolók. és hónapok óta be sem tette a lábát az iskolába. weboldalak. ezeknek köszönhetıen több meghívást is kapott rádiós és televíziós mősorokba. tragikus körülmények között bekövetkezett halála óta. a szorongás. Loretta nagymiséjét több mint százötven helyi tévéláncon sugározták. Loretta a fia miatt fordult Ethanhez: a fiút súlyos traumás neurózis gyötörte az apja két éve. ezek nagy divatba jöttek. és így az agya „meg tudta emészteni” a tragédiát. méregdrága képzések. Miután Ethan könyvét olvasásra ajánlotta a mősorában. a rémálmok és a szüntelen flashbackek miatt újra meg újra átélte a tragédiát. miért mondanánk le róla? Négy éve az élete különös fordulatot vett. a talk show királynıje valóságos intézménnyé nıtte ki magát. sem a hipnózisok nem tudták megszabadítani a lelki zavaraitól. Loretta is a népszerő kultúra ikonja volt. Amikor Ethan találkozott vele.Elsıként ajánlotta Manhattanben a walk and talk terápiát. és komoly hatást gyakorolt többmilliónyi tévénézı ízlésére. a fiú pedig. İ nógatta. a show-business egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb figurája itt kötött ki nála. DVD-k. Néhány szemmozgás-kezelésnek* köszönhetıen a fiúnak sikerült „újra átélnie” a traumatikus epizódot. Hogy történhetett. majd meghívta a mősorába. Könyvek. hogy gyorsan „megeméssze”a múltban megesett traumák leülepedett maradványait. Egy jachtkirándulás során az apa engedett a gyerek kérésének. valahányszor olyan téma került szóba. ami abból állt. A húsz év alatt. a nevét viselı híres talk-show producerét és vezetıjét. már krónikus álmatlanságban szenvedett. Tal Ben Shakar elıször beszélt a témáról a harvardi kampusz nagyelıadóiban. jobb napokon a nézıszám meghaladta a tizenötmilliót. Mit számított. hogy a pácienseit a Central Park sétányain kószálva beszéltette önmagukról. a szerény harlemi rendelıben? A válasz két szó: a takarítónıje. amikor már zárni készült a rendelıt. reszketett. hogy azóta főnek-fának Ethan dicséretét zengte. hogy ez a híres afro-amerikai asszony. és lehetıvé teszi az agy számára. nekiállt leszerelni egy-két vitorlát. amióta a képernyın volt. hogy tartson „boldogságkurzusokat”. és nézıinek 80%-a nı volt. A napszemüveg és a selyem fejkendı ellenére Ethan azonnal felismerte Loretta Crownt. Mint Larry King. Ethannek szerencséje volt. és mára valóságos kis üzleti birodalom fölött uralkodott. maga is az Atlanti-óceán hideg vizébe vetette magát. akit Ethan néhány hónapja – három akupunktúra-kezelés során – olyan sikeresen megszabadított a krónikus migrénjétıl. A szörnyő baleset óta a fiút bőntudatrohamok gyötörték. titokzatos hölgy jelent meg nála egy tizenéves fiúval. és néhány percre átengedte neki a kormánykereket. zen-naptárak és relaxációs CD-k formájában árulta a „tanítását”. Ethan röptében kapta el a labdát. Egy szélrohamtól azonban elveszítette az egyensúlyát. de sem az antidepresszánsok. amelyet fıleg a poszttraumatikus stresszek tüneteinek kezelésekor alkalmaznak. hogy egy technikával eredményt lehet elérni bizonyos személyeknél. aminek bármi köze volt a pszichológiához. amióta a fiatal pszichológus. A szemmozgások kihasználásán alapul ezek a mozgások az álom alatt mőködı spontán szem mozgáshoz hasonlítanak-. Loretta Crown úgy érezte. hogy írjon könyvet a terápiás tapasztalatairól. Ethan a televíziós beszélgetések elmaradhatatlan vendégévé vált. elıadások. és jó megérzései. Sıt nemrégiben több egyetem is felajánlotta. adósa Ethannek. míg végül a hír a munkaadója fülébe is eljutott. hangoskönyvek. Loretta Crown elhurcolta a fiát a Keleti part összes felkapott pszichológusához. És nem telt bele fél év. A fiatal terapeutáról cikkek jelentek meg a sajtóban. képtelen volt koncentrálni. Miután a fia túljutott a nehezén. aki nem tudta megállítani a vitorlást. Egyik este. * Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) olyan pszichoterápia. és a tengerbe zuhant. és ki akarván használni az idıt.

így még hitelesebbé vált. Az egyszerő. A fejében egymást kergették az emlékek. abban a reményben. hanem átballagott a sugárút túlsó oldalára. Széthajtogatta az újságot. napra pontosan tizenöt éve annak. hogy egy ıszi estén hátrahagyta a régi életét. És nagyon jól tudod. Tizenöt métert tett meg. Bedobta a kívánt pénzdarabot. Jó arca volt.A televízió képernyıjén Ethan bizalmat ébresztett. Nem. mint emlékeiben. és egy fém telefonfülke oldalára csapott. Elgondolkodott: talán a politika… Tettek már fel neki tapogatózó kérdéseket a polgármesteri hivataltól… Ha igazán ráhajt. hogy mindig egyedül vagyunk. a következı felirat alatt: A pszichológus. amit mondok… Ethan lassított. Gyorsan átfutotta a cikket: meglehetısen hízelgı volt. a barátságra és a társadalmi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt – miközben úgy élt. Ahogy elnézte ıket. Mert tizenöt éve. milyen nagy utat tett meg. egyedül. amikor elmúlik a szerelem. Nem a következı választásokkor. Arra szólította fel az embereket. szeretett volna kitérıt tenni a Times Square felé: az utolsó rendezni való számlája a múltjával. hogy a cikk a jövı heti számban jelenik meg. Csak úgy kerülheti el a nagy sikereket menetrendszerően követı levertséget. Bár késésben volt. anyagi javaktól független életmódot hirdette – bár ıt magát luxus és hivalkodó gazdagság vette körül –. de nem volt öntelt. de ı elfojtotta ıket. hogy befusson. akivel megoszthatná a sikert? Hirtelen villanásszerő látomás rémlett fel elıtte: Céline zöld szemét érezte magán. Mindened megvan. hogy rákunk van. Pislantott egyet. Mégiscsak furcsa. komoly pszichoanalízis és antidepresszánsok nélkül is – bár ı maga súlyos Prozac-függı volt. Megállt a Marriott elıtt. de ez a mulatság megérte az árát. hogy átkeljen az út túloldalára. de nem ment be a szállóba. és kivette az aznapi New York Timest. Az út közepén egy csapat pityókás japán turista fényképezkedett. Az újságos még mindig ugyanott volt. Jól tudott beszélni. Ugyanezen az utcán ment át tizenöt évvel ezelıtt. mindent feláldozott. képes lenne megszerezni New York polgármesteri székét. melynek elsı oldalán ott díszelgett a fényképe. Természetesen ahhoz. és mély zavart érzett. ha egy újabb kihívásra összpontosít. hogy valaki mássá válik. de a kapcsolatainak köszönhetıen Ethannek sikerült elırehozatnia a megjelenését. egyedül az orvossal szemben. A dél felé áramló forgalmat figyelve azért parányi mélabút érzett. és kedvenc tévésorozatukra utalva viccesen azt kiáltották: „YATTA”. és könnyen alkalmazkodott kétkedı korunkhoz. aki elbővöli Amerikát Eredetileg úgy volt. amelyet ı tartott számon egyedül. és a látomás eltőnt. közérthetıen. amint az építkezéseken dolgozik Jimmyvel. Ökölbe szorította a kezét. amikor bejelenti. A Times Square-en szinte nem is volt forgalom. amikor a zsaruk hajnalban beállítanak. a közepébıl kiemelte az Art & Culture betétet. tizenöt év kellett hozzá. Soha nem tolta fel magát a spirituális guru szerepébe. hanem nyolc év múlva. áradt belıle a biztonság. hogy nincs senki. hát sikerült! Megtartotta az ígéretét: tizenöt év alatt a New York Times elsı oldalára került! A semmibıl indulva felért a csúcsra. Ethan újra maga elıtt látta önmagát. egyedül. szedd össze magad! Az élet szép. azt a világ bármelyik pontján elérheted… Az út túlsó oldalán két munkás üvegezte a Virgin Megastore egyik kirakatát. Ethan szíve hevesebben vert. úgy érezte. a családra. amire csak vágysz. mielıtt rátért volna a Brodwayre. hogy törıdjenek magukkal. nem. Íme. amikor megkrepálunk… Előzte a rátörı mélabút. 181 . mint egy remete… Azt tedd. hogy idáig eljusson. a slusszkulcsát egy szállodai alkalmazottra bízta. és valóságos őr támadt körülötte. Egészen egyedül vagyunk. Talán életében elıször mérte fel. szinte egy felszenteléssel felért. Az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk. Ethan rágyújtott. így megünnepelhette a különös születésnapot. és ahogy az itteniek hajtogatták: Amit New Yorkban elérsz.

Az NBC producere volt. 182 .Éppen ezen tőnıdött. amikor a BlackBerry rezegni kezdett a zsebében. aki nyugtalankodott a késése miatt.

hu címő honlapon. amelyre szintén a honlapon regisztrálhatnak. Detre Zsuzsa Nyomás és kötés: Gyomai Kner Nyomda Felelıs vezetı: Fazekas Péter vezérigazgató 183 . Budapest Felelıs kiadó Kepets András Felelıs szerkesztı V. bemutatóinkról.ulpiushaz. Ulpius-ház Könyvkiadó.Kedves Olvasónk! Az Ulpius-ház Könyvkiadó kínálata megtekinthetı a www. akcióinkról hírlevélben tájékoztatjuk olvasóinkat. Újdonságainkról.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->