P. 1
Mi is lenne az a magyar nemzet?

Mi is lenne az a magyar nemzet?

|Views: 2,347|Likes:
Published by TomeToenner

(...) A magyarországi szervezett zsidóság jól tudja, hogy a két világháború közti rendszerben egészen az ország német megszállásáig olyan közállapotok uralkodtak, ahol sérelem nélkül biztonságban élhettek az itt élő és az ide menekült zsidó közösségek tagjai. E rendszer névadója, Horthy Miklós kormányzó, olyan politikus volt, akinek a második világháború után magyar-zsidók hoztak létre New Yorkban alapítványt azzal a céllal, hogy az neki és családjának nyugdíjat folyósítson.

Miért kezdeményeztek most mégis mesterségesen felszított rágalomhadjáratot Horthy Miklós és a róla elnevezett rendszer ellen? Azért, mert ez a korszak revíziós és irredenta politikájával szembeszállt a pénzhatalmi világelitnek azzal a döntésével, hogy a trianoni Magyarország az ő ellenőrzése alatt álljon. A Horthy-korszakban a pénzrendszer teljes egészében, az ipar és a mezőgazdaság kulcspozíciói pedig jelentős részben a világelit helyi érdekcsoportjai kezében voltak. A politikai és a kulturális szférát azonban a történelmi magyar vezetőréteg, a nemzeti középosztály és a történelmi egyházak irányították. A Horthy-rendszer bűne tehát az volt, hogy egész politikájával ellenszegült a pénzhatalmi világelit azon döntésének, hogy a trianoni Magyarország a pénzhatalmi elittel érdekközösséget alkotó - hozzá tartozó - érdekcsoportoké legyen (...)

(...) A magyarországi szervezett zsidóság jól tudja, hogy a két világháború közti rendszerben egészen az ország német megszállásáig olyan közállapotok uralkodtak, ahol sérelem nélkül biztonságban élhettek az itt élő és az ide menekült zsidó közösségek tagjai. E rendszer névadója, Horthy Miklós kormányzó, olyan politikus volt, akinek a második világháború után magyar-zsidók hoztak létre New Yorkban alapítványt azzal a céllal, hogy az neki és családjának nyugdíjat folyósítson.

Miért kezdeményeztek most mégis mesterségesen felszított rágalomhadjáratot Horthy Miklós és a róla elnevezett rendszer ellen? Azért, mert ez a korszak revíziós és irredenta politikájával szembeszállt a pénzhatalmi világelitnek azzal a döntésével, hogy a trianoni Magyarország az ő ellenőrzése alatt álljon. A Horthy-korszakban a pénzrendszer teljes egészében, az ipar és a mezőgazdaság kulcspozíciói pedig jelentős részben a világelit helyi érdekcsoportjai kezében voltak. A politikai és a kulturális szférát azonban a történelmi magyar vezetőréteg, a nemzeti középosztály és a történelmi egyházak irányították. A Horthy-rendszer bűne tehát az volt, hogy egész politikájával ellenszegült a pénzhatalmi világelit azon döntésének, hogy a trianoni Magyarország a pénzhatalmi elittel érdekközösséget alkotó - hozzá tartozó - érdekcsoportoké legyen (...)

More info:

Published by: TomeToenner on Dec 04, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/17/2013

pdf

text

original

Dr Drábik János

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Mit kell tennünk a magyar nemzet megmaradásáért?
A magyar nemzet szellemiségéből és érzületéből természetesen következik az univerzális erkölcs parancsa: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez azonban azt is jelenti: „Nem szeretheted felebarátodat, ha önmagadat sem szeretheted.” Első teendőnk tehát az, hogy szeretnünk kell önmagunkat. Nemzeti öntudatra és hazaszeretetre van szükségünk. A magyar nemzetnek vissza kell nyernie önbecsülését, újra önmagára kell találnia. Ha arra kényszerítik, hogy állandóan bűntudata legyen, akinek hetedíziglen mindig és mindenért vezekelnie kell, akinek nemzedékről nemzedékre megalázkodva kell bocsánatot kérnie, akinek nem lehet tiszta a lelkiismerete, az nem élhet békében önmagával. Annak nem lehet önbecsülésen alapuló természetes önszeretete. Egy bűnös nép hogyan szerethetné tiszta lelkiismerettel önmagát? Ha pedig nem szereti, mert nem szeretheti önmagát, akkor hogyan szerethetne másokat, a felebarátait?
1

Dr Drábik János

A kereszténység Alapítójától kapott - és az univerzális erkölcs aranyszabályává vált erkölcsi parancs, a 'Golden rule' – tehát két részből áll: az első előírja, hogy mit kell tennünk? Szeretni kell felebarátainkat, mint önmagunkat. Ez az elkülönülés tilalma. A második pedig előírja, hogyan kell ezt megtennünk? Úgy, hogy csak azt tegyük embertársunknak, amit mi is elvárunk tőle magunkkal szemben. Ez pedig a kettősmérce tilalma. Az elkülönülő, de azért egyenlő, valójában nem lehet egyenlő. Az elkülönülő ragaszkodik a kettősmércéhez. Hogyan szeressük felebarátainkat, a velünk együtt-élő különböző etnikai közösségeket, ha a magyar - a megrágalmazás kockázata nélkül önmagát sem szeretheti. A magyarság megvallása ma cinikus lenézés és gúny tárgya. Nevetségessé teszik, ha védelmezi önérdekét, saját nemzeti identitását és önbecsülését. Ha nem szerethetjük önmagunkat, akkor másokat sem szerethetünk. A sorrendet nem lehet megfordítani: Te, aki magyarnak vallod magad, előbb szeresd felebarátodat, bárki legyen is az, de önmagadat nem szeretheted, mert akkor nacionalista, soviniszta, kirekesztő, irredenta, idegen-gyűlölő, rasszista és antiszemita vagy. Értsék meg végre rágalmazóink: Mások szeretetének elengedhetetlen előfeltétele, hogy szerethessük, becsülhessük önmagunkat, hogy ne süssék ránk folyamatosan a bűnös nép, a bűnös nemzet gyalázatos és minden alapot nélkülöző bélyegét. Mi a magyar nemzet? A nép az országban élők összessége, az országlakók halmaza. Mindenki ide sorolható, aki az adott országban él. Közülük a magyar-ajkú emberek alkotják a magyar népet. A megszerveződött nép, amelynek erős közösségi tudata és egységes akarata van - az már nemzet. A magyar nemzet legfontosabb ismérvei, hogy nyelvi-és kultúrközösséget, történelmi- és hagyomány közösséget, érték- és érdekközösséget, politikai közösséget és önvédelmi-fegyveres közösséget alkot. A nemzetté szerveződésnek fokozatai vannak, ezekből kiemelhetjük a kulturális és a területi autonómiát, valamint a társnemzeti és
2

Dr Drábik János

államalkotó-nemzet státuszt. A legfelső szintet az jelenti, amikor a nemzetnek saját, független, szuverén nemzetállama van. A magyar nemzetet ma elsősorban erkölcsi-, érzelmi-, szellemi-, nyelvi-, érték- és kultúrközösségnek tartják, amelynek tagjait összekapcsolja az átélt történelem, és ezért múltés hagyományközösséget alkot. Nemzeti tudattal, történelmi emlékezettel rendelkező tagjai ma is hűségesen ragaszkodnak őseikhez, és a tőlük örökbe kapott értékeikhez. A magyar szellemiség lényegét a Szent Korona jogrendje és értékrendje tartalmazza, a róla szóló tan pedig őrzi, és írásba foglalva értelmezi ezt a sajátos és egyedülálló magyar szellemiséget. Ez az a magyar nemzeti szellemiség, amely tér és idő felett van. A Szent Korona szellemisége és értékrendje a magyar nemzet transzcendens dimenziója volt és marad. Ami a zsidó népnek Mózes mitikus két kőtáblája a tíz parancsolattal, az nekünk magyaroknak a Szent Korona. Ez a magyar létezés és nemzet-tudat esszenciája. Márai Sándor ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás.” A magyarság erkölcsi minőség, amit a születéssel nem lehet megszerezni. A magyar nemzeti tudat legmagasabb szintjéhez, a magyar szellemiséghez, érzülethez és értékrendhez fel kell emelkedni. Ezt a magyar nemzet iránti elkötelezettséggel, és az ezt bizonyító életvitellel lehet elérni. A magyarságot ki kell érdemelni. Nem véletlen, hogy az összmagyarságot képviselő Magyarok Világszövetsége a magyar közösségek legalapvetőbb értékeinek az igazságot, a méltányosságot és a tisztességet tekinti, amelyek akkor érvényesülhetnek, ha áthatja e közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. Melyek ma a magyar nemzethez tartozás ismérvei? A Szent Korona szellemiségéből és értékrendjéből adódnak a magyar nemzethez tartozás alapelvei, amelyeket a Magyarok Világszövetsége hosszú évek alatt munkált ki és fogalmazott meg. Az első számú alapelv, hogy azon személyek, akik magukat magyarnak vallják, a magyar kultúrához tartoznak, a többi magyarral
3

Dr Drábik János

sorsközösséget vállalnak, közös értékeiket és érdekeiket a leghatékonyabban nemzeti egységben őrizhetik és védhetik meg. A második elv, hogy a legfontosabb az élet, a család és gyermek védelme. A magyar nemzethez tartozás világnézeti alapelve, hogy az egyén szabadsága csak a közösségben kap értelmet és kaphat védelmet. A magyar nemzethez tartozás politikai alapelve az önrendelkezési jog, amely az emberi méltóságból fakad, és minden embert születésénél fogva megillet. Ez Isten ajándéka, mert a Mindenható csak az embert teremtette a maga képmására és csak őt ruházta fel teremtményei közül az alkotó értelem isteni szikrájával. A divatos európai nemzet-fogalom és a nacionalizmus felfogása azonban a közös származásban, nyelvben, hazában, államban, kultúrában és sorsban találta meg azok a tényezőket, amelyek a nemzetet alkotják. Tanításai szerint a közös származású, egynyelvű, egy hazában, egy államban élő, közös kultúrájú és sorsú emberek a nemzet tagjai. Azt az ideológiát, amely ragaszkodik ehhez a követelményrendszerhez nacionalizmusnak nevezik. Ide sorolható a patriotizmus is, amelyben a közösségi jogokat védelmező funkció erősebb, mint a nacionalizmusban, különösen annak túlzó, már mások jogait sértő offenzívabb formájában, a sovinizmusban. A közös származás szigorúan értelmezve a genetikai, vérségi, faji és etnikai közösségre szűkül le. Keveredés nélküli emberi közösségek azonban nincsenek. Ez a folyamat soha sem szünetelt és ma is folytatódik. Ugyanakkor a genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy évszázadok folyamán vérségi homogenitás is kialakult. Egymás közt házasodó embercsoportokban kialakul bizonyos mérvű vérközösség. Az utódokban az örökletes tulajdonságok különböző arányban egyesülnek és az egyes egyedek mutációi igen változékonyak. A nemzet nyelvi közösséget alkot. A közös nyelvben közösségformáló és összetartó erő van. A nyelvközösség azonban még nem nemzet. A nemzetet az létesíti, ami a megértés folyamán kialakul: a közös szellem, a közös tudat és a közös érzelemvilág. Ezt nemcsak a nyelv közvetíti. A nemzethez tartozás nincs a nemzetivé vált nyelvhez kötve.
4

Dr Drábik János

Idegen nyelven is megnyilatkozhat. Erre jó példa a zsidóság, mint világnép, amely bármely nyelven hiteles zsidó közösségként tudott fennmaradni. A zsidók a hátukon viszik jogrendjüket és minden zsidó közösség egy mini zsidóállam. Ősi nyelvüket azonban szakrális célból megőrizték, sőt modernizált változatában Izrael államnyelvévé tették. A nemzetállam sem a nemzeti lét döntő ismérve. Ezért az állampolgárság nem tesz valakit az adott nemzet tagjává, illetve az állampolgárság elvesztése nem zárja ki az adott nemzetből. Az állam tehát fontos, de nem döntő eleme egy nemzethez tartozáshoz. Külön is szólhatunk a közös hazához való tartozásról. A nemzet közös hazája fontos, de a nyelvhez hasonlóan nem döntő. Nem a nyelv és nem a haza teremti meg vagy tartja össze a nemzetet. Mindkettőnek azért van értéke a nemzet megmaradása szempontjából, mert őrzik a nemzeti hagyományokat, a magyar nemzet sajátos szellemét és lelkiségét. A közös kultúra sem dönti el egymagában a nemzethez tartozást. Ezért tudnunk kell, mi a magyarság, a magyar nemzethez tartozás lényege, megkülönböztető ismérve, differencia specifikája. A nemzeti nyelv és a nemzeti műveltség az élő nemzet alkotása, rendkívül fontos nemzetformáló erő, amelyben már benne van a nemzeti lényeg, mint tartalom. Mondhatnánk úgy is, hogy objektivizált tartalom. A nemzet azonban ennél is több. A sorsközösségről ugyanezt mondhatjuk. Ahhoz, hogy a közösen viselt események sorsközösséggé váljanak, azokat meg kell előznie annak, ami őket sorsközösséggé avatja. Ez a közös érzelemvilág, a közös szellemiség. De a közösen átélt események sem alkotnak nemzetet és nemzeti sorsközösséget önmagukban. Csak a már meglévő élő nemzet érzi és tartja őket sorsközösségnek. Láthatjuk: a nemzet lényege nem az államiságban, nem a származásban, nem a nyelvben, nem a földrajzi hazában, nem a kultúra egészében, nem a puszta sorsközösségben található meg. A felsoroltak mind fontosak, de mégsem csak ők alkotják a nemzetet. A nyugati nacionalizmus felfogása szerint – amelyet el kell utasítanunk! - a nemzet egy közös hazában, közös államban élő, közös származású, közös nyelvet beszélő, közös történeti múlttal és műveltséggel bíró embercsoport. Ilyen ideális közösség azonban csak elméletben
5

Dr Drábik János

létezik. Származásra és nyelvre nézve rokon emberek nemcsak együtt, egymás közelében, de egymástól távol is élhetnek és élnek is. Tapasztalatból tudjuk, hogy különböző népekből származó, sőt, eredetileg különböző anyanyelvű emberek vallják magukat ugyanazon nemzet tagjainak. A közös haza, a közös állam, amely nagyrészt különböző nyelvet beszélő, különböző származású népeket egyesít, gyakran olyanokat is, akik a határokon túli nemzethez tartozónak érzik magukat. A történelmi múlt és a műveltség elválaszt olyan csoportokat, amelyek a nemzethez tartozás más ismérvei szerint a nemzeti közösségbe tartoznának. Máskor viszont olyanokat is egybekapcsol, akik más szempontból nézve idegenek lennének egymás számára. A közösségteremtés egyik módszere az integráció és az asszimiláció. Ez megköveteli az idegen származású és nyelvű országlakosoktól, hogy ne csak az állampolgárságot, hanem az ország névadó nemzetének a nyelvét is felvegyék. A nyelvi váltásról azt feltételezik, hogy ezzel lélekben is átalakulnak, mert egy nemzet a nemzeti nyelvben él. Egy másik megoldás az, hogy az idegen származású és nyelvű országlakosok, maradjanak kívül a többségi nemzet nyelvi közösségén, és legyenek többé-kevésbé megtűrt idegen kisebbség. Ezek az országlakók állampolgárok, de nem tagjai a nemzetnek. Az ilyen embereknek természetes az a törekvése, hogy a nemzethez tartozáshoz kapcsolódó jogaikat politikailag is elismerjék, illetve, hogy saját nemzetük önálló államához csatlakozhassanak. Az első világháborút követően a nemzeti önrendelkezés hamis és szelektív értelmezésével életképes államokat bomlasztottak szét. Nem vették figyelembe, hogy az állam alapjai nem érzelmi jellegűek, hanem objektíve létező, reális gazdasági, anyagi-természetű szükségletek és racionális célkitűzések. Vannak, akik azt képzelik, hogy a nyelv és az állam képes pótolni mindent, ami a nemzeti összetartozás egyéb tényezői közül hiányzik. A származás néhány nemzedék után feledésbe megy és megállapítása bizonytalan, feltételes és csak külső jegyekhez kapcsolható. A nemzet faji, származásbeli egysége fikció és önkényes. A sorsközösség, a kulturális hovatartozás is bonyolult és önkényes. Vagy elfogadjuk az egyéni döntés érvényességét, vagy tetszés szerinti ismérvekhez köthetjük. Marad a nyelv,
6

Dr Drábik János

a név, az állampolgárság, egy konkrét nemzethez tartozás ismérveiként. Az itt körülírt nemzetfogalom Nyugat-Európában alakult ki. A történelmi Magyarországon, a magyar nemzeti létből szervesen kifejlődő nemzetfogalom gyökeresen más, mert a Szent Korona által képviselt sajátos magyar szellemiséghez, értékrendhez és érzésekhez kötődik. A magyar nemzethez tartozás eredeti sajátosságai egészen a 18. századig fennmaradtak, ekkor azonban kiszorította azokat a nyugati nemzetfogalom átvétele. A 18. századig élt Magyarországon a Szent Korona államiságába és a magyar nyelv varázserejébe vetett hit. Ennek volt a következménye az, hogy a magyar társadalom lemondott minden intézményes eszközről az asszimiláció elősegítéséhez. A nyugati nacionalizmus átvétele és kirekesztő nemzetfogalmának az érvényesítése vezetett a történelmi Magyarországon a nemzeti kérdéshez. Ezek nem feleltek meg a magyar nemzet sajátos történelmi hagyományainak, elsősorban a Szent Korona szellemiségének. Ez a károsnak bizonyult nyugati import hozzájárult a történelmi Magyarország felbomlásához. Később a vigyázó szemüket Párizsra-vető szabadkőművesek befolyása alatt álló magyar közvélemény és reformpolitika olyan nemzetállamot akart létrehozni, amelyet a közös származás és nyelv kapcsol össze szoros egységgé. Ezt a nyugati típusú nemzetállamot azonban nem teremthette meg az itt élő emberek közös származásúnak és egynyelvűnek tekinthető 40-50%-ka. Az országlakosok másik feléhez tartozók – ugyancsak a nyugatról importált nacionalizmusnak megfelelően - a származás és nyelv alapján önálló nemzeteket alkotó közösségeknek kezdték tekinteni magukat, és a magyar-ajkúakhoz hasonlóan független és önálló államiságra törekedtek. Ezt a tényleges helyzetet asszimilációval nem lehetett korrigálni, ezért erre nem is került sor. A történelmi Magyarország lakóinak sajátos magyar szellemiségen, érzésvilágon és hagyományokon alapuló többnyelvű nemzetté integrálódása csak úgy lett volna lehetséges, ha Svájchoz hasonlóan az itt élő népek is lemondanak a külön nemzeti állam megalapításáról. A másik út - az erőszak alkalmazása - a Szent Korona hagyományaihoz ragaszkodó magyarság számára elfogadhatatlan volt. Nem maradt más a magyarok számára, mint a nemzetállam illúziója, a korszerűnek vélt nyugati
7

Dr Drábik János

nacionalizmus eszméinek ártatlannak és ártalmatlannak vélt hangoztatása. Erőszakos beolvasztásra törekvő magyar nemzetpolitika nem volt. Ez alaptalan vád volt mindig, amelynek ellentmondanak a történelmi tények. Ha mondjuk angolok éltek volna magyarok helyett a Kárpát-medencében, lennének-e most szláv és román nyelvű lakosai? Nem jutottak volna-e a wales-iek, a skótok és az írek sorsára, akik mind angol nyelvűekké váltak? A magyar nemzetnek megoldást kellett találnia a nemzet, az állam és a nyelv viszonyának a gyökeres átalakítására. Világossá vált, hogy a nyugati nemzetfogalom erőltetése megsemmisíti a magyar nemzetet. Ki marad meg a magyar nemzet tagjának, ha ragaszkodunk a közös származáshoz, a közös nyelvhez? Kikhez fognak tartozni az idegeneredetű, idegen-nevet viselő honfitársaink, akiknek anyanyelve sem volt magyar, és az ősmagyarok vérének egy cseppje sem csörgedezett ereikben. Ugyanakkor tanújelét adták nemzethűségüknek, magyarnak tudják és érzik magukat, és nem akarnak más nemzethez tartozni még ahhoz sem, amelynek köréből egykor származtak. Ki lehetne egy fajtiszta magyar állam polgára? Ugyanakkor éreztük és tudtuk, hogy nem mindenki magyar, aki a magyar állam polgára és annak nyelvét beszéli. Azt is mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a magyar nemzet értékes részei ma nem a magyar államnak a polgárai. Ha azt akarjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon, ha életben akarjuk tartani a nemzettudatot, akkor nem fogadhatjuk el, hogy a magyar nemzethez tartozás lényege az államiság, a nyelv, az anyaföld és a vérségi kötelék. Éreztük, tudtuk, hogy valami más, valami magasabbrendű a magyar nemzethez tartozás lényege. Ez a lényeg a magyar szellemiség, a magyar lelkület és érzés, amely tér és idő felett van. Pontosan definiálni nem lehet, csak átélni élő valóságként legmagasabb-rendű képességeink segítségével önmagunk fölé emelkedve. Ki irányítsa a magyar nemzetet, ki kormányozza Magyarországot? Ma tanúi vagyunk annak, hogy Magyarország erősen kevert lakossága ambivalensen, tudathasadásos módon viszonyul a magyar
8

Dr Drábik János

nemzet még nemzeti tudattal rendelkező részéhez. Ezek a hibrid és felhígult nemzeti tudattal bíró országlakók külsődleges tulajdonságokban magyarok, belülről azonban idegen hagyományokhoz ragaszkodnak. Egy részük nem képes a jogi emancipációt kiegészíteni kulturális felzárkózással, így nem is fenyegeti etnikai különállását a beolvadás és az asszimiláció. Ilyen a roma etnikum nagyobb része. A zsidó származású magyarok esetében más a helyzet. Egy részük elégedett az emancipációval, de az integráción túlmenően már ellenzi a beolvadást a magyar nemzetbe. Elutasítja az asszimilációt, ragaszkodik az elkülönüléshez. Így védekezik a beolvadással szemben. Az elkülönülés viszont ellentmond a szervezett zsidóság azon igényének, hogy a pénzügyi, gazdasági és kulturális szférában elfoglalt pozícióira támaszkodva az ország politikai irányításában is meghatározó szerepe legyen. A Magyarországon élő szervezett zsidóság számos jelét adta annak, hogy igényt tart erre a szerepre. Ezért kénytelen teljesen egyenlőnek vallania magát a magyar nemzet többi tagjával. Az elkülönülés és a teljes egyenlőség azonban nem lehetséges. Ezért érdekeltek az alkotmányos nemzet fogalmának a hangsúlyozásában, a magyar nemzethez tartozás hagyományos követelményeivel és ismérveivel szemben. A magyarországi zsidó-közösség – mivel a pénzhatalmi világelit támogatása révén meghatározó szerepe van a pénzrendszerben, a gazdasági szféra kulcspozícióiban, hegemóniája van a kulturális szférában és a tömegtájékoztatásban, befolyásos bel-és külföldi támogató-hálózat áll mögötte és rendelkezésére áll a globális média – úgy érzi, képes a magyar nemzettudat számára elfogadható átalakítására. A kozmopolita-tudatú országlakóknak legyen egy nemzet-semleges állama, amolyan éjjeli őr, amely vigyáz a kül-és belföldi vagyonosok kiváltságaira. A globalizált, kozmopolita tudatú országlakó már közömbös aziránt, hogy Magyarország politikai irányítói a magyar nemzeti hagyományok, a sajátos magyar nemzeti tudat és érzésvilág szerinti magyarok-e vagy se. Legyen mindenki hígmagyar. Az általuk mélymagyarnak nevezett hiteles magyarok pedig lehetőleg ne jussanak közéleti szerephez. Ők legyenek nacionalisták, soviniszták, rasszisták, kirekesztők, szélsőjobboldali neonácik, antiszemiták, és ehhez hasonlók. Morzsolódjon
9

Dr Drábik János

fel és szűnjön meg létezni a nemzetté szerveződött és nemzeti önazonosságához ragaszkodó magyarság. Legyen belőle mosott agyú atomizálódott tömeg, könnyen manipulálható massza! Hogyan lehet ez ellen védekezni? Az egyik mód, tanulmányozni, hogy a zsidó közösségek miként védelmezik nemzeti identitásukat saját nemzeti otthonukban, Izraelben. A magyar államnak és a magyar nemzetnek ugyanazokat az identitás-követelményeket kellene támasztania a magyar nemzethez tartozás vonatkozásában, mint amilyeneket Izrael is megkövetel a zsidó nemzethez tartozás ismérveiként. Ennek elérése csak távoli cél lehet. 2012-ben már az is nagy előrelépés lenne, ha a magyar nemzeti közösségek is elvárhatnák a maguk számára a szervezett zsidóságtól azt, amit a magyarországi zsidó közösségek elvárnak a maguk számára a magyaroktól. Ha ők érzékenyek minden verbális sértésre (legyen az vélt vagy valóságos), akkor hadd legyenek a magyar közösségek is ugyanilyen érzékenyek. Ha büntetik az egyiket, büntessék hasonló módon a másikat is. Ovadia Josef rabbi, Izrael állam volt szefárd főrabbija 2010. október 16-i szombatot búcsúztató hitszónoklatában kijelentette: „A gójok (nemzsidók) azért születtek, hogy minket szolgáljanak. Enélkül nincs helyük a világon – csak azért léteznek, hogy Izrael népe számára végezzenek munkát...” Saadya Grama Amerikában élő rabbi 'Izrael túlfűtött természetének és száműzetésének megértése' című könyvéről olvashattuk a New Yorkban megjelenő jiddis nyelvű hetilapban, a Forward-ban a következőket. Grama rabbi szó szerint ezt írja: „Izrael népe és a világ többi népei közt meglévő különbség lényegbevágó. A zsidó eredeténél és lényegénél fogva teljes mértékben jó. A gój, eredeténél és lényegénél fogva tökéletesen gonosz. Ez nem egyszerűen vallási megkülönböztetés kérdése, hanem sokkal inkább két teljesen különböző faj különbsége.” Grama többek között azt állítja, hogy a zsidók és a nemzsidók közti különbségek nem vallásiak, történelmiek, kulturálisak vagy politikaiak. Ezek inkább faji, genetikai jellegűek, és tudományosan nem változtathatók meg. A zsidók által világszerte elért sikerek teljes egészében a többi nép csődjével függnek össze. Csak amikor a nemzsidóknak szembe kell nézniük a teljes katasztrófával, akkor köszönt rá a zsidókra a jó szerencse. Grama
10

Dr Drábik János

gyakran idéz részeket a Bibliából, amelyek a Kánaán ősi pogány lakói elleni rendkívül kemény fellépésre biztatnak, s azt sugalmazza, hogy hasonló módszereket kellene alkalmazni Amerikában is a nemzsidókkal szemben. Maurice Samuel amerikai zsidó gondolkodó ezt írja You Gentiles (Ti nemzsidók) című munkájában 1924-ben: „Mi zsidók, mi a rombolók, örökké rombolók maradunk. Bármit tesznek is, semmi sem fogja kielégíteni a mi szükségleteinket és igényeinket. Örökké rombolni fogunk, mert nekünk egy olyan világ kell, ami a miénk, Isten világa, amelynek a felépítésére Önök nem képesek. Túl az Önökkel, vagy mással kötött átmeneti szövetségen található a törésvonal a természetben és sorsban, az ellenséges viszony játék és Isten között. Azok, akik nem képesek megérteni az igazságot, mindig szövetségre lépnek az Önök lázadó csoportjaival, amíg nem éri őket is csalódás. A szerencsétlen sors, amely szétszórt minket Önök között, osztotta ránk ezt a nemkívánatos szerepet.” Bernard Lazare, a 19. század végi Franciaországban példamutatóan pártatlan és bátor történésznek számított. Bernard Lazare, 'Antiszemitizmus' című munkájában nem tartotta megfelelő szónak az antiszemitizmus kifejezést, mert úgy látta, hogy ez a szóhasználat filozófiai értelmezést akart adni a zsidók és a keresztények közti ellentétnek, amelynek azonban anyagi, pénzügyi okai voltak elsősorban. Bernard Lazare szerint, ha a zsidók és a keresztények közötti ellenségesség és ellenszenv csak bizonyos korokban és egyes országokban lett volna jelen, akkor a konkrét helyi okokat kellene kutatni. Ezt azért nem tartotta megfelelő módszernek, mert (s most idézzük szó szerint): „Ezt a fajt minden nép gyűlölte, amely közé betelepedett. Mivel a zsidók ellenségei különféle fajú emberek voltak, akik messze laktak egymástól, és akiknek különböző törvényeik voltak, és akiket eltérő elvek alapján kormányoztak; akiknek eltérőek voltak a szokásaik és lelkületükben is különböztek egymástól, és akik emiatt minden valószínűség szerint nem azonos módon ítélték meg a dolgokat. Éppen ezért, az antiszemitizmus általános okait magában Izrael népében kell keresnünk, és nem azokban, akik szembekerültek vele. Ez nem azt jelenti, hogy az igazság szükségszerűen mindig Izrael ellenségeinek oldalán volt, vagy hogy ők nem adták át magukat minden olyan szélsőségnek, amelyet a gyűlölet szült; csupán annyit állítunk, hogy
11

Dr Drábik János

– legalábbis részben – a zsidók maguk voltak saját bajaik okozói. Figyelemmel az antiszemita megnyilvánulások hasonlóságára, nem feltételezhetjük, amire korábban oly készségesen hajlamosak voltunk, hogy ezek egy vallási háború következményei voltak, s hogy nem szabad a zsidók elleni harcot a többistenhit és az egyistenhit, valamint a Szentháromság és Jehova közti küzdelemként felfogni. A többistenhit, valamint a keresztény népek nem az egyetlen istenről szóló tanítás, hanem a zsidók ellen harcoltak.” Bernard Lazare ezután felteszi a kérdést, milyen tulajdonságaikkal érdemelték ki a zsidók ezt az általános gyűlölködést. Válasza az, hogy mindenütt, egészen napjainkig, a zsidó nem illeszkedett be a társadalomba. Elzárkózó maradt, és kívülmaradása politikai és vallási téren is megnyilvánult, vagy másképp megfogalmazva: ragaszkodott saját politikai és vallási szokásaihoz. Bernard Lazare idézett könyvében azt is megállapítja, hogy a zsidóknak végül is sikerült elérniük azt, hogy csaknem mindenütt államot alkothattak az államban. Ez olyan privilégiumokkal járt, mind az adózás alóli mentesség, s ez rendszerint a többi polgár fölé emelte őket. Jobb lehetőségeik voltak a kereskedésre és a vagyonfelhalmozásra. Lazare úgy gondolja, hogy a zsidók népszerűtlenségének talán a legfőbb oka a mózesi törvényekhez való ragaszkodásuk volt. Ez pénzügyi és gazdasági előnyökhöz juttatta őket, amely irigységet és gyűlölködést váltott ki. A Tóra és a Talmud tanításai alapján más népek felett állónak tekintették magukat. A keresztények kialakuló zsidóellenes beállítódása és a zsidók elkülönülése és kiválasztottsági tudata egymást erősítette. Mindkettő hozzájárult azoknak a jelenségeknek a létrejöttéhez, amelyeket napjainkban az antiszemitizmus fogalmi körébe sorolnak. A pénzhatalmi világelit magyarországi kozmopolita, komprádor és kollaboráns képviselői közül is említsünk néhányat. Miért gyalázza Esterházy Péter a magyarokat, amikor állítólag ő egy magyar nyelven író tollforgató? 1991-ben megdöbbenve olvastuk Münchenben a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében ennek a magyar névhez nem méltó tollforgatónak az „Így gondozd a magyarodat” című förmedvényét. Ezt hangjáték címén többször is leadta a magyar közszolgálati rádió és szövegét rögzítette a SZER monitoring részlege, házinyomdája pedig
12

Dr Drábik János

kinyomtatta, és így a teljes szöveg a szerkesztők asztalára került. Kedves olvasó, hogy fogalma legyen, mitől szorult össze a torkunk, ezért néhány mondatot idézünk ennek a magyar-gyalázó személynek a hangjátékából: „A csokorba kötött magyart szétbonthatjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fás szárúak, mert azokat töröljük, vagy kalapáccsal zúzzuk, nehogy megrohadjon a magyar (...) A nagy magyar mindig és mindenütt útban van. Például Széchenyi, az a legnagyobb. Lakótelepen abszolút használhatatlan (...) Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk (...) Kívánd a magyarodat! Ha hozzád bújik simogasd, de ne a szőre visszájáról. Az erogén zónákat piros vonal, fehér vonal, zölddel jeleztük (…). A magyar emlős, mégis megbotlik (...) Nyugtával dicsérd a magyart! (...) Borssal, sóval, paprikával ízesítjük ízlés szerint (...) Akinek már egyszer volt magyarja, azt többnyire élete végéig ragaszkodik a magyar-tartáshoz. Többé nem akar lemondani a kétlábú barátról (...) Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kan-magyart tartson, ne szukát. Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart (...) Öreg magyart ne vegyünk, évente kétszer fürösszük (...) Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos. A magyart mindig a visszáján poroljuk (...) A magyar nem tűri magán a penészt (...) A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik (...) Olcsó magyarnak híg a leve (...) A magyar-tartás csak akkor gazdaságos, ha törzsállományunktól szaporulatot nyerünk és azt fölneveljük. Nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt. A magyar hidegen is kitűnő, például Cumberland-mártással (...)” Ez az önmagát magyar írónak nevező személy a sötétséget azonosítja a magyarsággal, azzal a sötéttel, ahova Európa ugrik. Hogy mennyire lenézi azt a népet, amelynek talán a legnagyobb alkotását, a magyar nyelvet rossz lelkiismeretű bitorlóként használja, jellemző ez a mondata: „a magyart következetesen dicsérjük, vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj magyar, helyedre!” Nem nehéz kitalálni, hogy állatnak, kutyának nézi a magyar nemzet tagjait. A másik helyen viszont pelenkázásra szorult csecsemőnek, amikor
13

Dr Drábik János

ezt írja: „Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni. Szoptatás három óránként (…) Esterházy Péternek - aki egy magyar főnemesi dinasztia nevét viseli, de akire a Senkiházi Péter elnevezés jobban illene - elég vastag bőrrel rendelkezik ahhoz, hogy magyar írónak vallja magát. De vajon a magyar nemzethez tartozik-e és vajon lehet-e magyar embernek tekinteni? Miért éppen egy ilyen magyar-gyalázónak kellett-e 2007. november 30-án a berlini Collegium Hungaricum ünnepélyes megnyitóján a magyar írókat és a magyar irodalmat képviselnie? Ha ő mégis magyarnak vallja magát, akkor egy angolnak, németnek vagy franciának úgy kellene bánni vele, ahogyan ő ajánlja, hogy célszerű egy magyarral bánni? Ha pedig ezt elutasítja a saját személyére nézve, amint már meg is tette, hogy ő ugyan magyarul ír, de nem tartja magát magyarnak, akkor viszont meg kellene mondania, hogy miféle származéknak tartja magát? Melyik az a nép, amelyhez ténylegesen tartozik? S ha képes erre őszinte választ adni, akkor helyesebb lenne, ha annak a népnek az irodalmát képviselné, nem pedig a bitorló rossz lelkiismeretével elfoglalnia az igazi magyar írók helyét. Van sejtésünk arról, miért érez neofita túl-buzgalommal állandó igazolási kényszert személyazonosságát illetően. Saját tájékoztatása szerint anyai részről zsidó származású. Ez azonban nem jogosítja fel őt a magyar emberek gyalázására. Valójában gyűlöletet keltett egy nép ellen, pontosabban a Magyarországon élő azon közösséggel szemben, amely még rendelkezik nemzettudattal, akiknek a tagjai még ragaszkodnak nemzeti önazonosságukhoz. Minderre azt lehet mondani, hogy Esterházy Péter kivételt képez. Sajnos azonban több olyan, magát magyar írónak nevező tollforgatót is megnevezhetünk, aki hasonló szellemiségű műveket alkotott. Megemlíthetjük a 2000-ben elhunyt Petri György, Apokrif című versét, amely úgy kezdődik, hogy „Zakatol a Szent család (...)”. Vagy idézhetünk Spiró György „Jönnek” című verséből: „Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint, fűzfapoéták fűzfa rajongók, jönnek a sz...ból, csönd van.” Ennek a nagynak titulált írónak egyszerre van kisebbségi érzése a
14

Dr Drábik János

valódi magyarokkal, a mély-magyarnak titulált hiteles magyar írókkal szemben és egyszerre fejezi ki megvetését is irántuk. De említhetjük Csaplár György „Magyarország, te dög” című ópuszát is. Elhíresült eset az az interjú, amelyet egy újságíró készített Landeszmann György akkori budapesti főrabbival és Zoltai Gusztávval, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójával 1992. december 8-án. Az interjú eredetileg az Igen című lap karácsonyi kiadásában jelent volna meg, ez azonban elmaradt és így 1993. februárjában a Heti Magyarországban látott napvilágot. A kérdező, Ományi Kálló Gyöngyi, igyekezett minden – a zsidósággal kapcsolatos - fontos témát érinteni, így az antiszemitizmust, a Holokausztot, azt hogy ki a zsidó, az asszimilációt, a Holokauszt áldozatok számát, és a folyamatosan szított bűntudatot. Az újságíró arra is rákérdezett, hogy miért nem határolódnak el a Magyarországi Tanácsköztársaság, illetve a Magyar Népköztársaság zsidó származású egykori vezetőitől, hírhedt alakjaitól, valamint azt is tudakolta, hogy saját áldozataik mellett, miért nem emlékeznek meg a többiekéről is. Az utolsó kérdés arról szólt, hogy a zsidók is megünnepelik-e valamilyen formában a Karácsonyt. A kérdésekre Landeszmann György és Zoltai Gusztáv felváltva, vagy együttesen válaszolt. Landeszmann elmebetegségnek titulálta a Holokauszt áldozatainak a számával és a szándékos bűntudatkeltéssel kapcsolatos vádakat. Mindketten elítélték az antiszemitizmust, de az asszimilációt is. A magyarországi zsidók háborús elhurcolásával kapcsolatban arra hivatkoztak, ami Eichmann jeruzsálemi perében elhangzott. Arra a válaszra, hogy mi a zsidóság: vallás, faj, vagy etnikum, Zoltai azt válaszolta, hogy életforma. Az asszimilálódásra pedig azt, hogy a vallás és az asszimiláció két külön dolog. Elsősorban a vallási asszimiláció ellen vannak. A zsidóság továbbélésének, fennmaradásának az egyetlen eszköze, ha ellenáll az asszimilációnak. A magyar világtól nem kirekesztjük magunkat, hanem mi vallási törvények szerint élünk - mondotta Zoltai. Ehhez Landeszmann hozzátette: „Gyűlölöm az asszimilációt én, mint főrabbi. Végre egyszer s mindenkorra le kéne tenni mindenkinek arról, hogy asszimiláció. Senki
15

Dr Drábik János

sem több, mint a másik. Miért kéne asszimilálódni? Mert ha azt mondom asszimiláció, akkor egyértelmű, hogy van egy magasabb-rendű valami és ahhoz kell asszimilálódni.” Az újságíró azt is megkérdezte, hogy miért nem gyakorolnak önkritikát azzal kapcsolatban, amit olyan zsidó politikusok, mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Landler Jenő és mások követtek el a magyar néppel szemben? Landeszmann azt állította magáról, nem tud arról, hogy Szamuely, élén a Lenin fiúkkal, rettegésben tartotta a polgári lakosságot és útjukat akasztott emberek jelezték volna. Landeszamnn arról sem tudott, hogy 1945. után Rákosi, Gerő, Farkas, Vass Zoltán, Révai és Péter Gábor milyen bűnöket követett el. Amikor elhangzott a kérdés, hogy ezektől a zsidóktól a magyarországi zsidóság miért nem határolódik el, Landeszmann visszakérdezett: „Miért kéne elhatárolódni tőlük? Az inkvizíciótól elhatárolódott már a katolikus egyház?” Zoltai Gusztáv annyit jegyzett meg, hogy 'aki isteni törvények ellen vét, a mi vallási törvényeink szerint nem számít zsidónak'. Ehhez kénytelenek vagyunk megjegyzést fűzni: A világnépként élő zsidóság nemcsak vallási közösséget alkot, hanem genetikai – vérségi – faji – etnikai közösséget is, ezért ha valaki vallásilag már nem zsidó, etnikailag még az lehet. Azt is számításba kell venni, hogy a szervezett zsidóság érdekközösséget is alkot, és az ehhez tartozásnak nem előfeltétele az isteni törvények betartása. Ezután hangzott el Landeszmann Györgynek az a hírhedté vált kijelentése, miszerint: „Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.” Landeszmann szerint nem kell a zsidóknak semmit tenniük az antiszemitizmus ellen. „Az antiszemitáknak rossz az antiszemitizmus, nem nekünk. A zsidóság kinőtt abból, hogy behúzódjon a gettóba és állandóan védekezzen. Ez az ország lesz szegényebb, ha nem lesznek zsidók. Nekünk van hová mennünk. Még egyszer nem lesz Auschwitz.” Ezután azt kérdezte az újságíró, hogy a zsidó megemlékezések
16

Dr Drábik János

alkalmával miért nem emlékeznek meg a hősi halált halt magyar katonákról. Miért nem vállalnak sorsközösséget a magyar nép mártírjaival. Landeszmann szerint azért, mert nem a magyar nép mártírjai. A második világháborúban a fasizmus mellet harcoltak a bolsevizmus ellen, és akkor a fasizmus volt a nagyobb veszély. Az interjú miatt többen is feljelentették közösség elleni izgatásért, illetve nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekmény gyanújáért a főrabbit. A vádakat az ügyészség ejtette, de Landeszmann hamarosan lemondott minden egyházi tisztségéről és Kanadába emigrált. Zoltai Gusztáv részben elhatárolódott a cikk tartalmától, ahogyan ezt több zsidó szervezet is megtette. 2011. augusztusában, Kertész Ákos, Kossuth-díjas író, Budapest díszpolgára jelentette meg magyar-gyalázó írását a New Yorkban megjelenő Amerikai Népszavában. (Kertész Ákos nem rokona a Németországban élő, magyar nyelven író, Nobel-díjas zsidó-magyar írónak, Kertész Imrének.) Idézünk Kertész Ákos írásából: „A magyar genetikusan alattvaló (…) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, se meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást.” Kertész Ákos folytatja azt a hagyományt, amikor a Magyarországon élő, de a magyaroktól elhatárolódó, származásilag zsidó személyek, az olyan ereklyét mint a Szent Jobb tetem-cafatnak, a Szent Koronát pedig micisapkának nevezik. A genetikusan alattvaló kifejezés tömény fajelmélet. Kertész Ákos mocskolódásait, magyarság-gyűlöletét nehéz lenne túlszárnyalni. A
17

Dr Drábik János

becstelenség, a hazugság, a hazaárulás, az ostobaság és a köpönyegforgatás virtuóza. Kertész Ákos átlépett egy határt, ahonnan nincs visszatérés a magyar nemzethez. Elszakított minden köteléket, ami a magyarsághoz való tartozását jelentette. Úgy érezzük: Méltatlanná vált a magyar állampolgárságra is. Kertész Ákos azonban elárulta azokat a zsidókat is, akik 1848-ban a Szabadságharc mellé álltak. A magyar ügyért elkötelezett zsidóság a Kiegyezéskor, 1867-ben úgy érezhette, hogy értelme volt áldozatának. Ezután következett az emancipáció és igen sok zsidó magyarrá lett kultúrájában, viselkedésében, de még érzésvilágában is. Az Olimpián jól szereplő magyar sportolók egyesíthetnék a nemzeti érzésű magyarokat a kozmopolita-globalista országlakókkal, akik szeretik magukat a magyar nemzet hiteles tagjainak feltüntetni. Úgy gondolnánk, hogy örülnek a magyar sportolók sikereinek, hogy ismét oly sokszor hangozhatott el a magyar Himnusz. Gyurta Dániel győzelmét használták ki arra, hogy megint gyűlölködő és provokáló írásokkal árasszák el az írott és az elektronikus sajtót. Gyurta Dániel nemcsak szép sportgyőzelmet aratott, mert az olimpiai aranyérmet világcsúccsal szerezte meg, de más módon is méltóan képviselte a magyar nemzetet. Bejelentette, hogy győzelmét megossza a májusban edzés közben elhunyt versenytársával – Alexander Dale Oen-nel –, és elküldi szüleinek Norvégiába aranyérmének a másolatát. Gyurta Dánielnek ez a nemes gesztusa méltán került a világsajtó figyelmének a központjába, mert jól szemléltette azt, amit nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor megjövendölt, hogy „a magyar név megint szép lesz méltó, régi, nagy híréhez!”. Gyurta Dániel azonban magára vonta a magyargyalázásra szakosodott balliberális-kozmopolita bértollnokok rosszallását. Már nemcsak az volt a probléma vele, hogy elénekelte a magyar Himnuszt, és megvallotta a tizenötmilliós magyar nemzethez való érzelmi kötődését, hanem az is, hogy nem volt elég hosszú a medence, mert akkor bizony az angol versenyző lett volna az olimpiai bajnok. S ez milyen jó lett volna, mert akkor most nem lenne mire büszkének lenni ennek a genetikusan alattvaló népnek. Egy másik (az ELTE-n is tanító) szerző kisebbségi érzésből fakadó irigy fanyalgását utólag igyekeztek szellemes öniróniának feltüntetni. Hogy mer
18

Dr Drábik János

egy genetikailag alattvaló nép kiemelkedően szerepelni a népek nagy versenyében? Az aranyakat és ezüstöket a kiválasztottak szokták kapni. Csakhogy az olimpiai aranyakért és ezüstökért személyes teljesítményt kell letenni, és nem lehet úgy gyűjtögetni az aranyat, mint a globális szerencsejáték-kaszinóvá átalakított pénzpiacokon. Egy olimpiai győzelemhez ezért gyakran nehezebb hozzájutni, mint akár a Nobeldíjhoz. Nehéz a háttérből manipulálni. Ismét megtapasztalhattuk, hogy az ország irányítását maguknak követelő kozmopolita-globalista érdekcsoportok, amelyek finanszírozzák a magyarok becsmérlésére és a nemzeti érzés ócsárlására vállalkozókat, nem bírják elviselni, hogy az általuk lenézett magyarság képes a világ tiszteletét magának kivívni tehetségével, szorgalmával és teljesítményével. A magyar-gyűlölők szándékosan provokálták ezúttal is a nemzeti érzésű magyarokat, mert nekik szolganépre van szükségük, s az olimpiai eredmények nehogy már erősítsék a nemzeti összetartozást. Emlékezzünk csak! 2011-ben és 2012-ben mindent megtettek nemzetközi hálózataik segítségével, hogy a magyar nemzet ellen hangolják Európa és Amerika közvéleményét. A magyar nemzet úgy válaszolt erre, mint egy jó gumilabda, amelyet minél erősebben vágnak a földhöz, annál magasabbra pattan. Ezt nem tudták a kozmopolita-globalista hígmagyarok és bértollnokaik elviselni. Amikor provokációikra időnként megkapják a választ, akkor jajveszékelnek: milyen támadás érte őket. Csak azt hallgatják el, hogy előzőleg mekkorát rúgtak abba, aki válaszként pofon-ütötte őket. De Magyarországon már ott tartunk, hogyha semmilyen sértés sem éri balliberális-globalistáinkat, ők akkor is revánsot vesznek, mert érhette volna őket ilyen sértés. Visszatérve történelmünkhöz, láthattuk, hogy egészen az első világháború kezdetéig lényegében harmonikusnak tekinthető a magyar nemzet és a vele együtt élő zsidó közösségek viszonya. Az államok feletti nemzetközi Pénzkartell bécsi kirendeltsége, a Rothschild-ház érdekkörébe tartozó Osztrák Nemzeti Bank, szilárdan a kezében tartotta az OsztrákMagyar Monarchia pénzrendszerét. A Salomon Rothschild által irányított osztrák pénzkartell a nála lévő hitelmonopólium segítségével meg tudta szerezni a magyar gazdaság feletti hegemóniát a Kiegyezés után. Ez
19

Dr Drábik János

elősegítette a Magyarországon élő zsidóság pénzügyi-gazdasági és kulturális megerősödését, továbbá hozzájárult befolyásának folyamatos növekedéséhez a politikai szférában is. Az első világháború azonban fordulatot hozott a magyar nemzet és a zsidóság viszonyában. Az 1919-es Tanácsköztársaság, amelyben meghatározó szerepe volt a radikalizálódott balliberális zsidó értelmiségieknek, válságba sodorta a magyar nemzet és a vele együtt élő zsidóság kapcsolatát. Olyan atrocitásokra, erőszakosságokra, terrorista gyilkosságokra került sor, amelyeket nem érdemelt meg a magyar nemzet a radikalizálódott és kommunistává lett zsidó értelmiségtől, és az újgazdag magyarországi zsidó burzsoáziától. Említsünk egy időben közelebbi esetet is! Az 1956-os forradalom után halálraítélt Wittner Mária, a magyar nemzet élő lelkiismerete, sem érdemelte meg azt a gyalázatot, hogy egy zsidó ügyvéd lekezelően primitív, köztörvényes, randalírozó lincselőnek nevezze. Wittner Mária tiszta, igaz ember, nemzetünk hőse, akire minden magyar csak büszke lehet. Ez az ügyvéd, akit nem ítéltek el a zsidó szervezetek - Wittner Márián keresztül – az egész magyar nemzetet provokálta és sértette meg. Sajnos túl sokan süllyedtek odáig, hogy ok nélkül gyalázzák a magyart. Órákon át sorolhatnánk ilyen eseteket. A sok hazugság közül most csak a legnagyobbra térünk ki. Ez arról szól, hogy kik felelősek elsősorban a két világháború kirobbantásáért. Ma már csak az nem tudja erre a kérdésre a tényeknek megfelelő választ, aki nem akarja tudni. Megdönthetetlen bizonyítékokkal támaszthatjuk alá, hogy mindkét világháborút a pénzhatalmi világelit, ez a magát letagadó, államok feletti hatalom készítette elő, robbantotta ki, nyerte meg és lett a fő haszonélvezője. Carroll Quigley főáramlatú amerikai történész, aki éveken át kutathatott a szupergazdag zsidó és nem-zsidó bankár-dinasztiák házi archívumaiban, írta le, hogy a pénzvagyon tulajdonosok nemzetközi hálózatának a célja „nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a
20

Dr Drábik János

rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak (...)” (Tragedy and Hope, 1965, New York, 324. old.) Churchill, aki ehhez a világhatalmi elithez tartozott, 1960-ban Bernben megerősítette, hogy a háborút ez a pénzhatalmi elit robbantotta ki. Miért? „Németország megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág nem tud többé profitálni (…) Lemészároltuk a gaz disznót.” Churchill 1946-ban pedig ezt mondta a második világháborúról Truman, akkori amerikai elnöknek: „Ez a háború nemcsak a fasizmus megsemmisítéséért folyt, hanem a kereskedelmi piacok meghódításért is. Ha akartuk volna, megelőzhettük volna ezt a háborút, és kikerülhettünk volna belőle egyetlen lövés nélkül, de mi ezt nem akartuk.” A szupergazdag bankár-dinasztiák tehát akarták mindkét világháborút, és nélkülük erre a két világégésre nem is került volna sor. Igaz, hogy a második világháború egyik legtragikusabb következménye a Holokauszt volt, de ha nincs második világháború, amit a pénzhatalmi világelit készített elő, robbantott ki, vezényelt le és lett a haszonélvezője, akkor Holokausztra se került volna sor. Ami pedig a magyar nemzetet illeti, a történelmi Magyarország feldarabolásában meghatározó szerepe volt a radikális zsidó értelmiségiek ellenőrzése alá került szabadkőművességnek, amely tevékenyen bomlasztotta a magyar társadalmat, és legfőbb ellenfelének a keresztény értékrendet képviselő katolikus egyházat és a magyar nemzettudatot tartotta. Mindkettőnek a megsemmisítésére törekedett. Ezek a megállapítások hiteles, ma is meglévő és kutatható dokumentumokon alapulnak. 1920-ban az akkori kormány lefoglalta az elérhető szabadkőműves páholyok archívumait és irattári anyagait elkobozta. Kinek kell akkor és kitől bocsánatot kérnie? A szervezett zsidóság változatlanul elkülönül a magyar lakosság többi részétől, hogy biztosítsa a zsidóként való megmaradását.
21

Dr Drábik János

A Magyarországon élő zsidóság ugyanakkor kénytelen magyarnak vallani magát, hogy igényt tarthasson Magyarország irányítására. A magyarországi zsidóság abban érdekelt, hogy a magyar nemzethez való tartozásnak ne legyenek egyértelmű, jól meghatározott kritériumai, feltételei. A magyar nemzet szilárd közösség helyett etnikumok mozaikjaiból összetevődő, jellegtelen keverék legyen, amelyben nem tűnik fel, hogy egy a magyar néptől magát elkülönítő etnikum vezető szerepet igényel magának a ország irányításában . A Magyarországon élő szervezett zsidóság a világnép részeként számíthat az államok feletti pénzhatalmi világelit és intézményei támogatására. A Magyarországon élő szervezett zsidóság érdekközösségben van a Kis-Antant államok nacionalista uralkodórétegével. A pénzhatalmi világelit által létrehozott és irányított Nagy-Antant az első világháborút követően végrehajtotta a történelmi Magyarország feldarabolását és annak részeit a cseh, a román és a délszláv nacionalistaszabadkőműves elitnek ajándékozta. A magyar zsidóság radikális, liberális és kommunista csoportjai a magyarországi szabadkőművesség segítségével aktívan részt vettek a történelmi magyar állam felbomlasztásában és feldarabolásában. A pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló Nagy-Antant szabadkőműves döntéshozói a megmaradt trianoni Magyarországon – hallgatólagosan – pénzügyi, gazdasági és kulturális vezetőszerepet szántak a szervezett zsidóságnak. A trianoni állam pénzrendszerének a nemzetközi Pénzkartell lett a tulajdonosa és a hozzátartozó érdekcsoportok rendelkeztek a Magyar Nemzeti Bankkal és az országban működő kereskedelmi bankokkal. Beindult az eladósítás, és amikor 1929 után a nagy gazdasági világválság Magyarországot is elérte, adósságszolgálat fejében a nemzetközi és a magyarországi érdekcsoportok gyorsított ütemben lettek a magyar nép nemzeti vagyonának, az ipari és mezőgazdasági vállalatoknak, üzemeknek tulajdonosai. Ezt a hatalomszerzési folyamatot fékezte, majd leállította a nemzetiszocialista Németország megerősödése és magyarországi
22

Dr Drábik János

befolyásának növekedése. A zsidó törvények kezdetben csak annak a vagyonszerzésnek a részbeni korrekciójára törekedtek, amelyet a zsidó érdekcsoportok a tulajdonukban, illetve az ellenőrzésük alatt álló bank- és hitelrendszer segítségével valósítottak meg. Ma a törésvonal már szakadékká mélyült. A szakadék a nemzet közös szükségleteit, érdekeit és értékeit képviselő nemzeti oldal, és az ország irányítását magának igénylő kozmopolita-globalista, nemzetellenes érdekcsoportok között húzódik. Ezek érzelmileg nem tudnak azonosulni a magyar nemzet érdekeivel. Egyre több tényből lehet arra következtetni, hogy ezeknek az érdekcsoportoknak elsősorban az ország erőforrásai kellenek. Számukra az az előnyös, ha a magyar nemzet felhígul, multikulturális mozaikká alakul, bomlásnak indul, atomizálódik, majd megszűnik. Magyarországon csak egy nemzettudat nélküli embermassza éljen, amely, mint a viasz tetszés szerint formálható. A trianoni Magyarországot magukénak igénylő érdekcsoportok számára a magyar nemzet gyengülése, gondolkodásmódjának, életformájának, hagyományainak az átalakítása megkönnyítené az ország területének és erőforrásainak végleges kisajátítását és politikai rendszerének irányítását. A magyar nemzet fokozatos felszámolásához a nemzeti tudat átalakítására, tudatvesztésre, történelmi amnéziára van szükség. Ezért törekednek a közgondolkodás átalakítására. A magyar nemzet megmaradását szolgáló értékrend helyére egy jellegtelen kozmopolita értékrendet akarnak állítani. A magyarországi szervezett zsidóság jól tudja, hogy a két világháború közti rendszerben egészen az ország német megszállásáig olyan közállapotok uralkodtak, ahol sérelem nélkül biztonságban élhettek az itt élő és az ide menekült zsidó közösségek tagjai. E rendszer névadója, Horthy Miklós kormányzó, olyan politikus volt, akinek a második világháború után magyar-zsidók hoztak létre New Yorkban alapítványt azzal a céllal, hogy az neki és családjának nyugdíjat folyósítson. Miért kezdeményeztek most mégis mesterségesen felszított rágalomhadjáratot Horthy Miklós és a róla elnevezett rendszer ellen? Azért, mert ez a korszak revíziós és irredenta politikájával szembeszállt a pénzhatalmi világelitnek azzal a döntésével, hogy a trianoni Magyarország az ő ellenőrzése alatt álljon. A Horthy-korszakban a pénzrendszer teljes
23

Dr Drábik János

egészében, az ipar és a mezőgazdaság kulcspozíciói pedig jelentős részben a világelit helyi érdekcsoportjai kezében voltak. A politikai és a kulturális szférát azonban a történelmi magyar vezetőréteg, a nemzeti középosztály és a történelmi egyházak irányították. A Horthy-rendszer bűne tehát az volt, hogy egész politikájával ellenszegült a pénzhatalmi világelit azon döntésének, hogy a trianoni Magyarország a pénzhatalmi elittel érdekközösséget alkotó - hozzá tartozó - érdekcsoportoké legyen. Ezeket a kérdéseket nem lehet örökké elhallgatni, kitérni előlük, vagy olyan arrogáns választ adni rájuk, ahogyan Landeszmann főrabbi válaszolt többször is az idézett interjúban: minden ilyen felvetés elmebetegség. Az ilyen válaszok csak minősítenek, és megkerülik a tényeket. Lehet mondani, hogy nincs pénzhatalmi világelit, le lehet tagadni minden tényt és dokumentumot, hogy ők robbantották ki a két világháborút, de ettől a tények még tények maradnak. Meg kell válaszolni őszintén: van-e zsidó szempont szerint is magyar nemzet? Hogyan határozzák meg a maguk számára e magyar nemzethez való tartozást vagy elhatárolódást? Meg kell őszintén mondani, hogy a magyar nemzettel együtt élő zsidóság mennyiben tekinti magát a magyar nemzet alkotórészének? Meg kell válaszolni, hogy a Magyarországon élő - elsősorban liberális, kozmopolita és globalista világnézetű - zsidók miért ellenzik a történelmi sorkérdések megvitatását és megoldását a magyar nemzeti érdekek szerint? Véleményformáló tagjai miért támogatják folyamatosan a történelmi Magyarország területén létrejött Kis-Antant nacionalista, és a magyarság beolvasztására törekvő vezetőrétegét? Miért ápolják a Trianon óta létező magyar-ellenes érdekközösséget velük? Arra is választ kell adni, amit az 1920-ban lefoglalt szabadkőműves archívumok dokumentumai egyértelműen bizonyítanak, hogy a radikális baloldali értelmiség aknamunkája nélkül nem lehetett volna úgy felbomlasztani a történelmi magyar államot, ahogyan arra sor került. Miért csak egyedül a magyar nemzettől tagadták meg az etnikai határokat? Miért nem lehetett figyelembe venni a történelmi és az önrendelkezési elvet? Miért nem támogatják ezek az értelmiségiek ma Trianonnak azt a fajta revízióját, hogy a határmódosításról lemondás fejében kötelező legyen megadni a Kis-Antant államoknak a területi
24

Dr Drábik János

autonómiát, komplett magyar nyelvű iskolarendszerrel az elemitől az egyetemiekig? Ezt mind megígérték, de megvalósítását soha senki nem kérte rajtuk számon. Miért nem tesz semmit ez kozmopolita-liberális-szocialista értelmiség azért, hogy a Kis-Antant államok vezetőosztályai a hozzájuk csatolt területekkel együtt ne tekintsék saját zsákmányuknak az akaratukon kívül hozzájuk került magyar nemzetrészeket is? A tények arra utalnak, hogy érdekközösség áll fenn a Magyarországon élő kozmopolitaglobalista érdekcsoportok és a Kis-Antant országok nacionalistaszabadkőműves vezetőrétegei között. Mindketten abban érdekeltek, hogy gyöngítsék a magyar nemzet életerejét és felmorzsolják a még életképes magyar közösségeket. Ezt Magyarországon leginkább azzal segítik, hogy olyan szabályozást kényszerítettek a magyar államra, amely a korlátlan szaporodásra ösztönözte az itt élő roma lakosságot. Nem tette előfeltétellé, hogy a szülők kötelesek legyenek utódaikat képzettséghez segíteni, hogy azok használható munkaerővé váljanak. A munkavégzésre nem alkalmas lakosság túlszaporulata részben annak a szabályozásnak köszönhető, amit a kozmopolita-liberális értelmiség kényszerített Magyarországra. Miért nem állítja a Magyarországon élő szervezett zsidóság példaképül az olyan nagyszerű embereket, mint amilyen például Somló Bódog egyetemi tanár volt? Somló professzor 1873-ban Pozsonyban született, és gyerekkorában még jiddisül beszélt családjában. Magyar és német egyetemeken tanult, és 1905-ben a Kolozsvári Egyetemen lett a jogbölcselet tanára. Oktatott a Budapesti Egyetemen és Berlinben is. Magas színvonalú jogbölcseleti és szociológiai tanulmányokat írt. Több, később világhírűvé vált személy is nála doktorált. A minden nemzetközi elv felrúgásával feldarabolt Magyarország sorsa miatt Somló Bódog mély lelki válságba került. Küzdött a trianoni igazságtalanság ellen, de amikor látta ennek hiábavalóságát, megkeseredve tért vissza Kolozsvárra és édesanyja halálának ötödik évfordulóján búcsúlevélben ítélte el a trianoni igazságtalanságot, majd pedig tiltakozásul felakasztotta magát a ma is magyar nemzeti panteonnak számító Házsongárdi Temetőben édesanyja sírja felett. Temetésén Ravasz László, a későbbi nagy magyar református püspök mondott beszédet.
25

Dr Drábik János

Azok az egyetemi tanárok és pályatársak, akik keresték tettének motívumát, úgy találták, hogy annak legfőbb oka szeretett Erdélyének elvesztése volt. Naplójából kiderült, hogy mennyire megviselték a háború pusztításai és Magyarország igazságtalan feldarabolása. Vagyonát hazájának az egységét szolgáló Területvédő Ligára hagyta. Somló Bódognak, a zsidó származású magyar hazafinak, a lutheránus sírkertben lévő márványoszlopos sírját elpusztították. Most a Házsongárdi Temető bejáratánál egy kis tábla emlékeztet a nevére. Azok, akik nem tudják mi a különbség a híg-magyar és a mélymagyar között, leróhatnák tiszteletüket a Házsongárdi Temető bejáratánál Somló Bódogra emlékezve. Az ultraliberális mocskolódó Esterházy Péter is, akit a jelenlegi kozmopolita-kollaboráns érdekcsoportok nagy pénzekkel támogatnak és reklámoznak, példát vehetne Somló Bódogról, vagy a nála sokkal ismertebb Radnóti Miklósról, Karinthy Frigyesről vagy Szerb Antalról, és sok más magyarságból is példát mutató zsidó származású honfitársunkról.. A magyar nemzet és a zsidóság kapcsolatának fontos vonatkozása, hogy sokan voltak, akik a legkegyetlenebb időkben is szembefordultak a gyűlölettel és mentették embertársaikat. Büszkék lehetünk azokra a magyarokra, akik megőrizték a magyarság méltóságát, és a magyar nemzet becsületét. Az a tény, hogy még hatvannyolc év elmúltával is számos embermentőről tudhatunk, bizonyítja, hogy sok olyan magyar volt, aki példát mutatva emberségből élete kockáztatásával is mentette zsidó embertársait. 2012-ben került először kiosztásra a „Helytállásért” magyar embermentő elismerés, amelyet az Igaz Emberek Társaságának elnöksége a Holokauszt Közalapítvánnyal együtt hozott létre. Ezt a kitüntetést azok a magyarok kaphatják, akik a Világ Népeinek Igaza díjat valamilyen okból nem kaphatták meg. A „Helytállásért” elismerő oklevélre méltó személyeket az Igaz Emberek Társaságának elnöksége választotta ki. Az elismerést 2012-ben kilenc személy kapta meg. A meghitt légkörben lezajló átadási ünnepség, amelyre Raoul Wallenberg halálának századik évfordulóján került sor, arra is emlékeztetett, hogy a magyar nemzetnek az embertelenség időszakában is megnyilvánultak a legnemesebb tulajdonságai.
26

Dr Drábik János

Mit kell tennünk a magyar nemzet megmaradásáért? 1. Lehetséges-e meggyőzni a Magyarországon élő és elkülönüléséhez ragaszkodó szervezett zsidóságot arról, hogy a magyar állam és a magyar társadalom irányításában való részvétele feltételeként lazítson elkülönülésén. Mondjon le a magyar nemzet fellazítását és gyengítését célzó stratégiájáról, és fogadja el legitimnek a magyar nemzeti megmaradás alapvető szükségleteit. Amit a zsidó nép megmaradása érdekében legitimnek tart, ugyanazt fogadja el a magyar nemzet vonatkozásában is legitimnek. 2. Ha magyarok akarnak lenni, akkor legyenek magyarok, és életükben a magyar sorsközösségnek adjanak meghatározó szerepet a zsidó sorsközösséggel szemben. Magyarország minden nemzetközi jogelvet megtagadó feldarabolása legalább annyira fájjon nekik, mint a zsidó népet ért sérelmek. A kettős mércét vessék el a történelmi folyamatok megítélésénél is. Ismerjék el, hogy a világuralmi tervekkel rendelkező és zsidó dominanciájú pénzhatalmi körök súlyos felelősséget viselnek a két világháború kirobbantásáért. Ismerjék el, hogy mindkét világháborúnak az előkészítői - a pénzhatalmi világelithez tartozó szupergazdag zsidó bankárdinasztiák – voltak, és ők lettek a legfőbb nyertesei is. Ismerjék el, hogy nem a történelmi Magyarország vezető-osztályai felelősek, azért, hogy Magyarország belekényszerült a két világháborúba. 3. A szervezett zsidóság hagyja abba jogtalan jóvátételi pénzek, hadisarc követelését a magyar nemzettől, hiszen többször is volt hivatalos jóvátétel, kárpótlás. Mondjanak le végleg az aranyvonat elvesztéséért járó kárpótlás követeléséről. Kenneth Alford kimutatta, hogy a két aranyvonat amerikai hadizsákmány lett. 4. Hagyják abba a chicagói pereket és ne követeljenek kártérítést a MÁV-tól és a magyar bankoktól. Mi lenne, ha a magyar nemzet az Izraelben nemzeti közösségként ként élő zsidóság példáját követné?

27

Dr Drábik János

Shlomo Sand izraeli történész „Hogyan alkották meg a zsidó népet” c. könyvét alapul véve megállapíthatjuk, hogy az elkülönülő, de egyenlő, nem lehet egyenlő, és a zsidó demokrácia etnikai demokrácia. Egy liberális demokrácia a határaik között élő társadalom egészét képviseli. Teljes egyenlőséget biztosít az állampolgároknak, származásukra és kulturális kötődésükre való tekintet nélkül. A köztársasági demokrácia szintén az állampolgárok teljes egyenlőségén alapul, de a nemzeti közösség kulturális alakulataiban lényegesen nagyobb súllyal érvényesül az állami akarat. Ez a fajta kormányzat kevésbé toleráns a másodlagos kulturális identitásokkal, és igyekszik ezeket a főáramlatba olvasztani. A társult demokrácia formálisan befogadja a kulturális és nyelvi csoportokat és intézményesíti egyenlő súllyal való részvételüket a kormányzatban, vétójogukat a közös döntések esetében, miközben elősegíti minden egyes csoport teljes autonómiáját. A multikulturális demokráciában a hatalom szerepe kevésbé meghatározó a különböző kulturális közösségek rendszeren belüli megőrzésében. Fontosnak tarja ezek jelenlétét, semmivel nem kívánja korlátozni őket. A kisebbségeknek anélkül biztosít közösségi jogokat, hogy bármelyikük irányító jellegét támogatná. A felsoroltak közös jellemzője, hogy valamennyi polgárt képviselnek, beleértve az irányító, többségi kulturális-nyelvi közösséget, ugyanúgy, mint a kisebbségeket. Kicsi a valószínűsége annak, hogy Izrael állam minden polgárának államává váljon. Ezért a legésszerűbb terv az etnikai demokrácia reformja. Ebben a hátrányos megkülönböztetés visszaszorul, de a kirekesztő jelleg megmarad. A Palesztinok számára a legjobb megoldás, a társult demokrácia lenne, vagyis egy kétnemzetiségű állam, de a zsidóság ellenállása egy ilyen - az állam zsidó jellegét eltörlő megoldással szemben teljes lenne, s így végrehajtása igazságtalanság volna a lakosság többségével szemben. (Shlomo Sand – Hogyan alkották meg a zsidó népet, Budapest, 2010 Kairosz 442. oldal.) Spanyolországban, a kasztíliai nyelv és kultúra az uralkodó, az állam egyformán tartozik minden spanyol állampolgárhoz, legyen az kasztíliai, katalán, baszk vagy bármi más. A spanyol kormány nem maradhatna hivatalban, ha az országra, csak mint a kasztíliaiak államára tekintene. A francia köztársaság sem csak a központi részek katolikus lakosságáé, hanem Korzika népéé, a francia zsidóké, a protestánsoké és a
28

Dr Drábik János

muzulmánoké. Nehézséget okoz izraeli jogászok számára az állam nemvallásos, zsidó jellegének az alátámasztása. Haim Cohen, az izraeli legfelsőbb bíróság volt elnökhelyettese kijelentette: „A zsidó identitás nem biológiaigenetikai folyamatosságot jelent, hanem sokkal inkább lelki-kulturális kontinuitást. Az előbbi az államot a zsidók államaként értelmezi, az utóbbi pedig zsidó államként. E két értelmezés egymást kiegészíti és kölcsönösen függ egymástól. (447. oldal) Több izraeli jogász állította, hogy Izraelben az állam zsidó és demokratikus jellege között nincs ellentmondás. Szerintük Izrael problémái nem térnek el a szabad világ más országainak a problémáitól. Ezekre lehet ésszerű megoldást találni a kormányzati módszerek és a jogrendszer megreformálásával. Minden nép, így a zsidó nép is jogosult az önrendelkezésre. Egyetlen állam sem semleges kulturálisan, ezért ez Izraeltől sem várható el. Az izraeli jogász, Rubinstein, tudja, hogy Izrael nemzetállamként nem hasonlítható a nyugati, liberális demokráciákhoz, és ezért nem ezeket az országokat tekintette az összehasonlítás alapjának. A liberalizmus és a demokrácia különbözik egymástól. A liberalizmus a nyugat-európai monarchiákban született, később a parlamentarizmussal, a több-párt-rendszerrel, a hatalmi ágak szétválasztásával, továbbá a polgári- és személyiségi jogok meghatározásával korlátozta az uralkodó hatalmát. Az euroatlanti térségben létrejött liberális demokráciák mind nemzeti jellegűek voltak. Nem voltak tökéletesek. A szavazati jogot például sokáig nem adták meg a nőknek, a korhatár magas volt, másutt pedig egyes társadalmi rétegek szavazata kétszeresen számított. Az etnikai és nem etnikai alapú nemzetállamok egyaránt késlekedtek az általános szavazati jog bevezetésével. Az újkori demokráciákat társadalmi feszültség hívta életre, s ez késztette őket a polgári egyenlőség kiteljesítésére. Minden állam számára alapfeltétellé vált, hogy demokratikus és független legyen, és a határaik közt élő egyének számára egyenlőséget biztosítson. A személyiségi és kisebbségi jogok érvényesülése a hatalmi ágak szétválasztásával és a bíróság függetlenségével együtt a liberalizmus mércéje lett a demokratikus államokban.
29

Dr Drábik János

A zsidó-izraeliek és a más országokban élő zsidó közösségek történelmi és lelki kapcsolata nem zárja ki az izraeli demokrácia lehetőségét. Nem lehet kifogásolni, hogy Izrael kultúrája és jelképrendszere zsidó eredetű. Izraelben a cionizmus identitáskoncepciója maradt a meghatározó. Az izraeli társadalmat a zsidó nacionalizmus uralja, amely nem nyitott, nem befogadó, nem teszi lehetővé mások csatlakozását és nem teszi lehetővé az egyenlőségen alapuló együttélést. Az izraeli önazonosság elkülöníti kulturálisan a kisebbséget a többségtől, visszatérően hangsúlyozza, hogy az állam kizárólag a többség tulajdona. Örökös birtokjogot kínál olyan embereknek, akik nem akarnak a határai között élni. A kisebbséget kizárja a hatalom gyakorlásából, és a demokratikus folyamatokban való tevékeny részvételből. Ezzel megakadályozza, hogy e kisebbség politikailag elköteleződjön iránta. A demokráciának nem kell kulturálisan semlegesnek lennie. Ha egy államnak van nemzeti kultúrát irányító átfogó identitása, annak nyitottnak kell lennie, vagy legalábbis törekednie erre, még akkor is, ha a kisebbség ragaszkodik saját különállásához. A demokrácia minden létező formájában a kisebbség az, amely fontosnak tartja az erőteljesebb többségtől való elhatárolódást, s számbeli alárendeltsége fel is jogosítja bizonyos előjogokra. Izraelben fordított a helyzet. A privilégiumok a zsidó többség rokonai számára vannak fenntartva. Ezt többféle eszközzel biztosítják. Izrael állama megalakulását követően elfogadott a távollévők földjeire, a földszerzésre vonatkozó törvényeket, a visszatérés törvényét, a házasságkötés és válás vallási szabályozását, a katonai szolgálatra nem kötelezettek hátrányos megkülönböztetését. Ezek a palesztin-izraeliek ellen irányultak. Az állami források nagy részét a zsidó lakosság érdekében használták fel. Ilyen volt a betelepülőknek juttatott beilleszkedési támogatás, vagy a telepeseknek járó szubvenciók. Ez utóbbiak szavazati joggal is rendelkeznek, noha az ország határain kívül élnek. Izrael tehát minden lépésével kinyilvánítja, hogy Júdea ősi lakosságának a biológiai leszármazottait részesíti előnyben. Ha a zsidó jelzőt felváltaná az izraeli, s ha az állam minden polgárát befogadná, s ha mindenki szükségletei és igényei szerint alakíthatná a csak rá jellemző identitást, akkor Izraelt a demokrácia felé törekvő államnak
30

Dr Drábik János

lehetne tekinteni. Ilyen állampolgári kezdeményezések azonban be vannak tiltva. A belügyminisztérium állapítja meg minden egyes személy nemzetiségét, s az illető nem választhatja és nem is változtathatja meg csak akkor, ha hivatalosan zsidó hitre tér. Az állam és az egyház nincs elválasztva. A diaszpórában - vagyis a más nemzetállamokban - élő szervezett zsidóság ugyanakkor mindenütt ragaszkodik ehhez a liberális követelményhez, mert ezt a liberális minimumhoz tartózónak tekinti.. A zsidó állam a származás alapján kiválasztottak személyi igazolványába és a népesedési nyilvántartásba is bejegyzi a származásukra vonatkozó tényt. (Gondoljunk csak arra, mi lenne ha Magyarországon bejegyeznék kötelezően a nyilvántartásokba és személyi igazolványokba, hogy valaki magyar, cigány, sváb vagy zsidó származású.) Az állam Izraelben hasonló módon határozza meg nem-zsidó állampolgárainak nemzetiségét is. Lehetne lazítani az etnocentrizmus bilincsén. A zsidó demokrácia akkor is működőképes lenne, ha erőfeszítéseket tenne az izraelizálás érdekében. A demokráciát elősegítené, ha teret nyerne az identitás polgári értelmezése. Nincs azonban jele ilyen szándéknak sem a kultúrában, sem az oktatásban, sem a jogalkotásban. Meghatározó az esszencialista megközelítés, amely kizárólag a zsidó és nem-zsidó definiálására összepontosít. Az államot is e meghatározások szerint értelmezi. A közéletben elutasítják az Izraelt állampolgárai köztársaságaként értelmező elképzelést a közéletben. Izraelt tehát liberális elemeket is fölmutató zsidó etnokráciának jellemezhetjük. Olyan államnak, amely nem szolgálja a polgári egyenlőségen alapuló démoszt, a népet, hanem a biológiai, vallási-alapú etnoszt. Ez az etnikum történelmileg ugyan fiktív, de politikai megnyilvánulásaiban erőteljes, lendületes, kirekesztő és megkülönböztető. Egy ilyen állam minden liberalizmusa és pluralizmusa ellenére elkötelezett abban, hogy ideológiai, pedagógiai és törvényi eszközökkel elkülönítse a kiválasztott etnikumot, nemcsak nem-zsidónak minősített polgáraitól, valamint a vendégmunkások Izraelben született gyermekeitől, hanem az emberiség minden részétől is. A zsidó etnosz mítoszának a túlhangsúlyozása társadalmi feszültséget okoz. A kirekesztő etnikai államalakulat fenntartása, s a lakosság egynegyedének (araboknak, továbbá azoknak, akiket a
31

Dr Drábik János

történelem téves értelmezése miatt és a zsidó vallási törvények szerint nem tekintenek zsidónak) hátrányos megkülönböztetése feszültséget okoz. A palesztin-izraelieket elidegeníti az izraeli etnocentrikus kultúrával való mindennapos kapcsolat. Naponta szembesülnek a társadalmi szerveződések kirekesztő jellegével, az izraeli kulturális és politikai értékrenddel, a csak zsidók számára fenntartott lehetőségekkel. Ez a hátrányos megkülönböztetés fokozza bennük az egyenlőség és a politikai részvétel iránti vágyat. Nincs olyan nyugati liberális demokráciában élő zsidó közösség, amely hajlandó lenne elviselni azt a megkülönböztetést és kirekesztést, amely mindennapos tapasztalat a palesztin-izraeliek számára. Ők olyan államban élnek, amely deklaráltan nem az övék. A zsidó állam demokratikus alapelveket nélkülöző törvényei miatt Izrael soha nem lehetne az Európai Unió tagja, vagy az Egyesült Államok egyik tagállama. Az európai országokban élő zsidók nincsenek olyan hátrányos megkülönböztetésnek és kirekesztésnek kitéve, mint ami a palesztinizraeliek mindennapos tapasztalata szülőföldjükön. Izrael ma már nem törekszik a tömeges bevándorlásra. Izrael ereje nem a demográfiai növekedésben van, hanem a tengeren túl élő zsidó szervezetek és közösségek támogatásában. Súlyos veszteség lenne Izrael számára, ha a cionista lobbik tömegesen „alijaznának”. Hasznosabb, ha maradnak a nyugati világ hatalmi és kommunikációs központjaiban. A gazdasági, politikai és kulturális globalizáció meggyöngítette a nemzeti érzület kifejeződését, de nem törölte el az önazonosság és a közösséghez tartozás igényét. A 20. század mindenható állama hanyatlik, a vallási, etnikai, közösségi identitás pedig erősödik. A második világháborúban az amerikai zsidóság meglehetősen fásultan tekintett az Európában zajló tömegmészárlásra. Izrael irányában azonban együttérzést és támogatást tanúsít, különösen 1967. óta. Az Európai Unió megerősödésével és a nemzetállamok gyengülésével a londoni és párizsi zsidó intézmények is a nemzeteken átívelő etnikai tudat erősítésének az eszközévé váltak. Izrael állama a zsidó hatalom így kialakult világhálózatából nagy politikai hasznot húz. Kifizetődőnek bizonyult a zsidó etnikai állam kifejlődése 1970-től. A globalizációt a hagyományos zsidó közösségekben a cionista-barát
32

Dr Drábik János

etnikai tudat erősödése kísérte. A zsidó közösségek asszimilációja mégis folytatódott. A hétköznapi, a helyi és globális kultúra hatása erősebb, mint a zsinagógáé és a cionista szombat-folklóré. Ennek köszönhetően a zsidó államalakulat hatalmi tömegbázisa a diaszpórában élő zsidó közösségekben folyamatosan csökken. Az ott zajló kényelmes zsidó élet, az antiszemitizmus visszaszorulása előnytelen az etnocentrikus elzárkózás számára. Nő a vegyes házasságok száma és a harmincöt év alatti zsidó családok egyre kevésbé rokonszenveznek Izraellel. Talán a legnehezebb kérdés az, milyen mértékben képes lemondani a zsidó-izraeli társadalom a kiválasztottság mélyen gyökerező tudatáról, és felhagyni önmaga elszigetelésével a másik kivetésével, az elképzelt történelemre, vagy a kétséges biológiai eredményekre hivatkozva. A magyar nemzet tagjai azt kérik a Magyarországon élő zsidó közösségektől, hogy hadd éljenek azon elvek szerint, amelyeket a zsidó közösség is követ saját többségi államában. Ez elsősorban azt jelenti hadd éljen a magyar nép nemzetként, sajátos nemzettudattal rendelkező közösségként. Hogyan jött létre a magyar nemzet sajátos szellemisége és értékrendje? A történelmi Magyarországon élt egy magyar anyanyelvű nép, mint ahogy volt tóth, rutén, oláh, horvát és vend, rác, sokác, bunyevác, sváb és szász nép is, amely etnikai-nyelvi egységet alkotott, és volt egy magyar nemzet, amely fokozatosan egy sajátos szellemi, majd pedig politikai entitás lett. Az itt élő népekhez később betelepültek a cigányok (két királyunk, Nagy Lajos és Zsigmond is adott nekik letelepedést biztosító menlevelet) és a már korábban is itt élő kis létszámú zsidó közösségekhez nagyobb számban csatlakoztak a 19. században galíciai bevándorlók. A sajátos ismérvekkel rendelkező magyar-tudatú szellemi nemzetnek nem volt minden országlakó a tagja. Ám ez a különbség nem a népi származáshoz, hanem a rendi eredethez volt kötve. A nemzet azokból állt, akiknek módjukban állt, s akik képesek voltak a hagyomány szerint élni, eleget tenni a vele járó hivatásnak. Ők hordozták azt a tér és idő felett álló magyar szellemiséget és értékrendet, amelyet a Szent Korona
33

Dr Drábik János

jelképezett: ezek elsősorban a szabad magyarok, a nemesek voltak. A honfoglalás idejében száznyolc ősi nemzettség létezett. Etnikai és nyelvi egységet már ők sem alkottak, de életformájuk és vezérük közös volt, és az egységben maradás akarata is egyesítette őket. A nemzetbe való felvétel a nemesség adományozásával történt. Ennek nincs vérségi feltétele. A magyar királyok bőkezűen adományozták a nemességet, a nemzethűség elismeréseként. A nemesség nem egy nemzeten belüli zárt kaszt volt, mint általában Nyugat-Európában, hanem maga a nemzet. Óriási veszteség volt az Árpád-ház kihalása. Ezért a magyar nemzet jogfolytonosságát a Szent Korona és a Szent Koronához tartozó jogok és a róluk szóló tan jelentette. Amikor a nemzet elveszítette ősi uralkodóházát, annak karizmatikus hatalmát többé már senki nem nyerhette el. Ekkor következik be az a sajátos történelmi tett, hogy őseink a karizmatikus uralkodóház hatalmát - nemzetet összetartó erejét - átruházták ennek az ősi uralkodóháznak a szimbólumára: a Szent királyok koronájára. Ettől kezdve a Szent Korona nemcsak a királyi hatalom szimbóluma, hanem a nemzet egységéé is. A nemzet a Szent Korona tagjainak az egysége. Ebben a tanban megtalálható egy sor olyan jogi elem, amely sokkal több, mint közjogi elmélet. Mélységes érzelmi töltete van. Az a nemzetféltő szükségérzet fejeződik ki benne, hogy ne vesszen el a népet összetartó uralkodó, akkor se, ha már távozik az élők sorából. Maradjon meg karizmája és titokzatos hatalma a magyar nemzet összetartására. Magyarországon nem fejlődött ki a hűbériség nyugati formája, mert erre az országra ráterült a keresztény király palástja és kialakult a nemzetet összetartó Szent Korona tan. A magyar királyság Apostoli Királyság volt. A magyar rendi-nemzetfogalom külsőre hasonlít a nyugati rendi-nemzetfogalomhoz, tartalma azonban más. Ezt a fogalmat nem a rendiség hozta létre, ő is csak az ősi nemzetfogalmat fogalmazta újra és őrizte tovább. Az országlakosok közül csak a nemesség tagjai tartoztak a nemzethez. A nép alkothatott külön etnikai egységeket. A legújabb történeti kutatások szerint az itt talált népek és az első telepesek a királyság első két századában teljesen asszimilálódtak a honfoglalókkal, s az ország lakossága etnikailag is egységes lett. Ez így fejlődhetett volna
34

Dr Drábik János

tovább, ha a tatárjárás vérvesztesége nem kényszeríti ki az újabb tömeges betelepítést. Kisebbségről a mai értelemben itt nem beszélhetünk, mert hiszen többség sem volt. Az állam ugyanis nem népi-jellegű, nem nemzetállam. A királyé mind a birodalom, mind az állam. Még kevésbé nemzetállam mai értelemben, hiszen akkor a nemzet nem a népiségen alapult, hanem egy merőben szellemi vezérelven, amelynek szintén a király volt a birtokosa. Az államot és a nemzetet ő személyesítette meg. Minden uralma alá tartozó nép felett állt, de egyikhez sem tartozott. A jogok, a szabadságok, valamint kötelezettségek nem a népi hovatartozástól függtek, hanem a rendi állástól. A magyar népiségű közembernek nem jelentett előnyt, ha urával ugyanazon etnikumhoz tartozott. A magyar krónikák szerzőinek föltűnik, hogy a közrendűek között is vannak magyarok és ők szabad harcosok voltak ősidőktől fogva. Feltehető, hogy ebben az időben már sokan vannak közöttük elmagyarosodott és magyarul beszélő idegenek is. Az államnak és az egyháznak külön nyelve van: a latin, amely egyik népnek sem az anyanyelve. Az uralkodó réteg soknyelvű, s ez az ősi hagyományához tartozik. Szent István intelmeiben utóda lelkére kötötte, hogy minden népet a maga törvényei és szokásai szerint kell kormányoznia. A befogadott népeknek nemcsak a nyelvét, etnikumukat, hanem politikai szervezési formáikat is részben megőrzendőnek tartják. Az egyetlen követelmény a királyhoz való hűség. A besenyők, a székelyek, vagy a kunok a maguk politikai szervezetei szerint élhettek, s ugyanez vonatkozott a városlakó németekre, olaszokra vagy franciákra is. A beszivárgó vlachok, oláhok, a mai románok is megőrizhették saját életformájukat, szervezetüket. Mélyreható asszimilációra sem a tatárjárás előtt, sem azután nem került sor. Ebben a formában szilárd, tetterős, az egyetemes kultúrát és civilizációt szolgáló állam jött létre. Erre olyan nemzet volt képes, mely nem tekintett származásra és nyelvre, hiszen maga sem abból nőtt ki, hanem sokkal magasabb rendű fundamentumon épült fel. Ebben a szimbolikus kapcsolatrendszerben érvényesült az ősöktől kapott örökségként a sokféle nép kormányzásának a művészete. A Szent Korona államában nem kellett félni egyik nemzetiségnek sem. Ennek az államnak
35

Dr Drábik János

az irányítója felhasználta a középkori keresztény Európa értékeit, de az igazi varázserőt nem Nyugatról kapta, hanem ő hozta magával Keletről, Mezopotámiából, Egyiptomból, és a Kaukázus vidékéről. A 13. század közepén döntő fordulat állt be a magyarság fejlődésében. Felduzzadt a nemesek rendje a királyi szerviensek egyetemes felvételével. Ez a rend most már a király személyétől függetlenül is közösségnek tartotta magát. Felelősnek érezte magát az ország sorsáért és igényt formált a szuverenitás jogára. Nemzetté alakult át puszta alattvalók tömegéből. Nemcsak társadalmilag, mint előjogokat élvező osztály, hanem történeti-nemzeti önérzet és hivatástudat tekintetében is az országot benépesítő többi nép fölé emelkedett. Ők a magyarok, ők a gens Hungarica. Az így létrejött magyar nemzet nem törekedett semmilyen etnikum megsemmisítésére. Minden etnikai közösség használhatta saját nyelvét a hétköznapi és a hivatalos életben is. Ekkor a magyar nyelvű etnikum a legnagyobb létszámú, amely óriási többséget alkot és ezért a vezetőréteg átveszi a regionális többséget alkotó nép nyelvét. A népi hovatartozás egyik külső ismertetőjele az anyanyelv, de a Magyar Királyságban, a történelmi Magyarországon a nemzet lényegét nem ebben látták. Az állam és a közélet nyelve ugyan a latin volt, de az ország lakóinak többsége a nemzetet magyarnak tartotta. Magyarnak lenni annyit jelentett, hogy Attila és Árpád népének az örökségét hordozzák, és az utódokban tovább élnek azok a képességek hun-örökségként, amelyekkel Magyarország teljesíteni tudja hivatását. Mi ez a hivatás? Nem más, mint a krisztusi béke biztosítása a kereszténység keleti határán, a Szent Hit terjesztése és az egész keresztény Európa védelme a pogány Kelet ellen. A magyarságnak ezt a hivatását IV. Béla király fogalmazta meg 1252-ben a Pápának, amikor újabb tatárinvázió fenyegette országát. A magyarság nemzeti hivatását tehát a keresztény Európa védelmében látta. A magyar nemzet Európa nemzetei között a legtovább maradt hű az egyetemes kereszténységhez. A magyar nemzet tagjaiban kialakult a valamennyi keresztény iránti testvéri érzés. A nemzeti király példáját mindig Mátyásban tisztelte a magyarság. Mátyás király uralkodása jelentette a régi magyar birodalom utolsó korszakát. Utána már a hanyatlás jött, amely a nemzethalállal fenyegetett.
36

Dr Drábik János

A régi, dicsőséges korszakból Mátyás volt a legközelebb, és ő rá lehetett még jól emlékezni. Ehhez hozzájárult az udvarában működő reneszánsz történészek munkássága is. Mátyás király hangsúlyozottan nemzeti király volt, szemben a középkori uralkodók nemzet-feletti univerzalizmusával. Ő volt az első és sajnos az utolsó, aki elsősorban magyar és keresztény király volt. Mátyás király alatt csúcsosodott ki a nemzeti létet védő idegen-ellenesség. Mátyás király nemzeti politikát követett akkor is, amikor nyugati hódításaival erőt gyűjtött a fenyegető török veszedelem ellen. Kénytelen volt ezt tenni, mert a keresztény szolidaritásra már nem számíthatott. Mátyás király alatt gazdagodott a magyar nemzethez tartozás tartalma, és erősödött az Attila kultusz, valamint a szittya hagyományokhoz való ragaszkodás. Ebben az időben Európában a nemzetek véres háborúkat vívtak egymás ellen. Magyarországot is gyűlölik, noha annak vezetőrétege össze tudta egyeztetni nacionalizmusával a keresztény univerzalizmust. Ekkor lett a magyar nemzeti szellem lényege az egyetemes kereszténység szolgálata. A sajátságos magyar nemzettudat tehát felülről a királyi ház családi hagyományainak átvételéből és kiterjeszkedéséből született meg. Ezt a Szent Korona sajátos szerepe tette lehetővé. Ezért mondhatjuk azt, hogy a magyar nemzet lényege egy sajátos, csak a magyarokra jellemző szellemi-érzelmi értékrend követése. A magyar nemzet nem nyúlt senki nyelvéhez és etnikai szabadságához. Nem akart senkit beolvasztani, asszimilálni. Ehelyett a népi autonómiákat, az önrendelkezést fejlesztette tovább hűen az ősmagyaroktól és a honfoglalóktól örökölt hagyományaihoz. A középkori, népi autonómiák fejlődésére jó példa Erdélyben a három nemzet uniója. Ez az autonóm nemzetek megállapodása útján jött létre, a közös haza közös érdekében. Ezt a békességet a szászok viselkedése zavarta. Az érzelmi közösséggel szemben a törzsi-vérségi eredetű kizárólagosságot és az elkülönülést szorgalmazták. A magyar nemzet a német és a török között őrlődve, a 'két pogány közt egy hazában' alakult át erős nemzeti közösséggé. A magyarság sorsszerű összetartozásának a motívumai között ott van a vérségi kötelék, de ott van a magára-hagyottság, és a megsemmisülés közelsége is. Ez a szorongató állapot, a nemzethaláltól való közös félelem is nemzetformáló
37

Dr Drábik János

tényezőnek bizonyult. A magára maradt nemzetnek egyedül kellett önérdekét és életben maradását megvédenie akkor, amikor az állam idegen kézbe került és többé nem a magyar nemzet érdekeit szolgálta. A Habsburg-párti főúr és az erdélyi nemes, a kuruc és a labanc egyaránt érezte a maga és a másik magyarságát is. Ellenfelekké válhattak, idegenekké azonban nem. A nemzet minden egyes tagja személy szerint volt kénytelen vállalni a nemzet fenntartásának a feladatát. A maradék magyarság részére a nemzeti feladat a magyar szabadság, a magyar túlélés oltalmazása lett. Az a magyar, aki e hagyományos szabadsághoz, amely a nemzeti létet biztosítja, hűséges és akár meghalni is kész érte. Magyarnak lenni tehát nem könnyű és természetes feladat. Nem elég Magyarországon születni. Az sem elég, ha vérségileg valaki magyar-magyar. A magyarságot vállalni kell, és csak az lehet magyar, aki erre hajlandó. A kuruc és a labanc időben megmutatkozott az ősi nemzetfogalom ereje. A szorongatott, létében fenyegetett magyarság ekkor sem terjesztette ki idegenkedését és gyűlöletét a többi népekre, és nem törekedett etnikai hovatartozásuk megsemmisítésével a beolvasztásukra. Az erdélyi és a magyarországi magyarok ugyanazon nemzet gyermekeinek érezték magukat. A magyar nemzet ekkor sem volt az államhoz kötve, mint ahogy nem volt származáshoz, nyelvhez és etnikumhoz sem kapcsolva. A magyarul alig, vagy nem beszélő tót nemesek, a horvátok, vagy a felvidéki cipszer-németek büszkén vallották magukat Hungária polgárainak, a magyar Szent Korona tagjainak, hungarusoknak. A nemzet köre ekkor kitágult és átlépte a kiváltságos osztály határát. A nemzeti öntudat, hivatás és felelősségérzés egyaránt jelen volt a magyar, vagy idegen származású és nyelvű polgárság és földművesek soraiban. A rutén földművesek is fegyvert ragadtak Rákóczi népeként a szabadságért és a magyar hazáért. Ha ekkor a magyar kiváltságos osztály végrehajt egy gyökeres demokratizálódást, ez lehetővé tette volna valamennyi hungarus közös nemzetté magyarosodását. A nemzet sorsa azonban nem a saját kezében volt. Csak a nemzetiségi békének voltak meg a feltételei. A történelmi Magyarországon népi hovatartozása, vagy nemzetisége miatt senkit sem ért hátrány. A demokráciát pótolta a
38

Dr Drábik János

tömeges nemesítés, amely mindenkit a nemzet tagjává emelt. A nemesség egy volt a nemzettel, nem pedig valamiféle uralkodó kaszt. Ez az erőshitű, nagylelkű és hősies nemzet pajzsként védte a keresztény Európát, de a rázúduló csapások alatt megtört. Hazája elnéptelenedett, térségeire új telepesek érkeztek, akik már nem akartak az ősmagyarok utódai, Attila nemzete, Árpád és a Szent királyok népe, a Szent Korona tagjai lenni. Az újkori magyar sorsdráma első felvonása: Trianon Ma már tudjuk, hogy a hitelezéssel foglalkozó érdekcsoportok kezdeményezték a nemzetállamok és a parlamenti demokrácia létrehozását, hogy biztosítva legyen a kölcsönök megfizetése. Amíg abszolút uralkodóknak hiteleztek, addig ez nem volt biztonságos, mert ezek visszafizetése az uralkodó halálával mindig bizonytalanná vált. Fokozatosan létrejöttek az államok feletti pénzhatalmi struktúrák, és ezeknek kedvezett a nacionalizmus. Az irányításuk alatt álló hálózatokkal elsősorban a szabadkőművességgel – el tudták érni, hogy a nacionalizmus a modernséget és az európaiságot jelentse. A reformkorban, 1848 előtt, majd az 1867-es kiegyezés nyomán kifejlődő magyar nacionalizmus átvett azonban olyasmit is a Nyugattól, ami nemcsak a magyarság ősi életformájával, de nemzeti lényegével is ellenkezett. Átvette a nyugati nacionalizmus nemzetfogalmát is. Ez a nemzetfogalom azonban a magyar nemzetre nem alkalmazható, mert ellentétben állt azzal a nemzetfogalommal, amely nálunk évszázadok alatt organikusan fejlődött ki, és mélyen a sajátos magyar viszonyokban gyökerezett. Mi volt az 1918-as bukás és a trianoni tragédia oka? Egyik tényező a Habsburg uralkodóház nemzetellenes, dinasztikus imperializmusa. A másik és fontosabb ok az volt, hogy a nyugati nacionalizmus szétrombolta az ősi magyar nemzetet. Felemésztette az alkotmányos függetlenségünkért folytatott közjogi küzdelmekben megmaradt magyar erőket. A nyugati nacionalizmust - a magyarokhoz
39

Dr Drábik János

hasonlóan - átvették más etnikumú országlakosok is. Ők nem akartak többé a történelmi Magyarország államkeretei között maradni, asszimilációjuk pedig számításba se jöhetett. A nemzetállam és a népnemzet fikciója hátrányos volt az emberiség számára, de a magyar nemzet számára végzetesnek bizonyult. A nemzetet elszakították annak szellemi lényegétől, ezt a különleges szellemiséget fenntartó életformájától, és hozzákapcsolták a vérségi származáshoz, a nyelvhez, az etnikai közösséghez. A magyar nemzet, amely sajátos szellemisége, értékrendje és életformája által képes volt egyesíteni különböző származású, nyelvű és etnikumú elemeket, szétesett. Amikor a magyar nemzet az ősmagyar származásra, a magyar nyelvre és a népi hovatartozásra korlátozódott, akkor a többi vele együtt élő nép már nem akart megmaradni egy ilyen módon értelmezett magyar nemzetnek a nemzeti államában. Ehelyett tulajdon néptársaik nemzeti államaihoz akartak csatlakozni. Az ily módon szétszakított Magyarország egységét csak az ősi nemzetfogalom és államfelfogás helyreállításával lehetett volna elérni. Ehhez azonban meg kellett volna szabadulnunk a nyugati nacionalizmus korlátaitól. A miniatűr államokba tömörült különböző etnikumok rendkívül kiszolgáltatottak. Szemtanúi lehetünk ma is, hogy a ezek a mini nemzetállamok mennyire sérülékenyek és milyen könnyen beolvaszthatóak egy államok feletti birodalmi struktúrába, az Európai Unióba. Magyarországon az ébredező nyelvmozgalom volt az, amely a nemzeti szellem erősítésével igyekezett kivédeni a kozmopolitizmus támadását. II. József németesítő intézkedései nem a magyar nyelv, hanem a latin ellen irányultak, mert hiszen azt akarta kiszorítani a közéletből. Ez ellenállást váltott ki Magyarországon az állammal, a kormánnyal és az uralkodóval szemben. A Szent Korona jogrendjét súlyosan sértette a koronázást is megvető 'kalapos király', II. József rendelete. Magyarországon a többi európai államhoz hasonlóan már megkezdődött a nemzeti nyelv hivatalos nyelvé emelése, mivel a holt nyelvnek számító latin használata a nemzeti elmaradottság bizonyítékának tűnhetett. A magyar nyelv vált a magyar nacionalizmus központi kérdésévé. Kezdetben arról volt szó, alkalmas-e a magyar nyelv a korszerű műveltség
40

Dr Drábik János

hordozására, mert ha nem, akkor nyelvújítással alkalmassá kell tenni. A következő szakasz az öröm volt a magyar nyelv értékei és szépségei fölött, s végül ezt tetőzte be a magyar nyelvhez való mély érzelmi kötődés. Fejér Lajos és Tábor Béla a magyarok és a zsidók viszonyáról Dr. Fejér Lajos, aki a német koncentrációs táborok egyikében elpusztult kiemelkedő zsidó-magyar gondolkodó volt, írta a következőket: „Az antiszemitizmus helytelen kifejezés, mert feltételezi a zsidóság teljesen passzív szerepét a folyamatban. Ez tévedés. Amely faj a másikkal való keveredést, vagy pláne összeolvadást a hozzáférhetetlen valláserkölcs blokádja alá helyezi, az az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat amelyben élt, maga ellen provokált.” Ugyancsak Fejér Lajos írja egy másik helyen: „a zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét ráerőszakolja a világra.” Dr Fejér Lajos „Zsidóság” című, 1936-ban megjelent munkájának a fedőlapján pedig ezt olvashattuk: „Minden öntudatos hazafi félti nemzetét idegen népi – és kultúrbefolyástól. Félti a nemzet egyéniségét, karakterét, fél a nemzet államfenntartó erejének megfertőződésétől. Ez a félelem, amely a mai antiszemitizmusban megnyilvánul, a vallási antagonizmus és elfogultság mellett az antiszemitizmusnak egyik komoly és kezdetben inkább ösztönös tényezője. Mit ír Fejér Lajos hivatkozott könyvének a 242. oldalán az asszimilációról: „Az asszimiláció a zsidó vallástudomány kultuszát megszüntette. Minthogy azonban a zsidó vallástudomány a rabbinikus és talmudi zsidóság felfogása szerint egyet jelent magának a zsidó vallásnak a gyakorlatával, a zsidóság az asszimilációval válaszútra került. Vagy előre megy az asszimiláció útján és ez, - már az úton való haladás is! - folytonos távolodást jelent a zsidóságtól, a végső célnál pedig a kereszténység felvételére vezet. Vagy vissza kell fordulnia az asszimiláció útjáról és – ha zsidóságát konzerválni akarja – ismét önkéntes, fizikai és lelki gettóban kell elzárkóznia.” Dr. Fejér Lajos azokhoz a zsidó honfitársainkhoz tartozott, akik
41

Dr Drábik János

ellenezték, hogy a nemzettudattal rendelkező magyarokat antiszemita, szélsőséges és más megbélyegző jelzőkel illessék. Egy másik zsidó-magyar gondolkodó, Tábor Béla „A zsidóság két útja” című munkájában, amelyet először 1939 augusztusában, másodszor pedig 1990-ben jelentetett meg, felteszi a kérdést: akar-e lenni a magyar zsidóság, mint magyar zsidóság, vagy nem akar? Tábor szerint ezen a kérdésen fordul meg a zsidóság sorsa. „Ha igennel válaszol a kérdésre – valóságos igennel, amelynek tartalma csupa cselekedet – úgy nemcsak, hogy nem veszett el, hanem visszanyerte önmagát, mint pótolhatatlan értéket önmaga és az egész világ számára, sőt példájával megválthatja a világ többi országának zsidóságát is.” Így folytatja: „A zsidókérdést a zsidók kérdésévé kell tenni. Eddig nem az volt. A nemzsidók kérdése volt, és a zsidóság csak a kérdés tárgya... A zsidóság elutasította még a lehetőségét is annak, hogy zsidókérdés egyáltalában van.” A zsidósághoz való tartozásban a vérségi kapcsolat közvetítőszerepét a múltközösség, az értékközösség és a nyelvközösség tölti be. A nyelvközösség egyben múltközösség és értékközösség is és ugyanez a helyzet, ha bármelyikből is indulunk ki. A magyarság és a zsidóság kapcsolatának az elemzésénél látható, hogy a három elem egymáshoz való viszonya fontos szerepet játszik egy konkrét faj (etnikum) meghatározásánál. A magyar zsidóságnak van specifikus zsidó múltja. Olyan múltja, amely a nem-zsidó magyarokéval nem közös, viszont közös a világon szétszórtan élő zsidóságéval. Másrészt azonban a magyar zsidóságnak van a magyarsággal közös múltja is. A magyar zsidóság helyzete a múltközösség szempontjából kettős. A zsidóság önálló állami lét hiányában államszurrogátumot alkotott magának a szellem síkján. Ez a Talmud, amely mintegy másfél ezer esztendőn át szabályozott a zsidóság belső életéből annyit, amennyit az államok, amelyekben élt, szabadon hagytak számára. A Talmud szabályai az állam szerepét töltötték be. Föld, nyelv és állam volt a Talmud egy teokratikus szellem síkján. Tábor Béla hivatkozott könyvének 79. oldalán leszögezi, hogy az a bibliai kijelentés, miszerint a zsidóság 'Isten kiválasztott népe' nem a
42

Dr Drábik János

zsidóság jogait, hanem kötelezettségét érinti. A kiválasztottság nem azt jelenti, hogy nagyobb hatalomra, több gazdagságra tarthat igényt. Azt jelenti, hogy kevesebb hatalomhoz, kevesebb gazdagsághoz van joga. Nem azt jelenti, hogy történelmi útján Isten megkülönböztetett oltalma alatt áll. Azt jelenti, hogy több szenvedést kell magára vállalnia. A parancs úgy, ahogy a zsidóság fülében egyszer megcsendült, a zsidó népet szólítja meg és ezzel őt teszi felelőssé. Soha többé nem keresheti a felelősséget önmagán kívül – ez a kiválasztottsága. Az áldozat az alacsonyabb érték alárendelése a magasabb értéknek. Az áldozat értelme a felemelkedés, a mulandóságból az örökkévalóságba. Tábor Béla arra a kérdésre, hogy mi a zsidóság, úgy válaszol, hogy vallás is és faj is. A zsidó vallásból következik, hogy a zsidóság vallás is és faj is. (Faj alatt a vérségi, genetikai, etnikai együvé-tartozást kell érteni D.J.). A zsidósághoz való tartozás azonban nem lehet öncél. A történelem szent, mert Istené. De csak addig szent, amíg Istené. A magyar zsidóságra vonatkozóan mindebből azt a következtetést vonja le, hogy „a magyar zsidók zsidósága elválaszthatatlan magyarságuktól". Ezért arra a kérdésre: idegen elem-e a magyar zsidóság a magyarság testében, határozott tagadó választ adott Tábor Béla, hozzátéve: Nem adjuk ugyan fajiságának (etnikai, vérségi hovatartozásának) helyes meghatározását, ha csak annyit mondunk róla: magyar. De éppúgy nem adjuk akkor sem, ha csak annyit mondunk róla: zsidó. Faji létének egyetlen helyes megjelölése: magyar-zsidó. Faji szempontból közösség és különbözőség a viszonya a magyarsághoz, de ugyanilyen a viszonya a világ többi népeinek zsidóságához is. Különleges helyzet, de nem különlegesebb, mint az a másik kettős egység, amely szerint a zsidóság vallás és faj, és nem különlegesebb, mint az a történelmi helyzet, amire a zsidókérdés létezése két évezrede mutat. „Ha asszimiláció alatt azt értjük, hogy a magyar zsidóságnak egynek kell magát éreznie a zsidósággal, s minden egyéni értékét egyértelműen a magyarság nemzeti céljainak szolgálatába kell állítania, tehát hogy faji öncélúságát fel kell adnia a magyar nemzeti öncélúság javára, úgy az asszimiláció az az út, amelyet a zsidó vallás a zsidóság számára kijelöl. Amikor itt faji vagy nemzeti öncélúságról beszélünk, olyan öncélúságról van szó, amelynek határai a történelmi lét határai; mert Istennel szemben
43

Dr Drábik János

nincs öncélúság, de a fajiság, mint történelmi határlét éppen a végsők gyűjtőmedencéje minden történelmi értéknek. Ez az asszimiláció az egyetlen, amely a magyarság nemzeti érdekeit szolgálja mert értékeket asszimilál, nem pedig bomlási termékeket, amelyek maguk is bomlasztanak. Egy nemzet egysége nem holt anyag, hanem az élő szellem egysége: tehát gazdag egység. Annál egységesebb – és annál erősebb – a nemzet, minél erőteljesebben és őszintébben tudnak az egyéni értékek, a nemzeti talajon kibontakozni. Ezért a zsidó asszimiláció útja csak pozitív lehet. Nem állhat abból, hogy önmagát adja a magyarságnak. Csak úgy asszimilálódhat, hogy kibontja és a magyarság szolgálatába állítja, ami benne egyéni érték. Aminek tehát ki kell bontakoznia benne: az magyarsága és zsidósága.” Tábor Béla szerint halálra ítélt nép nincs, de vannak öngyilkos népek. Másképp, mint öngyilkosság által soha egyetlen nép sem tűnt el a történelem színteréről. Egy nép úgy lesz öngyilkos, hogy elfelejti önmagát. Elmosódik előtte saját egyéni rendeltetése, elfakulnak egyéni értékei, lassan kiszikkadnak teremtő forrásai. Mikor már minden értéklehetőségét betemette, megszűnik népi létének minden értelme, és a történelem első szélfúvására lehull a népek fájáról. Az önkritika értelme csak az a felismerés lehet, hogy a zsidóságot önmaga részéről fenyegeti veszély, és ezért ezt a veszélyt csak önmaga tudja elhárítani. Hogy egy népnek hibái vannak, önmagában még nem baj. Tábor Béla őszintén foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy a zsidóság kiszorította-e a gazdaságból a nemzsidó magyarságot. Vitába száll azokkal, akik azt állítják, hogy a zsidóság nem szorított ki senkit, mert gazdasági pozícióját szorgalmas munkájával építette ki, másokéval egyenlő feltételek mellett. Tábor Béla ezt az ellenvetést felszínesnek tartja, mert a feltételek csak formálisan voltak egyenlők, lényegileg nem. Mivel Tábor Béla a sajátos zsidó szellemiséget tartja a zsidó lét lényegének, ezért úgy érvel: ha ennek a szellemnek az volna a legfőbb hivatása, hogy a gazdaságot kiszolgálja, akkor az ellenvetés korrekt lenne. Tábor Béla a gazdaságot a szellem leszűkülésének tekinti. Az a véleménye, hogy a zsidóság éppen a szellem etikáját sértette meg, amikor szellemi erejének legjavából a gazdasági érvényesülés fegyverét kovácsolta.
44

Dr Drábik János

A zsidóság gazdasági fölényét beteges tünetnek tartja. Az egészséges népek még gazdasági korszakuk csúcsán is jóval nagyobb játékteret engednek egyéb szellemi energiáiknak. Amikor a zsidóság értékesebb energiáit a gazdaságba fektette, valójában értékpusztítást és önpusztítást hajtott végre. Tábor Béla vitába száll azzal a zsidó érveléssel, hogy az egyoldalú gazdasági rétegeződés külső történelmi kényszer következménye, és a zsidóságot nem terheli érte felelősség. A múlt tisztelete nem jelentheti a múlt hibáinak a tiszteletét. A zsidó történelem értékelésének nem lehet más feladata, minthogy külön válassza az igazi zsidó szellemi hagyományt a hibák és bűnök hagyományától. Tábor Béla szegényes mentségnek tartja, hogy a középkor üldözései kényszerítették rá a zsidóságot a pénzüzletre és az uzsorára. Nem fogadja el azt a hivatkozást sem, hogy a zsidóságtól el voltak zárva az egyéb megélhetőségi lehetőségek. Meg felel a tényeknek, hogy egy sor normális foglalkozásból kirekesztették a zsidóságot. Tény az is, hogy számos helyen nem hagytak meg számára mást, mint a kereskedelmet és a pénzüzletet. De melyik befogadó nép kényszerítette a zsidókat arra, hogy uzsorára hitelezzenek? Idézzük szó szerint könyvének 150. oldaláról: „Hogyan kényszerítették volna uzsorára a zsidóságot? Nyomorra kényszeríthették, mint ahogy mártíriumra is kényszerítették nem egyszer – de uzsorára? Ha a bibliai zsidó szellem élt volna benne, éppen itt nyílt volna alkalma az áldozatnak a NÉV (a kimondhatatlan Isten neve) megszentelésének olyan gyakorlására, amely történelmi sorsát is megfordíthatta volna.” Tábor Béla fontos üzenete a mának 1939-ből, amit megismételt 1990-ben, hogy minden más véleménnyel szemben „a gazdaság kérdésében a magyarság és a magyar zsidóság legvitálisabb érdekei egybeesnek. A zsidóság számára a gazdaság a zsidó szellem zsákutcáját jelentette; funkciója az volt, hogy a zsidóságot elfordítsa a zsidó szellemtől. A nemzsidó magyarság felébredő gazdasági érdeklődése viszont ellenkező irányba mutat. Fokozott gazdasági érdeklődése emelkedés, szellemi vitalitás jele, úgy, mint annak idején a görögöknél, az angoloknál vagy a németeknél volt. Emellett ma a magyarság számára nyitva áll az út, hogy a gazdaság és munka mindig meglévő
45

Dr Drábik János

egybeszövődésén belül a munka szerepét tegye dominálóvá, tehát olyan magyar gazdaságot építsen fel, amelyben az ember az úr a gazdaság felett.” Tábor Béla úgy látja, hogy a felfelé törekvő magyarságnak sikerülhet az, ami a hanyatló zsidóságnak nem sikerülhetett: a gazdaságot eszközzé tenni, vagyis újra munkává emelni. A magyarok számára a gazdaságba való behatolás az értékes erőfeszítés lehetősége. Ezzel szemben a zsidóságot, amely elmerült a gazdaságban, a fulladás veszélye fenyegeti. A zsidóságnak meg kell találnia a kiutat a gazdaságból. Azok a törekvések, amelyek ki akarják szorítani a zsidóságot a magyar gazdaságból, veszélyesek a zsidóságra. De nem azért, mert gazdasági pozícióit veszélyeztetik, hanem azért, mert kívülről kényszerítik rá azt, amire neki önként kellene vállalkoznia. Igaz volt 1939-ben, 1990-ben és igaz ma is, hogy „a gazdaság világszerte megfojtással fenyegeti az életet, de egyetlen népnél se olyan közeli ez a veszély, mint éppen a zsidóságnál. Ezért kell a zsidóságnak a legmesszebb menő erőfeszítést tennie, hogy az öncélú gazdaság hínárjából kilábolhasson.” A magyar-zsidóság előtt az a feladat áll, hogy a magyarsághoz való viszonyát úgy rendezze, hogy az ne járjon értékpusztítással, hanem a magyarságnak és a zsidóságnak egyaránt a termékenyebb korszakát vezesse be. Ez azonban nem sikerülhet addig, míg nem állítja gazdaságát a szeretet szolgálatába: míg nem teljesíti a zsidó vallás áldozati törvényeinek a minimumát. (Id. mű 152. old.) Tábor Béla idézett könyvében többször is említést tesz arról, hogy kíméletlen zsidó önkritikára van szükség. „Az önkritika önmagunk kritikája és nem másoké; saját betegségünk hajszálnyit sem gyógyul azáltal, hogy más betegek is vannak.” A zsidóság azzal teremtette meg az antiszemitizmust, hogy nem értette meg saját történelmét. Szüntelenül belebotlott különleges történelmi helyzetébe, de nem vett tudomást erről az egyértelmű figyelmeztetésről. Szétszórva élt a népek között, de nem feloldva bennük, mert ennek útját állta nagy történelmi és szellemi tradíciója: történelmi kapcsolata a Szentírással. „A magyar zsidóság csak ezen az önismereti ponton állva válaszolhatja meg magyarságához és zsidóságához való oszthatatlan faji viszonyának kérdését. Világos lesz előtte, hogy csak akkor lehet jó
46

Dr Drábik János

magyar, ha jó zsidó, és csak akkor lehet jó zsidó, ha jó magyar; hogy kettős fajisága nem ellentét, hanem különleges szín a magyarságon belül, hogy célja valóban csak a magyarságba való teljes beolvadás lehet, de nem sajátos zsidó értékeinek megsemmisítése, hanem éppen azok minél teljesebb kibontása vezethet csak oda.” Sem a gazdaság, sem a politika, sem a technicizált szellem nem lehet alkalmas a jó értelemben vett asszimiláció előkészítésére. Erre csak az igazi magyar szellem lehet alkalmas, amelynek értékeit, hagyományait és sajátosságait a magyar-zsidóságnak minél mélyebben meg kell ismernie, meg kell szeretnie és magáévá kell tennie. „Ha idáig el tud jutni a magyar-zsidóság, kezében van a varázspálca, amellyel minden napi kérdését is megoldhatja. Megszabadul terméketlen és megalázó belső konfliktusaitól, és kiegyensúlyozott öntudattal élhet környezetében; mert önérzete csak annak lehet, aki megtalálta helyét a nap alatt – aki megtalálta hivatását. S ha a magyar-zsidóság megtalálta hivatását, egyszerre szerte foszlik a rémkép, amit ma még oly sokan tartanak a zsidókérdés egyedüli valóságának: a zsidókérdés, mint kenyérkérdés.” Tábor Béla az 1990-es kiadáshoz utószót is írt. Ebben kitér arra, hogy az emancipáció fél évszázada, és az antiszemitizmus rá következő két évtizede identitás-zavart okozott a magyar zsidóságban. A magyar zsidóság tekintélyes része abban volt lelkileg érdekelt, hogy történelmét időben az emancipációval kezdje, térben pedig a Kárpátoktól nyugatra lokalizálja. Ez a történelmi vágyálom volt az, amit asszimilációnak neveztek. A felvilágosodás neofita racionalizmusához az uniformizáló asszimiláció látszott járható útnak. A magyar zsidóság a mimikri Molochjának áldozatul dobta saját identitását is. Hogy környezete ne ismerhesse fel másságát, olyan életformát kellett választania, amelyben ő maga sem ismerhette fel saját magát. A kollektív tudathasadás ebben rejlő veszélyét próbálta kivédeni a kelet-európai zsidóságtól való elhatárolódásban. Valójában a zsidó sorsközösségből akart kiszakadni. A történelem kegyetlen logikája érvényesült abban, hogy végül is a brutális erőszak kényszerítette rá, hogy felismerhetővé tegye környezetétől való különbözőségét, amelyet el akart tüntetni, s amely beletaszította a
47

Dr Drábik János

legintimebb sorsközösségbe. Mit kell tennünk a magyar nemzet megmaradásáért? Népünk története ma már bizonyíthatóan több ezer éves múltra tekint vissza. A magyar őstörténet kutatásában az elmúlt néhány évben olyan fordulat következett be, amelynek az elismerése elől már nem lehet elhallgatással kitérni. Olyan kiváló tudósok, mint Dr. Nagy Sándor, megírták és dokumentálták a magyar nép kialakulásának történetét. Olyan nagy formátumú tudós-történész, mint Dr. Baráth Tibor, óriási ismeretanyag birtokában tárta fel az elfelejtett magyar évezredeket. Ő és munkájának folytatói megfejtették és el tudták olvasni az emberiség számára fellelhető ősi egyiptomi hieroglifákat, mezopotámiai, etruszk és más írásos leleteket. Mario Alinei, a nemzetközi tekintéllyel rendelkező nyelvész, az Utrecht-i Egyetem emeritus professzora, aki több évtizedes kutatómunka eredményeinek az összefoglalásaként adta ki a magyar és etruszk nyelvrokonságról szóló „Ősi Kapocs” című munkáját (Magyarul, ALLPRINT Kiadó, Budapest 2005.), 2008. augusztusában a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusához intézett levelében a következőket írta: „A magyar embereket tanulmányaim révén ismertem meg, és megdöbbentett kreativitásuk, intelligenciájuk, valamint különleges képességeik, amelyek ugyancsak tükröződnek nyelvükben és kultúrájukban. Azt a felfedezésemet, hogy a mai magyarok azon kurgános temetkezésű népek örökösei, akik Magyarországot a bronzkorban árasztották el, és örökösei az ősi etruszk civilizáció megalapítóinak, a hivatalos tudomány még nem fogadta el. Ám nincs kétségem afelől, hogy végül el kell fogadnia, és a magyarokat el fogják ismerni, mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit.” A megnevezett tudós kutatók bebizonyították, hogy kellő felkészültséggel magyarul szólalnak meg az ősi kövek, piramisok és írásos emlékek. Tudományos igénnyel megírt könyveiket, tanulmányaikat vagy meg kell cáfolni, vagy el kell fogadni. Lejárt annak a hamisításnak az ideje, amely hamisítás azzal kezdődött, hogy a bécsi kancellária 1821-ben
48

Dr Drábik János

utasítást adott az osztrák történészeknek: írjanak olyan őstörténetet a magyaroknak, amelyre nem lehetnek büszkék. Ezzel kezdetét vette az az időszak, amelyben a magyar szabadkőművesség – ki tudja miért – elkötelezte magát a finnugor elmélet terjesztése mellett. Ennek az elméletnek a hívei ma már nem tehetnek mást, mint azt, hogy vagy elismerik Borbola János „Az egyiptomi ősmagyar nyelv” című munkájában foglalt tényeket, vagy megcáfolják azokat. Borbola János korszakalkotó munkáját Dr. Baráth Tibor nyomdokaiba lépve írta meg. Kíváncsi vagyok, hogy a tudományosságukra hivatkozó finnugristák milyen szintű érvekkel tesznek kísérletet a nevezett tudósok kutatási eredményeinek a megcáfolására. Engem meggyőztek Dr. Nagy Sándornak a sumér kapcsolattal foglalkozó tanulmányai, és ugyanígy a Baráth Tibor történész által feltárt tények és összefüggések, valamint Mario Alinei tudományosan igazolt megállapításai az etruszk-magyar ősi kapcsolatról. Úgy gondolom, nemcsak a magyar, de más népek kutatóit is, az említett szerzők által feltárt tények arra késztetik majd, hogy átértékeljék eddigi történelmi ismereteiket. Egy nemzet életfája annál erősebb, minél mélyebbek a gyökerei. Magyarként nagyon fontos a számomra, hogy egy több-ezer éves múlttal rendelkező nagy kultúrájú ősi nép késői utóda lehetek. Mi volt a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye a magyar nyelvről a Kiegyezést megelőzően? Az MTA 1860-ban kiadott szótárából ez világosan kiderül. Ez az úgynevezett Czuczor-Fogarasi értelmező szótár, amelynek az előkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett. E szótárban olvashatjuk: A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye akkoriban az volt, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s például az ókori nagy nyelvek (és nyomokban a mai európai nyelvek) is a magyar nyelvnek csupán 'leány-nyelvei', vagyis különböző képen romlott változatai. Még a romlás okát is megmagyarázza a szótár előszavának írója: „E leány-nyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd összevissza hányva saját szerveikhez és ízlésükhöz idomítanak anélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, és alapérteményükről öntudatuk volna.
49

Dr Drábik János

Ezekben a szoros értelemben vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik.” Varga Csaba matematika tanár, animációs filmrendező és nyelvtörténész kutató „Mire lehet büszke a magyar?” című 2006. március 7-i írásában írja, hogy a magyarból lett leány-nyelvek (ógörög, latin, mai európai nyelvek stb.) keletkezésének oka: kihalt-e népekből a nyelvalkotói érzék, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működött. Ez a nyugat-európaiak látlelete is. Az MTA-nak az 1860-as szótára a megfelelő címszavakban meg is adta, hogy az a szó mely nyelvekbe került át az ősi időkben - a latinba, az ógörögbe, a szanszkritba, a németbe és az angolba. Nagy költőnk, Berzsenyi Dániel is kutatta a magyar nyelvet és megállapította: „Kutatásaim nem maradtak haszon nélkül, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.” Amikor a Habsburg uralkodóház kezdeményezésére bekövetkezett a fordulat, akkor a magyar nyelvészeket és történészeket elbocsátották az MTA vezető tisztségeiből és helyettük németeket hoztak. Több olyan volt közöttük, aki akkor kezdett magyarul tanulni, amikor már a magyar nyelv teljhatalmú nyelvésze volt az MTA-nál. Az egyik közülük Paul Hunsdorfer, mármint magyar tudós, elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyűjtött magyar-rovásírásos emlékeket. Sőt, egyes német tudósok már a 18. században történelem nélküli népnek minősítették a magyarokat. Bajcsy Zsilinkszky Endre, a börtönben írta „Legrégibb nyelv a magyar” című könyvét. A székely Szabédi Lászlót, miután megjelent a latin és a magyar nyelv mély azonosságát részletesen feltáró 'A magyar nyelv őstörténete' című munkája, az 1970-es években öngyilkosságba kergették. Komoly nyelvtudósok hozzáfogtak a magyar nyelv megtanulásának Nyugaton is. Ők már tudják, hogy az ősi magyar nyelv az alap-nyelv. A Magyar Tudományos Akadémiáról közismert, hogy a magyar szabadkőművesség egyik központja. Ezért amíg a szabadkőművesség nem változtat a magyar őstörténettel kapcsolatos álláspontján, addig a Magyar Tudományos Akadémia is ragaszkodni fog a bukott finnugor elmélethez. E sorok írója nem tudja, de sejtése van arról, hogy miért ez a makacsság a szabadkőművesek részéről. Az bizonyítható, hogy a nemzetközi
50

Dr Drábik János

szabadkőművesség az 1782-es Wilhelmsbadban megtartott konferencián elkötelezte magát a Frankfurtban működő L'Aurore (hajnal, északi vagy sarki fény), francia nyelvű szabadkőműves páholy által kidolgozott, és a már vezető szerephez jutott Rothschild-ház által finanszírozott világstratégiának. A Magyarországon működő szabadkőművesség egyik irányzata is a pénzhatalmi elit hálózatának a szolgálatába állott, s feltehetően ma is szoros kapcsolatokat ápol utódszervezetével. Ha pedig ennek az államok feletti hatalomnak különböző okokból a magyar nemzet felmorzsolása, és kozmopolita tudatú embermasszává átalakítása a célja, akkor természetesen az a helyes szabadkőműves álláspont, ha ragaszkodik a magyar nép és a magyar nemzet őstörténetének a meghamisításához és a finnugor rokonság egyre halványodó hipotézishez. Hangsúlyozom, ez csak egy feltételezés, de attól még lehet igaz. Ugyanennek a pénzhatalmi világelitnek és magyarországi kozmopolita-szabadkőműves érdekcsoportjainak állt az érdekében az is, hogy az első lehető alkalommal lebontsák a Millenárison az „Álmok álmodói - Világra szóló magyarok” című kiállítást. A cél a magyar nemzet felmorzsolása, az hogy tűnjön el minden magyar nemzeti öntudattal rendelkező ember a Kárpát-medencéből. Nemzeti kormányunknak e helyről ajánljuk, hogy minél előbb újra nyissák meg a Millenárison az „Álmok álmodói – Világra szóló magyarok” című kiállítást, és azt soha ne csukják be. Legyen nemzeti öntudatunkat erősítő állandó kiállítás, nemzeti létünk egyik emlékhelye, különösen tisztelt nagyjaink panteonja. Az újkori magyar sorsdráma A 20. század a magyar nemzet legtragikusabb évszázadának bizonyult. Az első világháború után az államok feletti világelit feldarabolta a történelmi Magyarországot, és ezzel kezdetét vette a magyar nemzetnek az a sorsdrámája, amely ma is tart és lassan a végéhez közeledik. Részesei vagyunk ennek a sorstragédiának szereplőként és tehetetlen-tétlen nézőként is. A világot a háttérből irányító szervezett magánhatalom – sorsdrámánk írója és rendezője – még mindig szabadulni akar nemzetünktől. Ennek legfőbb oka, hogy maradék szülőföldünket más
51

Dr Drábik János

célra, másoknak szánja és ezt nem is titkolja. A dráma első felvonása 1920. a trianoni békediktátum, amikor egyedül a magyar nemzettel szemben szegték meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elvet. Cinikusan kettős mércét alkalmazva darabolták fel a történelmi Magyarországot. A sorsdráma második felvonása 1945. Ugyanezek az államok feletti érdekcsoportok – most már internacionalista-kommunista lobogó alatt megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és tudati kötődése a magyar nemzethez, amely még tudta, hogy mi a magyar nemzet szellemisége és mit jelent a magyar államiság szempontjából a Szent Korona tana és értékrendje. A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista-kommunizmusból, de helyette nem a kozmopolitaglobalizmust akarta, hanem saját nemzeti útján szeretett volna járni. Vissza akarta kapni önrendelkezését és azt, hogy munkája eredményével ő rendelkezhessen. Teljesítményét, a magyar nemzet vagyonát, se rendőrállami erőszakkal, se pénzügyi technikákkal ne vegyék el tőle. 1956ban a már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai rávették a tömeges agymosásnak kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre orvosi segédlettel megölesse saját utódait. Nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget, amely túltesz minden háborús veszteségen, alig lehet túlélni, tragikus következményei félelmetes közelségbe hozták azt a nemzethalált, amit költőink megjósoltak. A negyedik felvonás 1989. A pénzhatalmi világelit felkészített ügynökei és magyarországi kiszolgálói eladósítással, pénzügyi technikákkal elvették a magyar nemzet vagyonát. 2012 július végén tudtuk meg, hogy a szabad-rablásnak bizonyult privatizáció nyomán kivittek az országból 242 milliárd dollárt, ahogyan azt Tax Justice Network szakemberei megállapították. Magyarország felső osztálya ma nem Magyarországon él. Van ugyan egy vékony hazai milliárdos réteg, amelyik még velünk él, de az is nagyrészt teljesítmény nélkül szerezte vagyonát. Ma a lakosság 80%kának nincs vagyona, nincs tőkejövedelme. A magyar nemzet elveszítette vagyonát és annak ellenértékét is elvették tőle. A pénzrendszer a
52

Dr Drábik János

pénzhatalmi világelité, amely rátelepedett a termelőgazdaságra és annak urává vált. Magyarország pénzügyileg-gazdaságilag többé nem a magyaroké, akiknek a többsége bérmunkásként dolgozik az európai átlagbér egyharmadáért mások tulajdonában és mások hasznára. Az ötödik felvonás 2004. Magyarország lakosságának nem mondják meg, hogy milyen hátrányokkal jár belépni az Európai Unióba. Csak előnyökről szól a megfizetett tömegtájékoztatás. Intenzív agymosás után a pénzhatalmi világelitet kiszolgáló hazai kozmopolita-komprádor-kollaboráns technokrata-bürokrata réteg belöki Magyarországot ebbe az államok feletti bürokratikus struktúrába, amely évről évre egyre jobban hasonlít a Szovjetunióhoz. A hazudozás, a mellébeszélés mai is folyik az Európai Uniónak nevezett nyugati Szovjetunióról. Akik folytatják a hazudozást, a magyar nemzet megtévesztését, nem árt ha emlékeznek Bibó István figyelmeztetésére: „A politikum területe ugyan nem annyira közvetlenül anyagi jellegű, hogy ott minden hazugság oly közvetlenül és hamar megbosszulná magát, mint például a műszaki alkotás, vagy a termelés területén, azonban nagyon is központi jelentőségű ahhoz, hogy hazugságai idővel végzetesekké ne váljanak. Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni. A kiegyezés további sorsa különös világossággal megmutatja, hogy a hazugság a politikában hogyan bosszulja meg magát.” (Bibó István összegyűjtött munkái, első kötet 267. oldal, Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem) A szervezett magánhatalom által létrehozott birodalomba, az Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint kiadásba került Magyarországnak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig mintegy a kétszeresét fizetjük Brüsszelnek, mint amennyit pályázatok formájában megkaphatunk. Nemcsak azt az összeget kell számítani, amit be kell fizetni a magyar államnak Brüsszel kasszájába, hanem azt is, hogy mekkora károkat okoz,
53

Dr Drábik János

hogy az országnak például nincs többé vámbevétele, hogy bebetonozódott egy rossz gazdasági szerkezet, hogy Magyarország elvesztette piacait, hogy egyedül a cserearányromlás miatt évente ezermilliárd forint kár éri Magyarországot, s hogy Brüsszel kisajátította magának a magyar állam pénzügyi- és gazdasági szuverenitását. Ma már ott tartunk, hogy ez az antidemokratikus birodalmi struktúra a monetáris szuverenitás mellett igényt tart a fiskális önrendelkezésre is. Ez azt jelenti, hogy a pénzhatalmi világelit brüsszeli bürokratáinak a hatáskörébe kerül az adózási és a költségvetési kérdésekben is a végső szó. A globális kormányzást bevezető szuperosztály által kiválasztott és hivatalba helyezett technokrata hivatalnokok a pénzhatalmi világelit megbízásából gyakorolják a hatalmat. Már csaknem teljesen kivonták magukat az alulról jövő közvetlen demokrácia ellenőrzése alól. Ugyanakkor pedig egyre erőszakosabban lépnek fel azokkal a nemzeti kormányokkal szemben, amelyeknek mégiscsak a választók elé kell állniuk négyévenként, és akik nem mondhatnak le büntetlenül választóik érdekeinek a képviseletéről. A pénzhatalmi világelit azért hozta létre ezt a Szovjetunió-kettőt, mert így a legkönnyebb és a legolcsóbb megszabadulnia a nemzetállamoktól. Ami jót hozott az európai integráció, ahhoz nincs szükség egy államok feletti, túlcentralizált és elbürokratizálódott birodalomra. A Nemzetállamok Európája – ahol a végső szó a demokratikus felelősséggel tartozó nemzeti kormányok kezében van – hatékonyabban tudná biztosítani Európa népeinek az optimális együttműködését. Az Európai Unió természetellenes képződmény, nem olyan közösség mint a család, vagy a nagyobb család, a nemzet. Az előbbi nélkülözhetetlen az élet továbbadásához, a másik nélkülözhetetlen a társadalmi reprodukálódáshoz, a történelmi és kulturális hagyományok, a közösségi lét továbbadásához, és a nemzeti önazonosság megőrzéséhez. Az Európai Unió jelenlegi formájában csak a pénzhatalmi világelit számára fontos és lényegét tekintve egy élősködő, funkciótlan, felesleges képződmény. A magyar sorsdrámában szomorú jelentőséghez jutott 2006, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója. A magyarok többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia. A nemzetközi pénztőke szolgálatába szegődött internacionalista-szocialista érdekcsoportok,
54

Dr Drábik János

engedve a pénzvilág zsarolásának, beszüntették a védőhálóként nélkülözhetetlen szolidaritási rendszerek közpénzből történő finanszírozását. A közvagyont külföldieknek átengedő és a maga számára is kisajátító érdekcsoportok arra hivatkozva akartak megszabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és most már nincs belőle közcélra fordítható jövedelem. De a magyaroknak sincs tőkejövedelmük, hiszen a közvagyon nem az ő magánvagyonuk lett. Súlyosbította az ország helyzetét az az ideiglenesnek szánt Alkotmány, amely semmilyen védelemben nem részesítette a magyar nemzet közös vagyonát, és amely tele volt nem kikényszeríthető - szankció nélküli - csonka szabállyal. A láthatatlan alkotmány értelmezéseként mindig azt magyarázták bele, ami a pénzhatalmi világelitnek és hazai kiszolgálóiknak kedvezett. Mi a helyzet most Magyarországon? Ma szakadék választja el egymástól a magyar nemzet érdekeit képviselő keresztény-konzervatív társadalmat és nemzetrészt a pénzhatalmi világelit szolgálatába szegődött, magát liberálisnak és szocialistának nevező érdekcsoportoktól. A baloldali értékek eredetileg a társadalmi igazságosságot, a közérdek és a közjó szolgálatát, a kizsákmányolás felszámolását, a munkával arányos ellenszolgáltatást, a szociális piacgazdaságot, az alul-lévők, a hátrányos helyzetűek, a vesztesek segítését jelentették. Ezeknek az érdekeknek az érvényesítéséhez azonban valódi közösségre van szükség. Ilyen közösség pedig csak a család és a nemzet. A Magyarországon magukat ma baloldalinak nevező csoportok nem kapcsolódnak a nemzethez, mert ők ma is nemzetköziségben gondolkodnak, hiszen mindig internacionalisták voltak. Ma ők azok a nemzetidegen kozmopolita-globalisták, akik a pénzhatalmi világelit, a szervezett magánhatalom transznacionális érdekcsoportjaihoz kapcsolódnak. Ha pedig ez így van, akkor szemben állnak a magyarsággal, vagy legalábbis közömbösen viszonyulnak a magyar nemzethez, mint közösséghez. Aki nem vállalja a magyar nemzet alapvető szükségleteinek, nemzeti érdekeinek és sajátos értékeinek a képviseletét, aki elkülönül a magyar nemzettől, mint primér közösségtől, az a magyar nemzet riválisa vagy ellensége. Az egykori kádári nomenklatúra technokratáiból létrejött balliberális globalisták félnek a magyar nemzettől, mint életerős, jogait
55

Dr Drábik János

védelmezni képes közösségtől. Az az érdekük, hogy gyengítsék, hogy uralmi igényeiket ez a nemzet soha ne veszélyeztethesse. A balliberális, kozmopolita-globalista érdekcsoportoknak ezért nincs más választásuk, mint kapcsolódni az egyetlen – nemzetközileg is létező szervezett entitáshoz, a pénzhatalmi világelithez és a szilárd közösséget alkotó világnép transznacionális hálózataihoz, struktúráihoz. Ez viszont az eredeti baloldali értékek megtagadását jelenti. Ezért a mai Magyarországon nincs baloldali alternatívája a magyar nemzet valódi szükségleteit, érdekeit és értékeit felvállaló keresztény-konzervatív nemzeti politikának. Ma az eredeti baloldali értékeket: a szociális igazságosságot és szolidaritást, a közérdek és a közjó szolgálatát egyedül a nemzeti kormány képviseli. Az alternatíva csak az lehet, hogy a fennálló renden belül, vagy pedig azzal szembefordulva lehet-e hatékonyabban képviselni a nemzeti érdekeket és értékeket. Csak egy nemzeti és egy még jobb nemzeti politika között lehet választani, ha a magyar nemzet meg akar maradni. A nemzeti kormány két éve, többek között az alaptörvény elfogadása, hozzásegítette a magyar nemzetet ahhoz, hogy kedvezőbb helyzetből folytathassa a nemzetépítést, a nemzeti tudat helyreállítását, nemzetünk emelkedő pályára helyezését. A Szent Korona szellemiségének és értékrendjének a helyreállításáig azonban még hosszú az út, de a nemzeti kormány elindult a helyes irányban. Ez a második Orbán-kormány hatalmas teljesítménye, amit gyakran orkánná erősödő balliberális ellenszélben kellett kiharcolnia itthon is, külföldön is. A magyar nemzet felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a közpénzrendszer visszaállítása és a pénzügyi szuverenitás visszavétele. Olyan feltételeket kell kialakítani, hogy értékelőállító munka megkerülésével ne lehessen jövedelemhez jutni. Ne lehessen pénzből még több pénzt előállítani. Át kell vezetni a pénzt az önjáró belterjes pénziparból a termelésbe, a munka világába. Nem elég azonban a pénzrendszer lecserélése. A kamatszedő magánpénz-monopólium következményeként rendkívül szélsőséges tulajdonviszonyok jöttek létre Magyarországon is. Olyan új tulajdonrendszerre van szükség, amelyben minden egyes embernek az egyéni tulajdonában csak az maradhat, amit saját teljesítményével hozott
56

Dr Drábik János

létre. Minden más tulajdon az emberiség közös öröksége és ezért csak köztulajdonban lehet. A természetes személyhez kötött tulajdon nagysága a tulajdonos teljesítményétől függjön. Minden, ami az emberiség, köztük a magyar nemzet rendelkezésére áll, végső soron a természet ajándéka, vagy az emberiség közös munkájának az eredménye. Ha a tulajdon szerzését és mértékét az egyéni teljesítményhez kötjük, akkor nem halmozódnának fel egyes személyek és érdekcsoportok tulajdonában túlzottan nagy vagyonok. Mivel a vagyon hatalom, a nagy vagyoni különbségek nagy hatalmi különbségeket is jelentenek. A fölénybe kerülők a náluk lévő hatalommal - a történelem tanúsága szerint - visszaélnek. Ha azonban a vagyon a teljesítményhez kötött, akkor a hatalmi viszonyok is arányosakká válnak. Ebben az esetben az egyének és a közösségek, köztük a nemzetállamok, már meg tudnák védeni érdekeiket a nagyobb vagyonnal és hatalommal rendelkezők önzésével szemben. Két egyenlő erős, de különböző irányú és egymásnak feszülő önérdek vektorális eredője ugyanis a másik érdekeit tiszteletben tartó erkölcsös magatartás. Így lehet önző közösségekből az univerzális erkölcsöt tisztelő közösségeket formálni. A pénzuralmi világelit nyíltan törekszik a globális kormányzás bevezetésére. Ez a világelit pénzkölcsönzéssel, kamatszedéssel mások munkájából él. Potenciálisan minden nép az ellenfele. Szemben állnak a keresztényi értékrenddel. Meglévő hatalmi fölényüket abszolút hatalommá akarják átalakítani, hogy hosszú időkre biztosítsák maguk számára a világ feletti uralmat. Ennek a világelitnek először a keresztényi értékrendet és erkölcsöt kellett meggyöngítenie. A kereszténység ugyanis azt hirdette, hogy bárki tartozhat Isten kiválasztott népéhez és Isten népe nem a testi, hanem a lelki Izrael. A szegénység, az áldozatvállalás és az aszkézis nem lenézendő tulajdonságok, hanem érdem. A végítélet során a szegények részesülnek jutalomban a gazdagokkal szemben. A szenvedés és az aszkézis megtisztítja az embert és olyan magaslatokra vezetheti, ahol szeretettel és áldozatvállalással már le tudja küzdeni alacsonyrendű hajlamait. A kereszténység hirdette, hogy oszd meg mással amid van, mert mindenki a testvéred. Ennek az előadásnak nem véletlenül az a címe, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és csak azt tedd másnak, amit elvársz tőle
57

Dr Drábik János

magadnak is. A kereszténység feltámadást és örök életet ígér, könyörületet és megbocsátást ajánl a gyűlölet és a bosszúállás helyébe. A magyar nemzet is az élet-kultúráját választja a halál-kultúrájával szemben. A nemzeti megmaradást válassza a világuralomra törő globális hatalmi elit kormányzása helyett. Csak így maradhat meg! A magyar sorsdráma világtörténelmi dráma része. A küzdelem ebben a világdrámában a pusztító világerők és a megmaradásáért küzdő életerők között folyik. A halál- és az életkultúrája áll szemben egymással. Ennek a sorsdrámának egyszerre vagyunk írói és szereplői. Aki mindenkinek tetszeni akar egy háborús helyzetben, az lehetetlenre vállalkozik. Nekem is választanom kellett nemzeti elkötelezettségem, személyes baráti kapcsolataim és több - más szempontú - lojalitás között. Életem során sok mindent és sok mindenkit megtanultam tisztelni. A tények tiszteletét azonban minden más követelmény fölé kellett helyeznem. A tények fanatikusa lettem. Tisztában vagyok, hogy csak megközelíthetjük a tényeket, a rájuk alapozott igazságot. Amíg azonban nincsenek pontosabb tények, erősebb érvek, addig azokhoz ragaszkodom, amelyeket fáradságos munkával, lehetőleg minél elfogulatlanabb igazságkereséssel sikerült eddig megismernem. Ha ezek miatt a tények miatt elveszítem barátaimat, azt őszintén sajnálom, de barátságuk helyett a tényeket kellett választanom. Nemzetem iránt elkötelezett magyarként, nem tehettem mást.
Megjelent: Leleplező 2012/3. Elhangzott: 'Drábik János: Mi is lenne az a Magyar Nemzet?', Nyitóbeszéd a Magyarok VIII. Világkongresszusán ~ 2012.08.16

58

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->