P. 1
Adalékok a magyar nyelvészet szövegtani diszkurzusához

Adalékok a magyar nyelvészet szövegtani diszkurzusához

|Views: 61|Likes:
Published by dallas789

More info:

Published by: dallas789 on Jul 20, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/20/2012

pdf

text

original

Officina Textologica
Főszerkesztő: PETŐFI S. JÁNOS
Szerkesztőbizottság: HOFFMANN ISTVÁN KERTÉSZ ANDRÁS KISS SÁNDOR KOCSÁNY PIROSKA PELYVÁS PÉTER SZIKSZAINÉ NAGY IRMA SZTANÓ LÁSZLÓ Technikai szerkesztő: DOBI EDIT KUKI ÁKOS Borítóterv: VARGA JÓZSEF A kötetet lektorálta: CSŰRY ISTVÁN
Ez a kiadvány az OTKA (T 43350) támogatásával készült

ISSN 1417–4057 ISBN 963 472 906 1 Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék Nyomta a Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt.

... János—Benkes Zsuzsa A szöveg megközelítései című kötetei kapcsán .............................................. Petőfi S............ 9 2.............................................................. 66 4. 72 *** 5 .............. valamint Tolcsvai Nagy Gábor könyvéről ............................ 35 *** SZIKSZAINÉ NAGY IRMA Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre ...................... 9 1..... János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései ..... szövegtípus. Tolcsvai Nagy Gábor szövegtani tárgyú könyvei kapcsán a szöveg elhatároltságáról és szerkezeti egységeiről — némiképp másként gondolkodva ........... A retorikai kérdésről — kicsit másképp Kocsány Piroskának a Szöveg............................................................. Petőfi S.......... 7 KOCSÁNY PIROSKA A szövegtan leírása.................................... 53 1............ 62 3...................... János és Benkes Zsuzsa........... Fehér Erzsébet A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben című tudománytörténeti vázlata kapcsán — a szövegszintekről ....................... 53 2.......Tartalom Tartalom Előszó ...... Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan .. jelentés: a mondás mint szövegtípus című monográfiája retorikus kérdésről vallott felfogása apropóján ...................................................... Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv szövegtana ........................ A szöveg kompozicionális egységeiről másképp gondolkodva — Petőfi S. filozófiája és gyakorlata Gondolatok Szikszainé Nagy Irma..... János Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram és Petőfi S.... 20 3.....

. János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései..: Bevezetés a szövegnyelvészetbe ............................ szövegtípus....................... Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan .. de Beaugrande....................... Robert-Alain—Dressler. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba................................... .. 86 3... Fehér Erzsébet: A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben................................................................................................................... 109 6 . jelentés: a mondás mint szövegtípus ....... Kérdések – válaszok......... Wolfgang U............ 102 Officina Textologica 11. Kocsány Piroska: Szöveg.................... Abstract .....Tartalom TOLCSVAI NAGY GÁBOR Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban .............. Tudománytörténeti vázlat..... Petőfi S............... 96 5.......... 83 2.. 81 1.. 91 4...................... ............................... János: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram.. Petőfi S......................

társalgó vitáknak ez a fegyelmezett. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. a többiekéről véleményt mondani. Fehér Erzsébet 2000. Ezért — legyen bármi eredménye is a társalgó vitáknak — maguk az értelmezések egymásnak válaszoló körei. Mindkét karakterisztikum biztató: az első a nyitottságot a saját nézőpont kidolgozásának szükségességében erősíti meg. Az Officina Textologica első kötetében vázolt program egyik pontja az volt. az ilyen vitáknak más tétje is van. A válaszoló értelmezéseknek. hogy az így röviden összefoglalt jellemzők nélkül tudományos megismerés nincsen. hogy az elfogadó és befogadó magatartás minden érintettre jellemző. sz. Már a régiek is tudták. hogy az ebben a vitában résztvevők egyazon elméleti iskolát képviselnek. Aligha állíthatjuk. jóllehet ez az eljárás a nemzetközi tudományos életben gyakorlat. NytudÉrt 147. Ám tudjuk. Az elmúlt időszakban nálunk inkább csak egyetemi és akadémiai minősítő folyamatok leképeződését kaphatta olvasásra és megértésre a közvetlenül nem érintett.Előszó Előszó 1. A kiválasztott szerzők és művek a következők voltak: de Beaugrande. 2000. mint maga a tudományos diszkurzus. amelynek a felépítése Tolcsvai Nagy Gábor itt közölt tanulmánya Bevezetőjének alapján így írható le: Kilenc különböző szövegtani munkáról hat szerző kísérel meg társalgást folytatni. hogy diszkussziót kell kezdeni a magyar nyelvű szövegtani munkákról. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. kötetnek. majd a kapott véleményekre válaszolni. a második az első más nézőpontokhoz való viszonyításáéban. Tudománytörténeti vázlat. Budapest: Corvina. ám az is nyilvánvaló. Robert-Alain—Dressler. 7 . Ennek a programpontnak a megvalósítása lett volna a célja a tervezett 11. de paradigmatikusan nem zárt rendszere a magyar nyelvtudományban talán újdonságnak számít. azok olvashatósága bizonnyal nem lesz tanulság nélküli. a disszertáción túl az opponensi vélemények és a válaszok megjelentetésével (ha mindez egyáltalán megjelent). Wolfgang U.

hogy a három szerző eltérő módon közelít a tárgyalt művekhez: Kocsány Piroska a szóban forgó műben használt alapfogalmakra reflektál. Egyrészt azáltal. Ezeket az írásokat veszi kézbe ezzel a kötettel az olvasó. Szikszainé Nagy Irma 2004. 8 . A tervezett kötetet sajnos nem sikerült az elképzeléseknek megfelelően megvalósítani. jelentés: a mondás mint szövegtípus. sz. amely majd figyelembe veszi az újabban megjelent/megjelenő szövegtani munkákat is. a többi a szó szűkebb értelmében vett szövegtani monográfia. Petőfi S. Így ez a három írás együttesen ideális közelítés a tárgyalt művekhez. mert a határidő ahhoz szükséges meghosszabbítását adminisztratív korlátok nem tették lehetővé. Petőfi S.Petőfi S. Tolcsvai Nagy Gábor 1994. Officina Textologica 1. amelyeket ő maga is használ. A szöveg megközelítései. szövegtípus. Az első kettő történeti-tematikus jellegű mű. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Szöveg. 3. s így a második körről sem lehetett szó. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. és ideális bevezetés e diszkusszió — valamilyen formában minden bizonnyal létrejövő — folytatásához. Tolcsvai Nagy Gábor pedig valamennyi tárgyalt műben ugyanarra a hat kérdésre keresi a választ. Budapest: Osiris Kiadó. János—Benkes Zsuzsa 1998. hogy de Beaugrande—Dressler kötetével csak Tolcsvai Nagy foglalkozik. Leíró magyar szövegtan. János 1997. Külső körülmények miatt az első kör valamennyi írása sem készülhetett el elfogadható határidőre. Szikszainé Nagy Irma azt keresi. Minthogy azonban az elkészült három írás önmagában is sajátos egységet képez. János Kocsány Piroska 2002. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. elhatároztuk ezek megjelentetését. Másrészt azáltal — és ez a lényeges eltérés —. NytudÉrt 151. hogy a tárgyalt szerzők mi módon használják azokat az alapfogalmakat. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. A három közelítés felépítése különböző. Iskolakultúra. A szövegek világa. Budapest: Aduprint Kiadó. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba.

Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan A Leíró magyar szövegtan (és a hozzá tartozó gyakorlókönyv: Szövegértés – szövegelemzés – szövegalkotás) műfaja szerint tankönyv. mint a fejezeteket nyitó rövid vázlat kulcsszavakkal. esetenként az elvarratlan (elvarrhatatlan?) szálak sokaságát. és ezzel mindegyik eleget tesz a tudomány számára bizonnyal egyik legszebb feladatnak. a szövegen túlmutató kutatási tárgy és feladat meghatározásához és vizsgálatához vezeti a szerzőt és természetesen az olvasót. 1. bár kétségtelenül a magyarban szabályozottnak tűnő szövegszinteket és szövegstruktúrákat mutat be. A kötet azonban egyúttal túl is lép a tankönyvekkel szemben támasztható elvárásokon azzal. Petőfi S. Átfogó céljaik okán mindegyik szinte tálcán kínálja a kérdések. egy-egy részletre. filozófiája és gyakorlata 1. filozófiája és gyakorlata Gondolatok Szikszainé Nagy Irma. valamint Tolcsvai Nagy Gábor könyvéről KOCSÁNY PIROSKA A témául választott három könyv három különböző világ. Tankönyv mivoltát hangsúlyozzák olyan tényezők is. Elemzéseimben azt próbáltam megmutatni.A szövegtan leírása. A magyar nyelv szövegtana pedig. hogy megpróbálja feltérképezni a vizsgált tudományterület lehetőleg teljes ter9 . és a szövegalkotás és szövegértelmezés szemiotikai folyamatát a világ megismerésének módjaként modellálja. az ezeket követő egy vagy több „vitakérdés” (= az adott fejezetben nem tárgyalt. valójában az elsősorban Langacker nevével fémjelzett kognitív nyelvészeti irányzat fogalmainak és vizsgálati módszereinek (a hazai nyelvtudományban úttörőnek számító) alkalmazása. de a tárgyaltak alapján és azokról elgondolkodva megválaszolható. A tanulmány erre tesz kísérletet. vagyis a szövegről szóló hazai tanításoknak az összefoglaló és pontos leírására törekszik. A szöveg megközelítései a szöveget jelnek tekinti. a fejezeteket záró összefoglalás. Összekötő kapocs számukra csak a szöveg fogalma. Mindhárom könyv közös tulajdonsága azonban a problémagazdagság. hogy továbbgondolásra késztessen. a szemiotika fogalomrendszerét világértelmezéssé tágítja. A Leíró magyar szövegtan a szövegből kiindulva magának a magyar szövegtannak. A szövegtan leírása. fejezetenként az alapfogalmak és fontos kifejezések felsorolása. vagyis annak. egy-egy társuló problémára irányuló kérdés) és a minden fejezetben külön is megjelenő szakirodalom. hogy e fogalom mennyire más és más irányba és — ami ennél is fontosabb — mennyire más és más. János és Benkes Zsuzsa.

a „mit írunk le. hogy tárgya a nyelv. amikor leíró szövegtant alkotunk” kérdés a tárgyat illetően a következőképpen merülhet fel: A „langue”-nak és a normának nem feleltethetünk meg semmilyen általános szövegfogalmat. állapotot rögzítő nyelvészet. illetve bizonyos szövegtípusoknál — például a szekvenciális monologikus szöveg esetében — 10 . szemben a diakrón nyelvészettel. éspedig elsősorban a szövegértékűség. Ha az adódó párhuzamokra gondolunk. ez utóbbi szembenállás a huszadik századi strukturalista leíró grammatikák és a generatív grammatikák közötti különbséget hivatott szemléltetni. illetve a nyelv egyfajta „tökéletes” megjelentetésére koncentráló nyelvészettel. A „langue”-nak azért nem. Mit jelent a „leíró szövegtan” megjelölés? A nyelvtudományban a „leíró” tudomány fogalma legalább háromféle értelmezést nyert.. a szövegösszefüggés és szinonimáik mint terminus értékűnek szánt kifejezések. hanem a szöveg. hanem a szövegtípus lesz. illetve a kohézió tárgyalása kapcsán. mert ami a szövegben mint norma megragadható.1. (ii) a deskriptív. A „leíró” nyelvészet mindhárom értelmezésében azonban közös az a tény. vagyis a „helyes” nyelvhasználatra. Mit fog tehát a leíró szövegtan szükségszerűen „leírni”? A kérdés csak látszólag triviális. az nem a SZÖVEG. (iii) a nyelvet mint adott és megragadható szókészlet és szabályrendszer együttesét leíró. mint például a közismert DUDEN grammatikák a német nyelvtudományban stb. Mit jelent a „leíró szövegtan” megjelölés? 2.Kocsány Piroska minológiai tarkaságát. Mielőtt azonban e kérdéseket Szikszainé Nagy Irma könyvében bemutatnám. A normának azért nem. szemben a problémakereső és magyarázni képes nyelvészettel. Így a következő gondolatmenet e kérdések mentén fogalmazódik meg: 1. ki kell térnem a „leíró szövegtan” mibenlétének problémájára mint a szerző döntéseit szükségszerűen meghatározó és befolyásoló alapkérdésre. éspedig abban az értelemben. Röviden összefoglalva a következő ismert értelmezésekre gondolhatunk: (i) a Saussure-i értelemben vett szinkrón nyelvészet. szemben a preskriptív szándékú nyelvészettel. amely egy nyelvközösség számára készletből és szabályokból álló tudást képez). Miképpen kezeli a könyv a szövegösszefüggés és a szövegértékűség fogalmát? 3. a „norma” vagy a „kompetencia” fogalom meghatározza. a válasz távolról sem egyértelmű. A leíró szövegtan tárgya viszont (legalábbis a szövegtan képviselőinek egyik nagy tábora szerint) nem a nyelv. vagyis a jelenségek és szabályok pontos megfigyelésére és leírására törekvő nyelvészet. mert a SZÖVEG mint általános fogalom minden kétséget kizáróan szemiotikai fogalom. ahogyan azt a „langue”. Hogyan épül be a könyv rendszerébe a kohézió fogalma? 1. vagyis jel és nem jelrendszer (mint a langue. A következőkben éppen erre a szándékra és ennek eredményeire térek ki.

összképzetet. például egy véletlenszerűen összeragasztott mondatsortól megkülönböztetni). hogy képesek vagyunk egy szöveget mint szöveget felismerni (vagyis a nem-szövegtől. „Mi a szöveg?”. amely — amint neve is mutatja — csak „csonkított” szöveg (46). fejezet: A szöveg az egyes elméleti keretek szemszögéből. illetve a szöveget darabjaiból megfelelő sorrendben összerakni. a mellérendelés.3. Ha felidézzük az ismert szövegtanokat. gyermekmondókákban. szemantikai. illetve a jelenség különleges kommunikatív funkciója igazolhatja. elkülönítvén. Végül a „Mi a szöveg?” kérdés egyesíti a szövegkompetencia vizsgálatánál lehetséges meggondolásokat a szöveget megformáló nyelvi szabályok meglétével. mégpedig ezekre a kérdésekre visszavezetve: „Mi szöveg?”. mint szövegtípust azonosítani. más megalapozottságú kompetenciánk alapján emeli ki az olyan határeseteket. a szövegszintek felismerésével stb. illetve tárgyalván a textus mellett a szövegelőzményt (pretextus) és a járulékos részt (poszttextus). 48k). kommunikatív-pragmatikai) mivoltával (ide sorolhatók a mondaton túli grammatikaként is aposztrofálható kísérletek) és a szövegkompetencia kognitív fogalmával (vagyis a szöveg-nem szöveg elkülönítéssel. „Mi egy szöveg?”. tárgyalása tehát arra a háromféle képességünkre (szövegkompetenciánkra?) szorítkozhat. A Mi szöveg? című fejezet az intuícióból (= a kompetenciából) kiindulva vezeti be a szöveg és a nem szöveg fogalma mellé az antiszöveget és az effektusszöveget (értelem nélküli hangzós egységek egymásutánja. rá kell jönnünk. amelyeknek szöveg mivoltát „a lezártság. funkcionális egységet stb. illetve pl. a szöveg nyelvi (grammatikai. A „Mi egy szöveg?” kérdéssel a szerző többek között a szöveg mint jel fogalmával szembesül. kiszámolókban. befejezettség érzete” (43). mint bizonyos egyetlen mondatból vagy szóból álló szövegek. dadaista versek). hogy valóban mindegyik megpróbál szembesülni a szöveg jel mivoltával (ide vezetnek azok a törekvések.A szövegtan leírása. Ugyanitt más fajtájú. igyekeznek megragadni). szembeállítja a szövegmondat és a szöveg fogalmát (4. az idők használata stb.). filozófiája és gyakorlata egyfajta mondaton túli grammatika (nyelvi) szabályrendszerével írható le (például a szubsztitúció. fejezet. az értelemadással. A szöveggel kapcsolatban tárgyalható kompetencia fogalom pedig a szövegalkotás és szövegértés kognitív. ahol a szerző szellemesen és látványosan tárgyalja a szöveg mibenlétét — vagyis a szövegtan tárgyát — mindhárom szempontból.1. 49kk) 11 .2. nyelvi-szemantikai és kommunikatív-pragmatikai szabálylehetőségeit foglalja magában. az álszöveget (például terápiás írásfeladat). amennyiben elindul a szöveg versus mondathalmaz szembeállítástól (4.). 46kk). fejezet. amelyek a szöveget mint koherens egységet. a töredékes szöveget és az agrammatikus szöveget. illetve a szövegrészt. Példaképpen mindjárt fel is idézhetjük Szikszainé Nagy Irma könyvének második fejezetét. E szempontok természetesen többnyire egybe is folynak. és rövid tudománytörténeti kitérővel (4. továbbá a szövegegészhez képest a részszöveget mint autonóm egységet. pl.

szemléltetvén a bemutatott (= leírt) vizsgálati szempontok lehetséges relevanciáját a szövegelemzésben. a „normát”. a leíró szövegtan szükségszerűen nem a SZÖVEGet (mint ahogyan a nyelvészet a „langue”-ot. hanem bizonyos értelemben metatudományos leírás. illetve a könyv teljes 2. mindenképpen pozitívumnak tekintendő: olyan lehetőségnek. illetve a szöveg és a nyelv viszonyának tárgyalásához (52). il12 . Állításomat — hogy ti. Innen nézve az a tény. A mondottakból. amit „leír”. amely a mindenkori szöveg értelmezését előkészíti. hogy ugyanazt a jelenséget több szemszögből. a „kompetenciát”) írja le. különböző keretekben. mibenlétéről és értelmezéséről való tudásunk. hogy textológiai fogalomtára csaknem ötszáz címszót ölel föl. hogy a leíró szövegtan számára az. naiv értelemben magyarázza. A leírás másfelől a magyarországi szövegtani kutatások eredményeinek rendezett rögzítése is. ahonnan és ahogyan a szövegeket vizsgálni lehet — alátámaszthatja a szerzőnek egy szintén szellemes és didaktikailag is helyeselhető eljárása: A fejezeteket (amelyekben tehát a szövegvizsgálat sokféle forrásból származó szempontjait sorolja fel. hogy koherens értelmi/gondolati egység. amely végső soron az interpretációt szolgálhatja. Vagyis tárgya tulajdonképpen nem a szöveg. Vagyis nem tárgytudományos. rendezi és fűzi egybe) minden esetben egy konkrét szövegvizsgálattal (Juhász Gyula Anna örök című versének az adott fejezetben megismert fogalmakkal való elemzésével) zárja le. az alkalmazható szempontoknak és kategóriáknak a leírása. hanem mindazt a különbözőképpen elért és tárgyalt szempontot. Vagyis a Leíró magyar szövegtan felépítésével is megerősíti azt a ki nem mondott tényt.2. fejezetéből (A SZÖVEG címmel) máris kiviláglik. hogy e szövegtani vizsgálódás tárgya kettős: (i) egyfelől maga a mindenkori szöveg (= az interpretáció) és (ii) másfelől a szövegek alkotásáról. a fenti felsorolásból. vállalva az eklekticizmus veszélyét is. vagyis az a szövegekkel kapcsolatos ismeretanyag. más és más vizsgálati keretben újra és újra körüljárja. és eredményeit megpróbálja koherens egységben leírni. A Leíró magyar szövegtan valóban erre törekszik: nagy gondossággal feltérképezi és kiegészíti az elsősorban a magyar nyelvű szakirodalomban fellelhető. hogy a Leíró magyar szövegtan óriási mennyiségű tarka információt tartalmaz. egészíti ki. mint a SZÖVEG elfogadott avagy problematikus és ezért továbbgondolásra serkentő tudományos értelmezéseinek és kezelésének. amit a szövegről tudunk vagy tudni vélünk. a szövegről vagy arról is szóló szakirodalmat. 1.Kocsány Piroska eljut a szöveg és a langage szintjeinek. nem lehet más. segíti. hanem mindaz. A szövegértékűség és a szövegösszefüggés mint a szöveg megragadása céljából terminus értékűnek szánt fogalom A szövegtanok a szöveget köztudottan leginkább két irányból próbálják meg meghatározni: a szöveg attól szöveg.

filozófiája és gyakorlata letve attól szöveg. hogy elemei egymásba fűződnek. A könyv harmadik fejezete (TEXTUALITÁS címmel) a szöveg mibenlétét ugyancsak ehhez a két tényezőhöz köti. és mint ilyen többek között figyelemre méltó tudomány-módszertani és tudománytörténeti jelenség is lehet. hogy e sarkalatos fogalmakat a legtöbb szövegtan — ez a könyv is — úgy próbálja meg tartalommal megtölteni. Mindezért nyilván nem véletlen. szövegértékűség és mint 2. Ha fellapozzuk a fogalomtárat. A szövegértékűséget tárgyalva a szerző sorra veszi a magyarországi szakirodalomban felbukkanó szinonimákat. szövegösszetartó erő = a szöveg belső szervezettségét biztosító erő. szövegösszefüggést eredményező szövegszervező erő. Nem e könyv problémája. szövegszervező elv (fókusz.) milyen módon. hogy igyekszik a jelenségekről szerzett tapasztalatokat minél többféleképpen osztályozni. és némelyiket indoklással el is veti. hogy azzal mint terminussal dolgozni tudjunk. értelmezni próbálja őket mint lehetséges (naiv) terminusokat. minél gazdagabban rétegezni. mint koherencia. milyen keretben definiálhatók (definiálhatók-e). egy nyelvi produktum szövegként való elfogadása → szövegszerűség = szövegség (Deme) = szövegiség (Szabó) = szöveg-összefüggőség (Petőfi S. de folytathatjuk a sort olyan nemzetközileg elfogadott metaforákkal. Így választja ki a szö13 . és e két tényezőt a szövegértékűség és a szövegösszefüggés elnevezéssel ragadja meg. János). A sokféle verbális próbálkozás éppen a definiálhatóság (vagy definiálhatatlanság) problémájának a szemléletes jelzése. és hogy akár szerzőnként eltérnek az elnevezések. rendező elv. A szövegértékűséggel és a szövegösszefüggéssel rokonítható fogalmak lehetnek például a következők (idézetek a fogalomtárból. ahogyan egy fogalmat igen sokféle névvel való megközelítés révén próbálunk pontosítani abból a célból. Gesamtvorstellung stb. hogy a felsorolt metaforák (érték. hogy fogunk-e tudni terminus értékűnek szánt fogalmunk számára a sokféle verbális megközelítésen túlmenően megfelelő definíciót adni. szövegösszefüggés = a szövegmondatok láncát összekapcsolttá tevő szervező erő. A probléma természetesen az lesz. hogy feltűnően sok a szinonima. hogy némely fogalom megadása óhatatlanul cirkuláris lesz. textualitás = a szöveg jellemzője mint 1. affinitás) = a szöveg egészére kiható rendező elv”. tanúi lehetünk annak a folyamatnak. erő. illetve végigkísérjük a könyvben a fogalmak használatát.A szövegtan leírása. hanem a szövegtan egyik legsúlyosabb és legérdekesebb kérdése éppen az. fókusz. Nem véletlen. értékűség. szövegbeli összefüggés. 462kk): „szövegértékűség = szövegjelleg.

stilárisan egynemű. a teljesség és lezártság. A szöveg szintjei szerinti szövegösszefüggést eredményező szövegszervező erő fajtái (a koherencia. erőssége (koherens. Ezek a következők: 1. A következőket írja (kiemelések az eredetiben): „A szövegértékűséget az alkotó és a befogadó dönti el sajátos szövegismérvek alapján. pragmatikai jellemzőiből következően: a kontextus és a szituáció alapján a világra vonatkozó tudásból. 6. [… ] formai és […] akusztikus elkülönültséget mutat. A szövegösszefüggés az utalás jellege szerint (egyirányú és kölcsönös utalások). Lotman és de Beaugrande—Dressler felfogásában (56k). szemantikai szinten: ismétlés. 2. a kommunikációs célhoz igazodva a témát a teljesség és a lezártság érzetét keltve fejti ki. inkoherens. A szempontokat kiegészíti még egy felsorolás a szövegösszefüggés szövegszintek szerinti eszközeiről. szövegiség (Szabó Zoltán szakszava) textualitás és szöveg-összefüggőség (Petőfi S. A szövegösszefüggés az utalás kiterjedése szerint (pontszerű és foltszerű utalások). Szövegnek fogadja el. 5.1 1 „… strukturális szinten: párhuzam. a szociokulturális háttérből adódóan a nyelvi kommunikáció egységének tekinthető.). 7. mondatai tartalmi-logikai. A szövegösszefüggés hatósugara (az úgynevezett lineáris és globális kohézió alapján). grammatikai kapcsoltságúak.” Ebben a leírásban valóban benne van a szövegtanok minden ismert állítása — mindazon veszélyekkel együtt. közös előismeretekből. A szövegösszefüggés az utalás iránya szerint (a forikus elemek szerint). illetve metaforikus jelentése okoz (gondolhatunk elsősorban az olyan. Hasonlóan jár el a szerző a szövegösszefüggés fogalmának bevezetésekor is. a kohézió és a konnexitás fogalmakból kiindulva). majdnem koherens. ezt a fogalmat hét irányból közelíti meg. és eredményeit kiegészíti és summázza a szövegértékűséget mutató nyelvi és nem nyelvi jellemzők felsorolásával (57). kevésbé koherens szövegek). grammatikai szinten: névmásítás. 3. Egymásra vetíti a szövegértékűség kritériumait Isenberg. szövegség (Deme László kifejezése). János kifejezése) szavakat (55). A szövegösszefüggés az utalás mértéke szerint (teljes és részleges utalás) (58–69). ha külső.. A szövegösszefüggés megvalósulásának foka. ha annak belső sajátságaiból eredően: tartalmi folyamatosságot éreztet. mint az egységes téma. pragmatikai szinten: 14 .. szerkezeti egységei egymásra épülők. rokonértelműség … stb. ellentét stb. a nyelvi kommunikáció egysége stb. sokat taglalt kifejezésekre.. amelyeket a leírásokban rejlő kifejezések sokszor homályos. elvetvén a szövegszerűség.Kocsány Piroska vegértékűség terminust. igeragozás stb. 4. és egységes témájú.

A szövegtan leírása, filozófiája és gyakorlata

Végül külön részfejezet tárgyalja a szövegösszefüggés szövegtípus-függőségét. Ezeknek az osztályozó és jellemző, leíró fogalmaknak a révén ölt testet, jelenik meg előttünk a szövegösszefüggés mint szövegalkotó lehetőség. A fenti felsorolásokból kitűnik, hogy mindkét fogalom — a szövegértékűség és a szövegösszefüggés is — úgy nyeri el tartalmát, illetve jelentését, hogy minél több szempont segítségével megpróbáljuk körüljárni, leírni őket. A Leíró magyar szövegtan tudományos „műfaja” ebben az értelemben is leírás, deskripció. Bárhol nyitjuk ki a könyvet, mindenütt az a gazdagság ötlik szemünkbe, amelyet a jelenségek leírására alkalmazható szempontok kavalkádja és a hozzájuk tartozó példák tarkasága nyújt. Másfelől újra és újra meggyőződhetünk arról, hogy a leíró szövegtan nem más, mint a szövegek elemzésére vonatkozó, lehetséges és szembeötlő szempontok leírása, e szempontok megválasztását pedig a szakirodalommal és a jelenségekkel való szembesülés biztosítja. A jelenségekből való kiindulás okán bizonyos értelemben óhatatlanul véletlenszerűvé is válik, hogy mi kerül említésre. A szakirodalomból való kiindulás viszont azt eredményezi, hogy a könyv megbízhatóan teljes áttekintést ad a témába vágó hazai kutatások egészéről és részleteiről. A cím — Leíró magyar szövegtan — ebből a szempontból pontosan fedi a tartalmat és a célt. A szempontok sokszínűségét, illetve a hazai kutatás sajátosságait a következőkben a kohézió fogalomkörének tüzetesebb vizsgálatával próbálom meg szemléltetni. 1.3. A kohézió fogalom a Leíró magyar szövegtanban Két szembetűnő sajátosságot kell mindjárt az elején kiemelni. Az egyik: A kohézió fogalmának a magyarországi szövegtanokban kiemelkedően fontos és nagyon sokféle szerep jut, ezek révén megragadhatjuk a hazai kutatás egyik specifikumát. A másik: A kohézió is azon fogalmak egyike, amelyeket ezerféle szempontú leírásból töltünk meg tartalommal; ennek következtében nem meglepő, ha az érintkező fogalmak egész sorával találjuk szembe magunkat. A következőkben két szempontból foglalkozom a témával: (1) A kohézió és a koherencia mint terminus és mint természetes nyelvi kifejezés. (2) A globális kohézió mint gyűjtőfogalom.

… aktuális mondattagolás stb.; stiláris szinten: a képi szint szövegszervező ereje stb.; akusztikus szinten: a szupraszegmentális eszközök stb.; vizuális szinten: a bekezdésekre tagolás stb.” (69). 15

Kocsány Piroska

(1) A kohézió és a koherencia mint terminus és mint természetes nyelvi kifejezés A Leíró magyar szövegtanban a kohézió megnevezés először A szöveg szintjei szerinti szövegösszefüggést eredményező szövegszervező erő fajtái című fejezetben jelenik meg. E fejezet felsorolja a szövegszervező erőnek a további fejezetekben részletezett lehetőségeit. A felsorolásban a kohézió kifejezés részben mint önálló terminus jelenik meg, részben viszont természetes, hétköznapi jelentésű szóként, amelyet akár egyéb szinonimákkal is helyettesíthetünk. Önálló terminusnak vélhető a (grammatikai) konnexitás, a (szemantikai) kohézió és a (pragmatikai) koherencia klasszikus hármasságában2 használva. Naiv, vagyis természetes jelentésében része másfelől a stíluskohézió, az akusztikus kohézió és az intertextuális kohézió megnevezéseknek. A szónak ezt a természetes nyelvi használatát aláhúzza az a tény is, hogy a fentieken kívül említésre kerülő szövegszervező erőnek a szerző nem a kohézió, hanem az egybetartozás megnevezést adja, sugallván ezzel, hogy ez az erő talán nem annyira intenzív(?), nem (annyira) „nyelvi”3, mint a többi: a szövegbeli, illetve szöveget képző vizuális egybetartozásról van szó4. A következő fejezet pedig (A szövegösszefüggés megvalósulásának foka, erőssége, 58.l.) a szövegeket koherensnek, majdnem koherensnek, kevésbé koherensnek és inkoherensnek minősítve osztályozza: Itt eszerint hasonlóan nem a konnexitás-kohézió-koherencia hármasságában megragadott terminusként jelenik meg a koherens megnevezés: e szó egyszerűen helyettesíthető az összefüggő szóval (a szerző zárójelben meg is adja ezt a megfelelést, 59.l.). Vagyis kiindulhatunk abból, hogy mind a kohézió, mind a koherencia kétféleképpen: szakszóként és természetes nyelvi szóként használatos kifejezés a könyvben. Hogy így van, annak feltétlenül oka az a magyarországi kutatásban hagyományozódott szóhasználat is, amely bevezette és alkalmazza a lineáris és a globális kohézió fogalmát. E két fogalommal pedig bizonyos értelmezéssel meg lehet kerülni a kohézió-koherencia elkülönítést. Ennek következtében nyerhet a kohézió különböző kiegészítésekkel specifikus jelentéseket, illetve ezért sodródhat ki a partszélre a koherencia, amely jelentésében egyre általánosabbá válik. A könyv ebből a szempontból is érdekes példáját nyújtja a tudománytörténet azon kérdésének, hogy egy-egy tudományos közösség miképpen formálja a fogalmakat, és hogy ennek milyen hatása van a használat során a kutatásra.
Eltérvén a még korábbi klasszikus hagyománytól, amely a kohéziót tekintette grammatikai és (részben) szemantikai összetartó erőnek, l. például Halliday és Hasan műveit, illetve de Beaugrande–Dressler iskolateremtő könyvét, és a koherenciát tekintette globális jelentésbeli, tartalmi összetartó erőnek. 3 Az attribútumok és a hozzájuk fűzött kérdőjelek a recenzenstől származnak. 4 „…az írott szövegbeli formai-tipográfiai kötöttség vizuális egybetartozást jelöl” (59, kiemelés az eredetiben). 16
2

A szövegtan leírása, filozófiája és gyakorlata

A konnexitás-kohézió-koherencia hármasság mögött (is) meghúzódó tudományterületi felosztást a könyv megőrzi. A 7. fejezet a szöveg grammatikáját, a 8. a szöveg szemantikáját, a 9. a szöveg pragmatikáját tárgyalja. Hogy melyik fejezetbe milyen tartalmakat, illetve jelenségeket sorol, az a területek elmosódottsága, illetve a konvencionálissá vált besorolások befolyása okán természetesen sokféleképpen indokolható, és ugyanannyiféleképpen vitatható is. Amire a recenzens a maga szempontjaiból kiindulva felfigyelt, az ismét a fenti fogalmak kezelése ezekben a fejezetekben. A koherenciára a 9. fejezet mindössze egyszer hivatkozik, a szövegpragmatika fogalmát tárgyaló bevezető részben, ahol a szerző (bizonnyal nem véletlenül) szükségét is érzi, hogy a koherens szót körülírja.5 Erre a fogalomra egyebekben a fejezetben nincs szükség. Vagyis megerősödik az a tény, hogy a koherencia uralkodó használatában egyszerűen szövegösszefüggést jelent. Az a koherenciaértelmezés, amelyet de Beaugrande—Dressler és az őket követő szövegtan kognitív tartalommal próbált és próbál megtölteni, ennek a könyvnek nem tárgya. Hogy a koherencia mint mentális folyamat mégsem zárható ki egészen a szövegtani tárgyalásból, arra viszont világos igazolást éppen a kohézió kezelése nyújt: itt visszakanyarodunk a magyar szövegtanban eredményesen működtetett globális kohézió fogalomhoz. (2) A globális kohézió mint gyűjtőfogalom A szövegkohézió a szövegszemantikáról szóló fejezet tárgya, ezen belül elkülönül a szöveg globális és lineáris kohéziója. A globális kohézió „a nagyobb szövegegységek vagy a szövegegész szemantikai kapcsoltságát” jelenti, ezt „a makroszerkezeti egységek jelentéskapcsolatai testesítik meg” (164). A lineáris kohézió (másképpen mikrokohézió, lokális kohézió, helyi kohézió, l. a tárgymutatóban is, 505) a „kisebb szövegegységek: a szövegmondatok, illetve mondattömbök összefüggése”, amely „a mikroszerkezetben érvényesül” (165). Az „összefüggés” itt is szemantikai természetű.6 A globális kohézió alapvetően a „tematikai egység (azonosság)” fogalmával azonosul7, és tartalmát ennek az egységnek az eszközei képezik: az izotópia (te„Ennek a pragmatikai természetű összefüggésnek a meglétekor lesz a szöveg a szövegalkotó szándéka és a befogadó aktív közreműködése folytán koherens (pragmatikailag összefüggő), hiányakor pedig inkoherens, biztosítva, illetve akadályozva az interakció sikerességét” (201, kiemelések az eredetiben). 6 Itt kerül sor az ismétlésváltozatok, a mezőösszefüggések, a mellérendelések és az ellipszis tárgyalására. 7 A fogalomtárban ezt olvashatjuk: „globális kohézió = makrokohézió = a szöveg nagyobb egységeire kiható, főként szemantikai, strukturális, stilisztikai és akusztikus eszközök által létesült kapcsolat” (466). 17
5

„Az izotópiák közötti kapcsolatot a többjelentésű szavak. a mindenkori interpretáló számára adhatnak figyelmeztető jelzéseket. a cím (alcím. a lexikális egységek révén biztosított összetartozás. a tételmondat. Nem véletlenül következik a globális kohézió eszközeinek tárgyalásában másodikként mindjárt a cím: esetében a tematikus láncnak mintegy kiterjesztésével lehet dolgunk. és miközben keressük. metonimikus kapcsolatok teszik lehetővé”. a helyet jelölő szemantikai kötőelemek és az időre utaló szemantikai kötőelemek (a felsorolást l. Felderítéséért a szemantikai jegyek megállapíthatósága a felelős. a metaforikus. A befogadó feldolgozó szerepének kognitív és funkcionális pragmatikai oldala itt háttérbe szorul. A nyitó és záró mondat nem strukturálja a szöveget önmagában. de mozaikszerűen elkülönítve a szemantikai (= leíró szemantikai) megalapozású összefüggések vizsgálatától. a fókuszmondat. vagy a szövegegészre 8 Ismeretesek azok a szövegszemantikai kutatások. a szöveghez kötődő. hogy összefüggésük mellett rendkívül heterogének is: többféle. hogy ezeket a jelenségeket keressük a szövegben. amelyek bizonyos predikátumok azon tulajdonságára irányulnak. a szemantikai progresszió.” meglehe- 18 . ebben felvillannak egyéb szempontok is. „szó”). Ugyanakkor míg az indító és záró mondat egyszerű formai jelenségnek tűnik. A szöveg elején egy ilyen első mondat: „Az ember józan volt. a tételmondat. hogy a szöveg az értelmező számára biztonságos nyelvi (a lexikális jelentésekben megalapozott) fogódzókat tartogat (l. Így az izotópia mint egyes nyelvi egységekre épülő tematikus lánc jelenik meg.Kocsány Piroska matikus szövegháló). amelyek e predikátumokat egy lehetséges szöveg első mondataként letiltják. amelyek nagy nyomatékkal az elemzés. (ii) A fókuszmondat. illetve amíg megtaláljuk őket. csak akkor. magukat az elnevezéseket: „mondat”. A kiindulópont itt is a szöveg nyelvisége. A felsorolt fogalmak érdekessége. az integráló erejű indító és záró mondat. alfejezetcím). 164–165). a nyelv szerkezetére összpontosító munka. a szöveg indító és záró mondata és a kulcsszó megnevezése ugyancsak azt a nézetet erősítheti. azt sugallják. a kulcsszó. mégsem (vagy nem csak) a szövegre vonatkozó kritérium révén. Ebből a szempontból a Leíró magyar szövegtan határozottan nyelvészeti. más-más vizsgálati céllal és más-más területen értelmezhetők. a fókuszmondat és a tételmondat meglehetősen bizonytalan (globális) tartalmú fogalom marad. Ezek a kategóriák valójában nem a szöveg kategóriái. ha létükben és mibenlétükben vagy nyelvi-szemantikai8. azalatt sikerülhet közelebb jutnunk a szöveg számunkra kibontható értelméhez. írja a szerző egy Szabó Lőrinc szöveg elemzése kapcsán. fejezetcím. Természetesen van a könyvben szövegpragmatikai fejezet. (i) Mindenekelőtt feltűnik bizonyos eszközöknek az egyértelműen lexikális szemantikai töltete. hanem a tartalmistilisztikai elemzés lehetséges szempontjai.

amelyet nem lineáris összefüggések tartanak fenn. Ezzel ismét olyan jelenséget ragadtunk meg. Kiemelném a Hadrovics Lászlótól eredő tartalomváró és tartalomadó szavak kapcsolódására való utalást. de ide sorolódnak olyan retorikai fogalmak is. mint a részletezés. tartalmat szervező. A „fókuszkohézió” az idézett példa alapján olyan helyeken lép fel a szövegben. ilyenek a rész-egész vagy az ok-következmény kapcsolat egymásutániságának sorrendje. tősen kérdéses. ahol bizonyos tartalmak összefoglalására kerül sor. hogy egy szövegegység minden mondata „tételmondat értékű” legyen: ezzel ismét az interpretáló szempontja lép előtérbe a szöveg szempontja helyett. filozófiája és gyakorlata irányuló tartalmi-interpretatív fontosságú mozzanatot rögzíthetünk. a szöveggrammatikában (is) tárgyalt visszatérések és utalások rendszere. részben annak példájaként.A szövegtan leírása. ilyenek a kauzális. hogy a szövegre vonatkozó szempontokat abból hiánytalanul egybegyűjtse. és az interpretálónak ad szempontot. akkor ugyancsak egy hagyományos szövegstruktúra képe jelenik meg globális kohéziót teremtő eszközként. hogy a kulcsszó is a fókuszmondat és a tételmondat mellé sorolódik. hogy Szikszainé Nagy Irma könyve valóban a leggondosabban feltérképezte a magyar nyelvészet szakirodalmát. akkor azért kell rá figyelnünk. akkor a stilisztika fogalomtárába tartozó fogalommá válik. 19 . hanem a szöveg mindenkori tartalmának az interpretáció során kibontható mozzanata. Ha a kulcsszó attól kulcsszó. Szemben a fókuszmondattal a tételmondat kötődhet egy szövegegységhez. amely „jelentést adó. Ha a kulcsszóhoz gyakorisági mutatót veszünk. hogy témamegjelölő szerepű és visszatérő elem. magyarázó vagy egyéb módon kapcsolatot teremtő szövegegységek. hogy melyik szerzőre. integráló erejű mondat”. Ha a kulcsszót aszerint vizsgáljuk. (iii) A szemantikai kapcsolódás (progresszió) megfeleltethető annak a szövegbeli hálószerkezetnek. ez pedig a mindenkori interpretáció lehetősége. akkor ez a fogalom lehet a szöveget (vagy a szövegtípust) strukturáló elem. részben viszont azért. amely nem a szöveg egysége. Ha mégis előfordul. amennyiben „többnyire a bekezdés első mondata” (173). ti. A fókuszmondat és a tételmondat mibenlétét a könyvben a példák világítják meg. a szemléltető példák egyike azonban ezt a kötődést visszavonja és megengedi. amely igen sok szempontból értelmezhető. amelyeket tartalommal és jelentőséggel a mindenkori interpretáció tölt meg. következtető. mondja Roland Harweg. És természetesen nyitva áll a lehetőség. mert ez a szempont megérdemelne egy külön tanulmányt a további szövegtani kutatásokban. mert különleges stilisztikai értéke van. melyik műre mi a jellemző. A fókuszmondat meghatározása szerint „a szöveg lényegét magában foglaló. A könyv itt is tipikusan leíró szempontokat érvényesít. azaz fókuszkohéziót teremtő szerepű” (kiemelés az eredetiben) (172). Végül a kulcsszó esetében olyan fogalom kerül tárgyalásra.

aprólékos nyelvi szempontok gazdagságát tekintve e könyv egyedülállónak tekinthető elemzési kézikönyv is. Mindezzel a Leíró magyar szövegtan azt a hazai hagyományt folytatja. és a szövegtant szoros szálakkal igyekszik hozzákötni elsősorban az irodalmi szövegek elemzéséhez. hogy az interpretáció során megkeresse. Miért rendhagyó a könyvben bemutatott szemotikai szövegtan a szemiotika vonatkozásában? 2. János és Benkes Zsuzsa könyve. János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései Petőfi S. annak sarkalatos téziseiben és következményeiben rejlik. elmondhatjuk. Nem csak és nem is elsősorban azért. mert a Bevezetés a szemiotikai szövegtanba alcímet viselő kötet szerkezetét és gondolatmenetét — szokatlan módon — explicit kérdések és célzott válaszok egymásutánja alkotja. hogy helyette egyre erősebben a szövegelemző stilisztika és retorika aspektusa érvényesüljön. hogy a könyv a globális kohéziót — egyébként a hazai szövegtani kutatások szerves részeként — mint egyfajta. Ezen belül olyan nyelvi jelenségeket sorol fel. Ezzel a könyv sugallata szerint esélye lehet rá. Miért rendhagyók (a fentiekből is következően) a szövegek elemzésére tett javaslatok? 20 . példaadó módon hidat teremtvén a kutatás és az iskola között. 2. amely a szöveget az interpretáció tárgyának tekinti. mert az igényes és elmélyülést kívánó elméletet (Petőfi S. illetve kívánatos alkalmazás (Benkes Zsuzsa válaszai) követik lépésről lépésre. amelyekre az interpretálónak (és legfőképpen az irodalmi szöveget. Miért rendhagyó a verbális szövegekkel foglakozó szövegtannak a verbalitással foglalkozó (nyelv)tudományhoz való viszonya? 3. A szöveg megközelítései többszörösen rendhagyó könyv. és tartalommal töltse meg őket. Követvén a kötet kérdés-válasz struktúráját magam is kérdésként fogalmazom meg e három pontot: 1.Kocsány Piroska Összefoglalva a globális kohéziót megvalósító tematikai egységeket — hozzá véve a helyet és az időt jelölő kötőelemek tárgyalását is —. mint a többi szövegtani tárgyú munka. De ugyanekkor el is távolodik a szöveget magát magyarázó szövegtan nézőpontjától. János válaszait) éppen az iskolai gyakorlatban lehetséges. megkönnyítvén ezzel az áttekintésben el-elkalandozó olvasó dolgát. A következőkben három ilyen pontra térek ki. Az eltérés a megszokottól elsősorban magában az elméletben. Petőfi S. hogy eljusson a szöveg szubjektív és e lehetőségek révén bizonyos értelemben magyarázó módon interszubjektív elemzéséhez. és nem csak azért. illetve az igényes prózát interpretálónak) érdemes figyelnie ahhoz. az interpretáció során kibontható tartalmi összefüggésrendszert szemléli. A szövegelemző. A bemutatott leíró jelleg mellett éppen ezzel jelent mást a szövegtani kutatások palettáján.

Mindenekelőtt újonnan felmerül az ismert „Gretchenfrage”. vagyis a jelentést hordozó) és a jelöltet (= significatum. Petőfi S. illetve e kérdés első részkérdését: „Mik tekintendők egy szöveg mint komplex jel (szemiotikai) összetevőinek?”). hogy a jelviszonyban mind a jelöltet. amely a jelhasználók szerint a jel fizikai manifesztációjában kifejezésre jut és 2c: az a ’világfragmentum’ maga. 2b: annak a „’világfragmentumnak’ a mentális képe”. i. János a (megszokottabb) kétpólusú — diadikus — jelviszony helyett egy három pólusú — triadikus — jelviszonyban kívánja megragadni a szöveg fogalmát (l. János szakít a morrisi jelfogalommal. az a jelviszony értelmezése. a jel tudományának keretében megfogalmazódó szöveg fogalmának nyilvánvalóan minden jelre érvényes fogalomnak kell lennie. hogy a jelviszonyba belefoglaljuk az „interpretátort”. hogy ennek a fogalomnak nincs közvetlenül köze sem a mindenkori. Ennek a filozófiai döntésnek számos gondolatébresztő következménye van. kérdését: „Mivel járul hozzá a szemiotika egy általános szemiotikai szövegtan interdiszciplináris megalapozásához?”. az a multimedialitás. vagyis a megjelölt tartalom). Míg az előzőben a jel a jelölő és a jelölt kapcsolatában értelmezhető. ha még oly alapvető és az emberiség számára meghatározó lehetőség is. Azzal. e „szövegek” között a verbális szöveg pedig csak egy lehetőség. amely „a komplex jel fizikai testében — a komplex jel alkotójának vagy befogadójának feltételezése szerint — kifejezésre jut” (Petőfi S. m. Ezzel Petőfi S. addig ez utóbbiban a jelölőt és a jelöltet az interpretátor kapcsolja össze jellé.A szövegtan leírása. 41. Petőfi S. ti.1.. A szemiotika nem nyelvtudomány. sem egy virtuális jelhasználóhoz. filozófiája és gyakorlata 2. A jelölő összetevői: 1a: a jel fizikai manifesztációja. Amiben azonban a Petőfi S. Az „interpretátor” absztrakt fogalma csak arra vonatkozik. Petőfi S. hogy miképpen értelmezzük az „interpretátort”. János és Benkes Zsuzsa által képviselt szemiotikai szövegtan döntően eltér az általánosan ismert nyelvi-szövegtani próbálkozásoktól. A szemiotika „megszokott” nézőpontjai és a szemiotikai szövegtanban képviselt nézőpontok: eltérések és következmények Ami a szemiotikai szemléletből következően a szöveg vonatkozásában kézenfekvő.. 1b: az e manifesztációnak a jel használója által létrehozott mentális képe és 1c: az ehhez a mentális képhez hozzárendelt formai felépítés. 21 . i. m. A jelölt részei: 2a: a mentális képhez hozzárendelt nyelvi-szemantikai felépítés (ahol a „nyelv” és a „szemantika” szót metaforikus kiterjesztéssel természetesen nem kizárólag a verbális nyelvre vonatkoztatjuk). mind a jelölőt (!) interpretáció eredményének tekintjük (l. 40). Az nyilvánvaló. a 3. fejezet 1. nem lépünk át a jel és a jelentés viszonyának tárgyalásából a jel és a jelhasználók viszonyának tárgyalásába. az a kérdés. és bizonyos értelemben Peirce jelfilozófiáját folytatja. János eleve három alkotóelemből összetevődő egységnek tekinti a jelölőt (= significans.

hogy egy szemiotikai szövegfilozófia keretében lehetőleg minél elmélyültebb és átfogóbb leírásra törekedvén rávilágítsunk a jelnek tekintett szöveg létrejöttének (= megalkotásának és befogadásának) mibenlétére. amely szerint az interpretátor nem más. a jelölt tartalom vonatkozásában. mint annak kifejezésre juttatása. másfelől pedig mint „notáció” (= a fizikai test ’nyelvi’ — egy kódrendszerben elhelyezhető — mivoltában). vagy sem. Eszerint a szöveg mint jel (= a szövegjel) sem létezik a szövegjelként való értelmezés nélkül. m. hogy egy adott (fizikai) létezőt egyáltalán egy jel fizikai testének tekintünk-e. amikor azt írja. akkor elfogadhatjuk az interpretátor fogalomnak azt a legegyszerűbb értelmezését. amit az interpretátor mint significatumot.9 Az 1b tényező az interpretátor működése során megkettőződik: a mentális kép egyfelől mint „figura” (= a fizikai megjelenési formával analóg tényező) jelenik meg. Az 1a tényező (a jel fizikai teste) minden várakozás ellenére maga is lehet interpretáció eredménye olyan elképzelhető esetekben.. 22 9 . sem a nyelvi rendszer elemeinek rendszerszerű használatából nem vezethető le a textualitás ténye.Kocsány Piroska kiemelés tőlem. hogy egybefűzi és formává rendezi az 1b tényező kettős „arcát” (Petőfi S.P. az értelmezésre és a lehetséges filozófiai háttérre nem tér ki). amelyben egyszerre működik az interpretáció mind a jelölőnek mint jelhordozónak. tehát például a verbális szöveg esetében sem a nyelvi rendszerből. Ha célunk az. mind pedig a jelöltnek mint kifejezésre jutó tartalomnak a létrejöttében. hogy az 1b és az 1c tényezőknek nyelvi-szemantikai felépítést biztosít. hogy a jelentés folyamat. immár a significatum. hogy milyen probléma megoldására törekszünk. hogy a jel nem létezik a jelként való értelmezés nélkül. Ez azonban nem ok arra. ahol az interpretátor működésének — az interpretációnak — függvényében dől el. János ezt meg is fogalmazza. Ha mármost megpróbáljuk értelmezni az interpretátor mibenlétét. hogy a komplex jelnek tekintett szöveg nem rendelkezik „egyértelműen meghatározó (azaz definitorikus) funkciójú belső tulajdonságokkal” (i. a 2c elkülönülését a szerző további elemzés tárgyának tekinti. E kétszer hármas egység elemeire az interpretátor működése nyilvánvalóan nem egyformán vonatkozik. mivel ennek eldöntésében „az adott befogadóknak az adott befogadást megelőző tapasztalatai a döntőek”. 25). K. Az 1c tényezőt az interpretátor oly módon hozza létre. A 2b tényező a jelhasználók világfragmentumának mentális képét fűzi egybe a significatumként megjelenő tartalommal. A 2c tényező pedig éppen maga az a ’világfragmentum’. Mind az a Az 1a tényező elválasztását a jel másik részétől. Petőfi S. A 2a tényezőt az interpretátor úgy hozza létre. akkor többféleképpen járhatunk el annak függvényében. János metaforája). mint tartalmat megjeleníteni hivatott. a significatumtól mindenesetre megnehezíti. hogy a tudományos vizsgálódás során nem kerülhetne sor az együtt ható tényezők szételemzésére. ami megnehezíti az interpretátor fogalom értelmezését.

A szövegtan leírása. Vagyis a számbajövő különféle diszciplínák nem a szemiotikai szövegtan mellé rendelődnek. úgy vélem. azt kiegészítő kutatási területek. éspedig formai. filozófiája és gyakorlata döntés. A triadikus jelfogalom eszerint magában hordozza azt a gondolati lépést. a 29. Ha nemmel felelünk. 2b és 2c = a jel szemantikai értelmezése a világról való tudásunkba történő beleillesztés során. amely — egyre nagyobb súlyt kölcsönözvén az interpretátornak — a szöveg hermeneutikai fogalmát alapozza meg (és megelőlegezi a dekonstrukció mint szövegértelmezés lehetőségét). János szemiotikai alapú szövegfilozófiáját a szemiotika és a kommunikáció azon sarkalatos kérdéséhez. amelynek során e képet felépítésében szövegjelként rögzítjük. Ha erre a kérdésre igennel felelünk. illetve hatnak. hogy a megnevezett szakterületek a szemiotikai szövegtannal érintkező. amely (még? már?) jel (vagy kommunikátum). Némileg elcsépelt metaforával szólva. nyelvi-szemantikai alapon. Ez a tudományköziség azonban. bizonyítván ezzel is a szöveggel való foglalkozás elkerülhetetlenül interdiszciplináris voltát. Vagy másképp fogalmazva: kiindulhatunk-e szövegtani vizsgálódásunk során abból a feltevésből. 23 . mégis megpróbálhatjuk e tényezők szerint az interpretátor működését más-más tudományterületekre vetíteni és így a (szöveg)jel kutatásának más-más aspektusát felvillantani. és közöttük elválaszthatatlanul a szövegek világát is — végtelenné tágítjuk. lapon: az a „maximális diszciplínakörnyezet. Megpróbálhatjuk emellett felfejteni az interpretátor ténykedésének szálait abból a meggondolásból. János és Benkes Zsuzsa mint „diszciplínakörnyezetet” határoz meg (l. és mitől lesz azzá. mind pedig az interpretátornak a 2a. Az interpretátor keresett működési területei azonban a szemiotikai szövegtanon belüli területek. A „diszciplínakörnyezet” azt sugallja. hogy a valóságban a fenti komplex jelértelmezés egyes tényezői (az interpretátor működésének egyes területei) szimultán módon. komplexitásában verbális elemet (is) tartalmazó létező valahol valakinek komplex (verbális) szövegjel. egy folyamat során együtt léteznek. Bár tudjuk. akkor viszont meg kellene adnunk azokat a kritériumokat. hogy a (szöveg)jel tanulmányozása mindenképpen több tudományterületet érint. 2b és 2c esetben lehetséges működése10 közelíti Petőfi S. akkor vizsgálódásunk tárgyát — a jelek világát. amelyet az 1a tényező képvisel. amelyek a számunkra kívánatos jelhalmazt kiválasztják. nélkülük a modell csak 10 2a = a jel fizikai testének észlelésekor kialakult mentális kép szemantikai értelmezésének az a része. amit Petőfi S. hogy mi az a fizikai létező. nem azonos azzal. hogy minden létező egyúttal lehet valahol valakinek valamilyen jelentéssel bíró jel — és eszerint minden. amelyben a szövegtani kutatás elhelyezendő”). hanem a szemiotikai szövegtanon belül működtetendők. A szövegjel értelmezését biztosító triadikus szemiotikai modell maga. Ezt a legáltalánosabb értelemben vett interpretátor fogalommal nem tudjuk megtenni. az csak e dilemma megfogalmazásához segít hozzá. közvetlenül. inherensen igényli az egyes szaktudományok belépését.

Az egyik a hermeneutikai szövegfogalom. illetve 2b és 2c tényezők során). A triadikus jelfogalomtól az interpretátor fogalom értelmezésének kísérletén át tehát eljuthatunk három olyan eredményhez. fejezetének kérdéseit: Mivel járul hozzá a kommunikációelmélet / a pszichológia / az antropológiai hermeneutika / a tudásszociológia / a filozófia / a szemiotika egy általános szemiotikai szövegtan interdiszciplináris megalapozásához? 12 Benkes Zsuzsa és Petőfi S. S a harmadik a szövegformák létéhez kötődő szövegtan fogalma. – az a szövegtan. amely a fizikai létezők mentális képpé alakulásával és ezek formai felépítésével foglalkozik (l. az idézett mű 3. 2b.12 A második figyelmeztet a tudományköziség kifejtésének szükségességére és a szöveggel való. a „létező” kifejezés arra utal. hogy a szövegjel mibenlétét (mint nyilvánvalóan minden jelét) az emberi tapasztalat és megszokás alapozza meg. amely – ellentétben a hermeneutika számára meghatározó tudatos befogadói magatartással – inkább a (természet)tudományos kísérletek műfajához hasonlít. szükségsze11 Hasonlóan l. az interpretátor működését az 1b. eszerint az interpretátor működését meghatározó módon befolyásolja a létező szövegekről szerzett tapasztalat (l. Tovább gondolva ezt a tételt. amely az ember. az interpretátor szerepét a 2b és 2c tényezőknél). 24 . – az a szemiotika. 2c tényezőknél). A kreatív gyakorlatok során az eredmények összevetésével próbálják magyarázni a szöveg lineáris szerkezetét. az interpretátor működését az 1a. A másik a szöveggel való foglalkozás elkerülhetetlenül és közvetlenül (inherens módon) interdiszciplináris voltának újbóli megerősítése. e vázat hússal az egyes szaktudományok töltik fel. 2b. 1c valamint a 2a. A számításba jövő területek a fenti 1) és 2) tényezők alapján a következők:11 – az a kognitív tudomány. János könyve ezt a lehetőséget nem fejti ki. 1c és a 2a. az interpretációt az 1b. amely a fizikai létezők notációvá válásával továbbá a notáció és a jel viszonyával foglalkozik (l. amely a létező szövegekkel foglalkozik. – az a kultúrantropológia.Kocsány Piroska csontváz marad. illetve az emberi közösségek lehetséges ’világfragmentumával’ foglalkozik (l. Az első eredmény magában rejti annak lehetőségét. hogy a szövegtan „közelebbi” vizsgálati tárgyát a mindenkori tapasztalásból eredően megszokott szövegformációk (más szóval szövegtípusok) adják. 1b és 1c. amely mindenképpen alapvetően fontos lehet a komplex (verbális) szöveggel való további — az általános és átfogó szemiotikai közelítésen túlmutató — foglalkozás szempontjából. 2c tényezők során). hogy — kilépvén a jelelméleti szövegfilozófia kereteiből — a szöveggel való foglalkozást mint hermeneutikai fogantatású interpretációt képzeljük el. elemzéseik során pedig megkísérelnek egy olyan módszert kidolgozni. eljuthatunk oda.

) foglalkozó tanok. multimediális. amely a szövegek tanulmányozása szempontjából ugyancsak elvezethet bizonyos problémák megfogalmazódásához. a „szövegjelentés” (másutt bizonnyal ezt nevezik összképzetnek. hogy a szövegek úgy viselkednek. Minden egyes szövegnek mint komplex jelnek mindig egyedi jelentése van. és így tárgyalja a jelek közötti (szintaktikai) viszonyt. Az egyik probléma a legfeltűnőbben és legközvetlenebbül a verbális szövegeken szemléltethető korreferencia-viszonyokhoz kapcsolódhat: mihelyst nem a szövegről mint egyetlen. mintha a szövegjel jelentése. hogy a jel (= a szöveg) és a referencia közötti különbségtétel a szöveg esetében nem lehetséges. A triadikus szövegjel-modell esetében másképp kell gondolkodnunk. l. a dialógus. A megszokottabb (morrisi) szemiotika a (kétpólusú modellben értelmezett) jelnek. teljességre törekvő elméleti szemiotika keretén belül (túl) nincs a „szöveggel” foglalkozó tan. hogy a szöveg jelentését (a szöveg mibenlétét) részeinek jelentéséből rakjuk össze (például a korreferencia viszonyainak feltárásával). illetve „magasabb” szinten — azt a viszonyt. Gyenge és elnagyolt hasonlattal szólva azt is mondhatnánk. vannak viszont az egyes szövegformációkkal (mint például a multimediális-verbális szöveg. mint a tulajdonnevek: csak referenciájuk van. a jel és referenciája közötti (szemantikai) viszonyt és a jel és használója közötti (pragmatikai) viszonyt.) és az azt létrehozó komponensek viszonya megismételné — sokkal komplikáltabb módon. a bemutatott általános szemiotikai szövegmodellben a virtuális versus aktuális jelentés elkülönülése nem releváns. Az általános szemiotikai szövegtan nem nyújt közvetlenül módot arra. hogy a szövegjelentésnek ezt a „komponencialitását” problematizálni.A szövegtan leírása. A harmadik pedig abba a belátásba torkollhat. önálló „szövegjelentéssel” rendelkező jelről van szó. Ez megerősítheti az olvasónak azt a benyomását. az egy mondatnyi szöveg stb. azonnal szembesülünk azzal a szükségszerűséggel. verbális stb. hogy bevezessük az építőelemek szintjén a jelentés és a referencia kettősségét. a szekvenciális monologikus szöveg. „zárt”. hanem a szemiotika központi tárgya: a jel. Ugyanakkor két szempont is gondolkodóba ejthet. a referenciának és a jelhasználónak a hármasságában gondolkodik. tehát mihelyst arra kényszerülünk. teljes képzetnek stb. Ismét gyenge és elnagyolt hasonlattal szólva úgy festhet a dolog. illetve vizsgálni tudjuk (jóllehet a formai-szemantikai felépítést a modell mint az egyik szükséges összetevőt természetesen tartalmazza. A mo25 . amely összefűzheti a mondat jelentését a mondat elemeinek jelentésével. hogy az interdiszciplinárisan kiegészülő.) szöveg. Gesamtvorstellungnak. hogy az általános szemiotikai szövegtan vizsgálatának tárgya valójában nem a (bármilyen. Először is látnunk kell. a fenti 1c és 2a tényezőket). Mivel minden szöveg mint komplex jel az interpretátor működése során válik jellé. A triadikus jelfogalomnak van még egy további következménye. filozófiája és gyakorlata rűen sokrétű foglalkozás során a mindenkori vizsgálati keret szükséges tudatosítására.

K. ez a megállapítás megerősítést nyerhet abból a tényből. hogy a létező szövegekkel foglalkozó szövegtan (mint szaktudomány) az egyes szövegformációk tana legyen. Ha ez az érvelés elfogadható. illetve a 4. megfogalmazandó) szövegtípusok.13 Ezzel tehát mégis nyílik mód arra. jelfilozófiai) hátteret kidolgozza. amelynek virtuális jelentése egy az adott közösség tagjai számára látensen adott értékprincípium cáfolata vagy megerősítése. Ez az aspektus — a szövegek szociológiai és funkcionális meghatározottsága. Ezen azt értem.P. hogy a szövegtan megtöbbszöröződik: megjelenik egyfelől egy jelelméleti megalapozású szövegfilozófia és másfelől egy — adott szövegformációkkal foglalkozó — szaktudomány. hogy az interpretátor bevezetése nem azonos a jelek és a jelhasználók közötti. kifejthető és kategorizálható/tipizálható viszony aspektusával. hogy egy-egy szövegformáció mint szövegjel esetében szembesítsük a jelet a jel alkalmazásával.Kocsány Piroska dell a jel működéséről ad számot. szövegformációk mint virtuális jelek jelenhetnek meg egy-egy aktuális.). Az előbbiekben láttuk. hogy a triadikus jelfogalom interpretátorának működésére összpontosítva nem zárhattuk ki annak a lehetőségét. hogy az egyes (ilyen céllal megragadható. hogy az általános szemiotikai szövegtanról szóló 3. megvalósulásával. 26 13 . aktuális jelentése pedig e virtuális lehetőség mindenkori nyelvi megjelenítésének jelentése. fejezet — Az általános szemiotikai szövegtan és szövegtani társtudományai — minden egyes részfejezete kifejezetten csak a társtudományokról szól. konkrét szövegjelenségben. Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa könyve e szaktudományként a verbális szövegek szemiotikai szövegtanát mutatja be. akkor a szöveg vizsgálatában várhatóan meg fog jelenni egy ténylegesen a szövegről (vagy a szövegekről) szóló szaktudomány is. legfontosabb feladata és hozadéka éppen az. Úgy vélem. kiemelés tőlem. és a szöveggel (is) foglalkozó szaktudományok számára a szükséges (jelelméleti. Ily módon első közelítésre úgy tűnik. A megelőzőkben nyilvánvalóvá válhatott továbbá. a jelhasználók választási lehetősége. a „ki mikor kinek mit és hogyan” kérdése — a szöveg mint komplex jel szemiotikai összetevőinek modelljében háttérbe szorul. hogy az egyes formációk egyedi megvalósulásait mint egy-egy virtuális lehetőség aktualizálását rögzítsük. hogy specifikus jel: a („szövegjelentést” hordozó) szövegjel működésének tényezőit explikálja. Ha már most erre a diszciplínára: az egyes szövegformációkról szóló szövegtanra gondolunk. Ez a gondolat bizonnyal nem idegen a szemiotikai indíttatású szövegtantól. Megjelenik viszont máshol: a második fejezet (A szövegtani kutatás diszciplínakörnyezete) két részkérdéséE sorok írója így tekintené a mondást mint szövegformációt olyan szövegjelnek. akkor ugyancsak nem zárható ki. fejezet tárgya (és címe): Az általános szemiotikai szövegtan interdiszciplináris megalapozása (és nem csak egyszerűen „Általános szemiotikai szövegtan”!. sőt szükségszerű lehet.

egymás mellett több. ha értelmezzük a szövegeket formájuk. lapon található táblázatot és annak tárgyalását. A cél — „a szövegeken. 35) — akkor és úgy érhető el.14 A másik tudományág. filozófiája és gyakorlata nél: 1. ennek interdiszciplináris megalapozása tartalmazza a szöveg mint komplex jel szemiotikai összetevőinek a fentiekben bemutatott tárgyalását. Ezzel úgy tűnik. Az egyik az „általános szemiotikai szövegtan”. E szemiotikai szövegmeghatározás a „hagyományos(abb)” szemiotikai viszonyfogalmakra támaszkodik. m. a 29. A szövegnyelvészet és a nyelvtudomány rendhagyó viszonya és ennek következményei Induljunk ki tehát abból az észrevételből. nevében a szöveggel foglalkozó tudományág szerepel. úgy tűnik. illetőleg szövegek létrehozása érdekében végrehajtott műveletekre vonatkozó nyelvi és nem nyelvi ismeretek” feltárása és rendszerbe foglalása (l. a cél és az eszköz szempontjai szerint írnak le. és erről próbáltam meg állítani. a felépítettség szintaktikai fogalma és a jelrendszerhez tartozó jelölők értelmezésének szemantikai fogalma. neve szerint az „általános szövegtan”.) A cél megjelölése során azonban ez az általános szövegtan átcsúszik az általános szemiotikai szövegtan területére. 34).2. A tárgy szerint az általános szövegtan a szemiotikai szövegmeghatározást kielégítő szövegek tartományával foglalkozó tudomány. Ez az értelmezési folyamat tipikusan szemiotikai fogalom — maga a szemiózis —. (L.. az előzőket. hogy a könyvben. amelynek előterében mint vizsgálati tárgy.A szövegtan leírása. a másik a szintén jelelméleti megalapozású. az adott kommunikációban betöltött szerepük szerint. kimondatlanul is. Erre vonatkoznak a következő meggondolások. mert tartalmazza a szemiotikában megalapozott három összetevőt: a formatani (szintaktikai). 27 . i. ezek a használat pragmatikai fogalma. m. utóbbit mindjárt a szövegmeghatározás első. jelentéstani felépítésük. amelyet a szerzők a tárgy. a (teljesen vagy részlegesen) verbális szöveg áll. ennek értelmében „az általános szövegtan létrehozásának szándékával célszerű egy ÁLTALÁNOS SZEMIOTIKAI SZÖVEGTAN létrehozá14 A könyvben az interdiszciplináris alapozás tudományainak csak egyike a szemiotika. l.. i. hogy ez tárgya szerint a jellel foglalkozó filozófiai alapvetés. Petőfi S. Milyen SZÖVEGTARTOMÁNYOK SZÖVEGTANAI-nak létrehozására célszerű törekedni?” (Kiemelések a szerzőktől. a jelentéstani (szemantikai) és a pragmatikai összetevőt. bevezető kritériumában. szövegekkel. valóban kétféle modell jelenik meg a könyvben: az egyik a jelelméleti filozófiai háttérmodell. 2.) Itt a szöveg meghatározása éppen azért kapja meg a „szemiotikai” jelzőt. „Milyen jellegű ÁLTALÁNOS SZÖVEGTAN létrehozására célszerű törekedni? 2. mely szerint a szöveg a „befogadók kommunikációszituációkra vonatkozó elvárásainak eleget tevő” komplex jel (Petőfi S. de szaktudományként értelmezhető szövegtani modell.

a szövegnyelvészet a szöveggel foglalkozik. tárgyát mégis a nyelv megnyilvánulási formái adják. illetve kellene kiépítenünk. lingvisztika) és az „igazi” nyelvészetet. a szociológia stb. ebből következően tárgya nem lehet a nyelvi rendszer. amelynek során a megformáltság központú nyelvészet három. A könyv 5. (1) Triviálisan igaz. szocio. ha abból indulunk ki. vagyis szemiotikai háttér előtt tanulmányozandó. hogy a szövegnyelvészet nem azonos a szövegtannal. A fentiek alapján az utóbbi jelelméleti. 35. sem pedig annak használata. kiemelés a szerzőtől. m. A szövegnyelvészetet azonban nem a kötőjeles nyelvtudományokhoz sorolja. (3) A szövegnyelvészet nem azonos sem a rendszernyelvészettel. Ugyanez a többi „kötőjeles” nyelvészetre nem érvényes. foglalja egyfajta hierarchiába a nyelvtudomány egyes részkérdéseit tárgyaló diszciplínákat. etno-. A megelőzők alapján feltehetjük. ill. Gondolatébresztő és vitára serkentő módon illeszti egybe. sem a rendszer elemei használatának nyelvészetével. A nyelvtudományon belül hagyományosan elkülöníti az úgynevezett kötőjeles nyelvtudományokat (pszicho-. az elkülönítést azzal is értelmezvén. Ez már önmagában is szokatlan lépés. (2) a rendszer elemei használatának nyelvészete és (3) a szövegnyelvészet. részterületei. Ezek (1) a rendszernyelvészet. amelyek legalább annyira a pszichológia. az előbbi viszont nyelvészeti diszciplína lehet. egymás mellett futó.. szociolingvisztikával.) Vagyis: az általános szövegtan már első megfogalmazódásában mint általános szemiotikai szövegtan jelenik meg. Itt mindenek előtt pontosítanunk kell a „rendszernyelvészet”.stb. hogy a szövegnyelvészet nyelvtudomány mivoltában szerepet játszik az a tény is. Még érdekesebb azonban a következő lépés.Kocsány Piroska sára törekedni!” (Petőfi S. közéjük sorolva a verbális szövegek szemiotikai szövegtanát is. hogy a nyelvtudomány tárgya és a szövegnyelvészet tárgya az általános felfogás szerint eltér egymástól: a nyelvtudomány a nyelvvel. Az egyik ilyen szövegformáció minden bizonnyal a verbális szöveg (illetve annak egy-egy különálló válfaja. fejezete a verbális szövegek szemiotikai szövegtanának és a nyelvészetnek az egymáshoz való viszonyát tárgyalja. i. hanem a megformáltság központú nyelvészet egyik ágának tekinti. hogy ez utóbbinak szakszerű terminussal a „megformáltság központú nyelvészet” nevet adja. (2) A szövegnyelvészet nyelvtudomány. hogy a nyelvtudománnyal megegyező módon jelekkel foglalkozik. erre azonban itt nincs mód kitérni). hogy a szöveggel foglalkozó szaktudományként az általános (szemiotikai) szövegtan helyett a létező szövegekből visszakövetkeztetett egyes szövegformációk külön-külön tanait lehetne. illetve „a rendszer elemei használatának nyelvészete” megjelölések 28 . A szövegnyelvészetnek ez a besorolása a következő fontos tételekre enged következtetni. Ez megerősíti azt a meglátást. párhuzamos ágát különíti el. szemben a pszicho-. mint amennyire a nyelvészetéi.

a másik. és ha ezek ellen vétünk. akkor ennek is megformáltság központú nyelvészetnek kell lennie. ha a foPetőfi S. hogy a kifejezések ne vezessék tévútra a hagyományos terminológiában gondolkodó olvasót. hogy nem azonosítható-e a szövegnyelvészet ebben a rendszerben a parole vagy a performancia nyelvészetével. Idézem a szerzőt: „a rendszernyelvészet lexikogrammatikai szektora a különféle szintaktikai szintű elemek kategoriális szerkezetét kell leírja/értelmezze. esztétika stb.) 29 15 . hanem a generatív szintaxis első változatának mélystruktúráját és felszíni struktúráját modellezi újra. Itt feltűnően előtérbe kerül az a nagyon fontos gondolat. János és Benkes Zsuzsa könyve ezt a kérdést teszi a szövegnyelvészet (egyik) legfőbb kérdésévé. A „megnyilatkozás” terminus alkalmazásának problematikussága15 arra készteti a kutatást. amely feltétlenül probléma mind a szöveg. nem jön létre szöveg. (4) Felmerül a kérdés. A használat „igazi” jellemzőit és meghatározó szempontjait ebben a rendhagyó szövegkutatásban végül is. (5) Ha a szövegnyelvészet a megformáltság központú nyelvészet egyik fő ága. mivel a szöveg nem azonosítható a nyelvhasználattal. m.A szövegtan leírása. hogy a megnyilatkozás nagyságrendje nincs meghatározva. hogy helyette a „rendszermondat-szövegmondat” párt vezesse be. adott szöveghelyen. kutatási perspektívát jelöl ki. m. az egyik lényege. amely végigvonul a könyv egészén. Valóban elgondolkodtató. azok mibenlétét és célját. i. úgy tűnik. filozófiája és gyakorlata tartalmát. hogy ez a kifejezés a jelölt tárgyat a szóbeliségre szűkítheti. vagyis eleve feltesszük. olvassuk a könyvben. Vannak a könyvben arra utaló megfogalmazások. 76). János két problémára utal. hogy egy-egy adott kategoriális szerkezetből. hogy a szövegnyelvészet a tulajdonképpeni „használat” nyelvészete. hogy az egyéb (megszokottabb) szövegnyelvészeti irányzatok vajon kellő súllyal foglalkoznak-e éppen azzal a rendkívül izgalmas belső feszültséggel. a rendszer elemei használatának nyelvészetéé pedig (többek között) azt. mind a kogníció számára. a szabályok kategoriális mivoltának és a szabálykövető nyelvhasználat (alias felszíni struktúra) linearitásának kettősségével. retorika. mint ahogyan. Többek között azért sem. poétika. milyen grammatikailag helyes lineáris elrendezések hozhatók létre” (Petőfi S. i. Ez a kettősség azonban mégsem a rendszer és a használat kettőssége. Amikor tehát Petőfi S. nem is a szövegnyelvészet hivatott feltárni. nem a szövegtan. és meghatározó módon befolyásolja a kísérletes elemzéseket. 77. hanem az azt kísérő tudományok: a stilisztika.. mert a modell szerint a szöveg nyelvészete is a megformáltság központú nyelvészet (= l. ti. rendszer) része. E kettősség nem azonos a langue-parole vagy a kompetencia-performancia kettősséggel. fontos kutatási feladatot. hogy a szövegnek vannak jólformáltsági kritériumai és szabályai. (L. tudniillik a kategoriális szabályok és a lineáris elrendeződés kettőssége.

ami nem lehet meglepő: hiszen csak a korábbi művekből ismert rendszermondat-szövegmondat szembeállítás is megoldatlan problémák gazdag halmazával szembesít. Maga ez a szembeállítás-kísérlet befejezetlen. amely látványosan (és sokkal látványosabban. amelynek vizsgálatától a szekvenciális szöveg rendszerszerű sajátosságainak felderítését várhatjuk. És éppen ez az. igazán érdekes. hozzá társulnak a nyelv. vagyis kivezetnek a szövegek módszeres vizsgálatából. vagy ha a szintaxis szabályai ellen vétünk. hogy maga a szövegnyelvészet képessé váljon a módszeres vizsgálódásra. a könyv nagyívű kutatási tervet kínál a rendszerelemek és a szövegelemek elkülönítését illetően. mint az egyéb tudományokban) kényszeríti a kutatót arra. Ennek csak egyik része a rendszermondat-szövegmondat szembeállítás. és ennek megfelelően szabja meg azt a két területet. Ezzel azonban burkoltan azt is kimondtuk. amily mértékben kizárólag nyelvészeti ismeretekre támaszkodva ezt meg tudja tenni!). mely szerint a szöveg — minden szöveg — az interpretátor függvényében válik jellé és nincs olyan definitórikus tulajdonság. nagyon is ismert a szöveggel való foglalkozás során: ez az a probléma. Ami viszont új. hogy egy-egy adott szöveg mely elemei tekinthetők ugyanarra a személyre/tárgyra/eseményre utalónak (szak30 . nem teljesül a fonéma jelentéselkülönítő szerepe. az előzőkben azt a meggondolást. Az ütközés nyilvánvaló. hogy e vizsgálódás nem teljes. akkor viszont meg kellene tudnunk adni pontosan. (c) A szövegnyelvészet kimondatlanul is a szekvenciális szöveget tekinti tárgyának. amelyek tartalmaznak nyitott. hogy tudomásul vegye: a mindenkori tárgy (= a szöveg) teljességét csak olyan modellekbe tudja befogni.Kocsány Piroska nológia szabályai ellen vétünk. Kicsit hosszabban idézem a szerzőt. mert ezt a gondolatsort különösen jellemzőnek és fontosnak tartom: „A ’szöveg’-nyelvészet ’lexikogrammatikai szektora’ … (oly mértékben. Az utalások természetszerűen vezetnek a szemiotikai (filozófiai) háttérhez (teljességhez). hogy mi választja el a szöveget a nem-szövegtől. amely minden szövegre érvényes volna. lezáratlan helyeket. az a mindenkori megoldási kísérlet. illetve a szöveg egyéb síkjai a fonémától a különböző szövegalkotó tömbökig. gondolatébresztő és vitára késztető lehet. egyrészt azt kell leírja/értelmezze. (b) Annak érdekében. Lássuk. hogy vannak a szövegnek szabályai. ahol a megkettőzött szövegkutatás két reprezentációja (az általános szemiotikai szövegtan és a verbális szöveget tárgyának tekintő szövegnyelvészet mint a megformáltság központú nyelvészet ága) egymásnak ütközik. (L. amire a szemiotikai alapozású (és hermeneutikai kimenetelű) szövegtan nem tud válaszolni.) Itt értünk el ahhoz a ponthoz. nem tudunk értelmes mondatot létrehozni. Ha ez igaz. mit kínál a szemiotikai szövegtan! A következő meglátásokat összegezhetjük: (a) A könyv a szövegnyelvészetről szóló fejezeteiben következetesen figyelmeztet arra.

A szövegtan leírása, filozófiája és gyakorlata

kifejezéssel élve: korreferenciálisnak), másrészt azt, hogy egy-egy adott szöveg valamely adott szöveghelyén egy kategoriális szerkezetnek miért az a lineáris elrendezése áll, amelyik valójában ott áll. (Ez utóbbihoz azonban már verstani és/vagy prozódiai szövegnyelvészeti elemzés is szükséges.)” (Petőfi S., i. m. 76, kiemelések a szerzőtől.) A teljességhez hozzátartozik, hogy mind a rendszernyelvészet, mind a rendszer elemei használatának nyelvészete, mind pedig a szövegnyelvészet két szektorból tevődik össze, az egyik a lexikogrammatikai szektor, a másik a verstaniprozódiatani szektor. E két szektor megválasztása és elkülönítése maga is rendhagyó az ismert szövegtanokkal és szövegnyelvészeti irányokkal összevetve: ezzel a hangsúlyozottan különállóként megfogalmazott hangzóssági szemponttal a verbális szöveg, képletesen szólva, mintegy egy lépéssel közelebb kerül a multimediális szöveghez, amennyiben a hangzáskép külön figyelmet és elemzést nyer, éspedig a (kategoriális) rendszer, a (lineáris) alkalmazhatóság és a (szövegbeli) megvalósulás szintjén egyaránt. A fenti (c) pontból már most a következő gondolatok szűrhetők le: (*) Az a szövegnyelvészet, amely képessé tehető arra, hogy szövegeket mint a megformáltság központú nyelvészet tárgyát vizsgálja, hangsúlyozottan két területen működtetendő: a korreferencia-viszonyok és a lineáris elrendezés területén. Ez a témakijelölés tűnhet akár szűkösnek is (a szövegnyelvészetek szeretik felsorolni például a junkció vagy az időbeliség vizsgálatának fontosságát stb.)16, a recenzens itt mégis egyetért a szerzőkkel: valóban úgy hiszem, hogy ez a két terület az, amelyet ha sikerül jól „befognunk”, fontos előrelépést könyvelhetünk el mind a nyelvtudomány, mind a szövegnyelvészet szempontjából. (**) Az e két témára szűkített szövegnyelvészet mindenképpen, kimondatlanul is, olyan szöveg„tan”nak számíthat, amely egy létező szövegformációra visszavezethető szövegnek a tana, ti. a szekvenciális szövegé. A tételt fordítva is megfogalmazhatjuk: éppen a szekvenciális (monologikus) szöveg az, amelyet minden valószínűség szerint a korreferencia és a linearitás mikéntjével tudunk mint szövegformációt kimerítően definiálni. Így áthidalhatjuk azt a szakadékot, amelyet az előzőkben mint a szövegnyelvészet és az általános szemiotikai szövegtan elkerülhetetlen ütközését szemléltethettünk: eszerint a szemiotikai szövegtan háttere előtt művelhető a megformáltság központú nyelvészet fő ágaként megjelölt szövegnyelvészet mint a szekvenciális szövegformáció nyelvészete.

Az időbeliség (temporalitás) a referenciális mozgásként is meghatározott, specifikus korreferenciának tekinthető. (L. például Vater, Heinz 1992. Einführung in die Textlinguistik. München.)

16

31

Kocsány Piroska

(***) Ugyanakkor a fenti idézet tartalmaz egy olyan kitételt, amely véleményem szerint nem teljesíthető, de amelyet nem is kell a szövegnyelvészetnek teljesítenie, s amelyről lemondva talán csökkenthető az a problémahalmaz, amellyel a szemiotikai szövegtan a módszer kérdését illetően folyamatosan szembesül. Vessük össze még egyszer a rendszernyelvészet, a rendszer elemeinek nyelvészete és a szövegnyelvészet hármasságát, amelyet a szerző (Petőfi S. János) „egyetlen funkcionális egység” összetevőinek tekint (i. m. 78). A rendszernyelvészet az elemek kategoriális szerkezetét írja le. A rendszer elemei használatának nyelvészete azt írja le, hogy egy adott helyen egy adott kategoriális szerkezetből milyen grammatikailag helyes lineáris elrendezés hozható létre. A szövegnyelvészetnek pedig arra kellene válaszolnia, hogy miért az a lineáris elrendezés áll az adott helyen, amelyik ott áll. A miért-kérdést azonban ketté kell vágnunk. Ez a kérdés ugyanis feltehető leíró és értékelő szándékkal! A mindenkori szövegbeli lineáris elrendezés, miképpen Benkes Zsuzsa a könyvben számos kísérlettel szemlélteti és az adott fejezetben Petőfi S. János is bemutatja egy konkrét példán, nem az egyetlen helyes elrendezés a rendszer elemei használatának nyelvészete szerint. Hogy mégis az áll ott az adott szövegben, annak kétféle oka lehet. Az egyik ok (a miért-kérdésre adandó egyik = a leíró válasz) visszavezethető a szekvenciális szöveg specifikus tulajdonságaira. Ilyenek például (1) a megelőző mondatból következő sorrendi okok, (2) a mondatunkat követő mondat elvárásai (gondolhatunk itt Hadrovics László híres „tartalomváró” kategóriájára, így például arra a tényre, hogy az ellentétező második mondat — például egy „de” vagy „ugyanakkor” kezdetű mondat — megkívánhatja az első mondat topikjának hangsúlyozását), (3) bizonyos frazeológiai vagy félig-frazeológiai kötöttségek vagy (4) bizonyos tartalmi-jelentésbeli kötöttségek, amelyek közvetlenül a kognícióval függnek össze (például bizonyos szórendek természetessége szemben más szórendek enyhe természetellenességével, eklatáns példája ennek az alany természetes topikhelyzete stb.). Ez a típusú oknyomozás feltétlenül nyelvtudománnyá teszi a szövegnyelvészetet, minden bizonnyal a megformáltság központú nyelvészeten belül marad, továbbá kétségbevonhatatlanul a szöveg (= a szekvenciális szöveg) tényéhez kötődik. A tárgy (a lineáris elrendezés a szövegben) és a cél (magyarázzuk meg a nyelvi struktúrák és a nyelvi-kognitív kompetencia alapján, hogy miért van így) kétséget kizáróan nyelvtudományos jellegű. Azonban a felsoroltakkal nem merítettük ki a számbajövő lineáris változatokat: a kísérletek is azt igazolják, hogy fennmaradhat esetenként több, nyelvészetileg (= szövegnyelvészetileg, vagyis a szekvenciális szöveg számára megállapítható és megindokolható nyelvi és kognitív törvényszerűségek szerint) helyes változat, amelyek közül az elemzett szöveg mégis csak egyet tartalmaz. Itt, ezen a ponton kell különbséget tennünk a helyes változatok és a jó (= pozitívan értékelt) változatok magyarázata között, vagyis a „miért”-kérdés kétarcúságát il32

A szövegtan leírása, filozófiája és gyakorlata

letően. Abban a pillanatban, amikor egynél több helyesnek ítélt változatunk van, viszont nincs az előbbiekben az (1)–(4) pont alatt felsorolt vagy azokkal analóg megoldásunk, fennáll annak a (látható, érzékelhető) szükségszerűsége (veszélye), hogy elemzésünk átcsúszik a szövegnyelvészetből a hermeneutikai szövegelemzésbe. Ezért úgy vélem, hogy a módszer kérdésében a vázolt szövegnyelvészeti modell csak akkor működtethető, ha megkeressük azokat a nyelvtudomány számára kicövekelhető határokat, ameddig a fenti „miért”-kérdésre megfelelő módon leíró és magyarázó választ tudunk adni. Ez a feladat a nyelvtudományban az elemzés módszertanának szintjén is megoldhatónak látszik. A további, a lineáris elrendezést a szövegegész számára értékelő magyarázat nem képezheti a szövegnyelvészet tárgyát.17 Hogy képezheti-e egy általános szemiotikai szövegtan tárgyát, arra a következő lépésben: az elemzések rendhagyó mivoltával kapcsolatban próbálok meg válaszolni. 2.3. A szövegelemzés rendhagyó céljai és módozatai Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa a szövegelemzésben is merőben új útra tér, amikor bevezeti a kétféle — kreatív és analitikus — elemzést. Az elemzést magát a fejezet bevezetésében „strukturális értelmező interpretáció”-ként fogalmazzák meg, amelynek tárgya a szöveg „formai és jelentéstani felépítése” (i. m. 95). Mit tartalmaz ez a megfogalmazás? Minden bizonnyal tartalmazza azt a (következőkben ki is fejtett) szándékot, hogy interszubjektívvá tehető értelmezést hozzon létre, amely a szöveg struktúrájából (és feltehetően nem a befogadás elvű interpretációban meghatározó mindenkori elemzők hozzáadódó értelmezéséből) következik. Ezzel a szerzők feleleveníteni törekednek a klasszikus strukturalista irodalomelemzés hagyományát, amelyet azonban az irodalomelmélet, elsősorban a hermeneutikai és a befogadás elvű esztétikai kutatások eredményeEzért egyfelől gondosan óvatosnak, másfelől mégis megoldhatatlannak látom a feladat kijelölését a könyvben elemzett egyik mondat esetében: „A szövegnyelvészet ’lexikogrammatikai szektora’ végül (kizárólag a saját eszközeit használva, vagy igénybe véve egy szövegtan eszközeit is, amely nem csak a nyelvre vonatkozó ismeretekkel operál, hanem a szóban forgó szövegben feltételezhetően kifejezésre jutó világdarabra vonatkozóval is) az előbbi két nyelvészeti ággal szemben (= rendszernyelvészet, ill. a rendszer elemei használatának nyelvészete, K. P.) azt kell leírja és értelmezze (vagy legalább valószínűsítse), hogy az adott szövegben a) mire utal „a Bábirkó nevű falurész” és a „házunk” kifejezés; valamint azt, hogy abban b) miért a [13]-as szövegmondatban található lineáris elrendezés fordul elő” (Petőfi S., i. m. 78). A világdarabra vonatkozó ismeretek kérdése természetesen már a nyelvészeti szemantika számára is nagy falat, a szöveggel való foglalkozás számára még nagyobb. Ha nem teszünk különbséget a „helyes” változat magyarázata és a „jó” (= értékelt) változat magyarázata között, akkor fennáll a veszély, hogy elemzésünk kifolyik a kezünk közül. 33
17

de. Bár A szöveg megközelítései — annak dacára. kiemelések az eredetiben). Ez a nem túl vaskos kötet többek között éppen 34 .. Petőfi S.Kocsány Piroska képpen. hanem ténylegesen a szövegszemiózis jelenségének sajátos szemszögből való szemléltetése. így értelmezhető lesz a „strukturális értelmező interpretáció” mint cél. és amelynek feloldásában óhatatlanul sort kell keríteni a jelhasználó interpretációjára (vagyis a hermeneutikai mozzanatra). és le kell szűkíteni a vizsgálat tárgyát egy szövegtani szaktudomány — például a szekvenciális monologikus szöveg — „formai és jelentéstani felépítésének” leírására — például a szövegnyelvészet eszközeivel —. amikor a szövegelemzést előkészítő kreatív megközelítés módozatairól a következőt írják: „…ezekkel egyrészt szövegszemléletet is közvetítünk. hogy a „strukturális értelmező interpretáció” nem támaszkodhat csak a szövegre és csak korlátozottan lehet interszubjektív stb. hanem a szövegek „formai és jelentéstani felépítését” akarja feltérképezni. ekkor értelmezhető lesz az a cél. a kreatív és analitikus elemzés kettőssége. interszubjektívvá tehető eredményekkel. hogy leírjuk a szövegek „formai és jelentéstani felépítését”.). Ha talán nem is erre gondolnak. mindenképpen meghaladottnak tekint. m. Vagy létre kell hozni egy olyan elemző módszert. hogy módszerükkel egyes szövegek formai és jelentéstani felépítését írják le explicit módon. i. hogy az elemzett szövegek valamennyien szépirodalmi alkotások — hangsúlyozottan nem irodalmi (esztétikai) elemzéseket kíván nyújtani. amely a komplex jel fizikai megvalósulása és jellé válása között feszül. János és Benkes Zsuzsa könyve rendhagyó mivoltában hatásos és fontos szín a szövegtani palettán. hogy leírásunk nem a szövegre irányul. azt gondolom. másrészt érdeklődést ébresztünk (kedvet teremtünk) a szövegelemzéshez. úgy hiszem. ekkor azonban tudnunk kell. Úgy gondolom. miközben úgy vélték. vagyis igazából a szövegszemiózis modelljét próbálták ki az egyes szövegjeleknek és működésüknek tesztelésével. hanem a szöveg jelként való működésére. az „értelmező” kifejezés pedig az interpretátor (nem a használó!) működésére vonatkoztatható. és célként is azt jelölték meg. „teljességre” törő szemiotikai modell éppenséggel nem teszi elkerülhetővé azt a konfliktust. amikor példák hosszú során át belefogtak a kettős elemző módszer kidolgozásába. Ezért a következő választás tűnik szükségesnek: Vagy le kell mondani a szemiotikai modell teljességében történő interpretációról (belátván. igazi didaktikus telitalálat. Maga a módszer. ahol a „strukturális” jelző a szövegvilág-modell strukturális felépítésére. amellyel a szöveget mint jelet vizsgáló jeltudomány a szövegszemiózist a maga céljai számára megragadhatóvá tudja tenni. A szövegekkel való kreatív „játék” tárgya azonban nem a szöveg formájának és jelentésének leírása. szövegértelmezéshez” (Petőfi S. 96. hogy a szerzők valójában ez utóbbit próbálták megtenni. a szerzők is megfogalmazzák ezt. az ehhez hátterül szolgáló.

A szövegtan leírása. és olyan egyéni gondolatmenete van. I. igen kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek. Szegedi Tudományegyetem Általános Nyelvészeti Tanszék Magyar Nyelvészeti Tanszék. bátran mondhatjuk. California) és ennek 1991-es folytatása: Foundations of Cognitive Grammar Vol. hosszabb-rövidebb tanulmányt (többek között éppen a szerzőnek egyéb műveit19). hogy nyilvánvalóan magukon viselik a recenzens szemellenzőit — megfogalmazódásukat éppen a kötet hallatlan problémagazdagságának köszönhetik. A mai magyar nyelv elírásának újabb módszerei. Uő. amelynek megfejtése igazi szellemi kaland.).W. leszámítva néhány elszórt. Hang és szöveg. hogy teljesen egyéni. illetve a konnexitás-kohézió-koherencia hármasságára veti. Image. Helyette olyan szövegfelfogásra épít. II. Mindenekelőtt a következőkre kell utalni: 1. amelyek e felfogással összhangba hozhatók. Langacker tanai a magyarországi tudományosságban. V. (Stanford. 2. 2003. A kritikai észrevételek — azon kívül. Berlin. Topik és/vagy figura. meghatározóan fontos művei az 1987-ben kiadott Foundations of Cognitive Grammar Vol. Számos okból az. filozófiája és gyakorlata azzal tűnik ki a szövegtani munkák hosszú sorából. amely egyesíti a szerkezet és a művelet szempontját. eredeti. így olvasni sem nagyon lehet róluk. A könyv másfelől természetesen Langacker olvasása nélkül is követhető. California). 35 18 . (Stanford. Budapest: Osiris. 26–61. New York) 19 L. amelynek megfejtése (többek között a rendkívül érdekes és hatásos háttértudomány okán is) mindenképpen érdekes és vonzó szellemi feladat. A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben. miképpen használja fel. 237–248. R. In: Maelczki Márta (szerk. 1991-ben megjelent mű (Mouton et de Gruyter. 3. Így e szövegtan világosan és félreérthetetlenül szakít azzal a szövegtani szakirodalommal. valamint a Concept. In: Bednanics Gábor—Bengi László—Kulcsár Szabó Ernő—Szegedy-Maszák Mihály (szerk.). A langackeri nyelvfelfogást a szerző természetesen azokkal a szövegtani fejtegetésekkel és fogalmakkal fűzi egybe. például legutóbb egyes részletekre összpontosítva: Tolcsvai Nagy Gábor 2002. Gondolati rendszerként abból a kognitív nyelvészeti irányból indul ki. Symbol: the Cognitive Basis of Grammar című. amely — kinővén a hagyományból — vigyázó szemeit a mondatsorból létrehozott statikus szövegre. hogy a maga teljességében átlássuk.. amelyet legfőképpen Langacker18 munkássága jelöl ki. Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv szövegtana Tolcsvai Nagy Gábornak A magyar nyelv szövegtana című könyve a magyarországi nyelvtudományban egyedülálló vállalkozás. illetve miképpen gondolja újra a szerző a langackeri fogalmakat. Ezt azonban nem a szemiózis folyama- Langacker. Már pedig e tanítást ismerni kellene ahhoz. önálló és zárt világ.

amelyet a könyv tárgyal. miszerint más és más dolog azt feltételezni. Vagyis elkerülhetetlen lesz a szempontok rendkívüli sokfélesége. a nézőL. ami ismert tény a szövegtan minden irányzata számára. 5. a résztvevők (viszonyuk). ezeket mikro-. a szerző hivatkozását az ontológiai modularizmus éa a módszertani modularizmus elválasztására (45). összhangban van a szövegértelem létrejöttének kettős alapjával: a szerkezet és a művelet kettősségével. 6. 21 A szerző hivatkozik Harald Weinrich munkájára (369). 3. kezelése viszont sokféle megoldási kísérletben történhet. 4. 7. 2. Mindezért a könyv a szintek tárgyalását a makroszint alapvető fogalmaival indítja (bevezetvén a szövegvilág. a résztvevők elmetevékenysége (észlelés. hogy a szövegértelem a makroszinten teljesedik ki. 22 A partitúra részei: 1. interakció) szerint kell tárgyalnia. (…„a szöveg mikroszintű elemei és kapcsolatai is csak a teljes szövegben. E kérdés azonban természetesen számos további kérdést foglal magában. vagyis alulról felfelé építkezik. idő. Az a megoldási javaslat. tehát a makroszinten kapják meg tényleges érvényüket…” 120).Kocsány Piroska tában. illetve választani kell egy (hipotetikus) kognitív modellt. Egyfelől az egészelvűségből következően. hogy gondolkodásunk holisztikus természetű egyfelől. amennyiben bevezet egy — a szövegtan szakirodalmában nem teljesen ismeretlen21. a szövegértelem szintjei (mikro-. mezo-. a résztvevők cselekedetei. 36 20 . E választás során a szerző egyértelműsíti — Langackerhez is hű maradván — a szövegértelem szempontjából meggyőző hatásúnak tartható holisztikus szemléletet. 5. tér. a résztvevők beszéde/írása: a szöveg fizikai megnyilvánulása. és elemzéseket is végez a partitúra mint modell felhasználásával. A szövegértelem megtalálásához vezető út modellálása során szembesülni kell a kogníciót és az interakciót meghatározó paraméterekkel. A három szint tárgyalásakor kettős megközelítéssel él. 3. A szövegtan mindenkori kérdését — miképpen jön létre a szövegértelem — tehát eszerint a kettős szempont (kogníció. illetve hogy a tárgy vizsgálatát holisztikus modellben képzeljük-e el másfelől20. mégis viszonylag kevéssé feldolgozott — metaforikus fogalmat: a partitúra22 fogalmát. az aktivizált tudás sémái) (61). ez azonban nem zárja ki azt a fontos megkülönböztetést. 8. 9.és makroszintnek nevezi. A válaszhoz mindenek előtt modellálni kell a gondolkodást. 4. a szöveg nyelvtani egységeinek jellemzői. de a szövegtan hátterében meghúzódó hermeneutikai gondolat jegyében is nyilvánvaló. mezo. Másfelől az elemzés szükségszerűen egyesíti magában a mikroszinttől a mezoszinten át a makroszint felé tartó lineáris szövegfelismerés folyamatának lépéseit. illetve aspektusából szemléli. hanem a kogníció és az interakció kettősségében. A központi kérdést. makroszint). a megformáltság értelemképzése (a stílus). vagyis a szövegértelem létrejöttét három szinten tárgyalja. a beszédhelyzetből származó ismeretek. s ez a kettősség végigvonul a könyv egészén.

vagyis az induló globális áttekintés (a szöveg makroszintje első tárgyalásban). Általános szerkezeten pedig bizonyos. a szerkezet szempontját érvényesítik a leírásban23). Ez a hármasság. Ezt követi a mikroszint részletezése (középpontjában a korreferencia kérdéseivel). két szempontból is. „A szövegértelem mezoszintjének szövegtani formái” címen a szerző a szövegtopik és a szövegfókusz megoszlását. a szövegfókusz és a szövegtopik kategóriáját és tárgyalván a tér és az idő jelölését a szövegben). éspedig mint „a szöveg értelemszerkezetét” és „a szöveg általános szerkezetét”24. amelyek. hogy a könyv gondolatait folytatva a szövegtan számára további kutatandó problémákat jelöljenek ki. az alulról felfelé történő építkezés részletezése (a szöveg mikro. valamint e topikoknak/fókuszoknak igékkel jelölt összefüggő cselekvéseit és állapotait érti. a fogalmi séma mezoszintű szerepét.A szövegtan leírása. amellyel a szövegtannak meg kell küzdenie. hagyományosan rögzített vagy spontán formációkat. 24 Értelemszerkezeten a szövegtopikoknak és szövegfókuszoknak a beszélő és a hallgató reprezentációjában létrejövő rendszerét. a metafora mezoszintű szerepét. 2. filozófiája és gyakorlata pont. átfogóbb szemszögből. továbbgondolásra késztető kérdések. Két gondolat köré próbálom csoportosítani őket: 1. „A szövegszerkezet mezoszintjének formái” között a bekezdés (mint az írott szöveg szerkezeti egysége) és a párbeszéd alapegységei (például a forduló) leírását és jellemzését olvashatjuk. Másfelől még egyszer hangsúlyozni tudja a művelet és a szerkezet közös szempontját egy általánosabb. és módszertanilag is jó választásnak bizonyul. a mellérendelést. a mezoszintű utalásokat. illetve a szövegszerkezet mezoszintjének formáit. A szövegtan tárgya kapcsán felmerülő. Egyfelől érzékeltetni tudja azt a szempontgazdagságot. amelyek a művelet szempontját követve tárulnak fel.) és a mezoszintű szövegegység szerkezetét és szövegtani szerepét (vagyis viszonyát a többi egységhez.és mezoszintje) és végül az átfogó befejezés (a szöveg makroszintje második tárgyalásban) megfelel az értelemadás műveletét bemutatni kívánó szándéknak. beleértve a szövegkezdő és szövegbefejező elemeket. továbbgondolásra késztető kérdések. továbbá a „mezoszintű szövegtani formák jellegzetes együttállásait” (vagyis a mezoszinten elkülöníthető koherenciatényezők egymáshoz való viszonyát. egyikük vagy másikuk túlsúlyát stb. majd a mezoszint elemzése (ebben megkülönbözteti a szövegértelem mezoszintjének szövegtani formáit. úgy is mint szövegteremtő és szövegértelmező mentális folyamatot. A következőkben megpróbálok néhány részletkérdésben a könyv eredményeihez és állításaihoz kérdéseket fűzni. 37 23 . illetve a szövegegészhez) vizsgálja. E felsorolt jellemzők Tolcsvai Nagy Gábor szövegtanának a recenzens olvasatában legszembetűnőbb vonásait kívánták bemutatni. miként nevük is mutatja. Végül mintegy összefoglalásként még egyszer visszatér a szövegértelem makroszintjéhez és ennek szövegtani formáihoz. E kérdések arra hivatottak. A kognitív keretben értelmezett fogalmak természete és az ebből következő.

mind a szerkezet vonatkozásában modellálni a szöveg értelemadásának mikéntjét. amelyek a könyv eredményei alapján megfogalmazódhatnak. mezo. hogy a metaforát egy újabb metaforával tetézzem) erővel rendelkezik. hogy „a szöveg hogyan jelenít meg. Magyarázat.2. Nem a sokféle szövegtanban sokféleképpen elnevezett és elgondolt szövegösszetartó erő áll tehát a magyarázat középpontjában. ugyanakkor el kell ismerni.1. holisztikus értelemben) okán nem tekinthető ésszerű célnak. a következő alkérdéseket érintik: 3. Ez a magyarázat egyúttal megpróbál túllépni azon a megszokott és kézenfekvő alapkérdésen is. hogy egy szigorúbb (nyelvészeti) modellálásnak a lehetősége a tárgy (a SZÖVEG mint egész. 38 . magyarázatot vagy interpretációt? 3. Milyen lehetőséget nyújt a szöveg vizsgálata arra. a mikro-.3. Nem az egyes szövegé. amennyiben széles skálán mozogva igyekszik mind a művelet. helyzetben) „a lineáris módon megvalósuló nyelvi egységek” jelentéshálózatában.1.) Ezt a szóalkotásában (l. hogy elgondolkodjunk e három tevékenység (avagy tudományos cél) és a vizsgált tárgy (a szöveg) viszonyán.1. A szerzőt idézve: „(az itteni szövegmagyarázat azt kutatja elsősorban).1. hanem a szövegé.és makroszerkezetben. Mit jelent a szöveg vizsgálata: leírást. leírás.1.1. hogy a szerkezet és művelet együttesét modellálni és magyarázni tudjuk? 3. más egyébről)? 3. A modellálás természetesen bizonyos értelemben naiv metaforikus színezetet ölt a partitúra metaforában. például: 63) célja a szöveg magyarázata. térben. A szövegtan tárgya kapcsán felmerülő. hogyan reprezentál valamit” egy adott közegben (időben. a kognícióról. interpretáció Tolcsvai Nagy Gábor könyve arra késztet. szétír) jellegzetesen a hermeneutika nyelvhasználatára és szemléletére emlékeztető megfogalmazást érdemes és szükséges lesz a következőkben is szem előtt tartanunk. a szövegekről. Ezt meg is valósítja. Ehelyett arra figyel. A partitúra modell e sorok írója szerint is a tárgy számára meggyőző magyarázó (értsd: megvilágító. de nem nyelvi szerkezetében a szöveg. kiemelés az eredetiben. hanem az egészelvűségből következően az a kérdés. tudást a szöveg vizsgálata (a nyelvről. továbbgondolásra késztető kérdések A gondolatok. hogy mi minden tartja egybe a mindenkori szöveg nyelvi elemeit. Miről nyújt információt. bont részekre és fűz egybe a szöveg.Kocsány Piroska 3.1. hogy a világ dolgait hogyan írja szét a maga alapvetően nyelvi módján. A könyvben képviselt „funkcionális és párhuzamos elrendeződésű kognitív szövegmodell” (l.” (63. belátást. hogy az egészből mit miképpen emel ki.

(ii) másfelől elvárandó. Valóban látni fogjuk. előtérben vannak valamilyen háttér előtt. kifejtetlen. A szerző a 3. arról a közismert tényről. hanem a szöveget konstituáA figura-alap megkülönböztetés a langackeri kognitív nyelvszemléletnek a pszichológiából kölcsönvett fogalma. 26 Az értelemháló kifejezés a kognitív tudomány konnekcionista irányú kutatásaiban szereplő terminus. illetve használja a magyarázat és a leírás fogalmat. mégis (iii) harmadfelől szükségtelen e tény túlhangsúlyozása. ugyanígy az előtér és háttér. hogy a szöveggel (a SZÖVEGGEL) való foglalkozás bizonyos értelemben mindig interpretáció is. mezo. hogy e tény tudatában az értelmezési lehetőségek minél gazdagabb megalapozására és feltérképezésére törekedjünk. hiszen mindennapi szövegeinknél a többféle egyéni értelmezés nyilvánvalóan csak igen korlátozott mértékben lehetséges. egyéni. beszélőnek a szövegegész értelemadásában és ezzel a mikro-. ill. hogy a leírásban a fontosakra összpontosítsunk. és akkor még nem is szóltunk a szöveg elkerülhetetlenül „hermeneutikai” mivoltáról. amely a gyakorlatban a leírást az interpretáció felé tolja: ti. a mikro-.15.A szövegtan leírása. 127kk stb. amit a könyv mint értelmezésbeli „megelőzöttséget” említ. hogy tudatában legyünk a megelőzöttség tényének. Mindez azonban nem mond ellent annak. filozófiája és gyakorlata Míg maga a partitúra modell a SZÖVEG számára magyarázó igénnyel lép fel. fejezetben („Összefoglalás: a szövegmagyarázat alapgondolatai”.) igen lényeges különbségeket mutathatnak. Az idézet a szövegtan kettős leíró feladatára utal: egyfelől megjelöli a szövegleírás számára követendő eljárást az összetevők vizsgálata során. tehát amelyek figurák valamilyen alapban25. l. de elsősorban a fontosakra kell összpontosítania” (63). a „háló” a mentális folyamatok hipotetikus modelljében szereplő metafora. A könyvnek a megelőzöttséggel (vagyis az értelemadó hallgatónak.és makroszintű jelenségek súlyozásában meghatározó. és amelyek ezért a szöveg értelemhálójának26 lényegét alkotják. feltűnővé válnak a szövegalkotás és -értés műveleteiben. 62kk) egymás mellett vezeti be. 39 25 . Egy szövegtan törekedhet minden szövegegység leírására.és makroszintű összetevők vizsgálata a leírást képviseli. ez utóbbit a következőképpen: „A szövegleírás megkeresi azokat a szövegbeli kifejtett nyelvi. Összefoglalásul a magyarázat. bennfoglalt és szituációs összetevőket. mezo. a szöveg értelmezését mintegy megelőző szerepével) kapcsolatos álláspontja (60) egyértelmű és helyeselhető: (i) egyfelől fontos. arra utasít. leírás és interpretáció vázolt hármas jelenlétét a következőképpen gondolhatjuk tovább: A magyarázat tárgya lehet a továbbiakban — a szöveg egészelvűségének megtartása mellett is — elsősorban nem a SZÖVEG. amelyek kiemelkednek. A fontosak kiemelése nyilvánvalóan az interpretáció kérdése. hogy egyes elemző eljárások (például a szövegfókuszok vagy szövegtopikok rendszerében történő elemzés eltérő eredményei. másfelől kiemeli azt a momentumot.

2. A szöveg Tolcsvai Nagy Gábor szövegtanában is ebbe a három területbe (nyelv. Felelős azért. amely nem a szöveg (a SZÖVEG) egészére figyel. Vagyis a szövegtan számára a továbblépést az egyes szövegtani részrendszerekre való rákérdezés és e rendszerek modellálása jelentheti. új szemszögből tekint a vizsgált adatokra (a nyelvre). mindenek előtt a nyelvről. amennyiben tudnia kell. addig a pontig. a kutatás perspektíváját mindenképpen a vizsgálat során a mindenkori tudományterületek 27 Vö. szociálpszichológiai. („A szövegtan a nyelvészeti kategóriákat a szöveg szempontjából értelmezi és írja le. amely vizsgálódásban azonban a kutató döntően más. Textlinguistik. amely modellezhető strukturális vagy akár kognitív keretben. hogy eredményeivel másokat minél átfogóbb és sokrétűbb értelemadó képességre neveljen. névmáshasználat stb. illetve a társuló szociális. hogy a fenti három területből például az első esetében elszakíthatatlanul nyelvi-nyelvészeti vizsgálódás formáját ölti. hogy ne lehetne/kellene őket mint a szöveg specifikus. hanem egy-egy részrendszer határait próbálja meg kicövekelni és ezzel együtt folyamatosan eljutni a részrendszer mindenkori határáig. hogy értelmezéséért felelős. Eugenio 1981. hogy a mindenkori szöveg mindenkori elemzése az interpretáció kategóriájába tartozik. S végül mindezzel együtt tudatában kell lennünk. hogy a tőle (is) függő értelmezéshez minél több információt és készséget szerezzen. tényekről.) Ha tovább gondoljuk e tudomány lehetőségeit. Miről nyújt információt a kogníció és interakció kettős fogalmi keretében elhelyezett szövegtan? A kérdés csak látszólag tartalmatlan (amennyiben a kézenfekvő válasz: a szövegtan természetesen a szövegről nyújt ismereteket). funkcionális pragmatikai. A szövegtan tanulmányozásában éppen az a vonzó. kogníció. Tübingen: Gunter Narr. ahol a rendszerből ki kell lépnünk egy további rendszer felé. ami viszont nem jelenti azt.: Coseriu.Kocsány Piroska ló egy-egy (nyelvi) tény. És felelős azért is. nem autonóm jelenségekként”. amelyeket csak egy másfajta rendszerben (például a szövegtopik stb. Ennek elismerésével a kutató feladata bizonyos értelemben erkölcsi feladattá is válik. mondja a szerző (59). cselekvés /= interakció/) ékelődik.1. A leírás során feltérképezett jelenségek körében vizsgálódva tehetünk fel az egyes részrendszerek körében magyarázatra váró miért-kérdéseket. 114kk. Így például eljuthatunk a mondattopik révén meghatározott sajátosságok (például szórend. nyelvészeti részrendszereit megpróbálni megragadni és működésükben magyarázni. rendszerében) lehet/kell magyaráznunk stb. A szövegtanok tanúsága szerint ugyanis a SZÖVEGről szólva voltaképpen egy sor egyéb területről szólunk.27 3. esztétikai stb. a társuló mentális műveletekről.) nyelvi elemzésétől azoknak a jelenségeknek a megláttatásáig. A szövegtani kutatás eszerint olyan irányban lehetne különösen termékeny. 40 .

Eredményeink ekkor nyelvészeti. hanem az egyes részrendszerek mint elméleti „modulok” felderítésében is. Hiszen ha a szöveggel foglalkozunk. illetve amelyek a szociális interakció rendszereibe illeszthetők. Csak azzal kell mindig tisztában lennünk. szociálpszichológiai. 3. és ugyanígy természetes. hogy a konnexitás nyelvészeti leírása bizonyos pontokon szükségessé tette a kohézió rendszereinek (vagyis egy másik „modulnak”) a vizsgálatát. hagyományos szövegtani fogalom például a konnexitás-kohéziókoherencia hármassága: tudománytörténetileg és a tárgyat belülről tekintve egyaránt természetes. amelynek vizsgálatáról szólva értelmes kérdésként fogalmazhatjuk meg a fenti második alkérdést. a reakció. hogy a koherencia értelmezése elvezet a procedurális szemlélethez. amelyet egy további rendszerben (példánkban a koherencia révén) lehetett csak megragadni. A kognitív megalapozású szövegtanok mindannyian törekednek arra. elkerülhetetlenül nyelvészettel. A szintek (különösen a mikro. milyen céllal és milyen probléma megoldására törekedve foglalkozunk a szöveggel. és ugyancsak lehetővé/szükségessé teszi.1.és a mezoszint) tanulmányozása így mindenképpen történhet olyan (szöveg)nyelvészeti keretben.A szövegtan leírása. amint erre a szerző is utal. amelyeknél váltanunk kell egy magyarázó rendszerből egy másikba. a hatás vizsgálata is mint a szövegtan további. hogy kikutassuk a mindenkori jelenségek sorában a határpontokat. hogy éppen melyik keretben. hogy a szövegtani kutatás célját ne (ne csak) a SZÖVEG mint holisztikus egység megragadásában keressük. távlati célja.3. kultúrantropológiai. A szövegtannak. Ez a meggondolás is amellett szól. határok között megfogalmazódó. fontos feladata olyan modellek kidolgozása. vagy olyan egyéb keretekben. Összefoglalva a mondottakat: a szöveg olyan specifikus kutatási tárgy. A szöveggel való foglalkozás a szerkezet és művelet egységében A procedurális szemléletre való törekvés már a de Beaugrande—Dressler páros klasszikussá vált könyvében megjelenik. hogy tanulmányozásával e tudományok számára meghatározóan fontos ismereteket szerezzünk. kognitív tudománnyal és szociológiai. kognitív pszichológiai vagy cselekvéselméleti és szociológiai megállapítások (leírások. illetve foglalkozunk. Miképpen az sem véletlen. amelyekben a nyelvi tudás 41 . filozófiája és gyakorlata közötti határok keresése és kijelölése biztosíthatja. amint azt Tolcsvai Nagy Gábor könyve is képviseli. magyarázatok) lesznek. Ilyen. hogy a szöveg értelemadását folyamatként ragadják meg. A szöveg mint specifikus kutatási tárgy perspektívája lehetővé/szükségessé teszi. míg a SZÖVEG egészének a partitúrában megragadható vizsgálata az interpretációt előlegezi meg. funkcionális pragmatikai kérdésekkel szembesülünk. azokat a pontokat. amelyek a mentális reprezentációra összpontosítanak. Ehhez további keretek között társítható a befogadás. hogy a kohézió meghatározása olyan határokba ütközött. amelyben egy sor fontos információt nyerünk a nyelvről.

valamint a művelet szerepének kiemelése a könyvben elsősorban mint a kognitív nyelvészet és a hermeneutika — e két egymástól meglehetősen távoli. amelyekről a szerző is szól (54). és ezt teszi a rájuk építő. Maguknak e fogalmaknak a leírását a továbbiakban nem befolyásolja. további fontos szempontokat ragadnak meg a folyamatosság. a SZÖVEG holisztikusan értelmezett fogalmára összpontosító szövegtanban mindenekelőtt az a folyamatosan jelenlévő szándék képviseli. ez a Tolcsvai Nagy Gábor könyvének nyelvszemléletét meghatározó irányzat. amikor a mondaton túli egységekben bekövetkező szemantikai változásokat modellálják. éspedig mind a „szerkezetet”. És egészen más irányból. többféle modell is kínálkozik. hogy e fogalmak és szempontok a „szerkezet” avagy a „művelet” kategóriájába sorolhatók-e. a műveletre való összpontosításnak az az értelmezése. igen feszes és formális logikai eljárásokra támaszkodó lehetőséget képviselnek a dinamikus szemantika modelljei. Ugyan42 . hogy a „szerkezet”-et vagy a „művelet”-et képviselik-e: a maguk helyén megfelelően részletezett és meggyőző értelmezésüket kapjuk. belőlük merítő kognitív lingvisztika. műveleti jellemzőknek” a bemutatása.Kocsány Piroska strukturális és procedurális aspektusai közelebb kerülnek egymáshoz. Ezért a szerkezet és művelet kettősségének feltüntetése és konzekvens elkülönítése. Helyette a szövegtan számára. a „művelet” perspektívájában értelmezett fogalmak viszont például a szövegtopik és szövegfókusz vagy a tudáskeret és forgatókönyv. Művelet és szerkezet egységét ebben. és amelyek így a leírás részét képezik” (54). Egy másik. de ugyancsak az értelmezés mint művelet központi szerepét emeli ki a szöveg mibenlétét magyarázó modern hermeneutika. vagyis a szöveg értelemadását képviselő „művelet” tudományos értelmezése során. a langue és parole kettősségében történő gondolkodástól. élőbeszédbeli szövegek törvényszerűségeinek kutatásával. amely szerint a konverzációelemzés próbál eljárni a maga transzkripciós technikáival és az így rögzített. mind a „műveletet” képviselő fogalmaknál a leírásnak és magyarázatnak ugyanazon funkcionális és kognitív megalapozottságával és ugyanazon leíró és analizáló módján. E kettősség megvalósítása természetesen eltávolítja a nyelvészt a Saussure óta megszokott és begyakorolt. Az információ feldolgozásának különféle modelljei. bizonyos pontokon mégis érintkező szemléleti és filozófiai háttér — szövegfelfogásának hangsúlyozása érzékelhető. Az egyik minden bizonnyal a folyamatosságnak. Így például a korreferens viszonyok vizsgálatakor a „szerkezet” perspektívájában értelmezett fogalmak például a referenciális távolság vagy a topikállandóság. E kettős háttér előtt válik lehetségessé azoknak a „dinamikus. „amelyek egy szöveg létrehozásához vagy megértéséhez szükségesek. hogy megláttassa a SZÖVEG leírását megvalósító fogalmak és szempontok különbségét aszerint. A kognitív tudománynak az elme működésére vonatkozó hipotézisei úgyszintén a műveletre összpontosítanak. amelyre A magyar nyelv szövegtana mint a kognitív szemlélettel összeegyeztethető szövegfilozófiai alapvetésre ugyancsak támaszkodik. úgy tűnik.

Valamennyi fogalomra jellemző. továbbgondolásra késztető kérdések Tolcsvai Nagy Gábor szövegtanában sorra megtaláljuk azokat a fogalmakat.2. A kognitív keretben értelmezett fogalmak természete és az ebből következő.28 E kategorizációnak két alapvetően fontos tulajdonsága van. A fogalmi séma (tudáskeret. amelyek közül azonban többnyire csak az egyiket emelik előtérbe. mint ismeretes. illetve a(z egyszerű) mondat vizsgálatán túllépő nyelvészeti (és/vagy pragmatikai) vizsgálódás keretében jött létre.2.1. amelyben a szerző az arisztotelészi „kategória” fogalmával egy másfajta kategorizációt állít szembe. A figura-alap viszony 3.1. és amelyek továbbgondolásra serkenthetnek. A következőkben ezek közül a fogalmak közül megkísérlek kiemelni néhányat.4. ahol e fogalmak a szövegtani kutatásban problematizálhatók. 28 L.A szövegtan leírása. Eleanor Rosch pszichológiai és pszicholingvisztikai fogantatású tanulmányából vette. A prototípus Ezt az időközben egyre általánosabb értelemben használt fogalmat a kognitív nyelvészet. vagyis ahol újrafogalmazásuk vagy megerősítésük továbbgondolásra késztet. amelyek a kognitív irányzatok megjelenése óta mintegy közhasznúvá váltak a nyelvészet különféle kutatási területein. s ezzel mintegy meg is csonkítják Rosch elméletét. a szöveg és a hallgató között” (54).2. hanem a beszélő. filozófiája és gyakorlata csak e kettős háttér óvja meg a könyvet attól. és ezt elszakítsa magától a szövegtől (amelyet ezzel mintegy statikus állandóvá degradálna).2.2. (ii) ezeket a szerző beilleszti a szöveg vizsgálatába. a pragmatikában és a korábbi kognitív vagy procedurális irányultságú szövegtanokban. (iii) a recenzens pedig megpróbálja felkutatni azokat a pontokat. A következő fogalmakról lesz szó: 3.2.2.3. Fontos figyelmeztetés tehát a következő: „… a műveletek sora nem egyszerűen a beszélő és a hallgató közötti interakció keretében zajlik (ennek bemutatásához elegendő lenne egy közösségi érvényű cselekvéselmélet). forgatókönyv) 3. mindenek előtt természetesen a szemantikában. és meggyőzően bizonyítja e fogalmak biztos helyét és nélkülözhetetlen informatív erejét a szövegtan számára. hogy műveletként túlhangsúlyozza a beszélő és a befogadó közti interakciót. Az „egység” langackeri fogalma 3. 3. 43 . amelyek olvasatomban e szövegtan tartóoszlopai között tarthatók számon. A prototípus 3. hogy (i) a kognitív tudomány. a könyv 47kk lapján olvasható bemutatást.

amelyek csak mintegy „érintőlegesen” megfelelő. A prototipikalitásra való hivatkozás során gyakran kiemelt hangsúlyt kap a prototipikus és a kevésbé „jó” példányok elkülöníthetősége. de egymással másfajta viszonyban álló pontból jön létre. mondjuk. a középponti kategóriához képest alárendelt.29 Hogy erre ne kerülhessen sor. illetve Wittgenstein „családi hasonlóság” fogalmára gondolok. igen-nem döntések alapján sorolja be az észlelteket egy-egy kategóriába. hanem a kritériumoknak való különböző fokozatú megfelelés alapján. A másik tulajdonság szerint az észlelés vonatkozásában működik egyfajta hierarchia. A középponti (alapszintű) kategória „az a szint. maga is természetes nyelvi kifejezésként működik. amelyek központi. illetve kevesebb kritériummal meghatározott vagy egyéb. vagyis egy szaktudományos közegéből kiemelt és általánosított nézetrendszer bizonyos értelemben vett „megrövidülésének” és „átalakulásának” tudománytörténetileg érdekes példái azok az analógiák. a zöldpaprika nem az. ezek összefüggései és az őket kiválasztó és kölcsönösen meghatározó kritériumok általánosan érvényes megadása. hogy például az alma prototipikus gyümölcs. … ehhez kötődik a legrövidebb. ennek értelmében a kategória (= a típus) elemei között találunk olyanokat. hogy az adott példányok/jelenségek vizsgálatában egy adott kritériumrendszert feltételezve vannak több. „jó” példányok (= prototípusok) és olyanokat. „kevésbé jó” példányok. analóg módon adódó központi és periferális példányok/jelenségek stb. illetve „egyedítő tudományos” kategória megjelölést kapják. 44 29 . és végső esetben egyszerűen csak azt tartalmazza.Kocsány Piroska Az egyik tulajdonság szerint észleléskor az elme nem kizárólagosan. amit a világban való tájékozódás és a nyelvelsajátítás során a leghamarább megtanulunk. amelyekre hivatkozni szoktak Rosch gondolatai kapcsán: a Prágai Kör „centrum és periféria” fogalmára. olvassuk A magyar nyelv szövegtanában (47). a leggyorsabb azonosítás és a legtöbb kategóriatulajdonság”. Ha Ennek a jelentésbeli átalakulásnak. hanem egy középpontból és két. Ráadásul ez a hierarchia nem egyenes vonalú. míg. hogy következetesen rákérdezzen a prototipikalitás megállapíthatósága mellett a lehetséges/szükséges hierarchikus összefüggések mibenlétére is. Rosch a prototipikalitás fogalmát az észlelés és a jelentésképzés vonatkozásában alkotta meg. általános kategória: gyümölcs. a kognitív tudományra épülő szövegtannak további távlati feladata lehet. amely a példányokat három alapvető csoportba segít sorolni. leggyakrabban használt és kontextuálisan leginkább semleges nyelvi megnevezés. és elsikkad e kategóriaképzés másik meghatározó kritériuma. egyedítő kategória: jonatán. (Például: alapszintű kategória: alma.) A két tulajdonság (a prototipikalitás és a sajátos tulajdonságok szerinti hierarchiaképzés) együttes hatása okán mondhatjuk. A további kategóriák ehhez képest a hierarchia két végpontján elhelyezkedő „teljesen általános”. a jelentésbeli hierarchia elemei. Ezzel a prototipikalitás fogalom veszít terminus értékéből.

ezért a beszélőnek nem szükséges arra figyelnie. akkor fel kellene fedeznünk. és pontosítanunk kellene azokat a kritériumokat. szabja meg. hogy ezen a téren a kognitív szövegtannak (is) lehetnek feladatai.2. Az egység belső komplexitása ellenére „előre csomagolt” konstruktumot alkot. az „egység” határainak megállapítására. (iv) az egység egység-mivoltát nem annak nyelvi strukturáltsága.és a mezoszinten egya30 Langacker 1987: 57. oldalán olvashatjuk: „Az egység az a szerkezet. Úgy vélem. úgy tűnik. 45 . a pontos határvonalak lehetőségét eleve elvető alapállás tagadhatatlan homályosságában. tekintve. (ii) minden egység rendelkezik bizonyos struktúrával. amelyet a beszélő elég alaposan megtanult.). tehát nem csak elgondolt képlet.”30 Ez a megfogalmazás éppen annyira praktikusan általános. illetve az általános fogalom stb. illetve másfelől ne vesszen el teljesen az elhatárolódást. hogy még lehetőséget nyújtson az esetenkénti pontosításra. ha a prototipikalitást immár nem mint pszichológiai és kognitív szemantikai tényt vizsgáljuk. fajtája stb. könnyen bánhat vele egységes entitásként. amelyekkel a prototípust. mert a prototipikalitás bevezetésével.2. például a szövegtípus vagy a langackeri „egység” fogalom vonatkozásában azt. hogy mi lesz egy-egy szövegtípus vagy egy-egy nyelvi „egység” mint prototípus mentén az egyedített. különös tekintettel a szövegtanra: (i) minden egység létező. A langackeri megfogalmazást a szövegtan 106. elvetettük az arisztotelészi kategorizációt (vagyis a disztinktivitás és az exhausztivitás igényét). az általános fogalmat és az egyedített fogalmat egymással összevethetjük.A szövegtan leírása. (v) az egység éppen ezért elvileg tettenérhető a legkülönfélébb keretekben és szinteken: a mikro. hogy nagymértékben automatikusan tudja kezelni anélkül. Más szóval: azért. vagy magyarázatunkhoz meg kellene konstruálnunk a prototípushoz tartozó hierarchia tagjait. ez azonban nem zárja ki a tudatosítás lehetőségét. hanem nyelvi és mentális létezőként gondoljuk el. Az „egység” meghatározása a recenzens értelmezésében a következő lehetőségeket foglalhatja magában. és többféle módon nyer tartalmat. akkor a roschi képlet megcsonkítása nélkül) meghatározzuk. filozófiája és gyakorlata ezt a fogalmat más területre kívánjuk alkalmazni (tehát például a szövegbeli figura-alap kettősségre. vagy. hogy figyelmét annak különálló részeire vagy elrendezésükre összpontosítaná. a struktúra elemeinek minősége. akkor meg kellene találnunk. hogy nem pusztán nyelvi. Az „egység” fogalom a szövegtanban Ez a fogalom Tolcsvai Nagy Gábor könyvében Langacker meghatározásában jelenik meg. 3. hogy magát a mindenkori prototípust (ha megtartjuk. hogy miképp rakja azt össze. (iii) az egység belső felépítése a használat során nem tudatosul szükségszerűen. még nem mentesülünk attól a feladattól. a szövegtípus mibenlétére stb.

amelyekkel eljuthatunk az egy-egy nézőpontból kijelölt vizsgálati keretek határáig. Az egység relevanciája (= vagyis konstitutív mivolta a mindenkori vizsgálati keretben megfogalmazódó problémák megoldásában) feltételezi. és egybefűzzük a kognitív szemléletet a hermeneutika álláspontjával. Így az említett szintaktikai topik-fókusz szerkezetből csak részben le46 . illetve mennyire tudatos és ad hoc (= egyszeri) jellegű. és nem szükségszerű. egy nyelvtani minta vagy egy olyan szövegbeli faktum. nyelvileg megragadható szövegegységekhez. Tolcsvai Nagy Gábor szövegtana is szembesül ezzel a kérdéskörrel. E kérdés fontosságát bizonyítja az a sokszínű kutatás. (vi) az egység mibenléte „fokozat kérdése” (106). Ha követjük is a langackeri felfogást. és többek között a korreferenciáról szóló fejezetben. amelynek önálló. (viii) az így értelmezett egység a szöveg szempontjából összekötő kapocs lehet a szöveg lineáris felépítése és a szövegértelem azon túlmutató komplexitása között. a szövegfókusz és szövegtopik elemzésében. illetve miképpen állapítsuk meg az egység prototípusát és perifériáit. mentális műveleti egységeket. hogy miképpen értelmezzük azt az értelemképző szerepet. amely összefügg egy adott lehetséges egység nyelvi mibenlétével. hiszen az. illetve dolgozhassunk. A recenzens számára itt is a kis lépések taktikája tűnik követhetőnek. Arra kíván utalni. az a mindenkori nyelvhasználók és a mindenkori szöveg(típus) függvénye is (vagyis ezzel érvényesül az egyszerre holisztikus kognitív és hermeneutikai alapállás). A mondottak alapján az egység egyaránt lehet hagyományos értelemben egy szójelentés. amelyek egy további szinten azonban már nem tekinthetők releváns egységeknek. hogy ezek az egységek összefüggésben álljanak egymással. hogy feltételezzük és megpróbáljuk feltérképezni a (bizonnyal szövegtípusonként elkülöníthető) különféle szintű nyelvi.Kocsány Piroska ránt. Ezek a tényezők vezethetnek el ugyanis a legkézenfekvőbb módon bizonyos. E megfogalmazás nem szeretné összemosni a létezőnek feltételezett szövegkonstitutív egység fogalmát egyfajta teleologikus (a vizsgálat számára hipotézisként megfogalmazódó) egység fogalmával. A kérdés ezután csak az. hogy egy lehetséges szinten/keretben megjelenhetnek langackeri értelemben vett egységek — mint például a topik-fókusz vizsgálatában a névmási korreferencia automatizált szabályait követő egységek —. hogy a szövegben (is) számos különféle egységgel szembesüljünk. A további szövegtani kutatások számára is megfogalmazódik a kérdés: miképpen strukturált a szöveg. (vii) a megelőző pont dacára törekednünk kell felfedni a mindenkori prototipikus egység mibenlétét. egy-egy idiomatikus fordulat (lexikális egység). ezzel nem zárjuk ki annak lehetőségét/szükségszerűségét. hogy egy struktúra mennyire automatizált. amely a rendszermondat és a szövegmondat elkülönítésére és ez utóbbinak a pontosítására törekszik. sajátos „értelemképző szerep” jut (106). a mellérendelések tárgyalásakor és a fogalmi séma mezoszintű szerepének bemutatásában értékes megállapításokra jut. logikai. bár nem is kizárható.

többfelé elágazó réma stb. a mondat szintjétől eltávolodó tárgyalását: 244kk. l. mind a langackeri meghatározást követve. illetve a megelőző fejezetet). ennyiben automatizált részei stb. Mindezért szép távlati feladat a szövegtan számára az egység fogalmának taglalása. és megállapítja a három vagy négy önálló mondatból álló mellérendelő konstrukciók létét: ezeket „viszonylag lezárt mezoszintű egységnek” tekinti (271). amelyek ismét más értelemben tekinthetők egységnek. (Olvasatomban hasonlóan gondolja a szerző is. (iii) Hasonlóképpen a mindenkori interpretáció során feltárt nyelvi-gondolati egységek is másféle értelemben (milyenben?) tekinthetők „egység”-nek. (i) Ha e kérdésre igennel válaszolunk is. A létrejöttüket befolyásoló. ez utóbbiak különösen jól megragadhatónak és „igazi” szövegbeli egységeknek tűnnek számomra. 244kk. 47 .). amelyek a szekvenciális monologikus szövegeknek látható részei. mind azt problematizálva. automatizált tudásnak legfeljebb bizonyos szövegtípusokhoz kötődő formulák tekinthetők (például a levél megtanult. Gondolok itt Deme László kísérletére: a tömbösödés gondolatára. 32 Daneš következő csoportjaira gondolok: egyszerű lineáris téma-réma szerkezet. A SZÖVEG szempontjából emellett elgondolkodtató az a kérdés is. a szövegfókusz-szövegtopik összefüggéseiben megállapítható tematikus progresszió tipikus megjelenési formái32 sem felelnek meg annak a meghatározásnak. (ii) Már az említett mezo. amelyet Langacker ad. (v) És végül a szöveg mindenkori interpretációja is eljuttathatja az értelmezőt bizonyos részek (= egységek?) kiemeléséhez. illetve a Békési Imre által feltárt logikai tömbökre. a Daneš-féle tematikus progresszió újszerű. 31 Ezekre a szerző különös gondot fordít.illetve makroszintű jelenség. (iv) Bizonnyal egészen más egységek a könyvben tárgyalt bekezdések. bármennyire jól leírható és megragadható mentális folyamat eredményképpen jönnek is létre. megalapozó kognitív és nyelvi műveletek nem tekinthetők „előre csomagolt” mentális és nyelvi egységeknek. 270k. filozófiája és gyakorlata het levezetni a szövegtopik-szövegfókusz alkotta szerkezeti egységeket: ezek tagolódása nem követi szükségszerűen a mondatbeli aktuális tagolódás szabályait. itt nyilvánvalóan más szintű egységekről van szó31. „előre csomagolt konstruktumnak”. témaréma szerkezet végigfutó témával..A szövegtan leírása. Tolcsvai Nagy Gábor több oldalról meg is próbálja körüljárni a témát. l. a 299. amelyeknek elkülönülését azonban egy egész sor tényező együtthatása eredményezheti (l.) A mellérendelés lehetőségeiből adódó egységek mibenléte általában releváns és érdekes kutatási terület. hogy a szövegegészre összpontosítva egyáltalán beszélhetünk-e egységről a langackeri értelemben. téma-réma szerkezet levezetett témákkal. lapon szereplő összefoglalást. l.

magyarázatában. mind a téma-réma viszonyok (mikro. ezáltal az észlelés és a figyelem(felkeltés) szempontjából más fajtájú. A figura-alap viszony Az alaklélektan (Gestalt-pszichológia). illetve a háttérben maradó és annak megfelelő tulajdonságokat mutató jelenségeket. Ez a szempont a kognitív szövegtan számára termékenynek bizonyult: bebizonyosodott. Problematikusnak viszont azért kell tartanunk. Természetesen túlzok: amint arra a szerző is utal (l. Jól használható ez a fogalom mind a szövegben aktualizálódó szójelentések (mikroszint). (49). magyarán a „foregrounding”. a szöveg értelemadása nem független a szövegtől. l. mert el lehet gondolkodnunk azon. hogy „a feltűnő. figuraként funkcionáló nyelvi egységek alapvető szerepet játszanak a szöveg mikroszintjén az elemi kapcsolás (megszokott elnevezésével a grammatikai kapcsolóelemek) kialakításában”. így a cselekvéseket … is végrehajtó párbeszédekben nagyobb az aránya a figura jellegű nyelvi egységeknek. emotív elemek észrevétele és viszonyításuk ahhoz a közeghez. míg a monologikus szövegek egy részében ellenkezőleg.3. hogy mi a relevanciája e kategóriáknak egy nyitott.és mezoszint). tágan értelmezett kontextus függvényében dőlhet el. ebben a közegben a figura és az alap fogalma egyfelől „telitalálat”. mert minden szöveg leírásában. Telitalálatnak azért nevezném. mint ismeretes. továbbá hogy „a figura-alap megkülönböztetés nyelvi reprezentációja szerepet játszik a szövegtípusok elkülönítésében. mind a szövegfókusz és szövegtopik (makroszint) kezelése szempontjából. az alap jellegű nyelvi egységek is gyakoriak” stb. amelyikből kiemelkednek. és mit figurának.3. a fenti idézetet az 1. hogy csak ezt a három. hogy ez a kettősség a továbbiakban a nyelvleírás és magyarázat különféle szintjein számos érdekes megfigyelésre és következtetésre ad még alkalmat. 48 .33 Ami a SZÖVEG vizsgálatát illeti.Kocsány Piroska 3. pont végén). műveleti elemzésben. más-más szinten lehetséges kérdéskört említsem.2. Ezt a megkülönböztetést vette át a kognitív nyelv. a fentiekben már említett „megelőzöttség”-re. informatív. másfelől rávilágít a szövegtan egyik alapproblémájára. elsősorban a vizuális észlelésben különböztette meg az előtérbe kerülő. hogy mit tekintünk alapnak.és szövegszemlélet. interpretációjában meghatározóan fontos művelet a folyamatosan belépő új. vagyis nélkülözhetetlenné váló elemzési szempont. Valószínűsíthető. vagyis magyarul az előtérbe helyezés. 96kk. ebben az értelemben nem tel33 Tolcsvai Nagy Gábor ismerteti többek között Langackernek a figura és az alap megkülönböztetésre épülő szemantikai modelljét. amelynek során a SZÖVEGben a mindenkori. amikor az előtérbe helyezésnek („foregrounding”) az értelemadás folyamatában meghatározó szerepet juttatott.

3. amely a fogalmi séma kifejtésének (kifejthetőségének) formáit tárgyalja (272kk). A könyv többféle lehetőségre tér ki (272kk). Megjegyzéseimmel csak arra kívántam utalni. ahol és amikor mibenlétét egy megadott részkérdés tárgyalásakor a lehető legnagyobb mértékben szabályozottnak tételezhetjük. amelyben a jelentésbeli összefüggések az adott sémán alapulnak. forgatókönyv) Ezt a fogalmat nemcsak Langacker vezeti be. hogy pontosan tudjuk. mint tudáskeret vagy forgatókönyv) közvetítésére úgy kerül sor. más közegben. illetve foglalja össze. fejezetben „A tudás” címen vezeti be. és az interpretáció érvelő részévé válik. és amelyet a szócikk kifejt.4.A szövegtan leírása. amely mint „hívószó” jelenik meg. illetve az adott elemzésben konkrét tartalommal megtölteni őket másfelől. A modern szemantika számára ez a fogalomcsalád bizonnyal nélkülözhetetlen. hogy a szöveg (vagy szövegrész). míg másutt. illetve kontextuális tudása. mire használjuk. ismeretei. és mennyire fontos ugyanakkor. illetve őt követve több kutató is használja más-más megközelítésben (a könyv a részleteket a 4. (i) Az egyik esetben a fogalmi séma (mint séma.4. A fogalmi séma (tudáskeret. A vizsgált szövegtanban a fogalmi sémákkal kapcsolatban kétféle probléma kínálkozik. megnevezve tartalmazza a sémát. l. Vagyis hogy célravezető lehet terminusértékben ott és akkor használni. hogy a figura-alap kettősség mint jellegzetesen kognitív nyelvészeti fogalom mennyire erősen illeszkedik a szövegtan tárgyához. vagyis a részkérdések kidolgozását mint tudományos feladatot. amelyekben a fogalmi sémát megnevezni képes hívószó ugyan megjelenik. Ez a tárgyalás célszerűen korlátozható bizonyos részkérdések önálló vizsgálatára. hogy a jelentéseknek része a beszélő nyelven kívüli. hogy más-más dolog elfogadni e két kategória létét egyfelől. 74kk). Az első probléma és az első feladat/lehetőség jelentkezik abban a próbálkozásban. a szöveg(részlet) azonban a továbbiakban e 49 . hanem vele párhuzamosan.3. például az interpretáció során használva szemléletes metaforikus fogalom lehet belőle. illetve másfelől a szövegelemzéstől mint interpretációtól szükséges elvárni az elemzés minél szélesebb körű és minél mélyebb megalapozását az elemző szubjektív tudása. enciklopedikus. Ennek alapesete a lexikoncikk (a könyv példájában a „barátság” fogalom). arról nem is szólva. E problémák a recenzens szemszögéből megerősíteni látszanak a szövegtan kettős feladatát/lehetőségét: eszerint egyfelől e tudománytól célszerű elvárni a mindenkori vizsgálati keretek pontos kijelölését és az e keretek közötti határok kitapogatását. amely a továbbiakban kifejtést is nyer a szövegben.2. gyakorlata alapján. filozófiája és gyakorlata jesen önkényes a figura és az alap szövegbeli észlelése. ha elismerjük. (ii) Ennél izgalmasabb esetek azok.

illetve a létező nyelvi kifejezések (amelyek között vannak olyanok. (2) másfelől pedig az a kérdés. előfeltevéssel vagy bennfoglalással teszi az értelmező számára elérhetővé. Az érveléshez idéznem kell a példát és az elemzést: 50 . amelyek egyúttal archilexémáknak tekinthetők. és amelynek kezdettől fogva nehezen kezelhető kérdése volt. Ugyanakkor a problémák szemléltetésére talán nem túl távoli analógia a huszadik század közepén virágzó strukturális szemantika azon ága. Mindkét kérdés megérdemli a további kutatást.Kocsány Piroska fogalmi sémát csak következtetéssel. de vannak olyan archilexémák is. amellyel a szerző a tudáskeret megjelenésének azt a típusát szemlélteti. Ezek a kategóriák minden bizonnyal termékennyé tehetők egy feszesebb szövegszemantika számára is. amelyeket egy-egy nyelvben nem fed le semmilyen lexikális egység). Szemléltetésére röviden bemutatom a könyvben elemzett egyik példát. A szövegbeli fogalmi sémák további kutatásának feladata lehet tehát (1) egyfelől az a kérdés. amely a szemantikai jegyekből összeálló jelentéseket archilexémákkal próbálta megragadni. bennfoglalás) lehetséges. előfeltevés. elég utalni az implikációk (és más keretben az implikatúrák) bonyolult szövevényének funkcionális és pragmatikai kutatására is. előfeltevés és bennfoglalás kategóriákat a szöveg esetében. hogy miképpen viszonyulnak egymáshoz a lehetséges fogalmi sémák/tudáskeretek/forgatókönyvek és szövegbeli nevesíthetőségük (ahol a nevesíthetőség kérdése természetesen tartalmazza a fogalmi sémák hipotetikus mivoltának összes problémáját is. amelyben a tudáskeretet — a fogalmi séma szövegfókuszba helyezett említése nyomán — a szöveg következő mondatai mint előfeltevést idézik fel. illetve építik be a jelentésbe. A második probléma az interpretáció megfelelő előkészítettségével kapcsolatos. 272) a fogalmi sémát? Milyen viszonyban áll egymással ez a kifejtés vagy „említés” és maga a mentális egységnek tekintett séma? Továbbá miképpen lehetséges megragadni és általánosítani a séma és a szöveg értelemadásának viszonyát? A kérdés természetesen nem új. hogy miképpen fogjuk tudni kifejteni és magyarázni a következtetés. amelyek a fogalmi sémát egyáltalán nem „nevesítik”. l. hogy miképpen viszonyuljanak egymáshoz az archilexémák (mint elméleti konstruktumok). A fogalmi sémákkal kapcsolatban is feltehető a kérdés: vajon miképpen tudjuk kifejteni vagy „említeni” (= egy szóval vagy egy kifejezéssel megnevezni. beleértve a kognitív szemléletben az ebben az esetben is háttérként szolgáló prototipikalitás fogalmát). (iii) Végül szép számban fordulnak elő olyan szövegek/szövegrészletek. a vele való foglalkozás előtt azonban bizonnyal még számos lehetőség áll. ennek elérhetősége tehát csak a fenti három módon (következtetés.

illetve elkerülhetetlenségét. Érvelésemmel csak arra szeretnék rámutatni. december 14-én a kormányprogramhoz szólt hozzá utoljára /Barankovics István/. részrendszerek felderítésére irányuló (nyelvészeti.A szövegtan leírása. De ugyanúgy feltehető. /5/Leszögezte. hogy más. /3/Rámutatott. az egészelvűséget hangsúlyozó és ezzel interpretációvá váló foglalkozást másfelől. hogy a szövegtani kutatások távlatában minden ponton — ebben az esetben is — célszerű lehet elkülöníteni egyfajta feszesebb. noha az állam nem csoportérdekek. /2/E beszédében a jogállamiság lényeges ismérveit bontotta ki. és a most következő ellenérvek nem függeszthetik fel a jogosultságát. (Zlinszky János: A Néppárt politikai öröksége. mint a „jogállamiság” (275). kognitív pszichológiai. /6/Figyelmeztetett. /4/Az egyházak és az állam viszonyát erőszakra alapítja. aki megfelelő figyelemmel és megfelelő előképzettséggel olvas. hogy jogállamban a közéletben van ellenzék. szociológiai stb. hogy jogállamban léteznek. Az elemzés természetesen helytálló. „kiszolgáltatottság” előfeltevése az. így nem játszik olyan nagy szerepet. december 18. hogy a szóban megadott szabadságjogok a gyakorlatban nem léteznek. ez azonban alig kap kifejtő részeket (ilyen például az egyházak és az állam viszonya. filozófiája és gyakorlata (5) /1/1948. hogy jogállamban a viszonyok nem erőszakon alapulnak. Ez a tudáskeret a /3/– /6/ mondatban nincsen kifejtve. felületesebb vagy felkészületlenebb olvasó számára a /2/ és a /3/–/6/ mondatok viszonyában nem jelenik meg előfeltevésként a „jogállamiság” mint tudáskeret.15. hogy jogállamban ilyen jelenségek nem léteznek. mivel a szerző célzatosan és bevallottan képviseli az elemzés nyitottságát és a mindenkori elemző mindenkori olvasatának lehetőségét. pragmatikai. Magyar Nemzet. amelyben a legfontosabb szövegfókusz a „jogállamiság” fogalmi sémája. /4/ „viszonyát erőszakra alapítja” előfeltevése az. noha abban csak a megegyezés hozhat tartós megoldást. 51 . /6/ „a szabadságjogok a gyakorlatban nem léteznek” előfeltevése az. mégis értelmezik a szöveget mint szöveget: például mint egyfajta felsorolást mindarról. hanem csakis az igazságosság szempontjai szerint működhet hatékonyan.) A /5/ példa egy hosszabb újságcikk utolsó előtti bekezdése. 1999. Érvelésem az adott példa kapcsán a következő: Természetesen feltételezhető a fenti újságcikk bemutatott olvasata minden olyan olvasó esetében.) kutatást egyfelől és a SZÖVEGre irányuló. összetevői ezeknek a mondatoknak az előfeltevése: /3/ „az ellenzéket kitessékelte a közéletből” előfeltevése az. a teljes államosítás). A szövegrészletben egy másik tudáskeret is megemlítődik (a „kormányprogram”). ami a kormányzásban nem jó. hogy a teljes államosítás kiszolgáltatottá teszi a polgárt. /5/ „teljes államosítás”. hogy a koalíció az ellenzéket kitessékelte a közéletből.

Kocsány Piroska Ekkor felmerül a következő kérdés: mi legyen a tudáskeret (fogalmi séma. egyre tudatosabbá váló interpretáció. amely részrendszereket kínál a szöveg felől közelítő kutatásnak. hogy az első irány számára is fontos eredményeket tartalmaz — egészében e második irány megvalósítására törekszik. 52 . mint a szövegtan elutasítása: helyette kínálkozna egyfelől az a kognitív tudomány. hogy az interdiszciplinaritás dacára a szövegről szóljunk. nyelvszociológia.. nélkülözhetetlenek (kötelezők) és fakultatívak? Ha ezt feltételeztük. Tolcsvai Nagy Gábor szövegtana a recenzens olvasatában — amellett. amire több ponton is a szövegtan kettős lehetőségeként hivatkoztam. mint a mindenkori interpretáció. A fenti gondolatok természetesen magukon viselik a recenzens nézőpontjának korlátait. hogy különböző súlyú tudáskeretek működnek. nyelvtudomány. és szükséges a szövegre vonatkozó ismeretek mindenkori és rendszeres összefoglalása és tudatosítása. A másik irány pedig az egyre gazdagabb. hogy mindaz. vagy eleve két különböző jelenséggel? A szöveggel való távlati foglalkozás egyik iránya ebben az esetben is részrendszereknek és határaiknak a megvilágítása lehet. hogy vajon egy jelenség két arcával van-e dolgunk. antropológia) törekedni látszik. Végletesen radikálisan továbbgondolva némelyiket. mégis szeretném hangsúlyozni. másfelől pedig a SZÖVEGtan tárgya nem lehetne más. amelynek eléréséhez és tanításához a modern szociolingvisztika és kommunikációkutatás sokféle ága is vezethet. nem más. akár az a végkövetkeztetés is kiderülhet. nyelvpszichológia. hogy része legyen az interpretáció történetiségének. pszichológia. kommunikációkutatás stb. hogy más módon része a megértésnek a szükségszerűen felismert tudáskeret és a fakultatívan beilleszthető tudáskeret. hogy például feltételezzük. Bár ez a lehetőség benne van az érvelésben. akkor ezzel együtt azt is képviseljük. forgatókönyv) értéke a szövegértés fajtáinak feltérképezése számára? Másképp fogalmazva: megtehetjük-e. hogy éppen Tolcsvai Nagy Gábor könyve a bizonyíték: van mód arra. Tovább lépve azt is megkérdezhetjük. amint erre a kognitív tudomány (nyelvészet.

témája. jelentés: a mondás mint szövegtípus című monográfiája apropóján pedig a retorikus kérdésről fejtem ki elgondolásomat.2. Petőfi S. szövegtípus. A cím53 . hogy az ő szemiotikai textológiája igen sajátos. ráadásul annak is csupán egy kis szeletéhez: a szöveg kompozicionális egységeiről vallott felfogásához kapcsolódva. ám más a célja. Petőfi S. Kocsány Piroskának a Szöveg. A kutatási területére tartozó nagyszámú írásából most csak kettővel kapcsolatban fejtem ki véleményemet. szerepe és ennek következtében jellege. János neves képviselője külföldön és hazánkban is a szövegnyelvészeti-szövegtani kutatásnak. János Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram és Petőfi S. János Egy poliglott szövegnyelvészetiszövegtani kutatóprogram és Petőfi S. ám jelentősen eltérnek mind szövegtípusukban és ezzel összefüggésben a feltételezett célközönségükhöz igazodásukban. Ennek következtében egyetlen szempontsor alapján összevethetetlenek. Olyan pontokat ragadtam ki a szövegnyelvészek írásaiból. 1. Az egész rendszerével és írásaival kapcsolatos gondolatoknak egy egész kötetet lehetne szentelni. Köztudott. Bár azonos az alcímben jelölt elemzendő két kötet szerzője.1. Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre SZIKSZAINÉ NAGY IRMA A bírálatra kijelölt kötetek bár mind a szövegtan tárgykörébe tartoznak. Emiatt véleményem szerint valódi összehasonlító-elemző bírálatokról nem lehet szó. A szöveg kompozicionális egységeiről másképp gondolkodva — Petőfi S. Fehér Erzsébet A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben című tudománytörténeti vázlatának a szövegszintekről írott részéhez fűzök megjegyzéseket. mind pedig nyelvelméleti hátterükben. tárgyalási módja is.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre 2. ahhoz. amelyekről némiképp másképp gondolkodom. amellyel nem tudok azonosulni. csupán egyes kérdésekhez kötődő reflexiókról. János—Benkes Zsuzsa A szöveg megközelítései című köteteihez kapcsolódva a szöveg kompozicionális egységeiről vallott nézeteimet ismertetem. János—Benkes Zsuzsa A szöveg megközelítései című kötetei kapcsán 1. egyéni elképzelés. Tolcsvai Nagy Gábor szövegtani tárgyú könyvei: A szövegek világa és A magyar nyelv szövegtana kapcsán a szöveg elhatároltságáról és szerkezeti egységeiről fogalmazom meg álláspontomat. 1.

komplex egységei az elsőfokú mezoegységekből létrejövő tömbök. n-edfokú makroegységek. vagyis másod-. Az utóbbiakat így definiálja: „egy komplex jel vehikulumának elemei között feltételezett hierarchikus relációk szervezettsége vs az ezek között az elemek (illetőleg tetszőleges nagyságrendű hierarchiáik) között feltételezett hasonlósági vagy azonossági relációk (ismétlődések) szervezettsége” (69). Az egyik a kutatóprogramot ismertető kötet 5. mert „a komplex jelek felépítettségének alapját képező (jelrendszertípustól független) s z i n t e k és e g y s é g e k erre vonatkoztatva kerülnek bevezetésre” (1997: 69). Ezek szerint a makroszint elemi egysége az elsőfokú makroegység. magyartanároknak íródott a szókratészi dialógus modorában. A szemiotikai textológia három organizációpárját mutatja be: a m a n i f e s z t á l t v s k i e g é s z í t e t t . alfejezete. és a következő témákról szól külön részekben: először általában a szemiotikai textológiai szövegfogalomról. a r e f e r e n c i á l i s (denotatív) vs predikatív és a kompozicionális v s t e x t u r á l i s típusokat. 1. külön jelölt egységként.) Az együtt-tárgyalásukhoz alapot az ad. A szöveg kompozicionális egységeiről szóló rész szervesen épül be Petőfi S. n-edfokú mezoegységek. és a két könyv nagyjából azonos időszakban keletkezése (1997. harmad-. Éppen a fejezetek egymásra épüléséből következően az elemzendő alfejezet előtti részt is szükséges áttekinteni. organizációtípusait és kompozicionális organizációjának szintjeit. (Az Iskolakultúra című sorozatban jelent meg. A komplex jel kompozicionális organizációjának szintjeiről és egységeiről írott alfejezet bevezetőjében Petőfi S. a másik népszerűsítő szándékú. A mikroszint elemi egysége az elsőfokú mikroegység. A submikroszint elemi egysége az elsőfokú submikroegység. majd a komplex jel szemiotikai textológiai fogalmát ismerteti. vagyis másod-. és a szövegnyelvészet/szövegtan iránt érdeklődő kutatóknak szól. 1. harmad-. illetve egységeit. A mezoszint elemi egysége az elsőfokú mezoegység. és ezen belül taglalja a komplex jelek összetevőit. 1998) is a nézetazonosságot biztosítja. A fejezet A szöveg mint komplex jel szemiotikai textológiai fogalmáról címet viseli. komplex egységei az elsőfokú submikroegység-konfigurációk (1997: 69–70). arra figyelmeztet. harmad-. hiszen a szerző itt ismerteti a komplex jelek organizációtípusait. komplex egységei az elsőfokú mikroegységekből létrejövő tömbök. Négy szintet és azon belül elemi és komplex egységeket mutat be a szerző a fejezet kifejtő részében. mindkét munkájába.Szikszainé Nagy Irma ben elsőként jelzett mű szaktudományos igényű. vagyis másod-.4. komplex egységei az elsőfokú makroegységekből létrejövő tömbök.3. fejezetének (A szemiotikai textológia mint szövegtani elméleti keret) 2. — Ez a lát54 . hogy a szerző mindkét kötetében foglalkozik a címben jelzett témával. hogy az organizációtípusok között kitüntetett szerepe van a kompozicionális organizációnak. n-edfokú mikroegységek.

A kötetnek a vizsgálatra kiválasztott része egyrészt megállapításokat tesz (például a kompozicionális organizáció szinttípusaira vonatkozókat). hogy szerinte mi a „komplex jelek kompozicionális organizációjának” négy „szint”-je és „egységei” (1997: 69–70. másrészt problémákat vet fel (például „a magyar nyelv rendszerében lehet-e rendszerszerű másod. szöveget említ. Petőfi S. 1.5. valójában nem szövegtant. hiszen alapvetően ez feleltet55 . Felfogásom szerint viszont érdemes az egyes médiumok komplex jeltípusainak szintjeivel és egységeivel foglalkozni és a sajátosságokat ilyen módon a lehető teljességig feltárni. amely nem általában a szövegekre. komplex egységei „a fonológiai megkülönbözető jegyeknek egy adott nyelv hangjaiként realizált konfigurációi” (1997: 70. Ugyanis egyetlen komplex jeltípushoz köthető rendszer nélkül a kötetek olvasóinak hiányérzete támad. szövegtant. kérdéséhez kapcsolódva találhatók meg. Hogyan vonatkozik ez az írott szövegekre? Következtetésem szerint a rendszerből következően szubmikroszinti komplex egységnek a betű tekinthető. 1998: 59). 1998: 59). de (a szerző kifejezéseivel élve) nem a „verbális nyelv” „verbális szöveg”-éről beszél. hanem szemiotikát. hogy ne kötődjenek egyetlen ’komplex jel’-típushoz sem” (1998: 58). hogy bár a kötetei címében szövegnyelvészetet. csak a szóbeli szövegre áll: a szubmikroszint elemi egységei „a fonológiai megkülönbözető jegyek” (1997: 70. Mivel a szöveg szerkezete felfogásom szerint a szöveggel foglalkozás egyik alapvető kérdése.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre hatóan nagyon szisztematikusan megkonstruált rendszer lényegében változatlanul megtalálható a másik kötetben is (1998: 58–59). Az alfejezet lezárásaként Petőfi S. illetve „az adott rendszerben mi tekinthető a legmagasabb fokú egységnek” (70). és 4. fejezet 3. a megjelent könyveiben pontosan meghatározza. Ezzel a rendszerrel több ok miatt nem tudok egyetérteni. A másik kötetnek a témába vágó részei alapvetően az 5. Már a szerző fogalmai is arra engednek következtetni. illetve 1998: 58–59). Például van olyan magyarázat. de az elméleti megközelítések és az oktatási gyakorlatról számot adó egységek folyamatos váltásai miatt nem egy tömbben vannak kifejtve. szövegnyelvészeti szakmunkát ír. Az előbbi esetében az vizsgálandó: mi felel meg az egyes szinteknek és egységeknek. dominánsan verbális kommunikátumot jelöli a szöveg szakszó” (71). és ha igen.és/vagy harmadfokú makroegységeket/mondat-tömböket definiálni. felhívja a figyelmet arra. hogyan” 70). az alkalmazott kategóriák (kategórianevek) megválasztásánál is az volt az egyik döntő szempont. Az utóbbi kapcsán „mindenkor az adott teljes. ezért választottam ki vizsgálatra Petőfi S. két könyvének az idevágó gondolatait. Az erre való utalás bevallottan így hangzik az egyik kötetben: „ezek a megkülönböztetések érvényesek bármilyen komplexitású multimediális szövegre is. hogy különbséget kell tenni a szintek és egységek rendszerszerű és kontextuális értelmezése között.

mivel a szövegmondat egységei (tagmondatok. Elképzelésem szerint ez a szöveg mikroszintje. 1998: 58–59). Petőfi S.? Hogyan lehetséges megfeleltetni ezeket a szinteket és egységeket egy olyan multimediális szöveg esetében. hogy „a (hagyományos) megformáltságú szövegek szóalakokra tagoltsága is egyértelmű” (1998: 130). Petőfi S. Ha mégis a szövegmondat szintje alá mennénk az elemzésben. nem a szóalakoknak van meghatározó szerepük. 1998: 58). elemzési metódusának funkcióját pedig. amely egy szobor fényképéből és az alkotó. szubmikroszint) és azok egységeit csak a szöveg közvetett elemeinek tartom. A szövegmondatnak csak formálisan elemei a szerzőtől a mezoszinten feltüntetett egységek: a „szóalakok” (1997: 70. által makroszintként jelölt és az ott feltüntetett egységeket tekintem közvetlenül a szöveg szintjére tartozónak. Én magam a szóelőfordulásoknak csak a szöveget behálózó. hogyan lehetséges a mikroszint elemi egységeként és a szubmikroszint komplex egységeként is felvenni a hangokat (1997: 70. szintagmák) közvetlenül csupán a mondat szintjére tartoznak. hanem a mondat szintagmákra tagolódásával foglalkoznék. Ezért a szerző által feltüntetett többi szintet (mezo-. de akkor mi az elemi egysége? De mi van akkor. Külön meditációra okot adó lehet. nem tudom értelmezni. amely abc-rendben tünteti fel a szóelőfordulásokat (1998: 130). azaz beszerkesztésének van jelentősége. mikro-. Vagyis nem tudtam megfejteni. konnexitását tartom érdemesnek vizsgálni. És ez igaz a szintagmáknál kisebb egységekre is. vagyis a mondat szintjének a megteremtése. rendszere szerint a mikroszint elemi egységei „a hangok/betűk” (1997: 70. ezért nem látom igazolhatónak ezeknek szövegelemként való felvételét. ha Petőfi S. mert az így felsorolt szóelőfordulások szövegbeli szerepe nem domborodik ki. akkor a szövegmondat szintje után nem a „szóalakok” szintjét tartanám érdemesnek választani abból a megokolásból. összetartó kohézióját. meghatározása szerint: „írott/nyomtatott szövegekben a szerző által mondatzáró írásjelekként értelmezett írásjelekkel elkülönített szövegmondatok” (1997: 69. 1998: 58). Ezzel az egyszerűség kedvéért magam is egyet tudok érte56 . Ezenkívül a következő kérdések — azt gondolom — joggal fogalmazódhatnak meg a könyvek olvasóiban: Mivel ekvivalensek ezek a szintek és egységek a szobrászatban. Különben szövegmondat esetében szóalakok helyett „szóelőfordulásokról” (Lengyel 2000: 26) szoktak beszélni. illetve a műcím megjelöléséből áll? Én magam csak a Petőfi S. amelynek alapegysége a szövegmondat. és egy külön értekezés tárgyát képezhetné: Mit tekintsünk szövegmondatnak? Hogy mi számítható szövegmondatnak. 1998: 58).Szikszainé Nagy Irma hető meg „egy adott nyelv hangjainak”. A szövegértelem szempontjából viszont a mondatok szövegbe épülésének. a festészetben stb. mert ez teremti meg a szövegértelmet. mert a szövegértelem szempontjából közvetlenül nem a lexémáknak. a tematikus összefüggést. hiszen a mondat jelentése nem a szavak jelentésének a puszta összege. A mondat „belügye” a szintagmák mondattá megszerkesztése.

mert bár igaz H. csak később lett helyesírási jellé. mert más vasárnapokon sokkal nagyobb sétákra indultunk a patakok mentén. mert az Áprily-szöveg tagolásakor a gondolatjel hol szövegmondatokat választ el. túl tágra nyitja a mondatzáró írásjel fogalmának értelmezését.vagy mellérendelő viszony áll-e fenn. hogy a kötőszóval kezdődő mondat önálló-e.” Ebből nem körvonalazódik számomra világosan. 1998: 58). Ilyenkor tehát a kettőspont nem gondolatot. idéző mondat milyen alapon tartozik a szövegmondathoz az egyik esetben. az minden esetben pontosan definiálandó” (1997: 69. az írásjelhasználatot szubjektív megítélésűvé teszi a „körülmények” mérlegelésétől és „egy adott interpretáció”-tól függővé tétele. Újabban. hogy a gondolatjellel elválasztott mondategység. „nagyobb egy57 . „nagyobb egységek” (1997: 69–70. az ún. márpedig szünetet a tartalmi egység határán (a mondat vagy a megnyilatkozás végén) lehet és célszerű tartani.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre ni. mestergerendás mennyezetű szobába. Molnár megállapítása: „a kötőszók által kifejezett logikai viszony […] független attól.) Más írásjellel kapcsolatban nincs elvi állásfoglalás. Az 1998-as könyv egyik helyén ezzel kapcsolatban — valószínűleg Benkes Zsuzsa megfogalmazásában ez olvasható —: „szövegmondatnak a mondatzáró írásjelekkel vagy kettősponttal lezárt szövegegységeket tekintve” (75). Ez annál is szokatlanabb. mert a pontosvessző sokkal elhatárolóbb jellegű. s megkérdezte: — [17] Vadat látni jöttek? — [18] s már be is tessékelt az alacsony. önálló szövegegységnek vegyem a mellérendelő összetett mondat tagmondatait is. Az utóbbi szempontjából jók lehetnek az „elemi tömbök”. Meglepő ebben a megállapításban a kettőspont szövegtagoló funkciójának a mondatzáró írásjelekkel való egy szintre emelése.” „[4] A Bábirkóba? — kérdeztem csodálkozva. Petőfi S. szemantikai (nyomdatechnikai?) elemi tömbök”. (Kezdetben minden írásjel felolvasási jel volt. amelyek esetében (különösen kötőszó nélkül) nem lehet egyértelműen megállapítani. ám vannak olyan mondatok (okadó magyarázó mellérendelés és az okhatározói alárendelés). hogy H. §) mellérendelt mondatrészek között is állhat. noha hajlok afelé. amikor kijelenti: „hogy milyen írásjelek milyen körülmények között tekintendők szövegmondatzárónak egy adott interpretáció során. mivel az utóbbi felsorolás vagy kiemelés érzékeltetésére (AkH. mondategységet elválasztó. 247. A kompozicionális organizáció makroszintű komplex egységeire használt „a szövegmondatokból feltételezetten létrejövő. Márpedig a Benkes készítette szövegmondat-számozás felveti a gondolatjellel kapcsolatos pontosítás szükségességét. A pontosvessző viszont eredetileg a szünet felolvasási jele volt. vagy pedig valamely összetett mondat tagja” (1956: 231). mégis úgy érzem. hanem sokkal inkább egybeolvasztó szerepű. a másikban viszont nem. Molnár és a nyelvészelődök felfogásának helyt adva. 1998: 58) megfogalmazásban — véleményem szerint — keveredik a szövegtani és a szemiotikai megközelítés. Úgy hiszem. hol nem: „[16] Üdvözölte apámat. mint a kettőspont. hogy tagmondatai között alá.

hogy a bekezdés. az elsőfokú makroegység szintjét közvetlenül megelőző szintig” (1998: 58). hogy a szöveg értelmét épp a vázolt szövegszerkezet segíti kialakítani. fokú makroegységekből létrejövő „nagyobb egységek” sorrend (1997: 70. hogy nem a szöveg egészéből indul el a lebontás. de nemcsak az. mert ütközik a szokásos fogalomhasználattal.Szikszainé Nagy Irma ségek” megnevezések. hangmagasság. elkülönítve más bekezdésektől. nem nyelvbeli szókészleti egység. szemantikai (nyomdatechnikai?) ’elemi tömbök’. valamint az ezekből különböző lépcsőkben feltételezetten létrejövő ’nagyobb egység’-ek. János elemzett alfejezetének tagolásával is bizonyítani lehet. Az 1998-as könyv finomítja a programkötet gondolatát. címadással és sorkihagyásos tipográfiai 58 . a fejezet nem lexikai egység. illetve a szövegtani kutatások által feltárt „konstrukciótípus” (Békési 1975) terminus technicusok konkrétabbak.’ ’fejezet’ stb. Az alfejezetet számozással. de mivel ezek mögött az elnevezések mögött elvész a szerkezeti funkciót is jelölő kompozíciós egységek jellege. esetleg a frazéma mint szótározott egység.stb. mert azok nem lexikai. elveti a hagyomány által fenntartott bekezdés. fejezet tipográfiai egység. mert a grammatikában használt „mondattömb”. szakszavak nem megfelelőek. márpedig kész szövegek esetében ez tűnik célszerűnek. hogy az 1997-es kötetben ezen a helyen a felállított rendszerből adódóan „tagmondattömbök” (70) szerepel. hangszín) fognak össze. így valószínűleg elírás lehet. hiszen a lexikai egység a lexéma. írott formában pedig a bentebb kezdés. hanem tipográfiai egységeket jelölnek” (1998: 77). mondván: „beszélni kell tudnunk a szövegmondatoknál magasabb nagyságrendű szövegelemekről is. A mezoarchitektonika komplex egységei között viszont zavaró a „mondattömb” elnevezés a szövegkörnyezet miatt: „a szóalakokból létrejövő szintagmák. A szöveg elemi egységeként megadott szövegmondatból mint első fokú makroegységből való kiindulás és az ezekből keletkező másod. illetve a mondatok szöveggé szerveződése. A vizuális megjelenítésben formai elemnek tűnik a bekezdés. azt Petőfi S. valamint az ezekből létrejövő tagmondatok. amikor egy kiegészítést fűz a folyamat leírásához: „a szöveg egészével bezárólag” (58). hangerő. Az kétségtelen. Csupán a szövegalkotáskor jöhet szóba a szöveg kétféle szerveződése: a tudati jelentés mondatokra bomlása. Petőfi S. illetőleg mondattömbök. Való igaz. és végül is így fest a gondolatsor: „a szövegmondatokból feltételezetten létrejövő szintaktikai. a szöveg egészével bezárólag” (1998: 58). szövegtani szempontból nagyon relatívnak. Ennek határát élőszóban akusztikusan a szünettartás jelöli. hogy a bekezdés. Én a bekezdést elsősorban tematikusan összefüggő funkcionális-konstrukcionális egységnek tartom. és nem alatta. amely a mondattömböt a mondat szintje fölött veszi fel. körülhatárolatlannak érzem. 1998: 58) azt sugallja. de hogy mennyire nem csupán az. amelyet a szöveg egészében a tartalmi-logikai felépítettség és a szupraszegmentális elemek (hanglejtés. amikhez a ’bekezdés. fejezet fogalmakat. Mutatja ezt az is. már csak azért is.

mikroszint. a pontokba szedés és a kulcsfontosságú fogalmak (makroszint. De mind a két szövegtípusban bekezdést új résztéma esetén szokás indítani és a gondolati egység lezárulásával összhangban befejezni. a hely. illetve a cselekvés/történés megváltozása. jelezve a folytatást. amelyben teljesen indokolt az alfejezet kialakítása és a bekezdések szerves egymásra épülése. 59 . az idő.) ritkított szedése segíti. A befogadó is annak tudatában olvassa a szövegeket. meg kell engedni. bevezetését (a hagyománynak megfelelően) egyetlen bekezdésként jelöli bentebb kezdéssel. mintegy levezetésként — hagyományosan befejezésként — fogható fel. Vagyis ez a részszöveg nagyon is szisztematikusan szerkesztett olyan egysége a könyvnek. A bekezdések terjedelme Petőfi S. Ez értelmezés szerint az alfejezetnek nincs lezáró része. utótagjuk viszont az alfejezetben egyesítést. Azt hiszem. Így a kompozicionális organizáció szintjeinek és egységeinek rendszerszerű és kontextuális értelmezését magyarázó rész utólagos kiegészítés. hogy a befogadó bármelyik értelmezést választhassa a kettő közül. hanem szervesen egymásba kapcsolódva alkotják meg a szöveg értelemszerkezetét: az első bekezdés kettősponttal zárul. Az elemi egység és a komplex egységek minden szinten való megjelenése korreferenciát teremt. és a bekezdések egészen arányos terjedelműek. Ugyanakkor ezek a bekezdések nemcsak elhatárolódnak tartalmi okok miatt a formától megtámogatottan. mind a terjedelme jelentősen eltér az ismeretközlő/értekező szövegekétől. ugyanakkor a felsorolással egységbe is fog. — De egy másik értelmezéssel is tagolható a szöveg. A szinteket megjelölő összetett szavak (makroszint. viszont ezek konkrét megnevezése a bekezdésekre jellemző témaváltást jelzi. a tárgyalás (a hagyományt követve) alapvetően két nagy egységre bomlik a két kifejtendő téma: a kompozicionális organizáció szintjeinek és egységeinek. A pontokba szedés miközben elkülönít. És ez teljesen szokványos dolog egy alfejezet mint részszöveg esetében. figyelmeztetés. A témát felvezető gondolatát: a kompozicionális organizáció jellegét megfogalmazó felvezetését. rendszerszerű stb. szubmikroszint) előtagjukkal a szétválasztást szolgálják.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre elkülönítéssel érzékelteti a szerző. a kifejtést és egyben felsorolást. A gondolati egységek elkülönítését a tipográfiai szétválasztás. Nyilván a narratív szövegek bekezdésekre tagolódását más indokolja: a szereplő. mezoszint. ha az alfejezet címére jobban tekintettel van az olvasó. Ezért az ilyen bekezdéseknek mind a szerkezete. Eszerint A komplex jel kompozicionális organizációjának szintjeiről és egységeiről címben jelölt kifejtendő témának megfelelően az igazi megtárgyalandó: a komplex jel kompozicionális organizációjának szintjei és egységei. A téma kifejtésére szánt terjedelmesebb rész. hogy a vizuális töréssel témaváltás következik be. illetve ezek rendszerszerű és kontextuális értelmezésének taglalása miatt tipográfiailag (sorkihagyással) is jelölten. elemzett alfejezetében az értekező/ismeretközlő szakmunkákra jellemzően a résztémák lezárásáig tart.

de ez a sajátság nyelvi. szám és személy változása). másrészt elhatárolják grammatikai elemek (igemód. Hinds. de ezenkívül több szempontból is közelítenek a bekezdés lényegének megragadásához. a kiegészítések. Egyes bekezdésekben a csúcspont a központi egység. és írásban ezt jelzik a bekezdések” (1929/1986: 276).és időviszonyok rendszere együttesen adja. És a bekezdések határát a szupraszegmentális eszközök (hangerő. legyengített dialógusról van szó. aki a bekezdés tartalmi befejezettségének említéséhez rögtön hozzáteszi. a hol megszakadó.Szikszainé Nagy Irma A nyelvészek is megemlítik a bekezdések tipográfiai elkülönítettségét. amit ezzel kapcsolatban Bahtyin megállapít: „… a bekezdések bizonyos mértékig a párbeszéd replikáihoz hasonlatosak. kifejtett vagy bennfoglalt fogalmi sémák. a lehetséges ellenvetések megelőzése. -idő. a saját szövegben rejlő látszólagos ellentmondások és képtelenségek tisztázása stb. azt hangoztatva. Egy időben a retorikusok figyelmének is előterébe került a bekezdés szerveződésének kérdése. a megnevezett. hogy a beszéd nem hagyhatja figyelmen kívül a hallgatót. hogy a bekezdés nem csupán vizuális-ortográfiai hagyomány. Sajátos. Így jár el Bahtyin is. Ezenkívül Bahtyin foglalkozik még a bekezdések változatos szintaktikai struktúrájával (egyetlen szótól az összetett mondatok hosszú soráig) és a bekezdéstípusokkal is. hol folytatódó tematikus progresszió és mellérendelések. Ezért nyelvi sajátságát kell szemügyre venni. de Beaugrande. Giora. és maga meg is válaszolja). belső szerkezetét a nagyobbrészt azonos szövegfókuszok. hanem szemantikai-logikai. A bekezdés csak részlegesen különül el a megelőző és azt követő szövegrészektől” (2001: 299). Van Dijk) megállapítása alapján: „A bekezdés a szöveg mezoszintű értelmi és funkcionális egysége. A bekezdést valamilyen kiemelkedő. Becker (1965: 237–242) például felmérésekkel bizonyította. Tolcsvai Nagy a monologikus szöveg mezoszintű szerkezeti egységeként kezeli a bekezdést (2001: 291).[…] reflexiók a saját beszédre” (1986: 276). 60 . hangmagasság és tempó) váltása is jelzi. előtérben álló téma vagy értelemszerkezet fogja össze. A hallgató és az olvasó várható reakcióira történő beállítódás rejlik a beszéd részekre tagolódása mögött. A bekezdések rendszerezését a beszédérintkezés formáinak felderítésével véli megoldhatónak. Felfogása szerint a bekezdéseket és az őket alkotó tagmémákat (nyelvtani alapegységeket) egyrészt hálószerűen összetartják főnevek és névmások. hogy bár a tartalmi tényezőktől nem függetleníthető a bekezdés. Daneš. Voltaképpen monologikus megnyilatkozásba beépült. továbbá a részlegesen változó nézőpont-. A bekezdésnek a kommunikációban betöltött szerepe fontosságára is felhívja a figyelmet. sőt grammatikai egység is. és a következőképpen összegzi a bekezdés fogalmát több nyelvészkutató (Longacre. Az utóbbiaknak ilyen klasszikusnak tartott fajtáit nevezi meg: „a kérdés-felelet (a szerző kérdést tesz fel. amely megnevezi a bekezdés témáját a bekezdés elején vagy végén. tér. mert ha ezt tenné „szerves tagoltsága is a minimumra csökkenne” (1986: 276). de Beaugrande— Dressler.

illetőleg bekezdésekben kifejezésre jutó ’világdarab-alkotóelemek’ bemutatásának (egymáshoz illesztésének) sorrendi egymásutánja” (1998: 111). hogy a szerző miért éppen ezeknek a poétikai egységeknek a révén kívánja a „világdarab”-ot létrehozni. Noha Petőfi S. a túl rövid bekezdésekkel kapcsolatban pedig az az olvasó vélekedése: az írója belekapott a témába. konstrukciótípussal. mert a bekezdés megértését is segíti. mondattömbbel és az alapegységként kezelendő szövegmondattal. hangsúlynak a tételmondat(szerű) lényeg kiemelésében. hogy mivel a bekezdésekben szokásosan megtalálható a témát magába sűrítő ún. A bekezdés az akusztikumban is kulcsszerepű az aszegmentális eszközöknek (szünet. az olvasó igyekszik ezt megtalálni. A bekezdések szerkezeti felépítettségével kapcsolatban a pszichológusi felmérések azt igazolták. mégis — számomra meglepő módon — a „világdarab mentális létrehozásában” a „verbális szöveg mint komplex jel” fizikai hordozójaként jelentős szerepet juttat neki. mert a versek strofikus tagolása valóban formális. Kieras 1978). Az is igazolódott. hogy pszichikai hatása is van a bekezdések terjedelmének: a hosszabb bekezdések vége felé lelassul az értelmezés. ha az a bekezdés élén áll. de nem fejtette ki megnyugtatóan. mint segítik a világdarab értelmezését. Az idézett szövegrészben nem világos számomra. sőt a mondatoknak a gondolatsorba beépítettségét szolgálják. Ha a mezoszint fogalmát is bevezetjük. ilyenkor jelzőingerként hat a bekezdés tartalmának későbbi felidézéséhez. tételmondat. nem kötelezően esik egybe tartalmi egységekkel. azt (Just— Carpenter 1980) mutatva ki.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre A pszichológusok is foglalkoznak a bekezdés kategóriájával. a bekezdést csak tipográfiai egység jelölőjének tartja (1998: 77). kimutathatóan megnő a fixációs idő. illetőleg szövegmondatokban kifejezésre jutó ’világdarab-alkotóelemek’ bemutatásának (egymáshoz illesztésének) sorrendi egymásutánja. Mivel szerintem a verssorok és a strófák valóban tipográfiai egységek. hogy a gondolatok ne essenek szét mondatokra. Márpedig ez mégis csak a bekezdés tartalmi-logikai szerkezetének az elismerését jelenti. és egyértelműen fogalmazza meg a témát. hiszen a verssorok gyakran enjambement-nal törik meg a gondolatot. amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak a szövegegésszel: így lehet számolni a szövegmakroszint egységeivel. hogy a tételmondat értelme akkor maradt meg tartósan a befogadó emlékezetében. Mivel a szövegszerkezet egyben hangzásszerkezet is. tempó ritmus) a bekezdéseket összekötő. Felfogásom szerint tehát a szövegnek csupán azokat az elemeit célszerű felvenni szövegelemnek. Erre azért van szükség. és többnyire a bekezdés elejéről választja ki (Pfafflin 1967. a mikroszinten pedig a bekezdéssel. hiszen azt állapítja meg: „a) a verssorokban. b) a versszakokban. akkor a be61 . ezért sokszor inkább gátolják. a szupraszegmentális eszközöknek nagy szerepük van abban. a versszakok sem mindig zárulnak le mondatzáró írásjellel. de egyben elkülönítő hatásával és a hangerőnek.

nyilván azért. és mikroszinten csak a szövegmondat található. Így tehát úgy gondolom. Jánosnak a Szegeden tartott szövegtani kurzusára. mert egyetért ezekkel. Tolcsvai Nagy Gábor pragmatikai. jelentés-. ha meditáltam az általa írottakon. ezért most csak egy résztéma kapcsán fejtem ki véleményemet. Mivel a szerzőnek erről a művéről én már recenziót jelentettem meg a Magyar Nyelvőrben 2001-ben. Szabó Zoltán szövegfonetikai. De Beaugrande és Fehér Erzsébet véleményazonosságát megerősíti a magyar szerzőnek a kötet egy másik pontján Békési Imre kutatásaihoz fűzött zárójeles megjegyzése is: „(Ez a vizsgálat is bizonyítja. szemantikai. majd egy külön kötetben foglalta össze az ebben a tárgykörben készített reflexív-értelmező jellegű megközelítését 2000-ben (A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben). a mondattömbök sorolhatók ide. -grammatikai. nem veszi háládatlanságnak. Fehér Erzsébet a hazai szövegnyelvészeti szakirodalom kitűnő ismerője. pragmatikai szintek szerinti vizsgálat nem lehet produktív” (74). 1. hogy szövegen belüli kapcsolódási módokat nem lehet »szintek« szerint elkülöníteni)” (67). ha nem a teljes egyetértést váltják is ki mindig az olvasóból. jelzik ezt ebben a témakörben megjelent publikációi. szemantikai és grammatikai szintet (1994: 15–41). Fehér Erzsébet a „Milyen szempontok szerint alakul a nyelvészeti szövegkutatás jövője?” kérdésére a de Beaugrande által megfogalmazott alapelvekkel válaszol. hiszen ő maga is „továbbgondolásra serkentő megállapításokként” (1998: 13) nevezi meg elképzeléseit. -szemantikai és -pragmatikai (1988: 11). magának a szövegnyelvészeti kutatásnak is remek szakembere.és stílusszintet különített el (1981: 51–66). Balázs János szintaktikai. közlés. Én magam mindig hálával gondolok vissza Petőfi S.1. Nagy Ferenc a szövegkapcsolatok fajtáinak megfelelően grammatikai. tárgykörei. Fehér Erzsébet A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben című tudománytörténeti vázlata kapcsán — a szövegszintekről 2. 62 . 1999: 464–478) jelentette meg tanulmányát a magyar szövegkutatás történetéről és jelenlegi állapotáról.2. 2.3. amely grammatikai és (a szemantikait is magában foglaló) pragmatikai szintet különböztetett meg. ahol neki köszönhetően szerettem meg a szövegtant. akik növelték a szövegszintek számát Dresslernek 1972-es elképzeléséhez képest. 2. Az egyik alapelvet így interpretálja a magyar szerző: „a szintaktikai. Én magam azoknak a szövegnyelvészeknek a sorába tartozom. szemantikai és pragmatikai (1985: 109–194). 2. a konstrukciótípusok.Szikszainé Nagy Irma kezdések. Ezek valóban gondolatébresztők. Először a Magyar Nyelvőr hasábjain (A magyar nyelvészeti szövegkutatás irányai.6.

hogy a szövegben együtt és összefonódva jelennek meg a szöveget összetartó elemek. 1999: 58–59). szemantikai és grammatikai megformáltsága. • a szerkezeti szintű kapcsolódás kompozicionális konnexitás formájában jelenik meg. • a szintaktikai szintű kapcsolat. azaz a kohézió.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre Én a szövegösszefüggést eredményező szövegszervező erők fajtái szerint nyolc szintet gondoltam szétválasztani tankönyvemben: • „a pragmatikai szintű összefüggés. Maga a szövegalkotó többnyire nem gondol tudatosan arra. hogy a szöveg szerves értelmi egység. Ehhez pedig elengedhetetlen a tananyag tagolása. • a hangzó szöveg fonetikai-prozódiai jellegű egybetartozása akusztikus kohéziót szül. Azaz kétségtelen. Még az említett szövegnyelvészekhez képest is megsokszorozódott tehát az általam számításba vett szövegösszefüggés-típusok és a szövegszintek száma. így a nyelvi szintek is. hogy ezek megkülönböztetését nem merev szétválasztásként értelmezem. • a szemantikai szintű viszony. Meg hát a tankönyvíró. A szöveg befogadója sem választja el a szövegértelem megragadásakor a szó szerinti értelem felfogását a pragmatikai ismeretek bekapcsolásától. Viszont a szöveg elemzője valóban szétválasztja az egyes szövegösszefüggés-típusokat. illetve a szituáció és a kontextus kapcsolatával teszi koherenssé a szöveget. A tankönyv nem terjedelmes értekezés vagy monográfia. azaz a stíluskohézió a nyelvi jelek stiláris jellegű kapcsoltságát. amely a nyelvi jelek grammatikai összefűzésével teszi konnexszé a szöveget. értelemszerkezete. amelynek a felépítettségét. Nyilvánvaló tehát. Mert ez egy tankönyvnek szánt írásban felfogásom szerint didaktikai szempontból szükségszerű. • (sok esetben) az írott szövegbeli formai-tipográfiai kötöttség vizuális egybetartozást jelöl. • a szövegek közötti nyílt vagy rejtett utalások az intertextuális kohéziót teremtik meg” (Leíró magyar szövegtan. stílusa. Egy tankönyv használhatóságának alapfeltétele a taníthatósága és tanulhatósága. a stíluseszközök összefonódását eredményezi. és minden az értelemadásnak és funkciónak rendelődik alá: a szöveg formája. amely a nyelvi jelek és jelentésük. terjedelmét az 63 . hadd álljon itt tankönyvi részletem folytatása: „Egy szöveg textualitása többféle szövegösszetartó erő működésének következménye” (1999: 59). amelynek révén a nyelvi jelek és jelentésük kapcsolata a textust kohezívvé szervezi. azaz a koherencia. De annak igazolására. illetve más szövegekhez kötődése. azaz a konnexitás. hogy milyen szövegösszefüggés-típussal erősítheti meg szövege textualitását. típusa. • a stilisztikai szintű összefüggés.

azt továbbfejlesztve gondoltam el a tankönyvem fejezetekre bontását. nem érzékelteti külön bekezdéssel vagy szünettartással a tartalmi egységet stb. A szövegösszefüggésnek az alaphármassága. Így például lehetséges egyik szempont a nyelvi szintek mesterséges elkülönítése.Szikszainé Nagy Irma anyag természete diktálja. létező szövegszervező erők. 1983: 51). A szempont megtalálása ellenére gondot jelentett egyrészt a könyvem fejezetekre tagolása. Kemény Gábor 2002). másodlagos jelentéstartalmakat »tesz hozzá«. Ennek ellenére felfogásom szerint nem lett volna didaktikus. hogy nincs meg az írásában a grammatikai kötés. Az elkülönítés szempontjait nyilván a szerző találja ki. grammatikai. Tehát például Balázs János élvezetes. az előbbit pedig a tartalmilag elkülöníthető egységek fejezetekként szétválasztása. Ha pedig ezeknek a kapcsolási típusoknak a hiánya megnevezhető. 124) is. amely az összes többi szintet magasabb egységbe foglalja” (1986: 9). hogy ne mutassam be a nyelvi szintek összefonódását. a nyelvi cselekvés szintje. hogy ezek hiányát igen is néven nevezzük. akár kohézió. ugyanilyen módon elkülöníthetőnek vélem a szintek szerinti szövegkapcsolat-típusokat is. Saját tanári tapasztalatomból tudom. Erre számos lehetőség adódik. mert a szövegpragmatika mint az egyik legfontosabb szövegszint szinte felszívja magába a többit. Én magam a hagyományt követve. kitűnő monográfiáját tankönyvként nem lehetne használni. amely a szavakban és grammatikai szerkezetekben kifejeződő jelentésekhez valamiféle járulékos. A pragmatikus szint nem egyszerűen »még egy szint« a nyelvi struktúrában. Elégségesnek tartottam a többi nyelvi szint esetében a pragmatikai tényezők hatásának érvényesülését kimutatni. vizuális és akusztikus vezérlésről (Hernádi Sándor 1996: 108. Egy tankönyv esetében még arra is célszerű tekintettel lenni. aki azt jelentette ki: „Óvatosan kell bánnunk a »pragmatikus szint« fogalmával is. A tankönyvi fejezetekre bontás viszont nem zárja ki azt. pragmatikai szövegösszefüggésnek. és szétválasztásuk lehetséges. megnehezítve a megértést. Akadémiai Kiadó. akkor nyilván kategorizálható/megnevezhető egy-egy terminussal ezeknek a megléte is. jelezve a diáknak. Nem foghatjuk fel pusztán olyan szintként. A szakirodalom különben szól az említett három kapcsolási fajtán kívül stilisztikai kohézióról (Szabó Zoltán 1977. Az utóbbit tipográfiai megoldások és az alfejezetek számozása segíti. koherencia néven nevezzük őket. Teljesen elfogadom Péter Mihály gondolatait. mind formailag tagolni szükséges. konnexitás. akár szemantikai. A névmás 64 . Ahogy Kiefer Ferenc megkülönböztethetőnek tartja a szemantikai és a pragmatikai előfeltevést (Az előfeltevések elmélete. felesleges kitérőkkel terheli meg a szerző a befogadót. Az ömlesztett ismerethalmaz nem ad fogódzókat a rögzítésre. hogy nagyjából azonos hosszúságú egységekre bontsa művét a szerző. stílustörés rontja a szöveg egységét. ha beolvasztom a pragmatikába az összes nyelvi szintet. hanem a nyilatkozat. Ezért mind tartalmilag.

ezért változatlanul fenntartom 65 . A szövegtípus. akár implicit módon. tehát a strukturális és a szemantikai szint egyértelműen összekapcsolódik. Tankönyvemben a mesterségesen szétdarabolt egységek nyilvánvaló egybejátszása következtében tehát néhol természetes átfedések keletkeznek. a strukturálisét a formaival stb. Ilyen és ehhez hasonló szövegjellemzők egyben azt is bizonyítják. más szempontú elemzéseim ezt támogatják meg. ezért a szöveg vizuális. amelyet írott formában a bentebb kezdés jelez.)” (173). A szövegszerkezet az értelemképzés része. Erre utalok például a szöveg indító és záró mondata kapcsán: „A szöveg indító és záró mondatának is fontos szerep jut a kohézió megteremtésében. a szöveg egészében a tartalmi-logikai felépítettség eleme. tétel. ezért nem kezdhettem az ismeretközlést például a pragmatikai szint tárgyalásával. A fejezetek végi. A metafora miközben stilisztikai elem. mind konstrukcionális szempontból szövegszervező erejű. hogy a szövegkapcsolatok fajtáinak szétválasztása elvben nem sikeres eljárás.)” (173). hogy egyegy szövegelem többféle funkció ellátására is alkalmas. akusztikus. Végül is tankönyv jelleghez igazodva pedagógiai elvet követtem. azaz egyenesen szükségszerű egyik kapcsán a másikra utalás.4. Hasonlóképp a szöveg indító és záró. Tehát tudva és elfogadva azt a megállapítást. ugyanarra a versszövegre vonatkozó. Mivel a diákok középiskolából hozott tudása a szöveggrammatika terén a legbiztosabb. szerkezeti szintjére is tartozik a tárgyalása. Viszont a szövegelemzési mintákat bemutató tankönyvi fejezetem már az alfejezetcímével is jelzi a vizsgálati szempontok szövegfüggő összetartozását: A stiláris adekvátságot érvényre juttató korreferencia. mégis azt kell mondanom. Fejtörést okozott a fejezetek sorrendje is. Én magam tankönyvem több pontján jelzem a szintek szerves összefüggését: a szemantikaiét a strukturálissal. szemantikai. Mivel a bekezdés tematikusan összefüggő funkcionális-konstrukcionális egység. ugyanakkor egy nagy szemantikai mezőben két fogalom azonosítását végzi el akár explicit. az ismerttől haladtam az ismeretlen felé. élőbeszédben a szupraszegmentális elemek jelölnek ki. különösen egymásra utalásukkor. szövegműfaj és a stílustípus evidens összetartozása nem vonható kétségbe. így lehetetlenség eltekinteni mindkét fejezetben való említésüktől.és fókuszmondata mind szemantikai. (Erről bővebben A szöveg szerkezete című részben lesz szó. De a tanulhatóság szempontjából fontosnak érzem szétválasztani az egyes nyelvi szintekhez kapcsolódó szövegsajátságokat. 2. hogy a rendszerláttatási cél szentesíti az eszközt. — Hasonlóképp utalok a tételmondat szemantikai tárgyalásakor is egy másik fejezetre: „A tételmondat szemantikai szempontból a bekezdés legfontosabb gondolata” (Erről bővebben A szöveg szerkezete című részben lesz szó.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre mint helyettesítő vagy utaló grammatikai eszköz a szemantikai azonosságot tartja fenn.

hanem a tárgyalás mélységében is jelentős eltérés mutatkozik. mert egyértelműbb a kommunikációs interakcióban hatékonnyá tevő szövegtulajdonságok feltérképezése. kulturáltságának stb.2. akkor beszélünk szövegről” (9). és emellett a szövegtan elméletének és gyakorlatának avatott szakembere.1. az anyanyelvi beszélő nem szavakban vagy mondatokban beszél. Viszont csak a leírt (esetleg másképp rögzített) megnyilatkozás szöveg. az utóbbi a középiskolás korosztály számára készült ún. Tolcsvai Nagy Gábor kiváló stilisztikus. — Eszerint a nem rögzített 66 . Nagy érdeme. kiegészítő anyagnak szánta. is függvénye. Nyilván ehhez igazodik nagyon tudatosan a kötet felépítése és stílusa is. hanem megnyilatkozásokban. ezért a didaktikai szempontoknak megfelelőbb a szövegszintek szerinti megközelítés. hogy ez csak egy a lehetséges megközelítések közül. Mikor e megnyilatkozásokat valamilyen formában rögzítjük (például leírjuk). de míg az előbbi a felsőoktatási intézmények. Könnyebb. összefoglaló. mégpedig a szöveg következő meghatározásához: „Az ember. így nyilvánvalóan nemcsak terjedelemi különbség van a kettő között. 3. 3.3. 3. Noha mindkettő tankönyv. Én magam viszont nehezen leírhatónak tartom a szöveg célját. aki a kognitív tudományok elméleti alapjain képzeli el ezeket a diszciplínákat.3. Nemzeti Tankönyvkiadó) című könyv bevezetőjében a szerző egyértelműen megfogalmazza a célt: nem hagyományos tankönyvnek. A szövegek világa (1994. Ez a következőképpen értelmezhető: A megnyilatkozásnak a „két hallgatás”-hoz kötése nyilvánvalóan az élőbeszédre vonatkozik. A megnyilatkozás a legismertebb meghatározás szerint két hallgatás. hogy hazánkban ő az első. amelynek „célját. jelentős fordulatot hozva ezzel a magyar tudományosság két területén is: szövegtanban és stilisztikában egyaránt.2. Nagyon érdekesnek tartom mindazonáltal Fehér Erzsébetnek azt a gondolatát. mivel ennek megragadása a befogadói szubjektum szövegkompetenciájának. a szerzői intenciót (mert nem egyértelmű). Tolcsvai Nagy Gábor szövegtani tárgyú könyvei: A magyar nyelv szövegtana és A szövegek világa kapcsán a szöveg elhatároltságáról és szerkezeti egységeiről — némiképp másként gondolkodva 3. kifejtettségét az adott szituációnak való megfelelés határozza meg” (74). Ehhez a könyvhöz csak egyetlen ponton kívánok megjegyzést fűzni. Szövegtanban két kötet is kötődik a nevéhez: A magyar nyelv szövegtana és A szövegek világa című.Szikszainé Nagy Irma elképzelésem alkalmazhatóságát. „tematikus füzetként”. hogy a „cselekvés” átfogó kategóriája köré alkotható meg egy általános cselekvéselmélet mint koherens elméleti keret. Ebben ragadható meg a szöveg mint olyan értelmes cselekvés. tájékoztató. 3. hanem tematikus. főként az angol és német nyelvűt. azaz szünet között létrehozott beszédmennyiség.3.1. Jól ismeri ezeknek a szakterületeknek a külföldi szakirodalmát. 3. megengedve azt.

mint például Eric Knight Légy hű magadhoz című regényében: — Ez semmiség — beszélt tovább. illetve „szövegmondat” (Károly Sándor 1980) megfeleltetését ismeri.. másrészt a szünet helye miatt. és amikor sorsot húztak… Sőt a gazdagréti kábeltelevízió műsor egyik szövegének intonációs átirata arról árulkodik. | úgy tudjon eljárni a körzet dolgai-§-ba. hanem a „mondattal” hozza kapcsolatba... újra megelevenedett Clive tekintete. hogy teljesen mozdulatlan. azaz ezeket a fogalmakat Károly Sándor és Péter Mihály nem a szöveggel. — Semmi az egész. özvegyasszony. a férfi szemébe nézett. Melyik szünettípus ezek közül a megnyilatkozások szétválasztója? Ráadásul ennek megítélése nagyon szubjektív lehet. hét hód fődje van. hogy | § úgy élvezze.. A középiskolás diáknak nem jelent problémát a „megnyilatkozás” és a „szöveg” azonosítása a definícióban. világkódusa. hogy mögötte vannak a választópolgárok.. Aztán... mint Móricz Kapitalista a tanyán című novellájában is: — Miért? Hát . Most is olyan szép szeretőm van. hogy | § érezze. De volt ott például egy orvos… Elhallgatott.. és ott folytatta. Bizonytalan tényezőnek érzem Tolcsvai Nagy Gábornak ebben a meghatározásában a „szünet” fogalmát egyrészt az egyéntől és a szövegtípustól függő idő ingadozó tartama. hogy úgy tudjon elmenni... A szünet mondat közben az emlékezetkiesés jele is lehet.... Kapok én mán fejjebbvalót is. ahol abbahagyta: —… a tábori kórházban. mit csináljak egy kódusból kettőt?.. de olyan. Ennek ellentmond a szerzőnek ugyanebben a könyvben egy másik kitétele: „a szöveg (akár beszélt. mert ő a szakirodalomból a „megnyilatkozás”-nak „nyilatkozat” (Péter Mihály 1986). hosszú (Hernádi Sándor 1977: 245). rövid.. Gyorsan felállt. | § Na67 . annál inkább a tanárának. Epikus alkotásokban nemegyszer látjuk. | § és § én úgy gondolom. ahogy tovább figyelte.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre élőnyelvi megnyilatkozás nem szöveg.. A szünet ugyanis többféle időtartamú lehet: villanásnyi. illetve a mondaton belül tartott szünet […] megtöri a gondolatmenetet (nyilván a megnyilatkozást is). szemben a „megnyilatkozás”-t a „szöveg”-gel megfeleltető elképzeléssel. Egészen merev és kifejezéstelen volt a szeme. a lány észrevette. hogy a mondatok között. akár írott)” (43).. | § adott esetbe érdemben intézkedni. hogy a spontán beszédben szünet [§] még szóközépen is előfordul: | § Élvezze a tanácstag a választói bizalmát.

amely hozzájárul a szövegértelemhez. 7–8. 3. | és ott elmondhatják véleményüket.1. Nagyon meggyőző Tolcsvai Nagy Gábor alapkoncepciója. Tolcsvai Nagy a szöveg makroszintjét. | § én most erről nem kívánnék szólni. hogy | § lesz arra lehetőség. az indulatszót. másrészt „a szöveg jelentésének a megértésben kialakított elrendeződése” 68 . a megszólítást körülölelve. hogy a választók-§-kal | § találkoznak a § jelöltek.4. -ritmusa és szünettartása. hogy | § lehet itt beszélni részleteibe.és mikrostruktúrát. A szünettartás helye lehet kisebb és nagyobb szövegegységek között: mondathangsúlyos részek előkészítőjeként. lényeget sűrítő kiemelésekkel segíti a befogadót. amellyel a mikro-. a tanácstag számára.): Beszélt nyelvi tanulmányok. a közbevetést: az értelmezőt. És mint minden szövegfonetikai eszköz. mint ami a tartalomból következne. A gazdagréti kábeltelevízió műsorából válogatott anyag intonációs átirata. mezo. Vannak lassú beszédű emberek. | én úgy gondolom. hogy a beszédpartnernek módot sem adnak a közbeszólásra.Szikszainé Nagy Irma gyon lényeges. amelyről némiképp másként vélekedem. hanem alapjában véve a megszólaló egyéni adottságaitól. Minden embernek nagyon egyéni a beszédtempója. pillanatnyi hangulatától is függ a hossza. 3. alfejezetek kijelölésével és a fejezetek végi. egyszerű és összetett mondat végét jelezve. | § nagyon fontos feladat. Nemzeti Tankönyvkiadó) című kötete didaktikusan fejezetek. ez is értelmi.és makroszintről beszél — bár én magam Vater (1992: 86–87) véleményét osztva csak kétdimenziós szövegszerkezetet szoktam elkülöníteni: makro. egész apró részletekbe a | § programot. In: Kontra Miklós (szerk.) Nemcsak a befogadó megítélése szempontjából lehet eltérő a szünet. Eszerint az utóbbiak szövege sokkal kevesebb megnyilatkozásra tagolódik. azaz olyan észrevétlen lélegzetvételnyi szüneteket tartanak. azaz „a szöveg vehikulumának mint globális formának a szerkezete” (313) felől. Mások beszédét hallva viszont azt gondoljuk: nem ismerik a beszédszünet fogalmát. | § és § én azt hiszem. érzelmi októl és közlési szándéktól meghatározottan nagy változatossággal érvényesül (Wacha 1973: 91–93). Tolcsvai Nagy Gábor A magyar nyelv szövegtana (2001. a felsorolás tagjai között. lelkialkatától. Megnyilatkozást jelölő szünet ezek közül nyilván csak az utóbbi három lehet. | § (Varga László 1988. esetleg csak több mondat után. a névszói alanyoktól megelőzött névszói állítmány előtt. | Én azt hiszem. hosszabb igeneves szerkezet után. vagyis a teljes szövegre kiterjedő szövegjellemzőket két szempont szerint közelíti meg: egyrészt a szöveg általános szerkezete felől. mint a szerző. akik hosszú szüneteket tartanak akár egy mondaton belül is.4. — leegyszerűsítve. beszédstílusától. az összetett mondat tagmondatai között. Könyve gazdag anyagából most egy olyan részterületet emelek ki.

amelyeket nem tervezett (spontán). Ezek a bekezdések. Az egyes szövegek elhatárolásának legismertebb jeleiként a csendet és a tipográfiai elkülönítést nevezi meg. Megállapítva: „Azok az etnometodológiai. akkor logikai alapon feltételeznünk kell egy közbe eső szövegdarabot is.4. hogy a szövegszerkezetnek van kezdete és befejezése. mert ezek nem mondanak ellent egymásnak. hogy a legáltalánosabb sajátságokra összpontosít. Illetve ha van „kezdet után és a befejezés előtt” (313) elkülöníthető rész is. hiszen mindegyik a funkcióval van összefüggésben. szociolingvisztikai. hogy sok mindennapi és irodalmi szövegben a határok kijelölése nehézségekbe ütközik a többszöri elkezdődés és befejeződés következtében vagy egy párbeszéd későbbi időpontban való folytatása miatt.2. és a szöveg kezdete/bevezetése – befejezése mint struktúraelemek létét mindkét megközelítés elismeri. De rögtön hozzá is teszi. mára egyértelműen bizonyították. Kijelenti: „A mindennapi társalgások egy jó részét a kezdő és záró elemek strukturálják” (318). önreferáló jellegéből következik” (313). tervezett monologikus. ahogy ez a szöveg önreprezentáló. hogy a hármas szerkezet csak a szövegtípusok egy részében mutatható ki. tervezett szövegek körében végeztek. mert „minden további részletezés már szövegtípusra jellemző” (313). És mindezeket úgy jellemzi. vagyis a szöveg értelemszerkezete felől. Az általános szövegszerkezet másik jellemzőjeként a mezoszintű szövegegységnél hosszabb szövegek esetében a mezoszintű részekre tagolódást nevezi meg. Hogy a kezdet és a vég közé eső szövegdarabnak. 3. b) konvencionális vagy alkalmi formák jelzik. Úgy gondolom. Egyértelműen szembeállítja ezt a kommunikációs jellemzők alapján születő tagolást a szerző a retorika tartalmi alapú „bevezetés – tárgyalás – befejezés” struktúrájával (315). írott szövegek. illetve tervezett. Az általános szövegszerkezet egyik legfőbb sajátságaként állapítja meg a szerző a szöveg formai tulajdonságaként. majd szövegtani kutatások. nyilván a szövegegészhez képest kezdet és vég. amely mindenféle szövegtípusban „a) többnyire meghatározható. Éppen ezért a szerző elutasítóan vélekedik a szövegek hármas tagolódásáról. írott szövegekben a fejezetek. illetve a hosszabb. hogy „merev rendszerező struktúraelv lett a hármasság alapján […]. hogy ha a szövegben leválasztható a bevezetés és a befejezés. Én magam nem állítanám szembe a kommunikációs és a tartalmi jellemzők alapján születő tagolást. kijelentve. az iskolai fogalmazásoktatásban (sőt egyes szövegtani munkákban is) máig uralkodó módon” (315). Majd a magyar nyelvű beszélt és írott szövegek igen változatos kezdő és záró formuláira hoz föl több példát. amely hosszabb szöveg esetében „mezo69 .Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre (313). A párbeszédekben az alapegység a forduló. másutt nem vagy csak nyomokban” (315). de szerkezeti és értelmi szempontból a fordulópár. sőt éppen az írott. de nem szónoki. akkor az csak valamihez.

a bizonyítás és a befejezés. hogy Arisztotelész Poétikájában a tragédia szerkezetére mondja: „Teljes az. De a magánleveinkben is kezdő és záró formulákkal élünk. hogy bár vannak jócskán cím nélküli szövegek. A hivatalos leveleinkben elképzelhetetlen.Szikszainé Nagy Irma szintű részekre tagolódik” (314). beszélt nyelvi szövegek stb. mégis jellemző sajátsága a szövegeknek — néhány szövegtípus kivételével (magánlevél. gyakoribbnak tartom a hármas tagolás meglétét. amikor nagyon helyesen megállapítja. a különféle szónoki beszédek makroszerkezeti egységei alaposan kimunkáltak. megszólítással indítunk kapcsolatfelvételt jelző gesztusként. interjú. A „fő rész” kifejezést azért nem javasolnám a tárgyalás megnevezésére. ha az író nem ad ún. Úgy vélem. hogy nem kezdi Ádámnál és Évánál vagy Léda hattyútojásainál. mert felfogásom szerint három fő része van a szövegnek: bevezetés – tárgyalás – befejezés. mert ez csak annyit jelent. glossza. mert ebben az esetben is befejeződik maga a mű. esszé. mint valamelyik makroszerkezeti egység hiányát. Sőt akkor is áll. mert ezek hagyományozódtak a retorikaoktatással. Érdeklődésünk jeleként a partner hogyléte felől érdeklődünk. Analóg ez azzal. a tétel. Ahogy Fónagy Iván is megállapítja: „a ’nyitott dráma’ is lezárt” (1990: 7). szokásosan hármas tagolást mutat. hogy ez sokkal inkább áll minden szövegre és szövegtípusra. Szeretettel gondolok a hajdani földrajzórákra: volt tanítványa…) vagy távirat szövegeink (Kedves Vali és Feri! Házasságkötésetek alkalmából hosszan tartó harmonikus családi életet kívánunk. alapjában véve sablonos tartalmú képeslapszövegek (Kedves Tanár Úr! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok Önnek és családjának. de a magánleveleink is hármas tagolásúak. mint a szónoki beszéd részeiről tett arisztotelészi megállapítás: „… a beszéd kötelező részei: a tétel és bizonyítása. majd sürgős tennivalóinkra hivatkozással elköszö70 . mert a cáfolat a bizonyításhoz tartozik” (1414b). így nemcsak a hivatalos. közepe. Kétségtelenül igaza van Tolcsvai Nagy Gábornak. vége. az előadások. és az összes rész pedig a bevezetés. E részek a beszéd sajátos összetevői. Ha az írott és beszélt szövegtípusok során végigtekintünk. közepe és vége” (VII). csak legfeljebb a sztori szakad félbe az események egy pontján. Sok szeretettel: Mari és Laci) is többnyire teljes szerkezetűek. riport stb. hogy ne igazodjunk a szabványos szerkezeti felépítéshez. aminek van kezdete. A nem töredékben maradt irodalmi alkotásokra mindenképp áll a teljes szerkezet még akkor is. — A legkülönbözőbb publicisztikai írások: vezércikk.) — a címadás. Általában köszönéssel. Még az ünnepi. az már csak elnevezés kérdése. Még a levélírás is a retorika alapján jött létre. a hagyományos tárgyalás. — Az értekezések. kifejtés vagy részletezés nevet adjuk vagy mást. megoldást. — Mindennapi futkosásaink közepette létrejövő találkozásainkkor folytatott párbeszédeinknek is van eleje. ha azt mondjuk: „a szerző in medias res kezd bele az események elmesélésébe”.

Véleményem szerint a hármas tagolás érvényesülése a szövegben szövegtípus függvénye. Ezek a csak egy bekezdésnyi szövegek nem reprezentálják általában a szövegek konstrukcióját. illetve ezek sokkal változatosabbak. mint a bevezetés és befejezés jelölői. mennyire meghatározó. A saját tapasztalatom nem támogatja meg Tolcsvai Nagy Gábornak azt a több tudományágra vonatkozó kijelentését. ahogy magának a szövegtípusnak az elnevezése is jelzi. az anyanyelvű neveléssel! […] De térjünk rá az anyanyelvi nevelés dolgára! (Deme László: Az anyanyelvű és az anyanyelvi nevelés (legyen) felkészítés az életre!). Kétségtelenül sajátos a felépítettsége például a lexikon-szócikkeknek. például. Maga Arisztotelész is azt tartotta legtermészetesebbnek. mert egyénibbek. A két köszönési forma mint bevezetés és befejezés keretezi az amúgy semmitmondó rövid társalgásunkat is. például a mindennapi kommunikációban szokásos fordulattal: De hogy a tárgyra térjek… Hasonlókat természetesen az előadásokban is hallhatunk: Kezdjük az elsővel. ha rövid a beszéd. kivételek. annak vizsgálatához. jobban kötődnek a témához. összehasonlítás és összefoglalás csak az esetben lehetséges. Hogy mégis miért egyértelműbb a bevezetés és befejezés kijelölése. ezért talán nem is olyan feltűnő jelző értékűek. erre maga Tolcsvai Nagy Gábor adja meg a feleletet: „… a szöveg kezdete és befejezése nyelvi […] eszközökkel jelölve van” (314).Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre nünk. […] nem minden törvényszéki beszédben található befejezés. hogy a kifejtés jelölésének ritkán vannak meg a nyelvi formái. (Grétsy László: Nemzetösszetartónk: az anyanyelv). tehát valóban nem hármas tagolásúak. A hírek ugyanis. másutt nem vagy csak nyomokban” (315). De itt az ideje. csak a lényegre koncentrálva az újdonsággal szolgálnak. Úgy tapasztaltam. a szövegalkotóhoz. És 71 . kevésbé sztereotípak. Kétségtelen. de gyakran rövidítés céljából is mellőzik” (1414b). sőt a nem kellően jól formált szövegekre is áll általában a hármas tagolás. hogy bizonyos szövegtípusok esetében hiányzik valamelyik szövegegység: „A tanácsadó beszédekben bevezetés. A jól formált. mint a középső rész. hogy visszatérjek előadásom fő témájához. de ezekből inkább a bevezetés és a befejezés hiányzik. hiszen csak az entropikus elemet: a hírt tartalmazzák. tárgyaló részbe esik. amelyek mindenféle hangulati bevezetőtől és levezetéstől lecsupaszítottak. A kifejtésben sokkal inkább a témához való visszatérést szokás jelezni. részletező. hiszen megszólalásunk célja: valaminek a közlése éppen a kifejtő. hogy vannak szerkezetileg hiányos szövegek. hogy „a hármas szerkezet csak a szövegtípusok egy részében mutatható ki. ezekben sajátos a „bevezetés” és a „befejezés”: fogalommagyarázattal indítanak. hogy a nemzet és a nyelv kapcsolata mennyire szoros. ha válaszbeszédről van szó. vagy az anyag könnyen megjegyezhető. Például a hírek nyilvánvalóan bevezető és befejező gondolatokat nem tartalmaznak. ezt követi a tudománytörténeti kitekintés és végül a szakirodalmi hivatkozás.

4. azt állapítva 72 . hogy vannak hármas tagolású és nem hármas tagolású szövegek.2. összegzésképpen eljutva a következtetések levonásáig. Azt ugyanis Poétikája nem megszabta. szövegtípus. önállósíthatóvá = szöveggé” (10). Ennek oka valóban lehet a hagyománytisztelet. vagy csak a megszokás. szövegtípus. 4.és cselekményegység elvével kapcsolatban. az iskolai oktatás hatására mind a szöveg alkotója. mint Arisztotelész hármas egység „szabályával”: a hely-. de alapjában véve ma is ez a drámaírás módja.Szikszainé Nagy Irma most térjünk vissza eredeti gondolatmenetünkhöz. különböző helyzetekben megismételhetővé. csak a gyakorlat alapján leírta. mind befogadója a makroegységek megléte alapján ítéli általában a szövegeket teljesnek. lezártnak. Ezt követően nagy élvezet végigkövetni a szerző gondolatsorát. Nagyon alaposan járja körül azt a kérdést. ahogy kézen fogva vezeti olvasóját. Ez a fejezet szervesen illeszkedik a monográfiába. A mi kultúrkörünkben a retorikának az ókor óta bevallottan vagy bevallatlanul óriási hatása volt köznapi és irodalmi szövegek alkotására egyaránt. és hiánytalanul fejti ki. hogy nincs alapvető eltérés a felfogásunk közt. anyanyelv-oktatási napokról) 3. Kocsány Piroska kiváló szakértője a retorikai kérdésnek. (Szathmári István: A XIV. Avittnak tűnhet az ókori gyökerekre való visszavezethetőség miatt a szövegek hármas tagolódását általánosan (ám nyilván nem kivételek nélkül) érvényesülő sajátságként értelmezni. sőt az „összes” létező szövegtípusban végzett nagyarányú szövegtani kutatások felmérési gyakorisági adatai mutathatnák ki a valós arányokat. de a legkülönfélébb. és ezt sémaként követik/követjük azóta is. A hármas tagolás szokását rögzítette Arisztotelész. Hasonló történhetett a szövegek három nagy egységre tagolásának hagyományával is. Az elméleti tisztánlátást segítő tanulmányai (1997. Ezenkívül a Szöveg. ahogy ezt Tolcsvai Nagy Gábor tartja. hogy az évezredes szokás. Csupán ezek arányát ítéljük meg eltérően. idő.1. Úgy gondolom. szövegösszefüggéstől függetlenül is értelmezhetővé. jelentés: a mondás mint szövegtípus című monográfiája retorikus kérdésről vallott felfogása apropóján 4. több oldalról világítva meg a maga által felvetett problémákat.5. és megszüntetve-megújítva. de azt tapasztaltam. hogy mi tesz „egy mondatot egy hosszabb összefüggő szövegből kiemelhetővé. jelentés: a mondás mint szövegtípus című monográfiája is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel a második nagy egysége: „a cáfoló típusú mondásokról és a cáfolás kifejezési lehetőségeiről” szóló részének (A retorikus kérdés és az irónia szerepe a cáfoló típusú mondásokban) A retorikus kérdés című alfejezetében. Nemcsak egy-egy. 2000) ezt a problémát a hazai szakirodalomban először tárgyalják tudományos alapossággal. A retorikai kérdésről kicsit másképp — Kocsány Piroskának a Szöveg. amely tudományos műhöz illően problémafelvetéséből indul ki. hiszen mindketten azt állítjuk.

vagy a meglévő ismeretek. amiért éppen a szerzőnek tartozom köszönettel. így adva meg meghatározását: „Retorikus kérdésen általánosan olyan kérdést szoktunk érteni. tipikusan nyelvinek tekintett jelzésekkel.1. Másfelől […] a meghatározó momentum […] a tartalom lesz. hogy lépésről lépésre szűkíti a szövegkritériumok révén a fogalom határait: először mint általános érvényű nyilatkozatot határozza meg. A retorikus kérdés egy alfejezetbe kerül az iróniával. és a hallgatótól várja. 4. 3. Ez a rész pedig A retorikus kérdés című alfejezet (3. És nagyon helyesen a mondásnak mint szövegtípusnak egyéb szövegtípusokhoz való viszonyát is tárgyalja. ha csak a kérdező ismeri. 4. mert egy adott szövegtípust testesít meg” (10). Ebből a tömör ismertetésből is kitetszik. amelyre a beszélő nem vár eldöntő vagy tudást kiegészítő választ. közelebbről a cáfolás nyelvi kifejezési lehetőségeivel: a közvetlen szintaktikai tagadással. és észrevételeim is inkább csak a témához való különös érdeklődésemből fakadnak. azon belül mint általánosan érvényes értékelő ítéletet.3. mint egy mondat). A mondások típusait két szempont: a definícióban szereplő kritériumok és a funkció alapján különíti el. Kocsány Piroska monográfiájának második nagy egysége a mondásfunkciót megvalósító nyelvi forma vizsgálatával foglalkozik. […] ezt a tartalmat fogja a megfelelő irányban megkötni a szövegfajta. A kérdezés az ókor óta ismert retorikus fogás” (106). ítéletek alapján. Ezt követően a retorikus kérdést Ladányi Péternek (1962) a hallgató és a beszélő válaszismerete szempontjából felállított négy kérdéscsoportot (1.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre meg: „a mondás azért szöveg (vagyis más. a közvetett tagadással. és a pontosítás igényét fogalmazza meg. a retorikus kérdéssel és az iróniával. vagyis a mondás” (105). 2. ennek a rendszernek heterogén voltára hívja fel a figyelmet. mint amelyeknek „egyes eseteik rendelkeznek bizonyos. egyikük sem tudja) elkülönítő rendszerében kívánva elhelyezni. mind a módszeres lépései megkérdőjelezhetetlenek. Majd monográfiája tárgya: a mondás szempontjából közelítve — de egyben a mindennapi érintkezés nyelvére is érvényesen — a válaszreakciók minősége alapján a következő szempontokat sorakoztatja fel: 73 . hogy a választ a hallgató is ismeri: vagy az előzetesen elhangzottak alapján. Így csak egyetlen ponton kívánok megjegyzéseket fűzni kötetéhez. A szerző szisztematikusan úgy jut közelebbközelebb a mondás mint szövegtípus fogalmának meghatározásához.). ha a kérdező nem tudja. mindketten ismerik a választ. hogy Kocsány Piroskának mind az elméleti megállapításai kikezdhetetlenek. majd mint értékelő ítéletet. a mellérendelő szerkezetek beleértett tagadásával. sőt azon belül mint morális értékről szóló értékelő ítéletet. és feltételezi. mivel ezeket a „sugallt tagadás lehetőségei között” (105) úgy tartja számon a szerző. Ebben a részben a retorikus kérdés fogalmának taglalásából indul ki a szerző. mert azzal a kérdés elhangzásakor már tisztában van.

probléma típusú a válasz minősége szerint kérdés álkérdés (kifejtett válasszal) 1. Az ezekbe a kategóriákba nem sorolható kérdéseket a szerző (a harmadik kérdésére adott válaszában) szemben a vitatkozó kérdésekkel formális kérdéseknek (109) nevezi. hogy „a kérdő formájú mondás kétféle lehet: szemlélődő jellegű cáfoló-javító mondás vagy felszólító jellegű cáfoló-javító mondás. Ennek. hogy a kérdő és az átalakított (kijelentő. a formális kérdésnek nevezett típusnak is elkülöníti alfajtáit: a választ bevezető kérdéseket (azaz egy valódi kérdést és a választ magát). Majd pedig összefoglalásképpen a következő táblázat zárja le a fejezetet a mondásokban szereplő retorikus tagadásokról: a válasz megléte szerint tényleges kérdés sugallt válasszal a válasz lehetősége szerint: nem probléma típusú kérdés 4. amelyeknek a funkciójuk stilisztikai-retorikai. vagyis kérdés formájú válaszokat).Szikszainé Nagy Irma „(i) Tudjuk-e a mondásban megfogalmazott kérdésre a választ? (ii) A kérdő formájú mondás milyen nem kérdő formára alakítható át? (Másképpen milyen válaszreakciót sugall?) (iii) Van-e minden kérdő mondat formájú mondásban a kérdésnek polemizáló. a rémakiemelőket. különben is) mellett meghatározott morfológiai sajátságok is (mindenekelőtt a feltételes mód). Befejezésképpen a szerző utal arra a fontos nyelvi tényre. nem kijelentő formájú válaszreakció 74 . hogy is. az utóbbiak formájuk szerint kérdőszó nélküliek és kérdőszavasok lehetnek. választ váró funkciója?” (107) Kocsány Piroskának az első kérdésére adott válasza: a kérdések két típusa különíthető el: a problémáké és a vitatkozó típusú retorikus kérdéseké. a megerősítést várókat (rezignatívakat. bírálatot megfogalmazó. kijelentő formájú válaszreakció 6. kérdés és válasz 2. rémakiemelő kérdés 3. felszólító) formájú mondás ellenkező előjelű legyen: kérdő állításból kijelentő tagadás és kérdő tagadásból kijelentő állítás” (109). hogy a mondásokra is jellemzők bizonyos lexikai elemek (hát egyáltalában. Kocsány Piroska a második kérdésére azt a feleletet adja. Mindkét esetben kritérium. de mégiscsak a tartalmi tényező a döntő (109–110). rezignatív egyetértést váró álkérdés 5.

és mindketten tudják ezt egymásról” (Kiefer 1983: 221). azaz akkor. Emiatt azt gondolom. hogy „a válasz ismert mind a beszélő. amelyet nem kell explicitté tenni. hogy a retorikai kérdésre nem várunk választ. A Meg tudná csinálni professzor úr hétfőre a korrektúrát. — Ugyanebből a meggondolásból a „válaszreakció” szót sem használnám. de maga ez a fejezet is mintaszerűen épül fel: a retorikai hagyomány szerint nem sok. vagyis áldialógus keletkezik (Szilágyi 1992). vagy: Mert lekéstem a vonatról. hiszen a retorikus kérdés mint az álkérdések egyik típusa nem információt tudakoló. felkiáltásként. vagy a kérdésalakzatok közül a kétértelműek esetében. mert küldenünk kell a nyomdába? kérdés feltételes móddal szerkesztett udvarias kérés. mind pedig a hallgató számára. utána pedig ezek sorrendjében ezeket sorban. a „kérdőszó nélküli kérdések” csoportja pedig az eldöntendőnek felel meg. a válasz pedig lehet: Igen vagy Nem. mint például Audi A4-es hirdetésében: Mikor válik könnyűvé a döntés? Mihelyt szembesülünk vele. de csúcsforgalom van. a válasz sokféle lehet: Úton vagyok. Alapvetően egyet lehet érteni Kocsány Piroska definíciójával. de eltérő is lehet: a Miért nem jössz már? latens értelme álkérdésként: ’Gyere már!’. 4. Soltész 1965: 194). ahogy azt a 75 . világtudásunknak (Kocsány 1997: 256). felszólításként. rendszeresen. alaposan és világosan taglalja. a szövegkörnyezetnek (J. felkiáltás. illetve ezek összhatásának. Soltész 1965: 194. Valójában tehát nem a válasz tudásáról van szó. stb. A retorikai kérdés értelme és egy esetleges válasz egybe is eshet: a Ki lát az emberek fejébe? értelme és a rá adható felelet: ’Senki sem lát az emberek fejébe’. hogy a retorikus kérdések formai felosztásában a „kérdőszavas kérdések” a kérdő névmással keletkezőknek. valójában más modális szerep (felszólítás. Kocsány Piroska példáiból úgy tűnik. hogy nemcsak a kötet. hanem az implikált értelem ismeretéről kellene beszélni. ebből következik. mert a retorikai kérdés éppen nyelvi megformáltsága révén nem is igényel választ. mert küldenünk kell a nyomdába!’. vagy: Megyek már. mind a hallgató azonos módon értelmez. hogy nem azt célszerű hangoztatni. vagyis amikor a hallgató feleletet is ad. a kérdés tartalmának (J. A válasz emlegetése viszont csak két esetben indokolt: a valódi kérdés kapcsán. A bennfoglalt jelentés függvénye a kontextuális-pragmatikai implikációnak. hanem magának a kérdésnek van olyan implicit jelentése. A kommunikáló felek ezt olyan evidenciának tartják. megállapítás.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre Látható. óhajtásként értelmezi a befogadó. hanem azt sugalló forma. A retorikai kérdésben ugyanis nem a válasz implikálódik. amelynek rejtett értelme átfordítással valójában: ’Csinálja meg professzor úr hétfőre a korrektúrát. óhajtás) betöltésére szolgál.4. Az udvariassági retorikai kérdések valóban kiválthatnak választ. csak három megvizsgálandó kérdéskört bocsát előre. hiszen megállapításként. Kocsány 1997: 256). mikor a kérdést feltevő maga meg is válaszol a kérdésére. ám esetükben mindig szétválik a valódi válasz és a latens tartalom. amelyet mind a beszélő. azaz csak formálisan kérdés.

’ vagy ’Tűnjön el innen ez a neandervölgyi!’. ám ezt ellenkező előjelűnek nem nevezném. amelyben a kérdés mindkét logikai minőség szerint értelmezhető: Már megint vetítesz? (Kardos—Szűts) ’Tudom. Mit csinál már megint ez az agymen? (Kardos—Szűts) ’Buta dolgot csinál’. ahogy a szerző teszi (108). Mit keres itt ez a neandervölgyi? (Kardos—Szűts) ’Semmi keresnivalója itt ennek a neandervölgyinek. A „kérdőszó nélküli kérdések” típusába sorolta az -e kérdő elemmel alkotott kérdést is (…nem a kíváncsiság-e az ember leghasznosabb erénye. Miért nem jöttél? ’Kár. mert az -e-t Rácz (1968: 220) kérdőszónak. hogy már megint hazudsz’ vagy ’Ne hazudj már!’. kijelentve: „E kérdőszavas kérdések. erkölcsi nagyságának leglényegesebb része?). hogy nem jöttél’ vagy ’Jönnöd kellett volna’.). Ugyanis nemegyszer a kérdő mondathoz és az implikált értelemhez rendelhető logikai minőség azonos: Mikor tűnsz már el? ’Tűnj már el!’. a kérdésnek a felszólítás-e az „ellenkező előjelű” megvalósulása-e. de az általam gyűjtött anyag alapján mégis inkább csak azt tudnám kijelenteni: az implikált értelem többnyire tagadás. hogy súgj’. illetve egy kérdés kijelentéssel és felszólítással („Mi lenne. hogy a kérdő mondatnak a kijelentő. amint az általános tagadás is figyelmeztet. Tapasztalatom szerint tehát van kivétel a retorikai kérdések logikai minőségének ellenkező előjelű átváltásában. kétségtelenül igaz az idézett példáira. A szerzőnek a kérdőszavas kérdések logikai minőségéről tett megállapítása. általános tagadás” (108). ráadásul azért is. Hogy mik vannak! És hogy kell vigyázni! (Ksz. egy kérdő mondat egyszerre ekvivalens lehet kijelentővel és felszólítóval. még ha…. Ezt sem tudod. ha a modalitás. mint összefoglaló. Nagyon figyelemre méltó megállapítást tesz a szerző a kérdőszós kérdésfajta lényegéről. — Ráadásul nem egy olyan határeset is van. ha…→ Ne legyen…” 108). hanem álcázott eldöntendő kérdések (még pontosabban általános zárt tagadások retorikus kérdő formában)” (108). ha…?→ Nem lenne jó. Miért súgtál már megint? ’Kár. hogy egy kérdés csakis akkor retorikai. Kugler (2000: 275) pedig mondatfajta-jelölő kérdő partikulának tartja.és (az azzal eléggé szorosan összefüggő) mondatfajtaváltás bekövetkezik. Ezt a tényt kérdéstranszformációival igazolja is: Ki boldog közülünk a világon? → Van-e boldog közöttünk. valójában nem kiegészítendő kérdések. Hogy neked mekkora tappancsaid vannak? Hogy ez mekkora hólyag? (Kardos—Szűts). 76 . és különben is nehéz lenne megmondani. Ezt a tételt bizonyítandó én is számtalan nyelvi adattal tudnék szolgálni.Szikszainé Nagy Irma zárójeles azonosítás mutatja is. mert mint Kocsány Piroska átváltásai jelzik. Talán azért nem. hogy már megint súgtál’ vagy ’Nem kellett volna. mert ez a kifejezés matematikai terminus technicusként a + és a – fogalmához kötődik. te tökfej? (Kardos—Szűts). viszont az nyilvánvaló. Ez nem áll összhangban a grammatikák fogalomértelmezésével. amely így hangzik: „A válasz nem lehet más.

és ez „a válaszreakciók különbségén is lemérhető” (108). Ezért a retorikai kérdésen mint álkérdésen belül egy formális kérdéscsoportot furcsállok felvenni. mert a másodiké logikailag nyitott tagadás. Lausberg 1960: 381. hogy a polemizáló. mert a látszólagos kérdés a megállapítás beszédaktusaként valósul meg (Ki tud örülni a fénynek. hogy nem tudós mindenki? ’többek között azért sem tudós mindenki. sőt minden kérdésalakzatnak van „stilisztikai-retorikai funkciója”. hanem a tartalomtól elválaszthatatlan tény” (108). A formális kérdés második csoportját szemléltető rémakiemelő szerkezetű (Mi a törvény. mert nem igaz. Számomra a „formális kérdés” elnevezés megértési gondot okoz. és 6. A harmadik fajtaként jelöltek ún. ez csak az egyensúlypásztorok hagyománya” (109). sosem fárad el?). az egyes nyelvi-formai lehetőségek affinitása azonban nyilvánvalóan nem véletlen. és „ilyenkor nincs funkciója a kérdő formának” (109). így a retorikai kérdést is (a subiectio. A tartalomnak és a nyelvi megjelenítésnek a kérdéstípussal való összefüggésére így világít rá a szerző: „A probléma és a nem-probléma elválasztása egyértelműen tartalmi kérdés. 2. tehát amelyik nem információt tudakol. A formális kérdés első fajtájaként a szerző „a választ bevezető kérdések”-et különíti el. a szerző szerint „kérdés formájú válaszok”. felháborodás). Ezt a kérdést nem mondanám valódinak. mert nem a kommunikációban részt vevő másik fél adja meg rá a választ.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre Nagyon figyelemre méltó állításhoz jut el a következőkben a szerző: „Kétféle feltételes szerkezettel számolhatunk” (108). hogy ilyenkor a „mondás egy mondat helyett kettő. Ezt a kérdésalakzat-típust az ókori retorikai hagyomány és a modern retorikák is subiectiónak nevezik (Quintilianus 94–95: 9. hogy az utóbbiak esetében nincsenek „válaszreakciók” (110). mert én minden nem valódi kérdést. ha nem kölcsönösség?) nem igazán különíthető el az 5. Szabó—Szörényi 1988: 177). akármeddig üldözik is. Vagyis a valódinak tűnő kérdés átértékelődik. hogy az ember a maga kárán tanul’) tartalmazza. Ezeket én inkább 77 . álkérdésnek. 15. Az egyik főmondata a megkérdőjelezett értékelvet (Ki tud örülni a fénynek. amikor a háza ég? ’senki’). mert véleményem szerint azonosan „működnek”. amelyek megszületésének „stilisztikai-retorikai funkciója” van (109). formálisnak tartok. amikor a háza ég? Minek a tüzet éleszteni. egy (valódi) kérdés és a válasz maga. és ezen belül tudom elképzelni a legkülönbözőbb érzelmek (méltatlankodás. Épp ebből adódik. ha üres a fazék?). Kocsány Piroska úgy találja. Például: Középen van az igazság? Nem. azaz „formális kérdések”. megerősítést váró kérdések (A butaság. a communicatio. megállapítva róluk. a dubitatio mellett). választ váró szerep szerint vannak vitatkozó és nem vitatkozó. szándékok (rezignatív) kifejezését. a másiké a következményt (Ha a maga kárán tanul az ember. a percontatio. illetve elképzelésem szerint minden retorikai kérdésnek. példától. hanem maga a kérdést feltevő.

hogy nyelvi elemek sokszor segítik a retorikai kérdésként értelmezést. de megállapítást szuggeráló alakzatoknak tartanám még akkor is. Nagyon fontos tényre hívja fel a figyelmet Kocsány Piroska. addig a harmadik személyű formát tartalmazók esetében valószínűbb a retorikai alakzatként értelmezés lehetősége (Mit diszkózik ott a sorban? Kis. — Sőt — mint ahogy arra a szerző is utal lábjegyzetében — az igei személynek és számnak (109) is van szerepe a retorikai kérdésekben. hogy. A pragmatikai jellegű diszciplínák ezt a nyelvhasználati módot mint közvetett illokúciós tettet (Nem tudnál egy kicsit csendesebb lenni?). Nem szégyellsz mindenkitől tarhálni? Kardos—Szűts. Hogy a lexikai elemeknek is lehet retorikai kérdést teremtő ereje. mert ezt sok köznyelvi adat is bizonyítja (ÉrtSz. akarsz. amelyet a retorika számon tart. Te normális vagy? Hoffmann). mint udvariassági formulát (Kaphatnék gyufát?).?! ÉKsz. ha letörölnéd a port?). az álkérdésekben pedig a sajátos intonációval megerősített sokféle értelem.: Ki a fenét érdekel ez?). mert a „válasz” fogalma a kérdést hallgatóhoz és nem a feltevőhöz kapcsolódik. egy olyan eszközt. Károly Sándor 1964: 77). amikor a „retorikus kérdések formai jellemzőiről” szól (109–110). Ezenkívül véleményem szerint a kérdő formának mindig van szerepe: a valódi kérdés esetében a tudakolódás jelzése. Ezek a retorikai terminusok ugyanarra a sajátos. sőt esetleg görög (έρώτησις) vagy latin (interrogatio) elnevezésével illetni. de sajátos intonációval már retorikai kérdés. hogy a szerző által említett feltételes módnak is sajátos szerep jut a retorikai kérdések teremtésében. funkcióváltáson átment kérdésfajtára vonatkoznak (Fábián—Szathmári—Terestyéni 1958: 260. Ladányi 1962: 195. hatással vannak a sugallt jelentésre. Mit bámulsz? Kövecses. mint közvetett kérést (Kaphatnék egy étlapot?) emlegetik. amelyekből az következtethető ki. ugyanakkor nem kötődne egy stí78 . Eddigi megjegyzéseimből már kitűnhetett. viszont a Hát még mit nem? csak retorikai kérdés lehet.. Magam is tapasztaltam.. Ezért talán jobban ki lehetne emelni a nyomatékos tagadás lehetőségét. mint felszólításenyhítő formát (Milyen volna.: Ki hinné? Ki hallott olyat. hogy míg a második személyű igei alakokat használókban a kérdés sokszor valódinak is felfogható (Mit akarsz itt. ha ezek valóban „helybenhagyó bólintást sugall”-nak.). hogy jobban szeretem a retorikus kérdés terminus technikus helyett a retorikai kérdés megnevezést használni. mit hoz? [a jövő] Ksz. Én a legmegfelelőbbnek a retorikai kérdés elnevezést gondolom. kérsz) lehet valódi kérdés. szónoki. Emellett szokták még költői. Kit érdekel? Kövecses. Jelen esetben a nyomatékos megállapítás. Mit akar ez a babszem? Kardos—Szűts. ennek a megállapításnak a bizonyításához egy példával magam is hozzájárulok: Hát még mit? (ti. — Kétségtelen. Ez a nem kifejtett gondolat nekem olyan példákat idéz fel. cicerói kérdésnek is nevezni ezt a kérdésalakzatot.és érzelemárnyalat sejtetése. te kis görcs? Kardos—Szűts. Ki tudja.Szikszainé Nagy Irma kérdő formájú. mert ez miközben jelezné a kérdés alakzat voltát.

: Zrínyi Kiadó. a bevezetést és a jegyzeteket írta: Adamik Tamás. Hogyan beszél a mai ifjúság? Bp. Kis Tamás 1992.: Aduprint Kiadó.: Gondolat. Bp. A magyar nyelv szövegtana. A mai magyar katonai szleng szótára. Kövecses Zoltán 1998. János—Benkes Zsuzsa 1998. A szöveg. Irodalomjegyzék Arisztotelész 1963. L. Bp. Arisztotelész 1999.: Akadémiai Kiadó.: Ciceró Kiadó. Magyar szlengszótár.: Gondolat. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. és nincs meg benne a retorikus jelzőben megbújó pejoratív mellékíz sem. Rétorika. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó. Mini-tini-szótár. Tolcsvai Nagy Gábor 1994. Bp. Forrás Hernádi Sándor 20014. szövegtípus. Poétika. A. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. János 1997. Petőfi S. Iskolakultúra. Bp. Bahtyin. n. M. A szerzőkétől különböző véleményem az eltérő nézőpontból adódó szubjektív felfogásomat tükrözi. Közhelyszótár. Kardos Tamás—Szűts László [é.: Nemzeti Tankönyvkiadó. Szöveg. Tudománytörténeti vázlat.és típusalkotásának lényegét. M. Fordította: Sarkady János. 4. Fordította. 1965. NytudÉrt 151.] Magyar Helikon. Officina Textologica 1. A beszéd és a valóság. [Ksz. a retorikai kérdés témához kapcsolódó apró megjegyzéseim nem érintik Kocsány Piroska fogalom. sz. Balázs János 1985. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. College Composition and Communication 16: 237–242.: Telosz Kiadó. Pécs: University Press Pécs. Az elemzett kötetek a maguk nemében mind kiváló írások. Petőfi S. Kocsány Piroska 2002.5. n. Bakaduma.: Aranyhal Könyvkiadó.] Bp. NytudÉrt 147. Nyilvánvalóan. A szöveg megközelítései. A szövegek világa. sz.Reflexiók szövegnyelvészeti részkérdésekről vallott nézetekre lusréteghez sem. Hoffmann Ottó 1996. Bp. 1986 [1929]. jelentés: a mondás mint szövegtípus. [h. Fehér Erzsébet 2000. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. 79 . Becker. A Tagmemic Approach to Paragraph Analysis. A szerző eredeti látásmódja nagyon megtermékenyítően hathat a további kutatásokra. Bp. Bp.] Diáksóder.

Magyar szó. 3.): Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Az irodalmi mű stiláris kohéziójáról. A nyelvi egységek szinteződése. Bp. Einführung in die Textlinguistik. In: Király István (főszerk. 6. Bp. Hernádi Sándor 19772. Gondolatalakzatok. Bp. Kötőszóval kezdett önálló mondatok. Rademacher) Leipzig: Teubner.: Osiris Kiadó. Ladányi Péter 1962. (Egy interrogatív logika vázlata) Nyelvtudományi Közlemények 64: 187–207. Magyar Nyelvőr 424–438.): Világirodalmi lexikon.: Akadémiai Kiadó. kérdő mondat 182–183. Mondat és megnyilatkozás.Szikszainé Nagy Irma Békési Imre 1975.: Nemzeti Tankönyvkiadó.): Pais-emlékkönyv.: Tankönyvkiadó. In: Szathmári István (szerk. Kemény Gábor 2002. Hernádi Sándor 1996. Bp. Handbuch der literarischen Rhetorik. Cluj-Napoca. Nagy Ferenc 1981. magyar beszéd.: Akadémiai Kiadó. Szilágyi Imre 1992. Ser. A kérdő mondatok logikai analíziséhez. 230–234. Kiefer Ferenc 1983. Szabó Zoltán 1977. Magyar Nyelv 1–10. Az elhangzó beszéd szövegfonetikai eszközeinek rendszere és összefüggései.: Tankönyvkiadó. Szövegnyelvészet és stilisztika. 250–258. 24–33. 2. Bp.: Tinta Kiadó. Magyar Nyelvőr 163– 172. Bp. H. A retorikai kérdések egy lehetséges tipológiája. szövegszerkezet. gondolkodási formák. Lingv. Bp. Nyelvészeti Dolgozatok 181. Kocsány Piroska 1997. Nyelvtudományi Közlemények 75: 77–102. Molnár Ilona 1956. München: Wilhelm Fink. Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába. In: Keszler Borbála (szerk. Leíró magyar szövegtan. München: Max Hueber. Bp.: Akadémiai Kiadó. sz. szubjekció Vater. Lengyel Klára 2000. Bp. 7–19.: Tankönyvkiadó. Editura Presa Universitară Clujeană. A retorikus kérdés.: Osiris Kiadó. 14. Heinrich 1960. In: Bárczi Géza— Benkő Loránd (szerk.): Az alakzatok világa. In: Szerdahelyi István (főszerk. Soltész Katalin 1965. A kérdő mondatok szemantikájáról és pragmatikájáról. [94–95] Institutio oratoria. Szabó Zoltán 1988.): Magyar grammatika. Lausberg.: Nemzeti Tankönyvkiadó.): Világirodalmi lexikon. Bp.: Akadémiai Kiadó. Péter Mihály 1986. In: Péntek János (szerk. Bevezetés a magyar nyelv szövegtanába. Károly Sándor 1980. Fónagy Iván 1990. Wacha Imre 1973. Szikszainé Nagy Irma 1999. költői kérdés 426–430. Bp. (L. Bp.): Szöveg és stílus. J. Egy konstrukciótípus megjelenési formái. Beszédművelés. A nyilatkozat mint a nyelvi közlés alapegysége. Bp.. C. Fónagy Iván 1979. In: Rácz Endre—Szathmári István (szerk. Heinz 1992. Kocsány Piroska 2001. Rel. Quintilianus 1959. 80 .: Tankönyvkiadó. 203–230. Babits Mihály költői nyelve.

a disszertáción túl az opponensi vélemények és a válaszok megjelentetésével (ha mindez egyáltalán megjelent). ami talán kissé gépszerűnek tűnik. hogy az itteni résztvevők egy elméleti iskolát képviselnek. pontosabban egyirányú. jóllehet az eljárás a nemzetközi tudományos életben gyakorlatnak számít. Mindkét karakterisztikum biztató: az első a nyitottságot a saját nézőpont kidolgozásának szükségességében erősíti meg. A válaszoló értelmezéseknek. hogy az így röviden összefoglalt jellemzők nélkül tudományos megismerés nincsen. de paradigmatikusan nem zárt rendszere a magyar nyelvtudományban talán újdonságnak számít. A hozzászóló tematikai és kompetenciális korlátai melletti sorozatszerkesztői behatárolatlanságban a lehetséges több megoldás közül azt választottam. János felkérésére hét különböző munkáról annak hat szerzője kísérel meg társalgást folytatni a szó minden értelmében. társalgó vitáknak ez a fegyelmezett.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban 3. hogy az elfogadó és befogadó magatartás minden érintettre jellemző. részletezők. Ám tudjuk. Ugyanakkor Petőfi S. Az itt elemzendő munkák összetettek.) Az elmúlt időszakban inkább csak egyetemi és akadémiai minősítő folyamatok leképeződését kaphatta olvasásra és megértésre a közvetlenül nem érintett. Már a régiek is tudták. de az engem megszólító öt 81 . Vagyis a jelen kötetben a már meglévő interaktív szakmai megértési folyamatokat fölerősítjük és lehetőségeinkhez mérten ki is fejtjük. Mindebből is következik. Megbeszélésük elsősorban kijelölt témakörök mentén lehetséges. János elmélete eleve nemzetközi betagozódásban alakult. (A Foucault által leírt diszkurzusrend működő és nyomasztó korlátait ezúttal reméhetőleg sikerül elhárítani. a második az első más nézőpontokhoz való viszonyításának feltétlen szükségességében. hogy a saját első hozzászólásom meghatározott nézőpontból történik. Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban TOLCSVAI NAGY GÁBOR Petőfi S. az ilyen vitáknak más tétje is van. a többiekéről véleményt mondani. Az itt megbeszélendő munkák az időbeli egymásra következés mellett is részesei a magyar nyelvészet szövegtani diszkurzusának. Ezért — legyen bármi eredménye is itteni tevékenységünknek — maguk az értelmezések egymásnak válaszoló körei. kiterjedtek és problémagazdagok. majd a kapott véleményekre válaszolni. ám az is nyilvánvaló. mint maga a tudományos diszkurzus. s a többi munka is élénk beszélgető viszonyban áll a szövegtan nemzetközi irányaival. Aligha állíthatjuk. azok olvashatósága bizonnyal nem lesz tanulság nélküli. E megállapítás a de Beaugrande—Dressler-kötet esetében nyilvánvalóan korlátozott.

folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget vagy nem? 4. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A föltett kérdésekre az egyes munkák általam értelmezett válaszait fogalmazom meg. hiszen ez nagyságrendileg terjedelmesebb kifejtést kívánna. röviden. de ennek értelmében nem függetlenek a hat szövegtani szöveg specifikumaitól sem.Tolcsvai Nagy Gábor (pontosabban hat) munkára adandó. azok monografikus megjelenésének néhány fő jellemzőjére. szükségképpen részleges válaszokat remélhetőleg összetartja. hogy A magyar nyelv szövegtana című könyv 2001-ben történt megjelenése óta saját szövegtani nézeteim és ismereteim is módosultak. kutatási irányokat eredményezni. Saját értelmezésem alapjaira l. entitásnak. hogy a párbeszédben a válaszforduló (részlegesen) átértelmezi a kérdés fordulóját. Tárgynak. Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? 5. hogy nem a kritika a célom. elsősorban a szöveg elméleti megragadásának. A következő kérdéseket vagy szempontokat érvényesítem mindegyik munkával kapcsolatban: 1. sokszor felsorolásszerűen. amelyek mindegyik tekintetében értelmesnek bizonyul(hat)nak. az elméleti megközelítés metatudományos és leíró vonatkozá82 . hogy néhány általános kérdést hozok viszonyba a jelzett könyvekkel. olyan kérdéseket. A kérdések és a rájuk adott értelmező válaszok részleges rekonstrukciót eredményezhetnek. Mivel a kérdések az itt tárgyalandó hat szöveg ismeretében fogalmazódtak meg. mert nem adhatom az egyes munkák esetében a kutatási programok szerkezetének teljes körű feltárását. Ezek a válaszok összefoglalóak és ugyanakkor részlegesek. Az itt reflektálandó szövegtani tárgyú könyvek sok közös vonást mutatnak. így a kérdések — bár formálisan azonosak — mind a hat szövegtani monográfia esetében részlegesen mások. Milyen elméleti keretet állít föl és mennyire következetes annak kidolgozásában? 3. de nem alapvetően. Ezért az alábbiakban e munkámat tekintem alapnak. A megadott kérdésekre a saját mai olvasatom szerinti válaszokat fogalmazom meg. hanem a saját fogalmi rendszerem szerinti értelmezés és a későbbi összehasonlítás. Legfőbb céljukként rámutathatnak az ezredforduló magyar szövegtani kutatásainak. hiszen ismeretes. pontosan megfelelve az általam érvényesítendő funkcionális. de számos eltérő jellemzőjük is van. Nyilvánvaló. Ezzel azt kívánom jelezni. Ezért a kérdések — miképp minden esetben — a válaszokban kapják meg igazi értelmüket. ill. milyen szerkezetű a kidolgozás? 2. Ezért az alábbiakban azzal kísérletezem. az itteni kötetben is tárgyalt munkámat. A jelen diszkurzusban részt vevők által elvégzendő összehasonlításnak kell további kérdéseket és válaszokat. kognitív nézőpont megfigyeléseinek. azok nem függetlenek tárgyuktól. tömören. Nem törekedem teljes tudományos rekonstrukcióra. Milyen típusú.

hogy a kettő egyensúlyban és összhangban áll. Milyen típusú. de Beaugrande. Értelmezéseim lehetővé teszik az összehasonlítást az egyes tárgyalt munkák között. hanem egymást kiegészítő. 1. A kidolgozás fő szerkezeti elve a szerzőpáros által a szövegszerűség hét fő ismérveként meghatározott elvek sora: • kohézió. • hírérték. a szövegfogalmat egy újabb. • szándékoltság. Bevonása a körértelmezések sorába indokolt. amelyek csak eredeti formájukban férhetők hozzá. a szakirodalom jó része megtalálható az értelmezett művekben (ezúttal beleértve saját munkámat is). magyarul két évtizeddel később jelent meg. s nem is a többi itt tárgyalt munka időszakában készült eredetileg. • koherencia. Az egyes kötetekben nem egységes a terminológia. ott az eredetit. Ezért általában a saját terminológiámat alkalmazom.: Bevezetés a szövegnyelvészetbe A kötet nem magyar szerzők műve. milyen szerkezetű a kidolgozás? A kötet monográfia és tankönyv. Mindezekkel összefüggésben a jelen áttekintésben nem adok hivatkozásokat. 1. de nem végzik el azt. Ezt nem is lehet teljes mértékben egységesíteni. A hét fő ismérv részletezését tudománytörténeti és elméleti alapozás vezeti be. az elméleti megközelítése nem egységes. e kötetről rövidebben írok. mert magának a szövegkutatásnak/-leírásnak a megítélése. a korábbiakkal szorosan összefüggő szempontból bővíti tovább. A kérésekre adandó saját válaszaimat a saját munkámról szóló értelmezésekre adandó feleletben fogalmazom meg. a szövegtan (szövegnyelvészet) összefüggő kérdéskörének kifejtése egy meghatározott elméleti keretben. ahol lehetséges. hiszen magyar nyelvű kiadása összetettebb befogadástörténetet eredményez. Mivel a szerzők a válaszadásban nem tudnak részt venni.1. úgy. Wolfgang U. • elfogadhatóság. másrészt kérdésfelvető és válaszoló. • intertextualitás. mint azoké a munkáké. A kidolgozás egyrészt definitív. ill. 83 . A hét fő ismérv nem hierarchikusan épül egymásra. Robert-Alain—Dressler. • helyzetszerűség.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban sainak néhány fontos kérdésére.

a szövegek. preferenciákat (a szabályokkal. a szerkezetépítő műveleteket (a szerkezetek statikus leírásával szemben). a bejövő ismeretek elrendezését.2. A hét ismérv kidolgozása a funkcionális nyelvleírás és a kognitív tudomány átfedő tartományában történik meg. A szöveg e jellemzése jól illeszkedik a kontextus jellemzőihez (szándékoltság. Így lesz e kötetnek legfontosabb elméleti kerete a kognitv tudomány. pontosabban annak kritikátlan alkalmazásától. amikor hangsúlyosan kijelentik. Másrészt a szerzők szintén e szinten szembesítik olvasóikat és a nyelvtudományt mint szakmát Thomas Kuhnnak azzal a figyelmeztetésével. indítékokat. mind a leíró tartományban előnyben részesítik a probabilisztikus modelleket (a determinisztikusokkal szemben). A hét ismérv közül csak kettő számít hagyományosan nyelvészeti tartománynak. amely szerint a (tárgy)tudományos tevékenységben a konvenciók időnként átveszik a hatalmat a vizsgált tárgy természetének rovására. Harmadrészt a nyelvészetet finoman elhatárolják a természettudományos. amely saját közegében értelmezi a nyelvészet. hogy egy szövegnek önmagában semmi értelme nincsen. Egyrészt metaszinten fogalmazódik meg a merev tudományos hagyomány feloldásának lehetősége. logikai és matematikai szigortól. stratégiákat. a pszichológia itt releváns korábbi felismeréseit. valamint a gondolkodási folyamatokat (a logikai bizonyítások helyett). elfogadhatóság. 84 . az etnometodológia. a kognitív tudomány keretében bemutatva. A metatudományos alapozás olyan szövegértelmezést eredményez. helyzetszerűség). Tárgytudományos szinten a metaszintű megfontolásokat a hét ismérv jeleníti meg. hírérték. amely jelentős mértékben eltér a szigorúbban nyelvészeti (elsősorban szintaktikai) perspektívából építkező szövegtanoktól. János egy korábbi (1974-ben megjelent) tanulmányára hivatkoznak. Milyen elméleti keretet állít föl és mennyire következetes annak kidolgozásában? A kötet igen határozott elméleti keretben fejti ki a szöveg leírását. és a szöveget elsősorban mint a kommunikáció értelemképző és értelemtovábbító közegét tekinti.Tolcsvai Nagy Gábor 1. Az elmélet metatudományos háttere több forrásból alakult ki. a szabályszerűségeket. a többi a nyelvi interakció valamelyik jellegzetességét hozza összefüggésbe a többivel. az elfogadhatóságot (a jólformáltság helyett). Petőfi S. a fent jelzett metaszintű elveknek pontosan megfelelve. törvényekkel szemben). Legfontosabb kiemelendő jellemzőként a tudás aktiválását. Így mind az elméleti. szövegrészek fogalmi és jelentéstani hálókban való elrendeződését érdemes kiemelni.

a hallgató szemszögéből bemutatva a produkciókat és a produktumokat. hogy egy szövegtannak inkább valószínűségen és nem eleve meghatározottságon kell alapulnia. 1. hanem az aktív emlékezetben tárolt és feldolgozás alatt levő mentális tartalom nyelvi reprezentációjának. elméletekre. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A de Beaugrande—Dressler-féle kötet természetes és erős diszkurzivitást mutat. hanem olyan ismétlődő jellegzetességeket keres.5. Kiemelt szerepet kap a szándékoltság és az elfogadhatóság szempontja. egyidejűleg • kérdez. Ezáltal produktum és produkció.3. Ezért hangsúlyozzák a szerzők. dolognak tekinti. a beszélő. 85 . entitásnak. az embertől is „független” szerkezetnek tekinti. amely a maga fizikai állandóságában egyformán jelenik meg mindenki számára. amelyek az elmeműködés és a szövegépítés közegében kapják meg funkcióikat. az eredeti megjelenés idejének szövegtani és általában nyelvészeti. Az első pontokban összefoglalt jellemzőkből következően a mai tudományelméletre és gyakorlatra jellemző módon kettős természetű. reflektál más hipotézisekre. ezzel lezár vagy orientál. A szerzőpáros ezért nem elvont struktúrákat állít föl a hozzájuk tartozó szabályokkal.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban 1. ezzel nyit. A csoportot (frázist). struktúra és procedúra egy keretbe kerül a kognitív pszichológia akkori eredményeinek alkalmazásában. a tagmondatot és a mondatot tehát kognitív tényezőkre vezetik vissza. amelyeket a beszélő vagy a hallgató deduktív módon előhív és automatikusan alkalmaz. amelyek tudásban elrendezett szabályszerűségekként irányítják a szövegalkotást és megértést. nyelvfilozófiai irodalmával. ill. A szöveg értelme (jelentése) így elismerten ki van téve a nem feltétlenül azonos értelmezéseknek. így egyformán érthető és értelmezhető lenne. folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget vagy nem? E felfogás a szöveget nem pusztán tárgynak. Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? Az elméleti keretnek megfelelően a szerzőpáros a mondatot nem autonóm. 1. ill.4. De Beaugrande és Dressler szerint a szöveg folyamat. Maga a kötet a szövegtani szakirodalom egyik legidézettebb munkája lett. amely a szövegalkotás és a szövegbefogadás kognitív folyamataiban valósul meg az alulról fölfelé és a felüről lefelé építkezés kettősen érvényesülő műveleteiben. válaszol. • meghatároz. Tárgynak. vagyis olyan fizikai értelemben megnyilvánuló szövegtestnek.

Tolcsvai Nagy Gábor Maga az elmélet ilyen módon alakul ki a kötetben. miközben eltérő olvasóközönséget szólítanak meg. A két könyv így részben problémafelvető. két jellegzetes nézőpontot érvényesítve. • a tudományos problémaként jelentkező szövegtani jelenség leírásával kapcsolatos kérdésfeltevés. ezután a szövegalkotó tényezők és a nyelvi rendszer szövegtani/szövegnyelvészeti leírásának néhány kérdését tárgyalja. 2. A munka elsőként metaszinten elhelyezi a szemiotikai szövegtant. másokkal való viszonyában jön létre. Petőfi S. méghozzá úgy. részben egy meghatározott elméleti keretben rendszert adó. Kérdések – válaszok. hanem egy szemléleti mód artikulálásaként. hogy a résztémák kifejtését kérdések kezdeményezik. • a kérdésfeltevésben lehetséges válaszok kijelölése. Ezért az itteni tárgyalásban indokolt az együttes bemutatásuk. A felépítés kissé szorosabb. A Petőfi—Benkes kötet nem a nyelvész szakmának készült. János: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. elméleti keretüket és részben kidolgozási módjukat tekintve erősen hasonlítanak egymáshoz. oktatási. • a szemiotikai szövegtan elméleti keretébe illő válasz kijelölése. 2. Petőfi S. vitairatok. didaktikai vonatkozásait pedig Benkes Zsuzsa mondja el. majd a szemiotikai szövegtan alaptéziseit fogalmazza meg. • az adott szinten jelentkező szövegtani jelenség tudományos problémaként való megfogalmazása. • a jelenségek szükséges szintű lebontása. meghatározásokat közlő munkák. ezért mind szerkezete. A két kötet időben egymáshoz igen közel jelent meg.1. Következetesen érvényesül a metatudományos és a tárgytudományos szintek elkülönítése. hogy a válaszok elméleti vonatkozásait Petőfi S. Milyen típusú. a fejezetek kifejtőbbek. milyen szerkezetű a kidolgozás? Az OT-kötet elsősorban elméleti jellegű munka. mind kifejtési stílusa más. A kötet klasszikus műfajok (filozófiai dialógusok. 86 . János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. a rájuk adott válaszok végzik el. részletezőbbek. hanem az iskolai oktatásban részt vevőknek. Mindkét kötetre jellemző • a szöveggel kapcsolatos jelenségek hierarchizálása. bemutatva a szöveg mint komplex jel modelljét. egymáshoz viszonyítása és kidolgozása. tehát nem egy fő autonóm tételből indul ki. János. káték) diszkurzív hangulatát idézi föl. Külön érdekessége a kötetnek. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba.

az L nyelvű verbális szövegek szövegtana. az általános dichotómiák nem a szembenállást jelölik. oldal táblázata bemutatja) a rendszernyelvészet és a szövegtan két külön tartomány. vagy egy tágabb szövegtan. hanem a kérdésirányok lehetséges módozatait. számos tényezőt csak megemlít valamely rövid meghatározással. nyitott kérdései rákérdeznek. amelyek a például Saussure vagy 87 . csak verbális elemek a szöveg részei vagy mások is. amelyeknek egymáshoz való viszonyára a következő oldalak „vagy-vagy” sorozata. amennyiben áttekintést ad a jelzett módon a szövegtannak a szerzők által lehetségesnek vélt problémaköréről és leírási módjáról. Mindez így csak látszólag kész. Azok a kérdések kapnak itt nagy jelentőséget. mik ezeknek a meghatározásaik. Petőfi saját egyéb munkáiban (és az itteni kötet ötödik fejezetben) megadja a saját válaszait. amelyben attól függően. Itt persze szintén érvényesül a hermeneutikai dilemma: a 10. rögzített rendszer. A megnevezett tartományok nem végzetesen választódnak el egymástól. hogy az előbbi miképp járulhat hozzá az utóbbi műveléséhez. és az e mögött álló rendszernyelvészet ezekhez való viszonya. valamint a szöveg nyelvészeti leírásának inter. s a kérdés az. 2. (Például: milyen szövegdefiníció érvényes: a szövegszerűség függ-e a terjedelemtől. a szövegnyelvészeten keresztül. Petőfi metatudományos kijelölései két tartományban fogalmazódnak meg: a rendszernyelvészet és a szöveg viszonyában. maga a táblázat azonban már valamilyen ismeret alapján elkülöníti őket. A két kötet ugyanakkor nem részletező. a könyv szövege folyamatosan visszakérdez e tartományokra és a közöttük levő viszonyokra. hogy egy kutató milyen definíciókat ad azoknak. Az alapdichotómia a világra vonatkozó ismereteket is magában foglaló szövegtan és a szövegre is kiterjesztett nyelvészet.és multidiszciplináris közegében. a szövegvizsgálat eszköze csak a szövegnyelvészet. ill.2. a szövegszerűség immanens tulajdonságe. Egy metaszövegtani mátrix alakul így ki.) Vagyis e rendszerben (miképp azt az OTkötetben a 10.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban A két kötet monografikus. ezért nem érdemes közöttük különbséget tenni a jelen bemutatásban. ill. különböző irányokba lehet elindulni. és különböző szövegtanokat lehet létrehozni. a szövegnyelvészet kettőssége. oldal táblázatának három függőleges oszlopa (sorrendben az L nyelvű verbális szövegek szövegtanának társtudományai. majd a komplex jel modelljét. amelyek a magyar szövegtani kutatások horizontján még mindig nem érvényesülnek eléggé fontos problémaként. az L verbális nyelv nyelvészete) olyan tartományokat különít el. Milyen elméleti keretet állít föl és mennyire következetes annak kidolgozásában? A két kötetnek azonos az elméleti alapja. nem kapnak adekvát válaszokat. Érdemes szemügyre venni a metatudományos keretet.

miképp alkalmazható valamely funkcionális nyelvtan e keretben? (Petőfi kifejtései inkább a formális alapozású szintaxisokhoz állnak közel. határozott állásfoglalásra kényszeríti a kutatót. Egy ilyen formá88 . A hazai kézikönyveknek. Az itt tárgyalt kötetekben a modellelméleti formális szigor helyébe az elméletalkotási igény csökkenése nélkül egy szemiotikai keret lépett. „nyelvhasználat” és szöveg között problémátlan a viszony. valamint a modell részét képező nyelvi tudás és világtudás. A strukturalista hatást mutató modell eredeti formájában egy első fokú predikátumkalkulus. a társtudományok. az egyszerű jel mintájára. hiedelmek kategóriáiban. János elméleti szövegmegközelítésének. a szövegtan és a nyelvészet miképp viszonyulnak egymáshoz. 3) a kompozicionális szintek és egységek. Az itt olvasható szigorú és következetes kérdéssor (ismét) kizárja az ilyen leegyszerűsítést. miképp változik meg maga a modell? Milyen jelentősége van e szövegtan számára az autonóm szintaxis elvét hirdető formális és az azt elvető funkcionális nyelvtanok közötti különbségnek. A komplex jel architektonikájának három tényezőjét alkotják 1) az összetevők. E keretben a fő viszony a jel Saussureféle dichotomikus bontása.) Az ekképp vázolódó különböző. ezek a komponensek azonban nem a grammatikából származnak. Vajon mennyire moduláris e teóriakomponens. ill. hanem a szemiotikából. ill. vagyis nyelv. a világfragmentumok. s vane föléjük rendelt irányító metaszintű összetevő? Ha eltérő szintaxisokkal töltődik ki a modell rendszernyelvészeti összetevője. A komplex jel komponensekre bontható. hiszen szerkezeti és műveleti. ill. tudásának leírása? Petőfi S.Tolcsvai Nagy Gábor Chomsky meghatározta nyelvi (grammatikai) rendszer és a szöveg(tan/nyelvészet) közötti viszonyra kérdeznek rá. ugyanakkor kérdező jellegével keretet kínál többféle elméleti kiindulású válasz kidolgozására is. metaszintű szövegtanokban változik-e az interpretáló (a beszélő és a hallgató) szerepe. modelljeinek egyik legfontosabb jellemzője a kiindulópont: a szöveg komplex jel. Számos kérdést lehet megfogalmazni Petőfi modelljének metatudományos vázlatával kapcsolatban. amennyiben meg kívánja különböztetni a tárgynyelvet (amelynek szövegeit leírja) és azt a kanonikus nyelvet (vagy idealizált nyelvet). az interpretátor jelzett állandó jelenlétével. hogy „a szöveg a nyelv legmagasabb szintje”. rendszernyelvészeti és kontextuális. amely ezt a tárgynyelvet leírja. tárgyias és értelmezett összetevőket tartalmaz. sőt elismert kutatók tanulmányainak egy jó része ma is úgy fogalmaz. A szemiotikai rendszerben jelen vannak a széles értelemben vett pragmatikai és a hermeneutikai elemek. ill. A komplex jelként való modellálás igen elvont. 2) az organizációtípusok. amelyben nagy szerepet kap a beszélő/hallgató például a vehiculum vagy a relatum és annak mentális képe közötti megkülönböztetésben vagy az értelem kategóriájában hozzárendelhető különböző típusú összetevők. ez a modell érzékenyebben tartalmazza a formális reprezentáció mellett a megértés nem automatikus összetevőit. modellelméleti keretben.

E tekintetben beszédes. A kifejtés egyrészt utal az interpretációk lehetséges többféleségére (például a korreferenciarelációk és a lineáris elrendezés elemzésében). A modell inkább statikus. 89 . ami. a harmadikat. Ennek abban jelöli meg az okát. hogy az első kettő sem létezik harmadik nélkül.3. az értelmezőt nem tárgyalja. Vajon miképp következhet a modellből a feldolgozási műveletek párhuzamos és egymásra következő sora? Hogyan írható le egy ilyen modell alapján a topikfolytonosság. de inkább a felületes megértés nyomán. s bár a lehetősége megvan.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban lis modellnél a felsorolt jellemzők fontosságát nem lehet kellőképpen hangsúlyozni. hanem fizikai megjelenési formájuk (fizikai manifesztációjuk) és e megjelenési forma (manifesztáció) mindenkori befogadói (interpretátorai) interakciójának eredményeként kezeli” (61). mind a jelölő interpretáció eredménye. kötetben mondja. míg a mindennapi szövegalkotásra és szövegmegértésre csak elvontan. folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget vagy nem? A Petőfi-féle modell látszólag tárgyként és szerkezetként kezeli a szöveget. Maga a szerkezeti modell is ad e vélekedésre némi okot. hogy e modell triádikus. nem fejti ki az alulról fölfelé és a felülről lefelé építkezés kettősen érvényesülő jellemzőit. entitásnak. a művelet jellemzőit és feltételeit már csak általánosságokban tárgyalja. azaz mind a jelölt. a cselekvésfolytonosság és annak megszakadása. A komplex jel elvont szerkezeti bemutatásában az interpretáció mozzanata minden összetevőnél jelen van. 2. hogy a metatudományos alapok és a tárgytudományos elmélet miképp illeszthető össze a részletező leírással és elemzéssel. A szemiotikai textológia elmélete ezt a viszonyt. ill. forgatókönyvek) hálózata ebbe a modellbe? Végső soron az a fő kérdés. bár implicit módon. elmélete: „a kommunikátumokat nem egyszer s mindenkorra statikusan adott objektumokként. Az itt tárgyalt második kötet éppen hangsúlyozza. Petőfi elméleti alapozású modelljével kapcsolatban főképp annak elvontsága miatt merülhetnek föl kérdések. ez utóbbinak a kifejtése elmarad. Miképp Petőfi az OT 1. mert a jelnek csak két összetevőjét (a jelölőt és a jelöltet) emeli kis és részletezi. így a jelölő és a jelölt a formatio és a sensus tartományában összeér. Így a szöveg a kommunikációban zajló interpretáló emberi tevékenység révén válik azzá. másrészt kivált az oktatásban a kreatív-produktív és az analitikus megközelítések kidolgozásával. Tárgynak. hogy a modell az interpretációt mindkét kötetben végül a tudományos leírásra vonatkoztatja. Azaz: mi a viszonya a formális elméleti konstrukciónak és az elmélet funkcionális vonatkozásainak. Miképp illeszthető be a kiterjedtebb hatókörű sémák (keretek.

• szövegtan. A kiegészítés. amelyet az explikáló leírás egyrészt kiegészít (kitölti a zéró vagy névmási fokú összetevőket). amelyben a következő kvázi modulok különülnek el: • grammatika (autonóm szintaxis). A rejtett modularitásnak részlegesen ellentmond a szöveg komplex jelként való azonosítása. A szövegmondat–rendszermondat kettősségben itt a szövegmondat a kiinduló tartomány.5. másrészt ennek következtében „megfoszt” pragmatikai paramétereitől. módszerek. hanem szövegtani tényezőket keres.4. kikristályosodott kategóriái egy hosszabb szemiotikai és strukturális/generatív nyelvészeti korszak konszenzusos és konvencionált kategóriái. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A Petőfi-féle modell egyrészt autonóm elmélet. A modell állító és interaktív. A Petőfi-féle modellben ilyen közvetett válasz a megértés bevonása. azaz nem modulárisként kifejtett. de nyelvileg ki nem fejezett módon.Tolcsvai Nagy Gábor 2. • szövegnyelvészet. de arra hasonlító modell. de nem vitázó. szövegtani elméleti keretben. és nem morfológiai vagy szintaktikai kategóriákat kíván alkalmazni a szöveg leírásában. az explikálás műveletének modellbeli és elemzésbeli leírásában a komplex jelmodell bemutatásában tapasztaltak megismétlődnek: a kiegészítés a nyelvészeti elemzés módszereként kerül a modellbe. mind a szemiotikai és nyelvészeti modell mögött kiterjedt háttér található. Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? A Petőfi-féle modell itt tárgyalt változata egy premoduláris. A Petőfi-féle modell tehát nem mondatok összekapcsolódásából vezeti le a szöveget. A jelzett sorrend magában foglalja magának a dichotómiának a megszüntetését. akár lehetséges nyelvi formában. pontosabban annak lehetőségét. 90 . 2. akár mentális. és nem a mindenkori beszélő vagy hallgató megértési műveleteként. amely az elmúlt években kialakult formájában mintegy megáll a maga lábán. A diszkurzivitás nem jelent feltétlen azonnali hivatkozást. az mint megértési szempont jelen van. de kis mértékben kap csak jelzést. szövegnyelvészeti módszertannal. tehát rendszermondattá teszi. érvényesülhet témák. Másrészt mind a kategóriák. tehát a modell benne áll a diszkurzusban. nézőpont bevonásában is.

amelyek beilleszkednek a jelzett szerkezetbe. részben szűkebben vett nyelvészeti alapokon. Eszerint a szöveg a nyelv mondat fölötti használati szintje. milyen szerkezetű a kidolgozás? A kötet monográfia.1. vagyis a szöveget mint egészet is tekinti. egyúttal tankönyv. Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan 3. mondatrészelemző nyelvtan. Ez a kifejtési mód igen szoros analógiát mutat egy teljes leíró nyelvtan szerkezetével. hogy a rendszer és a használat. Kétségtelen. Ám a szoros értelemben vett nyelvtani 91 . amely a korai szövegelméletek szemiotikai alapú szerkezetéből származik. Ennek a szerkesztésmódnak. Milyen típusú. mint inkább a szöveg meghatározásával. A tankönyv jelleget a kifejtés didaktikus felépítése. nyelvi jelek összekapcsolt sora. részben tudományközi vonatkozásokkal. A kötet talán legfontosabb koherenciatényezője a hierarchikus felépítés. besoroló. A kötet terjedelmessége ellenére is kis. ez a meghatározás természetesen számos kérdést vet föl. Ez a: • retorika. és mennyire következetes annak kidolgozásában? Szikszainé Nagy Irma kötete nem annyira elméleti alapozással kezd. az akadémiai és az azt követő két egyetemi grammatika. pontosabban a típus és a megvalósulás a szöveg esetében is megkerülhetetlen.2. A hierarchia az egyértelmű alulról fölfelé építkezésben érvényesül. körülhatárolt részekből áll. • stilisztika. A munka a szöveg „teljes” bemutatását kívánja adni. amely a kötetnek egészelvű nézőpontot is ad. A meghatározás játékba hozza a langue – parole megkülönböztetést. vagyis a téma ilyen jellegű bemutatásának természetesen szoros elméleti és módszertani vonatkozásai vannak. Milyen elméleti keretet állít föl. és a művelet többszöri ismétlésével lehet eljutni a teljes szövegig. leíróként megnevezett szövegtan. Mivel az elméleti jellegű hivatkozások és utalások eklektikusak. körvonalazatlanok. Ehhez kapcsolódik a retorikai hagyomány. amelyek mintegy kiegészítik azokat. A minta egyértelműen a magyar leíró nyelvtani hagyomány.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban 3. a kulcsfogalmak felsorolása és feladatok erősítik. vagyis az egyszerű elemekből összetettebbek jönnek létre. A hármasság mögött leghatározottabban egy leíró nyelvtani felfogás áll alapként: • a hagyományos. 3. s melynek ismert tényezői: • a szintaxis – szemantika – pragmatika hármas hierarchikus szinteződése. A hármasság hangsúlyosan kapcsolódik néhány további nyelvészeti kutatási ághoz.

továbbá a lineáris (grammatikai) és a globális (szemantikai) szövegösszefüggés (hatókör szerint). megfelelő szabályok alapján. ill. befejezés). Hanem nyelvi egységek összekapcsolása. hogy a hagyományos nyelvtanban számon tartott nyelvi elemek (főképp szavak és mondatok) mint építőkockák — megtartva hierarchikus helyüket — csak egymásra következve jelenhetnek meg. melynek makroszintű megvalósulása a leegyszerűsített retorikai szövegséma (bevezetés. inkább kikövetkeztethető elméleti háttérhez szorosan kapcsolódik néhány szövegkategória. a tartalmi-logikai összefüggések játszanak szerepet. Erős nyomatékot ad e felfogásnak az a kötetbeli megállapítás. mely szerint a legkisebb teljes szöveg egymondatnyi. a befejezettség. Az ekképp kialakuló szövegfogalom Szikszainé Nagy Irma munkájában egy további fontos tételezett jellemzőhöz vezet: a szöveg attól válik szöveggé. ill. Ilyen kategória a textualitás. Az így kiépülő.Tolcsvai Nagy Gábor egységek (morfémák. általában nyelvelméleti kutatások különböző irányainak e kérdéskörre vonatkozó állásfoglalásait nincs mód itt bemutatni. hanem a tudás különböző módokon leírt. azaz nem valamilyen fajtájú (összetett) értelmi egység. a korreferencia. A „használat” ekképp már rég nem valamely kész. konvencionált. szintagmák. hogy a szövegre általában jellemző a lezártság. amelynek valamilyen nyelvi kifejtése ama szöveg. bármennyire is elfogadott ez utóbbi nézetkör sokak számára a magyar nyelvtudományban. A másik összetevő ennek lineáris megvalósulása. különböző mértékű elmebeli erőfeszítéssel megvalósuló aktiválása. a mondatok összekapcsolása. Ez a modell két szerkezetet létrehozó összetevőből áll. A szöveg ebben a felfogásban nem valamely összetett fogalmiasítás szintén összetett nyelvi leképezése. Jól példázza ezt a kötetnek a szövegalkotásról szóló összefoglalása. melyben központi jelentőségű a felkészülés. tárgyalás. annak részeként a témaválasztás. mikroszintű megvalósulása a mondat. elsősorban a tág értelemben vett szövegösszefüggés (koherencia) kifejtéseként. továbbá az. vagyis az a jellemző. szavak. amely szerint a kis elemekből nagyobbak épülnek. A meghatározás a kisebb elemtől a nagyobb elem felé haladó hierarchikus felépítést tulajdonít a szövegnek. a közlési 92 . hogy a nyelvet tudásként (valamilyen velünk született képesség(ek)re épülő. Azt azonban meg lehet állapítani. nem mindig kifejtett. ekkor a változatlan téma. az anyaggyűjtés. elvont rendszerből való kiválasztást és elrendezést jelent. a nagyobbakból még nagyobbak. valamely tartalom kifejezésére. a mondattömb. de egyéni elmebeli tudásként) állító nyelvmagyarázatok már túlléptek az egyént a közösségi tudásnak kiszolgáltató korábbi modellektől. míg végül kialakul maga a szöveg. sőt mondatok) mindig funkcionálisan épülnek be valamely szövegbe. A mai szövegelméleti. Ilyen kategória a szűkebb értelemben vett szövegösszefüggés. különböző jellemzőket mutatva. Az egyik az építőkocka modell. a bekezdés és az utalás. azaz típus és megvalósulás együtt érvényesül. hogy sok kisebb nyelvi egységből épül föl.

) Illetve: ha ilyen „a mondandó lényegét magába sűrítő” összetevője van a szövegnek (azaz minden szövegnek). vagy lehet más sémája. számos spontán. annak változatlanságát? Milyen kritériumai vannak a teljességnek és a lezártságnak. továbbá elvárásként az egység. Hasonló jellemzőket tulajdonít a szövegnek a monográfia a szöveg szerkezetével kapcsolatban is: „A jól átgondolt szövegszerkezet sajátossága az. szövegfajták? A kötet lényegi részét a szintaktikai. tárgyalás. egyes jelek. S arra sem tér ki. a szabályok szerinti stratégia és taktika. a névmás. A szöveg globális szemantikai vonatkozása 93 . És vajon feltétlenül explicit nyelvi kifejezéssel kell ennek az összetevőnek reprezentálódnia — ha van ilyen sűrítő összetétel. mint egy általánosabb értelemartikuláció konceptuális jellemzőinek felderítése. hogy a szövegösszetevők visszavezethetők egy kijelentésre. a szövegegész szintaktikai kötöttségének a leírása (például a névelő. A szövegszemantika tárgya a szövegjelentés (például a szó szerinti. a mondaton túlmutató grammatikai eszközöknek. az arányosság. az igék ragozása. hanem lánca. van-e minden szövegnek ilyen összetevője. A fókuszmondat kategóriája föltételezi. a konceptuális szerkezetek nyelvi kifejezési lehetőségeinek leírása? Vajon a retorikai szövegséma (bevezetés. befejezés) mennyiben igazolható minden szövegfajtában? Mennyiben tekinthető a mondat a szöveg mikroegységének? S miképp lehet meghatározni egy szöveg vagy szövegrészlet témáját. ill. a teljesség szövegjellemzője. a folytonosság. a tagoltság. ill. (Ezt az elképzelést tanulságos lett volna van Dijk mélyszerkezetes szövegelméletével összevetni vagy megerősíteni. a határozószók.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban csatorna megválasztása. Vajon minden szöveghez olyan felkészülés szükséges és lehetséges. ám a levezetés modelljét és módszerét a monográfia nem fejti ki. A hierarchikus összetevő mellett ismételten megjelenik az egymás mellé helyező is: „a szövegszerkezet mindig egyenes vonalúan bomlik ki” (244). hogy a mondandó lényegét magába sűrítő egyetlen fókuszmondatra építi. A szöveggrammatika a monográfiában a mondatok szöveggé kapcsolásának. Szikszainé Nagy Irma monográfiájának e szemléleti háttere számos kérdést vet föl. szemantikai és pragmatikai fejezetek adják. a haladás. ragok és az utalás tárgyalásával). azaz a mondatok tartalmi és grammatikai szempontból is kötődnek egymáshoz. e két jellemző mentén miképp változnak az egyes szövegek. és a szöveg nem mondatok halmaza pusztán. hogy a fókuszmondat hogy határozható meg. a szövegösszetartó erő következtében láncszerűen kapcsolódnak” (243). explicit és implicit jelentés bemutatásával). mint a szónoki beszédhez (mely a szövegalkotásról szóló kifejtés alapja)? Vajon a szövegekben való emberi kommunikáció pontosabb leírását adhatja az alulról fölfelé építkezés szabályainak hagyományos nyelvtani kifejtése. akkor annak igazolhatóságán túl megvizsgálandó a nyelvi reprezentációja is: vajon feltétlenül mondatformájúnak kell e sűrítő összetevőnek lenni. mindennapi szövegben miképp lehet a fókuszmondatot kijelölni.

azaz a témaazonosság (izotópia. deixis. ahogy kerülhetne. a kontextus. Ezért a tagmondat (mondategység. A szövegpragmatika a kötetben a szövegen kívüli tényezőkkel foglalkozik (alkotó. viselkedési minták) a beszédaktus-elmélet. fókuszmondat. Talán mindennek is következménye és egyben előzménye is. kulcsszó.és szövegtani kategóriák valóban szövegtani leírásának lehetőségeit.Tolcsvai Nagy Gábor a tematikai egység. részben a hazai strukturális nyelvtani leírásokból származik. indító és záró mondat. hogy e szövegfajták jellemzői csak nehezen vagy éppen alig vezethetők le a kifejtő részek alapján. a pragmatikai kötőelemek (aktuális tagolás. ill. A lineáris és globális szerkezeti formák kissé leegyszerűsítő alkalmazása egyetlen kettősségben enyhén lezárja a felsorolt mondat. a közös előismeretek. a mezőösszefüggés. Pragmatikai tényezők: a szövegértéshez szükséges nyelvi tényezők (közös nyelvűség). helyre/időre utaló szemantikai kötőelemek). és oda tér vissza. angolul clause) leírásbeli relevanciája megnőtt az elmúlt évtizedekben. közlési körülmények. mellérendelő kötőszók. következtetés). hogy a normatív szemléletű retorikák vagy a sztenderd (írott) nyelvváltozatok mondatfogalma a szövegek sokaságában elkülöníthető mondatoknak csak egy részét fedi le. Mivel e szövegtan folyamatosan a mondatból mint a szöveg alapegységéből indul ki. méghozzá főképp a hagyományos besoroló nyelvtanból. a kommunikációelmélet (Jakobson) és az interakcióelmélet (Grice) segítségével. hogy a kötet igen keveset foglalkozik a spontán élőnyelvi szövegekkel. Másrészt e kategóriák a Szikszainé Nagy Irma-féle bemutatásban jórészt meg is maradnak mondattani (mondatszerkezeti és mondatjelentéssel. pragmatikai kötőszók. tételmondat. a felsorolt nyelvi kategóriák eredendő szövegtani (funkcionális kommunikációs) szerepe nem kerül úgy előtérbe. azaz nem szabadulnak meg mondattani (rendszermondattani) kötöttségeiktől. a szöveg lineáris szemantikai vonatkozása a szemantikai korreferencia. -pragmatikával kapcsolatos) jelenségeknek. A diskurzusanalízis és a szociolingvisztika kutatásaiból ismeretes. kissé mozaikszerűek maradnak egymás mellettiségükben. az asszociációs mező. befogadó. szemantikai progresszió/kapcsolódás. Harmadrészt. a szituáció. főképp a mögötte lévő kategorizációs elvek magyarázó erejének gyengesége miatt. implikáció. Mindegyik témakör kötetbeli kifejtése sajátos jellegzetességet mutat: egyrészt a felsorolt kategóriák jó része mondattani (részben alaktani) eredetű. viszonyuk. e kategóriák mindezek miatt nem tudnak nagyobb szövegtani egységek vagy teljes szövegek összefüggő leírásává válni. pragmatikai előfeltevés. A hagyományos besoroló nyelvtan még bizonyos szemantikai és pragmatikai kiegészítésekkel is csak korlátozottan alkalmas szövegtani alapozásra. 94 . cím. a szemantikai hiány (ellipszis).

Jóllehet a Deme-féle meg. amely bizonyos pragmatikai tényezőkkel kiegészülve válik a szöveg alapegységévé. A központi kategória itt a rendszermondat. részletezésével (főképp a Szikszainé Nagy Irma által hangsúlyosan említett témaállandósággal és -változással. Tárgynak. A szövegalkotás retorikai (tehát tervezett. entitásnak. folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget. hogy a gondolatok formálisan külön mondatban fogalmazódnak-e meg vagy összetett. A szövegalkotó vagy megértő kommunikálók külsőlegesen.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban 3. A mondatok összekapcsolódása inkább megnevezést kap és kevésbé magyarázatot vagy kifejtést. a kötet felépítése analóg viszonyt mutat a „hagyományos” nyelvtan szerkezetével.3. mint jelentését. A langue – parole megkülönböztetés kissé tisztázatlan alkalmazásából következően a rendszermondat és a szövegmondat viszonya is bizonytalan. szabályokhoz tudatosan igazodó) modellálásának általánosan feltételezett érvénye éppúgy ezt a szövegfelfogást erősíti. amelynek konceptuális és nyelvi szerkezeteit szintén mélyebben le lehetne írni a topikfolytonosság és a cselekvésfolytonosság jellemzőivel). pontban említtetett. Ennek a viszonynak kiterjedtebb alapjai vannak. normák. Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? Mint a 4. más funkcionális szempontok bevonásával. mondatok meghatározott összekapcsolódásából. Szikszainé Nagy Irma szövegtanának jellemzőit jól megvilágítja a következő részlet: „A mondattan és a szövegtan természetes módon érintkezik egymással. mint a mondatokból építkezés lineáris és hierarchikus képe vagy a szövegértésnek az alkotáshoz képest való részleges háttérbe szorulása. amennyiben a kötet a szöveget közvetlenül levezethetőnek tartja mondatokból. ill. hogy a mondatok gondolatokat fejeznek ki.1. amely a beszélőtől és a hallgatótól függetlenül hordozza jellemzőit és funkcióit. szabályok által viszonyulnak a tárgyias szöveghez. Az előző két pontbeli értelmezés szerint ez a szövegtan a szöveg tárgyiasult részeként tekinti annak általános szerkezetét (vehikulumstruktúráját) éppúgy. annak további kidolgozására lenne szükség. 3. A klasszikus retorikai szempont itt két hatással jár: egyrészt a gondolat reflektálatlan fogalma elfedi azt. olyan entitásként.és beszerkesztettség egy ilyen szövegtani megközelítésben jó alapot adhat. hiszen a gondolatkapcsolásban sok esetben nincs lényeges különbség aszerint. Ekképp a szövegalkotás és -megértés művelete és az e műveletek eredménye közötti különbség nem tárgya a kötetnek. vagy nem? Szikszainé Nagy Irma monográfiája határozottan tárgyként kezeli a szöveget. ill. illetve többszörösen összetett mondatba ágyazottan” (24).4. ami ma tudható repre95 . a szövegek pedig egymáshoz kapcsolt gondolatokat. Az idézetből kiderül.

aktiválásról.5. 4. a hangsúlyos pontok kijelölése. Fehér Erzsébet: A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. milyen szerkezetű a kidolgozás? A kötet tudománytörténeti áttekintés. 4. ám ahogy ugyanott megjegyzi. saját nézőpontja közvetetten is érvényesül a bemutatásban.1. • a nyelvészeti szövegkutatás tudomány-rendszertani helye. tárgykörei. ennek következtében • korszakoló.2. Másrészt szintén reflektálatlanul felfüggeszti a mondat funkcionális értelmezhetőségét. A kötet koherenciáját szerkezeti tekintetben egyrészt a korszakok egymásra következése adja. Tudománytörténeti vázlat. A történetiség mellett azonban érvényesül egy másik szempont. a külföldiek egy hányada pedig másodlagos forrásból származik. és mennyire következetes annak kidolgozásában? Mivel tudománytörténeti áttekintés. ezen belül is • a nyelvészeti szövegkutatás elméletei. melyek közül a meghatározóak egy hányada régi (főképp az 1970-es évekből való). az interaktivitás kis mértékű. műveletről. inkább állító és hivatkozó. végső soron pedig a két szempontrendszernek mátrixszerű kiterjedése. evidenciaháttérként funkcionál. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A munka diszkurzivitása korlátozott: a szövegben sok a hivatkozás. definitív. Milyen típusú.Tolcsvai Nagy Gábor zentációról. módszerei. • a (magyar) nyelvészeti szövegkutatás irányai. A történeti változások irányainak és eredményeinek bemutatása. • egyszerre narratív és kifejtő. A nyílt értékelést a szerző a kötet elején elhárítja. a tudományelméleti. saját elméleti keret megadása vagy kivált kifejtése nem központi összetevője a kötetnek. ill. amelynek legfontosabb pontjai: 96 . 3. és az összefoglalásban megadott várható kutatási irányok megfogalmazása azonban jól körülhatárolja a háttérként működő elméleti keretet. tudásról. Milyen elméleti keretet állít föl. A viszony valójában nem társalgó és nem vitatkozó. de azok legnagyobb része magyar tanulmányra hivatkozik. • reflexív és értékelő. másrészt a jelzett témakörök szoros összefüggései. 4.

hogy a felvilágosodás óta az eszközfelfogás vált uralkodóvá. hanem kommunikációs egység. ill. a kettőnek számtalan árnyalatával. hiszen a kései Wittgenstein. amely nem létezik interakció. tárgya. • a szintaktika – szemantika – pragamatika szinteződés (hagyományos nyelvtanban). Az is ismeretes. jellegét. • a szöveg leírásának központi elméleti kategóriája a cselekvés. Ez abban az igen fontos döntésben mutatkozik meg. a transzformációkkal és mozgatásokkal létrejövő szerkezetre vagy a kognitív szemantikára építő elméletek meghatározzák a gyűjtendő és leírandó adatok körét. ahonnan Fehér Erzsébet a tudományos megismerés tárgyát. A tudománytörténeti feldolgozás egy további kiemelkedő összetevője a Fehér Erzsébet által kidolgozott keretben a tudományrendszertan. tehát ez az a kiindulópont. Egyrészt a tudományos megismerés elmélete és módszertana. a szöveget szemléli. nyelvészeti megközelítésben összetett. Kivált a kötet bevezető fejezetében. az eszközelvű generatív 97 . általános kérdéseket tárgyalva a tudományos megismerés rendszere és módszerei kerülnek előtérbe. hogy e két. bár nem feltétlenül magától értetődő. A számos fölmerülő problémából a következőket érdemes itt említeni. Fehér Erzsébet munkájában e kérdéskör igen erőteljesen körvonalazódik a szövegtan számára ma is középponti kettősségben: a „rendszernyelvészet” és a „nyelvhasználat” egymásra vonatkoztatott értelmezésében. Másrészt a Fehér Erzsébet által is említett újabb metatudományos. majd a nyelvtudomány legalább Platón óta számon tartja a nyelv eszközszemléletű és vele szemben szubsztanciális felfogását. • a szöveg interdiszciplinárisan írható le. A nyelvről való filozófiai gondolkodás. társtudományokkal kiegészülő moduláris rendszerben. tudományfilozófiai belátások és a tudományköziség következményei a korábbi a priori jellegű tudomány-rendszertani besorolásokat jelentősen módosítják. Fehér Erzsébet könyvének minden olvasója számára egyértelművé válik — ha addig nem volt az —. amely adatok azután visszahatnak az elméletre). a tudományos megismerés tárgya mint két lehetséges kiindulópont egy összetett viszonyon belül aszimmetrikusan érvényesül a bemutatásban. cselekvés és megértés nélkül. hiába kapott a szubsztanciális magyarázat Humboldt posztumusz írásában kivételes erejű érvelést. empirikus adatai szoros összefüggésben állnak (például a mondatleírásban a mondatrészek besorolására. Tudománytörténeti munka esetében ez a döntés tekinthető „természetesnek” is. továbbá a formalizálás nem megfelelő módszerek a szöveg leírására. Heidegger és Gadamer nyelvértelmezése ezt folytatta.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban • a szöveg nem pusztán nyelvi. kidolgozásával. egymás viszonyában működőképes kategória az elmúlt száz évben többször átértelmeződött. Ez a felfogás a filozófiában erősebben tartotta magát. amely szerint a tudományos megismerés rendszere és módszerei. A nyelvelméletben azonban csak az 1960-as években jelent meg újra. ill.

hanem a tudás mintázatok szerinti aktiválása.és Lakoff-féle kognitív nyelvtanban. mint Levinsonnak korai összefoglalásából (de még Leechéből is). 98 . míg a használat nem az elemek esetleges egymás mellé helyezése. Ilyen értelemben a pragmatika eredeti hatóköre is mutatott szövegtani kérdések felé. és nyíltan a Langacker. mert soha nem vált tényleges részévé). a beszédaktus mint rendszerezhető és formalizálható nyelvi tényező. amelyet elemek egymáshoz való kölcsönös viszonya tart fenn. mely szerint a beszéd. Ennek következtében a rendszer — amennyiben egyáltalán még nem ürült ki — tudásmintázatok hálózata. és csak ebből fejlődött ki (szükségszerűen) a kontextus (beszédhelyzet). a kiterjedő aktiváció és más jellemzők. A pragmatika itt föltehetőleg valóban kulcsszerepet játszott. később pedig a stílus és a szöveg is mindinkább rendszertényezőként tételeződik. hogy a pragmatika a magyar nyelvtudományban. problémamegoldó alkalmazása. szabálytalan. rendszeres és formalizálható jelentéseket kívánta leírhatóvá tenni. míg a használat e tudásmintázatok aktiválásának a végrehajtása. E kérdésfelvetés lényegében a formális szintaxis keretén belül maradt. E háttér előtt az a kép bontakozik ki a szemlélő előtt. hogy a pragmatika eredetileg a formális mondatleírások kiegészítéseként alakult ki. az előfeltevés. A generatív grammatikában a paradigma központi strukturalista helyét a szabály foglalja el. hiszen legtöbb lényeges kategóriája mondathatáron belül maradt. Ezért lett fontos témája a deixis.és Givón-féle funkcionális keretekben. az absztrakció/sematizáció és kategorizáció javára. Pedig Kiefer Ferencnek az előfeltevésekről szóló könyvéből és más magyar nyelvű tanulmányaiból éppúgy kiderül. amely tehát nem szabálytalan. amennyiben a mondatok mint kijelentések Frege-elv alapján megadott jelentésein túl megmutatkozó. az 1960-as és 70-es évektől már a pragmatika eredeti hatókörén belüli nyelvi jelenségek is ide kerültek. hogy a „nyelvhasználat” fokozatosan kijjebb szorul a hagyományos nyelvészeti stúdiumok köréből: Saussure-nél még a mondat is ide sorolódott. Megjegyzendő. A folyamat szorosan összefüggött a „rendszer” és a „használat” fokozatos átértelmezésével. de maga nem volt az. a beszélői szerepek és néhány más tényező makropragmatikai vizsgálata. majd erősödött meg a Halliday. hogy azután ismét háttérbe szoruljon a mai kognitív elméletekben a funkció. azaz a spontán nyelvhasználat tele van hibával. hiányos szerkezetekkel. részlegesen nyitottan. a társalgási implikatúra. nem eseti. hanem a konvencionáltság foka szerint mintakövető (a társalgások elemzésében az etnometodológusok igen határozottan cáfolták a rendszernyelvészetnek azt a nyílt vagy rejtett tézisét.Tolcsvai Nagy Gábor grammatika árnyékában. hanem az analógia. s ezt a helyesbítő megállapítást a kognitív nyelvészeti kutatások más oldalról igazolják). kivált a hagyományos nyelvészet hatókörében túlságosan tág magyarázatot kapott (részben azért. A rendszer tehát már nem a teljesen zárt struktúra. majd ez átkerült a rendszerbe.

a diskurzusanalízis nem nyelvtudományi kutatásokból lett nyelvészeti tudományág (is). hogy Fehér Erzsébet könyvében nagy hangsúlyt kap a pragmatikának és a beszédaktus-elméletnek az analitikus filozófiai alapozása. generatív anaforamagyarázatot emeli ki. Az idézett részlet a szövegnyelvészet tematikájának körülhatárolására tesz kísérletet. János szemiotikai szövegtanának strukturalista és generatív gyökerei. azaz összeér. Jóllehet. A bemutatásban Fehér Erzsébet erőteljesen hivatkozik a tudományköziségre (az említetteken túl főképp az irodalomtudományra). ahogy azt Fehér Erzsébet könyvében több helyütt olvashatjuk. annak különböző irányzatai. valamint a szemiotika és mindennek jelentős mértékű és mélységű magyar befogadása. Mindezekkel és az alább a mondatértelmezésekről írottak által kiváltott válaszokkal is szorosan összefügg az. A bejárt utat jól bemutatja a szövegvizsgálatokat illetően (is) Pléh Csaba munkássága. A kötet összefoglalásából inkább az előbbi rajzolódik ki. vagy pedig a kettő szükségszerű összeéréséről. alapvetően sikeresen. Ez az irány a 90-es években részben háttérbe szorul. például: a szöveg „a nyelvi jelszerveződés legmagasabb fok[a] és/vagy a nyelvi kommunikáció egység[e]” (9). fölöslegesen. vagy Szikszainé Nagy Irma leíró szövegtanának hagyományos besoroló jellege (az akadémiai nyelvtanhoz való kötődése) bizonnyal még további értelmezést is megérdemelnek. A történeti áttekintésbe bevont nyelvelméletek tárgyalásakor azonban kisebb teret kap a szűkebb értelemben vett grammatika. amely végül önmagát számolja föl. hanem az. hogy miképp értelmezik rendszer és használat viszonyát. Az idézett szövegrészben nem teljesen egyértelmű. azonban a „legmagasabb fok” metaforikus kifejezés óhatatlanul a hagyományos nyelvi szinteződésnek a kötet szerint sem tartható modelljére irányítja az olvasó figyelmét. részben betagozódik a moduláris metaelméletekbe. hogy érdemes-e a szöveg fogalmának meghatározásszerű megközelítése. hogy Pléhnek A mondatmegértés 99 . Ebben a közegben kérdéses. hogy miképp haladják meg e kettősséget. mégis ez is és a korpusznyelvészeti alapú grammatikák is (mint a Biber és szerzőtársai által 1999-ben megjelentetett Grammar of spoken and written English) a „kettő” mind szorosabb kapcsolatát jelzik. jóllehet azok máig lényegi szerepet játszanak a szöveg nyelvészeti leírásának megalapozásában. Így például Petőfi S. Megjegyzendő. használati szabályainak feltárásáig” (18). hiszen Fehér Erzsébet ott a szövegnyelvészet és a beszélt nyelvi kutatások elkülönülését látja bekövetkezni.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban A magyar nyelvészeti alapú szövegtani kutatások áttekintésekor tehát egy idő után nem az a fő kérdés. az eredet átalakulása.és szemantikaelmélet. hogy a leírt folyamatban a használatnak a leírásba való bevonásáról van-e szó. akitől Fehér Erzsébet főképp az Austin-befogadást és a Radics Katalinnal együtt írt korai. Fehér Erzsébet gondolatvezetésében e kérdéskör úgy merül föl. hogy „a rendszer szabályainak leírásától el kellett jutni a nyelv működési módjának.

teljes mértékben elkülönített kategória átfedései nyilvánvalóvá válnak. A szöveg mint vehikulum és szerkezet vagy reprezentáció. hagyományos nyelvtan árnyékában az indokoltnál kisebb hatással). Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? A kötet központi kategóriája a szövegkutatás és ezen belül a nyelvészeti szövegkutatás. Tárgynak. a kommunikációs. vagy nem? A kötet különböző szövegrészei áttételesen válaszolnak az itt fölvetett kérdésre. Amennyiben a rendszer és a használat a fent jelzett módon fokozatosan átértelmeződött. amely számos korábbi kétséggel immár nem foglalkozik. A dolgozat elején kiemelt Elekfi-féle funkcionális szemlélet a későbbiekben eltűnik. Ekképp a szöveghez mintegy hozzájárul a megértés. A monografikus feldolgozást igénylő témakörből a következők említhetők meg. így a két. Fehér Erzsébet kiemelkedő fontosságúnak tartja a szöveg funkcionálását. addig az aktuális tagolás teljes elhárítása és a hagyományos mondatrészekhez való ragaszkodás behatárolta lehetőségeit. azonban magát a szöveget mégis elsősorban magában álló szerkezetként szemléli. a szöveg műveleti feldolgozása és az értelemszerkezet kialakulása nem különül el. 4. Míg tehát a kommunikációs kiindulópont és a beszerkesztettség szem-pontja igen fontos belátásokat eredményezett (az igeközpontúsággal együtt az akadémiai. viszont a 90-es évek végének fő tendenciái között hangsúlyosan említi. 1998-ban megjelent könyve és annak anaforafejezete már egyértelműen kognitív közegben. azaz nem engedte a funkcionális nézőpont kidolgozá100 . mely egyúttal a szövegből ered. ill.3. Ennek következtében úgy vélem. hogy már nem a szövegösszetevők elkülönítése és kategorizálása. hanem funkcionálásuk áll a kutatások középpontjában. kontextuális feltételek mellett.4. folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget.Tolcsvai Nagy Gábor a magyar nyelvben című. funkcionális és kognitív elméleti keretek bevezetésekor is. ill. ebből következően. jórészt moduláris elvekkel készült. Az előző pontban megemlített kérdések azonban a mondat értelmezésével kapcsolatban újból fölmerülnek. hogy a Deme-féle kezdeményezés jelentősége kétségkívül vitathatatlan. Következetesen megkülönbözteti szövegmondat és rendszermondat kategóriáját a történeti és a tematikai bemutatásban. kidolgozásának elmaradása — sajnálatos módon — legalább annyira befolyásolta a magyar nyelvészeti alapú szövegtani kutatásokat. entitásnak. 4. a megértés műveletét. az ilyen elkülönülési szempontok nem kapnak szerepet az áttekintésben. ám folytatásának. akkor ez a rendszermondat/szövegmondat megkülönböztetésre is kiterjeszti érvényét. de nem szükségszerűen a mondat az egyik legfontosabb nyelvi és szövegbeli kategóriája.

4. Szintén lényeges kérdés. hanem szövegbeli nyelvi egységeket. A kutatások ilyen irányulásának jól megfeleltethető az az 1970-es évekből származó felismerés. É. hogy a szövegkoherencia tényezői nem mondatokat kötnek össze. ezért szövegtani alkalmazhatósága korlátozott. a kognitív nyelvtanban episztemikus lehorgonyzása ma már meglehetősen jól leírható. mint a mondategész.5. főképp a két magyar nyelvű monografikus generatív nyelvtan megjelenése nyomán. vagyis általánosabb szövegtani jelenség. és csak kis mértékben vitatkozó vagy kritikus. A magyar szövegkutatási diszkurzussal való viszonya igen aktív. Ennek a nyelvi egységnek a beszédhelyzethez való kötöttsége. hanem elsősorban szemantikai funkcionális alapon (ez már Halliday és Hasan Cohesion in English című könyvének a legfontosabb megállapítása). További kutatások deríthetik fel. A magyar szövegtani szakirodalom és Fehér Erzsébet áttekintése szintén továbbra is elsősorban a Deme-féle terminológiával mondategésznek nevezhető szerkezeti egységre összpontosít. hogy az Elekfi. Holott a kötetben is hangsúlyosan. és nem annyira a mondategység (angolul clause) jellemzőire. kidolgozott és termékeny. Tételei a kötet tematikájából is eredően elsősorban magyar munkák. Kiss Katalin-féle leírásáról. főképp magyar közvetítésű nemzetközi hátérrel. ahogy az a nemzetközi szakirodalomban megtörtént. A nemzetközivel mindez elsősorban a nagy irányokra és irányváltásokra igaz. hogy szerkesztettség szerint mit helyeznek a kutatások a mondat meghatározásának középpontjába.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban sát. 101 . mint a tervezett monologikus írásos szövegeknek. bizonyos korlátokkal interaktív. és az É. Kiss-féle elmélet miért hatott amazoknál jobban.és a Deme-féle irány miért nem épült ki. de röviden említett Elekfi-féle elgondolás a szerkezeti helyhez nem kötött téma (topik) elméletével döntő szerepet játszhatott volna egy olyan mondatelmélet kidolgozásában. autonóm szintaktikai keretben. Kiss topik–komment (predikátum) megkülönböztetése alapvetően formális szempontok szerint történik. természetesebb és jobban körülhatárolhatóbb egysége a spontán társalgásnak éppúgy. Holott ez utóbbi könnyebben leírható. amelynek tényleges hatása az elmúlt másfél évtizedre tehető. ráadásul nem szintaktikai. amely meghaladja a rendszermondat/szövegmondat megkülönböztetést úgy. A diszkurzivitás így elsősorban állító. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A kiterjedt hivatkozási rendszer szervesen épül be a dolgozatba. Ugyanakkor Fehér Erzsébet könyvében kevés szó esik a mondat É.

azokra vissza is csatolva. A kettősség igen pontosan és hasznosan épül egymásba. szövegtípus. • mi a viszony szövegtípus és szöveg között. • mi a viszony a mindennapi és az irodalmi szöveg között? E kérdések közegében fogalmazódik meg a mondás leírhatósága. előfeltevéseinek és a végkövetkeztetéseknek. jelentés: a mondás mint szövegtípus 5.Tolcsvai Nagy Gábor 5. Az ítélet.és a Jackendoff-féle konceptuális (kétszintű) szemantikában kapja meg alapozását és kifejtését. A kötet első fele a mondást értelmezi a két kiágazás viszonyában. • meddig nyelvi jellegű a szöveg. Ebben az egyre mélyebbre hatoló. az érték és értékelés. s innen tér vissza az átfogó kérdésekhez és a végkövetkeztetésekhez. amely itt a Bierwisch. Milyen típusú. fejti ki különböző. 102 . Kocsány Piroska kötete ekképp többrétegű értelemszerkezetet mutat: egyrészt monografikus leíró feldolgozása a mondásnak szövegtani szempontból.1. E kötet az itt tárgyalt többihez képest tehát részben specifikusabb. beszédaktus. Kocsány Piroska a kötet problémakijelölő bevezetőjében jelzi a legáltalánosabb kérdéseket. A munka első nagy része a mondás legáltalánosabb szövegtani jellemzőiből indul ki (egymondatos szöveg. a másik a szöveg leírhatósága hagyományosabb nyelvészeti kategóriákkal (mondat. milyen szerkezetű a kidolgozás? A kötet felsoroló jellegű címe meglehetős pontossággal képezi le a kötet szerkezetét: a szerzői figyelem egy szövegtípus. melyekkel szembesül ő és olvasója is: • hol vannak a nyelvtudomány határai. Kocsány Piroska: Szöveg. még ha sokszor kényszerűen jelzésszerűek is. összpontosító szerkezetben jut el a szerző a mondás hagyományosan számon tartott „formális” jegyeihez (melyeket nem kapcsol be az addigi funkcionális jellegű leírásba). másrészt elméleti és módszertani szövegtani problémák kiterjedt és összefüggő tárgyalása a mondás esettanulmányán példázva. a tárgytudományos és a metatudományos összefüggések szorosak. második fele pedig a cáfoló típusú mondások részletes bemutatását végzi el az első megállapításainak ismeretében. fordítva: a mondás leírhatósága ezeket az általánosabb kérdéseket fogalmaztatja meg a szerző számára. a mondás szövegtani jellemzésére összpontosít. ill. Ez a kidolgozási mód pontosan megfelel a szerző előzetes kutatási eredményeinek. Az egyik kiágazás a szöveg és a szövegtípus fogalma. több irányú kiágazással. szorosan összefüggő nézőpontokból. általános érvényű nyilatkozat). a morális értékelés tárgyalása következetesen vezet el a szorosabb nyelvi szempontokhoz. elsősorban a jelentéstani elemzéshez. jelentés). majd e jellemzőket bontja le. még a második rész előtt.

és mennyire következetes annak kidolgozásában? A kötet értelemszerkezetéből következően is nem kifejtő szövegelméletről van ez esetben szó. E tekintetben a 10. Ugyanakkor a munka egészében érvényesül a következetes elméleti gondolkodás. Vajon a szöveget irányító egységes és átfogó képzet • független-e a beszélőtől és a hallgatótól. ítélet. A kötet koherenciájának egyik legfontosabb összetevőjét mindkét nagy egységben a jelzett tulajdonságok adják.2. Ez az átfogó képzet egyrészt az információ komplex képzete. • a szükséges elágazások (szintaxis. Mivel azonban a munkának igen fontos mondanivalója van a szöveg nyelvészeti leírásának elméletével kapcsolatban. és az ezeknek megfelelő szövegbeli szövegmondatok levezethetőségi viszonyban álltak a modellekben. szemantika. egységes általános képzet” (Gesamtvorstellung). mely szerint a szöveg lényege az „átfogó. kimerítő megfogalmazása. Milyen elméleti keretet állít föl. hogy a szöveg minden nyelvi egysége (megnyilatkozása) levezethető belőle? Ismeretes. A kifejtésre jellemző • a meghatározások szabatos. ugyanakkor tematikai kiterjedése megfelelteti azokkal. pragmatika. megnevezése vagy jelzése. hogy különösen az 1970-es években és főképp van Dijk munkáiban jelentős kísérletek folytak a szöveg általában vett mögöttes szerkezetének leírására. Kocsány Piroska Klein és von Stutterheim szövegfogalmára hivatkozik. beszédaktus) megnevezése. • teljes-e abban az értelemben. kivált szöveg és szövegtípus magyarázhatósága kérdésében.) A kötet nem foglalkozik tovább a szöveget irányító egységes és átfogó képzettel. • előre létezik a szöveg megalkotását és megértését megelőzően. vagy e folyamatokban jön létre. • a nagy témakörökkel való folyamatos viszonyítás. • a haladványosság érveléssel és cáfolással. talán nem haszontalan néhány kérdést megfogalmazni. A szö103 . 5. másrészt a szöveg minden egysége (megnyilatkozása) az átfogó képzet egyegy részét választja ki és önti szavakba. E makrostruktúrákkal a propozíciók. ill. azt inkább alkalmazza a mondás magyarázatára. indokolt kifejtése vagy bezárása. oldalon megadott szövegfogalom a legfontosabb. értékelés. (Kocsány Piroska e helyt még Vater Magyarországon jól ismert összefoglalására és van Dijk elméleti munkásságára hivatkozik. az elméleti és módszertani kérdések számon tartása.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban mert nem monografikus szövegtan.

ill.és kultúraspecifikus összetevőt tartalmaz. Ám éppen ez az elemzés és meghatározás vethet föl további kérdéseket. (Megjegyzendő. Ennek következtében Kocsány Piroskának nem feltétlenül szükséges a grammatika és a szövegkompetencia közötti különbségeket és azonosságokat rögzítenie. A kötet elméleti hátterének részét képezi a Bierwisch-. ellenben elkülöníti a velünk született szövegkompetenciától a tanult szövegtípus-kompetenciát. ill. még alább a 6. szövegmegértő képesség.Tolcsvai Nagy Gábor vegleírás (egy valós szöveg elemzése) azonban nehézségekbe ütközik az elméletből következő módszerrel. Mint fentebb szó volt róla. s e kompetencia vajon a „jólformált” szövegekre érvényes (és akkor azok melyek). vagy ilyen megkötések nélkül általában (nem szigorú elméleti keretben) a szövegként elfogadott nyelvi produktumokra és produkciókra. ahol 104 . azaz legfontosabb szövegtipológiai jegye folyamatosan érvényesül. hogy más szövegek vagy szövegtípusok képzetével össze lehessen vetni? Ill. És a mondás leírása a kötetben ezt a képzetet meg is határozza: a mondás általános érvényű.) A szövegről mint összetett reprezentációról és mint kommunikatív cselekvésről. ill. Kocsány Piroska a fölmerülő kérdésekre saját tárgykörében pontos választ ad. mi a viszonyuk egymáshoz. A kétfajta tudás bizonnyal mutat különbségeket. amely egyrészről moduláris. akkor valóban nem lehet-e más szövegtípusok esetében hasonló képzeteket elvonni? (E kérdésre l. A párhuzam nincsen kifejtve. Vajon a szöveget irányító egységes és átfogó képzet ilyen meghatározása megfelelő elvontságú arra. hogy e kompetencia szövegalkotó. bár lényeges. milyen elvontsági szintet kíván meg ama képzet? Továbbá: ha elfogadjuk a szöveget irányító egységes és átfogó képzet szövegtani jelentőségét. vagy mindkettő. funkcionálása és megértése enélkül lehetetlen. Hiszen míg a szöveget irányító egységes és átfogó képzet az általa émikusnak nevezett szövegekben szövegenként eltérő. mint a szövegtípusokra vonatkozó. addig az a mondások esetében „bizonyos általános szinten” azonos. hiszen az elemi szövegalkotási képesség valóban kevesebb nyelv. A mondás elemzésekor az egyik alapvető tétele az.) Szintén igen fontos elméleti megállapítások olvashatók a kompetencia tárgykörében. nem szerencsés a kompetenciafajták szaporítása. pontot. másrészről viszont elfogadja a nyelvi kifejezések jelentésében a világról való tudásnak a kikerülhetetlen szerepét. a Jackendoff-féle kétszintű szemantika. hogy a mondás mint szöveg azáltal válik mondássá. tehát egyfajta áthidaló elméletként is értelmezhető. az utóbbi kiterjedtebb tudást és több tapasztalatot kíván. ezt a meghatározást kiterjedt és több irányú elemzések támasztják alá. a szövegek típusairól való tudás különbsége a mondás esetében.3. általában. hogy bármely elméleti alapból indulunk is ki. A kötet szövege elkerüli ezt az ingoványos területet. morálisan értékelt jelenségekről szóló értékelő ítélet (23). hogy szövegtípusként is megmutatkozik. Kocsány Piroska a szövegkompetenciát a grammatikai kompetenciával állítja párhuzamba.

hogy a mai nyelvelméleti irányok mégsem állnak szemben egymással tragikusan. hanem abban a jelenségben. A mondásban innen nézve két nézőpont érvényesül egyszerre: a tényleges beszédhelyzettől való elvonatkoztatás. az episztemikus lehorgonyzástól való elszakadás (amikor tehát a mondásban megjelenő entitások. Kocsány szerint a mondásban e két tudás mintegy kioltja egymást. itt a Bierwisch-. Nemcsak azért. sőt folyamatok általánosak. amely a nyelvi kifejezéseket azok jelentésszerkezete felől (is) le kívánja írni. amely összefüggésben van egyfajta elemi konceptuális készséggel és egyetemes ősi közösségi késztetéssel (11). valamint egy adott beszédhelyzethez való közvetlen csatlakoztathatóság. hogy 105 . sajátos eredményt hoz. a dekontextualizáció során létrejött sémáról való tudás aktivizálódik egyes konkrét nyelvi interakciókban. ami nem önmagában kedvező. A legfontosabb hozadékot azonban az értéktulajdonításnak mint „alapvető konceptuális tény”-nek az értelmezése jelenti (29). olyan modell is lehetséges. tehát a lehorgonyzás azonnali és áttétel nélküli lehetősége. A fogalmi szintű alapkategória alkalmas lehet az átfogó képzet valamely összetevőjének a nyelvészeti megragadására. ill. típust jelenítenek meg). hogy a szöveg értelemszerkezetének konceptuális összetevői nem valamiféle „külsőleges tárgyként” kapnak kifejezést. A szöveget ekkor mint általános szerkezettel és értelemszerkezettel rendelkező nyelvi produktumot fogjuk fel.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban szöveg és szövegtípus egybeesik a megvalósulásban is. Kocsány elemzéséből ugyanis az derül ki. és egy harmadik képesség lép működésbe. valamint a mondás ítélet jellegének logikai és etikai bemutatásához. szereplők. További kiemelendő elméleti jelentőségű összetevője a kötetnek a szemantika bevonása. Hanem azért is. A „’morálisan ± jó’ fogalmi szintű alapkategória” bevezetése a mondások leírásába alapvető jelentőségű. mert választ adott a szöveget irányító egységes és átfogó képzettel kapcsolatos kérdések egy részére. Mint szó volt róla. Érdemes lenne a kérdést talán más szemszögből megfogalmazni. a Jackendoff-féle kétszintű szemantika kap fő szerepet. Kocsány Piroska mondásleírása mint egy szövegtípus nyelvészeti jellemzése arra ad itt példát. (Ez a megközelítés erősen rokon a Langacker-féle nyelvfelfogással. mert egy szövegtípus konceptuális szerveződésének egyik (ha nem a) legalapvetőbb jellemzőjét levezethetően leírta. azaz amely a jelentést és a mögötte álló konceptust alapvetőnek tekinti a nyelvben. hogy a nyelvi szerkezetek mint jelentésszerkezetek valamely fogalmi összefüggés leképezései. ábrázolást. Ezáltal ugyanis közelebb jutunk ahhoz a funkcionális elképzeléshez. amelyben a több hasonló szövegről szerzett tapasztalat egy kategóriát alkot absztrakció és sematizáció révén (a prototípuselv alapján). Amennyiben a nyelvelsajátítás és a szocializáció folyamatát nem a behuzalozottság és a szabály-/listatanulás rendjében nézzük.) A mondás abban a tekintetben természetesen specifikus szövegtípus. hanem szemantikailag épülnek be a szövegbe és úgy is írhatók le. A mondás szemantikai elemzése e keretben illeszkedik a szövegről mondottakhoz.

cselekvéstípusok és szövegek együttállását reprezentálja. s amelyhez az egyéb szerkezeti és pragmatikai tényezők hozzájárulnak. A képzet és a nyomában kialakuló szövegfajta értelmezhető sémaként. 106 . ebben az esetben a fajtákat vagy típusokat. mint valamely jóval hosszabb és retorikailag kevésbé fegyelmezett szövegtípusé (pl.3. Következtetése azonban talán túlságosan borúlátó. amelynek leíró keretét a szöveget irányító egységes és átfogó képzet adja. vagy nem? Kocsány Piroska kötete e kérdésben árnyaltan foglal állást. Kérdésként fölvethető. mentális műveletek dekontextualizácójában létrejött mentális modellként. a családi hasonlóság elve vajon nem segít-e a szöveg és a szövegfajta közötti viszony leírásában. ekkor aktiválódik. hiszen magát a szöveg fogalmát. de csak kevés tulajdonság található meg mindegyik példányban. szemantikai és konceptuális szerkezete könnyebben áttekinthető. Vagyis arra. pontosabban a szövegfajták leírhatósága. 5.és fölérendelt entitás (absztraktum). mely mintegy tartalmazza a példányokat. A szövegfajtát tematikus kötöttségében. mert a szövegfogalomból nem vezethető le a szövegtípus fogalma. entitásnak. egymás mellé helyezhetősége mellett érvel. A családi hasonlóság a tulajdonságok sajátos elrendeződése: a kategória minden példánya rendelkezik legalább egy kategóriatulajdonsággal. A kötetben azonban a szöveg mint vehikulum és szerkezet.Tolcsvai Nagy Gábor egyetlen mondatból áll. az adott szövegről való tudás. folyamatnak és/vagy szerkezetnek tekinti a szöveget. és viszont. és a szövegtípusok. a mindennapi alkalmi párbeszédé). kategóriáját is elhárítja. Kocsány Piroska az összegzést adó Eredmények zárófejezetben jogosan hívja föl a figyelmet a gépies és hierarchikus típusértelmezések tarthatatlanságára. az általános és átfogó képzet érvényesülésében látja nyelvészetileg megragadhatónak. esetleg többel. mindettől nem különül el a megértés nyomán kialakuló értelemszerkezet mint mentális struktúra. míg a szövegtípust szociológiai. bár felénk kevésbé alkalmazott jellemzője. hogy a (bármiféle) szövegfogalom alá rendelt szövegtípus-fogalom lényegében nem értelmezhető. Végül megemlítendő a szöveg és a szövegtípus viszonyának kötetbeli kezelése. és nem egy külön oda. ill. amely bizonyos beszédhelyzetek. pszichológiai jelenségként értékeli. ill. A tulajdonságok különböző együttállásai nyalábokba rendeződnek. a példányok tulajdonság szerinti elrendeződése kategórián belüli átfedéseket eredményez. A szöveg az itteni értelmezésben egyszerre szerkezet és művelet. Ez a hálózat lesz maga a kategória. hogy a prototípuselv kategóriatanának egyik legfontosabb. Tárgynak. és a példányok hálózatát alakítják ki a kategórián belül. nyelvi reprezentáció nem különül el a megértés során létrejövő műveletektől.

ill. Az elméleti és módszertani különbségeket mélyebben jelzik a szerkezeti felépítésben. és mennyire következetes annak kidolgozásában?) részben a különbségek jellemzőek. hogy nem egyértelmű még ma sem a szövegnek nem pusztán tárgy volta (harmadik kérdés). A magyar akadémiai nyelvtanírói hagyomány a jelek szerint a felsorolt kettősségek első tagjai felé tereli sokszor még ma is az elméleti és leíró megfontolásokat. a generikus és az egyedi olvasat rendszerszerű együttes érvényesülésének kimutatásával lényegében feloldja a „rendszermondat – szövegmondat” mesterséges kettősségét egy funkcionális keretben. igen jelentős hivatkozási hálózattal. A második kérdésben (Milyen elméleti keretet állít föl. * Az itt néhány szempontból megvizsgált ezredfordulós magyar szövegtani monográfia számos közös és számos igen eltérő jellemzőt mutat. továbbá állandóan visszatérő és kisebb-nagyobb mértékben feloldhatatlan ket107 . míg más nyelvtani megfontolások mostanában kezdenek jobban hatni. milyen szerkezetű a kidolgozás?) áttekintésekor a kifejtések viszonylagos sokfélesége a szembetűnő: mindegyik kötet más. a szerkezet és a művelet. tehát a mentális műveletek alapvető fontossága. Milyen módon és mértékben részese a szövegtanról szóló tudományos diszkurzusnak? A munka eleven diszkurzusban van a fölvetett témák fontos korábbi és kortárs feldolgozásaival. A kötet azonban a fent jelzett leírási móddal. Milyen viszonyt jelöl ki szövegtan és mondattan között? A munka nem tárgyalja e kérdést. mind állító.4. mind vitázó formában. ugyanakkor tudományos jellegük egyértelmű. hogy a legnagyobb dilemmát a rendszer és a funkció. látszólagos ellentmondásként.5. A kettősség elméleti magyarázatát a mondás mint szöveg és mint szövegtípus/-fajta azonosulása látszólag fölöslegessé teszi. Az igen tiszta gondolatmenetben a diszkurzivitás funkciója • az érvelés (megerősítés. természetesen a specifikus kutatási téma keretében. Egyértelmű. részben az elméleti tájékozódás időbeli módosulásának irányai. 5. Az első kérdés (Milyen típusú. cáfolás). hiszen éppen mondatformájú szövegfajtáról szól végig.Diszkurzivitás az ezredvégi magyar szövegtani kutatásokban 5. vagyis a kifejtés módszerében megmutatkozó különbségek. Ezzel szoros összefüggésben áll az. • a természetes tudományos közeg kijelölése és specifikálása. a tárgyiasultság és a tudás kettősségeinek a feldolgozása adja. amely végső soron a világról való ismeretet is befogadó szemantikán alapul.

Az ezredvégi magyar szövegtani kutatások kielégítő (bár kissé egyirányú) diszkurzív viszonyban állnak a nemzetközi kutatásokkal. 108 . szövegmondat és rendszermondat között (negyedik kérdés).Tolcsvai Nagy Gábor tősség érvényesül többek számára nyelvtan és szöveg.

[A Polyglot Text Linguistic-Textological Research Project. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. Wolfgang U..] Officina Textologica 1. As regards the outcome. Petőfi S. it is obvious that they are willing to accept and accommodate the opinion of the others. . Abstract Abstract 1. Fehér Erzsébet 2000. as follows: Six authors will try to discuss nine different textological works. János 1997.] Budapest: Corvina. and accommodation involves the adoption of the different standpoints of the others. szövegtípus. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. This organized but paradigmatically open system of answering interpretations and conversational debates is widely accepted in international scientific practice.] NytudÉrt 151. One of the main points of the project outlined in the first volume of Officina Textologica was the necessity of discussion about textological works written in Hungarian. 2000. The selected authors and titles were as follows: de Beaugrande. jelentés: a mondás mint szövegtípus. [Text. [A Historical Outline of the Foundations of Text Research in Hungarian Linguistics. It has been well known since antiquity: there is no scientific research and development without these qualities.] NytudÉrt 147. both characteristics are promising: acceptance needs the elaboration of a firm standpoint of one’s own. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. 109 . even though it may seem a new initiative in Hungarian language research. Text Type. This task was described in detail in the introduction of Gábor Tolcsvai Nagy’s essay. [Introduction to Textology. Kocsány Piroska 2002. Sense: Saying as a Specific Type of Text.Officina Textologica 11. Robert-Alain—Dressler. Tudománytörténeti vázlat. form an opinion about the works of the others. Szöveg. sz. presented in this volume. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Although we could not say that the participants of the debate represent the same theoretical school.. sz. and answer the questions addressed to them.

we decided to publish them in this volume of Officina Textologica. we could not extend the deadline. 3. Irma Szikszainé Nagy compares the use of basic concepts in her own two books with that in the analyzed works. Tolcsvai Nagy Gábor 1994. A magyar nyelv szövegtana. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. Accordingly. Owing to certain administrative limitations. will continue in the future when further textological works can also be taken into account. we were not successful in carrying out our intentions concerning the planned volume. since the three essays completed form a characteristic unit as they stand. Unfortunately.e.Officina Textologica 11. A szövegek világa. the three essays can be considered as a perfect combination of approaches to the selected works as well as an ideal introduction to the planned type of discussion described above. But. [The World of Texts. A szöveg megközelítései. This. and Gábor Tolcsvai Nagy seeks for the appropriate answers to six questions in all selected works. Piroska Kocsány examines the basic concepts of the works she deals with. so a “second round” (i.] Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. János—Benkes Zsuzsa 1998. Leíró magyar szövegtan. 110 .] Iskolakultúra. Even some of the essays of the “first round” could not be completed and by the deadline. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. Budapest: Aduprint Kiadó. [Textology of the Hungarian Language. and the others are textological monographs in the usual sense. we firmly hope. when the authors could have reflected on the opinions of the first round) was completely impossible. In the essays the authors follow different approaches. [Descriptive Hungarian Textology. The first two titles have a historical-thematic approach. 2. [Different Approaches to the Text: An Introduction to Semiotic Textology. Firstly. Szikszainé Nagy Irma 2004. Secondly — and this is of major importance —. Abstract Petőfi S.] Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.] Budapest: Osiris Kiadó. only Gábor Tolcsvai Nagy discusses the book by de Beaugrande and Dressler.

290 S. die theoretische. The MetaLinguistica series is a forum for studies focusing on theoretical.. ANDRÁS KERTÉSZ (Hrsg.): Metalinguistik im Wandel.50 €.50 €. 5. ANDRÁS KERTÉSZ (Hrsg. 1 Abb. Die 'kognitive Wende' in Wissenschaftstheorie und Linguistik. ANNA MOLNÁR: Die Grammatikalisierung deutscher Modalpartikeln. 4. 8.80 €.00 €. 1995. ANDRÁS KERTÉSZ (ed. 1998.. ISBN 3-631-38559-5.30 €. 1996. 208 pp.): Approaches to the Pragmatics of Scientific Discourse. 6 graph. zahlr. zahlr. 7. 35. ISBN 3-631-49534-X. and philosophical problems of linguistic inquiry. tab.. Bausteine zu einem diskursiven Modell der Wissenschaften. 31.. methodologische und philosophische Probleme der linguistischen Forschung thematisieren. 12. Darst... 42. 5 Abb. Eine vergleichende Untersuchung sprachlicher Argumentationsstrategien. 37. 1997. 2001. ZSUZSANNA IVÁNYI: Wortsuchprozesse.. 33 €. 1995. 37. ISBN 3-631-37627-8. and graph. 200 S. 2001.80 €.50 €. ISBN 3-631-36756-2. 207 pp.. 10. Studien zum Grammatik-Pragmatik-Verhältnis. 2 Graf. 1997. ISBN 3-631-38190-5. PETER PLÖGER: Wissenschaft durch Wechselwirkung. 23. 11. 129 S. ZSUZSANNA IVÁNYI & ANDRÁS KERTÉSZ (Hrsg. 2002. ISBN 3-63132746-3. 40. 248 pp. methodological. ISBN 3-631-37293-0. 260 S. 2002. num. 31. num. ISBN 3-631-32202-X. 186 pp.00 €. 1.00 €. 9. PÉTER PELYVÁS: Subjectivity in English.REPERTORIUM METALINGUISTICA Herausgegeben von ANDRÁS KERTÉSZ Die Reihe MetaLinguistica ist ein Forum für Untersuchungen. ISBN 3-63147705-8. 232 S. Fallstudien.10 € 2. 2001. Graf. GÁBOR ALBERTI: Argument Selection. ISBN 3-63130635-0. Tendenzen und Perspektiven. 2001. 3.. tables. Generative Grammar Versus the Cognitive Theory of Epistemic Grounding.. TIBOR LACZKÓ: The Syntax of Hungarian Noun Phrases. ÉVA SÁFÁR: Persuasive Texte. 111 . ISBN 3-631-47791-0. 300 S.): Gesprächsforschung. num. 2 Abb.. 280 S.): Sprache als Kognition – Sprache als Interaktion. A Lexical-Functional Approach. 31. 42. 226 S. PIROSKA KOCSÁNY & ANNA MOLNÁR (Hrsg): Wort und (Kon)text. 6. ISBN 3-631-36790-2. fig. Eine gesprächsanalytische Untersuchung und ihre wissenschaftsmethodologischen Konsequenzen. 8 fig. 31 €.

MARCELLO LA MATINA: Texts. 14. graphs and tables. ISBN 3-631-50226-5. 349 pp. Some Aspects of a Philosophy of Languages. LÁSZLÓ TARNAY & TAMÁS PÓLYA: Specificity Recognition and Social Cognition..50 €. pb.. 42. 328 pp.hu 112 . 2002. H-4010 Debrecen Tel..13. num. 2 tab.. pb.: (36) 52/512-900 Fax: (36) 52/412-336 E-mail: akertesz@tigris. 2002.80 €. 296 pp. ISBN 3-631-39076-9..10 €.: 47. A Study of the Text-Organizing Function of Lexical Repetition in Foreign Language Argumentative Discourse. graphs and tables. ISBN 3-631-39135-8. 50. pb. and tab.00 €. 15. Pictures and Scores. Anschrift der Redaktion: Universtät Debrecen Lehrstuhl für Theoretische Linguistik Pf. On the Phonology – Syntax Interface.. ISBN 3-36138251-0. LÁSZLÓ HUNYADI: Hungarian Sentence Prosody and Universal Grammar. 16 fig. 46. 16. 2004. 2002. 208 pp. num. 33. num. fig.unideb. KRISZTINA KÁROLY: Lexical Repetition in Text.

feladatok. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez (I). 15. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez (II). A szövegtani kutatás néhány alapkérdése. 1990.).1992. 1993. 1992. A verbális szövegek megözelítésének aspektusaihoz (I). A multimediális kommunikátumok szemiotikai textológiai megközelítéséhez.: 62/454-000 E-mail: vassl@ella. 2001. 11. 19932. 12. eredmények. Tel. 2001. 5. A verbális szövegek megözelítésének aspektusaihoz (II). A magyar szövegkutatás irodalmából (II). 1996. 10. 9. 1991. 1998. A verbális szövegek megözelítésének aspektusaihoz (III). Szövegtani kutatás: témák. 19962. 13. 1991. 2003. bibliográfiák és repertóriumok a dominánsan verbális humán kommunikáció kutatása köréből. 1999. 2. A magyar szövegkutatás irodalmából (I).SZEMIOTIKAI SZÖVEGTAN JGYTF Kiadó. Levelezési cím: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. 4. Szeged Szerkesztők: PETŐFI S. 14. 6. A szövegtani kutatás általános kérdései I. 1. 3. A szemiotikai szövegtani kutatás diszciplináris környezetéhez (III). JÁNOS—BÉKÉSI IMRE—VASS LÁSZLÓ Tanulmányok. 8. feladatok (II. A szaknyelvi és a tankönyvi szövegek szövegtanához. 6. eredmények. recenziók. A szövegtani kutatás általános kérdései II. Magyar Nyelvészeti Tanszék Vass László Szeged. 1997.hu 113 . 1994. Boldogasszony sgt. 7. 1995. Szövegtani kutatás: témák.

114 . LÁSZLÓ HALÁSZ (ed. Berlin—New York Editor: JÁNOS S. illetőleg különböző típusú szövegek elemzésével. 1985. 6. W. Accent and Rhythm (Studies in Discourse Phonology).): Frame Conceptions and Text Understanding. 1979. BALLMER (ed. VAN DIJK (ed.): Connexity and Coherence (Analysis of Text and Discourse). J. WOLFGANG U.): Grammars and Descriptions (Studies in Text Theory and Text Analysis). konferenciaakták és tanulmánykötetek megjelenésére. VAN DIJK and JÁNOS S.): Discourse and Communication (New Approaches to the Analysis of Mass Media Discourse and Communication). hogy lehetőséget adjon olyan monográfiák. Worlds and Contexts (New Approaches in Word Semantics).): Intonation. Theoretical Approaches). 1987. TEUN A. 1977. akik szövegkutatással foglalkoznak. 5. 1977. 1981. interpretálásának kérdéseivel foglalkoznak. HEYDRICH. 8.): Current Trends in Text Linguistics. 1985. 12. amelyek általános szövegelméleti kérdésekkel. JÁNOS S. DAFYDD GIBBON and HELMUT RICHTER (eds. 4. NEUBAUER. 2. 7. 1979. 3. GERT RICKHEIT and MICHAEL BOCK (eds. függetlenül attól. Macerata.): Text and Discourse Constitution (Empirical Aspects.): Literary Discourse (Aspects of Cognitive and Social Psychological Approaches). TEUN A. Italy A sorozat célja az. 1987. 1984. F.): Words. 11. 1989. PETŐFI. 10. S.): Psycholinguistic Studies in Language Processing. 9. SÖZER (eds. DRESSLER (ed. PETŐFI (eds. hogy milyen diszciplínák képviselői. PETŐFI (ed. Procedures and Evolution). PETŐFI.): Text Processing — Textverarbeitung (Papers in Text Analysis and Textdescription — Beiträge zur Textanalyse und Textverarbeitung). E. DIETER METZING (ed. A sorozat vitafórumot kíván teremteni mindazoknak.RESERACH IN TEXT THEORY UNTERSUCHUNGEN ZUR TEXTTHEORIE Walter de Gruyter Co. 1. THOMAS T. WOLFGANG BURGHARDT and KLAUS HÖLKER (eds. 1983. HANS-JÜRGEN EIKMEYER and HANNES RIESER (eds.): Linguistic Dynamics (Discourse.

Adversative and Concessive Relations and their Expressions in English. 18.): Comprehension of Literary Discourse (Results and Problems of Interdisciplinary Approaches). DIETRICH MEUTSCH and REINHOLD VIEHOFF (eds. Portugese on Sentence and Text Level.): Possible Worlds in Humanities. 1999. RACHEL FORDYCE and CARLA MARELLO (eds. 1994.): Mediapolis. I . SAM INKINEN (ed. GERT RICKHEIT and CRISTOPHER HABEL (eds. 1995. 1989. Aspects of Texts. 24. PLETT (ed. 16.): Hedging and Discourse. RAIJA MARKKANEN and HARTMUT SCHRÖDER (eds.): Subject-oriented Texts (Languages for Special Purposes and Text Theory). 21. 20. 1995. Facoltà di Lettere e Filosofia Dipertimento di Filosofia e Scienze umane Via Garibaldi 20. 1996. Spanish. 1997. 15. Approaches to the Analysis of a Pragmatic Phenomenon in Academic Texts.): Semiotics and Linguistics in Alice’s Worlds. ANTONIO GARCÍA-BERRIO: A Theory of the Literary Text.): Focus and Coherence in Discourse Processing. ELISABETH RUDOLPH: Contrast.62100 Macerata Tel. 1994. HEINRICH F.): Aspects of Oral Communication. PETŐFI and TERRY OLIVI (eds. Intertextuality and Intermediality.): Intertextuality. Some Aspects of Textuality. 1992. German. 1989. 25.): Approaches to Poetry. Information: Petőfi Sándor János Università degli Studi di Macerata.: 39/0733/258-306 Fax: 39/0733/258-333 E-mail: petofi@mercurio. STURE ALLÉN (ed. Arts and Sciences (Proceedings of Nobel Symposium 65). VAN DE VELDE: Text and Thinking.it 115 . UTA M. Hypertexts and Multimedial Communication. 22. QUASTHOFF (ed. On Some Roles of Thinking in Text Interpretation. 1992. 1991. 1991. JÁNOS S. ROGER G. HARTMUT SCHRÖDER (ed.13. 17. 14. 19. 23.

A Debreceni Egyetem kiadványaiból: STUDIES IN LINGUISTICS
Board of Editors includes JÓZSEF ANDOR, BÉLA HOLLÓSY, LÁSZLÓ KOMLÓSI, BÉLA KORPONAY, ZOLTÁN KÖVECSES, TIBOR LACZKÓ, PÉTER PELYVÁS and GÜNTER RADDEN. Studies In Linguistics is the journal of the Department of English Linguistics, Lajos Kossuth University, Debrecen, Hungary. It was begun in 1991, as a supplement to Hungarian Studies in English, more recently The Hungarian Journal of English and American Studies (HJEAS), the journal of the Institute of English and American Studies, now specializing in literature. Studies in Linguistics publishes papers on experimental phonetics, morphology, lexicology, (computational) lexicography, Case grammar, the theory of government and binding, lexical-functional grammar, semantics, cognitive grammar, pragmatics and corpus linguistics. Megjelent kötetek: Studies in Linguistics I. (A Supplement to Hungarian Studies in English). Korponay Béla—Pelyvás Péter (szerk.). Debrecen, KLTE, 1991. Studies in Linguistics II. (A Supplement to Hungarian Studies in English). Hollósy Béla—Korponay Béla—Laczkó Tibor (szerk.). Debrecen, KLTE, 1993. Studies in Linguistics III. (A Supplement to the Hungarian Journal of English and American Studies). Korponay Béla—Pelyvás Péter (szerk.). Debrecen, KLTE, 1994. Studies in Linguistics in Honour of Béla Korponay. The Diversity of Linguistic Description. A Special Issue. József Andor—Béla Hollósy—Tibor Laczkó—Péter Pelyvás (szerk.) Debrecen, KLTE, 1998. Studies in Linguistics IV. (A Supplement to the Hungarian Journal of English and American Studies). Korponay, Béla—Hollósy Béla (szerk.). Debrecen, KLTE, 2000. Studies in Linguistics V. (A Supplement to the Hungarian Journal of English and American Studies). James T. Riordan—Hollósy Béla (szerk.) Debrecen, KLTE, 2001. Studies in Linguistics VI. (A Supplement to the Hungarian Journal of English and American Studies). Kissné Gulyás Judit—Hollósy Béla (szerk.) Debrecen, DE, 2002.

For further information, please contact: Department of English Linguistics, University Debrecen H - 4010 Debrecen, Pf.: 73. Phone: (36) 52/512-900/2192 e-mail: pelyvas@pmail.arts.klte.hu 116

MAGYAR NYELVJÁRÁSOK
A Magyar Nyelvtudományi Tanszék évkönyve Szerkesztő: HOFFMANN ISTVÁN—KIS TAMÁS—NYIRKOS ISTVÁN I. Szerk. BÁRCZI GÉZA. Debrecen, 1951. II. Szerk. KÁLMÁN BÉLA. Budapest, 1953. III. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (D. BARTHA KATALIN, PAPP ISTVÁN). Budapest, 1956. IV. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (D. BARTHA KATALIN, PAPP ISTVÁN). Budapest, 1957. V. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (D. BARTHA KATALIN, PAPP ISTVÁN). Budapest, 1959. VI. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (D. BARTHA KATALIN, PAPP ISTVÁN). Budapest, 1960. VII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (PAPP ISTVÁN). Budapest, 1961. VIII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (PAPP ISTVÁN). Budapest, 1962. IX. Szerk. KÁLMÁN BÉLA. Budapest, 1963. X. Szerk. KÁLMÁN BÉLA. Budapest, 1964. XI. Szerk. KÁLMÁN BÉLA. Debrecen, 1965. XII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1966. XIII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1967. XIV. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1968. XV. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (PAPP ISTVÁN, SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1969. XVI. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (PAPP ISTVÁN, SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1970. XVII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1971. XVIII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (PAPP ISTVÁN, SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1972. XIX. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1973. XX. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1974. XXI. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1975. XXII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1979. XXIII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1980. XXIV. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1982. XXV. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1983. XXVI-XXVII. Szerk. KÁLMÁN BÉLA (SEBESTYÉN ÁRPÁD). Debrecen, 1984-1985. XXVIII-XXIX. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1990. XXX. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1992. XXXI. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1993. XXXII. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1995. XXXIII. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1996. XXXIV. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1997. XXXV. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1998. XXXVI. Szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1999. XXXVII. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN—MEZŐ ANDRÁS—NYIRKOS ISTVÁN, Debrecen, 1999. XXXVIII. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN—KIS TAMÁS—NYIRKOS ISTVÁN, Debrecen, 2000. XXXIX. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN—KIS TAMÁS—NYIRKOS ISTVÁN, Debrecen, 2001. XL. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN—KIS TAMÁS—NYIRKOS ISTVÁN, Debrecen, 2002. XLI. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN—KIS TAMÁS, Debrecen, 2003. Szerkesztőség címe, információk: Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék 4010 Debrecen, Pf.: 54. Tel.: 52/512-900/2522 E-mail: bakaduma@tigris.unideb.hu 117

SPRACHTHEORIE UND GERMANISTISCHE LINGUISTIK
Herausgegeben von: ANDRÁS KERTÉSZ Redaktion: ZSUZSANNA IVÁNYI, ANNA MOLNÁR Wissenschaftlicher Beirat: ULRICH DAUSENDSCHÖN-GAY (Bielefeld), GUNTHER DIETZ (München) REINHARD FIEHLER (Mannheim), NORBERT FRIES (Berlin), HELMUT FROSCH (Mannheim), ERNEST W.B. HESS-LÜTTICH (Bern), PIROSKA KOCSÁNY (Debrecen), JÜRGEN PAFEL (Stuttgart), MARGA REIS (Tübingen), MONIKA SCHWARZ-FRIESEL (Jena), ANITA STEUBE (Leipzig), RICHARD WIESE (Marburg) Zielsetzung: Sprachtheorie und germanistische Linguistik setzt sich zum Ziel, Forschungen zur germanistischen Linguistik zu fördern, die auf sprachtheoretisch reflektierte Weise betrieben werden und mit Grundlagenproblemen der theoretischen Linguistik verbunden sind. Erscheinungsweise: Sprachtheorie und germanistische Linguistik wurde 1995 gegründet und erschien bis Band 7 (1997) in unregelmäßiger Folge als eine Schriftenreihe für Arbeitspapiere. Ab Band 8 (1998) ist Sprachtheorie und germanistische Linguistik eine internationale Zeitschrift, die als Gemeinschaftsproduktion zwischen Nodus Publikationen (Münster) und Kossuth Egyetemi Kiadó (Debrecen) veröffentlicht wird. Alle eingereichten Beiträge werden begutachtet. Erscheinungsweise: zweimal jährlich. Jahresabonnement: DM 75,–. Vertrieb: NODUS PUBLIKATIONEN KLAUS D. DUTZ – WISSENSCHAFTLICHER VERLAG, Postfach 5725, D-48031 Münster, Tel. & Fax: [+49]– <0>251-661692, e-mail: dutz.nodus@t-online.de.

Anschrift der Redaktion: Universtät DEbrecen Lehrstuhl für Theoretische Linguistik Pf.: 47. H-4010 Debrecen Tel.: (36) 52/512-900 Fax: (36) 52/412-336 E-mail: akertesz@tigris.unideb.hu 118

3. 119 . a költő. 2. Budapest. 1998. Nemzeti Tankönyvkiadó. PETE LÁSZLÓ: Girolamo Savonarola. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés. 3. MADARÁSZ IMRE: Az Alpokon innen és túl… A francia forradalom hatása az olasz irodalomra.: 2003 XI. 1996. 1996. MADARÁSZ IMRE: „Titus íve alatt”. 4. 1997.: 2002 X. 1998. 1997. Eötvös József Könyvkiadó. Egyéb könyvek: 1. Mazzini. Nemzeti Tankönyvkiadó. Eötvös József Könyvkiadó.: 1999 VII. Budapest.: 2004 Italianistica Debreceniensis monográfiák: 1. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1996. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. Eötvös József Könyvkiadó. 2. 1995. Budapest. 4. Az antik Róma öröksége az olasz felvilágosodás és romantika irodalmában. Italianistica Debreceniensis jegyzetek: 1. BITSKEY ISTVÁN: Hungariából Rómába. 1996. 1998. századi Magyarországról.ITALIANISTICA DEBRECENIENSIS A Kossuth Lajos Tudományegyetem Olasz Tanszéke és az Olasz Felvilágosodás és Romantika Kutatóközpont kiadványai Szerkesztő: MADARÁSZ IMRE Italianistica Debreceniensis Évkönyvek: I. Italianisztikai tanulmányok. GIANCARLO GOGOI: Lineamenti di storia del Risorgimento italiano. SZTANÓ LÁSZLÓ: La fonologia in Italia.: 1998 VI. 2.: 1996 IV. hitszónok és politikai gondolkodó.: 2000 VIII. Budapest.: 1997 V. MADARÁSZ IMRE: Kalandozások az olasz Parnasszuson. Az olasz kortárs írók a XV-XVIII. Alfieri. GIANCARLO COGOI: Lineamenti di storia del Regno d’Italia.: 2001 IX.: 1993-1994 II. JÁSZAY MAGDA: A kereszténység védőbástyája — olasz szemmel. MADARÁSZ IMRE: Olasz váteszek. 3. 1996.: 1995 III. Budapest. Budapest. MADARÁSZ IMRE: Az olasz irodalom antológiája. Manzoni.

9. Multiplex Média . MADARÁSZ IMRE: Letérés. 2000. Erotográfia és pornográfia az olasz irodalomban. 1999. 10. 6. 8. 412-424 120 . Gödöllő-Máriabesnyő. MADARÁSZ IMRE: „Az emberélet útjának felén” Italianisztika jelen időben. 2002. 2000. 2. Bölcsészettudományi Kar.5. MADARÁSZ IMRE: Az érzékek irodalma. MADARÁSZ IMRE: „Kik hallgatjátok szerteszórt dalokban…” Olasz klasszikusok – mai olvasók. Dante – tanulmányok.: (52) 315-700. 2002. 1. 2003. Attraktor Kiadó. Hungarovox Kiadó. 12. 26. 2002. Multiplex Média . Budapest. Eötvös József Könyvkiadó. Kassai u.) Válogatott versek. Budapest. Budapest. MADARÁSZ IMRE: Az olasz irodalom története (ötödik kiadás). 17. Budapest. aki látni akar. Olasz Tanszék 4028 Debrecen. Budapest. 11. MADARÁSZ IMRE: „Örök megújhodások” Budapest. kiadás: 2002. kiadás: 2000. MADARÁSZ IMRE: „Költők legmagasabbja”. 1999. 13. Levelezési cím: Madarász Imre Debreceni Egyetem. GIANCARLO COGOI—PETE LÁSZLÓ: A szentévek története. Catanzaro. Tel. Hungarovox Kiadó. Debrecen. Budapest. Hungarovox Kiadó. 7.Debrecen University Press. Hungarovox Kiadó. PETE LÁSZLÓ: Monti ezredes és az olasz légió a magyar szabadságharcban. 14. 16. SZÁRAZ ORSOLYA—PETE LÁSZLÓ (fordítás): Girolamo Savonarola: Prédikációk Aggeus prófétáról. SZTANÓ LÁSZLÓ: Az ezernevű város. Attraktor. Hungarovox Kiadó. 18. 2002. 2003. PETE LÁSZLÓ: Il colonnello Monti e la Legione italiana nelle lotta per la libertà ungherese. Rubbetino. 2001. Hungarovox Kiadó. 1998. SZTANÓ LÁSZLÓ: (fordítás) Sándor Csoóri: Così mi veda chi vuol vedermi (Így lásson. Debrecen. 2004. MADARÁSZ IMRE: Vittorio Alfieri életműve. Hungarovox Kiadó.Debrecen University Press. Budapest. Budapest. 15. Eötvös József Könyvkiadó. Budapest.

23. 21.: Exils. 7. 22. 1969. 1991. Survie et réinterprétation de la forme proustienne: Proust – Déry – Semprun. 3. 1978. K. 8. Ľinscription du personnage dans les romans de Rachilde et de Marguerite Audoux. 2000. P. 1997. Grande-Bretagne) 31 mai – 3 juin 2001. SZAKÁCS. 2000. Colloque international de Herstmonceux (Sussex. LAKITS. ISBN 963 472 791 3–247 p. TEGYEY. No 3. 9. Correspondance (1921–1939) de Jean-Richard Bloch et André Monglond. F.: Lieve Spaas. T. GORILOVICS. HALÁSZ et I. GORILOVICS. Mélanges offerts au Professeur Tivadar Gorilovics. Édition établie et annotée par Anna Szabó I-II. SZABÓ. L’imaginaire et l’écriture de l’exil. 1995. La Châtelaine de Vergi et ľévolution de la nouvelle courtoise. G. 16. TEGYEY. T. T. Jean-Richard Bloch. 1999. Ľ accueil critique de Paul Valéry en Hongrie. 2003. 20. Constantes et variations. Bibliothèque Française No 1. Le sens de ľespace dans La Fortune des Rougon ďEmile Zola. Images ďauteur dans le roman médiéval (XIIe-XIIIe siècles). A. 1989. L. G. 1983. Studi e ricerche umanistiche italo-ungheresi. Structures narratives chez Chrétien de Troyes. 2. 1962. Le personnage sandien. 2002. CSŰRY. 1981. 1967. 1985. Stratégies narratives du film. Aspects de la narration dans les romans de Marguerite Duras. Retrouver Jean-Richard Bloch. Roger Martin du Gard. 19. 18. Roger Martin du Gard. 11. 1986. Études de littérature médiévale. 4. 10. 1979. 14. 12. T. SZABÓ. 1994. Destins du siècle — Jean-Richard Bloch. 1993. Analyses de romans. La Légende de Victor Hugo de Paul Lafargue. 6. 121 . GORILOVICS) 1. A. 1990.STUDIA ROMANICA de DEBRECEN Publication annuelle du Département de Français de ľUniversité Lajos-Kossuth de Debrecen Series Litteraria (sous la direction de T. K. Lectures de Zola. 17. Recherches sur les origines et les sources de la pensée de Roger Martin du Gard. SKUTTA. 15. KARDOS. 5. L’exil politique. 1980. HALÁSZ. HALÁSZ. 1988. GORILOVICS. 1998. T. No 4.: Le chantier de George Sand – George Sand et ľétranger. No 2. Analyse structurale du récit chez Colette. 1992. Jean-Richard Bloch: Lettres du régiment (1902–1903).: Préfaces de George Sand. 1984. 13. Actes du Xe Colloque International George Sand. GORILOVICS. Textes réunis par K. Figures et images de la condition humaine dans la littérature française du dixneuvième siècle. Le cinéma nous parle. EGRI. P. 1966.

I.: Analyses de textes. Debrecen. október 16–18. SKUTTA. Ildikó SZILÁGYI. Le champ lexical de MAIS. ISBN 963 472 757 3–288 p. 1974. S. KISS. 2. 1982. 9. 2001. KISS. Szerk. Actes du colloque LITEF (Debrecen. 4. et fax: (52) 512-926 Internet: www. MAROSVÁRI. Debrecen. Tendances évolutives de la syntaxe verbale en latin tardif. France et Hongrie. Egyetemi Kiadó. Hankiss János Tudományos Ülésszak. La linguistique textuelle dans les études françaises. Études de linguistique française.). 1964.). CSŰRY.: Regards croisés. 8. KISS—F. Textes publiés sous la responsabilité de Jean-Luc FRAY et Tivadar GORILOVICS.: M. 12–13 novembre 1999) publiés par I. Conditions et limites de la traduction littéraire: le cas de L’Assommoir d’Émile Zola.hu 122 . Francia Nyelv és Irodalom Tanszék 4010 Debrecen. Les pronoms indéfinis du français contemporain. 5. 1995. S. A. 2002. Esquisse ďune histoire de la versification roumaine. Önálló kiadványok: Hankiss János redivivus (Hankiss János Tudományos Ülésszak. Les transformations de la structure syllabique en latin tardif.unideb. Les tendances évolutives de la versification française à la fin du XIXe siècle (La problématique du vers libre). szeptember 17–18. 3. Pf. Egyetemi Kiadó. 1987. ISBN 963 472 787 5–105 p. Recherches en Lettres et en Histoire. Bibliothèque de l’ Étudiant: No1. No2. 2003. 1972. Etudes contrastives sur le français et le hongrois. 7. 1990.unideb. Series Linguistica (sous la direction de S. 6. Une approche sémiotique textuelle. 2003.: Gorilovics Tivadar.No 5. S. GÁLDI. Debrecen. Kiss) 1. 1998. Szerk. 1993. 2001. Tel. ISBN 963 472 792 1–170 p. 2003.hu/~francia E-mail: csury@delfin. Analyse grammaticale – analyse narrative. Debrecen.: Gorilovics Tivadar. 1997. Rédaction: Debreceni Egyetem. L. Magyar irodalom fordításokban (1920-1970) (II. CSŰRY. ISBN 963 472 870 7–257 p.: 33. CSŰRY. 2004.

Pf. (Magyar nyelvű szövegek elemzése.: PETŐFI S.hu 123 . A kontrasztív szövegnyelvészet aspektusai.Az Officina Textologica kötetei: Debrecen. PETŐFI S. 6. DOBI EDIT.: SZIKSZAINÉ NAGY IRMA.: SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. JÁNOS—SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. JÁNOS Megjelent: 1.: DOBI EDIT—PETŐFI S.: 52/512-900/2193 Fax: 52/512-900/2193 E-mail: dobie@tigris. JÁNOS. 7. (Magyar nyelvű szövegek elemzése. 8. 2002. 2.) Szerk.: 54. 2003. 2004. 2001. (Linearizáció: tematikus progresszió) Szerk. 1997. Magyar Nyelvtudományi Tanszék Sorozatszerkesztő: PETŐFI S. Szerk. JÁNOS. Kétlépcsős szövegmondat-reprezentáció szemiotikai textológiai keretben. JÁNOS— SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. Grammatika – szövegnyelvészet – szövegtan.: PETŐFI S. 3. Tel. A szövegorganizáció elemzésének aspektusai. 9. 2: Diszkusszió) Szerk. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. 4.) Szerk. (Linearizáció: téma–réma-szerkezet.) Szerk.: PETŐFI S. Szövegmondat-összetevők lehetséges lineáris elrendezéseinek elemzéséhez. 1998. 2002. (Magyar nyelvű szövegek elemzése. JÁNOS. 1999. 5. 2000. Koreferáló elemek – koreferenciarelációk. (Fogalmi sémák) Szerk. (Magyar nyelvű szövegek elemzése. JÁNOS—SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. A kontrasztív szövegnyelvészet aspektusai.: PETŐFI S.) Szerk.unideb. 2002.: PETŐFI S. Koreferáló elemek – koreferenciarelációk. Magyar Nyelvtudományi Tanszék Dobi Edit 4010 Debrecen. 10. 2: Diszkusszió. JÁNOS—SZIKSZAINÉ NAGY IRMA. Levelezési cím: Debreceni Egyetem. Szövegmondat-összetevők lehetséges lineáris elrendezéseinek elemzéséhez.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->