Mezoik: Metafizikai összefüggések kaleidoszkópja

HORNYÁK KÁROLY

MEZOIK

Metafizikai összefüggések kaleidoszkópja

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-374-342-3

© Hornyák Károly

© Fapadoskonyv.hu Kft.

Különös köszönettel tartozom

Sirio Carrapának – a Surat-Shabd-jóga kiváló mesterének – szellemi impulzusaiért és végtelen odaadásáért,

dr. Szász Ilmának, nem csupán a könyvvel kapcsolatos felbecsülhetetlen értékű tanácsaiért, de az életemben betöltött mentori szerepéért is,

dr. Mireisz Lászlónak a hagyományt érintő fejezetek áttekintéséért,

Malik Tóth Istvánnak az idegen szavak és kifejezések korrekciójában betöltött szerepéért,

végezetül – de nem utolsó sorban – szüleimnek azért a támogatásért, amely nélkül ennek a könyvnek a végső formába öntése még vélhetően nagyon sokáig váratott volna magára.

BEVEZETÉS

Amikor Baktay Ervin elkezdett asztrológiával foglalkozni, megkérdezte Győrffyt, hogyan tudná belátható idő alatt elsajátítani ezt a nemes tudományt. Ő pedig azt javasolta neki, hogy írjon róla egy könyvet. Ugyanolyan szabatosan és igényesen, ahogyan az Indiáról szóló műveit kidolgozta. Hát nálam is valahogy így kezdődött. Bár esetemben nem csupán az asztrológia mélyebb megértése volt a fő szempont, hiszen a metafizika egyéb szereplői is terítékre kerültek. A rendszerezés kedvéért, és az összefüggések tisztább megértésének megsegítésére, elkezdtem jegyzeteket vezetni. Aztán ez a belső használatra szánt vázlatanyag egyre bővült.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy azok a gondolatok, amelyeket közvetítek, sem nem újak, sem nem zseniálisak. Mindazonáltal olvasásuk alapfokú tájékozottságot feltételez, tehát teljesen „szűz szemmel" nem érdemes kézbe venni. Bár törekedtem arra, hogy az idegen kifejezések fordítását, vagy magyarázatát is közzétegyem, mégis nehéz lehet az ismeretlen szavak tömkelegével megbirkózni, tekintve hogy több helyütt felbukkannak, újra meg újra. Nyilván ez nem igaz a könyv egészére nézve, felváltva találkozhatnak könnyebben emészthető és fajsúlyosabb fejezetekkel. Talán leginkább azok fogják élvezettel forgatni, akik már kóstoltak egy keveset az orientalisztikából, otthonosan mozognak a jógában használatos terminusok talaján, némi jártasságot szereztek az asztrológia, vagy valamelyik másik leképezési rendszer terén (pl. tarot, ji king, enneagram). Azonban, ha valaki buddhista bölcseletből doktorált, húsz éve napi rendszerességgel gyakorolja a zent, vagy ehhez hasonlatos előképzettséggel bír, elképzelhető, hogy igen csekély értéket talál a következő oldalakon. A magas szintű tárgyi tudás megszerzéséhez amúgy is jó szívvel tudom javasolni magam helyett a filozófia és a metafizikai tradíció szakavatott ismerőit, Julius Evolától Leo Shchayán át Fritjhof Schuonig és Titus Burckhartig. Örömömre szolgál, hogy a rendszerváltás óta eltelt években számos remek fordítás jelent meg és a magyar könyvpiac sok-sok értékes példánnyal gazdagodott.{1} Napvilágot látott számos olyan mű is, amely a megvilágosodott mesterek életrajzát, a transzperszonális és integrál pszichológia gyöngyszemeit, és nem utolsó sorban a különböző kultúrtörténeti korszakok szakrális hagyatékának és nagy szentírásainak interpretációit tárja elénk.

Végső soron, amit ebben a könyvben átadni kívánok, az tulajdonképpen nem egyéb, mint egy látásmód kialakításához felhasználható adalék. Bár ez nem könnyű vállalkozás, mégis abban bízom, hogy éppúgy lehet most útjelző mások számára ez a mű, ahogy jómagam is találtam kapaszkodókat annak idején a keresésem során. Ha műfaji hovatartozásáról kellene nyilatkoznom, tranzit jellegű ismeretterjesztő írásnak nevezném, amelyet átvezetőnek szánok a könnyed ezoterikus irodalomtól a valódi bölcselet felé. Ez minden, se több, se kevesebb. Amennyiben valaki tényleg iránymutatásra lel a következő oldalakon, akkor az teljesen helyénvaló, mindazonáltal nem tekintem a személyes érdememnek. Egyébként is, ebben a műfajban egy könyv gyakorlati értékét az mutatja, hogy milyen mértékben tudja az Olvasót közelebb vinni az ösvény műveléséhez. Képes-e bárkit is a gyakorlásra sarkallni? Őszintén szólva a száraz intellektuális tudás felhalmozását nem sokra tartom. Olvastam már történészek tollából származó – amúgy rendkívül összeszedett és komoly szakmai igényességről árulkodó – orientalista írást, de kivétel nélkül mindegyik száraz és tudományosan távolságtartó volt. Bár kifogástalan kronológiai összegzést adtak az ind filozófia fő vonulatairól, fejlődésükről és keresztkapcsolataikról, egyvalami mégis teljesen hiányzott belőlük, az átélés.{2} Az egyik szociológiai tanulmány szerzője odáig merészkedett, hogy Krishnamurtit és Vivekánandát ál-gurunak bélyegezze. Hát ez a szcientizmus csapdája. Lehet valaki a keletkutatás címzetes professzora vagy ünnepelt akadémikus, anélkül hogy a lényegi dimenziókat akárcsak súrolni is tudná. Mégpedig azért, mert az értelmi tudás csak az információk mennyiségét növeli, nem pedig a látás minőségét. A rendszerszemlélet csak funkcionalitást, illeszkedést, számokkal mérhető kvantitást ismer, nem érdekli a belső jelentés. A lehetséges értelmezési tartományok közül csak az egyikre összpontosít, az objektív külsőre. A szubjektív belsővel nem törődik, ami nagy hiba, mert így hiányos eredményre jut.

Germanus Gyula professzor, az iszlám kultúra és a közel-keleti nyelvek szakértője a következőképpen vall saját útkereséséről és munkásságáról:

„Megtanultam törökül, perzsául és arabul, s elnyertem a budapesti egyetem Orientalisztika Tanszékének vezetői címét. Mindazt a száraz és megfogható tudásanyagot, amely az évszázadok folyamán a tudós könyvek ezer meg ezer oldalán felhalmozódott, éhes szemmel ittam fel, azonban a lelkem szomjas maradt. Ariadné fonalát megtaláltam a könyvekben, de vágytam a vallásos tapasztalat örökzöld kertjére. Értelmem telítve volt, de a lelkem szomjazott. Sok mindent le kellett tennem az elsajátított tudásból, hogy a belső tapasztalat által vegyem fel újra, a szenvedés tüze által megnemesítve, mint a nyers érc, amely a hirtelen nagy hideg hatására változik rugalmas acéllá."

Hasonlóképpen magam is fontosnak tartom, hogy a kíváncsiságon és az információéhségen, vagy a tudományos igényességen túl, rendelkezzünk a megismerés mélyebb szintjeire irányuló erős elkötelezettséggel. Kissé patetikusan nevezhetném ezt a végső szintézis iránti áhítozásnak. Lehet, hogy nem leszek képes az ókori klasszikus filozófia megannyi ágazatát mellényzsebből felsorolni, de ez nem is feladatom. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok magának a látásmódnak, amelynek tartógerendáira felerősíthetem a megfelelő ismereteket. Ugyanezen megfontolásból állítom, hogy az irodalmi érték, stilisztikai nívó, vagy bármilyen egyéb jellemző – még ha nem is elhanyagolható – végezetül mégis másodlagos szempont. Mi több, néha felesleges és zavaró. Még az általam oly nagyra becsült transzcendentalisták írásait olvasva is sokszor az az érzésem, hogy menten belefulladok a tudálékosság és a szóvirágok tengerébe.

Ugyan nem kerülhetem el teljesen, hogy más szerzőktől kölcsönözzek, mégis rendkívüli módon törekedtem arra, hogy minél több személyes tapasztalatból fakadó ismeretet vessek papírra. Tapasztalatiságon természetszerűleg nem azt értem, hogy a teljes megvalósítást elértem volna az adott területen. Csupán azt, hogy valamilyen szintű gyakorlottsággal rendelkezem. Ahogyan egy tibeti mester fogalmaz: „Ne téveszd össze a megértést a felismeréssel, a felismerést pedig a felébredéssel." Óva inteném Önöket a messzemenő következtetésektől, ha azt látják, hogy egy szerző nagyon kifinomultan képes cicomázni a mondandóját, mert ez még vajmi keveset árul el a mögöttes tartományról. Egy atomfizikustól nem várjuk el, hogy bölcs legyen, tudása megmarad az intellektus szögesdrótján belül, és a személyiségének csupán az imázsteremtő szektorára lehet igazán komoly kihatása. A spiritualitás azonban az a terület, ahol joggal remélhetnénk ennél többet. Arra számíthatnánk, hogy egy publikáció tartalma hűen tükrözi azt az érettséget, amit a szerző önmagában hordoz. Ez azonban nagyon megtévesztő lehet, mert a szellemi ösvény rögös kaptatóján bukdácsolók (magamat is beleértve) hétköznapi emberek, telve hiányosságokkal és defektusokkal. Meglehet, hogy a gyakorlat mérföldekkel az elmélet mögött kullog. Így hát legjobb esetben is csak arról tudok beszámolni, hogy miképpen fest az Út felvezető szakasza. A beérkezésről nincs jogom nyilatkozni, legfeljebb utalást tehetek azon személyek beszámolóira, akik a jelek szerint már átszakították a célszalagot. De akár így, akár úgy, a soron következő fejezetek felhívást intéznek a Kedves Olvasóhoz. Felhívást annak a művelésére, amely elvezet egy átfogóbb szemlélethez. Mindazokkal pedig, akik vállalják ezt a kalandtúrát, akarva-akaratlanul sorstársak leszünk ebben a folyamatban.

Úgy vélem adós maradnék, ha nem szolgáltatnék magyarázatot erre a furcsa névre, amelyet a könyv címéül választottam. A Mezoik egyfajta ezoterikus mozaik, amely inkább tekinthető szemelvényhalmaznak, semmint homogén komplexumnak.{3} Közelről szemlélve a mozaik is töredezettnek látszik, távolabbról mégis egységes képet mutat. Ezen túlmenően kifejezi azt is, hogy igyekszik középen maradni (mezo), elkerülvén a szélsőségeket. Na persze most bárki megfeddhetne azt mondván, hogy ez maximálisan szubjektív. Hiszen egyéni nézőpont kérdése, hogy ki mit nevez szélsőségnek és középútnak. Jogos felvetés lenne, de hát mit tehetünk, tényleg minden viszonylagos, ez már csak így van rendjén. A lét polaritásából fakadóan az elménk ellentétpárokra hasítja a valóság teljességének látványát. Ebből viszont az is következik, hogy akadnak majd olyanok, akiknek a „kereke" hasonló irányban és fordulatszámon forog, mint a sajátom. Számukra vélhetően könnyű lesz a befogadás. Más esetekben viszont ezek a gondolatok abszolút idegennek, netán sokkolónak hatnak.

Ennek érdekében törekszem a folytonos ellensúlyozásra. Vagyis a kritikus hangvétellel közzétett ex-katedra kijelentések fonák oldalát is próbálom megmutatni. Lényegében az sem lenne csoda, ha hemzsegnének a látszólagos ellentmondások. A dualitás világában végérvényes igazságról nem beszélhetünk, éppen ebből fakad az a tény, hogy a Tanítás mindig paradoxonokra épül.{4} A teljességet ugyan nem lehet szavakba önteni, de sarkalatos és egyöntetű frázisokkal még csak megközelíteni sem. Minden értelmezés egy nagyon behatárolt nézőpont. Semmiféle vélemény, gondolat, elképzelés nem tartalmazhatja a teljes igazságot, hiszen az annak legfeljebb egy töredéke, részhalmaza lehet. Nem kényszeríthetjük bele a végtelent a véges alakzatokba. Banálisnak tűnhet ez a megállapítás, pedig nem az. Ha mi emberek ezt a gyakorlatban meg tudnánk valósítani, szinte paradicsomi állapotban élhetnénk ezen a földön. Ahhoz, hogy ezt a nyilvánvaló szabályt percről-percre képesek legyünk szem előtt tartani, folytonos éberségben kellene élnünk. Tapasztalatom szerint azonban olykor még a belátás is nehezünkre esik, nemhogy a gyakorlati megvalósítás.

A bevezető végén arra azért felhívnám a figyelmet, hogy az eszmefuttatások folyamatosságának biztosítása érdekében a szöveg fő nyomvonalából temérdek magyarázatot és hasznos kiegészítést kiemeltem. Ezeket lábjegyzetben szerepeltetem, érdemes ezekre is fókuszálni.

AZ ARCHAIKUS

HAGYOMÁNY LÁBNYOMAI

A spirituális forradalom kezdeti időszakában, a hatvanas, hetvenes években a legközérthetőbb segédletnek a „keleti térképek bizonyultak. Részben azért, mert nem váltottak ki a keresőkből olyan ösztönös ellenállást, mint a keresztény vagy a zsidó hagyomány. Ez utóbbiak ugyanis óhatatlanul rányomták bélyegüket az egész nyugati civilizációra, erényeiken és értékeiken túl mérhetetlen kiábrándulást és csalódottságot teremtvén. Más perspektívából pedig a védantista, taoista, buddhista világszemlélet nonperszonális, vagy mondhatnók személy feletti jellege jobban igazodott a nyugati mentális sémákhoz. Elég csak arra gondolnunk, hogy manapság a kvantumfizika már ugyanazokat a tételeket fogalmazza meg, tudományos-racionális köntösben. A természet építőkövei ma már nem mutatnak nekünk semmiféle stabilitást. Valamennyi részecske létrehozható energiából, átalakítható más részecskévé és újra csak energiává transzformálható. Az olyan fogalmak, mint anyagi szubsztancia, vagy izolált tárgy, elvesztették a jelentőségüket. Az elmúlt néhány évtized során a fizikusok nagyon ingatagnak találták az anyagot. A szubatomokról pedig még csak azt sem mondhatjuk, hogy egy meghatározott helyen léteznek, inkább csak tendenciát mutatnak a létezésre. Rupert Sheldrake a „morfogenetikus mezők-ről írott könyvében azt taglalja, hogy valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan erők is szervezik. A morfikus mezők átterjednek a téren és időn, ezáltal hatni tudnak bárhol, más időben végbemenő eseményekre. Ezt alátámasztja Lyall Watson hipotézise, a „századik majom elve".{5} Nos, a legújabb kutatások már nem csupán Newton világképét ássák alá, de fügét mutatnak Einstein relativitás elméletének is. Ugyanakkor bármennyire is nagyszerűek ezek a felismerések, amelyekhez mai kísérletező kedvű tudósaink tapogatózva igyekeznek eljutni, nem történt semmi különös, csak feltaláltuk a spanyolviaszt. Mindez már régóta hozzáférhető az emberiség számára, csupán a múltban a technika csodás vívmányai helyett más „műszerek" szolgálták az empirikus vizsgálódás célját.

Jómagam két okból választottam alapul az ind filozófiát. Egyrészt azért, mert India nagyon sokáig vezérlőcsillagként világított életem egén. Ezen túlmenően, minden jel arra vall, hogy az emberiség szakrális örökségéből annak, ami kiállta az idő próbáját és élő gyakorlatként fennmaradt, a jelentős hányada ezen a földön látta meg a napvilágot. Olyannyira, hogy már-már nyomasztó változatosságban csíráztatta ki a spirituális hiedelmeket, gyakorlatokat és megközelítési módokat. Az is tény, hogy India egy szellemi kincsesbánya és sok ember számára szolgál érclelőhelyként mind a ma napig. No, nem mintha nem létezne számos hiányossága vagy hátulütője. Kifejezetten ellenzem azt a felfuvalkodott és részrehajló hozzáállást, miszerint ez a kultúra lenne a legősibb, a legtökéletesebb és törvényszerűen ebből származna vagy táplálkozna az összes többi. Sajnos még néhány komoly indiai orvos is arra vetemedik, hogy az ájurvédát kerek-perec minden más gyógyászati iskola ősének nevezi. Ezt erős túlzásnak tartom, bár elismerem, hogy India kultúrájának ősiségéhez semmi kétség nem fér. Sokáig az Indus-völgyi városokat (Harappa, Mohendzsodáró) hitték a civilizáció legrégebbi nyomainak, aztán megtalálták Mehrgart, amely egy több mint hétezer éves város. De amikor ezeket a sorokat írom, már rendelkezésre állnak a legfrissebb régészeti adatok, hiszen az indiai Cambay-öbölben felszínre került tárgyi leletekről megszülettek az első eredmények. Az ásatási területen feltárt lépcső, udvar, fürdő és templom maradványai közül néhány darab életkora a radiokarbonos kormeghatározás alapján 9500 év. Vagyis át kell értékelnünk az eddigi történelmi elképzeléseinket, egy másfajta lépték alapján.

A hinduknál a misztikus-vallási bölcselet a természettudományos-racionális világképpel párhuzamosan bontakozott ki.{6} Úgy vélem, ha kizárólag az ájurvédát vesszük szemügyre, amely ugyebár az orvoslás nyolc ágazatát magába foglaló komplex gyógyászati, egészségmegőrzési és életvezetési rendszer, már akkor is tisztán kiviláglik az előző néhány mondat értelme. Persze beszélhetnénk még számos más területről, amelyek ugyanazon a kinyilatkoztatott tudáson alapulnak, úgymint jóga, zene- és táncművészet, építészet, társadalomtudomány, asztrológia. A különböző rendszerek keresztül-kasul átszövik egymást. Felfedezhetjük a metszéspontokat a jóga, a buddhizmus és a hat klasszikus filozófiai iskola között, mint ahogyan a jóga, az alkímia és a tantra is oda-vissza hatottak egymás fejlődésére. Szoros kapcsolatuknak egyik legékesebb példája a középkori észak-indiai sziddha hagyomány, amely kiindulópontja az egyik hírneves tibeti mestervonalnak is. Történetesen a Nágárdzsúna, Tilopa, Naropa, Marpa, Milarépa tanítványi láncra gondolok. De azt is kevesen gondolnánk, hogy a széles körben alkalmazott púdzsá szertartás és általában a múrti imádata, amelyet a bhakti is alapelemeként tart számon, vélhetően a tantrából ered. A jóga és az ájurvéda is több területen határos, mindkettő alkalmaz testtartásokat, légzésszabályozást, mantrákat és gyógynövényeket. Kis túlzással az ájurvéda a jóga gyógyító ága, a jóga viszont az ájurvéda misztikus aspektusa. De hasonló kapcsolat érhető tetten a harcművészet és az ájurvéda viszonylatában is. Mahávíra végsőkig kimunkált erőszakmentesség és karma tanának is nagy hatása volt a jóga fejlődésére.{7} Hovatovább, a különböző iskolák összjátéka folytán néha nehéz eldönteni, hogy egy szóban forgó irányzat hindu, buddhista, vagy tantrikus felmenőkkel büszkélkedhet-e inkább. Az északi saivita hagyomány és a tantra közötti határvonal igen vékony, a déli misztikus iskolák és a tantra egymásra hatásának gyümölcse pedig a Srí vidjá tudománya.

SZERKEZETI ALAPOK

Ez a mélységes filozófiai talapzat elsősorban kategóriákból és osztályokból épül fel. Mégpedig a nyugati félteke tipológiájától eltérően minőségi, nem pedig mennyiségi alapon. Ugyanis a görögök által felállított szangvinikus, kolerikus, flegmatikus, melankolikus (levegő, tűz, víz, föld) kategóriák, vagy akár Carl Gustav Jung érzékelő, érző, intuitív, gondolkozó típusai egymással egyenrangúak. Erre hivatkozom úgy, hogy mennyiségi, más szóval vízszintes szemlélet. A modern karakterológia a személyiségjegyek meghatározásával foglalkozik, de ez csak a felszín, egy anyagszerű maszk. Ez bizonyos keretek között teljesen helytálló, ugyanakkor fontos szem előtt tartanunk, hogy a transzcendens hagyomány legfőbb elve a hierarchia. Merthogy maga a lét, az egész jelenségvilág, és a megismerés folyamata is úgyszintén az. Az őskori antropológia ezért egyenesen a lélek minőségére irányul, az embernek a világban elfoglalt helyét jelöli. Amit a hinduk szanátana dharmaként említenek, az egy alapvetően minőségi, tehát függőleges szisztéma.{8} Nem könnyű lefordítani, általában örök törvényként, örök kozmikus igazságként szoktak hivatkozni rá. Szellemi alapelvnek, fenntartó alapelvnek is nevezhetnénk, mert a „dharma szótöve a szanszkritban a „dhri, ami annyit tesz, mint tartani, fenntartani. A „szanátana" jelentése pedig: az, aminek nincs kezdete és vége. Abszolút praktikusnak azért nevezhető, mert nem csupán a metafizika vagy a teológia területén érvényesül, hanem a hétköznapi valóság mezsgyéjén is, minden formát áthat.

A rendszer oly mértékben összetett és annyira különleges arculattal bír, amely szinte teljes egészében egyedülálló. Vagyis minden egyén számára a saját érzelmi-mentális alkatához és szellemi fejlettségéhez igazítható. Amikor ez az örök törvény az emberi öntudatban megnyilvánul, és a fizikai világban alkalmazásra kerül, akkor beszélünk vallásról, erkölcsről és kötelességről. Az egyetemes törvény rész-törvényekké osztódik. Ez a felosztás jószerével minden nagy kultúrában megtalálható. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyugati tradícióban is létezik egy hasonló kifejezés, a philosophia perennis, vagyis az örök filozófia. Kozmikus fundamentumok ezek, akárcsak a Tízparancsolat, a Tao te king vagy a Zend Aveszta. A másik nagy keleti tradícióban a dharma megfelelője a tao. Kínában szintén nyomon követhetjük azt, amit a hinduk kapcsán már láthattunk. Vagyis a misztikus magaslatoktól a taoista alkímián át a legpopulárisabb népi vallásosságig, a tantrikus gyakorlatoktól az emberi morálra épülő konfuciánus társadalomtudományig, minden rangú és rendű ember számára adatik neki megfelelő, számára járható ösvény. Az ind filozófia egy összetett, sok komponensből álló elegy, amely korszakokon át fejlődött. Számos ortodox és heterodox irányzatot foglal magába, melyek mindegyike külön-külön is sokrétű. Monisztikus túlsúlyt mutató jellege miatt talán a kínai hagyománnyal rokonítható, ugyanakkor a fejődéstörténete – a vallások világfájának héber ágához hasonlóan – élesen elkülönül két különböző szakaszra. Szemléltetésképpen azt is szokták mondani, hogy a védanta terjedelmes irodalma úgy viszonyul a Védához, mint az evangéliumok a Tórához.

A hinduizmust és minden hozzá hasonló összetett vallási hagyományt a felszínes kutatók az idők folyamán sokszor illették a panteizmus, vagy a kezdetleges többistenhitűség jelzőivel. Mi sem áll ennél távolabb. Természetszerűleg ennek a szerteágazó eszmerendszernek léteznek olyan részhalmazai, amelyekre nézve ez az állítás igaz, de ez elenyésző hányad. A szanátana dharma az isteni és félisteni minőségekben a Legfelsőbb Egy alászállott megtestesüléseit tiszteli, és a Valóság különféle, de egymással összefüggő arculataiként tekint rájuk. Egy istenség megszólításával a kézzelfogható és elvont, a lélektani és a lételméleti közötti szakadékot igyekeznek áthidalni. De mindenkor érvényes az a szabály, hogy a részlegesség csak a teljesség előcsarnoka. Akik csak egy aspektust vesznek figyelembe, könnyedén nevezik ezt az ősi vallási rendszert naturalisztikusnak. De tudvalévő, hogy az istenségeket három síkon szükséges értelmezni: anyagi, pszicho-energetikai, valamint spirituális. Agni egyszerre jelképezi egyrészt a biológiai emésztési folyamatot, az áldozati tüzet, vagy az égitestek közül a Napot, másfelől a jóga belső hőjét (tapasz, kundaliní) és végül a mindenek feletti transzcendens fényt.

Az ind eszmeiségnek számos forrása ismeretes, ezekről itt és most nem áll módomban teljes körképet adni.{9} Csak a leglényegesebb elemeket fogom említeni a szánkhja filozófia alapján, amelyik a legkézzelfoghatóbb formában tárja elénk az összefüggéseket. Ez egy rendkívül precíz, nagyon logikus, finomra hangolt lételméleti rendszer. Itt megint csak egy nehéz kifejezéssel van dolgunk, a „szánkhja" körülbelül annyit tesz: felsorolás, kifejtés, számbavétel. Mármint a tapasztalati és azon túli világ összetevőit, lényegi alkotóelemeit veszi számba. Erre épül az ájurvéda is, amely tökéletesen egységes rendszerbe foglaltan tárgyalja az ősminőségeket, az ezekből kialakuló elemi energiákat, ősatomokat, megismerő szerveket, cselekvő szerveket, az öt őselemet, a dósák tanát, a szöveteket, valamint ezek egymáshoz fűződő viszonyát. Bár itt fontos megjegyezni, hogy az ájurvéda a szánkhján kívül a többi tradicionális szemléletből (darsana) is átvett bizonyos elemeket.

Régebben még 7 darsanáról beszéltek, ezeket társították a vidjá 7 fokozatához. Léteznek olyan elméletek, melyek szerint a darsanákat egymásra épülő, hierarchikus rendszerként is felfoghatjuk, amelyben a tanonc a logikával és természetfilozófiával alapoz, majd a metafizika leíró rendszerén és Patandzsali jóga szútráin küzdi át magát, hogy eljusson az imádat legmagasabb formáihoz, amelyek közül is a kettőzöttség nélküli fokozat a csúcs. De úgy is szemlélhetjük, hogy ezek egymást támasztó szemléletmódok, amelyek lényegében az eltérő karakterű emberek számára adott útmutatók. Az igazat megvallva, a hierarchikus és a mellérendelő megközelítés is helyénvaló. A filozófia klasszikus útjainak mindegyike a világot felépítő elemek és az őket működtető kozmikus törvények összességének rendszerező leírása. Manapság a hat iskolát három párba rendezik. Ezek közül a njája még létezik, bár képviselői ritkák, a vaisésika lényegében kihalt. A szánkhja és a jóga egymástól szinte elválaszthatatlanok, bár mindkét rendszer önmagában is életképes. A harmadik a mímánszá gyűjtőnéven ismert duó, történetesen a púrva- és uttara-mímánszá. Utóbbi közismertebb formában a védanta.{10}

De hogy mennyire nem szerencsés dolog ezt a gazdag szakrális hagyatékot néhány tradicionális ágazatra szűkíteni, megemlítem a boldog völgy országának ajándékát, a kasmíri Pratjabhídzsnyá iskolát, amelynek a teremtés folyamatát és az univerzum komponenseit bemutató „Magna Cartája" a szánkhja kiterjesztett változataként értelmezhető. Ez a kuriózumnak számító folyamatábra a megnyilvánulás előtti állapottól a teremtés különböző fázisain át a matéria világának teljes kibomlásáig ível, részletesen bemutatván a létezés kategóriáit, a tattvákat.

Tiszta tattvák

1. Paramasiva: A végső valóság.

2. Ennek terében honol Siva és Sakti, tökéletes egységben („Én Vagyok").

3. Szadásiva (örökké jóságos): A transzcendentális akarat, amely az „Én vagyok ez" megtestesülése, de a hangsúly még az alanyon (én), és nem a tárgyon (ez) van. Nevezik még lehunyt szemű Sakti-nak is.

4. Ísvara (legfelsőbb irányító): A Teremtő, az „Ez vagyok én" gondolata, ahol a hangsúly már a tárgyra kerül. Ez a kozmikus evolúció generátora, az uralom alól elszabadult erő, a nyitott szemű Sakti.

5. Szad-vidjá (az öröklét tudása): Ezen a szinten már egyéni szellemi lényekről beszélünk, akik az „Én vagyok Az" állapotába kerültek, tehát az alanyi és a tárgyi valóság határmezsgyéjén állnak, de még a tiszta tudás birtokában vannak.

Tiszta és tisztátalan tattvák

6. Májá (aki megmér): A megtévesztő erő, amely által a különváltság látszata létrejön.

7. Korlátozó elvek: kalá (összetettség), vidjá (részleges tudás), rága (vágy), kála (idő), nijati (sors)

Tisztátalan tattvák (innen kezdődik a szánkhja duális szemlélete){11}

8. Purusa: A tudatos alany, a tapasztaló.

9. Prakriti (aki világra hoz): A tárgyi valóság vagy természet, amely minden tapasztaló számára sajátságos formát ölt, a három guna (szattva, radzsasz, tamasz) eloszlási aránya szerint.

10. Mahá tattva (Mahat): Kozmikus Intelligencia.

11. Buddhi: A magasrendű értelem, a helyes döntés és ítélőképesség székhelye. Megkülönböztető bölcsességként is hivatkoznak rá (néhány írás egynek tekinti a mahat-ot és a buddhi-t).

12. Ahankára: Az „én-képző", a hamis identitás létrehívója, amely a különböző formákkal és nevekkel történő azonosulást okozza.

13. Manasz: Magasabb formában az ember ősképekre való érzékenysége a „mítosz szerve". Alacsonyrendű megnyilvánulásaiban ez a reflexív, motorikus elme, amely a személyes énhez kötött észlelést, érzést, képzetet, emlékezetet, vágyat, tapasztalatot jelöli.

14. Megismerőszervek (dzsnyánéndrija): A durva érzékszervek asztrális előképei (fül, bőr, szem, nyelv, orr).

15. Cselekvőszervek (karméndrija): a hajtószervek asztrális előképei (száj, kéz, láb, nemzőszervek, ürítőszervek).

16. Finomfizikai elemek (tanmátra): az érzékminőségek energiapotenciáljai: hang (sabda); tapintásérzet (szparsa); forma (rúpa ); íz (rasza); szag (gandha).

17. Fizikai elemek (mahábhúta): a testet felépítő durva minőségek:

éter (ákása) – kapcsolat, kommunikáció, önkifejezés (teret ad mindennek)

levegő (váju) – sebesség, változás, gondolkozás

tűz (tédzsasz) – sugárzás, észlelés, helyváltoztatás

víz (dzsala) – cseppfolyósság, mozgás, élet

föld (prithví) – szilárdság, stabilitás, ellenállás

A GUNÁK JÁTÉKA

Tapasztalataim szerint ahhoz, hogy ezekkel az elvont fogalmakkal képesek legyünk valamit kezdeni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismernünk a már előzőleg említett három alapelvet (szanszkrit nevén triguna), amely a prakriti egész jelenségvilágában megnyilvánul. Maga a szó alapértelmezésben kötelet jelent, ebből származik a természeti kötőerő kifejezés. Vagyis ezek láncolják az egyéni lelkeket az anyagi lét börtönébe. Néhány fordításban ősminőségként, vagy formáló sajátosságként tűnik fel. Ezek a következők:

Szattva:

A tiszta fény hatalma, amely a szellemi részünkkel analóg, tudatosságot, tisztaságot, világosságot, könnyűséget, nyugalmat, egyensúlyt, harmóniát hordoz. Társíthatók még hozzá olyan fogalmak is, mint hit, őszinteség, szeretet, értelem, szavahihetőség, önkontroll. A nádík közül a szusumna (központi energiavezeték a gerincoszlop mentén).

Radzsasz:

A szürkület, a szenvedély, a nyugtalanság kvalitása, amely hőséget, tüzet, erőt, dinamizmust, vitalitást, expanziót okoz. Közbülső, instabil, nyugtalan minőség, amely előidézi az ellentétpárok váltójátékát (vonzás-taszítás, szeretet-gyűlölet, vágy-félelem). A nádík közül a pingala (jobb oldali energiavezeték a gerincoszlop mentén).

Tamasz:

A pszichikus sötétség és a halál minősége, amely érzéketlenséget, mozdulatlanságot, tudatlanságot, tompaságot, nehézséget, tehetetlenséget szül. A nádík közül az ida (bal oldali energiavezeték a gerincoszlop mentén).

Mint ahogyan az állatövi jegyek és bolygók sincsenek teljesen szűzien tiszta formában a jelenségvilág egyedeiben, úgy a három ősminőség is keveredik egymással. A gunák a földi jelenségvilág minden területén megnyilvánulnak, más-más arányban. Világunk elemeit pedig aszerint lehet csoportosítani, hogy a formálóelvek közül melyik dominál az adott emberben, cselekedetben, érzésben, szokásban, táplálékban, stb. A kevert minőségeket tömören, címszavak formájában teszem közzé:

radzsaszi szattva: az aszkézis hője (tapasz); a törekvés átalakító ereje (kundaliní); a szellemi harcos bátorsága; az alkimisták tüze; rádzsa jóga; a gyógyító energia.{12}

tamaszi szattva: a kitartás képessége; az akadályok elhárítása; az egyensúly fenntartása; szilárdság és rendíthetetlenség a gyakorlásban.

szattvikus radzsasz: erő; harciasság; lovagiasság; expanzió; misszionárius szellem; vallási intolerancia (keresztes lovag szindróma).

tamaszi radzsasz: megcsontosodott ideák; konokság; meggondolatlanság; szellemi tompultság.

szattvikus tamasz: alacsonyrendű szellemiség; babonák; sötét kultuszok.

radzsaszi tamasz: kíméletlen agresszió; erőszak; pusztító mentalitás, bűnöző hajlam.

A klasszikus ind filozófia a Dharma 24 ágazatát ismeri, és bármelyik úton is igyekszünk haladni, a gunák szerint tulajdonképpen mindegyik három különböző köntösben jelenhet meg. Így tehát a 24-ből máris 72 variáns lesz. Ezt konkrét formában szemlélteti a Gíta, különböző példákon keresztül (tudás, hit, adakozás, aszkézis stb.). Végigvezeti a gondolati fonalat, miszerint a hozzáállásunk mindegyik esetben lehet tamaszi, radzsaszi, vagy szattvikus. {13} Közvetlenül az imént elmondottakból fakad, hogy a spirituális fejlődés lépcsőfokait is a három természeti kötőerő összjátéka határozza meg. Az ember alatti létformákban az öntudat még nem képvisel komoly rangot. A növényvilágban és az állatok birodalmának alacsonyabb tartományaiban egy-egy faj csoportlélekkel és kollektív tudattal bír. A fejlettebb állati egyedeknél már individualitásról beszélhetünk, de magasrendű tudatosság csak az emberi forma által érhető el.{14}

Hogy milyen módon és mértékben képes az egyén a benne rejlő szellemi kvalitások kibontakoztatására, az számos tényező függvénye. Az emberlét legalsó fokán még teljes anyagelvűség és ateizmus uralkodik. Magától értetődően a tamasz guna dominál és az itt tanyázók még képtelenek testi mivoltukon túllátni. Innen még alacsonyabb szférákba csúszhat vissza a lélek.{15} Kissé följebb már belép a képbe a radzsasz, és ezzel együtt bizonyos fokú megkülönböztető képesség is feléled, bár a vágyak és ösztönök váltójátéka még igencsak viharos. Minél inkább teret hódít a szattva, annál nemesebb és értékesebb vonások díszítik a jellemet, annál erősebben ragyog az Önvaló fénye a személyben. Kimagasló tudás és valódi tisztánlátás kizárólag a