Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Kreatív írás
    Kreatív írás
    Kreatív írás
    Ebook125 pages2 hours

    Kreatív írás

    By Gyenge István

    1.5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Több évtizede már, hogy gyakorlom ezt a mesterséget, mármint a szépírást. Meglehetősen hosszú ideig ugyan csak az íróasztalom számára írogattam, mint azt sok társam teszi ma is, ahogy tapasztalom. Problémájuk kettős. Egyrészt meg szeretnének bizonyosodni arról, hogy amit írnak az vajon érték, vagy kezdő tollpróbálgatás csupán? Másrészt keresik a kitörést az íróasztal rabságából, azaz szeretnének megjelenni a nyilvánosság előtt, remélve, hogy ezzel választ kapnak az első kérdésre is.A mesterségbeli tudás megszerzéséhez szolgál segítségül ez a könyvecske.

    LanguageMagyar
    PublisherPublio Kiadó
    Release dateNov 21, 2014
    ISBN9781311800756
    Kreatív írás

    Related to Kreatív írás

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Kreatív írás

    1.5/5

    4 ratings2 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

    • 1/5
      felszínes, modoros, kevés használható információ még kevesebb gyakorlati segítség. Ez könyv alkalmatlan arra, hogy megtanuljuk hogyan írjunk kreatívan.
    • 3/5
      7546465852645

    Book preview

    Kreatív írás - Gyenge István

    Előszó irodalmi alkotókhoz

    Több évtizede már, hogy gyakorlom ezt a mesterséget, mármint a szépírást. Meglehetősen hosszú ideig ugyan csak az íróasztalom számára írogattam, mint azt sok társam teszi ma is, ahogy tapasztalom. Problémájuk kettős. Egyrészt meg szeretnének bizonyosodni arról, hogy amit írnak az vajon érték, vagy kezdő tollpróbálgatás csupán? Másrészt keresik a kitörést az íróasztal rabságából, azaz szeretnének megjelenni a nyilvánosság előtt, remélve, hogy ezzel választ kapnak az első kérdésre is. Nem a szemérem az, ami elriasztja a megjelenéstől az ilyetén sorsú író embereket, hanem többnyire a lehetőség hiánya.

    Legtöbbjüknek azonban - amint ez a hozzám írott leveleikből kiderül – a megméretés édes-keserű tapasztalata hiányzik. Mondaná már meg valaki, hogy jó-e az, amit írok? Ez sír ki nem mondottan soraikból, és méltán. Ki dönti el, hogy jó-e egy írás, vagy sem? (Többen küldtek hozzám véleményezésre verseket, feladva ezzel a leckét. No, nem a szakmai bírálat jelentette a nehézséget, hanem annak formába öntése. A szerző ugyanis nagyon érzékeny teremtmény, szőrmentében kell vele bánni. Alkotásaikat, szellemük szülötteit dédelgetve szeretik, s mint anyának gyermeke, számukra a legszebb. Ezért hát, aki nincs kellőképpen felkészülve a tárgyilagos kritikára, bántásként veszi a bírálatot. S én nem akarok senkit megbántani. Ám ha véleményt mondok, az lehet, hogy olykor lesújtó.)

    Sokan fordulnak a kiadókhoz véleményt várva, ám a kiadók manapság nem alkotóműhelyként működnek, bírálatuk elég egysíkú, hanem könyv-gyárak. És mindent üzleti alapon mérlegelnek. A maguk szempontjából ez érthető is, bár nem ideális.

    Kitől kaphat hát bátorítást egy íróember, aki most bontogatná szárnyait? Talán egy ismert pályatárstól, akit mentornak választana, de kezdőként elég reménytelen véleményt várni egy saját alkotói köreibe gubózott aktuális nagyságtól. Minden esetre meg lehet próbálni, s ha szerencsével jár a kezdő író-költő, választ is kap kérdéseire.

    Nekem bizonyos fokig szerencsém volt, hogy megismerkedhettem Passuth Lászlóval. A fiatalabb generáció talán már a nevére sem emlékszik, pedig a múlt század második felének egyik legtermékenyebb történelmi regényírója volt. (Munkásságát az előző század első felében kezdte, s már elég korán komoly sikereket ért el sajátos stílusú, több területre kiterjedő nagy ismerethalmazt közlő és feltételező történelmi-művészeti regényeivel.)

    Nos, csupán néhány találkozásunk alkalmával is – levelezésünk azért termékenyebb volt – igen sokat tanultam tőle, egy ideig még utánoztam is.

    De térjünk vissza jelen témánkhoz. Mindenki jót és jól akar írni. Hogyan teheti ezt? Úgy, hogy felvértezi magát a mesterség fegyvereinek arzenáljával. Meg kell tanulni a mesterséget!

    Csak ennyiből állna? Persze, hogy nem. Kell az a bizonyos valami is, amit tehetségnek neveznek. És azt nem lehet tanulni. Elismerem, ez esetenként komoly akadályt jelent, de hát, ezért nem lesz mindenki – aki talán egyébként szeretne – író vagy költő.

    Ám ha valakiben mocorog a szellem ereje, a tehetség megmutatkozik, és a szög előbb utóbb kibújik a zsákból. A szögnek már csak ilyen a természete. Ám mindenki vésse eszébe: Nincs olyasmi az életben, hogy valamit – semmiért! Bizony meg kell fizetnünk az árát a mesterség titkainak. Idővel, energiával, olykor gyötrődéssel, kimerültséggel, lelkünk bajaival adózva a tudásért. Ki kell szolgálnunk a kétkedés, a reménytelenség, az időnkénti tehetetlenség, a meg nem értés ördögeit. Nehéz, fárasztó út, amin csak szellemünk hajtóereje késztet végigmenni.

    Egyfajta titkot kell megfejtenünk, olyasmit, amire nem találunk mindenre kiterjedő magyarázatot. A titok, amiről beszélek, csak úgy ismerhető meg, ha megfizeted az árát, noha ez az ár sokkal kisebb, mint az érték, amit erőfeszítéseidért cserébe nyersz. Semmilyen áron sem juthatnak hozzá azok, akik nem kutatják fáradhatatlanul. Nem ajándékozható el, nem vehető meg pénzért. Hogy birtokába juthass, elsősorban késznek kell lenned befogadni. Kicsit misztikusnak tűnhet mindez, ám ha belegondolsz: minden alkotás egyfajta misztikum. Nem tudjuk, honnan jön, mi hajtja, és mi teljesíti ki. Az alkotó csupán közvetítő, egy eszköz az érzékelésen túli világ és az alkotás között.

    Tehetség és mesterségbeli tudás, mondjuk, ez a kettő teszi az alkotó embert. Ez utóbbihoz – mármint a mesterségbeli tudás megszerzéséhez – kíván segítségül szolgálni ez a könyvecske.

    S mivel a mi mesterségünk eszköze a nyelv, bátorításul és ösztönzőként lásd milyen egyedülálló a mi nyelvünk.

    A magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló. Hihetetlenül gazdag képalkotó képessége van szavainknak, tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésével, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!

    A nyelvek összehasonlításában, mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik. Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: „Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."

    Mint weboldalamon is megjegyzem, nem találtam fel a bölcsek kövét, ám több évtizedes tanári és írói tapasztalatom képezik a későbbiekben leírtak alapját. Bízom abban, hogy sokaknak hasznára válik.

    1. téma – Miért írunk?

    „Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit

    hozzátenni,hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle."

    (Antoine de Saint-Exupéry)

    Az a meghatározás, hogy az írás gondolataink látható formában történő rögzítése, talán mindenki előtt ismeretes. De mi késztet bennünket arra, hogy gondolatainkat ilyesformában maradandóvá tegyük? Számtalan okunk lehet erre, a triviálistól az emelkedett szelleműségig.

    Az írás sokféle alapból táplálkozhat. Egyes szerzők vagy szerzőnők „mindig is" írtak, kora fiatalságuk óta, számukra az írás magától értetődő, nemigen gondolkodnak a miértjén. A történetek igézete hajtja őket, a mesélési kedv, és a nyelvvel való játék öröme. Mások a múltat próbálják megörökíteni, élményeiket és visszaemlékezéseiket kívánják megmenteni a felejtés sodrából. Az írás feladata az ő esetükben talán, hogy szenvedéseiknek hangot adjanak, lelki sebeiket meggyógyítsák, és ez által jobb életet biztosítsanak maguknak. Az életükért írnak azok is, akik valamilyen hiányt küszöbölnek ki, valamilyen veszteség mérlegét szeretnék egyenesbe hozni, akik korai éveik hallgatásán kívánnak felülkerekedni. Megint másokat a kíváncsiságuk csalogat, a világ színpompáján érzett lelkesedésük. Meg szeretnék ragadni, rögzíteni, formába önteni, amit látnak és csodálattal megélnek, és ebben a megformálásban maguk is megváltoznak.

    Az írásra késztető okok sokfélék: az okok kiegészíthetik egymást, keveredhetnek egymással, vagy érvényesülhetnek időben egymás után. Sok írónő és író számára olyan fontosak, hogy el sem tudnának képzelni egy írás nélküli életet. Gustave Flaubert, aki a kreatív megszállottság minden magasságát és mélységét megélte, így magyarázta egyszer:

    „Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette."

    Mindent összevetve tehát, sokféle oka lehet annak, miért is írunk. De menjünk sorjában.

    Gondoljunk csak a háziasszonyra, aki felírja egy darab papírra a bevásárolandók listáját. Miért? Hogy ne felejtsen el semmit. Tehát emlékeztetőnek használja az írást. Az egyik legáltalánosabb alkalmazása ez az írásnak. Cetliket helyezünk a hűtő-mágnes alá, előjegyzési naptárt használunk, a gyerekek kitöltik az órarend táblázatukat, készítünk falragaszt, hirdetéseket adunk fel, szórólapot szerkesztünk és így

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1