jobban teszed Dike, ha komolyan elgondolkozol a kér-
Először azt
désen, és az ötleteidet papírra veted - mondtam.
Több évnyi pályázással a hátunk mögött is még min-
dig én voltam az, aki újra és újra föl korbácsolta a többi
családtagban a vágyat. A CSCSCS (csöpp, családi
csapatunk) tagjai aztán már biztatták egymást, javas-
latokkal és ötletekkel hozakodtak elő, hogy a pozitív
gondolkodásunkat ne is említsem, amely az eseményt
igen nagy örömet adó, összcsaládi mókává és játékká
tette.
Dike pályaműve igazán őszintére és szívmelengetőre
sikeredett. Elolvasva mindössze egy hibát találtam
benne, az is csupán helyesírási jellegű volt. Biztos
nyerőnek véltem. Már csak azt kellett megvárnunk,
hogy a bírálóbizottság ezt hivatalosan is kihirdesse.'
Aznap este - tőlünk messze élő - barátaink jöttek
éppen vendégségbe hozzánk. (Általában férjemre,
Patre hagytam, hogy átolvassa bölcsességeink gyöngy-
szemeit - pályázatainkat -, mielőtt felnyaltam rájuk
a bélyeget és leragasztottam a borítékot, hogy vidám,
zsűritagszíveket megdobogtató útjukra bocsássam
őket.) Azon az estén kissé dicsekvő és feldobott
hangulatban voltam, mivel büszkeséggel töltött el
Dike eredetisége, őszintesége, találó és világos fogal-
mazása (amelyek a pályázat elbírálási szempontjai
is voltak). Egyszerűen úgy éreztem, ezt meg kell osz-
tanom vendégeinkkel. Megkérdeztem tőlük, hogy
akarnak-e hallani egy kis ízelítőt abból a pályázatból,
20
amellyel fiunk washingtoni utat fog nyerni.
gondolták, hogy csak viccelek, de miután felolvastam,
láttam, rájuk is nagy hatást tett.
Amikor egyik vendégünk visszaadta a dolgozat má-
solatát, megkérdezte: - Ez igazán remek, de mondd,
hogyan lehetsz ennyire biztos abban, hogy Dike nyeri
meg az utat?
Az igazat megvallva kissé fárasztó tud lenni, ha az
ember körül kétkedő Tamások lézengenek. Saját
érdekedben remélem, hogy nem túl sok ilyen rontja
körülötted a levegőt.
Ha hazardírozó nő lennék, még fogadást is kötöttem
volna rá, hogy igenis, a fiam nyeri az utat. Ehelyett
azonban így szóltam: - Add meg Dike-nak a címe-
teket, és Washingtonban járva majd küld nektek egy
képeslapot!
Ilyet soha többé nem fogok tenni, mert azt hihették,
ismerem a bírálóbizottság tagjait, vagy valamilyen
közvetett kapcsolattal rendelkezem hozzájuk. Az ilyen
szöveg mindenkiben gyanút ébreszt. Tehát azt javas-
lom: ne igyál előre a medve bőrére! Ezt a tanácsot ér-
demes örökre a fejedben tartani.
Négy héttel később értesítették Dike-ot, hogy meg-
nyerte az utazást. Washingtonból hazatérve szám-
talan érdekes élményről számolt be. (Ekkor utazott
életében először egyedül.) Vendégeinknek - gondol-
ván, talán érdekli őket - küldtem egy újságcikket,
amely az utazás eseményeiről számolt be.
„Legyen bármilyen ügyes a bátyó, én akkor is túlte-
21