Professional Documents
Culture Documents
Susan Forward
MÉRGEZŐ
SZÜLŐK
HOGYAN SZABADI!ÍJUNK MEG FÁJDALMAS
ÖRÖKSÉGÜKTŐL, ÉS NYERJÜK VISSZA ÉLETÜNKET?
(SD
HÁTTÉR KIADÓ
Budapest
A mű eredeti címe: TOXIC PARENTS
' SIS.VN l O K M R O l')K<) Ml rights reserved
0 Küvi György 2 0 0 0
Szaklektor
BERGHAMMER RITA
Borítóterv
GREGOR LÁSZLÓ
I S S N 1217-0364
I S B N 963 8 1 2 8 7 4 7
GE>
KIADTA A HÁTTÉR Kiadó
Felelős kiadó: Balogh Ferencné
Műszaki vezető: Lantos Kálmán
TARTALOM
BEVEZETÉS/7
5
BEVEZETÉS
7
den alkalommal, amikor beszélgetünk, arról papol, nem
azért küldött orvosi egyetemre, hogy kuruzsló legyen be
lőlem. Tegnap végképp elfajult a dolog. Magánkívül volt,
és azt mondta, kitagad. Ez nagyon fájt. Nem is tudom.
Lehet, hogy tényleg ostobaság ez a természetgyógyászat.
8
Gordon kerülte a tekintetem. Kezdte magát nagyon kínosan
érezni. Közelebb húztam a székem, és gyöngéden folytattam:
9
Miért kell visszanézni?
ül
ség magvai. Sok mis családban azonban a félelemé, a kénysze
ré és a bűntudaté.
Ha ön a második csoportba tartozik, ez a könyv önnek szól.
Ahogy felnőtt, ezekből a magvakból láthatatlan gyomok fejlődtek
ki, amelyek át- meg átszövik életét. Indáikkal tönkretették ma
gánéletét, karrierjét vagy a családját. Önbizalmát és önbecsülé
sét feltétlenül kikezdték.
Én segítek megtalálni és gyökerestül kitépni ezeket a gyomokat
1!
vagy „ismételt" aspektusa alól vannak kivételek. A szexuális vagy
a testi bántalmazás olyan traumát jelenthet, hogy nemritkán
egyetlen alkalom is óriási érzelmi sérülést okoz. Sajnos a szülői
szerepet, az egyik legfontosabb készségünket, még mindig jó
részt a „hasunkra ütve" gyakoroljuk. A szüleink főként olyan
emberektől tanulták, akik maguk sem végeztek valami jó mun
kál: a saját szüleiktől. A sok időtálló módszer, amely generáció
ról generációra száll, egész egyszerűen nem más, mint bölcses
ségnek álcázott rossz tanács (ugye ismerjük a mondást: „Aki a
vesszőt kíméli, az a fiát nem szereti"?).
12
Vizsgálja meg lelke pulzusát!
13
7. Gyakran félt-e a szüleitől?
8. Félt-e kifejezni a dühét a szüleivel szemben?
14
7. Érez-e felelőssegei szülei érzéseivel kapcsolatban? Amikor
rosszkedvűek, úgy érzi, hogy ön tehet róla? Az ön dolga vol
na arról gondoskodni, hogy nekik jobb legyen?
8. Úgy érzi, hogy akármit csinál, sosem elég jó a szüleinek?
9. Hisz abban, hogy egyszer talán jobbak lesznek majd a
szülei?
15
Akármennyire furcsának tűnik is, sokan vannak, akiket a szü
leik még haláluk után is az uralmuk alatt tartanak. .Az őket
kísértő szellemek talán nem valóságosak a szó természetfölötti
értelmében, de pszichológiailag nagyon is azok. A szülők követe
lései, elvárasai és bűntudatkeltő manipulációi még sokáig to
vább élhetnek a haláluk után is.
Talán már ráébredt, hogy meg akar szabadulni szülei befolyá
sától. Sőt, esetleg már szembesítette is őket ezzel. Az egyik klien
sem előszeretettel mondogatta: „A szüleim semmiben nem be
folyásolnak. Utálom őket, ők pedig tisztában vannak vele." De
aztán belátta, hogy haragjának szításával a szülei még mindig
manipulálták, és hogy a dühébe fektetett energiát élete más te
rületeiről vonta el. A múlt szellemeinek és a jelen démonjainak
elűzése során a konfrontáció fontos lépés, de soha nem szabad,
hogy a harag hevében kerüljön rá sor.
16
Miben tud segíteni ez a könyv.'
17
Féle típusai. Feltárjuk, hányféleképpen okozhattak - vagy okoz
hatnak még ma is - fájdalmat önnek a szülei. Ennek megértésé
vel kezdhet azután hozzá a második részhez, amelyben konkrét
viselkedési technikákat ismertetek. Ezek segítségével képes lesz
a maga oldalára billenteni a hatalmi egyensúlyt mérgező szülei
vel fennálló kapcsolatában.
A szülők negatív erejének csökkentése lassú folyamat. Ám vé
gül felszabadul belső ereje, éveken át rejtegetett énje - az egye
di és szerető ember. Együtt szabadítjuk fel ezt az embert, hogy
az élete végre a sajátja lehessen.
is
ELSŐ RÉSZ
MÉRGEZŐ SZÜLŐK
1
ISTENSZEM! SZÜLŐK
21
bennünket, és sportot csinálunk az ellenkezésből. Ekkor tesz-
szük magunkévá a „nem" szól, mert ezzel tudunk egy kicsit be
leszólni a saját életünkbe, az „igen" pedig pusztán engedékeny
ségünk jele. Küzdünk egyéni identitásunkért, saját akaratunk
megszilárdításáén.
A szülőkről való leválás folyamata a pubcnás és a kamaszkor
idején éri el csúcspontját, amikor aktívan szembeszállunk a
szülők értékeivel, ízlésével és tekintélyével. Stabil családban a
szülők jórészt képesek kivédeni az ilyen változások keltette szo
rongást. Ha nem bátorítják is kifejezetten, többnyire azért igye
keznek tolerálni gyerekük bontakozó függetlenségét. A megértő
szülők, emlékezve saját tinédzseréveikre, elfogadják a lázadást
mint az érzelmi fejlődés normális szakaszát, és megnyugtatják
magukat, hogy „majd elmúlik".
A mérgező szülők nem ilyen megértők A szobatisztaságra
szoktatástól a kamaszkorig a lázadást, sőt az egyéni különbsége
ket is személyes támadásnak tekintik Ahelyett, hogy segítenék
.w egészséges fejlődést, tudattalanul aláássák, gyakran abban a
hitben, hogy gyerekük érdekében cselekszenek. Ilyenkor azt
mondják, hogy „ez csak erősíti a gyerek jellemét", vagy „meg
kell tanulnia különbséget tenni jó és rossz között". Ám negatív
módszereikkel valójában elfojtják a gyerek bimbózó függetlensé
gét, és kárt tesznek önbecsülésében. Akármennyire hiszik is
ezek a szülők, hogy igazuk van, érthetetlen, heves és váratlan
bántalmazásaikkal összezavarják a gyereket.
Kultúránk és vallásaink szinte egyhangúlag a szülői tekintély
mindenhatóságát támogatják. Elfogadható, ha kifejezzük hara
gunkat férjünkkel, feleségünkkel, testvérünkkel, főnökünkkel
vagy barátunkkal szemben, de szinte tabunak számít érdekeink
érvényesítéséért a szüleinkkel konfrontálódni. Hányszor hallot
tuk, hogy „ne feleselj az anyáddal", vagy „ne merészelj kiabálni
a/ apáddal"? A zsidó-keresztény hagyomány révén, amely az
„atyaúristent" hirdeti, és azt parancsolja, hogy „tiszteld apádat
és anyádat", kollektív tudattalanunkban ez a tabu szentnek szá-
11
mit. Ugyanez köszön vissza iskoláinkban, templomainkban, a
kormányban ("vissza a családi értékekhez"), sőt a munkahelye
ken is.
Általános felfogás, hogy a szüleinknek joguk van irányítani
bennünket, pusztán mert életet adtak nekünk. A gyerek isten
szerű szülei kegyeire van bízva, és az ókori görögökhöz hason
lóan sosem tudhatja, mikor sújt le rá a következő villám. A mér
gező szülők gyereke viszont tudja, hogy a villám előbb vagy
utóbb, de le fog csapni. Ez a félelem mélyen a gyerekbe ivódik,
és együtt nő vele. Minden felnőtt emberben - legyen mégoly si
keres is -, akivel azelőtt mostohán bántak, mélyen legbelül olt
rejtőzik egy kiszolgáltatott, rémüli kisgyerek.
23
b e k olyan erejű hiedelmek, hogy még sokáig tovább élhetnek
akkor is, amikor ön fizikailag már nem függ a szüleitől. Ezek a
hiedelmek tartják életben a szülők istenszerűségébe vetett hitel.
Lehetővé teszik, hogy ön elkerülje a fájdalmas igazságot: isten
szerű szülei valójában cserbenhagyták, amikor teljesen kiszol
gáltatott volt.
Az első lépés afelé, hogy életét a saját kezébe vegye, az, hogy
szembenéz ezzel az igazsággal. Ehhez bátorságra lesz szüksége,
de ha olvassa ezt a könyvel, máris elkötelezte magát a változás
melleit. Ehhez is bátorság kell.
25
gycnt hoztam rájuk. Nem hibáztatom őket. Nem lett
volna szabad ezt tennem. Úgy értem, olyan sokat vártak
tőlem erkölcsileg Szerelném valahogy jóvátenni, hogy
ennyire megbántottam őket a bűneimmel. Úgyhogy min
dent megteszek, amit csak akarnak. A férjemnek ez az
idegeire megy. Nagyon csúnyán veszekszünk emiatt.
Nem lehelek róla. Egyszerűen szerelném, ha megbocsá-
tanának
26
Sandy bólintott. Próbálta megérteni, hova akarok kilyukadni.
A tagadás ereje
28
okoztak annak az érzékeny kislánynak? És hogy nem lett
volna szabad ezt tenniük?
A kilátástalan remény
Kél hónapos terápia után Sandy némi halailást ért el, de még
mindig ragaszkodott a tökéletes szülők mítoszához, és így tovább
ra is magát okolta élete boldogtalanságáért. Arra kértem, hívja el
szüleit egy terápiis beszélgetésre. Azt reméltem, ha rá tudom
őket ébreszteni, viselkedésük mennyire mélyen kihatolt lányuk
éleiére, talán belátják felelősségüket, és megkönnyítik Sandynek,
hogy hozzákezdjen negatív énképe megváltoztatásához.
Épphogy megismerkedtünk, amikor az apja hirtelen kifakadt:
30
Ezekben a rációnálizálisokban egyetlen közös dolog van: ar
ra szolgálnak, hogy elfogadhatóvá tegyék az elfogadhatatlan!.
A felszínen, úgy tűnik, be is válnak, de valahol a lelke mélyén ön
tudja az igazságot.
31
Megkérdeztem I.ouise-1, él-e még az apja. Rendkívül feszülné
váll, úgy felelt:
32
első képen egy férfi volt, akii éppen lehord a főnöke. A férfi
számára nyilvánvalóan veszélyes leli volna visszakiabálni, így a
második képen láthattuk, ahogy hazaéne a feleségén (ölti ki a
haragját. A harmadik kép az asszonyi mutatta, amint a gyere
kekkel kiabál. A gyerekek belerúgtak a kutyába, a kutya pedig
megharapta a macskát. A képsorban az volt a nagyszerű, hogy
látszólagos egyszerűsége ellenére meglepően pontosan ábrázol
ta, miként visszük át indulatainkat a kiváltó személyről egy kön
nyebb célpontra. Erre tökéletes példa, ahogy Louise a férfiakról
vélekedik: „Mind gyávák és szemetek... Az ember nem bízhat
meg bennük. Mindig ellened fordulnak. Elegem van abból, hogy
a férfiak csak kihasználnak."
Louise-l elhagyta az apja. Ha belátta volna ezt a lényt, el kel-
leit volna szakadnia dédelgetett fantáziaképeitől és apja istensze
rű képétől, El kellett volna engednie az apját. Ehelyett az apja
Iránti haragját és bizalmatlanságát kivetítette más férfiakra.
Anélkül, hogy tudatában lett volna, Louise következetesen olyan
férfiakat választott, akik viselkedésükkel csalódást is okoztak ne
ki, és dühítették is. Amíg dühét ki tudta tölteni a férfiakon álta
lában, nem kellett éreznie apja iránti haragját.
Sandy, akivel már találkoztunk ebben a fejezetben, a férjére
vetítette haragját és csalódottságát amiatt, ahogy a szülei a ter
hességél és az abortuszt kezelték. Nem tudta megengedni magá
nak, hogy haragudjon a szüleire - ez túlságosan fenyegette vol
na isteni mivoltukat a szemében.
33
következtében még a legkegyetlenebb bántalmazó is egyfajta
szentté válik A halott sztílók istenítése szinte automatikus.
Sajnos, míg a mérgező szülőt védi a sír szentsége, az élők to
vább viselik az érzelmi terheket. „A halottakról vagy jót, vagy
semmit" - lehet, hogy kedvelt közhely, de gyakran akadályozza
a halott szülőkkel való konfliktusok tényleges feloldását.
Több mint egy éve nem kaptam felkérést, még egy bárba
sem. Mostanáig egy irodában dolgoztam, hogy fizetni tud
jam a számláimat Nem is tudom. Talán csak egy lehetet
len álmot kergetek A minap a szüleimnél vacsoráztam,
és beszéltem nekik a problémáimról. Az apám azt mond
ta: „Ne aggódj. Te mindig az én kis kudarcom leszel."
Biztosra veszem, hogy fel sem merült benne, mekkora
fájdalmat okoz, de a szavai szinte megsemmisítettek.
34
keségtől, és dicsekedett velem a barátainak. Istenem,
annyira jólesett, amikor kivívtam az elismerését, de né
ha úgy éreztem, mintha játszana az érzelmeimmel.
Nem istenek
35
fogadja a fájdalmas érzéseket mint életének velejáróit, sót talán
még be is beszéli magának, hogy használnak önnek. Itt az ideje,
hogy ezzel felhagyjon. Amikor lehozta a szüleit a valóság talajá
ra, és vette a bátorságot, hogy annak lássa őket, amik, hozzáfog
hat, hogy kiegyenlítse a hatalmi viszonyokat velük való kapcso
latában.
2
Az alkalmatlan szülök
37
kötelezettségek vonatkoznak rájuk, mint amelyek az ön szüleire
is hárultak:
3S
Les elmondta, hogy nehezen tud kifejezni bármilyen érzelmet
Is, főleg a gyöngéd, szerető érzéseit. Keserűen mondta, hogy a jó
kedv számára ismeretlen fogalom.
39
hazaértünk, anyám a tévé előtt hevert, vagy éppen aludt.
Amíg a haverjaim kint fociztak, én otthon főztem vagy ta
karítottam. Nagyon utáltam, de valakinek meg kellett csi
nálnia.
A gyerekkor megrablói
ni
Amikor apa a városban dolgozott, mindig hétkor indult,
és sokszor csak éjfél körül ért haza. Induláskor mindig
odaszólt: „El ne felejtsd a leckéi, és vigyázz az anyádra.
Ügyelj, hogy rendesen egyen. A srácok ne lármázzanak...
és próbálj kicsalni egy kis mosolyt anyádból." Sok időt
töltöltem azzal, hogy miként tudnám anyámat felvidíta
ni. Biztosra vettem, hogy tehetek valamit, és aztán
megint minden rendbe jön... hogy o rendbe jön. De
akármit csináltam, semmi nem változott. A mai napig
sem. Kohadtul érzem magam miatta.
41
Les nem ismerte fel, hogy a szülei felnőttkorában is gyakorol
ták fölötte mérgező hatalmukat. Ám néhány héttel később éle
sen kirajzolódott az összefüggés felnőttkori küszködései és a gye
rekkora között.
Kedves Abby!
A családom őrült. Kérlek, szabadíts ki innen. - Rcmény-
lelen
43
.Állandóan le vagyok (örve. Nem tudom kézben tartani az
életem. Egyszerűen maguk alá gyűrnek a dolgok. Olyan,
mintha mindennap egyre mélyebbre ásnám magam egy
gödörbe.
45
jába, bevágta az ajtót, az ágyra vetette magát, és sírt. Mint
egy kisgyerek! Aztán az anyám is kiborult, és ilyenkor el
merült a kádban. Nekem kellelt az apámmal foglalkoz
nom. Csak ültem ott, miközben ő zokogott, és próbáltam
rájönni, vajon mit tehetnék, hogy jobban érezze magát.
De mindegy volt, hogy mii csináltam, úgyis mindig ki
kelleti várni, amíg abbahagyja.
A társfüggőség jellemzői
46
6. Mindem megteszek, hogy ne dobjon el magától.
7. Mindent megteszek, csak hogy ne haragudjon meg rám.
8. Sokkal több szenvedélyt élek meg egy viharos, drámákkal te
li kapcsolatban.
9. Maximalista vagyok, és magamat hibáztatom mindenért,
ami nem sikerül.
10. Dühös vagyok, legtöbbször úgy érzem, nem szeret és kihasz
nál.
11. Azt színlelem, hogy minden úgy jó, ahogy van.
12. Az élelem nagy részét a küzdelem leszi ki, hogy megszeret
tessem magam vele.
A láthatatlan gyerek
48
I sokan úgy érzik, szinte láthatatlanok - mintha nem is létez
nének.
Hogy a gyerekben kifejlődjön önbecsülése - az az érzés, hogy
nemcsak a helyet foglalja, hanem számít és fontos -, szüksége
van rá, hogy szülei érvényesnek tekintsék igényeit és érzelmeit.
Ám Mclanie apját annyira lefoglalták saját érzelmei, hogy tndo-
m.isi sem vett a lánya szükségleteiről. Melanie mellette volt,
amikor sírt, de ő ezt sosem viszonozta. Melanie tudta, hogy any-
M megtalálta a ..Kedves Abbynck" írt levelét, mégsem említette
soha a lányának. Mindkét szülő üzenete egyértelmű és világos
vult lányuk nem létezett a számukra. Melanie megtanulta, hogy
önmagát ne a saját, hanem az ő érzéseik szerint definiálja. Ha
elérte, hogy a szülei jól érezzék magukat akkori volt jó. Ha rosz-
tizul érezték magukat miatta, akkor 6 volt rossz.
Ennek következtében Melanie-nak felnőttkorában súlyos ne
hézségei voltak saját identitása meghatározásában. Mivel sosem
bátorították, hogy önálló gondolatai, érzései és igényei legyenek,
fogalma sem volt, kicsoda ó valójában, és mit várjon egy szere
tetteljes kapcsolattól.
Sok felnőttől eltérően, akikkel együtt dolgoztam, Melanie-t
már megérintette valami a szülei iránti haragjából, mire felkere
sett. A későbbiekben erre összpontosítottuk munkánkat, feldol
goztuk e harag nagy részét, és szembenéztünk Melanie mélyen
gyökerező elhagyatottságérzésével.
Megtanult határt szabni annak, hogy mennyit adjon magából
másoknak, és megtanulta tisztelni saját jogait, igényeit és érzel
meit. Megtanulta, hogyan váljon újra láthatóvá.
Az eltűnt szülő
49
I
A huszonkét éves Kennel egy kórházban találkoztam először, m
fiatal kábítószerfüggő felnőttek terápiás csoportjában. Sovány,
fekete hajú, szúrós szemű fiatalember volt. Már az első alkalom
mal megnyilvánult ragyogó intellektusa és tiszta gondolkodása,
de ugyanakkor nagyon becsmérlőén beszélt önmagáról. Nehe
zen ülte végig a kilencven percet, valóságos ideggubanc volt Ar
ra kértem, a foglalkozás után maradjon még néhány percet, és
mondjon valamit magáról. Először gyanakodott, és adta a ke
mény utcai vagányt. Aztán néhány perc elteltével kezdte megér
teni, hogy nincsenek hátsó szándékaim, és hogy őszintén szerel
nék enyhíteni a fájdalmán. Lassan megenyhüli, ahogy beszélt
50
mel hitlcm neki. Az első néhány hónapban tényleg sokai
találkozunk... a/tán már csak havonta egyszer... aztán
kéthavonta egyszer... és aztán gyakorlatilag soha többet.
Felhívtam egypárszor, azt mondta, dolga van. Aztán kábé
egy évvel azután, hogy elment, az anyám elmondta, hogy
elvett valami nőt három gyerekkel, és máshova költözött.
Nehezen fogtam fel, hogy új családja van. Gondolom, őket
jobban szerette, mert engem piszok gyorsan elfelejtett.
si
vissza tudná őt kapni. De úgy tűnt, Ken apja nem akarja meg
hallani a hívást.
Annak ellenére, hogy apja félreérthetetlenül bizonyította: nem
kíván többé része lenni fia életének, Ken továbbra is kapaszko
dott az álomba, hogy valahogy visszanyerheti szeretetét. Koráb
ban már csalódott reményeiben, és ekkor a kábítószerhez nyúlt.
Elmondtam: aggaszt, hogy ezek az események továbbra is meg
határozzák felnőtt életét, hacsak nem dolgozunk együtt azon,
hogy megváltoztassuk ezt a forgatókönyvet.
Azzal, hogy magát hibáztatta, tudat alatt Ken még mindig ra
cionalizálta apja viselkedését. Kisgyerekként azt gondolta, apja
az ő hiányosságai miatt távolodott el tőle. Miután erre a követ
keztetésre jutott, óhatatlanul következett az önutálat. Úgy serdült
fiatalemberré, hogy életének nem volt célja és iránya. Okossága
ellenére az iskolában nyugtalan volt és boldogtalan. Problémái
ra a hadseregben keresett megoldást. Amikor ez nem vált be,
kétségbeesésében kábítószerrel próbálta kitölteni a belső űrt és
csillapítani fájdalmát.
Lehetséges, hogy Ken apja a válás előtt megfelelő szülő volt,
de azt követően szinte szánalmas volt, hogy még a minimális
kapcsolatot sem tartotta a fiával, amelyet Ken viszont olyan két
ségbeesetten igényelt. Ezzel a mulasztásával súlyosan aláásta
Ken fejlődő önértékelését és azt az érzését, hogy méltó a szere
tetre.
Nincs boldog válás. A válás minden esetben traumát jelent a
család minden tagjának, még ha az adott körülmények között a
legegészségesebb megoldás is. Lényeges azonban, hogy a szülők
felismerjék: a házastársuktól válnak el, nem a családtól. Mind
két szülő felelős azért, hogy fenntartsa a kapcsolatot a gyerekei
vel, még ha a kettejük élete szétszakadt is. A válás kimondása
nem jelent engedélyi arra, hogy az alkalmatlan szülő elhagyja a
gyerekeit.
Bármelyik szülő távozása különösen fájdalmas ürességet és
hiányt okoz. a gyerekben. Ne feledje: ha valamilyen negatív esc-
52
mény történik a családban, a gyerekek szinte mindig azt a követ
keztetést vonják le, hogy ők a hibásak. Az elvált szülők gyerekei
pedig kiváltképp hajlamosak ezt hinni. Az a szülő, amelyik eltű
nik gyereke életéből, erősíti a gyerek lálhatatlanságérzését. kárt
léve ezzel önbecsülésében, amit a gyerek béklyóként vonszol
magával a felnőttkorba.
53
Az, hogy önl bábként rángatták az ő érzelmi igényeik, inkább
életmód volt, mint választási lehetőség.
.Ám önnek van választása. Munkálkodhat azon, hogy meg
értse: megfosztották a gyerekkortól, és jogtalanul kényszerítették
arra, hogy túl korán felnőjön; be kell látnia, mennyi energiája
ment veszendőbe a méltatlanul önre niházott felelősség miatt
Ha megteszi ezt az első lépést, olyan új energiaforrásra bukkan,
amelyet életében eddig jórészt mérgező szülei vontak el. de
amelyet végül arra használhat, hogy több szeretettel és felelős
séggel forduljon önmaga felé.
j
Az irányító szülők
„A javadat akarjuk"
55
nyit, hiszen az motiválja, hogy gyerekének védelemre és útmu kapsz több pénzt", „Ha nem azt teszed, amit mondok, többé
tatásra van szüksége. nem tartozol a családhoz", „Ha nem azt teszed, amit én akarok,
A kellő irányítás akkor válik túlzottá, amikor az anya tíz évvel szívrohamot kapok." Nincs benne semmi körmönfontság.
később is visszafogja a gyerekét, jóval azután, hogy az már képes A közvetlen irányításhoz rendszerint hozzátartozik a megfé
egymaga átmenni az úttesten. Azok a gyerekek, akiket nem bá lemlítés és nemritkán a mcgalázás is. Érzelmeit és szükségleteit
torítanak cselekvésre, próbálkozásra, felfedezésre, boldogulásra önnek alá kell vetnie a szüleiének. Belerángatják az ultimátumok
és - az esetleges kudarc kilátásával - kockáztatásra, gyakran feneketlen kútjába. Az ön véleménye értéktelen, igényei és vágyai
tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat. Aggódó, rettegő nem számítanak. Óriási a hatalmi viszony aránytalansága.
szüleik túlzott irányítása gyakran magukban a gyerekekben is Michael, egy charme-os, kedves arcú, harminchat éves rek
aggodalmat és rettegést vált ki Kz megnehezíti számukra az érés lámszakember példája kiválóan szemlélteti ezt. .Azért keresett
folyamatát. Amikor kamasszá serdülnek és felnőnek, sokan so fel, mert hat éve tartó házassága azzal a nővel, akihez mély sze
ha nem képesek kinőni a szülői útmutatás és irányítás igényét. retet fűzte, rendkívül megromlott a felesége és a férfi szülei kö
Ennek következtében szüleik továbbra is bitorolják, manipulál zötti kötélhúzás miatt.
ják és nemegyszer uralják életüket.
A feleslegessé válástól való félelem sok irányító szülői arra in Az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor Kaliforniá
dít, hogy gyerekében állandósítsa a lehetetlenség érzését. Ezek a ba költöztem. Azt hiszem, az anyám úgy gondolta, csak
szülők kórosan rettegnek az „üres fészek szindrómától": a \esz- átmenetileg költözöm el. De amikor elmondtam neki,
teség elkerülhetetlen érzésétől, amelyei minden szülő átél, aki hogy beleszerettem valakibe, és megnősülök, felfogta,
nek a gyerekei végleg elhagyják az otthont. Az irányító szülő iden hogy itt akarok letelepedni. Ekkor kezdett el igazán nyo
titása olyannyira megreked a szülői szerepkörben, hogy úgy érzi, mást gyakorolni, hogy visszakényszerítsen.
elárulják és elfordulnak tőle, amikor a gyerek függetlenné válik.
.Az irányító szülő dominanciája rendszerint az aggódás köntö Megkértem Michaclt, beszéljen erről a „nyomásról".
sében jelenik meg, ami különösen alattomossá leszi. Az ilyen ki
fejezések, mini „a javadal akarjuk", „ezt érted tesszük", vagy A legsúlyosabb összetűzés az esküvő után úgy egy évvel
„csak mert annyira szeretlek", mind ugyanazt jelentik: „Azért te történt. Azt terveztük, hogy Bostonba utazunk a szüleim
szem ezt, mert annyira rettegek, hogy elveszítelek, hogy még ar házassági évfordulójára, amikor a feleségem iszonyú inf
ra is kész vagyok, hogy boldogtalanná tegyelek." luenzás lett. Tényleg nagyon beteg volt. Nem akartam
egyedül hagyni, és felhívtam az anyámat, hogy lemond
jam a látogatást. Először sírva fakadt. Aztán azt mondta:
A közvetlen irányítás „Ha nem jössz el, belehalok." Erre engedtem, és elmen
tem Bostonba. Aznap délelőtt érkeztem, amikor a partit
rendezték, de ahogy leszálltam a gépről, már azzal fogad
A közvetlen irányításban nincs semmi különös. Nyílt, kézzel
tak, hogy maradjak egész hétre. Erre nem mondtam
fogható, és teljesen leplezetlen. „Tedd. amit mondok! különben
semmit, de misnap hazautaztam. Rá egy napra felhív az
többel nem tárgyalok veled", „Tedd, amil mondok, vagy nem
56 57
apám: „Megölöd az anyádat, Egész éjszaka sírt. Félek,
hogy agyvérzést kap." Mi a francot kéne csinálnom? Vál
jak cl a feleségemtói, menjek vissza Bostonba, és költöz
zek vissza a régi szobámba?
58
A szülei minduntalan arra kényszerítették Michaelt, hogy vá
lasszon: ők vagy a felesége. És minden esetben végletes, komp
romisszum nélküli döntést vártak. A közvetlenül irányító szülők
esetében nem létezik középút. .Amint a felnőtt gyerek megpró
bálja kezébe venni élete irányítását, bűntudattal, frusztrált düh
vel és a hűtlenség érzésével fizet meg érte.
Amikor Michael először felkeresett, azt hitte, a házassága okoz
za a legnagyobb problémát Nem tartott sokáig, amíg felismerte,
hogy a házassága pusztán annak a hatalmi harcnak esett áldoza
tul, amely akkor vette kezdetét, amikor elköltözött a szüleitől
A gyerek házassága különösen fenyegető tud lenni az irányító
szülők számára. A házastársat úgy tekintik, mint riválist, aki a
gyerekük szeretetéért verseng. Kz borzalmas csatákat eredmé
nyez a szülők és a házastárs között, a felnőtt gyerek pedig a meg
osztott lojalitás miatt két tűz közé kerül.
Vannak szülők, akik az új kapcsolatot kritikával, szarkazmus
sal vagy a kudarc előrevetítésével támadják. Mások, például
Michael esetében, nem hajlandók elfogadni az új partnert, vagy
akár tudomást sem vesznek létezéséről. Megint mások egyene
sen üldözik az új társat. Nem ritka, hogy az ilyen taktikák olyan
zűrzavart okoznak, hogy az aláássa a házasságot.
59
Ahogy haladuink a foglalkozás során, kiderült, hogy Kim sem
mire sem tartja magát, ha egy férfi nem gondoskodik róla. Érde
kelt, hogyan alakult ki ez az elképzelése.
60
Dührohamot kapott, ha ellenkezni merészeltem.
Mindennek lehordott. Ordibált és rettenetes volt. Tiné
dzserkoromban pénzzel kezdett fegyelmezni. Néha hihe
tetlenül nagylelkű volt, és ettől azt éreztem, hogy tényleg
szeret, és biztonságban vagyok. Máskor megalázott, mert
könyörögnöm és sírnom kellett, hogy adjon pénzt mozi
jegyre vagy a tankönyvekre. Sosem tudtam biztosan, mit
követtem cl. Az biztos, hogy rengeteget töprengtem, ho
gyan járhatnék a kedvében. Mindennap mist és mist
akart. Egyre nehezebbé tette a dolgot.
Kim számára az, hogy az apja kedvéi kereste, olyan volt, mint
egy futóverseny, ahol mindig messzebbre teszik a célt. Minél
jobban futott, az apja annál távolabb tolta a célegyenest. Kim
nem nyerhetett. Apja a pénzzel egyaránt jutalmazta és büntette
a lányát, minden logika és következetesség nélkül. Hol nagylel
kű, hol fösvény volt, akárcsak a szeretetben és az érzelmekben.
Az ellentmondó üzenetek összezavarták Kimet. Érzelmi kötődé
sét megzavarta apja rapszodikus elismerése. Ez a zavartság Ki
met felnőtt életébe is elkísérte.
62
Apám tizennyolc évvel ezelőtt vett be a vállalkozásba, az
tán pár évre rá nyugdíjba ment. Úgyhogy tizenöt éve én
vezetem a céget. De azóta minden istenverte héten eljön,
hogy átnézze a számlákat. Aztán rinyál, hogy rosszul ke
zelem őket. Kijön utánam az irodából, és üvöltözik, hogy
elszúrom az ő vállalatát. Mindezt a beosztottaim előtt. Az
egészben az a röhej, hogy én állítottam talpra a céget. .Az
elmúlt három évben kétszer annyi volt a nyereségem, de
nem száll le rólam. Jó lesz valaha is bármi ennek az em
bernek?
63
A manipulátor zsarnoksága
64
A harminckét éves, közvetlen természetű, szeplős arcú Lee
azelőtt kiemelkedő amatőr teniszező volt. Újabban egy vidéki
profi klubban játszik, szintén szép sikerekkel. Bár aktív társadal
mi életei élt, szakmai megbecsülés övezte, és kitűnő állása volt,
mégis gyakran szenvedett depressziótól
Első foglalkozásunkon hamar előtérbe kerüli anyjával való
kapcsolata:
65
mert anyja olyan szeretetteljesnek és gondoskodónak tűnt. Lee
egyre dühösebb lett rá, de nem tudta szabadjára engedni dühét.
Végül haragja a depresszióban talált levezetésre.
Depressziója természetesen csak erősítette a folyamatot. Any
ja sosem mulasztotta el megjegyezni, hogy „Megint hogy le vagy
törve. Főzök egy jó ebédet, attól majd jobb kedved lesz".
Azon ritka alkalmakkor, amikor Lee mégis összeszedte a bá
torságát, és beszélt az anyjának az érzéseiről, az rendszerint
könnyező mártírrá váll. Lee-t minden esetben elfogta a bűntu
dat, és igyekezett mentegetőzni, ám az anyja belefojtotta a szót
azzal, hogy „Ne is törődj velem, rendbe jövök".
Felvetettem, hogy ha az anyja egyenesen megmondta volna
mire van szüksége, Lee nem lett volna annyira dühös. Egyetértett.
Ünneprontók
66
Az egyik kliensem, a huszonhét éves bolti eladó, Fred, aki
négy testvér közül a legfiatalabb, elmesélte manipulatív anyja
klasszikus esetét:
68
.Bezzeg a húgod... "
69
De vannak időszakok amikor végtelenül magányosnak
érzem magam. Annyi mindenem van, és nem tudom
megosztani senkivel. Néha elfog a rettenetes érzés, hogy
mennyi mindent kaphattam volna a szerelemben, egy
bensőséges kapcsolatban. Rettegek attól, hogy magányo
san halok meg.
70
Kel vetéltem, talán annyira elszántan lázadt anyja befolyása el
len, hogy még saját igazi vágyait is figyelmen kívül hagyta. Annyi
ra fontos volt számára, hogy ellentmondjon anyja kívánságai
nak, hogy megtagadta magától azt a fajta kapcsolatot, amilyenre
egy nővel vágyon. Ezzel abba az illúzióba ringatta magát, hogy a
„maga ura", holott valójában lázadása annyira erős volt, hogy el
nyomta szabad akaratát.
Ezt én „önsorsrontó lázadásnak" nevezem, ami nem más,
mint visszájára fordított meghátrálás. Az egészséges lázadás a
szabad választás aktív gyakorlását jelenti, ami segíti a személyi
ség fejlődését és az egyéniség kibontakozását. Az önsorsrontó lá
zadás az irányító szülő elleni reakció - olyan tevékenység, amely
során az eszközzel egy rossz célt igyekszünk szentesíteni. Ez pe
dig aligha állhat érdekünkben.
71
hogy megölted az anyádat." Össze voltam törve. Három
hónappal később belehall a gyászba. Amikor a hangjukat
hallom, ahogy engem vádolnak, gyilkosnak érzem ma
gam. Még mindig fojtogatnak a vádjaikkal, pedig már
mind a ketten a sírban vannak. Mi kell ahhoz, hogy kiver
jem őket a fejemből, az élelemből?
76
77
78
Dinoszaurusz a nappaliban
79
sem ejtett a dologról. Úgy értem, estéről estére ez ment.
Amíg idősebb nem lettem, komolyan azt hittem, nor
mális dolog apát ágyba vonszolni. Olyasmi, amit más
családokban is csinálnak.
XII
Jon, vagy önálló véleményt alakítson ki. Glennhez hasonlóan
nagyon sok az olyan felnőtt, akiben alkoholisták gyerekeként
Ilyen fájdalmas félszegség alakult ki.
A látszat fenntartása temérdek energiát emészt fel. A gye
reknek folyton résen kell lennie. Állandó félelemben él, nehogy
véletlenül leleplezze és elárulja a családot. Hogy ez elő ne for
duljon, gyakran kerüli a barátkozást, ezáltal elszigetelődik, és
magányossá válik.
Az elmagányosodás még mélyebbre húzza a családi ingovány
ba. Óriási mérvű és torz lojalitásérzct alakul ki benne titkának
kizárólagos tudói, a cinkos családtagok iránt. Lényévé válik a
szülei iránti erős, kritikátlan lojalitás. Felnőttkorára elvakult
lojalitása destruktív motívumként uralja tovább az életét. Ezért
nem merte Glenn elküldeni az apját a cégtől, még ha az üzlet
Uttfl is a kárát.
85
minden italt, de tudja, milyenek az iszákosok... mindig
megtalálta a módját. Csak akkor hagyta abba, amikor ki
látásba helyeztem, hogy elhagyom. De egy idő után újra
visszaesett, és megint ott voltunk, ahol a part szakad.
86
teni, hogy az apám valamiféle szörnyeteg volt, mert ami
kor nem ivott, jó fej tudott lenni, l'gy énem, ó volt a leg
jobb barátom. Imádtam, amikor haverok voltunk, csak
mi ketten. Ma is imádom.
Az ivócimboraság
Jody az apja példájából azt tanulta meg. hogy egy férfi boldog
ságáért bármire késznek kell lennie, hogy az ne verje őt. Tízéves
korára apja ivócimhorája lett, hogy a kedvében járjon.
91
Iga/a van. Valóban dühös vagyok. Az anyámra. Negyven
nél éves vagyok, és még mindig ő irányítja az élelem. Pél
dául a múlt hónapban is egy remek kiniccanásra készül
tem Mexikóba. Alig vártam már, de három nappal az út
előtt megszólalt a telefon. Az anyám volt az, tökéletesen
időzített. Még csak meg sem lepődtem. Hallatszott, hogy
ivott, mert összefolytak a szavai, és úgy tűni, valami mi
att sín. Elmondta, hogy az apám elment két hétre hor
gászni, és hogy ő ettől hogy le van törve... és hogy nem
tudnék-e csak néhány napig vele maradni. Megmond
tam, hogy már elterveztem a szabadságomat, erre elkez
dett sírni. Megpróbáltam rávenni, menjen el a nagy-
nénémékhez, de erre azt mondta, hogy nem szeretem
őt. Aztán egyik dolog követte a másikat, és mielőtt észbe
kaptam, már meg is ígértem, hogy lemondom a mexikói
utal, és elmegyek hozzá. Különben sem éreztem volna
jól magam, tudva, hogy megint a padlón van.
92
anyám cipőjét, kirúzsoztuk magunkat, amikor hirtelen
kivágódott a szobája ajtaja, és kilántorgott az anyám
Majdnem bepisiltem félelmemben. A leheletétől be lehe
tett volna rúgni. Begőzölt, amikor meglátta, hogy hozzá
nyúltunk a holmijához. Kikezdett üvölteni: „Tudom,
hogy a kis barátnődet azért hoztad ide, hogy utánam
kémkedjen! Folyton kémkedsz utánam! Ezért iszom ál
landóan! Tőled mindenkinek piálhatnékja lesz!"
Az aranygyerek
95
Hajszoltsága alighanem egyfajta kompenzációt is szolgált
Szuperteljesítményeivel Steve tudattalanul szülei alkalmatlansá
gát is igyekezett ellensúlyozni.
Elmondtam Stcvc-nek, hogy apja betegsége nyilván rengeteg
elintézetlen problémát hozott felszínre, és bár tudom, hogy
szenved, mindez kitűnő alkalom arra, hogy elkezdjen foglalkoz
ni néhány valóban döntő kérdéssel. Arra kértem, gondolkodjon
el azon, hogy a család kis hőseként a maga módján próbált meg
birkózni szörnyű gyerekkorával. Ez a szerep jelentette a bizton
ságot és a rendet az életében. Sajnos azt nem tanulta meg, ho
gyan legyen elnéző saját magával. Ennyi év után pedig, a legtöbb
maximalistára jellemző módon, egyszerűen megbénult attól,
hogy élete minden területén a tökéletességet hajszolja. Biztatá
somra Steve ráállt, hogy terápiás segítséghez folyamodik jelenle
gi helyzetének és gyerekkori traumáinak orvoslására.
96
fenyegethet, vagy akár ultimátumot is adhat, ám ritkán elén
határozott ahhoz, hogy bármilyen lényeges változást kikénysze-
rítsen.
Carlával kezdtünk határozott haladást elérni a terápia során.
Először is látni akartam, hogyan viselkedik a szüleivel, ezért
megkértem, hívja el őket egy foglalkozásra. Amikor megérkez
tek, Carla anyja már szemmel láthatóan fel volt dúlva. Amikor
Carla gyerekkorának fájdalmas realitásairól kezdtem beszélni,
az anyja könnyekben tört ki:
98
Sikeres ember vagyok, csodálatos otthonom van! Miért
kell ebbe belcráncigálnia engem és a feleségem? Csak
foglalkozzon a lányunk bajával, minket meg hagyjon ki
ebból A lányom azért fizeti magát, hogy vele törődjön, ne
pedig velünk. A feleségemnek meg nekem semmi szük
ségünk arra, hogy ilyesmiknek legyünk kitéve. Oké, a fe
leségem talán kicsit többet iszik mint mások De tudja,
hol a határ, v igazság az, ha iszik pár pohárral, sokkal
könnyebb kijönni vele.
99
egészséges tagja. A magabiztosság látszatával, amit a külvilág fe
lé mutatott - sok társfüggő emberhez hasonlóan -, mélységes
bizonytalanságát rejtegette. Mint ahogy legtöbbünk teszi, ő is
olyan társat választott, aki visszatükrözi igazi érzéseit saját ma
gáról. A gyenge partner választása lehetővé tette számára, hogy
hozzá képest felsőbbrendűnek érezze magát.
Carla anyja jelenleg gyógyulófélben van az alkoholizmusból,
és több tekintetben nagyon pozitívan változtat a lányához és a
férjéhez fűződő kapcsolatán. A férje gyomor- és bélpanaszai vár
hatóan továbbra is fennállnak majd.
Carla apjától eltérően Glenn anyja olyan társfüggó személy
volt, aki teljes mértékben tisztában volt a borzalmakkal és a gye
reket sújtó bántalmakkal, amelyek a férje alkoholizmusát kísér
ték. Ennek ellenére nem volt képes rászánni magát, hogy hatha
tósan közbeavatkozzon. Glenn így beszélt erről:
100
Nem úgy végződik, mint egy tündérmese
Úgy egy éve volt, hogy apám életében először azt mond
ta, hogy szeret. Megöleltem, és megköszöntem neki, de
nem kárpótolt azért, hogy annyi éven keresztül ocsmá-
nyul bánt velem. Az egészben az a vicces, hogy közben
egész életemben erre vágytam.
101
hasonló jellegű intézményi. Ezek a csoportok rendkívül hatha
tós támogatási nyújtanak. Az élmények és az érzések kicserélé
sével az alkoholisták és a kábítószer-élvezők gyerekei ráébred
nek, hogy nincsenek egyedül. Szembenézhetnek a nappaliban
tanyázó dinoszaurusszal, ami az első lépés ahhoz, hogy kizavar
ják onnan.
5
A szavakkal verők
103
külsejét, intelligenciáját, képességeit vagy emberi énekét gyalá
zó, rendszeres verbális támadás éri.
Az irányító szülőkhöz hasonlóan a szavakkal bántókra két, jól
elkülöníthető stílus jellemző. Vannak, akik közvetlenül, nyíltan
és gonoszul becsmérlik gyereküket. Előfordul, hogy hülyének,
semmirekellőnek vagy rondának nevezik őket. Azt is mondhat
ják, hogy bárcsak ne hozták volna világra. Nem törődnek gyere
kük érzéseivel és azzal, hogy hosszú távon milyen hatást gyako
rolnak énképének alakulására.
Mások- nem ennyire direkt stílusban - heccelő, szarkaszti
kus megjegyzésekkel, sértő gúnynevekkel, finoman lekezelő ki
jelentésekkel támadják sorozatosan a gyereket. Az. ilyen szülők a
sértési gyakran humorral leplezik. Ártatlan tréfákat sütnek el,
például ilyesmiket, mint „Akkora az orrod, hogy egy tök is meg
szégyenülne melletled", vagy .Jól áll a ruhád - egy bohócon biz
tosan", vagy ..Te biztos nem álltál kétszer sorba, amikor az észt
osztogatták".
Ha a gyerek vagy egy másik családtag a nemtetszéséi fejezi ki,
a sértő szülő mindig azzal vág vissza, hogy nincs humorérzéke
..Tudja a gyerek, hogy csak viccből mondtam" - válaszolja,
mintha csak összebeszéli volna a sértés áldozatával.
A negyvennyolc éves Phil külsőre magabiztos ember látszatát
kellette. Magas, markáns arcú, ízlésesen öltözködő fogorvos volt
.Ám amikor megszólalt, olyan halkan beszélt, hogy alig hallot
tam. Többször is meg kelleti kérnem, hogy ismételje meg, amit
mondott. Arról beszélt, hogy kínos félénksége leküzdéséhez
segítséget kapni.
104
risága, kegyetlensége és forrása az, ami sértővé teszi őket. A gye
rekek elhiszik és intcrnalizálják mindazt, amit a szüleik monda
nak róluk. Szadista és destruktív dolog, ha a szülő a kiszolgálta
tott gyerek kárára viccelődik.
Philt szüntelenül megalázták és gúnyolták. Amikor megpró
bált apja viselkedésével szembeszállni, azzal vádolták, hogy bu
ta, mert „nem érti a viccet". Phil senkihez nem fordulhatott
ezekkel az érzésekkel.
Ahogy Phil az érzéseiről beszélt, láttam rajta, hogy még min
dig kínosan érzi magát - mintha azt hinné, hogy a panaszkodá
sa butaság. Megnyugtatására ezt mondtam neki: „Megértem,
mennyire megalázta az apja a vicceivel. Mélyen megsértette, és
senki nem vette komolyan a fájdalmát. Azért vagyunk itt, hogy
eljussunk fájdalma gyökeréig, és nem azért, hogy semmibe ve
gyük. Itt biztonságban van. Senki nem fogja megalázni."
Néhány pillanatig várt, hogy megeméssze a szavaimat. Sírás
sal küszködött, de minden erejét összeszedte, hogy legyűrje, mi
közben ezt mondta:
106
Lm így és negatív várakozásait másokra vetítette rá.
Phil kiszolgáltatottan élte az életét, miközben mindenkitől sérté
sekre és megaláztatásra számított. Túlérzékenysége, gyámolta
lansága és az emberekkel szembeni bizalmatlansága elkerülhe
tetlen, ám hatástalan módja volt annak, hogy megvédje magát a
további sértésektől.
107
akik közel állnak hozzám, azok is azt mondják, hogy túl
sok lesz ez nekem.
108
éves koromban egyszer felléptem. Szerintem egész jól si
került, de az anyám hátrajött a színpad mögé, és az egész
osztály előtt azt mondta: „Olyan voltál, mint egy víziló."
Legszívesebben elsüllyedtem volna. Amikor hazafelé vé-
gigduzzogtam az utat, azt mondta, a kritikából inkább ta
nuljak, mert csak így fogok fejlődni. Aztán megveregette
a karomat, én pedig azt gondoltam, hogy valami kedve
set mond majd, de tudja, mit mondott? „Lásd be. ki
csim, igazából semmihez sem vagy elég ügyes."
109
A rivalizáló szülő
110
Annyi éven kérésziül nem csináltam semmit, még azt
sem, amit szerettem, mert annyira féltem, hogy meg
aláznak. Amikor felnőttem, akkor is az ő hangját hallot
tam, ahogy becsmérel. Nem káromkodott velem, mocs
kos nevekkel sem illetett. De ahogy magához hasonlít
gatott, mindig pancsernak éreztem magam. Annyira
fájt.
A sértések nyomai
111
bális sértések mintha tüzes vassal égetnék a gyerek önérzetéi, és
mély sebekel ejtenek a lelkén.
Az ötvenkét éves, rendkívüli szépségű Carol először manöken
volt, majd belsőépítész lett. Első találkozásunkkor a legutóbbi,
immár harmadik válásáról beszélt. A válás nagyon fájdalmasan
érintette, és rettegéssel töltötte el a jövőt illetően. Ráadásul a vál
tozás korában volt, és úgy tűni, hamarosan rálör a pánik, hogy
elveszíti vonzó külsejét. Visszataszítónak érezte magát. Elmesél
te, hogy ezek a félelmek akkor erősödtek fel benne, amikor
nemrég Hálaadáskor meglátogatta a szüleit.
112
„Mini például?" - kérdeztem. Azt felelte, nem érdekes. Azt
mondtam, de igenis az. Tudtam, hogy egy fájó pontot takargat.
„Carol - folytattam -, látom, mennyire fájdalmas ez magának.
De felszínre kell hoznunk, hogy foglalkozhassunk vele." Lassan
fogott bele:
114
sen annál rosszabb lelt. Muszáj volt elköltöznöm otthon
ról, így tizenkilenc évesen hozzámentem az első férfihoz,
aki megkérte a kezem. Ó aztán édes pofa volt: amikor
terhes voltam, megvert, és amikor a gyerek megszületett,
elhagyott. Természetesen magamat hibáztattam. Arra
gondoltam, nyilván rosszul csináltam valamit. Lehet,
hogy rossz volt a szagom, nem tudhattam. Egy évre rá
hozzámentem egy hapsihoz, aki nem bántott, de alig
szólt hozzám. Tíz évig kitartottam mellette, nem tudtam
volna a szüleim szemébe nézni még egy gajra ment há
zassággal. Aztán végül elhagytam. Hál' istennek a mun
kámból el tudtam tartani a fiamat és magamat. Még azt
is megfogadtam, hogy néhány évig kerülöm a férfiakat.
Aztán megismertem Glenl. Azt gondoltam, révbe értem,
végre rátaláltam az igazira. A házasságunk első öt éve éle
tem legboldogabb szakasza volt. Aztán megtudtam, hogy
az első naptól fogva megcsalt. A következő tíz Mm ren
getegszer megbocsátottam neki, mert nem akartam,
hogy ez a házasságom is zátonyra fusson. Tavaly elha
gyott egy nő miatt, aki feleannyi idős, mint én. Miért nem
tudok én semmit jól csinálni?
115
önbecsüléséi az ő kezükbe lette. Nem volt nehéz meglátni,
mennyire destruktívak voltak ezek a kezek. Carolnak arra volt
szüksége, hogy önbecsülését saját magától tegye függővé azzal,
hogy szembefordul az önpusztító hiedelmekkel, amelyeket az
apja ültelett el benne gyerekkorában. A következő néhány hónap
során lassacskán belátta, hogy önbecsülése nem veszeti cl -
mindössze rossz helyen kereste
. 1 maximalista szülők
116
Bégyenlós voli, látszott, hogy bizonytalan önmagában, ennek elle
nére rendszeresen heves vitákba keveredett főnökeivel. Ez, vala
mint fokozódó koncentrálási nehézségei veszélyeztették az alkusat
Ahogy a munkájáról beszélgettünk, világossá váll számomra,
hogy az autoritással vannak problémái. A szüleiről kérdeztem,
és kiderült, hogy Carolhoz hasonlóan ő is verbális inzultusok
nyomait viseli
117
te fel az izmait. Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy
nem is rá valók.
118
r,is volt, de a kihívások előtt rendre meghátrált. Szokásává vált,
mgj feladja.
A munkalielyein azon kapta magát, hogy főnökeivel konflik
tusokba keveredik, mintegy újraélesztve gyerekkorát. Sorra vál
togatta az állásait, míg végre megtalálta a kedvére valót. Ezután
Inidult hozzám, mert meg akarta tartani. Azt mondtam neki,
logy úgy gondolom, tudok segíteni.
119
Segítettem Páninak végiggondolni egy stratégiái, hogy főnökeivel
nyíltan Hidalhassa, személyes problémái zavarják a munkájá
ban, és fizetés nélküli szabadságot kérjen. Becsületességét és
munkája minősége miatti aggodalmát értékelték, és adtak neki
két hónapot. Ez nem volt elég arra, hogy minden problémáját
feltárjuk, de ahhoz igen, hogy a gödörből, amelyet magának
isolt, kihúzzuk. Mire visszatért a munkahelyére, már képes volt
szembenézni azzal, hogy mit tett vele a mostohaapja. Ezáltal
könnyebben tudott különbséget tenni valós munkahelyi konflik
tusai és azok között, amelyek belső sebeiből eredlek. Bár még
további nyolc hónapig járt terápiára, a munkahelyén mindenki
megjegyezte, hogy olyan, mintha kicserélték volna.
120
Magam is ezt gondoltam, de ki figyel oda egy kölyökre. Az
egyik szomszédunk tudott róla. Megpróbált bejuttatni egy
nevelőotthonba, mert biztosra vette, hogy az anyám meg
fog ölni. De rá sem hallgatott senki.
122
123
A SÉRÜLÉSEK NÉHA KÍVÜL IS LÁTSZANAK
A testi eröszaktevők
124
éppen a közelében volt. Lecsatolta a szíját, és elkezdett
verni engem vagy a húgomat... a lábunkon... a
• fejünkön... ahol csak ért bennünket. Ilyenkor mindig
attól féltem, hogy nem hagyja abba.
Amerika bűne
I2S
következtében". Hogy ez a definíció jogilag mennyire érvényesít
hetó, az gyakran értelmezés kérdése. Minden államban hoztak
gyermekvédelmi törvényt, és legtöbbjük a szövetségi törvényéhez
hasonló definíciókat tartalmaz, amely viszont hatályát tekintve
némileg homályos. Azt a gyereket, akinek eltört a karja, nyilván
valóan bántalmazták, azonban az ellen a szülő ellen, aki verés
közben sérülést okozott a gyerekének a legtöbb ügyész nem si
etne vádat emelni.
Nem vagyok sem jogász, sem rendőr, azonban több, mint
húsz éve látom, milyen szenvedéseket okozhat a „törvényes"
testi fenyítés. A fizikai erőszakot én a következőképpen definiá
lom: minden olyan magatartás, amely jelentős testi fájdalmat
okoz a gyereknek, függetlenül attól, hogy marad-e nyoma.
126
A fizikai erőszakot elkövető szülők gyakran maguk is olyan csa
ládban nőttek fel, ahol az erőszak volt a minta. Felnőttkori visel
kedésük jórészt annak a közvetlen megismétlése, amit gyerek
korukban átéltek vagy tanultak. A példaképük erőszakos ember
volt. Az erőszak volt az egyetlen eszköz, amivel megtanulták ke
zelni a problémákat és az érzéseket - kiváltképp a haragot.
Az erőszakos szülők között sokan vannak, akik hatalmas ér
zelmi hiányokkal és kielégítetlen szükségletekkel lépnek a fel
nőttkorba. A gyerekeiket gyakran pótsziilőknek tekintik, akik
majd ellátják azokat az érzelmi szükségleteket, amelyeket a sa
ját szüleik sosem elégítettek ki. Az erőszakos szülő feldühödik,
ha a gyereke nem tud megfelelni ezeknek az igényeknek. Ilyen
kor nekiesik a gyerekének. Ezekben a pillanatokban a gyerek
még inkább a pótszülő szerepét játssza, mint bármikor, hiszen
az erőszaktevő igazából a saját szülei iránt érez dühöt.
Az ilyen szülők között sok az alkoholista vagy a kábítószer-él
vező. A drogok hatása alatt az impulzuskonlroll gyakran össze
omlik, bár ez egyáltalán nem csupán ennek köszönhető.
A testi erőszakol elkövetőknek sokféle típusa van, ám a skála
legsötétebb végén azok találhatók, akiknek mintha kifejezetten
azért lenne gyerekük, hogy kegyetlenkedhessenek vele. Sokan
közülük úgy festenek, viselkednek és beszélnek, mint az embe
ri lények, ám valójában szörnyetegek - híján vannak minden
olyan érzésnek és tulajdonságnak, amelyek legtöbbünket em
berré teszi. Ezeket az embereket lehetetlen megérteni, viselke
désükben nincs semmiféle logika.
127
A húgommal annyira rettegtünk, hogy éjszakánként
kezdtünk bezárkózni a szobánkba. Sosem felejtem cl,
amikor tizenegy éves voltam... a húgom meg kilenc. Az
ágy alatt bújtunk cl, miközben az apám az ajtón döröm
bölt. Soha életemben nem féltem ennyire. Aztán hirtelen
betörte az ajtót, ahogy a filmekben szokták. Rettenetes
volt. Az ajtó keresztülrepült a szobán. Megpróbáltunk el
menekülni, de mindkettőnket elkapott, és bevágott a sa
rokba, majd nekünk esett a szíjával. Közben azt ordítot
ta: „Megöllek benneteket, ha még egyszer kizártok a szo
bából!" .Azt hittem, ott nyomban végez velünk.
128
ge telt rám nagy benyomást, hanem az a szívből jövő vágya is,
hogy fájdalmas élményeivel másokon segítsen.
129
bánásmódra számítunk. Ha ez a kapcsolat jórészt az érzelmi
gondoskodásra, jogaink és érzéseink tiszteletben tartására épül.
úgy növünk fel, hogy másoktól is ugyanezt várjuk. Ezek a pozitív
várakozások teszik lehetővé, hogy felnőtt kapcsolatainkban vi
szonylag kiszolgáltatottak és nyitottak legyünk. .Ám ha, mint joe
esetében, a gyerekkor szüntelen szorongás, feszültség és fáj
dalom közepette telik, negatív várakozások és merev védekező
mechanizmusok alakulnak ki bennünk.
Joe a legrosszabbra számított másoktól. Azt várta, hogy bánt
ják, és rosszul bánnak vele, mint gyerekkorában. Ezért érzelmi
páncélba burkolózott. Senkit nem engedett közel magához. Saj
nos ez a páncélzat inkább emocionális börtönnek bizonyult,
mint védelemnek.
130
megy keresztül. Azt mondta, az anyám nem kedves már
hozzá... hogy nem fekszik le vele, és nem szép dolog egy
feleségtől, hogy nem fekszik le a férjével. Ezért volt úgy
kiborulva állandóan.
„A te érdekedben csinálom"
131
kcdésbcli szabályi megtanítsanak. Ezeket a „leckéket" sokan a
vallás nevében adják. Nincs még egy olyan könyv, amellyel vala
ha is olyan súlyosan visszaéltek volna, mint a Bibliával, hogy a
veréseket igazolják.
Az egyik családi rovatban megdöbbenve olvastam egy olvasó le
velét:
Kedves Ann Landers!
Csalódtam a válaszában, amelyet annak a lánynak írt,
akit az anyja annak idején övvel vert. A tornatanár meg
látta a zúzódásokat a lábán és a fenekén, és „gyerek elle
ni erőszaknak" minősítette. Miért ellenzi, hogy egy gye
reket övvel vernek, hiszen a Bibliában egyértelműen
benne van, hogy a szülőnek ez. a kötelessége. Példabeszé
dek, 23,13: „Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha
megvered ót vesszővel, meg nem hal." Példabeszédek,
23,14: „Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokol
ból ragadod ki."
132
méletet találta ki, hogy ha az ember nem érez, nem kell
keresztülmennie az élet fájdalmain. Biz' isten elhiszem,
hogy meg akart óvni a későbbi bajoktól. Nem akarta,
hogy olyan fájdalmat érezzék, mint amilyen őt érte, ami
kor az anyja meghalt.
133
volt a természete, hogy szembeszálljon az apámmal
Tudja, az apám keresztény, az anyám pedig zsidó. Na
gyon szegény, ortodox családban nevelkedett, olyan hely
ről származik, ahol a nők nem szólhatnak bele a férfiak
dolgába. Szerintem hálás volt, hogy tető van a feje fölött,
és a férje szépen keres.
Joe anyja nem verte a gyerekeket, de mivel nem védte meg őket
a férje brutalitásától, maga is részt vett az ellenük folyó erőszak
ban. Ahelyett, hogy megpróbálta volna megvédeni a gyerekeit, ó
maga is rémüli gyerekké váll, aki tehetetlenül és passzívan álll fér
je erőszakosságával szemben. Valójában cserbenhagyta a fiát.
Amellett, hogy elszigetelve és védtelenül érezte magát, Joe-ra
ráadásul még nyomasztó felelősség is nehezedett:
134
Amikor apám verni kezdett bennünket, mindig kiabál
tunk anyának, hogy segítsen. De sose jött oda. Csak ült
lent, és hallgatta, ahogy a segítségéért kiabálunk. Nemso
kára rájöttünk, hogy nem fog jönni. Soha nem szállt
szembe az apámmal. Szerintem nem tudott segíteni.
135
bújva töllöltem volna. Sosem Indiám igazán, miért ver
annyil, de úgy tűnt. bármit teszek, bosszantja ó"t. Úgy ér
zem, mintha kitörölte volna az egész, gyerekkoromat.
136
A gyenge önbecsülésnek ez az álhaló érzése fokozatosan önutá-
lattá alakul át, és sérült kapcsolatokkal, önbizalomhiánnyal,
inkompetenciaérzésscl. bénító szorongásokkal, valamint célta
lan dühvel terheli az érintettek életét.
Kate a következőképpen foglalta ezt össze:
138
Az egyetlen ember, akivel meg tudtam osztani az érzése
imet, a bejárónő" volt. Úgy éreztem, ő az egyetlen, akiben
megbízhatok. Egyszer, amikor az apám megvert, azt
mondta: „Drágám, apád nagyon beteg." Sose értettem,
miért nem megy kórházba, ha annyira beteg.
140
Nem tudok bensőséges kapcsolatot teremteni egy férfival.
Érzelmileg megbénítottak. Még ma is ezt teszik. De túlsá
gosan félek althoz, hogy bármit is mondjak nekik.
141
Joc-l a szülőkkel való konfrontáció szándéka és a család széthul
lásától való féleleni közötli szörnyű konfliktus ugyanabba a
csapdába kergette. Középiskolás korában arról írt leveleket, hogy
mit érez valójában:
Érzelmi válaszúton
144
I Bének komoly nehézségei vannak akár csak mérsékeli, nem fi
zikai fegyelmezési módszerek alkalmazásában is. A gyerekkori
fájdalmak ellen fellázadva, ezek a szülők félnek mind korlátokat
szabni, mind pedig érvényesíteni azokat. Ennek is lehet negatív
hatása a gyerek fejlődésére, hiszen a gyerekeknek szükségük van
a határok adta biztonságra. A túlzott engedékenység okozta kár
azonban többnyire jóval kevésbé jelentékeny, mint az a rombo
lás, amelyet az erőszakos szülő visz véghez.
Jó hír, hogy az erőszakos szülők felnőtt áldozatai le
küzdeni az őnulálatol, a szüleikkel való szimbiózist, a feldolgo
zatlan haragot, a nyomasztó félelmet, valamint a bizalom és a
biztonságérzet hiányát
lesként határozza meg az incestusl. Ennek következtében sok
millióan vannak, akik nem ismerték fel, hogy incestus áldozatai
kitek, nmei a testükbe nem történt behatolás. A pszichológia
Hems/.ogélxíl . 1 / incestus .1 viselkedésfonnák és kapcsolatok |óval
Belesebb speklmmára terjed ki. Közéjük tartozik a gyerek szájá
val, mellével, nemi szerveivel, véghélnyílisával vagy bármilyen
egyéb testrészével történő fizikai érintkezés abból acélból, hogy az
agresszor szexuálisan felizguljon. Nem kell, hogy az agresszor vér
rokon legyen Lehet bárki, akit a gyerek családtagnak tekint, pél-
I dául egy mostohaszülő vagy a szülők családjából valaki.
Vannak mis jellegű magatartásfonnák, amelyek még annak el
lenére is rendkívül romboló hatásúak, hogy nem kapcsolódik hoz-
/.íjuk a gyerek lestével történő fizikai kontaktus. Például ha az. ag
resszor a gyerek előtt leifedi a nemi szenét, vagy maszturbál, vagy
akár ráveszi a gyereket, hogy szexuálisan izgató fényképekhez, vé
gien fel különféle pózokat, az incestusnak egy formáját követi el.
Ki kell egészítenünk incestusdefiníciónkal azzal, hogy a maga-
lartisl titokban kell tartani. A gyerekét szeretettel magához ölelő
és megpusziló apa semmi titkolnivalót nem csinál. Sőt az ilyen
érintés elengedhetetlen a gyerek érzelmi fejlődéséhez, ha viszont
ugyanez a/ apa a gyerek nemi szeneit simogatja - vagy arra kész
teti a gyereket, hogy az övét simogassa -, ez már olyan cseleke
det, amelyei titokban kell tartani. Ez kimeríti az incestust.
Vannak ezenkívül sokkal kifinomultabb viselkedésfonnák,
amelyeket én lelki incestusnak nevezek. Elképzelhető, hogy a
lelki incestus áldozatainak lestél nem érte szexuális érintés vagy
támadás, azonban átélték a magánéletük és biztonságérzetük
megsértését Olyan tolakodó cselekedetekről beszélek, mint pél
dául egy öltözködő vagy fürdő gyerek meglesése vagy a gyerekre
lett csábító vagy nyílt szexuális értelmű megjegyzések Jóllehet.
, 1 / incestus szó szerinti definíciója nem illik ezeknek a viselke
désformáknak egyikére sem, az áldozatok gyakran úgy érzik, sé-
relem érte őket, es sok olyan pszichológiai tünettől szenvednek,
amelyektől az incestus tényleges áldozatai is.
Az incestussal kapcsolatos tévhitek
151
Hogy fordulhat elő ilyesmi egyáltalán?
152
Ha elárulod, engem börtönbe csuknak, és nem lesz,
aki eltartja a családot.
154
Iád iránti lojalitás a legtöbb gyerek életében hihetetlenül óriási
•rejű, függetlenül attól, mennyire romlott a család.
A harminchat éves, dinamikus, vörös hajú Connie, aki egy
nagy banknál dolgozik hitelügyintézőként, a lojális gyerek klasz-
szlkus esete volt. A félelme, hogy az apjának fájdalmat okozhat,
fa elveszítheti a szeretetét, erősebb volt, mint az a vágya, hogy a
maga számára segítséget kérjen:
156
A mocskosság, a bűnösség és a felelősség érzése iszonyatos
pszichológiai elszigeteltségbe taszítja az incestusáldozatokat. Tel
jesen egyedül érzik magukat mind a családban, mind a külvilág
ban. Ugy gondolják, senki nem hiszi majd el szörnyű titkukat, ez
a titok azonban annyira beárnyékolja az életüket, hogy gyakran
abban is meggátolja őket, hogy barátokat szerezzenek. Az elszi
geteltség pedig visszakényszerílheti őket az agresszorhoz, aki
gyakran az egyetlen személy, akitől figyelemben részesülnek,
akármilyen perverz is az.
Ha az áldozat bármilyen örömöt érez az incestus során, az
csak növeli szégyenérzetét. Több, incestust átélt felnőtt emlék
szik, hogy az élmény szexuálisan izgató volt, annak ellenére, hogy
elbizonytalanodtak, és zavarban érezték magukat Ezeknek az ál
dozatoknak később még nehezebb megszabadulniuk a felelősség
érzésétől. Tracy valójában orgazmust is átélt. így beszélt erről
158
Amikor randizni voltam, későig fennmaradt, és ahogy
hazaértem, rögtön nekem támadt. Faggatott, hogy kivel
mentem el, mit műveltem vele, hol hagytam, hogy hoz
zám nyúljon, és hogy engedtem-e, hogy a számba dugja
a nyelvét. Ha csak rajtakapott, hogy búcsúpuszit adok egy
fiúnak, kijött a házból, és azt üvöltötte, „kiírva", és el
ijesztette a srácot.
162
kor, lehet, hogy érzelmileg összeomlott volna. De azzal, hogy a
csoportban dolgozott, érzelmi háztartása stabilizálódott. A tudat
talanja azért engedte felszínre jutni ezt az elfojtott emléket, mert
már kész volt arra, hogy feldolgozza.
Nagyon kevesen ejtenek szót az anya-lány inccstusról, pedig
legalább egy tucat ilyen áldozatot kezeltem. Úgy tűnik, ennek a
mozgatórugója a groteszk módon eltorzult vágyakozás a gyön
gédségre, fizikai kontaktusra és szeretetre. Azok az anyák, akik
ilyen módon képesek felrúgni a normális anyai köteléket, általá
ban érzelmileg rendkívül zavartak, és gyakran elmebetegek
Julie-t az sodorta az összeomlás szélérc, hogy az emlékei el
fojtásával küszködött. Mégis, bármilyen fájdalmas és felzaklató
volt ezeknek az emlékeknek a felszínre hozása, rajtuk keresztül
vezetett az út Julié fokozatos felépüléséhez.
Kettős élet
168
„Nem tudom eléggé megbüntetni magam"
172
szükséget. Egész életében 6 hordozta a családi titkot. Iszonyai ér-
zelmi fájdalommal élt együtt, hogy megvédje a jó család míto-
szát. Am éppen ez a fájdalom és konfliktus az, ami az áldozatni
rendszerint arra készteti, hogy segítségért forduljon. A szülei ez-
zel szemben szinte mindig kitartanak a tagadás és az elhárító
mechanizmusok mellett. Nem hajlandók szembenézni a való-
sággal.
Terápiával a legtöbb áldozat képes visszanyerni méltóságát es
hatalmát. A probléma felismerése és a segítségkérés nemcsak a
lelki egészség, hanem a bátorság jele is.
szüleink velünk bánlak. Fonlos részéi képezik mindannak, amit
a szüleink viselkedéséből megtanulunk.
Napon ritkán fordul elő, hogy egy család vacsora közben
olyan hiedelmekről beszélget, mini „a nők másodrendű állam
polgárok", „a gyerekek áldozzák fel magukal a szüléikért", „a
gyerekek természettől fogva rosszak", vagy ,.a gyerekek maradja
nak inkompetensek. hogy továbbra is szükségük legyen a szüle-
ikre" Még ha tudná is a család, hogy ezek a hiedelmek vezérlik,
kevesen ismernék be. Ennek ellenére ezek a hiedelmek uralják
számos család éleiét, amelyben mérgező szülők élnek, és ezáltal
katasztrofális hatást fejlenek ki a gyerekek éleiére.
Michael - akii, amikor elköltözöl! otthonról, az anyja azzal fe
nyegetett, hogy szívrohamot kap - sokatmondó példával érzéke!
tette a szülők kimondatlan hiedelmeit:
180
Alii a toxikus szülők családjában a szabályok eltorzult családi
szerepeken és a valóság bizarr felfogásán alapulnak Az ezeknek
a szabályoknak való vak engedelmesség destruktív és önkárogf*|
tó viselkedést eredményez.
Katc - akit az apja vert - példája jól mutatja, mennyire n.hr/
kiszabadulni a vak engedelmesség ördögi köréből:
182
Döbbenetes, hogy úgy maradok hű az apámhoz, hogy
rettegés és bűntudat tölt el, amikor valami jót akarok
lenni magamért Sikeres vagyok. Nem kell aggódnom,
hogy összedől a világ körülöttem. De még mindig nagyon
nehéz ezt belevernem abba a kemény fejembe. Az apám
hangját hallom a sírból, és azt mondja, vége lesz az üz
leti sikereimnek, és minden nő, akivel találkozom, pali
ra vesz majd, az üzlettársaim pedig átvernek. És én elhi
szem neki. Döbbenetes. Mintha azzal őrizném az emlé
két, ha szerencsétlen vagyok
184
lói, és kétségbeesetten esdekelt a család megbocsátásáért, ami
ért ilyen szerencsétlen helyzetet idézeti elő.
Amikor Fred megpróbált valami egészséges dolgol tenni ön
magáért - valamit, amit a család többi tagja nem helyeselt -, a
családja egységfrontba tömörüli ellene. Ő led a közös ellenség,,
aki veszélyt jeleni a rendszerre. A család haraggal, felelősségre
vonással és vádaskodásokkal lámadta őt. Mivel szinte hozzá volt
láncolva a családhoz, a bűntudat elegendő volt ahhoz, hogy ez
után igazodjon a megszokott rendhez.
A Fredéhez hasonló családokban a gyerek identitása és a biz
tonsággal kapcsolatos illúziói jórészt az összeolvadás érzésétől
függenek. Kifejlődik benne az a szükséglet, hogy része legyen a
többi embernek, és hogy azok is legyenek részei neki. Képtelen
elviselni a kitaszítottság gondolatál. Ezt az összemosódási szük
séglelet azután magával hurcolja a felnőttkori kapcsolatokba Is.
Kim akkor szembesült ezzel a szükségletével, amikor kilépett
a házasságából:
186
Iád fennmaradását veszélyezteti. Ezért van az, hogy a mérgezi
szülők esetenként úgy reagálhatnak még a kisebb változásokra
is, mintha az életük forogna kockán.
Glenn azzal borította fel a családi egyensúlyi, hogy kimondta
az igazságot:
188
Igyon, anyáé. hog\ lársfuggó legyen, a gyerekek pedig s/erepei
i icréllek, és a szülőkéi játszották. Ez kiszámítható volt, és ezért
biztonságos. Amikor Glcnn megpróbálta kétségbe vonni ezeket a
•erepeket, veszélyeztette az egyensúlyi. A büntetése az lett, hogy
Báműzték egy érzelmi Szibériába.
Nem kell sok ahhoz, hogy krízis keletkezzen a mérgező család
ban apa elveszíti az állását, meghal egy rokon, valaki a szülök
rmiládjából odaköltözik, az egyik lány túl sok időt kezd tölteni az
ú| fiújával, az egyik fiú elköltözik, vagy anya megbetegszik. Ahogy
l e n n családjában is történt, amikor az apját megpróbálta szem-
BUÍlcni az alkoholizmusával, a legtöbb mérgező szülő tagadás
nál, titkolózással, és ami a legrosszabb, felelősségre vonással rea
gál a krízisre. A felelősség pedig mindig a gyerekekre hárul.
190
állal egy egészségtelen háromszög részeivé válnak, amelyben
államin m e g l u M i n l á M nkn/ s/amiikra a kel olilal közötti vá
lasztás kényszere. Amikor anya azt mondja. ..boldogtalan va
gyok az apáddal", vagy apa azt mondja, „az anyád nem akar
velem lefeküdni többet", a gyerek érzelmi levezető csatorná
vá válik ahova a szülők kiüríthetik kellemetlen érzéseiket,
anélkül hogy szembesülniük kellene a problémáikkal.
ÉLETÜNK VISSZANYERÉSE
tástól egyáltalán nem érezték jobban magukat. Még mindig
rossz érzéseik voltak önmagukkal kapcsolatban. A tüneteik to
vábbra is fennmaradtak. A megbocsátás nem eredményezel!
semmilyen jelentós vagy tarlós változást bennük. Sót, valójában
többen még gyengébbnek érezték magukat. Ilyesmiket mondo
gattak: „Talán nem bocsátottam meg eléggé", „A gyülekezelvczc-
lónk szerint a szívem mélyén igazából nem bocsátottam meg",
vagy „Nekem semmi nem sikerül?"
Hosszasan és alaposan tanulmányoztam a megbocsátás fo
galmát. Kételkedni kezdtem, vajon igazából nem hátráltatja-e
inkább, semmint segítené a gyógyulást.
Rájöttem, hogy a megbocsátásnak kél aspektusa van: a bosz-
szilvágy feladása és a vétkes fél fcloldozása a felelősség alól Nem
okozott különösebb nehézséget elfogadni, hogy az embernek fel
kell hagynia a bosszúvággyal. A bosszúvágy nagyon is normális,
ám negatív motiváló erő. Megrekcszti önt az arról való rögesz
méi faniaziálásokban, hogy miként vág majd vissza és vesz elég
tételt, frusztrálja és boldogtalanná leszi, és a lelki egészsége el
len hat. Lehet, hogy pillanatnyilag édes a bosszú, de mindunta
lan felkavarja az ön és a szülei közötti érzelmi káoszt, ami érté
kes idő- és energiapazarlással jár. A bosszúvágy feladása nehéz,
de egyértelműen egészséges lépés.
A megbocsátás másik aspektusa viszont nem könonalazódoti
ennyire tisztán. Éreztem, valamiképp nincs rendjén, hogy kriti
kátlanul feloldozunk valakit az ól jogosan terhelő felelősség alól,
főleg ha az illető súlyosan bántalmazóit egy ártatlan gyerekei
Ugyan mién kellene „felmentenie" az apját, aki terrorizálta és
verte önt, és pokollá telte a gyerekkorát? Hogyan várhaló el ön
től, hogy „elnézze", hogy otthon szinte mindennap sötétség
fogadta, és a részeg anyját kellett ápolnia, amikor hazaméul'
Vajon tényleg „meg kell bocsátania" az apjának, aki hétéves k<»
rában megerőszakolta?
Minél többel gondolkodtam ezen, annál inkább felismertem,
hogy ez a feloldozás valójában a tagadás egy másik formája: „Ha
éves Stephanie rendkívül mélyen hívő, megtéri keresztény volt,
amikor megismerkedtünk. Tizenegy éves volt, amikor a mosto
haapja megerőszakolta. Attól kezdve addig folytatta ezt, amíg
Stephanie anyja egy évvel később (mis okból) ki nem dobta a
házból. Az azt követő négy évben Stephanie-t az anyja partnerei
közül többen is molesztálták. Tizenhal éves korában megszökötl
otthonról, és prostituált lett. Hét évvel később majdnem halálra
verte az egyik kuncsaftja. Felépülése alatt a kórházban megis
merkedett egy ápolóval, aki rávette, hogy keresse fel a gyüleke
zetet, ahova ő is járt. Néhány évvel később összeházasodtak és
született egy fiuk. Stephanie őszintén igyekezett, hogy újraépítse
az életét. Ám annak ellenére, hogy családja volt és vallásos lett,
nyomorultul érezte magát. Két évet járt terápiára, de még min
dig nem tudott megszabadulni erős depressziójától. Ekkor for
dult hozzám.
198
hadidnak ki a mérgező szülök uralma alól. l-z a felszabadulás w-
szonl csak akkor következhet be, ha ön már feldolgozta a heves
harag- és gyászérzést, és a felelősséget oda helyezte, ahová való:
a szülei vállára.
Hogyan cselekszik?
Meghátráló viselkedésformák:
Gyakran engedek a szüleimnek, függetlenül az érzéseimtől.
Gyakran előfordul, hogy nem mondom meg nekik, mit gondo
lok valójában.
Gvakran előfordul, hogv nem beszélek nekik a valódi érzéseim
ről.
Gyakran teszek úgy, mintha minden rendben volna köztünk,
még akkor is, ha ez nem Igaz.
Gyakran megjátszom magam, és felszínes vagyok amikor a Stfl
leimmel vagyok
Gyakran bűntudatból, nem pedig szabad akaratomból teszek
meg dolgokat a szüleimnek.
Sokat teszek azért, hogy megváltozzanak.
210
Ne feledje, ez egy folyamai kezdete, nem pedig egynapos kú-
A fenti listák a felfedezésnek csak a kezdetéi jelentik. Még né-
y nagyon összetett és gyakran zavarba ejtő kérdés áll ön előtt.
Az ember addig nem ugrik fejest a vízbe, amíg nem győződölt
meg róla, hogy nincsenek sziklák a felszín alatt. Nem tudja egyik
napról a másikra megváltoztatni a rögzült életsémákat, akár
mennyire önkárosítóak is. Azt viszont igenis megteheti, hogy
kezdi megkérdőjelezni léleknyomorító hiedelmeit és önkárosíló
viselkedésformáit, majd végül megszabadul tőlük, és engedi,
hogy kibontakozzon valódi énje. Am mielőtt visszanyerné igazi
énjét, először tudnia kell, ki ön valójában.
hogy felzaklatom őket, hogy szinte már magam sem tudom, mll
akarok."
Sandy dilemmája jellemző azokra az emberekre, akik az ele
tük nagy részét úgy élték le, hogy túlzott felelősséget érezlek a
szüléikért. Nehéz meghatároznia, kicsoda ön, ha korábban erre
szinte semmi lehetősége nem volt. Sandynek úgy próbáltam se
gíteni az állásfoglalásban, hogy elmondtam, alapvetően mind
össze három álláspont valamelyike mellett dönthet:
Sandy, bár igazából nem akarta, hogy nála lakjanak, úgy érez
te, ez túl nagy ugrás lenne a számára, ezért beleegyezett, hogy
megmondja a szüleinek, egy hétig maradhatnak Úgy gondolta,
ezzel a saját igényeit is érvényesíti, ugyanakkor részben a szüleit
is megbékíti.
222
I
Ön felnőtt ember, és képes elviselni a kényelmetlensé
get annak érdekében, hogy önmaga lehessen.
A cselekvés ritkán olyan félelmetes, mint gondoljuk. Nem
szükséges, hogy az ön és a szülei között feszülő, érzelmileg leg-
megterheltebh problémával „rontson be". A nem védekező vála
szok gyakorlását kezdheti olyankor, amikor az anyjának nem tet
szik a rúzs színe, amelyet használ, vagy az apja kritizálja a fő/t|éi
Azt javasoltam Sandynek hogy amíg a szülei nála laknak, az
icló javát töltse a nem védekező válaszok és a kis dolgokban lett ál
lásfoglalások gyakorlásával. .Arra bátorítottam, hogy fejezze ki a
gondolatait és a véleményét. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Té
vedsz, a kagyló megárt neked", mondhatja azt: „Véletlenül éppen
nem értek egyet veled. Szerintem a kagyló megárt neked." Ily mó
don az álláspontja véleményként fogalmazódik meg, nem pedig
támadásként, ami csökkenti az érzelmi reakciók valószínűségét.
Azt is felvetettem, ha elég bátornak érzi magát, esetleg né
hány komolyabb problémával is megbirkózhat a szüleivel való
kapcsolatában azáltal, hogy határokat szab, és tudatja velük, mi
re hajlandó és mire nem a kedvükért.
Jóllehet Sandy némi aggodidommal fogadia a kérésemel, tud
ta, ha nem fog hozzá, hogy kipróbálja az új viselkedést, megreked
a régi állapotában A szülei változási képességével kapcsolatban
azonban pesszimista volt. .Azt kérdezte, hogyan érezheti majd jól
magát a viselkedésében bekövetkezett változások miatt, ha a/ok
nem válnak be - ha a szülei nem változnak meg a hatásukra Em
lékeztettem, hogy nem kell megváltozniuk Ha változtál azon,
ahogy reagál rájuk, ő maga egyoldalúan megváltoztatja a velük va
ló kapcsolatai. Kttól esetleg megváltozhatnak de ha mégsem,
Sandy akkor is a saját javára billentené a hatalmi egyensúlyi.
.Amikor ön definiálja saját magát - amikor átgondolt válas/o
kat ad, szemben a reflexszerű reakciókkal, amikor egyértelmű
en kijelenti, mit gondol és érez, amikor határokat szab, hogy ml
re hajlandó és mire nem -, a szüleivel való kapcsolata óhatatla
nul megváltozik.
talán megijesztheti őket. Esetleg megkérheti az illetőt, hogy ol
vassák együtt a könyvet. Sokkal löbh támogatást kaphat tőle. ha
megérti, ön min megy keresztül.
Ők a felelősek
226
F.gy listán írjon össze tíz olyan dolgot, amelyet hetente elvá«
gezhet, hogy segítségükkel túljusson a gyászon. Tekintse c*j
amolyan „gondozási szerződésnek", amelyet saját magával köt
Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint egy kiadós hahíürdtl,
mozilátogatás, foci a barátaival vagy egy érdekes könyv elolvadj]
sa. Fontos, hogy amit a listára ír, azt tegye is meg, ne csak gon
dolkodjék rajta.
A gyász elmúlik
Személyes felelősségvállalás
253
gyom, hogy a férfiak verjenek. Csodálatos és segítókési
barátaim vannak, szerelem a munkám, és van egy fiam,
akit imádok.
Kérlek, válaszolj a levelemre. A múltai nem változtathat
juk meg, de talán kezdhetünk egy új kapcsolatot.
Carol
Szemtől szembe
254
zotl tzorongist, ha előzetesen ír egy levelet a szüleinek, majd a
konfrontáció során hangosan felolvassa nekik. L:z a módszer ki
válóan alkalmas a lámpaláz legyőzésére, és garantálja, hogy a
mondanivalója célba érjen.
Felkészülés a „premierre"
256
•
Egy csendes konfrontáció esete
262
GINNY (halkan): Ebből semmire nem emlékszem.
MELANIE: Talán mert nem akarsz emlékezni, anya. de
ha segíteni akarsz nekem, végig kell hallgatnod. Senki
nem bánt léged, csak azt próbálom elmondani, mit ér
zek. Szóval ezek voltak az. érzéseim, amikor mindez tör
tént. Teljesen egyedül éreztem magam, ügy éreztem,
rossz vagyok, tele voltam bűntudattal, és tehetetlennek
éreztem magam, mert olyan dolgokat próbáitant helyre
hozni, amiket én nem hozhattam helyre. Hát így éreztem
magam. Most pedig elmondom, milyen hatása volt en
nek az életemre. .Amíg nem kezdtem el ezeket feldolgoz
ni, üresnek éreztem magam. Most már jobban vagyok,
de még mindig félek az érzékeny férfiaktól. Ezért állan
dóan rideg, érzéketlen fickókkal állok össze. Iszonyú ne
hézséget okoz, hogy kibogozzam, ki vagyok, mit akarok,
és mire van szükségem. Csak most kezdek ezzel tisztába
jönni. A legnehezebb az, hogy szeressem magam. /Sárii
kor csak megpróbálom, apát hallom, ahogy azt mondja,
milyen szörnyű gyerek voltam.
GINNY (sírva fakad): Becsületszavamra nem emlékszem
ezekre a dolgokra, de ha azt mondod, megtörténtek, ak
kor biztos, hogy úgy van. .Azt hiszem, engem is annyira
lefoglalt a saját boldogtalanságom...
MELANIE: Jaj, ne! Most bűntudatom van, mert megbán
tottalak.
263
ellem mindennap? Miért nem tettél soha semmit ellene?
Miért nem teszel valamit most?
JOANNE: Megvan a magad élete. Miért nem tudsz minkéi
békén hagyni?
Az ön reakciója
267
Kész vagyok beszélgetni veletek, ha nem próbáltok
továbbra is azzal büntetni, hogy nem szóltok
hozzám.
Vállaltam a kockázatát, hogy elmondtam, mi nyom
ja a lelkem. Ti miért nem vállaljátok ugyanezt a koc
kázatot?
268
Kísértést fog érezni, hogy önmagát hibáztassa a szülei kapcso
latában kialakult problémákén. Kételkedni fog, vajon nem lett
volna-e jobb hagyni a dolgokat, ahogy vannak.
Amikor Carla - aki lemondta a mexikói útját, hogy rászoru
ló, alkoholista anyját meglátogassa - szembesítette az anyját az
alkoholizmusával, az. apját pedig a társfüggőséggcl, a szülei há
zassága súlyos válságba került. Amikor az anyja kezdett felépül
ni, az apja összeomlott. Az ó önértékelése nagyrészt azon múlt.
hogy az erős, rátermett férj szerepét játszotta. .Amikor a felesége
már nem támaszkodott rá. a családban betöltött szerepe értel
mét vesztette. A házasságuk a kölcsönös függés olyan sémájára
épült, amely többé már nem volt érvényes. Nem tudták, hogyan
kommunikáljanak egymással, elveszítették az egyensúlyt és a
közös bázist. Carlának vegyes érzései voltak ezzel kapcsolatban:
269
Iktnlse el. milyen kapcsolatot akar velük mostantól
275
Ezek a technikák néhány olyan páciensem esetében is hatá
sosnak bizonyultak, akik idejüket teljes egészében az egyik vagy
mindkél szülő gondozásával töltötték. Ha a szülő önnel lakik
együtt, és ön az eltartója, abbeli igyekezete, hogy nyíltabban ke
zelje a kapcsolatukat, csökkentheti a fennálló feszültségeket,
ami megkönnyíti a gondozói szerepvállalást. De az is lehetséges,
hogy a konfrontáció annyira elmérgesíti a viszonyt, hogy az ön
élethelyzete elviselhetetlené válik Ha a jelenlegi életkörülmé
nyei nem teszik lehetővé, hogy bizonyos távolságot teremtsen sa
lát maga a szülei között abban az esetben, ha a konfrontáció
esetleg még jobban elidegeníteni' őket, választhatja a közvetett
konfrontáció valamelyik módját.
279
Ezen a ponton emlékeztettem Jonathanl, hogy a konfrontáció
nem jelenti a másik ember megsemmisítését. Ha megtaláljuk a
módját, hogy védeti körülmények közölt és gyöngéden enyhíteni
tudja a fájdalmát és a haragját, felfedezheti, hogy az igazság el
fogadásában mindig több békére lel, mint ha kikerüli. Nem
akartam olyasmire kényszeríteni, aminek az esetleges következ
ményeivel nem tudoli volna együtt élni, de fennállt a nagyon is
reális esély, hogy az anyjával való őszinte beszélgetés sokban
gazdagíthatná a kapcsolatuk minőségéi.
Beszéltem neki arról, hogy a jelenlegi munkám, amelyei ép
pen beteges haldokló szülőkkel és felnőit gyerekeikkel folytatok,
azt sugallja, a kapcsolat őszinte feltárása nemcsak hogy nem árt
meg a szülőknek, hanem gyakran a lezárás és a megnyugvás le
helőségét adja minden érintettnek.
Jonathan álláspontja az voll, hogy figyelmen kívül hagyja az
érzelmeit, és úgy tesz, mintha nem lenne semmiféle probléma
Azt mondtam neki, szerintem ezzel csak pazarolja azt a kevés
idői, amit még együtt tölthetnek.
Jonathan hetekig küszködött. Bátorításomra beszélt az anyja
orvosával, aki biztosította őt, hogy az anyja állapota stabil.
280
idős asszony. Hihetetlen, hogy annyi éven keresztül nem
mertem őszintén beszélni vele.
281
és hogy végül kimond olyan dolgokat, amelyeket sokáig
magában tartott. A sírnál történő konfrontációk eredményeként
az évek során nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam mind a pa
cienseimtől, mind a rádióhallgatóimtól.
Ha nincs rá mód, hogy elmenjen a szülei sírjához, a levelet
olvassa fel a szülőről készült fénykép előtt, vagy valakinek, aki
része a támogató rendszerének, és hajlandó a szülői helyettesí
teni.
Ezenkívül van még egy lehetősége: beszélhet valamelyik ro
konával, lehetőleg a halott szüló(k) generációjából valakivel. Be
széljen ennek a családtagnak (lehetőség szerint egy közeli vérro
konnak) a szüleivel megélt élményeiről. Nem kell azt kérnie a
rokonától, hogy vállalja a felelősseget a szülei tetteiért, az viszont
óriási megkönnyebbülést hoz, ha elmondhatja az igazat egy
nagynénjének vagy nagybátyjának.
Lehet, hogy ugyanazt a negatív reakciót kapja, mint amelyei
akkor kapott volna, ha a szülei élnének. A rokon tagadással, hi-
letlenkedéssel. haraggal vagy sértődéssel reagálhat. Ebben az
esetben (egye pontosan azt, amit a szülei esetében telt volna: ne
reagáljon reflexszerííen, és adjon nem defenzív válaszokat. Ez
remek lehetőség, hogy megértse, az ön felelőssége megváltozni,
nem az övéké.
Másrészt az is elképzelhető, hogy a rokona meglepő módon
komolyan veszi önt, sőt a szülei nevében még bocsánatot is kér
Ez történi Kimmel - akit az apja a pénzével és a kiszámíthatat
lan szeszélyeivel irányított. Bár az apja már több mint öl éve ha
lott volt, Kim úgy érezte, konfrontálódnia kell valamelyik család
taggal. Az apja húga, Shirley mellett döntött, és meghívta ól
ebédre.
A találkozásukat követő foglalkozáson láttam, hogy Kim egy
szemen el van ragadtatva az eredménytől.
282
jong érte. Képzelheti, milyen nehezemre esett megmon
dani neki. mennyire szemét volt velem. De amikor meg
mondtam, döbbenetes dolog történt. Shirley azt mondta,
mindig is félt az apámtól, és gyerekkorukban szörnyen
bánt vele, és hogy egyáltalán nem lepte meg, amit mond
tam. Aztán azt mondta - és ez volt a legjobb -, hogy úgy
nyolc éve egy barna inget vett neki a születésnapjára, ami
lyet a nácik hordtak. Azt mondta, hogy legszívesebben fel
varrt volna rá egy horogkeresztet is, de az már túl sok lelt
volna. Nevettünk és sírtunk, csodálatos volt. Szerintem az
étteremben azl gondolták, nem vagyunk normálisak.
283
Még ha nem hozza is el a irófcál, még ha nem sikerül is min
dent elmondania, amit lenézett, még ha védekezni kezd is, és a
végén magyarázkodik és még ha a szülei fogják is magukat, és
kivonulnak, ön akkor is megcsinálta Kimondta az igazságot
az életéről saját magának és a szüleinek is, és a félelem, ameh
belekényszerítcttc a velük szemben játszott régi szerepébe, lob
bé már nem irányíthatja önt.
14
AZ INCESTISSERÍEES BEGYÓGYÍMSA
285
„Miért van szükségem terápiára?"
286
A terapeuta kiválasztása
287
Az incestus egyik, szinte miniien áldozatra jellemző tünete a
teljes elszigetelődés. Ha azonban olyan emberek veszik körül,
akik az önéhez. hasonló érzésekről és élményekről számolnak
be, az. elszigeteltség lassanként megszűnik. Ök lényegében ezt
mondják: „Tudjuk, milyen érzés, és hiszünk neked, osztozunk
a fájdalmadban, törődünk veled, azt akarjuk, hogy a lehető leg-
jobban legyél."
Nagyon kevesen vannak, akik nem nyílnak ki egy csoportban,
még ha a legtöbben eleinte félnek is tőle. Feszültnek és zavaro
dottnak érezheti magát mások előtt „azzal" kapcsolatban. Higy-
gye el, ezek az érzések tíz perc után elmúlnak.
Az incestusáldozatok közül néhányan érzelmileg túlságosan
törékenyek, és nem tudják elviselni a csoportmunka intenzitá
sát. Számukra az egyéni terápia jelenti a megoldást.
Mindig vegyes csoportokat állítok össze. A nemek különhöziík
lehetnek, de az érzések és a traumák ugyanazok
A terápiás központomban működő incestuscsoportjaim nyi
tottak ami azt jelenti, hogy bármikor csatlakozhatnak új tagok
Ez egyben azt is jelenti, hogy aki még csak a munka legelejét)
jár, a fejlődés különféle szakaszaiban tartó emberekkel kerül egy
csoportba. Egy új csoporttag számára csodálatosan bátorító éi
zés látni, hogy valaki éppen készen áll, hogy befejezze a terápi
át, és maga mögött hagyja az incestusélményt.
288
részletesen beszél az élményeiről. Tapasztalni fogja, hogy nincs
egyedül, és hogy a többiek is hasonló traumákon mentek ke
resztül.
Az ön beavatása egyben a folytatása is annak a létfontosságú
folyamatnak amely során a többi csoporttag elveszíti érzékeny
ségét a traumával szemben. Minden alkalommal, amikor új tag
beavatására kerül sor, a csoporttagoknak el kell ismételniük azt.
amit már régen nem mondtak ki. Minél gyakrabban történik ez,
annál kevésbé lesz mindenki érzékeny a szégyenre és a bűntu
datra. Az első alkalom minden új tag számára nagyon nehéz. Az
Illető sokat sír és zavarban van. A harmadik-negyedik alkalomra
már könnyebb beszélni az élményekről, a zavar érzése észreve
hetően alábbhagy. Mire valaki már tizedszer vagy tizenkettedszer
mondja el a történetét, akkor már nem sokkal nehezebb, mint
ha bármilyen más, kellemetlen életeseményről beszélne.
A terápia fázisai
289
Az áldozat dühe
290
Az áldozat gyásza
Terápiás módszerek
291
kel, mini „hogy merészelted", és „hogyan tehetted ezt". Ezek a
kifejezések megkönnyítik, hogy felszabadítsa dühét.
Amikor először találkoztam a harminchat éves, szőke hajú,
gyöngéd és filigrán Janine-nal, szinte mindig suttogva beszélt. Az
apja hétéves korától tizenegy éves koráig molesztálta - de Janine
még mindig görcsösen kapaszkodott a reménybe, hogy valahogy
elnyerheti a szeretetéi. Az apja iránt érzeti dühét kiváltképp ne
hezen akarta beismerni. Végigsírta a beavatást, és észrevehetően
kényelmetlenül érezte magát, amikor arra kértem, írjon levelel
az apjának. Bátorítottam, hogy a levél segítségével dühödjön fel.
amiéri az apja fájdalmat okozott neki, és elárulta. Emlékeztet
tem rá, hogy az apjának még látnia sem kell a levelet.
Az együtt végzett munkánk alapján óvatoskodó, vágyakkal és
ábrándokkal teli levélre számítoltam, de óriási meglepetés ért!
Drága Apa!
293
volna, ha tisztelsz. Azt akartam, hogy büszke légy rám
Többet jelentettél nekem, mint egy pedofil, de ez léged
nem érdekeli, igaz? Többé nem leszek úgy, mintha nem
történi volna meg. Megtörtént, apa, és még mindig eleve
nen él bennem.
Janine
Kedves Apa!
294
Mosl már kezd összeállni a kép. Beteg, háborodott em
ber vagy. Minden módon kihasználtál, ahogy egy ember
kihasználhat egy másik embert. Olyanfajta szeretetre
kényszerítettél, amire egy apa sem kényszerítheti a lá
nyát, én pedig tehetetlen voltam, hogy megállítsalak. Úgy
érzem, nem vagyok normális, mocskosnak érzem ma
gam. Nagyon rossz volt az életem, és olyan önpusztítóan
éltem eddig, hogy ha bármi, BÁRMI megváltozik, attól
csak jobb lehet nekem.
Nem tudom megoldani a problémáidat, és anya problé
máit sem tudom megoldani, de az enyéimet igen. És ha
eközben neked vagy mindkettőtöknek fájni fog, nem te
hetek róla. Nem kértem, hogy molesztálj.
Connie
Levél a csendestársnak
295
kevésbe volt fontos az anyjának, mint a saját anyagi biztonsága
és a status quo fenntartása.
Connie levele szomorú példája annak az iszonyú ambivalen
ciának, amelyei a legtöbb incestusáldozal az. anyja iránt érez.
A levelet azzal kezdte, hogy felidézte az apjától elszenvedett
szexuális gyötrelmeket. Majd azzal folytatta, hogy mit gondol az
anyja szerepéről, amelyet a családi drámában játszott:
296
A korrektív szülői gondoskodás azt jelenti, hogy ön a lelke
mélyén megtalálja azt a szülőt, aki az önben élő sérült gyerme
ket szereli és komolyan veszi. Ez az a szülő, aki a levelében vi
gasztalja, nyugtatja, és megvédi énjének azt a részéi, amely még
mindig kiszolgáltatott és rémült.
Az inccstusáldozalok közül sokan elidegenedtek a belső gyer
mektől. A szégyen, amit ön érez, a „tisztátalan", tehetetlen gyer
mek iránti megvetéssé és gyűlöletté alakult. .Azzal próbálhat véde
kezni ezek ellen az időnként rendkívül fájdalmas érzések ellen,
hogy megtagadja ezt a gyermeket, ám az önben élő gyermeket
csak elrejteni lehet, lemondani róla nem.
Azl akarom, hogy ebben a levélben ölelje meg ezt a gyerme
ket, és építse vissza ót a személyiségébe Legyen s/erető szülője.
Adja meg neki azt a gondoskodást és támogatást, amelyben so
sem részesüli. Éreztesse vele, most először, hogy szerelik, és ér
tékesnek tartják. Dan - a mérnök, akii az apja szexuálisan gyö
tört egész gyerek- és kamaszkorában - régóta gyűlöletet érzeti a
kisfiú iráni, aki egykor volt, és aki túl gyenge volt ahhoz, hogy el
lenálljon az apjának. A kisfiúnak írt levél alábbi része drámaian
illusztrálja, hogyan változtak meg ezek az érzések mindössze né
hány foglalkozás után:
297
Az egyetlen megkötésem, hogy a szomorú kezdés ellenére re
ményteljes befejezést adjon a meséjének. Elvégre a tündérmese
az élete allegóriája, remény pedig Mm. Talán igazából nem hiszi
ezt el, amikor belefog ebbe a munkába, de azzal, hogy optimis
tán ír a jövőjéről, pozitívabb képeket kezd kialakítani a fejében.
Ez főként azok számára fontos, akik nem tudnak boldog jövőt el
képzelni maguknak. .Azzal, hogy jobb életet képzel el magának,
konkrét, elérhető célokat állíthat maga elé, és amint lesznek cél
jai, lesz, ami inspirálja önt.
Sosem felejtem el azt a napot, amikor Tracy - akit biztosítási
ügynök apja molesztált - felolvasta a meséjét. Nagyon hosszú tör
ténet volt, ezért itt csak egyes részleteit közlöm, de az. igazság és
a remény, amelyet ennek a gyakorlatnak a segítségével megtalált,
örökre megváltoztatta látásmódját a saját helyzetét illetően.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis növény, amely
egy hegyektói körülvett, elszigetelt völgyben élt. A kis nö
vényt Ivynak |a név betűszó az 'incest victim'-ból, utalás
az incestusra) hívták, és nagyon el volt keseredve, ezért
mindig a folyót nézte, és titokban azt kívánta, hogy át
szökhessen a másik partra.
A világnak abban a kis sarkában, ahol Ivy élt. a hírhedt
Morris Lester király uralkodott, akit szinte mindenki
csak Moe-nak ismert. Moe Lester - a név elárulja, mit
kaphatsz tőle |molesztál].
Moe szenvedélyesen szerette a zsenge, fiatal növényeket.
.Amikor Ivy épphogy csak virágozni kezdett, Moe meglát
ta, és nagyon megtetszett neki, hogy Ivy már érett, és
mégis milyen zsenge. Moe sorra követte el a gonosz cse
lekedeteket Ivyval, de Ivy még így is csodálta és tisztelte,
és királyként bánt vele.
Moe szégyentelen volt. de Ivy megadta, ami hiányzott ne
ki. Szegény Ivy szinte teljesen elfordult a világtól, és
299
ralisra, valamim az, ahogy a szexualitást megéli, kikezdheti a
kapcsolatot. Éhben a levélben az a legfontosabb, hogy nyíltan és
őszintén beszéljen arról, ami önnel történt. Ez fontos része an
nak, hogy megszabaduljon a szégyen érzésétől.
Levél a gyerekeihez
A szerepjáték ereje
301
meg tudná-e adni e/l, és gyámoltalanul bevallotta, hogy nem be
szélt még neki az apjától elszenvedett szexuális erőszakról.
A legtöbb incestusáldozalhoz hasonlóan Connie megvolt győ-
ződve arról, hogy a férje elfordulna, megundorodna és viszolyog
na tőle. Bár az évek során Wayne bebizonyította, hogy szereti, és
mögötte áll, a szorongása még mindig meggátolta abban, hogy
feltárja neki fájdalmas titkát. Most viszont szüksége volt rá, hogy
a férje megtudja
Azzal segítettem Connie félelmeit oldani, hogy megkértem,
szerepjátékkal próbálja cl a csoport előtt, hogy elmondja Vl'ayne-
nek, mielőtt a valóságban sor kerül rá. Több jelenetet is elját
szottunk, amelyekben én vagy egy mlsik csoporttag játszotta
Wayne-t, aki különféle reakciókat adott, a teljes elfogadástól egé
szen a teljes elutasításig.
Az egyik különösen drámai jelenetben Connie maga alakítot
ta Wayne-t, és így megtapasztalhatta a férje érzéseit. Én játszot
tam Connie-l. Miután megmondtam ,.Wayne'*-nck, hogy mit
művelt velem az apám. elmondtam, mire van szükségem tőle:
302
CONNIE: Valóban éreztem a szereldei, amikor ő voltam.
Minden rendben lesz. Tudom, hogy így lesz. És ha még
sem | elmosolyodott |, akkor kiülöm
303
önnek. Nézze végig, aliogy megfordul, és kimegy a szobából, s köz
ben egyre kisebb és kisebb lesz, ahogy az ajtó felé megy.
Bár meglehetős fájdalmat érezhet amiatt, hogy annak idején
erre nem volt képes, a történelem ilyen módon történő átírása
izgalmas és önbizalmat adó feladat. Din így beszélt erről:
Istenem, mit nem adtam volna azért, hogy ezt annak ide
jén meglehessem. De még azzal is, hogy most csinálom,
olyan erők szabadulnak fel bennem, amelyekről nem is
hittem, hogy léteznek. Akkor egyikünk sem tudta megvé
deni magát, de most holtbiztos, hogy megtanuljuk!
304
A KIS CONNIE: Hál... nehéz elmesélni. Nagyon szégyel
lem magam, de az apukám... bejön a szobába, és... le
húzza a bugyimat, és simogat és nyalogat... tudod, ott
lent, a puncimnál. Es akkor az ő fütyijél nekidörzsöli a
lábamnak, és nagyokat liheg, és akkor ilyen ragacsos fe
hér dolog jön ki, és aztán mondja, hogy fogjak egy törül
közőt, és töröljem le, és azt mondja, hogy ha szólok va
lakinek, meg fog verni.
SUSAN: Milyen érzés, amikor apukád ilyeneket csinál
veled?
A KIS CONNIE: Nagyon félek, és fáj a hasam. Biztos azért
csinálja apu, mert rossz kislány vagyok. Néha meg akarok
halni, mert akkor megtudná, milyen rossz nekem, és ha
meghalnék, akkor biztos nem csinálná többet velem.
305
Konfrontáció a szülőkkel
307
gcs, hogy meghatározza bármilyen jövőbeni kapcsolat feltételeit
Világosan demonstrálnia kell, hogy nem hajlandó tovább együtt
élni a hazugságokkal, a féligazságokkal, a titkolózással és a laga
dóssal. Ami a legfontosabb, hogy tegye egyértelművé: többé nem
ha|landó magára venni a felelősséget az ön ellen elkövetett erő
szakért - többé nem hajlandó áldozat lenni.
308
Mindig úgy éreztem, nem helyes, ha mis férfihoz vonzó
dom. Mindig az volt az érzésem, hogy elárullak vagy
megcsallak. így éreztem, a tulajdonod vagyok, mintha
rajtad kívül nem léte/ne számomra élet Elhittem neked,
amikor szajhának neveztél, elvégre ott volt bennem ez a
mocskos titok. Azt hittem, az én hihám Szinte egész éle-
lemben depressziós voltam, de megtanultam úgy tenni,
mintha minden rendben volna. Nos, nincs minden
rendben, apa, és itt az ideje, hogy abbahagyjuk a színész
kedett. A házasságom majdnem tönkrement, mert gyű
löltem a szexet, gyűlöltem a testem, és gyűlöltem maga
mat! Hála istennek, ez most már megváltozik. De amíg
én hordoztam ezt a terhet, addig le mindent szépen
megúsztál. Elárultál, kihasználtál, a legrosszabbat letted
velem, amit egy apa a kislányával tehet.
310
dúljon (ölük. Az anyja nem hiti neki, Liz pedig löbhel nem hoz
ta elő a dolgot.
Liz mostohaapja, Búrt udvarias, pirospozsgás arcú férfi volt,
hatvanas évei elején járt. Nagyon kifejező volt, hogy fekete lelki
pásztori tubában és fehér gallérban jött el a foglalkozásra. Liz
anyja, Rhoda magas, sovány, szigorú arcú nő volt, fekete haja
erősen őszült. Mindketten tele voltak jogos felháborodással attól
a pillanattól, hogy beléptek az ajtón.
Liz mindent úgy csinált és mondott, ahogy gyakorolta, de min
den alkalommal, amikor a molcsztálásokról próbált beszélni, a
haragos tagadás és vádaskodások kőfalába ütközött. A szülei sze
rint megháborodott, az egészet csak kitalálta, ezenkívül gonosz,
bosszúszomjas lány, aki ki akarta Burttel egyenlíteni a számlát,
amiért az „szigorúan fegyelmezte". Liz kitartott az állításai mellett,
de semmire nem jutott. Tehetetlenül nézett rám. Közbeléptem:
Búrt arca kővé vált. Egy szót sem szólt, de a dühe nyilvánva
ló volt. l'tolsó kísérletképpen Liz anyjához fordultam, hogy
szembesítsem az igazsággal, de a szavaim süket fülekre találtak.
311
Búrt és Kliuda elhárító mechanizmusai áthatolhatatlanok vol
tak, én pedig nem láttam okát, hogy Liz fájdalmait meghosszab-
biisam. Minden információval rendelkezett, amire szüksége
volt, úgyhogy arra kértem Burtöt és Rhodát, távozzanak.
Liz tudta, hogy választania kellett a szülei és az érzelmi egész
sége között. Mindkettőt nem kaphatta meg. Nem sokáig várt a
döntéssel:
Konfrontáció a csendestárssai
312
szólt róla az anyjának. Connie számára különösen fontos volt,
hogy megtudja, az anyja miért nem tett semmit, hogy megvédje.
Connie tűkön ült az izgalomtól azután, hogy feladta a levelekel.
Három hét elteltével csalódva vette tudomásul, hogy az apja nem
válaszolt neki.
„De válaszolt - mondtam neki. - Az a válasza, hogy nem haj
landó foglalkozni a dologgal."
Az anyjától azonban kapott levelet. Egy részéi felolvasta a cso
port előtt:
Szeretettel
Anya
313
ra elmondta, mennyire fáj neki. ami történt, és újra elismerte a
gyengeségét és a bűnrészességét. Magam is reménykedni kezd
tem, hogy ez a két nő talán képes valami értékeset felépíteni egy
más között... addig a pillanatig, amíg Connic azt az egy, döntő
fontosságú dolgot nem kérte, amire igazán szüksége volt.
314
..Innen folytatjuk"
Dan attól félt. hogy túl nagy terhet rak az anyja vállára Alábe
csülte az anyja empátiás készségét Ám az anyja megnyugtatta,
hogy inkább megosztja a férjével a szörnyű igazságot, semmint
hogy hazugságban éljen:
315
Dan nemcsak saját magát ajándékozta meg azzal, hogy ki
mondta az igazságot, hanem az anyját is. Azzal, hogy beszélt ne
ki az incestusról, segített neki megválaszolni sok fájdalmas és
zavarba ejtő kérdést a házasságával kapcsolatban. Dm anyja úgy
reagált, amilyen reagálásra minden incestusáldozat vágyik az
anyja részéről: együttérzéssel, az agresszor iránti haraggal és
őszinte támogatással.
•Ahogy Dan és az anyja egymást átkarolva elhagylak a rende
lőmet, csak arra tudtam gondolni, milyen csodálatos lenne, ha
minden anya így reagálna.
A terápia befejezése
316
dűlhet. Ha úgy dönt, hogy Connic-hoz hasonlóan megszakítja
velük a kapcsolatot, szüksége lehet rá, hogy valamivel
maradjon a csoportban, elkerülendő, hogy egyik veszteséget (a
csoport olthagyását) egy misikkai (a szülei elvesztésével) tetéz
ze. Mindig elámulok a változásokon, amelyek ebben a rövid idő
szakban végbemennek, különösen ha belegondolunk, milyen
fokú volt az eredeti sérülés.
Egy új ember
Drága Susan!
317
t'lóTordulna, elmondhatják nekem, én pedig mellellük
állok majd.
Végül mégis konfrontálódtam a/ apámmal. Nem kis
munkámba kerüli, de megtaláltam, és elmondtam neki,
hogy mit érzek vele kapcsolatban. Csak annyit válaszolt:
„Beteg ember vagyok." Sosem kért bocsánatot. De igaza
volt, ez nem számít. Arra volt szükségein, hogy oda le
gyem a felelősségei, ahová tartozik, és ettől jobban érez
tem magam. Köszönöm, hogy szeretett engem. Önnek
köszönhetem az életem.
Örök szeretettel
Pattv
A CIKLUS MEGTÖRÉSE
320
lésük? Dt amióta terápiára járok, megértettem, hogy az
anyám pont így bánt velem. .Amikor rossz a hangulatom,
erőt veszek magamon, hogy ne rekesszem ki őket. Na
gyon mélyen magamba kell szállnom, de azért csinálom.
Nem vagyok tökéletes, de igyekszem, hogy jobb legyek.
A fenébe is, felelős vagyok értük!
321
ina a leveleit, részi vett a szerepjátékban, és a szüleivel is konf-
rontálódott. Ahogy fokozatosan megszabadult a múlt fájdalmá
tól, lassacskán megértette, hogyan állandósította az erőszak cik
lusát a házasságában:
322
bé. A haragját ott kezdi, ahol keletkezett, és nem a feleségére zú
dítja. Képes nyíltan beszélni a feleségével a félelmeiről és fájdal
mas gyerekkoráról.
323
Ha ön alkoholista szülő felnőtt pereké, nagy a kockázata, hogy
a családjában állandósítja az alkoholizmus ciklusát, Meg ha.
Glennhez hasonlóan, ön nem alkoholista, akkor is jó eséllyel
vonzódhat olyan partnerhez, aki viszont az. Amikor ez bekövet
kezik, a gyerekei ugyanazzal az alkoholista/megmentő szerep-
modellel nőnek fel, mint amellyel ön is. Hacsak nem töri meg a
ciklust, nagy valószínűséggel ók is vagy alkoholisták vagy meg
mentük lesznek.
324
számos fiziológiai összetevője van. Kimagyaráztam Hollynak,
hogy a teste olyan, mint egy barométer, amely jelzi, mi zajlik
benne, ha odafigyel rá. Ahogy llolly kezdett ráhangolódni a testi
érzetekre, amelyeket jellemzően az erőszakosság előtt tapasztalt,
meglepődve fedezte fel. hogy hányat tudott azonosítani:
325
vaui.'Unniuk tízig... magamat ismervi', legyen inkább öt
venig. Megmondhatom a fiamnak, hogy nem akarom bán
tani, és átküldhelem a mlsik szobába. Vagy felhívhatom a
szponzoromat, és beszélgethetek vele, amíg megnyugszom.
326
megvéd az elkövetőtől Az inccslus rejtelmes kényszer. Az ag
resszor, aki a saját lányát molesztálta, gyakran az unokáival vagy
a számára elérhető más gyerekekkel folytatja. Janine nem tudta
kiszámítani, vajon az apja folytatja-e inccstuózus viselkedését,
ezért bölcsen úgy döntött, óvatos lesz.
Ezenkívül Janine több gyerekkönyvet is vett a lányának, ame
lyek megtanítják a gyerekeknek, hogy mi a különbség az egész
séges szeretet és a helytelen szexuális viselkedés között. Ebben a
témában videokazetták is kaphatók Ezeknek az anyagoknak
nem az a céljuk, hogy megijessze a gyerekeket, hanem hogy
nyugodt légkörben megtanítsa őket olyasmire, amivel kapcsolat
ban a legtöbb szülő kényelmetlenül érzi magát, de amit minden
gyereknek tudnia kell.
Ragaszkodtam hozzá, hogy Janine tegyen még egy bátor lé
pést a gyógyulás felé:
327
néha ez az ára a perekek megvédésének. Ineeslus csak a cinkos
hallgatásban lehetséges. A ciklus megtörésének létfontosságú ré
sze ennek a hallgatásnak I megtörése.
328
héten sugár/ott az örömtől, amikor eljött Igazából
nem volt olyan nehéz bocsánatot kérnie Stuarttól, mint hitte.
Csak arra kellett gondolnia, amit ő szeretett volna hallani az any
jától, így beszélt erről:
329
EPILÓGUS
A KÜZDELEM ELCSITUL
331
adott reakciójuk miatt, az anyja pedig részben elismerte, hogy
nem adtak neki annyi támogatist, amennyire szüksége volt. Ám
továbbra is lefoglalták Sandv idejét és éleiét túlzott követeléseik
kel.
Sandy arra kért, segítsek neki kidolgozni néhány választ,
amellyel korlátozhatja a szülei látogatásait, a saját elérhetőségét
és a kísérleteiket, hogy búntudalkeltéssel és kritikáikkal irányít
sák őt. Lássunk néhány választ, amelyei Sandyvel megfogalmaz
tunk:
333
Ahogy Sandy számítolt is rá, a szüleit nagyon felzaklatta új vi
selkedése. Nem ismerték el, hogy betolakodnak az életébe, és
hogy gyerekként kezelik, de Sandynek már nem volt rá szüksé
ge, hogy elismerjék. A kezébe vette a saját életéi. A szülei egy idd
után vonakodva elfogadlak az új szabályokat.
Sandy sok energiái ölt a szüleivel való küszködésbe. Most,
hogy abbahagyta a küszködést, ezt az energiát a házasságára és
a személyes céljaira fordíthatta. A férjével időt hagylak maguk
nak beszélgetésre, tervezésre, szeretkezésre és arra, hogy meg
adják a kapcsolatuknak azl a figyelmet, amit igényel. Sandy
ezenkívül hozzákezdeti, hogy megvalósítsa a célját, és sajál vi
rágboltot nyisson. Körülbelül két évvel azután, hogy befejezte a
terápiái, kaptam egy szórólapot, amelyen nagy örömmel olvas-
lam, hogy megnyílt „Sandy virágszalonja".
Lehel, hogy ön továbbra is úgy viselkedik, mintha kicsi és te
hetetlen volna, meri arra vár, hogy a szülei engedélyi adjanak a
felnőttségre. Azonban az engedély öntől jön, nem a szüleitől.
.Amikor igazán túl van a küszködésen, azt fogja tapasztalni, hogy
nincs már szüksége rá, hogy szabotálja a sajál éleiéi.
A szeretet újradefiniálása
Bízzon magában!
335
len elviselni a szorongást, mivel nincs többé szüksége a jóváha
gyásukra. Ezzel definiálja önmagái
Erősödő öndefiníciója és függetlensége egyre kevésbé tetszik
majd a szüleinek. Ne feledje, hogy a mérgező szülők természe
tüknél fogva félnek a változástól. A mérgező szülők gyakran min
denkinél nehezebben fogadják el az ön új, egészségesebb visel
kedését. Ezért nagyon fontos, hogy bízzon a saját érzéseiben és
észleléseiben A szülei idővel talán elfogadják az új énjét. Talán
még felnőttekre emlékeztető kapcsolatot is sikerül kialakítania
velük De az is lehet, hogy a szülei még jobban elsáncolják ma
gukat, és harcolnak a status quo fenntartásáért .Akárhogy is.
önön múlik, hogy megszabaduljon a családi viselkedési sémák
hoz kötődő destruktív rituáléktól.
Az igazán felnőné válás nem lineáris folyamat. Lesznek felfe
lé ívelő és lefelé vivő szakaszok, előre- és hálralépések. Számít
son rá. hogy cl fog bizonytalanodni, és hibázni is fog. Soha nem
szabadul meg teljesen a szorongástól, a félelemtől, a bűntudat
tól és a zavarodottságtól. Senki nem fog. .Ám ezek a démonok
nem irányíthatják önt többé. Ez a lényeg.
Ahogy egyre inkább ura lesz a szüleivel való múltbeli és mos
tani kapcsolatának, tapasztalni fogja, hogy a többi kapcsolata, fő
leg a kapcsolata saját magával, drámaian javul. Szabadon élvez
heti, talán életében először, a saját életét.
UTÓSZÓ
337
prostituáltak, pedofilek, a természetet és a környezetet leigázó és
kizsákmányoló vállalatok versengő, munkamániás, maximalista
tulajdonosai és menedzserei (néhány példa a „problémás" ese
tekre) otthon, a családban „termelődnek". De ha a mérgező csa
ládokban felnövő gyerekekből nem feltétlenül válnak is felelőt
len és aktívan ártó szándékú felnőttek, az elmaradt szülői szere
tet utáni éhség belehajtja őket újabb és újabb romboló kapcso
latokba és viselkedésformákba, amelyeknek végül a gyerekeik,
majd unokáik esnek áldozatul, és ez a folyamat így öröklődik to
vább generációról generációra.
A könyv egyik rövid bekezdésében megbillenti a tabut, amelyet
a zsidó-keresztény hagyomány és kultúra felállított: a szülők
mindenekfelctti, kritikátlan üszteletét és elfogadását F.rrc a tabu
ra épül az a mechanizmus, ahogy az autoritáshoz, a tekintélyhez
és általában a saját és mások hatalmához való viszonyunkat és az
azzal való bánást tanuljuk. Azáltal, hogy nem áll mellette a gyere
kek iránti mindenekfeletti tisztelel és szeretet parancsa, ez a ta
bu valójában pusztán a szülői hatalom iránti tiszteletre kénysze
rít, semmint hogy a szülő valódi tiszteletére tanítana. A gyerek a
szüleitől tanulja meg, hogyan kell őket tisztelni és szeretni, még
pedig azzal, hogy a szülő kiérdemli, azaz egész egyszerűen meg
mulatja neki: éppen úgy szereti és tiszteli, annyira „mindenekfe
lett", ahogy ó maga is elvárja a gyerekétől. Azt teszi a gyerekével,
amit maga is elvár tőle. Ennek hiányában a gyerekben a torz én
kép mellett a hatalomról és a tekintélyről is torz kép alakul ki.
Óriási a különbség aközött, hogy „szeresd és tiszteld anyát és
apái, mert mi is szerelünk és tisztelünk", és aközött, hogy „sze
resd és tiszteld anyád és apád, mert a szüleid vagyunk és halal
munk van fölötted".
338
dcmk'k boldogságot", „bűnös vagyok" és még tömérdek negatív
érzés és gondolat elengedésében van óriási jelentősége. A ben
nünk élő sérült gyermek felismerése nem önsajnálatot jeleni.
A sérült gyermek felismerése a lelki gyógyulás első mozzana
ta. Amint ez bekövetkezik, a hatás katartikus. A gyógyító katarzis,
a magasabb osszefiiggésre történő ráérzés az, ami a sérült gyer
mek felismerését félreérthetetlenül megkülönbözteti az önsaj-
nálattól. Amikor a sérült gyermeket megtaláljuk önmagunkban,
a katartikus felismerés részeként feltárni előttünk ártatlansá
gunk és védtelcnségünk.
Lelkünk gyógyulásának első lépése ez. hiszen a katartikus be
látás révén meglátjuk saját tisztaságunkat és eredendő jóságun
kat. Meglátjuk igazi valónkat, hű képünket, amely már kora gye
rekkorunkban eltorzult, Ezt a torz énképet azután végighurcol
juk egészen a felnőttkorba, és ha gyerekeinknek nincs elég sze
rencséjük, nekik is jócskán kijut belőle.
Hogy miként bánunk a rendelkezésünkre álló hatalommal,
egészen pontosan: mire használjuk azt, a gyökerek szintjén, a
szüléinktől tanuljuk meg. ezért ez érzelmi kérdés. Amikor konk
rét helyzetekben erről döntünk, érzelmi döntést hozunk. Követ
kezésképpen az érzelmeink fejlettsege, az érzelmi felnőttségünk
az, ami meghatározza, hogy miként és főképp mire használjuk a
hatalmunkat. Az érzelmi felnőttség annyit jelent, hogy a kezünk
ben lévő hatalom mellé kéf/esek és hajlandók vagyunk odaillcsz-
teni a kellő mértékű empátiát, együttérzést és felelősséget.
Az embert többek között az erkölcsi érzéke teszi kiváltságos
lénnyé. Az erkölcsi érzék teszi őt eredendően jóvá, tehát képes
sé a jóra. Az ember eredendő jósága nem mást jeleni, mint az
együtt érző felelősségvállalás képességét és kiváltságát. Ez azl
jelenti, hogy az érzelmileg felnőtt ember örömmel vállalja a ha
lalmával járó felelősségei. A felelősséget éli meg kiváltságként,
nem pedig magái a hatalmat, és ezáltal a hatalmat nem a má
soktól való elvétel, hanem a másoknak való adás lehelőségének
tekinti. Minden esetben ezt jelenti az érzelmi felnőttség.
339
sikeréi, egyáltalán azt, hogy létre tud-e jönni a leválás Minden
szimbiózis felbomlása fájdalommal jár, és a gyász folyamatál in
dítja el. Ám van egy döntó" különbség a kétféle szimbiózis fel
bomlása között.
A pozitív szimbiózis felszakadása fájdalmas ugyan, de a levá
ló gyerek megőrzi a pozitív kötődés és szeretet mintáját, ennek
alapján képes újrakötődni, új kapcsolatokban vigasztalódni és
szeretetben tovább élni. Ezzel szemben a negatív szimbiózis,
amelyben a gyermek a rettegés, a bizonytalanság, a lelki és testi
bántalmazás különféle fokaiból és formáiból eredő szenvedés,
általában a szeretethiány és a negatív energiák közepette él. sok
kal nehezebben és fájdalmasabban bontható fel. A felnőtt ember
lelki szenvedése a negatív szimbiózis problematikájával függ ösz-
sze. Halmozott nehézségekről van szó.
Egyrészt maga a negatív szimbiózis okozta érzelmi torzulá
sok, másrészt e szimbiózis felbomlásának sokszor szinte elvisel
hetetlennek tűnő fájdalma, harmadsorban pedig - már ameny-
nyiben sikerült túllépni a felbomlás gyötrelmén és áttörni a
szimbiózist - a felismerés, hogy az egyén nem hozott magával
semmit, aminek hasznát vehetné az immár szabad életben.
Hiányoznak a pozitív minták, emlékek, kapaszkcxlók, amelyek
hez válságos helyzetekben az ember odafordulhat vigaszért. Ép
pen ebben rejlik a helyzet nehézsége. A negatív szimbiózis
ugyanúgy kötelékekre épül, mint a pozitív Mivel az egyénnek
szüksége van a kötődésre, a kötődés adta biztonságra, a negatív
szimbiózis felbomlásának fájdalma gyakran olyan erejű lehet,
ami remire arra készteti az egyént, hogy kapcsolataiban és kötő
dési mechanizmusaiban újra es újra élje a negatív, ám megszo
kott és biztonságos kötelékeket, amelyek a szüleihez fűzik. Tehát
nem pusztán arról van szó, hogy a negatív szimbiózisban az
egyén negatív sémákat tanul meg, és mivel nem ismer mást,
ezeket tudja csak használni a későbbi kapcsolataiban. A negatív
sémák ismétlésével jóval mélyebben, a gyökerek szintjén, a szü
lőhöz való kötődést éli újra és újra. Nem egyszerűen a berögző-
34!
dött negatív sémák, ..szokások" levetkőzése okozza a nehézsé
get, hanem a sokkal alapvetőbb, a biztonságot, sőt az egyetlen lé
tező köteléket jelentő kapcsolatok - még ha azok negatívak is -
elengedése az, ami az egyént tudattalan rettegéssel tölti el. Hi
szen azután csak a halmozott fájdalom vagy éppenséggel semmi
nem marad fenn az egyén számára. 0 maga is megsemmisül,
persze képletesen, ebben a szakadásban. Bl az a mozzanat,
amelyben a negatív szülőtől való leválás legmélyebb lényege rej
lik, és amely annyira nehézzé teszi ezt az. elválást.
Ha az egyénnek mégis sikerül túljutnia a negatív kötelékek
felbomlásának fájdalmán, azzal kell szembesülnie, hogy saját
értékeit, sőt önmagát újra kell teremtenie. Légüres térbe kerül.
Visszalépni már késő, a lélek kitört a fojtogató ördögi körből, de
a pozitív, konstruktív minták hiánya bénítólag hat. A léleknek
ilyenkor óriási erőre és támaszra van szüksége, hogy a fokozott
gyászreakció vissza ne lökhesse a negatív mintákhoz.
Mindennek ellenére természetesen nem lehetetlen a negatív
szimbiózis felbontása. Ha sikeres, az egyén megteremtheti az
egészséges távolságot a szülei és saját lelke kozott. ami fizikai ér
zéssel Ls párosul. A katartikus szimbiózLsátlörés korlátoktól, bék
lyóktól való szabadulást jelent, ami a test felszabadulását, meg
könnyebbülését is eredményezi. A légzés szabadabbá válik, a szív
mintha kitágulna vagy inkább kitárulna. Az egyén újraszületik.
A szülővel való szimbiózis mint az ember legmélyebb és leg
összetettebb kötelékrcndszerének felbomlása intenzív gyászfo-
lyamatol indít el. Ha a negatív szimbiózis felbomlása sikeres,
még a heves gyász sem lökheti vissza az egyént a negatív kapcso
latokba, ám ha mégis, jóval korábban ráércz a negatív sémákra,
és könnyebben változtat helyzetén.
A szimbiózis teljes felbomlása így is éveket vehet igénybe, és
elválaszthatatlan a torzult énkép átalakításától. A negatív szimbi
ózis felbomlása és az énkép megváltoztatása kél egymással ösz-
szefonódó, egymást feltételező folyamai. Ugyanannak a dolognak
- az érzelmi felnövésnek - kél aspektusát képezi.
342
A szimbiózis felbomlásának folyamaiában a mérgező szülők
ről alkotóit kép is megváltozik, és e folyamat legvégén, a gyász és
a harag kitisztulásával meglátjuk és megértjük törékenységükei
és szenvedéseikel. A végső gyógyulás jele a fájdalmat okozó szü
lők Iránti együttérzés és a velük való megbékélés.
Dr. Susan Forward könyve túlmutat a benne tárgyalt téma ke
retein, hiszen a gyerekkorban rögzült pozitív és negatív sémák,
énkép és hatalomkép elkísérnek bennünket nemcsak a magán-,
hanem a társadalmi életünkbe is. Tudásunk, információink, te
hetségünk, intelligenciánk, káprázatos tudományos és technikai
fejlődésünk, gazdagságunk, családi ésAagy társadalmi pozíciónk
- röviden: kinek-kinek a kisebb-nagyobb hatalma - pontosan
annyit ér, amennyire képesek és készek vagyunk azt adásra és
nem elvételre, építésre és nem pusztításra, a környezetünk és a
természet óvására és nem kizsákmányolására használni. Ez. ha
tározza meg emberi életünk minőségél. Mert az nem kétséges,
hogy szabad akaratból korlátlan mennyiséggel rendelkezünk
Hogy ez mire jó, azon múlik, hogy képesek és hajlandók va
gyunk-e kigyógyulni sérültségünkből, kilépni a szülők árnyéká
ból és megszabadulni az érzelmi infantilizmustól, azaz felismer
ni eredendő jóságunkat és ezáltal kiváltságunkat, hogy együtt ér
ző felelősséget vállalhatunk az éleiért, amelyet ajándékba kap
tunk.
Köti György