You are on page 1of 23

A mindenkori fasizmus

1942-ben, tízéves koromban első díjat nyer-


tem a Ludi Juveniles-en, a szabad részvételű,
ám az ifjú olasz fasiszták - vagyis minden
olasz fiatal - számára kötelező pályázaton.
Szónoki virtuozitás sal dolgoztam ki az adott
témát: Meg kell-e halnunk Mussolini dicső-
ségéért és Olaszország halhatatlan jövőjéért?"
Válaszom igenlő volt. Szemfüles gyerek vol-
tam.
Később, 1943-ban rájöttem, mit takar a "sza-
badság" szó. Mondandóm végén majd elme-
sélem, hogyan történt. Akkor a "szabadság"
még nem "felszabadulást" jelentett.
Korai gyermekéveimből kettő egymásra lő-
döző ss-ek, fasiszták és partizánok között telt,
így megtanultam, hogyan kell a golyókat ke-
riilgetve slisszolni. Gyakorlatnak nem volt
rossz.
1945 áprilisában a partizánok bevették Mi-
lánót. Két napra rá eljutottak a városkába is,
ahol éltem. Ránk tört az öröm. A főtér zsú-
folásig teli éneklő és zászlót lengető embe-
rekkel, Mimót szólongatták teli torokból, a
környék partizánvezérét. Mimo, az egykori
csendőr főtörzsőrmester átálIt Badoglio hí-
veihez, és rögtön valamelyik első összecsa-
25
pásban elvesztette a fél lábát. Mankóira tá-
maszkodva, sápadtan jelent meg a városháza
erkélyén; egyik kezével csitítani próbálta a
tömeget. Ott álltam, szózatra várva, hiszen
gyermekkorom Mussolini nagy történelmi be-
szédeinek jegyében telt el, melyeknek jelen-
tősebb passzusait kívülről megtanultuk az
iskolában. Csend. Mimo rekedt hangon szó-
lalt meg, alig hallottuk. "Polgártársak, bará-
taim. Annyi fájdalmas áldozat után ... itt va-
gyunk. Dicsőség a szabadságért elesetteknek"
- mondta. Ennyi. Aztán visszament. A tömeg
kiabált, a partizánok felemelték a fegyve-
reiket és vidáman a levegőbe lőttek. Mi, gye-
rekek szaladtunk összeszedni a becses gyűj-
teménytárgynak számító töltényhüvelyeket,
de közben megtanultam azt is, hogy a szó-
lásszabadság a retorikától való megszabadu-
lást jelenti.
Pár nap múlva megpillantottam az első
amerikai katonákat: afro-amerikaiak voltak.
Az első jenki, akivel találkoztam, a néger
Joseph, megismertette velem Dick Tracy és
Li'l Abner csodáit. Képregényei színesek és
jó szagúak voltak.
Az egyik tisztet (az őmagyot vagy "capi-
tano Muddy" -t) két iskolatársnőm családi
házába szállásolták be. Otthonosan mozog-
tam a kertben, ahol az asszonyok tört francia-
sággal kotkodácsolták körbe capitano
Muddyt. Capitano Muddy jó iskolákba járt,
tudott egy kicsit franciául. Így hát, annyi
sápadt arc és fekete ing után, íme az első
képem a felszabadító amerikaiakról - egy
26
sárga-zöld egyenruhás, művelt fekete, aki így
szól: "Qui, merci beaucoup Madame, moi
aussi j'aime le champagne ... ". Pezsgőnek
sajnos híjával voltunk, de capitano Muddytól
megkaptam életem első rágógumiját, rágtam
is szépen reggeltől estélig. Éjjelre egy pohár
vízbe tettem a galacsint, hogy jó friss legyen
másnap.
Májusban megtudtuk, hogy vége a háború-
nak. Különös érzést keltett bennem a béke.
Addig állandóan azt sulykolták belém, hogy
egy olasz fiatal természetes közege a perma-
nens háború. A következő hónapokban jöttem
rá, hogy az ellenállás nem csupán helyi jelen-
ség volt, hanem európai is. Új, izgalmas sza-
vakat tanultam meg: "réseau "••, "maquis "•••,
"armée secrete ", "Rate Kapelle ", "varsói
gettó ". Szembesültem a holocaust első képei-
vel, és előbb fogtam fel a jelentését, mintsem
magát a szót megismertem. Megértettem, mi
alól szabadítottak fel minket.
Olaszországban ma egyesek kétségbe von-
ják, hogy lett volna az ellenállásnak tényleges
stratégiai hatása a háború kimenetelére. Az én
nemzedékem számára ez nem kérdés: azon
nyomban felfogtuk, mit jelentett lelkileg és
erkölcsileg az ellenállás. Büszkeséget keltett
a tudat, hogy mi, európaiak nem ölbe tett
kézzel vártuk felszabadítóinkat. Gondolom,
nem volt közömbös azoknak az amerikai fia-

• Igen, asszonyom, nagyon köszönöm, én is szeretem a


pezsgőt.
•• A francia ellenállás helyi szervezete .
••• A francia ellenállási mozgalom.
27
taloknak sem, akik vérüket ontották a szabad-
ságunkért, hogy tudták: a harcvonalak mögött
vannak európaiak, akik már törlesztenek.
Ma Olaszországban van, aki azt állítja, hogy
az ellenállás mítosza nem egyéb kommunista
hazugságnál. Az igaz, hogy a kommunisták
kisajátították az ellenállást, mivel ők játszot-
ták benne a főszerepet; én viszont emlékszem
más színű nyakkendőkre is.
Rádióhoz tapasztott füllel töltöttem éjsza-
káimat - az ablakok zárva, az általános el-
sötétítés miatt csak a készülék körül derengett
egy kis fényudvar -, és London partizánoknak
sugárzott üzeneteit hallgattam. Egyszerre
voltak ködösek és költőiek ("A nap még fel-
kél", "Kinyílnak majd a rózsák"), és legtöbb-
ször "Franchi számára" szóltak. Valaki meg-
súgta, hogy Franchi nem más, mint Észak-
Olaszország egyik legerősebb illegális cso-
portjának a vezetője, akinek a bátorsága le-
gendás. Ő vált eszményképemmé. Franchi
(valódi nevén Edgardo Sogno) monarchista
volt, s olyannyira antikommunista, hogy a
háború után a szélsőjobboldali csoportokhoz
csatlakozott, sőt még reakciós államcsínyben
való részvétellel is megvádolták. De mit szá-
mít? Sogno gyermekkorom álma marad. A
felszabadítás különféle színű emberek közös
vállalkozása volt.
Ma Olaszországban van, aki azt állítja, hogy
a felszabadító háború a megosztottság tra-
gikus korszakát jelentette, ezért nemzeti meg-
békélés kell. Töröljük el ama szörnyű évek-
nek még az emlékét is. Ám az elfojtás neu-
28
rózishoz vezet. A megbékélés jelentheti azt,
hogy együttérzéssel és tisztelettel viseltes-
sünk mindazok iránt, akik jóhiszemben har-
colták meg a harcukat, ám a megbocsátás nem
jelent feledést. Én még azt is elfogadom, hogy
Eichmann őszintén hitt "küldetésében", de
nem mondanám: "Oké, eredj, és tedd meg új-
ra." Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk
arra, ami történt, és ünnepélyesen kijelentsük,
hogy "ők" nem tehetik meg többet.
De kik azok az "ők"?
Azt nyugodtan kijelenthe~iük, hogya máso-
dik világháború előtti Európában uralkodó
totalitárius kormányok a megváltozott törté-
nelmi körülmények között bajosan térhetnek
vissza ugyanabban a köntösben. Mivel Mus-
solini fasizmusa a karizmatikus vezér esz-
méjén, a korporativizmuson és "Róma sors-
szerű jövőjén", egy új területeket meghódítani
kívánó imperialista szándékon, elkeseredett
nacionalizmuson, a fekete ingben berukkolta-
tott egységes nemzet eszményén, a parlamen-
ti demokrácia tagadásán és az antiszemitiz-
muson alapult, hát elismerem, hogy az MSI' -
ből sarjadt Alleanza Nazionale" jobboldali
párt, de nem sok köze van a hagyományos
fasizmushoz. Ugyanezért, bár aggasztanak az
Európában itt-ott felbukkanó náci barát moz-
galmak (ideértve Oroszország területét is),

, Movimento Sociale Italiano (Olasz Szociális Moz-


galom): az ötvenes évek elején alakult szélsőjobboldali
párt .
•• 1993-ban kezdődött jobboldali mozgalom, amely 1995-
ben párttá alakult.
29
nem hinném, hogy a naClzmus eredeti, egy
egész nemzetet magával sodró formájában
újra felüthetné a fejét.
A politikai rendszereket meg lehet ugyan
buktatni, az eszméket pedig lehet bírálni és
elvetni, de egy rezsim és annak ideológiája
mögött mindig egy gondolkodásmód és ér-
zésvilág lapul, kulturális szokások sora, kö-
dös, sötét ösztönök halmaza és kiszámíthatat-
lan, ősi mozgatórugók. Ismét egy kísértet,
amely bejárja Európát (hogy a világ más tájait
ne is említsük)?
Ionesco mondta egyszer, hogy "csak a
szavak számítanak, a többi üres locsogás".
Nyelvhasználatunk sokszor kirívóan árulko-
dik kifejezetlen érzelmeinkről.
Épp ezért hadd tegyem fel a kérdést: mi az
oka, hogy nem csupán az ellenállást, de az
egész második világháborút a fasizmus elleni
harcként tartják számon az egész világon?
Olvassák el újra Hemingwaytől az Akiért a
harang szól-t, és figyeljék meg: Robert Jor-
dan fasisztáknak nevezi ellenségeit, pedig a
spanyol falangistákra gondol.
Hadd idézzem Franklin Delano Rooseveltet:
"Az amerikai nép és szövetségesei a fasizmust
és az általa képviselt, zsákutcába tévedt zsar-
nokságot győzik majd le" (1944. szeptember
23.).
A McCarthy-érában azokat az amerikaiakat,
akik részt vettek a spanyol polgárháborúban,
"zöldfülű antifasisztáknak" nevezték - ami-
nek az az üzenete, hogy Hitler ellen harcolni
a negyvenes években minden jó amerikai
30
erkölcsi kötelessége volt, ám Franco ellen túl
korán, a harminc as években legalábbis kétes.
Ugyan miért azt mondták a radikális amerika-
iak, hogy "Fascist pig", amikor egy rendőr
rossz szemmel nézte, hogy dohányoznak?
Miért nem azt, hogy "cagoulard disznó", "fa-
langista disznó", "usztasa disznó", "quisling
disznó" vagy "náci disznó"?
A Mein Kampf egy politikai program teljes
kiáltványa. A nácizmust a rasszizmus és az
árjaelmélet, az entartete Kunst, vagyis az el-
fajzott művészet kritikája, a hatalomvágy és
az Übermensch filozófiája jellemezte. A
nácizmus minden kétséget kizáróan keresz-
tényellenes és újpogány volt, mint ahogy
Sztálin dialektikus materializmusa (a szovj et
marxizmus hivatalos változata) is egyértel-
műen materialista és ateista. Ha totalitarizmu-
son olyan rendszert értünk, amely minden
egyéni cselekedetet alárendel az államnak és
ideológiájának, akkor a nácizmus és a sztáli-
nizmus totalitárius rendszer.
A fasizmus diktatúrának számított ugyan,
de nem teljes mértékben totalitáriusnak, nem
azért, mert elnéző volt, hanem mert ideológiá-
ja gyenge filozófiai lábakon nyugodott. A
közhiedelemmel ellentétben, az olasz fasiz-
musnak nem volt filozófiája. Nézzük meg a
Treccani-féle enciklopédia fasizmus cím sza-
vát, melyét Mussolini írt alá, de Giovanni
Gentile szerzett, vagy sugallt: olyan késő-he-
gelianus eszméket találhatni benne az "etikus
és abszolút" államról, amelyeket Mussolini
sosem valósított meg teljesen. Mussolininek
31
filozófiája nem volt, csak retorikája. Harcos
ateistaként indult, aztán később kiegyezett az
egyházzal és rokonszenvezett azokkal a püs-
pökökkel, akik megáldották a fasiszta jelvé-
nyeket. Egy hitelesnek tetsző legenda szerint
korai antiklerikális korszakában egyszer arra
kérte Istent, sújtsa ott helyben és nyomban
agyon, hogy jelét adja létezésének. Isten két-
ségkívül másfele figyelt. A későbbi években
Mussolini folyvást Isten nevét citálta beszé-
deiben, és nem átallotta magát "a Gondviselés
emberének" hívatni. Elmondhatjuk, hogy az
olasz fasizmus volt az első jobboldali dik-
tatúra, amely hatalomra került Európában, és
minden későbbi hasonló mozgalom Mussolini
rezsimében találta meg közös archetipikus
forrását. Az olasz fasizmus volt az első, amely
katonai liturgiát, folklórt, sőt még viseletet is
kreált - ez utóbbi külföldön nagyobb sike-
reket ért el, mint Arrnani, Benetton vagy
Versace. A fasiszta mozgalmak csak a harrnin-
cas években tűntek fel Angliában Mosley-val,
majd Lettországban, Észtországban, Litvá-
niában, Lengyelországban, Magyarországon,
Romániában, Bulgáriában, Görögországban,
Jugoszláviában, Spanyolországban, Portugá-
liában, Norvégiában, sőt még Dél-Ameri-
kában is, Németországról nem is beszélve. Az
olasz fasizmus hitette el oly sok liberális eu-
rópai vezetővel, hogy ez az új rezsim érdekes
szociális reformokat hajt végre, és akár a
kommunista veszély mérsékelt forradalmi al-
ternatívájaként is megállja a helyét.
Mindezek ellenére a történelmi prioritás
32
nem kielégítő magyarázat számomra arra,
miért vált a "fasizmus" szó szinekdochévá,
mellyel pars pro totó-ként más totalitárius
mozgalmakat is illetnek. Az sem áll, hogy a
fasizmusban megtalálható a későbbi totális
rendszerek minden eleme, úgymond "kvint-
esszenciális formában". Épp ellenkezőleg, a
fasizmusnak nemhogy kvintesszenciája, de
még csak egy árva esszenciája sem volt. A
fasizmus a kusza totalitarizmus képét mutatta.
Nem fogta össze szilárdan egységes ideoló-
gia; változatos politikai és filozófiai eszmék
kollázsa volt, ellentmondásoktói nyüzsgő
méhkas. Hogyan is lehet megérteni egy olyan
totalitárius mozgalmat, amely monarchiát pá-
rosít forradalommal, királyi hadsereget Mus-
solini személyes őrségévei, az egyháznak jut-
tatott privilégiumokat az erőszakot eszmé-
nyítő állami neveléssel, a teljes kontrollt a
szabadpiaccal? A fasiszta párt új forradalmi
rendet hirdetett születésekor, de a legkonzer-
vatívabb földbirtokosok tartották el, akik
ellenforradalmat vártak el. A fasizmus kezdet-
ben republikánus volt, majd két évtizeden át
deklarálta a királyi családhoz való hűségét,
így történhetett, hogy egy "duce" húsz évig
húzta egy "királyba" karolva, akinek még a
"császár" cimet is felkínálta. A király 1943-
ban megvált Mussolinitől, de a párt két hónap
múlva német segédlettel és a "szociális" köz-
társaság zászlaját lobogtatva ismét feltűnt, és
már-már jakobinus hangsúlyokkal gazdagítva
újra elővette egykori forradalmi partitúráját.
Csak egyetlen náci építészet létezett, és csak
33
egyetlen náci művészet. Ha Albert Speert ki-
áltották ki náci építésznek, akkor Mies van
der Rohénak nem volt helye. Mint ahogy
Sztálin uralma alatt: ha Lamarcknak igaza
volt, akkor nem volt helye Darwinnak. Vi-
szont bár léteztek fasiszta építészek, de álko-
losszeumaik mellett Gropius modern racio-
nalizmusának hatására is születtek új épü-
letek.
A fasisztáknak nem volt Zsdanovjuk. Olasz-
országban két jelentős művészeti elismerés
volt: a Cremona-díj fölött egy műveletlen és
fanatikus fasiszta, Farinacci rendelkezett, aki
a propaganda jellegű művészetet támogatta
(olyan képcímek jutnak eszembe, mint Egy
Duce-rádióbeszédet hallgatva vagy a Fasiz-
mus által kiváltott tudatállapotok); a másikat,
a Bergamo-dijat egy művelt és ésszerűen tole-
ráns fasiszta, Bottai szponzorálta, aki a mű-
vészi értéket támogatta, és védelmébe vette az
új avantgárd művészeti kísérleteket, miköz-
ben ezeket Németországban üldözték, mint az
egyedül üdvözítő nibelungi Kitsch-csel szem-
ben álló, romlott és kriptokommunista törek-
véseket.
Olaszország nemzeti költője D' Annunzio
volt, a dandy, akit Németországban vagy
Oroszországban minden bizonnyal kivégző-
osztag elé állítottak volna. Hazájában viszont
nacionalizmusa és hőskultusza miatt váteszi
rangra emelte a rezsim - bár jó adag francia
dekadenciát lelhetünk fel költészetében.
Vegyük a futurizmust. Az entartete Kunst-ot
kellett volna képviselnie, mint az expresz-
34
szionizmus, a kubizmus vagy a szürrealiz-
mus. De az első olasz futuristák nacionalisták
voltak, esztétikai okokból pártolták Olasz-
ország részvételét az első világháborúban, fel-
magasztalták a sebességet, az erőszakot és a
veszélyt, ezért bizonyos szempontból úgy
tűnt, közel állnak a fasizmus tiatalságkultu-
szához. Miközben a fasizmus a római biro-
dalommal azonosult, és ismét felfedezte a fa-
lusi hagyományokat, Marinettit (aki azt han-
goztatta, hogy egy gépkocsi szebb, mint a
szamotrakéi Niké, ráadásul még a holdvilágot
is el akarta pusztítani) bevették az Olasz
Akadémia tagjai közé, holott a testület igen
nagy becsben tartotta a holdfényt.
Sok majdani partizán és kommunista párt-
tag értelmiségi nevelkedett a GUF-ban, az
egyetemisták fasiszta egyletében, melyet az új
fasiszta kultúra bölcsőjének szántak. Ezekben
a klubokban, mint valami szellemi üstben,
mindenféle ideológiai kontroll nélkül kava-
rogtak az új eszmék, nem mintha a párt tagjai
olyan toleránsak lettek volna, hanem mert
kevesen rendelkeztek közülük az ellenőrzés
intellektuális eszközeivel.
E két évtized alatt a hermetikusok költé-
szetében lelhető fel válasz a rezsim hivalkodó
stílusára: ezeknek a poétáknak megengedték,
hogy elefántcsonttomyukból kidolgozzák iro-
dalmi tiltakozásukat. A hermetikusok életér-
zése szöges ellentétben állt a fasiszta kultusz
optimizmusával és heroizmusával. A rezsim
eltűrte ezt a nyilvánvaló, bár társadalmilag

35
érzékelhetetlen véleménykülönbséget, mert
nem pazarolta idejét ily ködös zsargonra.
Ami persze nem azt jelenti, hogy az olasz
fasizmus toleráns volt. Gramsci egészen ha-
láláig börtönben ült, Matteottit és a Rosselli
fivéreket meggyilkolták, a szabad sajtót el-
nyomták, a szakszervezeteket szétrombolták,
a politikai ellenzéket távoli szigetekre szám-
űzték, a törvényhozó hatalom merő fikcióvá
vált, a végrehajtó pedig (amely ellenőrizte a
bíróit és természetesen a tömegkommuniká-
ciót) közvetlenül maga bocsátotta ki az új tör-
vényeket, köztük a faj védelmi eket is (és ezzel
Olaszország hivatalosan hozzájárult a holo-
causthoz).
Az itt lefestett inkoherens kép nem a tole-
ranciában gyökerezik: a politikai és ideológiai
kuszaságot mutatja. De ez "rendezetten zava-
ros", strukturált összevisszaság. A fasizmus
filozófiailag gyenge lábakon állt, de érzelmi-
leg szilárdan kötődött néhány archetípus hoz.
Most érkeztünk el tézisem második pontjá-
hoz. Csak egyetlen nácizmus volt, nem ne-
vezhetjük "nácizmusnak" Franco hiperkato-
likus falangizmusát, mert a nácizmus vagy
alapjában véve pogány, politeista és keresz-
tényellenes, vagy pedig nem nácizmus. Fasiz-
must viszont sokféleképpen lehet játszani, de
a játék neve nem változik. Az történik a "fa-
sizmus" fogalmával, amit Wittgenstein a
"játék" fogalmáról állított. A játék lehet ver-
seny jellegű avagy sem, részt vehet benne
egy, illetve több személy, kell het hozzá vala-
milyen speciális képesség vagy nem, folyhat
36
pénzért vagy kedvtelésből. A játékok olyan
különböző cselekvések sorozatából állnak
össze, amelyek csupán "családi hasonlósá-
got" mutatnak.

1 2 3 4
abc bcd cde def

Tegyük fel, hogy létezik egy politikai cso-


portokból álló sorozat. Az 1 csoportot az abc
tulajdonságok jellemzik, a 2 csoportot a bcd
és így tovább. 2 annyiban hasonlít l-hez,
hogy két közös tulajdonságuk van. Ugyan-
ezért 3 hasonlít 2-re és 4 hasonlít 3-ra. Ne
felejtsük, hogy 3 is hasonló l-hez (közös ben-
nük a c tulajdonság). A legkülönösebb eset a
4-esé. Természetesen hasonlít 3-ra és 2-re, de
nincs semmiféle közös vonása l-gyel. Mind-
azonáltal mert 1 és 4 közötti csökkenő hason-
lóságok folyamatos sorozata áll fenn, az illu-
zórikus átvitel miatt megmarad a családias
jelleg 4 és 1 között.
A "fasizmus" elnevezés mindenre illik, mert
el lehet hagyni egy fasiszta rendszerből egy-
két tulajdonságot, attól még szemmel látha-
tóan fasiszta marad. Hagyjuk el a fasizmusból
az imperializmust, és megkapjuk Francót és
Salazart; hagyjuk el a kolonializmust, és meg-
kapjuk a balkáni fasizmust. Fejeljük meg az
olasz fasizmust radikális antikapitalizmussal
(mely sosem vonzotta Mussolinit), és meg-
kapjuk Ezra Poundot. Adjuk hozzá a kelta mi-
tológia kultuszát és a Szent Grál miszticizmu-
sát (melyek teljes mértékben idegenek a
37
hivatalos fasizmustói), és megkapjuk az egyik
legtekintélyesebb fasiszta gurut, Julius Evo-
lát.
Mindeme konfúzió ellenére állítom, hogy
föl lehet sorakoztatni a tipikus vonásait an-
nak, amit ősfasizmusnak vagy mindenkori
fasizmusnak neveznék. Igaz, e jellegzetessé-
geket nem lehet rendszerbe foglalni; közülük
sok kölcsönösen ellentmond egymásnak, és
más típusú önkényuralomra és fanatizmus ra
is jellemző. De elég, hogy ha egyikük fel-
bukkan, és máris fölrémlik körülötte a fasiz-
mus ködképe.
1. Az ősfasizmust mindenekelőtt a hagyo-
mánykultusz jellemzi. A tradicionalizmus ré-
gebbi, mint a fasizmus. Nemcsak a Nagy
Francia Forradalom utáni katolikus ellenfor-
radalmi eszmerendszerben volt gyakori, a
klasszikus görög racionalizmus ellenhatása-
ként már a késő hellenisztikus korban meg-
született.
A Mediterráneumban a különféle vallású
népek (mindet jóindulatúan befogadta a római
Pantheon) egyszer csak arról kezdtek álmod-
ni, hogy kinyilatkoztatást kaptak valamikor az
emberi történelem hajnalán. E kinyilatkoz-
tatás sokáig titokban lapult ma már elfeledett
nyelvek leple alatt, egyiptomi hieroglifák,
kelta rovásírások, ázsiai vallások akkor még
ismeretlen szent szövegei őrizték.
Az új kultúrának szinkretistának kellett len-
nie, de nem csak olyan értelemben, ahogya
szótár a "szinkretizmust" magyarázza, vagyis
eltérő vallások és szertartások különféle for-

38
máinak kombinációjaként. Egy ilyen össze-
tételnek el kell viselnie az ellentmondásokat.
Minden eredendő üzenetben ott van a böl-
csesség csírája, és ha látszólag eltérő vagy
egymáshoz nem illő dolgokat tartalmaznak,
csak azért van, mert képletesen mindegyik
valamilyen ősi igazságra utal.
Következésképp a tudás nem gyarapítható.
Az igazság egyszer s mindenkorra kimonda-
tott, mi csak a homályos üzenetek rejtélyét
bogozgathatjuk tovább. Nézzünk csak bele a
fasiszta mozgalmak lajstromába: ott találjuk
mind a legjelentősebb hagyományőrző gondol-
kodókat. A náci gnózis tradicionalista, szink-
retista és okkult elemekből táplálkozott. Az új
olasz jobboldal legfontosabb elméleti kútfője,
Julius Evola elegyítette a Szent Grált Sion böl-
cseinek jegyzőkönyvévei, az alkímiát a Szent
Római Birodalommal. A szinkretizmus fényes
bizonyítéka az is, hogy az olasz jobboldal egy
része - szellemi nyitottságát megmutatandó -
kibővítette a listáját, egy kalap alá véve
Maistre-t, Guenont és Gramscit.
Az amerikai könyvesboltok "New Age"
feliratú polcain kutakodva még Szent Ágos-
tonra is rábukkanhatunk, aki, legjobb tudomá-
som szerint, nem volt fasiszta. De hogy egy-
más mellé került Szent Ágoston és Stone-
henge, ez már az ősfasizmus egyik tünete.
2. A tradicionalizmus magában foglalja a
modernizmus elutasítását. A fasiszták és a ná-
cik egyaránt istenítették a technológiát, míg a
tradicionalista gondolkodók általában eluta-
sítják, mert a hagyományos szellemi értékek
39
tagadását látják benne. Igaz, hogy a nácizmus
büszkélkedett az iparban elért sikerei vel, de a
modernitás-dicshimnusz csak a máz volt a
"véren" és "földön" (Blut und Boden) alapuló
ideológián. A modem világ elutasítása a kapi-
talista életmód elítélésének álruhájában jelent
meg, de főképp 1789 (vagy természetesen
1776) szellemének elvetésében tükröződött.
Úgy tekintettek a felvilágosodás, a Ráció kor-
szakára, mint a modem métely kezdetére.
Ilyen értelemben az ősfasizmust "irracionaliz-
mus" -ként is definiálhat juk.
3. Az irracionalizmus az öncélú cselekvés
kultuszától is ftigg. A cselekvés önmagáért
szép, tehát fontolgatás előtt és nélkül kell ne-
kiugrani. Gondolkodni férfiatlan. Vagyis a
kultúra gyanús, minél kritikusabb magatartást
tanúsít, annál inkább. Az értelmiségi világ
iránti gyanakvás az ősfasizmus örök tünete, a
Goebbelsnek tulajdonított mondástól kezdve
(Csak azt ne halljam, hogy kultúra, mert elő-
kapom a pisztolyomat.) az olyan kifejezések
gyakori használatáig, mint "mocsadék értel-
miségiek", "tojásfejűek", "sznob radikáli-
sok", "az egyetemek komcsi fészkek". A hi-
vatalos fasiszta értelmiség főképp azon mun-
kálkodott, hogy a modem kultúra és a libe-
rális intelligencia szemére vesse: elhagyták a
hagyományos értékeket.
4. A szinkretista rendszerek nem tűrik a kri-
tikát. A kritikus szellem distinkciókkal él, a
különbségtétel pedig a modernség jele. A mo-
dem kultúrában a tudományos közösség a
véleménykülönbséget eszköznek tekinti az
40
ismeretek bővítéséhez. Az ősfasizmus értel-
mezésében a véleménykülönbség árulás.
5. A véleménykülönbség ráadásul a másság
jele is. Az ősfasizmus úgy terjeszkedik és sze-
rez új híveket, hogy kihasználja és felnöveli
a másságtól való természetes félelmet. Egy
fasiszta vagy csírájában fasiszta mozgalom
először is a betolakodók ellen szólít fel. Az
ősfasizmus tehát per detinitionem rasszista.
6. Az ősfasizmus egyéni vagy társadalmi
frusztrációból fakad. Így aztán érthető, miért
egyik tipikus jellemzője a történelmi fasizmu-
soknak, hogy a frusztrált középosztályokhoz
fordulnak, amelyek valamilyen gazdasági vál-
ság vagy politikai megaláztatás miatt retteg-
nek az alsóbb társadalmi csoportoktóI. Ma-
napság, amikor az egykori "proletárok" kis-
polgárokká vedlenek át (a lumpenek pedig
kizárják magukat a politikai színtérről), a fa-
sizmus ebben az új többségben lel hallgató-
ságra.
7. Azoknak, akik nem rendelkeznek sem-
miféle társadalmi identitással, az ősfasizmus
egy sokkal hétköznapibb privilégiumot nyújt,
azt, hogy ugyanabban az országban születtek.
Innen ered a "nacionalizmus". A nemzet iden-
titását pedig egyetlen dolog tartja össze: az
ellenségkép. Ezért az ősfasizmus lélektana
mindig a (lehetőleg nemzetközi) összeesküvés
rögeszméjé-ben gyökerezik. A követőknek
érezniük kell a fenyegetettséget. A legegy-
szerűbb mód egy összeesküvés megvilágítá-
sára, hogy idegengyűlöletet szítunk. De az
összeesküvésnek belülről is kell jönnie: e
41
célra általában a legmegfelelőbbek a zsidók,
mert megvan az az előnyük, hogy egyszerre
vannak belül és kívül. Amerikában az össze-
esküvés-rögeszme legutóbbi példáját Pat
Robertson könyve, a The New World Order
szolgáltatta.
8. A követőknek azt kell érezniük: megaláz-
za őket az ellenség kérkedő gazdagsága és
ereje. Gyermekkoromban azt tanultam, hogy
az angolok "a napi ötszöri étkezés népe":
többször esznek, mint a szegény, ám mérték-
letes olaszok. A zsidók gazdagok, és titkos
hálózat révén kölcsönösen segítik egymást. A
követőknek azt is el kell hinniük, hogy le
tudják győzni az ellenséget. Így a történelmi
szlogenek állandó váltakozása révén az ellen-
ség egyszerre túl erős és túl gyenge. A fasisz-
ta rendszerek arra ítéltettek, hogy elveszítsék
háborúikat, mert alkatilag képtelenek arra,
hogy tárgyilagosan mérjék fel az ellenség ere-
jét.
9. Az ősfasizmus szerint nem az életért har-
colunk, hanem "a harcért élünk". A pacifiz-
mus tehát cinkosság az ellenséggel; a pacifiz-
mus rossz, mert az élet permanens harc. Eb-
ből fakad az Armageddon-komplexus is:
mivel az ellenséget le kell és le is lehet győz-
ni, lennie kell egy végső harcnak, amelynek
eredményeképpen a mozgalom az egész vilá-
gon hatalomra jut. Ez a végső megoldás egy
későbbi békét helyez kilátásba, egy aranykort
- ami ellentmond a permanens harc elvének.
Ezt az ellentmondást egyetlen fasiszta veze-
tőnek sem sikerült feloldania.
42
10. Az elitizmus minden reakciós ideoló-
giára jellemző, mert alapjában véve arisztok-
ratikus. A történelem folyamán minden arisz-
tokratikus és katonai elitizmus a gyengék
iránti megvetést sugallta. Az ősfasizmus is
"populáris elitizmust" hirdetett. Minden ál-
lampolgár a világ legkitűnőbb népéhez tar-
tozik, a párt tagjai a legjobb állampolgárok,
minden állampolgár a párt tagjává válhat
(vagy kellene válnia). De nincsenek patríciu-
sok plebejusok nélkü!. Az a vezető, aki tudja,
hogy a hatalmat nem rábízták, hanem erő-
szakkal szerezte meg, tudja azt is, hogy ereje
a tömegek gyengeségén alapul; oly gyengék,
hogy szükségük van egy "uralkodóra", mi
több, rászolgálnak. Mivel a csoport (katonai
modell szerint) hierarchikusan rendeződött,
minden alvezető lenézi az alatta levőket, akik
mind megvetik alárendeltjeiket. Mindez a
tömegelitizmus érzését erősíti.
ll. Ebben a közegben minden egyes embert
úgy nevelnek, hogy hőssé váljon. A "hős"
minden mitológiában kivételes lény, de az
ősfasiszta ideológiában a heroizmus norma. A
hőskultusz szorosan kapcsolódik a halálkul-
tuszhoz - nem véletlen, hogy a falangisták
mottója ez volt: " Viva la muerte!" Az átlag-
embernek azt mondják, hogy a halál nem
szép, de méltósággal kell elébe állni; a hívő-
ne~ azt, hogy ez a fájdalmas út a túlvilági
boldogsághoz. Az ősfasiszta hős viszont kere-
si a halált, mely a heroikus élet legnagyobb
jutalma. Az ősfasiszta hős halálvágy tói ég.
Széljegyzetként tegyük hozzá: türelmetlensé-
43
gében leginkább másokat sikerül halálba kül-
denie.
12. Mivel sem a permanens háború, sem a
heroizmus nem könnyű játék, az ősfasiszta
hatalomvágyát a szexualitásra viszi át. Innen
ered a mácsóizmus (amibe beletartozik a nők
iránti megvetés és a nem köznapi szexuális
magatartásokkal - az önmegtartóztatástói a
homoszexualitásig - szembeni intolerancia).
De mivel a szex sem könnyű játék, az ősfa-
siszta hős a fegyverekkel játszik, ezek az ő
fallikus pótIékai: háborúsdija permanens pé-
niszirigységből fakad.
13. Az ősfasizmus a "kvalitatív populizmus-
ra" épít. Egy demokráciában az állampolgár
rendelkezik egyéni jogokkal, de az állampol-
gárok összességének csak kvantitatív szem-
pontból van politikai hatásköre (a többség
elhatározását követik). Az ősfasizmus az
egyénnek mint olyannak nem juttat jogokat, a
"nép"-et pedig kvalitásnak, monolitikus egy-
ségnek tekinti, amely a "közakaratot" fejezi
ki. Mivel semmiféle embertömeg nem ren-
delkezhet közös akarattal, a vezető magának
vindikálja a tolmácsolás jogát. Elveszítvén a
rájuk bízott hatalmat, az állampolgárok nem
cselekszenek, csak pars pro totó-ként kérik
fel őket, hogy eljátsszák a nép szerepét. A nép
így színházi fikció. Nem kell a Piazza Vene-
ziára vagy a nürnbergi stadionra hivatkozni, ha
be akarjuk mutatni a kvalitatív populizmust. Jö-
vőképünkben egy televíziós, illetve internet
qualitatív populizmus van kibontakozóban,
ahol az állampolgárok egy kiválasztott cso-
44
partjának az érzelmi válasza úgy mutatható
be és fogadható el, mint a "nép hangja", Az
ősfasizmusnak, kvalitatív populizmusa miatt,
fel kell lépnie a" rothadt" parlamentáris kor-
mányokkal szemben. Mussolini egyik első
mondata az olasz parlamentben a következő
volt: "E süket és szürke termet századaim
pihenőtáborává alakíthattam volna át." Száza-
dainak ugyan rögvest talált jobb táborhelyet,
de nem sokkal később felszámolta a parla-
mentet. Amikor egy politikus kezdi kétségbe
vonni a parlament legitimitását, mert az nem
képviseli többé a "nép hangját", megcsapja
orrunkat az ősfasizmus szaga.
14. Az ősfasizmus "újbeszél", Az "újbe-
szélt" Orwell találta ki az 1984-ben, mint az
Angszoc, az Angol Szocializmus hivatalos
nyelvét, de az ősfasizmus elemei az összes
diktatúraformában megtalálhatóak. Minden
náci vagy fasiszta iskolai szöveg szegényes
szókinccsel és a legelemibb mondattannal
dolgozik, hogy korlátozza a komplex és kri-
tikus gondolkodást. De meg kell tanulnunk
felismerni az újbeszélt akkor is, amikor egy
népszerű talk-show ártatlan formájában jele-
nik meg.
Miután felsorakoztattam az ősfasizmus
lehetséges archetípusait, engedjék meg, hogy
levonjam a következtetést. 1943. július 27-
ének reggelén azt hallottam, hogy a rádióban
beolvasott hírek szerint a fasizmus megbu-
kott, és Mussolinit letartóztatták. Anyám el-
küldött újságért. Elmentem a legközelebbi bó-
déhoz, és láttam, hogy vannak lapok, de a
45
nevük más. Sőt miután gyorsan átfutottam a
címeket, rájöttem, hogy minden újság mást íro
Vettem egyet találomra, és elolvastam az első
oldalra nyomtatott üzenetet, amelyet öt vagy
hat politikai párt írt alá - a keresztényde-
mokraták, a kommunisták, a szocialisták, a
liberálisok és még egy baloldali párt. Egészen
addig abban a hitben éltem, hogy csak egyet-
len párt van minden országban, Olaszor-
szágban például csak a Nemzeti Fasiszták.
Akkor jöttem rá, hogy hazámban működhet
egyszerre több politikai párt is. És mivel
szemfiiles gyerek voltam, rögtön kikövetkez-
tettem, hogy annyi párt nem születhetett meg
egyik napról a másikra. Rájöttem, hogy ille-
gális szervezetként már korábban is léteztek.
Az üzenet a diktatúra végét és a szabadság
visszatérését köszöntötte: a szólás, a sajtó és a
politikai szervezkedés szabadságáét. "Sza-
badság", "diktatúra" - Istenem -, akkor lát-
tam életemben először nyomtatásban ezeket a
szavakat. Általuk születtem újjá, szabad nyu-
gat-európai emberként.
Vigyázzunk, nehogy e szavak értelme fele-
désbe vesszen. Az ősfasizmus még itt ólál-
kodik körülöttünk, olykor civil ruhában. Mi-
lyen könnyű dolgunk lenne, ha valaki kiálIna
a világ színe elé, és így szólna: "Újra akarom
nyitni Auschwitz kapuit, és azt akarom, hogy
ismét feketeingesek masírozzanak Olaszor-
szág terein." Ajaj, az élet nem ilyen egyszerű.
Az ősfasizmus a legártatJanabb köntösben is
visszatérhet. Az a kötelességünk, hogy lelep-
lezzük, és mutatóujjunkkal rábökjünk minden
46
egyes új formájára - mindennap, a világ min-
den táján. Ismét Rooseveltet idézem: "Ki me-
rem jelenteni: ha az amerikai demokrácia mint
tiszta erő megszűnne azon fáradozni, hogy
állampolgárainak körülményeit békés eszkö-
zökkel folyamatosan javítsa, a fasizmus ereje
megnőne országunkban" (1938. november 4.).
Szabadság, felszabadítás, felszabadulás -
olyan feladat ez, melynek sosincs vége. Mot-
tónk pedig ez legyen: "Ne felejtsetek".
Engedjék meg, hogy Franco Fortini egyik
versévei fejezzem be:

Kétfelől a hídszegélyre
akasztottak feje sorban,
kutak, források vizébe
akasztottak nyála csorran.

Az elhagyott piactéren
főbelőttek körme fénylik,
a kiégett fűvű réten
főbelőttek foga fénylik.

Követ, levegőt harapni,


nem embertest már a testünk,
követ levegőt harapni,
nem emberszív már a szívünk.

Olvastunk a halottak szemében,


s tesszük, hogy legyen itt szabad élet,
mert a halottak markába zárva
ott az igazság s ítélet. *

* Lator László fordítása.


47

You might also like