Berecz Edgár

Egypercesek II.
EGYPERCESEK II.
Anekdoták, elbeszélések,
igaz történetek

Csak felnőtteknek
18
Egypercesek II.
Copyright Berecz Edgár
Megjelent a szerző magánkiadásában xxxx-ban Székelyudvarhelyen
Tördelte és szerkesztette  :
A szerkesztésben közreműködött  : Szczotka Hajnal,
A borítót tervezte és fényképezte  : Berecz Edgár
A kötetben szereplő fényképeket a szerző készítette.
Nyomdai munkálatok. xxxx Nyomda, Székelyudvarhely
 Első könyv

Túl az Ober Enns-ián

5
 Előszó helyett
Ezeket a történeteket az Óperencián (Ober Enns), a valamikori ma-
gyar határon túl irtam egy autó hátsó ülésén útban St. Pölten, Schmidig,
Wels, Mattighofen, Weng, Helpfau, Untendorf, Mauerkirchen, Braunau
am Inn, Schalchen, Berghausen, Neukirchen, Oberberg, Pfarrkirchen,
St. Peter, Höh, Harterding, Oberhof, Salzburg, Simbach felé, ahol
hosszabb ideig időztem és társaimmal együtt múlattam az időt.

6
 1. Hol vagytok?
Ez még akkor történt, amikor a székely autókereskedők úgy mentek
Ausztriába és Németországba, mint a zsákmányra és szép nőkre éhes
magyar portyázók, vagy a kalandkedvelő merész vikingek. Vagyis se
szótárt, se térképet nem vittek magukkal.
Az egyik sofőrt otthonról feltelefonozta a főnöke, hogy lám mi a
helyzet.
- Na, hol vagytok hé?- mennydörögte a főnök.
- Itt né, Ausfahrtnál csapjuk kifelé. - szólt bele a telefonba nagy
magabiztosan a gépkocsivezető.
(Ausfahrt - kijárat, nem pedig városnév)

2. Két Fantát kérek

Az egyik románul nem tudó székely autókereskedő igy kérte a
Fantát Királyhágón :
- Doua Fenti cu geam, va rog ! (Két üveg Fantát, legyen szives !)

3. Zwei gombozen bitte !

Viccbeillő, de valóban megtörtént Németországban az egyik
Autobahn (autósztráda) melletti parkolóban. Két székely TIR sofőr
meglátott egy fagylaltárust s odamentek.
- Vegyünk fagylaltot.
- Jól van, vegyünk.
- Na, akkor kérjed.
- Kérjed te, te tudsz németül.
- Mire a némettudós igy kérte :
- Cváj gombóczen bitté ! (Két gombócot, legyen szives)
- Wie bitte? (Hogyan kérem?) - nézett nagyot a fagylaltárus.
- Zwei gombozen bitte !

4. A legújabb fohászkodás
Attila, a sofőr találmánya volt az alábbi fohász :
- Ha Edward velünk, kicsoda ellenünk?
Mert én voltam a tolmács, az ügyintéző, a kulturális felelős, a
7
tájszólásspecialista, az Auslenderspecialista, (külföldiszakértő), a tá-
bori szakács, a gasztronómus és még a kicsikutyafüle is.

5. A legújabb káromkodás
Kevéssel ezután útitársam Gellért kitalálta a folytatást, miután ös�-
szefutkároztuk az összes osztrák hivatalt, belegabalyodtunk az oszt-
rák bürokracia pókhálójába s végül mégis dolgavégezetlenül kellett
távoznunk :
- Ember tervez,
Isten bassza meg !

6. Ich helfe Hans

Az aranykorban még nem számitott, hogy az Auslenderek (külföl-
diek) nem tudnak németül. Sebaj, majd megtanul, fő az olcsó munka-
erő !- és továbblapoztak.
Igy történt, hogy amikor az egyik gyárban a részlegvezető végigjár-
ta a termelést megszólitotta az egyik tébláboló német munkást :
- Was machst du ? (Mit csinálsz?)
- Nichts (Semmit )- jött a magabiztos válasz.
Na jól van. A német fiú igy is úgy is megcsinálja majd a munkát, de
lássuk azt a magas fuszujkakaró legényt mellette.
- Und was machst du?
- Ich helfe Hans ( Segitek Hansnak)
Mert szegény Székely Csongor csak ennyit tudott németül.

7. Itt né, a kólás ernyők alatt

Egyszer amikor még olcsó volt az autó, Csikszentandrásfalváról
is kimentek valami autókereskedők Németbe vásárolni. Konvojban
mentek, elől ült a tolmács s ő intézte az ügyeket, a kereskedők csak fi-
zettek és csinálták amit a tolmács mondott. Hazafelé osztán Puci Jani
azt mondta, hogy ő még elmegy Ansbachba a sógorához. Jól van, majd
később találkozunk- igy a többiek.
Igenám, de Puci Jani sajnált szótárt, térképet venni- GPS akkor
még nem volt- s azt hitte, hogy Németország olyan mint Hargita me-
8
gye. A sógorától visszafelé még összeszedett valami limlomokat a
Sperrmüllből (lomtalanitásból), de addig s addig kacskaringózott ös�-
sze –vissza, hogy eltévedt. Egy óra múlva felhivta a komákat, akik egy
parkolóba húzódtak be az Autobahn mellett.
- Hol vagy? - kérdezték a komák.
- Itt né, a kólás ernyők alatt…- válaszolta sirós hangon Puci Jani.
Ezen aztán nem tudtak eligazodni, mert kólás ernyő minden parko-
lóban van vagy öt.
Puci Jani - aki megspórolta a szótárt és a térképet - a végén három-
szor tankolt és két nap késéssel vergődött haza. Meg is fogadta, hogy
többet Csikszentandrásfalváról ki nem teszi a lábát.

8. Székely móka
Gellért mesélte, hogy egyszer Németből jöttek haza székely TIR-
esek és ahogy beléptek Mosonmagyaróvárnál majdnem elütöttek egy
részeg biciklist, aki le volt omolva az út közepére. Kiszálltak, hogy ru-
gódják meg, de aztán meggondolták magukat : a részeget felhajitották
a hálófülkébe, a biciklit is összecsomagolták és meg sem álltak Püs-
pökladányig. Ott lerakták a biciklist az út mellé, még egy rossz pok-
róccal be is takarták, hogy ne fázzon meg.
Nagyot nézhetett szegény, amikor felébredt.
Egy éjszaka 400 kilométert biciklizni nem kicsi dolog !Pláne része-
gen.

9. Paduchi de cal
A katonaságnál az egyik apelnél megkérdezte a Comandant, hogy ki
ért a kertészkedéshez. Rögtön jelentkezett az egyik menasági legény,
bizonyos Tankó János, hogy ő osztán érti nagyon. A fenét értette, ott-
hon marhapásztor volt. Csak meg akart szabadulni a diszlépésektől.
A Comandant ki is emelte, és elvitte haza bemutatni a gazdaságot.
A koma lassan belejött a munkába, bár a kertészi tudományokban a
kürtös segitett neki egy liter pálinka fejében. A parancsnokkal fele ma-
gyarul- fele románul zsimi-zsuma nyelven értekeztek. Mignem egy-
szer jelentkezett a Comandantnál, hogy :
- Domnule Comandant, vinye in gradina, mert ceva mininca tot- va-
9
gyis, Parancsnok úr, jöjjön, mert a kertben valami eszik meg mindent
- Mi maninca bá?(Mi eszi te?)
- Ceva mare (Valami nagy)
- Ce bá? (Mi te?)
János sehogy se tudta, hogyan magyarázza el, de aztán kibökte : -
Paduchi de cal !
A parancsnok megvakarta a fejét és csodálkozott, hogy mi lehet az.
- Na, binye, gjere és mutassa mie (Na jól van, gyere és mutasd meg
nekem is)
Akkor János fogott neki egy nagy lótetüt.
Erre a parancsnok : - Te Janos, te ! Ez nem paduchi de cal, honem
coropisnita !

10. Turkálóban
Barátom mesélte, hogy egyszer az egyik udvarhelyi turkálóban úgy
belemelegedett a turkálásba, hogy le kellett vesse a kabátját. Egy fél-
óra múlva két zacskó ruhával ment a mérleghez, de hiába kereste a ka-
bátját, mert azt addig valaki kilóra megvette.
Hasonló történt velem is még a turkálós világ kezdetén, amikor tol-
mács voltam a német segélyszállitmányok udvarhelyi főhadiszállásán.
Az anyám kötötte zöld kiskabátomat úgy letettem, hogy többet soha
nem kaptam kézhez. Egy másik kabátban kellett hazamennem. Sze-
rencsére volt kabát elég, de azért mégis csak sajnáltam az anyám keze
munkáját.
Három év múlva aztán csak viszontláttam. Épp jöttünk haza Né-
metországból, amikor Galambfalván szembetalálkoztunk a csordával
és az egyik cigánypurdé nagy büszkén viselte az én zöld mintás kö-
tött kabátkámat.
De hát milyen állapotban volt az a kabátka ! Vastagon állt rajta a
kosz és a tehéngané. Rongyos is volt. Hogy aztán miként jutott a pász-
torfiúhoz, azt sehogy se tudtuk kideriteni.
Valószinűleg a csomagolásnál keveredhetett el.

10
 11. Hol van a Szent Péter bazilika?
Egyszer elkisértem két székely autókereskedőt Ausztriába ahol au-
tóból is és egyébből is jól bevásároltunk, aztán tekerjed haza. Hogy
gyorsabban teljen az idő persze beszélgettünk, tréfálkoztunk, egyre
másra sültek el a vaskosabbnál vaskosabb poénok. Mindezekre a kala-
pot az tette fel, hogy a két autókereskedő a román határtól egészen ha-
záig azon veszekedett, hogy hol van a Szent Péter bazilika.
-A Szent Péter bazilika eccer biztos, hogy Szentpéterváron van !-
mondta az egyik. Hisz azért Szent Péter bazilika.
- Az baszik, komám ! –kontrázta meg a másik-a Szent Péter bazili-
ka nem Szentpéterváron van, hanem Moszkvában a Vörös tér mellett.
Egész úton hazafelé a Szent Péter bazilikát osztották. Én meg hagy-
tam, hadd osszák-szorozzák. Csak kiszálláskor árultam el, hogy a
Szent Péter bazilika Rómában található.
- Na ezt mondhattad volna hamarabb is, legalább megspóroltuk
volna a sok gőzt- búcsúztak el.

12. Mekkora paraszt vagyok

Amióta beütött a válság azóta az én udvaromon is felborult a rend.
Tolmácsolnivaló semmi, turista semmi, magántanitvány semmi,
kölföldi utazások semmi, szóval megsüthetem a tudományomat.
Gyorsan pályát váltottam és már egy éve fát vágok, házat épitek,
keritést húzok, cserepet hordok, gyümölcsfát metszek, szántok, vetek,
boronálok, aratok és egyik lóról le, a másikra fel.
A barátok és az ismerősök mindebből annyit láttak, hogy elkerültek
az öltönyök és a nyakkendők, helyettük egyre több a kockás ing, a bőr-
nadrág, a sarkanytús western csizma és a tollas kalap.
Valamelyik nap az egyik megszólitott :
- Te már egészen cowboy lettél !
- Hát igen -tűrtem fel a kalapomat- én már akkora paraszt va-
gyok, hogyha bejövök a tanyáról és ráállok az aszfaltra, már szédülök.

13. Tegeződős magyarok

A múlt héten felhivott egy magyar üzletember, hogy jönnék már le
a hotel halljába egy beszélgetésre. Gondoltam, valami jó tolmácsmun-
11
ka. Na, lemegyek, hát még meg se szusszanhattam máris rám vetet-
te magát öt nyakkendős tápos muki és ecsetelni kezdték, hogy milyen
jó a rendszerük, hogyan kell pontokat gyűjteni, másokat beszervezni
és hasonló hamisságokat. Egy darabig hallgattam a sok huncutságot, a
fickók akkorákat hazudtak, hogy ők maguk se hitték, de a gyufát nem
ez húzta ki, hanem az, hogy a második mondat után javasolták, hogy
tegeződjünk.
Mondom a főnöküknek : - Ne haragudjon uram, de ez nekem nem
megy olyan könnyen. Először is Ön egy ötvenes meglett, javakorabe-
li ember, én csak egy 36 éves fiatalember vagyok, aztán mi még pertut
nem ittunk, egy tálból fuszulykalevest nem ettünk, s cigányok se va-
gyunk, hogy csak úgy tegeződjünk, mert azok tegeznek le minden is-
meretlent. Úgyhogy, ha nem haragszik és továbbra is megtisztelem….

14. Divat
A divat minden időben más és más, mint ahogyan az emberek is,
akik ugyebár a divatot csinálják. Csakhogy mostanában úgy néz ki,
mintha az emberek és velük a divat is megbolondult volna.
Mert eddig az volt a sláger, hogy kinek van több pénze, nagyobb
háza, gyorsabb autója, szőkébb barátnője és persze nagyobb farka.
Ma pedig az a sláger, hogy kinek van több lova, tehene, sőt kinek
van struccmadara, zsiráfja, pupu tevéje és még nem tudom mi. Ma már
ezek a státuszszimbólumok.
Ausztriában is ahogy haladtunk át a falvakon, hát itt a zebra, ott láma
unatkozott az udvaron, máshol meg skót felföldi marhák szőrősödtek
szembe az érkezővel s dugták ki a fejüket a keritésen.

15. Furcsa hirdetések

Eladó Felcsikon élő pisztráng, ingyenes házhozszállitással. 10 kiló
fölött kedvezményt adunk.
Eladó 3 duplasonkás 30-kg-os süldők.
Eladó 3 hónapos szuka kaukázusi kiskutya.
Vásárolnék fajtiszta rottweiler kankutyát 3 éves korig rövid farok-
kal.
Eladó 110 kg. disznó.
12
 Eladó 15 szálas anyajuh és 5 db. tavalyi bárány.
Eladó kanca szamár és tehén.
Eladó egy pár mindenre alkalmas vastagfajta hétéves sárga ménló.

16. Az iskolában
A harmadik osztályban a Fázik az ökörszem c. verset kellett megta-
nulni. Kuka Lajt is felkérdezték.
- Fázik a, fázik a…. kezdte Kuka Laji.
- Fázik az ökör…. súgták hátulról.
- Fázik az ökör sz…. . - súgták hátulról.
- Fázik a…. fázik a……fázik az ökör szarva- vágta ki Kuka Laji.
- Fázik az anyád picsája !- rivallt rá a tanitó bácsi. Mars helyre ! Ma
se tudsz semmit !

17. Az iskolában II
Kuka Lajit fizikaórán felkérdezték :
- Mi a kéngáz?
-A kéngáz egy szintelen, szagtalan, sárga, büdös gáz…

18. Piroska és a Farkas (moden változat)

Piroska ment a nagymamához. Útja az erdőn keresztül vezetett. Az
egyik bokros helyen a Farkas kidugta a fejét és megszólitotta :
- Hogy hivnak? Hová mész?Mit viszel?
Piroska : - Esztergomba.
Farkas : - Papírod nincs?

19. Nem szeretem a miccset

Gellért mesélte, hogy a tavaly egy baráti társasággal lent voltak nya-
ralni a horvátoknál. Az első este valami húsos vegyestálakat rendel-
tek a vendéglőben. A sok mindenféle hús között volt 3 darab miccs is.
Meglátta ezt D. Szilárd, a korondi kereskedő :
- Nekem nem kell miccs, mert olyan autópiac hangulata van !
És rendelt egy dupla adag Cevapcicit az étlapról. Nagy volt a meg-
lepetés, amikor kihozták. Ezt nevezik dupla kibaszódásnak !
13
 20. Cigányember a moziban
A régi világban még elég sok falusi mozi működött múzeumba való
gépekkel. Rendszerint a „kultúrba” volt a vetités, vagy a mozisember
asztalosműhelyében. Ebben a régi mozis világban még szabadon köp-
ködtek, szivaroztak az emberek vetités alatt. Tökmagot rácskálni is le-
hetett, de tapsolni, fütyögtetni vagy közbekiabálni egy - egy jó vereke-
désnél már egyenesen kötelező volt.
Egyszer elvették a villanyt Farkasfalván s félbe szakadt a vetités.
De hogy ne legyenek sötétben, a mozisember meggyújtott egy vastag
templomi gyertyát.
Egy darabig nézték egymást az emberek, majd megszólalt hátulról
(mert a cigányokat mindig hátul ültették) Mocsolya Gergé- a falu ci-
gánykovácsa vastag, borizű hangon :
- Káruly bá ! Azs a mozsigép nem megy dzsercsával?

21. Lehel a budiban

Lehel segédmunkás volt a szomszéd németnél. Jó szorgalmas mun-
kás volt, csak nem tudott németül. De megvolt az akarat benne. Egy
hét után motyogni kezdett németül, s a német patron, aki ugyancsak
motyogott magyarul meg volt vele elégedve.
Az egyik nap el akartuk küldeni Lehelt az üzletbe, de Lehel eltünt.
- Lehel ! Wo bist du? - kapcsolódott be a német patron is.
- Hir. Hallatszott valahonnan hátulról.
- Wo hier?
- A budiban.
- Ézs mit csinász te ott budiban?- kérdezte a német főnök.
- Ih svájsze. (hegesztek- ich schweisse)
Szegény Lehel összetévesztette a scheisse-t a schweisse-val.

22. Piramislakó
R. Róbert legutolsó költöztetésén én is részt vettem, mint fő-fő bú-
torhordozó. Hát alaposan megizzadtunk, míg az előző negyedik eme-
leti lakásból mindent lecipeltünk a földszintre, beraktuk a teherautó-
ba, majd félóra múlva kipakoltuk és ismét fel egy másik bérház negye-
dik emeletére. A kasmatolás és jövés –menés hangjára kiváncsiskodni
14
kezdtek a lakók és a főleg öregek lakta bérház odvaiból roskatag vén-
emberek és penészes skatyulyák bújtak elő.
Mondom Róbertnek : - Te Róbert, én azt hiszem te piramisba költöz-
tél, mert tele van múmiával….

23. Einbahn utca

Biri Pista amikor legutóbb hazajött Németországból elment az apó-
sához egy demizson borral.
- Osztán, te Pista fiam, milyennek az utak odaki, milyenek a vezeté-
si lehetőségek?- kérdezte az apósa, egy nyugdijas buszsofőr.
- Tuggya, apám, minden nagyon szép és jó, az utak, mint a tükör,
de a legjobban mégis azokban az utcákban lehet kényelmesen vezetni
amelyiken azt irja, hogy Einbahn utca (Einbahnstrasse). Az emberek
nagyon kedvesek, mindenki integetett aki velem szembejött.
(Einbahnstrasse- egyirányú utca)

24. A siparadicsomban
Az egyik osztrák siparadicsom felé nagyobbrészt átaludtam az utat.
Amikor megérkeztünk Gellért felköltött :
- Kelj fel hé ! Nézzél hegyet !
- Láttam már nagyobbakat is a Kaukázusban…
Kevéssel később, amikor már kikászálódtunk az autóból megszó-
lalt Gellért :
- Netene, itt minden olyan, mint otthon !
- Igen, csak itt sokkal több a dán- fűztem hozzá.
Mert ebben a siparadicsomban a legtöbb turista dán volt.

25. A siparadicsomban II
Kevéssel ezután Gellért megkérdezte :
- Vajjon itt miért nincs medve? Hiszen a táj olyan, mint otthon.
Attila azonnal megvolt a válasszal :
- Azért nincs medve, mert Brassó messze van. Hozzánk is Bras-
sóból hozzák….

15
 26. Hol vagytok füstösök?
Történt egyszer, hogy egy sietős teherautósofőr elütött egy
kivilágitatlan, szabálytalanul közlekedő cigányszekeret. A lovak azon-
nal szörnyethaltak, a szekéren kuporgó cigányság azonban az utolsó
pillanatban még szerterebbent, mint a varjúsereg a kő elől. Az ijedsé-
gen és kisebb-nagyobb zúzódáson kívül nagyobb bajuk nem lett.
A teherautósofőr keresgélni kezdte őket, lám kinek mi baja esett.
- Hol vagytok füstösök?
Erre, hogy a baj még nagyobbnak látsszon, a családfő igy szólt nyi-
korgó hangon :
- Itt vagyunk a szekér alatt a sáncban, mind meg vagyunk halva.
Ugyebár a cigány mindig szeret túlozni.

27. Mese a farkasról

Azt mondják, hogy a farkas rettentő egy okos állat. Például, ha el-
megy vadászni nem üres hassal teszi őkeme, hanem jól teleeszi magát
földdel, hogy súlya és teteje legyen a dolognak. Ekkor űzőbe veszi a
lovat, ráakaszkodik az orrára és lehúzza a földre. Persze a sok föld a
gyomrában tekintélyes súlyt ad neki, ezért a ló nem is tud felállni. Ha a
farkas megölte a lovat, akkor szépen kihányja a földet és behányja he-
lyébe a lovat. Szőröstől, bőröstől. Csak a patkókat hagyja meg. Majd
vigan továbbáll.
Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre s ha üres zsákkal kóválygó ci-
gányt lát a farkasalmás buckák körül, biztos lehet benne, hogy a pat-
kókért jár.

28. Duna deltai viselet

Évente elég sokat járok a Duna deltába s a halakon, vizimadarakon,
ingoványokon, lipován halászcsónakokon, régi nádházakon kivűl a
legérdekesebb látnivalónak a helybéliek cipőviseletét találtam.
Nyáron : Mezitláb gumipapucsban.
Télen : Zoknival gumipapucsban.
Azt hiszem, a világnak ezen a részén költenek a legtöbbet lábbelire.

16
 29. Szarköpeczi
Amikó még kisiskolás vótam a Táborba, vót egy rettentő rosszindu-
latú, mocsok szadista vadállat matekmatikatanárom. Úgy hivták, hogy
Szászköpeczi Antal Isván. Ez a barom abban lelte gyönyörűségit,
hogy nap mint nap sapkászta, taslizta, nyakleveseszte, tenyereseszte,
körmösöszte, kokszolta és pálcászta a kisdiákokat. Okkal s ok nékül.
Még az es megesett, hogy a fejünket belevágta a táblába, ha nem
tuttunk megódani az egyenletet. De há ilyen vót a kommunista ne-
velés. Sokat gondolkosztunk, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehetne
bosszút állni. Sok töprenkedés után rájöttünk, hogy mit kell csinálni
egy ilyen szarházival, aki a saját nemzete ifjú sarjadékait ütlegeli bör-
tönőr móggyára az iskolába. Egyik hétvégén egy papirzacskóba jó sok
potyadékot halásztunk az iskola fabudijából, asztán az egyik koma let-
te Szászköpeczi küszöbére, felgyútotta és bécsengetett. Kis idő múlva
kidugta a fejét Szászköpeczi, szétnézett, de nem látott senkit, asztán
észrevette az ajándékcsomagot és gondókodás nélkül taposni kezdte
papucsával a lángoló papirtasakot, nehogy meggyúljon a lábtörlője.
Eközben a töltelék szétkenődött és minden kákálámákálás lett. Maga
Szászköpeczi is. Igy csináltunk belőle Szarköpeczit a sok kinzásért.
Az iskola után sokszor gondótam arra, hogy egy kicsit megmarko-
lászom a tanár elvtárs grabancát és számonkérem tőlle, mi jogon pofo-
zott, kokszolt és nyaklevesezett annyi éven át, de mindig letettem róla.
Nem gyávaságból, csupán, me nem szeretek szarba nyúlni.

30. Mossa meg, aki unja vakarni

Eccer még találkoztam ezzel a Szarköpeczivel, illetve nem vele, ha-
nem a fijával, aki még a katonaságnál is egy göthös, ikszeslábú vékony
nyikhaj volt. A taknya egybefolyt a nyálával s a kufferjával együtt, ha
nyomott 45 kilót a csóró. Sokat nem produkált se a lövészeten, se a
marson, többet vót az infirmiérián, mint a dormitorban, de büdösség-
ben megverte az egész bataliont. Olyan büdös bakkecskeszagú vót a
fickó, hogy még a cigányok is húszták az orrokat, ha melléjüküllt a
szálá de mészében. Ejsze későn kanosodott, vagy mi.
Eleget montuk neki : -Menny, mozs meg te ! Me büdös !
Oda se bagózott, minha a falnak montuk vóna.
17
 Aszonta, hogy -Mossa meg, aki unja vakarni !
Asztán eccer elkaptuk, bévonszoltuk a spalatoriába, le a gagyát, fel a
kabátot s elő a furtont. S mossad. A fülit, a nyakát, a hónaajját s a tökit.
Úgymegmostuk, mint a szódás a lovát. Rugtunk is rajta egyet -egyet.
Igy járta meg ez a Szarköpeczi Elemér, a verekedős matekmatikatanár
fija.

31. Móka Pista bá

Élt Farkasfalván egy öreg suszter, akinek senki se tudta a rendes ne-
vét. Mindenki Móka Pista bának szólitotta, mert az öreg erősen sze-
retett tréfálkozni. Még a milicistából és a kollektiv elnökből is bolon-
dot csinált.
Egyszer ez a Móka Pista bá-már az új rendszerben- elment Korondra
egy gazdához, aki nyulakat tartott. Nosza neki s levágatott három nyu-
lat. Ott helyben ki is fizette. Azzal el. Másnap visszament, hogy kell
még húsz nyúl, de csak másnap viszi el és fizeti az elvitelkor. A gazda
neki, s levágta a húsz nyulat. Volt vele munka elég.
Jött a másnap, de Móka Pista bá nem jelentkezett. Se aznap se utá-
na. Többet Korond felé se ment.
De felkerekedett a gazda a legényfiaival és felmentek Farkasfalvára
Móka Pistabához. Az öreg az udvaron szöszmötölt a favágótőkén.
- Hát maga Pista bá, nem szégyelli magát, hogy a nyulakot megren-
deli, levágassa, s aztán nem jön utánuk? ! Micsoda dolog ez?
Az öregnek még a szeme pillája se rezdült, csak nagy nyugodtan
szivarat vett elő és igy szólt :
- Tuggyák, nem én babráltam ki magukkal, hanem a komám.
Amikor megvettem az első három nyulat és itthon az asszonnyal
megkészittettem, no akkor itt vót a komám aki miután megtudta, hogy
honnan vannak a nyulak nem akart enni belőle egy falást se, azt mond-
ta, hogy a maga nyulai betegek, azért adta ilyen olcsón. No, azér nem
jöttem volt a nyulak után.
- De hát a nyulaknak nincs semmi bajuk, bevizsgáltattuk az ál-
latorvossal- kezdte markolászni a nyulasgazda a bajusszát.
- No, nem baj, me itt a cime s menjenek el hozzá nyugodtan.
Ő majd megmagyarázza. -mondta Móka Pista bá, s azzal elküldte a
18
nyulasgazdát fiastól a haragosához a Felszegre.
Máskor Pista bá az unokája szeretőjit viccelte meg. Péntek este el-
ment a cigányokhoz, előleget adott és megfogadta őket csatornarakni.
Még a házat is megmutatta nekik, hogy melyikről kell leverni a régi
csatornát. De figyelmeztette őket, hogy a számlát a” fia „fogja fizet-
ni. Szombat reggel korán a cigányok kimentek a házhoz s eresszed
le a csatornákat. A fickó mélyen aludt, egész éjjel a diszkóban volt,
bészeszelt keményen, felőle ágyúval is lőhették volna a házat. Csak
akkor ébredt meg, amikor a cigányok elkezdték felrakni az új csator-
nát az ablaka fölé.
Szépen ki kellett fizesse a csatornás cigányokat, mert Móka Pista
bát nem lehetett előkeriteni.

32. Ittak szlikka

Attila útitársam egy időben sokat járt Svédországba. Kereskedés
közben megismerte a svéd magyarokat és sok barátot szerzett, akik
elhivták a svéd-magyar rendezvényekre.
Volt egy méréfalvi komája, aki már régóta kinnt élt Svédben és
gyakran elhivta magához vendégségbe. Amikor ittak, a máréfalvi min-
dig a”-Na, ittak szlikka” köszöntéssel koccintotta el a poharat. Attila,
aki nem tudott svédül, azt hitte, hogy ez olyasmi, mint az egészséged-
re. Meg is tanulta.
Pár hónappal később a svéd-magyarok elhivták egy rendezvényre,
ahol megkérték, hogy mondjon pohárköszöntőt. El is mondta, de a vé-
gén a poharat az „ittak szlikka” köszöntővel emelte a társaságra.
Feltűnt, hogy senki se akar se tapsolni, se éljenezni, vajjon mi a fene
lehet? Volt egy csomó svéd vénasszony, akik csak néztek maguk elé
nagy pironkodva, a székelyföldiek akik tudtak svédül, alig tudták vis�-
szafojtani a taknyukat és a nyálukat.
A végén kiderült, hogy az ittak szlikka nem azt jelenti, hogy egész-
ségedre, hanem, hogy nyaljatok puncit. No, ez kellett még a derék své-
deknek !

19
 33. Két shaket kérek
Egyszer elmentem Dávid Botival epershaket inni az egyik bárba.
Még be se mentünk jóformán, amikor az egyik pincérnő megkér-
dezte, hogy mit kérünk.
- Két shaket szeretnénk !- mondom
Mire Boti : - Meg egy szabad astalt, hogy legyen a sékek mellé.

34. Villanykörte próba

A tegnap este egy nénikét kisértem be a sürgősségire, mert bevá-
sárlásból hazafelé menet megcsúszott és csúnyán megütötte az arcát.
Előttünk csak egy páciens volt aki befalta a villanykörtét és később
nem tudta kivenni a szájából. Ezt egy taxis hozta be. Na, sorra kerül-
tünk mi is, a nénike sebét bevarrták, bekötözték s már mentünk kifelé,
amikor szembetalálkoztunk a taxissal. A bolond nem tudom mit gon-
dolhatott, mert hazament, elővett egy villanykörtét, betette a szájába
és többé nem tudta kivenni.
Ahogy az ajtót csuktam be, még kihallatszott a kórházi személyzet
nevetése.

35. Szenes bölcsesség

Az egyik gazdag szenes barátomnak sokszor vetették szemére,
hogy : - Neked könnyű, mert neked van.
A válasz : - Csak addig volt nehéz, amig lett !

36. Mibe sántikász?

A tönnap esmen kinn vótam Szönmártonba a tanyánn gyümőcsfát
meccöni. Már vagy négy napja meccöm, de a kustifaszába belé, nem
akar vége szakanni. Há hogyne, amikó van vagy kéccáz fa, öreg és
redvös valamennyi. No, hát meccögettem, meccögettem, de osztán az
egyiknél a lajtorja nem bizonyút ölégségösnek, emián föl kellett mász-
nom a fára. Mögmeccém, de lefelé gyüvet az egyik ág letörött alattam
s én lefittyenék vala. Ügön, de, ojan gyórsan és szöröncsétlenül, mert-
hogy a nagy ollót nem vót időm elvötni, hogy az olló a fogójára esött
s én belé térggyel a pengéjibe. A térgyöm kalácsa alatt mögsebözött
20
csúnyán. Folyt a vér s miegymás, én mögijettöm s legöslegelőbb is az
előmhöz kaptam, hogy lám kiszúrtam –e a gulyámot, de asztán hálais-
tennek aszt tapasztaltam, hogy mindön a helyén van.
Gyorsan békötém egy vászonnal, de a vér nem akart elállni, ezér bé a
kórházba. A sürgősségin még köszönni se tuttam, máris aszt kérdöszte
egy szigorú vénasszony, hogy van-e buletinem és bisztositásom.
No, mondom, jól nezök ki. Há mija, ha ezek nincsenek mög, akkor
ejsze kidobnak?
De fölvöszni se tuttam, me neköm esött három fejérnép, s mire
föleszmétem, há egyik mosta, másik varrta, harmadik kötöszte a
lábom, s a szigorú vénasszony atta az inekciókat a faromba, a karom-
ba. Még jó, hogy a térgyömbe is szúrtak, me a varrást másképp nem
birtam vóna ki. Nem vagyok én nadrág, hogy a ráksúly ögye le !
Osztán kiraktak, búcsúszót egyik se mondott. Fizetnöm se köllett.
Node, én az egészöt nem igy képzöltem el. Arra számitottam ugyanis,
hogy bévisznek, na akkó máris jün egy ügyes fejérnép, megsimogattya
a homlokomot s megkérdezi : - Helló szépfijú !Hun fáj? Na, ne féjj, én
maj meggyógyétlak. . Akkó jün a másik, az leül mellém, megfogja a
kezemöt, hogy aszongya : - Na ugyi nem fáj már. S akkor a harmadik
odaül az ölömbe, hogy egy kicsinykét megszorogassam, megcsöcsö-
résszem, szóval mögnézzem, hogy honnét nőt ki a cubókja.
Ma kimerészkedtem istáppal a vározsba s az esmerősök mind azzal
jüttek szembe, hogy ugyanbiza mibe sántikálok.
Mondom : én eccer biztos, hogy rozsdás szegbe nem, az
istenmekfizeti, csak egy favágó ollóba östem belé, de ha az istápot leha-
gyom, akkor gyórsan vissza szörötnék mönni a tanyára Szönmártonba,
hogy a másik lábommal is csinájjak valamit, me a fanyeső ollóba még
eccör nem akarok belétérgyepőni, de micsinájak, ha a zegyik fijatal
ápoló kisasszonykába beléhabarottam? Heába, na. Ijen a férfiembör, a
fejércselédér képös mindön szenvedelmöt eviselni.

37. Ajándékot ajándékba

Volt egyszer egy doki, aki valamelyik páciensétől egy üveg drága
amerikai whiskyt kapott ajándékba. Nézte, forgatta az orvos úr a pa-
lackot, de mivelhogy ő inkább boros volt, mint pálinkás és nem élt tö-
21
mény itallal, úgy határozott, hogy inkább továbbajándékozza. Azelőtt
persze jelet tett az üvegre, ő tudja, hová.
Telt múlt az idő, eltelt egy hónap, kettő, végül egy félév is lemorzsá-
lódott. S akkor ismét jött egy hálás páciens, aki egy üveg whiskyvel
kívánt a derék orvosdoktor úrnak kedveskedni.
Na jól van, lejárt a nap, a doki hazament és vitte a celofánba cso-
magolt ajándékot, amiről csak otthon a fotelben derült ki, hogy hát
ez ugyanaz a whiskys palack kérem, amit én fél évvel ezelőtt megje-
löltem. Csodák csodája, de továbbajándékozók, mind úgy gondolták,
hogy egy ilyen drága whiskyt nem szabad meginni, jobb lesz inkább
ajándéknak, ha majd valami fontos helyen kell nyújtani.
Vajjon, a többi ajándéknak szánt tárggyal is igy van?
Japánban bizonyára, mert ott az ajándék üres formaság, amit nem il-
lik kibontani, de továbbajándékozni vagy a szemétbe dobni igen. Is-
mertem egy öreg karatemestert Tókióban, aki egy garázst épitett az
évek alatt felgyülemlő ajándékoknak. Ebben a garázsban soha nem
tartott mást, csak ajándékokat, szépen összerakva, mint ahogyan a tég-
lát szokás. A padlótól a mennyezetig terjedő ajándékhegy volt az ő stá-
tuszszimbóluma. Nem a nagy házzal, a gyors autóval, a legmodernebb
ketyerével dicsekedett a vendégek előtt, hanem a kibontatlan ajándé-
kok ezreivel.

38. Április elseje-április bolondja

Sorozáskor véletlenül úgy esett, hogy épp április elsején kellett je-
lentkeznünk Brassóban. Néztük eleget a meghivót, hogy tán április
bolondját járatják-e velünk, vagy mi a szösz, de azért ellenkezni egy
se mert a felsőbb hatalommal. Ezért inkább lementünk szép engedel-
mesen Brassóba. Jó télies idő volt, vastag bekecsben és kucsmában is
fáztunk a kapu előtt míg behivtak és sorra kerültünk. Szó se volt itt
áprilisi tréfáról, a katonaorvos urak nem ismernek tréfát ilyesmi ko-
moly dolgokban. De hogy tréfa nélkül ne maradjunk, eldugtuk a Fic-
kós Nagy Pali báránybőr kucsmáját. Kereste eleget és káromkodott,
mint a záporeső, hogy még meg sem érkeztünk a katonaságoz, már-
is úgy lopnak, mint a tűz. Mi lesz majd az unitáténál? Hogy a tűzláng-
ja vesse fel ezt a comandamentet is, ahol ellopják az ember kucsmáját.
22
. Kopott és öreg kucsma volt ugyan, de azért még jól melegitett ! Igy
fázódott és mérgelődött Fickós Nagy Pali, aki a füleit felvátva melen-
gette a markában.
A vasútállomáshoz közel gondoltuk, most már elég a bolondozás-
ból, legyen más is április bolondja. Kapóra jött egy ott tébláboló bü-
dös szagú csóró, akiről messziről látszott, hogy nincs ki a négy kereke.
- Ba, vrei o caciula?- (Te, akarsz egy sapkát)- lépett oda Nagyban-
gó Mézes Pista, aki mintha vizelni ment volna, lemaradt a csoporttól.
- Da, da ! (folyt a nyála a csórónak)
Oda is adta neki a Fickós Nagy Pali kopott báránybőr kucsmáját, a
csóró azzal nagy vigan elment.
De mintha mi se történt volna előreszaporázott és megbökte Fickós
Nagy Palit.
- Né, ott megy a kucsmád !
- Hijjnye, Istene ne legyen !- bődült el Fickós Nagy Pali- szóval te
vagy a lopó !- és futott a mit sem sejtő büdös szagú csóró után, ráug-
rott, majd kujakolni kezdte.
- Adsza vissza a kucsmámat, te gaz füstös ! Hogy a fene egye le a
körmödet !
- Váj de minye !Váj de minye !- jajjgatott a csóró, és fél kabátujját
hátrahagyva menekült.
Ezen a jeleneten akkorát nevettünk, hogy már az se számitott, hogy
Giurgiuba és Caracalba utaltak ki minket katonának. Gyorsan be kel-
lett mennünk a vasúti restibe megünnepelni az eseményt, aminek előz-
ményeiről persze Fickós Nagy Pali nem tudott semmit, de az ötödik
konyak után, amikor el akartuk mesélni az egész megrendezett áprilisi
tréfát, csak legyintett, hogy ezt már ugyan be nem vetessük vele, elég
bolondság volt az, hogy ma be kellett jönni Brassóba, és mert ő látta a
csórót is, akit egyenesen tengerésznek soroltak.

39. Gatya van, de tök nincs

Ausztriában és Németországban sok felé megfordultam jártamban
keltemben, sok jót és szépet láttam melyek mind követésre méltóak
szűkebb pátriánkban.
A német vagy az osztrák paraszt jó vendéglátó, háza előtt jókora
23
ganédomb és tűzifarakás diszeleg, állatai szépek és kövérek, udvara
rendezett, mezőgazdasági gépei elsőosztályuak, mintahogy a földjei
és a rajta termett termény is. Rétje és erdeje gaznélküli, családja szor-
galmas és munkaszerető, ünnepeit megtartja, nemzeti viseletét nem
szégyenli, mértékkel iszik és nemcsak szeret, hanem tud is mulatni,
főleg ha a fúvószenekarok teljes gőzzel dolgoznak.
Előljáróit tiszteli, azok rendeleteit betartja és minden dolgát úgy in-
tézi, hogy hibát azokban ne lehessen találni.
Falucskája beillene kisvárosnak is, közútjain még a légymadár is
kedvvel sikolázhat.
Vendéglátóik fényévekre előttünk szárnyalnak, nemcsak az ételek, a
service, de a nyelvismeret vagy az udvariasság terén is.
És még mi akarunk autonómiát, verjük a mellünket a féltéglával,
nyakra –főre dicsérjük magunkat, lenézünk mindenkit, politikusa-
ink még egy falut se tudnak elkormányozni, szóval gatya van, de tök
nincs !

40. Hitlerbajusz és diszlépés

A sok ide-oda futkározás, üzleti tárgyalás során Braunauba is el-
vetődtem, s gondoltam, hogy ha már itt vagyok megnézem Hitler há-
zát. Sajnos, csalódnom kellett, mert először is Braunau am Inn- ben az
emberek nem viseltek kicsi fekete bajuszt az orruk alatt, nem sétáltak
diszlépésben, aztán amikor a Hitler féle ház iránt érdelkődtem- mert
sehol semmi tábla nem jelezte- a járókelők úgy tettek, mintha le akar-
tak volna köpni, mintha szégyellték volna a Führert, amiért elveszitette
a háborút, és hogy most emiatt nap mint nap mentegetőzniük kell, el
kell határolódjanak mindentől ami valamicskét is számit egy osztrák-
nak és többé már nem járhatnak emelt fővel, csillogó szemekkel, nem-
zeti öntudattól szétpattanó kebellel, mint régen. Pedig milyen jó volt
annak idején ! ! !
Hitler szülőházát nem volt nehéz megtalálni a városközpontban.
Csak át kell menni a torony alatt és a bal oldalon máris megvan. Egy
1989-ben emelt kő emlékmű is segiti a kiváncsiskodót, rajta a felirat-
tal :
„A békéért, szabadságért, demokráciáért. Soha többé fasizmust. Ha-
24
lottak milliói emlékeztetnek“. Mindez nagyon szép és jó, csakhogy az
a baj, hogy Izraelben, Oroszországban, Amerikában, Dél Afrikában,
az összes európai és amerikai gyarmatokon nincs egy ilyen kő. Mert
gondoljuk csak el, az lenne csak az igazságos.
Egyébként Hitler szülőházában ma a városi könyvtár van. S ha úgy
vesszük, nem is jártak olyan rosszul a braunauiak, hiszen Hitler há-
zában nem istálló, gabonaraktár, bolondokháza, szemétújrahasznositó
üzem vagy mészárszék működik, hanem egy tiszteletreméltó városi
könyvtár. Ahol, valljuk be, biztosan akad azért egy két Mein Kampf
elrejte a többi könyv háta mögött.

25
Túl az Ober Enns-ián
2.

Ezeket a történeteket második Óperencián túli utam alatt

ötöltem ki és jegyeztem le.

26
 1. Csodatea
Mai modern korunkban egyre nagyobb teret hódít a feminizmus, a
női egyenjogúság és hasonló franckarikák. Egyre több a felvilágosult
és öntudatos üzletasszony, igazgatónő, női polgárjogi harcos, politi-
kusnő, női traktorista és persze leszbikus.
A régimódi családanyák, háziasszonyok, nagymamák mintha meg
kimentek volna divatból. Ez meg is látszik a családokon, a társadal-
mon és az utcán kószáló „kulcsos”gyermekeken. No meg a konyhán
is, mert az új társadalom modernizált női nemhogy egy tojásrántottát,
de még egy teát se tudnak tisztességesen elkészíteni.
Mint ahogyan egyik többszörös diplomás csinibaba nőismerősöm,
aki a barátainak legutóbbi külföldi útjáról hozott ázsiai„csodateát”
akart főzni, de a teafőző gépbe elfelejtett vizet tenni. Hogy miért hív-
ták csodateának? Hát mert, csoda, hogy víz nélkül egyáltalán lefőtt és
nem gyújtotta fel a konyhát.

2. Stabil
Volt egyszer egy ember, aki itt lakott a szomszéd faluban, na, itt van
a nyelvem hegyén a neve, mindjárt megmondom.
A múlt kedden kinn voltam nála valami fát összevágni, az ebédszü-
netben nagyot néztem, amikor elkezdett kiabálni, hogy : – Stabil ! Sta-
bil !
Már meg akartam kérdezni, hogy ki az a Stabil, amikor előfutott
mérgesen egy fekete pulikutya és letelepedett a gazdája lába elé, mint
aki várja az ebéd rá eső részét.
– Miért hívja Stabilnak ezt a pulikutyát András bátyám? – kérdez-
tem.
– Azér fijam – törölt egyet a bajuszán az öreg – mer nekem már
vót két feleségem, egy megszökött a pékkel koncsentra idején, a más
pediglen egy tekergő mekánikussal, aki akkor jött vót a faluba, amikor
én erdőléskor távol vótam. No, de semmi se tart örökké, én is haza-
vergődtem valahogy, leültem vót a büntetést amit a főbecsapott med-
véért kaptam, s hogy se asszon, se semmi, hát kerítettem ezt a pulit
né, s elneveztem Stabilnak, me ez osztán olyan hűségesen kísérget
minenüvé, hogy el nem maradna tőlem semmiér !
27
 3. Mici néni levele
A bérházban ahol laktam a patikustól a kéményseprőig sok minden-
féle szomszédom volt. Köztük egy katonatiszt is, aki hétvégén elég sű-
rűn vitte haza a kisasszonyokat a Kehelyből. Hogy mit művelt velük,
azt a legjobban Mici néni, az özvegy tanítónő tudná megmondani, aki
mellette lakott.
Egyszer a hivatalból jövet találkoztam a lépcsőházban az öreg Mici
nénivel, aki épp azzal foglalatoskodott, hogy egy papírlapot csirizelt a
katonatiszt ajtajára.
– Hát hogy van tanító néni? – álltam meg és kezdtem a kulcsom
után kotorászni.
– Most adom fel a leckét a katonatisztnek – kacsintott rám Mici
néni. Olvassa csak ! – és rámutatott a papírlapra.

Ez állt rajta gyöngybetűkkel :

„Kefélni lehet, ez rendben,
de a nyüszítés kihallatszik a lépcsőházba
a csendbe.”

4. Körforgalom
Azt mondják, a mostanság dühöngő gazdasági válság a forgalmi
szabályok be nem tartásának köszönhető. Mert itt van pl. a körfor-
galom. Eddig a pék a hentestől vásárolt, a papírkereskedő a péktől, a
fényképész a papírkereskedőtől, s így tovább körbe – körbe. A pénz
pedig forgott és dolgozott.
Aztán bejöttek a multik, a szuper– és hipermarketek, a nép persze
odahordta a pénzét s az őstermelők, kiskereskedők és iparosok úgy
tönkrementek, mint a pinty. A multik a végén fogták a pénzt, beletették
egy nagy zsákba és meg se álltak vele hazáig. Vagyis kivitték a pénzt
az országból, kivették a pénzt a körforgalomból. Ennek isszuk a levét.
De,hogy jobban megértsék a körforgalom hasznát, itt egy történet
róla.
Volt egyszer egy üdülőfalucska valahol itt a szomszédban. Az egyik
nap jött egy spanyol turista és bekopogott az egyik panzióba :
– Van szabad szobájuk? – kérdezte.
28
 – Igen. Van. Száz euróba kerül. – gombolt egyet a pocakján a tu-
lajdonos.
– Itt a száz euró – mondta a spanyol turista – és felment a szobá-
jába.
Kevéssel ezután a panziós gondolkodni kezdett :
– Hmmm ! Van száz euróm, de nem fizettek ki a hentest. Hé inas !
Fuss el ezzel a pénzzel a henteshez !
Az inas fogta a pénzt és elszaladt a henteshez. A hentes is forgatta a
pénzt egy darabig, majd megvakarta a fejét :
– Khm, khm ! Itt van száz euró. Jó pénz. De nem fizettem ki a pé-
ket..Hé szolga ! – dörrent rá a bolt előtt sepregető emberre – Vidd el
ezt a pénz a péknek !
A boltiszolga pedig elnyargalt a pékhez.
A pék is megörvendett a pénznek, de eszébe jutott, hogy van egy
csomó adóssága felhalmozva az egyik prostituáltnál. Nosza elvitte a
pénzt a kurvának.
A kurva csak forgatta, forgatta a kezében, s már bele akarta tenni a
táskájába, amikor eszébe jutott, hogy nem fizette ki a szobáját a panzi-
ósnál. Gyorsan elküldte a pénzt a panziósnak, aki igencsak örvendett
a számla rendezésnek.
Igen ám, de pár perc múlva lejött a spanyol turista.
– Meggondoltam magam – mondta.– A rádióbemondó azt mond-
ta, hogy rossz idő lesz a hétvégén. Kérem vissza a pénzem !
– Parancsoljon uraságod !– adta vissza a pénzt – bármikor jön szí-
vesen látjuk emelte meg búcsúzólag a kalapját.
Igy történt, hogy a spanyol turista pénze rövid idő alatt sok mindent
elrendezett, mert betartották a körforgalom szabályát.

5. Puli Laji anyja

Volt egyszer egy mészáros barátom akit Puli Lajinak hívtak. Az
anyjának régiségkereskedése volt a városban s egész nap az ajtó előtt
szivarozva várta a vásárlókat. Akármikor mentem arra, legyen az reg-
gel vagy este, az anyját állandóan szivarral a szájában kaptam. Más
arrajáró emberek is ezt tapasztalták. Egyszer azt mondja nekem Biri
keresztanyám, aki arrafelé lakott : – Te fijam ! Ez a Puli Lajiné állan-
29
dóan kinn van az ajtóban, ennek soha semmi dóga nincs, csak szija a
szivarokat !
– Micsoda? – Szivja a szivarokat? Nem ő áll kinn,hanem a szivar
s az szívja Puli Lajinét egész nap !

6. A cseles sütő
Tápiópiában történt, a kürtőskalácsmánia fénykorában, amikor min-
den utcasarkon kürtőskalácsot sütöttek, hogy Csupi Jani is kiment egy
szedett– vedett sátorral s valami ócska sütővel a Hősök terére. Per-
sze cégpapírok, engedély semmi. Úgy vették a kalácsát, mint a cuk-
rot  :alig győzte siríteni. Aztán a harmadik nap úgy délfelé megjöttek
az ellenőrök és kérték a papírokat.
Csupi Jani nem esett kétségbe,– hogyne uraim….magától értetődik,
hogy van engedélyem…természetesen….hajbókolt nagyokat, – csak
ott van az autóban…..hozom azonnal, s azzal a sátorból úgy kilépett,
hogy az ellenőrök előtt még egy óra múlva is ott füstölögtek, szene-
sedtek a kalácsok.
Hát ugye,senki se gondolta, hogy ott meri hagyni a vásárlókat a sor-
ban, a kalácsokat a sütőn s az egész felszerelést.
Csupi Janit pedig egy cseppet se érdekelte tovább a sátor, a kalá-
csok és az ellenőrök. A három nap alatt jól megszedte magát s azzal
adjonistenjót ! Nagy pénzesen eljött haza.

7. Szivarszünetben
Dohányosok úgy vélik, hogy munka közben okvetlenül szükséges a
szivarszünet. Mert ha nem, akadozik a munka.
A múlt héten kalákába voltam a sógornál s az egyik szivarszünet-
ben – mivelhogy én nem vagyok dohányos –, a csűr tetején szerelmes-
kedő verebeket figyelgettem.
Na, de a Herkópáterit ! A bakkveréb tizennégyszer kapaszkodott fel
a tojóra s kakasolta meg egymásután ! Alighogy megvolt az egyik nu-
merával, leszállt, megpihent, aztán vissza és így tovább tizennégyszer.
Azt hiszem, a tavasznak az idén különösen nagy ereje van, ha már
a verebek így beindultak. Mi lesz akkor Pocsolya Béla báéknál ahol
máris tizennégyen vannak a rajkók? ! Egy egész fotbalcsapat, s még
30
labdaszedő is fölösen….

8. A spanyol és a lova
Mitica, az egyik dunai hajóskapitány mesélte, hogy egyszer két ro-
mán kiment Spanyolországba dolgozni. Kaptak is munkát az egyik új-
gazdagnál, aki megfogadta őket kerítéstfesteni. Adott nekik négy do-
boz festéket, hogy azzal intézzék el a kerítést.
Egy óra múlva azt mondja az egyik :
– Te komám ! Gyere adjunk el egy doboz festéket !
– Hogy adnánk ! Megfog a főnök, s azonkívűl nem lesz elég a ke-
rítésre… – ijedt meg a kolléga.
– Ne törőggy ! – szólt újra a társa.
Azzal eladták a doboz festéket és megitták az árát.
Estefelé ismét megszólalt a dörzsöltebbik :
– Te gyere, adjunk el még egy doboz festéket !
– Dehogy adjuk ! Megöl a főnök ! – kezdett ájuldozni a másik.
– Ne félj ! Én majd elintézem a dolgot.
S megint eladtak egy doboz festéket és megitták az árát.
Este jött a spanyol.
– Hát ti még csak ennyit haladtatok? – kezdett toporzékolni.
– Igen főnök….csak ennyit mert nem elég a festék..
– Mi az,hogy nem elég a festék? Négy dobozzal adtam !
– Igen főnök, de ez a ló, mind eszi meg a festéket – s azzal a kö-
zelben legelésző ló orrára kent az ecsettel. Persze a ló benyalta.
– Na, a fene egye meg ezt a lovat ! – futotta el a pulykaméreg a spa-
nyolt, aki belépett a házba, le a puskát a falról és puff ! Úgy fejbelőtte a
lovat, mint a filmeken.
– De hát, miért ! Miért lőtte le a lovát főnök? – kérdezte a román
vendégmunkás. Hiszen ez egy versenyló, egy tenyészló….
– Azért, mert a múlt héten megevett két zsák gipszet, 15 zsák ce-
mentet, egy csomó tapétát…..s most ezzel a festékkel immár végképp
elegem lett ! Igy nem tudok házat építeni !

31
 9. A porszívós orrszívó
A napokban egy érdekességet fedeztem fel a városi áruházban. Az
úgynevezett Porszívós orrszívót.
Ime a teljes leírás :
„Sterilizálható pisze porszívós orrszívó

10. Műanyag
Dr.Somi (szép magyar neve van)Ildikó fül– orr– gégész ajánlásával
Az orrszívó használata
Az „A” jelű szívócsövet illesszük a „B”jelű szívótartályra. A csatla-
kozóval hozzunk létre vákuumot a következőképpen :
A „C” jelű csatlakozó harangot illesszük a porszívó gégecsövébe. A
porszívót kapcsoljuk be és állítsuk be a szükséges szívóerőt a porszívó
vákuum szabályozójával. A szívótartály felső részét illesszük az orr-
lyukhoz és végezzük el a váladék leszívását.
A szívás megszakításokkal történjen, mindaddig, amíg a váladék ki-
ürül.

11. Gyártó :
Ranyák Üvegtechnika (mintha harák vagy takony lenne, egyébként
szép magyaros hangzású név)
H– 1094 Budapest
Tompa u.15/B
Stb.stb”
Nahát ! Megint egy találmány a tápon nőtt „puffasztott”
hígmagyarnak. Már csak ez a Porszívós orrszívó hiányzott
a kínálatból. Ettől lesz erős és egészséges a magyar, no meg a
túróruditól, traubiszódától, dunakavicstól, hotdogtól, kólától és ham-
burgertől.

12. Státuszszimbólumok
Eddig úgy volt, hogy a nagyfaszúskodó, magukkal nem bíró új-
gazdagok először a sok arannyal, nagy házzal, modern mobiltelefon-
nal, gyors autóval vágtak fel, aztán bejött divatba, hogy kinek sző-
32
kébb a szeretője, ki jár többet vadászni, ki tud többet inni és kinek
drágább a szivarja. Nem sokkal ezután a külföldi utazás, az egzo-
tikus háziállat, a távolkeleti vallás lett a sláger, de ez is lejárt és a
parasztosdi,földbirtokosdi lett a sláger, azaz kinek van több állata,több
birtoka, ki tudja jobban megalázni a cselédeit, ki kártyáz el többet stb,
végül amikor már ez is kimerült, az adósság lett a státuszszimbólum :
kinek van több belőle.
Ezek szerint én akkor egyenesen gróf vagyok, mert sosem bírjuk ki
fizetéstől – fizetésig, mindig kölcsön kell kérnem valakitől, hogy ki
tudjuk fizetni a számláinkat és, hogy ételt tudjunk venni magunknak.

13. Tápos mese

A napokban olvastam egy magyar meséskönyvben :
„Farkas – barkas
Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a
szemétben. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen
a kis tyúk fejére esett stb, stb”.
No itt a kis tyúknál és a kis kőnél meg is állok, mert a cukrom már
nem bírja a hülyeséget. Szegény Benedek Elek apó forogj szaporán a
sírodban, mert oda jutottunk, hogy a tyúkocska az kis tyúk,a kavics az
kis kő, a bárányka az kis juh, vagy kisbirka Tápiópiában. A fiúkutyát
és lánykutyát, a pörit, parit,kovi– ubit, salit,csubit,vacsit,kaját,piát,zac
sit,bölcsit,ovit meg a többi ökörséget hagyjuk máskorra.

14. Pista és a német turisták

Pista csónakmester volt a Duna– deltában. A napokban én is lenn
voltam és a vendégekről, a forgalomról beszélgettünk, nomeghogy a
múlt héten voltak valami német turisták.
– És adtak borravalót? – kérdeztem.
– Igen – válaszolta Pista – negyven eurót adtak s ezt a pénzt még
aznap hazaküldtem a lányomnak a fogára.
– A fogára? – rőkönyödtem meg.
– Igen, a fogára. Csak az a baj, hogy a fél fogára se volt elég, az
anyja kellett kipótolja, mert tudod, nálunkfelé a fogászok erőssen fog-
ják a ceruzát, amikor a számlát írják.
33
 15. Savi
Egyik nap Edlynne Victoria Alexandrina lányunkat sétáltattam a
parkban. Találkoztunk az egyik volt osztálytársammal, aki éveket élt
Tápiópiában és úgy elnyálasodott, hogy tizenöt perc alatt a következő
szép magyar szavakat mondta egy beszélgetés alatt :”ovi, bölcsi, kis-
srác, kiscsaj, fiúkutya, kiskislány, kishaver, cucc, pelus, fater, Loszi
(azaz Los Angeles) lóvé, tutti, tökjó, frankó,a Béla, manus, ovi,kaja,
kóser, pia…és nem igaz ! SAVI– vagyis savanyúság.
Savi, vagyis a hülyeségek netovábbja, a tápiópiai giccsmagyarizmus
non plus ultrája.

16. A román pásztor és a gazda

Volt egyszer egy román pásztor aki amikor már nagyon unta a pu-
liszkát és a tejtermékeket, fogta magát és levágott egy bárányt. Az ál-
latot megnyúzta és a bőrét odadobta a kutyáknak, hogy jól szaggas-
sák meg.
Egy hét múlva kijött a gazda. A pásztor nem tudott jól magyarul és
így adta elő az esetet.
– Gazda ! Megettem báránt a farkas !

17. Rasszizmus
Ha a büdös szagú barna embert elkapod lopni és megdöngeted, az
rasszizmus.
Ha mosdani küldöd, az rasszizmus.
Ha szappant, fésűt adsz ajándékba neki,az rasszizmus.
Ha levered egy védtelen öregasszonyról és visszaveszed a néni tás-
káját, az rasszizmus.
Ha a kutyád megharapja betörés közben, az rasszizmus.
Ha felszólítod, hogy ne szemeteljen, az rasszizmus.
Ha védekezel és megakadályozod, hogy beléd döfje a döghúsvágó
bicskáját, az rasszizmus.
Ha az iskolában rossz jegyet adsz a buta, verekedős, lopós rajkónak,
az rasszizmus.
Ha a rajkót iskolakerülés miatt kicsapod, az rasszizmus.
Ha az életerős, nagydarab kigyúrt nemazidénbarnultat elküldöd a
34
munkaügyi hivatalba, az raszizmus.
Ha sorba kell állni „segílyér”,az rasszizmus.
Ha kiküldöd közmunkára, az rasszizmus.
Ha cigánypecsenyét, cigányzenekart, cigánymeggyet,cigányszeget
emlegetsz, az rasszizmus.
Ha szólsz valamit, hogy jogok mellett kötelezettségek is vannak,
az rasszizmus.
Csak ha börtönbe csukod az nem rasszizmus, mert ott nincsenek ki-
sebbségben.

18. Izé
Rettenetesen haragszom az izélő emberre, akinek minden második
szava izé, és hogyishívják.
Ezért kitaláltam az alábbi mondókát, az izélő művelt és műveletlen
izék izélésére :
Izé elment izével izébe izélni, s ott úgy megizélte izét az izén, hogy
izé odaizélt.

19. Tolvaj mondóka

A Sütő nevű körtőskalácssütő mesélte Bécs mellett, hogy egyik té-
len valami rablók betörtek X.ivói villájába. Csakhogy X. olyan erős
zárat és védelmi berendezéseket épített ki, hogy a betörők nagyon
megizzadtak, mire túlverekedték magukat a védelmi berendezéseken.
Igaz, mindent ripityára törtek, ami az útjukba került :a bejárati ajtót, a
zárat és a széfet rejtő íróasztalt. Pechjükre a széfben csak holmi akták
voltak, amivel nem tudtak mit kezdeni.
Távozáskor az egyik betörő levelet hagyott hátra a tulajdonosnak :
„Minél erősebb a zár,
Annál nagyobb a kár !”

20. Kaká
Egy csalódott hazai szurkoló mondta, amikor a Steaua ismét levi-
tézlett a világbajnokság előtt :
35
 „A braziloknak egy Kakájuk van, nálunk az egész kaka.”

21. A lovastolmács
Egy időben egy lovastanyán tolmácskodtam, ahol westernlovaglással,
lovasterápiával és vadlóbetöréssel is foglalkoztunk. Egyszer kijött az
állatorvos, hogy chipezze meg a lovakat és vegyen vért tőlük. Egy-
más után foguk meg a lovakat utoljára hagyva a deltai vadlovakat. Ez
utóbbiakkal azonban meggyűlt a bajunk, mert olyan cirkuszt rendez-
tek, mint már rég. Miután meglasszóztam az legelsőt és a nyakába ve-
tettem magam, hogy vagy helyben tartsam vagy a földre vigyem,mint
ahogyan szoktam, a vadló eszeveszett rugkapálásba és ugrándozásba
kezdett. Hiába csavartam a fülét, húztam le a földre a fejét a rácsava-
rodott lasszóval a ló nem engedett a huszonegyből. Ágaskodott, hara-
pott és rugkapált. Sikerült is egyszer fejberugnia a mellső lábával. Az
állatorvos és a segédje csak álltak és bámultak, mígnem aztán a segéd
átszólt a szomszéd boxban szórakozó tehenészlegényeknek, hogy se-
gítsenek.
– Gyertek gyorsan, mert a tolmácsot megfogta a ló!
Mire megjött a segítség a ló kiszabadította magát, úgyhogy újból
meg kellett lasszóznunk,immár háromfelől, ezután a a lovat felcsa-
vartuk egy szilvafára, pipát tettünk az orrára és úgy megszorongattuk,
megkínoztuk, hogy nyihogni is alig tudott.
Végül az nevet, aki utoljára nevet !

22. Tigris úr és Tigrisné őnagysága

Amikor a galambfalvi temetőben megfogtam Tigris urat és Tigrisné
őnagyságát, arra gondoltam, hogy Kínában és Japánban évezredes
sport a tücsöknevelés. S mivelhogy már volt egypár év tapasztalatom a
zöld lomszöcskékkel és az imádkozó sáskákkal, arra gondoltam, hogy
ideje megismerkednem a tücsökszelídítéssel is.
A gondolatot tett követte, a tücsök házaspár két napig sötétzárkába
került, majd a jól bevált recept szerint lekvárral, salátalevéllel és új tá-
gas lakosztállyal kínáltam őket. Pár napig jól megvoltak, s már– már
azon gondolkodtam, hogy japáni minta szerint kinevelek egy házőr-
ző dinasztiát, ugyebár Japánban a tücsköket tartják a legjobb házőrző-
36
nek, mert hát ezeket nem lehet hallal és rizzsel megvesztegetni, aztán
ha jön a tolvaj a tücskök a legkisebb moccanásra is abbahagyják a ze-
nélést, a házigazda, aki eddig javában horkolt a tücsökmuzsikára, erre
felriad, hogy biztosan idegen járkál a házban. Nos hát így reményked-
tem, mire beütött a krach. Az történt, hogy a Tücsök házaspárék egyik
éjszaka összevesztek, Tigrisné őnagysága a sötétben leharapta férje-
ura két lábát. Ezért reggel annak rendje és módja szerint el kellett vá-
lasztanom őket egymástól. A tücskökből kinevelt házőrzőbrigádomból
nem lett semmi. Tigris úr még pár napig sántikált ide– oda a teraszon,
aztán eltűnt. Hangyáktól szétrágott és naptól megaszalt porhüvelyére
csal hetekkel később bukkantam rá. Tigrisné asszony őnagysága pedig
kapta– fogta magát és disszidált. Azóta se láttam.

23. Pech
A nyáron Major Sándor barátom megfogadott kerítéstmázolni
Nagygalambfalvára. Vagy két hétig mindennap levonatoztam, hogy
lekenjem fáradtolajjal vagy lenolajjal amit az ácsok késő délután fel-
állítottak.
A sok kenegetéstől bőrkeményedés nőtt az ujjamra, de hát semmi se
tart örökké, egyszer a kerítés és a kenőanyag is elfogyott. Örvendtem
persze, hogy véget ért az unalmas és egyhangú munka, hát egysze mit
ad Isten, az egyik reggel Major Sándor felhívott, hogy menjek le hoz-
zá, van egy kis munka számomra, segítsek be neki amíg ő a gyeppel
szórakozik. Jól van, lemegyek….és akkor kiderült, hogy az úszóme-
dence körüli deszkapadlót kell lekenni.
Nafene ! Lefektetett kerítés, amit eddig állva festettem, most kenhe-
tem nekitérdepelve.
Ezt nevezik pechnek !

24. A Zserbó kávézó

Hallottam, hogy Pesten van a Váci utcában egy Zserbó nevű ká-
vézó, ahol esténként begyűlnek az unatkozó pénzes vénasszonyok és
kikenve– kifenve egy kávé mellett szemezgetnek a sovány bukszájú
éhenkórász egyetemistákkal vagy kezdőfizetéses ifjú hivatalnokokkal.
Aztán,ha megtetszik valamelyik, azt elviszik haza egy kis etyepetyére.
37
 Nem tudom milyen lehet ez az etyepetye, bizonyára megéri, ha az
embert felruházzák, megetetik és még pénzt is dugnak a zsebébe, de
én személy szerint nagyon finnyás és válogatós vagyok, nem szere-
tek öreg, szakadt lapú, naftalinszagú és penészes Bibliákat lapozgatni.

25. A buzik uszodája

Nem tudom igaz– e vagy sem, én is csak hallottam az okosoktól,
hogy ugyancsak Budapesten a fürdőkben állítólag sok a homoszexu-
ális. Ott ülnek a parton vagy a nyugágyakban és lesik, hogy ki úszkál
egyedül a medence közepén fel– alá.
S ha akad ilyen magánosan úszkáló sovány fiúka, kis kövér gombóc
vagy szőrös majomember, amellé szívesen beereszkednek és kezdetét
veszi a barátkozás, összemelegedés.
A le – fel magános úszkálás állítólag jelzés : szingli vagyok, nincs
barátom, társat keresek !
De azért vigyázunk, mert akármilyen szép város is Pest, azért feke-
tére fest !

26. A Tápos hotel

Mint ismeretes, az Óperencián túl nem könnyű olcsó hotelt találni
a nagy idegenségben. Autókereskedő ügyfeleimmel a legtöbbször az
Etap hotelben szoktunk megszállni, ugyanis ritkán tudtunk valami ol-
csóbbat felhajtani.
Nem is volt baj soha az Etap hotellel, rend,tisztaság, pontosság és
teljes tisztelet volt mindenütt, csak a reggelit mintha egy kicsit vé-
konyan mérték volna. Többféle müzli, lekvárkavalkád, keksz kenyér,
vaj, méz, olcsó felvágott, joghurt, tea, narancslé és kávé. Körülbelül
ennyi. Mintha sportolóknak, diétázóknak állították volna össze a me-
nüt.
Nagydarab, díjbirkozó kinézetelű útitársaim meg is jegyezték : –
Ezt az Etap hotelt inkább Tápos hotelnek kellene nevezni, mert ez a
reggeli csak nyápic, göthös,ixeslábú, zseléshajú, kólán, hamburgeren,
hotdogon, chipsen és dunakavicson nevelkedett sápadtarcú városi nej-
longyerekeknek való !

38
 27. A dejó
Legutóbb amikor Tápiópiában jártam csodálkozva láttam, hogy
nemzeti süteményünk, 800 éves büszkeségünk a kürtős kalács milyen
átalakuláson ment keresztül. Eddig úgy tudtam, hogy van cukormá-
zas, diós, fahéjas, és na jó, a modern kor követelményeinek megfelelő
kókuszos változat is, de aztán kényszeredetten tudomásul kellett ven-
nem, hogy a székelyek, a méréfalvi Kőlik, a kadicsfalvi Rez és a tatár
csapatok teljes mellőzésével időközben felfedezték a sajtos, a mákos,
a mogyorós, a csokoládés, a szezámmagos és a dejós körtőskalácsot is.
Hogy mi az a dejó? Hát kérem nem elírás, nem tévedés, a dejó az nem
dió, mint ahogy én is gondoltam, hanem a dejó az dejó. Vagyis min-
denféle magokból, színezékekből és ízesítőkből összekutyult diópót-
ló amit a valódi dió betiltásával kényszerítenek rá minden pékre, cuk-
rászra és körtőskalácssütőre.
Dejó – de szar ! Mert az íze egyenesen rettenetes !

28. A terhes rendőrök

Megszokott dolog, hogy a rendőrök ( Mi az, hogy rendőrők? ! Még
mindig milicisták !) nálunk a kommunista hagyományoknak megfe-
lelően ma is azt csinálnak, amit akarnak. Megbüntetik a tojást, hagy-
mát árusító öreg nénikét, megbüntetik az úttesten áttotyogó botos bá-
csikát, szedik a sápot a vendéglátóipari egységektől, pöffeszkednek,
uraskodnak, vadásszák és büntetik atyásan az autósokat, persze ők át-
hajtanak a piroson, megfordulnak a dupla záróvonalon, nem adnak el-
sőbbséget másoknak, nem kergetik a rablókat, elmenekülnek a vere-
kedések és bicskázások színhelyéről, elfogadják a baksist és monda-
ni sem kell, hogy nem a gyalogátjárón közlekednek. És még sorolhat-
nám. Legutóbb divatba hozták a biztonsági övet. Eddig ugyanis nem
volt kötelező becsatolni. Most már kötelező. Aki nem csatolja be, az
fizethet. Csak a várandós anyák kivételezettek, ők továbbra is öv nél-
kül autózhatnak.
Legutóbb egy rendőrautóval találkoztunk benne két fakabáttal ter-
mészetesen becsatolatlan biztonsági övvel.
Azt mondja az útitársam : – Mi van ezekkel a rendőrökkel, hogy
nem kapcsolták be a biztonsági övet? Ejsze terhesek?
39
 29. Csak megértés, körültekintés,
humanizmus
A múltkor vettem egy könyvet az antikváriumban és kedvenc íróm
lévén egy ölésre elolvastam. Címe : Subavásár, szerző. Tömörkény Ist-
ván.
Az elbeszéléskötetben volt egy írás ami különösen megragadott. Az
ügy elintéződött c. elbeszélésben ezt írja :
„Az asszony a fejszét a konyhába teszi, az ásókat az ereszet alá, a
konyhaajtó mellé kézügybe helyezi, a kutyát láncáról elereszti, a kerí-
téskaput becsukja és az ura egycsöves, régi puskáját félő tisztelettel a
tiszta szobából kiemelvén, a konyhába, a sarokba helyezi.
Jönnek a cigányok !(..)
– Hűj, a fene teremti, – mondják a juhászok a sziken – gyünnek a
lopók !(..)
A gazda az üresen állott kis tanyát kiadta bérbe a cigányságnak.
Letelepedtek. Másnap,a dolgok természetes rendjénél fogva, megkez-
dődtek a szokatlan nagy mértékben való lopások (…)Másfelől azon-
ban a lopások folyton– folyvást tartanak. Nincsen már olyan tanya a
környéken, amit meg ne loptak volna. Szénát, szalmát, kukoricaszárat,
libát, csirkét, malacot, a kerítésre száradni terített mosott ruhát, min-
dent ellopnak. A mellett az apró gyerekeik koldulni járnak, az asszo-
nyaik kártyát vetni mennek és kártyáikkal, beszédeikkel kicsalják a
szerelmes lányok füléből a függőt is.(…)
Egy erős tekintetű magyar azt mondja :
– Kapitány úr ! Itt mondom magának tanúk előtt. Mink beadóztunk
az államnak, mög a városnak, de se az állam, se a város nem véd mög
bennünket. Ha ki nem pusztítja a kapitány úr űket a határbúl, rájuk
gyújtjuk a tanyát, úgyis biztosítva van. Hogy égjön el benne az egész
pokolfajzat.
– Nono,– mondja a kapitány – azok is embörök.
– Embörök, mondja a tanyai – de nem igaz embörök. Hanem
gazembörök.(..)
Az emberek zúgolódva mennek el, a tanyák és a puszták rendőrfő-
nöke pedig telefonál be a városba utasításért, hogy mit csináljon, mert
a nép már nagyon zúgolódik, a cigányok miatt.
40
 Jön rá a válasz, hogy csak türelem, körültekintés és humanizmus.(..)
Azóta eltelt száz év és mondhatni nem változott semmi. Ma is baj
van a büdös szagú emberrel. Nem tud viselkedni, nem akar tisztál-
kodni, nem szeret dolgozni, se tanulni. És csak lop, lop és megint lop.
Megtámadja az öreget, a gyereket és a védtelen nőt az utcán, fittyet
hány a törvényeknek, rabol, gyilkol, verekedik. Ha felemeled a sza-
vad, hogy a jogok mellett kötelezettségek is vannak, akkor máris ras�-
szista, kirekesztő, diszkriminatív, sovén, náci, fasiszta fajgyűlölő vagy.
Se a város, se az állam nem véd meg bennünket. A hivatalból jön a
válasz, hogy csak türelem, körültekintés és humanizmus. Ejsze nálunk
is ideje lenne már bicskára, kaszára, kapára kapni, mert a falvak és a
külvárosok már erősen elbüdösödtek, elromosodtak, a sok lopást, erő-
szakot, gyilkosságot már nem lehet elviselni. A büdös szagú barna em-
berek úgy ránkragadtak, mint a szar az ingre. A mi pénzünkből kapják
a segílyt, az ingyenes orvosi ellátást, a segílycsomagot ésatöbbit. De
csak türelem, körültekintés, és humanizmus...De még meddig?

41
Második könyv

Dominó

Csak felnőtteknek
18

42
43
 1. Szomszédság
Amióta a házunk mögötti elhagyatott fűrésztelepnek új tulajdonosa
lett megváltozott az életünk. Igaz, amíg működött a fűrésztelep addig
is megvolt a méregfoga a szomszédságnak, mert a fűrészpor megkese-
rítette nem csak az emberek életét hanem az ételüket is, de most ezzel
az új tulajdonossal elszabadult a pokol.
Először jöttek a teherautók és a munkagépek, az eszkavátorok és
betonkavarók, hogy megvessék az új birodalom alapjait, aztán meg-
érkeztek a fúró – faragó – szegecselő – csattogtató munkábrigádok,
hogy felépítsék az új tulajdonos álmát, egy szupermodern szabadidő-
központot és úszómedence labirintust.
Egy év kopogás, csattogás, dörömbölés után, amikor már azt hittem,
hogy végre megnyugszanak és elcsendesedik a környék, egészen más-
féle zajok ugrasztanak ki az ágyból.
Először is a folytonos pakk – pakk, pakk – pakk, aztán : Ez az ! Ne
hagyd ! Szervájj má vazzeg ! Mi a foszomot csinássz?
A tegnapelőtt két teniszjátékos annyit káromkodott, mint az összes
munkásbrigád egy héten.
A szomszéd Jenő bával már hangfogó falat építettünk a kert végébe,
teletömtük a földet tujákkal, de még mindig áthallatszik a sok pakk –
pakk és a lótás – futás –káromkodás.
Jenő bá szerint ez az újfajta zaj azért elviselhetőbb, mint a kommu-
nista korszakban a sok fűrészpor ami átszállt a fatelepről, meg a cirkula
és az abritter hangja, az állandó uiiiiiiiiiiju, uijjjjjju, vagy takatakataka,
de én ezekről nem tudok fogalmat alkotni, mert csak 94 után költöz-
tem ide, csak akkor vettem meg a telket és a házat, addigra meg a fű-
résztelep rég tönkrement.
Minden esetre ez a teniszpálya a sok újgazdag fajparaszttal kezd az
idegeimre menni, ezért azt hiszem elköltözünk. Csak kapjak valami
nagyothalló vénasszonyt, aki megvegye a házat.

2. Makedóniai Nagy Sándor

Nagy Sándor pizzasütő volt a Dominonál. S mivelhogy Nagy Sán-
dorból telefonkönyvre való van, elkereszteltem Makedóniainak.
Egyik este Makedóniai Nagy Sándorral azon versenyeztünk, hogy
44
ki ismer több utcát Udvarhelyen. Elkezdtünk sorolni mindenféle
kis utcát, jelentéktelen szűk benyílást, hátraeső zsákutcát és egy da-
rabig egyenlő eséllyel mérkőztünk, mígnem egyszer ez a furfangos
Makedóniai, aki egy évig pizzafutár is volt, lassan kezdett két váll-
ra fektetni.
Utolsó szalmaszálként megkérdeztem :
– Na, de hol van a Kosáry Domokos utca?
Makedóniai Nagy Sándor eltöprengett, végiglapozta emlékezete va-
lamennyi térképét, végigjárta a pizzafutárok nagy hőstetteinek állomá-
sait, de nem bírt erre az utcára rábukkanni. Végül feladta.
– Nem tudom, hol van ez az utca…. – vallotta be.
– Hahahaa ! – nevettem rá – még szép hogy nem tudod, mert ilyen
utca nincs is Udvarhelyen ! ! !

3. Albert írta
A térfigyelő kamera nem is olyan rossz ötlet. Legalább megtudjuk,
hogy kik fosztogatják a város végi kerteket és gyümölcsösöket, és ta-
lán az is kiderül, hogy hová tűntek a fajtyúkjaim, miért veszett el pár
szerszám a műhelyből és ki kötötte el a biciklit.

4. Mikró
Mikró pizzafutár volt a Dominó Pizzériában. Amikor odakerültem,
jó két hetet törtem a fejem, hogy miért hívják Mikrónak. Szóba jött
a mikrohullámú sütő, a mikrószkóp, a mikroorganizmus – ugyebár
elég vékonydongájú fickó volt ez a futár – szóval mindenre gondol-
tam, csak a MIKRO LACT nevű, azóta bebukott tejgyárra nem. Ott
sofőrködött Mikró és viselte a Micro Lact – os pólókat. Idővel aztán
ráragadt a Mikró név. Ma is viseli.

5. Isten neve
Néztük a tévét. Épp egy vallásos műsort sugároztak. Egy 20 éves ri-
malány nyilatkozott a gyülekezet előtt.
– Gyermekkoromban annyit hallottam az Isten nevét, hogy 18 éves
koromban elhatároztam, hogy megtérek.
45
 Hát az biztos, hogy sokat hallhatta az Isten nevét a putriban. Reg-
gel Isten fasza, délben Isten bassza meg, este a rohadt Úristenit, éjjel a
kurva Isten és így tovább.
Ezek után már nem csodálkozom, hogy 18 éves korában inkább
megtért, csak, valahogy elkerüljön otthonról.
Szerencsére mindebből Edlynneke nem értett semmit.

6. Ezermester Pista
A székely emberről azt mondják, hogy született ezermester, mert egy
fejszével és egy köteg dróttal képes bármit megjavítani. Pista is ilyen
fúró – faragó ezermester volt, mert minden szart meg tudott tajkolni.
Legutóbb elcsíptem amint a kaszámat fente. Flex – el.
Ezek szerint Pista globalizálódott.

7. Szemetelünk, szemetelünk?
A tegnap bementem munkába a Dominóhoz és végigjártam a posz-
tokat. Makedóniai Nagy Sándor a pizzasütő szokásához híven fütyö-
részve sirítette a pizzákat.
– Na, szemetelünk, szemetelünk? – kérdeztem vigyorogva.
Mert Makedóniai Nagy Sándor épp egy olyan kívánság szerinti piz-
zát készített amire a vendégek össze nem illő rátéteket kértek, mint
pl. ananászt fokhagymával, csirkemájat babbal, brokkolit tengeri gyü-
mölcsökkel és kagylót marhahússal.
Míg egyesek a városban vagy az erdőben szemetelnek, ad-
dig Makedóniai a pizzapult mögött szemeteli a pizzákat, ké-
szíti a „ganyérakásokat”, mert az ilyen vadparaszt ízlés szerint
mindenlegyenrajta pizza már most ganyérakás, nem kell várni vele
holnapig.

8. Albert írta
A szelterszi Nádasszék borvízforrásnál elkelne egy kis zsindelye-
zés, takarítás, burjánvágás, pár pad, asztal, szeméttároló, falusi budi,
de ha már itt tartunk, pár tábla se ártana kimutatásokkal, grafikonok-
kal és más hasznos információval, hogy bár tudjuk, hogy mit iszunk és
46
mire is jó az a finom borvíz.
Nosza rajta illetékes urak !Csináljanak már valamit, mert nem zab-
szemeket hegyezni tettük oda magukat a hivatalba.

9. Milyen az Isten?
Az Istenről sokat írtak már az elmúlt párezer évben, lefestették
zsimbes vén kufárnak, toprongyos tollúszedőnek, fokhagymától bűz-
lő, szakállas, vén zsibárusnak, zsíros kaftánú semmirekellőnek, de jó-
ságos és kissé perverz Mikulásnak is, aki a hermafrodita angyalokkal
és a herélt – metélt Gábriellel különféle gyerekcsínyeket eszel ki, mint
pl. a két utolsó világháborút is.
Én azt hiszem, hogy az Isten nem csak mózeshitű, hanem egyenesen
buzi is. Mert nem hagyja, hogy éljünk, sőt mindenféle bajokat, krízist
és válságot zúdít a nyakunkba, hadd combosodjunk. Ha egy kicsit ki-
kapaszkodunk a szarból, máris nyom vissza. Úgy látszik a buzik már
csak ilyenek. Nem csak maguk vannak a szarban, de azt szeretnék,
hogy más is legyen benne.

10. Hogy szólítjátok a lányotokat?

Egyszer vendégségbe jöttek valami ismerősök és az egyik
nagynénijelölt, aki még soha nem találkozott az Edlynne névvel és
megkérdezte :
– Hogyan szólítjátok a lányotokat? Edlájn?
Szegény nem tudta, hogy az Edlynne az Edlin. Írva, olvasva és
mondva is.

11. Albert írta

Farkaslaka előtt 3 kilométerrel, Korondról jövet a Kalondáról le-
ereszkedőben az aszfalton öblösödések keletkeztek. Útügyi urak, az
ilyesmit illene megjavíttatni, merthogy balesetveszélyes. Civilizált
országban, ha az út minősége miatt karambolozik valaki az útépítők
megnézhetik magukat, annyi pert akasztanak a nyakukba. A befizetett
pénzünkért elvárjuk, hogy kifogástalan aszfaltúton autózzunk.

47
 12. Pizzarendelés
A Domino pizzériában :
Egyik este felháborodott hang ordított bele a telefonba.
– A kurva Úristenit ! Meddig kell várni egy szaros pizzára? Már
másfél órája megrendeltem, és még mindig nem hozzák !
– Bocsánat uram, de milyen pizzát rendelt?
– Maffiosit.
– De hát nekünk nincs is Maffiosi pizzánk !
Csakugyan, a kedves vendég Pizzát rendelt a Latinóból és felhívta a
Dominót, hogy hol a pizzája.
A részegség nagy betegség, viszont a hülyeség még nagyobb. Mert
a részegség elmúlik, de a hülyeség megmarad.

13. Albert írta

A hétvégén arra vetemedtem, hogy megkóstoljam az egyik szom-
széd megyei húsfeldolgozó üzem sörkolbászát és húsroládját. Micso-
da állati kadávereket szecskáztak bele uraim? A készítmények förtel-
mesek voltak. Az ilyen és ehhez hasonló végtermékeket hatóságilag
kellene betiltani. Ha már nem tudnak finom és ízletes terméket előál-
lítani, akkor menjenek ki falura recepteket gyűjteni, keressék meg az
öreg hentesmestereket vagy nézzenek szét Németországban. Az 1500
féle hentesárúból csak lehet inspirálódni. Nap mint nap hallani a rá-
dióból, hogy ne feledd el hol születtél, vásárolj a helyi termelőktől
stb. , erre tessék ! A húsok újra vannak színezve, bűzlenek a tartósító-
szertől, fel vannak koxolva szójával és a kolbászok kutyaeledelbe se
való foncsikákból készülnek. Már nem kell nyugatra menjen az ember,
hogy szemetet vegyen, mert a saját fajtánk se tud parancsolni mérhe-
tetlen nyereségvágyának.

14. Albert írta

Kedves városgazdálkodás ! Nagyszerű lenne, ha gondoskodnának a
babakocsis utakról. Néha a járdára fel, járdáról le igencsak nehézke-
sen megy. A parkban randalírozó gördeszkások, biciklisek is találhat-
nának jobb helyet kezük – lábuk kitöréséhez. Egyik nap majdnem el-
ütötte a babakocsit egy ifjú titán, hiába mentem át a Kossuth utcába,
48
ott gördeszkások zavarták a forgalmat. De ha valamelyiküket nyakon
vágom, meg vannak sértődve.

15. Miért jó a fiúgyermek?

Sokan úgy vélik, hogy a fiúgyermek jobb, mint a leánygyermek, el-
sősorban azért, mert csak egy faszra kell vigyázni, ha felnő. A leány-
gyermekek esetében az egész város faszára kell vigyázni.
Nemegyszer megesik, hogy még a szomszéd város, sőt az egész or-
szág faszára is kell vigyázni, ha tegyük fel modell, színésznő, énekes-
nő az illető leánygyermek.

16. A magyar zsidó

A napokban író – olvasó találkozón voltam, ahol találkoztam egy
magát nyíltan baloldali – liberálisnak valló újságíróval.
– Jó napot ! A nevem Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian.
– mutatkoztam be.
– Goldmann vagyok. Goldmann Oszkár Budapestről. Örvendek a
szerencsének. Egyébként magyar zsidó vagyok – rázta a kezemet és
hajlinkózott nagyokat új ismerősöm.
De álljunk csak meg egy pillanatra ! Magyar zsidó? Hát az meg mi-
féle szerzet? Merthogy az ember lehet német, magyar, román, örmény
vagy zsidó is, ha akar, de magyar zsidó, az egy kicsit furcsa.
Mert én eddig úgy tudtam, hogy van magyar – román szótár vagy
magyar – német, de hogy már emberekben is létezik, mint pl. a ma-
gyar zsidó, azt nem tudtam. Az ember vagy magyar, vagy zsidó. Vagy
egyik, vagy másik.
Ezek szerint élnek magyar székelyek és román székelyek, magyar
lengyelek, lengyel magyarok, és ugye lengyel lengyelek is, akikben
magától értetődik, hogy mindenkinél több a lengyel vér.
Csak a magyar – magyar egyre kevesebb, és fogy, csak fogy ebben
a nagy globalizációban. Aztán lassan oda jutunk, hogy anyám kínai,
apám japán, és én nem látok semmit.

49
 17. A német dög
Ismertem egy német dogot, fekete volt és hatalmas. Egész nap aludt
és lustálkodott. Olyan volt mint a gazdája, az is délig aludt, döglődött a
tv előtt, tengett – lengett, semmiskedett az udvaron, az esze meg foly-
ton ott járt ahol a szegény ember fasza.
Nos, a német dog, hogy egyebet nem látott otthon és hogy nem ta-
nították semmire szépen német dög lett. Eddig már biztosan megnyer-
te délalvó gazdájával a lustasági európabajnokságot, most készülnek
a világbajnokságra.

18. Modern Jézus és az apostolok

Nemrég olvastam az újságban, hogy valahol egy Isten háta mögöt-
ti faluban egy öreg pap felcsapott irgalmas szamaritásnusnak és afféle
modern Jézusként maga köré gyűjtötte az elhagyatott öregembereket
és aggmenházat létesített. Igen ám, de a segélyek elkoptak és a támo-
gatók kezdeti felbuzdulása is lelanyhult, egyszer csak azon vették ész-
re magukat az aggmenházban, hogy több a hopp, mint a kopp, és las-
san már papa sincs. Hiába kérvényezett ide meg amoda az öreg pap,
hiába futott Ponciustól Pilátusig, az illetékes elvtársak a fülük botját se
mozdították. Ezért végső elkeseredésében az ellagott apostolok papja
elhatározta, hogy beállnak cigánynak. Mind a tizennégyen. Inkább él-
jenek cigányként de tele hassal, mintsem hogy büszke magyarként ét-
len dögöljenek.
Most cigányul tanulnak, csatornát cineznek, vízhordó edényen do-
bolnak, nagy karimájú kalapokat viselnek, de bajuszt is eresztettek és
megtanultak bagózni, köpködni, káromkodni. Ezen kívül kosarakat
fonnak, harmonikáznak, tökmagot rácskálnak és rossz lovakat tarta-
nak. Hogy ha már lúd, akkor legyen kövér, s ha netalán valami ellenőr
előadja magát, akkor tudjanak elszámolni a cigány kultúrával.

19. Megállapítás
A gyerekcsinálás olyan, mint a tetoválás. Egy év múlva kell egy má-
sik.

50
 20. Szőke vacsora
Ismerősöm panaszkodott :
– Olyan kövér vagyok…. mit tegyek, hogy gyorsan lefogyjak…ad-
jál valami tippet…. ó lécci –lécci – lécci ! ! !
– Egyél szőke vacsorát !
– Hát az milyen?
– Banán két szilvával.
– ????????????
– Állítólag a fölöttem lakó táncosnő is attól fogyott le. Sokszor le-
hallatszik amint hámozza a banánt, facsarja a szilvákat. S azt mond-
ják, hogy a futár, aki felviszi neki az étteremből mindig nagyon sápad-
tan ér vissza.

21. Nyeles tojás

Megszokott dolog, hogy az éttermek konyhájában – de más munka-
helyeken is állandóan szöktetik a kezdőket és otromba tréfákat sütö-
getnek rajtuk. Ez történt a friss konyhai kisegítőnkkel is, akitől az első
nap nyeles tojást kértek.
Jó sok kotorászás után visszajött a kisegítő a raktárból és sírós han-
gon bejelentette, hogy nem kapta meg a nyeles tojást.
– Hát akkor keresd a pizzasütő gatyájában ! – vihogott fel az egyik
szakácsnő – ott biztosan megleled, mire a konyhában kirobbant a ne-
vetés.

22. Barni, a város bikája

Barni a Dominó pizzafutárja a szóbeszéd szerint a város bikája. Ki-
nyalt frizurája, elegáns öltönye, márkás parfümillata és vastag arany
döglánca is ezt sugallja. De Papesz megsúgta, hogy csak bőgni tud,
baszni nem. Azt hiszem, akkor csak olyan mint a Nagytökű Tódor,
akinek a töke fennmaradt a kerítésen.

23. Jenő bát tejjel kínálták

Jenő bá ezermester – asztalos volt és itt lakott a szomszédban. Az
51
egyik nap áthívtam valami ajtókat gyalulni, majd amikor munka vé-
geztével megkínáltam egy kis háziszőttes – fagyállóval, az öreg elpa-
naszolta, hogy, a tegnapelőtt elment valakihez egy ablakot betenni, és
amikor jó sok kínlódás után csuromvizesre izzadt a napon és már jól
megszomjazott egy üveg sörre, a házigazda tejjel kínálta. Micsoda sér-
tés ! Micsoda gyalázat ! S mivel a vér nem jó ízű, ezt csak alkohollal le-
hetett lemosni. Ezért nyomban elment az egyik kocsmába és agyagos
föld hiányában leitta magát a sárga linóleumig.

24. A konyhában hallottam

Zárás előtt fél órával Marika néni azt mondta :
– Na, vonuljunk ki, hogy Emese tudja végezni a dolgát !
– Jó, jó – válaszoltam – csak ne a nagydolgát végezze, mert utána
egy kicsit nehéz lenne főzni a konyhában !

25. Olyan jó szopó volt !

Vendégségben voltam az egyik ismerősömnél, aki a lánya tisztele-
tére partit rendezett és a családtagokon kívül meghívta rá a barátokat
és azokat az embereket akik valamit is számítanak a városban. A des�-
szertnél és a kicsibabák táplálkozási szokásainál tartottunk, amikor az
egyik már nagymama anyuka megemlítette :
– Az én Júliám is olyan jó szopó volt….
Hát az biztos, most ahogy elnézem ezt a Júliát a 90 – 60 – 90 – es
méreteivel….

26. Vásárba
– Aggyonisten Jóska komám !
– Fogaggyisten jó komám Benedek !
– Hogy s mint komám?
– Itt ehejt né, gyüszmékelek. Egy tinót hoztam bé s el kéne szerel-
ni…
– Hallom másodszor is megnősültél…
– Eltaláltad komám…. . már ebbe a korban jó, ha asszonkézre ke-
rül az ember.
52
 – De amint látom komám, van egy nagyleányotok is.
– Ühüm, komám. Ha má tehenet vöttem, akkó a bornyút is haza
kellött vezetni. E má olyan mint a vásárba.
– Színigaz komám. Na de ereszkeggyünk eléfelé egy cseppet, me
úgy látom fajteheneket hoznak az örmének. Nézzüksza meg őket.
– Jól van komám.

27. Nem a lepedőre kenik

A kórházban egyre másra jöttek a kíváncsi ápolónők, takarítónők,
hogy megcsodálják Edlynneke Victoria Kicsi Babánkat.
A nagy csodálkozásban az egyik ápolónő megszólalt :
– Na, ezt a szép kicsi leánykát kár lett volna a lepedőre kenni !
Nem nagyon tetszett ez a beszólás, szerencsére türtőztettem magam,
de így is majdnem azt válaszoltam vissza, hogy tetszik tudni, nálunk
nem a lepedőre kenik, hanem megisszák.

28. Férfiálmok
Mint ismeretes, a férfiak nagyon szeretnek álmodozni : pl. autók-
ról, pénzről, nagy házról, horgász – és vadászkalandokról, és persze
nőkről. Már kamaszkorban elkezdődnek az álmodozások, először a
szomszéd kislányba lesz mindenki szerelmes, aztán az unokatestvéré-
be, majd a tanító –és tanárnénibe, a pék lányába, a zöldséges feleségé-
be és így tovább, az első beteljesülésig.
Ekkor új irányokat vesznek az álmok és kívánságok, majd fokoza-
tosan átalakulnak gyűjtőszendvedéllyé. A fiatal férfi a bélyeggyűjtő
megszállottságával elkezdi gyűjteni a trófeákat és skalpokat.
Először kell egy szőke, aztán egy barna, majd egy vörös és egy fe-
kete, ezek után kell egy kurva, egy férjes asszony, egy szűzlány, egy
özvegyasszony, egy borotvált puncival, egy másik bozontos puncival,
végül egy kövér, egy sovány, egy kismellü és egy nagymellü.
Lehetséges akcióhelyekként szóba jön a szomszéd hitvesi ágya, az
autó, , az erdő – mező, a pince, a padlás, a kamra, a fürdőkád, a mellék-
helyiség, a mosogép teteje, a szekrény mélye, a városi park, a strand,
a templom, a mozi, a busz és a vonat és a lift.
Ezután következik a rendőrnő, az ápolónő, a női buszsofőr, a pincér-
53
lány, a stewardess, a fotómodell, az iskolásruhába bújtatott prostituált
és a színésznő, lehetőleg munkaruhában.
Külföldi utazások alatt persze nem árt kipróbálni egy néger, egy
kínai, egy vietnámi, egy japán, egy indián és egy mulatt nőt, aztán
a pénztárca és a karrier vastagodásával megnőnek az igények, ezért
gyorsan ki kell próbálni két nővel egyszerre, a két férfi – egy nő meleg
csákány váltást, el kell játszani a leszbikus nőkkel való szendvicsem-
bert és az anya – lánya felállást, végül kell egy sánta, egy púpos, egy
néma, egy süket és egy törpe.
Végül, amikor már minden lehetséges és lehetetlen variációt kipró-
báltunk, sor kerülhet a szado – mazóra és a gruppenszexre, ahol az-
tán annyira összekeveredik a szar a májjal, hogy már senki se tudja
kivállogatni a lényeget, és egyszer csak azon eszmélkedsz, hogy már
megint te szopsz. Észre se veszed és máris buzi lettél. Pedig erről nem
is álmodoztál és nem volt benne a menüben.
No, erre mondják azt, hogy rémálom.

29. Vibrátoros
Közvetlenül a Ceau világ után, amikor már szabadabb lett a moz-
gás, a külföldön élő rokonoknak, barátoknak és barátnőknek köszön-
hetően sokmindenféle olyan holmi is beáramlott, amiről addig álmod-
ni se mertünk. Például a vibrátorok.
A bérházban ahol laktam, közvetlenül fölöttem lakott egy idősecske
hölgy, bizonyos Terike néni, aki nyugdíjazásáig tolmácsként dolgozott
– no persze, csak a Szovjet Blokkban. Családja nem volt, csak a ba-
rátnői látogatták, de egyébként is, olyan zárkózott természetű volt ez
a Terike néni, hogy jóformán nem is ismertük. Mígnem aztán az egyik
nap véletlenül igen közeli ismeretségbe kerültünk Terike nénivel.
Épp lefekvéshez készülődtem, amikor valami halvány zümmögő
hangra, de annál erélyesebb kopogásra lettem figyelmes. Valahonnan
felülről érkezett, a Terike néni lakrészéből. Tíz percig vártam, de mi-
vel a zaj nem akart abbamaradni, felkopogtam a mosófa végével.
Semmi.
Erre megvertem a csövet, de a zörömbölésre se maradt abba a züm-
mögés és a kopogás.
54
 Erre felmentem dörömbözni.
Semmi.
Azaz mégsem semmi, mert ha a fülemet az ajtóra tapasztottam meg-
győződhettem, hogy a zajforrás tényleg Terike nénitől jön.
Nosza rajta, elő a szomszédokat : a kancsi házmestert, az agglegény
Pistát, az ezermester Jenő bát, a pletykafészek és újdonságokra örök-
ké éhes Mici nénit, végül a komoly és kiegyensúlyozott Berkovszki fi-
zikatanár urat.
Így együttesen benyomtuk az ajtót, hát a drága jó Terike néni, aki
mindig nagy gondot fordított cukorvatta frizurájára, a sminkjére és íz-
lésesen összevállogatott ruhadarabjaira, ott feküdt ájultan és anyaszült
meztelenül a kandalló előtt, csak egy kis szőrős prém takarta a legké-
nyesebb részén, de az is lyukas volt. S mellette a padlón ott zümmö-
gött és kopogott a vibrátor, egyedül, vígan és elégedetten, hogy olyan
extázisba hozta a gazdáját, aki még el is ájult örömében.
Terike nénit aztán Mici néni fellocsolta és felöltöztette az ágyon
hánykódó fürdőkabátba, csakhogy ez az eset után Terike néni még zár-
kózottabb lett, és nemsokára el is költözött a bérházból. Az agglegény
Pista és a pletykafészek Mici néni legnagyobb bánatára.

30. Téma és variációk

Olasz pizza román pizdán,
Román pizda olasz pizzán,
Olasz pizzaszerű román pizda,
Román pizdaszerű olasz pizza,
Olasz pizzaizá román pizda,
Román pizdaizá olasz pizza.

31. A belevaló Jaxi

Volt nékem egy belevaló iskolatársam, aki minden csínyben benne
volt : ha kellett elsőként dobta be a házmester ablakát, fogadásból be-
bújt a tehenek alá és a csicsükből szopta ki a tejet, neki volt mersze be-
leülni egy traktorkülsőbe, majd legurítottuk a domboldalon és ő volt
az első, aki dézsa vízben üldögélve áztatgatta a sót a fenekéből.
Egyszer, amikor már nem tudtunk mit kitalálni Jaxi maga rukkolt
55
elő az ötlettel, éspedig 10 lejért beleurgik egy hecserlibokorba. S
ahogy megkapta a pénzt, máris ugrott. Igen ám, de tele lett a lába tüs-
kével. Fájt nagyon és vérzett is. Erre azért nem számítottunk, de a 10
lejbe még belefért a tüskeszedés.
Jaxi hanyat feküdt és kinyújtotta a lábait és jajgatott.
– No, egy megvan ! – szóltak a barátok és felmutatták az első tüskét.
– Au ! – ordított fel Jaxi.
– Még kettő !
– Au !Auuuu !
S így tovább. Csakhogy a tüskeszedés kezdett egyre fájdalmasabb
lenni.
Jaxi felült, hogy nézze meg, miért fáj ennyire a tüskeszedés, hiszen
amikor beletörtek a lábába, az nem fájt annyira.
És épp időben kapta el a barátait, akik hátat fordítva neki, széles vi-
gyorral az arcukon tépdesték a szőrt a lábáról, és már egy ötlejes nagy-
ságú helyet teljesen kigyomláltak.

32. Karatésok
Egy edzőtáborban sokféle emberrel találkozni, mindegyiktől lehet
valamit tanulni, és mindnek van valamilyen története.
Legutóbb ezt hallottam :
Két karatés beszélget.
– Nekem olyan mesterem van, hogy csak egyet int az egyik kezé-
vel, s egy fal eltűnik.
– Az semmi – mondja a másik – Nekem olyan mesterem van, hogy
mind a két kezével integet és falvak tűnnek el. (Ceausescu)
33. Eszmefuttatás
Eddigi életemben nagyon sok foglalkozást kipróbáltam. Voltam
birkapásztor, kőműves, asztalos, villanyszerelő, kertész, napszámos,
szendvicsember, nyelvtanár, tolmács, kézműves, mázoló, hordár, köl-
töztető ember, kutyasétáltató, pék, cukrász, pincér, szakács, köszönő-
ember, gyári munkás, halász, étteremmenedzser, panziós, ceremónia-
mester, újságíró, nyomdász, mészáros, fitnessedző, tornatanár, nyelv-
tanár, szárazdajka, színész, mosogató, sajtpincér, borpincér, biztonsá-
gi őr, kapus, telefonista, takarító, kőtörő, szántóvető paraszt, ápoló, fo-
56
tómodell, masszőr, zsákoló, reklámszaki, rikkancs, idegenvezető, fa-
vágó és krumplipucoló.
A favágót és a krumplipucolót szándékosan hagytam utoljára, mi-
velhogy nagyon kedvelem ezeket a foglalkozásokat. Mindkettő olyan
számomra, mint egy meditáció. Az ember leül öt zsák krumpli mellé
és késsel szép lassan, komótosan meghámozza a pityókákat. Eközben
a gondolatai letisztulnak, belsője lecsillapul és előjönnek a nagy és ne-
mes gondolatok. Kikristályosodnak a nagy ötletek és az agy memóri-
ájában lapozni lehet, akár egy könyvben.
A favágás is ilyen meditációs gyakorlat, csakhogy itt a belépés előtt
előbb meg kell dolgozni a testet. Előbb jól elfárasztjuk az izmokat, ki-
izzadjuk a méreg – és salakanyagokat, csak ekkor tudunk elmerülni
abban a másik világban.
Amikor két heti szakadatlan favágás után sose remélt szellemi ma-
gasságokba emelkedtem, a szomszéd udvaron elkezdtek láncfűrésszel
dolgozni. A favágásnak ez a durva, primitív, zajos és lelketlen változa-
ta annyira felidegesített, hogy lecsaptam a fejszét és inkább hazamen-
tem. A druzsbás fickó az egész napomat elrontotta.
Szerencsére aznap be is fejezték a láncfűrészelést, másnap aztán
odaállítottak két fejszés embert hasítani. Szegények a farönköken, a
fejszén és a fáradságos munkán kívül nem láttak semmit, de izzadtak,
mint egy ló és folyton káromkodtak. Én meg kinevettem őket, majd
nyugodtan visszatértem a meditációmhoz és csak szárnyaltam, szár-
nyaltam…. .

34. Favágó bölcsesség

Mindenki akkorát üt a saját ujjára, amekkorát bír. Amekkorát elbír.

35. Druzsba
Egyszer a Ceau világban, amikor még szabadon lehetett sétafikálni
a Szovjetúnióban két székely favágó elment seftelni a ruszkikhoz. Vit-
tek mindenféle csecsebecsét és egy csomó román terméket amelyek-
nek akkoriban még jó volt a hírük. Amikor mindent eladtak, hazafelé
az egyik városban megálltak egy favágó szaküzletben és elkezdtek vá-
sárolni. Fejszét, fűrészt, éket, téli munkásruhákat, kesztyűket és egyéb
57
ősrengetegbe való felszerelést.
Végül az egyik odaállt az eladó elé és azt mondta :
– Tavaris, dájte mnye agyin druzsba !
– Sto? – kérdezte az orosz.
– Druzsba.
– Da, da – vigyorodott el az eladó – szávjetckájá – vengerszkájá
druzsba, da, da – azzal elővett egy vodkásüveget és három poharat.
– Nyet vodka tavaris. Druzsba. – akadéskoskodott a székely, majd
lehajolt, húzó mozdulatokkal beindította a motort és berregve neki-
fordult a komája lábának, aki vette a lapot és úgy esett neki a pultnak,
mint egy kivágott fa.
– Aha ! Já pányimájú ! – rikkantott fel az eladó és előszedett a pult
mögül két darab láncfűrészt.
Erre a felismerésre egyből visszakerült a vodkásüveg a poharakkal
az asztalra, hogy ha már a láncfűrész BARÁTSÁG márkájú, akkor le-
gyen ténylegesen is megpecsételve a szovjet – magyar barátság (ba-
rátság – druzsba).

36. Szóbeszéd
Azt mondják az emberek, hogy aki annak idején nem tanult az isko-
lában, az mosogasson, takarítson, sepregessen vagy vágja a fát míg a
szeme is szikrázik belé.
Én meg azt mondom, hogy aki megtanult 13 nyelvet, 15 évet dolgo-
zott 24 országban, mint szakács, pincér, menedzser és általában véve
mint vendéglátóipari szakértő, nos az ilyen is vágja, hasítsa, döngesse
a fát míg beleszakad, vagy meggyúl a fejsze nyele a markában. Mert
minek jött haza, miért nem maradt ott az anyja kínjában külföldön,
ahol megbecsülték és elismerték a tudását?

37. Szép halál – dicső halál

Élt egyszer Magyarpeterden egy ügyvéd, aki híres nevezetes vadász
is volt, annyira, hogy a különbnél különb kalandjai miatt rámondták,
hogy vadász az ügyvédek között és ügyvéd a vadászok között. Okkal
mondták, hiszen Báró dr. Binger Egon Alexander úgy vadászott a kli-
ensekre, mint a csuka a kishalak között és alig győzte intézni a peres
58
ügyeket az egymást vagy a hajtókat megpuskázó vadászkollégák kö-
zött. Sok más egyéb ügylete is volt, ezek aztán fialtak rendesen, nem-
hiába nőtte ki magát az utóbbi húsz évben a tönkrement peterdi jegyző
kúriája, nemhiába szántottak 1500 holdon a doktor úr béresei, nemhi-
ába állt Kolozsvár főterén díszes patricíusház és üvegajtós iroda.
Csaknem egyszer a kakastollasok lefüleltek egy pénzhamisító ban-
dát s azóta Báró dr. Binger Egon Alexander egyre gondterheltebb lett,
már nem járt a kaszinóba, már nem gyújtott rá százkoronásokkal a szi-
varjára és egyre görnyedtebben, kopottaban és fehérebben járt be a
vármegyeházára.
Mígnem egyszer aztán vadászfegyver lövedékétől halálosan megse-
besülve találtak rá a doktor úrra a pipázójában. Az Estlapja és a Nem-
zeti Hírvivő szerint a vadászfegyver tisztítás közben sült el és baleset
áldozata lett a mindenki által nagyrabecsült doktor úr.
Rossz nyelvek szerint azonban a lecsukott pénzhamisítókkal lepak-
tált volna, s miután nem tudta ezeket kiszabadítani, a gazok zsarolni
kezdték, s megfenyegették, hogy kiborítják a szennyeskosarat. S hogy
az eddig fialó ügyletek ki ne derülhessenek, Báró magyarpeterdi, alsó
és ferlsőörsi dr. Binger Egon Alexander, frissen kinevezett polgármes-
ter, a helyi fúvószenekar tamburmajorja, a vadászegyesület elnöke, a
galambtenyésztők és kisállattenyésztők egyesületének alapító tagja, a
Finnugor Nyelvművelő Társaság levelező tagja, inkább úgy döntött,
hogy önkezével vet véget életének.
Szép halál – dicső halál, méltó egy igazi magyar úrhoz, mert hát az
úr, az a pokolban is úr. Hogy aztán a dédnagypapájának szatócsbolt-
ja volt Ocsvában, és nem dolgozott szombaton, arra meg ki a fene em-
lékszik?

38. Tökös történet

Mivelhogy egyik kedvenc ételem a tökfőzelék úgy vigyázok a töke-
imre a kertben, mint a hímes tojásokra. Emelgetem, fölállítom, napon-
ta öntözöm, kapálom, nem engedem hogy a bogár rámásszon és még
le is törölgetem.
– Ugyan már, Albert úr ! Mit tökölődik naphosszat a kertben? Jöj-
jön át és én adok tököt eleget, csak bírja hazacipelni – szólított meg a
59
szomszédasszony valamelyik nap az utcán.
– Eleinte arra gondoltam, hogy valami vaskályhát vagy fridzsidert
vett a Juli, s azt kell felcipelni az emeletre, s most azért hív át, hogy jól
megtökösödjem, de aztán kiderült, hogy földjei vannak árendába a vá-
rosvégén, s azokról szállították be a terményt a tökfilkó parasztok. A
zöldség mellett tök is termett szépen s a feleslegből akart adni a Juli.
De hogy egy nő adja nekem a tökét, az már fölöttébb különös !
Vagy talán akar valamit tőlem ez a szomszédasszony? Nahát, ilyen
tökkelütött nem lehetek… csak készüljön el ez a tökfőzelék, máris vi-
szek neki egy kis tejet. Most fejtem az immént…még meleg.

39. Az intelligens favágó

Volt egyszer egy intelligens favágó, aki kolbász – szalonna helyett
csak sajtot, túrót, zöldségeket evett reggelire, délebédre gyümölcsöt,
ordás palacsintát és egreslekváros kekszet fogyasztott, de ezekkel a
könnyű eledelekkel is vígan vágta a fát, mert a favágást könyvből ta-
nulta, előre tanulmányozta a fafajtákat és ezek hasíthatóságát, bioló-
giáját. S míg a vadparaszt izzadva, káromkodva csapdosta a rönköket,
az intelligens favágó versikéket mondogatott :

Fatorlasz, fatorlasz,
A szomszédom lator fasz.
Más asszonyát kopogtatja,
Fűrészeli, reszelgeti,
Faékét a lukba mélyen,
Minden este beleveri.
Fúrni is tud, farigcsálni,
Nőket gyalul minden éjjel.
Más emberek házasságát
Buzgó szúként rágja széjjel.
Mígnem aztán tetten érték,
Egy nagy kövér fehérnépen,
A sejhaját cigány nélkül
Pálcákkal húzták el szépen.

60
 Az ilyen és ehhez hasonló versikék miatt hívják fűzfapoétának a fa-
luban Vegetári Jánost, az intelligens favágót.

40. Hogyan lehet külföldön

felismerni a székelyt?
A kommunista világban nagy újdonság volt egy – egy alacsonyan
szálló repülőgép vagy egy város fölött köröző rozzant helikopter. A
berregésre mindeki felnézett a kapálásból, kifutott a műhelyből vagy
letette a szerszámot, rohant az ablakhoz és csodálkozott. Mintha nem
is székelyek lennének, hanem valami elmaradott afrikai bennszülöt-
tek.
Aztán letelt a kommunizmus elmúlt Ceubá is, de a szokás megma-
radt és átöröklődött. Manapság még az is felkapja a fejét a repülőgép
vagy helikopterberregésre, aki sokat járt – kőtt a világban.
Hiába na, az örök csodálkozás, bámészkodás már a székelyek véré-
ben van, de az örök aggodalmaskodás is.
Hajdanában, ha nagy ritkán feltűnt egy helikopter, az emberek mind-
járt pusmogni kezdetek :
– Jön a szeku !
– Valakit megint elvisznek !
– Jönnek vadászni !
– Vajon mit akarnak már megint?
Állítólag, ha valaki felkapja a fejét a németországi zöldségesekben
egy áthaladó gépmadár hangjára és feltűnően bámulja az eget, az biz-
tosan székely. A törökök, lengyelek, horvátok, olaszok rá se bagóz-
nak. Tudják ezt már az Arbeitsamton és az Auslandsamton is, sokszor
kiküldnek egy permetező helikoptert a környékre és lesik a reakciót.
Ha vannak felfelé bámészkó arcok, akkor biztosan érdemes kiszállni
vizsgálatra.
Idővel a rabszolgaratrók is kiokosodtak : odaállitottak a munkások
mellé egy felügyelőt, aki aztán kedvére rekcumolta és firuncváncikolta
a melósokat :
– Dógozzatok héj ! Nehogy valamelyikőtök felnezzen, s azt a mam-
lasz bornyú pofáját femutassa, me kitaposom a beleteket !

61
Harmadik könyv

A birka iskola

62
63
 1. Telefonbeszélgetés
Férj : – Háló drágám ! Hogy vagy, micsinász? Most jövünk haza-
felé. Bécsben vöttem a gyermöknek egy dzsippet s a leánkának egy
Barbibabát. Mérögdrága vót, de hát Bécsbe má ilyen az élet.
Neköd? Neköd nem vöttem sömmit, de viszök egy jó nagy füttyöt,
akarom mondani egy jó nagy fütyüt. Csak érjünk haza s ha a Jó Isten
mögsegít, me még van héccáz kilométer….

2. Szenzáció !
– Estlapját tessék ! Világraszóló szenzáció ! Tessék, tessék ! Idén
Magyarország a világ legnagyobb víziló exportőre ! Igen kérem, a tu-
dományos világ szeme Magyarországra irányul…. mert teccik tudni,
idén 1986 – ban Magyarország eladott a budapesti állatkertből két ví-
zilóborjút, s ezzel egy csapásra a világ legnagyobb vízilóexportőré-
vé lépett elő, ugyanis egész évben senki más nem exportált vízilova-
kat külföldre…. .

3. A világpolgár nénike
Csonkaország északnyugati részén van egy falucska amit szabály-
szerűen kettévágtak az igazságtalan határmódosítások miatt, annyira,
hogy a nemrég felállított, ugyancsak kettévágott székelykapu egyik
felét csak a fél ország megkerülésével tudták eljuttatni a szomszédok-
hoz került másik falurészbe, a határ másik oldalára.
A jeles esemény alkalmából a riporterek megkérdeztek egy százesz-
tendős nénikét, hogy mi volt a legérdekesebb dolog az életében. Mire
az öregasszony :
– Hát az úgy vót, hogy én világéletembe nem jártam ki eccer se a
falúból, de már vótam négyféle állampógár (magyar, ukrán, cseh, szlo-
vák).

4. Jus priamae noctis

A jus priamea noctis, vagyis az első éjszaka jogát – némi módosítá-
sokkal – a régi szép feudális, a Kárpátoktólazadriáigszentisváni Ma-
gyarországon egészen a második világháborús időkig megőrizték. No
64
persze, most nem arra gondolok, hogy a báró úr fogdmedjeivel együtt
berontott a házasulandó paraszt csűrjébe és fegyverének erejével ki-
emelte a menyasszonyt a násznép közül, hanem arra, hogy a főúri kas-
télyokban és udvarházakban mindig szívesen látott vendégek voltak a
bögyösebb parasztlányok, menyecskék, s ha valami udvari mulatság
vagy vadászat adta elé magát, még a tisztább rimalányokat is beké-
rették a méltóságos urakhoz. Aztán, ha a kisded játszadozások után a
gipsz megkötött, a lányt gazdag hozománnyal férjhezadták egy olyan
legényhez, akinek épp sürgősen kellett egy pár ökör, egy új ház vagy
ha netalán az illető az ajtónálló helyére áhítozott, hát Uram Atyám, le-
gyen ! Szarjon zsírosat a parasztja !
De sok uradalmi kocsis is földhöz verte a kalapját és káromkodott,
mint a záporeső :
– Az Isten bassza meg ! Apám is gróf volt, a fiam is gróf, s csak én
vagyok még mindig kocsis !

5. A mindennapi betevő
Egyszer láttam egy pornófilmet amelyben a főszereplő, egy szép-
arcú, izmos deli legény hatalmas doronggal fenyítgetett holmi fehér-
cselédeket. A hibátlan testalkatú tökéletes Adonisz szorgalmasan dol-
gozott előlről, hátulról, oldalról és alulról, mígnem egyszer úgy fog-
ta meg az egyik nőt, hogy kilátszott jobb keze mutató ujjának csúnyán
lekoppintott körömfeketéje. Alighanem rászólhattak, mert az ifjú le-
gény azonnal lehajlította, eldugta szépséghibás ujjpercét, nehogy a né-
zők felismerjék Achilesinát és reklamáljanak.
Mielőtt bájgúnár lett volna azelőtt biztosan mint favágó vagy víz-
gázszerelő dolgozott, s aztán egy kalapáccsal vagy vascsővel nagyott
koppintott arra a bizonyos körömre, és azóta hagyja, hogy a nők keres-
sék meg a mindennapi betevőjét.

6. Favágó mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó, aki már unta a fel
– csomagolt szalonnát, túrót és kenyeret hagymával, ezért elhatároz-
ta, hogy pisztrángot fog ebédelni. Be is ereszkedett a patakba és addig
matatott tél – túl a gyökerek között, mígnem egyszer megfogott egy
65
pisztrángfiút.
– Engedj el favágó ! – könyörgött a pisztrángfiú – ha elengedsz, tel-
jesítem a kívánságodat.
– Jól van – mondta a favágó – azt akarom, hogy szép és gazdag her-
ceg legyek, akit imád a nép. S úgy történt. Mígnem egyszer :
– Ébredjen fel felség ! Megérkeztünk Szarajevóba !

7. Az elrománosodott magyarok
A Duna deltában voltunk és vacsora közben az elrománosodott ma-
gyarokról beszélgettünk. Hogy a jobb élet és az érvényesülés érdeké-
ben sokan úgy cserélgetik a nevüket, mint más az alsógatyáját. A” na-
gyok” beszédébe én is beleszóltam, éspedig azt hoztam fel példának,
hogy a katonaságnál mennyi Kardos, Vaida, Suciu, Covaci, Gombos,
Tivadar, Szekely, Sabau és Lacatussal találkoztam…Jóformán be se
fejeztem, mire közbeszólt Lityi :
– Mi van? Ejsze te a katonaságot a Steauánál csináltad?

8. VW és BMW
A Duna deltából jöttünk hazafelé és útközben nézegettük a tájat s
az embereket. A Tecuci előtti falvakban csupa olyan lovasszekérrel ta-
lálkoztunk amelyek elé csak egy lovat fogtak, viszont a szekér kétlo-
vas volt. Úgy látszik spórolnak errefelé, üres szekeret megbír egy ló
is, a társa meg szomorkodhat otthon : legalább nem kopik a patkója és
a lába.
Az ilyen egyrudas – egylovas szekerekről Hugo Schaubert barátom
jutott eszembe, aki azt mondta valahányszor megpillantott egy szeke-
ret :
– Az egylovas az Fauvé (VW), míg a kétlovas az Béemvé(BMW).
Akkor az egyrudas – egylovas szekér az Trabant?

9. Albert írta
Nem is olyan régen csodálatos vízivilág nyitotta meg kapuit a vá-
rosunkban : minden igényt kielégítő szolgáltatásai valóban dícséretre
méltóak, csak az a baj, hogy nálunkfelé igen vékony az a társadal-
66
mi réteg amely megengedheti magának a nyugati ízlés, igény diktálta
szórakozást és kikapcsolódást. Ez a csillogó – villogó komplexum bi-
zony nem a szegényember zsebének való, nem a szegényember érde-
keit szolgálja. Sokkal okosabb lett volna egy török hamam szerű köz-
fürdőt és egy olyan úszómedencét építeni ahová a paraszt, a munkás, a
diák és a kispénzű hivatalnok is akár naponta elmehet felfrissülni, ki-
kapcsolódni vagy esetleg sportolni.

10. Orosz rulett

A múlt hónapban egy orosz ruletthez hasonló játékot próbáltam ki
Németországba menet. A sofőr alacsony vérnyomással kínlódott és ál-
landóan szívstop környékezte, a navigátor vérnyomása annyira ma-
gas volt, hogy félő volt : perceken belül megüti a guta, s én a tolmács
egyik zsebemben fokhagymagerezdekkel, másik zsebemben vörösbo-
ros flaskával hátul kucorogtam, s közben mentünk kétszázzal az autó-
pályán.

11. Törvényszerűség
2009 szeptemberében a Kölni expón a szén – és grilltermékek ter-
mében találkoztam egy amerikai termékeket reklámozó öltönyös me-
nedzserrel, akinek a jobb keze középső ujjperce épp olyan csúnyán le
volt koppintva, mint nekem, az amerikai termékek iránt érdeklődést
mutató öltönyös – civilben favágó, egyébként tolmács – látogatónak.
– Fa? – kérdeztem és az ujjára mutattam.
– Igen, fa –válaszolta közömbösen, majd megszemlélte az én ujja-
mat.
– Fa? – kérdezte.
– Az, csak sokkal vastagabb és nehezebb. Rönk. – feleltem, és arra
gondoltam, hogy milyen kicsi a világ. Itt vagyunk a kölni expón és egy
amerikai is épp ott koppintja le az ujját, mint egy erdélyi.
Úgy látszik ez már a fás – szenes – grilles szakmában törvényszerű.

67
 12. Hihetetlen történet
Történt egyszer, hogy az egyik Udvarhely melletti faluban egy út-
henger elütött egy embert, és nem csak elütötte, hanem ki is vasal-
ta rendesen. Mint tudjuk, az úthengerek nem tartoznak a leggyorsabb
járművek közé, sebességük lajhártempóban mérendő, nos ennek elle-
nére mégis megtörtént a közlekedési baleset melyet sajnálatos módon
nem élt túl a gyalogos.
Namármost, a kérdés az, hogy az úthenger haladt túl gyorsan, vagy
a figyelmetlen gyalogos kelt át túl lassan az úttesten és állt az úthenger
útjába? Amenyiben a gyalogos volt a lassúsági világbajnok, akkor ide-
je feltalálni és beiktatni a csigatempót és feltenni a táblát a száguldozó
úthengerekkel. Viszont, ha az úthengeres fickó hajtott túl gyorsan, ak-
kor vajon hány kilométeres sebességgel düböröghetett végig az úton?
Végül sehogy sem tudom megérteni, hogy az úthenger vezetője és a
gyalogos hová tette a fülét és a szemét aznap?A zsebébe?

13. Bosszogtató
A tennap délelőtt egy asztalosinas lélekszakadval rohant bé a fate-
lepre, hogy gyüjjek gyórsan, mer egy részegös vénembör a biciglijével
együtt a vasúti síneken tért nyugovóra, s ha nem húzzuk el onnét, az
öregöt kicsikanállal kell összeszödögetni a tőtésről.
Épp időbe értünk oda, mer már sípolt a mozdony, de há álgyúval
is lőhettek vóna, mer a sínen horkoló öreg, – egy rusnya csavargó – a
füle bottyát se mozdította.
Együttes erővel aztán elvonszótuk a vénembört és lefektettük a ke-
rítés mellé, biciglijét is mellé tettük, nehogy megkárosodjon vagyo-
nilag, de assziszöm, ha a lábait levágja a kerék, immár bédhattya a
biciglijét ócskavasnak.
Elég az hozza, hogy amin vágom a fát, hát a járókelők piszkálódni
keztek. Aszt mongya az egyik :
– Mija? Ejsze a segéded kivötte a szabadnapot?
A másik meg :
– Netene ! Csak nem dőlt ki az inasod?
A harmadik :
– Amíg a mester dógozik, addig az inas aluszik !
68
 Majnem hozzájuk vágtam a fészét, de meggondótam magam, me
a télön is odagyüttek valami vásott városi kölykök amin a vízpartyán
nyesögettem a fiszfákat, s elkezdek hógomolyázni, s a végin úgy
felbosszonkodtam, hogy hezzuk vágtam a fészét, de az egyik fekapta s
bédobta a tóba. Egy fél napig kotorásztam osztán amíg mögkaptam, s
egy kankós ággal valahogy ki tudtam emelni. A lábom közbe megvizült
s a filem megfagyott, s ekkor elhatároztam, hogy az úri néppel nem
kezdök. Inkább vágóm a fát szórgalmatosan, bogot kötök a nyelvömre,
mer ha valami jedzőnek, nadrágos dedektívnek tanálok visszapufázni,
há járhatom a törvént s szíjhatom a fogamot utána.

14. Fehéren – feketén

Már a régi világban is sokan áhítoztak, hogy felpróbáljanak egy né-
gert, akarom mondani néger fehérnépet. Hogy miért?
Hát mert olyan jól kirajzolódik a fehér a feketén, jól lehet látni a lé-
nyeget, s azonkívül a színesbőrű nőknek lila perecük van s olyasféle
szeméremszőrzetük, mint egy marék feketebors. No meg, a sakkot is
fehéren feketén játsszák.
Néger nők helyett azonban többnyire csak néger férfiak vetődtek er-
refelé – a merészebb vászoncselédek legnagyobb örömére, akik addig
csak álmodozni mertek a feketék legendás férfiasságáról. Ez utóbbi-
hoz azonban nem volt gusztusuk még a buziknak se, maradtak tehát
a hajdanindiábólelvándorolt rimalányok, ezek képviselték fekete nők
kissé fűzfafüstízű lájtosabb változatát. Aki ezzel nem érte be és még
egy árnyalattal sötétebbet szeretett volna, annak ott voltak a csöcsös –
faros szénégetőnők.
Amikor inas voltam én is összejöttem eggyel és csodálkoztam, hogy
csak a szeme és a foga villant ki a nagy feketeségből. Bátran elmehe-
tett volna Bantusztánba bennszülöttnek. Még mosakodás után is an�-
nyira kormos és szénporos volt, hogy utána úgy néztem ki, mint kür-
tőpucolás után. De hát ez egy vérbeli kéményseprőnek nem probléma.
Akár ilyen kürtő, akár olyan, a lényeg az, hogy jól megkotorja. S nyo-
ma maradjon az együttlétnek.

69
 15. A zsíros rongy
A múlt szombaton esmen kimentem a tanyára megnézni a bikákat
s hazafelé jól megszedtem a szatyrot őzlábgombával. Olyan nagyok
voltak, hogy a mókusok bátran beülhettek alája limonádézni a nagy
melegben. Hazafelé már előre fentem a bicskát a nadrágszíjún s nyel-
tem jó nagyokat, hogy milyen jót eszünk majd vacsorára. Hajnicka
meg is sütötte, asztalba is ültünk, de a drága gomba amihez akkora re-
ményeket fűztem olyan volt, mint a zsíros rongy. A jó zsíros mosoga-
tórongy. Csak úgy ittuk a vizet utána. Ezzel az erővel egy necc mosót
is szedhettem volna. Azt hiszem az őzlábgombaszedéssel az idén egy
kicsit elkéstem, de nem a cigányfaszúgombával. Abból lesz csak a jó
savanyúság !

16. Beöntés
Történt egyszer még a krízis és a válság előtt, amikor még a kis-
embernek is jól ment sora, hogy Udvarhelyen nyílt egy kínai étterem.
Ez nagyon is jól jött a város ínyenceinek, akik már halálosan unták a
miccs – kolbász – flekken triót és valami újdonságra vágytak, de jól
jött a felszolgáló és takarítószemélyzetnek is, akik elég jól kerestek
akkoriban.
Én abban az időben malacokat hízlaltam, adtam – vettem keresked-
tem és spekuláltam, mint a zsidó az üres boltban. Hogy megnyílott a
kínai étterem a komámon keresztül, aki konyhai előkészítő volt meg-
kaptam a moslékot, amit otthon feljavítottam ezzel – azzal és bead-
tam a hízóknak. Igen ám, de egy hét múlva a fűszeres, gezemicés kí-
nai ételmaradék úgy megfogta a süldők gyomrát, mintha ragasztót et-
tek volna. Már azon gondolkoztam, hogy szépen le kell vágjuk őket,
amikor mentőötletem támadt. Gyorsan elő a slagot, jó meleg szappa-
nos vizet, a disznókat ki az udvarra és uccu neki, vesd el magad gyor-
san beöntést nekik. Ha az embereknek használ, akkor biztosan nem
fog megártani az állatoknak se. Az első nap több, mint két órát kerge-
tőztünk, a másodikon is, de csodák csodája, a disznókat a harmadik
nap nem kellett hajkurászni. Amikor jöttem a slaggal és a szappanos
vízzel mind ott várt a pajta előtt. Valósággal sorba álltak.
Ezek szerint rákaptak volna az análszexre? Úgy látszik, valami van
70
a dologban, de hogy a disznók disznólkodjanak, azért az már sok.
Csak valami szenzációhajhász pszichológus meg ne tudja ezt a be-
öntést, mert még azt találja mondani, hogy fantáziálok és álomképe-
imet a disznókra vetítem ki. Még a nagykönyvben is meg van írva,
hogy éhes disznó makkal álmodik, éhes makkal disznókat álmodsz, s
álmodban nagyokat disznólkodsz.

17. Albert írta

Meg tudná mondani valaki, hogy a jelenlegi politikai csatározások
idején miért nem kerül terítékre az autonómia vagy a dupla állampol-
gárság ? Eddig olyan jó volt hallgatni a nagy szólamokat és hinni, re-
mélni. Egészen meghülyültünk az ígéretektől. Nekem például nagyon
is jól jönne a dupla állampolgárság : először is kellene egy brit útlevél,
majd egy svájci. De ha a svájcit nem akarják adni, akkor megelégedek
egy izraelivel is.

A civilizált Nyugaton megszokott dolog az ingyenkonyha vagy az

Üdvhadsereg által kimért olcsó gulyás és tea. Nálunk is jól jönne az
ilyesmi, főleg a sok szegény nyugdíjas, vékonyzsebű diák és nyomor-
gó öregember örvendene a pótlásnak. Nosza rajta húskereskedő és
zöldséges urak ! Itt a jó lehetőség valamit tenni a város szegény polgá-
raiért. Lám ki próbálja meg? Az ötlet adott.

Többször is megfigyeltem, hogy városunkban a milicisták köpnek a

közlekedési szabályokra : ott kelnek át az úton ahol nincs is zebra, át-
hajtanak a záróvonalon, szabálytalanul előznek, kanyarodnak, behaj-
tanak, jelzés nélkül befordulnak és így tovább. Nem kellene egy kissé
önkritikát gyakorolniuk? Hogy egy szép napon milicistából rendőrré
váljanak és tisztelhessük, becsülhessük őket. Mint a törököknél, ahol
dicsőség rendőrnek lenni, és csak a legjavát válogatják be a testületbe.

Valahogy úgy érzem, hogy a nagy felhajtás ellenére a jelenlegi po-

litikai hadjárat is csak üres puskaporpuffogtatás, értelmetlen melldön-
getés Emlékezzünk csak vissza : legutóbb is így volt. Az egyik garni-
túra lecserélte a másikat s maradt minden a régiben. A választópolgár
71
szívhatta tovább a fogát, mert hiába palltak el milliókat reklámcélokra,
hiába ígérgettek fűt – fát, a gödrös utak továbbra is megmaradtak, nem
lett több a munkahely és a fizetés, nem fogott senki se neki megolda-
ni a parkbéli kis szemtelen barnák kérdését, autóparkolót se építettek
a városközpontban – mondjuk a ref. templom melletti gyár helyébe – ,
uszodánk se lett városi pénzből, és olyan szakértőket se hívtak a város-
ba akik a közösség javára és nem a saját zsebükre munkálkodnának.
Továbbra is nálunk vannak a legmagasabb árak és a legnevetségesebb
bérek, ezenkívül még mindig túlontúl kevés a lakás vagy a kibontako-
zási lehetőség a fiataloknak. A szemételszállítás olyan sincs mint ami-
lyen volt, a hivatalokban a szolgáltatások csapnivalóak, vendéglátás-
ban és turisztikai látványosságokban nagyon vérszegények vagyunk,
végezetül aki valamit mozdítana, annak a fejére ütnek, hadd kussoljon
az ötleteivel. A Székely Athén helyett maradunk továbbra is egy szo-
borparkjáról elhíresült, egyébként nagyon is szürke, poros és jelenték-
telen kisváros, egy reménytelen és apátiába zuhant garnizon valahol a
végeken.

A tegnap ököruszályt és velőscsontot szerettem volna vásárolni,

ehelyett a húsboltok többségében beszáradt felületű húsokat, zsírt iz-
zadó hentesárút, gyanús kinézetelű, réginek mondható állati maradvá-
nyokat láttam. Jobb helyeken az ilyesmit már nem merik kitenni a ki-
rakatba, nem az ellenőrző szervektől való félelmükben, hanem jóér-
zésből. Udvarhelyen úgy látszik mindent rá lehet sózni a balekre.

A Kőkereszt téren az iskola melletti, pissoirhoz hasonló Bölcsesség

Kútja csordogáló vizét ugye nem a városi polgárok pénzéből fizetik?

A tulipános urak és a fenyőfás gittegylet tagjai vetélkedés – torzsal-

kodás helyett összefoghatnának, és egy délután kipucolhatnák a folyó
eliszaposodott medrét. A park felé haladva már a hídról lehet érezni a
pöcegödörszagot. Valaha volt itt egy csónakház és a polgárosodó ud-
varhelyiek bérelt csónakon lapátolhattak fel – alá. Nem lehetne feltá-
masztani ezt a szokást?
Többet érnénk vele mint a melldöngetéssel és a fogadkozással.
72
 18. Levél
Kelt levelem Budapestön 19… augusztus 15 –dikén
Édös körösztapám !

Kévánok magának erőt, egészségöt s mindön elképzelhető jót in-

nét a Duna martyáról, ahová leütem búslakodni, mer ma vala-
mi uraságok esmen lerományoztak a vendéglőbe. Miután a mun-
kát letöttem elgyüttem ide, mer a korcsomába es igen pöknek ezök
a magyariak a magunkfajta szögénre. Ehejt a parton kaptam valami
rongyos telefonykönyvet s úgy gondolám idemásolok magának a le-
vélbe egypár nevet, hadd lássa, miféle népök laknak itt a szentisváni
Nagymagyarórszágba, ahová pedig mekkora örömmel gyüttem
szógálni.
Nos akkó óvassa, lám :
Zácsik, Udud, Brencsák, Hartmann, Hartyányi, Besser, Silber,
Markovics, Mayer, Haidbach, Bazsó, Martz, Hatala, Szamoránszky,
Koziowsky, Mlinkó, Avasz, Wagner, Hamuszka, Pastrovics, Bagyura,
Lettner, Balázsovics, Kari, Krenner, Kaczur, Bogmér, Demkó,
Kukovecz, Strannig, Uhrahová, Kaiser, Jeckel, Kovaczics, Kukovecs,
Deixler, Goldmann, Fink, Mikulasek, Potyó, Titi és Gutman.
Ejsze ezök csak olyan magyarok, mint Rupi az Alszegről, s inkább
tótok, svábok, polákok, rácok és sokácok, de az es mögtörténhetik,
hogy elfajzott metéltek, akik büdösek a foghagymától s a libazsírtól.
Lássa , az ilyen nyikhajok, fuss ki – öblícsd ki vasárnapi magyarok
rományoznak münköt nap minnap. Engöm és Györffy Lovász Alber-
tet, aki a mészárszékbe dógozik és úgy hanyigálja fel a dufla marhákot
és disznyókot a szegre, mint más a köpönyegét. De Albi a mútkor
mögmondta, egy nyakigláb asztalossegédnek, hogy úgy rományozzon,
ha nem kedvös az élete, mer a bicskával a belit kiereszti. Jó Albinak,
mer ő segéd s akkora a békája, mint a lábomszára, de én csak kifutó
vagyok, s oda löknek ahová akarnak. De nem baj, csak az űdő tejjen
el, s nőjek meg, de legfőképpen szabadújak mög ettő a fukari gazdám-
tól, aki olyan fukar, hogy kétszer is mögenné amit egyször mögevett.
Máskülömben az ittöni fehércselédök nagyon helyösek, mögvan
73
mindenük az áldóját, csakhogy olyan nyálason beszélgetnek, hogy
csak úgy lecspeg. Nincs meg úgy az íze a szónak, mint odahaza.
A Csillagra vigyázzon, s ha a lábát fájlalná, a disznyópajta ablaká-
ban van egy plédobozban kenőcs, azzal kenögesse. Haza nem tudom
mikor tudok menni, talán csak Újévbe mielőtt elszegődnék. Baczoni
Suja Gyuri, aki mosogató a Fiume kávéházban, monta, hogy tud egy
jó helyet ahová borfiukot keresnek.
Ezönnel zárom soraimot, az Isten álggya mög. Osztán maj még írok.
A falúbeli fijúknak meg üzenöm, hogy nem mind arany, ami csillog, s
Pest feketére fest.
Borbély György keresztfija

19. Albert írta

A tegnap a Korond fölötti erdőkben gombásztam és még a leg-
nagyobb sűrűben is rengeteg civilizációs szemétre bukkantam,
(söröspalackok, gumiabroncs, építkezési törmelék, ócskavas). Még
egy teli pelenkát is láttam, majd pár lépéssel odébb egy teljesen ös�-
szerondított és elhajított gyereknadrágot. Biztosan medvével találkoz-
tak babakocsikázás alatt, mert nem tudom felfogni ép ésszel, hogy az
emberek miért cipelik fel a hegyre és dobálják be a ciherbe háztartá-
si szemetüket.

Kedves városunkbeli és városunk környéki pékségek ! A szabad vá-

lasztás jogával avagy a választás szabadságának jogával élve tudatom
mindnyájukkal, hogy a tápos mintára készített felpuffasztott, sziva-
csos, erősen morzsálódó, gyorsan romló és csöppet sem finom pékter-
mékeik egyáltalán nem nyerték el tetszésemet, ezért eléggé hazafiat-
lan módon kénytelen vagyok előnyben részesíteni a külföldi, liberális,
globalista, futószalagon gyártott, olcsó, ám ízletes kenyereket, mivel-
hogy az olyan moslék mellett amit legutóbb is vásároltam még a leg-
nagyobb jóakarattal sem tudom pártfogolni a hazai pékségeket. Főleg
az iparifestett barna rozskenyerük húzta ki a gyufát.

74
 20. Szarvashiba
Edlynneke Victoria Narancsvirágocska lányunknak gyakran szok-
tam olvasgatni a Könyvkuckó Mesekönyvtár Csodás Mesék c. soroza-
tából. A tegnap elővettük a képes Dzsungel Könyvét, amely az első ol-
dalon így kezdődött : ” India sűrű dzsungelében…”, aztán pár oldallal
odébb” Maugli tanulás helyett inkább a majmokkal szeretett játszani.
Felkapták és repítették ágról ágra. Ez nagyon szórakoztatta. Hiába fi-
gyelmeztették barátai, Balu és Bagira, hogy óvakodjon a csimpánzok-
tól, mert bár viccesek, de megbízhatatlanok. ”
Hahaha ! Indiában nincs is csimpánz ! Erőst úgy néz ki, hogy itt a
koppintó tápos brigád alaposan melléfogott ! De az is meglehet, hogy
nem is olvasták Kipling könyvét, csak a hasukra csaptak és a rajzfil-
met lemásolva csináltak egy képes gyermekkönyvet. Majd jó lesz a
kölyköknek a spenótfőzelék mellé…. .

21. A világhírű Magyarország

Maguk a magyarok úgy vélik, hogy a világ a gulyásról, a paprikáról,
Puskásról, a szürkemarháról (a kobei, matsuzakai és argentin marha-
hús sokkal jobb), a libamájról (a franciáké jobb), a magyartalan Nobel
díjasairól, Liszt Ferencről – aki inkább osztrák volt, mint magyar – a
sok idegen nevű feltalálóiról, a lovasportról (az arabok, a spanyolok,
az osztrák sógorok, az angolok, az amerikaiak még mindig verik őket),
a bűvös kockáról (szép magyar nevű a feltalálója), a Tokaji borról (ma-
napság ezt is pancsolják), híres magyar hadvezéreiről, hőseiről, tudó-
sairól, matematikusairól, költőiről, íróiról, zeneszerzőiről és sportoló-
iról (akiknek erdélyi származását ma is elhallgatják és szégyenlik Ma-
gyarországon) ismeri őket, de a külföld szemében valójában a ma Ma-
gyarországnak nevezett 93. 030. négyzetkilométeres kis légypiszok a
térképen arról világhírű, hogy a világon egyedüli ország amelyet a sa-
ját volt államrészei vesznek körül, egyedüli ország amelynek idegen-
nevű, helytelen magyarsággal beszélő lakosai mind a mai napig köp-
nek az elszakított részek magyarjaira, ahol a Szovjetúnió után elsőnek
röppent fel a vörös kakas a kerítésre, – és még mindig ott tollászko-
dik, ahol Horthy Miklós után egyetlen valamirevaló karakán politikust
se tudtak kitermelni, ahol mindmáig bűn a hagyományok, a tiszta ma-
75
gyar értékek felvállalása, ahol mesterségesen éltetik a megalapozatlan
és tudománytalan finnugor elméletet – dacára, hogy az egykori ősha-
za még mindig nem került meg, dacára, hogy a finnek teljesen átírták
a tankönyveiket és maguk is tagadják a rokonságot, – ahol a médián
keresztül szervezetten folyik az országos elbutítás és agymosás, ahol
még egy rekordokat döntő whiskys tolvajt is mi kellett adjunk, hogy
legyen akivel büszkélkedjenek ország – világ előtt.

22. Rendelés paraszt módra

A napokban oroszlános csokoládétortát készítettem egy névnapi ün-
nepségre, meg is voltak vele elégedve.
Pár nappal később egy nagy szájáról és vastag erszényéről közis-
mert felsőgörgetegi fakereskedő nyitott be kucsmával a fején a cuk-
rászműhelybe és az Aggyonistent feledve ezzel kezdte :
– Mester uram ! A múlt hétön egy csokoládé oroszlányt csinát
vót az Aaszegre…
– Igen. Úgy van. Amennyiben hasonlót szeretne rendelni felve-
szem az adatokat. Hány személyre is legyen?
– Na idefigyejön mestör uram ! Én aszt akarom, hogy ez a mos-
tani oroszlány úgy négy kilóval nagyobb legyen minta komámé. A szí-
nit s a dekorácijót magára bízom, csak osztán fájintos és dufla legyen
értijé? Sárgújjanak az irigységtő a vendégök ! S főleg a komám, aki-
nek már annakidején a katonaságnál is mögmontam vót, hogy én va-
gyok az idössebb, az én apám vót esső gazda a faluba, s velem ne
kötöszköggyék, me úgy seggberúgom, hogy két hétig patkószeget sza-
rik !

23. A birka iskola

Gyermekkorom óta kedvelem Weöres Sándor verseit, ma is szíve-
sen olvasom A Kutya – tár – t, az Orbánt és a Sehallselát Dömötört.
Kedvencem A birka iskola.

„Egyszer volt egy nagy csoda,

neve : birka iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
76
 az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola. ”

Amióta a városunkban is nyílt egy pénzzel csinált, csinn – bumm

birka iskola, ahonnan ömlesztve engedik szélnek a nyakkendős –lakk-
cipős úriembereket, hangzatos címekkel és nevekkel büszkélkedő lé-
hűtőket, – akik még egy buszjegyet se tudnak kérni tisztességesen –
azóta egyre jobban kedvelem a fenti versikét, és sosem mulasztom el
elmondani valahányszor elhaladok a birka iskola mellett.
Dékán uraim !Elég legyen a cafrangokból és a pökhendi diplomá-
sokból akiknek az orrát még egy szaros kankóval is alig lehet fel-
érni ! Inkább szakmunkásokat képezzenek, a szakács, pincér, hen-
tes, pék, rézműves, ötvös, műbútorasztalos, bőrdíszműves, bútor és
hangszerrestaurátor, kovács, könyvkötő és becsüs szakokkal többet ér-
nénk.

24. Apróhírdetés I.
Jó megjelenésű, káros szenvedélyektől mentes, nőtlen és katonavi-
selt 35 éves, 24 országban élt angol, német, spanyol, olasz, francia, ro-
mán, japán, kínai, orosz és török szinkrontolmács, tapasztalt idegen-
vezető és diplomás utaskísérő vállal igényeseknek favágást jutányos
áron a megrendelő birtokán. Gyors és aprólékos munka ! Teljes tiszte-
let !
Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe
Kolozsváron.

25. Apróhírdetés II
Mások által jóképűnek mondott, káros szenvedélyektől mentes,
35 éves, kedélyes és pedáns, 24 országban élt angol, német, olasz,
spanyol, francia, japán, kínai, román, orosz és török nyelveken ki-
válóan beszélő, diplomás tornatanár tapasztalt személyi edző vállal
77
kidobóember hiányában mindenféle rekcumolást, firundcváncikolást
a megrendelő által megadott címen.
Gyors és pontos munka !Garantált eredmény !
Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe
Kolozsváron.

26. Apróhírdetés III

35 éves, családos, keresztyén, mások által becsületesnek és szor-
galmasnak mondott, magyarul, románul, angolul, németül, spanyolul,
olaszul, japánul, kínaiul, oroszul és törökül kiválóan beszélő, munka-
nélküli diplomás hivatalnok elvállal bármi néven nevezhető munkát.
Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe Ko-
lozsváron.

27. Három fejőstehén ára

Ha jól emlékszem, valami öt éve rabolták ki a N. – ben a fajpa-
rasztból lett hirtelenújgazdag ékszerkereskedőt. Amikor a rendőrség
és a kárfelmérők emberei megkérdezték, hogy ugyanbiza milyen kárt
okoztak a rablók, mennyi pénzt és ékszert vittek el a páncélszekrény-
ből, a tulajdonos aki még nem vetkőzött ki teljesen parasztból ezt vá-
laszolta :
– Három fejőstehén árát vitték el.
Ugyebár a jó gazda még mindig tehenekben számol tisztelt ékszer-
kereskedő úr?

28. Dedikáció
Mivelhogy a fajparasztból lett újgazdag réteg mereven elzárkózott
nemcsak az irodalmi értékű, de a tankönyv jellegű ismeretterjesztő
kiadványok támogatásától is, mecénások hiányában ez a könyv csak
ilyen minőségben és terjedelemben jelenhetett meg.
Ennek ellenére tiszta szívből ajánlom Kis asztali illemtanomat a
jobb sorsra érdemes, egy szebb jövőben reménykedő ifjúság figyel-
mébe.

78
 29. A véres rongy
Mostanában a tévécsatornákon sugárzott esti híradók olyanok, mint
egy véres rongy. Jó bő harminc percen át egyéb sincs, mint gyilkos-
ság, szerencsétlenség, kit hol erőszakoltak meg, ki lopott mit, hányan
akasztották fel magukat, hol volt tűzvész, árvíz és közúti baleset. A
vége felé már azt se tudom, hogy milyen bajom van és csodálkozom,
hogy miért vagyok ideges. Ahelyett, hogy a híradókban csak a szépet,
a jót, a tanulságosat mutatnák be, ügyes, okos, tehetséges embereket
állítanának elő példának, ilyen véres rongyokkal huzakodnak elő min-
den este, amolyan előjátékként, hogy a parasztnak jöjjön meg az étvá-
gya a híradó után következő piff – puff és szörnyfilmekhez, majd ha
jól teletömte magát pattogatott kukoricával, krumpliszirommal, cso-
koládéval, barna cukros vízzel vagy sörrel, akkor hadd álmodjon szé-
peket.

30. Honnan hová?

Jörg patkolókovács volt, de nem csak amolyan szedett – vedett ván-
dorkovács, amilyen úton –útfélen akad, hanem olyan vérbeli patkoló-
kovács, aki ha kellett el tudta készíteni a saját szerszámait és segítség
nélkül, egyedül patkolta a lovakat. Egyszer végignéztem ahogyan dol-
gozott és akármennyire is akartam, de nem tudtam belekötni a mun-
kájába. Pedig én kovácsműhelyben nőttem fel és láttam egyet mást a
nagyapámtól. De ez a Jörg az utolsó lónál olyasmit csinált, amire én
még a legmerészebb álmaimban sem számítottam : a ló hátsó lábai-
ra rendesen verte fel a patkót, de az első lábaira fordítva vasalta meg.
Csodálkozó kérdésemre Jörg megmagyarázta, hogy a fordított patkóra
a ló patájának rendellenességei miatt van szükség. Ezek szerint nem a
szomszéd tanyán lakó sápadtarcú összezavarása volt a cél. Pedig meg-
néztem volna milyen pofát vág a felemás patkónyomok láttán…. .

79
 Magyar törvények
Magyarország újból naggyá tételéért
Bizonyos ultrahazafias elképzelések szerint Magyarország csak az
alábbi törvények betartása után válhat ismét nagyhatalommá :

1. Magyar király választassék.

2. A szomszédos országok által elrabolt területek vásároltassék vis�-
sza. Akár házról házra, utcáról utcára is.
3. Kasztosodás : nemesek, katonák, papok, írástudók, hivatalnokok,
kézművesek, munkások, parasztok.
4. A kasztokba ne pénz által, hanem az egyén érdemei által nyerje-
nek felvételt a tagok.
5. Egyetemes magyar vallás alapítassék.
6. Állítassék vissza a magyar írás.
7. Disznóhús és alkoholtilalom rendszerbe vétessék.
8. Minden idegen nevű, de magyar érzelmű polgár magyarosítsa a
nevét.
9. Az elszenvedett népek kitoloncoltassanak az országból.
10. Az iskolákban nemzeti történelmet tanítsanak.
11. Az ősmagyar sportágak műveltessenek.
12. Magyar csak magyarral házasodjon, aki a törvényt megszegi an-
nak jószága és feje vétessék.
13. Aki nem szolgálja szívvel – lélekkel az összmagyar érdekeket,
azt ítéljék száműzetésre.
14. A lopónak a keze vágassék el.
15. A paráznát tűzzel veszejtsék el.
16. A hazaárúló felakasztassék.
17. A hamisan tanúzót deresre vonják.
18. A gyilkost gyilkolják meg.
19. Állítassék vissza a tősgyökeres magyar állatállomány.
20. Magyar csak magyar terméket használjon.
21. A magyar ne szégyellje népviseletét.
80
 22. Álljanak tehetségkutató intézetek a nemzet szolgálatában.
23. Építessék ki vértestvéri kapcsolat a turáni népekkel.
24. A média csak szép, jó, ízléses, kellemes, hasznos és tanulságos
anyagot közvetítsen az állampolgárok felé.
25. Töröljük kalendáriumunkból az idegen neveket, adjunk kötele-
zően ősmagyar neveket utódainknak.
26. Küldjünk ki a világba tanulókat, kutatókat, hogy begyűjtsék szá-
munkra ami szép, jó és hasznos.
27. Minden külföldön élő magyar térjen vissza ősei földjére.
28. A munkakerülő dologházba zárassék.
29. A gyerekvállalás minden magyar fő kötelessége.
30. Létesítsünk magyar házakat külföldön, hogy az idegenek is
megismerhessék kultúránkat.
31. A magyar a magyart testvérként szeresse.
32. Kötelezővé tétessék a szomszédos országok nyelveinek isme-
rete.
33. Irjuk át irodalmunkat a nemzetidegen latin betűről rovásra.

81
Negyedik könyv

Kódustarisnya

82
83
 1. Sofőrvizsgán
1993 – ban Udvarhelyt sofőrvizsgáztam. Röggel amikor tőtögettük
a kesztionárokot, hát javába izzadott mindönki : iskolás, munkás, falu-
si, városi cigán s minden. Délbe osztán vót az eredményhírdetés. Az a
kicsi csökött romány milicista óvasta föl a neveket, hogy ez meg ez 18
pont, amaz meg 21 pont, a másik 20 pont és így tovább.
Egy pasas – ő tuggya, hogy miként – zéró pontot csinált.
Eléggé vájta mindenki a fejit, hogy ugyanbiza, hogy tudott zéró
pontot csinálni, a milicista röhögött, hogy még a részeg embör is –
mer vót egy részeg embör is ott, aki vizsgázni akart – no, szóval még
a részeg embör is csinált 17 pontot. Asszonta a milicista, hogy ő ilyent
eddig nem látott, me még a cigánok is előbb utóbb mind megcsinál-
ták a 21 pontot, de hogy városi embör ilyen tökéletlen legyen, ő esztöt
nem érti…
Osztán a pasas, a zéró pontos nagy szégyenközve hazament. Töb-
bet nem is láttuk arrafelé. Mer még vagy kéccör el kellett mennyek az
Igécsélé uccába vizsgázni, úgy jött ki hogy mindig 20 pontot csinál-
tam.

2. A kocsmában
– Aggyonisten Géza bátyó !
– Szerussz öcsém !
– No, hogyvagymicsinász fijam?
– Itt né, iszom eszt a savanyú bort s számógatom, hogy mennyi sze-
net attunk el az utóbbi években.
– No, hát mennyit ugyanbiza?
– Hát lássuk csak : 2002 – be jó évünk vót, 2003 – ba nagyon jó
évünk vót, 2004 – be majdnem csőd, 2005 – be bomba évünk vót,
2006 – ba leégett a központi raktárunk, 2007 – be esmen jó évünk vót
s a raktárat is újjáépítettük, 2008 ba szuperszónikus évünk vót, de vót
2500 euró minuszunk, az ukrán nem akarta kifizetni a szenet, most
pedig 2009 – be annyi szenet attam el csak, hogy meg tuttam vóna
enni….
– Ajjó fijam, legalább nem lesz hasmenésed !
– Jóvanjó ! Maga könnyen beszél, me disznyókot nevel, de a
84
válccság mián leesett a szén ára, a németek máris Afrikából hozattyák
a szenet. Egyébként is, jut eszembe, a tennap beszéltem a sógorommal,
aki valami papírtologató a megyénél, az monta, hogy vigyázzunk me
valami nagy kontról lesz a hét végin, s ha idejében nem gondókozunk
a disznyóinfluenza miatt könnyen úgy járhatunk, mint annak idejin a
Szent Jánosfalviak akiktől elkobozták a tyúkokat, rucákot s mind el-
égették őköt. Úgyhogy kapjuk össze magunkat s gyorsan vágjuk le a
südőket. Nekem is van kettő, apósomnak is három, osztán kalákába
gyorsan megcsinájjuk. Csak gyórsan, gyorsan, meg ne tudja az állat-
orvos.
– Ej az árgyélusát ! Jó, hogy szólsz fijam. Na de, ezért van egy hor-
dó borod a tavalyiból, ne idd esztet a lőrét. Inkább tegyük el zsírba a
disznyókot, mintsem, hogy a szemétre kerűjenek…csak osztán a sok
kőccség el ne csapja a hasunkot !
– Egyett se törőggyön bátyám ! Bőven van szenem, még az egész
falunak is…. csak igyekezzünk hazafelé !
– Jól van fijam ! Ereszkeggyünk akkór…Klein úr ! Fizetünk !

3. Albert írta
Tisztelt városvezetés !Tisztelt polgártársak !Mint tudják, városunk-
ban egy olyan rendőr teljesít szolgálatot, aki már háromszor felkö-
tötte magát. Először letörött az ág alatta, másodszor elszakadt a kö-
tél, harmadszor pedig levágta a szomszéd. Nos, ne várjuk meg míg
Frankelstein Viorel igazi Frankensteinná változik és embertársai életé-
re tör. Az ilyen ember nem érdemli meg, hogy továbbra is rendőr ma-
radjon Szoborállító Döbrögiosz Jencisz Székely Athénjában, az ilyen
ember nem élvezheti többé az adófizetők bizalmát, nem viselhet fegy-
vert a nyílt utcán, hanem szanatóriumban a helye. Emeljük hát fel sza-
vunkat Frankelstein nyugdíjazásáért, kérjük ezért minden polgártár-
sunkat, hogy jelenjen meg az október elsejei tüntetésen déli 12 órakor
a Városháza előtt, hogy onnan majd a Rendőrség elé vonulhassunk és
petíciót adjunk be a rendőrkapitánynak.

4. Hogyan lettem császár

Ez még akkór történt amikor a Cseu világban kiálltunk a főútra s in-
85
tegettünk a külföldi kocsiknak. Sokszor hanyigáltak ki, rágót, cukor-
kát s csokoládét. Ezér asztán megérte naphosszat ácsingózni és inte-
getni. Eccer valami magyar turistának a Trabantya felfőzte a vizet az
alvégen s Vaszi bának az unokája hozott neki egy vider vizet. Igy nagy
barátok lettek. Én akkor jöttem a Marosról, éppeg fürödni vótam, de
heába tüsténkedtem a magyar körül, cöklettem elé s hátra, heába kö-
szöntem jó nagyokat, az le se szart, úgy evót Tódorral, a romány csó-
róval. Elkísértem őket a szövetkezetig, ahol a patkószeg összekevere-
dett a liszttel s a gumicsizmával, s ahol Aurél bácsi kopott salopétába
fogatta a vásárlókat.
A magyar turista élethalál akart venni valamit Tódornak, s erősza-
koskodott jobbra –balra, hogy – Jeu kumpörö cie csevá.
Tódor persze, asse tutta, hogy melyik világon van, rájött az ideges-
ség, az eccer százas, hogy eddig senki se hívta bé a bótba, hogy na lám
mit kérsz.
Tódor végül rámutatott egy nagy bórkány muratúrára, s a magyar
megvette neki. Bezzeg én röktön tuttam vóna, hogy mit kell kérni :
először is barna kakós cukorkát, asztán rajztömböt és vízfestéket, meg
új szalmakalapot, mer a régi belül tiszta tojás lett. Legutóbb a kala-
pomban fogtam ki a szarkatojásokat amiket Vadász dobigált le a fáról.
Mondani se kell, hogy mind összetörtek.
Azért egyet jót béhúztam vóna Tódornak, hogy elcsaklizta előlem
a magyar turistát, de hát nem lehetett, mer sokan vótak a szövetkezeti
bótba. De hát egye meg a muratúráját. Kell a fenének savanyú uborka
és káposztacika, van otthon elég, s ha nem, csinálunk ősszel.
Egy hét múlva esmen integettünk s pont a mi uccánk előtt állt meg
egy német kocsi s csak én vótam aki tudott értekezni velük. Most bi-
zonyosodott bé, hogy milyen jó vót annak idejin bicskát, s varjúfiat
vinni a bakszász pap fiának s véle barátkozni, mer amíg hozzájuk jár-
tam, sok ragadt rám a beszédjükből. A németeknek osztán hoztam te-
jet és kenyeret, még almát is loptam a szomszédból. Cserébe kaptam
jó sok cukorkát és egy ződ fabékát ami kis színes korongokat tudott
kilőni a fejivel.
Aznap én vótam a császár ! Még azután is jó sokáig, amíg el nem
lopták a ződ békámot. Tódor pedig fújja fel a magyar turistáját és egye
86
a muratúrát, amíg a könyökén kijőn.
5. Fordított hírdetés
Halló lányok, asszonyok ! Nevem Csézár, 4 éves, mások által jóké-
pűnek mondott rövidre vágott sörényű piros csődör vagyok. Falun la-
kom és szántással, rönkhúzással keresem meg a mindennapi betevőt.
Várom olyan kíváncsi lányok, férjükkel elégedetlen asszonyok jelent-
kezését, akik szeretnének meglovagolni és teleszkópos kardomat ki-
vennék a tokjából. Nyereg van, de anélkül is lehet. Telefonos megke-
reséseket az esti órákban várok a 0745 – 85 – 29 – 39 – 1 –es telefon-
számon.

6. Valahol a fronton
– Agyonisten András komám !
– Fogaggyisten Elek komám !
– Hát még egy darabba?
– Még egybe, de golyó a karomba, gránátszilánk a faromba.
– Neköm az egyik szemöm oda, s a nagylábbujikám lefagyott.
– Na, jól nezünk ki.
– Mü osztán jól. .
– Na, de asztot hallottaé, hogy immár pajtások löttünk?
– Hogyhogy?
– Hát úgy, hogy Szálasiék mögtiltották a bajtárst, mivelhogy
mosmár nagy a baj, jönnek a ruszkik.
– Igazsága van kendnek komám. Me ebbe a fránya visszavonúlásban
mindön éjszaka pajtákban aluszunk s tetvekkel, bólhákkal barátko-
zunk.
– Hát az má bisztosan úgy van !

7. Apróhirdetés
Ezennel tudatjuk minden érdeklődővel, hogy szencsedi szabad-
egyetemünket megnyitottuk, ahová minden érdeklődőt szívesen lá-
tunk. Iratkozás délelőtt az igazgatóságon. Felvételizni a következő
tantárgyakból szükséges :
1. Gyorsásás
87
 2. Favágóbalett
3. Bicskanyitogatás
4. Mezei triatlon (szántás, vetés, boronálás)
5. Széna – szalma húzás
6. Kőtörés a Népszavával (20 kg)
7. Villámkefélés az istállóban
8. Kaszásének
9. Célbaköpés
10. Pajtabújócska
11. Bölcsészet
12. Patkódobálás

8. Hagymagondok
Kibéd falu dr. Mátyus István orvosdoktor, Seprődi János zeneku-
tató, Madaras Gábor népdalénekes, Ráduly János, író – költő népmű-
velő – rovásírásszakértő és Bodor Péter orgonája mellett leginkább az
utolérhetetlen zamatú vöröshagymáról híres, nemhiába örökzöld slá-
ger a hovávalósinénikibédimérkérdihagymaszagotnemérzi?
Legutóbb fényképész barátommal Vásárhelyre igyekeztünk és
amint Kibéden áthaladtunk megcsodáltuk az útmenti házak elé kiag-
gatott hagymakoszorúkat.
– Szépek mi? – mutattam ki az ablakon. Ettől a hagymától gusások
a táposok Makón. Mert ha belelilulnak is, akkor se fognak ennél jobb
hagymát termeszteni Tápiópiában.
– Hát igen. De azért a kibédieket sem kell félteni. Ha Dáciával állsz
meg a kapujuk előtt, a hagyma ára csak 10 lej, viszont, ha egy BMW
– vel érkezel egyből a dupláját kérik.
– Kérjétek csak atyámfiai !Kérjétek bátran !Csak jöjjön be a csí-
pős, szíjjas tápos hagyma Kibédre, hozza csak be valami nagyokos
a külföldi hagymamagokat a faluba, mert fizetnénk mi triplán is a fi-
nom kibédi hagymát, de már nem lesz magja se. Arannyal fizetnénk a
kibédi hagymát csak legyen, s visszasírjuk a régi szép időket amikor
annyi volt a hagymamag, mint a homok, s hiába ettünk hagymát hagy-
mával, hiába árultuk 10 lejért, a kutyának se kellett, s az egész ott rot-
hadt a földeken vagy a padláson.
88
 9. Repülőszerencsétlenség
Szénkereskedő barátaimat gyakran elkísértem külföldi kiruccaná-
sokra, gasztronómiai kalandtúrákra. Legutóbb Németországban vol-
tunk és Köln felé menet egy óriási repülőtér mellett haladtunk el. Noha
már elég repülőt láttunk életünkben – sőt ültünk is bennük – Géza bá-
tyóval a navigátorral nem tudtuk megállni, hogy szemre ne vételez-
zük, meg ne kommentáljuk a parkoló, vagy le – felszáló gépeket.
Közben 220 óránkénti sebességgel száguldottunk az autópályán.
Géza bátyó már a sofőrt is döfködni, csipkedni kezdte, hogy nézze
már meg, vessen már egy pillantást a gyönyörű gépekre. Addig s ad-
dig, hogy a sofőr bosszúsan ránkszólt :
– Hagyjatok békén, ne mind cukkoljatok, mert nem akarom, hogy
repülőszerencsétlenségben halljunk meg !
Valóban, a 220 kilométeres óránkénti sebességnél – repülőtér ide
vagy oda – nagyon közel jártunk a repülőszerencsétlenséghez.
Folytatása következik….

10. A Mao Tai pálinka

Miután lerendeztük Kölnben szenes ügyeinket elvittem Géza bátyót
és Gazsi sógort egy kínai étterembe pekingi kacsát enni. A pekingi ka-
csa mellé rendeltem még csirkéből, marhából és disznóból készült fi-
nomságokat és különféle leveseket.
Az étkezést a Mao Tai pálinkával kezdtük, mondván, hogy ez egy
nagyon híres kínai specialitás, amit kár lenne kihagyni. Azonban elő-
re figyelmeztettem barátaimat, hogy a Mao Tai egy olyan pálinkaféle-
ség amely azon kívül, hogy drága és még az orosz vodkánál is erősebb
különleges ízesítésű, mondhatni négyízű. Egyszerre lehet érezni az is-
tálló, a nyereg, a pergelt árpa és a lóizzadság ízét. A meglepetés óriá-
si volt !Hiába öntöttünk utána töméntelen Csing Tao sört, Kaoliang pá-
linkát, hiába ettük degeszre magunkat, hiába mentünk el egy éjszakai
mulatóba koktélokat inni, Géza bátyó még két nap múlva is köpköd-
te a patkószegeket.
89
 11. Székelyvárhely óvárosában
Úgy 19. . . körül
– Jó napot kívánok !Méltóztatik megbocsátani tekintetes úr, ugye-
bár Ön Albert Ákos?
– Igen. Mit parancsol?
– De ugye a tanár úr méltóztatik lenni, nem a hasonló nevű vízgáz-
szerelő a Ferecz József utcából?
– Dr. Albert Ákos matematikatanár vagyok az Állami Főreálisko-
lából.
– Na ha így áll a helyzet, hogy Ön az az Albert Ákos matematika-
tanár az Állami Főreáliskolából aki a Cseuvilágban kiment Amerikába
és ott válogatott hazugságokkal hülyítette az ottani magyarokat, hogy
mi itt milyen jól élünk, továbbá az Ön semmirekellő, hazaárúló, utolsó
gazember fattyú fia szállította ki Gyurcsótány elvtársnak a magyarság
ellen nyomtatott brosúrákat, akkor szégyellje magát a tekintetes úr, a
Nagyságos Úristen ne engedje megdögleni, hogy saját taknyán, nyá-
lán csúszva ott rothadjon meg a saját szarában és a nyüvek rágják cafa-
tokra mocsok, lelketlen vénember. Most pedig menjen haza és pofozza
fel magát, mielőtt el nem töröm a mankómat a hátán !
– Jajj csak ne lőtték volna el a lábam és a karom, majd megtaníta-
nám kesztyűbe dudálni !

12. Modern mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdélyi szegénylegény, akit
Edmondnak hívtak, és akinek nem volt senkije, semmije. Miután már
megunta az örökös vándorlást az ország egyik feléből a másikba, és a
kopogtatást a gazdagok ajtaján, hogy némi keresethez jusson, elhatá-
rozta, hogy kivándorol Amerikába. Igy aztán hátrahagyva kevés ingó-
ságát – köztük legendás hűtőjét, amely arról volt híres, hogy ha bele-
kiabáltak tiroli jódlizás jött vissza – elindult szerencsét próbálni. Mi-
után megérkezett Amerikába már az első nap igen barátságos fogad-
tatásban részesítették a New York – i tolvajok, akik alaposan átnézték
90
szegényes motyóját. Azonban leesett az álluk, mert akármekkora tol-
vajok is voltak, a mi szegénylegényünktől nem volt mit lopjanak. Bé-
kében útjára bocsájtották tehát, viszontlátást egyik se mondott.
Teltek – múltak a napok, a hetek, a hónapok, és Edmond rájött arra,
hogy Amerikában a nagy lehetőségek hazájában tényleg kolbászból
fonják a kerítést, amit csak le kell rágni, de ez a kerítés sajnos a másé.
Miután volt mosogató, kifutó, autómosó, takarító és kutyasétáltató,
Edmond úgy találta, hogy egyik foglalkozás sem illik igazán hozzá,
és egyik sem jelenti azt a bizonyos ugródeszkát a boldogabb élet felé.
Aztán egy nap eltökélte magában, hogy ha törik, ha szakad új éle-
tet kezd. Gyorsan feladott egy hirdetést a New York Daylight nevű
napilapban, hogy lévén ő képzett japántanár és rekordidő alatt bár-
kit megtanít japánul. Pár nap várakozás után jelentkezett egy dúsgaz-
dag amerókus – bizonyos Mr. Jackson – aki sürgősen igényelte ezt a
szolgáltatást, mivel meg akarta taníttatni a fiát a japán nyelvre. A kö-
vetkező évben lett volna egy üzleti tárgyalása Mr. Jacksonnak egy ja-
pán üzletemberrel és mindenáron meg akarta nyerni a japán felet. Ta-
nult és felvilágosult ember lévén tudta, hogy a japánok igen gyatrán
beszélnek angolul, ezért jobb az üzleti tárgyalásokat japánul végezni.
Ez már félsikernek számít és a japánok sem tudnak titokban tanács-
kozni előtte.
Edmond megijedt, hogy most mi lesz, hiszen ő még japánt se látott
eddig, nemhogy japánul beszéljen. Lessz ami lesz, gondolta, és bele-
ugrott abba a bizonyos sötétbe amit a nehéz és érthetetlen dolgok jel-
lemeznek. Egy szó, mint száz, a tanelkezdődött és a milliomos fia te-
hetséges tanítványnak bizonyult a magyar nyelv elsajátításában. Telt
–múlt az idő, Mr. Jackson fia egyre jobban belemerült a magyar nyelv
tanulmányozásába és a fejlődés igen szép jeleit mutatta. Edmond már
komolyan aggódni kezdett, hogy mi lesz, ha a turpisság kiderül.
– Ha ez a nagydarab amerókus, ez a Mr. Jackson felmérgelődik,
az Achilles inamnál fogva akasztat fel valamelyik vaskampóra a kikö-
tőben – gondolta.
Egyszer csak híre jött, hogy érkezik a japán üzletember New York-
ba. Mr Jackson rezidenciáján nagy készülődés vette kezdetét, hogy
rangjához mérten tudják fogadni a japán vendéget. A főnök az ujját
91
mellénye zsebébe akasztva pöffeszkedett az irodájában és mindenki-
nek újságolta, hogy csak bízzák a fiára a dolgot, megköti ő az üzle-
tet. Megijedt Edmond, farkas vagy oroszlántól se ijedt volna meg job-
ban, mint ettől a hírtől. Szegényen reszketett még a gatyamadzag is.
Nem sokat teketóriázott, gyorsan összepakolt és el New Yorkból, el a
környékről, ki az államból. Mr Jackson pedig annyira el volt foglalva,
hogy nem törődött Edmonddal.
A japán üzletember meg is érkezett időben és elkezdődött az üzleti
tárgyalás. Jackson junior is elővette a japán tudását és apjának legna-
gyobb megelégedésére megvillogtatta ismereteit a vendég előtt. Erre a
japán üzletember örömkönnyekkel a szemében, kitárt karokkal fogad-
ta Jackson junior szóáradatát.
– Óh, én Budapesten végeztem az egyetemet !Isten tudja mióta nem
beszéltem magyarul…oh, köszönöm, köszönöm ! ! Micsoda meglepe-
tés !
Igy kezdődött a híres amerikai – japán üzleti megbeszélés ami sze-
rencsésen végződött, mert az üzletet megkötötték. Nyelvi mehézségek
és egyéb zavaró tényezők fel se merültek és Mr. Jackson el volt ra-
gadtatva fia teljesítményétől. Végül Edmond trükkje is kiderült, de
Mr. Jackson nem neheztelt meg Edmondra, hanem magához hívatta és
gazdagon megjutalmazta. Edmond a pénzzel elment egy japán nyelv-
iskolába, megtanult japánul és még Japánba is eljutott. Ma pedig Mr.
Jackson junior cégénél dolgozik, mint elsőrangú japán – amerikai tol-
mács és tanácsadó.
Aki nem hiszi, járjon utána.

13. Bélu beszélni tanul

Bélu még kicsibaba volt, de már gagyogott, motyogott. Tudta a
mama, papát, a tütüt, a cucót és sok egyebeket.
Egyszer átjött a szomszéd és a macskára mutatva megkérdezte :
– Ez mi Bélu?
– Katz.
Majd a kutyára mutatva ismét megkérdezte :
– És ez?
– Katz.
92
 Aztán a disznó következett, de az is Katz volt.
Végül a libára mutatott a szomszéd :
– Hát ezt hogy hívják Bélu?
– Cákk.
Igen, mert Bélu nagyanyja mindig fejezte a libákat és a tyúkokat.

14. A vak koldus és az öregasszony

Volt egyszer egy vak koldus, aki egy jó darabig gyűjtögette a pénzt,
hogy öregségére még egyszer lefektessen egy nőt. Igen de egyetlen
prostituált sem akart megállni neki. Csak egy faluvégi öregasszony
mutatott némi hajlandóságot, aki úgy gondolkozott, hogy milyen jól
fogna neki az a kicsi pénz. Tudna venni belőle két szekér fát. Szexelni
azonban neki sem akaródzott, ezért amikor a vak koldus már negyed-
szer jött hozzá belegyezett, hogy az öreg rámásszon.
Az utolsó pillanatban előkapott egy kopott báránybőr bundasapkát
és az ágyékára szorítva azt tartotta oda a koldusnak.
Az öreg amikor elvégezte a dolgát csalódottan felsóhajtott :
– Változik a világ,
Változok magam is,
Szőrös lett a picsa,
Kívül is belül is.

15. Mindenki Anna

A részeges Bagó Sándor bá mondta egyszer a kocsmában :
– A feleségem Anna, az anyósom Anna, a lányom Anna, a néném
Anna, a menyem Anna, az unokám Anna…. nálunk még az Atyaúris-
ten is Anna !

16. Nincs felháborodva

Mészáros Csabitól hallottam, aki a nyáron homokot lapátolt a ko-
májával az anyósának.
– S tudod, ahogyan ott lapátoltuk a homokot, hát az öregasszony
átment valamiért a szomszédba, s alighogy kitette a lábát a kapun két
cigánypurdé gyorsan bé, három tábla szalonnát ki a kamarából és te-
93
kerjed hazafelé a Sárréten. Gyorsan lelöktük a lapátokat s utánnuk ! De
a purdik úgy futottak, hogy csak Apródombok alatt értük be őket. A
szalonnákat visszavettük és elkezdtük sapkázni, kujakolni ahogy csak
bírtuk. Visszafelé bár lassabban ballagtunk, hát ugye elfáradtunk a sok
futástól. Mondom komámnak, hogy hát te komám, jobban is sapkáz-
hattad volna azokat a cigányokat.
Erre ő : – Hát nem voltam annyira felháborodva…
– Jól van – mondom – akkor legközelebb futás közben neked is
béhúzok vagy kettőt, hadd legyél formában !

17. Zsiga bá a doktornál

Zsiga bá egyszer elment ide a Fleisz a doktorhoz és megkérdezte :
– Doktor úr ! Mondja kérem, az én rossz szívem kitart – é hóttig?
– Ki Zsiga bátyám. Ki. Csak ne igyon, ne szivarozzon.
– Akkor jól van, ha a hóttig kitart. Mert azután már nem kell, hogy
kitartson.

18. Úgy se látszik a beszéd

A múlt vasárnap disznót vágtunk Feri bátyómnál. Amikor felsza-
badult a kezem fényképezgettem, hogy legyen a családnak egy – két
képe az eseményről. Közben Anikó néném kínálgatta a pálinkát és a
pirítós zsíros, fokhagymás kenyeret. Az egyik koccintásnál mondtam
a hentesnek :
– Mester, hát mondjon valamit….
– Minek? – húzta be a pálinkát – a fényképen úgy se hallatszik !

19. Albert írta

Udvarhelyi szülők, tanítók, tanárok és iskolaigazgatók !
Mikor fogunk már össze a városi televízióstársaság ellen, hogy töb-
bé ne sugározzon Móunika sót, Josi barátot, Barátok közt, Sódert,
Familia káeftét, Csillag születik – et, Vacsoracsatát és a kereskedelmi
tévékből ránk zúdított értéktelen, ostoba, az emberek és főleg gyerme-
keink szándékos elbutítására irányuló giccs és szennyműsorokat? Te-
gyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ifjaink értékrendjét ne a libe-
94
rális szennymédia alakítsa. Legyünk büszkék magyarságunkra, tuda-
tosítsuk gyermekeinkben, hogy a magyar nyelv, a magyar hagyomá-
nyok, a magyar kultúra a legcsodálatosabb az egész világon.
Akinek pedig ez nem tetszik, az vegyen parabolaantenát és azon
fogja be a kicsibuzi filmszínészeket, a töketlen ripacsokat, a tehetség-
telen előadókat, a magyartalan műsorvezetőket és Tápiópia lecsúszott
szárjait. Ne engedjük, hogy gyerekeink agyát kimossák, legyen elég az
erkölcstelenségből, a homoszexuálisok térhódításából, a trendi világ-
ból és vívmányaiból !

20. Tápiópiai nyálas

üdvözlésformák, jókívánságok
Cső !
Szia !
Szióka !
Csáó !
Jó napot kívánok !
Alászolgálja !
Kisztihand !
Kezitcsókolom !
Csókolom !
Szervusz !
Szevasz !
Viszlát !
Viszhall !
Puszika !
Pá !
Jó éjt !
Buék !
Gratula !

21. Székely üdvözlésformák, jókívánságok

95
 Pálinkás jó reggelt !
Aggyonisten !
Aggyonisten minden jót !
Fogaggyisten !
Erőt, egészséget !
Áldás, békesség !
Szebb jövőt !
Minden jót !
Isten áldjon, Isten áldja !
Isten segítsen !
Isten vele !
Sok szerencsét !
Egészség, békesség !
Egészséget, békességet !
Szebb jövőt adjon Isten !
Isten áldása kísérje !
Isten tartsa meg !
Isten éltesse !
Isten nyugtassa !
Na, Isten, Isten !
Nyugodalmas jó éjszakát !
Boldog Új Évet !

22. Tanúlságok
A mai modern kor szellemének megfelelően sokan hajlamosak egy
kézlegyintéssel elintézni a kommunizmus vívmányait, nem gondol-
va arra, hogy abban a korban is voltak szép, jó, hasznos és tanulságos
dolgok, és nem mindenki volt hülye. Amikor az iskola iskola volt és a
tanítás tanítás.

Az 1957 – es ellenőrző könyvecskébe a következő rendszabályo-

kat írták :
– A tanulók kötelesek alaposan elsajátítani az iskolában előadott is-
mereteket, hogy ezáltal hasznosabbá válhassanak dolgozó népünk és
96
hazánk, a Román Népköztársaság számára.
– Járjanak rendszeresen az iskolába, jelenjenek meg késés nélkül az
előadásokon és a gyakorlati órákon.
– Járjanak figyelmesen az utcán, és tartsák tiszteletben a közleke-
dési szabályokat.
– Jelenjenek meg tisztán az iskolában, tartsák tisztán ruházatukat
és könyveiket.
– Vigyázzanak a rendre és a tisztaságra padjukban, osztályukban és
az egész iskolában.
Becsengetés után azonnal menjenek be az osztályba, és foglalják el
csendben a helyüket a padban. Padjukat vagy osztályukat csak a taní-
tó vagy a tanár engedélyével hagyhatják el.
– Az órán üljenek kifogástalanul a padban, hallgassák figyelme-
sen a tanító vagy a tanár magyarázatát, valamint társaik feleletét. Tilos
egyébbel foglalkozniuk.
– Legyen jegyzetfüzetük, s ebbe jegyezzék fel rendszeresen a kö-
vetkező órára feladott házi feladatokat.
– Köszöntsék felállással a tanítót, a tanárt vagy az igazgatót, ami-
kor azok bejönnek, vagy kimennek az osztályból.
– Álljanak fel, amikor a tanár vagy a tanító kérdezi őket, s csak az
ő engedelmükkel foglalhatják el ismét helyüket. Ha kérdezni vagy fe-
lelni akarnak, nyújtsák ujjukat.
– Tanúsítsanak tiszteletet az iskolaigazgató, a tanítók és a tanárok
iránt, köszöntsék őket, amikor az utcán vagy másutt találkoznak ve-
lük.
– Viselkedjenek szerényen, illedelmesen és fegyelmezetten az ut-
cán és a magánéletben.
– Beszédjükben kerüljék az olyan kifejezéseket, amelyek sértőek
másokra nézve, de lealázóak azokra is, akik kiejtik azokat. Kerüljék
el az olyan cselekedeteket is, amelyek csorbítják a tanuló méltóságát.
– Kíméljék az iskola felszerelését, és becsüljék meg a közvagyont,
a dolgozó nép tulajdonát. Ügyeljenek a saját, valamint a társaik hol-
mijára is.
– Viselkedjenek figyelmesen, előzékenyen az idősebbekkel és a ki-
sebbekkel, és legyenek mindig segítséget nyújtani az öregeknek, rok-
97
kantaknak és betegeknek.
– Segítsenek szüleiknek a házi teendőkben, gondozzák kisebb test-
véreiket és ügyeljenek rájuk.
– Tanúsítsanak iskolatársaik iránt elvtársias magatartást. Legyenek
barátságosak és őszinték. Vegyenek részt a közösségi életben, támo-
gassák készségesen azt, és szükség esetén maguk is fogadják el a kö-
zösség segítségét.

– Az iskolán kívül rendezett sporttevékenységekhez, kiránduláson

való részvételhez vagy a helységből való eltávozáshoz kérjék az igaz-
gatóság engedélyét.
– Csak azokat az előadásokat, rendezvényeket és intézményeket lá-
togathatják, amelyeket az iskola igazgatósága ajánl, vagy engedélyez.
– Tartsák be a bentlakás rendszabályzatát.
– Az iskola és az osztály becsületére úgy vigyázzanak, mint a sa-
játjukra.
E rendszabályok tiszteletben tartása minden tanulónak becsületbe-
li kötelessége. Áthágásuk szigorú büntetést von maga után, bizonyos
esetekben az iskolából való kizárást is.

Ma már oda jutott a világ, hogy a kólán, dunakavicson és turórudin

nevelkedett lenyalt hajú, sápadtarcú, fülbevalóikat az orrukban vagy a
szemükben viselő, madárijesztőnek és paprikajancsinak öltözött, teto-
vált, dohányzó, italozó, káromkodó, az iskolából eltekergő, éjjelező,
kocsmázó, lusta, délalvó és dolgozni nem szerető nejlongyermekek
nem csak, hogy köpnek fajparasztból lett újgazdag szüleikkel együtt
a hasonló rendszabályokra és megszívlelendő figyelmeztetésekre, ha-
nem szidalmazzák, megalázzák tanáraikat és sok esetben egymást ké-
selik halálra vagy lövik szitává.
Ez lenne a demokrácia? Valahogy nem úgy néz ki. De az biztos,
hogy ezek a sapkajancsik, nyikhajok és szartarisnyák, – akik úgy vi-
selkednek, mint aki feltalálta a spanyolviaszt – , egyhamar nem fogják
a mi nyugdíjunkat megkeresni.
50 év múlva pedig az unokáik járás közben a kezükre fognak lép-
ni, majd dédunokáik bamba egyetértésben szép lassan visszamásznak
98
a fára.

23. Diktátorok végnapjai

Nemrég hallottam, hogy Nagy János Pofozógép és Kiss Mihály
Kokszolómester egykori iskolaigazgatóm és történelemtanárom vég-
leg befejezte földi pályafutását. Egyiket elvitte a szesz és a beteges
mája, a másikat meg a szivar és a tüdőrák. Miután felszedték egyiket
a sárból, másikat félmeztelenül az utcáról, utolsó óráikat szanatórium-
ban tölthették.
Hát így végezték egykori iskolám néhai kommunista diktátorai.
Ezért ütötték, verték, kokszolták, vonalzózták és pálcázták a diáksá-
got egy életen át, hogy ilyen véget érjenek. Nem mondom csúfos élet,
és még csúfabb halál. Pénz, erő, hatalom, tekintély, befolyás, hírnév
és kitüntetések egy csapásra mind odalett. Elmúltak, elszálltak, mint a
fing a levegőben. S mi maradt? Egy rakás nyomorúság és rossz száj-
íz a volt diákok szájában, amit muszáj egy köpéssel kilökniük maguk-
ból, mert lenyelni már nem nyelhetik. Elég könnyet s mérget nyeltek
az iskolában.

24. A raktáros megjegyzése

Még a Ceaubá idejében történt a Matricagyárban, hogy az egyik
mérnök kiment delegációba a keletnémetekhez és hazafelé jól bevásá-
rolt német gépekből. Itthon persze a szájukat nem tudták összefogni a
gyárban, úgy örvendtek az új gépeknek és csakhamar össze is szerel-
ték őket. Igen ám, de a próbanyomáson sehogy se akart kisikeredni a
tökéletes forma. Már egy hete kínlódtak minden eredmény nélkül. Az
egyik nap odavetődött a gyár raktárosa és nagy flegmán megjegyezte :
– Ilyen az, amikor román gyárban, német gépekkel, székely em-
ber cigánymunkát végez !

25. Minden nemzetközi

A tegnap az egyik udvarhelymelletti székgyárban voltam valami
briketteket felrakodni s cipekedés közben megkérdeztem az egyik fü-
99
lig poros munkást :
– Mondja csak ! Vajjon érdemes idejönni tolmácsnak? Mert azt hal-
lottam, hogy külföldi a patron s a cég nemzetközi…
Az ember megtörölte a homlokát és így válaszolt :
– Ide jöhet, me az igaz, hogy itt mindön nemzötközi, de úgy
tuggya meg, hogy a gyár némöt, a gépek amerikajiak, a vezérigazgató
zsidó, mű székölyök vagyunk csak a fizetés romány !

26. Filmező kerestetik

A városban történt, valamelyik délután.
– Aggyonisten Albi bátyám !
– Erőt, egészséget ecsém !
– Na hová fucc megint?
– Itt né, hónap esmen megyek ki a tanyára, me vannak valami vad-
lovak, s hogy törjük bé őköt, de kéne egy videjós, aki filmre venné az
esemént.
– Filmre akarod vetetni? Hát azt meg minek?
– Há, hogy lássuk legalább, hogy hogyan halunk meg bátyám. Ha
már bicskázni nem lehet, medvét fogni mégúgyse, akkor legalább en�-
nyi öröme legyen a legénembernek ebbe a maji nájlonvilágba.

27. Nekünk is van kicsibubánk !

A tennap kimentem kenyérér, s a pékség előtt összefutottam ezzel a
kicsi szomszédasszonnyal aki egy időben itt a vározsba színészkedett
az urával, de asztán kimentek Magyarba. Ő is kenyérét ment, de nem
egyedül, hanem egy babakocsival s egy szép kicsileánykával.
Mondom : – Na, szerussz, Emőke ! Há nektek is lett kicsibubátok?
– Igen, hálaistennek. De már nagyon ideje vót.
– S künn laktok Magyarba? A táposoknál?
– Mi igen. De úgy nézd eszt a leánykát, hogy ez nem tápos. Mert ez
még anyatejet szopik s úgy szereti a csicset, hogy az kimondhatatlan.
– No Isten éltesse és tarccsa is meg a leánykátokat ! Nekünk is van
kicsibubánk, most múlt nyóchónapos, de olyan eleven, hogy alig bí-
runk vele. Gyermeket vártam, de osztán leányka lett, immár nem lesz
aki a nevemet továbbvigye, de nem is baj, mer a leánykát ha felnő, ha-
100
mar elviszik, s nem kell házat venni neki.
A komámnak bezzeg három fija van, s feszt dógozik, kénlódik a
szerencsétlen, hogy két telket s hezzávalót akasszon valahogy a két
fijának. A kissebbik osztán megmarad az össbe.
28. Olyan, mint Tarzan
Valamelyik este átvoltam a szomszédba a suszterhez valami rossz
csizmával s amíg foltozta hallgattam miket beszélnek a vénasszony-
ok. Mert a suszter anyósa rettentő egy lepcses szájú volt, s a szája mi-
att odagyűltek a szomszédból a vénasszonyok, mint a darazsak a méz-
re. . Olyan volt ez a Mári né, – a suszter anyósa – mint a Szabad Euró-
pa rádió. Ez osztán mindent tudott.
Hallom egyszer, hogy azt mondja ennek a sánta kovácsnak a nagy-
anyja innen a szomszéd utcából, hogy Mici néni, a vénleány tanítóné
áttért Jehovának.
– Nem Jehovának, hanem Jehova Tanúinak, te Juli – javította ki
a suszter anyósa.
– – Igen, igen – igazította meg a kendőjét a vénasszony, jól mon-
dom, jól. Azok, akik csurdén mennek keresztelkedni, s elől csak egy
kis lapi van, mint Jézusnak.
– – Nem Jézusnak, te Juli, hanem Ádámnak – vágta rá a suszter
anyósa.
– – Jól van, no, – sértődött meg a vénasszony, – hát akkór mond-
jad te, ha jobban tudod.
– Halljanak oda ! – szólt bele egy másik öregasszony, aki addig
csendesen kötögetett. Hát az milyen lehet? Egy lapival az ölükön….
– – Olyan, mint Tarzan, nannyó ! – kottybelészilvalézett a susz-
ter fia, aki ott lábatlankodott a közelben és a dikiccsel meg valami bő-
rökkel játszadozott.
– – Olyan, mint Tarzan !

29. A bárd
Egyszer, amikor mentem Kibédre egy csomagfuvarozó, csomagki-
szállító vett fel a dubájába, aki mindenféle divatos szirt – szart fuva-
rozott masszírózógéptől kezdve egészen a mágneses talpbetétig. Már
amit a emberek megrendeltek a tévéből. Ez a fuvarozó mondta, hogy
101
mekkora becsapás az ilyen vásár, hogy a kések csak két napig vágnak,
és sokszor zsákbamacska az egész.
Legutóbb valaki bárdot rendelt. Ugyebár a tévében szép nagynak
látszott, ahogy ott csapkolódtak vele, mutatós volt, fájin, dufla. Ami-
kor vitte házhoz, a gazda felesége a kapuban várta.
– Jajj be jó, hogy megjött ! Már úgy vártuk ! Az uram szombaton
disznót akar vágni az új bárddal….
S fizette ki rendesen. Csak amikor már a kaput becsukta, akkor
mondta magában a csomagkihordó, hogy : – No, ezzel a bárddal egy-
szer nem !
Mert, amit kivitt, az egy egészen kicsi sajtbárd volt.

30. A piros – fehér –zöld zokni

Feri bátyómmal esett meg, hogy egyszer még a kommunizmusban
csikót vett a ludasi vásárban és gyalog ereszkedett hazafelé. Amikor
ráesteledett a kollektiv gazdaságnál kért szállást az egyik román falu-
ban. A szállást megadták, neki is a csikónak is, még vacsora is került
az éjjeliőr szobájában, szóval minden jó volt egészen odáig, amíg el-
érkezett a lefekvés ideje. Bátyómnak a földre terítettek ágyat, de amint
vetkezett le, s húzta le a csizmát, a bakter s még vagy két gondozó akik
bennmaradtak éjszakára vigyázni valami újszülött borjúkra meglátták
a gyapjúzokniját. Meglátták a piros – fehér –zöldet – mert a vénas�-
szony, aki kötötte, már csak maradék anyagokból tudott dolgozni s így
lett a zokni – piros – fehér zöld a zokni.
Na de erre a románok úgy felvesztek, hogy bátyómat meg akarták
ölni. Alig s alig tudta megmagyarázni, hogy azok a színek nem ma-
gyar színek, hanem olaszok s a bajnokság miatt van, mert a tavaly az
olaszok nyertek.
Ezt a mesét a bakter és a két analfabéta gondozó el is hitték, las-
san megnyugodtak, lefeküdtek, de bátyómnak nehezen telt az éjszaka,
mind azt álmodta, hogy rátörtek a románok a piros –fehér – zöld zok-
ni miatt.

31. Kódustarisnya
Gyermekkoromban gyakran vakációztam apámnál aki állatorvos
102
volt a csapói kollektiv gazdaságban a kommunizmus idején. A lovakat
és a bikákat már kora gyermekkoromtól szerettem, ezért amikor lehe-
tett, mindig ott lógtam a ló és bikaistálló környékén. Máskor elkísér-
tem apámat, hordoztam a gyógyszeres táskáját és adogattam a szerszá-
mokat a kezébe.
Ahányszor csak végigmentünk az istállókon apám mindig eszembe
juttatta, hogy a gondozók azért dolgoznak ilyen keményen, azért ilyen
ganésok, büdösek, mert annak idején nem tanultak és ellógtak az is-
kolából. Ezért, ha jót akarok és nem akarok idekerülni, jobban teszem,
ha lenyomom a fenekemet és megtanulom a leckéimet. Mert, ha nem,
akkor én is csak kollektivista leszek.
A prédikáció persze nem tetszett, de hát olyan jó volt a lovakkal és
a bikákkal játszani, madarászni, eprészni, a szomszéd kertjéből szilvát
lopni, nagyokat fürdeni a Marosban és pakk – pakkozni a román gyer-
mekekkel.
Aztán elteltek az évek, időközben megtanultam 13 nyelvet, bejár-
tam 25 országot és kiadtam 54 könyvet. Jártasságot szereztem a fran-
cia, német, olasz, japán és kínai gasztronómia terén, újságokban jelen-
tek meg cikkeim, kitanultam az idegenvezetést, magántanítványaim
kerültek, előadásokat tartottam, expediciók vezetője lettem, az embe-
rek mint gasztronómiai szakírót és szaktanácsadót ismertek.
Aztán beütött a válság és minden összeomlott. Nem volt kinek tol-
mácsolni, nem jöttek a turisták, az éttermek egyre – másra buktak
be, elmaradtak a magántanítványok, nem kellett többé senkinek se a
gasztronómiai szaktanácsadás se az előadás. Az emberek nem vásá-
roltak többé könyvet, egyre kevesebben olvastak újságot, de maguk az
újságok is egyre nehezebb helyzetbe kerültek.
Igy megkezdődött a cifra nyomorúság, mert a fenti tudományokkal,
az összes címekkel és rangokkal kénytelen voltam elmenni napszá-
mosnak, favágónak, bútorcipelő – költöztető embernek, takarítónak és
végül lovásznak, hogy meg tudjak élni és kenyeret vehessek a család-
nak. Hiába tanultam, hiába igyekeztem, hiába szívleltem meg apám fi-
gyelmeztetését, végül mégiscsak az istállóban kötöttem ki, hogy bü-
dös és ganés legyek és keményen dolgozzak a napi betevőért. Ezek
szerint kár volt kínlódnom, kár volt tanulnom, ha mégis az istállóba
103
kényszerülök.
A napokban jött egy külföldi tévéstáb és riportot készítettek ve-
lem, hogy miként él meg manapság egy világutazó, egy gasztronómi-
ai szakíró és többnyelvű tolmács.
Csak ez a kódustarisnya ne lenne, mert már nagyon unom, hogy
egyik napról élünk a másikra, házról házra kunyorálunk és tanyáról
tanyára futunk a munkáért. A múltkor egy szakáccsal és egy tanárral
vágtam a fát, s ebédszünetben elbeszélgettük, hogy bár a mondás sze-
rint csak annak igazán könnyű a toll, akinek nem nehéz a kapa vagy
a kasza, de azért ami most van, azért az enyhén szólva egy kicsit sok.
Ha ez a válság még továbbra is tart, én nem tűrök, nem szenvedek to-
vább, hanem fogom magam és a családot, beszegezzük a ház ablakát
és elmegyünk Törökországba. Legalább ott nincs válság s hagyják élni
az embert.

104
Ötödik könyv

Nájlonvilág

Csak felnőtteknek
18

105
106
 1. Ki a magyar?
Azt mondják, hogy aki katona nem volt, részegen sáncban nem
aludt, pinát nem nyalt, gatyába nem szart, reggel a pohár pálinkát nem
issza meg, bajusza nincs, sarkantyús csizmában nem jár, lovagolni
nem tud, tollas kalapot nem hord, az nem becsületes magyar férfiem-
ber.

2. Tollút vegyenek !
A múlt héten lementem az ócskapiacra egy csomó himi – humival,
s egy nagy bog pávatollút is vittem, hátha valaki megveszi. Azonban
hiába kináltam boldog – boldogtalannak, a fenének kellet a pávatoll.
Lődörgés közben valami csórókkal akadtam össze, nekik is ajánlot-
tam a pávatollat, hogy : – Fiúk, vegyetek tollút !Jól mutat a kalapban…
Aztán jobban megnéztem az amerikai sapkás, füssfüsstréninges fic-
kókat, már csak a szakállamba mormoltam félhangosan, hogy igaz is,
minek nektek tollú, hiszen kalapotok sincs.
A végét az egyik meghallotta, és igy szólt nagy vigyorogva :
– Nekem van kalapom, de ennek az anyjában tartom – döfte oldalba
a társát – , egyébként is azon van tollú elég, nem kell rá semmi – s úgy
buggyant ki belőle a röhögés, mint a kandisznókból szokott.

3. Ki az apja?
Az egyik nap babasétáltatás közben találkoztam a szomszéd család-
dal. Ők is a gyerekeket szellőztették. Megálltunk beszélgetni, s én meg
szemügyre vettem a kisebbik gyermeküket a babakocsiban.
– Milyen szép kékszemű fiúcska ! – jegyeztem meg csodálkozva –
de ti nem is vagytok kékszeműek ! – vizsgáltam meg gyorsan az apu-
ka és a kismama szemét.
– Ugyanbiza, ki az apja? – tettem fel tréfásan a kérdést.
– A postás – vette a lapot az anyuka.
– A postás? – csóváltam meg hitetlenkedve a fejemet, – én inkább
azt hiszem, hogy a szomszéd, majd magamra mutattam.
Tovább már nem tudtunk játszadozni, mert az apukának nem tet-
szett ez a féle társasjáték és sűrgős teendőire hivatkozva búcsúzkod-
ni kezdett.
107
 4. Csőtörés
Az egyik délután barátommal sétáltam a Kossutban. Azaz, hogy
sétáltunk volna, mert alig 10 perc múlva belekerültünk egy hazafele
igyekvő tömegbe.
– Megint csőtörés van – jegyezte meg a barátom.
– Milyen csőtörés? – néztem körül, mert sehol se láttam vizet az út-
testen.
– Női csőtörés. Mert az előbb engedték ki a munkásnőket a ruha-
gyárból.

5. A mészárosnál
P. Lajos barátommal Parajdon voltunk valami állatoknak való kősó-
ért, s hazafelé benéztünk barátom mészáros üzletfeléhez.
A nagypocakú hentesmester olyan részeg volt, mint a csap és be-
szélgetés közben úgy forgatta a nyelvét a szájában, mint valami ko-
pott kaszakövet.
– Mit isztok? Van sör, bor, pálinka…
– Köszönjük nem kérünk…sietünk…csak a kádat hoztuk haza…
majd máskor. . – Így menetegetőztünk.
A mészáros büllögött egyet, pillogott egy párat, lapos majompillan-
tásokkal, majd kifakadt :
– Nekem osztán többet ilyen állapotban ide ne gyertek ! Nézze meg
az ember ! Itt a sok sör, bor, pálinka s nincs ki megigya…Ne ! Vigye-
tek akkor kolbászt s egyetek, ha már inni nem tudtok – akasztott le egy
kolbászt a füstölőből.

6. Tolmácsolós
Jó ideje hirdettem az újságban, hogy soknyelvű tolmács és tapasz-
talt idegenvezető vállalja kalandos kedvű turisták elkalauzolását Tö-
rökország egész területén, a hirdetésemre csak egyszer jelentkeztek.
– Szivesen betársulnék a török expedicióba, mint tolmács – azt
mondja
– Tiz nyelvnél többet tudsz – e? – kérdeztem.
– Nem.
– Akkor meg mit akarsz? Én tiz nyelvet beszélek. Ha majd többet
108
fogsz tudni nálam, akkor majd beveszlek ! – S ezzel leraktam a kagy-
lót.

7. Vadász és a sátor
Volt egyszer egy orvhalász és orvvadász ismerősöm, aki néha akko-
rákat lóditott, hogy talán még maga se hitte. A hivatásos halászok és
vadászok elmehettek volna hozzá meséket tanulni. Egyszer felhivott
ez a Vadász, hogy van egy szupermodern sátra és elmehetnénk vele
az Ararátra. Még az én utamat is fizetné, csak tolmácsoljak neki. Épp
most próbálta ki a sátrat a kertben és olyan jól telt az éjszaka, hogy ki
kellett takarózzon.
– Na ez igen ! – mondtam magamban, miután letettem a telefont.
Az éjjel mínusz 28 fok volt, a teraszajtót nem tudtam kinyitni úgy be-
fagyott, délben a hernyótalpas hótakaritót még mindig nem tudtam be-
gyújtani, s akkor idejön ez a Vadász ezzel a szuper pihesátorral és meg
akar hülyiteni egy törökországi úttal. Hogy fagyjunk csonttá valame-
lyik szakadékban…. még csak ez hiányzik nekem a reumám mellé !

8. Tanulság
Péter sógor mondta nem sokkal a változás után :
– Akinek a kommunizmusban pénze volt, annak ma is van. Akinek
pedig nem volt pénze, annak ma sincs semmije.
Milyen igazat is mondott Péter sógor, csak azt felejtette ki, hogy an-
nak idején akinek nem volt pénze, de volt vastag pofalemeze, tudott
jól lopni, csalni és nem volt szégyenlős, annak időközben lett minde-
ne. A becsületesek, szorgalmasok, igazmondók, tisztességesek pedig
szivhatják a fogukat.

9. A PRFDSz és a Mercédesz
Úgy mondják, hogy egyszer a PRFDSZ akart venni egy Mercédeszt,
hogy majd legyen amivel furikáztassák a párttitkár elvtársat. Igende,
addig kampányoltak elé s hátra, jobbra s balra, addig sefteltek, hogy
elpattogtatták a pénzt s már csak egy ladányira tellett. Aztán a Lada
lett a pártautó, a pártitkár elvtárs azzal járt ki falura agitálni.
109
 10. Vicces Laji
A szentmártoni P. Laji már kölökkorában is nagy kópé volt. A szom-
széd fia mondta, hogy amikor Laji tizéves gyermek volt télen felhajitott
egy hógolyót a csűr tetejére, s bekiáltott az istállóba az öregapjához :
– Jöjjön ki Papó ! Akarok mutatni valamit !
Az öreg letette a ganéhányó villát és kilépett az istállóból, de alig
haladt valamicskét máris a nyakába zuhant az imént felhajitott hógo-
lyó, immár óriás sütőtöknek gömbölyödve. Ugye, ahogy a hógolyó
gurigázott lefele, mind felszedte a havat. Szegény öreg összeroskadt a
súly alatt, alig tudott később feltápászkodni.
Máskor Laji kifúrta a tyúktojást, a lyukon kifújta a tartalmát, az-
tán belecsempészte a tojást az öregapja zsebébe és jól rácsapott. Papó
azt hitte, hogy rendes tojást tettek a zsebébe, hogy az most eláztatta a
pakli dohányát s ezen úgy felmérgelődött, hogy ostorral kergette meg
Lajit az udvaron.

11. Pofta buna !

Katona koromban Giurgiuban teljesitettem szolgálatot. Ahogy meg-
tudták, a többiek, hogy tudok rajzolni, nagy divat lett a tetoválás. Min-
denki olyan női arcot akart a karjára, amilyent a bőröndöm falára raj-
zoltam. Egy szebeni csobánfiú egyenesen egy magyar cimert kért
szinesbe a mellére, mivelhogy az olyan szép. De nem ezt akarom mon-
dani, hanem azt, hogy a tetoválások terén egy giurgiui cigány vitte el
a primet. Neki az volt a farkára tetoválva, hogy : – Pofta buna, vagyis
jó étvágyat !

12. Mami bort főzött

Egyik este gépelés közben arra lettem figyelmes, hogy olyan na-
rancsos – fahéjas – borpince illat van az egész lakásban, mint az ét-
termekben Karácsony táján. Eleinte, azt hittem, hogy valami finom
vörösborospecsenye készül a konyhában. Meg is kérdeztem :
– Mit főztél Hajnicka?
– Mami bort főzött – jött be Hajnicka és vette ölbe Kicsi Edlynneke
110
Victoriát, majd megmutatta a legújabb boros illatositóját. Akkor esz-
mélkedtem, hogy én ezt az illatot már ismerem, éspedig a zenész-
üzletben volt szerencsém megszagolni, bár akkor még nem tudtam,
hogy van ilyen boros illatositó. Azt hittem, hogy Lagzi Dinkónak, az
elárusitó zenésznek van ilyen szaga, ilyen fahéjas – narancsos – égett-
boros, hányásutáni másnapos szaga, mert Dinkó állandóan beszeszelt
állapotban leledzett s nemritkán kergette meg a rókákat az utcasar-
kon. Tiszta ártatlanul gyanúsitottam meg magamban szegény Dinkót
aki aznap szinjózan volt, de hát a cseles forraltboros illatositó megté-
vesztett.

13. Szarvashiba
A városbéli örmény kereskedők bált tartottak a Vertán házban. A
rendezvényen én is ott voltam, mint borfiú s egész este szolgáltam fel
a vendégeknek. A köszöntőpezsgő után pálinka, előételek, izelitők, le-
ves, likőrők, halak, húsok, bor és ismét pezsgő következett. A rendez-
vényen ott volt Sarkadi mester is, akit meghivtak truppjával egy kis
komédiázásra.
Amikor a vendégek már jó spiccesek voltak egy pezsgős kör után
odasúgtam Sarkadi mesternek :
– No, Sarkadi mester ! Most csináltam egy szarvashibát, mert pezs-
gőre nem szokás rátölteni. De hadd fogyjon, igyanak a vendégek !
– De, ez nem pezsgő volt, hanem fehérbor, mert amig te a pincé-
ben voltál fehérbort kértek, én felszolgáltam, s most te arra rátöltöttél.
– Teringettét ! Arra aztán tényleg nem illik rátölteni…sápadtam el.
– De nem ám ! – vigyorgott Sarkadi mester – ráadásul Moet pezs-
gőt.

14. Svéd útravaló

A szomszéd Fűzfa Vili mondta egyszer a kocsmában, amikor svéd-
országi életéről faggattuk.
– Svédországban úgy van, hogy ha a tőszomszédhoz mész vigyél
ételt, ha a szomszéd faluban van elintézni valód öltözz duplán s ha a
rokonhoz indulsz vigyél nőt magaddal, mert akkorák a távolságok.
Valahogy úgy van, mint a székely földrajzi számitással. Az ehejt az
111
10 km, az ahajt az pedig 20.

15. A városi gyermek étrendje

1. Tea keksszel
2. Kechupos laska
3. Szalmakrumpli ketchuppal
4. Bundás kenyér cukorral
5. Lekváros kenyér tejjel
6. Tejbegriz lekvárral
7. Pufulec
8. Pattogatott kukorica kólával
9. Chips kólával
10. Margarinos kenyér szójás szalámival
11. Joghurt
12. Lekváros rizs
13. Lekváros laska
14. Meggyleves
15. Köménymagleves
16. Árvalaskaleves
17. Csokoládé, cukorka, rágógumi
18. Traubiszóda, dunakavics, túrórudi
19. Tükörtojás szalmakrumplival és ketchuppal
20. Piritott kenyér vajjal és fokhagymával
21. Panirozott parizel mustárral
22. Hot dog ketchuppal
23. Pizza ketchuppal
24. Esmen pizza
25. Müzli tejjel
26. Almaleves
28. Piritott griz
29. Cukros kenyér
30. Cukros zsiroskenyér
112
 31. Kakaós kávé margarinos kenyérrel
32. Ketchupos hot dog

Ezenkivűl nyakleves, búvalbaszottlé, dögasszonleves, krumplispi-

tyóka, nyögvenyelő, angyalbőgyőrő, szabógallérleves és még egy tá-
nyér fuszujkaleves.

16. Egy szakács naplója

Első nap
Megérkeztünk, kipakoltunk az asztalokkal, miccsütőkkel,
hütőszekrényekkel, aragázkályhákkal, munkaasztalokkal és tálalóasz-
talokkal. No, meg az élelmiszerraktárral, a viztartályokkal és minden
egyébbel, hogy ezer embernek süthesünk, főzhessünk.
Megjelentek az első rockerek szakadtan, kopottan, mocskosan, bü-
dösen, hajasan és szakállasan talpig feketében, mint a gyászhuszárok.
Persze a feketén kevésbé látszik a mocsok.
Jöttek lányok is egy árnyalattal világosabb feketében piercinggel a
nyelvükben. Na, ezek aztán ékesnyelvűek ! De majd meglátjuk egy hét
múlva, hogy mire jutnak.
Egyébként itt minden ROCK.
Itt vannak a magyarock is akik az erdélyi haverockkal egy-
mást tapossák a bárock előtt, koncert közben lengnek a karock,
legénytollaligpelyhedzikállán kisrockerek farock helyett pop…. azaz
bocsánat, rockcornnal kinálják életük első szerelmét.
Nagyon kemények ezek a rockosok, a zenéjük is zúzós. Nemhiába
rock…talán oda kellene őket állitani sziklát törni a húszkilós népsza-
vával. Amig még nem isszák le magukat a sárga földre.

Második nap
Annyi hajas rocker gyűlt össze a mezőn, hogy már – már fontolgat-
ni kezdtem egy borbélyüzlet vagy egy gyapjútépő felállitását. El is ne-
veztem őket gyapjasoknak, mert egyik másikuknak olyan fonott, sod-
rott, siritett vagy pödört hajazmánya volt, hogy a pulikutyák szégye-
nükben bebújtak volna a szamár hasa alá. Akinek pedig nem gyapjas
orrszarvú lógott a fején, azokat besoroltam a lombosok és seprűhajú-
113
ak rendjébe.
Lassan beindult az élet. Elkezdtünk miccseket és kolbászokat sütni.
Gulyás is készült. A rock katonái pedig lassan megéheztek a sok ivás
után. Mert addig csak ittak. A sok jó rockmuzsika hatására majdnem
elment a hallásunk, de engem hirtelenjében megszállott az ihlet :

A rock katonái jönnek – mennek,

Miccsből, kolbászból jó sokat belelnek,
Vodkát, söröket nagyban isznak,
S a mezőre ebédet, vacsorát
Mindent visszaadnak.

Mondtam is a gyapjasoknak, hogy egyetek jól fiúk, mert ha nem,

később szarul fogtok hányni.
A zenebona óriásira dagadt. Sajnos a fülem is, hiába tömtem tele
vattával. Egy szinpadot épp a konyha mellé állitottak fel. A hangszó-
rók ezerrel nyomulnak, mi kétezerrel nyomjuk a füstöt, hadd köhögje-
nek. De nem nagyon törödnek a füsttel. Szokva vannak. Csak szórnák
rá a tűzre valami füvet, lenne nagy felbolydulás !

Harmadik nap
De lássuk csak, hogyan öltözködnek a gyapjasok. Először is min-
denki fekete rongyban jár. Ez lehet felül kopott bőrkabát, farmerdzse-
ki és póló, alul még kopottabb rövid vagy hosszúszárú fekete farmer-
nadrág fekete szkinhedbakanccsal aminek évről évre nem csak az ára
nő, de a szára is.
Más divatirányzat szerint alul katona felül rocker, de sok a neoná-
ci szar is.
A pólókon sokféle minta, irás, reklám és halálfej. Ezek szerint ha-
marosan halálfej lesz mindenki, aki mértéktelenül iszik, drogozik, ci-
garettázik, nőzik, anélkül, hogy enne és vizet inna, aludna is néha és
főleg dolgozna.
Apropó reklám. Az egyik gyapjast megkérdeztem, hogy ugyanbiza
te, koma, mennyit fizetett neked a zenekar, hogy viseled a nevüket,
cimerüket, fényképüket.
114
 – Nem fizetett az semmit.
– Igen? Akkor te tiszta ingyen reklámemberkedsz. Ha legközelebb
találkozol velük, akkor mond meg, hogy fizessenek legalább egy sört,
mert másképp úgy jársz, mint az a kurva akit hamis pénzzel fizettek ki.
Az alul katona, felül fekete rongy viselethez annyit főznék hozzá,
hogy a viselőjük soha nem volt katona. Csak egy hónapig orditanák a
fülébe, hogy Desteptarea ! Alarma ! Inviorare !Sector ! Apel !, rögtön el-
menne a katonásditól.
Esténként nagy volt a koslatás a gyapjasok sátrai tájékán. Úgy jár-
tak ide s amoda a fiatal titánok, mint a kanik szukák után bagzáskor.
Éjfél után, amikor már mindenki jól beszipkázott nagyobb lett a bo-
nyodalom. Tajtészeg lombosok ismeretlen gyapjasok sátrában tértek
nyugovóra, egyedülálló rockerinákat farkasfalkák köröböltek, a sze-
rencsések, akik barátnőt hoztak magukkal boldogak lehettek, hogy is-
mét nőikben végezhették el az aznapi intimtisztálkodást. Mások, akik
lánybandába cseppentek be túrórudit kináltak körül. Reggelre akkora
volt a kavarodás, hogy a szar egybefolyt a májjal. Volt aki saját piszká-
ban húzta a lóbőrt egy kövön, más jobb hiján a barátnője ölébe hány-
ta a sörkolbászát. A kisrácok meg egész éjszaka köpülhettek kedvük-
re. Gondolom, az nyert, aki először kilőtt.

Negyedik nap
Közben egyre jobban ömlik a zene és az eső a nyakunkba. A lom-
bosokat ez csöppet sem zavarja, mert minél jobban esik az eső, annál
vadabbul rázzák ki a hajukból a vizet. Rázzák a fejüket és a farkukon
gitároznak. Ha felvenném filmezőgéppel ahogyan „táncolnak”, majd
megmutatnám nekik, ahogyan néznek ki, biztosan megszégyelnék
magukat.
Nemhiába mondta a főnököm, hogy hej, ezzel az erővel mennyi fát
el lehetne rakni…. .
Annyi miccset sütöttem, hogy már kis barna kakákat látok a rácson
magam előtt. Ahogy bemegy, épp úgy jön ki. Pfúj ! ! !
A társam is csillagokat lát már, na nem azért, mert este van, hanem,
mert az előbb beverte a fejét valami sátorvasba. Amikor visszajött a
raktárból megkérdeztem tőle, hogy vajon mi lenne itt, ha egy repülő-
115
gép tele terroristával itt becsapódna a tömegbe.
Mielőtt válaszolhatott volna, felhangzott a mikrofonban, hogy PAT-
KÁNYIRTÁS ! ! ! !
Hát igen. Igy is mondhatni. . khm. . khm…
Ötödik nap
Erdővidék egy baróti rocker volt, aki az első két nap nem evett sem-
mit, csak folyékony kenyeret. Amikor két sör között egy kicsit meg-
szusszanhatott, máris orditotta, hogy Erdővidék ! ! ! !Erdővidék az én
hazám. Az ötödik nap egyre ritkább és halkabb lett az Erdővidék ! Er-
dővidék kezdett egyre gyászosabban kinézni, már a kabátja és a póló-
ja is odalett. Gondolom, beváltotta sörre.
Amikor nem traktáltam ingyen zsiros kenyérrel, enyhén becsipett,
szép, fiatal, csinos, tiszta, de az élet dolgaival teljesen tapaszta-
latlan, egyébként tökhülye és mosottagyú fiatal fruskák vették
neki a kegyelemhotdogokat. Hogy mit kerestek itt ebben a züllött,
gatyábapisálós, egymásnyakábahányós, szakadt és piszkos férfiban-
dában ezek a fiatal csajszik, azt ma sem tudom. Talán ugyanazt, amit a
seggrészeg magyar földbirtokosk a cigányputrik belsejében, a szurtos
takaró alatt, a tüzesvérű rimalányok cubókjai között.
Mondani sem kell, hogy a társammal minden éjjel talpon voltunk. A
gyapjasok éjjel sorba álltak zsiroskenyérért, több zsiros kenyeret ad-
tunk el, mint kolbászt vagy gulyást. Kérdezték a gyapjasok :
– Mija, há megint ti vagytok?
– Nem megint, még mindig ! – válaszoltuk.
Amikor már jó hosszú volt a sor a miccsütő előtt, odajött két alak,
akikről már messziről leritt, hogy táposok.
– Gecire éhes vagyok ! – mondta az egyik.
– Csak ilyen kis geci kolbászok vannak? – kérdezte a másik és a
miccsre mutatott.
– Aggyál má nekem, ebből a kis gecikből akkor – állt be minden-
ki elé az előző.
– Tessék beállni a sorba, mert itt még sokan várakoznak ! – mér-
gelődtem fel, – s ha olyan gecire éhes vagy, van jó nagy marhakolbá-
szunk, amúgy hentesmelegen ! De azt már a sátor mögött osztjuk !
Mert jó nagy marhák vagyunk, hogy itt áztatjuk magunkat az eső-
116
ben, bokáig sárban sütjük a sok finom ételt, hogy aztán egy kicsivel
később mind kihányjátok a mezőre.

Hatodik nap
A sok fiatal rocker kezdett elfáradni a tombolásban. Nem csak az ar-
cuk, de a zsebük is megvékonyodott. Már jöttek ingyenételt, egy – egy
szelet kenyeret kunyorálni.
Az egyiknek azt, mondtam, hogy ha levágod a hajad és a szakállad,
annyi ételt adok, amennyit akarsz. Nem telt bele félóra, a muki vis�-
szajött kopaszon. Hogy kinek volt nyirógépe a sokadalomban, azt ma
se értem !

Jött egy másik koma is, aki térden állva könyörgött, adjak egy darab
kenyeret, mert három napja nem evett. Annyi ételt adtam neki, hogy
még három napig nem fog enni.

Az óriási zenebona bezzeg nem akart szűnni. A friss zenekarok gőz-

erővel dolgoztak és hagyták, hogy a levonuló zenészek sörbe fojtsák
a bánatukat.
A legnagyobb tombolásban láttam egy fickót, aki fülhallgatóval a
fején cökletet elé s hátra. Biztosan valami jó zenét hallgathatott, vagy
talán a zenekar stúdiófelvételeit, minden háttérzörej nélkül.
A fülhallgatós alakra pár perccel később rávert egy napszemüveges,
aki éjjel háromkor is úgy érezte, hogy túl erős neki a hold és a csilla-
gok fénye.

Fehérszakállú csoda egy figura volt. Nem lehetett több húsznál, de ő

a szakállát valami szerrel úgy kiőszitette, hogy tiszta fehér lett. Hosszú
pulikutyahajában azonban egy ősz hajszálat sem tudtunk felfedezni.
Szegény Fehérszakállú annyira igyekezett öregnek látszani, hogy már
csak árnyéka volt önmagának. Vasággyal együtt, ha nyomott negyven
kilót, sápadt ki a világból, s a lábai akadtak össze menés közben.
Kár, hogy nem tart egy hónapig ez a rockbuli, mert idevettem volna
a konyhára inasnak – persze szakáll és pulikutyafrizura nélkül, itt az-
117
tán embert faragtunk volna belőle. A sok miccstől, flekkentől, kolbász-
tól szépen meghizott volna, csavartunk volna egy pöndöri székely ba-
juszt s egyből jóvágású, daliás legénnyel találkoznak a szülei. Ha ha-
zamegy, és nem marad konyhamészárosnak.
Hetedik nap
Annyit esett az eső, hogy csak. Csodálom, hogy nem nőttünk, mert
áztatott az Isten kedvire. A gyapjasok is lassan belefáradtak a rángató-
zásba, úgy látszik elfogyott az erő.
Csak mi álltunk továbbra is rendületlenül a sárban és sütkéreztünk a
kondérok, grillrácsok mellett.
Társammal már alig vártuk ezt a hetedik napot, mert már nagyon sze-
rettünk volna olcsón bevásárolni a lombosoktól. Azt mondják ugyanis,
hogy a rockbuli végén, amikor már minden pénzüket elpallták, hát sát-
rat, hálózsákot, fényképezőgépet, ruhát mindent adogatnak el, csak-
hogy legyen egy kis pénzük ételre, italra vagy útiköltségre.
Azt is beszélik, hogy sokat a gyapjasok közül unják összecsomagol-
ni a cuccot a sárban, ezért inkább otthagyják a mezőn. Az ilyen holmi
aztán felprédálódik.
Igen ám, de hiába esett az eső, hiába dagadt a sár, hiába fogyott el
a gyapjasok pénze, senki de senki az égvilágon nem jött oda hozzánk
bótolni. A sátortábor szép lassan felkerekedett és minden ingóságával
együtt továbbállt.
Igy bizony a legenda megdőlt, nem bizonyult igaznak.

17. A tiszta cigány

Még a boldog ántivilágban történt, hogy a bérházban ahol laktam
élt egy cigány, a vén Bagó Jóska bának a fia, aki tiszta cigány volt.
Primás volt ez is a Kehelyben, öltönyben járt, nyakkendőt viselt és he-
tente egyszer elment a gőzfürdőbe. Ahogy már mondtam, tiszta cigány
volt. Száz százalékos.
Otthon a felesége mindig húst sütött, flekkeneket, báránybordákat,
kolbászokat, meg pulykát, kacsát és csirkét. Ez nem is lett volna baj,
de az már igen, hogy ahányszor valamit sütöttek, a lakásajtót nyitották
ki és az égett szagot engedték ki a gangra. Már mindenki tudta a bér-
házban, hogy mikor mit esznek.
118
 A feleségének –akármilyen nagy dáma is volt a tollas kalapjával
– az volt a szokása, hogy mindent vágott ki az ablakon, vagy öntöt-
te a klozetbe. Még a csontot és rongyot is. Eleget mérgelődött Simi
bácsi, a házmester, ha kiöntött a szennylé. Azt mondja, hogy még
konzervesdobozt és fadarabokat is talált a csövekben.
Ez igy ment jó sokáig, mignem a cigány fölül kihalt a Schwarz dok-
tor és helyébe egy fiatal ügyvéd költözött. Első dolga volt kitatarozni a
lakást, mindent újba rakatott, még a konyhát is felszerelte fridzsiderrel
és füstfogóval. Ez utóbbival aztán a cigány megjárta, mert a füstfo-
gót a közös konyhai szellőztetőnyilásba kötötték be, s valahányszor az
ügyvédéknél ebédet vagy vacsorát főzött a szakácsné, minden szag le-
ment a cigányhoz. Az meg hiába futkározott Ponciustól Pilátusig, hi-
ába panaszkodott Simi bácsinak és a kéményseprőnek a földszinten,
nem kapott orvoslást a bajára, mert az ügyvéddel nem mert ujjat húz-
ni. S igy járta meg a cigány, aki tiszta cigány volt, primás volt a Ke-
helyben, öltönyben járt, nyakkendőt viselt és hetente egyszer eljárt a
gőzfürdőbe. Nemsokára aztán el is költözött, a helyébe egy nyomdász
jött, akit csöppet sem érdekelt a zsirszag, mivel csak aludni járt haza.

18. Nézz ide légy szives !

Újságiró és fényképész barátaimmal nemrégiben kimentünk az
egyik tanyásgazdához riportot késziteni. A juhpajtában a fényképész
megkérte az egyik pakulárfiút, hogy vegyen egy bárányt a karjába és
úgy pózoljon. Csakhogy a fiú mind a bárány fejét nézte, ezért barátunk
a jobb beállitás kedvéért rászólt a pakulárfiúra :
– Nézz ide, légy szives !
– Ezt most a fiúnak mondtad vagy a báránynak? – röhintette el ma-
gát a riporter.

19. Estvéli hőbörgések

Eccer jó későn mentem haza, nanyámék már le vótak feküdve,
de még nem aluttak, s ahogy kasmatoltam a sötétbe az öregasszon
mekérdezte :
– Hol vótál fijam?
– Berti barátomni. A lovát kúráltuk ki.
119
 – Melyik Bertini? A Sapkás Fütyő Albi fijáni?
– Igen.
– Amék a vén Kanka Madarász fijával lekaszálta a mü kaszálónkot?
– Melyik az a vén Kanka Madarász bá fija?A küssebbik amelyik-
kel Sanyi sógor együtt vót a katonaságnál?Aki ott lakik kün Tatárvá-
pába a Felső suvadásnál?
– Nem a fijam, hanem a nagyobbik, améknek a nagyapját annak
idején éjjel valami rablók kifosztották vót, s a sok arannyal megléptek
vót, igende a kicsi Bangó Janika meglátta a kert végibe szarás közbe,
me a budiajtót nyitva hagyta vót, na s a kölyöknek is muszáj vót, hogy
aggyanak egy nyakláncot, hogy hallgasson.
– Na mosmán tudom. Az a nagyobbik améknek a keresztfija künn
vót Irakba s Kuweitbe, s osztán úgy elgazdagodott, hogy aranyból te-
tetett fogat s a szivarat egy százlejessel gyútotta meg…
– Nem az fijam, az a nagyobbik, én az alattavalóra gondolok, a har-
madik fijára arra a bajuszos, kicsi feketére, arra a rablópofájúra aki
a tavaly a Piroska bá onokájának udvarolt vót s ahajt a bogja tövibe
megeresztette. .
– Azé? Na a kurvaistenit neki, hogy a hangyák rágják le a tökit !
Egyet se monggya tovább nannyó ! Mosmá megiemerem, me miána
kaptam trippert a nyáron, me Piroska bá unokájának én es csaptam a
szelet, osztán összevesztünk, de azelőtt jól megtőtött a ribanca ! Ő meg
Madarász Lajitól kapta
Mér nem ezzel kezte? Rögtön tuttam vóna, hogy kiről van szó, me-
lyik Madarász fijúról beszél……na hogy a ráksúly egye ki a belit,
hogy gyepesedjen bé az udvara, s a medvék horggyák el a lovait amér
a mü kaszálónkat megkaszálta !
Bár igaz, hogy a Madarász bá dédnagyapja édestesvér vót a mü Sá-
muel öregapánkkal, Biri nénénk pedig első onokatesvér vót a felesé-
givel, de ez azér mindennek a teteje, amit a kaszálónkkal művelt. Két
tripper nem olyan keserves, mint ez, mer a mü kaszálónkat öregpapó
szerezte, s a nem hozomán, se nem közvagyon, se nem keresztapai
ajándék…. Az a kaszáló megyaggya tizenkét szekér sarjút is !Mit ti-
zenkettőt ! !? Még a tizenhármat es ! ! !

120
 20. A Schweinehund
Két utálatos állat van a világon. Az egyik a disznó, mert dögöt és
szart eszik, belerondit a válúba és naphoszat ganélében ázik. Piszkos,
büdüs és undoritó. Aki megeszi, maga is olyan lesz.
A másik a kutya, aki maga is szarevő, testvér a disznóval és élete so-
rán alázatból, talp – és seggnyalásból él meg. Nemrégiben láttam egy
sörfesztiválon, hogy a kutyák úgy ették a szanaszét heverő emberi ürü-
léket, mint a kolbászt vagy a mustárt.
Egyébként nincs utálatosabb és visszataszitóbb állat a világon, mint
a kutya. Ha vendégségbe mész a gazdi kedvence rögtön a seggedbe
dugja az orrát vagy majd leharapja a farkadat, a kis puncinyaló pedig a
lábad szárára felcsimpaszkodva köpüli a friss kutyatejet.
Na de ki a Schweinehund, a disznókutya, az a csodálatos zoológi-
ai rejtély amely magában hordozza a disznó és a kutya legalantasabb,
legundoritóbb tulajdonságait? Hát minden ebtartó, aki gyerek helyett
ronda dögöket tart, egy ágyban alszik, egy asztalnál, egy tányérból
eszik a kutyájával, aki mindent megenged kedvencének, összenyalatja
magát, otthagyja a kutyaszart az utcán és legfőképpen azok szép,
egészséges, de istentelen nők a világhálón, akik a nyilvánosság előtt
nagy juhászbundikkal takaróznak, ocsmánykodnak és még büszkék is
rá.

21. Sámuel öregpapó

Azt mondják az öregek, hogy Sámuel öregpapó – akit én már nem
ismertem – , vénségére teljesen elgyermekesedett. Pár cukorkáért ki-
ment az eresz alá megnézni esik –e az eső, színes kavicsokkal kezdett
játszadozni, , beszélgetni kezdett az állatokhoz vagy a tárgyakhoz, s ha
elvették tőle a kocsma tájékán gyűjtött szivarvégeket, hát sirni kezdett.
Sokan azt hitték, hogy megbolondult, ezt a szomszédgyerekek ki is
használták, mert mindenféle tréfát űztek vele, de aztán Zsuzsika néni
a szomszédból elmondta, hogy mégis megvan a magához való esze,
mert amikor mindenki a mezőn volt, látta, hogy az öreg becsalogatta a
cigánynékat az utcáról és üzletelni kezdett.
– Fijam, ha megmutatod a seggedet, adok egy kupa lisztet – mond-
ta a cigánynéknak.
121
 Azok gyorsan felkapták a szoknyát, egyet villantottak s az öreg mi-
előtt jól megnézhette volna, már nem volt mit látni.
Akkor megint kezdte :
– Fijam, ha megmutatod még egyszer adok egy darab csontot is.
S igy jól éltek a cigánynék a nyáron.

22. Disznólovagló Kacska András bá

Egyik télen Kacska Sándor András bá jött hozzánk disznóvágni.
Azért hivták Kacskának, mert két ujját a cirkula levitte, de ez nem is
lett volna baj, mert igen értette az öreg a hentes – mészárosszakmát,
csakhogy rettentő módon szeretett inni. Azt mondják, hogy már a ka-
tonaságnál is nagy szeszkó volt az öreg. Bajonétot, bonétát, konzervet,
az mindent csereberélt el pálinkára.
Na elég az hozza, hogy hajnalban megérkezett s már messziről lát-
szott, hogy valahol megszivta magát, biztosan az előző gazdánál. Ná-
lunk is békapta a köszöntő italt, aztán kivezettük a disznót, gyorsan le
a földre s ment minden, mint a karikacsapás. Vilma néném a vérestálat
bévitte, s Orbán Pecka Minya bátyám gyorsan kitöltött még egy run-
dóval, hogy a perzselés előtt kapjuk bé.
András bá felült a disznó hátára, s úgy akarta elköszönteni a poha-
rat, de nem tudom, hogy szúrta volt meg, mert a disznó egyszerre fel-
ugrott, megfutamodott András bával a hátán s az öreget beforditotta
gané levibe. Azzal kimúlt.
András bának aztán tiszta inget s gatyát kellett adjunk, meg ujjast is,
hogy el tudja végezni a munkát, de hiába mosta le magáról a ganélét,
a Disznólovagló név másnaptól a nyakába ragadt. Aki nem hiszi, kér-
dezze, meg Bonyhán, hogy hol lakik Disznólovagló Kacska András
bá, de fusson osztán, ahogy a lába birja, mert máskülönben a háta fog-
ja megbánni.

23. Minya bátyám korcsolyázni tanul

Orbán Pecka Minya bátyám már javkorabeli ember volt, lassan a
hatvanhoz közeledett. Nem sokkal az András bá esete után ő is meg-
járta, de csúful.
Egyik este bénézett hozzánk valami hordócska pálinkával s monda-
122
ni se kell, hogy ki kellett próbálni. Apósom, én s a sógorom nem ar-
ról voltunk hiresek, hogy a pohárban hagyjuk az italt. Na, jól van, jól
bépálinkáztunk, faltunk is egy kicsi véres – májast, tepertőt hozzá,
aztán Orbán Pecka Minya bátyám vette a kalapját, hogy ő mostmár
hazamegyen. Elköszönt mindenkitől, de nem akarta, hogy kikisérjük.
Ahogy kapatosan ment kifelé át a konyhán a bejárati ajtó helyett az
elsőházba nyitott bé, ahová délután anyósom kirakta a kocsonyás tá-
nyérokat hűlni. Lett olyan korcsolyázás a sötétben, hogy a csöröpölés
behallatszott a szobába. Futottunk gyorsan, de addigra Minya bátyám-
nak már az egyik karja eltörött s egy tányér az orcáját is megvérezte.
A kocsonya persze pozdorjává ment, még a kilincs is kocsonyás volt.
Anyósom rögtön nekifogott óbégatni, hogy jajj a drága kocsonya, s
biza a tiz tányérból alig maradt vagy kettő épen.
Minya bátyámat a szomszéddal gyorsan beküldtük a kórházba, de
jó hat hétig gyógyult a karja. Aztán lejárt ez is, elfelejtődött, csak apó-
som nem akar leszokni arról, hogy ahányszor Minya bátyámmal talál-
kozik, meg ne kérdezze :
– Te Minya ! Ehejt van egy pár tiszta vadonatúj hokikorcsolyám el-
adó, nem akarod megvenni?

24. Nájlonvilág
Péter bá : – Na, hogy vagy, micsinász komám?
Mózsi bá : – Itt né, szedegetem a sok nájlont a kertből, me ezek a gaz
kölykök mindennap eldobigálják iskolából jövet. A szél meg idefújja.
S bosszankodom, me annak idején tanultuk, hogy vót pattintott kőkor-
szak, csiszolt kőkorszak, bronzkorszak, vaskor, ókor, középkor satöb-
bi, aztán oda fejlődött a világ, hogy ma ejsze nájlonkorszakban élünk,
me annyi a műanyag. Minden az égvilágon nájlonba vagy műanyagba
van csomagolva. A gyermekek nájlonkanállal esznek nájlondobozból
seize se bűze műételeket, műanyag palackból isszák a cukros vizet, vi-
gyorognak, minta majom a micsodájának, de köszönni nem tudnak s
a munka bides nekik.
– Péter bá : – Igazad van komám, ma már nagyot fordult a világ.
Ma már a csecsszopó is nájlonpelenkába szarik, nem még mossa sen-
ki sem a mocskot. A kertem vége tele van ilyen pelenkával s flakonnal,
123
valakik úgy látszik meg se várják, hogy béhunyjam a szemem, máris
szemétlerakónak használják a telkemet.
Mózsi bá : – Biza komám, nagyon elfajzott máma az emberiség.
Egyesek olyan magosan hordják az orrukat, hogy egy szaros kankóval
se lehetne felérni. Elmúlott a régi szép világ. Ezek a kölykek is úgy néz-
nek ki, mint egy egy cirkuszista. Vékony szupulykó nájlonnadrágban
járnak, füss – füss kabátba, a fülbevalót egyenesen az orrukban vagy
a szemöldökükben viselik, a leánykák úgy kivannak festve, mint egy
fürdős kurva s füstölnek keményen. Én annyi dohánt nem pipálok el
egész hónapban, mint ezek egy nap alatt.
Péter bá : – Hadd el no, ne mind mérgelőggy. Eltelik már valahogy
az a kicsi ami hátravan, s vihetnek ki münköt is a hegybe. S osztán lesz
valami odaát is, csak egészség legyen. Me lásd, még senki se jött vis�-
sza túlró, hogy hijderosszul telik. Akkor csak jól telhet.
Mózsi bá : – Csak nájlonkoporsóba ne tegyenek, me nekem az a ha-
lálom. Az asszon amig élt, hát az annyi műanyag kotuját, nájlonpungát,
rafiazsákot s miegymást összegyűjtött, hogy az elmondhatatlan. Vagy
két hétig tüzeltem vele míg elfogyott.
Péter bá : – Engem ne féjcs, me én már a koporsómat már húsz év-
vel ezelőtt megcsináltam cserefából. Ott van a padláson, csak le kell
hozzam a kamarába, nehogy ottfelejtsék. De ha akarod hétvégén meg-
csinálhassuk a tiédet is. Van még cserefadeszkám a műhelybe. Ketten
összekalapáljuk. Hadd habosodjanak alatta az onokák, amig kiviszik
a temetőbe.

25. A türelmetlen olasz

Közvetlenül a Ceau világ után, mikor beindult a termelés, s a vá-
rosi bőrkabárgyárat magánkézbe vették majd olasz – román céget
alapitottak, egy olasz mérnök költözött a városba. Ezzel az olasszal
történt, a Ferenc József utcában a felső gyalogosátjárónál, hogy egy
nénike lépett le a kocsija elé. Valami piacról hazafelétartó nénike lehe-
tett, mert mindkét kezében telipakolt szatyrokkal kinlódott, tötyögött
át a túloldalra. Az olasz egy darabig nézte, aztán elfogyott a türelme,
kiugrott a kocsiból, odalépett a nénikéhez, kikapta a szatyrokat a kezé-
ből, átfutott a másik oldalra és letette a villanyfa tövébe. Ezután vis�-
124
szarohant a kocsijába és gázt adott.

26. Vaddisznóbiznisz
A tegnap felhivott az egyik barátom, hogy szerezzek neki kapitális
vaddisznóagyarakat. Jó pénzt adna érte. Mondom neki, jóember, hon-
nan szedjek vaddisznóagyarat, hiszen tanár vagyok én s nem vadász.
Igaz ugyan, hogy a kolléganők barátait én szarvaztam fel, de hát mi
köze ennek a vaddisznóagyarhoz?
Végül megtudtam, hogy micsoda jó biznisz ez. Mondjuk jön egy
külföldi vadász, délután lelövi az akármilyen kant, de nem enge-
dik oda, mondván késő van, majd holnap. Másnap aztán megmutat-
ják neki a bőrt és a falapra erősitett agyarakat, amelyek természetesen
nem a tegnap lőtt állat agyarai. Mondani se kell, hogy a külföldi va-
dász egyből megörvend a kapitális agyaraknak, busásan, immár más
kategóriában fizet, vastagon cseppen a borravaló is és mindenki jól jár.

27. Kisbirka és kisjuh

A napokban kezembe került egy tökéletlen magyarországi mesés-
könyv (A pásztor és a kisbárány), Szula Edit munkája a Fruit – line ki-
adó gondozásában, ahol minden összekeveredett. Nem elég, hogy kaf-
tános környezetben játszódott a cselekmény egyszercsak megjelent a
medve, aztán az oroszlán, később meg a róka és a farkas. Egy kicsit fo-
galmi dugó, azaz földrajzi dugó keletkezett. Már a kicsi lányom is fen-
nakadt azon, hogy ahol medve van, ott nincs oroszlán. Asztán jöttek az
olyan megfogalmazások, mint kisbárány, kisbirka, kis juh. Érdekes, de
én falun nőttem fel, de ezekkel a kifejezésekkel nem találkoztam. Mert,
van szopósbárány, bárányka, barika, , választott bárány, kecskegida,
kecskeolló, anyajuh, bakkecske, berbécs, toklyó, anyakecske, birka,
juh, kos, jerke, apácjuh, ürü, kötényes kos, vezérkos, ha már pásztor-
kodunk. A kisbárány, kisbirka és kis juh egy kicsit gyanús. Semmire se
mondjuk, hogy kisló, kistehén, kisbika, kisdisznó, kisszamár stb. A bá-
rány az már amúgy is kicsi, teljesen fölösleges kicsinyiteni, mert annál
kisebb már nem lehet. Jobban tennék kedves szerkesztők, ha egy kicsit
125
kimennének falura, de nem a kaftányos környezetbe, hanem a pörgeka
laposvillásbajszúhejazapádúristenit tanyára, esztenára, szájvánra, ma-
jorházhoz az bácsokhoz, isztringahajtókhoz, pakulárokhoz vagy ma-
jorokhoz.
28. Munkavédelem
Amikor katona voltam az grádátiskolában munkavédelmi órán azt
tanultuk, hogy az áramütötte embert egy fadarabbal kell levállasztani
az áramforrásról.
Másnap a börtönudvaron betonoztunk és a betonkeverő mellett dol-
gozó katonának egy kavics került a csimájába, aki a betonkeverő kor-
mánykerekébe kapaszkodva próbálta hátrafelé rugdosva kirázogatni a
szúrós kavicsot. Az udvaron áthaladó kantinos ezt meglátta és azt hit-
te, hogy a másikat rázza az áram. Eszébe jutott a tanitás, miszerint a
sérültet egy fadarabbal kell leválasztani az áramforrásról, nosza gyor-
san felkapott egy lapátot és a nyelével akkorát sózott a betonkeverős
katona karjaira, hogy mind a kettő eltörött. A törött karú katonát be-
gipszelték az infirmerián, kapott két hét szabadságot, a kantinost meg
két hétig minden éjjel bevágták az áresztbe. Ha már nem tanulta meg
rendesen a munkavédelmet.

126
 Tartalom
Túl az Ober Enns-ián...............5
Előszó helyett..........................6
1. Hol vagytok?........................7
2. Két Fantát kérek...................7
3. Zwei gombozen bitte !. ........7
4. A legújabb fohászkodás.......7
5. A legújabb káromkodás.......8
6. Ich helfe Hans......................8
7. Itt né, a kólás ernyők alatt....8
8. Székely móka.......................9
9. Paduchi de cal......................9
10.Turkálóban........................10
11. Hol van a Szent
Péter bazilika?................... 11
12. Mekkora paraszt vagyok.. 11
13. Tegeződős magyarok....... 11
14. Divat................................12
15. Furcsa hirdetések.............12
16. Az iskolában....................13
17. Az iskolában II.................13
18. Piroska és a Farkas (moden
változat).............................13
19. Nem szeretem a miccset..13
20. Cigányember a moziban..14
21. Lehel a budiban...............14
22. Piramislakó......................14
23. Einbahn utca....................15
24. A siparadicsomban...........15
25. A siparadicsomban II.......15
26. Hol vagytok füstösök?.....16
27. Mese a farkasról...............16
28. Duna deltai viselet...........16
29. Szarköpeczi......................17
127
30. Mossa meg, aki
unja vakarni.......................17
31. Móka Pista bá..................18
32. Ittak szlikka......................19
33. Két shaket kérek..............20
34. Villanykörte próba...........20
35. Szenes bölcsesség............20
36. Mibe sántikász?...............20
37. Ajándékot ajándékba........21
38. Április elseje-április
bolondja............................22
39. Gatya van, de tök nincs....23
40. Hitlerbajusz és diszlépés.. 24
Túl az Ober Enns-ián 2..........26
1. Csodatea.............................27
2. Stabil..................................27
3. Mici néni levele.................28
4. Körforgalom......................28
5. Puli Laji anyja....................29
6. A cseles sütő.......................30
7. Szivarszünetben.................30
8. A spanyol és a lova............31
9. A porszívós orrszívó..........32
10. Műanyag..........................32
11. Gyártó :.............................32
12. Státuszszimbólumok........32
13. Tápos mese......................33
14. Pista és a német turisták...33
15. Savi..................................34
16. A román pásztor és
a gazda...............................34
17. Rasszizmus......................34
 18. Izé....................................35
19. Tolvaj mondóka...............35
20. Kaká.................................35
21. A lovastolmács.................36
22. Tigris úr és
Tigrisné őnagysága............36
23. Pech.................................37
24. A Zserbó kávézó.............37
25. A buzik uszodája..............38
26. A Tápos hotel...................38
27. A dejó...............................39
28. A terhes rendőrök.............39
29. Csak megértés, körül-
tekintés, humanizmus........40
Domino....................................42
1. Szomszédság......................44
2. Makedóniai Nagy Sándor..44
3. Albert írta...........................45
4. Mikró.................................45
5. Isten neve...........................45
6. Ezermester Pista................46
7. Szemetelünk,
szemetelünk?.....................46
8. Albert írta...........................46
9. Milyen az Isten?.................47
10. Hogy szólítjátok
a lányotokat?.....................47
11. Albert írta.........................47
12. Pizzarendelés...................48
13. Albert írta.........................48
14. Albert írta.........................48
15. Miért jó a fiúgyermek?....49
16. A magyar zsidó................49
17. Színes összevisszaság......50
128
18. A német dög.....................51
19. Modern Jézus és
az apostolok.......................51
20. Megállapítás.....................52
21. Szőke vacsora..................52
22. Nyeles tojás......................52
23. Barni, a város bikája........53
24. Jenő bát tejjel kínálták.....53
25. A konyhában hallottam....53
26. Olyan jó szopó volt !........53
27. Vásárba............................54
28. Nem a lepedőre kenik......54
29. Férfiálmok........................54
30. Vibrátoros........................55
31. Téma és variációk............56
32. A belevaló Jaxi.................57
33. Karatésok.........................57
34. Eszmefuttatás...................58
35. Favágó bölcsesség...........59
36. Druzsba............................59
37. Szóbeszéd........................59
38. Szép halál – dicső halál...60
39. Tökös történet..................61
40. Az intelligens favágó.......61
41. Hogyan lehet külföldön
felismerni a székelyt?........62
A birka iskola.........................64
1. Telefonbeszélgetés.............66
2. Szenzáció !.........................66
3. A világpolgár nénike..........66
4. Jus priamae noctis..............66
5. A mindennapi betevő.........67
6. Favágó mese......................67
7. Az elrománosodott
 magyarok...........................68
8. VW és BMW.....................68
9. Albert írta...........................68
10. Orosz rulett......................69
11. Törvényszerűség..............69
12. Hihetetlen történet...........70
13. Bosszogtató......................70
14. Fehéren – feketén.............71
15. A zsíros rongy..................72
16. Beöntés............................72
17. Albert írta.........................73
18. Levél................................75
19. Albert írta.........................76
20. Szarvashiba......................77
21. A világhírű
Magyarország....................77
22. Rendelés paraszt módra...78
23. A birka iskola...................78
24. Apróhírdetés I. ................79
25. Apróhírdetés II.................79
26. Apróhírdetés III................80
27. Három fejőstehén ára.......80
28. Dedikáció.........................80
29. A véres rongy...................81
30. Honnan hová?..................81
Magyar törvények
Magyarország újból
naggyá tételéért.................82
Kódustarisnya........................84
1. Sofőrvizsgán......................86
2. A kocsmában......................86
3. Albert írta...........................87
4. Hogyan lettem császár.......87
5. Fordított hírdetés................89
129
6. Valahol a fronton...............89
7. Apróhirdetés.......................89
8. Hagymagondok..................90
9. Repülőszerencsétlenség.....91
10. A Mao Tai pálinka............91
11. Székelyvárhely
óvárosában........................92
12. Modern mese...................92
13. Bélu beszélni tanul...........94
14. A vak koldus és
az öregasszony...................95
15. Mindenki Anna................95
16. Nincs felháborodva..........95
17. Zsiga bá a doktornál........96
18. Úgy se látszik a beszéd....96
19. Albert írta.........................96
20. Tápiópiai nyálas
üdvözlésformák,
jókívánságok......................97
21. Székely üdvözlés-
formák, jókívánságok........97
22. Tanúlságok.......................98
23. Diktátorok végnapjai.....101
24. A raktáros megjegyzése.101
25. Minden nemzetközi.......101
26. Filmező kerestetik..........102
27. Nekünk is van
kicsibubánk !....................102
28. Olyan, mint Tarzan........103
29. A bárd.............................103
30. A piros – fehér –
zöld zokni........................104
31. Kódustarisnya................104
Nájlonvilág............................107
 1. Ki a magyar?....................109
2. Tollút vegyenek !..............109
3. Ki az apja?.......................109
4. Csőtörés........................... 110
5. A mészárosnál.................. 110
6. Tolmácsolós..................... 110
7. Vadász és a sátor.............. 111
8. Tanulság........................... 111
9. A PRFDSz és a
Mercédesz........................ 111
10. Vicces Laji..................... 112
11. Pofta buna !.................... 112
12. Mami bort főzött............ 112
13. Szarvashiba.................... 113
14. Svéd útravaló................. 113
15. A városi gyermek
étrendje............................ 114
16. Egy szakács naplója . .... 115
17. A tiszta cigány................120
18. Nézz ide légy szives !.....121
19. Estvéli hőbörgések.........121
20. A Schweinehund............123
21. Sámuel öregpapó...........123
22. Disznólovagló
Kacska András bá............124
23. Minya bátyám
korcsolyázni tanul...........124
24. Nájlonvilág....................125
25. A türelmetlen olasz........126
26. Vaddisznóbiznisz...........127
27. Kisbirka és kisjuh..........127
28. Munkavédelem..............128

130