You are on page 1of 116

LÖVÉSZFEGYVEREK

A kiadvány szerzõje:

Egerszegi János
kézi lõfegyver- és rakétavetõ szakértõ,
meghívott egyetemi elõadó (BME)

Felelõs kiadó:

HM TH fõigazgató

A kiadvány elkészítésében közremûködött:

Simon Attila mérnök õrnagy


Vajda Róbertné mérnök közalkalmazott

Kiadja:

HM Technológiai Hivatal
Budapest, Pf. 26. 1525
Telefon: HM (1) 22-955¸1 394-1733
Fax: HM (1) 1-87-05; (1) 394-3014
E-mail: hmhti@hmhti.hu

A kiadvány egészének vagy részeinek másolása, sokszorosítása,


elektronikus vagy írott sajtóban való közlése csak a
kiadó elõzetes engedélyével lehetséges
ELÕ SZÓ

A Magyar Honvédség haditechnikai modernizációja széles területet ölel át. A


témakörök fontossága idõrõl idõre változhat, de a katona egyéni fegyverzete, annak
hatékonysága mindig az elsõk között szerepel.

A Honvédelmi Minisztérium Technológiai Hivatalának gondozásában megjelenõ


Haditechnikai Füzetek a modernizáció aktuális kérdéseivel foglalkoznak, azzal a nyilvánvaló
szándékkal, hogy a szakemberek számára rendezett anyagot nyújtsanak, illetve a
döntéshozóknak megfelelõ hátteret biztosítsanak.

A Haditechnikai Füzetek 4. számában a szerzõ bepillantást ad a XXI. Században a


kézifegyverek terén várható minõségi ugrásról és átrendezõdésrõl. Az anyag áttekinti a
fontosabb fejlesztési irányokat és eredményeket, melybõl láthatók a problémák nagysága. Az
anyag kitûnõ alapot nyújt azoknak a szakembereknek akik a lövészfegyverek
korszerûsítésével, fejlesztésével foglalkoznak.

Szakmai és gazdasági megfontolások mentén elemzésre kerül a jelenleg rendszerben


levõ kézifegyverek további használhatósága.

Elméleti és gyakorlati adatokra támaszkodó képet kapunk a kaliberváltás kérdésében


is. Végül részletes ismertetésre kerül a hazai fejlesztésû keményfém magvas töltény, melynek
mûszaki paraméterei nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõk. Így a jelenlegi
kézifegyverek rendszerben tartása jelentõsen meghosszabbítható.

A szerzõ és a kiadó az anyaggal kapcsolatos minden észrevételt szívesen vesz.

Ráth Tamás mérnök ezredes


fõigazgató
BEVEZETÉS

A hazai lövészfegyver fejlesztés évszázados hagyományokkal rendelkezik. Elég, ha


Frommer Rudolfra (több mint 100 találmánya volt, amelynek többsége a fegyvertechnikával
volt kapcsolatos), Király Pálra (az elsõ behajtható válltámaszos és elõrehajtható táras
géppisztoly tervezõje), Kucher Józsefre (több géppisztoly, géppuska és golyószóró tervezõje)
vagy Kameniczky Józsefre (két tucat pisztoly tervezõje) gondolunk, a teljesség igénye nélkül.
Hajdani, magas színvonalú gyártásra képes fegyver- és tölténygyáraink (FÉG, Danuvia,
Bakony Mûvek, Videoton, Mátravidéki Fémmûvek, NIKE) egészen az utolsó évtizedig
képesek voltak ellátni hadseregünket. Sõt a licensz alapján gyártott 7,62 mm-es AK-47;
AKM-63; AMD-65; AMP; AMM és AMMSz gépkarabély típusokból, amelyekbõl a FÉG
több mint 1 millió db-ot gyártott jelentõs mennyiség exportra is került. A rendszerváltás óta
ezek a gyártó kapacitások – a FÉGARMY Fegyvergyártó Kft. pisztoly-, az MFS
lövésztöltény, valamint a Nike-Fiocchi Kft. kézigránát- és polgári tölténygyártásán kívül –
megszûntek.

Abban az esetben, ha elfogadjuk azt a ma már többek szerint túlhaladott szabályt,


amely szerint a katona személyi felszerelését célszerû hazai termékekbõl megoldani, akkor
egyértelmû, hogy szükséges a hazai lövészfegyverek témakörével foglalkozni.

A Magyar Honvédségnél rendszeresített egyéni sorozatlövõ 7,62 mm-es


gépkarabélyok – AMD-65, AMM, AMMSz – mind konstrukciójukat, mind pedig gyártási
idejüket tekintve korosak. A világpiacon jelenleg kapható azonos kategóriájú fegyverekre –
kaliberüktõl függetlenül – hasonló kor (26-40 év) állapítható meg. Mindebbõl következik,
hogy a perspektivikus fegyverek területével szükségszerû foglalkozni.

A világviszonylatban "öreg" fegyverkonstrukciók indokolják, hogy – információink


szerint – meglehetõsen sok helyen foglalkoznak új szerkezetek megalkotásával. Ez a tény is a
téma aktualitását támasztja alá.

Nem célszerû a lövészfegyverek várható fejlõdését csak önmagában vizsgálni, mivel


az ipari és technikai lehetõségek – alapanyag- és gyártástechnológia területén – rohamos
fejlõdés elõtt, alatt állnak. Ezek hatásait mindenképpen figyelembe kell venni. Nem elégséges
a jelenlegi technikai színvonalú továbbfejlesztési lehetõségek tanulmányozása. Ezért e
tanulmány elõbb a távlati ipari és technikai lehetõségekkel foglalkozik, és ennek
függvényében határozza meg a jövõ lövészfegyverének fejlesztési irányait. A hazai
lehetõségek figyelembe vételénél csak a megvalósítható mûszaki megoldásokról lesz szó.

Az iparban várható jelentõs minõségi ugrás a világon nem mindenhol és nem egy
idõben következik be. Ebbõl adódik, hogy a valóságtól elrugaszkodott szemlélet lenne, ha
saját fegyverkonstrukció megalkotását tûznénk ki célul. Ezen illuzórikus megközelítés helyett
a döntéselõkészítési szempontok ismertetése kapott hangsúlyt. Ezek elõsegíthetik a célirányos
és idõben végrehajtandó lövészfegyver váltást. Ezzel elejét lehet venni egy rossz idõzítésû, a
jelenleg beszerezhetõ, hagyományos konstrukciójú fegyverekre való felesleges és
gazdaságtalan átfegyverzésnek.

A tanulmány címének megfelelõen csak a Magyar Honvédség egyéni, sorozatlövõ


fegyvereinek távlati fejlesztési lehetõségeirõl szól az írás, így a különbözõ rendvédelmi,
õrzésvédelmi és egyéb, nem a hadsereg fegyverzetét illetõ kérdésekben nem foglal állást.
1. AZ EGYÉNI SOROZATLÖVÕ FEGYVEREK
FEJLESZTÉSÉNEK METODIKÁJA

A középtávú elõrejelzések kidolgozásának elsõ fázisa a több mint 150 prognosztikai


módszerbõl kiválasztani azokat, amelyek a témánál használhatók (1. melléklet). Ezután a
rendelkezésre álló szakértõi létszám ismeretanyagának megfelelõen tovább kell csökkenteni
az alkalmazásra szánt módszerek számát. Meg kell becsülni, hogy a társtudományok
elõrejelzési adatai lefedik-e az elõre jelezni kívánt idõszakot.

A kidolgozás során lépésenként kell meghatározni, hogy:

1. A mûszaki tudományok elõrejelzései alapján – a különféle alapanyag gyártási,


feldolgozási és technológiai fejlesztések eredményeként – milyen egyéni és
kollektív védõeszközök kerülhetnek rendszeresítésre az érintett idõszakban, mivel
ez határozza meg, hogy az új fegyvert milyen célban kifejtett hatásra (átütésre) kell
méretezni.
2. A harcászati trendek alapján ezt a lövedékhatást milyen lõtávolságon, milyen
tûzütem, lövésszám és javadalmazás mellett igényli a hadsereg doktrinális céljai
megvalósításához.
3. A célban elvárt hatásnak megfelelõen milyen legyen a lövedék kalibere, felépítése,
alakja és becsapódási sebessége. (Természetesen a függvénykapcsolatokat kell
meghatározni).
4. A lövedék paraméterei és a lõtávolság alapján milyennek várható a lövedék
külballisztikája, és ebbõl meg kell határozni a csõtorkolati (kezdõ-) sebességet.
5. A lövedék paraméterei és a kezdõsebesség alapján hogyan alakul a belballisztika,
és meg kell állapítani, hogy a célnak megfelelõ hagyományos rendszer létezik-e?
Abban az esetben, ha nincs meglevõ, akkor új megoldásokat kell keresni.
6. A belballisztika és a majdan használható anyagok terhelhetõségének ismeretében
milyen szilárdságú csövet, zárat és zárfejet kell tervezni, majd a megkívánt
gyakorlati tûzgyorsaságnál fel kell rajzolni a csõ melegedési görbéjét, és
ellenõrizni kell a felületi terhelhetõségeket.
7. A szilárdsági méretezés alapján milyenek az adogatási lehetõségek, a hátrasiklási
úthosszok, az alkatrészek ütközési viszonyai, amit a fegyvertok és a tokbetétek
szilárdsági ellenõrzése követ.
8. Kell-e, s ha igen, akkor milyen csõtorkolati szerelvény (csõszájfék, lángrejtõ,
kompenzátor, visszalökés erõsítõ stb.) vagy fegyver-amortizátor szükséges, és
ezeknek milyen a hatása a rendszer mûködésére, szilárdságára, a mozgó részek
lengési viszonyaira.
9. Az ergonómiai ellenõrzés után hol legyen az irányzó eszközök és a kezelõszervek
végleges helye.
10. Az adatok alapján el kell dönteni azt, hogy az elõtervezett fegyver hadihasználható
lesz-e vagy sem. Ha igen, akkor a környezetállósági-, élettartam- és
megbízhatósági követelmények, valamint a várható rendszerbentartás ellenõrzése
következik, kiegészítve az egységesítési, szabványosítási és ellenõrzési
követelmények figyelembe vételével.
Ha a konstrukció valamilyen szempontból nem felel meg, akkor a 2. ponttól elölrõl
kell kezdeni a folyamatot, s mindaddig szükséges a pontosítás, ameddig megfelelõ lesz, vagy
kiderül, hogy a kiindulási adatokban van ellentmondás. Ebben az esetben javaslatot lehet
tenni az alapadatok módosítására.

A jövõnek való tervezésnek, új konstrukciók megalkotásának ez a célszerû folyamata.


Aki csak a meglevõ, gyártott konstrukciókat vizsgálja, az a "követõ" módszert választja,
amibõl távlatokban is használható új eszköz csak véletlenül sikerülhet. (Gondolni kell a
tervezés, technologizálás, felszerszámozás, gyártás, ellátás és a kiképzés idõszükségletére,
ami optimális esetben is 5-10 évet vesz igénybe.)
2. A LÖVÉSZFEGYVER FEJLESZTÉS ANYAGTECHNOLÓGIAI
LEHETÕ SÉGEI AZ EZREDFORDULÓ ELSÕ ÉVTIZEDE UTÁN

E fejezetnek nem az a célja, hogy mások által magas színvonalon ûzött, speciális
szakterületek mélységeit mutassa be, ezt ugyanis az egyéni sorozatlövõ fegyverek távlati
fejlesztési lehetõségeinek ismertetése nem igényli, hanem a fejlett országok kísérleti
stádiumon már túljutott, konkrét technikai lehetõségeire szeretné elsõsorban felhívni a
figyelmet.

A fémfizika fejlõdésével, a mikroötvözetek – bór, cirkon, vanádium stb. – ipari


gyártásba vételével, a vákuumtechnika bevezetésével, valamint a fémek rácshibáinak
csökkentésével elérhetõvé vált a körülbelül ? B ? 700 dN/mm2 szakítószilárdságú acélok
elõállítása. Napjainkban a fémek kristályrács szerkezete – még a legnagyobb szilárdságú
fémek esetében is – igen messze van az adott fém ideális szerkezetétõl. Tele vannak
torzulásokkal, üres rácshelyekkel, káros szennyezõdésekkel, a hasznos ötvözõk egyenetlen
eloszlásával, amelyek rontják a fém tulajdonságait. Az ideális rácsszerkezetû acéloknál
elméletileg elérhetõ a körülbelül ? B ? 1500 dN/mm2 szakítószilárdság is. Nagyüzemi gyártás
szintjén ennek megközelítése is igen távolinak tûnik, de addig is számolhatunk a fent említett
közbensõ állapottal.

Elõreláthatólag a növelt szilárdságú acélokat az ûrhajózáson kívül elõször a


fegyvertechnikában fogják alkalmazni. A növelt szilárdságú acélok felhasználása lehetõvé
teszi az azonos fegyvercsõ vastagság és tömeg melletti nagyobb belsõ nyomások
alkalmazását, amely nagyobb lövedék-kezdõsebességet eredményezhet, vagy a hagyományos
kezdõsebesség mellett nagyobb tömegû lövedék kilövését eredményezheti. Az elõbbi esetben
a nagyobb kezdõsebesség nagyobb pásztázási távolságot és nagyobb célban kifejtett hatást
jelenthet, tehát mindenképpen figyelemre méltó szempont lehet.

A tartós hõállóságú [3200 ÷ 3300 K (kb. 3000 °C)] ütésszerû igénybevételt is elviselõ
kerámiák lehetõvé fogják tenni a folyékony hajtóanyagú fegyverek befecskendezõ fúvókáinak
megfelelõ élettartamú kialakítását. A folyékony hajtóanyagú fegyverek elõnye lehet például a
rövid zármozgási úthossz – mivel csak a lövedék hossza a meghatározó –, amely a fegyver
teljes hosszának csökkentését eredményezheti. Ezen túlmenõen – a folyadékadagolás
szabályozásával – lehetõvé válik a tûzgyorsaság, illetve a céltávolságnak megfelelõ lövedék-
kezdõsebesség szabályozása. Ez utóbbival csökkenthetõ a harchelyzetben kritikus és
idõigényes irányzékállítás, mivel nem kell elengedni a fegyvert az irányzékállításához, és
közben nézni annak helyességét. Több évtizede kísérleteznek a folyadék-befecskendezéses
fegyverek megalkotásával, de megfelelõ anyag hiányában a fúvókák gyorsan kiégtek, ezért
gyakorlati megvalósításuk késik.

A folyékony hajtóanyagú fegyverek gyakorlati megjelenése után a drága, hosszúlöketû


konstrukciót igénylõ, hüvelyes töltényt tüzelõ hagyományos fegyverek – fokozatosan –
kivonásra kerülhetnek. A jelenleg még mindig kísérleti stádiumban levõ, öngyulladásra
hajlamos, nem szabályozható, inkább a hagyományoshoz közelebb álló elégõ hüvelyû vagy
hüvely nélküli töltényt tüzelõ konstrukciók alkalmazásra sem kerülnek. Ilyen például a –
rendszeresített, de nem alkalmazott – német 4,7 mm-es G-11 vagy az USA 5,56 mm-es AAI
kísérleti elégõ hüvelyû változata.
A karbon-sörtékkel erõsített acél-, alumínium-, vagy titánalapú fém whiskerek – egy
irányban növesztett elemi szálak rendezett vagy rendezetlen eloszlásban – szakítószilárdsága
a gyakorlatban 800 ÷ 1500 dN/mm2 értékek közé prognosztizálható. Ezek az un. nyújtható
(duktilis) kerámiákkal rétegezve harckocsik, páncélozott harcjármûvek, helikopterek,
páncélzatának kiegészítésére vagy a lövedékálló védõmellények betétjeként kerülhetnek
alkalmazásra. Ez a tény a lövészfegyverek szempontjából ismét csak a lövedék célban kifejtett
nagyobb hatását igényli.

A mûanyagok szilárdságának növekedése és választékának várható bõvülése is


jelentõsen növelheti – a nagy szilárdságú acélokkal együtt – az ezen anyagokból készült
fegyveralkatrészek, egyéni védõfelszerelések – sisak, lövedékálló védõmellény – számát.
Ebben az esetben a lövészfegyverek lövedékeitõl a jelenleginél nagyobb átütés várható el.
Nem szabad elfelejteni, hogy már napjainkban is létezõ lövedékálló védõmellények közül a
24÷28 réteg aramidból készülõk védelmet nyújtanak a hagyományos ûrméretû pisztoly-,
illetve revolvertöltények lövedékei ellen. Ugyanakkor a vékony acél-, vagy kerámiabetétesek
az 5,56 mm-es vagy a 7,62 mm-es AK-típusú gépkarabélyok lövedékei ellen, a
vastagbetétesek pedig a 7,62×51 mm-es NATO, illetve a hazai 7,62 × 54R puskatöltény
lövedékei ellen nyújtanak védelmet. Belátható, hogy a távlatokban már nemcsak a jelenlegi
védettségi szinttel kell számolni, hanem a védõeszközöknél is figyelembe kell venni a
korábban említett fejlõdési trendet. Az elmúlt idõszak helyi háborúi alapján lövészfegyver
tervezési szempont az is, hogy a katonák egyéni védõeszközökkel való ellátottsága rohamosan
terjed. Tehát az élõerõ leküzdésére a jövõ fegyverének harcászati-mûszaki követelményeit e
szempontok figyelembe vételével kell meghatározni.

A jövõ, jelenleginél nagyobb mozgékonyságú és védettségû helikopterei tömeges


alkalmazása esetleges csökkenést okozhat a harckocsik számának alkalmazása tekintetében.
Így a helikopterek elleni harcba az egyéni lövészfegyvereket is be kell vonni, ha ezektõl
eredmény várható el. A gyengén páncélozott szállítójármûvek elleni harc sem lehet kizárólag
a nagy páncélátütésû irányított páncéltörõ rakéták feladata. Meg kell teremteni e célok egyéni
fegyverekkel történõ leküzdésének lehetõségét is.

A növelt szilárdságú célok biztonságos leküzdéséhez elengedhetetlennek látszik a


nagy
– 1470 ÷ 1750 HV – keménységû volfrám-, bór- vagy vanádiumkarbidból készülõ új típusú
keményfém magvas lövésztöltény lövedékek nagyszámú alkalmazása és széleskörû
elterjedése.
3. ALAPVETÕ EGYÉNI SOROZATLÖVÕ FEGYVEREK
AZ EZREDFORDULÓ ELSÕ ÉVTIZEDE UTÁN

Az elõzõ fejezetben vázolt új technikai lehetõségek a lövészfegyverek tekintetében


nemcsak minõségi ugrást, hanem átrendezõdést is jelenthetnek. Ennek során egyes jelenlegi,
hüvelyes töltényt tüzelõ fegyverfajták – például pisztoly, géppisztoly és golyószóró – a
modern hadseregekben, mint a várható cél átütése szempontjából használhatatlan fegyverek
kivonásra kerülhetnek. (Természetesen a "kihalás" folyamatát nem úgy képzeljük el, hogy
minden hadseregben egyszerre vonják ki ezeket a fegyvereket. Valószínû, hogy a folyamat a
„tõkeerõs” országok modern hadseregei elsõ lépcsõs alakulatainál kezdõdik, a gazdaságilag
gyengébb országoknál idõkésedelemmel kell számolni.)

A másik igen döntõ változás a katonák harcban betöltött szerepébõl adódó


fegyverigény változása. Várhatóan teljesen szétválnak a védelemben és támadásban az
ellenséggel közvetlenül harcoló lövész fegyverével és a harcot közvetve biztosító, támogató
katonák "önvédelmi" fegyverével szemben támasztott követelmények. Ennek megfelelõen a
prognózis alapvetõen kétféle egyéni lövészfegyverre válik szét.

3.1 A „harcoló” lövészkatona alapvetõ fegyvere

A korlátozott látótávolság és az egyre kevésbé használatos hagyományos "gyalogos"


harcrend, valamint a modern védõeszközök az ellenségen, a hatásos célzott lõtávolságot
kb. 300 m-re – maximum 600 m-re – csökkentik. A jelenleginél lényegesen nagyobb átütési
igény miatt az ûrméret, valamint a lövedék felépítése változni fog. A nagyobb átütéshez
természetesen nagyobb energia tartozik, de a lövész fizikai terhelhetõsége is behatárolja
– áttételeken keresztül – a lõtávolságot. Ezért nõ a jelentõsége a nagy fajlagos
terhelhetõségû keményfém magvas megoldásoknak.

A lövészfegyverek fejlesztésének célja olyan eszközök megalkotása, amelyekkel az


ellenség élõerejét meg lehet semmisíteni, technikai eszközeit rombolni lehet. Ezt a célt az új
fejlesztésû fegyvernek nem a tervezés idõszakában, hanem a jövõben – amikor az
rendszerbe kerül – kell kielégíteni. Ezért foglalkoztunk ilyen hosszasan a „célok” várható
fejlõdési lehetõségeivel. Ezek határozzák meg ugyanis a jövõ lövészfegyverének harcászati-
mûszaki követelményeit. A számításoknál maximálisan figyelembe vettük azt, hogy a NATO
már
1992 -ben megfogalmazta a "jövõ katonájával" kapcsolatos öt alapvetõ elvárását. Ennek
leghangsúlyosabb kritériuma a pusztító képesség.

Jelenlegi ismereteink szerint – várhatóan – háromféle irányzat prognosztizálható:

a./ Egyes- és sorozatlövésre, valamint tûzcsapásra is alkalmas 4,32 ÷ 6,5 mm


kaliberû, ûrméretes, huzagolt csövû, nagy kezdõsebességû – 1500 ÷ 1800 m/s – lövedéket
tüzelõ fegyver.

Az ûrméretet a célban elvárt hatáson és az alkalmazható gyártástechnológián


túlmenõen a fegyver tömege és a lövészre hátraható energia határozza meg, illetve korlátozza.
Ezt az állításunkat számításokkal igazoljuk. Például az átütésre még megfelelõ 4,32 mm-
es,
4 g tömegû, ? 1500 m/s kezdõsebességû lövedéket tüzelõ fegyver tömege – elõzetes
számítások szerint – 3,8 ÷ 4,8 kg között lehet (amortizátorral szerelve). Ez még elképzelhetõ,
de a
7,62 mm-es 7,9 g tömegû-, ? 1800 m/s kezdõsebességû lövedéket tüzelõ fegyver tömege
10,8 ÷ 13,8 kg közé várható (szintén amortizátorral), amely érték tömeges felhasználásra már
alkalmatlan! Az említett elfogadható tömegû fegyvert eredményezõ kaliberhatárokon belül
ugyan számtalan variáció képzelhetõ el, de a nagy kezdõsebesség komoly belballisztikai- és
gyártástechnológiai problémákat vet fel. Emiatt inkább az alábbi b./ és c./ változat elterjedését
prognosztizáljuk.

b./ Elégõ hüvelyû töltényt tüzelõ, 10 ÷ 11 mm kaliberû, nagy kezdõsebességû


(1500 ÷ 1800 m/s) ûrméret alatti lövedéket tüzelõ fegyver.

A jelenleg már meglévõ – G-11 és AAI – kísérleti fegyverek sorozatlövéskor


öngyulladásra hajlamosak, és ezért nem terjedtek el. A távlatokban sem várható ezen a téren
jelentõs áttörés. Itt azt kell szem elõtt tartani, hogy különbözõ lõporbevonatolási
módszerekkel elvileg lehet csökkenteni az öngyulladási hajlamot. Ez a megoldás viszont a
maradék anyagképzõdést segíti elõ, illetve a bevonat égési idejét oly mértékben
meghosszabbíthatja, hogy az már a szabatos mûködést befolyásolja. (A kilõtt csappantyú
eltávolítása – ha az nem távozott el a lõporgázokkal – külön gond lehet, oly módon, hogy a
katona ezt nem is érzékeli lövés, különösen nem sorozatlövés közben!)

E területen csak akkor történhet elõrelépés, ha a konstruktõrökön kívül az alkalmazók


is elfogadják azt a mérnöki megközelítést, hogy nagy valószínûséggel el kell térni az
ûrméretes, huzagolt megoldástól, és át kell térni a sima csövû, ûrméret alatti tûlövedéket
tüzelõ megoldásra. Abban az esetben, ha az egy tûlövedék mellett kötegelt, három tûlövedéket
is lehet lõni a fegyverrel, akkor a háromtûs töltények gyors egyes lövése helyettesítheti a
sorozatlövést! Ebben az esetben a sorozatlövésnél igen meredeken emelkedõ melegedési
görbe az egyes lövések miatt szakaszosan, alacsonyabb értékûre, lassan emelkedõvé torzul, és
így a túlmelegedés, az öngyulladás elkerülhetõvé válik. A háromtûs lövedékeket utcai
harcokban, erdõs terepen stb., tehát korlátozott lõtávolság mellett célszerû használni. Ez a
módszer elvileg kivitelezhetõ, de ennél a megoldásnál – tervezéstechnikailag – lényegesen
rugalmasabban lehet kezelni a
c./ variációt, ezért megvalósítása is reálisabbnak tûnik.

c./ A folyékony hajtóanyag lehetõségeit kihasználó 10 ÷ 11 mm ûrméretû, sima


csövû, leváló köpenyes egy vagy három tûlövedéket – egy kötegben – tüzelõ
lövészfegyver.

A kötegelt tûlövedék azt eredményezi, hogy egyes lövéssel a rövid sorozat (vagy a hármas tûzcsapá
mint a hagyományos sorozatlövés. A tûlövedék, illetve a hármas kötegelt tûlövedék tüzelése
(töltés–lövés) a fegyvert használó katona számára egy mûveletes beavatkozás. Tehát nem
zárható ki a hagyományos sorozatlövés és a tûzcsapás, mint tûznem megszûnése.

A fegyver számított adatait az 1. és 2. táblázatok mutatják, egy elképzelt változat


pedig az 1. ábrán látható.
A hagyományos és a javasolt folyékony hajtóanyagú fegyverek összehasonlítása

1. táblázat1
Kaliber Típus Kezdõsebesség Torkolati Lövedék Fajlagos energia
(mm) (m/s) energia felület /csak lövedékre/
(dNm) (mm2) (dNm/mm2)
7,62×39 AMM 715 215 45,604 4,174
5,56×45 M 16A1 996 176 24,279 7,249
12,7×107 GEPÁRD 875 1890 126,68 14,92 /24,06/
10,2/4 Harcoló 1. 1800 661* 12,57 52,62
10,2/4 Harcoló 2. 1390 394** 12,57 31,38
10,2/4 Támogató 1000 204*** 12,57 16,24
10,2/4 Mesterlövész 1100 2466**** 78,54 31,39

Jelmagyarázat:

* Megfelel a .340 Hornady golyós vadásztöltényt tüzelõ fegyvereknek, de kevesebb, mint a .378
és .46 Hornady vagy a .458 Winchester Magnum golyós vadásztöltényt tüzelõ fegyvereké,
vagy a 12,7 mm-es GEPÁRD-é.
** Megfelel a 7,92 mm-es SL M43 (G34) német fegyvereknek.
*** Megfelel a 7,62 mm-es URZ AP és LK cseh fegyvereknek.
**** 40 g össztömegû leválóköpenyes lövedékkel.

1. ábra
A "harcoló" katonák folyékony hajtóanyagú fegyvere(a rajzoló elképzelése

Természetesen vitára adhat okot az elképzelés, amely szerint a jövõ egyéni


sorozatlövõ fegyverének tûzcsapás üzemmódban a tûzgyorsasága 1300÷1500 – egyes szerzõk
szerint akár 1800÷2000 – lövés/perc lesz, mint ahogy erre ma már gyakorlati példák is
vannak. Hivatkozás az, hogy ilyen nagy tûzütem mellett a fegyver a célon marad, mivel az
emberi reflexiók ennél a tûzgyorsaságnál csak a lövedékek kirepülése után hatnak. Ezt az
elképzelést célszerûségi okokkal lehet támadni. A fegyver elmozdulásáról szóló állítás igaz
ugyan – maximum 3 lövéses tûzcsapásig –, de ha helyes a célzás, akkor egy cél leküzdéséhez
nem szükséges három töltényt ellõni, amikor egy is elég. Ugyanakkor, ha a célzás kiesik a
célból, akkor mindhárom lövedék célt téveszt. Tehát mindkét esetben tölténypazarlásról van
szó. Abban az esetben, ha a katona gyakran használja így a fegyverét, akkor a töltény

1
A számításokat Egerszegi János mk. ka. és Piroska György mk ka. készítette 1990-ben.
készletét gyorsan és feleslegesen ellõheti. Ennél a megoldásnál az általunk javasolt kötegelt
tûlövedékes egyes lövésnek jobb a javadalmazás kihasználása, de ennél is kedvezõbb az
egy lövés találati valószínûség növekedése a gyors tûzcsapáshoz képest.

A harcoló 2. lövészfegyver számított külballisztikai adatai 2.


táblázat1
Lõtávolság Pillanatnyi Repülési Pillanatnyi Pillanatnyi Megjegyzés
(m) sebesség idõ energia fajlagos
(m/s) (s) (dNm) energia
(dNm/mm2)
0 1390 0 394,2 31,38
132 1257 0,1 323,5 25,66
252 1147 0,2 268,6 21,36
300 Ajánlott lõtávolság
362 1053 0,3 226,3* 18,01
462 972 0,4 192.9** 15,34
557 901 0,5 165,7 13,18
600 Minden cél ellen hatásos maximális lõtávolság
644 839 0,6 143,7 11,43
872 687 0,9 96,3 7,66***
1910**** 277 3,5 15,7 1,25 Ölõhatár
2725**** 191 7,4 0,59 Vastagcsonttörõ határ

Jelmagyarázat:

* Ez az érték (362 méteren) nagyobb, mint a jelenlegi gépkarabélyainké a csõtorkolatnál.


** Ez az érték (462 méteren) nagyobb, mint az M 16A1 rohampuskáé a csõtorkolatnál.
*** Ez az érték (872 méteren) nagyobb, mint az M 16A1 rohampuskáé a csõtorkolatnál.
**** Elméleti érték.

Az új fegyver valószínûleg Bull-pup ("Bulldog-kölyök") kialakítású lesz azért, hogy a


nagy kezdõsebességhez tartozó hosszú csõ mellett a fegyver teljes hossza még a kezelhetõ
kategóriában maradjon.

Abban az esetben, ha sikerül megfelelõ energiatartalmú öngyulladó – hipergol –


keveréket találni a lövedék felgyorsításához, akkor a lövés folyamatának indításához nem
kellenek bonyolult, drága, hõmérséklet és fõleg nedvesség érzékeny szikraképzõ
berendezések. A környezeti feltételeknek és a céltávolságnak megfelelõ folyadék
befecskendezõ szabályzó, mint szerkezeti egység (amely egyben az "irányzékállítás" is)
minden folyékony hajtóanyagú fegyveren megtalálható lesz. A folyékony hajtóanyag
energiatartalma közel tízszerese a hagyományos lõporokénak, de ezen fegyverek elterjedését
alapvetõen nemcsak ez, hanem az említett igen rugalmas "állíthatóság" is elõsegítheti. A
fegyver irányzéka nappali és éjszakai harcra egyaránt alkalmas (pontos célzást biztosító)
optikai irányzék lesz.

1
A fegyver és töltény elõtervezését Egerszegi János mk. ka., a külballisztikai számításokat Piroska György mk.
ka. készítette 1990-ben.
Mindhárom korábban vázolt mûködési elv esetében, elsõsorban az utcai harcok,
az erdõs-hegyes, átszegdelt terepen végrehajtott harctevékenység esetében igény az ívelt
röppályával rendelkezõ, területtûz lövésére alkalmas, zárt térbõl is korlátozás nélkül
alkalmazható, 50 ÷ 650 m lõtávolságú fegyvergránát lövésének lehetõsége.

A "kis" lõtávolságot az utcai harc, a "nagy" lõtávolságot a betiltott gyalogsági aknák


hiányában az átjárók és hézagok lezárásának elõsegítése is igényelheti. "Nagy" lõtávolságon
az alapvetõ fegyver lövedéke már nem rendelkezik – az "erõs" védettségû cél leküzdéséhez –
elegendõ mozgási energiával, de a repeszgránát alkalmas élõerõ elleni területtûz lövésére.
(Emellett a repeszgránát használata csökkenti a töltényfelhasználást is.)

A növelt átütési igény miatt a repesz fegyvergránát (amely például utcai harcban
fedezékbõl helyben kézbõl dobhatóvá szerelhetõ) repeszeinek nagy sebességûnek kell lennie.
Emiatt az ezredforduló után a kis repesztömegû és -sebességû vagy repesz nélküli támadó
kézigránátok valószínûleg – fokozatosan – kivonásra kerülnek. Szerepüket átveszik a roham
megindításakor már lõhetõ fegyvergránátok. A kis páncélátütésû kumulatív fegyvergránátok
értelmüket vesztik, csak a minimum 120 mm homogén acélpáncél átütésû gránátoknak marad
meg a használhatósága az új könnyen páncélozott célok ellen. Valószínûsíthetõ, hogy a
kivonásra kerülõ kézigránátok helyett valamennyi, akkortájt rendszerben levõ egyéni
lövészfegyverrõl lõhetõ, nagy repeszsebességû, átszerelés után kézbõl dobható repeszgránátok
kerülnek rendszeresítésre. Ezzel a megoldással végül is a katonák terhelése nem csökken, de a
náluk levõ eszközök felhasználási lehetõségei kiterjeszthetõk.

3.1.1. A "harcoló" lövészkatona fegyverével szemben támasztott követelmények


(Két variáció: 1. változat = c; 2. változat = a)

?? a célban kifejtett hatás olyan legyen, hogy a lövedék célzott lõtávolságon a


védõeszközökkel – sisakkal, lövedékálló védõmellénnyel – felszerelt katonák
védõfelszerelését üsse át, számottevõ sérülést okozzon, tehát a becsapódáskor
meglevõ fajlagos energiája legyen nagyobb 14 dNm/mm2-nél;
?? célzott tûz nappal és éjszaka egyaránt kiváltható legyen a fegyverrel;
?? a célzott lõtávolság egyes lövéssel nappal minimum 300 méter (maximum 500
méter) legyen; éjszaka a mindenkori célzott lõtávolság érje el a 100 métert; hármas
kötegelt tûlövedékkel a célzott lõtávolság legyen 100 méter;
?? a fegyver irányzéka nappal és éjszaka is használható optikai vagy elektrooptikai
irányzék legyen, de szükséghelyzetre tekintettel – például trícium szelencés – nyílt
irányzékkal is rendelkezzen;
?? a fegyver rendelkezzen tûz (tûznem) váltóval, amely tûznemek lehetnek:
1. változat 2. változat
Egyes lövés Egyes lövés
Hármas kötegelt tûlövedék Sorozatlövés
egyeslövéssel, töltényválasztóval Hármas tûzcsapás
?? a fegyver elméleti tûzgyorsasága: ? 600 lövés/perc, tûzcsapás esetén ? 2000
lövés/perc legyen;
?? a fegyver tárkapacitása minimum 30 db töltény legyen;
?? a "töltény" javadalmazás a legnagyobb legyen, de minimum 150 lövési
lehetõséggel, a lövéshez szükséges hajítótöltettel együtt (a folyékony hajtóanyagra
gondolva, melyet nem kell táranként cserélni, mivel egy feltöltés elegendõ a teljes
javadalmazás kilövésére);
?? a töltényellátás egységcsomagolása biztosítsa az azonos kaliberû és rendszerû
"támogató" fegyverek maradék nélküli kiszolgálását is;
?? a fegyver harcjármûbõl is használható legyen;
?? a fegyver telepített formában történõ alkalmazása szempontjából nem támasztunk
követelményt, (de speciális alakulatoknál való alkalmazáshoz a könnyû
villaállványt meg kell tervezni);
?? az álcázhatóság, felderíthetõség szempontjából e fegyverrel szemben nem
támasztunk követelményt;
?? a fegyver rendelkezzen 50 ÷ 650 méter lõtávolságú repesz fegyvergránát lövési
lehetõséggel úgy, hogy a repeszfej helyben átszerelhetõ legyen védõ
kézigránátként való alkalmazásra is; nem követelmény, de ajánlatos épületek,
hevenyészett fedezékek és gyengén páncélozott célok rombolására alkalmas,
minimum 120 mm-es homogén acélpáncél átütéssel rendelkezõ kumulatív gránát
alkalmazása is, maximum 150 méter távolságig;
?? a fegyvergránát indításhoz ne kelljen átszerelést végrehajtani a fegyveren,
amennyire lehet használata független legyen az alapfegyvertõl;
?? a fegyver élettartama minimum 10 000 lövés legyen (+5000 fakultatív) normál
lövedékkel, fegyvergránáttal minimum 200 lövés (+100 fakultatív) legyen;
?? a fegyver élettartamának végén a lövedékek szórása – az elõírt vizsgálati
távolságon – nem nõhet a "0" lövés duplájára, illetve a lövedék kezdõsebesség
csökkenése sem haladhatja meg a 10 %-ot;
?? a fegyver meghibásodása az élettartam alatt maximum 0,5% lehet;
?? a fegyverbõl kilõtt lövedék a célzott lõtávolságon pásztázza a 0,5 méter magas célt;
?? a fegyverbõl kilõtt lövedék a célzott lõtávolságon 4 m/s-os, a röppályára merõleges
oldalszél hatására sem térhet ki a 0,5 méter szélességû célból, helyes célzás esetén;
?? az elvárható rendszerbentartási idõ 20 ÷ 25 év legyen;
?? környezetállósági követelmények, a fegyver tartsa meg mûködõkészségét:
- extrém hideg (-50 °C) és extrém meleg (+70 °C) környezetben;
- esõben, hóban;
- poros, homokos, viharos környezetben;
- sós vizes, párás környezetben;
- trópusi környezetben „bogárálló” legyen.
?? a fegyvernek kezelhetõnek kell lennie:
- téli és nyári öltözetben, lövedékálló védõmellényben,
- fekvõ, térdelõ és álló testhelyzetben,
- a tárcsere, zárfelhúzás és a tûzváltó (ha van ilyen) kezelése téli kesztyûben is
követelmény;
?? a fegyver nem lehet veszélyes a lövõre, még ellenséges lövészfegyver találat
esetén sem (folyékony hajtóanyagnál sem);
?? az antropometriai igények miatti kezelõszervek minimális állítási lehetõsége
követelmény;
?? követelmény a szabadtéri hibaelhárítás csak a tisztító szerelék-, vagy a lövedék
felhasználásával (mivel más nincs a katonánál);
?? a fegyver kezelésére a katonák elméleti kiképzése néhány óra alatt megoldható
legyen;
?? konstrukciós és technológiai követelmények:
– egyenszilárdságú tervezés, élettartamra;
– különleges anyagokat csak a szükséges mértékben tartalmazzon,
– gyártása "M" esetén is megoldható legyen, (ez rövid idõre
prognosztizált fegyveres konfliktus esetén túlzott követelmény, tehát további
megfontolásokat igényel),
– cserélhetõ alkatrészeket és részegységeket tartalmazzon,
– a javítási lehetõségek egységesíthetõk legyenek,
– a gyártástechnológia a tömeggyártás feltételeire épüljön,
– a konstrukció több generáció kiszolgálását tegye lehetõvé;

?? A kiképzéshez oktató, gyakorló fegyvereket kell tervezni (az élessel egyidõben);


?? A vizsgálati és ellenõrzési követelmények (TH TU, STANAG, MIL STD stb.)
biztosítsák a megkívánt minõséget.

3.2 A "támogató" katonák egyéni fegyvere

A fegyveres harc biztosítását és kiszolgálását végzõ állomány létszám növekedése az


összes létszámon belül elõre látható. Feladatuk nem a fegyveres harc, de a közvetlen támadás
elhárítására kell, hogy rendelkezzenek egyéni fegyverrel. (Például a légi szállítású deszantok
mélységben történõ mûködése miatt, még akkor is, ha közelbiztosítással rendelkeznek). Az
önvédelem alkalmanként jelentõs túlerõ elleni harcot jelenthet, ezért ezen katonák
fegyvereinek tárkapacitása minimum 25 töltény (a távlatokban, a folyékony hajtóanyagra
gondolva: lövés) azaz 25 ÷ 75 tûlövedék kell, hogy legyen. A fokozott átütési igény miatt a
hatásos, célzott lõtávolság maximum 100 ÷ 150 m-ig terjedhet. A fokozott átütési igénybõl az
következik, hogy a jelenlegi pisztolyok, illetve belátható továbbfejlesztésük erre a feladatra
alkalmatlanok, tehát a modern hadseregek rendszerébõl kivonásra kerülnek.

A jelenlegi pisztolytöltények lövedékei már napjainkban is hatástalanok a meglevõ


egyéni védõeszközök ellen, néhány lépés távolságból is. A fokozott átütést és lõtávolságot
– jelenlegi ismereteink szerint – pisztoly méretben nem lehet elkészíteni. Ha ehhez
hozzászámítjuk az igényelt tárkapacitást is, akkor világos, hogy az új fegyver még
alakra sem lehet pisztoly jellegû.

Az új – támogató – fegyvertõl elvárható, hogy viszonylag kicsi legyen, mert a katona


alap tevékenységét nem zavarhatja, mozgását nem akadályozhatja. (Nem mindenki tudja
támlára rakni a fegyverét.) Az állandó készenlét például combra szíjazással valósítható meg, s
így – célszerûen – egykezes használatú fegyvernek kell lennie. Elvárható a fegyvertõl, hogy –
viszonylag – "nagy" tûzsûrûséget lehessen vele lõni.
Az eddig felsoroltakból következik, hogy az átütési igény miatt az ûrméretes
variációval ? 900 ÷ 1000 m/s kezdõ-sebességet kell elérni, s ezt egy rövid, egykezes
fegyverrel (de a vállhoz támasztás lehetõségének biztosításával) technikailag – várhatóan –
még a távlatokban sem fogják megoldani.

Megoldás lehet egy 10 ÷ 11 mm ûrméretû, leváló köpenyes, egy-, illetve kötegelve


három tûlövedéket tüzelõ, sima csövû fegyver, lõszerválasztóval és befecskendezés
szabályzós rendszerrel. Természetes, hogy ez a fegyver és a "harcoló" katona fegyvere azonos
lõszert tüzel, de a gazdasági szükségszerûség miatt célszerû, ha a fegyver fõdarabjai legalább
egy része szintén megegyezik. (Ez a tény is a c./ változatot erõsíti a "harcoló" katonák
esetében is.)
Ezt a fegyvert is úgy kell kialakítani, hogy repesz fegyvergránátot ? 100 ÷ 150 m távolságig
lehessen lõni róla. (Ez indokolja a vállhoz támasztás szükségességét.)

Számításaink szerint ez az új fegyver tömege amortizátorral 2,1 kg (anélkül 3 kg),


elképzelt változatának rajza a 2. ábrán látható.

A fegyver kialakításánál törekedni kell


arra, hogy rövidebbnek és könnyebbnek
kell lennie, mint a "harcoló" katonák
fegyverei. Mivel a megnövekedett átütési
igény itt is jelentkezik, ezért ennek
biztosítása csak a lõtávolság rovására
képzelhetõ el, amely lecsökkenhet akár
100÷150 méterre is. A lényeg az, hogy a
"harcoló" katonák fegyvereinek alkatrészei,
2. ábra részegységei felhasználásával célszerû
A "támogató" katonák folyékony kialakítani a gazdaságos alkatrészellátást és
hajtóanyagú fegyvere a javítást, összességében a technikai
kiszolgálást.

A fentiekben említett nagy lövedék-kezdõsebességek magyarázatra szorulnak.


Valamennyi adat a megadott hatásos, célzott lõtávolságon megkövetelt átütésbõl, az adott
távolságon való sebességvesztésbõl adódó kezdõsebességre visszaszármaztatott adat.
(Feltételezve, hogy a majdani technikai lehetõségek szerint ez a kezdõsebesség adott célszerû
csõhosszúságú és tömegû fegyverrel elérhetõ lesz.)

A lövedék élettani hatása függ:

?? A lövedék becsapódási sebességétõl;


?? A lövedék állékonyságától és keresztmetszeti terhelésétõl;
?? A lövedék felépítésétõl és alakjától;
?? A "célanyag" fizikai tulajdonságaitól, azaz az alkalmazott védõeszközöktõl.
A tényleges hatások:

Saját kísérleteink szerint, ha a becsapódási sebesség nagyobb, mint 850 m/s, akkor
kalibertõl függetlenül fellép a hidrodinamikai hatás. (Egyes szerzõk, például dr. Clemedson
svéd és dr. Langenbach német orvosok a sokk-keltõ hatás alsó határát 800 m/s sebességben
határozták meg, valószínû más értékelés alapján, de ez lõtávolságban nem jelentõs
differencia.) Ez azt jelenti, hogy a nagy víztartalmú anyagba (az emberi testbe) a becsapódó
lövedék lökéshullámot gerjeszt, amely a nyirokér-, és véredény rendszeren keresztül tovább
terjed, ugyanis a folyadékok maximum 3 ÷ 5%-ban nyomhatók össze. A lökéshullám az
érfalakat felszakítja és a lövedék becsapódásától nagy távolságban is roncsol. A
hidrodinamikai sokkhatás pedig akkor lép fel, ha a lövedék ideggócot talál el. Ebben az
esetben az idegpályákon végigfutó inger okozza a sokkot. Ebbõl következik, hogy kéz- vagy
láblövések is lehetnek halálosak. (Maga a jelenség már 1900-tól ismert, amikor Cranz és
Koch agyagba lõve tapasztalta, majd apróvadakon 1927-tõl ismert, páncéllemezben Gerlich
1931-ben tapasztalta.) Ilyen hatása van az 5.56×45 mm-es M 193, vagy az SS 109 töltények
lövedékeinek ? 80 ÷ 150 m-en belül. (A hidrodinamikus hatás a kalibertõl független!)

Állékony, jól stabilizált, nagy keresztmetszeti terhelésû lövedék (ha a csapódási


sebessége kisebb 850 m/s–nál ) hosszú, egyenes lõcsatornát hoz létre, stabilitását 25 ÷ 30 cm
behatolás után veszíti el. Ez az érték már „kiér” egy átlagos emberi alakból, tehát a
lövedéknek szabályos kilépése van. Abban az esetben, ha teljes köpenyes és hegyes a
lövedék, akkor a szöveteket „széttolja” maga elõtt és csak az ékhatás miatt van a lõcsatorna
körül ? ? 5 cm-es másodlagos roncsolt zóna. Erre jó példa a különféle 7,62 mm-es töltények
lövedékei.

Állékony, jól stabilizált, nagy keresztmetszeti terhelésû lövedék, ha a csapódási


sebesség kisebb, mint 850 m/s, nem teljes köpenyes, vagy tompa orr kialakítású rendõrségi,
vagy vadász rendeltetésû, akkor becsapódás után az orra visszagyûrõdik, „gombásodik”,
„karfiolosodik”, emiatt stabilitását veszti, irányából kitér, „felborul”, kóvályogni kezd
körülbelül 10 cm megtétele után, tehát még az átlagos emberi test vastagságán belül. Az ilyen
lövedék a szöveteket szakítja és a szövetre jellemzõ súrlódási kúpszögnek megfelelõ méretet
kilépéskor kiszakítja.
Maga a lõcsatorna
tekervényes, az operációt
nehezíti, vagy lehetetlenné teszi.
Ezen lövedékek hadi fegyverbõl
való alkalmazását mind a hágai,
mind a genfi egyezmények tiltják!

Kevésbé állékony lövedék


sebességtõl függetlenül (de alak
függõen ) csapódás után rögtön
instabillá válik, kitér eredeti irá-
nyából. Már 5 ÷ 10 cm megtétele
után bebillen. A bõ lõcsatornán
kívül ? ? 8 ÷ 10 cm másodlagos
roncsolt zónát hoz létre,
kilépéskor szakít. Ilyen pl.: .45–
4. ábra
ös pisztolytöltény. Számunkra ez
Jellemzõ "karfiolosodó" lövedék az osztrák 9 × 19
is érdektelen kategória.
mm-es

Becsapódás után a teljes köpenyes, állékony, hegyes lövedék – orrában légzsákkal –


hegye a belsõ túlnyomás hatására deformálódik (görbül, duzzad, felhasad). Ennek a
deformációnak hatására a lövedék viselkedése és hatása az elõzõ bekezdésben említettre
hasonlít. Legjellemzõbb példa a technológiai hibás 5,45×39,5 mm-es PSz töltény.

Kombinált hatást vált ki az elõzõ lövedék nagyobb, mint 850 m/s csapódási sebesség
mellett. Azaz a fenti hatás kiegészül a hidrodinamikai sokkhatással is.

5. ábra
Felsõ kép 9x19 mm-es Parabellum lövedék hatása
zselatinban.
A napjainkban használatos lövedékálló védõmellények lövedékhatás csökkentését az
MSZ K 1114 szabvány tervezet szerint a 6. sz ábra tartalmazza. A könnyebb eligazodáshoz a
melléklet 10. oszlopában megadtunk egy – elsõ közelítésben használható – viszonyszámot,
amely a lövedék egy mm2-re esõ ún. "fajlagos energiatartalmát" jelenti, pillanatnyi mozgási
energiáját jellemzi.

MAGYAR KATONAI SZABVÁNY

Szabványtervezet MSZ K 1114


1. táblázat A szabványos vizsgáló lövedékek
Szabályo Szabályos Megeng
Vizsg Vizsgáló löv. Névleges Min. s tal. tal. száma .
. löv. típusa lövedék- löv. száma 300 legnagy.
sorr. tömeg seb. 00 becsap. lenyom.
V becsap.
szögnél
Szögnél mélység

é
d.
szint
[g] [grain [m/s] [db] [db] [mm]
]
1 38 Special 10, 158 259 4 2 44 0,47
L1 RN, ólom 2 7
2 22 LR HV 40 320 4 2 44
2,6 0,55
3
1 357 Magnum 10, 158 381 4 2 44 1,16
L2 2 JSP 2 124 332 4 2 44 8
9x19 mm 8,0 0,70
FMJ 7
Parabellum
1 357 Magnum 10, 158 425 4 2 44 1,45
L3 2 JSP 2 124 358 4 2 25 4
9x19 mm 8,0 0,82
FMJ 1
Parabellum
1 ,44 Magnum 15, 240 426 4 2 44 1,46
SWC, 55 6
L4 gázzáró, ólom
2 9x19 mm 8,0 124 426 4 2 25
FMJ 1,16
Parabellum 3
L5 7,62x54R 9,7 150 838 6 0 25 7,61
(39M) L, 3
ólom
L6 7,62x54R 10, 158 868 1 0 25 8,58
(39M) B32, 2 9
pc,. Gyújtó
LS Speciális * * * * *
követelménye
k
* Ezen értékeket a megrendelõnek kell meghatároznia.

Rövidítések:
RN - round nose Kerekített csúcsú A szabványtervezetet
HV - high velocity Nagy sebességû Döme Valéria mk. alezredes
JSP - jacketed soft point Köpenyes, lágy csúcsú, nyitott orrú készítette.
FMJ - full metal jacket Teljes fémköpenyes
SWC - wadcutter Félig vágott orrú A kiegészítõ számításokat
AP - armour piercing Páncéltörõ (pc.) Egerszegi János mk. ka.
kszítette.
L - ljogkij Könnyû, ólommagvas
B32 - bronebojnuj Páncéltörõ, gyújtó

6. ábra
Szabvány tervezet

A megadott viszonyszámok szerint:

?? Vékony (ruházat alatt viselhetõ) aramid mellények védelmet nyújtanak


a ? 0,6 dNm/mm2 fajlagos energiájú lövedékek ellen
?? A vastag (kívül hordható) 24 ÷ 28 réteg aramid mellények elfogadható védelmet
nyújtanak a ? 1,5 dNm/mm2 fajlagos energiájú lövedékek ellen.
?? A vékony acél-, vagy kerámia betétes aramid mellények ( típustól függõen )
védenek
a 5 ÷ 7 dNm/mm2 fajlagos energiájú lövedékek ellen.
?? A jelenleg legnagyobb védelmet nyújtó vastag acél-, vagy kerámia betéttel ellátott
aramid mellények védenek a 7 ÷ 8 dNm/mm2 fajlagos energiájú lövedékek ellen.

Távlatokban, a hadseregeknél rendszeresített, állandó viselésre is alkalmas


védõmellény tömegének a jelenlegi legnagyobb védettséget biztosítónál kisebbnek kell lennie,
ugyanakkor
– a technikai fejlõdés miatt – a védettség minimum, kétszeresére kell, hogy nõjön. A majdani
védõmellény átütéséhez a maximális célzott lõtávolságon körülbelül 14 ÷ 16 dNm/mm2
fajlagos energiatartalomra lesz szükség. A védõképesség további növelésének határt szab az
emberi tûrõképesség. A 3. és 4. melléklet táblázataiban látható, hogy még a legkisebb majdan
megkívánt értéket sem éri el egyetlen hagyományos fegyverbõl kilõtt lövedék, még
közvetlenül a csõtorkolat elõtt sem. Ez a tény az új konstrukciók megalkotásának egyik
leglényegesebb indoka!

A 14 ÷ 16 dNm/mm2 , mint követelmény a számítások alapját képezte.


Valószínûsíthetõ, hogy a távlatokban az egyéni védõeszközök fejlesztése megelõzi a
fegyverek fejlesztését és ezáltal mintegy kikényszeríti a fegyverek korszerûsítését is.

A pontos célzott lövések igénye miatt csak nagy stabilitású, a röppályán állékony
lövedékek jöhetnek számításba, és a védõeszközök átütése sem képzelhetõ el kevésbé
állékony lövedékkel. Ezért a maximális célzott lõtávolságon a lövedékcsapódási sebessége
nem lehet 850 m/s-nál kisebb. A nagy stabilitás igényébõl következik, hogy az instabil,
kiskaliberû, jelenleg használatos 5,56 mm-es lövedékek alkalmazása a távlatokban szóba
sem kerülhet!

A lövedékek megtervezésénél figyelembe kellett venni az 5. mellékletben közölt


fizikai összefüggéseket, valamint a genfi és a hágai nemzetközi egyezmények tiltásait is,
amely szerint hadi fegyvereknél nem használhatók a részleges köpenyû, expanziós, vágott
orrú, vagy robbanó lövedékek.

A számításoknál lényeges szempont volt, hogy a lövészre hátraható energia a


jelenleginél a megnövelt kezdõsebesség ellenére se legyen lényegesen nagyobb. Amortizátor
és reaktív csõszájfék együttes alkalmazásával ezt a problémát lehet kezelni, így a fegyver
összes tömege még a hadihasználható kategóriában marad. Ellenkezõ esetben az egész
levezetés értelmét veszíti.
4. A FEJLÕ DÉSI TREND ÖSSZEFOGLALÁSA

Az egyéni lövészfegyverek fejlesztési lehetõségeit taglalva mindenképpen meg kell


vizsgálni, hogy ezeket a fegyvereket várhatóan milyen környezetben fogják használni.
Valószínûsíthetõ, hogy a lövészeket a szokásos raj, szakasz, század, zászlóalj szervezésen
kívül a tényleges feladat végrehajtásához "harccsoportokba" szervezik és alkalmazzák. Nem
zárható ki annak lehetõsége sem, hogy egy katona – a saját fegyverén kívül – több fegyver
kezelésére is kap kiképzést. Így a szerzõdéses állományú katonákból álló harccsoport
feladatorientált fegyverellátása elfogadott módszerré, gyakorlattá válhat. A légi
mozgékonyság terjedésével nem zárható ki annak lehetõsége sem, hogy egyes helyeken a
hagyományos harckocsik szerepét átveszik a páncélozott harci helikopterek. Ezek számának
tömeges emelkedése szintén a lövészfegyverzet átrendezõdéséhez vezethet. Gyakorlatilag egy
fegyverfajta fejlesztési lehetõségeinek vizsgálatánál a többi fegyver lehetõségeit is komplexen
kell vizsgálni.

Változatlanul szükség lesz az alacsonyan támadó, kis sebességû légi eszközök ellen is
eredményesen bevethetõ, nagy pontosságú és hatású mesterlövész fegyverekre. Az új célok
által megkövetelt nagy átütési igény miatt (természetesen itt nem a katonákon levõ egyéni
védõeszközök a mértékadók, annak ellenére, hogy ezeket a nagy torkolati energiájú
fegyvereket a '80-as években alapvetõen az egyre nagyobb védettséget biztosító
védõeszközökkel ellátott fontos célok, nagy távolságon történõ kilövésére alkották meg) a
várható célzott lõtávolságok rövidülnek (például fejalakra, hk. irányzó eszközökre kb. 600 m;
álló alakra ? 1000 m; helikopterre, PSZH-ra ? 500 ÷ 600 m, fedezékre, egyéb nem
páncélozott célokra ? 2000 m). A nagy lõtávolság és a megkívánt pontosság ennél a
fegyvertípusnál már megköveteli a lézer távmérõ és a mikrolõelemképzõ beépítését is.

A jelenleginél nagyobb átütési igény, a nagy célzott lõtávolsággal együtt feltételezi a


rendszerben lévõ 12,7-, illetve 14,5 mm-es mesterlövészpuskák leváltását a kb. 13 ÷ 20 mm-
es, 900 ÷ 1100 m/s kezdõsebességû, sima csövû, leválóköpenyes, ûrméret alatti keményfém
tûlövedékes rendszerrel, természetesen amortizált fegyver kialakítással. Itt sem lehetetlen a
folyékony hajtóanyag bevezetése, de a kis tûzgyorsaság miatt még az elégõ hüvelyû megoldás
alkalmazása sem zárható ki.

A korábban említett, megnövekedett átütési igények miatt a hagyományos, jelenlegi


teljesítményû 7,62 mm-es mesterlövészpuskák rendszerbõl történõ fokozatos kivonása nagy
biztonsággal valószínûsíthetõ. A nagy célzott lõtávolságú, pontlövõ fegyvereknél is
biztosítani kell azt, hogy a célszemély elsõ lövésre leküzdhetõ legyen, bármelyik testrészére
lõnek.
7. ábra
Folyékony hajtóanyagú fegyver
elvi vázlata

A csak fejlövésre jó fegyverrel elv megengedhetetlen, mert a felfedés miatt a saját


mesterlövészünket veszélyeztetjük.

A hagyományos golyószóró és géppuska kategória az elõzõekben említettek miatt


szintén kivonásra kerülhet. Kicsi az esélye annak, hogy fedetlen, védõfelszerelés nélküli, nagy
tömegben támadó gyalogos harcrend modern hadviselésben alkalmazásra kerül, ugyanakkor a
jelenlegi géppuskák a jelenlegi töltény típusaikkal az ezredforduló után más ellen már nem
lesznek jók. Az modern védõeszközzel felszerelt ellenséges élõerõ ellen, nagy távolságból
használható géppuskák lövedékeinek kezdõsebessége 2000 ÷ 2200 m/s kell lennie. Ez a tartós
sorozatlövést – ismételt igénybevételt – figyelembe véve minimum 18 ÷ 22 kg tömegû
fegyvert jelent, a rendszeresített kezelõállomány minimum 3 fõs lenne. A hatékonyság és a
kezelõállomány létszáma között áthidalhatatlan probléma keletkezne, ami miatt ez a megoldás
értelmetlennek tûnik, és ezek szerint a golyószóró kategóriával foglalkozni sem érdemes.

A hagyományos géppuskák és a mesterlövészpuskák esetében az ún. átmeneti


idõszakban – 2000-2010 között – célszerûnek tûnik a keményfém magvas lövedékek
alkalmazása.

A távlatokban a géppuska szerepét – nagy valószínûséggel – átveszi a területtûz


lövésére alkalmas, ívelt röppályával is tüzelõ, például az amerikai 40 mm-es Mk 19, vagy az
orosz 30 mm-es AGS-17 továbbfejlesztett változata, de inkább valószínû a nagyobb hatású
(repesz-kumulatív gránátot is tüzelõ) 60 mm-es kommandó aknavetõ továbbfejlesztett –
automata aknavetõ – változata. Ezen eszközök megítélésénél gondolni kell a gyalogság elleni
aknák betiltása utáni helyzetre.
8. ábra
CG 40 mm típusú gránátvetõ

Nem zárható ki a jelenlegi géppuskák helyett például – az USA-ban fejlesztés alatt álló
– 25 mm-es OCSW támogató fegyver rendszeresítése. Ez a fegyver lõszerkazettából, szétesõ
hevederrel tüzel. Robbanó gránáttal a hatásos lõtávolsága fedetlen élõerõ ellen kb. 2000 m,
páncéltörõ gránáttal a jelenlegi védettségi szintû PSZH célokra és helikopterre kb. 1000
méter.
E fegyver megítélésénél, illetve saját (40-60 mm-es) kaliber ajánlatunknál figyelembe vettük
a napjainkban megfigyelhetõ „vékony páncélozású” PSZH-k, helikopterek kiegészítõ
páncéllal való ellátásának törekvéseit. A kerámia-könnyûfém kompozitokkal megerõsített
célok átütéséhez a 25 mm-es kaliber alul méretezett, jelenlegi robbanóanyagainkkal minimum
35 mm-es lövedékátmérõ szükséges!

A PSzH-k jelenlegi fegyverzetébõl a 7,62 mm-es géppuskák értelmüket veszítik,


a 14,5 ÷ 30 mm-es torony fegyverek fedetlen élõerõ elleni alkalmazása a távlatokban is
megkérdõjelezhetõ.
5. JELENLEGI FEGYVEREINK TÁVLATI
HASZNÁLHATÓSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE

A géppisztoly

A Magyar Honvédségnél jelenleg nincs rendszerben. A korábbi levezetésbõl


következik, hogy a távlati fejlesztéseknél sincs értelme ezzel a hagyományos kategóriával
foglalkozni, még akkor sem, ha úgy tûnik, hogy késõbb szükség lesz valami hasonló
nagyságú és tömegû, de a jelenlegieknél lényegesen nagyobb torkolati energiájú
"kiszolgáló" fegyver típusra. A harmadik évezred ’10-es éveitõl kezdve a géppisztoly
kategória csak karhatalmi, õrzésvédelmi feladatok ellátására lesz alkalmas, a hadseregek
rendszerébõl valószínûleg kivonják ezeket.

Az átmeneti idõszakban (2001-2010 között) a belügyi alakulatok hatékonyság


növelését eredményezheti a P9901202 MSZH sz. találmány szerint megtervezett 9 × 19 mm-
es EiE AP töltény alkalmazása. E töltény 118 mm hosszú pisztolycsõbõl kilõtt lövedékének
48 HRc keménységû páncélátütése 50 m távolságban 5,5 mm, 25 m távolságban 7, 5 mm. Az
eredeti Parabellum töltény lövedékének átütése 0,5 mm, a világ legjobbja a svéd Carl Gustaf 3
mm normál acéllemezt tud átütni. E teljesítmény megértéséhez még egy adat: ez az átütés
kétszerese a 7,62 × 39 mm-es 43 M PSZ gépkarabély töltény lövedékének. Az új pisztoly
lövedék 10 m távolságból átüti az acél, a páncél és a kevlar sisakot, a III A típusú
védõmellényt.
Összességében még ez az új fejlesztés is csak a terrorista elhárításban eredményez áttörést, a
hadsereg távlati felszerelésébe nem illik bele.

A gépkarabély

A Magyar Honvédségnél a 7,62×39 mm-es 43 M töltényt tüzelõ AMD-65; AKM-


63M; AMM; AMMSz és az AMP hazai gyártású gépkarabélyok vannak rendszeresítve. (Az
utóbbiból ellátás nem volt, annak ellenére, hogy külföldi vélemények szerint is a "legjobb
Kalasnyikov változat".)

9.ábra
A magyar 7,62 mm-es AMP gépkarabély
repesz fegyvergránát lövése közben

A 7,62 mm-es kalibert napjainkban sokan


korszerûtlennek titulálják csupán az újabb
fejlesztési tevékenység alátámasztása ürügyén,
pedig ez a típus védelmi harcban egyenértékû, vagy
jobb az 5,56 mm-es, vagy az 5,45 mm-es kaliberû
fegyvereknél. Igaz, töltény javadalmazás
tekintetében, azonos tömegben a 7,62 mm-es
töltényekbõl kevesebb van a katonánál, mint a
kiskaliberûekbõl, de a nagyobb kaliber nagyobb
célzott lõtávolságot és nagyobb a megállító erõt is
jelent! A 7,62 mm-es 43 M töltény lövedéke
gépkarabélyból kilõve az ölõhatását a teljes célzott
(800 ÷ 1000 m típustól függõen) lõtávolságon meg-
tartja, az 5.56 mm-es viszont már 450 m
távolságon elveszíti azt (lásd: a 10. ábrát).
10. ábra
Energia - lõtávolság diagramm

Jelenleg rendszeresített fegyvereink minimális tovább fejlesztéssel (éjszakai


célzás- és fegyvergránát lövés lehetõségének megteremtésével) legalább 10 évig (az új
konstrukciójú fegyverek megjelenéséig) rendszerben tarthatók. A fegyvergránát lövés
lehetõségével lehetne ellensúlyozni az ellenség katonáinak folyamatosan növekvõ védõeszköz
ellátottságát, a gyalogsági aknák betiltása miatti ûrt, valamint a holtterek tûzzel történõ
lefedésének jelenlegi hiányát. E fegyverek elegendõ számban állnak rendelkezésre, a töltény
ellátás hosszú távon biztosított, a javítási technológia begyakorolt, a kiképzési módszer
hatékony, melyek kihatása gazdaságilag sem lehet elhanyagolható!

A golyószóró

A Magyar Honvédségnél jelenleg nincs rendszerben. A korábbi levezetés szerint ez a


kategória a 2010-es évektõl kihalásra van ítélve, tehát a vele való foglalkozás értelmetlen.
6. A JELENLEG VILÁGSZÍNVONALÚ FEGYVEREK
TÁVLATI HASZNÁLHATÓSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE

Ebben a fejezetben már csak a lövészkatonák egyéni sorozatlövõ fegyvereivel


foglalkozunk. Szempontunkból teljesen mindegy, hogy ezeket a fegyvereket a szakmai
nyelvezet gépkarabélynak, rohampuskának vagy automata puskának nevezi. (Természetesen a
mesterlövészpuskák, valamint a 12,7 mm-es romboló puskák nem ebbe a kategóriába
tartoznak.)

A "világszínvonal" megállapítására nincs elfogadott mérõszám. Ennek megítélése igen


gyakran az elterjedtség, a divatos kaliber, a szolgáltatások színvonala, a szimpátia vagy
reklámtevékenység, illetve "korszerûség" szerint történik. Ez utóbbi megítélésénél alapvetõen
a konstrukciót és az alkalmazott technológia színvonalát szokták érteni. A fegyverek esetében
azonban a mûszaki adatok értékelése a katonai – alkalmazói – szempontok nélkül nem
tekinthetõ korrektnek.

Az alkalmazói szempontok közül ki kell emelni – a teljesség igénye nélkül – az


alábbiakat:

?? Az adott fegyver(-ek) használhatóságát a tervezett harceljárások során.


?? A fegyvert használó katona felkészültségét, alkalmazói képességét.
?? A korábban kiképzett állomány harcba vethetõségének idejét.
?? Összehasonlítást a várható ellenség fegyverzetével, különös tekintettel az
egyes harcost védõ felszerelések milyenségével.

Ezen szempontok miatt a korszerûséget általában nem lehet értelmezni, csak az adott
hadsereg fegyverzetére lehet megállapítani.

A "világszínvonal" megítéléséhez a következõ szempontok fontosak:

?? Elterjedtség (legyártott és használatban levõ darabszám) szerint:


- 7,62 mm-es AK-47 és AKM;
- 5,56 mm-es M 193 töltényt tüzelõ M16 és az SS 109 töltényt tüzelõ
változatai;
- 5,45 mm-es AK-74 (és változatai).

11. ábra
Felsõ kép: 7,62 mm-es AK-47 gépkarabély Alsó kép: 5,45 mm-es AK-74M orosz gépkarabély

? ?Divatos kaliber szerint:

- 5,56 mm-es SS 109 töltényt tüzelõ fegyverek ( M16A2; Ruger Mini-14; G 36;
AUG; Galil ARM stb. );
- 4,73×33 mm-es elégõ hüvelyû töltényt tüzelõ HK G-11 ( kísérleti, ellátás
nincs )

12. ábra
Az amerikai 5,56 mm-es M16A2 rohampuska

?? Szolgáltatások színvonala szerint:

- 5,56 mm-es Galil ARM; M16A2 az M 203 gránátvetõvel;


- 5,56 mm-es AUG;
- 7,62 mm-es AMP.

13/a. ábra 13/b. ábra


Az osztrák 5,56 mm-es AUG gépkarabély A magyar 7,62 mm-es AMP gépkarabély

? ?Újdonságok szerint:

– 4,73 mm-es D-11 elégõ hüvelyû töltényt tüzelõ HK G-11 (kísérleti, ellátás
nincs);
– 5,56 mm-es elégõ hüvelyû töltényt tüzelõ AAI (kísérleti, ellátás nincs);
– 5,56 mm-es leválóköpenyes tûlövedéket tüzelõ SPIW (kísérleti, ellátás nincs);
– 5,56 mm-es AUG (a nagyfokú mûanyagosítás miatt ;
– 15,2 mm-es kaliberbõl leválóköpenyes, 35 g tömegû ? 5,5 mm-es tûlövedéket
tüzelõ Steyr AMR (IWS-2000), torkolati energiája 36793 J, a lövedék fajlagos
energiája 1548 J/mm2. Nem sorozatlövõ fegyver, csak azért került
megemlítésre, mert a lövedékkonstrukció jövõt célzó kialakítású, tehát az
általunk korábban leírtakhoz hasonló elképzelések már napjainkban is
léteznek, természetesen a jelenlegi technikai szinten. Ez utóbbira jobb példa az
osztrák Steyr ACR. (Ez utóbbi is kísérleti, ellátás ebbõl sincs.)

14. ábra
Az osztrák 15,2 mm-es AMR romboló puska

A szimpátia, reklám stb. megítélések nem mûszaki jellegûek, nekünk nem értékelési
szempontok.
A mondanivaló levezetésénél az ellenség védettségére alapoztunk, ezért célszerûnek
látjuk a jelenlegi fegyverek lövedékeinek 300 m távolságon számított fajlagos energiáját is
figyelembe venni.

?? Lövedékek 300 m-en számított fajlagos energiája {*} szerinti sorrend:

– 7,62 mm-es AMP; AKM; AMM;


– 5,56 mm-es M16A2;
– 5,56 mm-es AUG;
– 4,73 mm-es HK G-11.

{*} fajlagos energia = a lövedék egységnyi felületére esõ – mindenkori – mozgási energia. Ez
az érték a célon való áthatolás egyik jellemzõ mérõszáma, elsõ közelítésben, tájékozódásra
alkalmas.

A korszerûségi szempontok értékelésébõl már korábban levontuk azt a következtetés,


hogy minden szempontból, egyedül kiemelhetõ konstrukció nincs. Világviszonylatban a
"korszerû" fegyver (és ebbõl következik, hogy a "világszínvonalú" fegyver) nem létezik, csak
mûszaki szempontból vannak újdonságok, modern gyártástechnológiák.

A kísérleti stádiumban levõ elégõ hüvelyû konstrukciók már több, mint 20 éve
biztató kezdetnek tekinthetõk, de két évtized alatt – gyakorlatilag – nincs elõrelépés. Nem
biztos, hogy elõrelépésnek lehet tekinteni azt, hogy a 4,73×33 mm-es elégõ hüvelyû töltényt
tüzelõ HK G 11 után a németek elkészítették a 4,79×34 mm-es elégõ hüvelyû töltényt tüzelõ
HK G 11 K2 típusjelû fegyvert is, de ebbõl sincs még ellátás. A vizsgálatok 1988-tól folynak
részben a német hadseregben, részben az USA-ban, számottevõ eredmény nélkül. A korábban
erre a területre vonatkozó prognózisunk az idõ teltével igazolódni látszik. Ezek a kísérleti
konstrukciók a 2010-es években a lövedékük kis fajlagos energiája miatt viszonylag gyorsan
elavulnak, elõnybe kerülhetnek a minden szempontból rugalmasabb folyékony
hajtóanyagú fegyverek.
A világpiacon jelenleg kapható, hagyományos konstrukciók enyhén szólva korosak,
26 ÷ 40 évesek. (A legfiatalabb az AUG 26, de az M16 viszont már 40 éves.) Várható, hogy
valamennyi, a világpiacon kapható fegyvertípus a kétezres évek elsõ évtizedében mûszaki
szempontból elavul. Bármelyik típus gyártására való felkészülés éveket vehet igénybe, amely
idõ eltelte után az ellátás megkezdésének idõszakára az "új" fegyverünk mûszakilag éppen
úgy elavulttá válik, mint a jelenleg meglévõk! A számunkra vadonatúj, de hamarosan
elavuló technológia hazai honosítása gazdaságilag értelmetlen, a jelenleg rendszeresített
fegyvereinkkel egyidõben elavuló fegyver rendszeresítése indokolatlan.

A prognosztizált új konstrukciójú fegyverek gyártásához teljesen új


gyártástechnológiára lesz szükség, tehát a technológiai elmaradásunk nem nõ jobban,
mintha értelmetlen fejlesztésekbe, vagy „öreg” konstrukciójú fegyverek vásárlásába
(átvételébe) bocsátkoznánk.
7. AZ ELMÚLT IDÕ SZAK KÜLFÖLDI MÛ SZAKI FEJLESZTÉSEI

A fejlesztéseket az alábbi csoportosításban tárgyaljuk:

?? Töltény-, illetve lövedékfejlesztések.


?? Tárfejlesztések.
?? Hagyományos töltényt tüzelõ fegyverek mûanyagosítása, illetve új
konstrukciós megoldások.
?? Hagyományos fegyverekre szerelt gránátvetõk.
?? Új fegyverkonstrukciók.

7.1 Töltény-, illetve lövedékfejlesztések

1891-ben megalkották a Mosin-Nagant 7,62 mm-es rendszert, amely több, mint fél
évszázadon keresztül egyeduralkodó volt.
Az 1957-63 közötti idõszaktól számítjuk a kiskaliberek megjelenését a hadi fegyvereknél. Az
1950-es években indították el az Egyesült Államokban a SALVO- (szûkített kaliber)
programot. Széles körû kutatótevékenység eredményeként jelent meg a .222 Remington
vadásztöltény katonai változata, a .223-as M193 típusjellel rendszeresített, 5,56 × 45 mm-es
töltény, valamint fényjelzõs változata, az M196 típus.

15. ábra
5,56 × 45 mm-es M 193 és a 7,62 × 51 mm-es
töltények összehasonlítása

Az 5,56 mm-es M193 töltény elterjedését elõsegítõ tényezõk:

– 100 db 7,62 × 51 mm-es NATO töltény tömegében (2,4 kg) 203 db M193-as
vihetõ;
– Az utánszállító kapacitás jobban kihasználható;
– Igen erõs propaganda a hidrodinamikai sokkhatásról;
– A nagy kezdõsebesség miatt kis lõtávolságon a lövedék röppálya laposabb, tehát
jobb a pásztázás;
– A hagyományos kalibernél kisebb a torkolati energia miatt hosszú sorozat lövésnél
"nyugodtabb” fegyver szerkeszthetõ. (A NATO-ban rendszeresített 7,62 × 51 mm-
es tölténynek automata puskához nagy a torkolati energiája, így sorozatlövés
közben a fegyvert nehéz a célkörzetben tartani);
– Az átfegyverzés a gyártók részére gazdaságos, új exportlehetõséget teremtett.
Az 5,56 × 45 mm-es M193 értékelése:
1. A töltény tömegcsökkenésébõl adódó elõnyök – mind a katona, mind pedig a
hadtáp részére – vitathatatlanok, mindenki számára egyértelmûek, ezért erre nem érdemes
bõvebben kitérni.

2. A hidrodinamikai hatásról már korábban említést tettünk. Ez a hatás ennél a


rendszernél 80 ÷ 100 m távolságon belül érvényesül. Az eszköz rendszeresítésének
idõszakában – a vietnami háborúban – a dzsungelharcban ez a távolság az esetek
többségében elég volt, jelentõségét a propaganda eltúlozta, mintegy általánosként beállítva
azt.

3. A kis lövedéktömegbõl és rossz ballisztikai alakból adódóan kedvezõtlen a


lövedék keresztmetszeti terhelése1, amely miatt a sebessége gyorsan csökken, mozgási
energiáját rohamosan veszíti, ennek következtében mind az átütési értékei, mind pedig
stabilitása igen gyorsan csökken.
1
Keresztmetszeti megterhelés = a lövedék tömegének és keresztmetszetének hányadosa.
Hétköznapi nyelven a felületegységre esõ lövedéklassulás fordítva arányos a keresztmetszeti
megterheléssel.

Jellemzõ példák a fentiekre (saját mérések alapján):

?? A halálos lövést 150 J csapódási energiával számoljuk. A 7,62 mm-es töltény


lövedékek 1500 m-ig, míg az M193-asok csak 700 m-en belül rendelkeznek
ekkora mozgási energiával;

?? A 150 m távolságban elhelyezett fedezékimitációt (20 cm vastag fagerendákból


megépítve) az 5,56 mm-es lövedékek 20 %-a üti át, de az átütõ magok is elveszítik
sebesítõ képességüket, ellentétben a 7,62 × 39 mm-es 43 M 100 %-os átütésével és
továbbra is megmaradó ölõképességével szemben;

?? A szélérzékenység jelentõs, például 500 m-en 4 m/s oldalszél esetén az eltérés 30


cm (tehát helyes célzás esetén is elkerül egy emberalakot), míg a 7,62 mm-es 10
cm-t tér el, tehát még találat várható;

?? A növényzet (fû, faágak, kulturnövényzet stb.) a lövedékeket eredeti


röppályájuktól eltéríti, ez fõleg erdõs terepen, trópusi környezetben jobban
korlátozza a lõtávolságot, mint a 7,62 mm-esekét;

?? A tereptárgyak a kis ûrméretû lövedékeket eltérítik vagy megállítják;

?? A fentiek miatt a találati valószínûség "nagy" lõtávolságokon nem megfelelõ, 400


m távolságra már eredményesen nem használható. Ezért géppuska vagy
mesterlövészpuska kaliberének alkalmatlan.

Ezeket a hazai méréseken alapuló tényeket olyan külföldi szaktekintélyek is igazolták


mint például az amerikai Labbet, a német Peelen, az izraeli Galil, de leginkább érdemes
kiemelni az amerikai Stoner-t, aki magának az 5,56 mm-es M 16 rohampuskának volt a
fõkonstruktõre.
4. Az M193-as tölténynél konstrukciós probléma volt, hogy az eredetileg használt
IMR 4475 típusú lõporral (dinitro-toluollal kezelt, stabilizált egybázisú lõpor) nem adta
egyértelmûen a sebesség- és nyomásértékeket. A helyette alkalmazott Olin WC 846 és IMR
8208 M típusok (egybázisú nitrocellulóz, metilcentralit, illetve etiléndimetakrilát
bevonattal) esetében az elégetlen lõpor mennyisége növekedett, s ezzel együtt a
kokszosodási hajlam is, valamint e "lassúbb égésû" lõporoknál a nyomáscsúcs csökkent
ugyan, de elõrébb tolódott. (Fegyverkonstrukciós szempontból nem közömbös változások.)

5. Az 5,56 mm-es töltény rövid csövû fegyverbõl kilõve a nagy nyomás miatt
fülsértõ torkolati dörejt okoz, és az elégetlen lõpor miatt jelentõs a torkolati láng felfedõ- és
a lövészt vakító hatása.

Összességében az 5,56 × 45 mm-es M 193 töltény hatásfok szempontjából - ha az


összes teljesítményadatot egy számmal akarjuk jellemezni - gyengébb, mint a 7,62 × 39 mm-
es 43 M töltény. Napjainkban már kijelenthetjük, hogy az 5,56 × 45 mm-es M 193 típusú
töltény nem lesz (volt) olyan idõtálló, mint a 7,62 × 39 mm-es 43 M töltény.

Az 5,56 × 45 mm-es M 193 töltény negatív tulajdonságait legelõször maguk az


amerikai tervezõk tapasztalták, ezért az Egyesült Államokban már a '60-as években
megkezdték egy minõségileg jobb, kiskaliberû töltény kifejlesztését.
Elõször az M 16 rohampuska fõkonstruktõre E. M. Stoner tervezett új 5,56 mm-es töltényt,
ún. távolharc alakú (hosszú ogivállal rendelkezõ, jobb keresztmetszeti terhelésû) lövedékkel
a Stoner 63 fegyvercsaládhoz. (Egyes helyeken a fegyvert AR 18 típusjellel rendszeresítették,
de az új töltényt nem.)

A '70-es években próbálták ki az Egyesült Államokban az XM 777 normál és


az XM 778 típusjelû fényjelzõs 5,56 × 45 mm-es töltényeket, lövedékük orrában acélmaggal.
A fejlesztés alapvetõ célja az volt, hogy a meglevõ fegyverekhez is alkalmazható,
tökéletesített töltények készüljenek. A konstrukció egyik jellemzõje: az acélsisakba félig
behatolt
850 m távolságon, az M 193 525 méterével szemben. A fényjelzõs változatnál a röppálya
alakját próbálták az eredetihez (M 196-hoz) képest jobban közelíteni a normáléhoz.

16. ábra
Az 5,56 mm-es M 193, az XM
777 és az SS 109 lövedékek
összehasonlítása
A-köpeny; B-ólom; C-acélmag
Ugyanebben az idõben fejlesztették ki Belgiumban a Stoner által tervezett töltény
átalakításával az SS 109 típusjelû töltényt. A köpenyes lövedék ólommagvas, az orrában
acélbetéttel. A lövedék az acélsisakot 1000 m-en üti át. Ez az érték az M 193 525 méteréhez
képest igen jelentõs javulást jelent. Ezen túlmenõen a lövedék állékonysága a röppályán
nagyobb távolságig megfelelõ, mint elõdjének. Ehhez a javuláshoz azonban hozzátartozott az
is, hogy a fegyvercsõben a huzagemelkedés a korábbi 305 mm helyett 178 mm (megfelel 148
÷ 178 mm) lett, tehát e töltény hatásos tüzelése csak erre készített új fegyverrel lehetséges.
(Saját tapasztalat, hogy a hagyományos M 16 rohampuskából kilõtt SS 109 lövedék már 100
m-en "elfekszik", keresztbe áll, tehát a fegyverhez használt töltény típusok nem cserélhetõk
fel.) Az SS 109 töltényt hatásadatainak megfelelõen felvették a NATO egységes töltényei
közé.

17. ábra
Acélmagvas lövedékek
összehasonlítása

7,62 mm-es 43 M 5,45 mm-es Psz 5,56 mm-es XM 777


C43 ? 8,75 C43 ? 8,69 C43 ekv. ? 12,77

1 - lövedék köpeny; 2 - óloming (vagy ólommag); 3 - acélmag; 4 - technológiai légzsák.

A volt Szovjetunióban, a hetvenes években (1974-ben) rendszeresített 5,45 mm-es AK


-74 gépkarabélyhoz alkalmazott 5,45 × 39,5 mm-es acélmagvas PSz töltény lövedékének
ballisztikai tényezõje lényegesen jobb volt, mint a nyugati kiskaliberûeké. Ebbõl adódik, hogy
e lövedék a röppályán lassabban veszíti a sebességét, mint az 5,56 mm-es, vagy a
hagyományos 7,62 mm-es 43 M lövedéke. Magyarul ez a típus a "legkorszerûbb"
kiskalibernek tekinthetõ. A tervezés rugalmasságára jellemzõ, hogy lõportöltete mind
hagyományos csõlõporral, mind pedig gömblõporral egyaránt megoldott. Hasznos
tulajdonsága, hogy hozzá kis hátralökésû "nyugodt járású" fegyvert szerkesztettek. (AK-74
gépkarabélyt 4 féle változatban, és az RPK-74 golyószórót 2 változatban.)

Újabb kiskaliberû fejlesztések

A '60-as évek közepén fejezte be az amerikai Remington cég a .17 inch (4,32 mm)
ûrméretû, 45 mm hüvelyhosszúságú FAT 216 típusjelû töltény fejlesztését, amelyet az SBR-
(szabad fordításban: golyóval sorozatot lövõ fegyver) programban fejlesztettek ki. Ennél az
ûrméretnél kétféle megoldást alkalmaztak:
1. Igen nagy kezdõsebességû (ne felejtsük el a '60-as évekrõl van szó) V0 = 1128 m/s, kis
torkolati energiájú E0 = 1147 J; 9,7 g tömegû töltény, ahol a lövedék tömege mindössze 1,81
g. Így 100 db 7,62 mm-es NATO töltény tömegében (2,4 kg) 247 db FAT 216-os vihetõ.
A hüvely maradt az eredeti 45 mm hosszú , az M 193-asé, így a plattírozott acélköpenyû
lövedéket mûanyag leválóköpennyel látták el. (E megoldás megnevezése: accelerátor -
gyorsító.) A mûanyag köpeny aerodinamikai okokból a csõtorkolatnál leválik. A forgó
lövedékrõl a légellenállás és a centrifugális erõ által letépett mûanyag elválik és szétszáll, így
közvetlen környezetre veszélyessé válhat. Ezen túlmenõen a nagy nyomás és a magas
hõmérséklet miatt szétporló mûanyagrészecskék a lövészt és környezetét egyaránt
irritálhatják.

2. Az elõzõ változat hibáit a mûanyag elhagyásával, a hüvelyszáj erõsebb behúzásával


oldották meg. Ezzel 7,7 g teljes tölténytömeg mellett az 1,75 g lövedéktömeggel 1190 m/s
kezdõsebességet sikerült elérni. Az 1236 J torkolati energiájú fegyverrel 1800 ÷ 2000
lövés/perc tûzgyorsaságot értek el.
Egyik változat sem került rendszeresítésre, a programot – még a fejlesztés befejezése elõtt –
leállították.

18. ábra
5,56/4,32 mm-es leválóköpenyes,
ûrméret alatti lövedékes töltény
(felül);
4,32 mm-es erõsebb nyakbehúzásos
töltény (középen); 5,56 mm-es M 193

19. ábra
Különleges kísérleti töltények (USA)
Balról-jobbra: 7,62 × 51 mm-es uránmagvas
töltény;
6 mm-es SAW alumíniumhüvelyes töltény;
6 mm-es SAW XM 732 acélhüvelyes töltény;
5,56 mm-es hüvely nélküli töltény;
9 mm-es hüvely nélküli töltény
Az Egyesült Államok Pennsylvania államában levõ Frankford lõszergyár fejlesztette ki
a SAW (szakasz automata fegyver) program keretében a 6 mm-es XM 732 típusjelû töltényt.
E program célja az volt, hogy a lövészeknek és a tengerészgyalogosoknak olyan
hagyományos tervezésû géppuskát adjon, amely könnyebb, mint a 7,62 mm-es (M 60) típus,
de az 5,56 mm-es M 193 töltényekkel tüzelõ fegyvereknél jóval hatékonyabb legyen. Kétféle
SAW töltényt fejlesztettek ki e célra, az XM 732 normál változatot és az XM 734 fényjelzõst.
Az XM 732-es 6,869 g névleges tömegû lövedéke hosszú ogivál orrkiképzésû és hátul
csónakfar kialakítású volt. A lövedékhossz és átmérõ viszonya 5,04:1, kezdõsebessége 762
m/s körüli értékû volt. Az 1991 J torkolati energiához 7,19 J/mm2 fajlagos energiasûrûség és
jó keresztmetszeti megterhelés tartozott. Az adatokból látszik, hogy a 2,3 Mach sebességhez
jól megválasztott távolharc-alak jó repülési és állékonysági tulajdonságokat kölcsönzött a
lövedéknek. Jellemzõ a kis átlagszórás, melyet 180 m távolságra ? 6,35 cm-ben adtak meg.
2,4 kg tömegben (ami 100 db 7,62 × 51 mm-es tölténynek felel meg) 159 db töltényt vihet a
katona. A biztatónak ígérkezõ programot végül is 1974 decemberében leállították.

Az 1970-es évek elején Nagy Brittaniában a RSAF (Royal Small Arms Factory,
Enfield) által tervezett tölténycsaládot külön érdemes kiemelni, mivel ezek a NATO-ban
rendszeresített töltények. Az M193 hüvelyének részbeni átalakításával (szájbehúzással és a
hüvelynyak meghosszabbításával) 4,85 × 49 mm ûrméretû, XL1E1 típusú szabvány töltényt,
és XL2E1 fényjelzõst fejlesztettek ki L7A2 típusjelû fegyverükhöz. Leginkább figyelemre
méltó elõnye az igen csekély hátralökõ erõ, ugyanakkor lövedékének fajlagos keresztmetszeti
megterhelése 27 %-al nagyobb, mint az M 193-é. Így lassulása a levegõben kisebb értékû,
ezáltal jobb a ballisztikája és az átütése. A J. Weeks ezredes által irányított csoport mérései
szerint az acélmagvas 3,11 g tömegû lövedék a 3,4 mm vastag (lágy) acéllemezt 550 m
távolságból üti át, ezzel szemben az M 193-as csak 375 méterrõl. A teljes töltény tömege 11,6
g, így 2,4 kg-ban 207 db-ot vihet magával a katona.

Nem elhanyagolható, hogy a 4,85 mm-es töltények tüzelésénél a fegyver hátralökõ


ereje kisebb, mint a többi rendszeresített fegyvernél tapasztalható. Ez jelentõs elõnyökkel jár a
lövész számára, elsõsorban sorozatlövésnél, mivel a fegyvert könnyebben tudja a
célkörzetben tartani.

20. ábra
Mikrokaliberek összehasonlítása
Balról-jobbra: Remington UMC .13 inch (USA); .17 inch (4,32 mm) FAT 216 (USA);
4 mm-es (NSZK); 4,6 mm-es "kanál" lövedékes (NSZK); 4,9 mm-es (NSZK)
A '70-es évek elejétõl a Német Szövetségi Köztársaságban az oberdorfi Mauser,
valamint a Heckler ? Koch Mûvek versengésének eredményeként született meg a hüvelyes
töltények közül a 4,37 mm-es, a 4,3×45 mm-es és a 4,9×45 mm-es, valamint a 4,6×36 mm-es.
Ez utóbbi köpenyes, ólommagvas "Löffelspitz" (kanálhegy) lövedéktesttel, illetve volfrám-
karbid maggal volt szerelve.

21. ábra
Nyugat-német 4,6 mm-es "kanál" lövedékes töltény

A kanállövedéket úgy állították elõ, hogy az ogivál orrkialakítású lövedéken a csúcs


közelében egy hornyot képeztek ki. Ezzel a röppályán a lövedék stabilitása lényegesen nem
csökken, de az emberi testbe csapódva az asszimetrikus terhelés miatt megpördül, és igen
nagy roncsolást végez. A feleslegesen szenvedést okozó kategóriába tartozó, antihumánus
megoldást (a nemzetközi tiltások miatt) végül is nem rendszeresítették.

A keményfém magvas lövedék fejlesztésének alapvetõ célja az volt, hogy a


lövedékálló védõmellénnyel ellátott, acélsisakot viselõ harcosok ellen is nagy távolságból
lehessen eredményesen harcolni. A kitûzött célt elérték, de – akkor még – a lövedékálló
védõmellények nem voltak általánosan elterjedtek, a harci mellényeken nem alkalmaztak titán
vagy kerámia betéteket, valamint a töltény magas elõállítási költségei miatt nem
rendszeresítették. (Természetesen az eltelt három évtizedben ez a helyzet gyökeresen
megváltozott!)

22. ábra
Lövésztöltények körvonalrajzának összehasonlítása
Eltérõ konstrukciók

A hagyományos 7,62 × 51 mm-es NATO töltény speciálisan "kemény célok"


leküzdésére szánt változatát fejlesztették ki az USA-ban. A lövedék mag 19,2 g/cm3 sürûségû
uránszármazék anyagot tartalmaz. (Lásd a 19. sz. ábrát.) Rendszeresítésérõl nincs
tudomásunk, ellentétben a hasonló maggal ellátott repülõgép fedélzeti fegyverek és
harckocsiágyú lõszerekkel. Ezen eszközök elterjedése – a jelenlegi formában – nem várható,
mivel napjainkban is felvetõdnek egészségügyi problémák, maguknál az alkalmazóknál is.
(Lásd az Öböl- és a Dél-szláv háborúk tapasztalatait.)

Igen sok kísérletet folytattak a sorozatlövés csökkentését célzó, de az egyes lövésnél


nagyobb találati arányt biztosító kettõzött (un. duplex), illetve a háromlövedékes (un. triplex)
kialakítású töltényekkel. Ezek a kialakítások huzagolt csõbõl lõtt, ûrméretesek voltak. A
fegyver csövét túlságosan igénybe vették, ezért a lõportöltetüket csökkenteni kellett. Emiatt a
lövedék-kezdõsebessége csökkent, s a fegyver eredeti irányzékát sem lehetett szabatosan
használni.
A problémái miatt ezek a konstrukciók nem terjedtek el. Az egyik elsõ duplex kísérleti
töltényt, a Colt gyár készítette az M 16 A2 rohampuskához, az eredeti 5,56 × 45 mm-es
hüvely felhasználásával. Ezzel a megoldással az elérhetõ maximális célzott lõtávolság 325
méter volt, melyet a szakértõk – érthetõen – akkor kevésnek ítéltek. A lövedéktömegek 2,2,
illetve 2,1 g volt, mindkettõ igen könnyû, így a keresztmetszeti terhelése igen kevés.

23. ábra
Amerikai duplex töltények
Felül: 12,7; alul 7,62 mm-es Ball Duplex M 198

A korábbi években kísérleteztek a hagyományos huzagolt csõbõl indítható, ûrméretes


töltények két-, vagy három féle lõpor keverékes megoldásaival is, a fegyvercsõben
egyenletesebb nyomáseloszlás érdekében. E változatok alacsonyabb csúcsnyomás (pmax)
mellett a csõben egyenletesebb, de összességében (pátl.) nagyobb átlag nyomásokat, ezáltal
nagyobb kezdõsebességet eredményeztek. E módosítások eredménye a nagyobb lövedék-
kezdõsebesség volt. Hátrányuk viszont az, hogy a már kész fegyvercsõ csõtorkolati része –
rendszerint – nincs az itt fellépõ nagy nyomásokra méretezve, tehát új csõ szükséges az ilyen
konstrukciójú töltények lövéséhez. A meglevõ fegyverek új csövekkel való ellátása költséges,
idõigényes, a zárszerkezet fokozott terhelése élettartam problémákat vethet fel, tehát
használhatósága kétséges.
Az elégõ hüvelyû töltények felépítése teljesen eltér a hagyományostól. A Német
Szövetségi Köztársaságban fejlesztették ki az elvében is új 4,7 mm-es DE-11 típusjelû, hüvely
nélküli töltényt, a Heckler ? Koch cég G-11 típusú automata fegyveréhez. Ennek a hüvely
nélküli tölténynek lényeges elõnye a kis tömeg, amely csak egynegyede a NATO egységes
töltényének. Tehát 2,4 kg-ban a mindössze 5,3 g teljes tömegû tölténybõl a katona 452 db-ot
vihet magával. Másik elõnye az, hogy jó a keresztmetszeti megterhelése, kb, 3 %-kal jobb,
mint a brit 4,85 mm-esé. Részletesen e témakört a fegyverekrõl szóló fejezetben ismertetjük.

24. ábra
5,56 × 45 mm-es; 4,7 mm-es elégõ hüvelyû; osztott hüvelyû megoldások

A fegyverek adogatási úthosszának csökkentését célozták a ’80-as években


kifejlesztett un. „osztott tengelyû” töltény konstrukciók. A tömítési és pozícionálási
problémák miatt ez a konstrukció sem terjedt el.

25. ábra
105 mm-es APFSDS harckocsi ágyú lõszerek
A nagy átütést eredményezõ leváló köpenyes, tûlövedékes lõszer konstrukciókra a
lövegeknél már számtalan példát lehet találni. Napjainkban már hasonló kivitelekkel
találkozhatunk a gépágyú lõszer kategóriában is.

26. ábra
30 mm-es gépágyú lõszer

A fenti konstrukciók adaptálása a kézifegyverekhez csak idõ, illetve igény kérdése


volt.

Külön ki kell emelni az amerikaiak egyik különleges fejlesztését, a '70-es években az


SFR (tûlövedéket tüzelõ puska) programban kivitelezett XM 19/70 típusjelû tûlövedéket
(27. ábra) tüzelõ puskát és töltényét. Ennél a leválóköpenyes 1,7×40 mm-es tûlövedék
kezdõsebessége 1478 m/s. A rendkívül nagy kezdõsebesség és a 23,5 : 1 lövedékhossz -
átmérõ viszony miatt a lövedék igen jó külballisztikai adatokkal rendelkezett. Jellemzõ példa,
hogy
500 m távolságra való tüzelésnél a röppálya tetõpontja mindössze 254 mm magas volt. A
lövedék tömege 0,66 g (egyes irodalmi adatok szerint: 0,59 g), így a torkolati energia – a nagy
kezdõsebességtõl függetlenül – kicsi, 721 J. E miatt a hátraható impulzus szintén kicsi 2,94
J/s, tehát az 1800 lövés/perc tûzgyorsaság mellett is könnyen tartható, irányítható a fegyver.
A rézhüvelyû töltény tömege 7,45 g, így 2,4 kg-ban 322 db-ot vihet magával a katona. Az
acélsisak-átütés maximális távolsága 800 m volt.

27. ábra
Az amerikai XM 19/70 tûlövedéke

A fenti biztató adatok ellenére a fejlesztést felfüggesztették, a töltény magas elõállítási


költségei, a leváló köpeny veszélyessége (szilánkok, szem és a tüdõ irritálása) és az éjszakai
harchoz szükséges fényjelzõ teljes hiánya miatt. (Jelenlegi technikai szinten íly kicsiny
méretekben harci alkalmazásra használható fényjelzõ egyszerûen nem készíthetõ.)

A modern lövészfegyverek területén három – alapvetõnek mondható – kísérletet kell


kiemelni:

?? Az USA..50-es leváló köpenyes, ûrméret alatti géppuska töltényt.


?? Az osztrák 15,2 mm-es Steyr AMR (IWS 2000) romboló puskából lõhetõ leválóköpenyes,
ûrméret alatti tûlövedékes töltényt ( 28. sz. ábra). Ennél a konstrukciónál a 15,2 mm-es
csõbõl leváló köpeny segítségével kilõtt ? 5,5 mm-es, 35 gramm tömegû tûlövedék-
kezdõsebessége 1450 m/s, s torkolati energiája 36793 J. Ezekkel az adatokkal a már
korábban említett fajlagos energiája ? 1548 J/mm2 , azaz duplája a távlati elvárásoknak.
Meg kell jegyezni, azonban, hogy ez a rendszer nem élõerõ ellen készült, mérete és
tömege, valamint torkolati energiája miatt sem alkalmas egyéni sorozatlövõ fegyvernek.
Megemlítése a jövõbe mutató, új lövedékkialakítás miatt volt indokolt, témánk
szempontjából jobb példa az osztrák Steyr ACR. Ez utóbbi vezérsíkokkal
szárnystabilizált, tûlövedékkel ellátott mûanyag hüvelyû gyûrûs-csappantyús töltény.
?? Az USA AAI leváló köpenyes, ûrméret alatti tûlövedékes megoldását, melyet az ACR
fegyveréhez fejlesztett ki. A lövedék ? 1,6 mm, 41,27 mm hosszú, kb. 0,66 g tömegû
szárnystabilizált tûlövedék, melyet négyrészes mûanyag leváló köpeny fog körbe. A
töltényt speciális – erre a célra készített – lõporral szerelték.
?? A 90’-es években készült el az USA-ban az 5×54 mm-es AIWS billenõ töltényûrös
fegyver prototípusa. A 3 g tömegû lövedék kezdõsebessége 945 m/s volt, a fegyver
tûzgyorsasága
550 lövés/perc. A tárkapacitás 60 db töltény. Mivel a lövedék a célban kifejtett hatása nem
haladta meg az 5,56 mm-es lövedékekét, ezért az egész programot törölték.

28. ábra
Az osztrák 15,2/5,5 mm-es lõszer Az amerikai AAI tûlövedékes töltény

3. táblázat
Kaliber Típus Töltény Lövedék Kezdõsebesség/ 2,4 kg-ot
(mm) tömege tömege csõhossz kitevõ
(g) (g) (m/s)/(mm) töltények
száma
(db)
7,62×51 24,0 9,45 780/450 100
DM41 840/533

7,62×39 16,4 7,9 715/415 146


43 M 735/520

5,56×45 11,8 3,56 970/465 203


M193 995/508

5,56×45 11,7 3,4 1008/508 205


XM777
5,56×45 12,2 4,0 895/465 197
SS109 935/530

5,45×39 10,2 3,4 900/415 235


74M
4,85×49 11,6 3,11 900/508 207
XL1E1 930/620

4,32×45 9,7 1,81 1128 247


Kis.
4,7×21 5,3 3,4 940 453
DE11

29. ábra
A légellenállás tényezõ változása a lövedék orrkialakítása függvényében

Összességében a töltény és lövedékfejlesztések tendenciái az alábbiak:

– A II. világháború után megindult kalibercsökkentési tendencia (a célok védettségének


növekedése miatt) megállt.
– Az USA-ban kifejlesztett uránszármazék maggal szerelt lövészfegyver töltények
elterjedése az egyértelmû egészségügyi problémák miatt nem várható.
– A '70-es években az NSZK-ban kifejlesztett keményfém magvas lövésztöltény saját
korát messze megelõzte, hasonló konstrukciók alkalmazásának a XXI. század elején
jött el az ideje.

Napjainkban:

– Igyekeznek csökkenteni a lövedék ballisztikai tényezõjét (tûlövedékek).


– Igyekeznek növelni a lövedék célban kifejtett hatását (átütésüket) alakkal, sebesség
növeléssel, anyaggal.
– Igyekeznek csökkenteni a stratégiai anyagnak számító réz hüvely felhasználását,
valamint a kb. 20 lépéses hüvely gyártástechnológia eszköz és energia igényét (hüvely
nélküli, vagy elégõ hüvelyû töltény kísérletek).

7.2 Tárfejlesztések

Gépkarabélyoknál az elmúlt évtizedekben a középágyba helyezhetõ szekrénytárak


terjedtek el, melyek kapacitása 20 ÷ 30 (esetleg 45) töltény volt. (A pisztolytöltényt tüzelõ
géppisztolyok esetében kivitelezett nagyobb, 70 ÷ 90 töltény befogadására alkalmas táraknak
a lényegesen nagyobb befoglaló méretû töltények miatt a gépkarabélyoknál nincs
létjogosultsága. 70 db töltényes csigatár a golyószóróknál létezik.) A nagy tárkapacitás két
lényeges problémát vet fel. Az egyik az, hogy adogatás közben az összes töltény tömeget
mozgatni kell, természetesen sorozatlövés közben is, akadály nélkül, ez 30 db-nál nagyobb
mennyiségben kritikus lehet. A másik, hogy a középágyba helyezett szekrénytár nagy
tölténymennyiség esetén oly annyira "kilóg" a fegyver körvonalából, hogy például fekvõ
testhelyzetben a fegyver használata kényelmetlenné válhat, a talajon felfekvõ tár miatt a
sorozatlövés szórása értelmetlenül megnõhet.

A fegyver körvonalában való nagy (30 db) tárkapacitás megoldásának igen szép
példája a Svéd MKR fegyver tárja.

30. ábra
A Svéd MKR fegyver és tárja

A tárak „mûanyagosítására” évtizedek óta folytak fejlesztések. Ezek közül két


jellemzõ és rendszeresített megoldás emelhetõ ki. Az egyik a 7,62 mm-es Kalasnyikov
fegyverekhez alkalmazható acél tárajak betétes, hõre keményedõ mûanyagból készült orosz
megoldás. A másik az osztrák 5,56 mm-es AUG fegyverhez használatos, áttetszõ mûanyag
tártestbõl készült kivitel. Ez utóbbi elõnye az, hogy rápillantásra látszik nagyságrendileg
mennyi töltény van még a tárban. Hátránya: a réz hüvelyek messzire csillognak a
napsütésben, s ennek nagy a felfedõ hatása még lövés nélkül is. Mindkét konstrukció 30 db
töltény befogadására alkalmas.
31. ábra
A svájci SIG összekapcsolt mûanyag tár fejlesztése

Az elmúlt évtizedek helyi háborúi bebizonyították, hogy éles helyzetekben a 20 db-os


tárkapacitás kevés. (Ilyen tárak voltak az eredeti M 16 fegyverekhez.) Már a vietnami
háborúban az amerikai katonák szigetelõ szalaggal össze bandázsolt tárakat használtak. E
barkács kivitelbõl fejlesztették ki az USA-ban a 20 db-os mûanyag tárakat, a szintén
mûanyagból készült összeerõsítéssel. A megoldást az amerikai és a kanadai hadsereg egyaránt
kipróbálta.
A 7,62 mm-es Kalasnyikov fegyverekhez kifejlesztett 45 töltény befogadására alkalmas
amerikai mûanyag tárak nem feleltek meg, mert a tár annyira kiáll, hogy fekve már nehéz,
vagy lehetetlen célozni a fegyverrel.

A tárcserék idõszükségletének csökkentését és a mûanyagosítást célozta a nagy


kapacitású, 90 db 5,56 mm-es töltény befogadására alkalmas csigatáras kivitelû tár az M 16
fegyverekhez. E tár igen nagy terjedelme és egy oldalon ható, változó nyomatéka nem tette
lehetõvé elterjedését.

A nagy tárkapacitás elérését célozta (az 1911-ben Németországban szabadalmaztatott)


egyenesbe vezetett csigatár megduplázásával elõállított amerikai 100 töltényes megoldás.
Ennek terjedelme – a kétoldalas kivitellel – lényegesen kisebb, mint az elõzõ pontban említett
90 darabosé. Tüzelés közben a két oldalról szimmetrikusan kifogyó töltények miatt, a
fogyásból adódó káros nyomatékok nem lépnek fel. A tele tár igen nagy tömege miatt
azonban csak villa állvánnyal rendelkezõ, könnyû (5.56 mm-es) golyószóróknál használják.

32. ábra
A múlt század elején beadott szabadalom rajza és megduplázva napjaink amerikai kivitele
(100 db 5,56 mm-es töltényhez)
Részben a tárkapacitás növelése, részben tüzeléskor a fegyver magassági méretének
csökkentését célozta a Vörös-féle hengertáras megoldás. Ezt a kivitelt, mint variációt említjük
meg, gyakorlati alkalmazása nem várható.

33. ábra
A Vörös-féle 9 × 19 mm-es hengertáras géppisztoly és tárja

Valamennyi eddig említett célkitûzést (nagy tárkapacitást, mûanyagosítást) egyesíti


magában az 50 db 5,7×28 mm-es SS 190 típusú töltényt tartalmazó, belga P 90 fegyver tárja,
de a korábbiak hátrányai nélkül (34. ábra). A csõ fölötti elhelyezése miatt egyáltalán nem "lóg
ki" a fegyver körvonalából. Áttetszõ mûanyag tártest emiatt rápillantással lehet érzékelni a
még felhasználható töltények mennyiségét. Hátránya az, hogy az adogatás irányára
merõlegesen álló töltényeket be kell forgatni a töltéshez, s ezzel a tárajak igen el lett
bonyolítva, a mechanikus behatásokra érzékeny. Lövés közben a tárból kifogyó töltények
miatt a fegyver tömeg középpontja hátrébb vándorol. Emiatt a precízió – minimálisan ugyan,
de – változik. Ennek a konstrukciónak elterjedését gátolhatja az a tény is, hogy ebben az
elrendezésben nagyobb méretû (például a gépkarabély) töltényeknél már megnõ a tár és ezzel
a fegyver szélességi mérete.

34. ábra
A belga 5,7 × 28 mm-es
P90 géppisztoly, az
elfordítós, körvonal
méreten belül elhelyezett
Szintén a fegyvercsõ hossztengelyére merõleges, a függõleges tengelyben elrendezett
töltényeket (50 darabot) tartalmaz a német 4,7 mm-es G 11 fegyvercsõ fölött levõ tárja. Ezt a
megoldást az elégõ hüvelyû töltény és a kereszt tengely körül elforduló (billenõ) töltényûr
tette lehetõvé. Hátránya ennek a megoldásnak is a fogyó töltény készlet miatti precízió
változás. Ettõl függetlenül a jövõ gépkarabély megoldásainál szóba jöhetõ konstrukció lehet,
függetlenül attól, hogy elégõ hüvelyû, vagy a folyékony hajtóanyagú fegyver megoldások
kerülnek elõtérbe.
35. ábra
Elvi tár- és zár elrendezés a német G 11 fegyvernél, a 4,73 × 33 mm-es DM 11
elégõ hüvelyû töltény változathoz

7.3 Hagyományos töltényt tüzelõ fegyverek mûanyagosítása


és új konstrukciós megoldások

E fejezet tényleges tárgyalása elõtt célszerûnek látjuk – legalább távirati stílusban –


felvillantani a gépkarabélyok fejlõdését.

A gépkarabélyok rövid fejlõdése

A II. világháború harcai bebizonyították, hogy a 4100 ÷ 4500 J torkolati energiájú


öntöltõ puskáknak a távlatokban nincs létjogosultsága. A hadseregek sorozatlövõ egyéni
lövészfegyverre vártak, de az alkalmazott géppisztolyokénál lényegesen nagyobb hatásos
lõtávolsággal. A feladat irányát megmutatta a – már a háború alatt kifejlesztett – német 7,9
mm-es "Kurtz" típusú „rövid”-töltény. Ehhez szerkesztették meg elõször az MKb 42, majd az
MP 43, végül az SG 44 fegyvereket. A rövid töltényes koncepciót a Szovjetunió vette át
elõször, oly annyira, hogy a 7,62 × 39 mm-es 43 M töltényhez már 1947-ben rendszeresítették
az M. T. Kalasnyikov által tervezett AK-47 típusjelû gépkarabélyt (lásd 11. ábrát). Az 1950-
es évek elején a NATO is rendszeresített hasonló kategóriájú töltényt a 7,62 × 51 mm-est. A
fegyverfejlesztések ezekben az években erre a töltényre készültek. Ezek közül a jelentõsebbek
(a teljesség igénye nélkül): a belga FN (1954-ben); az amerikai M 14 és M 15, majd 1957-ben
rendszeresítették az AR-10-et; a spanyol - német CETME; a német G 3. (Kivétel persze volt,
például a svájci 7,5 mm-es SIG 510, melyet 1957-ben rendszeresítettek. Azt mondhatjuk,
hogy az ötvenes években a gépkarabélyok (rohampuskák) torkolati energiája –
világviszonylatban – 2100 ÷ 3300 J között stabilizálódott.
36. ábra
Az '50-es évek 7,62 × 51 mm-es amerikai konstrukciói
M 14 (felül), M 15 (középen), AR-10 (alul)

Közben (a töltényfejlesztéseknél már említettük, hogy) folyt az Egyesült Államokban


a SALVO program, melynek eredménye a kiskaliberû, 5,56×45 mm-es M 193 töltény
megjelenése és E. M. Stoner által hozzá szerkesztett M 16 automata puska rendszeresítése
1963-ban. Ennek közvetlen hatása a belga E. Vervier által tervezett FN CAL 1966-os, majd
az FN Minimi 1974-es rendszeresítése, az izraeli I. Galil tervezte AMR, valamint a francia P.
Tellie tervezte FA MAS 1979-es rendszeresítése, a teljesség igénye nélkül.

37. ábra
Az amerikai 5,56 × 45 mm-es M 16 automata puska szétszedett állapotban
Késõbb a NATO rendszeresítette az 5,56 × 45 mm-es SS 109 töltényt, amely a késõbbi
konstrukciók alapvetõ tölténye lett.

A Szovjetunió 1974-ben rendszeresítette az 5,45 × 39,5 mm-es gépkarabély töltényt és


a hozzá készített AK-74 gépkarabélyt.

Összességében kijelenthetjük, hogy a XX. század végére jellemzõ konstrukciók


alapjait 1975-ig megalkották.
Érdekes konstrukciós megoldások

Új konstrukciós megoldásnak tartható az amerikai M 16-nál alkalmazott könnyûfém-


tok és a Bull-pup kialakítást. (Ennek lényege az, hogy a tusának nincs törése a tusanyaknál,
egy egyenesbe esik a csõtengellyel.)

A megoldás elõnyei:

?? A tusába el lehet helyezni szerkezeti elemeket, a hátrasiklás egy része is itt kaphat
helyet. Összességében a fegyver szerkezeti hossza rövidebb lehet. Igaz ez a
megállapítás az
M 16-osnál nem látszik elég markánsan, de a többi konstrukciónál ez érzékletesebb.

?? A lövõ vállán a megtámasztási pont közelebb van a csõtengely meghosszabbított


vonalához, mint az a hagyományos megtört tengelyû tusánál van, így a lövéskor
fellépõ reakcióerõ nyomatéka kisebb (kisebb a fegyvercsõ felfelé történõ elmozdulása.

Hátrányai:

?? Hagyományos nyílt irányzék esetében rövidebb lesz az irányzóvonal hossza, ami


rontja a pontos célzást, mert az emberi szem alkalmazkodó képessége nem változik, de
a fegyver hossza csökkent;

?? Általában – az irányzék kialakításától függetlenül – antropometriai okokból az


irányzékot a hagyományosnál jobban ki kell emelni a fegyver felsõ síkjából, amibõl az
következik, hogy megnõ a fegyver magassági mérete, de ennél sokkal lényegesebb az,
hogy a lövõ feje is jobban kiemelkedik, így nagyobb célt mutat az ellenségnek, mint a
hagyományos megoldásoknál.

38. ábra
Jellegzetes "Bull-pup" fegyver kialakítások
A brit 4,85 mm-es L7A2 A francia 5,56 mm-es FA MAS-A3

Összességében elmondható, hogy ez a megoldás (Bull-pup) a fegyverek


kivitelezésénél terjedõben van. Felsorolás helyett elég megemlíteni az egyik legújabbat,
nevezetesen az örmény gyártmányú 5,45 mm-es K-3 típust. A fegyver teljes hossza 700 mm
és éjszakai – szállemez megvilágítású – optikai irányzékkal van ellátva. Ez a típus (és például
az osztrák AUG) már igazi Bull-pup kialakítású, mert az egyenes tusán kívül az elsütõ
szerkezet megelõzi a tárat.
39. ábra
Az örmény 5,45 mm-es K-3 gépkarabély

A mûanyagok felhasználásának igénye a fegyvertechnikában nem új keletû.


Gondoljunk vissza a 7,62 mm-es AKM-63 típusú hazai gyártású fegyverünkre (tusa + két
pisztoly markolat), amely egyidõs a szintén mûanyag tusás, pisztoly markolatos és alsó ágyas
amerikai M 16-ossal. A mi fegyverünk azért nem volt sikeres, mert a '60-as évek hazai
mûanyag technológiája jelentõsen le volt maradva a világszínvonalhoz képest. (A hazai
fegyver - 30 °C hõmérsékleten 1,5 m magasról leejtve a mûanyag tusa szilánkosan törött, ami
hadifegyvernél megengedhetetlen.)

40. ábra
A magyar 7,62 mm-es AKM-63 gépkarabély mûanyag alkatrészei

A fegyver mûanyagosítás területén az igazi áttörést az osztrák gyártmányú 5,56 mm-es


AUG gépkarabély jelentette. Maga a fegyver Bull-pup kialakítású, ergonómiailag igen jól
megtervezett. Beépített optikai irányzékkal van ellátva. A mûanyagosítás oly mértékû, hogy
ez a "merészség" a legtöbb fegyver konstruktõrt megdöbbentette. Itt már a zártest is fém
betétes mûanyagból készült. (A tárról már korábban említést tettünk.) Alapvetõ tölténye az
5,56 mm-es SS 109 típus, s ezzel az 508 mm hosszú csõbõl a kezdõsebessége megfelel a
többi, hasonló fegyvernek. Külön szolgáltatás a fegyvergránát lövési lehetõség. Ezen kívül az
elsütõ billentyû meghúzási úthossza akaratlagos változtatásával lehet vele egyes-, illetve
sorozatlövés tûznemet váltani. Tehát nem kell külön mûveletet beiktatni a tûznem váltáshoz,
rugalmasan lehet azt – pillanatnyi döntéshozatal után – alkalmazni. A saját korában
megdöbbentõ újdonságnak számító, rendkívül kézies, jól használható fegyver – 20 év után
már kijelenthetjük – mégsem terjedt el. Ennek egyetlen alapvetõ okát látjuk, mégpedig azt,
hogy egy kis ország készítette. Ez lényeges megállapítás, a késõbbiekben vissza fogunk rá
hivatkozni.
41. ábra
Az osztrák 5,56 mm-es AUG gépkarabély röntgen rajza

E hagyományt fejlesztette tovább a Steyr cég a tûlövedékes ACR fegyverében is, ahol
a mûanyagosítás szintén az egész fegyverre kiterjedt. (Az ACR programot az amerikai
bevizsgálás után, hivatalosan 1990-ben leállították, rendszeresítés nélkül.)

42. ábra
Az amerikai 5,56 mm-es IBUS M-17S fegyver

E fejezet korábban említett újdonságait tartalmazza, de már az elmúlt évtized


egyszerûsítési törekvéseit tükrözi a ’90-es évek elején tervezett, amerikai IBUS M-17S
típusjelû 5,56 mm-es töltényt tüzelõ fegyver. Itt az egyszerû formán kívül említésre érdemes
újdonság nincs, hátránya viszont a nem hadi kivitelû (vadász) optikai irányzék. Ezen irányzék
lehet nagyon pontos, de igen sérülékeny.

A mûanyagosítás magas foka, különlegesnek számító kialakítása, valamint a tár


elrendezése miatt célszerû megemlíteni a belga SS 190 típusjelû 5,7 × 28 mm-es töltényt
tüzelõ P-90 géppisztolyt. A 3 kg tömegû, 500 mm hosszú fegyver tárkapacitása 50 db. Egyes
és sorozatlövésre alkalmas, az elméleti tûzgyorsasága 900 lövés/perc. Speciális tölténye
átmenetet képez a gépkarabély „rövid” töltény és a nagyteljesítményû pisztoly töltény között,
de inkább az utóbbi kategóriába sorolható. Emiatt a hatásos lõtávolsága 200 méter (gyári
adat). A tár megoldásáról már tettünk említést korábban.
Összességében az megállapítható, hogy a hagyományos – hüvelyes – töltényt tüzelõ
fegyverek közül ez utóbbi konstrukció tekinthetõ a legátgondoltabbnak és a jelenlegi
technikai szinten a „legmodernebb”-nek, de a katonai alkalmazhatósága csak a
„géppisztolyos” (alárendeltebb) feladatok megoldására teszi alkalmassá.

A gépkarabély kategória mûanyagosítása – más egyéb újdonságok mellett – megjelent


a G. Nyikonov által tervezett 5,45 mm-es AN-94 típusjelû (ABAKAN fedõnevû) orosz
fejlesztésben is. Ennél a fegyvernél a korábbi 5,45 mm-es AK-74-hez képest már nem csak a
tusa, a pisztoly markolat és az alsóágy-csõborító héj készül mûanyagból, hanem a tok és az
oldalra behajtható tusa is üvegszállal erõsített mûanyag. A fegyver alkalmas egyes lövés és
sorozatlövés leadásán kívül kb. 1800 lövés/perc tûzgyorsaságú kétlövéses tûzcsapásra is. Ezt
egy új kialakítású un. „elõtöltõ” mechanizmus beépítésével oldották meg. A sorozatlövés
elméleti tûzgyorsasága kb. 600 lövés/perc. A csõ alatt levõ rúd a sarkantyúval a GP-25
gránátvetõ felerõsítésén túlmenõen sorozatlövéskor – állítólag – elõsegíti a csõrezgések
csökkentését, de egyben a harcjármûbõl való tüzeléshez rögzítõként is szolgál.

7.4 Hagyományos fegyverekre szerelt gránátvetõk

A puskagránátokat 1683 óta használják a különbözõ hadseregekben. Abban a korban


az alapfegyver (puska) rendkívül kicsi tûzgyorsasága, illetve a területtûz igénye hozta létre. A
késõbbiekben ez az eszköz az I. világháború árokharcaiban (és tömeges gyalogos támadások
korában) élte reneszánszát. Napjainkban a fegyvergránátok jelentõsége az alapfegyver
szolgáltatásainak kiterjesztésében van. A repeszgránát robbanó hatásával területtûz leadására
alkalmas, ívelt röppályája miatt még holtterekbe is; a kumulatív hatású gránátjával gyengén
páncélozott célok leküzdésére alkalmas, ellentétben a normál lövésztölténnyel. Nem lehet
véletlen az a tény, hogy nyugaton több mint harminc éve nem rendszeresítettek olyan
konstrukciót, amelyrõl valamilyen formában és valamilyen féle fegyvergránát nem
lõhetõ! Sõt az utóbbi évtizedben már keleten is egyre inkább terjed a fegyvergránátok
alkalmazása.

A gránátvetõk fajtái:

?? Önálló gránátvetõk (témánk szempontjából érdektelenek).


?? Fegyvergránát indítására alkalmas fegyverek.
?? Fegyvercsõ alá szerelhetõ gránátvetõk.
?? Kombinált megoldások.

A fegyvergránát lövésre alkalmas fegyverekre az a jellemzõ, hogy eleve úgy tervezték,


hogy vagy speciális vaktölténnyel, vagy éles tölténnyel megtörténhessen róluk az indítás.
Mindkét variációra a nagy célban kifejtett hatás jellemzõ. Érdekes, hogy mindkét indítási
variáció leghasználhatóbb változata közel harminc éves.

A speciális vaktölténnyel indítható variációk közül kiemelkedik a hazai tervezésû


és gyártású 7,62 mm-es (43 M töltényt tüzelõ) AMP gépkarabély (lásd a 43. ábrát). Ezt a
tényt támasztja alá a Libanonból az USA-ba került fegyverek bevizsgálási tapasztalatai, amely
szerint ez a fegyver a „legjobb Kalasnyikov változat”. Az e fegyverrõl indított gránátok
mind célzott lõtávolságban, mind a célban kifejtett hatásban, mind pedig a normál
tölténnyel való sorozatlövés célkörzetben maradásával kiemelkedett kortársai közül.
43. ábra
A magyar 7,62 mm-es AMP gépkarabély

A másik fegyvergránát lövési variáció legkiemelkedõbb képviselõje az izraeli 5,56


mm-es Galil AMR gépkarabély, melyet Kalasnyikov és Stoner munkáiból kombináltak össze.
Attól függetlenül, hogy az 5,56 mm-es (normál) tölténye lövésekor semmivel sem tudott
többet, mint kortársai, fegyvergránátjai maximális célzott lõtávolsága megközelítette a
magyar AMP-rõl indítottakét.

44. ábra
Az izraeli 5,56 mm-es GALIL AMR fegyvergránáttal

A többi – igen nagyszámú – választék felsorolása helyett elégedjünk meg a tény


közlésével, hogy ezek a konstrukciók ma már nem perspektivikusak tisztán azért, mert a
normál fegyvercsõrõl indított fegyvergránátok helyett a csõtengellyel párhuzamos lelövõ
toldatról indított változatok részben a mûveleti idõk csökkenése miatt, részben a
balesetveszély csökkenése miatt kedvezõbbek.

A fegyvercsõvel párhuzamos elrendezésû tromblonról indítható fegyvergránátra két


jellemzõ konstrukció létezik.

Az egyik az amerikai 5,56 mm-es M 16 automata puskáról indítható, 140 mm fej


átmérõjû rakéta. Ennél a kivitelnél a fegyvercsõtorkolatára erõsített, lövés közben a lövedék
mögötti gáz megcsapolás adja a rakéta indításához az impulzust. A rakétának gyakorlatilag
nincs visszahatása a fegyverre, s ezáltal a lövészre. Ezzel a nagy tömegû gránátot a lövész
veszélyeztetése nélkül lehet ellõni.
45. ábra
Az amerikai 5,56 mm-es M16A2 alá szerelt ? 140 mm-es rakéta

A másik megoldásnál szintén a fegyver csövével párhuzamos tromblonról lehet ellõni


a gránátokat. Ez a magyar 7,62 mm-es AMD-65 gépkarabélyra erõsített, önálló elsütõ
szerkezettel ellátott Lt jelû, 670 g össztömegû eszközrõl, amelyhez egy, a gránátlövéshez
alkalmazott Lti jelû optikai irányzék is tartozik (46. ábra). Ennél az eszköznél a gránátba van
– gyárilag – beszerelve az indításhoz szükséges vaktöltény. A tromblonra felhúzott éles
fegyvergránát fölött a normál tölténnyel veszélytelenül lehet tüzelni. A lelövõ toldat elsütõ
szerkezete megfeszített, biztosított helyzetében a normál töltény lövése után a gránát
indításához csak ki kell biztosítani, célozni és lehet lõni. Gyakorlatilag maga a fegyver "csak"
egy tartószerkezetnek tekinthetõ a gránát lövésénél. Mivel a lelövõ toldat tengelye azonos
magasságban van a válltámasz megtámasztási pontjával ezért jelentõs felfele mozgása nincs a
fegyvernek gránát lövéskor sem.

46. ábra
A magyar 7,62 mm-es AMD-65 gépkarabélyra szerelt Lt gránátvetõ,
Lti irányzék és felhúzott gránáttal 43 M töltény lövése közben
Az elmúlt 30 évben rohamosan terjedtek a fegyvercsõ alá erõsített 40 mm kaliberû
gránátvetõk. Ezeknél a megoldásoknál a lövész védelmét az un. elõkamrás égési ûrrel
oldották meg, nevezetesen a gránát kivetéséhez szükséges lõportöltetet nagy nyomáson egy
szûk térben elégetik, s ezáltal a hüvely (valamint a gránátvetõ csövében) az elégett lõpor gázai
és a maradék égéstermékek alacsony nyomáson dolgoznak, ami a gránát felgyorsítását (és a
hátrahatást) végzi. A nyugaton rendszeresített 40 mm-es gránátvetõk õse az M 148 típusjelû
amerikai gránátvetõ. A legjellemzõbb nyugati megoldásokat a 47. ábra mutatja be.

47. ábra
Nyugati gépkarabélyok (rohampuskák) alá szerelt 40 mm-es gránátvetõk

A VSZ szétesése után – hazánkat leszámítva – minden államban felismerték a


gránátlövés jelentõségét! Mindenhol kifejlesztették a 40 (vagy 30) mm-es csõ alá csatolható
gránátvetõket. Erre mutatunk be jellemzõ példákat a 47. és 48. ábrákon. Meg kell említeni,
hogy a legújabb orosz fejlesztésû 5,45 mm-es AN-94 fegyverre is fel lehet szerelni a 40 mm-
es gránátvetõt.

48. ábra
Keleti (AK típusú) gépkarabélyok alá szerelt 40 mm-es gránátvetõk

Összefoglalva:

?? Teljesen egyértelmû, hogy a modern korban is szükség van a sorozatlövõ


lövészfegyverek szolgáltatásait kibõvítõ fegyvergránátokra. (Ez tény és nem szimpátia
kérdése.).
?? Az elmúlt évtizedekben a 40 mm-es kisméretû gránátok célban kifejtett hatása (repesz
ölõhatár <R 5 m; kumulatív pc. átütés ? 40 (max. 60) mm) még elfogadható volt, de a
távlatokban nem lesznek elégségesek. Nagy valószínûséggel vissza kell térni a
nagyobb hatást kifejtõ (repesz ölõhatár ? R 15 m, kumulatív pc. átütés > 120 mm)
fegyvergránátokra, megtartva például a PGK 100 és a PGR 450 m-es célzott
lõtávolságát.

?? A legnagyobb kezeléstechnikai biztonságot és a legrugalmasabb tûznem váltást a


fegyvercsõvel párhuzamos elrendezésû, önálló elsütõ szerkezettel ellátott gránátvetõ
konstrukciók biztosítják. Nagy valószínûséggel ezeké a jövõ. (Itt az elõzõ három
bekezdésben említetteken kívül, az átmeneti idõszakban a hazai Lt típus is szóba jöhet.)

7.5 Új fegyverkonstrukciók

A '90-es évek legújabb terméke az amerikai 5,56 mm-es, vagy 4,32 mm-es AAI
gépkarabély, amely alapkiépítésben egyes- és sorozatlövésre, valamint 3-as tûzcsapásra
alkalmas. A tárkapacitás 36 vagy 50 db. Standard kivitelben 1066 mm hosszú, Bull-pup
formában 805 mm. A lövedék-kezdõsebessége 457 mm hosszú csõbõl az 5,56 mm-esé 885
m/s; a 4,32 mm-esé
1158 m/s. Az adatokból látszik, hogy az 5,56 mm-es változat az M 16-osnál kisebb
sebességû, ami visszalépést jelentene. Ez a "hidrodinamikai sokkhatás" megszûntét, a hatásos
célzott lõtávolság visszaesését 300 m-rõl 200 m-re, az átütési tulajdonságok jelentõs romlását
jelenti.

A fenti kísérleti fegyver után elkészültek az AAI program többi (amerikai, német és
osztrák) prototípusai is. Az amerikai bevizsgálás és összehasonlítás eredménye a program
teljes leállítása volt, a „kis” célzott lõtávolság (maximum 300 m) és csekély átütési értékek
miatt.

Értékelésünk szerint valamennyi lövedékkonstrukciónak egy közös hibája volt, amely


az 1969-es amerikai elõkísérletekbõl maradhatott vissza. Nevezetesen, a tûlövedék
gyártásához szöggyártó automatákat használtak, minimális változtatással, s e miatt – az
azonos anyagból készült test és stabilizáló szárnyak – farnehéz lövedéket eredményeztek.
Kicsi volt a tömegközéppont és a légerõk támadáspontja közötti távolság, tehát a stabilizáló
nyomaték. Így a lövedék gyorsan veszítette stabilitását. (Már õseink is tudták, hogy a
nyíllövedéknek orrnehéznek kell lennie és a stabilizáló szárnyaknak könnyûnek.)

Összességében nem szabad elvetni a tûlövedék koncepciót, csak a fizikai


törvényeknek megfelelõ kialakítást kell alkalmazni. (Az más kérdés, hogy ezt milyen módon
lehet gazdaságosan elõállítani.)

5. táblázat
Típus Tömeg (g) Sebesség (m/s) Energia (J)

V0 V300 V500 E0 E300 E500


7,62 × 51 9,5 830 640 530 3000 1900 1300
5,56 × 45 3,56 970 660 500 1800 800 440
5,56/1,7 Tû 0,66 1478 1438 (V400) 721 682 (E400)
A táblázatból világosan látszik, hogy a kiskaliberû 5,56 mm-es lövedék a 7,62 mm-
esnél nagyobb sebességgel indul, 300 m-en már közel azonos a sebességük, 500 m-en már a
7,62 mm-esnek nagyobb a sebessége. A mindkettõnél lényegesen nagyobb sebességgel induló
tûlövedék 400 m-en 40 m/s-ot veszít mindössze, a rendkívül jó keresztmetszeti megterhelése
miatt. (A keresztmetszeti megterhelések: 7,62 mm-es 20,83 g/cm2; az 5,56 mm-es 14,66
g/cm2 ;
2
a tûé 29,07 g/cm ) Az is megállapítható, hogy 500 m távolságban már a tûlövedék energiája a
nagyobb az 5,56 mm-esnél. Az is látszik, hogy a tûlövedékkel sem igen lehet erre a távolságra
eredményesen tüzelni, de a kis torkolati energia miatt a fegyver hátralökése kisebb, mint az
5,56-osé. Tehát a legkedvezõtlenebb az 5,56 mm-es kaliber, a tûlövedékes megoldást – a mi
véleményünk szerint, a kísérleti eredményektõl függetlenül – érdemes továbbfejleszteni.

Tûlövedékes kísérleti eszközök jellemzõ adatai 6. táblázat

Típus Kaliber Fe. hossz Fe. tömeg Töltény tömeg Töltény Kezdõsebesség
(mm) (mm) (kg) (g) hossz (m/s)
(mm)
AAI 5,56 1016 3,53 9,2 53,85 1403
Colt 5,56 1032 3,3 12,31 56,6 884*
HK 5,56 750 3,9 5,18 33 915
Steyr 5,56 765 3,23 5 45 1220
*duplex

49. ábra
Különbözõ tûlövedékes megoldások
Az új fejlesztések közül ki kell emelni az 5,56/20 mm-es OICW programot.

Az Egyesült Államokban az 1990-es évek elejétõl folyik a kutatás: hogyan kell


kinéznie az új évezred személyi lõfegyverének. Az OICW (Objective Individual Combat
Weapon), vagyis a „Személyi Lõfegyver Projekt” elnevezésû program hivatott e fegyver
megalkotására. A feladat bonyolultságára jellemzõ, hogy egyetlen hagyományos fegyver-
töltény fejlesztõ cég sem mert egyedül nekivágni e feladat önálló megoldásának. A
fegyverrendszer fejlesztését az Alliant TechSystems (USA) vezetésével a Heckler ? Koch
(német), a Dynamit Nobel (svéd) és a Contraves Brashear Systems cégek – jelenleg is –
együttesen végzik.

Az elõzmények

A ’90-es évek elején (lényeges, hogy a két világrendszer megszûnése után) az


Egyesült Államok katonai tervezõi egy olyan fegyver körvonalait vázolták fel, amely a
katonát mintegy „egyszemélyes ezreddé” alakítja. (Ez utóbbi fogalom 1973-óta ismert,
nevezetesen az izraeliek ekként reklámozták az akkor új 5,56×45 mm-es GALIL AMR
gépkarabélyukat.)

A megfogalmazott követelmények (hazai terminológiával Harcászati Mûszaki


Követelmények, röviden HMK) a következõk:

1. Egyéni, egyes és duplalövésre (is) alkalmas „gépkarabélynak”, egyben


„gránátlövõnek” is kell lennie, ezek kombinációja legyen.
2. A fegyvernek mind jobb-, mind balkezes katonák számára is egyaránt használhatónak
kell lennie.
3. Egy elsütõ billentyûvel rendelkezzen.
4. A gránátvetõ rész alkalmas legyen un. „intelligens” (magyarul: programozható)
fegyvergránát indítására.
5. Alkalmas legyen „pontcélok” 500 m távolságig történõ leküzdésére.
6. Alkalmas legyen „nagy területen fekvõ” célpontok 1000 m távolságig való
leküzdésére (magyarul területtûz kiváltására).
7. Tömege a lõszerjavadalmazással együtt ne haladja meg a 6,35 kg-ot (miért pont
ennyit?);
8. A gépkarabélynak az M 16 tárát kell felhasználni (?).
9. A gépkarabélynak egyeslövésre és 2 lövéses tûzcsapásra kell alkalmasnak lennie.

Természetesen ezen rövidített követelmények nem tartalmazzák a fegyverrendszerre


való összes elõírást, csak a számunkra lényegeseket (meg amelyeket nyilvánosságra hoztak).
Nézzük végig, hogy e (rövidített) követelményekben mik az újdonságok:

Az 1. pontban önmagában véve nincs újdonság. Több mint 30 éve rendszerben


vannak azok az 5,56; 5,45; és 7,62 mm-es gépkarabélyok, melyekre felszerelték a 40 vagy a
30 mm-es fegyvergránátvetõket. Az újdonság a 3. pont figyelembe vételével jön össze,
nevezetesen, hogy egy elsütõ billentyûvel rendelkezzen. [Anélkül, hogy erre a követelményre
érdemi kifogást tennék, csak azt szeretnénk megjegyezni, hogy az 5,56×45 mm-es osztrák
AUG gépkarabély (Sturmgewehr 77) elsütõ billentyû különbözõ mélységig történõ
behúzásával lehet egyes-, vagy sorozatlövést leadni. Konkrét harctevékenység közben – a
lövész stresszhelyzetébõl adódóan – komoly problémák adódhatnak a nem szándékos
sorozatlövés miatt. Biztos, hogy célszerû e követelmény?]
A 2. pont célszerû, de szintén nem nevezhetõ forradalmi újdonságnak, mivel vannak
konkrét példák ilyen, megvalósított kivitelekre is.

A 3. pont követelményérõl már az elsõ pontnál megemlékeztünk.

A 4. pont tényleges újdonságot takar. A HMK megalkotásának idõszakában közismert


volt – az irányított rakétákon kívül – a csöves tüzérségnél alkalmazott un. „intelligens”
gránátok használata 203,2 mm kaliber alatt. A legkisebb akkor létezõ kaliber a 30 mm-es
légvédelmi gépágyú programozható lövedéke volt. Az elmúlt évtizedben az elektronizálás
miniatürizálása sok helyen látványos eredményeket ért el, de a tervezés idõszakában – bizton
állíthatjuk, hogy még napjainkban sem – egyszerûen megoldható feladat.

Az 5. pont elvileg nem tartalmaz megoldhatatlan feladatot, mivel az 500 m-es célzott-,
és hatásos lõtávolság un. pontcélok ellen többé-kevésbé megfelel a 7,62×39 mm-es
gépkarabélyok maximális – egyedi – hatásos lõtávolságának, hagyományos célok ellen.
Persze ez nem igaz a kiskaliberû (5,56×45, illetve az 5,45×39 mm-es) eszközökre. (Ez utóbbi
két megjegyzés igen lényeges, késõbb visszahivatkozunk rá.) Tehát a hagyományos
kiskaliberû fegyver-töltény rendszer hatékonyságához képest (korábban maximum 300 m) ez
az 500 m igen komoly követelmény.

A 6. pont újabb igen nehéz feladatot ad a tervezõknek. Vegyük figyelembe, hogy a


hagyományos fegyvergránát (már régen nem: „puskagránát”) lövõ fegyverek hatásos
lõtávolsága kisebb, mint 320 m. A hazai tervezésû 7,62×39 mm-es AMP-rõl indított rakéta
póthajtásos (PGR) fegyvergránát max. célzott lõtávolsága (amely 30 éves kora ellenére még
ma is világcsúcstartó) 450 m. Ehhez képest 222 %-os (a hagyományoshoz képest 312,5 %-
os) lõtávolság növelés nem akármilyen követelmény! (Nem szabad elfelejteni, hogy a például
40 mm-es nagysebességû gránátokat, melyeket ~2000 m-ig lehet használni, háromlábú
állványról, több kezelõ által használt rajfegyverekbõl lövik, vagy PSZH tornyából használják,
nem egyéni fegyverekbõl!)
E pontnál ismét felvetõdhet az a kérdés is, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen nagy
lõtávolságú gránátlövési igényre? Van-e értelme ennek a szép kerek 1000 m-es számnak?
A kérdésfeltevés indoka az, hogy például a közép-európai térségben – az aljnövényzet, és a
kulturnövényzet takarása miatt – a látótávolság nem haladja meg az átlagos 700 m-t. Ez igaz,
de vegyük figyelembe, hogy a mi hadseregünk is adott békefenntartókat évtizedek óta,
Vietnamtól, Angolán és Cipruson keresztül a Délszláv térségig. Ha a mi hadseregünk is ilyen
tág térségben tevékenykedik, akkor teljesen jogosnak tûnik az – fegyvertervezõkre több
évtizede kötelezõ – elõírás, miszerint valamennyi új tervezésû fegyvert a világ bármelyik
térségében, megbízhatóan kell tudni használni.
A lényegében megoldandó probléma az, hogy az elõdök is a lehetõ legnagyobb,
elérhetõ lõtávolságot akarták elérni, de a lövész terhelhetõségének (a hátraható energia
elviselésének) van fizikai határa. Ezt túllépve a lövész maradandó sérüléseket szenvedhet
gránátlövés közben, ami egyetlen fegyvertervezõnek vagy alkalmazónak nem lehetett
elfogadható alternatíva. A fizikai terhelhetõség az utóbbi idõben nem növekedett, sõt – az
életszínvonal emelkedésével – csökkent. Ebbõl következik, hogy az új gránátnak vagy
lényegesen könnyebbnek kell lennie a régi fegyvergránátokhoz képest vagy a lelépési
sebességének kell kisebbnek lennie. A kisebb lelépési sebesség nem teszi lehetõvé a
megkívánt lõtávolságot, tehát a tömeget kellett csökkenteni.
A 7. pont szintén nem nevezhetõ túlságosan egyszerû feladatnak, ha figyelembe
vesszük a jelenleg rendszerben levõ eszközök tömegét. (Talán könnyebbséget jelent az a tény,
hogy a javadalmazás mértékére nincs megkötés?)
A 8. ponthoz nincs megjegyzés. Ezen elõírás a rendszerben levõ (igen nagy
darabszámú) eszközök további felhasználhatóságát tûzte ki célul. (A meglepõ talán az lehet,
hogy a világ legerõsebb hadseregében, a gazdaságilag vezetõ USA-ban is a kiemelt,
megoldandó feladatok között ilyen – a többi követelményhez képest – elhanyagolhatónak
tûnõ gazdasági megfontolás is szerepel.)

A 9. pont teljesen új harcászati megközelítést feltételez. Az USA Szárazföldi Haderõ


(a II. világháború utáni több helyi háború tapasztalatainak feldolgozása után) arra a
következtetésre jutott, hogy a „sorozatlövés” nem más, mint tölténypazarlás, igen kis
hatékonysággal. Valahol egyet kell értenünk e megközelítéssel, mivel – évtizedek óta – az a
mi saját meggyõzõdésünk, hogy a sorozatlövést a kiképzési színvonal hiányosságainak
pótlására használják a hadseregek. (Megfelelõ gyakorlat nélkül a katona a sorozat elsõ-
második lövését tudja a célkörzetben tartani, a többi a tusa megtámasztási pont és a
csõtengely közötti távolság okozta nyomaték miatt felfelé, a hüvelykivetés okozta nyomaték
jobb felé téríti el a fegyver csõtorkolatát, összességében – a hátralökést is figyelembe véve –
egy hátra – jobbra-felfelé eredõjû erõhatás miatt a lövedékek a második-harmadik lövéstõl
jelentõsen célt tévesztenek. Elméletileg is egyetértünk a nálunk lényegesen nagyobb harci
tapasztalattal rendelkezõk elõírásaival.)

50. ábra
Egy korai elképzelése az új 51. ábra
fegyvernek Korai prototípus
(Itt még felül van az 5,56 mm-es (Ennél a variációnál a két
csõ, érdemes megnézni az 5,56 mm- fegyvercsõ párhuzamosan van
es tár teljesen speciális kialakítását) elrendezve)
Összességében a konstrukció kialakításánál a nehézséget az okozza – nem hozzáértõ
számára is világos kell legyen –, hogy a „programozható gránát” csak akkor programozható,
ha a cél távolságát, mozgásirányát és sebességét ismerjük. Ez természetesen (lézer) távmérõ,
valamint „fedélzeti számítógép” alkalmazását feltételezi. Ha ehhez hozzászámítjuk az un.
„adatok központba történõ továbbításának” – feldolgozásának és visszajelzésének – igényét,
újabb, nem hagyományos értelembe vett tervezési problémával állunk szemben. (Nem szabad
elfelejteni, hogy nem egy hagyományos értelembe vett tûzvezetõ lokátorral, lõelemképzõvel
és kommunikációs eszközökkel ellátott például légvédelmi komplexumról van szó, hanem
egy lövészfegyverrõl!) E felvetések már nem egészen a „korszerû”, a „modern”, hanem a
futurisztikus kategóriába tartoznak. Ezek után már – remélem – érthetõ, hogy egyetlen,
hagyományos fegyver-töltény területtel foglalkozó cég sem merte önállóan, egyedül vállalni e
fegyver fejlesztését.

52. ábra
„III. generációs” prototípus
(a tervezett elektronika
jelképes kivitelezésével)

Az elõzõekben felvetett problémákat természetesen a HMK megalkotói is ismerték,


ezért a katonai és technikai szakértõk elõször (1994-ben) egy elméleti tanulmányt készítettek
arról, hogy egyáltalán elkészíthetõ-e ez az új fegyver. Az eredmény az volt, hogy ezen
követelmények meghaladják az ismert fegyvergyártó cégek fejlesztési lehetõségeit. Az
elõkísérleti példányokat a 50. és 51. ábrákon mutatjuk be. Az eredményhirdetés (1998
február) után alakult ki a már korábban ismertetett konzorcium, melynek elsõdleges feladata
az elért eredmények alapján 7 db fegyver elõállítása volt, melyet próbákra lehet bocsátani.

Megszülettek a próbákra, illetve a rendszeresítésre vonatkozó elképzelések is.


Nevezetesen a tényleges csapatpróbára 2005-tõl számítanak. A megfelelõ fegyver próbái után
(várhatóan kb. 2010 környékén) az USA Szárazföldi Haderejében 20.000÷40.000 db
rendszerbe állítását tervezik. Rögtön felvetõdik a kérdés, hogy a világ – jelenleg – legerõsebb
hadseregében (melynek csak a Szárazföldi Haderõben meglevõ, aktív béke lélekszáma messze
meghaladja a tervezett mennyiséget) miért ily csekélynek tûnõ ellátást terveznek? A
válaszhoz nem kell nagy jóstehetségnek lenni, alapvetõen anyagi okok miatt nem tervezik a
teljes ellátást. [A bekerülési költségek relatíve igen nagyoknak tûnnek. Ha figyelembe
vesszük, hogy egy 7,62×39 mm-es Kalasnyikov már 160 $-ért, egy M 16 A2 kevesebb, mint
600 $-ért kapható a világpiacon, az új fegyver nettó bekerülési költsége – jelenleg – kb.
10.000 $, (az eredeti AAI kísérleti fegyveré még több, mint 12.000 $) érthetõ a visszafogott
tervezés.] A másik felvetésre, hogy kell-e több ilyen fegyver, a fejezet végén próbálunk
kérdésekkel válaszolni.

A kísérleti fegyver leírása

A fegyver felépítése:

?? Gépkarabély 5,56×45 mm kaliberrel [az eredeti AAI kísérleti fegyvernél az M 16A2 M4


(karabély) változatát alakították át, az AAI + H&K közös fejlesztésnél a G 36 a kiindulási
típus],
?? Félautomata gránátvetõ 20 mm-es kaliberrel,
?? Markolat és tok, az irányzó eszközökkel,
?? Tûzvezetõ rendszer,
?? Töltények, illetve lõszerek.
53. ábra
„IV. generációs” OICW fegyver

Az OICW fegyver (53. ábra) fontosabb technikai adatai:

?? Hosszúsága 860 mm.


?? Magassága 290 mm.
?? Szélessége 50 mm.
?? A fegyver tömege 5,2 kg (a távmérõ és a tûzvezetõ berendezés nélkül).
?? A fegyver (jelenlegi) összes tömege 8 kg.
?? Elsütési erõ 30÷50 N.
?? Irányzó készülék OPTRONIC integrált tûzvezetõ rendszerrel.

A gránátvetõ fontosabb technikai adatai:

?? Kalibere 20×28 mm (A × jel utáni szám a hüvely hosszát jelenti, minden esetben).
?? Csõhosszúsága 364 m.
?? A huzagolás hossza (elméleti) 480 mm.
?? Maximális gáznyomás 1400 bar.
?? A csõ huzagolt, keménykróm bevonattal.
?? Az ormozatok száma 12.
?? A gránát tömege 92 g (Megdöbbentõen kicsi a korábbi fegyvergránátok több száz
gramm tömegéhez képest! Korábban utaltunk rá, hogy a megkívánt lõtávolsághoz a
gránát tömegét drasztikusan csökkenteni kell.).
?? A gránát hossza 97 mm.
?? A lövedék tömege 81 g.
?? A gránát kezdõsebessége 235 m/s (Igen nagy a hagyományos fegyvergránátok < 100
m/s sebességéhez képest! De összhangban van a megkívánt lõtávolsággal.).
?? Tûznem egyes lövés.
?? A tár tömege üresen 215 g.
?? A tár tömege 6 db gránáttal 770 g (Megdöbbentõen kicsi a korábbi fegyvergránátok
tömegéhez képest, és tárból tüzel!).
?? Maximális lõtávolság ~ 2000 m.
?? Maximális célzott lõtávolság 1000 m.
?? Csõemelkedési szög 1000 m-re való lövéskor ~ 7,2 °.
?? Torkolati energia 2280 J (Megdöbbentõen kicsinek tûnik, hiszen a 7,62×54R töltényt
tüzelõ fegyverek torkolati energiája nagyobb. Ez többé-kevésbé megfelel
a 7,62×51 mm-es G 3 rohampuskáénak).

A fegyver reteszelt zárú, hosszú hátrasiklással mûködik. A mindkét-oldalú


hasznosíthatóság céljából a fegyver egy 11 zárolószemölccsel rendelkezõ forgózárral kerül
kivitelezésre. (Amennyiben a lövész 180 °-kal elfordítja a zárgombot, akkor az üres
gránáthüvelyt vagy csak jobbra, vagy csak ballra fogja a fegyver kivetni.

Tartalmaz egy porvédõ fedelet a hüvelykivetõ nyíláson. (Ezt át kell helyezni fordított
kivetés esetén.) A hüvelykivetõ nyílások eltakarása a fegyver mûködésbiztonságát segíti, tehát
az aktív és passzív nyílásokat is el lehet takarni, hogy szennyezõdés ne juthasson a fegyver
zárszerkezetéhez.

A csõ hossza 364 mm. A huzagolás 7,5 °-ot zár be a csõtengellyel, elméleti hossza
480 mm. A huzagok (ormozatok) száma 12. (54. ábra felsõ csõvégzõdés.)

54. ábra
A kétféle kaliberû csõ torkolati kialakítása

A hátraható energia csökkentését egy elasztikus anyagból készült amortizátor


biztosítja. (Az energia felemésztését a gyakorlatban csak az elasztikus gyûrû deformálódása
során a belsõ súrlódás hatására az anyag felmelegedése mértékével jellemezhetjük. Ez nem túl
sok, de ennél sokkal lényegesebb a hátralökés idõtartamának elnyújtása. Ezen túlmenõen a két
egybeépített fegyver összes tömege – amely nem kevés, ma még ~ 8 kg – szintén kedvezõen
hat a gránátlövés közbeni hátrahatásra, az akció-reakció elv alapján.) Összességében a
hagyományos fegyvergránátok lövéséhez képest „kellemesebb” ezen gránátok lövése.
(Néhány számított adat: a 20 mm-es gránát esetén a csõelhagyás pillanatában a fegyver
hátralökés sebesség V0 ~ 3,1725 m/s, a fegyver ez idáig történt hátrasiklása X0 ~ 4,914 mm.
Ezzel szemben például az AMP gépkarabély PGR lövésekor, a gránát lelépése pillanatában V0
~ 5,75 m/s, és X0 ~ 15,124 mm adatokkal rendelkezik.)
A töltényûr elõtt helyezkedik el (a csövön) a programozó tekercs. Ez adja át a
tûzvezetõ parancs-impulzusait – érintés nélkül – a csõben haladó gránátnak.

A válltámaszba van beépítve az akkumulátor, amely a tûzvezetõ berendezést


energiával látja el. Ez az akkumulátor nem más, mint egy szabványos 6 V-os telep, amelyet az
US Szárazföldi Haderõ más berendezéseknél is használ. A telep tartós üzemmódban
garantálja a berendezés alkalmazhatóságát 24 óra idõtartamig.

A fegyver markolatán helyezkedik el a tûzváltókar, a fegyverfajtát kiválasztó kar,


valamint, a nedvességtõl fóliával védett 3 db kapcsoló, amelyek a tûzvezetõ berendezés
számítógépével való kommunikációt szolgálják. (Lásd a 55. ábrát.) A markolat mindkét
oldala tartalmazza a kezelõ szerveket. Közvetlenül az elsütõbillentyû fölött van a fegyverfajta
kiválasztó kar.

55. ábra
Az új fegyver kezelõ szervei

A fegyverfajta kiválasztó kar állását a „KE” (gépkarabély) és a „HE” (gránátvetõ)


felíratok jelzik.

A tûzváltó-karnak 3 állása van. „Biztosított”, „Félautomatikus” és „Automatikus”


üzemmódokat jelzõ állások. Ennek olyan kialakítása van, hogy a katona hüvelykujjának egy
mozdulatával tudja egyik állásból a másikba billenteni.

Az elsütõ billentyû sátorvasába van beépítve, a nedvességtõl fóliával védett 3 db


nyomógomb az OPTRONIC irányzó berendezés kiszolgálására. A felsõ nyomógomb arra
szolgál, hogy aktivizálni lehessen vele a lézer távmérõt.

A nyomógombnak a „+”, illetve a „-” jelzésével lehet korrigálni a mért értékeket. Erre
akkor lehet szükség, ha például takarásban levõ cél irányzásához segédcélpontot tud csak
bemérni a katona. Például ez is oly mértékû szaktudást feltételez a katonától, hogy teljesen
nyilvánvaló, nem sorozott katonákra tervezik, hanem szerzõdéses, profi katonákra.
56. ábra 57. ábra
A 20×28 mm-es mikrogránátok A 20×28 mm-es mikrogránát gyújtó sematikus
ábrázolása
Forgásstabilizált gránát. A 81 g teljes tömegû gránát lövedék elsõ és hátsó harmadában
repeszképzõ elemekbõl, s abban robbanóanyagból áll. A gránát középsõ harmadában
helyezték el a gyújtót.

A gyújtó (57. ábra) kettõs hatású (un. csapódó/idõzített). A gyújtó csapódó részével
nincs gond, hagyományos. Ezzel szemben a programozható rész nem a klasszikus idõzített
(idõre késleltetett) megoldású. A programozást a csõ körül levõ tekercs végzi a tûzvezetõ
rendszer impulzusainak megfelelõen. A huzagolt csõben haladó gránát – a huzagok hatására –
felpörög. Az 1000 m megtétele alatt 2.083-szor fordul körbe. (Ez maximum 48 cm-es
pontosságot eredményezhet.) A gránátban ferdén elhelyezett tekercsek, a forgás során
érzékelik a Föld mágneses erõvonalainak metszését. Tehát nem idõre, hanem a mágneses
erõvonalak számának metszésére állítják be a robbanást. (Például 100 m távolságra a 208.
metszéskor kell robbannia a gránátnak.) Ebben az nevezhetõ újdonságnak, hogy amíg a gránát
sebessége a röppályán folyamatosan csökken, és sok változótól függõen, nem lineárisan
csökken, addig a saját tengely körüli forgása alig változik. Elméletileg (és gyakorlatilag)
pontosabb beállítást tesz lehetõvé.
Az ötlet nem új, mivel a tüzérségi gyakorlatban már használják e megoldást, de
lövészfegyverben mégiscsak megdöbbentõ újdonság.

A gépkarabély

Fontosabb technikai adatok a következõk:

?? Kalibere 5,56×45 mm.


?? Csõhosszúsága 240 mm (Megdöbbentõen kicsi a korábbi 480÷520 mm-es
csõhosszúságú gépkarabélyok, rohampuskák, automata puskákéhoz képest!).
?? A csõ huzagolt, keménykróm bevonattal.
?? A huzagolás hossza 178 mm, jobb csavarzatú (megfelel a NATO egységes
5,56×45 mm-es SS 109 töltény lövedékének).
?? Az ormozatok száma 6 (megfelel a NATO egységes 5,56×45 mm-es SS 109 töltény
lövedékének).
?? A töltény tömege 12,3 g.
?? A töltény hosszúsága 57 mm.
?? A lövedék tömege 4 g (megfelel a NATO egységes 5,56×45 mm-es SS 109 töltény
lövedékének).
?? A lövedék kezdõsebessége 750 m/s (Igen kicsi, a hagyományos kiskaliberû fegyverek
~ 996 m/s sebességéhez képest, s alig nagyobb, mint a 415 mm -es csõhosszúságból
kilõtt 7,62×39 mm-es PSZ 715 m/s sebességû, nagyobb tömegû, és stabilabb
lövedékhez képest!).
?? Tûznem egyes lövés és dupla lövés.
?? A tár tömege üresen 80 g.
?? A tár tömege 20 db tölténnyel 320 g (Megdöbbentõen kicsi a tárkapacitás az USA
Szárazföldi Haderõben rendszeresített 30 db-os tárakhoz képest! Valószínû, hogy a
teljes tömeg elõírásának betartása érdekében tértek vissza a ’60-as évek 20 db-os
tárához, amellyel már a vietnami háború idõszakában sem voltak megelégedve az
amerikai katonák.). Végeredményben, ha a tömeg követelménytõl eltekintünk, akkor a
30 db-os tárak is megkötés nélkül alkalmazhatók e fegyverekhez is (mint ahogy azokat
a gyakorlatban is kipróbálták).
?? Tûzgyorsaság 750 lövés/perc.
?? Torkolati energia 1125 J. [Megdöbbentõen kicsi, nemcsak a 7,62×39 mm-es
gépkarabélyok 2070 J fölötti értékeihez képest, de az M 16A2 1780 J, de még a
legkisebb kaliberû 5,45×39 mm-es 1400 J –hoz képest is. (Persze érthetõ a kis lövedék
tömeg és a kicsi kezdõsebesség miatt.)]

Kalibere 5,56×45 mm-es, az egységes SS 109 töltényt tüzeli. Egyes és kettõs un.
rövidsorozatok leadására alkalmas. A csõhosszúsága megdöbbentõen rövid, 240 mm. Ezen
igen rövid csõhosszúságból adódik a rendkívül kicsinek ítélhetõ 750 m/s-os lövedék
kezdõsebesség. A csõhosszúságot behatárolja a fegyver felépítése, valamint az az elõírás,
hogy csak egy elsütõ billentyûvel rendelkezhet mindkét fegyverhez (gránátvetõ, gépkarabély).

Az igen rövid csõnek van egy kellemetlen mellékhatása. Nevezetesen a fegyvernek


igen erõs a torkolatdöreje. [Ez persze érthetõ, hiszen az eredeti 5,56×45 mm-es töltényt 508
mm-es csõhosszúsághoz tervezték, tehát a 240 mm-es csõ végén még igen nagy a gáznyomás.
(Lásd még a 34. oldalon az 5. pontot.) Nem írja az irodalom, de feltehetõen a torkolatláng is
tekintélyes lehet. Erre utal a csõ végén elhelyezett lángeloszlató is. Lásd az 54. ábra alsó
csõvégzõdését.]

A fegyver pontossági követelménye: 100 m-en 12 cm átmérõjû körben kell lenni a


találatoknak. (A rövid csõ miatt ennél nagyobb pontosság nem várható e fegyvertõl.)

A gépkarabélynak nincs önálló irányzéka, ezért csöve állíthatóan, párhuzamosítva van


a gránátvetõ csövével. (Már ezért sem lehet „0 ÷ 500 m távolságon belül minden célt
leküzdeni”!)

A kicsi torkolati energiának egyetlen kedvezõ hatását véltük felfedezni, nevezetesen –


az ebben a fegyverkategóriában – rendkívül csekély „hátrarúgását”. (Néhány számított
összehasonlító adat: a fegyver hátrasiklás sebessége a lövedék csõtorkolaton való kilépése
pillanatában V0 ~ 0,5 m/s, az eddig a fegyver által hátrafelé megtett úthossz X0 ~ 0,16 mm.
Ezzel szemben az M 16A2 hasonló adatai V0 ~ 1,1205 m/s, X0 ~ 0,585 mm, az AKM
gépkarabélyoké V0 ~ 1,765 m/s, X0 ~ 1,0245 mm. Látható, hogy a fegyver normál töltény
lövésekor igen „nyugodtnak” tekinthetõ.)

Az irányzó berendezés

Az OPTRONIC irányzó berendezésnek – „Fire Control System”- nek nevezik, s


„tûzvezetési egység”-ként fordíthatjuk – az ára világosan mutatja, hogy egy „fedélzeti
számítógép”. Egyenlõre – a fejlesztés jelen fázisában – ez az egység csak a gránátvetõ
funkcióban használja ki a lehetõségeket, a gépkarabély esetében nem. (Ez persze érthetõ, egy
a korábbiaknál minden szempontból gyengébb konstrukciójú gépkarabélynak minek
nagyteljesítményû számítógép?)
Maga az irányzó berendezés 3×-os nagyítással rendelkezik, a 11°-os látómezõben. (Ez
194 m-t jelent 1000 m-en, s hogy mit lehet felfedezni ilyen körülmények között, arról nincs
tudósítás.) Amennyiben a 3×-os nagyítás kevésnek bizonyul, például 1000 m-es távolság
esetén, akkor egy videokép bejátszására is van lehetõség, amely 6×-os nagyításban mutatja a
célterületet, a katona sisakján elhelyezett sisak-irányzó készülékben. (Egyre bonyolultabb a
megoldás!)
Ha a fegyverfajta kiválasztó kart „KE” (gépkarabély) állásba állítják, akkor az
irányzék pont 300 m távolságon helyezkedik el. A tervezõk szerint „ezzel a beállítással
minden 0÷500 m távolságig elhelyezkedõ célt az irányzék állításától függetlenül le lehet
küzdeni”. (Ez a hozzá nem értõ nagyközönségnek szóló reklámfogás. Ez még a ~ 996 m/s
kezdõsebességû M 16 A2 lövedékére sem igaz, nemhogy egy 750 m/s kezdõsebességû,
sebességét gyorsan veszítõ, instabil lövedékre! Volt már ilyen, emlékezzünk vissza az 1963-
64 évekre, amikor is az M 16 gépkarabélyt úgy reklámozták, hogy „nem kell tisztítani”.
Persze, mert nem lehetett, a gázelvételi csõ kettõs törése miatt. Az eredmény több száz
katona halála fegyvertisztítás közben.)

Egy elkülönülten elhelyezkedõ videó-bemeneti csatlakozó segítségével egy


infrakamera által elõállított képet is be lehet játszani. Ezzel az OICW fegyver az éjszakai
harcban is alkalmazhatóvá válik. Jelenleg ez a lehetõség csak egy járulékos alternatíva, de a
jövõben az infrakamerának a tûzvezetõ rendszerhez való integrálása tervbe van véve.

A céltávolság mérésére a tûzvezetõ rendszer rendelkezik egy 10 Hz-es


impulzuslézerrel. Ezzel a cél helyzetének meghatározása ~ 1 m pontosságú. Az ehhez
kapcsolódó üzemmód váltó segítségével, például „Burst Mode” üzemmódban a gránát
röppályája a cél fölött ~ 1 m-rel helyezkedik el, itt fog robbanni. (E módszer rendkívül
hatékony lehet, mivel az ellenség – még ha le is fekszik közben, akkor is kap repeszt.)

Amennyiben a megmért céltávolság mögé akar tüzelni a katona, például épületben


levõ vagy fedezék mögött elhelyezkedõ célokra, akkor a mért távolságot a „+” jellel
korrigálhatja, hogy például 2 m-el a mért céltávolság után robbanjon a gránát.

A „PD-Modus” üzemmódban a gránát a céllal való találkozás pillanatában fog


robbanni.

A „PD-Delay-Modus” üzemmódban a gránát detonációja röviddel a célfelületbe való


becsapódás után, némi késleltetéssel fog robbanni. Például bezárt ajtóra való lövés
alkalmával.
A „Fenster-Modus” üzemmódot elsõsorban helységharcban lehet majd alkalmazni.
A házfalak bemérése után a tûzvezetõ berendezés automatikusan korrigálja (+ 1,5 m-el) a
gránát detonációs távolságát. (Feltéve persze, ha nem megy szét a gránát például vastag
vasbeton fal átütése közben.)

A „Racking Option” üzemmód a cél haladási irányát és sebességét is figyelembe veszi.


Egy kerettel jelzi a látómezõben, s ha a katona a fegyver irányzóvonalát ekképpen korrigálja,
akkor a várható találkozási pontban fog robbanni a gránát. (Nem kell a katonának saját – nem
minden esetben helyes – megfigyelései alapján elõretartást képeznie. Ez mindenképpen
hatalmas elõrelépés a mozgó célok leküzdési lehetõségében!)

Szintén a legújabb lehetõségeket vázolja az az elképzelés, hogy a tûzvezetõ rendszer


által mért adatokat továbbítani lehet majd egy elöljáró parancsnokságra, illetve hadmûveleti
központba. Jelen pillanatban még képtelenek vagyunk belátni miért jó, például több tízezer
lövész cél beküldése és feldolgozása egy központba, mikor is a harc dinamizmusából adódóan
a visszajelzés (cél kiválasztás?) már csak megkésve érhet oda a katonához? Csak az ellenség
összpontosítás mértékének pillanatnyi változását tudjuk elõnyként elfogadni, mely
ellentevékenységre a parancsnok döntést hozhat.

Gondolatok az új fejlesztésrõl

Már az ismertetésnél tettünk néhány észrevételt. Ezeken túlmenõen, csak a fenti


adatok és leírások ismeretében, a fegyver kézbefogása és gyakorlati kipróbálása nélkül
helytelen lenne végleges véleményt alkotni róla. De már ezek a felszínes ismeretek is
gondolkodásra késztetik az embert. Ezeket a gondolatokat szeretnénk megosztani az
olvasókkal.

Kétségtelen tény az, hogy, ha a katona az elõbbiekben (például az irányzékra) vázolt


tevékenységeket, kezeléstechnikai fogásokat maradék nélkül megtanulja (sok-sok
gyakorlással), és azt a harc feszült pillanataiban is tudja alkalmazni, akkor a hagyományos
fegyverekkel ellátott katonákhoz képest lényegesen pontosabban lesz képes harcolni.
(Legalább is a gránátvetõvel.)

Az univerzális tûzvezetõ rendszer biztosítani fogja az igen széleskörû


alkalmazhatóságot. (Hogy mennyire komolyan veszik az elõképzést, a felkészítést arra egy
példát említünk: konkrét videojátékok vannak már napjainkban is, melyek az e fegyver
kezelésére készítik fel a majdani kezelõket, a mai gyerekeket.)

A gondjaink a fegyver várható hatékonyságával van

„A mikrogránát áthatoló képességét megõrzi III. fokozatú védõmellénnyel felszerelt


cél ellen kb. 2 méter átmérõjû körön belül. A repeszek ölõhatásukat megõrzik ~ 3m
távolságig.” Ezek gyári adatok. Mit jelentenek ezek?

Abban az esetben, ha a bemért cél haladási irányát és sebességét is figyelembe


vesszük, s a találkozási pont fölött – a cél fölött – 1 m-el robban a gránát, akkor (figyelembe
véve a 3 m-es ölõhatárt) ez a földön egy O 3,32 m-es kört jelent (8,66 m2 felülettel), ha a cél
magasságát
1,5 m-re vesszük. Ez a gránát központi szögében 67,12°-ot tesz ki (58. ábra), ami a gránát
teljes kerületének csak 18,64 %-a. Azaz, ha figyelembe vesszük, hogy egy átlag katona
felülnézetben ~0,1 m2-t fed le, de a távolság függvényében ez a sebesíthetõ felület nõ, a
gránát ebben a vetületében szükséges minimum 35 db ölõhatású repesz. Ez azt jelenti, hogy
az említett vetületben legalább 105 db kell legyen, ez egyenlõ 18,64 %-kal, azaz a gránátban
2 × 564 db = 1128 db repesznek kell lennie. (Tessék visszagondolni arra, hogy a
lézertávmérõ pontossága 1 m, ehhez jön a gránát 0,48 m programozás hibája, tehát szükséges
a nagy repesz darabszám.)

58. ábra
A 20×28 mm-es mikrogránát
hatásos része

Más megközelítésben – összehasonlítva a 40 mm-es repeszgránáttal - egy R3 m-es kör


kerületén 38 db állóalak helyezhetõ el. (Hazai terminológiában lásd: tömör leküzdési sugár
vizsgálata, 59. ábra.) Ezek leküzdésére, ha a kör közepén, az 1,5 m magas cél fölött 1 m
magasságban robbantjuk a gránátot, minimum 76 db ölõhatású repeszt számítunk. A kör
felületének biztos, ölõhatású repesszel való lefedésére minimum 57 db repesz szükséges. Az
összesen minimum 133 db ölõhatású repeszszámhoz az orrban és a farban egyaránt legalább
400 + 400 db = 800 db repesz elhelyezése szükséges.

59. ábra
Feltételezett tömör leküzdési sugár

Tehát azt állíthatjuk, hogy a 20×28 mm-es repeszgránát lövedékében minimum


800 ÷ 1200 db repesznek kell lennie. Logikusan elõregyártott repesznek, mivel a detonációs
hullám által széttépett repeszköpenybõl keletkezõ repeszek száma, tömege változó.

A gránát külsõ kerülete maximum 62,83 mm. Ha 2 mm átmérõjû acél repeszeket


feltételezünk, akkor egy sorban maximum 28 db repesz fér el. A 2 mm átmérõjû acél repeszek
térfogata 4,189 mm3, tömege 0,0329 g/db. A gránát méreteit figyelembe véve a szükséges
repeszszám elérhetõ. A repeszek összes tömege 26,31 ÷ 39,45 g, fele a gránát összes
tömegének. Ez megfelelõnek tûnik, ha a köpeny, a robbanóanyag, a gyújtó tömegét is
figyelembe vesszük. (Ennél nagyobb repeszek nem férnek el a gránátban.)

A gránátban levõ robbanóanyagról nincs információnk, ezért csak határértékeket


vehetünk figyelembe.

Abban az esetben, ha a robbanóanyag TNT (Trinitrotoluol), ami egyáltalán nem


valószínû, de alsó határnak megfelel, a detonáció sebessége ~ 6000 m/s. Ilyen kicsi felületû
repeszeket maximum 2000 m/s sebességre képes felgyorsítani. Ezzel a sebességgel egy repesz
energiája 83,8 J, ami éppen meghaladja a vastagcsonttörõ képességet. (Biztos, hogy nem ezzel
van töltve a gránát!)

Abban az esetben, ha a robbanóanyag Hexogén [ például A-IX-1, (viasszal


flegmatizált hexogén)] – ami már valószínûbb – a detonáció sebessége ~ 8100 m/s. Ilyen
kicsi felületû repeszeket maximum 2700 m/s sebességre képes felgyorsítani. Ezzel a
sebességgel egy repesz energiája 152,7 J a robbanás pillanatában, ami éppen meghaladja az
ölõhatárt. (Valószínû, hogy nem ezzel van töltve a gránát!)

Abban az esetben, ha a robbanóanyag detonáció sebessége ~ 9000 m/s (nagy


valószínûséggel valamilyen új robbanóanyag fajta, mivel még az Oktogén detonációs
sebessége sem haladja meg a 8900 m/s-ot), akkor az ilyen kicsi felületû repeszeket maximum
3000 m/s sebességre képes felgyorsítani. Ezzel a sebességgel egy repesz energiája 189 J, ami
éppen elég a 3 m-es ölõhatár eléréséhez.

A számítások olyan feltételezésen alapulnak, hogy a gránát külsõ burkolatának


ellenállása a robbanáskor 0-hoz tart. Azaz, konkrét mérések esetén lehetnek eltérések a
számított értékekhez képest, de nem lehet nagyságrendi tévedés.

Két gyári adatot – nevezetesen a 3 m-es ölõhatárt, valamint a III. fokozatú


védõmellény átütést 2 m távolságból – ütköztetve csak az derül ki a hozzáértõk számára, hogy
valamelyik (nagy valószínûséggel a védõmellény átütés) nem állja meg a helyét! A gyakorlati
arányok lényegesen rosszabbak szoktak lenni a védõmellény átütési távolság/ölõhatár
arányában.

A korábbi második példánál maradva a 3 m távolságban levõ állóalak feje 3,16 m, a


talpa 3,905 m távolságban van a robbanási ponttól, tehát ölõhatású repeszt nem kap, csak
legfeljebb véletlenül. Ez azt jelentheti, hogy például egy hat méter hosszú helyiségbe belõtt
gránát robbanását van lehetõség túlélni. (Ellentétben a 30-as, 40-es repesz fegyvergránátok,
vagy a
93 M. NF. védõ kézigránát esetében a bent levõknek semmi esélye sincs.)

Más példával élve egy támadó rajvonal egyes katonái közötti átlagos (kb. 8 m-es)
távolsággal számolva, ha az egyik feje fölött robban a gránát, akkor a mellette levõ feje
~ 8,062 m-, a talpa ~ 8,38 m távolságra van, s ebben a távolságban az egyedi repeszeknek
még a vékonycsonttörõ hatásuk sincs meg. (60. ábra.)
60. ábra
Mikrogránát robbanás – várható – hatása a támadó rajvonalra

Külön problémát jelent számunkra az is, hogy a megadott „... III. típusú
védõmellényre
2 m” a jelenlegi védettségi szintre vonatkozik. A védõmellények fejlõdését nem zárhatjuk
ki. Amikor 2010 után rendszerbe kerülnek ezek az eszközök, az akkori védõmellényeket
milyen távolságból fogják átütni? Átütik egyáltalán?

Összességében azt mondhatjuk, hogy egy gránát - egy ellenséges katona. Nem túl
jó kihozatal!

Sem gyári ismertetõkben, sem cikkekben, sem pedig az interneten nem találtunk az új
gránátra vonatkozó páncélátütési adatot. Mindenesetre repesz-kumulatív kombinált
megoldásút nem feltételezünk. Két ok miatt:

?? az egyik, hogy ilyen kicsi kaliberben a robbanóanyagban a detonációs sebességre való


felfutási úthossz rövid, ami rontja az átütést,
?? a másik, hogy a kumulatív rész lényeges térfogatot venne el a repesztõl, s ezek
darabszámát – szerintünk – nem szabad a fentebb meghatározott darabszám alá vinni.
Kumulatív konstrukció nélkül viszont a páncélátütés nem várható elfogadható
mértékûre, még PSZH jellegû célok ellen sem.

Nagy valószínûséggel nem állunk egyedül azzal a véleménnyel, hogy a 20 mm-es


mikrogránát célban kifejtett hatása igen kicsi. Ezt támasztja alá, hogy az elõzõeknél
lényegesen nagyobb célban kifejtett hatást terveztek a francia - belga közös fejlesztésû
5,56+35 mm-es PAPOP (Polyarme- polyprojectiles) fegyverrel (61. ábra). A PAPOP 1
(tervezett tömege 8 kg)
5 db 35 mm-es, a PAPOP 2 (tervezett tömege 6 kg) 2 db 35 mm-es gránáttal van tervezve, az
5,56 mm-es rész a Francia FAMAS-G2 alapján készül. A programozható 35 mm-es
mikrogránát kb. 200 g tömegébõl 43 g a robbanóanyag, ezzel a jelenlegi III. fokozatú
védõmellénnyel felszerelt ellenséget kb. 5 méter átmérõjû körön belül harcképtelenné teszi.
Ez az érték ad garanciát arra, hogy a majdan rendszeresítésre kerülõ védõmellényeket is át
fogják ütni ezek a repeszek, bár kisebb távolságon. [Véleményünk szerint is ez a minimális
kaliber a jövõ „könnyen páncélozott” PSZH-i és helikopterei ellen, de a majdan (2010÷2025
közötti idõszakban) alkalmazott – akkor – modern PSZH-k ellen inkább a 40 mm-es
gránátok felelnek meg!]

61. ábra
A francia-belga PAPOP fejlesztés prototípusai

Értetlenül szemléljük e fejlesztéseket annak tükrében, hogy a NATO 1992 -ben


megfogalmazta a "jövõ katonájával" kapcsolatos öt alapvetõ elvárását. Ennek
leghangsúlyosabb (elsõ) kritériuma a pusztító képesség. Problémánk az, hogy mindegyik
konstrukcióban szereplõ 5,56 × 45 mm -es töltény lövedéke már napjainkban sem felel
meg a jelenleg rendszeresített védõeszközökkel ellátott ellenséggel szemben, a távlatokban
különösen nem fog megfelelni.
E tényt ki kell egészíteni azzal, hogy a kifejlesztett keményfém magvas (5,56 × 45 mm -es
AP) változat sem tud annyit, hogy az a távlatokban is megfelelõ legyen. Arról nem is
beszélve, hogy ezek az adatok a jelenlegi fegyverekre vonatkoznak, melyek kezdõsebessége
közel 1000 m/s. Ezek hatásos lõtávolsága nem haladja meg a 300 m-t. Elképzelhetetlen egy
750 m/s kezdõsebességû lövedéknek ezt a hatásos lõtávolságot még elérnie is, nem hogy 500
m-ig feltornásznia. 850 m/s alatti csapódási sebességeknél már az un. „hidrodinamikai hatás”,
vagy a „hidrodinamikai sokkhatás” sem jelentkezik. Sebességét lényegesen gyorsabban
veszíti, mint például a 7,62 mm-es lövedékek, de a kezdõsebesség tartományuk közel azonos.
(Lásd még
a 21. oldalon levõ sebesség követelményt, valamint az 57. oldal 7.5 pont elsõ bekezdését.)
Úgy tûnik számunkra, hogy a kétcsövû fegyvernek ez a része felesleges, csak a felhalmozott
töltény raktárkészletek felhasználására alkalmas.

Ez utóbbi megállapítás abban az esetben nem igaz, ha új harcászati


megközelítésekben gondolkodunk. Nevezetesen ha, az „egy sebesült kettõ másikat köt le”
elvet vesszük figyelembe, akkor a jövõ évtized 5,56 + 20 mm-es OICW „sebesültgyártó
gépei„ megfelelõen kiszolgálhatják e harcászati elgondolást.
A fenti 5,56 mm-re említett probléma – szerintünk – megoldhatónak tûnik egyetlen
csõvel is. Konkrétan, a 20 mm-es csõbõl indított 20/10 (esetleg 20/8) mm-es leváló köpenyes,
ûrméret alatti, keményfém magvas tûlövedék mind a várható védõeszközök, mind pedig az új
védelemmel kiegészített PSZH -k ellen hosszú távon alkalmas lehet. Abban az esetben, ha
csak egy csõben gondolkodunk, akkor a szoros közelharc megvívásához is alkalmassá tehetõ
a 20 mm -es kaliber. Nevezetesen, a fõ lövedéknél kisebb átmérõjû, de kötegelt tûlövedék
alkalmazásával. (Véleményünk szerint a 3-as kötegelt tûlövedék egyes lövése is hatásosabb,
mint a dupla lövés az 5,56-ossal.)

Van még egy érdekes probléma. Az elõzõekben említett megoldások mindegyike tele
van, vagy lesz elektronikával. Igaz, a két világrendszer megszûntével a nukleáris háború
veszélye csökkent, de teljesen nem zárható ki. Alacsony légköri (50 ÷ 500 m) nukleáris
robbantásnál kb. fél Európa nagyságú területen (a robbantás magasságától függõen) – a
100000 MeV un. Compton áramok miatt – a túláram védelem nélküli elektronika "meghal",
az optikai eszközök "megvakulhatnak". Ilyen körülmények között ezen új fejlesztésû
fegyverek a közvetlen hõ és lökéshullám károsodás nélkül is – nagy távolságokban a csapás
epicentrumától – használhatatlanná válhatnak. (Nemcsak az irányzék, hanem az egész
mikrogránátlövõ fegyver „átmegy” csapódó gyújtós változattá?)

Vannak információink egy új, az USA által kifejlesztet nagyhatású „elektronika elleni”
hagyományos bombáról, amely mindenféle elektromos, elektronikus berendezés használatát
korlátozza. Ennek alkalmazása esetén ugyanaz a probléma léphet fel, melyet az elõzõ
bekezdésben említettünk. Miért feltételeznénk azt, hogy az új OICW fegyver
rendszeresítéséig még hátralévõ 5÷7 évben máshol nem fejlesztenek ki ilyen „elektronika
elleni” bombát?

Nem kis probléma az új konstrukciónál, de ezek számát növelheti az elektronika


táplálását szolgáló 6 V-os telep 24 órás garantált élettartama. Milyen hõmérsékleten? Például
- 40 ÷ - 50 °C esetén mennyi az élettartam? Ha nem mûködik a tûzvezetõ rendszer, akkor
marad egy kis kezdõsebességû, de igen nehéz 5,56 mm-es gépkarabély? Vagy a sarkkörön túl
nem harcolunk? (Persze nem muszáj csak a sarkkörön túlra gondolni, mert például az
afganisztáni hegyek között sincs túlságosan meleg téli idõszakban.)

Meggondolandó, hogy hadifegyvert szabad-e így rendszeresíteni, vagy ez az új


fegyver csak "béke-fenntartó" feladatokhoz lesz megfelelõ? Nem szabad elfelejteni, hogy e
fejlesztések a két világrendszer megszûnése után indultak. Lehet, hogy félreértéseink abból
fakadnak, hogy mi – mindig – jól felszerelt, modern technikai- és védõeszközökkel ellátott
ellenséges katonákat veszünk figyelembe? Vagy teljesen szétválik a hagyományos
(nagysebességû) lövészfegyverek, keményfém-magvas lövedékeket tüzelve a modern
felszerelésû ellenséges katonák ellen, valamint a gyengén felszereltek ellen az 5,56 + 20 mm-
esek? Ez utóbbiak például az Észak-Dél újabb nagy háború elõfutárai? Biztos, hogy ezek
lesznek a jövõ harcoló katonáinak egyéni fegyverei?

E kérdések megválaszolása egy fejlesztés alatt levõ fegyvernél, kb 7÷8 évvel a


rendszeresítés elõtt még nem létkérdés. Maga a konstrukció éppúgy változhat, mint a
felhasználási körülmények, a harcászati elvek. Jelenlegi tudásunkkal viszont célszerûnek
láttuk kérdéseink felvetését, figyelembe véve, hogy kétségeinket mintegy alátámasztják a
francia-belga PAPOP 1 és 2 fejlesztés, az egyszerübb brit FIST (Future Infantry Soldier
Technology – A jövõ lövészkatonájának technikája), a FELIN (Fantassin a Equiments et
Liaisons Integres) fejlesztések. (E két utóbbiak az 5,56 × 45 mm-es kaliberû fegyverek (62.
ábra) továbbfejlesztései, s az OICW, valamint a PAPOP fejlesztések mellett, és a már ismert
véleményünk miatt, nagy jövõt nem jósolunk nekik, ezért külön ezekkel nem növeljük a
terjedelmet.)

62. ábra
A brit FIST és a FELIN fejlesztések prototípusai

Az elõzõekben röviden összefoglaltuk azokat a fejlesztéseket, amelyek


meghatározók voltak az elmúlt idõszakban és napjainkban. Ezeket kiegészítjük az általunk
újnak tartott fegyverkonstrukciókkal. Ezek az eszközök a hosszú és keserves fejlesztési
idõszak után is csak kísérleti stádiumban levõ elégõ hüvelyû, vagy hüvely nélküli lövész
fegyver konstrukciók.

Ma már több mint 20 éves az amerikai AAI elégõ hüvelyû konstrukciója. A fejlesztést
a sorozatlövéskor fellépõ – rendszeres – öngyulladás, illetve zárolás elõtti lõpor berobbanás
miatt leállították.

A sokféle kísérlet közül egyik legelsõ (1977) a Németországban DE 28 20 405 számon


szabadalmaztatott elégõ kapszulába készletezett lõportöltetet és szintén kapszulába préselt
csappantyúelegyet egységbe fogó, a lövedéket teljesen külön tároló megoldás. A mechanikai
és idõjárási behatásoknak kevésbé ellenálló "hüvely" konstrukció nem elégítette ki a katonai
követelményeket. A töltési-ürítési mûveletekhez szükséges hátra-elõresiklási úthossz a
hüvelyes töltényekéhez képest nem csökkent. Általában mondhatjuk, hogy elõny nélküli, de
sok hátránnyal rendelkezõ elképzelés volt. (63. ábra bal oldal.)
63. ábra

Az 63. ábrán (jobb oldalon, felül) a Németországban DT 24 08 396 számon beadott


szabadalom a lövedék köré préselt lõportöltetet mutatja be, tehát itt már a fegyverzár mozgási
úthossz lényegesen lecsökkent. Ennél a konstrukciónál az öngyulladási hajlamon kívül már
csak kétféle kizáró tényezõ volt jelen. Az egyik az osztott, önálló töltényûr tömítési
problémái, a másik az, hogy a fegyverbõl a csõtõl független töltényûrt ürítéshez ki kellett
billenteni oldalra, és elölrõl kitolni a töltényt. Maguk az alkotók is gyorsan rájöttek e
megoldás használhatatlanságára, és gyakorlatilag azonnal módosították az elképzelést.
Eltértek a csõtõl független töltényûrtõl, ezzel kiküszöbölték a tömítési gondokat. Az 63. ábrán
(jobb oldalt, alul) látható, DT 24 08 446 számú szabadalom szerinti megoldásnak csak az
öngyulladás és a lövéssel való „ürítés” – mint a nehéz lövegeknél elõfordul – problémái
maradtak meg. Ezek viszont elegendõk ahhoz, hogy a fegyver hadihasználatra alkalmatlan
legyen

Az ürítési probléma kiküszöbölésére tervezték az 63. ábrán (bal oldalon) látható – az


évszázad eleje óta nem használatos – csõelõresiklásos rendszerû megoldást (DT 23 26 529
számú német szabadalom). Itt a lövedék köré préselt téglatest alakú lõportöltet pozícionálása
okozott gondot. Ezen túlmenõen a nagy tömegû csõ elõre-hátra mozgása nem elõnyös a
fegyver mozgása és a precízió szempontjából. Az öngyulladás szempontjából a korábbi
megoldásoknál elõnyösebb kialakításától függetlenül nem terjedhetett el.

64. ábra
A német HK G-11 adogatás
és töltényûr variációja,
valamint a D-11 elégõ hüvelyû
töltény vázlata

A Bundeswehrben 1990-ben rendszeresített 4,7 mm-es hüvely nélküli D-11 töltényt


tüzelõ G-11 fegyver a csõtengelyre merõleges tengely körül forgó (billenõ) töltényûrrel van
ellátva. Így a 750 mm hosszú fegyvernek igen jó a csõhossz/fegyverhossz aránya: 0,72, ami
kiemelkedõen jó érték. Egyes és sorozatlövésen kívül 3-as tûzcsapás kiváltására is alkalmas.
Elméleti tûzgyorsasága 600 lövés/perc, illetve tûzcsapásnál kb. 2000 lövés/perc. Az 540 mm
hosszú csõ fölött levõ tár kapacitása 50 db. A tárban a töltények hegyükkel a csõ irányában
helyezkednek el. A fegyver tömege üresen 3,6 kg, 100 db tölténnyel 4,3 kg. Célzott
lõtávolsága ? 300 méter. Acélsisak átütési távolság megközelíti a 600 métert. Külsõ
kialakítását a Bull-pup kivitelû, leegyszerûsített (dobozszerû) forma jellemzi. Nagyítás nélküli
(1:1) optikai irányzékkal van ellátva.

65. ábra
Bal oldalon a G-11 töltényûrének szabadalmi rajza, jobb oldalon felül
a német
A ’90-es évek elejérõl van információnk egy különleges kanadai elégõ hüvelyû
konstrukcióról a 2,55 mm-es RAR fegyverrõl. Ennek különlegességei:

?? A fegyver teljes hossza 650 mm, melybõl a csõhossz 200 mm.


?? A fegyver tömege 2,6 kg.
?? A tár 3-soros, befogadóképessége 260 db.
?? A 2,25 × 13,5 mm-es lövedék néhány mikron vassal bevont fáradt urán származék.
?? A lövedék kezdõsebessége 1540 m/s.
?? A csappantyú elektromos gyújtású.
?? A fegyver egyes-, tûzcsapás- és sorozatlövésre alkalmas, az elméleti tûzgyorsasága
kb. 1500 lövés/perc.

A leglényegesebb újdonság az, hogy a csõ folyékony nitrogénnel lehûtve


szupravezetõvé válik. A negatív töltésû csõ erõterében halad a szintén negatív töltésû
lövedék, s mivel átmérõje 0,3 mm-el kisebb a csõfurat átmérõjénél, súrlódás nélkül gyorsul
fel. A folyékony nitrogén tartályt a tusában helyezték el. Állítólagos tárolási ideje kb. 70 nap.
(Az elektromágneses un. „sin-fegyver” ötlete még az elsõ világháború idejébe nyúlik vissza,
melyet a németek 1936-ban felmelegítettek, de végül is még mindig – napjainkban is –
rendkívül kicsi a megvalósítás lehetõsége.)

A több fizikai és alkalmazástechnikai ellentmondást tartalmazó közlemény óta e


fegyver továbbfejlesztésérõl nincs újabb információnk.

Egyes vélemények szerint napjainkban az elégõ hüvelyû konstrukció képviseli a


"világszínvonal"-at, de öngyulladásra való hajlama miatt ellátás még mindig nincs belõle.
[A probléma azért nem jelentkezik a tüzérségnél már évtizedek óta alkalmazott részben vagy
egészben elégõ hüvelyû tölteteknél, mert a tûzütem kicsi és ez által a lövegcsõ (töltényûr)
felmelegedése lassú. Ezzel szemben a lövészfegyvereknél csak a tárcsere és az ismételt célzás
idõszakai módosítják az állandó meredekségét a görbének. A problémát tovább növeli a
tûzcsapásnál alkalmazott igen nagy (közel 2000 lövés/perc) gyakorlati tûzgyorsaság. A
korábbi fejezetekben már említett lõporbevonatolási módszerek – jelenlegi tudásunk szerint –
azért nem lehetnek kielégítõ megoldások, mivel az égés után sok a visszamaradó égéstermék.
Ezek összegyûlése a fegyver szabatos mûködését gátolhatják. A másik gond a lõpor bevonat
relatíve lassú leégése miatt a gáznyomás csúcs a csõben elõrébb kerül, mint szokásos, tehát a
fegyvercsõ vastagsága (legalább is a hátsó részeken) megnövekszik, nehezebb lesz a fegyver.]

Összességében nem látszik a problémákból kivezetõ út ezeknél a megoldásoknál.


Bár napjainkban a Heckler ? Koch cég helyett a Mauser foglalkozik – több töltényûrös –
elégõ hüvelyû rendszer megalkotásával. A probléma olyan komoly, hogy a németek a G-11
elvi rendszeresítésétõl függetlenül rendszeresítették az 5,56 × 45 mm-es SS 109 töltényt
tüzelõ G-36 gépkarabélyt, valamint foglalkoznak – a távlati igényeket kielégítõ – 5,56+20
mm-es OICW rohampuska fejlesztésével is.

Az elõzõ pontban felvetett problémák áthidalását célozzák azok a közbülsõ


megoldások, melyeknél a töltény "hüvely" fémbõl készül, de a lövedékkel együtt elõre
kimegy a fegyvercsõbõl. Ilyen megoldás az olasz FIOCCHI cég 80-as években kivitelezett 9
mm-es "AUPO" tölténye, amelynél a hüvely egybe van építve a lövedékkel. A lövedék
ballisztikája rossz, alapvetõen csak közelharcra való. Az igen kis teljesítmény miatt
számunkra érdektelen megoldás.
A másik – még csak ötlet szintû – megoldás Garamvölgyi Tivadar és Vojzsech
István tervei. A "hüvely" itt is fémbõl készül, de kifordított Revelli-csatornás
megoldású. A hüvely a belsõ nyomás hatására még a csõben felhasadozik, kilépés után
pedig leválik az ûrméret alatti, szárnystabilizált lövedékrõl. E megoldás – többünk
véleménye szerint – figyelemre méltóbb, mint a FIOCCHI-é !

A legelsõ folyékony hajtóanyagú fegyverrõl szóló szabadalmat már a '70-es évek


elején adták be az USA-ban, majd Németországban. A megoldás lényege az, hogy csak a
folyékony tüzelõszert adagolják a nagyméretû égéstérbe, az ott levõ - a környezetbõl
lehatárolt - levegõhöz, mint oxidáló anyaghoz. A keverék begyújtását a lövedék fenekére
erõsített kapszulában levõ csappantyúelegy ütõszeggel való elsütésével képzelték el. Az egész
folyamat jórészt a belsõégésû motorokban lejátszódóknak az átgondolásán alapszik. A 41.
ábrán látható szárnystabilizált, kúpos orrú lövedékkialakítás a kb. 5-szörös hangsebességnek
(kb. 1700 m/s) felel meg. Ez azt eredményezhette volna, hogy a lövedék ballisztikai tényezõje
kedvezõ, így a lövedék a röppályán lassan veszíti a sebességét, kifejezetten távolharc alakú.
Az egysorosra összeterelt gyakorlatilag négysoros tár befogadóképessége nagy lehetett volna.
A megépített kísérleti fegyverek befecskendezõ fúvókái – a magas hõmérsékleten ütésszerû
nagy nyomások miatt – néhány másodperc alatt kiégtek.

66. ábra
E fenti probléma távlati megoldhatóságára
Németországban DT 2 365 065 céloztunk az elsõ
sz. amerikai fejezetekben említett
folyékony
tartós hõállóságú, ütésszerû igénybevételt is elviselõ
hajtóanyagú kerámiák ipari gyártásba vételével. A
rendszerre beadott szabadalom fegyver mûködési rajza (bal
oldalt)
sima csõ kialakítás kedvezõnek tûnik a – várhatóan nehezen megmunkálható – új típusú,
nagyszilárdságú acélanyagok fegyvercsõként történõ felhasználásánál.

Összességében a problémák megoldhatóbbnak tûnnek a folyékony hajtóanyagú


fegyvereknél, mint az elégõ hüvelyûeknél. Ezen túlmenõen az "üzemanyag" energia
tartalma
kb. tízszerese a hagyományosénak!
(Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a befecskendezõ fúvókák problémáin
túlmenõen egyéb, még megoldásra váró mûszaki felvetések is vannak. Például az elektronika
– ha kell hozzá – miniatürizálása, extrém hidegben ennek "melegítése", a rendkívül kevés
hajtóanyag adagolás tûréseinek szûk értéken tartása, a folyékony hajtóanyag tároló
szigetelése, tömítése cserénél stb. Ezek a felvetések viszont – szerintünk – megoldhatók, ha
még nincsenek megoldva.)
A hagyományos hüvelyes töltényekhez képest – a már többször említett elõnyök mellett –
hangsúlyozni kell azt is, hogy pl. PSZH-ból tüzelve, egy idõ után nemcsak össze kell szedni a
kilõtt hüvelyeket, hanem a hüvelyben maradó lõporgázok szénmonoxid-tartalma a jármû
belsõ terének levegõjét mérgezõvé teszi.

A bevezetõben utaltunk rá, hogy a problémát nem a hagyományos módszerekkel


közelítettük meg. Ezt most indokoljuk.

Abban az esetben, ha a hagyományos fejlesztési metodikát követjük, akkor a


tanulmány ennél a (7.) fejezetnél kezdõdik. Ezekbõl a fejlesztésekbõl, alkalmazott
megoldásokból, a jelenlegi "világszínvonalból" (azaz a prognosztikai "fejlõdési fák"
módszerével) levonható következtetések viszont minõségileg eltérnek az elsõ fejezetekben
leírt távlati igényektõl! Ebbõl a fejezetbõl levonható következtetések alapján még egy közeli
idõpontban esedékes, hagyományos töltényt tüzelõ fegyver, mint például a német G 36, vagy
az orosz AN-94 váltása is beleerõltethetõ lehetne. (A G 36 a közismert német precizitással
készült ugyan, de a 4. táblázat adatai szerint semmivel sem tud többet kiskaliberû elõdjeinél, a
távlatokban nem perspektív fegyver. Ugyanez mondható el az orosz konstrukcióról is.) Egy
elkapkodott fegyverváltással mind a hadseregnek, mind pedig a hazai iparnak ártanánk.
Ennek elkerülése érdekében nem alkalmaztuk a hagyományos módszereket. A nagy szakértõi
létszámot igénylõ CERT és PERT prognosztikai módszerek az igen kevés számú hazai
fegyver-lõszer szakértõ miatt nem alkalmazhatók.
8. AZ ÁTMENETI IDÕ SZAK* HAZAI MÛ SZAKI LEHETÕ SÉGEI

(* Átmeneti idõszaknak nevezzük a jelen kortól a következõ fegyver generációra való


gyakorlati áttérés közti idõszakot, kb. 2010-ig)

A Magyar Honvédség lövészfegyver fejlesztése és korszerûsítése négy különbözõ


úton érhetõ el:

?? Új korszerû eszközök, rendszerek külföldi beszerzése és rendszerbe állítása útján


(a legköltségesebb megoldás).

?? Új korszerû eszközök, önálló hazai, vagy kooperációs kifejlesztése, gyártása és


rendszerbe állítása útján (költséges, idõigényes és bizonyos mértékig korlátozott).

?? Rendszerben levõ eszköz korszerûsítése – továbbfejlesztése, modernizálása – útján


(kevésbé költségigényes).

?? Rendszerben levõ eszközökhöz a harcászati hatékonyságot növelõ kiegészítõ elem


beszerzése, vagy hazai kifejlesztése útján (a legkevésbé költségigényes).

Ez a költség orientált felosztás csak akkor igaz, ha a Magyar Honvédség ellátásán


kívül export tevékenység is lehetséges, mert ellenkezõ esetben a hazai ellátás nagyságrendje
gazdaságtalan.

Az átmeneti idõszak mûszaki fejlesztési lehetõségeit véleményünk szerint kétfelé kell


választani. Nevezetesen:

?? A Magyar Honvédség távlati lövészfegyver átfegyverzését célzó hazai


gyártókapacitások technológiai fejlesztésére, ha van a hazai gyártásra központi
akarat.

?? Az MH jelenlegi lövész fegyverzetének hatékonyság növelõ fejlesztésére.

A továbbiakat e szellemben csoportosítottuk.

8.1 Technológia fejlesztések

A perspektív lövészfegyverek megalkotására azok a tõkeerõs, technológiailag fejlett


ipari nagyhatalmak lesznek csak alkalmasak, akiknél az új technológiák elõször kerülnek át a
kísérleti stádiumból a tömeg méretû ipari alkalmazás körébe. (Itt utalunk vissza az AUG
esetére, ami a saját korában világszenzáció volt, mégsem terjedt el.)

Gazdaságilag gyengébb, kis országok esetében csak a licencvásárlás utáni gyártás


marad lehetõségként. Ehhez viszont elengedhetetlen az idõben indított technológiai
iparfejlesztés. Alapvetõen azt célszerû eldönteni, hogy a – ma még meglevõ – kapacitásokból
melyek azok, amelyek az átmeneti idõszakban a fegyverzetünk folyamatos ellátásához
(pótalkatrész, töltény stb.) elengedhetetlenül szükségesek maradnak. (A HM és az Ipar közös
döntése szükséges, célprogramok finanszírozásával, mivel hadiipari vállalatainknál nem
termelõdik annyi profit, hogy önálló fejlesztésekbe bocsátkozhatnának) A másik sarkalatos
döntési pont az, hogy a távlatokban milyen új technológiákra alapozhatjuk meg a fegyver és
lõszergyártásunkat, figyelembe véve azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a csak hazai
ellátás nem várható rentábilisnak. Tehát vagy külföldi szállításokra kell alapozni, vagy
olyan technológia átvételét érdemes megcélozni, amelyek az ipar egyéb területein is
bevezethetõk lehetnek. A döntéshozatal elõtt tájékozódni célszerû arról, hogy van-e (vagy
várhatóan lesz-e) olyan külföldi kooperációs partner (akár kétoldalú kooperációban, akár a
nemzetközi munkamegosztásra alapozva), akivel (akikkel) a fejlesztések után közös gyártás,
ellátás kezdeményezhetõ.

Azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy az elsõ idõszakban csak például


lövedékeket és kiegészítõ részegységeket gyártsunk.

Abban az esetben, ha a NATO tagságunk és a – várhatóan – kis létszámú hadsereg a


hazai ellátást nem igényli, akkor ez az egész levezetés felesleges. Ebben az esetben a jövõben
végrehajtandó fegyver cserével kapcsolatban egyetlen tevékenysége maradt a
HM TH-nak, mégpedig az, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel az e témában
hozzáférhetõ külföldrõl jövõ információkat és pontosítsa a jövõképet a megfelelõ
rendszeresítési döntés elõkészítése érdekében.

8.2 Jelenlegi fegyvereink hatékonyságának növelési lehetõségei

E téma kifejtésénél alapvetõ szempontjaink az alábbiak:

?? A NATO-nak nincs egységes lövész fegyverzete.

?? Békefenntartási és védelmi harcokban együtt kell mûködni a NATO többi


csapatával.

?? Nincs kifejezett "ellenség" képünk (de nem valószínû, hogy például a déli-sarki
térségben kerülünk fegyveres konfliktusba valakivel).

?? A közvetlen földrajzi környezetünkben közel egy évtizedig háború volt.

A NATO tagsággal a fentiek szerint nem jár együtt semmilyen fegyverváltási


kényszer. A lövészfegyver és töltény ellátást minden tagország saját maga biztosítja.
Az együttmûködés alapja viszont az, hogy a hatékony céltávolságok és leküzdési adatok egy
nagyságrendbe essenek, mert egyébként félrevezetõ lehet a hadmûveleti tervezés. (Tisztában
vagyunk vele, hogy a lövészfegyvereknek nincs harcászata, de tervezni ezekre is kell.) A nem
ellenségnek tekintett környezõ országok hadseregei felszerelését tekintve megállapítható,
hogy a III.; IIIA és a IV fokozatú lövedékálló védõmellénnyel való ellátásuk növekvõ
tendenciát mutat. Ezt a tényt akkor is számításba kell venni, ha nem tekintünk senkit
ellenségnek.

Új helyzet állt elõ azzal, hogy a Föld 169 országa közül ahhoz a 41-hez tartozunk, akik
aláírták a gyalogság elleni aknák (és "rejtve" alkalmazott aknák) betiltásáról szóló
egyezményt. Ezzel az alegységek közötti hézagok és átjárók lezárására kevés eszközünk
(úgyszólván semmi sem) maradt. Különösen igaz ez az állítás amiatt, mert az aknavetõk is
kivonásra kerültek. Így a lövész alegységeknél ívelt röppályán tüzelõ fegyver nem maradt.
A problémáinkat növeli az a tény is, hogy gyakorlatilag kézigránátja sincs a magyar
katonáknak. A 42 M kézigránátok égõgyújtóinak garanciális ideje 10 éve lejárt, egyre több a
mûködésképtelen, letiltott sorozat. Az „új” fejlesztésû 93 M. NF. és a 96 M. NF. T.
kézigránátokból oly minimális rendelés volt az elmúlt években, hogy ebbõl még kiképzést
sem szabad tartani.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ezekre a problémákra egyértelmû megoldást a


pénzügyi lehetõségeink miatt nem lehet adni. A helyzeten, viszont egyszerû eszközökkel és
relatíve olcsón is lehet javítani.

A hatékonyság növelésének lehetõségei:

a. Viszonylag rövid idõ alatt végre lehet hajtani a 7,62 mm-es 43 M és a 39M
töltények lövedékfejlesztését. A fejlesztés célja olyan lövedékek megalkotása,
amelyek:

?? Célban kifejtett hatása megfelel, vagy jobb, mint a jelenleg legnagyobb átütésû
gépkarabély-, illetve puskatöltények lövedékeié.

?? A lövedékcserén kívül sem a töltény többi alkatrészén, sem pedig a fegyveren


átalakítás ne legyen szükséges; ebbõl adódik, hogy sem a belballisztika, sem
pedig a kiképzés ne változzon.

?? Gyártása és az átszerelése teljesen hazai bázison megoldható legyen.

A javasolt új lövedékek fizikai alapelveit és egy lehetséges kialakítási módszerét az


5. és 6. mellékletek tartalmazzák. Elõszámításaink szerint e lövedékkel még a közvetlenül
következõ idõszakban rendszerbe kerülõ védõmellények és sisakok ellen is
eredményesen használhatók maradnak a gépkarabélyaink, mesterlövész puskáink és
géppuskáink.

b. Jelenleg rendszerben levõ gépkarabélyaink egyik igen nagy hátránya az, hogy nyílt
irányzékuk alkalmatlan az éjszakai harc eredményes megvívására, bármilyen
harctevékenységre gondolunk. Ezen a problémán – viszonylag olcsón – lehetne segíteni a 210
574 sz. magyar szabadalom hasznosításával. A nappal és éjszaka egyaránt alkalmazható
lövész irányzék hazai gyártása megoldott, csak a fegyverekre való felszerelés igényel
gyorsan végrehajtható fejlesztést.

c. A Magyar Néphadseregben 1974-ben (a belügy egyes alakulatainál és a MÖ-nél


1975-ben) rendszeresített 7,62 mm-es AMP gépkarabélyt (melybõl – tudomásunk szerint –
még mindig kb. 3000 db van raktáron) ki kell adni és a kiképzést el kell kezdeni. (Elsõsorban
a KFOR, valamint az Okucsányiban állomásozó SFOR alakulatunk önvédelmi képességének
növelésére, másodsorban a 88-as légi mozgékonyságú zászlóaljra gondoltunk.) E fegyver
normál tölténye a 43 M PSZ rendelkezésre áll. (Az a. pont figyelembe vételével az átütés is
javítható.)

Az AMP fegyvergránátjai mind célban kifejtett hatás (PGK-69 kb. 200 mm), mind
pedig célzott lõtávolság (PGR-69 450 méter, PGK-69 100÷150 méter) szempontjából
megfelelnek az elkövetkezõ idõszak a követelményeinek. A fegyvergránátokat mûszaki
felülvizsgálatnak kell alávetni (koruk miatt), de ezután felhasználhatók. (Esetleges DC 1M
gyújtó cserét kell végrehajtani.) E felülvizsgálat és esetleges átszerelés az MH bázisán
végrehajtható.

A kiképzéshez szükséges oktató és éles-gyakorló gránátok rendelkezésre állnak

d. Az 1989-90-ben kifejlesztett, az MH-ban 1991-ben eredményes csapatpróbán részt


vett, gépkarabélyra utólag felszerelhetõ Lt típusjelû gránátvetõ (a hozzá tartozó Lti optikai
irányzékkal) mûszaki felülvizsgálatát és a gránátok lõtávolság növelését egy olcsó és gyors
fejlesztéssel meg lehetne oldani. Ezzel az egyszerû eszközzel – amely idõvel egy másik
fegyverre, akár a távlati lövészfegyverre is átszerelhetõ – a fegyvergránát lövés lehetõségét
hosszú idõre meg lehetne oldani. A megoldás a lehetõ legbiztonságosabb gránátlövési
lehetõséget biztosítja (lásd korábban) úgy, hogy a gránátok célban kifejtett hatása
többszöröse a 40 mm-es (a 20, 25 és 35 mm-es) gránátokénak! Ez az elsõ olyan modern,
csapódó gyújtóval szerelt gránát konstrukció, amelynek repesz gránátja helyben
(harchelyzetben is) védõ kézigránáttá szerelhetõ.

Álláspontunk szerint az elõzõ pontokban említett fejlesztések bevezetése


biztosíthatná a NATO-ban jelenleg rendszeresített fegyverekkel a hazaiak
egyenértékûségét (esetenként jobb paramétereit) békefenntartó és védelmi harcokban. A
fegyvergránát lövési lehetõség biztosítása segítene áthidalni a gyalogsági aknák betiltása
utáni helyzetet a hézagok és átjárók lezárása tekintetében. Az ívelt röppályán repülõ
fegyvergránátok igen jó szolgálatot tehetnek erdõs-hegyes átszegdelt terepen, illetve
utcai harcokban.

Ezek a fejlesztések a lehetõ legkevesebb költség ráfordítással, hazai szellemi


termékek és gyártási bázis felhasználásával realizálhatók.

Ezen fejlesztések bevezetésével (de csak ezekkel) a 7,62 mm-es gépkarabélyaink


(géppuskáink) rendszerben tarthatósága kitolható az új típusú fegyverek megjelenéséig.
9. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

9.1 Következtetések

A jelenlegi mûszaki színvonal elemzésébõl levonható következtetések – az ipari –


technikai haladás figyelmen kívül hagyásával – a jövõre vonatkozóan nem adhatnak
megalapozott támpontot.

Az ipari technológiai fejlõdésbõl adódó lehetõségek megteremtik a fegyver technika


– jelenlegitõl – minõségileg jobb és alapjaiban eltérõ fejlesztését.

Az új típusú fegyverek kifejlesztésére csak a tõkeerõs, iparilag legfejlettebb


nagyhatalmak alkalmasak (vagy nemzetközi összefogással tervezhetõk), erre a tevékenységre
a kis országok önállóan nem alkalmasak.

A kis országok számára a technológia átvételén kívül a licenc alapján történõ


gyártás tûnik reálisnak.

A világpiacon kapható gépkarabély kategóriájú fegyverek konstrukció szempontjából


korosak. E hagyományos fegyverekre történõ átfegyverzés drága és értelmetlen.

A jelenlegi 7,62 mm-es gépkarabélyainkkal a védelmi és békefenntartó feladatok nagy


része – napjainkban még – megoldható.

A NATO-hoz való csatlakozásból fegyverváltás nem szükségszerûen következik,


egységes NATO lövészfegyver nincs, egyéni lövészfegyverbõl (Izlandot és Luxemburgot
leszámítva) minden tagország – jelenleg – önellátó.

A NATO csapatokkal való együttmûködés fegyvereinktõl lõtávolságban, a lövedékek


átütési paramétereiben és a fegyverek szolgáltatásaiban (éjszakai harc, fegyvergránát lövési
lehetõség) azonos nagyságrendeket követel meg.

Az együttmûködés megvalósítása érdekében, valamint az új típusú fegyverek


megjelenéséig a rendszerben tartás miatt szükséges a jelenlegi fegyverzetünk – minimális –
korszerûsítése.

9.2 Javaslatok

Célszerû hazai bázison kifejleszteni a 7,62 mm-es 43 M töltényhez egy új típusú


keményfém magvas lövedéket, melynek átütési tulajdonságai jobbak a jelenlegi gépkarabély
töltények lövedékeinél.

Célszerû hazai gyártási bázison megoldani a gépkarabélyaink ellátását nappal és


éjszaka egyaránt alkalmazható irányzékkal.

Célszerû a már legyártott, raktáron levõ (rendszeresített) 7,62 mm-es AMP


gépkarabélyt és fegyvergránátjait (felülvizsgálat után) a KFOR és az SFOR alakulatoknál,
valamint 88-as légi mozgékonyságú zászlóaljnál alkalmazni. Ezzel a legkevesebb költséggel
növelni lehet ezen alegységek önvédelmi képességét.

Célszerû a kifejlesztett, csapatpróbán részvett gépkarabélyra utólag is felszerelhetõ


Lt típusú gránátvetõket az Lti irányzékkal együtt a fegyvergránátjaik minimális ráfejlesztése
után rendszeresítésre javasolni. E gránátvetõvel a hézagok és átjárók lezárásának egyes
feladatai, az ívelt röppálya elõnyei (utcai harcokban, holtterekbe való alkalmazásra)
megoldhatók.
A repeszgránát helyben védõ kézigránáttá átszerelhetõ. A gránátok hatásadatai lényegesen
jobbak a 40 mm-es gránátokénál.

A Javaslatokban megfogalmazott fejlesztések többsége megfelelõ készültségi


stádiumban van.

A javaslatok között szereplõ új típusú lövedékfejlesztés indoka az, hogy a lövedékálló


védõmellények IV fokozatú trauma betétjét a világon egyetlenegy egyéni fegyverrel sem lehet
átlõni, még a puskatöltény páncéltörõ-gyújtó lövedékével sem (kivétel a 12,7 mm-es
mesterlövész, vagy romboló puskák). Ezen a helyzeten akarunk javítani. Az elméleti
számítások igazolására elõkísérleteket hajtottunk végre, majd elkészült a 7,62 × 39 mm-es
AP
és a 7,62 × 54R mm-es AP keményfém magvas töltények minta sorozata.

67. ábra
Keménységek összehasonlítása

A 67. ábrán az oszlopdiagram függõleges tengelye a keménységértékek skálája


Vickers-ben. A vízszintes sáv a használatos páncél keménységek szélsõ értékeit (2. és 3.
oszlop) mutatja, a fölsõ csík jelöli a trauma betétben alkalmazott kerámia névleges
keménységét. Az elsõ oszlop a rendszeresített 7,62 mm-es 43 M PSZ (acélmagvas)
töltényünk értékét mutatja. A negyedik oszlop a 7,62 mm-es, az ötödik a 12,7; 14,5 mm-es
nehézgéppuska lövedékek edzett acélmagvainak keménységét szemlélteti. Látható, hogy alig
haladják meg a páncéllemez értékeket, és messze elmaradnak a kerámia keménységétõl.

68. ábra
7,62 mm-es 43 M PSZ töltény lövedék mag és deformációja:
A.38 acélba lõve 48 HRc páncélra lõve

A keménység különbségek gyakorlati hatását szemlélteti az 68. ábrán levõ két


fénykép. Bal oldalon a 43M acélmag látható eredeti méretében és A.38 acélba való belelövése
után. A jobb oldali képen ugyanez a típus 48 Rockwell keménységû páncéllemezre történt
lövés utáni deformációját mutatja.

69. ábra
Találatok a 7,5 mm vastag páncéllemezen

A kerámia ára nem olcsó, ezért meglevõ páncéllemezeken végeztük el az


összehasonlításokat. A 69. ábra 7,5 mm vastag páncéllemezre egy helyre lõtt 2 db 43 M
acélmag 1 mm mély lenyomata látszik a bal felsõ sarokban. A NATO 5,56 mm-es SS 109
töltény acélmagjának 2,45 mm mély lenyomata van a piros alapú felírat mellett. A zöld
alapon levõ feliratosak a 39 M puskatöltények eredményei. A B 32 páncéltörõ-gyújtó átütései,
jobbra lent a
D nehéz ólom magvas lenyomatai a bal alsó sarokban pedig az L könnyû ólom magvas
átütései láthatók. Nem tévesztettem el! Ezt a páncélt a könnyû ólommagvas puskatöltény
lövedéke átüti, a nehéz ólommagvas nem. A képen látható többi átütés a saját kísérleti
gépkarabély lövedékeinktõl származik.

70. ábra
Egy átütés a 7,5 mm-es 48 HRc keménységû páncéllemezen közelrõl

A 70. ábrán egy lyukat szemlélve annak felületén látszik, hogy nem áthatolásról van
szó, hanem igen nagy energiafelesleggel rendelkezõ áttörésrõl. A világos felületek a köpeny
és az ing mintegy „felrobbanásából” keletkeztek.

71. ábra
58 HRc keménységû páncéllemez
hátoldala
(100 m távolságból lõve)
Az említett nagy energia felesleg felemésztését szemlélteti a 71. ábra, 15,5 mm vastag
páncéllemez hátoldaláról készült kép. A piros alapú felírat mellett a kibújás a benne maradt
maggal a B 32 típusú puskatöltény páncéltörõ-gyújtó lövedéke. Az összes többi szabatos
átütés a gépkarabély új magjától (7,62×39 mm-es AP) származik.

72. ábra
Páncélátütések gépkarabély töltényekkel Páncélátütések puska (géppuska)
töltényekkel
(számított értékek az elõkísérleti lövészetek alapján)

A 72. ábra bal oldalán az oszlop diagrammon a gyakorlati páncélátütés vastagság van
feltüntetve, a függõleges tengelyen mm-ben. a legkisebb 2,2 mm a 43 M PSZ, a 2,5 mm a
NATO 5,56 mm-es SS 109 lövedékéé, a 3. a nálunk nem rendszeresített, orosz páncéltörõ-
gyújtóé, végül a jobb szélsõ oszlop a kísérleti (7,62×39 mm-es AP) 17,5 mm-es átütését
mutatja. Ez 8-szorosa a rendszeresítettnek, 7-szerese a NATO lövedéknek és jobb a világ
eddigi legjobbjánál!

A 72. ábra jobb oldala szerint a puskatöltények lövedékei is javíthatók. Az elsõ, a


harmadik és a negyedik oszlop a nálunk rendszeresített töltények lövedékátütéseket mutatja,
a második oszlop a NATO 7,62×51 mm-es puskatöltény lövedékéét, a jobb szélsõ pedig a
kísérletié (7,62×54R mm-es AP).

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a 7,62 mm-es kaliber nem páncéltörõ
kategória, de ezzel az új lövedékkel át tudjuk ütni valamennyi aramid (Du Pont típusjele:
Kevlár) és hagyományos sisakot, a lövedékálló védõmellény traumabetétjét, vagy az
eredményes átütés reményében lehet tüzelni a PSZH vagy BTR típusú harcjármûvek
oldalpáncéljára, illetve a helikopterekre. Jelen pillanatban világviszonylatban ezek a
legnagyobb átütésû lövésztöltények!
73. ábra
A 7,62 mm-es AMM gépkarabéllyal PSZH-ra lõtt lövedékek hatása
A hagyományos acélmagvas Az AP átüti a páncélt, a 0,5 m-re elhelyezett Lv. 5mm-es alumínium lemezt
PSZ csak a festéket veri le a (az ölõhatár 2,5-szerese, átüti a hidraulika csõvezetékeit
jármûrõl

74. ábra
7,62 mm-es AP AMM gépkarabéllyal PSZH-ra lõtt lövedékek mögöttes hatása
az Lv 5 mm-es alumínium lemezen és a lemez mögötti céllapon
75. ábra
A 7,62 mm-es AP AMM gépkarabéllyal BTR 60-ra lõtt lövedékek hatása

76. ábra
Lövésztöltények összehasonlítása (balról jobbra)
7,62 × 39 mm-es 43M gépkarabély töltény;
5,56 × 45 mm-es SS 109 gépkarabély töltény;
7,62 × 51 mm-es NATO puskatöltény;
7,62 × 54R mm-es 39M puskatöltény;
.338 Lapua Magnum töltény
Az átütési problémákat máshol is felismerték, és a világ vezetõ lõszergyárai vagy a
kalibert növelik [például a .338 Lapua Magnum töltény alkalmazásával (76. ábra)], vagy
velünk egyidõben megkezdték a keményfém magvas lövésztöltények fejlesztését.

A .338 Lapua Magnum töltény már inkább a .50 × 99; vagy a 12,7 × 107 mm-es
géppuska töltények méretét, energiatartalmát közelíti. A célok leküzdéséhez mesterlövész
puskát lehet belõle készíteni – lásd a finn fejlesztést –, de egyéni sorozatlövõ fegyver számára
ez a kaliber alkalmatlan.

Valószínû az átmeneti idõszakra gondoltak a francia konstruktõrök, amikor


elkészítették a 7,62 × 51 mm-es NATO töltényt tüzelõ fegyverekhez a 7,62 N PPI F1 típusjelû
páncéltörõ töltényüket. Ez a töltény olyan lövedékkel van ellátva, amely egy „hatalmas”
edzett acélmagból és körülötte – csak a huzagba sajtolódáshoz szükséges – mûanyag
félköpenybõl áll. Sem ólom dilatációs ing, sem pedig réz (vagy tombak stb.) köpenye nincs.
Jellemzõ, hogy amíg a teljes lövedék tömege 9,5 g, addig a mag tömege 5,8 g. Ez a
konstrukció a hagyományos fegyverekbõl lõhetõ. A páncélátütõ képessége lényegesen jobb,
mint a hagyományos NATO páncéltörõ lövedékeké, de lényegesen kevesebb, mint a mi
keményfém magvas lövedékeinké.

Az új típusú keményfém magvas lövedékek nemzetközi összehasonlítást közöljük


a 77. ábrán, amely a 2000. évben nyilvánosságra hozott adatokat tartalmazza.

77. ábra
Nyilvánosságra hozott adatok a keményfém magvas lövésztöltényekrõl
Mit jelent ez a gyakorlatban?

Átütések
Számított átütések 300 HB pc. Lemezre
(mért
értékek)
AMM RPK AMD Mérõcsõ AMM RPK Mérõcsõ NAMMO
15 m 20;300 HB 20
100 m 14,1* min.15* min. 16*** 15,6 16,5 17,5 13,6
200 m 10* min.12,1** kb. 10* 11,5 13,6 11,2
320 m min.8*** 10* 9,7 11,7 9,2
400 m min.5,45* min. 8*** 7 9,7 7,4
500 m 5,4
600 m 4** 5,6 4
* 363 HB
** 373 HB
***388 HB

20

15 Adatsor1
Adatsor2
10
Adatsor3
5 Adatsor4

0
1 2 3 4 5 6

Az összehasonlító diagramon a PSZH 8 mm-es oldalpáncél vastagsága helyett a


HB 300 keménységre tekintettel magasabb értéket tüntettünk fel. A hazai fejlesztés
elõnye valójában itt mutatható be, mivel a NAMMO szintén 7,62 × 39 mm-es AP 8
típusjelû lövedéke ezt a PSZH vastagságot 150 m távolságból üti át, de mérõcsõre
vonatkoztatva. A BTR oldalpáncélját csak 100 m-en belül ütheti át, szintén mérõcsõre
vonatkoztatva. Vélhetõen fegyverbõl még ilyen távolságból sem üti át, ha egyáltalán a
BTR páncélt valamilyen távolságon a lövõ veszélyeztetése nélkül átüti. (Ez a típusú
töltény lövedéke páncélátütésben alig tud többet – a nálunk nem rendszeresített –
szovjet gyártású 7,62 mm-es 43 M B 32 páncéltörõ-gyújtó lövedékénél.) Ezekhez képest a
hazai töltény lövedéke átütésben lényegesen többet tud!

A nemzetközi összehasonlításhoz ide kívánkozik még két lényeges megjegyzés:

?? Mérõcsõbõl kilõtt lövedék átütése nagyobb, mint a fegyverbõl kilõtt kisebb


kezdõsebességû lövedéké.
? ? A NAMMO által gyártott 7,62 mm-es töltényekre megadott pmax.max. 355 MPa
oly magas érték, hogy a gépkarabélyok csövét hamar tönkreteheti.
(Biztonságtechnikailag nem elhanyagolható szempont.)

A 7,62 × 39 mm-es AP lövedékek a NIJ. Std. 01.01. 103 szerinti III. fokozatú
lövedékálló védõmellény titánacél-, vagy a kerámia betétjét úgy üti át, hogy a lövedék a 110
mm vastag gyúrmán kb. ? 25 mm-es lõcsatornát hoz létre és a magot a hátsó páncéllemez
fogja meg. Ezek a betétek 15 m távolságból „megfogják” a 7,62 × 54R mm-es L könnyû ólom
magvas lövedéket!
Összességében a 7,62 × 39 mm-es AP töltények lövedék páncélátütése és
védõmellény átütése a követelményeket kielégíti, a páncél mögötti hatása részben a páncélból
kitört, részben a feszültség megszûnése után széttörõ mag darabjai miatt mind az élõerõt,
mind pedig a vezetékeket (elektromos, hidraulikus) roncsolja. Nemzetközi
összehasonlításban is megállja a helyét.

Átütés
vizsgálatok
(mért
értékek) Számított
Mérõcsõ SZVD; PKM Mérõcsõ SZVD; PKM HB 300-ra
15 m 7,9***+14,95** 24* SZVD; PK
100 m 5,45**+14,95** 20 (HB 300) 7,9+14,95** 10,2**+10,1** 22,4
200 m 10,1**+7,9*** 10,2**+7,9*** 20,25
250 m max.14,95** 10,2**+7,9***
320 m min. 7,9***+5,45** max. 10,1**+7,9*** 18
400 m min.4,15*+7,9*** max. 14,95** 16
500 m min.10,2** max.7,9***+4,15* 13,6
600 m min.7,9*** min. 10,2** 11,3
800 m N140 lõporral RP-3 lõporral max. 7,9*** 9
* HB 341 RP-3
** HB 363 * HB 373
***HB388
100 m 22,4 21,4 17,5
200 m 20,25 18,1 14,6
300 m 18 15,3 12,6 15
400 m 16 12,9 10,8
500 m 13,6 10,8 9,1 7
600 m 11,3 8,9 7,8
800 m 9 6 5,6

SZVD;PKM NAMMO AP 8 APS9 Hirtenberger Bofors


Nemzetközi összehasonlítás

25
Vastagság (mm)

20 Adatsor1
Adatsor2
15
Adatsor3
10 Adatsor4
5 Adatsor5
0
100 m 200 m 300 m 400 m 500 m 600 m 800 m
Lõtávolság

A táblázat jobb oldalán közölt átszámítás (HB 300-ra) nem korrekt a már említett
változók miatt, csak az összehasonlíthatóság érdekében végeztük el a számítást. Ugyancsak
inkorrekt a nemzetközi összehasonlítás is, mivel mérõcsõbõl, valódi HB 300 keménységû
lemezre lõtt külföldi adatokat hasonlítunk itthon fegyverbõl lõtt értékekkel. Még ilyen
aránytalanság mellett is a hazai jobb, valamennyi céltávolságon.

A HB 300 keménységû lemez valójában nem „páncél”, csak az eredmények


összehasonlítására jó. Ezért elvégeztük az átlövési próbát valóságos harcjármûvekre is. A
hazai gyártású PSZH oldalpáncélját merõlegesen 600 m-ig valamennyi céltávolságon átütik
az új AP lövedékek. A szovjet BTR harcjármû oldalpáncélját merõlegesen 450 m-ig biztosan,
500 m-en 50 %-ban ütik át az új lövedékek. Az összehasonlító diagrammon a BTR 12 mm-es
oldalpáncél vastagsága helyett a HB 300 keménységre tekintettel magasabb értéket tüntettünk
fel. A hazai fejlesztés elõnye valójában itt mutatható be, mivel a NAMMO szintén 7,62 ×
54R mm-es AP 8 típusjelû lövedéke ezt a BTR vastagságot 300 m távolságból üti át, de
mérõcsõre vonatkoztatva. Vélhetõen fegyverbõl még ilyen távolságból sem üti át. Ehhez
képest a hazai 50 % lõtávolsággal többet tud! Még nagyobb a lõtávolság növekmény a 7,62
× 51 mm-es APS 9 típusjelû (egységes NATO kaliberû) töltény lövedékéhez képest, több
mint 100 % a lõtávolság növekmény. (Természetesen az APS 9 is keményfém magvas
lövedékû, és ez is nagyobb távolságból üti át a BTR páncélját, mint a hagyományos 7,62 ×
54R mm-es B 32 páncéltörõ-gyújtó töltény lövedéke.)

A nemzetközi összehasonlításhoz ide kívánkozik még két lényeges megjegyzés:

?? Mérõcsõbõl kilõtt lövedék átütése nagyobb mint a fegyverbõl kilõtt kisebb


kezdõsebességû lövedéké.
?? A NAMMO által gyártott 7,62 mm-es töltényekre megadott pmax. 3800 MPa oly magas
érték, hogy az SZVD távcsöves puska csövét hamar tönkreteheti.
(Biztonságtechnikailag nem elhanyagolható szempont.)

Összességében a 7,62×54R mm-es AP töltények lövedék páncélátütése a


követelményeket kielégíti, a páncél mögötti hatása részben a páncélból kitört, részben a
feszültség megszûnése után széttörõ mag darabjai miatt mind az élõerõt, mind pedig a
vezetékeket (elektromos, hidraulikus) roncsolja. Nemzetközi összehasonlításban is
megállja a helyét.
10. BEFEJEZÉS

E téma csak akkor tekinthetõ befejezettnek, ha majdan az új generációs fegyvereket is


kivonják a rendszerbõl, addig a megítélés a pillanatnyi befolyásoló tényezõknek megfelelõen
változhat.

Célunk az volt, hogy az ipari - technológiai fejlõdés lehetõségeire, illetve az ebbõl


adódó fegyver technikai fejlesztések irányaira hívjuk fel a figyelmet. Ebbõl mind az azonnali
kiegészítõ fejlesztések szükségessége, mind pedig a hosszabb távra szóló döntések aktualitása
egyértelmû.

Reméljük, hogy az idõben indított, jelenleg a világ legnagyobb átütését adó


keményfém magvas töltények fejlesztésével nem járunk úgy, mint az elmúlt évtized
kiemelkedõ jelentõségû és világszínvonalú hazai fejlesztéseivel (Lásd: 93 M NF és 96 M NF
T kézigránát család,
12,7 × 107 mm-es és .50 × 99 GEPÁRD család stb.), hanem sikerül eredményesen befejezni
azokat és rendszeresíteni a Magyar Honvédségnél.
IRODALOMJEGYZÉK

1. American Rifleman.
2. A mûszaki fejlõdés elõrejelzése. MTA.
3. Artinger-Kator-Romvári : Fémek technológiája. MK.
4. A tudomány irányításának és szervezésének elmélete és gyakorlata. KJK.
5. Barkász E. : Külsõ ballisztika. BME.
6. Berecki-Egerszegi-Nagy : A 7,62 mm-es AMP géppisztoly szabályzata.
7. Cooper J. : Fatal Featherweight. SF.
8. Egerszegi J. : A kaliberek fejlõdése. HT.
9. Egerszegi J. : A kézi páncéltörõ eszközök továbbfejlesztési lehetõségeinek
tanulmányozása. „SZT” HTI.
10. Egerszegi J. : A lövészfegyverek fejlõdési irányai. HTI.
11. Egerszegi J. : A puskagránátok fejlõdése. HT.
12. Egerszegi J. : Néhány szó a géppisztolyokról. HT.
13. Egerszegi J. : Kézifegyverek tervezése. (Sajtó alatt)
14. Dr. Farkas R. : A katonai prognózisalkotásról. MN. HI.
15. Faltin H. : Mûszaki hõtan. MK.
16. Füsti-Molnár : Gyalogsági fegyverek. BME.
17. Grisin-Zsukov-Kitosvili : Harcászat (külföldi nézetek). ZMKK.
18. Guns Review.
19. H. Harmos Z. : Gyakorlati ballisztika.
20. H. Harmos Z. : Tûzérlövéstan.
21. Hogg I. V. : Munition. M.V.
22. Hornady Handbook of cartridge reoading.
23. Internationale Wehrrevue Infanteriewaffen.
24. JANE’S Infantry Weapons.
25. Kováts-Nagy : Kézi lõfegyverek. ZMKK.
26. Lapua reoading manual.
27. Malov A. N. : A gyalogsági lõszer gyártása.
28. Militärtechnik
29. Morrison D. : A gépészmérnöki tervezés tudománya. MK.
30. Myatt F. : Modern Small Arms. Salamander.
31. National Defense.
32. Prognosztika (szemelvények és tanulmányok). MTA.
33. Skriba Z. : A képlékenyalakítás technológiája. MK.
34. Soldat und Technik.
35. Steadman N. : Trends in small arms ammunition. Defence.
36. Szabadalmi leírások (Magyar; Német; Olasz; USA).
37. Szabványok (MSZ; DIN; MIL. Std.).
38. Szûcs E. : Bevezetés az égéselméletbe. BME. MTI.
39. Szûcs M. : Kidolgozott példák szilárdságtanból II. r. BME.
40. Ujvári-Kucher : Gyalogsági fegyverek. BME.
41. Dr. Ungvár Gy. : A Magyar Honvédség fegyverzeti és technikai eszköz-rendszereinek
fejlesztési és korszerûsítési lehetõségei. MHT.
42. Vollert-Lindschun-Koppenhagen : Schützenwaffen I leute. Militärverlag.
43. Wehrtechnik.
44. Wojskowy Przeglad Techniczny.
45. Zoltay F. : Ballisztika. BME.
MELLÉKLETEK

A téma kidolgozásának módszere

A középtávú elõrejelzések kidolgozásának egyik elsõ fázisa a több, mint 150


prognosztikai módszerbõl kiválasztani azokat, amelyek a témánál használhatóknak tûnnek
(lásd alább). Ezután kell a rendelkezésre álló szakértõi létszám ismeretanyagának megfelelõen
tovább csökkenteni az alkalmazásra szánt módszerek számát. Meg kell becsülni, hogy a
társtudományok elõrejelzési adatai lefedik-e az elõre jelezni kívánt idõszakot.

Az elõrejelzés idõszakának szükséges és szokásos hosszúsága


1. melléklet
Az elõrejelzés tárgya Elõrejelzési idõszak hosszúsága években
szükséges jelenleg szokásos
Hozzáférhetõ természeti források
nagysága 50 vagy több 25-35
A mûszaki fejlesztés jelentõs
társadalmi összefüggésekkel való
innovációja és tendenciája
(automatizálás, közlekedés, 30-50 5-10
urbanizáció stb.)
Atomenergia 25 10-12
Û rkutatási program 20-30 7-10
Katonai eszközök 20-25 7-10 (2-5)
Népgazdaság 20 5-7
Tömeg- és nagysorozat gyártás
(elektronika, vegyipar stb.) 10-20 5-7
Közszükségleti termékek
gyártása 5-10 3-5

1. melléklet
(folyt.)
Elterjedt elõrejelzési módszerek

Intuitív gondolkodás

1. Ötletroham (Brainstorming)
2. Delphi-módszer
3. Utópia és tudományos fantasztikum
4. Intuíció, személyes ítélõképesség

Felderítõ jellegû elõrejelzés

5. Idõsorok extrapolációja (statisztikai elemzés)


6. Idõsorok extrapolációja (analitikus modellek)
7. Regresszió- és korrelációelemzés
8. Folyamatok összekapcsolása teljesítménymutatók segítségével
9. Burkológörbe extrapolációja
10. Exponenciális szabályozás
11. Tanulási görbék
12. Környezetfeltárás
13. Morfológiai kutatás
14. Szcenáriumírás
15. Történeti antológia
16. Logisztikai görbék
17. Markov-láncok
18. Bayes-statisztika
19. Szimuláció és Monte-Carlo eljárás
20. Játékelmélet
21. Aggregált elõrejelzés
22. Spektrálmódszerek
23. Oksági elõrejelzések

Normatív elõrejelzés

24. Döntési mátrixok


25. Matematikai programozás
26. Fontossági-fák
27. Hálózatelemzések
28. Gazdasági elemzések (leszámítolt készpénzforgalom, piaci vizsgá-
latok stb.)
29. Döntéselméleti elemzések (ideértve az érzékenységi és kockázati
tényezõk elemzését)
30. Rendszerelemzések

Visszacsatoló eljárások

31. Egyszerû hurkok

melléklet (folyt.)

Tudományos gondolkodás

Rendszeres gondolkodás Ösztönös gondolkodás

Irányított Isteni szikra Tudományos


Gyakorlati gyakorlati Töprengés megérzés
gondolkodás gondolkodás

Véletlen felfedezés
Prognosztikai módszerek osztályozása
1. melléklet (folyt.)
Kutatási prognózis Célmódszerek
módszerek
OBJEKTÍV trend extrapolációk operációkutatás (például dinamikai
vagy lineáris programozás)
egyszerû modellek (például optimalizációs technikák
burkológörbék)
analógia szabadalomelemzés
operációkutatás
SZUBJEKTÍV Delphi-módszer Delphi-módszer
szimulációs játékok fontossági fa
heurisztikus programozás döntési mátrix brainstorming
science-fiction
RENDSZERLEÍRÓ forgatókönyvek játékelmélet
morfológiai elemzés döntéselmélet
strukturális modellek rendszerelemzés
kereszt-interakciók elemzése hálótechnika

Prognosztikai módszerek mûszaki-fejlesztési paraméterek


alapján való értékelése

1. melléklet (folyt.)

Elõrejelzendõ mûszaki fejlõdés jellemzése Alkalmazott módszer


Forradalmi tudományos felfedezések –
Forradalmi mûszaki és technológiai talál- Morfológiai elemzés
mányok Burkoló extrapoláció
Fontossági fa
Alapkutatási irányok, alkalmazott Morfológiai elemzés
kutatási- és fejlesztési irányok Burkológörbe extrapoláció
Vízszintes és függõleges döntési mátrixok
Kvalitatív fontossági fa
Rendszerelemzés
Szabadalomelemzés
Döntéselmélet egyszerû modelljei
Gyártmányparaméterek, technológiák Trendek extrapolációja
és berendezések funkcionális karakterisztikái Korrelációs elemzés
(teljesítmény, gyártás, volumen) Morfológiai elemzés és extrapoláció
kombinációja
Történelmi analógia
Innovációk és tendenciák nagymértékû Delphi módszer
elterjedésének realizálási dátuma, Idõsorok és trendek extrapolációja
fejlesztési ciklusok hossza Biológiai analógia
Mûszaki fejlõdés társadalmi következményei Delphi módszer
(ember élet- és munkakörnyezete Iterációs szinopszis forgatókönyvek segítségével
Kvalitatív történelmi analógia
Szimulációs játékok
Mûszaki és társadalmi változások közötti Keresztmetszeti elemzés
kölcsönhatás Delphi-módszer
Szimulációs játékok
Célok alternatív megoldásai és elõrejelzése Döntési mátrixok
alacsonyabb szinteken (vállalat) Brainstorming
Hálótechnikák
Rendszerelemzés
Forgatókönyvek

1. melléklet (folyt.)

STRATÉGIA

C 1. Feladatok
É
L 2. Funkciók
O
K 3. Szükségletek

.............................................................................................................................

i 4. Részrendszerek kifejlesztése
n
t
é
z 5. Funkcionális részrendszerek
k
e
d 6. Elemi technológiák
é
s
e
k 7. Egységes kutatási mûveletek

A CPE rendszer

A francia rendszer esetében a munkafolyamat a PATTERN rendszerhez


hasonlóan jól elkülönített szakaszokra osztható semleges fontossági családfa felállítása,
amely csupán az egyes elemek közötti logikai összefüggéseket rögzíti a különbözõ szintek
esetében. Ebben a szakaszban még nem történik meg az elemek súlyozása (ebbõl adódik
a "semleges" jelzõ).
2 . melléklet

7,62 mm-es lövedékek behatolási mélysége


különbözõ anyagokba (mm-ben)

AMP
PKM RPK AMD-65 AMM

(gpu) (gsz) (gépkarabélyok)


Acéllemez (A.38) 12 9 8 9
Betonfal 207 152 137 146
Téglafal 345 253 228 243
Homok (megülepedett) 621 456 411 438
Szilárd (kötött) talaj 1173 861 776 827
Frissen felszórt földréteg 2070 1520 1370 1460
Agyagos talaj 1380 1013 913 973
Kiváló minõségû tölgyfa 718 527 475 506
Szilfa 1090 801 722 769
Nyírfa, fekete-, vörösfenyõ 1518 1115 1005 1071
Topolya 1680 1236 1114 1187

A számításokat Egerszegi János mk. ka. készítette.


3. melléklet

Hadifegyverek lövedékeinek (számított) átütései

Kaliber Acéllemez Páncéllemez 25 cm tégla


(mm; coll) Típus Gyártó átütés átütés fal átütés
(mm) (mm)
.45 HALCON argentin 2,1 0,5 –
9 MAT 49 francia 3,0 0,8 –
9 VZ 23; 25 cseh 2,6 0,7 –
7,92 SLM 43* német 13,0 3,3 +
7,92 FG 42 német 12,6 3,2 +
7,65 MAS 38 francia 2,2 0,6 –
7,62 SSG69* osztrák 12,8 3,2 +
7,62 C1A1 kanada 12,0 3,0 +
7,62 SG 542 svájc 11,8 3,0 +
7,62 AMM magyar 8,6 2,2 –
.3 M2* USA 12,9 3,2 +
7,5 RF-FI* francia 12,2 3,1 +
7 EM-1; 2 brit 11,6 2,9 +
6,5 LJUGMAN svéd 12,1 3,0 +
5,56 RUGER USA 11,4 2,9 +
5,56 M16A1 USA 10,1 2,5 +
(SS109)
5,56 R./SMG USA 9,0 2,3 +
(M193)
.221 IPM USA 8,2 2,1 –

* Egy méternél hosszabb fegyverek.


A számításokat di GIORGI és de MARRE összefüggései alapján Egerszegi János mk. ka.
készíttette.
4. melléklet

Hadifegyverek jellemzõ (fajlagos energia) adatai

Kaliber Típus Gyártó V0 E0 E0/F


(mm; coll) (m/s) (dNm) (dNm/mm2)
15,2/5,5 Steyr AMR osztrák 1450 3679 154,8
(IWS 2000)
12,7 Gepárd A2 magyar 875 1890 14,92
.45 HALCON argentin 290 63 0,614
(M43; 46; 57; 60)
.45 MB50, M953 brazil 280 63 0,614
.45 INGRAM M10 USA 280 61 0,594
.45 THOMPSON USA 282 58 0,565
.45 M3A1 USA 280 58 0,565
9 MAT 49 francia 354 69 1,085
9 BERETTA M1938A olasz 420 67 1,051
9 H? K MP5A2; MP5A3 német 400 65 1,022
9 KGP 9 magyar 390 62 1,022
9 L2A3 brit 390 62 0,975
9 UZI izrael 400 61 0,959
9 FRANCHI M LF57 olasz 400 61 0,959
9 M1931; M1944 finn 399 61 0,959
9 PA3-DM argentin 400 60 0,943
9 SOLA luxemburg 396 60 0,943
9 WALTHER MP-L német 396 60 0,943
9 STAR M Z45 spanyol 381 59 0,927
9 INGRAM M10 USA 366 55,3 0,869
9 VZ23; VZ25 cseh 381 55 0,865
9 MP18; MP38; MP40 német 381 55 0,865
9 ERMA56; MP58; MP60 német 381 55 0,865
9 MAUSER M57; M60 német 381 55 0,865
9 DUX 53 német 381 55 0,865
9 BERETTA M1938/42 olasz 381 55 0,865
9 BERETTA M12 olasz 381 55 0,865
9 ORITA M1941 román 381 55 0,865
9 STAR M Z62 spanyol 381 55 0,865
9 M. V. M2 belga 381 55 0,865
9 SCK M65 japán 381 55 0,865
9 F.B.P. M48 portugál 381 55 0,865
9 STEYR Mpi69 osztrák 381 55 0,865
Kaliber Típus Gyártó V0 E0 E0/F
(mm; coll) (m/s) (dNm) (dNm/mm2)
9 PM MVII. indonéz 381 54 0,849
9 STAR M Z70/B spanyol 381 54 0,849
9 STEN Mk I-VI. brit 366 51 0,802
9 ATCHISSON USA 366 51 0,802
9 F1 ausztrál 366 51 0,802
9 OWEN brit 366 51 0,802
9 PAM argentin 366 51 0,802
9 AUSTEN ausztrál 366 51 0,802
9 C1 kanada 366 51 0,802
9 WALTHER MP-K német 356 48 0,754
9 H? K MP5 SD német 285 38 0,597
9 L34A1 brit 310 37 0,582
9 INGRAM M11 USA 293 26,5 0,416
7,92 SL M43 (G43) német 777 395 8,018
7,92 SL W41 német 777 395 8,018
7,92 FG 42 német 762 380 7,713
7,92 MAUSER M98 német 754 372 7,551
7,92 M 1930 D belga 854 361 7,328
7,92 VOLKSTURM1-5 német 658 176 3,573
7,92 Mkb 42 (W) német 650 170 3,451
7,92 MP43; MP44; StG44 német 650 170 3,451
7,92 Mkb 42 (H) német 640 166 3,370
7,65 MAS M38 francia 351 35 0,761
7,62 SSG 69 osztrák 860 364 7,982
7,62 M14; M14A1 USA 853 364 7,982
7,62 FN C2 kanada 854 346 7,587
7,62 X8 brit 853 346 7,587
7,62 SzVD orosz 830 337 7,390
7,62 C1A1 kanada 838 334 7,324
7,62 L1A1; L2A1 ausztrál 838 334 7,324
7,62 L39A1 brit 841 332 7,280
7,62 L42A2 brit 838 332 7,280
7,62 SG542 svájc 820 325 7,127
7,62 L1A1 brit 838 325 7,127
7,62 AR-10 USA 845 324 7,105
7,62 BM59 olasz 823 322 7,061
7,62 FN FAL belga 823 322 7,061
Kaliber Típus Gyártó V0 E0 E0/F
(mm; coll) (m/s) (dNm) (dNm/mm2)
7,62/4,32 AAI AC (DUDS) USA 1158 355 24,25
7,62 M1891/30 orosz 811 321 7,039
7,62 M64 japán 800 317 6,951
7,62 MADSEN M62 dán 808 310 6,798
7,62 SG510-4 svájc 790 305 6,688
7,62 G3 német 800 300 6,578
7,62 M1938; M1944 orosz 766 287 6,293
7,62 SzKSz orosz 735
7,62 VZ 52 SL cseh 744 241 5,285
7,62 M68 kína 730 215 4,714
7,62 AMP; AMM magyar 715 215 4,714
7,62 Sako M 95 finn 715 215 4,714
7,62 CETME M58 spanyol 762 213 4,671
7,62 AK 47 orosz 710 212 4,649
7,62 HK 32A2, A3 német 730 210 4,605
7,62 M60; M62 finn 719 208 4,561
7,62 URZ AP; LK cseh 717 204 4,473
7,62 VZ 58 cseh 710 203 4,451
7,62 HK 32KA1 német 700 200 4,385
7,62 SG 510-3 svájc 700 200 4,385
7,62 AMD-65 magyar 670 181 3,969
7,62 VZ24; VZ26 cseh 550 87 1,908
7,62 M64 (hangtompítóval) kína 513 75 1,644
7,62 M49; M49/57; M56 jugoszláv 500 72 1,579
7,62 PPS-42; PPS-43 orosz 488 68 1,491
7,62 PPD 1934/38; PPD 1940 orosz 488 68 1,491
7,62 K-50 M vietnam 488 68 1,491
.3 M2 USA 865 367 8,048
.3 M1922 USA 860 366 8,026
.3 M1918; M1918A1; A2 USA 860 366 8,026
.3 CHISTOBAL M2 dominika 572 118 2,587
.3 M1; M1A1 USA 607 99 2,083
7,5 RF-FI francia 852 333 7,583
7,5 MAS49 francia 823 311 7,040
7,5 M49/56 francia 817 306 6,926
7,0 EM1; EM2 brit 771 275 7,146
Kaliber Típus Gyártó V0 E0 E0/F
(mm; coll) (m/s) (dNm) (dNm/mm2)
6,5 LJUGMAN svéd 750 258 7,775
5,56 SPIW USA 1418 66,4 23,42
5,56 RUGER MINI-14 USA 1005 184 7,587
5,56 AR-18 USA 1000 179 7,372
5,56 STERLING LIGHT A. brit 990 178 7,331
5,56 STONER 63; 63A USA 990 178 7,331
5,56 GALIL ARM izrael 980 176 7,249
5,56 M16; M16A1 (M193) USA 996 176 7,249
5,56 SG 540 svájc 980 175 7,208
5,56 FOOTE FAC-70 USA 976 173 7,125
5,56 BERETTA 70/223 SC olasz 970 171 7,043
5,56 BERETTA 70/223 AR olasz 970 171 7,043
5,56 BERETTA 70/223 LM olasz 970 171 7,043
5,56 Steyr AUG (508) osztrák 970 171 7,043
5,56 CAL belga 970 170 7,002
5,56 FA MAS francia 960 167 6,878
5,56 L85A1 brit 940 153 6,307
5,56 SG 530-1 svájc 877 155 6,384
5,56 GALIL SAR izrael 920 154 6,343
5,56 TANTAL lengyel 920 154 6,343
5,56 Sako M 95 finn 920 154 6,343
5,56 STONER USA 915 151 6,219
5,56 HK 33KA1; A2; A3 német 920 150 6,178
5,56 Colt Commando USA 924 147 6,054
M177E2
5,56 SG 543 svájc 875 140 5,766
5,56 AR-18S USA 780 111 4,572
5,56 HK 53; 53KL német 750 102 4,201
.223 RIFLE/SMG (M193) USA 854 135 5,560
5,45 AK-74 orosz 900 141 6,044
5,45 K-3 örmény 900 141 6,044
5,45 TANTAL lengyel 880 135 5,778
.221 IPM USA 732 119 4,901
4,7 G 11 (H? K 36) német 930 149,9 8,639

A számításokat gyári és irodalmi adatok alapján Egerszegi János mk. ka. készítette.
5. melléklet

A lövedéktervezés alapjai

Fajlagos energia az út függvényében


5. melléklet (folyt.)

A lövedéktervezés alapjai

A fajlagos energiasûrûség változása a lövedék hossz - sebesség függvényében


6. melléklet

Lövedék átütés
7. melléklet

Rövidítések
AAI Aircraft Armaments Incorporation
ACR Advanced Combat Rifle
AIWS Advanced Individual Weapon System
AK Avtomat Kalasnyikova
AN Avtomat Nyikonova
AP Armour piercing
AR Armalite Division of Fairchild Engine and Airplane
AUG Armee Universal Gewehr (Steyr-Mannlicher)
AUPO Autopropulsive
B 32 Bronyebojnüj
CAWS Close Assault Weapon System
DUDS Depleted Uranium Discarding Sabot
FAL Fusil Automatique Legere
FAMAS Fusil Automatique Manufacture d’Armes (St. Etienne)
FIOCCHI Fiocchi Munizioni S.p.A.
FMJ Full metal jacket
FN Fabrique Nationale
FRS Future rifle system
HIDE High density
HK Heckler & Koch G.m.b.H. (Oberndorf)
HIPAP High performance armour piercing
HP Hiertenberger Patrone Fabrik
HV High velocity
JSP Jackered soft point
L Ljogkij
MAG Maschinengewehr
MKb Maschinen Karabiner
MP Maschinenpistole
OCSW Objective Crew Served Weapon
OH Ohne Hülse
OICW Objective Individual Combat Weapon
Olin Olin Corporation
PAPOP Polyarme-polyprojectiles
RAR Rail Assault Rifle
RSAF Royal Small Arms Factory (Enfield)
RN Round nose
SAW Squad automatic weapon
SG Sturmgewehr
SIG Schweizerische Industrirgesellschaft
SPIW Special Purpose Infantry (Individual) Weapon
SWC Semi wadcutter
MAGYAR KATONAI SZABVÁNY
Szabványtervezet MSZ K 1114
1. táblázat A szabványos vizsgáló lövedékek
Szabályos Szabályos Megeng.
Véd. Vizsg. Vizsgáló löv. Névleges Min. tal. Száma tal. Száma Legnagy
szint löv. típusa lövedék- löv. seb. 00 becsap. 300 .
sorr. tömeg Szögnél becsap. lenyom.
Szögnél Mélység
[g] [grain] [m/s] [db] [db] [mm]
1 38 Special 10,2 158 259 4 2 44 0,477
L1 RN, ólom
2 22 LR HV 2,6 40 320 4 2 44 0,553
1 357 Magnum 10,2 158 381 4 2 44 1,168
L2 2 JSP 8,0 124 332 4 2 44 0,707
9x19 mm
FMJ
Parabellum
1 357 Magnum 10,2 158 425 4 2 44 1,454
L3 2 JSP 8,0 124 358 4 2 25 0,821
9x19 mm
FMJ
Parabellum
1 ,44 Magnum 15, 240 426 4 2 44 1,466
SWC, 55
L4
2 gázzáró, ólom 124 426 4 2 25 1,163
9x19 mm 8,0
FMJ
Parabellum
L5 7,62x54R 9,7 150 838 6 0 25 7,613
(39M) L,
ólom
L6 7,62x54R 10, 158 868 1 0 25 8,589
(39M) B32, 2
pc,. Gyújtó
LS Speciális * * * * *
követelménye
k
? ? Ezen értékeket a megrendelõnek kell meghatároznia.

Rövidítések:
RN - round nose Kerekített csúcsú A szabványtervezetet
HV - high velocity Nagy sebességû Döme Valéria mk. alezredes
JSP - jacketed soft point Köpenyes, lágy csúcsú, nyitott orrú készítette.
FMJ - full metal jacket Teljes fémköpenyes
SWC - wadcutter Félig vágott orrú A kiegészítõ számításokat
AP - armour piercing Páncéltörõ (pc.) Egerszegi János mk. ka.
L - ljogkij Könnyû, ólommagvas készítette.
B32 - bronebojnuj Páncéltörõ, gyújtó
TARTALOMJEGYZÉK

Elõszó 4
Bevezetés 5

1. Az egyéni sorozatlövõ fegyverek fejlesztésének metodikája 6

2. A lövészfegyver fejlesztés anyagtechnológiai lehetõségei az ezredforduló 8


elsõ évtizede után

3. Alapvetõ egyéni sorozatlövõ fegyverek az ezredforduló elsõ évtizede után 10


3.1. A "harcoló" lövészkatona alapvetõ fegyvere 10
3.1.1. A "harcoló" lövészkatona fegyverével szemben támasztott követelmények 14
3.2. A "támogató" katonák egyéni fegyvere 16

4. Fejlõdési trend összefoglalása 23

5. Jelenlegi fegyvereink távlati használhatóságának értékelése 26

6. Jelenlegi világszínvonalú fegyverek távlati használhatóságának értékelése 28

7. Az elmúlt idõszak külföldi mûszaki fejlesztései 32


7.1. Töltény-, illetve lövedékfejlesztések 32
7.2. Tárfejlesztések 44
7.3. Hagyományos töltényt tüzelõ fegyverek mûanyagosítása és új konstrukciós 47
megoldások
7.4. Hagyományos fegyverekre szerelt gránátvetõk 54
7.5. Új fegyverkonstrukciók 58

8. Az átmeneti idõszak hazai mûszaki lehetõségei 82


8.1. Technológiai fejlesztések 82
8.2. Jelenlegi fegyvereink hatékonyságának növelési lehetõségei 83

9. Következtetések és javaslatok 86
9.1. Következtetések 86
9.2. Javaslatok 86

10. Befejezés 97
Irodalomjegyzék 98

Mellékletek 100

Szabványtervezet MSZ K 1114 115


Tartalomjegyzék 116

You might also like