Professional Documents
Culture Documents
htm
Avagy a vallások közötti választást jelentené? Bár értesüléseim szerint a szeptemberben életbe lépő
kerettantervben létezik ez a kifejezés más tantárgyakra vonatkozóan, mégis jó lenne pontosítani, hiszen nem
lehet mindenki jól informált pedagógus. Másrészt a "hittan" kifejezés, bár évszázados múlttal rögződött a
köztudatba, mégsem egyértelmű, hiszen a hitet nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs. Ha viszont a
rávezetés, az oktatás oldaláról közelítjük meg, akkor valamely dogmatikus elméletrendszert kell érteni alatta,
amelynek terjesztése, "kötelező" jellegét tekintve diktatórikus emlékeket ébreszt. A pártállami időkben sok
intézményben "kötelező" volt a politikai oktatás, s éppen ezért mindenki - már a jó szándékú, nyílt agyú
ember - még ha passzívan is, de visszautasította. Vajon ez lesz-e a sorsa ennek az intézkedésnek is?
De lássuk előbb, milyen indítékok vezérelhették egy demokratikus köztársaság kormányának elnökét a XXI.
század hajnalán olyan elhatározásra, amelynek múltat idéző sajátosságai bár összhangban vannak az ezeréves
keresztény államisággal és a Vatikánnal való rokonszenvezéssel, mégis ellentmond egy paradigmaváltás előtt
álló világ képének.
Messzemenőleg egyetértek azzal, hogy korunk erkölcsi színvonala javításra szorul. A csúcstechnológiára
fejlesztett, de felszínes tömegkommunikáció, a globalizációnak nevezett világgazdasági mutáció mindinkább
sekélyes érzelmű, hiányos kultúrájú, erkölcsi értékeket vesztett embereket gyárt. A kizárólag sikerközpontú
értékítélet nem ismeri az emberi lélek sajátos, egyéni érzékenységét, a tapasztalatok szülte bölcsesség időt álló
értékeit és általában az egyetemes emberi értékeket; tisztesség, becsületesség, őszinteség, a mások iránti jó
szándék örök értékű kincseit.
Másrészről megállapíthatjuk ugyan, hogy a nemzeti azonosságtudat több országban szorosan öszszefügg egy
történelmileg igazolt államvallással, de Magyarország esetében ez nem áll fenn. Elég egy pillantást vetni a
hívő és gyakorló állampolgárok felméréséről készített statisztikákra. Vagyis számomra egyértelműnek látszik,
hogy a "választott, de kötelező" hitoktatás bevezetése inkább egy olyan választóréteg megnyerését célozza,
amely a rendszerváltás veszteseinek kilátástalan, vagy legalábbis bizonytalan útján keresik a jól megszokott
jelzőtáblákat. Sőt bizonyos tekintetben még reménykednék is ebben. Ugyanis ha pesszimistább lennék, azt
hihetném, hogy a nemzeti öntudat túlfűtött érzelmeit tápláló, a keresztény államiság jelszavát nyíltan a nem
1/2
Úton a restauráció felé? http://www.tebolyda hu/faliujsag/sajtofigyelo/200108/mh20010803.htm
Meggyőződésem, hogy egy XXI. századi modern, demokratikus köztársaságban az állam világnézeti
semlegessége a vallásszabadság egyetlen garanciája. Márpedig vallásszabadság nélkül nincs demokrácia.
Abszolút lelkiismereti szabadság nélkül pedig még a köztársaság intézményéhez fűződő azonosságtudat is
sántít. A hit magánügy, s egyben az emberi méltóságérzet kizárólagos joga. Mint humanista az emberi
méltóság tiszteletben tartását tekintem a legfontosabb értéknek. A szabad vallásgyakorlás minden embernek
alapvető joga, de ezt befolyásolni, irányítani, kiemelt anyagi támogatásokkal privilegizálni a természetesen
kialakult multikulturális társadalmak belső ellentéteihez, szélsőséges nacionalizmushoz vezethet. Az eltelt tíz
évben Közép-Európában sajnálatos módon éppen elegendő példa igazolta ezt az állítást.
Mint szabadkőműves úgy érzem; azzal, hogy az államilag kiváltságos helyzetbe hozott egyházak mind
nagyobb szerepet kapnak a közéletben, ahelyett hogy a civil szervezetek társadalmi jelentőségét vennék
inkább figyelembe, a kormányzat mindjobban eltávolodik az amerikai és francia példa igazolta történelmi
vívmánytól: az állam világnézeti semlegességétől. Azoktól az értékektől, amelyek az egyetemes emberi
szabadságjogokat biztosítják. A kormány nem az egyházakkal, hanem a civil szervezetekkel szemben
semleges. Persze mindaddig, amíg tevékenységük nem sérti azokat a célkitűzéseket, amelyek vélt vagy valós
meggyőződésből egy új nemzetállam megteremtését célozzák. Holott Európa küszöbén a politikai pluralizmus
és egy modern államtudat erkölcsi alapokra való felépítése azt az űrt tölthetné be, amelyet - ezer év ide vagy
oda - a köztársaság eszményének hiánya jelent ma is.
Vagy talán vezető politikusainknak sincs igazán megalapozott válaszuk, amelyet a kor etikai
bizonytalanságával szemben meggyőző erővel tudnának hirdetni? Ezért fordulnak vissza nyíltan vagy
burkoltan a második világháború előtti társadalmi értékrend felé, amely a keresztény államiságban
fogalmazódott meg, s nem a köztársaság - a szabadság, egyenlőség, testvériség - eszményében?
Úgy tűnik, egy újabb restauráció korát éljük, egyelőre - és szerencsére - király vagy kormányzó nélkül.
Nacsády András
A szerző a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület elnöke
2/2