Föld alatti gáztárolás,

gáztermelés

Összeállította

Dr. Bódi Tibor

egyetemi docens

Kőolaj és Földgáz Intézet

Olajmérnöki Tanszék

Miskolc, 2006.
 Tartalom

Bevezetés 2
1 A gáztárolók típusai 3
2 Gáztárolás alapfogalmai 4
3 A szénhidrogén telepek osztályozása 8
4 Kimerült földgáztelepben létesített föld alatti gáztároló 15
4.1.Zárt gáztelepben lévő föld alatti gáztároló 15
4.2 Víznyomású fölgáztelepben létesített föld alatti gáztároló 19
4.3 A föld alatti gáztárolás tárolóinak fő paraméterei 29
4.3.1 A tároló átlagnyomásának meghatározása 30
4.3.2 Teljesítményegyenlet 30
4.3.3 Párnagáz 32
4.3.3.1. Kútszám, mint a párnagáz mennyiségének függvénye 32
4.3.3.2 A hűtőegység- (chiller) kapacitás és a párnagáz
mennyiségének összefüggése 33
4.3.3.3 A kompresszorkapacitás és a párnagáz
mennyiségének összefüggése 34
4.3.3.4 A tárolótérfogat és a párnagáz mennyiségének
összefüggése 34
4.3.3.5 A gázveszteség és a párnagáz mennyiségének
összefüggése 35
5 A gáztárolás hiszterézise 35
5.1. Állandó térfogatú gáztároló 37
5.2. Gáztárolás víznyomásos gáztárolókban 38
6 A gáztárolók működésének ellenőrzése a tárolási folyamat során nyert adatok
felhaszálásával 63
6.1 A gáztároló működésének ellenőrzése volumetrikus módszerrel 65
6.2 A gáztároló működésének ellenőrzése anyagmérleg egyenletek
segítségével 68
6.3 Alapösszefüggések a gáztároló hiszterézisének számításához 73
6.3.1 A nem állandósult vizbeáramlás meghatározására
szolgáló összefüggések 75
6.3.2 Van Everdingen és Hurst változó vízbeáramlás elmélete 76
7 Gáztároló modellezése speciális anyagmérleg egyenlettel 81
7.1 Gáztelepek, és gázkondenzátum telepek hagyományos anyagmérleg
egyenletei 81
7.2 Speciális anyagmérleg egyenlet a gáztelepek, illetve gáztárolók
műkődésének ellenőrzésére 84
8 A gáztároló kutak kapacitása 93
8.1 Kapacitásvizsgálatok 94
8.2 Gázkutak hozamegyenletei 98
8.3 A kapacitásmérések végrehajtása 105
8.3.1 Hárompontos kapacitásmérés kiértékelése 106
8.3.2 Izokron kapacitásmérés kiértékelése 111
8.3.3 A módosított izokron kapacitásmérés kiértékelése 114
8.3.4 A kapacitás mérések kiértékelése többfázisú termelés esetén 115

1
 Bevezetés

A gázfogyasztás szezonális lefutása - nyáron fűtés célú gázigény nincs,

télen, pedig a környezeti hőmérséklettől függő nagy gázigény jelentkezik –
indokolja, hogy az import gázforrás egyenletes szállítás miatti nyári
gázfelesleget tároljuk és télen, pedig e tárolt gázból fedezzük a többlet igényt.
Ily módon a gázforrás oldal egész évben egyenletesen üzemelhet. Az éves
gázfogyasztás mintegy negyedét kitevő nyári felesleg ≅ téli többlet gázigény
tárolása csak speciálisan kiépített föld alatti gáztárolókban lehetséges,
Magyarország esetében ez a gázmennyiség (2-3)*109 m3. Úgy véljük, nem kell
különösebben indokolni, hogy föld alatti gáztárolót legcélszerűbb kimerült,
vagy részben leművelt gáztelepben létesíteni, kiépíteni. Magyarországon ezt a
gyakorlatot követik (Hajdúszoboszló, Pusztaederics, Pusztaszőlős, Zsana,
Algyő). Kimerült olajtelepek, gázcsapadék telepek is alkalmasak föld alatti
gáztárolás céljára, azonban kiépítésük nagyobb ráfordítást, több időt igényel.
Olyan területen, ahol sóbányák, sótelepek találhatók, megfelelően kialakított,
kiépített sóüregek is alkalmasak föld alatti gáztárolásra. Lényegesen több
ráfordítást és kiépítési időt (5-7 évet is) igényel vizes rétegben (aquiferben)
történő föld alatti gáztároló létesítése.
Egy fogyasztó körzet, adott esetben egy ország gázellátó rendszerének
gazdaságos és biztonságos üzeme nem képzelhető el föld alatti gáztároló,
gáztárolók működése nélkül. Továbbá ún. stratégiai tartalék céljára is szükséges
megfelelő kapacitású (térfogatú) föld alatti gáztároló, vagy tárolók létesítése. Ha
az adott területen tranzit gáztávvezetékek mennek át, akkor a szállítás
biztonsága is megköveteli tárolók építését.

2
 1 A gáztárolók típusai

A földtani adottságoktól függően a gáztároló telepítése történhet a gázfogyasztó

hely közelében vagy attól távol. Az utóbbi esetben a tárolót távvezeték köti össze a
fogyasztási helyekkel. Az első esetben „fogyasztóhelyi tipusú”, míg a második
esetben „mezőbeli tipusú” a gáztárolóról beszélünk.. A gázigények kielégítése
szempontjábó megkülönböztethetünk „alapterhelésű” (közel állandó a termelés) és
„csúcsterhelésű” (nagy a termelési ütem változása). Az első esetben az elégtelen
forráskapacitás pótlására használják a tárolót, míg az utóbbi esetben kifejezetten a téli
csúcsterhelési napok gázigényének kielégítésére használják a tárolót.
Egy adott terület, régió földtani adottságainak megfelelően föld alatti gáztároló
létesülhet
1. Leművelt szénhidrogén telepekben:
− föld alatti gáztelepekben
− gázcsapadék telepekben
− kőolajtelepekben
2. Víztároló rétegben mesterségesen létrehozott tárolótérben.
3. Sótömbökben mesterségesen létrehozott üregekben.

A Pápay [1] szerint a fenti felsorolásban található sorrend egyúttal

gazdaságossági sorrendet is jelent.
Az nyilvánvaló, hogy gáztároló létesítésére a legkedvezőbbek a zárt szárazgázt
tartalmazó telepek. A gázcsapadék-, illetve kőolajtelepekben létesített gáztároló
esetén a gázkondenzátum, illetve az olaj illékonyabb komponenseinek
visszatermelése miatt kétfázisú áramlás léphet fel a telepben, illetve a kutakban illetve
a felszíni vezetékekben. Ezért a visszatermelt gáz távvezetéki szállításra történő
előkészítése bonyolultabb és költségesebb felszíni technológiát igényel. Ez a
technológia, a gáztárolás ciklusainak növekedésével, a tárolóban ciklusról-ciklusra
változó gázösszetétel miatt egyre kihasználatlanabbá, bizonyos idő eltelte (“a tároló
kiszáradása”) után feleslegessé is válhat. A gáztárolóból visszatermelt, “kitermelt”
gázcsapadék illetve olaj részben kompenzálja a gázelőkészítés magasabb költségeit,
sőt bizonyos esetekben még javíthatja is a tárolás gazdaságosságát.

3
 Az aquiferben történő tárolás esetén számos speciális problémát kell megoldani,
kezdve azzal, hogy olyan víztároló réteget kell kiválasztani, amely megfelelően zár
gázra is, ugyanakkor megfelelően nagy kiterjedésű és nagy porozitású ahhoz, hogy
nagymennyiségű gázt lehessen tárolni benne. A kőzet permeabilitásának elég nagynak
kell lennie ahhoz, hogy nagy visszatermelési ütemet biztosítson a gáztermelési
periódusban. Amennyiben aquiferben történik a tároló létesítése, akkor speciális
vizsgálatokkal meg kell győződni arról, hogy az előbbi feltételek biztosíthatók-e.
Ugyanakkor a kutak és a felszíni berendezések létesítésén kívül igen jelentős
költségtényező a tárolótérfogat létrehozása (a gáz költsége + a kompresszorozás),
amely ráadásul még hosszú évekig (5-10 év) is eltarthat. Az alapos és költséges
vizsgálatok ellenére, aquifer esetén, még mindig fennáll annak a kockázata, hogy a
fedőkőzet gázra nem lesz teljesen át nem eresztő, így a gazdaságossági számításoknál
a legtöbbször a folyamatos gázveszteséget is figyelembe kell venni.
A fentiekben elmondottak miatt általában az aquiferben történő tárolás 2-
3-szor drágább, mint a leművelt telepekben.
A sókavernákban létesített tárolók általában kis volumenű gáz tárolását teszik
lehetővé, igaz ugyan, hogy igen nagy kivételi ütem mellett. Ezért a sókavernákban
létrehozott gáztárolókat speciálisan a legnagyobb fogyasztási csúcsok kielégítésére
használják.
A föld alatti gáztároló létesítését a gáztárolással megvalósítható célon kívül
döntően az adott terület természeti adottságai befolyásolják.

2 Gáztárolás alapfogalmai

Mielőtt ismertetnénk a különböző típusú föld alatti gáztárolók működését,

definiálnunk kell néhány fontos, a gáztárolással, illetve a gáztárolókkal összefüggő
fogalmat.
Teljes gázkészlet, illetve teljes tárolt gázmennyiség Gt egy adott t időpontban a
tárolóban található összes gázmennyiség. A teljes tárolt gázmennyiség időben
változik, minimum értékét a gáztároló kitermelési ciklusának végén, míg maximális
értékét a gáztároló besajtolási ciklusának végén éri el. Ez a teljes gázmennyiség
kimerült szénhidrogén telepekben létesített gáztárolók esetén három részből tevődik
össze, egyrészt az eredeti CH-tároló művelésének befejezésekor, vagy művelésének
félbehagyásakor, a tárolóban maradt gázból, mésrészt az úgynevezett párnagáz

4
mennyiségének biztosítására besajtolt gázból, illetve az adott időpontig besajtolt,
illetve kitermelt gázmennyiség különbségéből.
Aktív gázkészlet, vagy mobil gáz az adott föld alatti gáztárolóból téli szezonban
kitermelhető összes gázmennyiség, természetesen nyári szezonban ez a mennyiség
besajtolandó, azaz ez a forgalmazható gázmennyiség. Az aktív gázkészlet, illetve a
mobil gáz mennyisége szezonról-szezonra, illetve ciklusról-ciklusra változik, illetve
változhat az időjárástól, és a gáztároló maximális kapacitásától függően. Mind a
mobilgáz mennyiségének maximális értékét, mind a gáztároló maximális kapacitását a
tárolóban alkalmazható maximális nyomásérték határozza meg. A maximális
nyomásérték nagyságát számos paraméter befolyásolja. A maximális nyomás alatt azt
a nyomásértéket értjük, amely nyomáson a tároló fedőrétege nem engedi át a gázt,
azaz impermeábilis marad. Ugyanakkor ez az a nyomás, amelynél még a besajtolás
folyamán nem reped fel a tároló kőzete, illetve a gáz még nem szorítja vissza annyira
a víztestet, illetve a víz-gáz határt, amely már a gáz adott tároló szerkezetből történő
kilépését eredményezné. A maximális nyomás meghatározásának módját a
későbbiekben részletesen ismertetjük.
Párnagáz: adott föld alatti gáztárolóban a kitermelési ciklus végén még a
tárolóban hagyandó gázmennyiség, amelyet a megfelelő rétegnyomás biztosítása
érdekében kell a tárolóban hagynunk. A párnagáz mennyiségét úgy kell meghatározni,
hogy biztosítsa azt a rétegnyomást, amely mind a gáz-visszatermelési csúcs idején (a
csúcskapacitást igénylő napokon) mind a kitermelési (visszatermelési, kitárolási)
ciklus utolsó napján elegendő ahhoz, hogy a termelt gázmennyiség egy adott ponton
eladható, illetve onnan elszállítható legyen. Ez az adott pont általában a távvezeték
betáplálási pontja, amely technikai vagy gazdasági okok (szerződésben vállalt
feltételek) miatt egy minimális nyomást igényel. Ahhoz, hogy az említett nyomást
biztosítani lehessen, úgy kell meghatározni a tároló minimális nyomását, hogy a két
nyomás különbsége elegendő legyen a termelő kútba belépő, a termelő csövön, a
folyóvezetéken, a szeparátoron, a gázszárító technológián végighaladó gáz nyomás-
veszteségeinek fedezésére.

5
 Gazdasági és műszaki szempontból a párnagázt tovább kell csoportosítani,
tekintetbe véve a párnagáz visszatermelhetőségét, a tárolás befejezésekor, illetve
felhagyásakor. Ezek szerint megkülönböztethetjük:
- az adott felszíni technológián keresztül visszatermelhető párnagázt;
- az adott technológiával nem, de pótlólagos beruházások segítségével fizikailag
még visszatermelhető párnagázt;
- és a nem visszatermelhető, vagy maradék párnagázt.
Igaz ugyan, hogy a párnagáz a föld alatti gáztároló működése során mindvégig a
tárolóban marad azért, hogy a tároló működéséhez szükséges nyomást biztosítsuk.
Ugyanakkor a tárolóval kapcsolatos gazdasági számításoknál a tárolóból, a tároló
működésének befejezésekor visszatermelhető gázmennyiséget figyelembe kell venni.
A párnagáz megfelelő szinten tartása azért is fontos, mert általában a gáztárolók
felszíni létesítményeit úgy célszerű megtervezni, hogy a tároló üzeme alatt minél
gazdaságosabban ki legyenek használva. A párnagáz mennyiségének csökkenése ezért
nemcsak a tároló kiadási kapacitását veszélyezteti, hanem a működtetett berendezések
hatékonyságát csökkentve növeli a fajlagos termelési költségeket is.
A tároló működtetésének befejezésekor az adott technológiával nem, de
pótlólagos beruházások segítségével még visszatermelhető párnagáz visszatermelése
általában gazdaságossági kérdés.
Sajnálatos módon a párnagáz egy része nem termeltethető vissza még akkor
sem, ha ezt a tároló létrehozásakor sajtolták be. Ennek oka az, hogy a CH-telepben
mindig visszamarad valamilyen mennyiségű szénhidrogén, amit a maradék
telítettséggel, esetünkben maradék géztelítettséggel jellemezhetünk. A tárolóban
maradó gázmennyiség egyrészt a víznyomásos gáztelepnél a felhagyási nyomáson a
vízzel el nem árasztott, és a vízzel elárasztott térrészben visszamaradó gázból áll.
Kimerült olajtelepben létrehozott gáztároló esetén az előbbi gázmennyiséghez a
maradék olajban oldott állapotban visszamaradó gázmennyiséget is hozzá kell adni. A
kimerült olajtelepben, illetve gázcsapadék telepben történő gáztárolásnál felhagyáskor
nagyobb lesz a gázveszteség, viszont a tárolás során a keringetett gázzal kitermelt
nehezebb szénhidrogén komponensek gazdaságilag, ellensúlyozhatják az említett
hátrányokat.
Gáztárolási ciklus alatt az egy éves időtartam alatt a nyári gázbesajtolási
időszakot (május közepe-október közepe) és a téli gáztermelési időszakot (november-

6
március) értjük. Mivel a be- és kitárolási időszakok évről-évre ismétlődnek a
gáztárolók Ciklikus üzeműek.
Csúcskapacitás gáztároló napi maximális gáztermelése. A gáztárolókat
általában úgy tervezik, hogy a csúcskapacitás a mobil gáz 2/3-ának kitermelésekor
még biztosítható legyen.
Vegyesüzemű kút a nyáron gázbesajtolásra, télen gáztermelésre kiképzett és
használt kút, a föld alatti gáztárolókban költségtakarékossági okokból nagyon gyakran
alkalmazzák ezt a megoldást. A gáz ciklikusan változó irányú mozgása, és emiatt a
kútkörnyék kőzetszemcséinek dinamikus igénybevétele, párosulva a
tapadóvíztartalom csökkenésével előbb-utóbb homoktermelési problémákhoz vezet.
Rezervoár- és termelőmérnöki szempontból sokkal jobb lenne, ha a besajtoló és
termelő kútfunkciókat szétválasztanánk.
A föld alatti gáztárolás elemeit a 2.1 ábrán ábrázoltuk sematikusan. Az ábrán a
föld alatti gáztároló egy leművelt gáztelepben (vagy víztestben létrehozott
mesterséges gáztelepben) létesült. A gáztárolót felülről a gázt át nem eresztő
fedőkőzet, majd alulról a víz-gáz határ határolja, azaz a tároló hidrodinamikailag egy
víztesthez (aquiferhez) kapcsolódik. Télen a gázt a vegyesüzemű kutak
(termelő/besajtoló) melyek gáztárolót alkotó porózus, permeábilis kőzetre lettek
kiképezve és a gázvezetékek segítségével termelik. A gázt a folyóvezetékek a
gyűjtőközpontba vezetik, ahol szeparálják, majd előhűtik, mielőtt az alacsony
hőmérsékletű gázkezelő rendszerbe vezetik, ahol vízmentesítik, illetve beállítják a
harmatpontját, azaz előkészítik a távvezetéki szállításra. Az alacsony hőmérsékletű
előkészítő üzemben - ha szükséges - a gázt komprimálják, a komprimálás miatt a már
felmelegedett gázt visszahűtik (víz- vagy léghűtés) majd alacsony hőmérsékleten (0
o
C alatt) szeparálják. A hűtéshez a mesterséges hűtőberendezéseken (pl. ammóniás
hűtő) kívül az expanziós szelepben a (Joule-Thompson hatást is felhasználják). A
szeparátorban a vizet, a gazolint és az inhibitort (pl. metanol, glikol stb.) leválasztják,
és így biztosítják a megfelelő harmatpontot. A gáztermelés technológiája a gáz
összetétel (szárazgáz, nedvesgáz, gázkondenzátum, stb.) és a rétegnyomás függvénye.
Az általánosan alkalmazott gáztermelési technológiák: alacsony hőmérsékletű
szeparálás (Joule-Thompson-effektus vagy gázturbina mesterséges hűtőegységgel
kiegészítve), glikolos és adszorbciós gázszárítás.

7
 2.1 ábra

Az előkészítendő gáz harmatpontját az egyes országok szabványai rögzítik a

gáztávvezetékek nyomása, a gázelosztó rendszer nyomásviszonyai és az éghajlati
körülmények figyelembevételével.
A nyári betárolási időszakban a távvezetékről érkező gáz, mérés, szűrés után a
kompresszorokra kerül, a nyomásfokozás után, a felmelegedett gázt a gázhűtőkön
lehűtik, majd a gyűjtősoron, folyóvezetékeken és a kutakon keresztül a tárolóba
sajtolják.
3 A szénhidrogén telepek osztályozása

Mielőtt a kimerült szénhidrogén telepekben történő gáztárolással foglalkoznánk,

a sokkomponensű szénhidrogén rendszerek fázisábráján keresztül tekintsük át a CH
telepek osztályozását.

8
 A természetben előforduló CH (szénhidrogén) rendszerek sokkomponensű
rendszerek. Összetételük nemcsak a paraffin sor szénhidrogénjeit, hanem más
szénhidrogén sorok CH jeleit is, sőt nem szénhidrogén alkotókat is tartalmaznak. Az
ilyen CH rendszerek fázisviselkedése a rendszer összetételétől, és az egyes
komponensek tulajdonságaitól függ.
Egy adott összetételű sokkomponensű CH rendszer állapotábráját a 3.1. ábra
mutatja.

3.1 ábra

Ha a telep kezdeti állapotát a tiszta gázfázis tartományába eső A pont határozza

meg, akkor a CH telep egyfázisú földgáztelep mert Ti telephőmérséklet Ti >Ttc.
nagyobb, mint a szénhidrogén rendszer krikondenterm hőmérséklete. (Krikondenterm
hőmérséklet alatt a kétfázisú tartomány legnagyobb hőmérsékletű pontját értjük, ahol
még a két fázis van egyensúlyban). A telepben lévő fluidum tiszta gázfázisban marad,
ha a telepnyomás A-A1 izoterma mentén csökken. A kitermelt fluidum nyomásának és
hőmérsékletének csökkenését a teleptől a felszínig az A-A2 görbe mutatja. Ez a görbe
belép a kétfázisú tartományba, ezért a szeperátorból folyadékot is termelünk, a
termelőcsőben felemelkedő, illetve a szeparátorba kerülő gázból kondenzátum,

9
csapadék válik ki, annál nagyobb mennyiségben, minél nagyobb izovol (térfogattört)
egységnél végződik a görbe.
Ha a telepfolyadék kezdeti telepállapotát a B pont jelöli, akkor a telep
gázcsapadék telep. Gázcsapadék telepről beszélünk akkor, ha a telep Ti hőmérséklete
a szénhidrogénrendszer kritikus és krikondenterm hőmérséklete közé esik Tc<Ti<TTc.
Nyomáscsökkenés hatására a B1 pontban a telepfolyadék harmatponti állapotba jut,
ezért ezt a rendszert szokásos harmatponti rendszernek, illetve harmatpontos telpnek
is nevezni. További nyomás-csökkenésre megindul a telepben a retrográd csapadék
kiválása, melynek mennyisége a B2 pontig nő. A B2 pont az a pont, amelyben a
telephőmérséklet izotermája metszi az úgynevezett legnagyobb csapadékkiválás
határgörbéjét. A legnagyobb csapadékkiválás határgörbéje a rendszer kritikuspontját
és az izovol görbék maximális hőmérsékletű pontjait összekötő görbe, beleértve a
nulla izovol (harmatpont vonal) maximális hőmérsékletű pontját is, ami a rendszer
krikondenterm pontja. A B2 ponttól a B3 pontig a retrográd csapadék egy része
elpárolog, a másik része termelési veszteség lesz.
Ha a telepfolyadék kezdeti állapotát a tiszta folyadékfázis tartományába eső D
pont jelöli, akkor a telep telítetlen olajtelep, azaz a telep kezdeti hőmérséklete
kisebb, mint a krititikus hőmérséklet a Ti<Tc. A termelés következtében a nyomás
izotermikus körülmények között csökken és a telep a D1 pontban a buborékponti
állapotba kerül. Az ilyen rendszert szokásos buborékponti rendszernek is nevezni. A
nyomás további csökkenésére megindul a telepből az oldott gáz kiválása, és ennek
következtében az olaj térfogati zsugorodása.
Ha a telep kezdeti állapotát az E pont jelöli, akkor a telepben az olajöv fölött
szabad gázsapka van, melynek nagyságát az izovonalból lehet megállapítani, ezt a
teleptípust nevezik telített olajtelepnek. Ez utóbbi két típus esetében az olaj színe
miatt a telepeket fekete kőolajtelepeknek is szokás nevezni.
Mint az a D illetve az E pont helyzetéből kitűnik, az olajtelep telítetlen
olajtelep, ha a telep kezdeti nyomása pi nagyobb, mint a telep hőmérsékletén
érvényes buborékponti nyomás pb(Ti) , azaz pi> pb(Ti). Telített olajtelepről
beszélhetünk, ha a telep nyomása kisebb, mint a telep hőmérsékletén érvényes
buborékponti nyomás pi<pb(Ti), illetve buborékpontos olajtelepről, ha a kezdeti és a
buborékponti nyomás megegyezik pi=pb(Ti).
A 3.2. ábra egyetlen fázisábrán mutatja a CH rendszerek legismertebb három fő
fajtáját, a földgáz, a gázcsapadék, és fekete kőolajrendszereket.

10
 3.2 ábra

Valójában a három fő szénhidrogénrendszer fajta összetétele nagyon különböző.

A három fő fajta összetételének különbözőségét a 3.2 ábra felső részén látható három
fázisábra, és ezen a kritikus pontok helyzete mutatja. A gázrendszerekben a könnyű
(illékony), a buborékpontos rendszerekben a nehéz (kevésbé illékony) alkotók vannak
túlsúlyban, a harmatpontos, illetve gázcsapadék rendszerek középen helyezkednek el.
A kétfázisú telepeket az olajöv és a gázsüveg illetve gázsapka miatt két
különböző összetételű rendszerként is ábrázolhatjuk, mint azt a 3.2. ábra alsó részén
látható fázisábrák mutatják. Ha az olajöv és a gázsüveg rendszerei egyensúlyban
vannak, akkor a Pi kezdeti telepnyomás az olajövben, a buborékponti még a
gázsüvegben, a harmatpontnyomás görbéjére esik. A 3.2. ábra alsó részének
baloldalán egy normál gázsapkával rendelkező, míg jobb oldalán egy retrográd
gázsapkával rendelkező olajtelep fázisábráit láthatjuk. A folytonos vonalak külön
mutatják a gázsapka és az olajöv fázisábráit, míg a szaggatott vonallal rajzolt görbék a
teljes szénhidrogénrendszer ábráit mutatják.
Az itt felsorolt fő fajtákon belül még további osztályozás is lehetséges, sőt
szokásos. A sötét kőolajrendszerek lehetnek kevésbé illók, vagy illók
(nagyzsugorodásúak) a szerint, hogy gazdagok vagy szegények az intermedier

11
szénhidrogénekben (C2-C6 alkotókban). Az illó olajok nevükből következően erősen
zsugorodnak, teleptérfogati tényezőjük nagy, míg a kevésbé illó olajok gyengén
zsugorodnak. Egy kevésbé illó olaj fázisábráját az 3.3-as, míg egy illó olaj
fázisábráját a 3.4 ábra mutatja.

3.3 ábra 3.4 ábra

A két ábra összehasonlításából kitűnik, hogy ugyanakkora nyomáscsökkenésre

jóval több gáz válik ki az illó olajból, mint a kevésbé illóból. A kivált gáz
térfogattörtje egyenlő az izovol értékkel.
Az illó olajok mintegy átmenetet képeznek a gázcsapadék rendszerek felé,
melynek jellemző fázisábráját a 3.5. ábrán láthatjuk.
A gáztelepeknél is megkülönböztethetjük a közép (intermedier) alkotókban
viszonylag gazdagabb, úgynevezett nedvesgáztelepeket (dúsgáz), és intermedier
alkotókban szegény, úgynevezett szárazgáz (soványgáz) telepeket. Egy dúsgáz telep
jellemző fázisábráját láthatjuk a 3.6. ábrán.

3.5 ábra. 3.6 ábra

12
 Mint azt az 1. fejezetben említettük, föld alatti gáztárolásra bármelyik kimerült
szénhidrogén tároló felhasználható. A gyakorlatban azonban leginkább a kimerült gáz
(száraz illetve dúsgáz), illetve kisebb mértékben a gázcsapadék telepek használata
terjedt el. Mivel a gáztelepek, a gázcsapadék telepek viselkedése, illetve a
nyomásváltozás hatására bekövetkező fázisváltozások a gáztárolás esetén is kiemelt
jelentőséggel bírnak, külön foglalkoznunk kell a retrográd kondenzáció jelenségével.

3.7 ábra

Egy, a sokkomponensű rendszerre jellemző fázisábrát láthatunk a 3.7 ábrán. Az

ábrán feltüntettük a jellemző pontokhoz tartozó nyomás- és hőmérséklet értékeket,
azaz a krikondenterm pont TTc hőmérsékletét és pTc nyomását, valamint a
krikonderbár pont ppc nyomását és Tpc.hőmérsékletét, valamint a kritikus pont Tc
hőmérsékletét és pc nyomását.
Haladjunk végig egy gázcsapadék telepre jellemző T1 izotermán (1-2-3-4), ahol
Tc<T1<TTc, akkor a harmatpontvonalat kétszer metszzük (2,3) szemben azzal az
esettel, amikor a T<Tc. A 2 és 3 pont közötti szakaszon az úgynevezett retrográd
kondenzáció következik be. Retrográd kondenzáció alatt azt az egyébként a normál
körülményekkel ellentétes folyamatot értjük, amikor izotermikus nyomáscsökkenés
hatására kondenzálódás következik be. Kedvező körülmények esetén, ha a nyomás
tovább csökken, akkor eljuthatunk a 3. pontba, ahol a rendszer ismét harmatponti

13
állapotba kerül, azaz végtelenül kicsi folyadékfázis tart egyensúlyt a gázfázissal. Ez
lényegében azt jelenti, hogy a korábban lekondenzálódott folyadék ismét elpárolgott.
A 4-es pontot elérve a rendszer ismét tiszta gázfázisba kerül. Nyilvánvaló, hogy ez
eltér a természetben szokásos folyamatoktól, mert ott általában az izoterm nyomás
csökkenése elgőzölgés (vaporizáció) játszódik le, nem kondenzáció.
Hasonló jelenséget tapasztalunk a pc kritikus nyomásnál nagyobb nyomású
izobáron végighaladva a 8-as ponttól az 5-ös pont felé haladva. Ebben az esetben, a 8-
as pontban lévő folyadékfázist izobár körülmények között hűtve a 7-es pontban
elérjük a buborékpont vonalat, azaz a rendszer buborékponti állapotba kerül. Tovább
csökkentve a rendszer hőmérsékletét a folyadék elpárolog. További hőmérséklet
csökkenés után ismét elérjük a buborékponti vonalat (6. pont), tehát a rendszer ismét
buborékponti állapotba kerül, majd az 5-ös pontban ismét tiszta folyadékfázisban
leszünk. Tehát a pc<p<ppc nyomású izobáron végighaladva, az 5-ös és 7-es pontok
között az úgynevezett retrográd vaporizáció játszódik le.
A retrográd kondenzáció számos problémát okoz a gáztárolás folyamatában, az
egyik ilyen probléma, hogy a megjelenő folyadékfázis miatt csökken a gázkút körüli
zóna gázra vonatkozó relatív áteresztőképessége így változatlan depresszió esetén
kisebb lesz a gáztermelő kút hozama. A gáztárolás esetén további probléma, a
korábban lekondenzálódott gázcsapadék további ciklusokban részben
visszatermelődik, így a visszatermelt gázban a kondenzátum tartalom sokkal nagyobb
lehet, mint azt korábban tapasztalták, és ez problémákat okozhat a visszatermelt gáz
előkészítésében. A porózus rendszerek így a gáztárolók esetében a retrográd
kondenzáció során lekondenzálódott folyadék újbóli elpárolgása csak akkor
következik be, ha megfelelő mennyiségű szárazgáz van jelen a porózus rendszerben,
azaz a 3-as pontnak megfelelő egyensúlyi állapot ki tud alakulni.

4 Kimerült földgáztelepben létesített föld alatti gáztároló

Mint fentebb utaltunk rá, a kimerült (letermelt), illetve részben letermelt

földgáz-telepben legelőnyösebb föld alatti gáztárolót létesíteni. Milyen előnyöket
jelent ez?
Először is, a kezdeti rétegnyomásig biztosan záró fedőréteg (feltételezzük, hogy
a kutak cementpalástja jól záró) felsőbb rétegek felé gázelszökést megakadályozza.

14
 Másodszor, a gáztelep művelése alatt kapott termelési adatok (rétegnyomás
változás, kitermelt gázmennyiség, zárt, vagy víznyomású a gáztelep, kútkapacitások,
kútszám, vízbeáramlási ütem és összmennyiség, kutak vizesedése, gáz-víz határ
mozgása, stb.) elegendő pontossággal leírják a telep viselkedését.
Harmadszor, nem elhanyagolható szempont, a felszíni gyűjtő- és
kiszolgálórendszer (bekötővezetékek, szeparátor-állomások, gázelőkészítő,
kompresszortelep, üzemi épületek, országos távvezetéki kapcsolat, stb.) már
rendelkezésre állnak.
Végül, negyedszer, a megfelelő szakszemélyzet is rendelkezésre áll.
Természetesen a föld alatti gáztároló üzembe helyezéshez a már meglévő rendszert át
kell építeni, ill. ki kell egészíteni, azaz bővíteni kell.
A gáztároló - mint láttuk - gyakorlatilag lehet zárt, vagy víznyomású. Nézzük
elsőként a zárt jellegű gáztelepben létesített gáztároló rétegnyomás-telepben lévő
gázmennyiség (Gt) közötti kapcsolatot.

4.1 Zárt gáztelepben lévő föld alatti gáztároló

Zártnak tekintjük azt a fölgáztelepet, amelyet mind felülről, mind alulról gázt át
nem eresztő kőzet határol. Az ilyen telep művelése során (víztest hiányában) nem
tapasztaltunk jelentősebb víztemelést, a szeparátorokban esetlegesen kiváló víz
megfelel a gáztároló rétegkörülmények közötti egyensúlyi víztartalmának.
A telep pórustérfogatát a tapadóvíz mellett csak gáz foglalja el
G t Bg = Vp (1 − Swi ) , (4.1)

ahol Gt – p telepnyomáson t időben a telepben lévő összes gázmennyiség. A redukált

telep-nyomás és a telepben lévő gázmennyiség kapcsolatára lineáris összefüggés
jellemző, mint tudjuk
p pi
= Gt , (4.2)
z ziG
ahol G - a kezdeti gázkészlet (p/z)i kezdeti redukált telepnyomáson és a
telephőmérsékleten.
Ha a tárolt gáz z – eltérési tényezője a T-telephőmérsékleten p telepnyomás
függvényében megadható egy másodfokú polinommal, akkor a t időpontban p

15
telepnyomáson a telepben lévő Gt gázmennyiség között az alábbi függvénykapcsolat
írható fel:
(
G t = G ap 2 + bp + c ) . (4.3)
A 4.1 ábrán példaként egy ilyen esetet mutatunk be. Az ábrán látható egyenes
egyenlete a következő Gt=440 107 ((5.664 10-6)*p2+(6.727 10-3)*p)=
2.4867E03*p2+2.953E06*p ).

4.1 ábra

Mivel a tároló nem tökéletesen zárt és az átlagos telepnyomás meghatározási

módja a kutakban mért nyomásokon alapul, ezért a ciklikus működés során a tárolt
gázmennyiség-rétegnyomás (esetleg a redukált rétegnyomás) gázbesajtolás alatt a
(4.3) függvény felett, míg gáztermelés során alatta helyezkedik el.
A Gt gázmennyiség alapvetően két részből áll, egyik része a párnagáz, jelöljük
Gp – vel, a másik része, pedig az aktív gázmennyiség Ga, azaz Gt=Gp +Ga. A
párnagáz mennyiséghez így hozzárendelhető a minimális rétegnyomás, pmin,
amelynek segítségével bármely ennél nagyobb rétegnyomás és aktív gázmennyiség
kapcsolatát az alábbi összefüggéssel jellemezhetjük:
( )
G a = A p 2 − p 2min + B(p − p min ) , (4.4)
ahol A=G és B=Gb az aktív gázmennyiség a nyári időszakban besajtolt
gázmennyiség, amely matematikailag a következőképpen írható fel.

16
 G a = ∫ Q gi dt , (4.5)

ahol Qgi – a napi összes besajtolt gázmennyiség, m3/d, amely rendszerint közel
állandó.

4.2 ábra

4.3 ábra

17
 Téli időszakban, amikor gázkivétel, gáztermelés van, az aktív gázmennyiség
(jelölje Qgt) egyre csökken a telepben lévő összes gázmennyiséggel egyetemben.
Rendszerint a gázkitermelés alatti Qgt napi gázütem a 4.3 ábrán vázoltak szerint
alakul. Az ábrán felrajzoltuk a szokásos gázbesajtolási ütem tendenciáját is. Az ábrán
látható görbék alatti terület megegyezik a mindenkori aktív gázmennyiség
nagyságával.
A Gp párnagáz mennyisége egyik fontos jellemzője a föld alatti gáztárolónak,
hiszen ezt a gázmennyiséget állandóan a telepben kell tartani, nem hasznosítható
mindaddig, amíg a tároló hasznosítás alatt, azaz üzemben van. Ebből következik,
hogy gazdaságilag úgy célszerű megválasztani a párnagáz mennyiségét, hogy az a
lehető legkisebb legyen. Korábban már említettük, hogy a párnagáz mennyiségét úgy
kell megválasztani, hogy a kitermelés utolsó napján kitermelésre kerülő
gázmennyiség, vagy helyesebben előírt kitermelési ütem (jelölje Qgt2) is kitermelhető
legyen adott nt termelő kútszámmal, amely kutak meghatározott termelékenységgel,
termelékenységi tényezővel bírnak. A kitermelt gázmennyiség és távvezetéki
szállításhoz szükséges előkészítéséhez, és távvezetékbe történő betáplálásához egy
adott nyomás szükséges, amihez az adott telepen meghatározott minimális
kúttalpnyomás (pwf min) tartozik. Így a kitermelés utolsó napján az adott párnagáz
mennyiséghez tartozó pmin minimális telep nyomásnál kitermelhető gázmennyiséget
az alábbi összefüggéssel határozhatjuk meg

[ (
Q gt 2 ≡ n t PR p 2min − p 2wf min )
m
] . (4.6)

ahol PR a gáztároló átlagkútjának produktivitási tényezője, illetve az

exponenciális hozamegyenlet együtthatója,
m pedig a hozamegyenlet kitevője.
A föld alatti gáztároló másik fontos jellemzője az ún. csúcskapacitása, azaz
mekkora a napi maximális gáztermelés lehetősége az aktív gázkészlet egyharmadának
kitermelésekor. Egyértelmű, hogy ez, a termelő kútszámtól, a kutak termelékenységi
tényezőitől és az aktuális időponti telepnyomástól pcs függ:

[ (
Q gtcs ≈ n t PR p cs2 − p 2wf min )m
] . (4.7)

A 4.4 összefüggést figyelembe véve az alábbi összefüggést is felírhatjuk:

2
3
( )
G a = A p cs2 − p 2min + B(p cs − p min ) . (4.8)

18
 A fenti egyenletben szereplő paraméterek A=G, B=Gb, pmin egy adott gáztároló
esetében ismertek, így a csúcskapacitáshoz tartozó nyomás pcs meghatározható.
Vegyük észre, hogy a párnagáz mennyisége bizonyos tartalékot jelent
rendkívüli és hosszantartó téli időszakban jelentkező gázfelhasználási igény
kielégítésére, mert a gáz elszállítására igénybe vehető, az egyébként kitermelési
ciklusban nem üzemelő kompresszor-telep is, ami a fenti minimális kúttalpnyomás
pwf min csökkentését eredményezi.

4.2 Víznyomású fölgáztelepben létesített föld alatti gáztároló

Víznyomású gáztelepnek nevezzük az olyan a földgáztelepeket, amelyeket

felülről a gázt át nem eresztő (inpermeábilis) fedő réteg alulról a gáz-víz határ GVH
(talpi vizes tároló), illetve alulról részben a gázt át nem eresztő (inpermeábilis) fekű
kőzetek, másrészt a víz-gáz határ határolja (peremi vizes tároló). Az ilyen tároló
termelése során a termelt víz mennyisége legtöbbször meghaladja a gáz
telepkörülmények közötti egyensúlyi víztartalmát. Az ilyen tárolók termelése során a
szerkezetileg mélyebb szerkezeti helyzetű kutak rendszerint elvizesednek, a víz-gáz
határ emelkedése, vagy a vízkúp, illetve gáznyelv képződés következtében.
Természetesen a telep termelése során szerzett vizesedési tapasztalatok
nagymértékben megkönnyítik a föld alatti gáztároló üzemeltetését.
A földgáztelep jellegéből adódóan egyértelmű, hogy gáztároló üzemben a gáz
alapvetően két, eltérő jellegű pórustérben kerül tárolásra, azaz a gáz egyrészt a vízzel
még el nem árasztott térben, másrészt a vízzel már elárasztott térben helyezkedik el. E
két tér térfogatának egymáshoz viszonyított aránya nagyon eltérő lehet, előnyösebb,
ha lényegesen nagyobb a vízzel még el nem árasztott teleprész, hiszen ebben a
térrészben csak a gáz mozgóképes és az itt megnyitott kutak sem a gázbesajtolás, sem
a gáztermelés alatt nem vizesedhetnek. A már egyszer vízzel elárasztott térrészben a
bekerült víz nagy része mozgóképes, ezért akár gázbesajtolás, akár gáztermelés során
ezt figyelembe kell venni a besajtolhatóság meghatározásánál, illetve a kút
termelésénél jelentkező vizesedésénél. Ezen kívül e térrészben, a besajtolási ciklusban
– mivel a gáz kis hatásfokkal szorítja csak ki a vizet – a pórustérnek csak kis hányada
hasznosítható a gáz elhelyezésre.
Ezen okok miatt követni kell azt a helyes gyakorlatot, hogy ha egy víznyomásos
földgáztelepben tervezünk föld alatti gáztárolót létesíteni, akkor annak művelését

19
 korábban abba kell hagyni, és a kezdeti gázkészlet alkalmas hányadát bent kell tartani,
hogy a vízbeáramlás mérséklődjön, adott esetben megszűnjön. Lehet, hogy több (3-5
év) évi szünet is eltelik a leállás és a föld alatti gáztároló üzembe lépése között. Ez a
leállás és a gáz bent hagyás elvileg feleslegessé teszi a párnagáz besajtolását, hátrány
viszont, hogy ez a gázmennyiség nem értékesíthető, és mint tartalék gázvagyon
nyilván kell tartani. Ha meggondoljuk, akkor világosan látható, hogy ilyen esetben
már előre ismerni kell a tárolóban tárolni kívánt aktív gázmennyiséget, és ez, ebben az
esetben, egy ciklusban azonnal, egyéb káros következmények nélkül besajtolható.
Ellenkező esetekben csak fokozatosan, több évi működtetéssel lehet a vizet
visszaszorítani, és a szükséges pórustérfogatot kialakítani.
Tekintsük át a művelés beszüntetésével gáztárolásra tervezett víznyomású
gáztelepben lejátszódó folyamatokat.
Tételezzük fel, hogy ismert az aktív gázmennyiség nagysága, Ga, és vele
azonosnak vegyük a kitermelt mennyiséget is, ekkor nevezzük normál üzeműnek a
tárolót. Továbbá tegyük fel, hogy a gázbesajtolás időtartama 165 nap, ezt követő
üzemszünet 17 nap, gáztermelés időtartama szintén 165 nap és végül üzemszünet 18
nap. Így a Ga aktív gázmennyiséget 165 nap alatt kell besajtolni, ill. kitermelni.
Gazdasági szempontot is figyelembe véve, adott a besajtoló és termelő kútszám. A
kutak között természetesen lehet vegyesüzemű is. Így állandó besajtolási ütemet
feltételezve egy-egy kúton naponta qgi=Ga/165ni gázmennyiséget kell besajtolni.
Ismerve a kutak átlagos hozamegyenleteinek állandóit (legyen kéttagú a
hozamegyenlet, ekkor A, és B állandók) számítható az átlagos (p 2
wfi )
− p2 -
nyomásnégyzet-különbség. Ha a besajtolási időtartamban ismerjük a telepnyomás p(t)
időbeli változását, akkor megadható az átlagos besajtolási kúttalpi nyomás pwfi(t)
időbeli változása is.
A gáztelep művelése alatti termelési adatokból és feltárás adataiból a
folyamatos termelés bármely t időpontjában az aktuális GVH-ra vett telepnyomásnál
meghatározható:
- a kitermelt gáztérfogat-telepnyomás függvénykapcsolat,
- a h=f(Vp) ismeretében az aktuális gáz-víz-határ(GVH)-telepnyomás
kapcsolat,
- a vízzel még el nem árasztott teleprész pórustérfogata, Vpg=Vpi-Vpw és a
benne lévő szabadgáz térfogata, Gsz mint a telepnyomás függvénye,

20
- az aktuális GVH mögött visszamaradt gáztérfogat, Gm - telepnyomás
kapcsolata.
E függvénykapcsolatok jellegét mutatja a 4.4 ábra.
Egy adott időpontban megszüntetjük a művelést, lezárjuk a telepet. Ismerve a
föld alatti gáztárolásra való kiképzéshez szükséges időtartamot, legyen, ez mondjuk 3
év, a 4.4 ábrán vázolt függvények a 3 év alatt megváltoznak, mert bár csökkenő
ütemben, de a víz tovább is belép a telepbe, a GVH emelkedik, nő a visszamaradt
gázmennyiség, csökken a vízzel még el nem árasztott pórustérfogatban lévő
szabadgáz térfogata (az elfoglalt pórustérfogat is). Különböző telepnyomásoknál véve
a feltételezett leállást és 3 évi szünetet, kapjuk a 4.4 ábrán a szaggatott jelleggörbéket.
Ezt a helyzetet vittük át a 4.5 ábrára is.

4.4 ábra

Az ábrára berajzoltuk az itt ábrázolt telepnyomásokkal (p11 , p22) és a megadott

aktív gázmennyiséggel, termelő kútszámmal, hozamegyenlet állandókkal, fentebb
leírt módon számított, szükséges besajtolási kúttalpnyomásokat, pwfi is. Továbbá az
ábrán látható a megengedett maximális kúttalpnyomás, pwmax vízszintes vonala is. A

21
megengedett maximális kúttalpnyomás meghatározásának elveit az alábbiakban
részletezzük.
Az eddig elmondottak alapján már egyértelmű, hogy ha a pwfi és a pwmax
függvények metszéspontjánál kisebb telepnyomásnál hagynánk abba a művelést,
akkor vagy nem lehet besajtolni az adott aktív gázmennyiséget, vagy a besajtoló kutak
környékén a cementpalást, a fedőréteg felreped és gázelszökés következik be. Ezek
szerint a metszésponti telepnyomás (popt) az a legkisebb telepnyomás, amelynél abba
kell hagyni a művelést. A popt nyomásnál, nagyobb nyomásnál is abbahagyható a
termelés, de ekkor a szükségesnél nagyobb a bent hagyott párnagáz mennyisége. A
bemutatott módszerrel készült ábráknál nem tettünk különbséget a telep eredeti
gázminősége és a besajtolt gáz minősége között.

4.5 ábra

Átgondolva a további ciklikus föld alatti gáztároló üzem alatt végbemenő

gázbesajtolás/gáztermelés és a hozzákapcsolt telepnyomás és vízbeáramlás változás
tendenciákat belátható, hogy meghatározott ciklus után (7-10) ki kell alakulnia olyan
dinamikus egyensúlynak, amelyet az jellemez, hogy a besajtolás alatt elérjük, sőt
megengedett mértékben túlhaladjuk a kezdeti telepnyomást, majd termelés alatt a
kezdeti telepnyomás alá esik le a nyomás. Ez alatt az aktuális GVH alig emelkedik,

22
ill. süllyed, a folyamatra jellemző változásokat a ciklusszám függvényében mutatja a
4.6 ábra.
Milyen paraméterek befolyásolják, ill. határozzák meg a gázbesajtolás alatt
elérhető pwmax nyomást?
A gáztelep fedőrétege, mint tudjuk, a telephőmérsékletén és kezdeti telepnyomásán
viselkedik csak biztosan zárórétegként. Mivel a fedőréteg is pórusos, amely vízzel
teljesen telített, ezért a kezdeti telepnyomással egyensúlyt tart a kapillárisnyomás,
mivel a kőzet anyaga víznedves. Ha a kezdeti telepnyomásnál nagyobb nyomású gáz
van a telepben, akkor ez az egyensúly megbomlik, minden olyan méretű kapillárisba
belép a gáz, amelyben a kapilláris-nyomás kisebb ennél a növelt telepnyomásnál, és
onnan kiszorítja a vizet.

4.6 ábra

Ha ezek a kapillárisok folytonossággal átmennek a teljes fedőrétegen, akkor a gáz

kilép a fedőréteg tetején, és zárása megszűnik. Tehát felírható, hogy
2σ gw cos θ
p w max ≤ Pcgw = , minden r-nél. (4.9)
r

23
 A fedőréteg másik lényeges tulajdonsága, amely határt szab a megengedhető
maximális kútkörüli nyomásnak az úgynevezett repesztési nyomás

2μ
pr = σz + σB , (4.10)
1− μ
ahol μ a fedőréteg Poisson-száma,
σz a fedőkőzetre ható függőleges geodetikus feszültség,
σB a fedőkőzet szakítószilárdsága.
A fedőréteg hajlító igénybevételnek is ki van téve, ezért a hajlítás okozta törés
elkerülésére a következő feltételt kell biztosítani:
ht
σ Hf − Δp w max 2 hf
= 1 − arccos , (4.11)
σ Hf − σ Ht π h
2+ t
hf

ahol σHf a fedő horizontális hajlító feszültsége = σz/2,

σHt a tárolótelep horizontális hajlító feszültsége = 0,4(σz – pi),
Δpwmax a maximális kúttalpnyomásnál érvényes depresszió,
ht a telep vastagsága,
hf a fedőréteg vastagsága.
A (4.9), (4.10) és a (4.11) feltételekből meghatározott legnagyobb maximális
besajtolási kúttalpnyomást vesszük figyelembe a megengedhető maximális nyomásra.
Amennyiben a zárt jellegű földgáztelepben létesített föld alatti gáztárolót a
kezdeti pi telepnyomásnál nagyobb nyomásra akarjuk igénybe venni –
kapacitásbővítésnél -, akkor ott is a fentiek alapján kell meghatározni a megengedhető
maximális besajtolási nyomást.
A víznyomású földgáztelepben a fentieket figyelembe vevő gáztároló
létesítésnél, majd ciklikus üzeménél a gáztelepek művelésénél alkalmazható
bármelyik anyagmérleg egyenletet – a hozzátartozó vízbeáramlást, és a GVH
mozgását leíró egyenleteket – használhatjuk értelemszerű módosításokkal.
Az anyagmérleg egyenletektől némileg eltérő elven felírt egyenleteket is
használhatunk a ciklikus üzem alatti folyamatok leírására. Szigorúan ezt csak akkor
tehetjük meg, ha a tárolót ún. egyenértékű, szabályos, rendszerint kör alakú teleppé
áttranszformáljuk, mint amilyet a 4.7 ábrán is láthatunk.

24
 Írjuk fel a szükséges áramlási egyenleteket: a vizes rétegből a kezdeti ro sugarú
GVH-on belépő vízhozam i-dik időpontban
2πh w k w (p o − p wi )
q wi = , (4.12)
μw p(t Di )
ahol hw a vizes réteg vastagsága, kw a vizes réteg vízpermeabilitása,
po a vizes réteg külső re sugarán fennálló nyomás,
pwi ro sugáron az időben változó nyomás,
p(tD) dimenziónélküli nyomásfüggvény adott határfeltételeknél.
A beáramlott víz a már elvizesedett zónán keresztül tovább áramlik
2πh g k w (p wi − p )
qi = , (4.13)
μw ro
ln
r
ahol hg a gáztelep vastagsága,
kw a vízzel elárasztott térrész átlagos vízpermeabilitása,
p a gáztelep nyomása i-időpontban, r- gáztelep sugara i-időpontban.
Mivel a (4.12) egyenlet változó vízáramot jelent, így, a

qi =
1 i
( )
∑ q wi − q vi Δt i
ti 1
(4.14)

egyenlettel adhatjuk meg az átlagos vízbeáramlási ütemet, ahol qvi .- az elárasztott

zónából történő víztermelési ütem.
Az időintervallum, Δti=ti-ti-1 alatt az aktuális GVH sugara

qi Δt i
ri = ri2−1 − , (4.15)
πh g φo (Sw1 − Swo )

ahol Sw1 az átlagos víztelítettség az elárasztott zónában,

Swo - a telep kezdeti, tapadóvíztelítettsége, q i =1/2(qi+qi-1).

25
 4.7 ábra

Mivel az elárasztott zóna átlagnyomása változik, termelés alatt csökken,

besajtolás alatt pedig nő, a visszamaradt gáz térfogata ennek megfelelően nő/csökken,
ezért az ri sugár nagyságát e hatással korrigálni kell

26
 G mi Bgi+ + Wei − Wpi
r = r −
' 2
, (4.16)
πh g ϕ0 (1 − Sw 0 )
i 0

ahol

G mi = ∑ πh g φo (1 − Sw1 )(ri2−1 − ri2 )

i
1
,
1 Bgi+
i
Wei = ∑ q wi Δt i ,
1

i
Wpi = ∑ q wi Δt i ,
1

q wi + q wi −1
q wi = ,
2
B+gi - a gáz teleptérfogattényezője az elárasztott zóna átlagnyomásán,
Sw - a ciklikus gáz- vízkiszorítással kapott átlagos víztelítettség, mint azt
például a 4.8. ábra mutatja.

4.8 ábra

Az elárasztott zónában az átlagos vízpermeabilitás

k w = k w a (Sw − Swo )
3
, (4.17)
közelítő egyenlettel adott, kw és a állandó paraméterek.
Az elárasztott zóna átlagos víztelítettsége az

27
 G m Bg+
Sw = 1 − (4.18)
(
πh g φo ro2 − r '2 )
összefüggésből számítható.
Felírva a gázmérleget kapjuk
1
G o − G p = G t = πh g φo (1 − Swo )r ' 2 + Gm , (4.19)
Bg

ahol az egyenlet jobb oldalának első tagja a szabadgázt, a második tagja az elárasztott
zóna maradék gázát adja. Gp – a kitermelt, Gt – még a telepben lévő gázmennyiség.
Az adott gáztelepre, ill. víznyomású föld alatti gáztárolóra a (4.12) – (4.19)
egyenleteket iterációval oldjuk meg, például a szabadgázos teleprész sugarának
pontosságát előírva. Egy adott tárolóra elvégzett számítás eredményeit mutatja 4.9.
ábra a ciklusszám függvényében.

4.9 ábra

28
 4.3 A föld alatti gáztárolás tárolóinak fő paraméterei

A porózus kőzetekben történő föld alatti gáztárolás hatékonyságát befolyásoló

paraméterekkel Pápay [2] foglalkozott és megállapította, hogy a tároló legfontosabb
paramétere a párnagáz mennyisége, amely a tároló nyomását és aquifer esetén a gázos
pórustérfogat nagyságát biztosítja. A következőkben, a porózus kőzetekben történő
föld alatti gáztárolás fő paramétereinek vizsgálatakor az ő gondolatmenetét
ismertetjük

4.3.1 A tároló átlagnyomásának meghatározása

Az egyszerűség és az áttekinthetőség miatt a vizsgálatot az anyagmérleg
segítségével végezzük el.
Az anyagmérleg a termelési ciklusban:
[ ]
Vpg = Q c + Q i − ∫ q p (t )dt ⋅ Bg + ( We − Wp ) p (4.20)

ahol:
z p sc T
Bg =
z sc p Tsc

We = C v ∑ ΔpWD (t D )

z
ha Bg = B*g , akkor az (1) egyenlet a következő alakú lesz, ha azt a tárolási
p
ciklusban a nyomásra fejezzük ki:

⎛p⎞ Q c + Q i − ∫ q p (t )dt
⎜ ⎟ = Bgp
*
(4.21)
⎝ z ⎠ ep [
Vpg + Wp − C v ∑ ΔpWD (t D ) p ]
Meg kell jegyezni azt, hogy a z = z(p), We = We(p).
A termelési ciklus végén:
Q i = ∫ q p (t )dt ,

így a besajtolási ciklusban az átlagnyomás (Pápay, 1970) a következő:

⎛p⎞ Q c + ∫ q i (t )dt
⎜ ⎟ = Bgi
*
(4.22)
⎝ z ⎠ ei [
Vpg + Wp − C v ∑ ΔpWD (t D ) i ]

29
 4.3.2 Teljesítményegyenlet

A termelő és besajtoló kutak hozamegyenleteivel, teljesítmény egyenleteivel a

későbbiekben még részletesen foglalkozunk, itt csak a párnagáz hatásának
megértéséhez szükséges összefüggéseket tárgyaljuk. Egy gázkút (amely lehet az ún.
átlagkút is) teljesítménye Forchheimer négyzetes összefüggése szerint a következő:
p e2 − p 2wb = ±(AQ + BQ 2 ) (4.23)
Az A és B állandókat mérésekkel határozzák meg.
A (+) jel a termelést, a (-) a besajtolást jelenti.
A nyomáscsökkenés a termelőcső mentén Katz D. L. et al. (1959) összefüggése
segítségével határozható meg:
p 2wb − p 2wh = ±(DQ )
2
(4.24)
A gázvezetéken (bekövetővezeték) a nyomásveszteség Weimouth T.R. (1912)
után a következő összefüggésből számítható:
p 2wh − p c2 = ± EQ 2 (4.25)
A (4.23,4.24) és (4.25) egyenleteket összevonva, a tároló és gyűjtőponti
(elosztópont) nyomás közötti összefüggés a következő:
[
p e2 − Fpc2 = ± AQ + Q 2 (B + D + FE ) ] (4.26)
Ha B' = B+D+FE, akkor (4.26) egyenlet a következő alakban írható:
(
p e2 − Fp c2 = ± AQ + B′Q 2 ) (4.27)
Mivel a (4.23) egyenlet felírható E. L. Rawlings és M. A. Schelhardt (1936)
empirikus, ún. exponenciális formulájával is:

[ ]
Q = C ± (p e2 − p 2wb ) ,
n

ebből következően (8) egyenlet más alakban az alábbi:

[
Q = C′ ± (p e2 − Fp c2 ) ]
n′
(4.28)
Ha a kútkapacitásokat az átlagteljesítménnyel jellemezzük, akkor a föld alatti
gáztároló teljesítményegyenlete két formában a következő:
⎡ − A + A 2 ± 4B′(p 2 − Fp 2 ) ⎤
q = k⎢ e c
⎥ (4.29a)
⎢⎣ 2B ′ ⎥⎦

[
q = kC′ ± (p e2 − Fp c2 ) ]n′
(4.29b)

30
 Egy adott hozamtartomány között mindkét egyenlet jó közelítéssel ugyanazt az
eredményt adja. Ha az egyik egyenlet ismeretes, akkor abból a másik kiszámítható. A
(4.23) egyenlet mind mérésekkel, mind, pedig elméleti számításokkal
meghatározható, ha ismertek a réteg paraméterei. Kis áteresztőképesség esetén az A
értéke az idő függvénye. A (4.29) egyenlet szerint a föld alatti gáztároló besajtolási és
termelési kapacitása függvénye a kutak számának (k), a rendszer (réteg, termelőcső,
gázvezeték) keresztmetszetének (C',n') illetve (B') a rétegparamétereknek (a),
valamint rétegnyomásnak (pe) és a gyűjtőponti (elosztási) nyomásnak (pc).

4.3.3 Párnagáz

A (4.21), (4.22) és a (4.29) egyenlet azt igazolja, hogy a tároló és a gyűjtőponti

nyomás a párnagáz mennyiségétől függ.
Ha az aktív gáz mennyisége adott, akkor a párnagáz mennyisége meghatározza:
• a kutak számát (a kútkapacitás a rétegnyomás függvénye),
• a gázelőkészítő egység fő paramétereit,
• a termelési ciklusban a minimális nyomást, és ha szükséges, a termelést
biztosító kompresszorkapacitást,
• a besajtoláskor fellépő maximális nyomást, és ha szükséges, a besajtoláskor a
kompresszorteljesítményt, valamint a fedőkőzet áteresztését vagy felrepedését okozó
túlnyomás létrejöttét,
• aquiferben történő tárolás esetén a gázos pórustér nagyságát (az aquifer-víz
mozgása a telepnyomás függvénye),
• a gázveszteségek nagyságát (pl. maradék telítettség, migrációs és repesztési
veszteségek, stb.).

4.3.3.1 Kútszám, mint a párnagáz mennyiségének függvénye

Amennyiben a depresszió (Δp = pe - pwb) állandó, és értékét a

tárolókőzetkihordás megakadályozásának feltétele, vagy vízkúposodás, vagy
gazdaságosság (Pápay, 1971) határozza meg, akkor a kútkapacitás a következő
egyenlettel számolható:

(
Q = C 2p e Δp − Δp 2 )
n
(4.30)

31
 A (4.30) egyenletből megállapítható, hogy a kútkapacitást a párnagáz
mennyisége határozza meg, mivel pe = pe(Qc). Ha a tárolás napi termelési vagy
besajtolási üteme (q) adott, és a Δp ismert, akkor a kutak (k) száma: k = q/Q. Mivel Q
= Q(Qc), ezért k = (Qc).
Legkisebb a rétegnyomás a letermelés végén, és így a kútkapacitás is.

4.3.3.2 A hűtőegység- (chiller) kapacitás és a párnagáz mennyiségének

összefüggése

Ha a tároló nyomása nagy, vagy a tárolót gázkondenzátum-, vagy leművelt

olajtelepben létesítették, akkor a gáz távvezetéki szállításához való előkészítésére
rendszerint alacsony hőmérsékletű szeparálást alkalmaznak.
Ha a gyűjtőponti nyomás nagyobb, mint az alacsony hőmérsékletű szeparátor
nyomása, akkor az expanziós szelepnél létrejövő nyomáscsökkenést (Joule-
Thompson-hatás, esetleg turbina) alkalmazzák a gáz hűtésére, chillerrel kiegészítve.
A teljes hőmérséklet-csökkentés értékét (Δt = t1-t3) meghatározza a gáz
szállításához szükséges harmatpont (t3) és azt a beépített hűtőegység és/vagy a
gázexpanzió biztosítja.
A mesterséges hűtőegységgel létrehozandó hőmérséklet-csökkenés Pápay
szerint értékét a következő egyenlettel számítható ki:

Δt =
(t 3 − t1 )(1 − a ) − μ(p c − p p ) (4.31)
⎡ KF ⎛ 1 ⎞⎤
a exp ⎢ ⎜1 − ⎟ ⎥ − 1
⎢⎣ c p1m1 ⎝ a ⎠⎥⎦
ahol Δt = t(Qc), mert pc = pc(Qc)
cp2m 2
a=
c p1m1

A (12) egyenletből megállapítható, hogy minél nagyobb a telepnyomás (minél

nagyobb a párnagáz mennyisége), annál kisebb hőmérséklet-csökkentést kell
létrehozni a hűtőegységgel.

32
 4.3.3.3 A kompresszorkapacitás és a párnagáz mennyiségének összefüggése

A kompresszor a föld alatti gáztárolás egyik alapvető eszköze. Feladata a gáz

besajtolása a tárolóba és/vagy kitermelése a tárolóból. Általában célszerű az adott
teljesítményt mindkét feladat számára igénybe venni.
A kompresszorozás miatt a gáz felmelegszik. A kompresszorozás hatásfokának
javítása és a csővezetékek megnyúlásának elkerülése miatt a gázt lehűtik.
A kompresszor kapacitása a következő (Katz et al., 1959 vagy Tek M.R. 1987),
ha egységnyi mennyiségű gázt (1 bar, 15 oC) egységnyi idő alatt komprimálnak:
⎡ z1
κ −1
⎤
1 κ ⎢ ⎛ p ⎞ κ
N= C T1 ⎜ ⎟ 2
− 1⎥ (4.32)
η κ − 1 ⎢⎜⎝ p1 ⎟⎠ ⎥
⎢⎣ ⎥⎦
Kompresszorozás után a gáz hőmérséklete (Katz et al., 1959) az alábbi egyenlet
segítségével határozható meg:
κ −1
⎛p ⎞ κ
T2 = T1 ⎜⎜ 2 ⎟⎟ (4.33)
⎝ p1 ⎠
A (4.32) és (4.33) egyenletben, a termelési ciklusban p1= pc=pc(Qc), a
besajtolási ciklusban pedig p2=pc=pc(Qc).
A (4.32) és (4.33) egyenlet alapján megállapítható, hogy a gáz hőmérsékletét
mind a beépítendő kompresszor kapacitás, mind a gázhűtő teljesítménye (víz vagy
levegő), a gyűjtőpont (elosztó központ) nyomása határozza meg, amely a párnagáz
mennyiségének a függvénye.

4.3.3.4 A tárolótérfogat és a párnagáz mennyiségének összefüggése

Amennyiben a tároló víznyomásos, akkor a (4.20) és (4.22) egyenlet alapján

közvetve megállapítható, hogy a tárolóba be- és kiáramló víz mennyisége, amely a
gáztároló gázos pórustérfogatát, azaz a tároló nagyságát befolyásolja, a párnagáz
mennyiségének a függvénye. Mindamellett a párnagáz feladata a letermelési ciklus
végén az aquiferből kiáramló víz távoltartása a termelő kutaktól és az előírt
gázmennyiség kiadásához szükséges rétegnyomás biztosítása.

33
 4.3.3.5 A gázveszteség és a párnagáz mennyiségének összefüggése

Ha a tároló nyomása nő, akkor annak a lehetősége is nagyobb, hogy a

fedőkőzeten vagy akár a cementpaláston a gáz átszivárog. Ha pl. 30 év üzem után a
tárolás befejeződik, akkor a párnagáz egy része nem termelhető vissza. A
gázveszteség annál nagyobb, minél nagyobb a felhagyási nyomás. Aquifer tároló
esetén nagyobb kezdeti nyomásnál nagyobb lesz a felhagyási nyomás- és így a
gázveszteség is.
A gyakorlatban a párnagáz részaránya az összes tárolt gázhoz (párnagáz + aktív
gáz) viszonyítva a következő:

A gáztároló hidrodinamikai rendszere

zárt (nincs aquifer) Víznyomásos
1 1 1 2
− −
4 2 2 3

5 A gáztárolás hiszterézise

A gáztárolók ellenőrzésére, tulajdonságaiknak, működésük jellemzésére a föld

alatti gáztárolás kezdetétől fogva az ún. hiszterézis görbéket alkalmazták. A
hiszterézis görbék a gáztárolóban tárolt összes gázmennyiség Gt (azaz az aktuálisan
lent lévő gázmennyiség) és a gáztároló p nyomása közötti összefüggést ábrázolják
grafikus formában. Régebben ezeket a hiszterézis görbéket bizonyos kulcskutakon
mért (megfigyelt) nyomás és a tárolóban tárolt gázmennyiség arányában rajzolták fel.
Újabban a gáztároló hiszterézis görbéit a tároló redukált nyomása (p/z) és az ehhez
tartozó tárolt gázmennyiség függvényében ábrázolják Gt. A redukált tároló nyomás
kiszámításához a tároló úgynevezett térfogati átlagnyomását használják fel. A
gáztároló átlagos rétegnyomásának meghatározása történhet az üzemszünetekben,
tehát a besajtolási és a termelési ciklus között lévő üzemszünetekben felvett
nyomásemelkedési görbék kiértékelése segítségével. Az egyes kutakban felvett
nyomásemelkedési görbékből meghatározzák az adott kút gyűjtőterületére vonatkozó
átlagnyomás értéket, és ezeket az értékeket, a gyűjtőterület nagyságát figyelembe
véve átlagolják. Másik eljárás az, hogy a kutakban mért és meghatározott
átlagnyomásokat egy megfelelően választott viszonyító síkra (víz-gáz határ, stb.)

34
átszámítják, és ezután átlagolják. A világ CH ipari gyakorlatában gyakran
alkalmazzák azt a módszert, amikor a megfigyelő kutakban folyamatosan mérik a kút
zárt nyomását, és ezt a zárt nyomást valamilyen módon összefüggésbe hozzák az
egész tárolóra vonatkozó átlag nyomásértékkel. Az így meghatározott nyomásokat a
redukált nyomás formájában ábrázolnak a hiszterézis görbe függőleges tengelyén. A
hiszterézis görbe vízszintes tengelyén a tárolóban tárolt gázmennyiséget ábrázolják,
ezt az értéket általában a betárolt és kitermelt gázmennyiség különbségéből, illetve a
tároló kialakításánál bent maradt gázmennyiségből számítják.
A megfigyelő kutak lehetőséget biztosítanak arra, hogy tároló aktuális
nyomását folyamatosan nyomon kövessük, és ismerve a tároló nyomása és a tárolt gáz
térfogata közötti összefüggést folyamatosan nyomon kövessük a tárolóban tárolt gáz
mennyiségét. Nagyon fontos, hogy a hiszterézis görbéken ábrázolt redukált
nyomásértékek a gáztároló termodinamikai egyensúlyi állapotára vonatkoznak. A
gáztároló termodinamikai egyensúlyi állapota alatt azt értjük, hogy a gáztest és víztest
átlagnyomása megegyezik, vagyis a víztest már nem mozog, nincs további víz be-
illetve kiáramlás.
Amennyiben a nyomásokat egy, vagy több megfigyelő kútban folyamatosan
mérik, akkor általában meghatároznak egy, a megfigyelő kút(ak) nyomásai, ill. a
tároló átlagos rétegnyomása közötti korrelációs összefüggést, amely segítségével
azután a tároló átlagnyomása folyamatosan számítható illetve nyomon követhető.
Az adott tároló hiszterézis görbéje jellemző lesz a tároló típusára, illetve
működési mechanizmusára, azaz a zárt tároló esetén a zárt tárolóra jellemző, míg
víztestben létrehozott, vagy vízbeáramlással rendelkező tárolók esetén a vizes tárolóra
jellemző hiszterézis görbéket láthatunk. A két különböző típust az alábbiakban Tek
[6] gondolatmenetét követve részletesen tárgyaljuk.

35
 5.1 Állandó térfogatú gáztároló

Az állandó térfogatú gáztárolóknál, azaz zárt gáztelepben létesített föld alatti

gáztárolók esetén a nyomás-tárolótérfogat összefüggése egy egyenesre esik, amely
egyenes áthalad a redukált nyomás - gáztárolóban tárolt gázmennyiség (p/z-Gt)
koordináta rendszer középpontján. Az 5.1 ábrán egy ilyen hiszterézist látunk. A
gáztároló redukált nyomása két pont között változik, az egyik pont, a maximális tárolt
gáztérfogathoz tartozik, azaz a maximálisan betárolt gáztérfogathoz, amit a besajtolási
ciklus után érünk el, ezt a pontot az ábrán A-val jelöljük. A másik a B pont a
gáztároló redukált nyomásának minimális értéke. A B-pontot akkor érjük el, amikor a
tárolóból kitermeltük a teljes betárolt gáz mennyiséget, azaz a tárolóban csak a
párnagáz marad.

5.1 ábra

Zárt gáztároló működése során, ábrázolva a redukált nyomás betárolt

gázmennyiség, ill. a mindenkori tárolóban lévő gázmennyiség összefüggését, mindig
az origón áthaladó OAB egyenes vonalon fog működni. Matematikailag

36
bebizonyítható, hogy ennek az egyenes vonalnak a meredeksége fordítottan arányos a
tároló térfogatával. Felírva ugyanis az általános gáztörvényt
pV = nzRT (5.1)
majd átrendezve a p/z redukált nyomásra a következő összefüggést kapjuk
p RT
=n (5.2)
z V
Látható, hogy ha a besajtolt gázmennyiséget a besajtolt mólok számával n
jellemezzük, akkor az egyenes meredeksége RT/V-vel lesz egyenlő.
Az 5.1 és 5.2 összefüggésekben szereplő változók
P a tároló térfogati átlagnyomása, Pa;
z a tároló átlagnyomásán számított gázeltérési tényező;
n a gáztárolóban lévő gázmólók száma;
R az univerzális gázállandó, értéke mértékegységtől föggően változik,
például

R = 8.314 J egyéb értékeit a 2 számú mellékletben részleteztük;

mol K
T a tároló hőmérséklete, K;
V a gáztároló szénhidrogén térfogata, a tárolóban lévő gáz által elfoglalt
pórustérfogat.
Az 5.2-es összefüggést figyelmesen tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy nagy
tároló esetén, az origón átmenő egyenes meredeksége csökken, egyre közelebb kerül a
vízszintes tengelyhez, ezzel szemben kisebb térfogatú tárolók esetén az egyenes egyre
meredekebb lesz, és egyre közelebb kerül a függőleges tengelyhez. Abban az esetben,
ha ilyen gáztárolókban véges nagyságú, vagy folyamatos gázveszteség történik, akkor
az OAB-vel jelölt egyenes vonal az eredeti egyenessel párhuzamosan jobbra tolódik
el, azaz az új egyenes nem fog átmenni az origón. Az elmondottakból következik,
hogy a tároló hiszterézise görbéje egyúttal a tároló működési problémáira is rávilágít.

5.2 Gáztárolás víznyomásos gáztárolókban

Elméleti szempontból, illetve a gáztárolás hiszterézise szempontjából

lényegtelen az, hogy a tárolót víztesthez csatlakozó eredetileg földgázt tartalmazó
tárolóból alakítottuk ki, vagy gázbesajtolás segítségével mesterségesen hoztuk létre
egy vizes tárolórétegben. Ilyen tárolók esetén a gáztárolás hiszterézisét az 5.2 ábrán

37
tanulmányozhatjuk. Valójában ebben az esetben a gáztárolás folyamata két különböző
görbén halad, amely görbék közül az egyik a gáz termelésére, (a gáz
visszatermelésére, illetve kitárolásra) vonatkozó, míg a másik a gáz besajtolására
(betárolására) vonatkozó görbe. A két görbe két külön nyomvonalon halad, ezért is
nevezik ezt az ábrázolási módot hiszterézis görbének. Az 5.2 ábrán látható A-B görbe
mutatja kitároláskor, azaz termeléskor a nyomás gáztérfogat összefüggését. Ekkor a
nyomás fokozatosan csökken, ami egyúttal együtt jár a gáz számára rendelkezésre álló
pórustérfogat csökkenésével is. A pórustérfogat csökkenése, az idő közben csökkenő
nyomás hatására a tárolóba beáramló víz következménye. Ellentétes folyamat
játszódik le a besajtolás során, amikor a nyomás növekedése következtében bizonyos
mennyiségű víz áramlik ki a tárolóból, azaz a gáz számára rendelkezésre álló
pórustérfogat növekszik. Tehát a gázbesajtolás alatti nyomásnövekedés a tároló
pórustérfogatának bizonyos mértékű növekedését eredményezi.

5.2 ábra

Elméletileg könnyen megvalósítható az az eset, amikor a gáztárolás mindig a

maximális besajtolt gázmennyiség és a párnagáz mennyisége között változik, feltéve,
hogy a teljes mobilgáz mennyiséget nyáron a betárolási időszakban besajtolják, illetve
a téli termelési időszakban kitermelik.

38
 A gáztárolás hiszterézisének megértéséhez tekintsük az 5.3 ábrán látható
egyszerű modellt, amikor egy gázzal feltöltött tartály merül egy vízzel teli edénybe, a
tartály egyik vége a gáz besajtolására, illetve kitermelésre szolgáló csővezetékkel egy
gázmennyiség mérőhöz csatlakozik, a tartály alján, pedig egy csapóajtó található.
Abban az esetben, ha ebből a tartályból gázt veszünk ki, azaz gázt termelünk, de a
csapóajtót zárva tartjuk, akkor a gázkivétel arányában a tartály nyomása csökkenni
fog, így a tartályban lévő gázmennyiség és a redukált nyomás összefüggését egy, az
origón átmenő egyenes fogja jellemezni. Ekkor az origón átmenő egyenes mentén
történik a kitárolás, illetve betárolás is. Abban az esetben, ha a kitárolás alatt a kaput
nyitva hagyjuk, akkor a kitárolás alatt folyamatosan víz fog beáramlani a tartályba,
csökkentve ezzel a gázzal telt térfogatot.

5.3 ábra

39
Így amikor a gázbesajtolás elkezdődik, akkor besajtolt gáz következtében fellépő
nyomásnövekedés már egy kisebb gáztérfogathoz fog tartozni, ami egy másik, origón
átmenő egyenessel lesz jellemezhető. Ez az egyenes az OB egyenes. Nyilvánvaló,
hogy a besajtolás alatt, azaz a besajtolással egyidőben, a tároló térfogata is részben
növekedni fog, ezért a tároló térfogat nyomásváltozás összefüggése nem ugyanazon
az egyenes vonalon fog haladni, hanem az ábra alsó részén látható hiszterézis görbe
mentén. Kifejezetten vizes tároló térfogatban létrehozott ill. víztárolóban létrehozott
föld alatti gáztároló esetén a nyári időszakba eső besajtolási periódus gyakran
vízszintes lesz. Ennek oka az a jelenség, hogy az ilyen mesterségesen létrehozott
tárolók esetén a tárolótérfogat változása, azaz a gáz által elfoglalt tároló térfogat
növekedése megközelítőleg egyenlő azzal a fluidmennyiséggel, amely a nyomás-
növekedés hatására kiáramlik a tárolóból.
A redukált nyomás-tárolt gázmennyiség hiszterézisének megszerkesztésének
módját az 5.4 ábrán mutatjuk be. Az ábrák függőleges tengelyén a függő változó a
redukált nyomás p/z, amelyet, mint korábban hangsúlyoztuk, az egész gáztároló
térfogati átlagnyomásán kell meghatározni. A vízszintes tengelyeken ábrázolt
független változó a tárolóban lévő összgáz mennyiség, azaz a tároló teljes
gáztartalmát mutatja. Az ábra alsó részén látható ( C ) ábrán láthatjuk egy hiszterézis
pont megszerkesztésének menetét. Látható, hogy a hiszterézis görbe egy pontját az
origón átmenő egyenesnek, - amelyet a tároló nagyságától függő meredekség jellemez
- és a függőleges egyenes a metszéspontja szolgáltatja. A függőleges egyenes
tulajdonképpen az addig besajtolt gázmennyiséget jelenti. Az ( A ) ábrán különböző
gázos szénhidrogén térfogathoz tartozó, a koordináta rendszer origóján átmenő ferde
egyeneseket láthatunk. Mint már említettük, az egyenesek meredeksége fordítottan
arányos a tároló gázos pórustérfogatával 1/V. Látható, hogy az egyenesek
meredeksége két, - egy minimális- és egy maximális gáztároló térfogathoz tartozó -
egyenes közé esik.
A minimális tároló térfogat a kitermelés végén a vízbeáramlás miatt lecsökkent
gázos pórustérfogat, a maximális tárolótérfogat pedig a besajtolás végén elért (a víz
kiáramlása miatt) maximális tároló térfogat.
A ( B ) ábrán látható függőleges vonalak a különböző időpontokhoz tartozó
betárolt gáz mennyiségeket mutatják. Természetes, hogy ezek is az előbbieknek
megfelelő minimális és maximális értékek közé esnek.

40
 A volumetrikus, azaz állandó térfogatú tárolóban, vagyis zárt gáztároló esetén,
amikor nincs vízbeáramlás, akkor az egyenes meredeksége nem változik, csupán a
besajtolt, illetve kitermelt gázmennyiség következtében kialakuló teljes tárolt
mennyiség változik. Ennek eredményeképpen a gáztároló mind a kitermelési, mind a
betárolási ciklusban lényegében a bemutatott, a tárolótérfogat nagyságára jellemző
egyenes mentén fog mozogni. Ezzel szemben a vízbeáramlással rendelkező
gáztárolók esetén egyrészt az origón átmenő egyenesek meredeksége is a két szélső
érték között változik. A ( C ) ábrán bemutatott módon megszerkesztve a hiszterézis
pontjait, ezeket összekötve megkapjuk az adott tárolóra jellemző hiszterézis görbét.
A magyarországi gyakorlatban általános az, hogy mind a kitárolási, mind a
betárolási ciklus között legalább egy-két hét szünetet szokás hagyni, ezzel szemben a
világban gyakran alkalmazzák azt a megoldást, hogy a kitárolás befejezése után
azonnal elkezdik a tárolandó gáz visszasajtolását. Ha több cikluson keresztül
vizsgáljuk a maximálisan, illetve minimálisan tárolt gázmennyiséget, akkor a
gázigénytől, illetve a gáz betárolási lehetőségektől függően egy több cikluson
keresztül húzódó hiszterézis görbesorozatot kapunk, amelynek minimális,

41
 5.4 ábra

ill. maximális pontjai elsősorban az éves gázigénytől, illetve a betárolt

gázmennyiségtől függenek. A zsanai gáztároló esetén, az első három ciklus alatt
lényegében folyamatosan, és fokozatosan növekedett a tároló maximális nyomása,
illetve redukált nyomásértéke. Ennek oka a nyári időszakban előírt mobilgáz
mennyiségeket rendszeresen besajtolták, de a relatíve enyhébb téli időszakokban, a
kis gázigények miatt rendszeresen nem termelték vissza a nyáron besajtolt
mobilgázmennyiséget. Így a tároló átlagos nyomása évről-évre növekvő trendet
mutat. Az 5.5 ábrán a zsanai gáztároló egyes teleprészeinek üzemszünetekben mért és
egyenes vonalakkal összekötött átlagos tárolónyomásait láthatjuk. Az ábrán az
említett nyomásnövekedési trend egyértelműen megfigyelhető.

42
 Átlagos rétegnyomás változása a zsanai földgáztárolóban (-1755 mtsza)
145

135
Átlagos rétegnyomás (bar)

125

115

105
Észak
95 Észak-Kelet
Észak Nyugat
85 Közép
Dél
75
1996.12

1997.10

1999.11
1996.3

1996.7

1997.5

1998.3

1998.8

1999.1

1999.6
Dátum

5.5 ábra

Az 5.6. ábrán egy vízhajtásos gáztároló ideális hiszterézis görbéjét látjuk. A

hiszterézist ideálisnak tekintjük, ha a gáztároló nyomása egyensúlyban van a víztest
nyomásával, az ábrán is ilyen esetet látunk, hiszen a mind a kitermelési, mind a
besajtolási periódus akkor kezdődik, amikor a gáztárolóban lévő gáz nyomása
egyensúlyban van a víztest nyomásával.
Ez a görbén úgy jelentkezik, hogy a kitermelés kezdete (A pont) illetve a besajtolás
kezdete (B pont) rajta van a maximális, illetve a minimális tárolótérfogathoz tartozó,
az origón átmenő egyenesen. Az ábrán jól látható, hogy a besajtolás kezdete, ill. a
kitermelés kezdete, amely a minimális, ill. maximális tárolótérfogathoz tartozik, nem
ugyanannál a redukált nyomásértéknél van. Ez arra utal, hogy a gáztárolót véges
nagyságú víztest veszi körül, ill. a vízbeáramlás korlátozott. Általában ilyen jellegű
görbéket kapunk akkor, ha a tárolónk gyenge vízutánpótlással rendelkezik, illetve a
tárolóhoz kapcsolódó víztest mérete véges.

43
 5.6 ábra

Végtelen nagyságú víztest, illetve korlátlan vízbeáramlás esetén a kitermelés és a

besajtolás kezdetén, egyensúlyi állapotban, a gáz redukált nyomása meg kell, hogy
egyezzen a betárolási ciklus kezdetének redukált nyomásával.
A valóságos hiszterézis görbe leginkább az 5.7 ábrán látható görbéhez hasonlít,
az ugyanis olyan gáztárolási hiszterézist mutat be, ahol a betárolás kezdetekor ill. a
kitermelés megkezdésekor a tárolóban lévő gáz és a tároló közötti víz nincs
egyensúlyban, azaz a víztest továbbra is mozgásban marad.
Ekkor láthatjuk, hogy a besajtolás (C) és a kitermelés (A) kezdőpontja sincs
rajta az egyensúlyi állapotra jellemző origón átmenő egyeneseken. A gyakorlati
tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízbeáramlással rendelkező gáztelepek esetén a
víztest általában nincs egyensúlyban a gázos zónával. Sok esetben az állandósult
állapot eléréséhez nagyon hosszú idő szükséges, még a tároló teljes lezárása esetén is
akár egy-két évig is eltarthat az állandósult állapot bekövetkezte.

44
 5.7 ábra

Az 5.8-as ábrán egy olyan gáztároló hiszterézisét látjuk, amelyhez végtelen

nagyságú víztest tartozik, és ez a víztest mind a besajtolási, mind, pedig a kitermelési
ciklus elején egyensúlyban van a gázsapkával. A 5.9 ábrán egy ugyanilyen esetet
láthatunk azzal a különbséggel, hogy ott a gáztárolóhoz egy véges nagyságú víztest
tartozik, ennek következtében sem a besajtolás, mind a kitermelés kezdetekor nem
lesz a víztest nyomása egyensúlyban a gázsapkával, tehát a víztest továbbra is
mozgásban van. Az 5.10. ábrán egy, az USA-ból származó tényleges tipikus tároló
hiszterézis hurkot láthatunk.

5.8 ábra

45
 5.9 ábra

5.10 ábra

5.3 A gáztároló hiszterézis görbéinek használata a gáztárolók ellenőrzésére

46
 Írjuk fel a jól ismert összefüggést a redukált nyomás és a tárolóban lévő teljes
gáz térfogatra Gt,

p G t RT
= (5.3)
z 23.64 V

ahol Gt a tárolóban lévő összes gázmennyiség, normál m3 a többi paraméter

megegyezik az 5.2-es összefüggésnél leírtakkal. Összehasonlítva az 5.2 és 5.3
egyenletet láthatjuk, hogy a tárolóban lévő gázmólók számát a tárolóban lévő összes
gázmennyiség és 1 kmol gáz normálkörülmények közötti térfogatának (23.64
m3/kmol, Tsc =288.16 K, psc = 1.01325 bar) hányadosaként határoztuk meg.
Korábban már említettük, hogy a fenti összefüggésben szereplő p nyomás a tároló
egyensúlyi térfogati átlagnyomása.
A tároló egyensúlyi nyomását vonatkoztathatjuk egy megfigyelő kút, vagy több
megfigyelő kút nyomására. A gyakorlatban elterjedt technika az, hogy a megfigyelő
kút, vagy kútcsoport átlagos nyomását a tároló térfogati átlagnyomásához korrelálják.
Ha a gáztároló minden egyes kútjára rendelkezésre áll az átlagos nyomásérték, akkor
ezt az ún. térfogati átlagnyomás értéket, a következő formulával határozhatjuk meg.

p=
∫ p h dA
A
(5.4)
∫ h dA
A

Az integrál formulát átalakíthatjuk a véges különbségi alakká is, így a

következő összefüggést kapjuk:

p=
∑p h A
i i i
(5.5)
∑h A i i

Az így meghatározott nyomásértékeket használhatjuk fel a hiszterézis görbék

felrajzolásához. Függetlenül attól, hogy egy vagy néhány megfigyelő kút átlagos
nyomását használjuk a p/z redukált nyomás és a tárolóban lévő összes gázmennyiség
diagramon, a hiszterézis görbe tanulmányozása nemcsak a gáztároló működési
folyamatára utal, nemcsak azt állapíthatjuk meg, hogy a gáztárolóból folyamatosan
vagy időszakosan szökik-e a gáz, hanem a hiszterézis görbék tanulmányozásával
lehetőségünk van elkülöníteni a gázveszteség okait is. Például a migrációt, amely a

47
fedőkőzeten keresztül történik, vagy azt az esetet, amikor a veszteség a kúthiba, vagy
a kút körüli rossz cementpalást következménye.
A gázveszteség általában a tároló fedőkőzetén keresztül migráció útján történik,
de a gázveszteséget elősegíthetik a vetők, a különböző repedések, de a gázveszteség
keletkezhet az antiklinális alsó határán is. Látható, hogy a gáztárolóknál számos
működési probléma következhet be, e problémák felismerésére a gáztároló
hiszterézisgörbéit használhatjuk fel.
A következőkben részletezzük hogyan lehetséges a gáztárolók működési
problémáinak felismerése, és hogyan különíthetjük el a működési problémák okát.
A korábban már bemutatott 5.1-es ábrán egy állandó térfogatú tároló, azaz egy
zárt gáztároló hiszterézis görbéjét láthatjuk. Az ábra alapján nyilvánvaló, hogy a
gáztároló tökéletesen működik, mert az ábrán nem látható semmilyen mobilgáz
veszteségre utaló jel. Ugyanis mind a kitermelési ciklus, mind a besajtolási ciklus az
origón átmenő OAB egyenesen halad, és mindvégig az A és B pontok között marad.
Az 5.11 ábrán egy jellegzetesen gázveszteséget mutató zárt tároló hiszterézis görbéjét
láthatjuk. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben gázveszteség történik a tárolóból,
hiszen hiszterézis görbe az origón átmenő OBA egyenessel párhuzamos, de attól
jobbra eső B’A’ egyenes szakaszra esik A gázveszteség nagysága az B'A' egyenesnek
a vízszintes tengelymetszete.

5.11 ábra

48
 5.12 ábra

5.13 ábra

Az 5.12. ábrán, a zárt gáztárolók esetében, egy nagyon speciális hiszterézist

láthatunk, amikor a gáztárolóba a környező kőzetrészekből pld. a fedő, vagy a fekü
kőzet irányából gázbeáramlás történik. A gázbeáramlás oka lehet valamilyen
átfejtődés, de egyszerű gázmigráció is. Ekkor a hiszterézisre jellemző egyenes

49
szakasz, a gáztárolók normál működését jellemző AB szakasztól balra eltolódva A’B’
helyezkedik el, a gáztárolóba beáramló gázmennyiséget a két párhuzamos egyenes
vízszintes irányban mért távolságával vehetjük azonosnak. Mivel a vízszintes
tengelyen a mindenkori összes tárolt gázmennyiséget szokás ábrázolni normál m3-
ben, ezért a tárolóba átfejtődött érték nm3-ben leolvasható.
Az 5.13-es ábrán ugyancsak egy zárt gáztároló hiszterézisét látjuk, amelyen egy
kisebb mértékű, de folyamatos, és így mindenképpen számottevő gázveszteség
történik. Látható, hogy a gáztároló veszteség nélküli működését jelentő OAB egyenes
szakaszról a hiszterézis egyre jobbra tolódik el előbb az A’B’, majd az A”B” egyenes
szakaszra kerül át.

5.14 ábra

Az 5.14. ábrán azt az állapotot láthatjuk, amikor a nyomás, amit a hiszterézis

rajzolásához felhasználtunk, nem állandósult érték, tehát a gázos zóna és a víztest
nyomása nem egyezik meg, azaz a víztest mozgásban van. Ennek oka lehet az, hogy a
betárolási és kitermelési ciklus közötti rövid időszakban felvett nyomásemelkedési
görbék helytelenül lettek kiértékelve, azaz nem várták meg a nyomás állandósulását
és így a tároló nyomása még nem állandósult, és ezt a nyomásértéket használták fel a
p/z redukált nyomásgörbe megrajzolásához. Látható, hogy ebben az esetben a
normális működést jelentő AOB egyenestől kitermelési fázisban lefelé elhajló görbét,
míg a besajtolási fázisban egy felfelé elhajló görbét kapunk. Az 5.15, illetve az 5.16

50
ábrán olyan zárt gáztárolók hiszteréziseit láthatjuk, ahol az állandósult nyomásértékek
helyett a mért, az egyensúlyi értéktől véletlenszerűen eltérő nyomás értékeket
használtak fel a hiszterézis felrajzolásához.. Látható, hogy mivel a felhasznált nyomás
értékek nem egyensúlyi nyomásértékek, ezért a görbék lefelé ill. felfelé eltérnek a
normális, illetve ideális működést jelentő egyenes szakaszoktól. Hangsúlyozom, ez
nem jelenti azt, hogy a tárolóból gáz veszteség van, csupán azt, hogy a tároló
nyomása nem állandósult, akkor amikor a besajtolási ciklust ill. a kitermelési ciklust
elkezdjük.

5.15 ábra

51
 5.16 ábra

Az 5.17 ábrán egy korlátozott vízbeáramlású gáztárolót látunk. Látható, hogy az

első kitermelési ciklusban a nyomáscsökkenés megközelítőleg a tároló nagyságának
megfelelő AB egyenes szakasz mentén halad, a besajtolási ciklus viszont egy kis
üzemszünettel, amit rendszerint a tároló kitermelési és besajtolási ciklusai között
tartanak, később a B’ pontnál kezdődik. Látható, hogy a víztest mozgása
következtében a besajtolási ciklus nem a B pontnak megfelelő redukált
nyomásértéknél, hanem annál magasabb B’ pontnak megfelelő redukált
nyomásértéknél kezdődik. Látható, hogy a B’ pont a tároló kisebb térfogatának
megfelelő, a koordináta rendszer középpontján áthaladó egyenes szakaszra jellemző
pontból indul. Mindkét egyenes OAB és OB’ átmegy a koordináta tengely
középpontján. Ez azt jelenti, hogy a tárolóban nincs gázveszteség, csupán azt a
természetes folyamatot érzékeljük, amit a víztest mozgása eredményez. Tek [6] és
más szakemberek tapasztalatai is azt mutatják, hogy a víztest mozgása általában
meglehetősen lassú, és az esetek nagy többségében akár egy-, illetve több évet is várni
kell ahhoz (lezárt kutaknál), hogy a tároló tényleges egyensúlyi rétegnyomása
kialakuljon, azaz a víztest mozgása megálljon.

52
 5.17 ábra
Az 5.18. ábrán egy olyan korlátozott vízbeáramlású gáztárolóval találkozunk,
amelynél az első besajtolási ciklus előtt gázveszteség lépett fel, ezért a gáztároló
legkisebb térfogatára vonatkozó egyenes nem megy át a koordináta rendszer origóján,
hanem a gázveszteség nagyságára jellemző pontban metszi a vízszintes tengelyt.

5.18 ábra

53
 Az 5.19. ábrán egy víztárolóban, illetve egy aktív vizes, részben letermelt
gáztelepben kialakított gáztároló hiszterézis görbéit láthatjuk. Az ábrán az első négy
ciklus ábrázolták látható, hogy a ciklusok során fellépő hiszterézis görbe mindvégig
belül marad az eredeti, illetve tervezett burkoló hiszterézis görbén és a két R1-gyel,
R2-vel jelölt egyenes között maradt. Az első termelési ciklus görbének mintegy
érintője az R1 egyenes, amely átmegy az origón, és meredeksége a maximális gázos
pórustérfogatra jellemző. Az első kitermelési szakaszban nyomáscsökkenés az R1
egyenes felett marad. Elérve a B pontot, azonnal elkezdődik a gáz besajtolása, azaz
nincs várakozás a kitermelés és a besajtolás között. Az első görbe egyúttal azt is
mutatja, hogy a kitermelés abban a fázisban kezdődött el, amikor a víz, a tároló
létrehozása következtében, besajtolt gázmennyiség miatt még kifelé áramlott a
tárolóból. Az azonnali besajtolási periódus végén elérjük az E pontnak megfelelő
állapotot, amelyet egy rövid idejű üzemszünet jellemez EC, itt feltehetően néhány
napig nem volt se betárolás, se kitárolás, ezért a tárolóban elkezdődik a nyomás
állandósulása, azaz a nyomásváltozás elindul a nyomásállandósulás irányba, ahol a
maximális betárolt mennyiség egyensúlyi nyomását találjuk, vagyis az (AQ EQ)Gmax
értéket. Ez után a visszatermelés a 3-as görbén halad keresztül, amely 3-as görbe
végén elérjük a D pontot. A D pont a minimális betárolt gáz mennyiséghez tartozik,
azaz tulajdonképpen a párnagáz térfogathoz.

5.19 ábra

54
 A D pont elérése után ismét azonnal, szünet nélkül kezdődik a besajtolási
periódus. A besajtolási folyamat legkülső burkoló görbéje érintőlegesen indul az R2
egyenessel, amely egyenes a tároló minimális gázos pórustérfogatára jellemző
meredekségű. Látható, hogy az ábrázolt ciklusok alatt egyszer sem értük el a tároló
nyomásának egyensúlyi állapotát, azaz állandósulását. Azaz a víztest és a gáztest
nincs egyensúlyban, azaz a víztest mozgásban van amikor a kitermelést, illetve
amikor a besajtolást elkezdjük. Az 5.19-es ábrán jól látható, hogy mivel a ciklusok, az
egyes hurkok, a két szélső határt jelentő egyenesek (R1 és R2) között, azaz a
maximális és minimális tervezett gázos pórustérfogatok között maradtak, ezért ez
esetben nem beszélhetünk gázveszteségről. A görbéket megfigyelve láthatjuk, hogy
az egyensúlyi nyomás elérése, illetve az egyensúlyi nyomás eléréséhez szükséges idő
más és más, a tároló minimális töltöttségű, illetve maximális töltöttségű állapotában.
Különösen igaz kis méretű, illetve kevésbé aktív víztest esetén.
Az 5.20 ábrán egy olyan vízteshez kapcsolódó gáztároló hiszterézisét láthatjuk,
amelyből folyamatosan elszivárog a gáz, azaz amelyből folyamatos gázveszteség van.
Az ábrán három ciklust láthatunk, az első ciklus a gázveszteség előtti normális
működésre jellemző hiszterézist mutatja, míg a második és a harmadik az első és a
második gázveszteség utánit. Mindhárom esetben mind a besajtolás, mind a termelés
egyensúlyi nyomásnál, azaz a gázsapka és a víztest egyensúlyi állapotnál kezdődik,
hiszen, mindhárom esetben a besajtolás, illetve tárolás kezdő pszeudó nyomás értékei
rajta vannak a minimális és a maximális térfogatra jellemző egyeneseken. Ez egyúttal
azt is jelenti, hogy a hiszterézis erősen aktív víztest eredményeként alakulna ki,
amellett, hogy a gáz folyamatosan szökik a tárolóból. Az egyes ciklusok esetében a
határegyenesek meredekségének változása egyértelműen azt jelzi, hogy a
tárolótérfogat, azaz a gáztárolás szempontjából érdekes pórustérfogat folyamatosan
csökken.

55
 5.20 ábra

Az 5.21-es ábrán az előzőekben tárgyalt esethez hasonló hiszteréziseket látunk,

azzal a különbséggel, hogy ezekben az esetekben a kitermelési és besajtolási ciklusok
során nem érjük el a víztest és a gáztest nyomásának kiegyenlítődését. Az első
hiszterézis görbe mutatja a gázszivárgás nélküli állapotot, míg a második illetve a
harmadik görbe az első veszteség illetve a második veszteség utáni állapotot. A
veszteség, mint az ábrán is látható, a vízszintes tengelyen jelentkezik. Az is látható,
hogy ezekben az esetekben a gáz-, illetve a víztest a besajtolás ill. termelés kezdetekor
nincs egyensúlyban, azaz a víz mozgásban van.
Az 5.22. ábrán egy olyan esetet láthatunk, amikor a gáztároló állandóan egy
minimális és egy maximális pszeudonyomás érték között működik, de a folyamatos
gázveszteség következtében az egymás után következő hiszterézisek jobbra tolódnak
el. A hiszterézis görbék meredekségének változása a teljes tároló térfogat csökkenését
is mutatja, azaz egyértelműen bizonyítja, hogy folyamatosan csökken egyrészt a
mobilgáz, másrészt maga a teljes tároló térfogat is. Az ábra vízszintes tengelyén az
összes veszteséget is leolvashatjuk.

56
 5.21 ábra

5.22 ábra

Az 5.23 ábrán egy folyamatosan mért és ábrázolt hiszterézis görbét láthatunk.

Az ábrán látható, hogy a tároló mindig a minimális és maximális redukált nyomás
érték között működik, miközben folyamatos gázveszteség következtében a gáz

57
tárololására alkalmas pórustérfogat az egyidejű vízbeáramlás miatt fokozatosan
csökken.

5.23 ábra

5.24 ábra

Az 5.24-es ábrán egy amerikai gáztároló hiszterézis görbéit láthatjuk 1969-1973

között. A hiszterézis görbe függőleges tengelyén a megfigyelő kút kútfejnyomását
ábrázolták. Az ábrán jól látható, hogy habár folyamatos gázveszteség van a tárolóból
(a görbék egyre jobbra tolódnak), a gáz tárolására rendelkezésre álló pórustérfogat

58
nem változik (a görbék dőlésszöge közel állandó). Ilyen esettel gyakran
találkozhatunk korlátozott vízbeáramlást mutató gáztárolóknál.

5.25 ábra

Az 5.25-ös ábrán egy szimulált hiszterézisgörbét láthatunk, ahol folyamatos

gázveszteség van, bár a tárolótérfogat nem változik. A gázveszteség annak
következménye, hogy a tároló nyomása folyamatosan és lényegesen meghaladja a
fedőközetben uralkodó kapilláris küszöbnyomást, és így a gáz - belépve a fedőkőzetbe
- onnan kiszorítja a vizet és átszivárog a fedőkőzeten.
Az 5.26 ábrán egy olyan gáztároló szimulált hiszterézisét láthatjuk, ahol
gázveszteség a kúton keresztül, egy, a felszín közelében található korróziós lyukon
keresztül történik. A szimuláció során feltételezték, hogy a korróziós lyukon a gáz
kritikus sebességgel áramlik át.
Az 5.27 ábrán egy olyan gáztároló hiszterézisgörbéit láthatjuk, ahol
folyamatos, nagymennyiségű gázveszteség van valamilyen jelentős béléscső hiba,
vagy cementpalást hiba következtében, és a tároló csak korlátozott víz utánáramlással
rendelkezik.

59
 5.26 ábra

5.27 ábra

Az 5.28 ábrán egy gáztároló víztestben történő kialakítása során kialakuló hiszterézis
görbéket láthatunk. Az ábrán egyértelműen megfigyelhető, hogy az egymás utáni
hiszterézisek alatt fokozatosan növekszik a gáz tárolására rendelkezésre álló
pórustérfogat. Jól látszik az is, hogy nincs gázveszteség. Az egymáshoz kapcsolódó

60
hiszterézis görbék mindegyike tervezés során meghatározott minimális és maximális
tárolótérfogathoz tartozó origón átmenő egyenesek közé esik. Az ábrán a tervezett
egyensúlyi nyomásokhoz tartozó burkoló görbe is megtalálható.
Végezetül tekintsük az 5.28 ábrát, amely a Hustman tárolóban ábrázolja a
redukált nyomás és az összes kitermelt gáz térfogata közötti összefüggést. Az ábra bal
alsó sarkában a tárolóhoz csatlakozó eredetileg különálló West England mező ábráját
is ábrázoltuk. A két ábra tanulmányozása azt mutatja, hogy mint azt a későbbiekben
bizonyították, a Hustman gáztároló antiklinálisának alsó részén a nyeregfelület alatt
jelentős mennyiségű gáz áramlott át a West England tárolóba, amely ennek
következtében igencsak furcsán alakult a p/z redukált nyomás és kummulatív termelés
görbéje.

5.28 ábra

6 A gáztárolók működésének ellenőrzése a tárolási folyamat során nyert adatok

felhaszálásával

A föld alatti gáztárolók működése során folyamatosan meg kell figyelni a

gáztároló működésére jellemző parmétereket, és e paraméterek ismeretében
ellenőrizni kell a gáztároló mindenkori működését. A gáztároló működésének
ellenőrzése több szempontból is érdekes, ezek közül természetesen a legtöbb

61
technikai, műszaki jellegű. Ezen technikai információk között rendkívül fontos annak
megállapítása, hogy mennyi a gáztárolóban aktuálisan bent lévő mobil-, illetve tárolt
gáz mennyisége, hiszen ez a gázmennyiség meghatározza a tároló aktuális nyomását,
amely segítségével a tároló kiadási kapacitása becsülhető. Ugyanakkor a mobilgáz
készlet pontos ellenőrzése, illetve nyilvántartása lehetőséget biztosít arra, hogy
megmondjuk, mekkora kiadási kapacitással, mekkora kitermelhető gázmennyiséggel
rendelkezik még a tároló működésének adott időpillanatában. A gáztároló
működésének ellenőrzése ki kell, hogy terjedjen arra, hogy van-e a gáztárolóban
valamilyen jellegű gázveszteség, illetve, hogy ezt a gázveszteséget milyen technikai,
technológiai problémák okozzák. Például a gázveszteség béléscső sérülés,
cementpalást sérülés következménye, vagy azt más gázátfejtődés okozza. Fontos,
hogy a gázveszteséget minél előbb észrevegyük, okát felismerjük és elhárítsuk. Abban
az esetben, ha a gáztároló veszteségeit a fedőkőzeten keresztül történő gázmigrálás ill.
magában a tárolóban fellépő pld. vető, vagy esetleg a nyereg felület alatti gázáramlás
jellemzi, lehetőségünk van arra, hogy ennek mértékének megismerése révén optimális
besajtolási és kitermelési stratégiát dolgozzunk ki, amely segítségével
minimalizálható a gázveszteség mértéke.
Gazdasági szempontból is érdekes a gázveszteség nagysága. Ahhoz, hogy a
gáztárolót megfelelő kapacitással üzemeltethessük a gázveszteséget folyamatosan
pótolnunk kell, azért, hogy a tárolóban mindig bent maradjon a megfelelő mennyiségű
párnagáz, és így a mobilgáz, a gáz-vezetékhálózaton keresztül megfelelő kapacitással
kiadható, ill. eladható legyen a tárolóból.
A gáztárolók működésének ellenőrzésére kidolgozott módszerek lényegében
nem különböznek a gáztárolóknál, illetve a gáztermelő mezőknél a földtani
gázkészlet, illetve az ún. kitermelhető gázkészlet meghatározására alkalmazottaktól.
A gáztárolók készletének meghatározására általánosan két eljárás terjedt el, az egyik
az úgynevezett volumetrikus eljárás, a másik, pedig a mért termelési és
nyomásadatokat felhasználó anyagmérleges számítást alkalmazó eljárás. Mindkét
módszert alkalmazhatjuk akár állandó térfogatú, azaz zárt gáztárolók, akár
vízhajtásos, illetve víztestben létrehozott gáztárolók esetén is. Természetesen ezek az
eljárások pontosságuk tekintetében különböznek, és a pontosság nagymértékben függ
a felhasznált adatok pontosságától, ill. megbízhatóságától.

62
 6.1 A gáztároló működésének ellenőrzése volumetrikus módszerrel

A volumetrikus ellenőrzések során is két esetet különböztethetünk meg.

Elsőként tekintsük a zárt gáztárolók esetét.
Amennyiben a zárt gáztárolóban ismerjük a gáz tárolására rendelkezésünkre álló
VpCH pórustérfogatot, akkor a gáztárolóban lévő teljes gázmennyiséget a következő
összefüggés segítségével határozhatjuk meg:
VpCH
Gt = (6.1)
Bg

ahol Gt a tárolóban lévő összes gázmennyiség, normál m3;

VpCH a gáz által a tárolóban elfoglalt pórustérfogat, m3;
Bg a gáz teleptérfogati tényezője az adott tárolóbeli átlagnyomáson, és a
tároló hőmérsékletén.
A gáz teleptérfogati tényezőjének meghatározására alkalmazva az alábbi jól ismert
összefüggést,
V p sc z⋅T z⋅T
Bg = = ⋅ = 0.00352 ⋅ , (6.2)
Vsc Tsc ⋅ z sc p p
a kőzet és a tapadóvíz kompresszibilitást elhanyagolva, figyelembe véve a geológiai
adatokat, a gázos pórustérfogat az alábbi összefüggéssel számítható,
VpCH = Ahφ(1 − Sw ) (6.3)

ahol A a gáztároló alapterülete, m2;

h a tároló átlagos effektív vastagsága, m;
φ a tároló átlagos porozitása;
Sw a tároló átlagos víztelítettsége.
A 6.2 és 6.3-as összefüggéseket a 6.1 egyenletbe helyettesítve, a Gt teljes tárolt
gáztérfogatot az alábbiak szerint számíthatjuk.
Ahφ(1 − Sw )p p sc 1 Ahφ(1 − Sw )p Ahφ(1 − Sw )p
Gt = = = 284.09 .
z⋅T Tsc ⋅ z sc 0.00352 z⋅T z⋅T
(6.4)
Általában a tároló nyomása, illetve a porozitás és az effektív gázos vastagság is
pontról-pontra változik, ezért a tároló heterogenitásának figyelembevételére, fenti
paraméterek egész tárolóra vonatkozó átlagolása helyett, az úgynevezett “Blokkos

63
átlagolás” technikáját használhatjuk. A Mantina [7] által is használt blokkos átlagolási
technika lényege az, hogy megszerkesztik a tároló izobár, illetve izo-porozitás, és
izopach (állandó rétegvastagság) térképeit, ezekre célszerűen választott blokkhálót
helyeznek, majd minden egyes blokkban planimetrálással meghatározzák az átlagos
területet, az átlagos nyomást, illetve az átlagos porozitást. Ezután a blokkonként
kiszámított Ahφp szorzatokat összegzik, és így határozzák meg a tárolóban lévő teljes
gázkészlet nagyságát. Amennyiben a tárolóra az izovol (hφ) térképek állnak
rendelkezésre, akkor ezek is felhasználhatók az izobár (p) térképekkel együtt.
Amennyiben a Sw víztelítettségi térkép is rendelkezésre áll, (például számítógépes
szimulációs számítások eredményeiből), akkor a víztelítettség eloszlást is figyelembe
vehetjük a számításoknál.
Zárt gáztárolók esetén a mért, vagy számított átlagnyomás értékeket
felhasználhatjuk az adott ciklust megelőzően tárolt, illetve a tárolóban lévő
gázmennyiség meghatározására. Ehhez az alábbi összefüggést használhatjuk.
ΔG ⎛p⎞
G t1 = ⎜ ⎟ (6.5)
⎡⎛ p ⎞ ⎛ p ⎞ ⎤ ⎝ z ⎠1
⎢⎜ z ⎟ − ⎜ z ⎟ ⎥
⎣⎝ ⎠1 ⎝ ⎠ 2 ⎦
ahol Gt1 a tárolt összes gázmennyiség, termelés előtt, nm3;
ΔG mért gázkitermelés, nm3;
(p/z)1 redukált nyomás a kitermelés előtt, bar;
(p/z)2 redukált nyomás a kitermelés után, bar.
A 6.5-ös összefüggést mind kitermelés, mind besajtolás során használhatjuk,
figyelembe véve, hogy besajtolás esetén a besajtolt gázmennyiséget negatív értékként
(-ΔG) kell helyettesíteni, hiszen ebben az esetben (p/z)2<(p/z)1.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a 6.5-ös összefüggésben az állandósult,
illetve a kiegyenlített redukált nyomásértékeket kell használni, tehát azokat a redukált
nyomásértékeket, amelyeknél a gáztest és a víztest nyomása megegyezik, azaz a víz a
továbbiakban már nem mozog.
Abban az esetben, ha a gáztároló igen gyenge vízbeáramlást mutató gáztelepben
létesült, akkor bizonyos esetekben a 6.5. összefüggést továbbra is használhatjuk mind
a besajtolási, mind a kitermelési ciklus ellenőrzésére. Természetesen ebben az esetben
a gyenge vízbeáramlás miatt már néhány %-os hibát viszünk a számításokba, tehát a

64
számítások eredményei néhány %-ban el fognak térni a valóságos értékektől. Ha ezen
eltérés mértéke nem túl nagy, akkor nem kell foglalkoznunk az elkövetett hibával.
Matematikailag további akadályt jelent az, az eset, amikor a redukált
nyomásértékek közötti különbség nagyon kicsi, ekkor ugyanis az egyenlet nevezője
nagyon kicsivé válik, ami jelentősen növeli a számítások során elkövetett hibát.
Ahhoz tehát, hogy a 6.5-ös összefüggést jól tudjuk használni, illetve megbízhatóan
alkalmazhassuk, szükséges, hogy megfelelő mértékű nyomásváltozás következzen be
mind a kitermelt, mind a besajtolt gázmennyiség hatására.
Abban az esetben, ha a rezervoár térfogata, illetve a gáztárolás számára
rendelkezésre álló pórustérfogat ciklusról-ciklusra jelentősen változik, akkor külön-
külön kell elvégeznünk a számításokat a besajtolási és a kitermelési periódusokra. A
kiszámított, illetve mért besajtolt mennyiségek közötti különbségekből a tároló
gázvesztesége meghatározható, illetve jó közelítéssel megbecsülhető. Az egymás
utáni ciklusokra mind besajtolás, mind kitermelés esetén alkalmazva a 6.5.
összefüggést, lehetőségünk van meghatározni, hogy az egyes ciklusok alatt lép-e fel
gázveszteség, illetve az összegzett gázveszteség hosszú időn keresztül állandó marad-
e, illetve növekszik-e. Az összegzett gázveszteség értékeket figyelembe véve, az
összes gázveszteség az időben monoton növekszik, vagy abban az esetben, ha a
gázveszteség mértéke ciklusról-ciklusra csökken, akkor aszimptotikusan tart egy
horizontális egyeneshez. Abban az esetben, ha a gázveszteség a fedőkőzeten
átszivárgó gázmennyiség következménye, akkor a kumulatív veszteség értékeket az
idő függvényében ábrázolva lassan növekvő lineáris trendet kapunk. Bármilyen
lépcsőszerűen, vagy ugrásszerűen jelentkező veszteség az összegzett veszteségek
között felhívja a figyelmet arra, hogy valamilyen új veszteségforrás keletkezett, illetve
valamilyen gond van a tárolónk működésében. Amennyiben az összegzett
gázveszteségekben csökkenés következne be, akkor az felhívja a figyelmet arra, hogy
valamilyen hibát követtünk el a számítások során. Ez a hiba származhat helytelen
értékek felhasználásából, de hibás mérési adatokból is. Abban az esetben, ha a tároló
víztesthez csatlakozik és a vízbeáramlás mértéke mind a besajtolási, mind a
kitermelési ciklus alatt jelentősebb, akkor szükség van a 6.5 összefüggés
módosítására. Ezt a Back által módosított összefüggés az alábbi alakot ölti:

65
 ΔG ⎛p⎞
G t1 = ⎜ ⎟ (6.6)
V
⎛ p ⎞ ⎛ p ⎞ pCH 2 ⎝ z ⎠1
⎜ ⎟ −⎜ ⎟
⎝ z ⎠1 ⎝ z ⎠ 2 VpCH1

ahol VpCH1 gáztárolásra rendelkezésre álló pórustérfogat a kitermelés után, m3;

VpCH2 gáztárolásra rendelkezésre álló pórustérfogat a kitermelés előtt, m3.
A VpCH2/VpCH1 gázos pórustérfogat arányt meghatározhatjuk a geológiai adatok,
és a megfigyelő kutak adatai alapján. Ha ismerjük a víztest mozgását, azaz a víz-gáz
határ mozgását, mind a kitermelési, mind a besajtolási periódusban, akkor megfelelő
térképeket megrajzolva (izo-porozitás, izobár, izovol térkép) az előzőekben említett
blokkos átlagolási módszerrel meghatározhatjuk a gázos pórustérfogatok arányát.
Ha a tárolóban tárolt gázmennyiség valamilyen, az előző összefüggésektől
független módon rendelkezésünkre áll, akkor a 6.6 összefüggést felhasználhatjuk a
pórustérfogatok arányának meghatározására is. Például ha ismerjük a beáramlott víz
mennyiségét, akkor, mint azt a következőkben részletezzük, akkor a VpCH2/VpCH1
térfogat arány a 6.6 összefüggés alapján meghatározható. A 6.5 illetve 6.6.
összefüggés felhasználásával a tárolóból távozó gáz mennyisége, azaz a kummulatív
gázveszteség is meghatározható. Ha a tároló víztesthez csatlakozik, és van
vízbeáramlás, akkor bebizonyítható, hogy a kumulatív gázveszteséget túlbecsüljük, ha
számításoknál a besajtolási periódus adatait vesszük figyelembe, ill. alulbecsüljük, ha
a kitermelési periódus adatait használjuk.

6.2 A gáztároló működésének ellenőrzése anyagmérleg egyenletek

segítségével

Az előzőekben bemutatott volumetrikus módszertől eltérően az anyagmérleg

egyenletek a gáztároló működése során mért paramétereket használják fel a gáztárolás
ellenőrzésére. Az egyetlen akadály az, hogy víztesthez csatlakozó gáztárolók
esetében, illetve a vizes rétegekben mesterségesen létrehozott gáztárolóknál általában
mind a besajtolási, mind a kitermelési ciklus alatt különbség van a gáz zóna nyomása
és a tárolót körülvevő, vagy a tároló alatt elhelyezkedő víztest átlagnyomása között.
Ez a nyomáskülönbség azt eredményezi, hogy a víztest illetve a víz behatol a gázos
tárolótérfogatba. A víz tárolóba történő beáramlása mindaddig megmarad, míg a
gáztároló átlagos nyomása nagyobb nem lesz, mint a víztest átlagos nyomása.

66
 Ahhoz, hogy az anyagmérleg egyenlettel kezelni tudjuk ezt a problémát,
szükségünk van a vízbeáramlás meghatározására alkalmas összefüggésekre. A
vízbeáramlás meghatározására tulajdonképpen a szivárgás általános differenciál
egyenletének szuperpozíciós elven történő megoldását, illetve az általános megoldás
különböző egyszerűsített változatait használhatjuk.
A számítógépek elterjedése, illetve a számítástechnika fejlődése lehetővé tette,
hogy ma már egy PC-vel és pl. egy táblázatkezelő (excel) program használatával is,
kisebb nagyobb pontossággal nyomon követhetjük gáztárolónk működését. A követ-
kezőkben ismertetjük azokat a legfontosabb összefüggéseket, amelyek segítségével a
vízbeáramlás mértéke, és így a tároló térfogatának változása meghatározható, illetve
becsülhető. Ahhoz, hogy bármikor meg tudjuk határozni a tárolóba beáramló víz
mennyiségét rendkívül fontos, hogy minden időpillanatban pontosan ismerjük a tároló
egyensúlyi nyomásértékeit. A víztesthez kapcsolódó gáztárolók esetén elsődleges
jelentőségű, hogy meg tudjuk határozni a víztest átlagnyomását méréssel, számítással,
vagy mindkét módon. Ha a tároló kialakítása során, vagy abban az esetben, ha
víztároló rétegben történik a gáztároló kialakítása, kezdetben rendelkezésre áll a
víztest átlagos nyomásértéke, amely az egész víztestre vonatkozik. Ha a tároló körül
víztestre kiképzett megfigyelő kutakat helyezünk el, akkor e kutak zárt nyomásának
változásából következtetni tudunk a gáz, illetve a gázos pórustérfogat, illetve a víz
mozgására. Abban az esetben, ha gázt sajtolunk egy vizes tárolóba, a víztest nyomása
mindenképpen változni fog. Amennyiben a víztest nyomása növekszik, akkor tudjuk,
hogy a gázbesajtolás következtében a víztest összenyomódik. Ha ismerjük a víztest
méretét, kompresszibilitását, valamint a besajtolt gáz tulajdonságait, akkor a víztest
átlagos nyomásértéke meghatározható. A víztest nyomásának illetve a víztestből be,
illetve a tárolóból kiáramló víz mennyiségének vizsgálatára akkor is szükség van, ha
kimerült vízbeáramlással rendelkező gáztelepben hozzuk létre a tárolónkat. A
gáztermelés felhagyásakor általában 2-3, esetleg hosszabb idő is eltelik addig, amíg a
tároló kialakításra kerül. Ez alatt az időszak alatt a vízbeáramlás továbbra is
folytatódik, így a tároló nyomásának változásából következtetni tudunk a víztest
nagyságára, illetve a vízbeáramlás mértékére. A víztároló létesítés előtti
üzemszünetben tapasztalható nyomásváltozást ugyanúgy, mint a tároló korábbi
földgáztelepként történő művelése során mért adatokat az ún. termelési múlt illesztés
segítségével felhasználhatjuk a víztest méretének, illetve a vízbeáramlás mértékének
meghatározására. A víztest nyomása (feltéve, hogy a víztest nyomása egyensúlyban

67
van, azaz a gázos zóna és a víztest nyomása megegyezik), az anyagmérleg elvének
alkalmazásával, valamint a kompresszibilitás figyelembevételével meghatározható. A
számítások során felhasznált, a víztestre, vízre, gázra, valamint a gáztestre vonatkozó
paramétereket a tároló hőmérsékletén kell meghatározni.
Tételezzük fel, hogy kezdetben a víztest térfogata Vi, a víztest eredeti nyomás
pai a víztest átlagos kompresszibilitása c . Tételezzük fel, hogy a gáztárolót a Vi
térfogatú víztestben hozzuk létre, mint az a 6.1 ábrán is látható. Alkalmazzuk a 6.1.
ábrán látható jelöléseket, azaz jelöljük a víztestben, illetve a gázos zónában uralkodó
egyensúlyi nyomást pa = pa1-gyel, akkor, ha a gázos zónában a maximális
mennyiségű gázt tároljuk, és jelöljük pa = pa2-vel azt az esetet, illetve azt a
nyomásértéket, amikor a tárolóban tárolt gáz mennyisége minimális, azaz a tárolóban
csak a párnagáz található.

6.1 ábra

68
 Először határozzuk meg a víztest átlagos kompresszibilitási tényezőjét, amely
az alábbi differenciális összefüggéssel határozható meg:
1 dVw
c=− (6.7)
Vw dp a
ahol Vw a víz térfogata a víztestben, azaz a vízzel telített pórustérfogat, m3;
dVw/dpa a víz térfogatának változása a víztest nyomásváltozásának
hatására, m3/bar;
A 6.7-es összefüggést közelítőleg differencia formában is felírhatjuk:
1 ΔVw
c≅− (6.8)
Vw Δp a
ahol

Δp a = p a − p ai (6.9)
kezdetben
Vw = Vwi
tehát írhatjuk, hogy
ΔVw = Vw1 − Vwi

Vw1 − Vwi 1
p a1 − p ai = − (6.10)
Vwi c

Vw1 − Vwi = −G max Bg (p a1 ) . (6.11)

ahol Gmax a tárolóban lévő maximális gázmennyiség nm3-ben. A fenti

összefüggésekben szereplő negatív előjel azt hivatott kifejezni, hogy a víztest mérete
a gáz által elfoglalt pórustérfogat növekedésével csökken. Felhasználva a gáz
teleptérfogati tényezőjére levezetett összefüggést, a gázbesajtolás hatására a
víztestben bekövetkező nyomáscsökkenés
1 G max z1 ⋅ T 1
p a1 − p ai = . (6.12)
Vwi 284.09 p a1 c
A 6.12-es összefüggést átrendezve közvetlenül megkapjuk a víztest egyensúlyi
nyomását.
G max ⋅ T
p a1 = p ai + . (6.13)
p
284.09 a1 Vwi c
z1

69
 A 6.13-as összefüggésben szereplő p ai Vwi c szorzat a víztest maximális
kiterjedésével egyenlő, amit Wei-vel is jelölhetünk. Tehát írhatjuk, hogy
⎡ ⎤
⎢ G max ⋅ T ⎥
p a1 = p ai ⎢1 + ⎥ . (6.14)
⎢ 284.09 p1 W ⎥
⎢⎣ z1
ei
⎥⎦

Látható, hogy a fenti kifejezésben a pa1 egyensúlyi víztest nyomást a gáztestre

vonatkozó p1 nyomással helyettesítettük. Természetesen megtehettük ezt, mert a
víztest és a gáztest nyomása egyensúly esetén azonos. A fenti kifejezés megoldható
p1-re iterációval, vagy behelyettesítve a p1/z1 redukált nyomásértéket. A 6.12-es
összefüggést más formában is felírhatjuk:
p a1 G
= 1 + max Bg (p ai ) (6.15)
p ai Wei
Az előzőekhez hasonlóan a minimális tárolt gázmennyiséghez is
meghatározhatjuk az egyensúlyi nyomásértéket. Jelentse We a gáztárolóba beáramlott
kumulatív vízmennyiséget pa egyensúlyi nyomásértéknél, Wei legyen a gáztárolóba
maximálisan beáramolni képes vízmennyiség, ekkor a víztest-nyomás arány a
következőképpen számítható:
pa W
= 1− e (6.16)
p ai Wei
A 6.16-os összefüggés lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a víztest átlagos
nyomásértékét bármilyen We kumulatív vízbeáramláshoz. A gáztárolóba beáramló We
kumulatív vízmennyiség meghatározható bármilyen nem állandósult vízbeáramlási
formulával, például (van Everdingen –Hurst, vagy Fetkovich). Fetkovich szerint, ha
G = G min
akkor gáztároló illetve a víztest egyensúlyi nyomása
⎛ W ⎞
p a 2 = p ai ⎜⎜1 − e 2 ⎟⎟ (6.17)
⎝ Wei ⎠
ahol We2 jelenti a gáztárolóba beáramlott vízmennyiséget, amikor a gáztárolás
elkezdődik, illetve amikor a tárolóban csak a párnagáz van egyensúlyi pa=pai
nyomásnál. Az egy-egy ciklus alatt, azaz kitermelés vagy besajtolás alatti
vízbeáramlást az alábbi össze-függéssel határozhatjuk meg:
ΔWe = G max Bg (p1 ) − G min Bg (p 2 ) (6.18)

70
ennek következtében a tároló, illetve víztest átlagnyomására felírható, hogy
⎛ G max Bg (p a1 ) − G min Bg (p a 2 ) ⎞
p a 2 = p a1 ⎜⎜1 − ⎟⎟ (6.19)
⎝ Wei′ ⎠
ahol Wei′ = Wei − ΔWe jelenti a kezdeti maximális vízbeáramlási kapacitást a
kitermelési periódus kezdetén.

6.3 Alapösszefüggések a gáztároló hiszterézisének számításához

Egy adott gáztárolóban lévő összes gázmennyiség ismeretében a gáztároló

mindenkori redukált nyomása meghatározható, függetlenül attól, hogy zárt, vagy
vízbeáramlással rendelkező tárolóról van szó. Zárt gáztároló esetén a gáztároló
mindenkori redukált nyomását az alábbi összefüggéssel határozhatjuk meg:
p ⎛p⎞ G
=⎜ ⎟ . (6.20)
z ⎝ z ⎠o G o

A vízbeáralás hatását a redukált nyomás csökkenésre kitárolási, azaz

gáztermelési ciklusban a 6.2 ábrán láthatjuk.

6.2 ábra

Látható, hogy a zárt gáztárolóra jellemző OAB egyenestől a vízbeáramlás

nyomásnövelő (tárolótérfogat csökkentő) hatása miatt a redukált nyomás változása az
AC görbén halad. A vízbeáramlás nyomásnövelő hatása a BC szakaszon olvasható le.
Így a vízbeáramlással rendelkező gáztároló esetén az alábbi egyenletet használhatjuk:

71
 ⎛p⎞ G
⎜ ⎟
p ⎝ z ⎠o G o
= . (6.21)
z ⎛ We ⎞
⎜1 − ⎟
⎜ G B (p ) ⎟
⎝ o g o ⎠

A fenti kifejezésekben a We a gáztárolóba beáramlott vízmennyiség rezervoár

körülmények között, azaz a tároló nyomásán és hőmérsékletét, Go az adott ciklust
megelőzően az összes tárolt gázmennyiség nm3-ben, míg (p/z)o az adott ciklust
megelőző redukált nyomásérték bar-ban. Tehát GoBg(po) a kezdeti gáztároló
pórustérfogat m3. A 6.21-es összefüggést egyaránt használhatjuk a kitárolási, illetve a
betárolási ciklusokban is. Gázbesajtolás esetén a G>Go ekkor a We értéke negatív,
mert a víz ekkor elméletileg kifelé áramlik a gáztárolóból.
Alkalmazva a 6.20-as illetve 6.21-es összefüggéseket, pontról-pontra
kiszámíthatjuk a gáztároló hiszterézis görbéjét.

6.3.1 A nem állandósult vizbeáramlás meghatározására szolgáló

összefüggések

Mint az előző kifejezésekben nyilvánvaló ahhoz, hogy a gáztároló működését

nyomon követhessük, szükségünk van a gáztárolóba nem állandósult körülmények
között beáramló vízmennyiség meghatározására. Az alábbiakban a vízbeáramlás
meghatározásának módját főleg a Tóth [8] gondolatmenetét követve tárgyaljuk.
A szénhidrogéntelepek az esetek nagy többségében hidraulikailag kapcsolatban
állnak a környező víztartó réteggel, melyet víztestnek vagy aquifernek nevezünk. Ha a
víztestben a víz szivárgási sebessége nulla, úgy a szénhidrogén-víz elválasztó felület
"horizontális". Az elválasztó felület a kőzet és a benne lévő víz kapilláris
tulajdonságai miatt nem egy sík, hanem egy véges vastagságú felület, mégpedig
horizontálisan változó kapilláris tulajdonságok miatt egy véges vastagságú térbeli
felület. A rezervoármechanikában a változékony kapilláris tulajdonságok miatti véges
vastagságú térbeli felület helyett csak a tapadóvizet tartalmazó tárolókőzet pontokat
összekötő térbeli felületet, átlagosan horizontális felületet vesszük a szénhidrogén-víz
határfelületeként, ezt nevezhetjük határnak, víztükörnek is.
A szénhidrogéntelepekbe t idő alatt összesen beáramló természetes
vízmennyiség elvileg megadható a

72
 We = cVw (p i − p ) (6.22)
egyenlettel, ahol
c = c w + cf - a víztest teljes kompresszibilitása, 1/bar
Vw - a víztest teljes térfogata, m3;
(pi - p) - a szénhidrogéntelep határán létrehozott nyomásesés.
Mivel a szénhidrogéntelep kutatásával együtt nem volna gazdaságos a víztest
méretének a kutatása, így nem ismerjük Vw nagyságát, még megközelítőleg sem,
továbbá a vízbeáramlás mértékét egyéb tényezők is befolyásolják (az
áteresztőképesség, külső határfeltételek stb.) a (6.22) egyenlet nem alkalmas a
vízbeáramlás számítására.
A feladat megoldását elsőként Hurst és van Everdingen közölte, mégpedig a
radiális hidraulikus diffuzivitási egyenlet alkalmas megoldásával a Laplace
transzformációt alkalmazva. Fetkovitch klasszikus rezervoármechanikai módszerrel
közelítő megoldást ad a problémára.
A korábban elmondottak miatt az említett megoldások is csak akkor
alkalmazhatók, ha bizonyos termelési múlt, azaz meghatározott t időtartam alatti
termelési paraméterek és telepnyomások ismeretesek.

6.3.2 Van Everdingen és Hurst változó vízbeáramlás elmélete

Az r0-kör alakúnak vett szénhidrogéntelep külső sugarán t = 0 időpontban

létesített Δp nyomáskülönbség hatására az időben a víz térfogatárama nulláról q-ra
nő. A telepbe belépő víz térfogatáramát fejezzük ki dimenziónélküli alakban:
qμ
q D (t D ) = (6.23)
2πkhΔp rD = r =1
r0

Ha 0-t időtartamra vesszük a 6.23 egyenlet integrálját, megkapjuk 0-t időtartam

alatt összesen beáramlott vízmennyiséget, vagyis a kumulatív vízbeáramlás
nagyságát,
t t
μ
We = ∫ q D (t D )dt =
2πkhΔp ∫0
qdt (6.24)
0

A tényleges idő és a víztest paramétereiből

73
 kt
tD = (6.25)
φμcr02

egyenlettel adjuk meg a dimenziónélküli idő függvényét. A 6.25-ös kifejezésben

szereplő paraméterek mindegyike a víztestre vonatkozik, azaz
k a víz permeabilitása a víztestben illetve a szénhidrogén telep
határán, m2;
φ porozitás a víztestben;
μ a víz viszkozitása a víztest nyomásán és hőmérsékletén, Pas;
c = c w + cf a víztest teljes kompresszibilitása, 1/Pa.
r0 a kör alakúnak vett szénhidrogéntelep külső sugara, m.

Végezzük el a 6.25-ös kifejezés deriválását, így írható

k
dt D = dt , (6.26)
φμcr02

φμcr02
dt = dt D , (6.27)
k
A 6.24 és 6.27 egyenletből tehát
tD t
φμcr02 μ
k ∫ q D (t D ) dt D = 2πkhΔp ∫
qdt,
0 0

átrendezés után
t tp
We = qdt = 2πφh cr0 Δp q D (t D )dt D
∫
2
∫ (6.28)
0 0

és

We = 2πφhcr02 ΔpWD (t D ) (6.29)

jelölés bevezetésével írható

We = 2πφhcr02 ΔpWD (t D ) (6.30)

A kapott egyenlet tehát megadja az r0 határon t = 0 időtől t-ig eltelt időtartam
alatt összesen beáramlott vízmennyiséget, ha a víztest 2π szög alatt veszi körül a
szénhidrogéntelepet. Amennyiben a víztest csak θ központi szöggel érintkezik a
szénhidrogénteleppel, úgy

74
 θ
C V = 2πφhcr02 (6.31)
360ò
egyenlettel adható meg a 6.30 egyenletben szereplő paramétercsoport, és így a
6.30-as egyenlet végső alakja
We = C V ΔpWD (t D ), (6.32)
ahol
WD(tD) a dimenziónélküli kumulatív vízbeáramlási függvény,
amely megadja egységnyi nyomás-különbség hatására rD = 1
sugáron (r0 sugáron) át beáramló dimenziónélküli összvízmennyiséget.
A WD(tD) függvényeket van Everdingen és Hurst határozta meg a kissé
összenyomható folyadék diffuzivitási egyenletéből különböző reD = re/r0 értékekre a tD
dimenziónélküli idő függvényében (re - a köralakúnak vett víztest külső sugara). A
WD(tD) függvények táblázatosan vagy diagramon (6.3 ábra) állnak a felhasználók
rendelkezésére. A gyakorlat számára elegendő pontossággal számíthatók WD(tD)
függvényértékek véges víztestre a következő közelítő egyenletből minden reD-nél jól
meghatározott tD-nél nagyobb dimenziónélküli időkre:

r2 −1
WD (t D ) = eD − 2ae − bt D (6.33)
2
ahol különböző reD értékekhez különböző a és b állandók tartoznak, a WD(max)

(2
= reD )
−1 :

75
 6.1 táblázat
reD a b
1,5 0,2644113 8,3514410
2,0 0,65266306 1,8517147
3,0 1,8010116 0,39137251
4,0 3,4450626 0,1548078
5,0 5,5847337 0,0797262
6,0 8,2200267 0,0475554
7,0 11,3510010 0,0311556
8,0 14,9777160 0,0217852
9,0 19,100258 0,0159799
10,0 23,718730 0,0121593
15,0 54,25255 0,004372392
20,0 97,19486 0,002163049
30,0 220,3302 0,0008208487
40,0 393,1627 0,0004181317
50,0 615,7160 0,0002492931

6.3 ábra

76
 Lineáris víztest esetében, amelynek a hossza L, szélessége s, a magassága h, a
kt
dimenziónélküli idő t D = ; és C V = s L h φ c (a szénhidrogénnel érintkező
φμcL2
felület: sh). Ebben az esetben, ha véges a lineáris víztest, akkor
WD (max ) = 1 (6.34)
Végtelen lineáris víztestre pedig
⎡ φkct ⎤
We = 2hs ⎢ ⎥ Δp (6.35)
⎣ πμ ⎦
A szénhidrogéntelepek külső határán létrehozott nyomáscsökkenés az időben
változik, így a fenti egyenletekben (például a 6.32 és (6.35) a Δp értékei változnak
(6.4. ábra). Az időben folytonosan növekvő Δp értékek hatására beáramló kumulatív
vízmennyiség meghatározását a szuperpozíció elvét felhasználó nyomáskülönbség-
lépcsők hatásának összegzésével végezzük. A 6.4. ábra szerint t időtartam alatt
folytonosan létrejövő nyomásváltozást n részre osztjuk és az egyes részidőtartamokra
átlagos nyomáskülönbséget

6.4 ábra

p j−1 − p j+1
p j = p j − p j+1 =
2
p −1 = p i , j = 0,1,2,......, n - 1 (6.36)
egyenlettel határozzuk meg.

77
A 6.32 egyenlet pedig a következő módon alakul:
We (t ) = C V [Δp 0 WD (t D ) + Δp1WD (t D − t D1 ) + ... +

( )
+ Δp j WD t D − t Dj + ... + Δp n −1WD (t D − t Dn −1 ) ] (6.37)

vagy röviden felírva

n −1
We (t ) = C V ∑ Δp j WD (t D − t Dj ) (6.38)
j= 0

ahol
t → tD, t j → t Dj ,

A (6.35) egyenlet ilyen esetekben

φkc n −1
We (t ) = 2hs ∑ Δp j t − t j (6.39)
πμ j = 0

alakot veszi fel.

A leírt módszer megfelelő kis időintervallumok használata esetén, megfelelő
pontosságú paraméterek birtokában, jól írja le a vízbeáramlást radiális és lineáris
áramlási rendszerben.

7. Gáztároló modellezése speciális anyagmérleg egyenlettel

Az előző felejzetekben felhasznált anyagmérleg egyenletek (6.20, 6.21) a

hagyományos módon felírt anyagmérleg egyenletek speciális változatai. Ezek az
anyagmérleg egyenletek feltételezik, hogy a gáztárolás illetve a gáztermelés során a
tároló pórustérfogata nem változik, azaz eltekintenek mind a pórustér, mind a
pórustérben lévő tapadóvíz kompresszibilitásától. Bár az előzőekben már használtuk
ezen anyagmérleg egyenletek különböző speciális módon felírt alakjait, a teljesség
igénye miatt, mielőtt rátérnénk a gázmezők, illetve gáztárolók speciális anyagmérleg
egyenletére, összefoglaljuk a gáztelepek és gázkondenzátum telepek hagyományos
anyagmérleg egyenleteit.

78
 7.1 Gáztelepek, és gázkondenzátum telepek hagyományos anyagmérleg
egyenletei

Gáztelepeknél a kezdeti gáz-vízhatár (GVHi) feletti pórusteret a tapadóvíz és

gáz tölti ki pi nyomáson, így felírható:
Vp (1 − Swi ) = GBgi (7.1)

ahol G a kezdeti gázkészlet, m3.

Meghatározott t termelési időpontig Gp, m3 gázmennyiséget és Wp m3
vízmennyiséget termelünk ki, ennek hatására létrejött Δp = pi – p telepnyomás
csökkenés miatt WeBw m3 víz lép be a telepbe a GHVi-on át, a kezdeti gáztérfogat
pedig
G (Bg − Bgi ) (7.2)

mértékben kiterjed.
A tapadóvíz-pórustér kiterjedése:
ΔVw + ΔVp = c w Vw Δp + c f Vp Δp = c w VpSwi Δp + c f Vp Δp =

GBgi
= (c wSwi + c f ) (7.3)
1 − Swi
egyenlettel adott.
A kezdeti gázkészlet, a tapadóvíz-pórustérfogat kiterjedése és a tiszta
vízgyarapodás összege p telepnyomáson egyenlő a kitermelt gáz p telepnyomáson
vett térfogatával – ennek megfelelően tehát írható:

GBgi
G p Bg = G (Bg − Bgi ) + (C wSwi + Cf )Δp + (We − Wp )Bw (7.4)
1 − Swi
A kapott egyenlet a gáztelepek véges anyagmérleg-egyenlete a legáltalánosabb
formában.
Rendszerint a gáztelepek (akár szárazgáztelep, akár nedvesgáztelep) termelt
gázából a felszínen a nehezebb szénhidrogén-komponensek leválasztásra kerülnek. Ez
adja az ún. „termelt” csapadékot. Amikor a kitermelt összgázról Gp beszélünk, akkor
ebbe a térfogatba beszámítandó a termelt csapadéknak megfelelő gázmennyiség is, sőt
adott esetben a gázzal együtt termelt vízgőz is. A Wp termelt víz kifejezetten a We
beáramlott vízből történő víztermelésre vonatkozik.

79
 A gáz kompresszibilitása mellett a tapadóvíz-pórustérfogat kompresszibilitása a
gyakorlatban elhanyagolható, így az (7.4) egyenlet:
G p Bg = G (Bg − Bgi ) + (We − Wp )B w (7.5)

egyszerűbb alakban írható. Felhasználva:

zT
Bg = a (7.6)
p
összefüggést, az (7.5) egyenlet írható a következő formában is:

p p i ⎡ G p (We − Wp )B w ⎤
= ⎢1 − + ⎥ (7.7)
z z i ⎢⎣ G GBg ⎥⎦
vagy
⎡ G ⎤
⎢ 1− p ⎥
p pi ⎢ G ⎥
=
z zi ⎢ (W − Wp )B w ⎥
(7.8)
⎢1 − V (1 − S )
e
⎥
⎣ p wi ⎦
Gázkondenzátum (gázcsapadék) telepek esetében a telepben kondenzálódik, ill.
elgőzölög a szénhidrogén kisebb vagy nagyobb hányada a szénhidrogénrendszer
fázisdiagramjának megfelelően. Így nemcsak a felszínen lesz a termelt szénhidrogén
egy része folyadék állapotban, hanem a mélyben is. A fázisátalakulás miatt az (7.1-
7.8) egyenletek, amelyekben a szénhidrogén térfogatok szerepelnek, használata
nehézkes, ezért célszerű áttérni a mólokban kifejezett kezdeti készletre, ill. kitermelt
szénhidrogénre (gáz és kondenzátum).
Az általános gáztörvény alapján:

pV = NzRT (7.9)
az áttérés könnyen elvégezhető.
A kezdeti szénhidrogénkészlet
Vp (1 − Swi ) p i
N= (7.10)
RT zi
ahol zi a kezdeti szénhidrogénrendszer eltérési tényezője;
Δp = pi – p telepnyomás-csökkenésre kitermelt mól mennyisége;
elhanyagolva a tapadóvíz-pórustérfogat térfogatváltozást
⎡ p z i ⎤ (We − Wp )B w p
N p = N ⎢1 − ⎥+ (7.11)
⎣ z pi ⎦ RT z

80
 Ha a kitermelt gáz térfogatát Gp-vel jelöljük, vele együtt kitermelt kondenzátum
térfogatát, pedig Kp-vel, a kondenzátum sűrűségét ρk-vel a felszíni normál állapoton,
úgy a kitermelt összes szénhidrogén térfogata és mólszáma:
K pρ k RTsc
G ,p = G p + ⋅ (7.12)
M k p sc
ahol Mk a kondenzátum molekuláris tömege,
Tsc, psc a normál állapotjelzők.
G ,p G p p sc K pρk
Np = p sc = + (7.13)
RTsc RTsc Mk

7.2 Speciális anyagmérleg egyenlet a gáztelepek, illetve gáztárolók műkődésének

ellenőrzésére

A termelési adatok egyre bővülő köre, a mért adatok pontosságának

növekedése, valamint a számítógépek széleskörű felhasználása lehetővé tette, hogy a
földgáztelepek, illetve a föld alatti gáztárolók művelésének elemzésénél és
tervezésénél, előrejelzésénél egyre több paramétert, egyre bonyolultabb
összefüggéseket használjunk, és így pontosabb, megbízhatóbb eredményeket kapjunk.
E gondolatnak megfelelően a föld alatti gáztárolóban lejátszódó rezervoármechanikai
folyamatok modellezésénél a következőkben tárgyalt anyagmérleg egyenlet
alkalmazását tartjuk célszerűnek.
Az egyenlet felírásánál tételezzük fel:
1. A gáztermelés, vagy gázbesajtolás okozta bármilyen telepnyomás változás a
következő rendszerben megy végbe,
a) a hasznos rétegvastagsággal jellemzett rétegben (jelölje R),
b) a közbetelepült márga és rossz áteresztőképességű rétegek nem-hasznos
rétegvastagsággal adott teleprész (jelölje NNP), amelynek víztelítettsége 100 %,
c) a gáztelepet haránttoló aquifer (jelölje AQ), melynek víztelítettsége 100 %.
A nem-hasznos rétegvastagságú teleprész és az aquifer térfogat összegében lévő
vízmennyiség adja az ún. kapcsolódó, érintkező víztérfogatot, amelyből a termelés
alatti vízbeáramlás származik.
2. Az egyszerűbb egyenlet bővítését jelenti, ha a nem-hasznos rétegvastagságú
teleprészben már kezdetben a víz mellett gáz is található. Ez az eset egy föld alatti

81
 gáztároló esetében könnyen előáll, mert a besajtolási ciklusban a nagyobb nyomású
besajtolt gáz egy része behatol a nem hasznos tárolótérbe és elfoglalja az onnan
termelési ciklus nyomáscsökkenés hatására kilépő víz helyét.
3. A víz az egész rendszerben gázzal telített.
Nem követünk el nagy hibát, ha feltételezzük, hogy a nyomás egyensúly egy
pillanat alatt kialakul, azaz a tranziensváltozásokat elhanyagoljuk. Ha megbízható
számításokat akarunk végezni, akkor a gáz kompresszibilitásán kívül figyelembe kell
venni a formáció, illetve pórustér kompresszibilitását, valamint a teljes
vízkompresszibilitást is.
Az effektív kompresszibilitás ce , a formáció, a pórustér kompresszibilitás cf , a

teljes vízkompresszibilitás ctw megadható a rétegnyomás függvényeként:

ce (p ), cf (p ), ctw (p ) .
Adott rétegnyomásnál a teljes pórustérfogatot (VpR + VpA) a hasznos réteg
pórustérfogatában lévő gáz és víz (VgR + VwR) foglalja el, amelyhez a kapcsolódó
térfogatban lévő gáz és víz (VgA + VwA) hozzáadódik:
(V pR + VpA ) = (VgR + VwR ) + (VgA + VwA ) (7.14)

A hasznos rétegrész pórustere, VpR a változó rétegnyomásnál megadható, mint a

kezdeti pórustérfogat és a pórustérfogat-változás összege:
VpR = VpRi − ΔVpR . (7.15)

De, írható
VpRi = VgRi + VwRi (7.16)

továbbá
GBgi
VpRi = GBgi + Swi . (7.17)
1 − Swi
A pórustérfogat-változás izotermikus állapotváltozást véve:
GB gi
ΔV pR = c f (p i − p ) (7.18)
1 − S wi

egyenlettel adott, ahol cf = (cf )R .

Így az (7.15) egyenlet felírható
GB gi GB gi
VpR = GB gi + S wi − c f (p i − p ) (7.19)
1 − S wi 1 − S wi

82
alakban is.
A kapcsolt kőzettérfogat pórustérfogatát ugyancsak fejezzük ki a kezdeti
pórustérfogattal és a pórustérfogat változásával:
GBgi GBgi
VpA = M− M cf (pi − p ) (7.20)
1 − Swi 1 − Swi
ahol
VpNNP + VpAQ VpA
M= = (7.21)
VpR VpR

A hasznos rétegrészben lévő gáztérfogat megadható bármely nyomásnál, mint

a még ki nem termelt szabadgáz térfogat, a vízből kivált gáztérfogat és a besajtolt
gáztérfogat összege:
GBgi Swi
VgR = [G − (G p − Wp R sw )]Bg + (R swi − R sw )Bg + G injBg (7.22)
1 − Swi Bwi
A Gp gáztermelésbe be kell számítani az esetlegesen termelt csapadékot is és ennek
megfelelően kell a Bg gáz teleptérfogati tényezőt is számítani. A kitermelt víz, Wp
csak vízként kitermelt víztérfogatot jelenti, a gázzal esetleg kitermelt vízgőzből
származó vizet szintén a gáztérfogathoz kell számítani.
A kapcsolódó térfogatban lévő gázmennyiség, ami a vízből vált ki, felírható:
GB gi 1
VgA = M (R swi − R sw )B g (7.23)
1 − S wi B wi
Ezek után írjuk fel a teleprészekben található víztérfogatokat:
- a hasznos teleprészben a még ki nem termelt + a besajtolt és az aquiferből belépett
víz
⎛ GBgi Swi ⎞
VwR = ⎜⎜ Bw − Wp Bw ⎟⎟ + WinjBw + We Bw , (7.24)
⎝ 1 − Swi Bwi ⎠
- a kapcsolódó teleprészben található víz
GBgi 1
VwA = M Bw . (7.25)
1 − Swi Bwi
A felírt egyenletek segítségével az (7.14) egyenletet részleteiben felírva és
átrendezve kapjuk:
GBgi ⎧ ⎡ Bw + (R swi − R sw )Bg Bwi ⎤
G (Bg − Bgi ) + ⎨Swi − + cf (pi − p ) +
1 − Swi ⎩ ⎢⎣ Bwi Bwi ⎥⎦

83
 ⎡ B + (R swi − R sw ) Bwi ⎤ ⎫ ⎛ W ⎞
+ M⎢ w − ⎥ + M cf (pi − p )⎬ = (G p − Wp R sw − G inj )Bg + ⎜⎜ Wp − Winj − e ⎟⎟
⎣ B wi B wi ⎦ ⎭ ⎝ Bw ⎠

(7.26)
Vezessük be a víz/gáz teljes telep térfogattényezőt, Btw:
Btw = Bw + (R swi - R sw )Bg , (7.27)

természetesen Btwi=Bwi egyenlőség fennáll. Hasonlóan vezessük be a víz/gáz teljes

kompresszibilitási tényezőt, ctw :

ctw ≡
(Btw − Btwi ) 1
, (7.28)
Btwi (pi − p)
ezek után definiáljuk az eredő effektív kompresszibilitási tényezőt, ce :

Swi ctw + cf + M (ctw + cf )

ce ≡ , (7.29)
1 − Ssw
így az (7.26) egyenlet rövidebben írható fel
⎡ ⎤
[ ]
G (Bg − Bgi ) + GBgi ce (p − p i ) = Bg ⎢G p − G inj + Wp R sw +
1
Bg
(Wp Bw − WinjBw − We )⎥
⎢⎣ ⎥⎦
(7.30)
Az (7.30) egyenletet végigosztva Bg - vel, majd Bg - t (azT/p) kifejezéssel
helyettesítve az alábbi összefüggést kapjuk
pi
p
z
[ p
] z
1 − c e (p i − p ) = i − i Q
zi G
, (7.31)

ahol

Q = G p − G inj + Wp R sw +
1
(Wp Bw − WinjBw − We Bw ) (7.32)
Bg

A kapott (7.31) egyenlet baloldala a Q függvényében lineáris egyenlet, amelynek

iránytényezője
pi
z
m= i ,
G
az ordináta metszéke pedig pi/zi .
Ha a gáztelepbe sem gázbesajtolás, sem vízbesajtolás nem volt, akkor az
(7.32) egyenlet az alábbi alakú lesz

84
 ⎛ B ⎞ WB
Q = G p + Wp ⎜ R sw + w ⎟ − e w , (7.33)
⎜ Bg ⎟⎠ Bg
⎝
továbbá feltételezve, hogy Ginj=Winj=Wp=We=0, akkor az (7.31) egyenlet tovább
egyszerűsödik
p
z
[ ]
p ⎛ G ⎞
1 − ce (pi − p ) = i ⎜⎜1 − p ⎟⎟
zi ⎝ G ⎠
. (7.34)

A kumulatív pórustérfogat kompresszibilitási tényező, cf

1 ⎡ Vpi − Vp (p ) ⎤
c f (p ) = ⎢ ⎥ (7.35)
Vpi ⎣ p i − p ⎦

egyenlettel definiálhatjuk, míg a differenciális kompresszibilitási tényező, cf

definíciója a következő
1 ∂Vp
cf = = f (p ) . (7.36)
Vp ∂p

A kumulatív vízkompresszibilitási tényező két részből tevődik össze: a víz-

kompresszibilitásból és a kivált gáz expanziójából:
1 B tw (p ) − B tw (p i )
c tw (p ) = , (7.37)
B tw pi − p
ahol a víz teljes teleptérfogat tényezője
Btw (p ) = Bw (p ) + [R swi − R sw (p )]Bg (p ) . (7.38)

A c f (p ), cf (p ), ctw (p ), B tw (p ), R sw (p ), B w (p ) függvények jellegét mutatja a 7.1, 7.2, és a

7.3 ábra.

85
 7.1 ábra

A kapcsolódó víztérfogat aránya, M felírható

M = M NNP + M AQ , (7.39)

ahol
VpNNP VpAQ
M NNP = és M AQ = . (7.40)
VpR VpR

7.2 ábra

86
 7.3 ábra

Az MNNP arány meghatározásánál abból indulhatunk ki, hogy ismerjük az effektív

rétegvastagságot (hR), és így az effektív és a teljes rétegvastagság aránya a
következőképpen írható fel:
hR h
R NG = = R , (7.41)
h R + h NNP h t
ezt felhasználva írhatjuk, hogy

M NNP =
(φhA ) pNNP
=
φ NNP ⎛ 1 − R NG
⎜
⎞ φ NNP
⎟⎟ =
⎛ ht
⎜⎜
⎞
− 1⎟⎟
(φhA ) R
φ R ⎜⎝ R NG ⎠ φR ⎝ hR ⎠
, (7.42)

ahol φNNP, φR, hR, ht geofizikai szelvényekből meghatározhatók.

Az MAQ arány meghatározása talán a legnehezebb, de ha az aquifer köralakú,
akkor rAQ rR sugáraránnyal egyszerűen kifejezhető

=
(φh ) AQ ⎡ rAQ
2
⎤
M AQ ⎢ 2 − 1⎥ . (7.43)
(φh ) R ⎢⎣ rR ⎥⎦
A kumulatív effektív kompresszibilitási tényező, ce így az

Swi ctw (p ) + cf (p ) + M[ctw (p ) + cf (p )]

ce (p ) = (7.44)
1 − Swi
egyenlettel számítható. (lásd 7.4 ábrát). A 7.5 ábra egy gáztelep p/z=f(Gp) függvényét
mutatja be különböző paraméterek elhanyagolása mellett.

87
 A gáztelepbe beáramlott vízmennyiség, We meghatározása a
legáltalánosabban használt Van Everdingen és Hurst számítási módszerrel történhet.

7.4 ábra

7.5 ábra

88
A MOL Rt megbízásából a Miskolci Egyetem Kőolaj és Földgáz Intézetében egy
WINSTORE elnevezésű, a föld alatti gáztárolók szimulációját végző számítógépi
program készül. Ezen program egyik fontos bemenő paramétere a tároló feltöltöttségi
állapotától függő rétegnyomás meghatározása. Ennek ismerete, vagy becslése nélkül a
tároló-kút-karácsonyfa-kútvezeték-gyűjtőfejcső hidraulikai rendszer paraméterei
(nyomás, hőmérséklet, termelt-, besajtolt mennyiség) nem számíthatók. Ezért a
fentiekben ismertetett összefüggéseket felhasználva, a föld alatti gáztároló töltöttségi
állapottól függő nyomásának meghatározására a (7.31) egyenletből kiindulva egy
számítási eljárást dolgoztunk ki. Az eljárás levezetéséhez induljunk ki a 7.31-es
összefüggésből,
pi
⎡ ⎤
p
[1 − ce (pi − p )] = pi − z i ⎢G p − G inj + Wp R sw +
1
(Wp Bw − We Bw )⎥ ,
z zi G ⎢⎣ Bg ⎥⎦
(7.45)
ahol feltételeztük, hogy nincs vízbesajtolás, azaz Winj = 0. A 7.45 egyenletet a
nyomásra átrendezve kapjuk:
⎧⎪ ⎡ G p G inj Wp R sw ⎤ ⎫⎪
z
pi
zi
⎨1 − ⎢ − + +
1
(Wp B w − We B w )⎥ ⎬
⎪⎩ ⎣⎢ G G G GBg ⎦⎥ ⎪⎭
p= (7.46)
[1 − ce (pi − p )]
A Burns és társai szerint kisméretű víztestek rD≤5 esetén a p/z-Gp görbe alakja
hosonló lesz a 100 mD illetve nagyobb permeabilitású tárolókra jellemző görbéhez,
így a víztest tranziens hatása elhanyagolható. Ebben az esetben a We vízbeáramlás
kezelésére a kumulatív effektív kompresszibilitási tényezőt használhatjuk (7.44), így a
tároló aktuális nyomásának meghatározására szolgáló összefüggés a következő alakot
ölti:
⎧⎪ ⎡ G p G inj Wp ⎤ ⎫⎪
z
pi
zi
⎨1 − ⎢ − + (R sw Bg + B w )⎥ ⎬
⎪⎩ ⎢⎣ G G GBg ⎥⎦ ⎪⎭
p= (7.47)
[1 − ce (pi − p )]
Az 7.47-es kifejezésben a ce kumulatív kompresszibilitási tenyezőben szereplő M
értékének meghatározásakor az MAQ értékét is figyelembe kell venni (7.39, 7.43). Az
irodalmi adatok szerint a 7.47-es kifejezés MAQ=25-ös (rD=5.09) értékig
megbízhatóan használható még kis permeabilitású tárolók esetén is. Tehát a föld alatti
gáztárolók esetében rD =6 víztestméretig mi is a 7.47-es összefüggést alkamaztuk.

89
 Nagyobb víztest méretek esetén a vízbeáramlás hatását, a szuperpozíció elvét
alkamazó Van-Everdingen Hurst, vagy a Fetkovich-féle vízbeáramlás számítási
modellel kell figyelembe venni. A tároló nyomásának meghatározására ekkor a 7.46-
os összefüggés használható úgy, hogy ce kumulatív kompresszibilitási tényezőben
szereplő M értékének meghatározásakor az MAQ értékét nem kell figyelembe venni,
azaz ekkor a ce kiszámításánál az M=MNNP értéket kell felhasználni.
Nyilvánvaló, hogy a 7.46 és 7.47-es összefüggések használata során a Gp
termelt, és Ginj besajtolt gázmennyiségeket értelemszerűen kell alkalmazni a
gáztermelési, illetve betárolási ciklusokban. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni,
hogy ha a gáztároló zónában a nyomás nagyobb, mint a víztest átlagnyomása, akkor a
víz kifelé áramlik a tárolóból.

8. A gáztároló kutak kapacitása

Az előző fejezetekben, a porózus kőzetekben létesített gáztárolók működését

rezervoármérnöki szempontból a tároló oldaláról vizsgáltuk. A gáztárolás másik
rendkívül fontos kérdése a gáztároló kutak kapacitása.
A föld alatti gáztárolóban létesített kút az a hely, ahol a réteg és a termelő,
illetve besajtoló rendszer kapcsolódik. A gáztároló kútjainak kapacitása
nagymértékben függ egyrészt a tároló feltöltöttségi állapotától, a kutat körülvevő
tároló rész kőzetfizikai, hidraulikai tulajdonságaitól, a kialakított kútszerkezet
jóságától, illetve műszaki állapotától. Tulajdonképpen a tárolóban található kutak össz
kiadási kapacitása határozza meg a tároló napi, illetve csúcskapacitását.
Mivel a kút jelentős beruházási költséget jelent, ezért a termelő és
rezervoármérnöknek alapvető feladata a kútállapot rendszeres felülvizsgálata. A
felülvizsgálat alatt egyrészt a kutak műszaki állapotának, másrészt hidraulikai
tulajdonságainak rendszeres vizsgálatát értjük.
A kútdiagnosztika alapvető eszközei a termelési kútszelvényezés, a
cementpalást vizsgálat, a hőmérséklet-szelvényezés és az áramlásmérés, stb. Ezen
vizsgálatok különböző geofizikai eszközök alkalmazásával végezhetők el. Másik
rendkívül fontos ellenőrzési módja mind a tárolónak, mind a kutak kapacitásának a
kutakban elvégzett hidrodinamikai vizsgálatok kiértékelése. Ezen hidrodinamikai
vizsgálatok két nagy csoportra bonthatók: egyrészt a kapacitás vizsgálatokra (hozam

90
és besajtolási vizsgálatok), másrészt nyomásváltozási vizsgálatokra
(nyomásemelkedés, nyomáscsökkenés, nyomásgradiens, stb.).
A továbbiakban a gáztároló kutak kapacitási kérdéseivel foglalkozunk.

8.1 Kapacitásvizsgálatok

Mielőtt a szénhidrogéntermelő kutak hozamegyenleteire rátérnénk, nézzük meg,

hogy időben hogyan változik az áramlás, illetve a nyomás egy termelő kút
környezetében. Tekintsük a 8.1 ábrát, melynek felső részén egy homogénnek tekintett
(porozitás és permeabilitás állandó és iránytól független, valamint a rétegvastagság is
állandó) tárolóban elhelyezkedő kutat látunk.

8.1 ábra

91
 A kút termelésbe állítását megelőzően a nyomás pi a tároló minden pontján
azonos volt. A termelés megindulását követően t1 időpillanatban, állandó termelési
ütemet q feltételezve, a termelési kúttalpnyomás pwf csökkenni fog és a kút körül a
8.1 ábra alsó részének baloldalán látható nyomáseloszlás alakul ki. A termelési idő
előrehaladtával t1<t2<t3 a kút körül kialakuló nyomásváltozás a tárolóban tovaterjed
egészen addig, amíg a nyomásváltozás el nem éri a legközelebbi tároló határt. Ebben
az időszakban az áramlást végtelenül hatónak tekintjük (infinite acting), hiszen amíg
a nyomásváltozás el nem éri a tároló határát, a kút szempontjából a tároló végtelennek
tekinthető, azaz a kút a beáramlás szempontjából úgy viselkedik, mintha végtelen
nagy tárolóban helyezkedne el. Ha a nyomásváltozás eléri a kút gyűjtőterületének,
illetve a tárolónak a határát, akkor elméletileg két eset lehetséges.
Az egyik esetben, amikor a nyomás a tároló, illetve a gyűjtőterület határán a
további termelés hatására nem változik, azaz a továbbiakban állandó pi értékű marad,
akkor a tárolóban a nyomáseloszlás már nem változik, és a kút a kialakult pwf
áramlási talpnyomással továbbra is állandó q fluidumhozammal fog termelni. Ezt az
esetet állandósult áramlásnak (steady-state) tekintjük. Ez az eset a gyakorlatban
csak igen ritkán fordul elő, például akkor, ha a tárolóhatár, illetve a kút
gyűjtőterületének határa egy korlátlan utánáramlással rendelkező aktív víztest gáz-víz
határa GVH, vagy ha az olajtest felett egy rendkívül nagy gázsapka helyezkedik el,
amelynél a gázsapka nyomása nem változik számottevően, azaz a kút
gyűjtőterületének határa az említett gázsapka gáz-olaj határa GOH.
A másik eset, amikor a tároló határ egy át nem eresztő tárolóhatár, ahol a
nyomás a tároló határon a továbbiakban csökkenni fog, azaz p<pi, ekkor a q állandó
folyadéktermelés csak úgy tartható fenn, hogy amilyen ütemben a nyomás a tároló
határon csökken, ugyanolyan ütemben csökkentjük a kút áramlási talpnyomását is.
Ezt az esetet látszólagosan állandósult (pseudo-steady-state) esetnek nevezzük. A
gyakorlatban az esetek 90-95 %-ában ezzel az állapottal találkozunk. Ilyen tároló,
illetve gyűjtőterület határ lehet például egy zárt tároló határ, egy vető, vagy
korlátozott víz utánáramlással rendelkező víztest víz-olaj határa, stb.
Mivel a tároló határ, mint azt a 8.1 ábrán is láthatjuk, általában nem minden
irányban azonos távolságban helyezkedik el a kúttól, ezért a látszólagosan állandósult
vagy állandósult áramlást, egy úgynevezett tranziens, vagy átmeneti állapot előzi
meg, amikor a kút termelése hatására a tárolóban tovaterjedő nyomásváltozás már
elérte a legközelebbi tároló határt, de még nem érte el a legtávolabbi tároló határt.

92
Mind a látszólagosan állandósult, mind az állandósult áramlás csak akkor lesz
jellemző, ha a nyomásváltozás már minden irányból elérte a tároló, illetve
gyűjtőterület határát.
A 8.1 ábra alsó részének jobb oldalán az állandó áramlási kúttalpnyomáshoz pwf
= állandó tartozó nyomásváltozási görbéket is feltüntettük, ez csak abban különbözik
az előzőekben elmondottaktól, hogy a végtelenül ható (infinite acting) áramlási
periódusban a termelési idő előrehaladtával a termelt hozam q egyre növekszik
egészen addig, míg a nyomásváltozás el nem éri a tárolóhatárt. A tárolóhatár elérése
után az előzőekben elmondottaknak megfelelően vagy q = állandó ütemű termelést
kapunk állandósult (steady-state) áramlás esetén, vagy a termelt fluidummennyiség
csökkenni fog, amennyiben a termelési kúttalpnyomás a továbbiakban is állandó
marad látszólagosan állandósult (pseudo-steady-state) esetben. Ez utóbbi esetben csak
akkor kaphatunk állandósult termelést, ha a termelési talpnyomást az előzőekben
elmondottaknak megfelelően a tároló határ nyomásának csökkenéséhez igazítjuk.
A nyomásváltozás tovaterjedése a tárolóban, illetve a kút gyűjtőterületén, s így
az egyes áramlási periódusok kialakulása is függ a tároló geometriájától (alakjától), és
a tárlókőzet és a benne lévő fluidumok (porozitás, permeabilitás, viszkozitás, sűrűség,
izotermikus kompresszibilitás) tulajdonságaitól. A kútvizsgálatok tervezése,
végrehajtása és kiértékelése során az előzőekben elmondottakat figyelembe kell
venni. Hangsúlyozni kívánom, hogy az előzőekben elmondott áramlási
folyamatok a függőleges illetve csak kis mértékben ferde kutakra jellemzőek,
amikor a kút körül kialakuló áramlás során a gravitáció hatását elhanyagoljuk,
és az áramlást síkradiálisnak tekintjük, azaz a kút felé történő áramlás radiális
irányú, és egy síkban történőnek tekinthető, mivel a réteg vastagsága területi
kiterjedéséhez viszonyítva elhanyagolható. Más esetekben, például függőlegesen
repesztett kutak esetén, vagy vízszintes kutakban a kút körül kialakuló áramlási
rendszerek lényegesen bonyolultabbak és további elméleti megfontolásokat
igényelnek.
Az előzőekben többször említettük a tároló határt, illetve a kút gyűjtőterületének
határát, ennek értelmezésére tekintsük a következő 8.2 ábrát.

93
 8.2 ábra
Az ábrán egy téglalap alakú gyűjtőterületen elhelyezkedő két kút körül
kialakuló nyomásprofilt és a kutakba áramló fluidum áramvonalait látjuk. A tároló
téglalap alakú külső határai a fluidumokat át nem eresztő határok, például vetők. A
területen elhelyezkedő két kút termelése 1:2 arányban aránylik egymáshoz, azaz a 2.
kút kétszer annyit termel, mint az 1. kút (q2`= 2q1). Az ábrán jól látható, hogy a két
kút közötti nyomáseloszlásnak maximuma van, és ez a maximális nyomáshoz tartozó
görbe egyúttal lehatárolja a két kút gyűjtőterületét is. Ettől a görbétől balra eső
területen a nyomásvonalakra merőleges áramvonalak az 1. kút felé irányulnak, azaz a
fluidum erről a területről az 1.-es kútba áramlik. Értelemszerűen a maximális
nyomásvonal jobb oldaláról a 2.-es kútba történik az áramlás. Az ábrán az is jól
látható, hogy a 2. kút gyűjtőterülete kb. kétszer akkora, mint az 1-es kúté.
Nyilvánvaló, hogy a nagyobb hozamú kúthoz homogén és izotróp tárolóviszonyok
(rétegvastagság, porozitás, permeabilitás állandó, és iránytól független) mellett
nagyobb gyűjtőterület tartozik, mivel a 2. kút termelése kétszer akkora, mint az 1.
kúté, ezért a gyűjtőterületének is kétszeresnek kell lennie. Levonhatjuk tehát a
következtetést, hogy a kutak gyűjtőterületének nagysága az előzőekben említett
tárolóviszonyok mellett úgy aránylik egymáshoz, mint az általuk termelt fluidum
mennyiség. Általánosan felírhatjuk tehát, hogy az i-edik kút gyűjtőterületének
nagysága a következő összefüggéssel becsülhető.
qi
Ai = N
A (8.1)
∑q
1
i

ahol

94
 Ai az i-edik kút gyűjtőterületének nagysága, [m2];
A a CH tároló teljes területe, [m2];
qi az i-edik kút által termelt fluidum mennyisége [m3/nap]-ban
N a tárolóban termelő kutak száma.
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a tárolóban a kutak termelésének megoszlása
más, akkor más lesz a tárolóban kialakuló nyomáseloszlás, s így a kutak
gyűjtőterületének nagysága is változik.
A gyakorlatban a szénhidrogéntárolók nem homogének, és így a kutak
gyűjtőterületének pontos meghatározására sincs lehetőség. A kutakhoz tartozó
gyűjtőterület nagysága azonban a rendelkezésre álló, a kutak tárolóbani helyzetét és
tároló lehatárolását is mutató térképek, illetve a 8.1 összefüggés segítségével némi
tapasztalattal becsülhető. Térképek hiányában a gyűjtőterület nagyságának becslése a
8.1 összefüggéssel lehetséges.
Az elmondottakból látható, hogy egyrészt egy kút gyűjtőterületének nagysága a
tároló élete során változik, másrészt az is nyilvánvaló, hogy a kút gyűjtőterületét
egyrészt a konkrét tárolóhatárok, másrészt az előzőekben bemutatott dinamikusan
változó úgynevezett “nyomáshatárok” határolják. Nyilvánvaló, hogy amennyiben
csak egy kút van egy adott tárolóban, akkor a kút gyűjtőterülete megegyezik az adott
tároló területével, több kút esetén azonban az egyes kutak gyűjtőterületének nagyságát
az előzőek szerint becsülni kell. Mindezek ismeretére azért van szükség, mert a
továbbiakban levezetett összefüggések, és bemutatott számítási eljárások mindig a
vizsgált, illetve mért kút gyűjtőterületére vonatkoznak.

8.2 Gázkutak hozamegyenletei

Egyfázisú gázáramlást feltételezve a gázkutak hozamegyenletének általános

levezetésénél figyelembe kell vennünk, hogy jelentős különbség van a telítetlen olaj
áramlása és a gázáramlás között. Ezen különbségek:
- egyrészt a gáz fizikai paramétereinek (sűrűség, viszkozitás, eltérési tényező)
nagymértékű nyomásfüggése,
- másrészt gázáramlás esetén már viszonylag kis hozamoknál is nagy a
nagy-sebességű áramlás valószínűsége, így a turbulencia hatása nem hanyagolható el.
Az egyfázisú gázáramlás levezetésénél kétféleképpen járhatunk el, egyrészt a
gázszivárgás általános differenciál egyenletét megoldjuk feltételezve, hogy az áramlás

95
állandósult, azaz az időtől független. Majd állandó normálállapotú termelést qg
feltételezve megoldottuk a differenciál egyenletet, a kút fala, r = rw, p = pwf, és a kút
kör alakúnak tekintett gyűjtőterületének határa között
r = re, p = pe. A számítások során feltételeztük, hogy a kútkörüli áramlás, síkradiális
és lamináris, azaz érvényes rá a Darcy törvény.
A másik megoldás során a Darcy törvény differenciális formájából indulunk ki,
⎛ k ⎞ dp
v g = ⎜⎜ ⎟⎟ (8.2)
⎝ μ g ⎠ dr
ahol vg a gáz telepkörülmények közötti sebessége, [m/s];
k a gázra vonatkozó abszolút permeabilitás, [m2];
μg a gáz viszkozitása, [Pas].
A gáz vg áramlási sebességét a gáz normál állapoton meghatározott qg hozamával is
meghatározhatjuk figyelembe véve, hogy a gáz teleptérfogati tényezője Bg reális
gázok esetén a következő kifejezésből számítható:

p sc zT
Bg =
pTsc

valamint azt, hogy a gáz áramlása síkradiális, azaz az áramlási felület A=2rπh,
eredményül a következő összefüggést kapjuk:
q g Bg q g ⎛ p sc zT ⎞
vg = = ⎜ ⎟ (8.3)
2 rπh 2 rπh ⎝ pTsc ⎠

A 8.25-ös kifejezést visszaírva a 8.24-es egyenletbe, a változók szétválasztása

után, az integrálást a külső és belső határok figyelembevételével elvégezve kapjuk
pe
2πkhTsc p
qg =
r ∫ μgz
dp (8.4)
Tp sc ln e p wf
rw
a gázárámlásra vonatkozó általános egyenletet.
Az összefüggésben szereplő paraméterek:
qg a kút gázhozama normálállapoton, [m3/s];
k a gázra vonatkozó abszolút permeabilitás, [m2] ;
h effektív rétegvastagság, [m];
Tsc a normál állapot hőmérséklete, [288 K];
T a gáztároló hőmérséklete, [K];

96
 psc a normál állapot nyomása, 101325 [Pa];
re a kúthoz tartozó gyűjtőterület sugara, [m];
rw a kút sugara, [m];
pe nyomás a kút gyűjtőterületének határán, [Pa];
pwf áramlási kúttalpnyomás, [Pa];
μg a gáz viszkozitás, [Pas],
z gáz eltérési tényezője, [-],
p a nyomás, [Pa].
A kút gyűjtőterületének határán érvényes nyomásról érdemes áttérni a
kútvizsgálatokból meghatározható átlagnyomásra, s így látszólagosan állandósult
áramlás (pseudo-steady-state) esetén a 8.26-os összefüggés a következőképpen írható
p
2 πkhTsc p
qg =
⎛ r ⎞ ∫ μgz
dp (8.5)
Tp sc ⎜ ln e − 0.75⎟ p wf

⎝ rw ⎠

Ha megvizsgáljuk a p/(μgz) kifejezés nyomásfüggését, akkor három

nyomástartományt különíthetünk el (8.4 ábra).

8.4 ábra

97
 Kis nyomásoknál kb. 138 bar (2000 psi) a p/(μgz) görbe megközelítően egy, a
p/(μgz)-p koordinátarendszer origóján áthaladó egyenes, ami megfelel annak a
tapasztalati megfigyelésnek is, hogy ebben a nyomástartományban a 1/(μgz)
állandónak tekinthető.
Nagy nyomásoknál, 207 bar (3000 psi) felett a p/(μgz) érték megközelítően
állandónak tekinthető, bár a görbe nyomásnövekedésével kismértékű csökkenést
mutat.
A két említett nyomástartomány között a p/(μgz) érték határozott görbületet
mutat.
Az elmondottakat figyelembe véve kis nyomásoknál elvégezve az integrálást,
p
p 1 p 2 − p 2wf
∫
p wf
μgz
dp =
2 μgz

és az integrálás eredményét visszahelyettesítve a látszólagosan állandósult

gázáramlásra, a következő összefüggést kapjuk:

πkhTsc ( p 2 − p 2wf )
qg = (8.6)
⎛ r ⎞
Tp sc μ g z⎜ ln e − 0.75⎟
⎝ rw ⎠
Figyelembe véve az olajkutaknál a kútkörüli zóna eltérő permeabilitásáról
elmondottakat, valamint a nagysebességű gázáramlás miatti turbulencia hatását, kis
nyomásokra a következő formában írhatjuk fel a gázkút hozamegyenletét,

πkhTsc ( p 2 − p 2wf )
qg = (8.7)
⎛ r ⎞
Tp sc μ g z⎜ ln e − 0.75 + s + Dq g ⎟
⎝ rw ⎠

Nagy nyomásoknál elvégezve az integrálást, figyelembe véve, hogy a p/(μgz) érték

megközelítően állandó
p
p 1 p
∫ μgz
dp =
2 μgz
( p − p wf )
p wf

és az integrálás eredményét visszahelyettesítve a látszólagosan állandósult

gázáramlásra a következő összefüggést kapjuk:

98
 ⎛ p ⎞
πkhTsc ⎜ ⎟ ( p − p wf )
⎝ μgz⎠
qg = (8.8)
⎛ r ⎞
Tp sc ⎜ ln e − 0.75 + s + Dq g ⎟
⎝ rw ⎠

ahol a p/(μgz) paramétercsoport értékét bármelyik p wf ≤ p ≤ p nyomásértéknél

meghatározhatjuk, de ebben az esetben mindkét pwf, p nyomásnak nagyobbnak kell
lennie 207 bar-nál.
Ha a teljes nyomástartományra vonatkozó összefüggést szeretnénk használni,
akkor alkalmazni kell az Al-Hussainy és társai által bevezetett pszeudónyomást
p
p
m( p) = 2 ∫ dp . (8.9)
p0
μz

ahol m(p) a pszeudonyomás, [Pa2/Pas],

μ a gáz viszkozitás, [Pas],
z gáz eltérési tényezője, [-],
p a nyomás, [Pa]
p0 tetszőleges viszonyítási nyomásérték, [Pa].
Mint látható, a pszeudonyomás kiszámításához szükség van a gáz
viszkozitásának és eltérési tényezőjének nyomás (hőmérséklet) függésének
ismeretére. Mivel a 8.31. összefüggés analitikusan nem oldható meg, a következő
közelítő kifejezéssel számolhatunk
⎡⎛ p ⎞ ⎛ ⎞⎤
⎟ + ⎜ p ⎟ ⎥ (p j − p j−1 ) .
n
1
m(p )n = 2∑ ⎢⎜ (8.10)
⎜ j= 2 2 ⎢⎝ μ g z ⎟⎠ ⎜μ z⎟ ⎥
⎝ g ⎠j⎦
⎣ j−1

Gázkutak esetén a következő integrálást kell elvégezni

p
p
2∫ dp
p wf
μgz

alkalmazva az integrálásra vonatkozó következő azonosságot,

p p p
p p wf
p
2∫ dp = 2 ∫ dp − 2 ∫ dp = m( p) − m( p wf )
p wf
μgz μ z
p0 g p0
μgz

kapjuk

qg =
[
πkhTsc m( p ) − m( p wf ) ] . (8.11)
⎛ r ⎞
Tp sc ⎜ ln e − 0.75 + s + Dq g ⎟
⎝ rw ⎠

99
A 8.33-as összefüggés a gáz látszólagosan állandósult áramlásra teljes
nyomástartományban érvényes az összefüggés, amely a kútkörüli zóna eltérő
permeabilitásán kívül a nagysebességű gázáramlás miatti turbulencia hatását is
figyelembe veszi.
A 8.33. kifejezésben szereplő paraméterek meghatározása helyett a
paraméterek úgynevezett kapacitásvizsgálattal történő mérése terjedt el a
szénhidrogénipari gyakorlatban. A gázkutak hozamának és az alkalmazott depresszió
közötti összefüggés leírására már 1936-ban kidolgozták az úgynevezett
ellennyomásos egyenletet (backpressure), melynek formája a következő:
q g = C( p 2 − p 2wf ) n . (8.12)

A 8.34 összefüggést a gázkút exponenciális hozamegyenletének is nevezik.

Az összefüggésben található C konstans értékét elméleti úton a következőképpen
határozhatjuk meg.
n
⎡ πkhTsc ⎤ 1
C=⎢ ⎥ 2 n −1 (8.13)
⎢⎣ Tp sc μ g z ⎥⎦ 1− n
⎛ re ⎞
D ⎜ ln − 0.75 + s⎟
⎝ rw ⎠

Az n kitevő értékére csak 0.5 és 1 között változhat, azaz 0.5 ≤ n ≤ 1 , ha ettől az

értéktől eltérő eredményre jutunk, akkor az hibás mérés, vagy kiértékelés
következménye. Teljesen Darcy jellegű (lamináris) áramlásnál a D = 0 és n = 1, míg
teljesen turbulens áramlás esetén D = ∞ és n = 0.5.
Nagynyomású gázkút esetén ( p > p wf > 207 bar ) az ellennyomásos hozam-
egyenlet a következőképpen alakul,
q g = C( p − p wf ) n . (8.14)

Ahol a C konstans a következő kifejezésből számítható:

n
⎡ πkhTsc p átlag ⎤ 1
C=⎢ ⎥ 2 n −1 (8.15)
⎢⎣ Tp sc μ g z ⎥⎦ 1− n
⎛ re ⎞
D ⎜ ln − 0.75 + s⎟
⎝ rw ⎠

A kifejezésben szereplő átlagnyomás az átlagos rétegnyomás p és az áramlási

kúttalpnyomás pwf számtani átlagértéke.
A teljes nyomástartományra érvényes ellennyomásos hozamegyenletet a pszeudo-
nyomás segítségével a következőképpen írhatjuk fel:

[
q g = C m( p ) − m( p wf ) ] n
. (8.16)

100
Ahol a C állandó a következőképpen számítható:
n
⎡ πkhTsc ⎤ 1
C=⎢ ⎥ 2 n −1 . (8.17)
⎣ Tp sc ⎦ 1− n
⎛ re ⎞
D ⎜ ln − 0.75 + s⎟
⎝ rw ⎠

Az olajkutaknál elmondottaknak megfelelően az ipari gyakorlatban gyakran

használják a gázkutak úgynevezett kéttagú hozamegyenletét
p 2 − p 2wf = Aq g + Bq g2 (8.18)

Ahol az A és B értékek kapacitásmérésekkel meghatározható konstans értékek,

melyeket elméletileg a következő összefüggésekből is meghatározhatunk
Tp sc z μ g ⎛ re ⎞
A= ⎜ ln − 0.75 + s⎟ , (8.19)
πkhTsc ⎝ rw ⎠

Tp sc z μ g
B= D (8.20)
πkhTsc
Ez a kéttagú hozamegyenlet elméletileg megalapozottabb, mint a tapasztalati
úton felírt exponenciális hozamegyenlet.
Az exponenciális hozamegyenleteknél elmondottakhoz hasonlóan a gázkutakra
vonatkozó kéttagú hozamegyenlet is felírható a nagynyomású gáz esetére
p − p wf = Aq g + Bq g2 . (8.21)

Ahol

Tp sc ⎛ z μ g ⎞ ⎛ re ⎞
A= ⎜⎜ ⎟⎟ ⎜ ln − 0.75 + s⎟ . (8.22)
πkhTsc ⎝ p átlag ⎠ ⎝ rw ⎠

Tp sc ⎛ z μg ⎞
B= ⎜⎜ ⎟⎟ D , (8.23)
πkhTsc ⎝ p átlag ⎠
A gázkutak úgynevezett kéttagú hozamegyenletét a teljes nyomástartományra
érvényes formában pszeudo nyomásokkal is felírhatjuk,
m( p ) − m( p wf ) = Aq g + Bq g2 . (8.24)

ahol
Tp sc ⎛ re ⎞
A= ⎜ ln − 0.75 + s⎟ . (8.25)
πkhTsc ⎝ rw ⎠

Tp sc
B= D , (8.26)
πkhTsc

101
 A gázkutaknál is értelmezik a gázkút maximális hozamát qg max amit, nyitott kút
kapacitásnak is neveznek és AOF-el is, jelölnek (absolute open flow). Ezt a
maximális gázhozamot az olajkutaknál elmondottaknak megfelelően úgy kaphatjuk
meg, ha feltételezzük, hogy az áramlási kúttalpnyomás egyenlő nullával, azaz pwf = 0.
Ha a nyomás értékeket abszolút nyomásként használjuk az összefüggésekben, akkor
pwf = 1 bar (0.1 MPa, 14.7 psi ) értéknél határozható meg a maximális nyitott
kapacitás, az AOF. A gázkút maximális hozamát például az ellennyomásos
hozamegyenletből a következőképpen határozhatjuk meg.
n
q g max = Cp 2 (8.27)

8.3 A kapacitásmérések végrehajtása

Az előzőekben tárgyalt hozamegyenletek közül a rezervoármérnöki

gyakorlatban az úgynevezett ellennyomásos (exponenciális) 8.12, 8.14, 8.16 illetve a
kéttagú hozamegyenletek 8.18, 8.21 8.24 használata terjedt el. Ezen egyenletek
mindegyike feltételezi, hogy a kút termelése állandósult, vagy legalább látszólagosan
állandósult. Ahhoz, hogy ezen egyenletek állandóit meg lehessen határozni, meg kell
várni a mért kút termelésének állandósulását. Ha az állandósulás nem következik be,
akkor a hozamegyenletek paraméterei hibásak lesznek.
A gyakorlatban a kapacitásmérések több fajtája terjedt el:
- egypontos kapacitásmérés, vagy egy fúvókás kapacitásmérés;
- hárompontos kapacitásmérés, vagy több fúvókás kapacitásmérés;
- izokron kapacitásmérés;
- módosított izokron kapacitásmérés.
Minden egyes mérés esetén általában huzalos technikával úgynevezett
rétegnyomásmérőt engednek le a termelést adó perforáció közelébe, és a kút felszínen
mért állandósult termelése közben mérik az adott hozamhoz (illetve fúvókához)
tartozó áramlási talpnyomás értékét.
Elméletileg a nyomásmérést a perforáció középvonalában kellene
végrehajtani, de a nyomásmérő perforáció elé történő leengedése sokszor technikai
akadályokba ütközik. Technikai problémák esetén is törekedni kell arra, hogy a
mérést a perforáció közelében végezzük el. Ha a mérés helye és a perforáció közötti
távolság nagy, akkor minden hozam mérése után áramlási nyomásgradiens görbét kell

102
felvenni, és a görbe extrapolálásával ki kell számítani a perforáció középvonalára
vonatkozó nyomás értékét.
A felszínen mért hozamértékeket, melyet mérhetünk mérőturbinával,
mérőperemmel, illetve egyéb típusú térfogatáram mérővel, vagy meghatározhatunk
tartály-szintméréssel, illetve fúvókával is, pedig át kell számítani normál állapotra.
A mért eredmények segítségével az említett hozamegyenletek paraméterei
meghatározhatók.
Gázkutak esetén az egypontos kapacitásmérés a gáz kompresszibilitása miatt
elméletileg nem alkalmazható, ezért gázáramlás esetén egypontos kapacitásmérést
nem célszerű végrehajtani, ezért ennek alkalmazását nem részletezzük.

8.3.1 Hárompontos kapacitásmérés kiértékelése

Ez a kapacitásvizsgálat nevét onnan kapta, hogy a mérés során minimum három

fúvókával kell elvégezni a mérést, természetesen több fúvóka alkalmazása
megbízhatóbbá teszi a mérés kiértékelését. Tehát a mérés során minimum három
állandósulásig mért hozamhoz qg1, qg2, qg3 mérni kell az egyes hozamokhoz tartozó
áramlási talpnyomásokat pwf1, pwf2, pwf3.
A mért hozamokat log Δp2-log q koordinátarendszerben ábrázolva a mért
pontokra egyenes illeszthető, melynek tengelymetszetéből és speciálisan értelmezett
meredekségéből a 8.12 összefüggésben szereplő C és n paraméterek
meghatározhatók. A 8.5 ábrán egy gázkútban végrehajtott hárompontos
kapacitásmérés eredményei láthatók. A koordináta-rendszer elrendezése követi az
ipari gyakorlatot. Látható, hogy a berajzolt α szög tangense az n kitevő értékét, míg
az egyenes vízszintes tengely-metszete a log C értékét szolgáltatja. Az ábrán a kút
elméletileg maximális hozama is látható.
Az ábrán a log kifejezés tizes alapú logaritmust jelöl, azaz log(x)=lg(x).
Az említett hozamegyenlet paraméterek matematikai meghatározása a legkisebb
négyzetek elvének alkalmazásával történhet.
Első lépésben logaritmáljuk a 8.12-es egyenletet, ekkor a következő alakú
kifejezést kapjuk.
lg(q g ) = n ⋅ lg( p 2 − p 2wf ) + lg(C ) (8.28)

103
 8.5 ábra
Látható, hogy a 8.28-as összefüggés egy y=a x+b egyenes egyenlete, melyben
y = lg(q g )

x = lg( p 2 − p 2wf )

a=n
b = lg( C)
Tehát ha képezzük a mért nyomáskülönbségek, illetve a mért hozamok
logaritmusait, akkor három hozam esetén megkapjuk az összetartozó
[x 1 = lg( p 2 − p 2wf 1 );y1 = lg(q g1 ) , ]
[x 2 = lg( p 2 − p 2wf 2 );y 2 = lg(q g 2 ) , ]
[x 3 = lg( p 2 − p 2wf 3 );y 3 = lg(q )] g3

pontpárokat, ezekre alkalmazva a legkisebb négyzetek módszerét az a és b értéke a

következő összefüggések segítségével meghatározható:
N N N
N ∑ xi yi − ∑ xi ∑ yi
i =1 i =1 i =1
a= 2 (8.29)
N
⎛ ⎞ N
N ∑ x 2i − ⎜ ∑ x i ⎟
i =1 ⎝ i =1 ⎠
N N

∑y
i =1
i − a∑ xi
i =1
b= (8.30)
N
A kifejezésekben szereplő N érték a mért hozam-nyomás pontpárok számát
jelenti.

104
 Az a és b értékének ismeretében a 8.12 összefüggés n és C paraméterei a
következőképpen határozhatók meg:
n=a
C = 10b .
Hasonlóan járhatunk el a pszeudónyomásokkal felírt hozamegyenlet 8.16
esetében is, csak a nyomásnégyzetek különbsége helyett a pszeudonyomások
különbségeit kell alkalmazni mind az ábrázolásnál, mind a számításoknál.
A gázkutak kéttagú hozamegyenlete (8.18) esetében a 8.6 ábrán látható módon
járhatunk el.
Az ábrázoláshoz a 8.18 egyenletet végig osztjuk a gázhozammal, így a
következő összefüggést kapjuk,
p 2 − p 2wf
= Bq g + A (8.31)
qg

8.6 ábra

A 8.31-es összefüggés a 8.6 ábrán látható normál koordinátarendszerben

ugyancsak egy y=a x+b egyenes egyenlete, ahol:
p 2 − p 2wf
y=
qg

x = qg

a=B
b = A.

105
 Tehát mint az a 8.6 ábrán is látható, az egyenes α szögének tangense, azaz
iránytangense a hozamegyenlet B, míg az egyenes y tengelymetszete az A
konstansának értékét szolgáltatja. A állandók matematikai meghatározása itt is a
legkisebb négyzetek módszerével történhet. Értelemszerűen a három különböző
átmérőjű fúvókával mért hozamnak megfelelő pontpárokat képezve
⎡ p 2 − p 2wf 1 ⎤
⎢ x1 = q g1;y1 = ⎥,
⎣⎢ q g1 ⎦⎥

⎡ p 2 − p 2wf 2 ⎤
⎢ x 2 = q g 2 ;y 2 = ⎥.
⎣⎢ q g 2 ⎦⎥

⎡ p 2 − p 2wf 3 ⎤
⎢ x 3 = q g 3;y 3 = ⎥
⎢⎣ q g 3 ⎥⎦

Ezekre alkalmazva a legkisebb négyzetek módszerét az a és b értéke 8.29 és

8.30-as összefüggésből meghatározható. Ezek ismeretében a 8.18-as kéttagú
hozamegyenlet állandói A és B a következőképpen határozhatók meg
A=b ,
B=a .
Hasonló módon járhatunk el a többi kéttagú hozamegyenlet 8.24 állandóinak
meghatározásánál is, a nyomásnégyzetek helyett a nyomások vagy a
pszeudónyomások helyettesítésével.
Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy e mérések során a hozamok illetve a
kút termelésének állandósulását minden esetben meg kell várni, a mérés során az
idő függvényében ábrázolt hozam és nyomásértékek alakulása a 8.7 ábrán látható
módon kell, hogy alakuljon, ahol a mért pwf1, pwf2, pwf3, pwf4 nyomások mindegyike
állandósult állapothoz tartozik.

106
 8.7 ábra

A kút hozamának állandósulásához szükséges idő t2 közelítő meghatározásához

az alábbi összefüggést alkalmazhatjuk,

t D 2 φμc t rw2
t 2 = 277.778 (8.32)
k
ahol
t D 2 = C D ( 60 + 35
. ⋅ s)
C
CD = .
2 π φ c t h rw2
A C kúttároló hatás nagysága, a nyomásváltozási görbék kiértékeléséből
meghatározható, vagy például fluidummal telt kút esetén a
C = VW c t
kifejezésből számítható.
A kifejezésekben szereplő paraméterek
φ a tároló porozitása törtben;
μ fluidum viszkozitása, [Pas];
rw a kút sugara, [m];

107
 cta kútban lévő fluidumok teljes kompresszibilitása, [1/MPa], a kút átlagos
nyomásán és hőmérsékletén;
k a tároló permeabilitása, [μm2];
h a vizsgált réteg effektív rétegvastagsága, [m];
s a kútban mért vagy becsült szkin tényező;
C a kút tároló hatása, [m3/MPa];
Vw a kút tárolóhatásban résztvevő térfogata, [m3];
Pakkerrel ellátott kút esetén ez a termelőcső térfogata + a termelőcső saru és a kúttalp
közötti térfogat, pakker néküli kútnál ez a gyűrűstér + a termelőcső + a termelőcső
saru és a kúttalp közötti térfogat.
A hozamállandósulás időszükséglete, különösen rossz áteresztőképességű
tárolók esetében nagyon nagy lehet, ami a mérés kivitelezését gazdaságtalanná, vagy
technikailag lehetetlenné teszi. E problémák kiküszöbölése érdekében vezették be az
izokron hozamvizsgálatokat.

8.3.2 Izokron kapacitásmérés kiértékelése

Az izokron kapacitásmérés lényege, hogy különböző átmérőjű fúvókák

alkalmazásával azonos időtartamig termeltetjük a kutat, közben a kútban elhelyezett
réteg-nyomásmérő segítségével mérjük a termelési kúttalpnyomás változását. Az
egyes hozamok esetében nem várjuk meg a hozam állandósulását, csak a legutolsó
hozam esetében. Az egyes fúvókával történő termeltetések között addig tartjuk
lezárva a kutat, míg a kezdő hozam előtti nyomásértéket el nem érjük. Egy gázkútban
végrehajtott izokron hozamvizsgálat hozam és nyomás értékeinek időbeli változását
láthatjuk a 8.8 ábrán. Látható, hogy az egyes termelési időszakok Δt1t=(t1-0), Δt2t=(t3-
t2), Δt3t=(t5-t4) kivéve az utolsó termelési időszakot Δt4t=(t7-t6), azonos hosszúságúak,
az utolsó termelési időszak viszont hosszabb, mint az előzőek, hiszen ezt a hozam
állandósulásáig mérjük. Tehát a termelési időszakokra felírható a következő feltétel:
Δt1t=Δt2t=Δt3t<Δt4t.
A mérés nevét is az azonos időtartamú termelési időszakokról kapta.
A 8.8 ábrán látható, hogy az egyes termelési periódusok között eltelt
időszakok Δt1z=(t2-t1), Δt2z=(t4-t3), Δt3z=(t6-t5), fokozatosan növekednek, mert

108
minden esetben meg kell várni az átlagos rétegnyomás kialakulását, azaz felírható
Δt1z<Δt2z<Δt3z.

8.8 ábra

Az izokron kapacitásmérés azon a felismerésen alapszik, hogy az úgynevezett

behatolási sugár nagysága független az alkalmazott hozamtól, ugyanakkor egyenesen
arányos az adott hozamhoz tartozó termelési idő négyzetgyökével, mint az a
behatolási sugár meghatározására szolgáló következő összefüggésből is látható
k Δt t
rinv = 0.387025 . (8.33)
φμc t

Az elmondottaknak megfelelően az azonos időtartamokhoz azonos méretű

gyűjtőterület tartozik minden egyes hozam esetén, tehát, ha egy

( )
log( p 2 − p 2wf ) − log qg koordinátarendszerben ábrázoljuk az azonos Δt termelési

időtartamokhoz, de különböző hozamokhoz tartozó termelési talpnyomásértékeket,

akkor az egyes időtartamokhoz tartozó pontokat összekötve a hozamegyenlet
meredekségével azonos meredekségű egyeneseket kapunk. Ezen egyenesekkel
párhuzamos egyenest húzva az utolsó állandósulásig mért hozamnak megfelelő
ponton keresztül megkapjuk az adott kút állandósult hozamokhoz tartozó egyenesét.
Ez utóbbi egyenes speciálisan értelmezett meredekségének (lásd 8.5 ábra) és x
tengelymetszetének ismeretében az ellennyomásos illetve exponenciális

109
hozamegyenlet paraméterei C és n meghatározhatók. A 8.9 ábrán egy gázkútban
végzett izokron kapacitásmérés eredményeit és az állandósult hozamhoz tartozó
ponton átmenő hozamegyenletének egyenesét látjuk.

8.9 ábra
A hozamegyenlet paramétereinek matematikai meghatározását a
következőképpen végezhetjük el. A t1 termelési időtartamhoz de különböző
hozamokhoz tartozó pontokra
⎡ ⎤
⎛ 2 ⎞
( )
⎢⎣ x1 = log⎜⎝ p − p wf ( t1 ,q g1 ) ⎟⎠ ; y1 = log q g1 ⎥⎦
2

⎡ ⎤
⎛ 2 ⎞
( )
⎢⎣ x 2 = log⎜⎝ p − p wf ( t1 ,q g 2 ) ⎟⎠ ; y 2 = log q g 2 ⎥⎦
2

⎡ ⎤
⎛ 2 ⎞
( )
⎢⎣ x 3 = log⎜⎝ p − p wf ( t1 ,q g 3 ) ⎟⎠ ; y 3 = log q g 3 ⎥⎦
2

⎡ ⎤
⎛ 2 ⎞
( )
⎢⎣ x 4 = log⎜⎝ p − p wf ( t1 ,q g á llandó) ⎟⎠ ; y 4 = log q g á llandó ⎥⎦
2

alkalmazva a legkisebb négyzetek módszerét a 8.29-es összefüggésből

meghatározzuk az a konstans értékét, amely a hozamegyenlet n paraméterével
azonos, azaz n=a. A hozamegyenlet C állandóját az így kiszámított n és az
állandósult hozamhoz tartozó állandósult talpnyomás ismeretében pwf állandó a 8.12-es
összefüggést következő átrendezett alakjából határozhatjuk meg:
q g á llandó
C= (8.34)
(p )
n
2
−p 2
wf á llandó

110
 Az elmondottakhoz hasonlóan járhatunk el a többi ellennyomásos, illetve
exponenciális hozamegyenlet 8.12, 8.14, 8.16 paramétereinek meghatározása esetében
is, értelemszerűen változtatva a nyomás, a nyomásnégyzet és pszeudonyomás illetve
gázhozam értékeket.
Az izokron hozamvizsgálat eredményeit a kéttagú hozamegyenletek
paramétereinek meghatározására is felhasználhatjuk. Ábrázolva az adott Δt termelési
időtartamokhoz de különböző hozamokhoz tartozó termelési talpnyomás értékeket, a
( )
8.6 ábrán látható p 2 − p 2wf / q g −q g koordinátarendszerben, az állandósult állapotnak

megfelelő hozamegyenlet egyenesével párhuzamos egyeneseket kapunk. Ezekkel az

egyenessekkel párhuzamos egyenest húzva az állandósulásig mért hozamnak
megfelelő állandósult talpnyomás pwf állandó ponton keresztül megkapjuk a kút
állandósult hozamhoz tartozó kéttagú hozamegyenletének egyenesét, az egyenes
paramétereinek (meredekség és y tengelymetszet) ismeretében a hozamegyenlet
állandói A és B meghatározhatók.
Az állandók matematikai meghatározása a következőképpen történik:
A t1 termelési időtartamhoz de különböző hozamokhoz tartozó pontokra
⎡ p 2 − p 2wf (t1 ,qg1 ) ⎤
⎢ x1 = q g1;y1 = ⎥,
⎢⎣ q g1 ⎥⎦

⎡ p 2 − p 2wf (t1 ,qg 2 ) ⎤

⎢ x 2 = q g 2 ;y 2 = ⎥
⎢⎣ qg2 ⎥⎦

⎡ p 2 − p 2wf (t1 ,qg 3 ) ⎤

⎢ x 3 = q g 3;y 3 = ⎥
⎢⎣ q g3 ⎥⎦

⎡ p 2 − p 2wf (t1 ,qg állandó ) ⎤

⎢ x 4 = q g állandó;y 4 = ⎥
⎢⎣ q g állandó ⎥⎦

alkalmazva a legkisebb négyzetek módszerét, a 8.29-es összefüggésből

meghatározzuk az egyenes a meredekségét, amely a 8.18-as hozamegyenlet B
állandójával lesz azonos, azaz B=a. A hozamegyenlet A állandóját az így kiszámított
B és az állandósult hozamhoz tartozó állandósult talpnyomás ismeretében pwf állandó a
8.18 összefüggés megfelelően átrendezett alakjából határozhatjuk meg:
p 2 − p 2wf (q )
− Bq g2 állandó
A= g állandó
(8.35)
q g állandó

111
 Az elmondottakhoz hasonlóan járhatunk el a többi kéttagú hozamegyenlet 8.21,
8.24 paramétereinek meghatározása esetében is.
Az izokron hozamvizsgálatok esetében a termelési időszakok közötti várakozási
idő, ami a kezdeti átlagos rétegnyomás p eléréséig szükséges kis
permeabilitású tárolókban nagyon hosszú is lehet, ami költségessé, illetve
műszakilag problémássá teheti a mérés kivitelezését. Ennek kiküszöbölésére
dolgozták ki a módosított izokron hozamvizsgálatokat.

8.3.3 A módosított izokron kapacitásmérés kiértékelése

A módosított izokron vizsgálatoknál - ellentétben az elméletileg pontosan

megalapozott izokron vizsgálatokkal - abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a
termelési periódusok között nem szükséges a nyomás kezdeti értékre történő beállását
megvárni, hanem helyette állandó hosszúságú lezárási időszakokat kell tartani. Az
egyes hozamok esetében nem várják meg a hozam állandósulását, csak a legutolsó
hozam esetében. Egy gázkútban végrehajtott módosított izokron hozamvizsgálat
hozam- és nyomásértékeinek időbeli változását láthatjuk a 8.10 ábrán.

8.10 ábra

Látható, hogy az egyes termelési időszakok - Δt1t, Δt2t, Δt3t - kivéve az utolsó
termelési időszakot - Δt4t, - azonos hosszúságúak, az utolsó termelési időszak viszont
hosszabb, mint az előzőek, hiszen ezt a hozam állandósulásáig mérjük. Tehát a
termelési időszakokra felírható a következő feltétel Δt1t=Δt2t=Δt3t<Δt4t.

112
 A kút lezárt állapotához zárási időszakok Δt1z, Δt2z, Δt3z ugyancsak azonos
hosszúságúak, azaz felírható Δt1z=Δt2z=Δt3z. Ennek következtében a tároló nem kerül
ugyanabba a kiindulási állapotba, mint a hagyományos izokron vizsgálat esetén, így a
vizsgálat kiértékelése során a nyomáskülönbségek meghatározásánál az átlagnyomás
helyett az előző zárási periódus utolsó zárási időpontjához tartozó zárt talpnyomás

értékeket kell használni. Tehát az első termelési időszakban a ( p 2 − p 2wf 1 ) kifejezést, a

második termelési időszakban a (p − p ) helyett a (p

2 2
wf 2
2
ws 1 − p wf
2
2 ) , a harmadik

termelési időszakban a (p 2
− p wf
2
3 ) helyett a (p − p ) 2
ws 2
2
wf 3 használjuk. Az utolsó

állandósulásig történő mérés során a (p 2

− p 2wf állandó ) helyett a (p 2
ws 3 − p wf
2
állandó )
kifejezést kell használni. Egyébként a vizsgálatok eredményeinek ábrázolása, illetve
az egyes hozam-egyenletek paramétereinek meghatározása az izokron vizsgálatoknál
ismertetett módszerekkel történik.
Hangsúlyozni kívánom, hogy bár ez a módszer csak közelítő eljárás, hiszen a
bevezetésben ismertetett feltételezésen alapul. Mindezek ellenére idő és
költségtakarékos lévén igen elterjedten használják a nemzetközi ipari gyakorlatban.

8.3.4 A kapacitás mérések kiértékelése többfázisú termelés esetén

A szénhidrogén termelő kutak termelvénye az esetek többségében többfázisú.

Ha ez a tárolóban lejátszódó többfázisú áramlás eredménye, akkor a
hozamegyenleteket fázisokra lebontva kell meghatározni, azaz külön hozamegyenletet
kell felírni az olaj, illetve gázkondenzátum, a víz és szabadgáz termelésre, vagy a
folyadék (víz+olaj), és a szabadgáz termelésre. Az összefüggésekbe helyettesítendő,
illetve az ábrákon ábrázolandó hozamértékeket az elmondottaknak megfelelően
normál állapoton kell figyelembe venni. A szabadgáz termelést, azaz a kútba
szabadgázként áramló gázmennyiséget a következő össze-függéssel lehet
meghatározni.
K pρ k RTsc
q gszabad = q g − q o R s − q w R sw + ⋅ (8.40)
Mk p sc
ahol Rs az olaj oldottgáz tartalma telepnyomáson és hőmérsékleten;
Rsw a víz oldottgáz tartalma telepnyomáson és hőmérsékleten;
qg, qo, qw, pedig a gáz-, olaj- , víztermelés normál állapoton;

113
 Kp a kitermelt gázkondenzátum térfogata, normál állapoton;
ρk kondenzátum sűrűsége normál állapoton;
Mk a kondenzátum molekuláris tömege;
Tsc, psc a normál állapotjelzők.
A 8.40-es utolsó tagjában, a szeparátorban mért gázkondenzátumot számítjuk át
telepkörülmények közötti gázmennyiséggé. Ebben az esetben feltételezzük, hogy
gázkondenzátum csak gáz állapotban lépett be a kútba, a folyadékállapotban belépett
kondenzátumot az qo olajjal együtt kezeljük.
A hozamegyenletek meghatározásánál a mért nyomásokat az előzőekben
elmondottak szerint kell felhasználni.
Gázcsapadék telepek esetén a teljes kompresszibilitás értékét az alábbi
összefüggéssel számíthatjuk
⎛ ∂r ⎞ S w Bg ⎛ ∂R sw ⎞
c t = c r + So c o + S w c w + Sg c g + ⎜ s ⎟ + ⎜ ⎟ (8.41)
⎝ ∂p ⎠ Bw ⎝ ∂p ⎠
amiben az rs a gázkondenzátum folyadék pórustérfogathoz viszonyított aránya.

114