A MONÁSZ Felnıttoktatási Intézet jegyzete.

Készítette: Gánti Bence.

Elsı év / A spirituális tanok és gyakorlatok globális ismerete 1.: A BUDDHIZMUS / 5a:

A buddhizmus gyakorlatai / 1.: Théraváda gyakorlatok

Meditáló théraváda szerzetes,

koncentrációs meditációt,
samathát, és bölcsességmeditációt,
vipassanát gyakorol.

Tartalom:
I. Bevezetı. A théraváda meditációi – samatha és vipassana………..2.old.
II.Samatha – a nyugalom kifejlesztése és elmerülés………………...3.old.
III. Vipassana – a bölcsesség kifejlesztése és a nirvána…………....10.old.
IV. A tudat megtisztításának folyamata…………………………….14.old.
V. A nirvána és stációi….…………………………………………..14.old.
VI. A megvilágosodott tudat jellemzıi……………………………..16.old.
 2

I. Bevezetı. A théraváda meditációi – samatha és vipassana

A buddhista felfogás egy nagyon praktikus felfogás, azt mondja, hogy mindez a szemlélet
nem filozofálásra való, mert a filozofálás, per definitio a gondolatok használata a
tudatban, azaz az elme, az ego megerısítése, fenntartása. Ezért pusztán elmélkedni,
gondolkodni, vitázni, beszélgetni, stb. a valóságról nem vezet el a valósághoz, csak az
arról való beszédhez, vitához, stb. A gondolkodás, filozofálás, még akkor is, ha a
tartalom a végsı valóságról szól, nem vezet túl a gondolkodó elmén, márpedig a
meditáció akkor áll be, amikor elcsitul a gondolkodó elme, meghaladjuk a gondolatok
szövedékébıl összeálló egónkat, azaz elérjük a gondolaton, elmén, egón túli belsı
elmélyedést. Ezért a tan elmélete, filozófiája az irányadó, tájékoztató, a belsı úton ez az
Ariadné fonala, a térkép, a vezérelv. Vezetı funkciót tölt be tehát az elmélet a gyakorlás
számára, de a tényleges megtapasztalás, az átélés, az élmény, a gyakorlásban tud csak
létrejönni. Olyan ez, mint egy étteremben az étlapot olvasni, s beszélgetni róla, esetleg
másokat nézni, ahogyan esznek, és okosan elmélkedni a helyzetrıl, vagy pedig nekiállni,
enni, és megtapasztalni, élvezni az ételt. Az elmélet a gyakorlást támogatja tehát, nem
önmagában levı, nem a kíváncsiság kielégítésre és kellemes intellektuális élmények
győjtésére való.

A buddhizmus gyakorlatainak bemutatását az alapoknál kezdjük. Ahogy a théraváda

hagyomány képezi szemléletileg is az alapot, mint ısi mag, amelyre a többi épült, a
gyakorlatok terén is így van ez. A théraváda buddhista meditáció két alappillére mentális
nyugalom kifejlesztése és a bölcsesség kifejlesztése, a samatha és a vipassana. Meglátjuk
majd a késıbb kialakult, legbonyolultabb meditációs gyakorlatok, pl. a tibeti gyakorlatok
magjában és a végén is a samatha és vipassana áll, azaz a tudati koncentráció
kifejlesztése, majd a figyelem elmélyítése valamiben, hogy felismerjük a dolgok és a
tudat végsı természetét. A meditáció eszközei, tárgyai, formái (a légzésre figyelni, a
testérzésre figyelni, vagy mantrákat mondani, vizualizációban elképzelni színes látványos
manadalákat és buddhafigurákat) mind átmeneti (és nélkülözhetetlen) segédeszközök,
melyeket az ember elhagyhat, ha megvilágosodott. Ezek képezik a csónakot, ami átvisz a
túlpartra.

A két meditáció tehát: a samatha és vipassana = koncentráció és bölcsesség = nyugalom

és bölcsesség.
Samatha – ejtsd: „szamata”
Vipassana – ejtsd: „vipasszana”, vagy „vipassana”, vagy vagy „vipasszána”.

Miért mondjuk a samathát egyszer nyugalomnak, egyszer pedig koncentrációnak? Mert a

koncentráció nyugalmat okoz a tudatban. Ha egy arra alkalmas tárgyra kitartóan
koncentrálunk, akkor a tudatunk magától lecsitul körülötte. Ez két eltérı gyakorlást és
tapasztalatvilágot jelent. Kívülrıl mindkettı ugyanannak látszik: meditálunk ülı pózban,
csendben, csukott szemmel, mozdulatlanul, és befelé figyelünk. A különbség abban van,
hogy mire figyelünk, hogyan figyelünk, és mit élünk meg ettıl.
 3

II. Samatha – a nyugalom kifejlesztése és elmerülés

A mentális nyugalom

A koncentráció révén a figyelem teljesen elmerül a figyelem tárgyában. Cél: a nyugalom

és mentális béke magasfokú, legmagasabb szintő kifejlesztése.

Nyolc fokozata van.

Az elsı fokozathoz is négy fokozat visz el, amelybıl az elsı is olyan, amit egy normál
ember magától nem ér el, csak gyakorlással. Tehát amit a hétköznapi értelemben
„nyugodt vagyok”-nak nevezünk, az valójában nyugtalan állapot, szakadatlan
elmemozgás, csak olyan durva és éber-telen a figyelmünk magunkra, hogy nem vesszük
ezt észre. Amikor befelé kezdünk figyelni, megéljük a tudat nyugtalanságát, és egy
komoly, hosszú munka során el tudunk jutni a belsı mély nyugalom egyre mélyebb és
finomabb szintjeiig, s majdan a legvégsıig.
Ez az írás talán azt sugallja, hogy ez a „buddhista nyugalom elérése”. Vagy a „nyugalom
elérésének a szintjei a buddhizmus szerint.” Azt gondolom, ugyanazt éli meg bármely
kultúra embere ha meditál, csak a buddhista hagyomány az, amelyik nagyon pontosan
megfigyelte és szisztematizálva leírta, hogy ha az ember koncentrációs meditációt végez,
akkor milyen szinteken megy át. Véleményem szerint ugyanezen megy át más vallás,
spiritualitás gyakorlója is, bár másképp nevezi, vagy másképp osztja fel. Tekintsünk tehát
úgy erre, mint az ember koncentrációs fejlıdésére, melyet a buddhista (s ezt a témát
különösen a théraváda) emberek írták le pontosan. İk azok a Földön, akik erre
specializálódtak.

Mi a nyugalom, és a szintjei?
- Felszínes nyugalom – a test nyugalma. Kielégültem (éhség, kényelem, testi jólét,
szexvágy, stb. kielégítve), és békésen ülök, heverészek.
- Félnyugalom – relaxáció – hanyatt fekve vagy ülve, kellemes zene, füstölı, érzékeknek
minden kellemes, és ez ellazítja a testet. Hatha jóga, thai chi, stb., vagy egy jólesı, kiadós
testedzés utáni pihenés.
- Teljes nyugalom - maradéktalan nyugalom - >> test nyugalma + az elme, s a tudat
nyugalma is! (leállt gondolat, kép, érzelem)

A teljes nyugalom tehát nemcsak a test nyugalma és a testi kielégültség, s az ahhoz

kapcsolódó szubjektív belsı ellazultság és jólét, hanem az elme tökéletes elnyugvása, a
tudat nyugalma. Ennek elıfeltétele a test nyugalma, ezért a kiindulás mindig a stabil,
mozdulatlan ülı póz. Ha ez megvan, akkor ezen belül jönnek a mentális tevékenységek –
gondolkodás, képzeleti tevékenység, finom belsı hangulatok és érzelmek elcsitítása.

A samatha, a koncentrációs meditáció: ez a teljes testi és mentális leállás, nyugalom,

amikor csak az átélı-észlelı tudat van a végén. A csak van-ni állapot, a koncentráció
révén.
 4

Ez egy nehéz, sok és folyamatos gyakorlást igénylı feladat, amit csak mester, tanár
szupervíziója mellett lehet végigcsinálni.

Az elmélyedés 8 progresszív fázison, 8 finom átélésen halad át: ez a 8 jhána (ejtsd:

dzsána, szanszkrit, ugyanaz, mint dhyána – a jógában is használják, jelentése: meditáció).
Ma ezt módosult tudatállapotnak, transznak hívjuk.
Tehát a transz 8 szintje. Azonban többféle módosult tudatállapot van (részletesen és
szisztematikusan lásd majd az integrál pszichológia / tudatállapotok modulunknál), tehát
a 8 jhána nem az összeset írja le, hanem azt a típust, amit én insztázisnak nevezek. Úgy
vélem, kétféle iránya van a transznak: extázis és insztázis. Az extázis aktív,
energetikailag felfokozott módon elért tudatállapot-módosítás. Az insztázis csendes,
befelé figyelı koncentráció során beálló, elmélyülés által átélt módosult tudatállapotok.
Vannak közös elemek, s vannak eltérı sajátosságok (errıl részletesen az Integrál
Pszichológia / Tudatállapotok modulban fogunk tanulni).

Itt a befelé figyelı koncentrációs elmélyedés transzait vizsgáljuk meg, melyeknek egyik
legjobb (legrészletesebb, évszázadokon át személyes megfigyelésekkel, sok gyakorlón
validált, szisztematizált) leírását a buddhizmusban (ott is a théraváda ágban) dolgozták ki.
Valószínőleg egy keresztény imádkozóra ugyanúgy igaz, mint egy buddhista gyakorlóra
– addig, amíg elmennek benne (nem minden kultúra és spirituális gyakorlat megy végig
minden szinten).

A 8 jhána – 8 koncentrációs szint – 8 transzállapot

A gyakorlás azzal kezdıdik, hogy kell egy meditációs tárgy, amire figyelni lehet. Buddha
40 féle tárgyat ad meg. Igazából szinte bármi lehet, de nem minden visz el mind a 8
jhánához, kategorizálva van, melyik meddig visz el, illetve melyik jhána eléréséhez mik a
megfelelı koncentrációs tárgyak.

Milyen tárgyak lehetnek?

TESTI
Pl. légzés figyelése a hason vagy az orrnyílásnál (ez utóbbi visz a 2 jhánán túl, a hasi
figyelés az 1 jhánáig visz).
VIZUÁLIS
Példák: Egy pont a falon. Gyertyaláng. Holdkorong. Mandala. Belsı kép vizualizálása.
AUDITIV
Mantra használata (az elsı jhánákig visz, magasabbra nem)

A 8 közben két nagy stáció van: formákhoz és anyaghoz kötött, illetve ezeket meghaladó,
csak tudati jhánák.

Buddha mikor a jógiktól tanult, ezt tanulta és gyakorolta elıször: a 8 jhánát. Aztán rájött,
hogy ezek nagyon mélyen kielégítı, extatikus transzok, mely úgy tőnik, a
megvilágosodás. De végül is újra visszatér az elme, akkor is, ha évekig az ember ilyen
transzban van töretlenül. (Lásd a Samsara c. film elején a jógi a barlangban! – ı ezeket a
jhánákat gyakorolta)…
 5

Tehát ezek a transzok Buddha szerint átmenetileg elnyomják a tudat mélyén lévı
szennyezıdéseket, de nem tisztítják ki ıket onnan, ezért elıbb-utóbb visszatér az egész
karma-tárház. Ezért nem tekintette végsı felébredésnek, hanem mást kezdett gyakorolni:
a vipassanát (akármilyen néven is hívják az eltérı buddhista kultúrákban – laghtong, zen,
dzogchen, vagy a tibeti jidam-jógák megidézés, majd üresség-természet figyelése
gyakorlata stb…)
Azóta a 8 jhánát nem szokták végig kigyakorolni, csak annyit belıle, hogy a vipassana
menjen. Van, ahol gyakorolják – ahol van rá lehetıség és igény – csak mivel gyakran 12
év folyamatos bentlakásos gyakorlás során valósítható meg, fıként a személyes mesterrel
rendelkezı, távoli kolostorok témája ez.

A gyakorlás elıfeltétele: teljes érzékszervi és testi nyugalom, tisztaság,

mozdulatlanság.

A környezetnek mentesnek kell lennie az érzékszervi vágyaktól.

Étel, könyvek, tv, zene, stb. – vagyis egy polgári lakás ezért nem jó hely, hacsak nem
alakítasz ki egy érzékszervi szempontból „tiszta” helyet benne. Meditációs szoba,
meditációs sarok, kamra, cella, házikó, központ, stb.

1.) Teljesen csendes és nyugodt környezet. Nem jó, ha zene szól, kellemes illat lengedez,
ha a lakásban mozognak, hangoskodnak, nem lehet csinálni az utcán. stb. Hol
gyakorolják ezt ma és ezer éveken át? Erdık barlangjaiban / csendes erdei kolostorokban.
Ma is ezekben és meditációs cellákban. Még az erdı is néha hangos nappal, ezért nehéz
gyakorolni – éjjel jó. Ezért inkább teljesen csendes, belsı tér a jó.

2.) Teljesen mozdulatlan ülés. Lehetıleg földön, keresztbetett lábakkal. Lótuszülés a

legjobb, de nem feltétel! Az emberek 95%-a nem képes rá, csak sok év naponta végzett
jógázás után (vagy ha gyerekkorától csinálja, és megszokta).

ANYAGI / FORMÁKHOZ KÖTÖTT JHÁNÁK – 1, 2, 3, 4

1.Jhána - Boldogság és üdvözültség érzése gondolatokkal

Elıkészítı koncentráció – a tárgy figyelése, gyakori elkalandozásokkal. Ilyenkor sokszor
megjelenik már a boldogság érzése, hogy „jó ezt csinálni, szeretem csinálni.”
Negatív kép kialakulása és figyelése. A „belépı” koncentráció kialakulása. Az „elért”
vagy stabilizálódott, fixálódott koncentráció.

Az elme teljesen a meditációs tárgyra összpontosít. Minden más kizáródik. Minden

érzékszerv kizáródik. Teljesen leköti a figyelmet a tárgy.

Feltétel: „samma samadhi” – „helyes szamádhi” – helyes koncentrációs tárgy: olyan

tárgy, ami nem okoz vágyat/elutasítást! Pl. légzés, gyertyaláng, pont a falon. Nem jó pl.
szép ruha fényképe (nık), szexkép (férfiak). Habár természetszerőleg azonnal koncentrál
rá, vágyakozást kelt, ezért az elme nem tud elnyugodni, és elmélyülni.
 6

Tehát az elme teljesen a meditációs tárgyra összpontosít. Minden más kizáródik. Minden
érzékszerv kizáródik. Teljesen leköti a figyelmet a tárgy. Nincs plusz vágyódás vagy
elutasítás a meditációs tárgyra. Az embert az elvonultság öröme tölti el.

Ekkor 5 probléma szokott felmerülni – ami az 5 nivaraná, a „meditáció 5 ellensége”

néven ismert: érzéki vágyak, elutasítás, fáradt-tompa állapot, nyugtalanság-aggódás,
kétely. Ha ezek bármelyike felmerül, akkor nem tud beállni a teljes koncentráció, az 1.
jhána. Pontosítva:
1.érzéki vágyak – pl. meditáció közben éhesek vagyunk, hiányzik valaki, valami, valami
mást szeretnénk csinálni, meghallunk valamit az utcáról, és vágyakozni kezdünk valamire
miatta, stb…
2.elutasítás – minden nemtetszés, nem akarás, idegeskedés, ingerültség, düh –
kényelmetlen az ülés, és idegeskedünk. Elég már. Túl hosszú. Nem is akarom.
Haragszom magamra, a tanárra, a csoportra, hogy ezt kell most csinálni. stb. Nekem elég
lenne csak 10 perc ebbıl. Stb.
3.tompaság-fáradtság – lekókad a fejem. Elalszom. Alig bírok ébred maradni, ezzel
küszködöm. A figyelmem ködös, elkent, ki vagyok ütve. Mint reggel az ébredés után.
Tompa, energiátlan, álmos vagyok. Nem birok koncentrálni.
4.nyugtalanság-aggódás – nem birok megnyugodni, hiába ülök itt. Aggódok, mi lesz a
térdemmel az ülés miatt. Aggódom, hogy most mást kéne csinálnom, mi lesz, hogy nem
vagyok ott, stb.
5.kétely – már fél órája itt ülök, és még mindig vannak gondolataim… már 7 napja itt
ülök, és még mindig nyugtalanul csapong az elmém…már 7 éve gyakorlok naponta, és
még mindig nem világosodtam meg… biztos rossz vagyok…nem nekem való…rossz a
módszer, a technika…a tanítóm rossz…a hagyomány rossz…tán az egész nem is igaz,
csak mítosz…

Mihelyt felismered, hagyd abba, térj vissza a koncentrációhoz! – ez az egyetlen

„menekülés útvonal” az 5 elakadásból: elıre. Népmesék: „hátra ne nézz, csak menj
folyamatosan elıre, meg ne állj!”

Értsük meg: ezek nem erkölcsi „ellenségek”, hanem a saját legfinomabb, legmagasabb,
lelkileg legkielégítıbb mély élményeink átélését nehezítı belsı történések, tények. Nincs
egy büntetı Isten, aki azt mondja: „Vágyakozni bőn! Kételkedni bőn! Ha vágyakozol,
tisztátlan lelkő, rossz ember vagy!”. Emberek vannak, akik ezt mondva játszmáznak
egymással egy odaképzelt Istenre hivatkozva, és áttolva rá a felelısséget – „nem én
mondom, hogy rossz vagy, hanem Isten”, és egy mitikus múltra és szent könyvekre, más
emberekre hivatkoznak. Vágyakozni nem bőn, se nem nem-bőn. Kívül esik a bőn/nem-
bőn kérdéskörén. A vágyakozás egy tény, egy emberi jelenség, egy lelki-fiziológiai tény,
történés. A megítélése az emberi játszma. Ami tény: van vágyakozó állapot és van
mélyen nyugodt vágymentes állapot, és annak elérésekor a vágyat el kell engedni. Az
ember szabadon dönt, hogy akar-e vágyódni vagy nem, mikor és mennyire. Amikor úgy
dönt igen, akkor vágyakozik, és így oké az univerzumnak. Amikor úgy dönt, szeretné a
tudat legfinomabb állapotait elérni, akkor elengedi a vágyait, s mögé megy, és ez is oké
az univerzumnak.
 7

Jöjjünk ki tehát a vallásos hipnózisból, ahol a jó-rossz, bőnös-bőntelen szemüvegen át

nézetik velünk az emberi tapasztalatokat!

A Buddha tanításaiban nincs meg a bőnösség szemlélete. Emberi tapasztalások vannak,

azok törvényeinek, feltételeinek az ismerete, és a szabadon hagyás, hogy ezek
ismeretében mit csinálsz. De ez van más spirituális körökben is – jóga, indián, szúfi… ez
nem a buddhizmus sajátja, hanem az ember sajátja az 5-ös szinttıl felfelé (wilberi létra).
És minden spirituális körben, így a buddhizmusban is vannak mindenféle szinten lévı
emberek, a szerzetesi piros ruhába „csomagolva” is, ott is van, aki fenyegetı játszmát
játszik magával és másokkal, és van, aki szabadon hagyó, törvényeket mutató,
szeretettelien-elfogadóan útmutató, terelı.

Ennek a tudatosítását és látását, hogy ki mit játszik a másikkal – beleértve ezeket a

spirituális köntöső játszmákat -, az integrál pszichológiában tanuljuk majd a szintek és
fejlıdésvonalak témakörénél.

„Az elsı jhána az elvonulásból emelkedik ki”- tartja a mondás.

-Tehát az elme teljesen a meditációs tárgyra összpontosít. Minden más kizáródik. Minden
érzékszerv kizáródik. Teljesen leköti a figyelmet a tárgy. Nincs plusz vágyódás vagy
elutasítás a meditációs tárgyra.
Az elvonultság öröme áll be az emberbe.
-Boldogság és üdvözültség érzése. Boldogság=egy kívánt jó elérésébıl fakadó
elégedettség érzés, üdvözültség: mikor megvan, annak örülni, az átélés öröme.
(sivatagban víz hasonlat!)
-Gondolatok még megvannak, mind spontán, mind reflektálás – de ezek kizárólag a
meditációs tárgyra vonatkoznak.

Kezdıknél: egy pillanatig tart, majd elkalandozik, vissza a belépési fázisba. Haladóknál
ki tudják tartani: akkor lép be, amikor akar, és addig, amíg akar. Sok-sok gyakorlás.

Ami nincs:
-érzéki vágyak kikapcsoltak
-fáradtság, nyugtalanság, szenvedés, kétely megszőntek (átmenetileg)

Ha elért egy jhánát, ki kell lépni belıle és átgondolni, áttekinteni, értékelni. Utána
gyakorolhatja a következıt. Ezt „áttekintésnek” nevezik. Ekkor megfogalmazza a precíz
sajátosságait a jhánának, ami segít tudatosítani, megkülönböztetni, stabilizálni, s így majd
meghaladni – s továbblépni. Ez az áttekintés ugyanolyan fontos eleme a gyakorlás
elıremenetelének, mint maga a koncentráció.

2.Jhána - Boldogság és üdvözültség érzése gondolatok nélkül és egységességgel

Ami van:
1-Már teljesen egyhegyő elme
2-Boldogság és üdvözültség érzés (elégedettség és az átélés öröme)
 8

3-Az elme egységessé válik, csak a tárgy van.

Ami nincs:
-Nincs gondolat már – se reflektáló, se automatikus

3.Jhána – semlegesség, testi jólét és éberség

-boldogság - elül az elme nyugtalansága, ezért finomabb szintre jut

-semlegesség áll be
-teljes éberség
-testi örömérzés – kíséri a semlegességet: nagyon jól van testileg, extrém módon
kellemes testileg itt lenni

Ezt még a durva szintnek tartják a meditálók. Durva, azaz elmebeli és testi öröm van
jelen, ami maszkolja a finomabb valóságot. Mikor a meditáló elengedi az ezekhez való
ragaszkodást, és ezek elcsitulnak, felfeslenek és eloszlanak a finom figyelem terében,
akkor jut túl a tudat, a megfigyelés, a mögöttes, további valóságrétegekbe: a 4. jhánába.

4.Jhána – tiszta semlegesség, tiszta éberség

- nincs testi öröm, extázis, és fájdalom, kényelmetlenség

- nincs elmebéli öröm, ünneplés, boldogság és bajlódás, szenvedés >> azaz nincsenek
gondolatok – se akaratlagos, se csendes háttérgondolkodás és képzeletmőködés (képek)

Test és elme maradéktalanul elcsitult, nincs megnyilvánulva a tudatban.

A semleges éberség önmagában van. Ez a tudat ekkor.

A semlegesség megvan az elsı 3 szinten is, csak olyan finom, hogy lemaszkolja a testi és
elmebéli szenvedés, majd öröm és a jólét finom belsı extázis élménye. Mikor az mind
elcsitul akkor, ami marad, az a semleges, éber tudat.
Ahogy a Hold az égen van nappal is, de alig látjuk haloványan nappal, s akkor látjuk
tisztán, mikor elcsitul a Nap fénye.

Ez az életünkben az elsı olyan helyzet, amikor azt mondhatjuk: éberségünk tiszta, teljes,
és maradéktalan.
„Tényleg éber vagyok.„ – persze ilyenkor nem mondjuk, mert nincsenek gondolatok, de
ez az helyzet.

ANYAGON TÚLI / FORMÁTLAN (csak tudati) JHÁNÁK – 5, 6, 7, 8

Túl van bármely érzékszervi történésen, ingeren (látás, hallás, testérzés, szaglás, ízlelés) /
a testen (testérzések, test tudatossága) / az elmén (gondolatok – képek – érzelmek)
Pusztán tudati tudatosság, extrémül kifinomodott tudatosság. Anyagon és formákon túli
belsı transz.
 9

5.Jhána – a határtalan tér

A meditációs tárgyról a figyelmet áthelyezi a térre, melyben a tárgy van.
A tárgyat figyelmen kívül hagyja, s így teljesen elhagyja.
Marad a határtalan tér tudatossága.

6.Jhána – a határtalan tudat

A tér tudatosságáról áthelyezi a figyelmét a tudatra magára, a tudatára, amely a térben

van. Maga az éberség, a tudatosság az, amit figyel az ember. A saját ébersége, a
tudatossága, éber tudatállapota. Ez most a koncentráció és a megfigyelés tárgya. Ez tölt ki
mindent, határtalan.

7.Jhána – a semmi tudatossága

Ezután az éberség, tudatosság tudatosságát is meghaladja a figyelem, eltávolítja a

tudatból ennek tudatosságát, mögé megy, finomabb szintre lép: ekkor a semmi marad. Ez
a semmi tudatossága. A vanság hiánya, az üresség. Ez nem a Nirvána szóval jelölt
üresség, s nem a Sunnyata szóval jelölt üresség (mely kettı szerintem ugyanaz), ez egy
másfajta üresség a nem-van üresség. A nirvána az a semmi-minden együttes paradox
élménye. Lásd a leírását majd ott.

Igazából nem tudjuk mi a 7.jhána nem lehet elképzelni vagy hasonlítani más
élményünkhöz, ha még nem volt. Amit nem ismerünk, arról nincs fogalmunk és
élményünk. Ezért ha egy nevet adunk neki, akkor maximum annyi történik, hogy a szóról
eszünkbe jutó más élményeink jutnak eszünkbe, és azt mondjuk „aha, ilyen lehet ez”,
miközben nem az.

8.Jhána- sem észlelés sem nem-észlelés

Amíg az elızı jhánáról meg lehet az az illúziónk, hogy értjük, mert a szavakat értjük, itt
még ez is elszáll. Hogy lehet megérteni, mi az, hogy sem nem észlelek, sem nem nem-
észlelek? Átéléssel.

Általános gondolatok a jhánákról:

Az ilyen leírás után fennáll az a veszély, hogy kipróbálod a 8 jhánát, vajon hogy megy.
Tapasztalsz valamit, és rákened, hogy ez már az x-edik jhána. Ekkor nyugtázod, hogy
hiszen ez megy, akkor ezen már túl is vagyok. Nagy önbecsapásokba lehet bonyolódni,
amivel elvágjuk magunk elıtt az utat („ha megy, kész is vagyok vele, nem kell ezt
gyakorolni”). Megfigyeltem, hogy kezdı meditálók néha azt sem veszik észre, hogy
csendben gondolatok mennek a fejükben, a háttérben. Ekkor azt hiszik, elérték a
gondolattalanság állapotát. Pl. egy ilyen ember azt mondhatja: „hm, a határtalan tudat
leírás pont rám illik!” – 6.jhána. Aztán megkérem: figyeld meg, nincs-e olyan halk,
finom, gondolkodás, ha jól odahallgatsz a fejedben?” – „ja, de tényleg, csak nem vettem
észre…” Nem vette észre, mert a figyelme nem volt elég finom, s rá kellett irányítani. Az
elsı jhána elsı alszintjéig sem jutott. Kiderül, hogy teljesen normális ember.
 10

Tehát a koncentrációs gyakorlatokat tapasztalt tanár vezetése mellett végezzük!

A Dalai Láma elmondta, hogy a kolostorában gyakorló szerzetesek, egy év alatt jutnak el
a 2 jhánáig átlagosan. S ezek a szerzetesek egész évben ott élnek, és minden nap ezt
gyakorolják!

Az elsı 10 napos vipassana kurzusokon (10 nap bentlakás, napi 10 óra gyakorlás, teljes
beszédmentes csend tartása 10 napig) az elsı jhána elérése elıtti bevezetéséig szoktak
jutni az emberek, az „elıkészítı”, és „elért” szintekig. A második és további 10 naposon
szokták elérni az elsı jhánába bevezetı fixálódott figyelmet, és a 20 napos kurzuson
(feltétele 5db 10 napos elvégzése és 2 év megszakításmentes otthoni gyakorlás, napi 2x1
óra) szokták elérni az 1.jhánát stabilan. Ez az átlagtempó. Tehát habár intellektuálisan
percek alatt átolvassuk és „megértjük” a jhánákat, az igazi megértés, azaz a
megtapasztalás és átélés hosszú munka. Lehetséges, elérhetı, sokak által elért,
kidolgozott munka. Keletiek és nyugatiak egyaránt, ne feledjük: az ember Egy.

III. Vipassana – a bölcsesség kifejlesztése és a nirvána

A vipassana más, mint a samatha. A bölcsesség kifejlesztéséhez más gyakorlás
szükséges, mint a koncentráció által elért tudati nyugalomhoz, de az alapfokú
koncentráció az elıfeltétele, ezért is szokták a koncentrációra ráépítve gyakorolni,
második lépcsıként. Itt a valóság teljes körő, alapos, mélyreható megfigyelése az, amit
végzünk. A valóság megfigyelése, úgy, ahogyan az van, és miközben az történik.
A vipassana azt jelenti: “látni a dolgokat úgy, ahogy azok vannak”.
A dolgokat “normális” állapotban nem úgy látjuk, ahogy vannak, hanem az elme / ego
szőrıjén át. A vipassana az a folyamat, ahol ezen túljutva, önmagukban látjuk meg a
dolgokat, s a valóságot.

Példa:
Figyelem a testérzéseimet. Figyelem a gondolatokat. Figyelem a felbukkanó hangokat a
térben, stb. Közben egy hangot hallok odakintrıl. A felbukkanó hangról az elmém
önkéntelenül asszociál egy gondolatot, képet. „Egy busz…” – megnevezem. Egy busz és
az utca részlete suhan át a képzeletemen. Nem akartam akaratlagosan ezt odaképzelni,
hanem magától megtörtént. Ha nem figyelnék most befelé a meditációban, hanem
beszélgetnék telefonon, valószinő észre sem vettem volna talán se azt, hogy hallottam a
buszt, sem azt hogy az elmém reagált rá gondolatokkal és képekkel. A belsı történés
teljesen öntudatlanul zajlik, mintha tudatilag elaludtunk volna.

Ha a buszt hallom, akkor nem a hangot hallom önmagában, nem úgy, ahogyan az van,
hanem odagondolom és képzelem a buszt azonnal, és úgy áll össze, hogy „a buszt
hallottam elmenni az utcán. De ezen túl lehet lépni, s el lehet jutni a megfigyelés és
élmény oly fokú tisztaságára, hogy a jelenségeket önmagukban észleljük. Ez a kapu a
valóság látásához. Amíg magunkon át látjuk, nem látjuk a valóságot, csak elmélkedünk,
filozofálunk róla, azt mondjuk: “igen, éntelen, mulandó”, de az élményünk más. Itt a
 11

vipassana során élmény szintre visszük a bölcsességet. Elsı tehát, hogy olyannyira
letisztuljon és elcsendesedjen az elme, és olyannyira éberré, figyelmessé és kifinomultan
érzékennyé váljék a figyelmünk, hogy önmagában és teljesen észleljük a felbukkanó
eseményeket az az öt érzékszerv birodalmában, majd az elmében és annak mélyén.

A példában, ami valójában, ténylegesen, tényszerően történt:

Hallottam egy hangot. Felbukkant a „busz” szó a fejemben (gondolat). Megjelent az
utcarészlet a busz képével (emlék-kép). E három összekapcsolódott egy csomaggá, egy
“valóság”-gá.

Amikor ezt élıben látom, hogy „hopp, ez egy hang, ez egy gondolat, ez egy kép”, ami
„így keletkezett egymás után, egymásból fakadóan”, akkor vagyok a vipassana meditáció
állapotában. Innen indul igazán.

Ekkor, ha hangot hallok, nem csatolom már hozzá a busz képét, hanem a hangot
önmagában hallom. Egy „brrmm” van jelen a tudatban, és kész. Ekkor hallom
önmagában a hangot. Nagyon finom megfigyelés ez. Sok gyakorlást igényel.

Gyakran elıször nem vesszük észre, hogy van gondolat és kép a fejünkben, és érzés a
testünkben. Egy átlagember, ha megkérdezem: “és mit érzel?” – azt mondja “semmit”,
vagy azt mondja, amit hisz, hogy érez, nem azt, amit érez a teste, mert nem figyel a
testérzésére. Itt is a kitartó gyakorlás során beálló, fokozatos, progresszív figyelmi
kifinomodásról van szó, ami garantáltan megtörténik mindenkinél, ha végzi. Amíg nem
vagyunk tudatában pontosan az érzéseinknek a testünkben, addig nincs szó
személyiségfejlıdésrıl és megvilágosodásról. Ez mind a terápiához, mind a
bölcsességmeditációhoz belépı, kulcs.

Az egyik fajta vipassana technika során kifejezetten, mint fı meditációs fókusz csak egy
jelenségre figyelünk: a testérzésekre. Eleinte érzünk valamit és reagálunk rá. Fáj a láb az
üléskor és idegeskedünk miatta. Viszonyulunk hozzá. Ekkor nem önmagában látjuk a
testérzést, hanem 1.megnevezzük (fáj), 2.reagálunk rá (múlj már el!). Amikor megszőnik
ez elmúlás-kívánás, és a megnevezés, akkor észlelhetjük önmagában, közvetlenül azt,
ami ott van: az érzést önmagában.

Tehát a vipassana során – legyen az ilyen, vagy olyan iskola, technika - kiválasztjuk egy
(vagy több) a tudatunkban megtapasztalható jelenségét a valóságnak, és azt figyeljük
addig, amíg azt tisztán, önmagában észleljük. Ez után történhet meg, hogy felismerjük az
érzések, és egyéb megfigyelt jelenségek végsı természetét: anicca – anatta – dukkha.
Múlandó – éntelen és mag nélküli – szenvedést okozó. Ez egy nagyon mély, finom
felismerés, amely meditációs megfigyelési tapasztalatok felhalmozódása, és végül
elvonulásban végzett, kitartott, szünetmentes (általában több hetes, vagy hónapos)
meditáció során történı tudati áttörés eredménye.
 12

Ilyen például a testérzések kitartó figyelése a Goenka-féle vipassana hagyományban,

vagy a jelenségek címkézése és közvetlen megfigyelése a Mahasi- / U Pandita
hagyományban.

A valóság-megfigyelı meditáció során tehát még két dolog történik:

1. kifinomodik a figyelem, és a megfigyelt tárgy finomabb valóságát vesszük észre.
2. észrevesszük, s így tapasztalatilag megértjük a megfigyelt valóság végsı természetét:
mulandó, éntelen, szenvedést-okozó.

Kifinomodik a figyelem, és megfigyelt tárgy finomabb valóságát vesszük észre = a

testérzések feloszlanak részeikre, s a kezdetben egybeállt blokkok, pl. „ez a gumó érzés
itt a térdem” feloszlik részeire és finom vibrációkra. Igen, az anyag végsı valósága a
szubatomi részecskék felbukkanása és eltőnése a térbıl a térbe, a semmibıl a semmibe
1022-szer másodpercenként. A test élménye feloszlik puszta, ilyen gyorsan megjelenı és
eltőnı energiavibrációkká. Ugyanígy a hangok is a térben, stb. Amikor ezt átéljük, akkor
a relatív valóság végsı természetét tapasztaljuk közvetlenül. Megtapasztaljuk az érzést
önmagában + annak a finom belsı végsı valóságát + a végsı valóság karakterisztikáját:
mulandó, éntelen, és szenvedést okozó.

A meditáció sikere két képesség kigyakorlásán, majd szünetmenetes fenntartásán áll:

ez az éberség és a semlegesség.

Éberség = figyelni és tudatában lenni annak, ami van, pillanatról pillanatra, tisztán, úgy,
ahogy van.

Semlegesség = nem-reagálás a megfigyelt dologra, önmagában szemlélni azt, más szóval

egó-mentesség a figyelés során. Nem kommentálom a fejemben, nem gondolkodom róla,
nem jut eszembe semmi róla, és nem kellemes vagy kellemetlen érzés ez nekem, csak
önmagában van.

Az ilyen szemlélıdés vége az, hogy még ezen a legfinomabb valóságon is túljut a
szemlélıdés, és egy ponton áttör, és túljut elmén és testen, s ekkor beáll a Nirvána
megtapasztalása, mely amilyen hangzatosan nagynak tőnik, annyira egyszerő. Annyira
egyszerő, és itt-és-most. Maga az üresség, a tudat, amiben mindez a felbukkanás és
eltőnés történik, az tudatosodik.

A vipassanához szükséges a koncentráció, de nem szükséges annak a mély kimővelése,

elég az elsı jhána bevezetı szintjéig, vagy maximum az elsı jhánáig eljutni. Az viszont
feltétele, hogy rendszeres gyakorlás révén eljussunk elıbb-utóbb oda (általában évek),
hogy elkalandozás nélkül tudjunk figyelni arra, amire figyelünk.

Természetesen minél magasabb jhánákat tud valaki, annál könnyebb koncentrálnia a

vipassana gyakorláskor. De csak ennyi az, ami „áthozható”, hasznosítható, a koncentrálás
képessége. Maguk az átélt transzélmények itt jelentıségüket vesztik.

Miért?
 13

Mert az átélt transzélmények múlandóak, illuzórikusak, ugyanúgy, mint a közönséges

tudatállapot, az elme. A vipassana során a végsı valóságot célozzuk meglátni, ami örök,
nem változó, túl téren - idın, életen - halálon, testen és elmén. Ezért ami mulandó, akár
még ha a legfinomabb, legakrobatikusabb, és legérdekesebb transzélményrıl is van szó,
nem a végsı valóság, hanem átmeneti illúzió.

Erre jött rá Buddha, ezért ment tovább a samatha gyakorlása után, s alakította ki a
vipassanát.

A Satipatthána Szútra az az írás (Buddha egy beszéde, a Tripitakából), amely a

vipassana alapszöveg, amelyre a théraváda 5 országában az összes vipassana gyakorlási
rendszer épít.

Négy nagy területét adja meg a meditáció tárgyának:

1.kayanupassana – test megfigyelése
2.védanaupassana – testérzések megfigyelése
3.cittaupassana – a tudat megfigyelése
4.dhammaupassana – a tudattartalmak megfigyelése

Összesen 14 tárgyat tart alkalmasnak ebben a 4 témában a korábban említett 40-bıl,

amire ha meditálunk, eljuthatunk a végsı valóság megtapasztalásáig, a Nirvánáig. (A
maradék 26 az csak a samathára alkalmas). Lényegében a két leggyakoribb, amivel
találkozunk a légzésfigyelés és a testérzések figyelése.

A légzésfigyelés neve: anapána meditáció. Az anapána (légzéskoncentrációs meditáció)

tehát a samatha (koncentrációs meditáció) egyik konkrét formája.

Van olyan vipassana mester, aki a légzés figyelést, mint samatha-t, azaz a vipassanát
elıkészítı technikát alkalmazza, hogy a tudatot koncentrálttá, s így nyugodttá, és
kifinomodottan éberré tegye. Ilyen a Goenka-féle vipassana, ami ezután átkapcsol a
testérzések figyelésére, mint a vipassana tárgyára.

Van olyan burmai mester (pl. Webu Sayadaw, ı már meghalt), aki csak az anapánát
végezte, s azt használta vipassanának is, azaz csak a légzés figyelésével jutott el a
Nirvánáig.

Más mester, Mahasi Sayadaw a légzést vipassana elemként használja, de csak mint egy
elemet, egy figyelem horgonyt, amit egy idı után el is lehet engedni, és minden egyéb
jelenségre is figyelni, ami a tudatban észlelhetı (5 érzékszerv ingerei és az elme három
része).

A samatha és vipassana aránya a gyakorlásban

A samathát és vipassanát a különféle mesterek tehát eltérı arányban alkalmazzák.
Elnevezték ezt „nedves”, „félnedves” és „száraz” vipassanának.
 14

Nedves – sok samatha és utána vipassana. Hagyományos szerzetesrendben: sok év, pl.
12 samatha, utána vipassana. Pl. Ayukusala szerzetesek Sri Lankán.
Száraz – nincs külön samatha, rögtön vipassana. Pl. Mahasi Sayadaw, Sayadaw U pandita
Félnedves – 1/3 samatha, 2/3 vipassana. Pl. Goenka-féle vipassana.

IV. A tudat megtisztításának folyamata

Az egész meditáció végsı célja az, hogy megvilágosodjunk. A megvilágosodást két
értelemben érthetjük.

Az egyik, hogy legyen egy áttörésünk, amikor a végsı valóságot, a nirvánát, a tiszta
tudatot megtapasztaljuk.
A másik, hogy ez a tapasztalat stabilizálódjon. Az egyszeri élmény átélése könnyebben
“megoldható”, csak sokat kell gyakorolni a tanítók útmutatásai alapján. A második cél,
hogyez maradéktalanul stabilizálódjon, az azt igényli, hogy kitisztítsuk a tudatunkból az
összes karmát, vágyat, elutasítást, amelyek az átmeneti megvilágosodás-élmény után
visszavarázsolják szemünk elé az elménket. Ahogy korábban a karma témakörénél
kifejtettük, ezek a tudatalattinkban rejlı hajlandóságok, szamszkárák, karmák és ezeknek
a tanulás során összetapadt együttjárásai (kondicionáltságok), a rögzült tudati szokások
vagy karakterfixációk, tudati beidegzıdések. A valóságszemlélı bölcsességmeditáció
automatikus velejárója, hogy ezek feljönnek a felszínre és erejüket vesztik, elpárolognak,
kitisztulnak, ellobbannak.

A tudat törvénye az, hogy akkor jön fel a tudatalattiból egy dolog, és akkor tisztul ki, ha

1.) fenntartjuk az éberséget

2.) fenntartjuk a semlegességet, nem reagálunk rá

Ha pl. felbukkan az ellenségünk arca a meditációban, és azt mondjuk ”a fenébe, de

hülye!” – akkor reagáltunk. A tisztulás elakad, a rossz érzést megerısítjük, és energiát
adtunk a dolognak, újra fel fog bukkanni.

Ha felbukkan, észrevesszük, némán, moccanás mentesen megfigyeljük, engedjük lenni,

amíg tart, s engedjük természetesen szertefoszlani. Mikor foszlik, akkor nem reagálunk,
nem adunk energiát neki. Ekkor elkezdi erejét, töltetét veszíteni a kép, a gondolat, az
érzés, stb. s legközelebb már kisebb energiával jön elı. Ha akkor sem reagálunk, akkor
egy idı után megszőnik, nem jelenik meg többet. Hatását vesztette felettünk, erejét
vesztette, ez az emlék és ösztön(zés), azaz hajlandóság (szamszkára) ellobbant, kitisztult.

A tudat tisztulásának törvénye sematikusan tehát ez: tudatában lenni (éberség), nem
reagálni (semlegesség), átszemlélni, hagyni elülni, így erejét veszti – ismételt átszemlélés
– és kitisztul.
 15

V. A nirvána és stációi
Mi a nirvána?

A nirvána a végsı valóságunk, a legbelsı önmagunk és egyben az univerzális, tiszta tudat

egyik buddhista elnevezése. Ez a végsı-végsı valóság, a nem-változó, nem-múló, sosem-
született, örökkön-fogva létezı, sose-elmúló valóság, az egyetlen-végsı-valóság azaz
Üresség. Az Üresség pedig nem más, mint a tiszta tudatunk. Az Üresség tehát nem egy
holt fizikai üresség önmagában, hanem a tudatosság, a Tudat maga (lásd az integrál
tanban a négy kvadránst – külsı és belsı valóság, fizikai és tudati mindig együtt jár). A
legvégsı valóság tehát az Üresség, a nyílt, tiszta tér, a tiszta Tudat, az univerzális,
kozmikus tudat, melyet vagy így írnak le, vagy névvel ellátva: Nirvána, Sunnyata
(Üresség), vagy exoterikusan, kihelyezve, mitologizálva megszemélyesítik: Isten, Isten
tudata, isteni-tudat, és akkor ennek adnak tulajdonneveket – Hindu: Atman, Brahman,
Shiva, Krishna, a Legfelsıbb Személyiség, stb.; muszlim, szúfi: Allah; indiánok: a Nagy
Szellem, vagy egyszerően a Szellem, vagy Szent Szellem; Földszerte: a Teremtı, stb.
Ebben az ürességben bukkannak fel a formák, a jelenségek, s áll elı a jelenségvilág. Pl.
megjelennek a gondolatok, érzelmek, képzeletek, és öt érzékszervi események, hangok,
látvány, stb. Megjelennek spirituális jelenségek, látomások, auralátás, extázis élmény,
szellemlények, stb. Ezek is mind a forma világa – akár durva (materiális), akár finom
(spirituális).
Az üresség neve Nirvána, a formavilág neve Samsara (ejtsd: szamszára). A szamszárát
szokták létvilágnak, létforgatagnak, vagy Természetnek nevezni (természet kis “t”-vel a
fizikai világ- beli természet, amit a természettudomány vizsgál, nagy “T”-vel pedig az
egész jelenségvilág – a durva, fizikai természet és a finom pszichológiai és spirituális
élményvilág is.)
Üresség és forma egysége képezi a nonduális megvilágosodást. Elıször a gyakorlónak el
kell jutnia a meditációban a Nirvána élményig, majd ezután integrálnia hozzá a
szamszára, a formavilág tapasztalatát, s egyben érzékelni a kettıt – így definiálja Ken
Wilber a nonduális, végsı állapotot. A Nirvánát nem lehet kihagyni. Ha pl. valaki azt
mondja: “én értem, hogy a dolgok üresek, most is, ahogy itt körülnézek a szobában” – az
nem jelenti a megvilágosodott állapotot. Ez egy intellektuális megértést jelez. A nirvána
élmény életünk legmeghatározóbb, legélénkebb, leg”pofáncsapóbb” élénk, szavakon túli,
átélhetı élménye, amikor maradéktalanul, és teljesen önmagunkká válunk,
maradéktalanul önazonosak vagyunk, visszatértünk önmagunkba, és a keresés,
elmemozgás, kutakodás bevégeztetett, az egykor keresı tudat önmagában maradt meg,
szavakon, képeken, érzéseken, és érzékszerveken, testen és elmén túl, illetve innen, itt
legbelül, a “legittebb” itt-ben. Az egyik legszebb kifejtése az Ürességnek a Szív
szútrában olvasható, (Pradzsnya paramita szútra).

A nirvána megtapasztalása, és a tapasztalás során a tudatból bizonyos dolgok, kötöttségek

kitisztulás, négy stáción megy keresztül a tan szerint. A nirvána megtapasztalása elıször
„egy baleset” – mondja egy zen mester. Véletleül áll be, és pillanatokig tart. Majd újra át
lehet élni, és meg lehet hosszabbítani.
 16

A nirvána stációi

1.Folyamba-lépett - sotapanna

A nirvána elsı megtapasztalása. Ekkor kitisztul, eltőnik: a személyes-én hiedelme /

kételyek / rítusok, szertartások végzése, szabályok kényszeredett követése. Folyamba
lépett jelentése: „innentıl, mint egy folyó, biztosan belefolyik a nirvánába maradásba,
legkésıbb 7 életen belül”.

2.Egyszer-visszatérı – sakadagámi
Ami kiold, de nem tisztul ki még véglegesen: vágyódás az érzéki kielégülésekre / testi és
tudati elutasítások, ellenszenvek (nem tetszés, düh, félelem, stb.) Egyszer még visszatér
az emberi létbe, hisz az említett hajlandóságok még habár gyengülten is, de fennállnak.

3.Vissza nem térı - anagámi

Véglegesen elpárolog minden rosszakarat, elutasítás és érzékszervi vágyódás. Nem

marad motiváció, s így kötıerı a földi léthez. Ezért nem születik újjá már itt.
Megmarad: sóvárgás a jó tudatállapotok iránt >> ezért újjászületik a szellemi
dimenziókban, pl. az istenek világában (vö. A 6 világ). Onnan lép majd be a nirvánába.

4.Arahant – „minden ellenségét legyızött”

Akibıl kitisztult a sóvárgás a szellemi állapotok, transzok, alternatív dimenziók,

mennyek felé is / a tudatlanság / nyugtalanság / és az önteltség. Kihuny egyénileg
létezni, örökké megmarad önmagában, „Mint mikor egy láng kihuny, amikor
elfogyasztotta az összes üzemanyagát”.
Az ilyen ember leéli földi életét, a végén meghal, s nem létesül újra többé sehol, hanem
megmarad a minden tudatnak; a tiszta tudattá válik, visszatér, visszaolvad, az, ami
örökkön fogva volt.

A tiszta tudat, a nirvána már most itt van mindannyiunkban, csak nem vesszük észre,
mert túl egyszerő.
 17

VI. A megvilágosodott tudat jellemzıi

A megvilágosodott tudatállapotot nevezik brahmavihárá-nak is, amely azt jelenti “az
isteni tudatállapotban lenni”. Brahma= isten, vihára=idızni, idızı hely (a kolostorokat is
pl. vihárá-nak hívják a páli irodalomban). Tehát négy tudatállapot-jellemzırıl van szó.

1. Karuna – együttérzés. A megvilágosodott tudat együttérez minden érzı lénnyel. Az

együttérzés nem azt jelenti, hogy sajnálom a másikat, amikor ı szenved, hanem azt, amit
a szó mond: érzem azt, amit ı érez. Együtt érzek vele. Azt érzem, amit ı. Ha ı szomorú,
érzem a szomorúságát. S ez indít jóságos cselekvésre.

2. Muditá – együttérzı öröm / együttörülés. A karuna másik oldala, mikor az örömében

osztozom a másiknak. Ha ı örül, automatikusan elönt az öröm, örülök az örömének.

3. Metta – szeretı jóság / univerzális szeretet. A metta az, amit Európában feltétel
nélküli szeretetnek hívunk. Ez akkor a megvilágosodott tudat jellemzıje, ha mindenki
felé tudjuk érezni, nem csak a saját gyerekünk, vagy szerelmünk iránt.

4. Upékkha – semlegesség. Ez, mint láttuk korábban, a meditáció során kifejlesztendı

jellemzı. Más szóval: éntelenség, éntelen részvétel az életben. Nem reagálás, sem
vágyódás, sem elutasítás. Az itt és most közvetlen átélése énes reakciók nélkül. Ez a
feltétele ez elızı háromnak – a karuna, a mudhita és a metta akkor tud lenni, ha mi nem
állunk az útjában.