Professional Documents
Culture Documents
I. Kiindulópont: a kereszt
Az ısi népeknél a kereszt csillagászati jel és misztikus szimbólum volt,
melyet a keresztények az I. századokban titkos Krisztus-szimbólumként
használtak. A kereszt a megváltás szent jele, mellyel a keresztény
egyház megáld és a szentségek kiszolgálásánál használ. A kör mellett a
legısibb szimbóluma, legáltalánosabb jele az emberiségnek.
A kereszt a csillag leegyszerősített formája, a kozmikus rend, az égiek
ısi jele a történelem elıtti idıkben, melyet bajelhárító, vallásos-mítikus-
mágikus tartalommal is felruháztak.
A kereszt az ellentétek egységének a képe: szárainak találkozási pontja
a végesre, a befejezettre, szárainak iránya viszont a végtelenre, a
befejezettre utal. /Tarkó Mihály: A szent kereszt felmagasztalása/
III. A tau-kereszt
1. Eredete
Eredete visszanyúlik az ókori Egyiptom szimbolikájához. Egyes
feltételezések szerint még azon is túlmutat, és az ısi, mitikus
Atlantiszból származó jelkép. Annyi bizonyos, hogy ısi egyiptomi
szimbólum, legısibb jelentésében az út jelképe, de valós eredete a
ködbe vész.
2. Jelentése
A tau vízszintes vonala az eget, a függıleges szára pedig az ég
kapcsolatát szimbolizálja a földdel. Az ég erıit ábrázolja akkor, amikor
azok a földre érkeznek, és megtermékenyítik azt. /Szepes Mária/
A tau az út a szellem felé, mely az ég és a föld kölcsönhatásából,
tudásából, tapasztalásából fakad.