Professional Documents
Culture Documents
PARACELSUS
Előszó
Csalódás éri e könyv olvasóját, ha azt reméli, hogy könnyen
megtanulhatja belőle a szeretet művészetét. Ellenkezőleg, ez a
könyv azt akarja megmutatni, hogy a szeretet nem érzelem,
amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet, függetlenül attól, hogy
milyen fokáig jutott el az érettségnek. Arról akarja meggyőzni az
olvasót, hogy akárhogyan törekszik is a szeretetre, ha nem igyekszik
teljes személyiségét minden erejéből gyümölcsözővé fejleszteni,
szükségképpen kudarcot vall; hogy az egyéni szeretet nem nyújt
kielégülést, ha hiányzik az embertársunk iránti szeretet képessége,
a valódi alázat, bátorság, hit és fegyelem. Az olyan kultúrában,
amelyben ezek a tulajdonságok ritkák, a szeretet képessége is csak
ritkán fejlődhet ki. Vagy hát kérdezze meg akárki önmagától: hány
igazán szerető embert ismert meg életében?
ELSŐ FEJEZET
Művészet-e a szeretet?
Két személy tehát akkor szeret egymásba, amikor úgy érzik, hogy
megtalálták a piacon kapható legjobb tárgyat, figyelembe véve a
saját csereértékük korlátait. A kiaknázható rejtett lehetőségek,
akárcsak ingatlanvásárlás esetén, gyakran ebben az üzletkötésben
is jelentékeny szerepet játszanak. Egy piaci adásvételre orientált
kultúrában, amelyben az anyagi siker az elsőrendű érték, nem
meglepő, ha a szerelmi viszonylatok ugyanazokat az
árucseremintákat követik, mint amelyek az áru-és a
munkaerőpiacot kormányozzák.
MÁSODIK FEJEZET
A szeretet elmélete
*A fenti állításnak van egy fontos következménye a lélektannak a jelenkori nyugati kultúrában
betöltött szerepére nézve. Noha a pszichológia nagy népszerűsége bizonyára az emberismeret
iránti érdeklődésre vall, az emberi viszonyokban manapság tapasztalható alapvető
szeretethiányról is árulkodik. A lélektani tudás éppen ezért pótszerévé is válhat a tevékeny
szeretetben megszerzett teljes tudásnak, ahelyett, hogy egy lépés volna feléje.
3. A szeretet tárgyai
A. FELEBARÁTI SZERETET
A legsarkalatosabb szeretetfajta, amely a szeretet összes típusainak
alapjául szolgál, a felebaráti szeretet. Ezen a bármely emberi lény
iránti felelősségérzetet, gondoskodást, tiszteletet, ismeretet értem,
a kívánságot, hogy az életét segítsük. A felebaráti szeretet minden
emberi lény szeretete; az a jellegzetessége, hogy senki sincsen
kirekesztve belőle. Ha kifejlődött bennem a szeretet képessége,
akkor nem tudom nem szeretni a felebarátaimat. A felebaráti
szeretetben megvalósul a minden emberrel való egyesülés, az
emberi szolidaritás, az emberi eggyé válás élménye. A felebaráti
szeretet azon az élményen alapul, hogy mindnyájan egyek vagyunk.
A tehetség-, intelligencia- és tudásbeli különbségek elhanyagolhatók
a minden ember számára közös emberi lényeg azonosságához
képest. Hogy ezt az élményt átélhessük, a felszíntől a lényegig kell
hatolnunk. Ha felületesen érzékelem a másik embert, akkor főleg a
különbségeket érzékelem, amelyek elválasztanak minket egymástól.
Ha a lényegig hatolok, észreveszem az azonosságunkat, azt a tényt,
hogy testvérek vagyunk. Ez "centrális rokonság" - nem felszín és
felszín, hanem centrum és centrum között. Ez a mód azon múlik,
hogy milyen mélységű az emberi létezésnek az a régiója, ahonnan a
szavak fakadnak - és az akarat ebben semmit sem tehet. És
csodálatos egyezéssel ugyanarra a területre jutnak el abban, aki
hallgatja őket. Ekképpen a hallgató felismeri, ha megvan benne a
felismerés képessége, hogy mi az értéke a szavaknak.
B. AZ ANYAI SZERETET
C. A SZERELEM
D. AZ ÖNSZERETET
Ebből következik, hogy a saját énem éppúgy tárgya kell hogy legyen
a szeretetemnek, mint más. Az ember saját életének,
boldogságának, fejlődésének, szabadságának az igenlése a
szeretőképességében gyökerezik, vagyis a törődésben, tiszteletben,
felelősségtudatban és ismeretben.
E. ISTENSZERETET:
HARMADIK FEJEZET
A szeretet elsatnyulása a mai nyugati társadalomban
Innen már csak egy lépés, hogy Freud szerint a szeretet önmagában
véve irracionális jelenség. Nem tesz különbséget az irracionális
szeretet és a szeretet, mint az érett személyiség kifejeződése
között. Az indulatátvitelről szólva kifejti egy cikkében, hogy az
indulatátvitel révén létrejött szeretet nem különbözik a szeretet
"normális" megjelenési formájától.
NEGYEDIK FEJEZET
A szeretet gyakorlata
Az irracionális hit azt jelenti, hogy valamit igaznak fogadok el, mert
egy tekintély vagy a többség azt mondja; a racionális hit gyökere
viszont a független meggyőződés, amely az ember saját termékeny
megfigyelésén és gondolkodásán alapul, dacolva a többség
véleményével.
Aztán az ember észre fogja venni azt is, hogy noha tudatosan attól
fél, hogy nem szeretik, igazából, bár rendszerint öntudatlanul,
szeretni fél.
Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy lehet abban bízni,
hogy a jelenlegi társadalmi rendszer örökké tart és egyúttal
reménykedni a felebaráti szeretet eszményének megvalósulásában.
A szeretni képes emberek a jelenlegi rendszerben szükségképpen
kivételek; a szeretet óhatatlanul marginális jelenség napjaink
nyugati társadalmában.