Emlékkönyv

KEMENES KÁLMÁN KÖLTŐ

KILENCVENEDIK
SZÜLETÉSNAPJÁRA

1
Összeállította: Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán

2
 Emlékkönyv

KEMENES KÁLMÁN
költő

KILENCVENEDIK
SZÜLETÉSNAPJÁRA

Budapest, 2009
Írmag Könyvkuckó

3
 ISBN: 978-963-85165-9-6
Copyright © Írmag Könyvkuckó 2009
Minden jog fenntartva!

4
Vesztergom Andrea

SZERETETT KÁLMÁN BÁTYÁM!

Tudom, hogy most egy szonettkoszorút kellett volna írnom

Neked, vagy legalábbis egy szimpla szonettet.
Nem azért nem teszem, mert ezt a bravúrt már bemutatta Bog-
nár Stefi Barátnőnk, hanem azért, mert bizony vannak dolgok,
amelyeket egyszerűen nem lehet megírni versben.
Nem lehet megírni például azt, hogy zavarban vagyok.
Rettenetesen zavarban.
Amikor kitaláltam ezt az emlékkönyv-ügyet Neked, azt gon-
doltam, majd minden simán zajlik, egyszer csak készen lesz,
odaadjuk a születésnapodra, és milyen meghatottak leszünk…
s aztán, amikor írni készülök Neked, az első betű leütésekor
máris fojtogatnak a könnyek. Nem is tudom, miféle könnyek.
Nem az emlékezésé, hiszen nincsen szükség emlékekre, amikor
itt vagy, Magad, elérhetően, a mindennapokban is.

Emlékszem egy régesrégi Könyvhétre, a Ráday utcában, az

Accordia-sátornál.
Ott álltál, nézegetted a könyveket, s én távolról figyeltelek.
„Beavatott”, ez a szó jutott először eszembe Rólad. Egy olyan
élettapasztalattal és életbölcsességgel bíró Embert láttam Benned
ismeretlenül, aki az írás, az irodalom rejtekeiben mozog, akinek
a vérében vannak a betű-összefonódások.
Álltam ott, mint „első könyvhetes” irodalmi kiskamasz, egy
poéta-palánta, és meg se mertelek szólítani.

5
 Valahogy a Gondviselés mégis azt akarta, hogy megszólítsa-
lak, amikor megláttalak a Bakáts téren, egy padon, a templom
előtt. Ott ültél elmerengve, nem olvastál, nem csináltál semmit,
csupán néztél magad elé.
Vajon mire gondolhattál akkor?
S később, amikor egy huszonéves copfos – akiről, mint később
kiderült: azt gondoltad, hogy egy középiskolás kamaszlány –
eléd penderült, és mégis megszólított?
„ – Elnézést…Ön költő? Vagy író?”
Zavartan néztél fel. Szerényen elmosolyodtál.
– Mondhatjuk úgy is – felelted.
A többi jött magától. Mentünk vissza a könyvsátorhoz, hogy
„keresztbe vásároljuk” egymás könyveit, ha már így összeis-
merkedtünk. Alig bírtam tartani Veled a lépést. Nem semmi
agilitás egy körülbelül hetven évestől, konstatáltam mosolyogva
magamban.
Amikor kiderült, hogy nyolcvan felett vagy, még inkább elcso-
dálkoztam, pedig a töredékét sem ismertem az életerődnek, az
akarásodnak, a szervező-fenomén mivoltodnak.

S aztán így maradtunk. Barátságban.

Ez a barátság, Veled, hatalmas ajándék.
Több rétegű barátság, hiszen egyszer csak azon kaptam ma-
gam, hogy szerves része lettél az életünknek. Egyszer megkér-
deztem a Gyerekeimet, hogy szerintük milyen egy nagypapa.
Azt felelték: „olyan, mint Kemenes Kálmán Költő Bácsi”.
Igen. Úgy jössz hozzánk, mint egy családtag. A szomszédok
úgy emlegetnek, hogy a nagypapám. S én is úgy érzem, mintha
tagja lennél a családomnak.
Nem feltétlenül a vérségi kötelékek a legerősebbek – sőt, az
a véleményem, hogy akiket mi magunk választunk, s nem a ge-
netikai háló oszt ki a számunkra, rokon gyanánt, őket sokszor
erősebben vagyunk képesek szeretni.

6
 Szeretem a verseidet, szeretem a mentalitásodat, az időnkénti
konokságodat, s az azóta látensen a szememre vetett „naturalista”
jelzőt is Benned. Érdekes, hiszen a költőkről azt gondolják, hogy
elvarázsoltak. Persze, Te is elvarázsolt vagy, hiszen ideákat és
ideálokat keresel és őrzöl, mégis, olyannyira józan is vagy, hogy
sokszor csak bámulok…kevesen birtokolják ezt a fajta összetett-
séget, kevés emberben fér meg ez a két gondolkodásmód békés
együttélésben, egymás mellett.

Köszönünk Neked mindent.

Köszönjük, hogy ismerhetünk.
S köszönjük egy Felsőbb Erőnek, hogy most, a kilencvenedik
születésnapodon köszönthetünk Téged.

Tudod, mit mondok Neked?

Azt, hogy a századik születésnapodon, amikor már minden-
féle díszpolgár leszel, s elfújod a száz szál gyertyát a „Kemenes
Kálmán válogatott versei” c. könyvről mintázott marcipántor-
tádon, Te még akkor is sietni fogsz, mert dolgod lesz: táncolni
mész, vagy az Operába, hangversenyre, könyvbemutatóra.
S ez így van rendjén.
Valamiért hosszú életet kaptál, mert az életnek célja van
Veled.

Te csak becsüld meg ezt, Neked csupán ennyi a dolgod.

Megköszönnünk pedig nekünk kell.

Isten éltessen, Kálmán Bátyám!

(A századikra pedig jövök egy szonettkoszorúval Neked...)

7
Svábenszki Pál:

KÖSZÖNTŐ

Ilyen hosszú élet

csak a jók jutalma.
Ringasson sokáig
a szeretet karja.

Te, aki megjártad

már a „poklot-mennyet” –
kilencven év óta
cipeled a „terhet.”

Ma már előfordul,
hogy görcsöl a lábad,
s gyakran nyögdicsélve
nyaggatod az ágyad.

Most már a Viagra

is falra hányt borsó, -
többet ér nála egy
sörrel töltött korsó.

Feszes szoknyák láttán,

ha csordul is a nyálad,
legyintesz rá némán
s megvonod a vállad.

8
Jókívánságaim
küldöm egy csokorba; -
emeljen a SORSOD
Matuzsálem korba.

Ez a kurta ének
zengje köszöntésed ! –
Tetézze meg Isten
a kilencven éved!

9
 Kurkó Éva

KEMENES KÁLMÁNNAK

Mondod minél többet írjak

De az Élet tele van testi fájdalommal
Viszont ha Isten teremtményeire gondolok
Elfog a sok gyönyörűség láttán sokszor
Az öröm lám milyen szépséges lombos fa
Ott a kisparkban, legszebb tavasszal virágosan
Jázmin ontja illatát, lilásodik az orgona
Ágyásokban tarkállik az árvácska, gyep letaposva
A sok kutyás ebének bűzös termékét otthagyja
Leülve a kettős padra, egyedül elmélázva
Gondolok nemrég meghalt édesanyámra
Itt szeretett üldögélni ő is elpletykázgatva
Megnyugodom – sok mindenben igazad van –
A kicsiny szépségek felmagasztalódnak
A vadgalambok összesereglenek
Valaki titokban eteti őket – veszélyes
Az idill kergetőzik naív lelkemben
Jóisten megvéd teremtettségemben
Az mondod még többet írjak
Most a kedvedért megpróbáltam
Egyszerű vers lett, neked dedikáltam
Te és én, a Szépség, művészet megszállottja
Így kezünk összeérhet, meleg barátian

10
 Nagy Alexandra

KÜLÖNLEGES ALKALOM

Különleges alkalom, ünnepel az irodalom!

E kerek születésnap örömére megírhatom
Mit féltve, hűen őrzök: impressziók sokaságát?
Elegancia kísér, bármerre visz hosszú utad
Nincs akadály: nem létezik számodra soha már gát.
Elküldött levelek, isteni szervezés – Rád mutat,
Stílusod igaz minta: virágcsokor, bonbon-halom.
Könyvek, költemények – ez az igazi művész élet,
Áldjon siker, dicsőség, tapsözön örökké Téged.
Lelkedben sose szűnjön meg az élettel teli láng,
Mindig szeretettel, örömmel töltsön el kis hazánk.
Áldásban fürödj, barátaid csillogó szemében,
Nagy szeretettel köszöntelek az ünnep fényében!

11
 Milánovics Danica

KILENC X

Kemenes Kálmánnak
2009. augusztusában

Alig ismerlek Téged.

Csak a verseid,
Melyeken keresztül is,
átragyog a lényed,
Tetteid, személyed,
egész tiszta fényed.

Felkaroltad a fiatalokat,
összefogtad hangjuk,
hogy megismerhesse a világ
sok gyönyörű daluk.

Két Magyar Verskoszorú,

Egy Magyar versek kertje,
Neked s Renének köszönheti,
Hogy nem hulltak szerte.
Gyönyörű, ritkaszép kezdeményezés,
Megvalósult öröm
E közös térben létezés!

Antológiák, melyben együtt zenélnek

Régiek és újak,
Ady, Arany, Vesztergom, Petőfi
Közös nótát fújnak.

12
Kosztolányi, Kurkó,
Svábenszki és Vajda,
lesz majd jövő generáció
óriási nagy bajba!

Alig ismerlek Téged

Mégis személyed, 90 szép megélt éved
Átragyog ennek a lomha, közönyös életnek egén.
Sötétben jöttél felénk, s lettél közöttünk fény.

Hadd köszöntselek!
Élj egészségben!
Írj még sokat nekünk!
Örülünk, Kálmán, hogy itt vagy velünk!

Olvasom verseid.
Igazak, szépek.
Volt kedveseden is
Átragyog bús fényed.
Verseiddel őrzöd az emlékét,
Gyönyörű kapcsolat
Örökös szépségét.

Szépséget, értéket közvetítesz nekünk,

maradj még sokáig, Kálmánunk mivelünk!
Isten éltessen!

13
 René Bonnerjea

UN POÉME Á LA MÉMOIRE
DE MADAME ÉDITH

Par René Bonnerjea dédie á mon ami, Kálmán Kemenes

Hélas, je ne vous ai jamais connue, Madame,

Mais je connais et respecte votre mari.
Je sais que votre mort a meurtri son áme,
Et que, sans vous, la vie n’a pas de sens pour lui.

Je sais aussi que votre supréme désir

Etait qu’il compose et publie denobles poémes,
Et que vous avez dit que le jour doit venir
Quand il les publiera malgré tous ses problémes.

Et de ménme, je sais, dans le ciel oú vous étes,

Vous lui sourira en disant „Bien aimé”
Et que pour lui et pour moi, parmi toutes les fétes,
Ce jour est le plus beau, en toute vérité.

Et son amour á lui, vous l’avez dans le ciel,

Sachant qu’il est reconnu parmi les poétes.
Notre récompense, á nous, douce comme du miel,
Est de vous savoir joyeuse, lá ou vous étes.

14
 Csontos Márta

SZÜLETÉSNAPRA

Kemenes Kálmánnak

Kilencven év a lét hullámain

végtelen kaland, fény és árnyék.
Alkony kelyhébe rejtett arcod
örökifjúként győztes szobor,
hiába surran melletted az ősz,
szolgálatod imába foglalt mosoly.

Az idő melletted csak tört

szárnyú madár,akaratod konok,
s ha mérlegre teszed történeted
lényegét, oly súlyosan ölel a jó,
nincs vég, mert álmod örökre
kísér, a szeretet rajtad végtelen takaró.

Ünneped varázsát mondja e költemény

húrokat bontva, s visszatér a nyár.
Tiszta csúcsokon vár rád a csend,
a távoli kedves illatán táncol a szél.
Kilencven év néz vissza szemedből,
élted fáján aranyba olvad minden levél.

15
 D. Mukli Ágnes

A HOLD ÁLARCA

Égre néztem,
Holdat láttam,
Fényekben
Az udvarában.
Rám nevetett
Álarcában,
Ragyogott
Fény mámorában.
Megszédültem
Amíg néztem,
Holdsápadtan
Holt-fehéren.
Fehér felhők
Mint jégtáblák,
A végtelent
Összezárják.
Csillagoknak
Fénye messze,
Távolság
A messzeségben.
Magasságban
Mélység lehet,

16
A távolságba
Beleveszett.
Szédülök a
Maskarámban.
Földi létben
Álruhában.
Hold álarcán
Lenge lepel,
Lepelbe bújt
A végtelen.

17
 Bognár Stefánia

„ENGEM NE ÜNNEPELJEN SENKI”

Kemenes Kálmán 90. születésnapjára

15.

Ne félj, e vers nem téged ünnepel!

A benned rejlő sok szép álmodásnak
Nyit csak kaput, mely szabad áradást ad.
Könnyű szavam nem tűzként éget el.

Panaszlod, többé ifjú nem leszel,

Könyörtelen kor nyílt sisakkal támad.
Nem igaz, hogy e szürke tény reád hat!
Friss lelked kis titkokról énekel.

Magad is érzed, vallod, rejtegetsz még

Olyant, amin torpanva meglepődnél.
Hagyjad, sodorjon ringó szárnyú szél!

Szeretetért sokat adtál és tettél,

Felismerted, hogy többet ér mindennél:
Alfánk s ómegánk, míg csak ember él.

18


1.

Ne félj, e vers nem téged ünnepel!

Létét a benned lévő tiszteletnek,
Ami, szerinted illet minden embert.
„Másban a mást” te nem ítéled el.

Cselekedetért ám felelni kell!

A tett minősít. S telve értelemmel
Szellem „alakít a világi renden”.
„Mivé lesz?” – kérded. Senki nem felel.

A lélek léte nem megfogható.

„Ezért örök”, hangzik szádról a szó.
Lényeglátásod átadod a mának.

Fontos az érzés, értés és a jó!

Adózunk annak, mi oly megható:
A benned rejlő sok szép álmodásnak.

19


2.

A benned rejlő sok szép álmodásnak

Termékeny földje tág látóköröd,
„Világoskolád” mindenek fölött
Tudásaidra mély tapasztalást rak.

Megsejtetted, a lét gyönyörű tárlat,

Sok szín és forma gazdagon pörög.
Szavak, dalok kagylóját feltöröd,
Ura vagy máris csillogó csodáknak.

Közlöd: „Századok száguldottak el,

De Bach uralkodik a szíveken.”
Hallgass zenét és elkerül a bánat!

Opera-díszlet, vércsepp jelmezen,

S az áriákban sodró érzelem
Nyit csak kaput, mely szabad áradást ad…

20


3.

Nyit csak kaput, mely szabad áradást ad:

„Dallamok árja édesen csapong”,
És üdvre vágyó, éhes szívre ront.
Hallgathatsz „édesbús” harmóniákat.

Szó csendesül, vagy éppen-hogy feltámad!

Ujjongva röppen, vagy búsan jajong,
S bárányfelhővé omlik el a gond,
Oldó fuvalmak véled hozzá szállnak,

Fehér gyapjában ég-háton repülnél:

„Hallgasd dalom, te túlvilági Tündér!”
S a tört sóhajra éter-dal felel.

„Fellegvilágba”, költő, menekültél,

Múltad máglyáján önként válva füstté…
Könnyű szavam nem tűzként éget el.

21


4.

Könnyű szavam nem tűzként éget el.

Tőlem ne tarts, „nem rakok terhet” én sem.
Örvend a lelkem lényeg-verselésen.
„Teremtést hirdet” mind, ki énekel,

Amikor fénylő, szép mesékre lel.

Leszámolnál gőgös kardcsörtetéssel,
Hozzád a pénz szent fétise nem ér fel,
Múzsák világa néked égi jel.

Bár benned él magányod „tompasága”,

Nyitott vagy tarka természet-csodákra,
S Homoródért az álmod esdekel.

De tériszonyod irigykedve látja,

Hogyan suhan a „sikló madár” szárnya.
Panaszlod, többé ifjú nem leszel!

22


5.

Panaszlod, többé ifjú nem leszel!

Ám bölcsen látod: korral járó gondok
Felhői fölé kéklő kendőt bontott
Emlékezések lágy ívű keze.

Lírád inkább a jelennel perel:

Fájnak neked a sárba hullott sorsok,
S mit esztelenség bőszen összehordott.
Kígyó szavát lényed nem fogja fel.

Azaz, ha ért is, menten eltaszít

Rontó erőt, mi tévutakra visz.
Határozottság s költői alázat

Egymást ölelve példával tanít.

Ám sors felhője küldi árnyait,
Könyörtelen kor nyílt sisakkal támad.

23


6.

Könyörtelen kor nyílt sisakkal támad,

Sok régi barát fájón elköszön.
De hallga, lendül forró, friss öröm,
Érzed bódító illatát virágnak.

A vers-folyam már új erővel árad,

Ha múzsa-mosoly kél „arany tűzön”,
„Csodás, rejtett út” híradása jön,
S te hódolsz eme megkapó csodáknak.

„Problémamentes élet nincs”, tudod,

Kudarcok edzik az akaratot.
Hát „légy kemény”, ez tétje újulásnak.

„Örök boldogság” nem fennen lobog.

Apró öröm az élhető dolog.
Nem igaz, hogy e szürke tény reád hat!

24


7.

Nem igaz, hogy e szürke tény reád hat!

Művésze voltál: felfedezni jót
Ott is, hol élted semmit sem adott.
Örülni tudtál volna egy almának,

És persze, azt is asszonyodnak szántad.

Elvették tőled; tulajdonjogot
Fogság nem ismer, nyers erő dúl ott.
- S tanulmányoztál filozófiákat… -

Távol-kelet mély bölcsessége intett:

Becsülni minden emberséges kincset!
„Elég a vérből!” Élet, béke kell!

„Korgó gyomrodat versekbe temetted”,

Újságpapír-szél támogatta kedved.
Friss lelked kis titkokról énekelt.

25


8.

Friss lelked kis titkokról énekelt.

Ma is, mikor más vagy, „mint sok tíz éve”.
A változások oly sokféleségre
Biztatnak, s mércéd mégsem veszted el.

Erkölcsi tartás úr az éveken.

Mindenkor hasznos létezés reménye
Emel tátongó mélységek fölébe,
És fantáziád napra-nap teremt.

Valós az alkony, „többi látomás”!

E kijelentés, meglehet, hibás.
Nagyon is hús-vér élet, nemcsak emlék,

Mi benned lüktet, forrongó varázs.

Sok tervet, vágyat, izmos akarást,
Magad is érzed, vallod, rejtegetsz még.

26


9.

Magad is érzed, vallod, rejtegetsz még

Sok feltörő sort, sok színes követ,
És összeáll az élet-épület,
Egész korunké, nem csupán egyéné.

Keménység tehet minket győztesekké,

Az „Új Iskola” által hirdetett
Tanítás szerint ne reméljenek
Kegyelmet gyengék, szívük elfeledjék.

Felülről nézed létünk dolgait.

Megünnepelni gondot gond tanít,
Hiszen leküzdeni merő vitézség.

Vihar-tombolást vígan viseli

Tested. S agyad kész megteremteni
Olyant, amin torpanva meglepődnél.

27


10.

Olyant, amin torpanva meglepődnél,

Írsz még, hiszen „az élet nagy csoda”.
Belső radarod már figyel oda,
Történés-zajtól ha terhes a légtér.

„Magasra teszed” magadnak a mércét,

Elégedettség nem bódít soha.
Természet s ember néha mostoha,
Tolladdal küzdesz ésszerű Egészért.

Mély optimizmusoddal hirdeted:

- Örülj a Van-nak, ne Nincs-et keress!
A Van-kereső teljes létet él. -

Letörten állni sohasem lehet.

Forgassa tollad gyakorlott kezed,
Hagyjad, sodorjon ringó szárnyú szél!

28


11.

Hagyjad, sodorjon ringó szárnyú szél!

- Minek ölében múzsák közlekednek
Irányában jó Parnasszus hegyének -
És minket is, kiket vezényeltél!

Kaput nyitottál: több földrész a cél!

Részesei kétnyelvű üzenetnek
Jóvoltodból, akik most ünnepelnek.
Nem téged! Hála: sok küzdelmedért!

Hitvallásod a Szépség mámora:

Festmény, zene, vers, dráma, opera…
Nincs magasztosb a béke-épületnél.

Sújt az „aszfaltlét” rút „átokpora”,

S meghat az ember; okos-ostoba.
Szeretetért sokat adtál és tettél.

29


12.

Szeretetért sokat adtál és tettél.

S rajongtál mindig a természetért,
Mondtad, minden darabja kincset ér,
Ám fizetségül szennyel behintették.

Szerinted „Isten maga a Mindenség”,

Bennem, Benned és mindnyájunkban él,
S a „fogható természetben” kísér,
Büntet, jutalmaz sáfárkodásunkért.

Békén legelész nyáj hegy oldalán,

Bodri szavára hallgat is talán…
Idilli kép, gonoszt, rosszat felejtsél.

„Madárhad kapkod” „sok rovar után”,

„Miközben dalt sző az ég bársonyán”.
Felismerted, hogy többet ér mindennél.

30


13.

Felismerted, hogy többet ér mindennél

A szeretet, tisztesség, becsület,
Elvenni őket sosem engeded!
S dicső múltunk előtt is tisztelegtél.

Nem lendít ki „fölös többlet”, sem rejtély,

Az intrikát bizony, nem kedveled,
Békeszeretet életelemed.
S oly tiszta szívvel lelkesedsz a nőkért!

„Én nem tudom, mi a fene ez bennem?”

A Nőt imádtam teljes életemben,
Rajongtam a szép szavú kedvesért!

Ó, mennyire „szerettem a szerelmet!”

„Rólam ilyenkor minden rossz levedlett.”
Alfánk s ómegánk, míg csak ember él!

31


14.

Alfánk s ómegánk, míg csak ember él:

Szikrák indulnak el a „férfivágyban”,
S a nő elolvad boldog lobbanásban.
Égi varázslat ez a földi bér.

Felmenni égre szép teliholdért,

S lehúzni, mert itt olyan kevés hely van,
Úszkálhatnánk tán szép ezüst-folyamban,
„Mint poros utat unó vándornép.”.

Mondják, hogy költőt csak költő érthet meg.

Ezért születtek e gyarló szonettek,
Játszó madárként nem fáradtam el…

Egész életem szabályokban edzett,

S most nagy munkádat értékelni kellett…
Ne félj, e vers nem téged ünnepel!

(Az idézetek és a technikai okokból idézőjel nélkül leírt gondolatok

Kemenes Kálmán könyveiből valók.
A tartalmi hűséget általában a formai megoldás elé helyeztem.)
2009. július 16. BOGNÁR Stefánia (Smajmocska)

32
 Petróczi-Kőry Krisztina

LEVÉL

Drága Papikám!

Én nem vagyok sem író, sem költő, ezért aztán

nem tudok neked verset írni, de azt el tudom mondani,
hogy csodálom a mai napig tartó szellemi és testi
frissességed, a lelkesedésed.
Bár időpontot kell kérnem tőled, ha szeretnélek látni,
de büszke vagyok a nagypapámra. Te voltál az, aki
mindig mellettem állt, még akkor is, amikor nem helye-
selted amit tettem. Ez nagyon jól esett nekem és segített
átvészelni a nehéz időszakot. Én is itt vagyok neked, ha
szükséged van rám. Most én szeretném neked elmondani
mennyire szeretlek (szeretünk) és nagyon-nagyon boldog
90. szülinapot kívánunk!

Kriszti és a család

33
 Törökné Szűr Magdolna

KÁLMÁNRÓL

Kálmán gyerekkori jó barátja, Törökné Szűr Magdolna vagyok.

Kálmánt hat éves korom óta ismerem. A húgával, Margittal, aki
a legjobb barátnőm volt, együtt jártunk a Jázmin utcai elemibe.
Innen indult a barátság.
Mivel csak három ház volt köztünk, nagyon sok időt töltöttünk
együtt. Természetesen Kálmán is mindig velünk volt. Anyukája
nagyon bűbájos néni volt, aki szeretettel vett körül bennünket,
és ellátott minden jóval.
Kálmán már akkor, nyolc évesen is nagy lovag volt. Abban az
időben még szép, havas telek voltak az utcán se volt nagy a for-
galom, így jókat lehetett szánkózni. Kálmán mindig elvitt, hú-
zott is lelkiismeretesen, de én még gyorsabban szerettem volna,
és ő kifulladásig szaladt velem.
Ugye egy gyerek milyen önző?
Sok-sok szép élményre emlékszem vissza vele kapcsolatban.
Később elköltöztek Zuglóba, egy szép, nagy családi házba, ahol
gyakran vendégeskedtem, néha egy-két hétig is. Mai napig fel
tudnám sorolni a ház berendezését, kezdve a cserépkályhától,
amin krumpli vagy gesztenye melegítésére szolgáló mélyedés
volt, a konyha bútorain keresztül a hálószoba berendezéséig.
Sokat jártunk hármasban, majd később négyesben, amikor Mar-
git lovagjai is velünk jöttek, táncolni, bálokba mentünk, múze-
umokat látogattunk, kirándultunk. Nagyon szép ifjúkorom volt,
amelyhez Kálmán társasága nagy mértékben hozzájárult.

34
Aztán jöttek a háborús évek, ami miatt ritkábbak lettek a talál-
kozások. Kálmán katona lett, később három évig hadifogoly,
közben Margit is férjhez ment, és vidékre költözött állatorvos
férjével, így egy kicsit eltávolodtunk egymástól.
Kálmán 1945-ben megnősült, s kicsit később én is férjhez men-
tem. Kevesebbet találkoztunk, de amikor mégis, akkor úgy tud-
tunk egymással beszélgetni, mintha tegnap hagytuk volna abba.
Kálmán tíz, én tizenöt éve maradtunk egyedül. Azóta újra gya-
koribbak lettek a találkozások, sokszor megyünk sétálni, mú-
zeumba, néha az Operába. S most próbálom viszonozni azt a
sok-sok Náluk töltött szeretetteljes vendéglátást egy-egy ebéd-
meghívással, melyek után jókat, hangulatosakat nosztalgiázunk
a régmúlt, nagyon hosszú időn. Ez mindkettőnknek jó érzés,
mert már sem neki, sem nekem nincsen senkink, akivel erről
beszélgetni lehetne.
Remélem, ez a barátság a halálig fog tartani.
A halálig – amit ugyan nem siettetünk, de kénytelenek vagyunk
gondolni rá…

35
 Szokolay Zoltán

SENKIFÖLDJÉN

Kányádi Sándor ihletésére

Kemenes Kálmánnak

mert nincsenek vidékek már ahol

a földobott kő híven visszahullna
nem létezik az a tájék sehol
ahol e mondat nem záródna kulcsra

megalvadó piros szökőkutak

borospohárrá eltorzult karácsony
s karambol van de nincsenek utak
az arcon rács de nincsen rés a rácson

van még embernek égi páholya

vannak hajfürtök büszkén ondoláltak
jut még a szájra csóknyi áfonya
de hét naponként nincsen már vasárnap

vannak vidékek tudjuk nincsenek

aláaknázott senkiföldjén járunk
lődöznek ránk a gyarló istenek
verejtékárban úszik hajlott hátunk

36
 Balázs Tibor

HOMORÓDALMÁSI
HÍVOGATÓ

Hol kristálytiszta
csermely
gyermekarcod beissza,
oda, Kálmánka, gyermek,
oda Te gyere vissza!

Hol ezüstfenyők
nyúlnak
az egek felé, strázsán,
ábrándozó kamaszként
oda térj vissza, Kálmán!

Ahol székelykapukra
zuhognak esti fények,
Kemenes, hű poéta,
ott visszavárnak Téged…

37
 Kemenes Kálmán

KILENCVEN ÉV

90 év!
Nem kevés, - nem is sok,
mert lelkileg még fiatal vagyok,
és infarktusaim ellenére
(amelyre istenigazából nem sokat adok)
elég élénken élem életem,
(és bár imitt-amott sérül értelmem)
aktívan dalolok.
Tudom, hogy hiábavaló a jobbítási szándék,
de ha elhallgatnék, belehalnék.

38
39
 TARTALOM

Vesztergom Andrea: Szeretett Kálmán Bátyám

5
Svábenszki Pál: Köszöntő
8
Kurkó Éva: Kemenes Kálmánnak
10
Nagy Alexandra: Különleges alkalom
11
Milánovics Danica: Kilenc X
12
René Bonnerjea: Un Poéme A’la Mémoire de Madame Edith
14
Csontos Márta: Születésnapra
15
D. Mukli Ágnes: A hold álarca
16
Bognár Stefánia: „Engem ne ünnepeljen senki”
18
Petróczi-Kőry Krisztina: Levél
33
Törökné Szűr Magdolna: Kálmánról
34
Szokolay Zoltán: Senkiföldjén
36
Balázs Tibor: Homoródalmási hívogató
37
Kemenes Kálmán: Kilencven év
38

40