CSÁNGÓ TÜKÖR

Csángó Kulturális Folyóirat

VI. évfolyam, 2009. 26 szám

BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK

MINEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
Csángó Tükör
TARTALOM
Hangoló
„Mondd, Te kit választanál?”...........................2
Történelem
Moldva és Havaselve története a 19. szá-
zad második felében és a magyarok helye
a két fejedelemségben ...........................3
Román koncepciók a moldvai csángó-ma-
gyarokról a II. ezredfordulón................13
A bukovinai székelyek története és betele-
pülése Magyarországra .......................15
Múlt-Kor
Felfedeztem a csángónak csúfolt
MOLDVAI MAGYAROK eredetét.............4
Vers
Iancu Laura versei ..............................14
Csevegő
Interjú Gerák Andreával, a „titokzatos
magyar női hang” tulajdonosával .........6
Nagyjaink
„Tiszta szívvel” ( Zerkula János halálára)
Bárcsak adná a drága Jó Isten! (Fikó Re-
gina emlékére) ...................................10
FELELŐS KIADÓ:
Csángó Koordinációs Iroda
FŐSZERKESZTŐ: (Csángó) Bogdán Tibor
SZAKMAI MUNKATÁRS: Tampu Stelian
ROVATVEZETŐK:Ábrahám Judit, Tampu Stelian,
Tampu Ferenc
MUNKATÁRSAK: Tampu Kristian, Timaru Silviu, Demse Márton,
Borsos Lidia, Gál Mihály, Csicsó Antal, Trunchi Péter, Cochior
Adrian
LEKTOR & KORREKTOR: Drabek Andrea
GRAFIKAI MUNKATÁRS: Petrás Alina
TÖRDELŐSZERKESZTŐ: (Csángó) Bogdán Tibor
SZERKESZTŐSÉG:
MMSZ-CSKI
1125 Budapest, Szarvas G. út 58-60.
T: 00 36 1 3914738 F: 00 36 1 3914728
M: 00 36 70 3316279 E: csangotukor@gmail.com
http://www.hhrf.org/csangotukor/
2
Hangoló
„Mondd, Te kit választanál?”*
Újabb esztendőbe léptünk, előttünk a lehetőségek
sora, ugyanakkor, mint minden új, az új év is sok bi-
zonytalanságot, változást hordoz magában. Számos
olyan dolog történt, történik, amelyre a legtöbb ember
nem gondolt, gondolhatott, hiszen nincs, nem lehet
birtokában a megfelelő információ. Tudja mindenki,
hogy az információ hatalom, s ez egyre inkább érvé-
nyes már a hétköznapokban is, a legegyszerűbb élet-
helyzetekben.
Gazdasági válság, színes bőrű amerikai elnök, az
RMDSZ „házon kívüli” politizálása, és még sorolhat-
nám azokat a változásokat, amelyek mostanában a
magyarokat és az egész világot érintik. Arra gondol-
hatnánk, az embereknek van mivel foglalkozniuk és a
csángók egyre csökkenő lélekszáma, az egyre fogyó
közösség problémái csak kevéssé fontos dolgok, ame-
lyek megoldására idő már nem jut.
De tévedünk.
Sokan vannak, akik szívükön viselik a moldvai ma-
gyarok sorsát. És ezért hálásak lehetünk, vagyunk.
Sajnos azonban vannak olyan intézmények, csopor-
tosulások, amelyek nem arra törekednek, hogy állan-
dóan a figyelem középpontjában, elismerést szerezve
javítsanak e nehéz időket megélt, jobb sorsa érdemes
népcsoportnak, hanem türelemjátékot játszva olyan
pillanatokra várnak, amikor lesből támadva a legér-
zékenyebb pontján sebezhetik meg áldozatukat, s így
tevékenységük még pusztítóbb lehet. Nagyobb kárt
képesek tenni, mint amit el tudnánk képzelni. Szük-
ségesnek tartom ezt a jelenséget kiemelni, mert úgy
érzem, még nem figyeltek fel rá elegen.
Történt 2008 szeptember 16-án Budapesten, hogy
megtartották a román-magyar püspöki konferenciát.
Aki csángóügyben járatos, az innen várta a nagy át-
törést, az egyszerű és minden hívőnek kijáró jog meg-
adását: a saját nyelvén való mise hallgatását
Moldvában is – ha arra igény van.
És igény van.
Egyszerűen azt várták, ami egyetlen szótól függ, s a
Román Katolikus Püspöki Konferencia elnöke ki-
mondja: szabad!
De nem történt meg…
És itt újra bezáródott az a kapu, amely már lassan,
csikorogva-nyekeregve bár, de résnyire kinyílni lát-
szott. Nem baj, mondtuk sokan. Eljön majd az az idő
is, amikor magyar szó hangozhat fel a moldvai temp-
lomokban, hiszen bízunk Isten akaratában, s elfo-
gadjuk azt. De azt hiszem, itt nem csak Isten
akaratáról van szó. Felnőtt egy olyan moldvai nemze-
dék, amely már nem elégszik meg azzal, ha papjaik
azt mondják nekik: „Ez Isten akarata, fogadd el!” A
tudás hatalom, s ezek a fiatalok már tudják, hogy ez
nem Isten, hanem az egyházpolitika akarata. Jó
volna, ha papjaink szájából olyan tudás hangzana el,
melyet öreg és fiatal egyaránt áhítattal fogad, és a tu-
dást venné vele magához… (folyt. az ötödik oldalon)
 Történelem
Moldva és Havaselve története a 19. szá- doxok felett. Amikor 1807- ben a tilsiti konfe-
zad második felében és a magyarok helye rencián Napóleon és Sándor cár az oszmán bi-
a két fejedelemségben rodalom feloszlását tervezgette, akkor a két
Már a címmel is igyekeztem valamelyest rávi-
lágítani arra, hogy a mai napig sincs olyan tör-
ténelmi munka, amely megpróbálta volna a 19.
századi Romániát úgy bemutatni, hogy abban
helyet kapjanak a Moldvában élő csángók, Ha-
vaselvén pedig a kivándorolt magyarok is. Bár
vállalkozásom merésznek bizonyul, úgy döntöt-
tem, hogy megpróbálom azt, hogy miközben a fe-
jedelemségekről írok - persze politikai
történetükről, ugyanakkor a csángók és a ma-
gyarok helyzetére is reflektálva -, mintegy pár-
huzamosan szeretném látni a két területet, tehát
a román fejedelemségeket, a csángókat és a ma-
gyarokat egyszerre szeretném bemutatni1. Nyil-
ván nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy mielőtt
részletesen tárgyalnánk a csángók helyzetét a
19. századi Moldvában, és a magyarok helyzetét
19. századi Havaselvén, meg ne kísérelnénk e
két fejedelemség politikatörténetét figyelembe
venni. Ugyanis nem kétséges az a tény, hogy e
területeken a kor politikája befolyásolta az itt élő
társadalmak alakulásának helyzetét, és nagy-
ban rányomta bélyegét az emberek mindennap-
jaira. Nagy sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy
nemcsak a román történészek feledkeztek meg
arról, hogy a fejedelemség területein nemcsak
román és zsidó közösségek élnek a 19. század-
ban, hanem maga Catherine Durandin is, aki
arra vállalkozott, hogy egyetlen kis kötetben
megpróbálja összefoglalni a románok történetét.
Nem csoda tehát, hogy a román értelmiség nem
nézi jó szemmel e munkát, mert amellett, hogy
röviden tárgyalja és hiányos adatokkal dolgozik,
a dícső kétezer éves múltat alig méltatja, míg a
20. századot hosszasan értékeli. A csángókról és
a magyarokról nem ír egyetlen mondatot sem.
Köztudott, hogy a két fejedelemség a 19. szá-
zad első felében nem volt önálló. Tulajdonkép-
pen hol a török, hol az orosz érdekek
irányították a kül- és a belpolitikát. A Porta nagy
sikernek örvendhetett, mert a fejedelemségek-
ben mindig akadtak olyan politikusok, akik in-
kább Konstantinápoly fennhatóságát látták
jobbnak, mintsem a szentpétervári pánszláviz-
mus terjeszkedést. Bár a fejedelemségek egyre
inkább ragaszkodtak az államuk határain belüli
szuverenítás kialakításához, ennek ellenére
Moldva és Havasalföld a sorozatos orosz- török
háborúk színtere maradt. 1777- ben a Kücsük
Kajnardzsi béke után az oroszok jelenléte, érde-
kei és befolyása egyre inkább erősödött a két
fejedelemségben. Az oroszok védnöki szerepet
kaptak az oszmán birodalom területén élő orto-
Csángó Tükör
román fejedelemséget2, Moldvát és Havaselvét a
tervek szerint Oroszországnak ítélték volna. S
bár 1812- ben az oroszok részlegesen ugyan, de
elfoglalták a két fejedelemséget, a törökök nem
nyugodtak bele, nem adták fel, ezért az elkövet-
kezendő húsz évet a történetírás úgy tartja szá-
mon, mint anarchiát. Hiszen a
fejedelemségekben gyakran váltogatták egymást
a vezetők, s hol az oroszok segítsége és védelme
volt „édesebb”, hol a töröké.
(folytatjuk)
Tampu Stelian
______________________
1
A történetírás nem büszkélkedhet azzal, hogy
megkísérelte volna a fent említett párhuzamokat
bemutatni, Mikecs is csak a csángókra össz-
pontosított, s a moldvai fejedelemség politikai
helyzete elkerülte figyelmét. Annak ellenére,
hogy még nem találtam olyan feldolgozást, amely
a fejedelemségek objektív helyzetét mutatná be a
19. század második felében, s igyekeztem in-
kább az európai történészek véleményét figye-
lembe venni, noha a román történészeket sem
hagyhattam ki, de még a román felfogáshoz kö-
zelebb álló Catherine Durandin- t sem. Nagy el-
ismerést érdemel Borsi-Kálmán Béla: Együtt
vagy külön utakon (Magvető könyvkiadó, Bp.
1984) és Nemzetfogalom és nemzetstratégiák
(Akadémiai kiadó, Bp. 1993) című könyvei, ame-
lyek a Kossuth- emigrációt és a román nemzeti
törekvéseket, azok kapcsolatát a magyar nem-
zettel részleteiben tárgyalja.
2
A Kücsük Kajnardzsi békével összefüggő jász-
vásári és bukaresti egyezmények az orosz ter-
jeszkedésének és beavatkozásának az egyik
állomása a Balkánon. Innentől már egyre vilá-
gosabbá válik, hogy Oroszország nem akarja
megállítani terjeszkedésének hullámát.
Catherine Durandin és könyve
Borsi-Kálmán Béla és műve Kücsük Kajnardzs
3
Csángó Tükör Múlt-Kor
Felfedeztem a csángónak csúfolt
MOLDVAI MAGYAROK
eredetét
Úgy kiáltom világgá, mintha Sije tetején állnék:
Eheheheheej! *
Gyimesi csángók, ott a Tatros partján!
Moldvai magyarok, ott a Szeret partján! Csángo-
lógusok a Duna partján, profik és amatőrök,
csángószeretők és lecsángózók az egész világon,
csángómise kérelmezők, akadémikusok, nyelvé-
szek és történészek!
Végre megvan, végre felfedeztem Lakatos Deme-
ter költő népét, megtaláltam azt a magyar népet,
amely a székelyek előtt Moldvába települt és a
„csángónak” nevezett moldvai magyarság túl-
nyomó többségét alkotja!
Ez a nép nem ősmagyar, nem Árpád népe, nem
kazár, nem kabar, nem kun és nem besenyő,
hanem valódi erdélyi magyar nép, az erdélyi ma-
gyarság jól elhatárolható része.
Ezt a népet, természetesen nem én fedeztem fel,
nem rendelkezem nyelvészi képzettséggel, amely
ennek a felfedezésnek alapja volt, hanem jogtu-
dományival, amely arra jó, hogy az igazat a ha-
zugtól megkülönböztessem. Az igaz és hamis
eldöntésének tanított és ösztönös képessége se-
gítette az én találmányomat a moldvai magyarok
ügyében is, akiknek eredetét egy eminens tudós
nyelvész fedezte fel, amiért a nevét tiszteletem je-
léül csupa nagybetűvel írom a sor közepére:
BENKŐ LÓRÁND.
Éljen! Éljen! Éljen!
Ez a frenetikus ünneplés a csángológusok és a
nyelvészek körében kb. 10 évvel ezelőtt kellett
volna romba döntse a csárda oldalát, amikor a
tudós nyelvész korszakalkotó csángó tanulmá-
nya megjelent a Magyar Nyelv c. folyóirat
1989/3-4 sz.-ban. Sajnos, a tanulmány megje-
lenéséről sem az erdélyi, sem a kismagyarországi
tudós és tudatlan társadalom nem vett tudo-
mást, észre sem vette. Itt a bölcsek kövét fel le-
hetne fedezni észrevétlenül. Valaki mégis
észrevette, a tanulmányt osztogatni kezdte ko-
lozsvári nyelvészeknek, meg nemzetközi csángo-
lógus konferencián megjelent személyeknek. Ez
sem használt.
A tanulmányt osztogató amatőr Kéri Edit volt, de
a specialisták ebből sem vettek észre semmit.
Erről Kéri Edit a Demokrata 2001/21 számában
közölt cikket.
__________________________
* Ez a rekegés, a gyimesi hegyről kiabálás, le a
völgybe, s a világba.
4
Ekkor jöttem én!
Éppen a csángók eredetéről szóló tanulmányo-
kat olvasgattam, az ógörög csángóktól napjain-
kig, amikor eljutottam 1989-ig, Kéri Edit cikkéig,
BL hatalmas tanulmányáig. Minden körülmény
összejött, hogy azt én elolvassam. Elolvastam és
megvilágosodtam, tudtam, hogy ez az igazság és
minden, ami eddig volt, h a m i s.
Ideiglenes kitérő az „e” hang tárgyában
Középiskolás koromban több magyar tanárom is
foglalkozott gyimesvölgyi kiejtésem megjavításá-
val. Egyik emlékezetes tanárom így okított:
“Édes fiam! Ne táts nekem itt olyan szájat, mint
a vetéskapu és ne tehenyezz nekem ilyen ször-
nyű „e” hanggal, mert ilyen hang a magyar
nyelvben nincs! A nyitott (v. zárt?) „e” hang a
magyar nyelvből kikopott és kiesett” (szegényke!
megütötte magát?). Gondoltam… De ezzel nem
volt vége. Amíg az Akadémia által kifundált „e”
hangot nem tudtam produkálni, nem volt nyug-
vásom. Egy másik tanárom felvilágosított és
olyan MTA kiadványt mutatott, amely szerint a
szörnyű „e” hang tényleg kiesett a nyelvből, de
szerinte ez egy helytelen álláspont, mert a csiki,
háromszéki, kolozsvári, sőt az egész erdélyi kiej-
tés két-három „e” hangot használ, amelyek a
magyar nyelv amúgy is hatalmas „e” hang siva-
tagait színesítik. Azóta a MTA – Nyelvészeti Osz-
tályának egyéb furcsaságait is megismertem,
amelyek megerősítették azt az eskümet, hogy én
nyelvésznek egy szavát el nem hiszem, mert ami
nem esett ki, az hogy esett ki, engem nyelvészek
ne szédítsenek és az egyik gyenge képességű kol-
légám is sikerrel felvételizett nyelvészetre. Ezért
nem hittem a finnugor nyelvészeti dogmát sem,
amiből a finnek éppen válni akarnak – és lám,
kezd igazam lenni. Kitérő vége.
Az a tény, hogy BL tanulmányát senki sem idézi,
nem hivatkozik rá – az én nyelvészekkel kapcso-
latos véleményemet erősíti. Amíg a „csángó”
igazságot és a változó magasságú „e” hangokat el
nem ismerik és az állítólag hiányzó „e” hangot
vissza nem teszik a helyére, addig tőlem ülhet-
nek a nyelvészek fényes palotáikban és lóbál-
hatják nyelvüket. De, amint mondtam, BL
tanulmánya, az a kivétel, amely a szent igazsá-
got mondja el. Azt is mondta BL, hogy a bukovi-
naiak nem csángók, hanem székelyek. Ezért is
megérdemel egy éljent, más lecsángózó nyelvé-
szekkel szemben. BL tanulmányában felismer-
tem nagybátyám KP ángyi néni Ploscuteni
nyelvét, Lakatos Demeter moldvai magyar költő
nyelvét, Kallós Zoltán moldvai balladáinak nyel-
vét. Ez a magyar nyelv, amelyet BL megtalált és
m e z ő s é g i nyelvjárás területnek nevezett,
 Múlt-Kor
ez, amelyet Sütő András is használt gyermekkorában
és nem tudta mit beszél. Most már tudjuk.
Ennek a mezőségi magyar népnek Moldvába való te-
lepítése egybeesik a székelyek egyes csoportjainak
mozgásával a XIII. sz. végén és valószínű, határvé-
delmi okokkal magyarázható. Tehát nem csángáltak
Moldvába – kitelepítették!
BL tanulmányát azért tartom az én találmányomnak
is, mert senki sem törődik vele.
Amit én most írok, az is elsüllyedhet, de én már tanúja
vagyok az igazságnak és a meggyújtott gyertya ég…
BL megállapítása, hogy a moldvai magyarok által be-
szélt nyelv, a mezőségi magyarok által beszélt nyelv-
vel azonos, az a következőket jelenti:
- a moldvai magyarság nyelve nem csángó,
- a moldvai magyarok sem csángók,
- a moldvai székelyek – székelyek, nem csángók,
- a világon csak Gyimes völgyében élnek csángók,
- a csángó megnevezés nem Moldvában keletkezett,
ezt a nevet kívülről ragasztották rájuk, Zöld Péter
kezdeményezése alapján.
BL nyelvi megállapítása szerint a moldvai magyarok
nyelvileg is elkülönülnek a gyimesi (hétfalusi, dévai)
csángóktól, akik székely nyelvjárásban beszélnek és
nem lehet a gyimesi csángókat a moldvaiakhoz
csapni, azokhoz kapcsolni, a moldvaiakhoz tartozó-
nak tekinteni. Én ezt több dolgozatomban hangsú-
lyoztam, de visszajelzéseket kaptam gyimesi csángó
barátaimtól, hogy a korabeli egybehangzó vélemények
szerint is a gyimesi és moldvai csángók összetartoz-
nak, mert a visszavándorló katolikus moldvaiak né-
pesítették be Gyimes völgyét. Ismételt és
hangsúlyozott kérésemre sem tudtak felmutatni ko-
rabeli egybehangzó véleményeket, mert ilyenek nin-
csenek, csak még néhány Moldvából visszatelepült
katolikus.
BL nyelvi megállapítása után ezek a csángológusok
kimutathatnak X+1+1+1… +n Moldvából Gyimesbe
visszatelepült katolikus csángót, mert a gyimesi nyelvi
helyzet, vagyis a felcsiki és alcsiki nyelvjárások Gyi-
mesben már történelmileg a k e z d e t e k t ő l kiala-
kultak és rögzültek, ezt a helyzetet nem lehet utólag
megváltoztatni, visszhatólagosan.
Személyesen annyit tehetek hozzá, hogy ismerem a
gyimesi csángó nyelvet és meg tudom állapítani, hogy
a BL által megtalált nyelv más, mint a gyimesi. A két
nyelvjárást nem lehet összetéveszteni. Aki nem hiszi,
Gyimesben és Moldvában utána járhat, tanulmá-
nyúton, nem turisztikain, BL tanulmányával kezében.
Aztán meg lehet gondolni a csángózás * dolgát, hogy
folytassuk-e? Mert a négerezést is megszüntették,
pedig ki hitte volna?! Pont olyan, mintha a moldvai
NEGRU szóból származna! És mégis?
Gál Mihály
_______________________
* Még Jean Nouzille szerint is utálják a csángózást a
moldvai magyarok. Neki hisztek-e? Moldvai Magya-
rok 2003/5/8 old
Csángó Tükör
(folytatás a második oldalról)
Most újra nem maradt más lehetőségünk, mint hogy
várjunk. Így van ez már egy jó ideje.
És mi történik valójában? Ki profitál ebből?
A kutatásaim eredményeinek egy része nem okozott
nagy meglepetést, értve ezalatt, hogy a román ortodox
egyház érdeklődése igen magas aktivitást mutatott a
konferenciát követő időszakban. Hiszen az ortodox
egyház élvezi a román állam támogatását, amely még
mindig nem a kisebbségek támogatásáról és elfoga-
dásáról híres.
Ami újdonság és aggasztó, hogy más kisebb egyhá-
zak is árgus szemekkel figyeltek és nagy gárdát vo-
nultattak fel ebben a térségben. A baptisták hatalmas
sikert arattak tavaly Csángóföldön, hiszen a folyama-
tos jelenlétükkel és aktív segítségnyújtásukkal sokak
rokonszenvét és támogatását megszerezték. Ez ter-
mészetesen nem baj, hiszen a bajba jutottak megse-
gítése nemes gesztus. Azonban ennek ára van:
folyamatosan új tagokkal gyarapodnak a kiábrándult
katolikus hívők köréből. A jelenség nem ismeretlen, a
katolikus egyházban csalódott hívők egyre könnyeb-
ben mutatnak hajlandóságot a váltásra, ha az egyhá-
zuk nem nyújt védelmet, biztonságot és veszít a
hitelességéből.
Ez az instabilitás más vallási csoportosulásoknak is
feltűnt, és kíméletlenül lecsaptak: vérszemet kaptak.
Egyértelmű információt kaptam Bákó, Kománfalva,
Pusztina, Frumósza környékéről, hogy hirtelen meg-
nőtt a „Jehova tanúi” társaság létszáma is. A jövőben
az ő részükről látom a legnagyobb növekedési esélyt.
Kisebb számú növekedést a pentikosztál és az adven-
tista felekezet részéről is tapasztaltam. Nem elhanya-
golható érdeklődést tapasztaltam - a nyomtatott és az
elektronikus médiában egyaránt - a romániai görög-
katolikus egyház teológusai és papjai részéről is.
Mivel ezek tények, mindenképpen komolyan kell
venni a jelenséget, és odafigyelni minden egyes
egyénre, aki elbizonytalanodik, mert az ateizmus útját
is könnyen választják azok, akik kiábrándultak a ka-
tolikus egyházból, amelyre eddig olyan nagyon fel-
néztek, hiszen ez tartotta meg, mentette át őket a
viharos évszázadokon, ez alkotta csángó mivoltuk ta-
lapzatát.
A viharos idők még nem múltak el, a bizonytalanság
sem, sőt, a rohamosan változó világ válogatás nélkül
ontja a megmagyarázatlan információk özönét a sok
szempontból erre felkészületlen csángó közösségekre.
Mit fognak ebből érteni? Félre érteni? És ki magya-
rázza meg nekik? Ki ad útmutatást a mindennapokra,
ha a századokon át tisztelt, feltétel nélküli bizalommal
rendelkező katolikus egyház hitelét veszti és ezáltal el-
veszti a hívők közösségét?
Ki veszi át a szellemi vezető szerepét? Aki többet ígér!?
Csángó Bogdán Tibor
________________________
* Bródy János - Szörényi Levente: István, a király –
rockopera
5
Csángó Tükör Csevegő
„…hogyha én egy moldvai csángó dalt éneklek,
és az ennyire mélyen megérint egy svéd embert,
akkor nyilván sokkal-sokkal több van benne,
mint amit a szavak adnának.”
In t er j ú Gerá k An dreá v a l , a
„ t i t o k z a t o s m a g y a r n ő i h a n g”
tu laj don osáv al
A Magyarországon és Svédországban élő éne-
kesnő ír, cigány vagy éppen török dalokkal el-
röppenti hallgatóit más népekhez, de
gyökereihez hűen, fő profiljaként magyar népda-
lokat énekel, ame-
lyet gyakran
szólóé-
nekként
ad elő,
ille t ve
az el-
múlt
évtől
időnként Gerák Andrea
a Barozda
zenekar kíséretében is
színpadra lép. Jellegzetes hangja egyre kereset-
tebb, a világ különböző tájain alkotó zenészek-
kel dolgozik együtt világzenei projekteken.
Jelenlegi partnerei: Effi Shoshani (Izrael), Ángel
Orós (Spanyolország), Paul Kwitek (Kanada),
José Aurelio Ferrandez (Dominika).
- Tudomásomra jutott, hogy nyáron voltál Mold-
vában voltál Bogdán Tibor meghívására. Hogy
kerültetek kapcsolatba?
- Igen, Tibor hívott meg. Még néhány hónappal
azelőtt az interneten talált meg engem. Valahogy
rábukkant a weboldalamra, írt a vendégköny-
vembe, és ennek kapcsán kezdtünk el levelezni,
az ő ötlete volt a meghívás.
- Idén nyáron voltál először Moldvában?
- Igen.
- Egyáltalán a Gyimesekben vagy a környékén
sem voltál még?
- Arrafelé még nem. Jártam már régebben több-
ször Kalotaszegen, Székelyföldön néhányszor, de
6
a Gyimesekben, Moldvában még nem.
- De nem idegenkedtél?
- Jaj, nem, sőt! Ez már régi nagy vágyam volt,
hogy arrafelé is eljussak.
- És milyen volt a fogadtatás? Gondolom, az uta-
zás jó hosszú volt...
- Jó hosszú volt, de nagyon sokat beszélgettünk
útközben, és hát csodaszép volt végigutazni azo-
kon a tájakon.
- Magyarfalu vendége voltál. A falunapokra ér-
keztél. Jól tudom?
- Magyarfaluban voltunk, igen.
- A háromnapos rendezvény harmadik estéjén,
tehát a záró nagyműsorban énekeltem volna, ez
volt az eredeti terv. De már a második napon szin-
padra léptem, mert voltak ott más zenészek is,
Sepsiszentgyörgyről két fiatal ember, és fel sem
merült, hogy kihagyjuk az együtt
zenélés le-
hetősé-
gét.
- Akkor
Ambarus Lídia
együtt játszottatok, de eredetileg úgy in-
dult, hogy egyedül, szólóban fogsz fellépni?
- Igen. Az volt az én... mondjuk így, nagy fellé-
pésem, a harmadik estén, a második este pedig
velük együtt.
- És mit énekeltél? Moldvai csángó népdalokat,
mert tudom, hogy azt is, vagy pedig mást, amit
máshol is szoktál, világzenei dalokat?
- Is-is. Az első alkalommal ezzel a két fiúval
moldvai csángó dalokat énekeltem, az egyik fiú
furulyán játszott, a másik pedig kobzán. Így az
autentikusabb, hagyományhű válogatásra ke-
rült sor. A második estén pedig inkább a világ-
zenés dalaimat hallhatták. Ezek között van
néhányt olyan dal, amely moldvai csángó dalok
feldolgozása. És az is kérés volt, hogy vigyem
vissza a faluba azt, amit onnan szereztem, hogy
megmutassam: igenis valamilyen formában to-
vább élnek ezek a dalok. Tehát ilyet is énekel-
tem, meg az én saját szülőföldemről is egy-két
dalt, ami Magyarországról, Borsod megyéből
 Csevegő
való.
- Mikor volt az a pont vagy idő az életedben, ami-
kor kapcsolatba kerültél a moldvai csángókkal
egyáltalán, a zenével, kultúrával?
- A tudtomon kívül, amikor másodikos általános
iskolás voltam. Azért mondom így, hogy a tud-
tomon kívül, mert tanultunk akkor olyan dalo-
kat a zeneiskolában, szolfézsórán, amik
Csángóföldről valók, de azt nem tudtuk, hogy
kik a csángók, hogy honnan valók egyáltalán.
- Tehát nem mondták meg, hogy honnan valók?
- Nem, csak azt, hogy magyar népdal, és ezen ta-
nultunk meg bizonyos dolgokat.
- Ez egy konkrét népdal volt?
- Nem, nem, több is volt, amelyekkel később ta-
lálkoztam, és kiderítettem, hogy ezek csángó
dalok lehettek, vagy később láttam őket köny-
vekben, népdalgyűjteményekben. Később tuda-
tosan válogattam. Tizenévesen néptáncosként
ismertem meg a csángó népcsoportot, a gyimesi
és moldvai tájegységeket, a köztük lévő kulturá-
lis azonosságokat és különbségeket.
- Onnantól fogva következetesen követted, ta-
nultad ezeket a dalokat, vagy pedig jöttek, és
amikor jöttek, befogadtad őket?
- Inkább az utóbbi. Volt egy zsebkönyvméretű
könyvsorozat, virágos könyvek. Rezeda, Rozma-
ring, és ezek mind népdalgyűjtemények voltak,
100 népdal az egyikben, 95 a másikban. Emlék-
szem, az egyikben kifejezettem moldvai csángó
dalok voltak. Szintén tinédzser koromban, ami-
kor ezt böngészgettem, megtanultam 1-2 dalt.
Amellett, hogy a táncoséletben, amikor éppen
valamilyen csángó táncot tanultunk, akkor meg-
tanultuk a népdalt hozzá. Vagy meghallgattam
egy felvételt, például egy Táncháztalálkozó le-
mezfelvételét, és ha volt rajta csángó dal, vagy
zene, máris a fülemben volt. Volt még egy másik,
egy nagyon meghatározó találkozásom ezekkel a
dalokkal, ez is már több mint 20 éve történt.
Hallottam a rádióban egy interjút egy moldvai
csángó asszonnyal. Ha jól emlékszem - sajnos,
nincs már meg nekem az a felvétel, bár akkor
felvettem kazettára -, ha jól emlékszem, akkor
Egyházaskozáron lakott az a néni, Simon Ferenc
Józsefné, és ő mesélt az életéről, a falujáról. Erre
emlékszem, erre az egy mondatra nagyon em-
lékszem: "Úgy mondták a mi falunkat, hogy un-
gurj." Én akkor azt nem tudtam, hogy micsoda,
de azóta, hogy utánakövettem... hát ez Magyar-
falu.
- Pont odakerültél egy véletlen folytán...
- Most, ezen a nyáron pont odakerültem, igen.
És ettől az asszonytól hallgattam meg azt a pár
dalt, amit akkor énekelt. Nagyon sokat hallgat-
tam, és megtanultam őket.
- Énekelted azóta őket?
- Igen, igen, igen! Annyira, hogy a Madárka, ma-
Csángó Tükör
dárka, amit akkor tőle hallottam, az az első CD-
mnek a címadó dala, és azóta is nagyon sokszor
énekeltem, fel is dolgozták. Sőt, manapság is,
amikor csak úgy éppen kedvem támad dúdol-
gatni, bármit, akkor sokszor az jut eszembe.
- Sikerült is találkozni Simon Ferenc Józsefné-
vel?
- Nem, nem. Ez még egy megvalósulatlan ter-
vem. Szeretném megtalálni vagy őt, vagy leg-
alább a családját, és megköszönni valamilyen
módon, amit kaptam tőle.
- Ha jól gondolom, ezt a találkozást úgy fogod fel,
mint egy életedet jelentős mértékben meghatá-
rozó ajándékot.
- Igen, pontosan ezeknek a daloknak köszönhe-
tek szakmailag is sokat.
- És így, hogy elmentél Moldvába, gondolom, ott
ugyanígy találkoztál csángó nénikékkel, akik
énekeltek, előadtak, vagy úgy spontán, estén-
ként énekeltek.
- Ezek inkább az előadással voltak kapcsolato-
sak. Tehát ott ültem néha a próbájukon, amikor
énekeltek, vagy láttam a gyerekeket, ahogy ké-
szültek ezekre az előadásokra, nagyon nagy iz-
galommal, és akkor hallgattam néhány dalt.
- Sikerült kapcsolatba lépni vagy maradni vala-
kivel onnan, ilyen célból, hogy majd onnan gyűj-
tesz népdalokat, amelyek még nem jutottak el
hozzád?
- Így kimondottan nem. Ezt inkább én úgy gon-
dolom, hogy időnként vissza fogok menni oda
nagyon szívesen, és amikor alkalom adódik,
akkor meghallgatok, megtanulok 1-2 dalt.
- Kik voltak a művészek, előadók akikkel még
fölléptél a Magyarfalusi Napok alkalmából?
- A helyiek közül felléptek különböző korú asz-
szonyok és gyerekek, aztán voltak egy másik fa-
luból, Pusztinából, énekesek, táncosok. Sajnos, én
nem láttam mindegyik fellépőt.
Együtt muzsikáltunk Ségercz Ferivel és Csibi
Szabolccsal Sepsiszentgyörgyről, egy zenekarral
szintén Székelyföldről - ők megzenésített verse-
ket játszottak. Nagyon szép, bensőséges előadás
volt. Aztán volt egy kanadai lány, aki most Ha-
waii-on él, és néhány hónapig Európát járta
azért, hogy harmonikázni tanuljon, így jutott el
a faluba.
- Szóval ott szintén lehet harmonikázni?
- Igen, a faluban élő, tudomásom szerint egyet-
len román ember harmonikás. Ő is fellépett, ter-
mészetesen. Ez a lány nem harmonikán adott
elő, hanem egy nagyon érdekes, kis, kéttenyér-
nyi afrikai pengetős hangszeren játszott.
- Népdalokat játszott?
- Nem, afrikai zenét. És ugyanaz a furulyás fiú
Sepsiszentgyörgyről, aki engem kísért, őt is kí-
sérte. A Fabatka együttes oszlopos tagja, Ségercz
Feri. Voltak még fellépők: Egerből lovagi tornát,
7
Csángó Tükör Csevegő
íjászbemutatót látthattunk, és valahogy odake-
veredett egy nagyon vidám lengyel társaság. Azt
nem tudom, hogy kerültek oda, járták az orszá-
got, ők is lovagi tornát mutattak be. Beöltöztek
páncélingbe és valódi harcot láthattunk tőlük.
- Hozták magukkal a felszerelést?
- Igen, és ott a helyszínen bizony még vér is folyt,
igazából.
- Gondolom, családoknál voltatok elszállásolva?
- Családoknál, igen, én egy fiatalasszonynál, aki-
nek két nagyon szép lánya van, ők is gyönyörűen
énekelnek, táncolnak.
- Hogy tetszettek az ételek? A moldvai bor? A
bort volt alkalmad megkóstolni?
- A bort nem kóstoltam meg, nem iszom. Hát...
lehet, hogy felszedtem 1-2 dekát... (nevet) Habár
nem ettem nagyon sokat, mert annyi program
volt, hogy elfoglaltam magam mással, de amikor
leültem enni... Mit is szerettem nagyon? A ga-
luskát, ami az ő töltöttkáposztájuk vagyis tölti-
kéjük. A fánk, az is nagyon-nagyon finom volt,
túróval, pontosabban ordával töltött fánk.
- Igen, palacsintának nevezik.
- Igen. Érdekes volt hallani ezt a nyelvjárást,
tudtam arról, hogy az ő nyelvük más, mint amit
mi itthon megszoktunk, és nagyon érdekes volt
ezt megfigyelni, hogy valóban így van.
- De azért megértetted?
- Legtöbbet igen. Az első, talán 1-2 napban,
főleg, ha idősebbek beszéltek egymás között, azt
nem nagyon tudtam követni, de utána már job-
ban.
- Mi a tapasztalatod, véleményed az életmódról,
az ottani emberek életmódjáról? Mint világlátott
ember.
- Mint világlátott? Azt kellett látnom, hogy való-
ban sokkal elmaradottabb körülmények között
élnek, mint azt mi itthon, Magyarországon a leg-
több helyen megszoktuk. Vannak itthon is olyan
falvak, meg más európai országokban is, ahol
például nincs angolvécé, de az, hogy könyv vagy
számítógép, ami manapság szinte már elenged-
hetetlen kelléke egy iskolának vagy egy irodá-
nak, vagy szinte akármilyen munkahelynek...
- ...háztartásnak...
- Igen! Lassan már a háztartásnak is. Hát itt na-
gyon sok tennivaló van. Meg kell néznünk, hogy
mi az, amire nekik igazából a legnagyobb szük-
ségük van, és abban segíteni őket. Tudom pél-
dául, hogy Magyarfalunak nincsen játszótere.
Rengeteg gyerek van, de nincs játszótér. Vagy
voltunk egy másik faluban is, Csíkfaluban, ott
is az ilyen alapvető dolgok hiányoznak.
- Gondolod, hogy a játszótér egy olyan fontos
dolog, amitől fejlődnének a gyerekek, jobban
mint mondjuk ha játszanak az utcán egymással,
azokkal a dolgokkal, amik körülveszik őket?
- Mindenképpen együtt játszanának - most is
8
együtt játszanak, ha átmennek egymáshoz az
udvarra, vagy ki az utcára, de egy játszótér pél-
dául megadna nekik egy stabil pontot, egy gyü-
lekezőhelyet. És nyilván a felszerelés
függvényében a különböző készségeket lehet fej-
leszteni, erőnlétüket is, meg hát az jó szórako-
zás, egy hinta, például.
- Az előbb említetted, hogy Csíkfaluban is voltál.
Az is ennyire jó volt, mint Magyarfalu? Vagy nem
akarod összehasonlítani?
- Nem tudom összehasonlítani, mert ott csak egy
pár órát töltöttem el. Oda azért mentünk, mert
van egy focicsapata a falunak, fiatal srácok, 10-
12-akárhány éves fiúk, és nekik vittünk felsze-
relést. Rendes focilabdát, cipőt, mezt, mindent,
ami dukál. Mert a Magyarfalusi Napoknak az
egyik programja az volt, hogy Magyarfalu és
Csíkfalu összecsapott. Csíkfaluból igazából csak
ennyit láttam, hogy összegyűlt az a kis focicsa-
pat egy házban, az edzőjük házában, és, nagyon
nagy izgalommal próbálták fel a dolgokat. Aztán
kimentünk a focipályára, a falu szélén, a patak-
parton egy üres terep, akkor ott játszottak egy
kicsit. Az gyönyörű volt, éppen ott volt egy cso-
daszép szivárvány.
- És máshol? Más faluban?
- Pusztina. Pusztinában töltöttünk el egy napot.
Onnan a hangfalakat hoztuk el. Az egy csodála-
tos fekvésű hely, gyönyörű! Nagyon-nagyon szép
volt.
- Sikerült találkozni Nyisztor Ilonával?
- Nem, nem volt otthon. Elmentünk a házához,
de nem volt otthon.
- Ő egy elismert énekes, népdalénekes, illetve
Moldvában is foglalkozik az oktatással, a taní-
tással, főleg a kisebb gyerekekkel.
- Igen. Ha jól emlékszem, ő akkor éppen Ma-
gyarországon járt.
- Pusztinával zártátok a moldvai körutazást?
- Igen. Ezt a három falut láttam. Készítettem né-
hány fényképet, csodálatos táj. Gyönyörű vidék,
nagyon szép. Házak, hegyek, erdők, dombok...
- Akkor visszamennél?
- Persze, nagyon szívesen!
- Tervezed mostanában?
- Nem a legközelebbi hónapokban; meglátjuk
még, hogy a következő nyár hogy alakul. Szeret-
ném a férjemnek is megmutatni. Ő svéd, és neki
elképzelése nincs arról, hogy a világnak ezen a
részén mik vannak.
- És szintén ilyen rendezvényekre mennél, vagy
kötetlenül inkább?
- Inkább szívesebben rendezvényekre, mert...
- ...mert annak olyan jó hangulata van?
- Más, persze! Amikor egy célért dolgozik gya-
korlatilag az egész falu, sőt, nem is csak egy falu,
hanem több, és készülődnek, mindenki kapcso-
latban van mindenkivel, és zene, ének, tánc az
 Csevegő
egész nap, sürgés-forgás. Én azt mindig is sze-
rettem, amikor ilyen mozgás van. Rendkívül él-
veztem azt, hogy fiatalok, idősek azonnal
felálltak táncolni, amikor megszólalt a zene. A
gyerekek alig bírták abbahagyni. A diszkónak,
ennek a modern zenének, nem volt olyan nagy
sikere, de a táncház tarthatott volna akár haj-
nalig is.
- Majdnem addig, gondolom, mert addig elhúz-
zák.
- Késő estig, igen, mert a gyerekeknek nyilván
haza kellett menni korábban.
- Volt olyan népdal, amit ott tanultál, most?
- Van egy-kettő, igen. Még dolgozgatok rajta.
- Átdolgozás?
- Nem, úgy értem, hogy megtanulni olyanfor-
mán, hogy tényleg magamévá tudjam tenni azt
az ízt, azt a hangulatot, amit ott éreztem, és amit
ezek a dalok mondanak.
- Ez még mindig feldolgozás alatt van?
- Ezt még így magamnak tanulgatom egyelőre.
- És van-e benned összehasonlítás? A világ más
tájai, ahol jártál, ahol előadtál és hallottál ottani
népdalokat, népzenét, és Moldva. Benned ez hol
foglal helyet?
- Sok ilyen alkalmam nem volt még, hogy így
összehasonlítsak tájakat. Az én szülőföldem kör-
nyékén voltam 1-2 helyen, amikor előadtam
odavalósi dalokat, meg... meg most, Moldvában.
Szerintem ennyi volt összesen. És körülbelül
Csángó Tükör
És kíváncsi voltam, hogy mi maradt meg benned
valójában Moldvából. Tehát, nem a szegénység,
hanem az, amit valójában a moldvai csángóság
jelent, vagy jelentenie kellene a magyarságnak.
- A szegénységről csak annyit, hogy ha valaki-
ben ez marad meg, "jó-jó, de hát így nem lehet
élni", akkor... szabad érte tenni! Szabad őket segíteni!
Nagyon sokan vannak, akik ezt meg is próbál-
ják, és valamilyen módon felvállalják a felelőssé-
get. Lehet az afrikai éhezőket is segíteni, vagy a
tsunami áldozatait is, és lehet közelebbi testvé-
reinket is segíteni. Úgyhogy ez szerintem nem
lehet kifogás, semmilyen szinten. Nyilván,
hogyha az ember egy bizonyos komfortszintet
megszokott, akkor esetleg kényelmetlen lehet ki-
járni az udvarra a vécére, de...
-...de nem erről szól Moldva.
(folytatjuk)
Ambarus Lídia
Gerák Andrea eddigi fellépő partnerei:
Niéto e La Solution (CU), Larry Woodley (USA-CH), Mark
Janicello (USA-A), Andrik Schapers (USA), The Jive Aces
(UK), Die Lustige Landpartie (A), Rich & Famous (CH),

ugyanaz volt a fogadtatás. Tehát volt, akinek a

Blue Jazz (CH), Arielle Sablon (B-HU), Martin Kovarik

tiszta, mindenféle zene, kíséret nélküli, hagyo-

(CZ), Géczi Erika (HU), Fekete Kiss Sándor (HU), MÉZ

mányos népdalok tetszettek jobban, volt, akik-

(HU), Budapest Express (HU), Michael Bromley (UK),

nek ezek a feldolgozott változatok, és... mind a

Barozda (SE-HU).

két helyen szívesen várnak vissza.

- Mert csodálatosan énekelsz, és nagyon-nagyon Külföldi fellépései:
szép hangod van.
- Köszönöm szépen!
Szlovákia, Lengyelország, Románia, Törökország,

- Mind a két terület... a szülőföldem környékén

Ausztria, Svédország, Franciaország, Németország,

- most konkrétan Tarcal városa az, amire gon-

Olaszország, Svájc, Portugália, Gibraltár, Anglia,

dolok -, ahol szintén először jártam nemrég, és

Belgium, Finnország

ahová szintén nagyon szívesen visszamegyek

máskor is, és Moldva, közelebbről Magyarfalu -
Felvételei
hát, ebből nem tudom, hogy lehet-e elég. Autentikus magyar népzene (2006) CD
- Soha, szerintem. Árva az a madár (2006)
- Nem, van egy olyan íze, egy olyan hangulata,
légköre, szellemisége, akárhogy is nevezzük,
Download album Madárka, madárka (2003) CD

annak a kis településnek, és azoknak az ember-

Három magyar népdal maxi CD (2002

eknek, amit egyelőre nem tudok összehasonlí-

Madárka, madárka MC (1998)

tani mással, ahol jártam. Talán mégis! Egy

kalotaszegi falu, Méra. Ott jártam még néhány-
Filmjei:
szor régebben, és ott éreztem hasonlót. De nyil- Magyarország képekben (r. Tóth Márton, 2004)
ván az ő kultúrájuk, zenéjük, viseletük, minden, énekbetét
az különbözik.
- Ezt azért kérdeztem, mert nagyon sokan jár-
Az erők játékai (Power Games) (r. Krepsz Ágnes,

nak most már Moldvába, különböző okokból, és

2003)

nagyon sokan mondják azt, hogy jó-jó, de na-

énekbetét

gyon nagy a szegénység, és úgy nem lehet élni.

Music box (r. Costa Gavras, 1989) táncosszerep

9
Csángó Tükör Nagyjaink
„Tiszta szívvel”
( Zerkula János halálára)

“- Szoktál gardonyozni?
- Igen.
- Kinek?
- Főleg Zerkulának, de ő mostmár meghalt. ’Meghalt’ ezt, mondtam? Pedig nem is érzem így, mint
ahogy a többi szeretteim ’halálakor’ sem.”

Egész héten hideg, borongós idő volt. Fáztunk. Aznap gyönyörűen sütött a nap, hegyek felől bevi-
lágítva az udvart a sok színes virággal és a ravatallal, ahol pihent a test, a Zerkula Jánosé.

“- Meggyónt?
- Meg. Meg es áldoztam.
- Akkor mostmá’ tiszta szívvel megy a Jó Isten elé. S a teste?
- Az oda bé, a gödörbe!- legyintett.”

Nem szeretem a temetést. Nem csak azért, mert mindenki feketében van, szomorú, de hivatalos
ünnepélynek érzem, ahol nem mindig a halottól való őszinte búcsuzás miatt jelennek meg.
- Na, és kik voltak a temetésen? Hányan voltak? ’Ez, s ez’ volt-e? Vitt-e koszorút? Mekkorát vitt?-
ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangzanak el, de akad olyan is, aki azt kérdi:
- Hogy halt meg? Szenvedett-e sokat?... De kár érte, mert olyan jó ember volt!
Igazi mély fájdalommal, remegő kézzel fogta a zászlót a fejénél Pisti, a szomszéd… mennyire busúlt
érte Piroska, a közeli rokona, s a sírjánál Eszter, akire hogy vigyázott fent, a Várban, amikor jött a
’nagy üdő’, mert várandós volt, s ’nehogy megfájzzon’.
- Jaj, lelkem, társam, ne haggyál itt, vígy el magaddal! Mit csinálok néküled? Köszönöm mindany-
nyiuknak, akik megjelentek a temetésen!- a koporsó már elhaladt, csak Regina állott még a kapu-
ban. Sára Feri, s fiatal legények vitték a vállukon a mestert.

- Kerényi Robi nem jött?

- De, kell, hogy érkezzenek, este még zenélnie kellett Budapesten. De szerintem sokkal fontosabb,
hogy a betegségében látogatta meg őt.

“- Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne szenvedjek! Drága doktornő,
legyenek olyan szívesek, vigyenek haza, kell tanítsam a gyermekeket mozsikálni!”
Magatehetetlenűl feküdt az ágyban, fél karja, lába élettelenűl. A szomszéd ágyhoz látogatók érkez-
tek, a család apraja-nagyja. A kislány elszavalta nagyapjának a legújabb verset.
- Nagyot nőjj, lelkem!- fordult hozzá Zerkula.

“- Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne kelljen többet szenvedjek!”-
verte az ablakot, amit aztán ki is kellett, hogy vegyenek Máriáék, Pulika Robi, s a felesége, akik
olyan szépen ápolták, hogy be ne törjön.

- Tanító vót.- beszélte a gödörásó, miközben lapátolták rá a földet- Nagy tanító. Ott, fenn, Felsőlo-
kon es tanított. Eszes ember vót… „Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen. Az Úr Angyala kö-
szönté…” - szólt a déli harangszó- „… Ámen” én ilyenkor elmondom az „Úrangyalát”, édesanyám így
tanított vót valamikor, s bárhol, ahol vagyok, elmondom.
Már majdnem feltelt a gödör, elkezdte énekelni:

„Elmenyek, elmenyek, Hulljatok levelek,

Hosszú útra menyek, Rejtsetek el engem,
Hosszú út porából Mer’, akit szerettem,
Köpönyeget veszek. Mást szeret, nem engem.”

Búval és bánattal “ - Hallod a madarakat?- hallgatózott az ajtóba kiállva Zerula.- Ez a nős-

Kizsinóroztatom, tény rigó, s ott, ne, odébbacska, a hím: hívja a párját. Én éneket es ta-
Sűrű könnyeimmel nóltam töllik! Gyere, kedvesem, adj egy pohár vizet, úgy megszomjultam.”
Kigomboztattatom.

10
 Nagyjaink Csángó Tükör
Bárcsak adná a drága Jó Isten!
(Fikó Regina emlékére)

- Bárcsak adná a drága Jó Isten, hogy én haljak meg előbb, mint Regina! Nem akarok egyedül ma-
radni.
- Milyen önző maga, Jani bácsi, azt akarja, inkább Regina néni maradjon egyedül!

Zerkula Regina, Zerkula János felesége, és egyben „zenész társa”, 2008. november
2- án, örök nyugovóra tért. A gyimesközéploki temetőben pihen teste, szeretett férje mellett. Em-
léke legyen áldott!

Zerkula Regina, születését a dokumentumok 1922-es év június 3-ára datálják, amit

viszont a szájhagyomány kétségbe von, sőt erősen cáfol, pár évvel későbbi időpontot említve hite-
lesnek, maga, Regina néni közlése alapján, legalább az 1924-es évet, mivelhogy jóval idősebb volt
férjénél, ami „nálunk felé”, falun nem szokás. Pulika György, és Fikó Anna elsőszülött leánygyer-
mekeként, anyja családi nevét örökölte, akkor még a szülők nem voltak összeházasodva, így lett:
Fikó, eltérően két, fiatalabb édes-testvérétől, akik a „Pulika” vezetéknevet kapták: Pulika János és
Pulika Anna.
„Édesanyám tiszta magyar asszony vót! Csángó asszon!”- szokta beszélni Regina néni.
Édesapja zenész, „muzsikus ember”, így a családban már kora gyermekkortól mindenki zenélt:
vagy hegedün, vagy gardonyon. Elmondása szerint két éves korában kezdte a gardonyozást, „a
földre leültettek, s én avval játszodtam, üttem egy pácával! De taktusra!” Testvérével, Pulika Já-
nossal már fiatal korban kezdtek járni mozsikálni bálokat, lakodalmakat, és „ahova hívták”. Ké-
sőbb, mint tudjuk, Zerkula János egyik legjobb zenei kísérője, gardonyosa lett. Zenei képességei
nem maradtak alul férjének a tehetségétől, legfeljebb gardonyosként kevesebb figyelmet kapott.
Játékára nagyon pontos, „kiélezett”, kifeszített ritmus volt a jellemző, „értelmezve” kísérte az egyes
dallamokat (nem csak sématikus alapot ütve). „A gardonyos ugyanúgy kíséri a fejében a dallamot,
mint a prímás!”- tudjuk a tanítást a mestertől. Valamennyire hegedülni is tudott, nem is olyan rég
bemutatta: „Apró szemű kender mag”- fel volt ülve az ágyba, és húzta. Kitűnő táncos volt: „én a sá-
torosok között nőttem fel, velük játszottam állandóan, mikor haza mentem, édesanyám úgy el-el-
vert…”. Jó „gazdasszony” volt: jól főzött, tisztán
tartotta a lakást, gyönyörűen kézimunkázott. Szerette
a tréfát, humora sajátságos volt, majdhogynem gro-
teszk.

Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,

Őszi szellő el-elfújta babos köténkédet,
’Zén szívemet egyszerűen, aj,de, valami átjárta,
És azután te lettél a falu legszebb lánya.

Az út szélén, erdők mellett, andalogva jártam,

Én is, te is az erdőbe virágot szedtünk,
Az egyiknél, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózott gerle párok jót nevettek rajta.

Zerkula János kedvenc hallgatója

„Hát, hogy tartsak két szeretőt, Annát es sze-

rettem vóna, a testvérit, Reginát es… eccerre kettőt
táncoltattam a kettősbe, de hát annyit nem lehet tar-
tani, gondoltam magamba.” Aztán Zerkula mégiscsak
Reginát vette el, mert jobban tudott táncolni, mint
Anna néni.
„Mikor kimentünk a főútra, menyünk ott le,
há, hallom, hogy muzsikálnak: János, s Regina. Bé-
menyünk, s én a csűrkapunál ott megállottam. János
es fejet hajtott nekem, Regina es, én es, akkor, úgy-e Makhult Gabriella grafikája
jól láttam. (…)

11
Csángó Tükör Nagyjaink
- Lépjél fel ide, ne, s hújzz egy nótát helyettem!
- Szívesen, Jánoska!- felugrottam, arra, úgy mondják itt, nálunk, az „odor”, ahol a csűrbe te-
szik bé a sarjút, arra vót csinálva hely a hegedűsöknek.
Elveszem a hegedűt, Regina úgy örvendett, úgy vigyorgott nekem, én bizony nem erőst néztem rea,
nehogy örömembe elvétsem a nótát. Hát mozsikálni kezdek, de táncolás! Húzok egy nótát, s nem
jő János, igen kettőt, s akkor se jő, igen hármat, s nem jő, s mondom: Istenem, az esze elment-e?
Lehúzzuk a nótát, s mondom:
- Vége, gyerekek a nótának, mindenki mehet haza!
Megköszönik, elmennek, mindenki. Mű szépen esszeszedjük a pakkot Reginával, tokba teszem a
hegedűt, s mondom:
- Köszönöm szépen, hogy a testvéred milyen szépen visszajött, hogy én is táncoljak egyet!
- Hadd el, még reaérsz, te se vagy olyan túl öreg, hogy rea ne érj!
Reginával ott szépen elbeszélgettünk a bodega előtt, palástul vót a zekéje, akkor csángóson jár-
tunk, azt mondja, hogy:
- Én a gardonval menyek haza, kicsi Jani, s te Jánosnak vidd bé a mozsikát!
- Nem! Há én nem szabad felmenjek hézzád, háljunk ketten az éjen?-azt mondja Regina:
- Én nem bánom!
No, osztán bémentünk, s vacsoráztunk ketten, s vártuk Jánost, hogy jőjjön haza, de nem jött, asztá
ott elbeszélgettünk reggelig. Rea egy-két hétre megint feljöttem, megint találkoztunk, mikor ne-
gyedikszer feljötem, híttam es férjhez.
- Kicsi Jani, ne haragudjál, amíg édesapám haza nem jő, én soha férjhez nem menyek, addig
várom, amíg haza jő az oroszfogságból, milyent haza jő, jere, s vigyél!
Szeptember 16-án, hát haza jött apósom.
- Egyáltalán ne gyere, me’t megmondta édesapám, hogy nem ad oda!
Hát, mit csináljak, hogy csináljuk, há, nem es lehetett eléhozni, hogy Regina férjhez menjen, me
Anna má férjhez vót menve, s őt nem engedik el a háztól, inkább nem bánták vóna, hogy én szál-
jak oda. Mondom: én ilyent nem csinálok!
- Há immá most eljőssz-e, ha jövök utánad szánnal jövök, s két lóval béfogva még a’mellett!-
s azt mondja:
- Szívesen!
(…)
- Jertek bé!- paklódunk fel- Nyugodtan, me’t édesapámék felmentek Minusékhoz köszönteni!-
Miklós vót a sógora, Miklós nap vót. Nekem Reginát a Mikulás hozta! János se vót honn. Amit rea
akart pakolni, felpakolt, s „adjon Isten egészséget!”, Reginát tettük szánra, s gyerünk hazáig, Hi-
degség szádáig!
Ezt úgy tartották abba az üdőbe, hogy: lopás, leánylopás. Ez nagy szokás vót abba’z üdőbe, há,
most is az, abba’z üdőbe, amikor én házasodtam, há, ritka, amelyik fehérnép nem úgy szökött el.”
(…) (1)

„Egész héten hideg, borongós idő volt. Fáztunk. Aznap gyönyörűen sütött a nap, a hegyek felől be-
világítva az udvart a sok színes virággal, s a ravatallal, ahol pihent a test, a Zerkula Jánosé… ” (2)
- Szép halott volt. - mondták a helyiek. Azt is mondják, hogy ilyenkor még valakit magával visz a
halott.
„- Jaj, lelkem, társam, ne haggyál itt, vígy el magaddal! Mit csinálok néküled? - a koporsó már
elhaladt, csak Regina állott még a kapuban.
Köszönöm mindannyiuknak, akik megjelentek a temetésen!” (3)

____________________
(1) részlet a Szomjas György: A szívben még megvan című portréfilmből
(2,3) részlet a „Tiszta szívvel” Gondolatok Zerkula János halálára című írásomból
Ábrahám Judit
Eleven Ördög
Moldvai csángó tánckurzus és énektanulás, valamint a falusi kultúra szélesebb körű meg-
ismerése, gyűjtések, adatközlő-vendégek segítségével
Vezeti: Ábrahám Judit
Helye: Apor Vilmos Katolikus Főiskola
1013 Budapest, Krisztina krt.59/b.
www.transylvanianimages.com/elevenordog.html

12
 Történelem
Román koncepciók a moldvai csángó-
magyarokról a II. ezredfordulón
Sikerült hozzájutni egy-két parlamenti interpel-
lációhoz is, mely betekintést ad a politika állás-
pontjába is. 2002 február 5-én Nicolae
Leonachescu felszólalásában – nem meglepő
módon – Dumitru Martinas művét méltatja. El-
utasít minden más eredetet a csángókkal kap-
csolatban, amit a kutatások folyamán
feltételeztek (hun, kabar, besenyő, török, kún
vagy magyar) és határozottan kijelenti, hogy
azok román katolikusok. Bár ezt az állítását a
vatikáni és a iassi püspökség hiteles dokumen-
tumaira hivatkozva teszi, mégsem nevez meg
semmilyen konkrét forrást. Ezeket az informáci-
ókat így csak ő ismerheti. Zöld Péter leveleit so-
vinizmussal és hazugsággal vádolja meg és
hamisnak titulálja őket. A magyar kutatók és
politikusok szándékait, törekvéseit irredentának
nevezi, melyekkel csak destabilizálják a helyze-
tet1. A cáfolatokat, tagadásokat és állításokat
nem támasztja alá semmilyen forrással, a stílus,
melyen beszél politikusnak még elmegy, de mon-
danivalója tudományosnak semmiképp sem fo-
gadható el. Egy korábbi felszólalásában a
következőt állítja: „Köztudott, hogy a csángók
egy olyan román népcsoport, melyek egy vallá-
son keresztüli elmagyarosítási folyamaton men-
nek keresztül, egy olyan folyamaton, melyet a
hungarizmus még nem fejezett be. Az emberek
megőrizték az etnokulturális jellemvonásaikat és
az a 260 ezernyi csángó románul beszél és ro-
mánnak vallja magát […].” 2Továbbá állítja, hogy
… az a néhány csángó, aki még beszéli a csángó-
magyar dialektust, nem kérte és nem is kéri a
magyar nyelv bevezetését sem az iskolában, sem
a templomban sem az adminisztrációban.” Hogy
ezeketaz információkat mire alapozza, nem lehet
pontosan tudni és ő sem árulja el információ-
inak forrását.
Hasonlóan az előbbiekhez Traian Valeriu is egy
tanulmányában csak állít és tagad, amit pedig
állít, azt már tudjuk az előbbiektől, ezért vele
részletesebben nem foglalkozunk. Csak azt
emelném ki nála, hogy míg mások Mikecs Lász-
lóra hivatkozva csak annyit mertek állítani, hogy
a csángók nem székely erdetűek, addig Traian
Valeriu egyenesen azt állítja, hogy Mikecs László
szerint a csángók nem magyarok. Ilyet, mint
tudjuk soha nem állított a magyar kutató. Ter-
mészetesen nem jelöli meg a cikkíró pontosan,
hogy honnan veszi ezt. A tanulmánya végén már
egészen személyeskedő hangot vesz fel és a tu-
dományosság minden formáját felrúgva hason-
lítgatni kezd bizonyos személyeket politikai
szervezetekhez, ezzel megint hitelét vesztve min-
den állításának.3 További elemzésnek nincs sok
Csángó Tükör
értelme, mivel semmi újat nem hozott a témá-
ban.
Bucur Ioan Micu újságírónak jelent meg 1997-
ben egy monográfiája, Kísérletek a román „csán-
gók” erőszakos elmagyarosítására (1944-1997)
címmel4. Az ő művének már indítása is érdekes,
hiszen a címe is sokat elárul tartalmából, ráa-
dásul a borító felső részén középen indexbe van
rakva a következő megjegyzés: „Súlyos gyilkos-
sági kísérletek a román nemzet ellen”5. Már a
bevezetőben heves nacionalista érzelmektől fű-
tött, szinte indulatos hangot űt meg, melyből
lehet tudni előre, hogy mit fogunk olvasni a
könyvben. Először is megtámad és leír minden
politikai kezdeményezést az RMDSZ – től a ma-
gyar szervekig és elmarasztalja őket igazságta-
lan és hamis szándékaik miatt, néha még
személyekre is kitér részletesebben. Utána –
amikor már komolyabbra látszik fordulni a dolog
– végig elemzi a magyar kutatók írásait, mindent
tagad és a valósággal ellentétesnek nevez, de el-
lenérveket nem hoz fel – legalábbis újat nem.
Megállapítja, hogy a román szakirodalom sokkal
szegényebb a témában. A csángók román erede-
tét identitásuk hiányával próbálja bizonyítani6,
ami a csángók esetében, mint tudjuk, valóban
nem lehet bizonyító erejű, hiszen köztudott,
hogy a csángók identitászavara az utóbbi évtize-
dek következtében egy sajnálatos tény és termé-
szetes dolog. Egy másik állítása azonban kissé
ellentmondó az előbbivel, hiszen kijelenti, hogy a
csángók teljes mértékben románnak érzik ma-
gukat7, ez pedig nem fér össze az előbb állított
identitáshiánnyal. De azért sem helytálló, mert
nem nyilatkozhat mások nevében, nem tud-
hatja, ki minek érzi magát, ráadásul a tények
alapján ez valóban nem igaz, hiszen identitásza-
var – amit már megállapítottunk a moldvai csán-
gók nagy részénél – azt jelenti, hogy nem tudják
pontosan hová tartoznak (legalábbis egy részük).
A monográfia nagy részében majdnem Dumitru
Martinas művét mondja el újra saját stílusában,
szinte minden oldalon őrá hivatkozik. Csak
időnként tesz egy-egy szélsőségesebb kijelentést,
ami még a román történelmen belül is megkér-
dőjelezhető. Például, amikor a csángók Mold-
vába telepedtek ki Észak-Erdélyből, akkor ott is
az ősi dák életformát folytatták, az ő vértestvé-
reik és rokonaik közé telepedtek ki, akikhez tör-
ténelmi múlt, hagyományok, életmód és ihlet
kötött8. Ez egy kicsit merész állítás, amit törté-
nelmi tényként aligha lehetne valaha is bebizo-
nyítani és elfogadni.
Ezt a 200 oldalas alkotást az újságíró azzal a szán-
dékkal írta meg - legalábbis az elején úgy indult -,
hogy most végre elmondja az igazat, tisztázza a
csángó kérdés helyzetét és végre valahára rendet rak
az eredetkérdésben. (folytatás a következő oldal alján)
13
Csángó Tükör Vers
Este (1) nem játszom én veled

Homlokomon úszik a hold

Be' szép az este egyedül
nem játszom én veled, amikor
Emlékek, riadt álmok szállnak alá rád ijesztek
A szavak félnek a sötéttől te csuktad sötét ajtód rám, így
kerestelek
Benyitok hozzád – meg ne ijed, Uram!
Csillagaid közt ne árvulj
mint rég várt vendéget fogadlak,
Este (2) nem hiszem el
hogy te vagy itt. Ki vakon látott
A tükör alján félénk nesz nem ismerhet,

száll alá feketébe. Összenéznek

nem látta szemeid. Talán ha szólnál
a poháron száradt idők és valamit
talán ha újból eltűnnél, ha
ölemészt a kopjafa szélnek ereszted

hidege. Csupán a sínek

a pelyvát a csűrből, talán ha
simulnak hozzám. A macskakövek te játszanál
velem konyhánk szalmaágyán;
széttörik járásom. oroszlán,

Hosszú lesz, végső ez az út

kígyó, minden más szelídülne ezt látván;
csontjaim nem észlelnek talán
ha előbb ragadnál el, minthogy hozzád kísér-
belőlük épít a sötét vég ném
anyám
Istennek menedéket
Iancu Laura

Ehhez képest semmi érdemlegeset nem nyújt, csupán Dumitru Martinas tanait ecsetelgeti és a média által
sugallottakat részletezi 200 oldalon át. Tudománytalansága és egyoldalú elfogultsága saját kutatások hiá-
nyában érthető. Munkája általában azok számára elfogadható, akik csak a média álláspontját ismerik.
(folytatjuk) Tampu Ferenc
___________________
1 Nicolae Leonachescu parlamenti felszólalása 2002 február 5. www.parlament.ro , www.cdep.ro ,
www.senat.ro
2 Nicolae Leonachescu parlamenti felszólalása 1999 december 8. www.parlament.ro , www.cdep.ro ,
www.senat.ro
3 Traian Valeriu: Ceangaii din Moldova. Cine, ce si cum? O abordare politico-istorica a problemei ceangaiesti,
2003. www.parlament.ro , www.cdep.ro , www.senat.ro
4 Bucur Ioan Micu: Incercari Violente de maghiarizare a „ceangailor” romani (1944-1997), Bucuresti, Bravo
Press, 1997.
5 „Mari crime impotriva natiunii romane”.
6 Bucur Ioan Micu: Incercari Violente de maghiarizare a „ceangailor” romani (1944-1997), Bucuresti, Bravo
Press, 1997. p. 60.
7 Uo. p. 61.
8 Uo. p. 84.

14
 Történelem Csángó Tükör
A BUKOVINAI SZÉKELYEK TÖRTÉNETE árpa voltak a fő termények.
ÉS BETELEPÜLÉSE MAGYARORSZÁGRA A házi állatok közül legelterjedtebbek voltak a lovak,
a szarvasmarhák, a juhok és a sertések. Nemzetiségei
BUKOVINA TÖRTÉNELME, JELLEMZŐI1 számosak, ruténok, oláhok, németek, magyarok, len-
gyelek, örmények, csehek és cigányok. Mindezek na-
A középkorban Bukovina nem képezett önálló álla- gyobbára őstermelők, bányászattal és iparral
mot, hanem Moldvának volt kiegészítő része. Őslakói kevesebben, kereskedéssel igen kis hányaduk foglal-
rutének voltak, a folyók, hegyek és a legtöbb város kozott. A bukovinai székelyek erősen kötődtek új lak-
neve majdnem kivétel nélkül rutén. Maga a Bukovina helyükhöz, Csernavichoz, Szucsávához és még
szó annyit jelent, mint «bükkfaerdő». inkább Radóchoz. Ide jártak minden héten vásárba,
A XV. század végén «Nagy» István oláh vajda nevét em- itt adták el a piacra szánt szőtteseket, vajat, élő ba-
líti a néphagyomány, aki húszezer fogollyal Bukovina romfit, káposztát és hagymát.
vadonait bükkfákkal beültettette. Szucsáva volt régen Nagy Lajos király (1342-1382) idejében Bukovina Ma-
a legtekintélyesebb városa. Bukovina az európai ha- gyarországhoz tartozott.
talmak versengésében is szerepet játszott, egymás TÖRTÉNELMI
közt adták-vették a területet. Míg korábban Mold- ÁTTEKINTÉS
vához tartozott, később a török Porta fennha-
tósága alá került, s végül Ausztria szerezte Madéfalvától Bukovi-
meg. náig
Bukovina egykori hercegség volt az osztrák 1764-1786
császárságban, a birodalmi tanácsban A bukovinai székelység törté-
képviselt tartományok egyike. Határai vol- nelme – főleg más népek tör-
tak északon Galícia, nyu- ténelmével összehasonlítva -,
gaton Galícia és nem mondható hosszúnak,
Magyarország, délen és mintegy százötven eszten-
keleten Oroszország dőn átívelő. Ez az időszak
(Besszarábia és azonban jóval több törté-
Moldva). Területe: nést sűrített magába, mint
10.452 km2 volt. egy átlagos másfél évszá-
A Borgói-hágón visz zad. Talán ennek a sok
keresztül az orszá- megpróbáltatásnak kö-
gút Magyarország szönhetően kovácsolódott
erdélyi részeibe. össze annyira ez a nép-
Vizei mind a Fe- csoport, hogy a viszontag-
kete-tenger vidé- ságok ellenére is
kéhez tartoznak. egységben tudtak ma-
A Dnyeszter egy radni.
része északon Sajátos helyzetükből fa-
határul szolgált. kadóan kialakulásuktól
A Szeret a Szu- kezdve folyamatosan
csávával, a Mol- küzdeniük kellett a meg-
dova az élhetésért, a magyar nyelv
«aranyos» Biszt- használatáért, sajátos kultúrájuk
ricával, továbbá megőrzéséért, s más eshetőség híján
a Prut a Csere- – mikor már nem kínálkozott más meg-
mosszal Buko- oldás – inkább választották szeretett lakóhelyük
vinán kívül elhagyását, mint hogy anyanyelvüket és gazdag kul-
torkollnak a túrájukat felcseréljék másokéra, ami minden bizony-
Dunába. Mindezek a folyók, a Bisztrica kivételével nyal bekövetkezett volna, az uralkodó hatalom
nyáron vízben meglehetősen szegények, hóolvadás elnyomása miatt.
idején azonban tetemesen megáradnak. A tavak hiá- A hányattatások kezdete és legfőbb kiváltó oka a ma-
nyoznak, és a mocsár is kevés. Az éghajlat nagyon ha- défalvi mészárlás volt 1764. január 7-én.
sonlít Galíciáéhoz, csak valamivel szelídebb. A tél Madéfalvára gyűltek össze a csíki és háromszéki szé-
kemény és tartós, a tavasz rövid. kelyek, hogy tiltakozzanak Mária Terézia új határvé-
A legtermékenyebb részek a Szucsava-völgye, a delmi rendszere ellen.
Szeret-síksága és a Prut és Dnyeszter közti Ennek értelmében a keleti határokat a – önkén-
vidék. Ezekben a kukorica, a zordabb hegyi vi- tesen jelentkező – székelységnek kellett volna vé-
dékeken pedig a burgonya, zab és részben az denie a török betörések és a pestis behurcolása

15
Csángó Tükör
ellen, valamint a csempésztevé-
kenységtől. Valójában azonban
a székelységet kívánták bevetni
a birodalom nyugati harcaiban.
A székely határőrség felállítását
ellenző gróf Kemény László kor-
mányzót a bécsi udvar eltávolí-
totta, s a katonai alakulat
megszervezésével a császárnő
báró Buccow Adolf Miklós lo-
vassági generálist bízta meg.
Az eredeti elképzelések szerint
csak azokat sorozták volna be,
akik bizonyos kedvezményekért
cserébe önként jelentkeztek a
határőri szolgálatra. A széke-
lyek azonban régi kiváltsága-
ikra hivatkozva ellenálltak a
szervezésnek, és amikor nyil-
vánvalóvá vált, hogy a székely
határőrséget nem lehet önkén-
tesekből megszervezni, az
Udvar erőszakos eszközökhöz
folyamodott. Mindennapossá
váltak a zavargások, összetűzé-
sek.
A zavargások oka, hogy 1711-ig
a székelység alkotmányos jogai
közé tartozott bizonyos kivált-
ságok érvényesítése katonai
szolgálatuk fejében. Vagyis:
saját tisztjeik parancsnoksága
alatt teljesíthettek szolgálatot
és Erdély határain kívül nem
voltak kötelesek hadba szállni.
Bár 1711-ben lefegyverezték a
székely katonákat, kiváltsága-
ikhoz továbbra is ragaszkodtak.
Mivel Bécs sem volt hajlandó a
kompromisszumokra, az ön-
kéntesen jelentkezők közül töb-
ben is visszaléptek a Buccow
által besorozottak csapatából.
Thomka Károly (1829-1905)
andrásfalvi református lelkész
feljegyzéseiben megörökítette a
történéseket, mely szerint Buc-
cow 1762. október 24-én, Gyer-
gyószentmiklóson, mikor a
népet megpróbálta zászlaja alá
vonni, Ambrus Ferenc, az ösz-
szegyűltek szónoka kilépett, s
ünnepélyesen ellentmondott a
tervezett népjogsértésnek. Ez-
után a generális a megvesztege-
tés eszközéhez folyamodva az
orátort és befolyásosabb társait
házához hivatva próbálta őket
16
Történelem
jobb belátásra bírni. Mikor
ezzel sem járt sikerrel, rájuk ki-
áltott: „Vagy vegyétek rá a
népet a fegyvervételre, vagy
meg kell halniok!” Ambrus vá-
lasza ez volt:
„Inkább meghalunk, mint nem-
zetünk szabadságát eladjuk,
nem vall igen nagy kárt Gyer-
gyó, ha engem felakasztasz is!”
A szónokot vasba verték, mire a
nép rárontott a császári tisz-
tekre. Csak akkor csendesedett
le a tömeg, mikor a kormányzó
beleegyezett a fegyverletételbe.
Tom ka Károly
. Más lehetősége nem lévén, a
papokhoz fordult segítségért,
Sikó József helyi lelkész próbált
szép szóval és vesztegetéssel
célt érni. Hozzájárulásával
negyven gyergyói lépett be a se-
regbe, s ezt a módszert alkal-
mazva haladtak faluról-falura.
Az ellenszegülőket vasra verték.
Az idegen tisztek annyira egy-
más ellen fordították a népet,
hogy a bevonultak sorra fosz-
togatták a hivatalokat, bolto-
kat, polgári házakat. Ez volt az
egyetlen csábító lehetőség a
hadba szállásra…
1763. januárjában tüzes üstö-
kös rohant át az égen komor
előjeleként az új esztendőnek.
Sorra küldték hiába sérelmei-
ket panaszoló és egykori kivált-
ságaikat felsorakoztató
leveleiket Mária Teréziának,
semmi sem változott. Ezért
1764. január 3-ra mintegy hét-
száz székely férfi gyűlt össze a
falvak képviseletében, hogy bé-
késen tanácskozzon, kérvényt
szerkesszen. A Szalonta völgyé-
ben élők családját több ízben
gyötörte a hideg télben a csá-
szári katonaság, hogy ezzel is
kényszerítse a székelyeket ál-
láspontjuk megváltoztatására.
Hiába.
Január 5-én Szalonta-pataká-
tól Madéfalvára vonultak, hogy
a hozzávetőlegesen ötezer alá-
írást tartalmazó kérvényt más-
nap reggel átadják
Buccow-nak. Eközben a kato-
naság zajtalanul körülvette a
tömeget, három ágyút szegezett
rájuk, s hajnalban megkezdő-
dött a kegyetlen ágyúzás. Véd-
telen, fegyvertelen embereket
gázolt le a nekivadult zsoldosok
tömege. Az életben maradott
védtelen, fegyvertelen szeren-
csétleneket a tapolcai várbör-
tön celláiba zsúfolták. A
vérengzésben többen elestek,
mások sebeikbe haltak bele2.
Az Udvar Buccow generális le-
váltása után Siskovicz altábor-
nagyot nevezte ki a feladat
folytatására, mely a zavargások
miatt abbamaradt. A falvak
székely papjai voltak a határőr-
ség megszervezésének legfőbb
ellenzői, közülük is kiemelkedő
szerepe volt Zöld Péter delneki
papnak, aki ellenállásra, össze-
tartásra és kitartásra biztatta
népét. A székelyek egymás után
küldték kérvényeiket a császár-
néhoz, de nem találtak meg-
hallgatásra. (folytatjuk)
Csángó Bogdán Tibor
_______________________
1 Pallas Lexikon, Bukovina szó-
cikk, internetes lexikon –
www.pallas.hu
2 Nagy Sivó Zoltán: Bukovina,
mit vétettem? Fórum Könyvki-
adó, Újvidék 1999. pp. 26-29.